Kis Tükör 21.1

XXI. évfolyam

2020. december – 2021. december

KIS TÜKÖR A RÉVKOMÁROMI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ HIVATALOS LAPJA

Ára: 0,50 €

Ha nincs más…marad a lényeg!

Már második alkalommal készülünk rendhagyó karácsonyra. Mindenhol hírek cikáznak szerteszét arról, hogy mi lesz, mit kellett volna már korábban tenni, mit kellene most tenni, mi lenne a jó, mit nyissunk ki, mit zárjunk be, kinek korlátozzuk a mozgását, kinek adjunk nagyobb szabadságot? Nem tudjuk, hogy milyen karácsonyunk lesz!

Mi van, ha nem úgy van, ahogyan mi gondoljuk, vagy évek, sőt évtizedek óta hozzászoktunk? Mi van, ha nem tudunk úgy bevásárolni, mint korábban? Mi történik, ha most nem tudunk vagy nehezebben tudunk ajándékot venni? Mi van, ha karácsonykor nem a bőség asztala fog várni? Mi van, ha most nem a villódzó fények fogják jelezni a karácsony eljöttét? Mi van, ha most nem hallatszanak a bevásárlóközpontokban már több héttel az ünnep előtt a karácsonyi dallamok? Mi van, ha most nem lehet olyan módon részt venni a templomi alkalmon, mint ezelőtt?

KIS TÜKÖR impresszum XXI. évfolyam, 2021. DECEMBER FELELŐS KIADÓ: Révkomáromi Református Egyházközség FŐSZERKESZTŐ: Fazekas Zsuzsanna TÖRDELŐSZERKESZTŐ-GRAFIKUS:

Viola András MUNKATÁRSAK: Kustyán Ilona, Turányi József SZERKESZTŐSÉG: Jókai utca 34.

945 01 Révkomárom E-MAIL: kis.tukor@gmail.com NYOMDA: Nec Arte spol. s.r.o.

CÍMLAPFOTÓ: Szarvas László (Baffy Lajos krasznahorkaváraljai és Ulman István várhosszúréti fafaragó mesterek munkája Füleken)

A Révkomáromi Református Egyházközség hivatalos lapja. Megjelenik minden negyedévben. Megrendelhető a szerkesztőség címén, egy példány ára: 0,50 €.

Küldeményként postaköltséget is hozzászámítunk. © Révkomáromi Református Egyházközség.

Bárminemű másolás és sokszorosítás a szerkesztőség előzetes engedélyéhez kötött. Felhívjuk Olvasóink figyelmét, hogy kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

2 │ Kis Tükör

Talán akkor nem lesz karácsony?

Nem lehetséges, hogy így jobban letisztult érzésekkel tud majd együtt lenni a család? Nem lehet, hogy jobban fognak egymásnak örülni azok, akik láthatják egymást? Nem lehet, hogy így arra fog mindenki összpontosítani, ami a lényeg: magára a karácsony ünnepére, üzenetére, mondanivalójára?

Mert karácsony ma sem mond mást az embernek, mint azt, hogy Jézus Krisztus, Isten Fia eljött a világba. Ő azért jött el, hogy szeretetével visszaállítsa az Isten és ember közötti kapcsolatot, és megváltson minket a haláltól, a kárhozattól, amelybe önfejűen belerohantunk. Ez az üzenet már akkor is áthatotta azok szívét, akik vágyakozva tekintettek egy jobb, szebb, nemesebb, tisztább érzésekkel – az istenszeretet érzésével teli világra, amelyben Isten maga uralkodik. Ez a szeretet nem a külső hangulat, a felfokozott érzések, a sok földi jó következménye.

Mi ezzel sokszor megcsaljuk magunkat!

Hanem ezt a szeretetet az Isten jelenléte

teremti meg világunkban és személyesen az életünkben.

A mostani karácsonyunk is igazi lehet.

Ha a körülményeink mások is, ha korlátozva érezzük is magunkat, egy régi, gyermekkori vers két sora rámutat a lényegre: „Egy tört fenyőág és egy gyertyaszál elég, Hogy megmutassa: merre van az ég!”

Legyen igazán megélt, Istenre figyelő, az Isten szeretetét óhajtó, igazi karácsonyunk!

Az úrvacsora eszkatológiája

egységre Krisztus és hívő között –, az ebből a közösségből ki nem eshet az eljövendő világban sem.

ISTEN =

SZERETET 1JÁN 4:8

Az úrvacsoráról szóló értekezéseink záróakkordjához értünk. Fontos tehát, hogy arról is szóljunk, az úrvacsorának jövőbe tekintő távlata is van. Mivel éppen az adventi időszakban vagyunk, könnyen gondolati hidat verhetünk Jézus Krisztus második eljövetelének várása és az úrvacsora mint a mennyei örömünnep előíze között.

Az úrvacsorának ugyanis van egy eszkatológikus célja is: minden alkalommal ébreszteni, életben tartani hivatott a hitet abban, hogy Jézus Krisztus eljövetele közeli bizonyosság, s hogy a Krisztusban hívőknek ez az esemény az öröm és hála napja lesz.

Krisztus Urunk visszajöveteléig nem csak az adventi időszakban élünk advent korszakában, hanem minden egyes felvirradó napon. Aki pedig a jelenvaló világban szent közösségben élt a visszatérő Úrral – gondolok itt a napi imádságos lelkületre és a sákramentumokban megtapasztalt

Fazekas László emeritus püspök-lelkipásztor

Úrvacsora vételekor tehát a bűnök bocsánatán túl ezt a távlati valóságot is szem előtt kellene tartanunk: a mennyei közösség előképében, a messiási lakoma előlegezésében részesülünk. Előre átéljük azt az örömet és dicsőítő imádatot, amely betölti majd a létünket a mennyei valóságban, illetve az újjáteremtett világban.

Egykori teológiai tanárom, néhai Pásztor János professzor szüntelenül mondogatta, hogy jól az eszünkbe vésse: úrvacsorától eltávozni csak ujjongva szabad.

Majdani lelkipásztorokként sose válasszunk ezért bűnbánati éneket úrvacsorázás után. Az „Amint vagyok, sok bűn alatt” helye úrvacsora előtt van. Miután a gyülekezet megtapasztalta a bűnbocsánatot, részesedett a nagy lakoma előételében, már csakis a hallelujának, az öröméneknek van helye a liturgiában. Hiszen megváltott voltunk előre vetíti azt a boldog létet, ami most még minden képzeletet felülmúl.

Az Apostolok Cselekedetei könyvében az első keresztyének úrvacsorai gyakorlatáról azt olvassuk, hogy „örömmel és tiszta szívvel” éltek vele, „dicsérték az Istent és kedvelte őket az egész nép”. (2,46 k.) Ez a tiszta lelki öröm hiányzik a mi úrvacsorázásunkból. Ennek egyik oka talán az, hogy az úrvacsora az évszázadok alatt sajnos a gyászos emlékezés alkalma lett, ahol még mosolynak sincs helye, mert azzal talán

azt tükröznénk, nem vesszük komolyan Krisztus értünk hozott áldozatát, és nem mérjük fel bűneink súlyosságát. A másik ok pedig, hogy a protestantizmus a fegyelmezés eszközévé is tette az úrvacsorától való eltiltást. Mindkét okkal foglalkoznunk kell itt.

Az úrvacsora gyászünnep jellege abból adódik, hogy Krisztus kereszthalálára csak mint emberi tragédiára tudunk gondolni, arra, hogy a bűn zsoldja a halál, s a mi vétkeink átka az, amely Krisztust keresztre szegezte. Ezzel azonban gondolatiságunk megreked a múlton, figyelmünk a halálra irányul.

Krisztus nem maradt a sírban, tanítványainak nem rótta fel sem a tagadást, sem a megfutamodást. Ha tehát jól emlékeznénk, akkor azt is meg kellene látnunk, hogy éppen a múltra épül a jövő. Feltárulna szemünk előtt a bűnbocsánatból fakadó üdv mennyei távlata, és szívünk hálaadásra, felszabadult örömre, dicséretmondásra nyílna. Éppen erre szolgálna az úrvacsora.

A másik hiba, mint azt már említettem, hogy az úrvacsorától való eltiltás mint egyházfegyelmi gyakorlat az úrvacsorához való hozzáállásunkat is megmételyezi.

S ami még kézzelfoghatóbb: az úrvacsorára való felkészülésben a hangsúly akaratlanul is a „kárhozatot eszik és iszik” félelmetes fenyegetésére esik. A feloldozás és hiterősítés helyett a lelkiismeret válik nyugtalanná. Nem az itt a baj, hogy önvizsgálatra és bűnbánatra intjük a gyülekezetet; a lelki felkészülés hozzá tartozik a szent vendégséghez, de ha a felszabadulás öröme elmarad, az fokozza az úrvacsora komorságát.

Kálvin nem ok nélkül hangsúlyozza ezen a ponton, hogy a „méltóképpen”

szóval túlzásba ne essünk, mert akkor ezzel „mindazok az emberek, akik csak valaha a földön voltak és vannak, eltiltattak ennek a sákramentumnak használatától. Mert ha arról van szó, hogy méltó voltunkat magunkban keressük, akkor végünk van.” … „Nagy balgaság a sákramentum vételében olyan tökéletességet követelni, mely magát a sákramentumot teszi feleslegessé.” (Inst.

IV. 17. 41 k.) Az úrvacsora éppen a bűnösök kegyelmi közössége a bűnöket eltörlő Úrral. Bullinger, Kálvinon is túlmenően, az úrvacsorát egyházi fegyelmezésre egyáltalán nem javasolja használni. Azt mondja, Pál a szereztetési igében csak arról beszél, az ember önmagát vizsgálja meg, arról nem szól, hogy egymást ítélgessük.

Krisztus Júdást is odaengedte az utolsó vacsorához, s ezzel nem esett folt a többi tanítványon.

Krisztus a bűnösökért ontotta vérét, ne zárjuk ki tehát a bűnösöket az úrvacsorából.

Az úrvacsora tehát hálaünnep a kiengesztelés jótéteményiért, az eljövendő mennyei lakoma megelőlegezése, helye van hát az örömnek és dicséretmondásnak minden egyes alkalommal, amikor részesei lehetünk. Igyekezzünk ezeket a gondolatokat is szem előtt tartva járulni a királyi vendégséghez mindaddig, amíg egykor majd a mennyei lakomában részesülhetünk!

Ezt cselekedjétek, amíg eljön...

Ha az eddig elmondottak bibliai alapjait keressük, látnunk kell, hogy különösen a szinoptikus evangéliumok (Máté, Márk és Lukács) hangsúlyozzák az utolsó vacsorának ezt az eszkatológiai, jövőbe mutató vonását.

Sőt az 1Kor 11, 26-ban, az úrvacsora szereztetési igéiben a páli „amíg eljön” formulában szintén ott van az eszkatológiai kitekintés mint minden úrvacsorázás alkotóeleme. Mt 26,29ben így olvashatjuk: „De mondom nektek: nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában.” (lásd még: Mk 14,25; Lk 22,18). Ha a történet keretét is elolvassuk, azt is látni fogjuk, hogy az utolsó vacsora végeztével a tanítványok a boldog jövendő reményében kísérték Jézust „dicséretet énekelve” az olajfák hegyére. Mondhatnánk, hogy azért, mert még nem tudták, mi vár mesterükre, azaz még abban bízva énekeltek öröméneket, hogy az Emberfia most állítja helyre Isten országát, de látnunk kell, hogy Jézus ígéretének értéke és bizonyossága nem csökken attól, hogy mikor teljesíti ki ezt az országot. Igenis helye van a dicsőítésnek minden alkalommal, amikor tanúságát kaptuk a mennyek országa előízének.

Pólya Katalin, párkányi lelkésznő, a SJE Teológiai Karának tanára

Kis Tükör │ 3

Az Istenbe vetett hit ad értelmet mindennek

Beszélgetés

Beszélgetés Fazekas László lelkipásztorral, emeritus püspökkel Vajon hogy érzi magát lelkészünk a gyülekezetben 17 év egyházvezetői szolgálat után? Milyen nehézségei vannak, milyen lelkiséggel közelít felénk? Milyen lesz templomunk a felújítás után? És mivel tölti a szabadidejét?

Fazekas László emeritus (azaz örökös) püspökkel sok interjú készült az utóbbi időben -, azonban egy se közelítette meg a gyülekezet kérdéseit. Ezt szeretnénk most beszélgetésünkkel pótolni.

2003-tól a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspökhelyettese, 2009-től pedig két cikluson át püspöke volt. Sokan kérdezik: miért nem jelöltette magát a 2020-as választásokon?

Szerették, tisztelték, és úgy vélték: még lett volna ereje hozzá.

Több szempontot figyelembe véve, sokat gondolkodva és imádkozva hoztam meg döntésemet. Azt vettem észre, hogy kezdek túlságosan is rutinossá válni, ez pedig nem helyes.

Ettől mindenképpen szabadulni kellett. Ezenkívül az egyháznak szüksége van frissítésre, új erőre. 17 év szolgálatomat igyekeztem szív szerint, lelkiismeretesen elvégezni: itt volt az ideje, hogy átadjam a helyem.

Az egészségi állapotomat is romlónak

4 │ Kis Tükör

láttam. Emellett zavart az is, hogy nagyon kizökkentem a gyülekezet életéből.

Azért valljuk be: püspöknek lenni mégiscsak tiszteletre méltó poszt.

Természetes, hogy ha valaki ilyen székben ül, fontosnak érzi magát. Ön csaknem két évtized után lett ismét „egyszerű” lelkipásztor. Nem bánta meg egy kicsit a szíve mélyén?

Pontosan erről a székről és az ehhez való ragaszkodásról van szó.

Megboldogult, szeretett gondnokasszonyunk mondogatta: „Aki magas székre ül, előbb-utóbb a fenekével kezd el gondolkodni”. Az ember nagyon könnyen hozzászokik ahhoz, hogy egészen másképp beszélnek vele, ha magas tisztséget tölt be. Ez túlságosan is vonzó. Nem akartam a hiúság csapdájába esni.

Minden ember életében van egy időszak, amikor még megfontoltan, minden körülményt és tényt latba vetve értékelni tudja, hogyan tud hozzájárulni egy közösség előre viteléhez – és mi az, ami már nehezebbé válik. És ekkor tud józanul dönteni. Később már átlendülhet egy holtponton, és elsodorhatja az indulat: jaj, csak megmaradjak annak, aki voltam! Számomra ez volt a mérvadó: ne legyek gátja annak, hogy egyházunk épüljön, csak azért, mert én vagyok A Tapasztalt. Egyébként nem volt egyszerű döntés. Sokat vívódtam, imádkoztam; nem szerettem volna Isten akaratával ellentétesen cselekedni. Nos, teljes lelki nyugalommal tudom kijelenteni: jól döntöttem. Úgy érzem, Isten régi-új feladatra indított és készített fel, ami pedig nem más, mint a gyülekezet pásztorolása. Ez is fontos tisztség az egyházon belül, sőt.

Hiszen az evangéliumi lelkületet, isteni kegyelmet személyesen kell átadnunk másoknak.

Egy év eltelt azóta. Megszokta már, hogy nincs akkora nyüzsgés Ön körül? Szereti az új életét?

Nyugodtabb?

El kellett telnie egy kis időnek, amíg lecsengett bennem az a fajta izgatottság, hogy már nem csörög állandóan a telefon, nem pörög az agyam a teendőkön.

Sokkal nyugodtabb vagyok, kevesebb stressz ér. Most is sokat dolgozom, jövökmegyek, csak egy szinttel lejjebb – ami koromhoz mérten is

testhezállóbb. Többet szolgálok istentiszteletek alkalmával. Bibliaórákat tartok felnőtteknek, és foglalkozom az ifjúsággal (hittanórák és konfirmáció előkészítő). A komáromi gyülekezetnek három külső intézménye van: az idősek otthona, az óvoda, és a bölcsőde. Ez utóbbi kettőben én tartom az áhítatokat és hitmélyítő előadásokat az alkalmazottaknak. Rendkívül fontos, hogy ezekben a külső intézményekben a keresztyén nyomvonalat kövessük. Ezenkívül itt vannak a gyülekezet adminisztratív ügyei, és az építkezés: templomunk felújítása előtt állunk. Lassan-lassan átlátom a helyzetet minden téren. A gyülekezet vezetésének legnehezebb része jelenleg az, hogy újra ki kell építenem, meg kell erősítenem az emberi, személyes kapcsolatokat. Az elmúlt 12 év alatt kiszakadtam a gyülekezet életéből – most egyfajta újraismerkedés zajlik. Többek közt a fiataloknak is meg kell szokniuk engem, és nekem is őket.

Püspöksége előtt is szerette az ifjúságot, és most ismét átvette a foglalkozások egy részét. Időközben azonban 60 éves lett... Nem érez generációs különbséget?

Fiatalabb már nem leszek, de talán, ha beszélgetések alakulnak ki, érzékelni tudom, hol tartanak szellemileg, értékrendbelileg a mai fiatalok. Ez lehetőséget ad, hogy átgondoljam, hogyan szolgáljak közöttük. Látom, hogy vannak érzékeny pontok, kérdések. A ma fiataljainak ugyanúgy szükségük van példaképekre, iránymutatásra, mint régen. Ezt pedig a múltban és ma is Isten igéje adja. A Szentírás nem változott. Erre építek. A célom nem az, hogy hozzájuk fiatalodjak, hanem hogy útmutatást nyújtsak. Bízom benne, hogy működni fog.

Gyülekezetünk nagy esemény előtt áll. 2017-ben kezdődött el az a folyamat, amely lassan célba ér, és amelynek eredménye templomunk felújítása lesz. Mire számíthatunk?

Ha Isten éltet, a következő évben meg tudjuk valósítani a torony, valamint az utcafront felőli homlokzat felújítását. Azért ezzel kezdünk, mert ez a legbonyolultabb része: részben le kell zárni hozzá a Jókai utcát is. Az épület további, külső részeire a következő években kerül majd sor.

mindhárom gyermeke kirepült a családi fészekből. Mennyire tudják szorosan tartani a kapcsolatot?

Nagy öröm, hogy összetartó család vagyunk. Gyermekeim jönnek és kopogtatnak, most már a házastársaikkal együtt, akiket szintén nagyon szeretünk. Például a járvány idején, amikor mindenki be volt zárva, ott ültünk együtt a nappalinkban, jókat nevettünk, beszélgettünk, társasjátékokat játszottunk.

Napi kapcsolatban állunk mind a gyermekeinkkel, mind a kis unokánkkal. Isten megáldott minket ezen a téren. Látom a gyermekeim előrehaladását, gyarapodását. És nem utolsó sorban: hithez való ragaszkodását. Ez nagyon fontos nekem.

Már csak az építkezési cégek árajánlatait várjuk.

Anyagilag megterhelő lesz, lévén, az utóbbi hónapokban a duplájára emelkedett az építkezési anyag ára.

Régi, megszokott, szürke templomunk új köntöst kap, más színű lesz...

A műemlékvédelmi hivatal tanulmánya szerint az épület eredeti színe fehér volt, az ablakok és a kovácsoltvas kapu pedig zöldek. Ezt kell visszaállítanunk. Az ablakok és a kapu zöldje hasonlítani fog a már patinás réztorony árnyalatához.

Templomunk tehát fehér színű lesz, zöld ablakokkal és kovácsoltvas kapuval, felül pedig szintén zöld toronnyal. Bizonyára szép lesz.

Izgatottan várom. Egy templom építése, felújítása minden lelkész életében rendkívüli esemény.

Ráadásul a mi templomunk a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház legnagyobbja, így szimbólum is; emellett pedig országos jelentőségű történelmi épület.

Minden szempontból fontos, hogy rendbe legyen téve. Végső célunk egyébként a teljes, külső-belső felújítás. A külső szépítés meg fog valósulni a következő években. A belső felújítás a műemlékvédelem miatt azonban újabb, évekig elhúzódó folyamat lesz, amelyre talán már az én szolgálatom ideje alatt nem kerül sor.

Püspökként úgy loptam a szabadidőt magamnak – és ez most is így van, bár most már kicsit jobb a helyzet. Az én kedvtelésem a kertészkedés, illetve a horgászat, amit együtt űzünk a feleségemmel.

Ha azt mondom, „horgászat” – azt jelenti: szabad vagyok. Olyankor nincs semmi, csak ülök, nézem a vizet, a természetet, nyugalom van és csönd. Szükségünk is van a sok nyüzsgés után az ilyen jellegű kikapcsolódásra. A másik „hely” pedig, ahol ki tudok kapcsolódni, az a családom.

A 2020-21-es év különleges volt.

Lezárult élete egy nagy fejezete.

Másrészt életjubileumát ünnepelte: ahogy említettük, 60 éves lett.

Harmadrészt pedig immár

Jelenleg mi jelenti a legnagyobb örömet?

Az Istennel való kapcsolatom. Például azok a pillanatok, amikor igehirdetésre készülve kinyílik előttem egy ige – és már tudom, miről kell beszélnem másoknak. Vagy amikor rácsodálkozom a jelenlétére, kisebb-nagyobb csodáira.

Gyógyulásokra. Mindezekből újra és újra erőt tudok meríteni, folyamatosan belső örömmel tölt el, és inspirálóan hat rám. Az Istenbe vetett hit ad értelmet és örömet mind a munkámban, mind emberi kapcsolataimban, mind pedig a családi életemben.

Dráfi Anikó

Gyülekezetünk elsősorban a szószékről, illetve különféle bibliaórákról ismeri Önt. De vajon mivel foglalkozik a szabadidejében?

Kis Tükör │ 5

Beszélgetés

„…én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk…”

Beszélgetés Fekete Vince tiszteletbeli gondnokkal, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház volt főgondnokával

Ez az ige akkor hangzik el a honfoglalás történetében, amikor Józsué összehívja a választott nép törzseit Síkembe az első „országgyűlésre”. Józsué, a vezető tudja, idáig is az Isten hozta őket, de nem struccpolitikus, így tisztában van a környezet lehúzó, kísértő erejével és tudja, szükséges az egyértelmű döntés, a kiállás, az egység. Nem diktátor, de példát ad, amikor azt mondja a népnek: ti döntsetek, ahogy akartok, …. Én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.

Sorsfordító, elpecsételő, életet, családi életet irányító isteni szó.

Fekete Vince 1992-es évi vezérigéje.

Hogyan is volt, Gondnok úr?

Régen volt, épp harminc éve.

Pöstyénben élt a család már 32 éve.

Igazi menedékhely volt mindannyiunk számára, hiszen családunk az 1945 áprilisában kihirdetett kassai kormányprogram alapján háborús bűnös kulák kategóriába tartozott.

Akkor Soókon élt a család, innen vitték el Édesapámat 3 hónapi börtönbüntetésre mint az államhatalom szemében megbízhatatlan, államellenes, reszlovakizációt elutasító magyar református gazdát, miután a család vagyonát elkobozták. Ezután költözött

6 │ Kis Tükör

a család Pöstyénbe, ide költöztem én is később a feleségemmel, ott született meg két lányunk, Tímea és Ildikó, de 1992-ben az évi ige is arra biztatott, hogy hagyjuk magunk mögött a pöstyéni menedékhelyet, számunkra a zene, a kultúra fellegvárát, és költözzünk magyar vidékre. Így vágtunk bele a mi „honfoglalásunkba” 8 hónapos áldott állapotban lévő feleségemmel, és 150 banánosládányi ingó vagyonunkkal leköltöztünk Komáromba. Hiszem, azért, mert hitből mertem választani a pöstyéni kedvenc zenekultúra fellegvára és az egyértelmű élet és a szolgálat között. A Teremtő Isten kinyitotta a komáromi kapukat: lakást, zeneiskolát, gyülekezetet, egyházat, anyanyelvi oktatást adott, megnyitva a magyar kultúra kapuit, és bezárta a pöstyéni ajtókat. Mindezért vagyok hálás a Teremtő Istennek!

Ezek szerint a Csallóközből induló élet több vargabetű után ért révbe.

Melyek voltak a meghatározó állomásai, emlékei?

Meghatározó volt Soók, a gyermekkor. Édesapám már említett egyértelmű életpéldája, Édesanyám zeneszeretete indított el a zenei pályára. Legszebb gyermekkori emlékeim is szinte mind a muzsikához, zenéléshez kötődnek. Édesanyám szerető nevelgetése, terelgetése mellett meghatározó volt nt.

Rácz László soóki lelkipásztor és felesége, Ilike néni szolgálata. Ő tanított meg a kedves énekre: Itt az este, ránk borul árnya… Évekkel később, amikor a lelkészcsaládot a kommunista államvezetés elhelyezte Madarra, egy családi látogatás alkalmával együtt énekeltük és muzsikáltuk el ezt az

éneket: Ilike néni zongorán, ifj. Rácz László csellón, jómagam pedig hegedűn kísértük a két család együtténeklését.

Aztán Pöstyénbe költöztünk, ott lettem a pöstyéni zeneiskola hegedűs növendéke. Innen indultam Kassára, konzervatóriumba. Sok kulturális élmény, tapasztalat mellett, hiszem, Isten azért vezérelt engem magyarságunk keleti fellegvárába, hogy kassai magyar lányt hozzak el feleségnek a nyugati végekre. Két év jegyesség után kötöttünk házasságot és így költöztünk 1978-ban Pöstyénbe. A város zeneiskolájában helyezkedtünk el a feleségemmel együtt, itt lehettem igazgatója az intézménynek, bábáskodhattam a pöstyéni kamarazenekar megalakulásánál, amelynek vezetője lettem. Szakmailag is szép, termékeny évek voltak ezek.

Aztán jött 1992, és annak minden sorsfordító, Istentől való irányítása…

Igen, itt Komáromban is a művészeti alapiskola zenepedagógusai lehettünk a feleségemmel együtt. Majd 15 éven keresztül az intézmény igazgatói feladatait is elláttam. Az igazgatói tisztség betöltésének feltétele volt a munkatörvénykönyv, a munkabiztonság, a baleset-megelőzés, a tűzvédelem, személyi adatvédelem, az iratkezelés, a szolgálati titoktartás ismerete, ezért mindig nagy felelősséggel álltam hozzá a törvény és a biztonsági rendszerek előírásos működtetéséhez. Most, hivatalosan is nyugdíjas éveim alatt azonban még hetente három nap oktatom a muzsikát, az életharmóniát a zeneiskolában, és a fennmaradó négy napban a nyugdíjasprogramomat szervezem: a testem-lelkem karbantartását.

Emellett békességben és örömmel megyek a szeretett gyülekezeti közösségembe, mert több évtizedes közösségi szolgálatom egy láncszeme a Református Egyház életének. A feleségem az egyházzenében, a kántori szolgálatban hasznosítja a zenei szaktudását.

El is jutottunk az egyházi szolgálathoz.

Gondnok úr, gyülekezetünknek 25 éven át voltál presbitere, 1996-tól a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház magyar ajkú főgondnok-helyettese, majd 2009-től egyházunk főgondnoka. Sok változást éltél meg ezekben az években állami, gazdasági, egzisztenciális szinten is.

Sok tapasztalatot gyűjtöttél, meglátás fogalmazódhatott meg benned szolgálati éveid alatt. Mi az, ami minden változás között az egyház, a gyülekezetünk legfontosabb feladata a világban?

Közösségeinknek és a mi gyülekezetünknek továbbra is a legfontosabb küldetése tovább vinni itt, Szlovákiában, a szűkebb pátriában: a Felvidéki Református Egyházban és a Magyar Református Egyházban, a Kárpátmedencében és ahol Isten kegyelme engedi: Krisztus egyházát.

Szükség van a Semper reformanda elvére, a folyamatos reformációra és az Ora et labora – az imádkozz és dolgozz tanítására az egyház intézményesített szolgálataiban. Szükség van a gyermekés ifjúsági munkára, a középkorúak lelkigondozására, bíztatására bátorítására, a hitükben való megerősítésre és az idősekről, a betegekről, az elesettekről való

gondoskodásra. Amelyik közösség ezt felvállalja és végzi, az tudja, hogy ez nemcsak egy jól hangzó felsorolás, hanem egyedüli „fegyver”, hogy a mammonnak a világra gyakorolt hatásával meg tudjunk küzdeni, és Krisztus egyháza gazdagodhasson.

2020 januárjával új presbiteri közösség igyekszik betölteni Istentől kapott elhívását.

Gazdag tapasztalataidból mit tanácsolsz nekik, mire hívnád fel a figyelmüket?

A gyülekezetünkben nagyon sokrétű szolgálati lehetőség van. Ideális lenne az, ha mindegyik presbiter megtalálná a saját kedvenc szolgálatát és a nem kedvencet is. Hisz otthon, a családban is el kell végezni minden feladatot, és a WC pucolást sem szabad kihagyni.

(Katonáskodásom idején két évig

takarítottam becsületesen, tisztára a WC-helyiségeket.)

Ezért minden presbiter testvérnek ajánlom, hogy vállaljon fel egy kedvenc és egy nemszeretem jellegű szolgálatot, a megbizatás sikeres betöltéséért pedig imádkozzon, kérjen bölcsességet és türelmet a tanuláshoz, és adjon hálát azért, hogy megbizatást kapott Istentől a komáromi gyülekezetben. Hálát adok a Teremtő Istennek, hogy egy fiatalabb korosztálynak adott lehetőséget a szolgálatra, és imádkozom, hogy áldja meg Őket bölcsességgel, türelemmel, szakértelemmel, hogy a rájuk bízott szolgálatot híven viseljék és szorgalommal betöltsék.

Gondnok úr, egyértelmű ezek szerint, hogy a család, a nemzet szeretete mellett az egyházi szolgálat és a zene pecsételi el az életed, tölti ki a mindennapjaidat. Egyház és zene…

Mi hát a kedves egyházi éneked?

Mindenkor hálát adva énekelem a Nemzeti imánkat, mialatt a templomunkban a padommal szemben a magyar lobogóra tekintek fel imára kulcsolt kézzel, és megrendülve éneklem a református himnuszunkat, a 90. zsoltárt, a Tebenned bíztunk eleitől fogva kezdetűt, amikor a másik zászlóra, egyházunk zászlajára nézek.

Gondnok úr, köszönöm a beszélgetést, hálát adva Istennek a ránk szánt időért, ami nemcsak ez a mostani, riportnyi, hanem az a negyedévszázad, amelyet jó helyen hont foglalva közöttünk éltél, te és a te házad népe, szolgálva. gyülekezetünket, egyházunkat, Isten dicsőségét, te és a te házad népe.

Fazekas Zsuzsa

Kis Tükör │ 7

GOND – GONDOS – GONDNOK

Bemutatkozó

Évekkel ezelőtt hallottam a címben jelzett felsorolást egy fiatal lelkész magyarázataként, amelyet konfirmandusoknak mondott, amikor a gyülekezetünk szervezeti felépítéséről tanította őket.

Elmondta, hogy van „gond” – feladat, megoldandó probléma a gyülekezetben is. És akinek ezt oldania kell a közösségben, az a „gondnok”. Az pedig az Isten kegyelme, ha a gondnok még „gondos” gondnok is.

Erre a feladatra hívta el az Isten, erre jelölte, ezt vállalta és erre választotta meg egyházközségi közgyűlésünk Borbély Károly presbiterünket 2020. szeptember 6-án.

Sokan ismerjük őt, és a templomba járó közösség minden tagja alkalomról alkalomra rácsodálkozhat vagy éppen igénybe veheti, segítségként használhatja kezeinek munkáját, amelyek szakmája szeretetéről, valamint Isten és egyháza iránt megélt hűségéről is bizonyságot tesznek.

Teheti, mert ahogyan elmondja, nem a magáéból ad. Ő is úgy kapta, örökölte és igyekszik átörökíteni nemcsak lányainak és Isten kegyelméből unokáinak, de a körülötte élőknek is.

Ki hát ez az Istenhez, egyházához hűséges örökös és örökhagyó Borbély Károly? „A csehországi deportálásról hazatérő szüleim a saját hátrahagyott családi házuk kamrájában húzták meg magukat. Azt mondták, hogy inkább a kamrában otthon, mint tisztaszobában idegenben. A kollektív bűnösség billogja alatt menni az ismeretlenbe, félelemmel az idegenek közé, aztán jönni haza az ismeretlenbe idegenek

8 │ Kis Tükör

közé.

Majd 1963-ban építkezni kezdtek a Király püspök utcában a régi portán.

1977-ban pedig szanálták az utcát, blokklakásba kényszerültünk.

Szüleim ismét mindent elveszítettek. Édesapám később is megmegállt a mai napig is élő három fa mellett, amelyek megmaradtak a régi utcában.

A mai napig én is megmegállok mellettük. Ilyenkor is fülembe cseng Édesapám tanítása: „A hitedet és a nemzetiségedet soha el ne add! Fiam, a férfi ott kezdődik, hogy megtartja a szavát.” És főleg így advent idején látom magam előtt Édesapámat, ahogyan a Biblia fölé hajolva olvassa hangosan a történeteket nekünk, gyerekeknek is. A gyülekezetnek évtizedekig volt diakónusa, pótpresbitere, majd presbitere. Tudom, hogy minden nehézség között Istenbe vetett hite tartotta meg, az erősítette és adott neki kitartást élete végéig. Édesanyám imádságos lelkülete kísért végig. Mivel eleven gyerek és kamasz fiú voltam, megvolt a rám szabott verstanítási módszere, ami szigorú volt, de ha nőiszeszélyt vagy zserbót kóstolok, mindig összeszorul a torkom, mert tudom, akármilyen szeretettel is sütötték, nem lesz olyan íze, mint az Édesanyáménak.”

Nem lekicsinyellhető örökséggel: a szülők hitének megtapasztalásával, a nemzeti öntudat, a kitartás, a nem feladás erejével indultál neki az önállósodásnak. Ez az időszak tulajdonképpen a katonai éveket jelentette.

Igen, ott, a kétéves katonai szolgálat alatt lett fontossá az imádság. Ott tanultam meg imádkozni, megszólítani az Istent.

Ott vált fontossá az itthoni templom, az Isten háza, a helyem Édesapám mellett az orgona alatt. És amit kamaszként néha kötelességként éltem meg, katonaéveim alatt hatalmas ajándék volt: ott ülni az orgona alatt civilben. Ebben a helyzetben vállaltam volna akár a katonai büntetést is, ha feljelentenek. Hálás voltam mindig a magyarul hangzó Isten szaváért. Ahogy azóta is mindig. Már családként is, feleségemmel, lányaimmal és családjaikkal megvan a helyünk a templomban és a szolgálatban.

Több cikluson keresztül presbiterként is láttad belülről a gyülekezet életét. De az egyházmegye is szolgálatra hívott.

A több évtizedes presbiteri szolgálat mellett nagy ajándéka volt Istennek, hogy 2014-2020 között a Komáromi

Református Egyházmegye Tanácsának tagja lehettem, abban a történelmi időszakban, amikor a magyar kormány támogatásával újulhattak templomok, parókiák és épülhettek óvodák, bölcsődék.

Sok tapasztalatot gyűjtöttem, és módomban állt a hat év alatt végiglátogatni egyházmegyénk minden gyülekezetét a canonica visitatiok alkalmával. Jó volt látni, hogyan élnek a gyülekezetek, és néha nagyon nehéz körülmények között is gondja van Istennek az ő egyházára. Bátorító volt látni, hogy milyen feladatokban, milyen megoldásokban, milyen harcokban állnak helyt a presbitériumok, a gondnokok, lelkészek, gyülekezeteink tagjai. Jó volt látni az építkezéseket, és fájdalmas szembesülni a fogyás tényével, a fiatalabb generáció hiányával a templomokban.

Van miért imádkoznunk és dolgoznunk.

Hogy látja a mi gyülekezetünket, a komáromi református közösséget?

Gondnokként milyen megvalósítandó célt lát maga előtt?

A mi gyülekezetünk is egy a többi közösség között, habár a legnagyobb. Isten áldása bennünket is sok területen gazdagított, hiszen megépülhettek intézményeink, és nyújtják szolgáltatásaikat. Ezek is sok áldást, de sok feladatot is magukkal hoznak. Mint minden más közösség, mi is szenvedjük most a járvány következményeit.

Vannak, akik elmaradnak, de hisszük, lesznek olyanok is, akik pont ebben a helyzetben döbbennek rá, hogy milyen nagy szükségük van Isten közelségére, a gyülekezetre. Nekünk is megvannak a megoldandó dolgaink. Mivel az egyház az államtól egyre kevesebb támogatást kap, jó lenne felismernünk, hogy a jövőben önellátóvá kell majd válnunk. Ennek egyik módja az egyházfenntartói járulék évenkénti folyamatos emelése.

Gondnokként egyik feladatomnak

kerékpározás). A mai napig azonban a kerékpározás maradt meg. A leghosszabb táv, amit egyfolytában megtettem, 180 km volt. Szeretem a mozgást, és a sport – legalábbis életfilozófiámban összefonódik - életem másik fontos területével, a zenéléssel. Mindkettőt jellemzi a Korál együttes dala: Ne állj meg soha… és a P. Mobil Az úton menj tovább… című slágere.

Évekkel ezelőtt az ifjaink nyári kerékpártúrára készültek.

Alkalmanként edzettek is erre, és miután Gondnok úr, csatlakoztál egy alkalommal hozzájuk, emlékszem, a fiatalok csodálkozva számoltak be arról, hogy messze lehagytad a legsportosabb ifjút is. Ekkor tudták meg ők is, hogy „Karcsi bá igazi sportember”. „Igen, mindig mozgékony, eleven, talán túl eleven gyerek is voltam. Fiatalként atlétikáztam, birkóztam, a hosszútávfutást is kipróbáltam, majd a 80-as évektől kezdve versenyszerűen triatlonoztam (úszás, futás,

A zenéléssel, a muzsikálással mikor „fertőződtél meg”?

Már gyerekként fából gitárt faragtam magamnak. Aztán 14 évesen első nyári munkám béréből megvettem az első gitáromat.

Egy éven keresztül magántanárhoz jártam, majd autodidakta módon tanultam meg gitározni. Megvolt hozzá a közönség is, nemcsak az angol parkban, hanem vasárnap délutánonként gitárral a kezemben korzóztunk a baráti körrel a Nádor utcán. Ilyenkor volt „kívánságműsor” is, azt játszottam a repertoáromból, amit tudtam. Később több zenekarban is játszottam és játszom

mind a mai napig. Nagy ajándék számomra az is, ha a templomban zenélhetek Isten dicsőségére. Ezt is mindig nagy örömmel és Isten iránti hálával teszem. Ezek azonban nem akadályoznak meg sem a gyülekezeti munkámban, sem gondnoki tevékenységemben. Úgy érzem, a helyemen vagyok, és Istentől kérek bölcsességet gondnoki szolgálataimhoz is.

Hallgatva Gondnok urunkat, megfogalmazódik bennem: ez az öröm jellemzi minden tevékenységét: ha a két keze közül szép alkotások, használati tárgyak kerülnek ki, akár közösségünk javára is, ha a mozgás örömén túl a teremtettségre is rácsodálkozik egy-egy útja alkalmával, ha muzsikál, ha a családjával lehet, ha a kicsi unokáinak örvendez, ha szolgál közöttünk. S mikor megemlítem, hangzik a válasz: „Igen a kedves Igém vezet egész életemen keresztül: „Isten úgy szerette ezt a világot, hogy az ő egyszülött fiát adta, hogy aki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Hogyne lenne örömöm, hiszen engem is szeret az Isten, nem veszek el, van örök életem. És ha valamivel éppen harcolok vagy tehetetlennek érzem magam, csak dúdolom a kedves dicséretemet: Ki Istenének átad mindent, és bizalmát csak belé veti, azt csudaképpen őrzi itt lent, ínség, baj közt is élteti…” Éltesse hát Gondnok Urunkat továbbra is egészségben, örömben, békességben, hitben az Úr, hogy úgy legyen gondos gondnoka közösségünknek, hogy a Gondviselő jó Atyánk tenyeréből kapja örökösként az örök élet hitének erejét és ezt örökítse tovább Borbély Károly 2021. szeptember 3-án töltötte be 70. életévét.

Fazekas Zsuzsa

Bemutatkozó

tartom, hogy hangsúlyozzam: idővel a gyülekezetünkben ezt a lehetőséget is fontolóra kell vennünk. Emellett természetesen megvannak a gyülekezetben is, akár egy családban, a mindennapi feladatok, szolgálatok, döntéshelyzetek.

Remélem, a lelkészekkel és az új presbitériummal együtt hűségesen és felelősséggel, imádságban tudjuk hordozni gyülekezetünket.

Kis Tükör │ 9

LEKÖSZÖNŐ PRESBITEREK Hálásak vagyunk Istennek az előttünk jártak hitéért, gyülekezetünkhöz való hűségükért, szolgálatukért.

Három legidősebb tiszteletbeli presbiterünknek tettük fel a következő két kérdést: - Hogy élte meg a komáromi presbiterséget?

- Mit üzen a fiataloknak, az új presbitereknek?

Gulyás Sándor: Ősrégi komáromi vagyok. A szülők és dédszülők szekeresgazdák, hívő reformátusok voltak. Később édesapám is presbiter volt, diakónus és az énekkarnak is abban az időben tagja volt. Majd felnövekedtem, és amikor 1989-ben Fazekas László visszakerült Komáromba, akkor választottak presbiterré. Nagyon sok szép emléket őrzök ebből az időből.

A fiataloknak üzenem, hogy maradjanak hűségesek Istenhez, és minél többet dolgozzanak a gyülekezetért és egyházunkért.

Bránik Károly: A presbiterségem alatt sok feladatot kezdtünk el és fejeztünk be, ami a beruházásokat illeti. Másik dolog, ami tetszett, az a püspök úr hozzáállása a gyülekezethez. Mindig nagy örömmel mentem templomba, hogy végighallgassam a tiszteletes asszony és a püspök úr prédikációját.

Nagyon jónak tartom a fiatalok körében végzett gyülekezeti munkát: a vasárnapi iskola és a konfirmációra való felkészítés gondos szervező munkáját. Sajnos a Covid

10 │ Kis Tükör

járvány idejét éljük, amikor is az istentiszteletek látogatottsága különböző módon korlátozva van. Félek attól, hogy a gyülekezetünk „feldarabolódik”, megosztás fog létrejönni, ami – gondolom – kárára lenne közösségünknek, amelyik a legnagyobb magyar református gyülekezet Szlovákiában.

A fiatal presbitereknek azt üzenem és kérem őket, hogy legyenek türelmesek most, ebben a nehéz időszakban. Segítsék a gyülekezet tagjait, vegyenek részt a gyülekezeti munkában, mert más megoldás nincsen, mint összefogni és ezeket a nehézségeket együtt leküzdeni.

Czékus Dezső: Mindig is örültem annak, hogy a Jósten akaratából a Révkomáromi Református Egyházközség presbitere lehettem viszonylag hosszú ideig: negyed évszázadon, 25 éven keresztül.

1995-ben lettem pótpresbiter, 1999-ben presbiter, és a legutóbbi választásoknál már nem fogadtam el a jelölést koromra való tekintettel. Számomra ez a negyed évszázad nagyon nagy megtiszteltetés volt.

Nagyon sok presbiter testvérrel találkozhattam, együtt dolgozhattam, és számomra megtisztelő volt a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspökével való együttmunkálkodás is.

Olyan munkálatokat végeztem, amik közel álltak hozzám. Itt az építkezésekre gondolok. A kollégium tetőszerkezetével kezdtük a 90-es évek elején, majd folytatódott a templomtető, a Timóteus ház, az izsai templom felújításának a munkálataival. Ami nem adatott meg, az a templom felújítása. Ezzel kapcsolatban tettem a püspök úrnak egy pesszimista kijelentést, hogy hát én ezt talán meg sem érem, de buzdított, bízzak benne, hogy megérem. Itt szeretném kérni a fiatalokat,

hogy ennek érdekében is tegyenek meg mindent, hogy a templomunkat mihamarabb rendbe tegyük.

Az említett tettek nem az érdemeim, hálát és köszönetet mondok az Úristennek, hogy erőt és egészséget adott, hogy mindezeket elvégezhettük. Megtiszteltetés volt együtt dolgozni a testvérekkel, presbiterekkel és az építkezéseken dolgozó munkásokkal.

Nagyon nagy megtiszteltetés és öröm volt, hogy ennyi éven keresztül szolgálhattam a komáromi református egyházat.

Köszönöm a mindenható Istennek, hogy ebben a felelősségteljes munkában részt vehettem és segíthettem az egyházat.

Az utánunk következő generációnak erőt, egészséget és főleg kitartást kívánok.

Bizonyos szemszögből ez az időszak a fiatalok számára nehezebb lesz, mint a mi időszakunk volt, tekintve a minket körülvevő világot és problémákat.

Sajnos az a tapasztalatom, hogy régebben az egyháznak kevesebb problémája volt, nem volt az a világ olyan állapotban, mint most van. Az istentelenség nagyon kezd eluralkodni, és ez az erős liberalizáció, globalizáció, ezek a káros hatások befolyásolják hitéletünket is.

Nem mondhatok mást az utánunk következő fiatal presbitereknek, mint hogy nagyon erős hit, kitartás kell, reménység és az Isten által adott sugallat ehhez a munkához. Mindent be kell vetniük, ha meg akarják állni a helyüket.

Törekedjenek, hogy az egyházunk, gyülekezeteink, beleértve a Komáromi Református Egyházközséget is, ne zsugorodjanak, hanem bővüljenek!

Bízok az Úr Istenben, hogy megérem azt, hogy lesz ez még jobb is, eltűnik ez a helyzet, és jó irányban változnak majd a dolgok.

ÚJ, FIATAL PRESBITEREK Isten kegyelméből presbitériumunk fiatal szolgatársakkal, elhívottakkal is bővült. Közülük a három legfiatalabb válaszolt a szerkesztőségünk által feltett kérdéseinkre: - Presbiterként milyen területen szeretnétek/tudnátok szolgálni a gyülekezetet?

- Milyen célokat, terveket tűztetek ki magatok elé/szeretnétek elérni?

Borbély Krisztina: A választásokat megelőző időszakban egyre többet foglalkoztatott a gondolat, hogy jobban bekapcsolódjak, ill. nagyobb szerepet vállaljak a gyülekezet életében. A jelölés ugyan nem lepett meg, viszont az, hogy a gyülekezet Isten jóvoltából presbiternek választott, az nagy megtiszteltetés volt számomra, és nagy örömmel töltött el. Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek a belém vetett bizalmat. Viszont meglepetésként ért, amikor a presbitérium is bizalmat szavazott nekem, és egyházmegyei képviselőnek választott. Úgy gondolom, hogy végzettségemnél fogva a gazdasági, számvevői területen tudnám a gyülekezetet a legjobban szolgálni.

Isten segítségét kérem, hogy adjon bölcsességet, erőt és tiszta látást ahhoz, hogy a lehető legjobban meg tudjak felelni a rám bízott feladatoknak, hogy méltón tudjam képviselni gyülekezetünket.

Fazekas Máté: Az, hogy presbiternek jelöltek, azon nem lepődtem meg, viszont azon igen, hogy milyen sok szavazatot kaptam a választáskor. Ezúton is szeretném megköszönni a bizalmat, és igyekezni fogok a tőlem telhető legtöbbet megtenni a gyülekezetben.

Személy szerint az a típus vagyok, ahol tudok, segítek. A presbitérium munkáján belül a médiabizottság és a szervezési bizottság munkájában vállaltam szolgálatot. De pakolok, bevásárolok, sofőrködöm, szívesen zenélek a gyülekezetben, ha kell.

Hiszem, hogy Isten mindannyiunknak adott valamilyen ajándékot, amivel Istennek és egymásnak is örömöt szerezhetünk. Tudom, hogy Isten ebben is vezetni fog, a kedves igém szerint: „Mindenre van erőm a Krisztusban...”

templomba, alkalmainkra. A munkákat a háttérben már elkezdtük, és nagyon örülök, hogy presbiter társaim is lelkesek és munkára készek.

Hiszem, hogy Isten megáld minket és erőt ad minden eltervezett feladat elvégzéséhez. A legfontosabb, hogy soha ne feledjük, hogy a jól elvégzett munkáért csakis Istené a dicsőség!

Mihalik Erika: Nagyon hálás vagyok Istennek és a gyülekezetnek, hogy méltónak tartottak a presbiteri tisztségre. Ez a tisztség nagyon nagy felelősséggel jár, ezért igyekezni fogok, hogy minden feladatot, amelyhez az Isten erőt ad, azt nagy örömmel és az ő nagy neve dicsőségére felelősségteljesen el tudjam végezni.

A presbitériumban az építési, a szervezési és a médiabizottság tagjaként szolgálok. Mindháromban nagyon sok tennivaló van, azonban úgy gondolom, hogy az utóbbiban sokkal több feladat vár ránk. Mivel az emberek, a fiatalabbak „online” élik életüket, ezért fontos, hogy a világhálón keresztül is megszólítsuk, hívogassuk őket

Benned remélünk, Isten!

Mert nyilatkoztatád, Hogy úgy imádhatunk mint Kegyes szelid atyát, Ki szent gondviseléssel Fejünk felett viraszt, Ki tévedőknek is nyújt Szelid, kegyes vigaszt.

Garay János: HIT, REMÉNY ÉS SZERETET (részlet) Téged hiszünk, nagy Isten, Mindenható király!

Ki földön és az égen Örökké vagy s valál, Ki térben és időben Megfoghatatlanúl, Mult és jelen s jövendőn Áldásként átvonúl.

Téged hiszünk, nagy Isten, Ég, föld dicső ura, Benned remélünk, Isten!

Szelid kegyes atya.

Téged merünk szeretni Fiadnak általa; Mert te vagy a szeretet Legtisztább hajnala!

Kis Tükör │ 11

Bemutatkozó

„Legfontosabb feladatunk: szeretni a gyermekeket” Interjú Csintalan Both Zsuzsannával, a Csillag óvoda igazgatónőjével gyermekkori emlékekről, a pedagógiai pálya szépségeiről, sütésről és főzésről.

Mindenkinek van egy kedves óvodai emléke, története a gyermekkorából.

Neked mi az?

Abba a Víz utcai oviba jártam, ahol aztán évtizedekkel később óvónőként tanítottam. Pálinkás Márta és Majoros Erzsébet volt az a két óvónénim, akikre nagyon szép emlékekkel gondolok vissza.

Második édesanyánknak éreztük őket, sok-sok szeretetet kaptunk tőlük. A bátyám is ebbe az óvodába járt. Mellette mindig biztonságban érezhettem magam, senki nem mert bántani.

Emlékszem, ha valaki ezt mégis megpróbálta, azonnal kiabáltam neki, hogy „Lacika!”, és ő máris ott termett, hogy megvédjen. Egy idő után nem is nagyon próbálkoztak ujjat húzni velem.

Emlékszel arra a döntő élményre vagy elhatározásra, amely téged a pályaválasztáskor az óvópedagógia felé irányított?

Orvoscsaládban nőttem fel, ezért sokáig orvosi pályára készültem. A gimnázium után be is adtam a jelentkezésemet Prágába. Fogorvos szerettem volna lenni, de oda olyan nehéz volt bejutni, hogy egy évet kellett volna várnom. Így jelentkeztem a Selye János Egyetem óvópedagógia szakára azzal, hogy egy év után ismét megpróbálom a fogorvosit.

Szabó Edit, Dobay Beáta és később Strédl Terézia tanárnőknek köszönhetően azonban egy év elég volt a Selyén ahhoz, hogy felismerjem,

12 │ Kis Tükör

nekem a pedagógiai pályán a helyem. Így aztán többet nem is próbálkoztam az orvosival.

Mi az, amit az egyetemen megtanítottak nektek?

A legfontosabbat. Azt, hogy egy pedagógusnak szeretni kell a gyerekeket.

Szoktam is mondani, hogy az, akiben ez nincs meg, ne is jöjjön óvónőnek.

Nekünk negyven-negyvenöt évig, amíg ezen a pályán vagyunk, ez a legfontosabb feladatunk: szeretni a gyermekeket – minden körülmények között. Az a lényeg, hogy a gyermek boldog legyen.

Ezért dolgozunk.

Másfél éve vagy a Csillag óvoda igazgatónője. Mi az, amit a munkádban a legjobban szeretsz?

2020 nyarától vezetem az ovit. Sokat vívódtam magamban, hogy megpályázzam-e az igazgatói állást, akkor ugyanis én már egy kicsit távolabb kerültem az óvodák világától: gyógypedagógiai asszisztensként sérült gyerekekkel és felnőttekkel foglalkoztam.

Noha korábban évekig dolgoztam óvónőként és a szükséges vezetői képesítésekkel is rendelkeztem, komoly kihívásnak tartottam egy új intézmény vezetését elvállalni. Farkas Gazsi bácsi és családja azonban bátorítottak, amiért a mai napig nagyon hálás vagyok nekik. És most már tudom azt is, hogy Zsuzsa nénitől, püspök úrtól és a gyülekezettől is minden segítséget megkapunk. Gond és kérdés esetén tehát van hová fordulnunk.

A munkámban a legjobban azt élvezem, hogy szervezhetek. Aki ismer engem, jól tudja, hogy szeretem kézbe venni a dolgokat, szeretek ötletelni, programokat szervezni. Ez az oldalam a Csillag oviban tökéletesen ki tud teljesedni.

Eddig a munkádról, hivatásodról beszélgettünk, de mit csinálsz szívesen a szabadidődben? Hogyan pihened ki a hétköznapokat?

Nagyon szeretek piacra járni, a konyhában sütni-főzni. Erre még a két kislányom mellett is mindig szakítok időt. Idén például úgy döntöttem, hogy a kolléganőimet csupa olyan dolgokkal lepem meg az ünnepekre, amiket a konyhámban én magam is el tudok készíteni.

Otthon mi a kedvenc? Mi kerül majd az ünnepi asztalra?

Mint mondtam, nagyon szeretek sütni, ezért nálunk karácsonykor legalább 10-12 fajta sütemény kerül az asztalra.

Persze az összes sosem fogy el. De a lényeg nem is ez, hanem hogy szeretetben tudjuk átélni az ünnepeket. Hiszen Betlehem ott van, ahol szeretet van.

Csintalan Both Zsuzsanna – NÉVJEGY 2009-ben a komáromi Selye János Egyetem óvodapedagógia szakán mesterfokozaton végez. Ezzel párhuzamosan gyógypedagógiát tanul és szerez gyógypedagógiai asszisztensi képesítést Dél-Komáromban. Ezt követően hat éven át a komáromi Víz utcai magyar óvoda óvodapedagógusa. 2018-tól a komáromi szabadidőközpontban fogyatékkal élő, Down-szindrómás, ADHD-s, autista gyerekekkel és felnőttekkel is foglalkozik.

2020-tól a református Csillag óvoda igazgatónője. Egy hatéves és egy tíz hónapos kislány édesanyja.

Langschadl Mátyás

A Csintalan Both család kedves karácsonyi sütije: Eman mézes 25 dkg porcukor 50 dkg sima liszt 2 egész tojás 3 evőkanál tejföl 3 evőkanál méz 1 kávéskanál szódabikarbona 6–7 szegfűszeg 1–2 kávéskanál fahéj-ánizs Összegyúrni és állni hagyni, majd 30 perc után kinyújtjuk a tésztát és megkenjük lekvárral. Szórunk rá diót, mazsolát, kandírozott gyümölcsöt, főzőcsokit.

Feltekerni (mint a kalácsot), megkenni tojással és megsütni150–180 fokon.

„Uram, add, hogy tudjunk veled lenni!”

Beszélgetés Jakab Istvánné Lelkes Ilonával

Az idén megjelent prédikációs gyűjteményhez hasonló kötetet korábban még nem adott ki a komáromi gyülekezet. Abban, hogy ez megtörtént, nagy szerepe volt Ica néninek. Hogyan jutott az eszébe ennek a gondolata?

Az embernek, ahogyan öregszik, sajnos egyre inkább romlik a hallása. Így vagyok ezzel én is, és miután több alkalommal előfordult, hogy nehezen hallottam az igehirdetéseket a templomban, eszembe ötlött, hogy milyen jó lenne a komáromi szószékről elhangzott prédikációkat egy kötetbe rendezni, és időnként – akár többször is – újraolvasni. A másik ok, ami a kötetet inspirálta, az a tavalyi prédikációsorozat volt, amely során a Jelenések könyvét vettük sorra. Közismert, hogy ez az újszövetségi könyv a Biblia egyik legnehezebb szakasza.

Komoly teológiai tudást és ismeretet igényel nemcsak a lelkészektől, de talán a templomunk padsoraiban ülő gyülekezeti tagoktól is. A sorozat során csodálatos prédikációk hangzottak el – olyanok, amelyeket érdemes visszaolvasni, és igei üzenetükben, mondanivalójukban újra és újra elmerülni. Nagy örömömre szolgál, hogy az ötletből végül valóság lett, és a kötetet most már a komáromi gyülekezet tagjai is kezükbe vehetik. Jószívvel tanácsolom mindenkinek, hogy vegyék is a kezükbe, hiszen nyelvi szempontból is gyönyörűen megírt prédikációkat tartalmaz ez a válogatáskötet.

Ica néni élete során sokfelé járt, sokfelé megfordult, sok helyen tanított. Hol találkozott a legszebb igehirdetéssel?

Sok értékes és nyelvi szempontból is nagyon igényes prédikációt hallottam életem során. Szívemhez mégis a Bodrogközből és a keleti végekből származó lelkészek igehirdetései állnak a legközelebb. Ők beszélnek és artikulálnak a legszebben. Nem véletlenül, hiszen az ott élő emberek a mai napig nagyon szépen és gyönyörűen beszélnek magyarul.

Valahányszor arrafelé jártam, mindig elámultam azon, hogy milyen csodálatosan szép a mi magyar nyelvünk.

Ica nénit egészen különleges kapcsolat fűzi a magyar nyelvhez.

Férjével, a 2013-ban elhunyt Jakab István nyelvésszel fiatalok generációinak adták át a magyar nyelv és az irodalom szeretetét.

Honnan ered ez az anyanyelvünkhöz fűződő különleges kapcsolat? Én a magyar nyelv szeretetében nőttem fel. Édesanyám, aki tanítónő volt, gyakran magával vitt az iskolába, így már egészen korán, ötévesen folyékonyan olvastam. Alig voltam harmadikos-negyedikes, amikor édesapám Gárdonyi Gézát olvastatott velem, s mivel körülöttem mindenki, az egész család olvasott, én sem tehettem mást. Nem is igen tudtam, hiszen az én időmben még nem volt televízió, és az olvasáson kívül más szórakozás sem nagyon. Gyerekkori olvasmányélményeim aztán jelentősen befolyásolták az egész életemet. Az olvasás szeretete azóta sem múlt el. Egyszerűen hiányzik, ha nem olvashatok.

Beszélgetés

„A te igéd igazság” címmel gyülekezetünk első alkalommal adott ki prédikációs gyűjteményt, amely a komáromi református templom szószékéről 2020-ban elhangzott igehirdetésekből válogat. A kötet ötletgazdája és támogatója Jakab Istvánné Lelkes Ilona volt, akivel nemcsak a prédikációs gyűjtemény születéséről, hanem a magyar nyelv szeretetéről, Istennel való találkozásról és a rövid imádságok erejéről is beszélgettünk.

A komáromit nem sokkal később egy másik válogatás is követte, ám ezúttal Bátorkeszin. Ennek is ön volt az ötletgazdája és támogatója.

Miért éppen Bátorkeszi?

A komáromi kötetnek nagy sikere volt. Sokaktól visszajutott hozzám az az öröm, amely ezt a könyvet kísérte.

Bátorkeszihez pedig ezer szállal kötődöm. Édesapám hosszú évekig itt szolgált lelkipásztorként. A jelenlegi lelkészt, Czinke Zsoltot is jól ismerem. Édesapám után ő volt az első nős lelkész Bátorkeszin, aki családjával a faluba költözött.

Feleségével, Czinke Tímeával, aki szintén lelkész, figyelemre méltó munkát végeznek. A kettejük igehirdetéseit tartalmazó könyv Koronás prédikációk címmel jelent meg.

Mostanában mit olvas szívesen?

A klasszikusokon kívül mindig keresem a legújabb könyveket. Most például Dráfi Emese Lányregény felnőtteknek című regénye került a kezembe. De rendszeresen olvasok újságot is, például a Magyar7 közéleti hetilapot és a Szél-járás című folyóiratot.

Lelkészgyerekként a vallásos nevelés, a templomba járás és az istenközeliség hozzátartozott a mindennapjaihoz.

Istennel kapcsolatba kerülni azonban személyes találkozást is jelent.

A vallásos nevelés, az istentiszteletek, a hittanórák valóban elválaszthatatlan részei voltak a gyermekkoromnak. Az Istennel való személyes találkozás azonban bátyám korai halála után következett be az életemben. Akkor értettem meg igazán Pál apostol szavait: „Nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.”

Rövideket szoktam imádkozni, azt szoktam mindössze kérni: „Istenem, légy velem, és add, hogy én is veled.” Újabban pedig kiegészítem azzal: „Uram, legyél velünk, és add, hogy mi is tudjunk veled lenni!”

Langschadl Mátyás

Kis Tükör │ 13

A KEZDETEK

Dél-Komárom 100

Gyülekezetünk megalakulásának történetét egy 100 évvel ezelőtti szomorú történelmi emlék: a trianoni döntés hatásainak felidézésével kell kezdenünk.

A trianoni döntés a református egyház szervezeti kereteit is megváltoztatta, a felvidéki magyar reformátusság és a dunántúli református egyházkerület akkori püspöki székhelye: Komárom idegen állam fennhatósága alá került. A békediktátum okozta testi és lelki fájdalmak között született a délkomáromi református egyházközség.

A város 1919-es megszállása után az iratok szerint kb. 2500 fő menekült át az északi városból délre. A megszálló katonák Németh István püspököt és a Püspöki Hivatalt nemes egyszerűséggel egy csónakba tették, és átküldték a Duna túlsó partjára. Az egyházi élet akkori lehetetlen körülményeit így festi le a néhány évvel később született kiáltvány: „Imádkozásra és a szent ige hallgatására csak egy ideiglenesen átengedett selyemgubó raktárban jöhetünk össze.

Ha majd ezt sem kaphatjuk már meg, nem lesz ahol a Krisztus evangéliuma prédikáltassék. Padjaink nincsenek, lelkészlak és iroda egyetlen bérelt szobában van elhelyezve. Egyik tanítónak nincs lakása. 160 gyermek egy tanterembe van szorulva. Bensőséges hitre, hazafiasságra nevelni így lehetetlen. Gyülekezetünk túlnyomó része szegény vasúti munkás, nyomorgó menekült és szűkös viszonyok között élő tisztviselő.”

Az egyházi élet a Gyár utca- Erzsébet tér által határolt területen folyt (ma a TESCO áruház áll ezen a helyen), magánházaknál, raktárépületekben.

A gyülekezet hivatalos megalakulásának első lépéseként az 1921. október 18-án tartott egyházközségi közgyűlésen született határozat kimondta, hogy: „a jobb jövő reményében úgy szervezkedik, mint egységes komáromi egyház újvárosi parochiális köre…”, majd megválasztotta gondnokát és 12 tagú presbitériumát, valamint az iskolaszék tagjait. Egy hónap múlva Czeglédy Sándor esperes jelenlétében kérik felvételüket a Tatai Egyházmegye kötelékébe. Ekkor hívják meg hitoktató helyettes lelkésznek Mikos Lajost. Ettől az évtől kezdve történik az önálló anyakönyvezés az egyházközségben.

14 │ Kis Tükör

Adományokból gyűlnek össze a klenódiumok: Balogh Lajos pozsonyi püspök úrvacsorai kelyhet és tányért küldött, az ifjúsági egyesülés keresztelőmedencét készíttetett, a Mikos Lajost követő Győry Elemér segédlelkész (később dunántúli püspök) a kisfia születési dátumát őrző keresztelői kancsót adományozott.

Gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter jelentős támogatásával először az Antal Gábor nevét viselő iskola épült fel 1923-ban.

Az épület a mai Beöthy Zsolt utca Mártírok útja sarkán állt, a II. világháború után államosították, 1964-ben bontották le a tömbházak építésékor.

Ennek egy része még ma is áll: a jelenlegi lelkészlakás.

1924 áprilisában az iskolától a Kunház kertjébe helyezik át a haranglábakat.

1924. november 2-án a presbitérium a lelkészi állásra meghívja dr. Antal Gézát, az egyházkerület frissen megválasztott új püspökét. Antal Géza s vele a püspöki hivatal ideiglenes Komáromba költözése újabb lendületet adott a templomépítés ügyének. A munkák megkezdését 1927 tavaszára tervezték. Ekkor még a Kun-ház piactéri lebontandó frontjának képzelték el a templomot, a jelenlegitől eltérő, észak-déli tájolásban.

ÉPÍTKEZÉS

1927 áprilisában 20 beérkezett ajánlat közül Farkas Árpád győri mester ajánlatát fogadták el. Az alapkő letételére 1927. június 19-én kerül sor.

1927. július 31-én mond le a komáromi lelkészi állásról Antal Géza, a megüresedett állásra augusztus 30-án választják meg Sári Imre hencsei lelkészt. Az ő feladata lett levezényelni az éppenhogy megkezdett templomépítést.

1928 januárjában indítványozta Szenczy Mihály főgondnok, hogy a tavaszra elkészülő templom berendezésére írjanak ki pályázatot, mert visszatetsző állapotot idézne elő, „ha a templom a tavasz folyamán elkészülne, és berendezés nélkül állana.” A földszinti padok elkészítésével Fejei Gézát, a karzati padok elkészítésével Sztrókay Józsefet bízzák meg. Még az évben megrendelik Csúri Ferenc szegedi mestertől a toronyórát; s ekkor már az orgona beszerzésének gondolata is megfogalmazódik, de az

1922 januárjában a presbitérium köszönetét fejezi ki „özv. Győry Gergelyné asszony atyánkfiának, amiért 300 négyszögöl telket ajándékoz az egyháznak templomfundusul”; az építkezés költségeinek előteremtésére pedig országos gyűjtést kezdeményeznek. Az adománygyűjtők bejárják az egész CsonkaMagyarországot: az Őrségtől a Drávamentén át Makóig és Hódmezővásárhelyig, a Balatonfelvidéktől Bicskén át Debrecenig, sőt Sátoraljaújhelyig sok településen megfordulnak, és 1922 júliusában már csaknem együtt van a várt 200.000 korona. A rákövetkező év januárjában a túloldali Komárom 1000 cseh korona adományt nyújt.

A templomépítés ügyében jelentős fordulatot hozott, hogy 1923 novemberében megvételre ajánlották a gyülekezetnek az ún. Kun-házat.

AZ 1950-ES ÉVEKTŐL A RENDSZERVÁLTÁSIG

egészen a rendszerváltozásig áll helyt hűséggel, s közben folyt a gyülekezet belső és külső építkezése: szolgálata biztosította a gyülekezet lelki életének folyamatosságát, és megtörtént a templom és a parókia külső-belső felújítása.

A rendszerváltást követően a gyülekezet harcot indított az államosított volt református óvoda visszaigényléséért, és a küzdelem sikerrel járt.

1995-ben újjáalakult az énekkar, 1996-ban pedig a Nőszövetség. A gyülekezeti alkalmak mellett városi rendezvények, ünnepélyek gyakori helyszínéül is szolgál a templom, amely 2000-2004 között teljes külső, majd 2019-2021 között belső felújításon esett át.

Sári Imre utódjául Trombitás Dezső esperest választották lelkésszé 1953ban.

A kivételes tehetségű és felkészültségű lelkészt 1954-ben politikai nyomásnak engedve megfosztják esperesi címétől, sőt lelkészi hivatalától is: 1954–től 1956-ig hotelportásként, gyári munkásként gondoskodik családjáról. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején – ismertségét és nyelvtudását kamatoztatva - nyugati segélyszállítmányok szervezésével foglalkozik, a határ lezárása nyugaton éri.

Trombitás Dezsőt lemondása után Gyulai Imre követte a választott lelkészek sorában, és mindmáig ő szolgált leghosszabb ideig: összesen 48 esztendőn át a komáromi Elhangzott 2021. október 16-án a gyülekezetben. Szolgálatának évtizedei Dél-Komáromi Református Egyháztöbb korszakon átíveltek: a sztálinista község ünnepi istentiszteletén időktől kezdve a Kádár-korszakon át

Dél-Komárom 100

végül majd csak jóval később: 1940ben szólalhatott meg.

1928. november 4-én – Antal Géza püspök szolgálatával, és egy korabeli fénykép tanúsága szerint több száz fős gyülekezet jelenlétében - avatták fel a templomot. 1932 májusában szentelik fel a soproni Seltenhoffer-cégtől megrendelt két harangot, amelyeket a Református Jótékony Nőegylet, ill. a Református Leányegylet ajándékozott a gyülekezetnek.

E feljegyzések árulkodnak a gyülekezet élénk belmissziói életéről, az ifjúsági és felnőtt egyháztársadalmi szervezetek munkásságáról. Az ifjúsági és felnőtt énekkar szolgálata, a Leány- és Nőegylet tevékenysége, a színjátszókör előadásai – amelyek emlékét korabeli fényképek és megemlékezések őrzik – egy létszámában és erejében növekedő gyülekezet életéről tanúskodnak.

1938-39-ben épült a földszintes református óvoda. A háború során az épület megrongálódott, háború utáni helyreállítása csak részleges volt. 1951ben a romos épületet az egyházközség használatba adta a városnak bölcsőde létesítésére. Az épületet 1951 decemberében kártalanítás nélkül államosították, és a rendszerváltásig bölcsődeként funkcionált.

A KITELEPÍTÉS EMLÉKEZETE Az 1947-49 között zajlott, a hivatalosan „lakosságcserének” nevezett, a valóságban erőszakos kitelepítés során a Dél- és Kelet-Magyarország részeire kitelepítettek kb. 1959-től – felszivárogtak Dél-Komáromba.

Benépesítették Szőnyt, Koppánymonostort, s Komáromban egész utcákat „foglaltak” el, építették házaikat, nevelték már itt született gyermekeiket. Bár a nagyszülők közül sokan soha nem csomagoltak ki, hittek a szülőföldre való visszatérésben, a fiatalabb nemzedék tagjai azzal a különös identitással nevelkedtek, amelyet leginkább ez a megfogalmazás jellemez: „Két haza egy szívben.” A kitelepített családok Komáromba költözése egyházközségünk megerősödéséhez vezetett, hiszen többségükben reformátusok lévén, bekapcsolódtak a gyülekezetbe, sőt: közülük sokan lettek presbiterek, egyházi tisztségviselők. Kecskés László - a gyülekezet 1995-ig szolgáló főgondnoka - is a kitelepítettek közé tartozott. A kitelepítés emlékét a templomban márványtábla őrzi.

Kis Tükör │ 15

Trianon

Egy Nemzet – Trianon 100 (IV.rész) „Ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene ennek a békének elfogadása vagy visszautasítása között, úgy tulajdonképpen arra a kérdésre adna választ: helyes-e öngyilkosnak lenni, nehogy megöljék.” (gróf Apponyi Albert) 1920. június 4-én írták alá a versailles-i Nagy-Trianon palotában azt a békediktátumot, mely területe kétharmadával megcsonkította a történelmi Magyarországot.

A trianoni békeszerződés a versailles-i békerendszer részeként született meg, melyet a világháború lezárását követően egy másfél éves konferencia készített elő. A győztes antant hatalmak 1919. január 18-án kezdték meg a tanácskozást a Párizs környéki kastélyokban, ahol a „négy nagy”, Clemenceau francia, Lloyd George brit, Orlando olasz miniszterelnökök és Wilson amerikai elnök szava dominált.

A legyőzöttek képviselői is részt vettek a tárgyalásokon, de tényleges ráhatásuk nem volt az események menetére, csupán az 1919 júliusától születő szerződéseket írták alá.1 A gróf Apponyi Albert által vezetett magyar delegáció 26 politikusból, diplomatából és szakértőből, háromfős irodai személyzetből, továbbá hat gépírónőből, négy nyomdászból, négy irodaszolgából, hat újságíróból, öt vasutasból és hatfős vasúti éttermi személyzetből állt. 1920. január 5-én a

Keleti pályaudvarról kelt útra, hosszas munka után, Teleki Pál „vörös térképével”, etnikai, néprajzi, történelmi munkák és érvek tucatjával érkezett meg 1920 januárjában Párizsba – mindhiába. A magyar küldöttséget a tárgyalások ideje alatt házi őrizetben tartották.

Szót pedig csak 1920. január 16-án, a béketervezet véglegesítése után adtak Apponyi Albert vezérszónoknak. A konferencián Magyarországnak nem volt lehetősége érveket hozni a csehszlovák, román és délszláv területi követelések, a hamisított etnikai adatok és kérdőívek ellenében, az antantnak lényegében semmi másra nem volt szüksége, mint két megbízottra, akik aláírják majd a kész szerződést.

1920. június 4-én, a ránk erőszakolt szerződés aláírásakor megállt az élet.

Megszólaltak a harangok, búgtak a gyárak szirénái, az emberek könnyezve ölelték meg egymást az utcákon – mindenki egy emberként gyászolt, ebben a kérdésben nem létezett vallási, politikai ellentét.

gróf Apponyi Albert (1846-1933)

Erre az aktusra végül 1920. június 4-én, a Nagy-Trianon palotában került sor, ahol két teljesen súlytalan politikus, Benárd Ágoston és Drasche-Lázár Alfréd írta alá a trianoni

A magyar békedelegáció Párizsba indul a Keleti pályaudvarról | forrás: tortenelemportal.hu

16 │ Kis Tükör

békediktátumot, ezzel szentesítették a történelmi Magyarország szétszakítását.2 Az aláírók személyének kijelölése nem ment könnyen, a Minisztertanács nem kevesebb, mint négy ülésben volt kénytelen foglalkozni a kérdéssel. A kormány tagjai egymásra mutogattak, de egyiküknek sem akaródzott elvállalni a kétségkívül kínos megbízatást. Május 28-án már véglegesnek látszott a névsor (Soós Károly, Pekár Gyula, Drasche-Lázár Alfréd), melyről azonban ketten rögtön »leiratkoztak« A Külügyminisztérium jelöltje, Drasche-Lázár Alfréd államtitkár nem lépett vissza, ő már korábban jelezte, hogy hivatali kötelességből hajlandó vállalni a feladatot. Mellé a kormány – feltehetőleg Horthy nyomására – végül a legkisebb befolyással rendelkező tagját, Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi minisztert delegálta.3

Mai ember eszével felfoghatatlan és elképzelhetetlen, hogy milyen lehetett megélni és hogyan lehetett túlélni ezt a veszteséget. Örök emlékeztetőül álljon itt a veszteséglista: - Terület: 325.000 km²-ből Trianon elvett 232.000 km²-t (az ország területének kereken háromnegyed részét - 72%-ot) - Népesség: 20.886.000 lélekből Trianon elvett 13.370.000-t (az ország lakosságának kereken kétharmad részét - 64%-ot) Az utódállamok "felszabadítottak": - 1.702.000 szlovákot, úgy, hogy őket cseh uralom alá helyezték és velük együtt cseh uralom alá helyeztek 1.874.000 egyéb nemzetiségűt - 2.800.000 románt, úgy, hogy 2.465.000 más nemzetiségűt román uralom alá helyeztek - 1.029.000 szerbet, de úgy, hogy 1.727.000 horvátot és 1.366.000 más nemzetiségűt szerb uralom alá helyeztek - 232.000 németet, de úgy, hogy velük 126.000 egyéb nemzetiségűt is osztrák uralom alá helyeztek Végeredményben tehát a 13.321.000 elszakított lakosnak csak 30%-a,

összesen 4.100.000 lélek azonos nemzetiségű a „felszabadítókkal” és alig 25%, azaz 3.400.000 lélek, aki velük rokon nemzetiségű.

De 5.800.000 lélek, vagyis az elszakított lakosság 45%-a teljesen idegen uralom alá került. Az elnyomó szerb és cseh uralom alatt a "rokon" horvát, illetve szlovák lakosság nem kapta meg azt az autonómiát, melyért az elszakítás óta kétségbeesett, meddő harcot folytatott.4 A tragédia okozta sokk olyan mértékű volt, hogy korabeli íróinkat, költőinket is szinte kivétel nélkül szóra késztette ez az esztelen, gátlástalan és erőszakos „béke”. A teljesség igénye nélkül, egyszersmind önkéntes feladatul álljon itt néhányuk neve és műve, kiegészítve egy-egy idézettel: Karinthy Frigyes: Levél kisfiamnak – Trianon emléknapjára „Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.” (megjelent Kosztolányi Dezső: Vérző Magyarország: Magyar írók Magyarország területéért c. könyvében, 1920) Babits Mihály: Áldás a magyarra Babits Mihály: Csonka-Magyarország Benedek Elek: Unokáimnak József Attila: Nem, nem, soha!

Reményik Sándor: Nem nyugszunk bele!

Reményik Sándor: Gyűrűt készíttetek Ekkor születik Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna tollából a Magyar hitvallás, közismertebb nevén a Magyar Hiszekegy, melynek legismertebb sorai a következők: „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában.”

De nem csak a borzalmat kortársként szükségszerűen átélő, hanem évtizedekkel később a következményeit még mindig viselő, magukra valamit is adó magyar írók ugyancsak kötelességüknek érezték – nem kis bátorságról tanúbizonyságot téve -, hogy újra meg újra hangot adjanak a velük élő Trianon igazságtalanságának és átkos örökségének.

Legkitűnőbb példája ennek Illyés Gyula: Válasz Herdernek és Adynak c. műve. Illyést – saját naplójegyzete alapján – 1977. november 1-jén

meglátogatta az erdélyi Kányádi Sándor, aki így vallott: „A nemzeti kisebbségi sors igazi átkairól nem is esik szó. Kolozsváron hetvenezer magyar van. De magyar orvost oda nem neveznek ki. Így a lakosság orvosi ellátottsága voltaképp afrikai szintű.

Betegségünkről igazán csak anyanyelvünkön tudunk értekezni.”5 Ez a találkozás is egyik közvetlen előzménye a Magyar Nemzet 1977. évi karácsonyi számában megjelent írásának, melyben tényszerűen többek között az alábbiakat összegzi:

Illyés Gyula (1902-1983)

„A marxista pártok, elöl az akkor még élő Lenin pártjával, történelmi bűnnek nevezték azt a békediktátumot, amely a magyar anyanyelvűek közül minden harmadikat – összesen több mint hárommillió lelket – más államba helyezett.” „A világon mintegy tizenöt-tizenhat millió magyar él. Ebből azonban csak tízmillió az ország területén, határain belül; a többi kívül, jelentékeny részben úgy tapadva a térképbeli országra, mint kenyérre a héja. Jól oda kell néznünk, hogy a valóság és vele egy eltakarhatatlan kérdés határait lássuk.” „Hiteles adatok, ellenőrizhető panaszok szerint több százezer, sőt millió lelket számláló kisebbségi lakosságnak nincs saját nyelvi egyeteme, illetve, ha volt, azt megszüntették. De nincs ilyen főiskolája, s rövidesen nem lesz egyetlen saját anyanyelvű középiskolája, mert ami volt, azt is úgy szakosítják, hogy az oktatás az állam nyelvén folyik: azzal a következménnyel, hogy nemzeti kisebbségű ifjú a maga nyelvén ipart sem tanulhat; tehát gépmunkás, gépkezelő sem lehet, csak napszámos.

Európa legnagyobb nemzeti kisebbsége

magyar anyanyelvű, a húszmilliós egésznek mintegy tizenhat-tizennyolc százaléka.”

Nincs rá emberi magyarázat, hogy a magyar nemzet mimódon létezhet ilyen mértékű csonkítás után. A 18. század végéről származó - a magyarság végső pusztulását már tényként rögzítő herderi jóslat szerint már régóta nem szabadna lennünk. S ezért a nagyhatalmak mindent meg is tettek, az utódállamok pedig a mai napig el is követnek, szemrebbenés nélkül szembefordulva a Trianon után tett vállalásaikkal és elfeledve a saját ígéreteiket. Ne feledjük, hogy Trianon szülte a: - csehszlovák Beneš-dekrétumokat, kitelepítést és Csehországba deportálást - a jugoszláv partizánok délvidéki vérengzéseit 1944-45 telén legkevesebb negyvenezer magyar halálát okozva - a román megtorlásokat az Erdélyben élő magyarokkal és németekkel szemben - több mint negyvenezer kárpátaljai magyar és sváb elhurcolását „málenkij robot”-ra a Szovjetunió egész területén Trianon nemcsak történelem, nemcsak valami régmúlt, ami már nincs hatással ránk. Következményeivel benne van minden magyar mindennapi életében, mint pl. anyanyelvi használatunk korlátozásában, az indokolatlan elvárásokat támasztó államnyelvi oktatásban, a magyar tévét és rádiót tiltó médiatörvényben, a szlovák szolgáltatók magyar tv-csatornákat felárért számító „maďarský balík”jaiban, stb.

Kedves Olvasó!

Ennek a cikksorozatnak a terjedelme arra volt elég, hogy villanásszerűen bemutassa a Trianon körüli történelmi összefüggéseket és folyamatokat, valamint ismertesse az azzal kapcsolatos puszta tényeket, adatokat, abban bízva, hogy mindez újabb kérdéseket vet fel az Olvasóban, amelyek további válaszkeresésre ösztönzik.

Célja azonban, hogy egyrészt a történések alakulásában tisztán lássuk lehetőségeinket és egyúttal korlátainkat is. Másrészt, hogy tudatosítsuk, Trianon örököseiként a mindennapi magatartásunk, döntéseink, cselekedeteink teszik értelmessé és érdemessé, vagy éppen hiábavalóvá és semmissé eleinknek az elmúlt 100 év minden egyes napján

Kis Tükör │ 17

hozott áldozatvállalását és helytállását. Ha – Kossuth szavai alapján – Arad pedig a magyar Golgota!, akkor Trianon maga az alászállás a poklokra.

De harmadnapon . . . Isten kegyelméből megint vagyunk, itt vagyunk, még mindig vagyunk.

Szabó Dezső iránymutatása örök érvényű arra nézve, hogy miként is kell egymásra tekintenünk: „Minden magyar felelős minden magyarért”.

S ahogy egy keresztyén ember nem hallgathat Jézus kereszthaláláról, ugyanúgy egy magát magyarnak tartó ember sem felejtheti el Trianont.

Forrás: 1 Tarján M. Tamás: 1920. június 4. | A trianoni béke aláírása | 2 Tarján M. Tamás: 1920. június 4. | A trianoni béke aláírása | 3 https://mta.hu/tudomany_hirei/remenytelen-kuldetes-a-trianoni-bekekuldottsegnaploja-107765 4 http://www.trianon.hu/keret.phtml?/ trianon/triautan/trut1/trut16/

5

Pomogáts Béla: A nemzethalál víziója – Egy Illyés Gyula-tanulmány előzményei és története Fotó: https://korkep.sk/cikkek/mindennapjaink/2020/06/04/trianon-100-igy-irta-korabeli-magyar-sajto-nem-csuggedoremennyel-varjuk-mi-is-a-harmadnap-hajnalat/

Miheztartás végett álljon itt Juhász Gyula: Trianon c. versének vezérgondolata: „Nem kell beszélni róla sohasem, De mindig, mindig gondoljunk reá.

Mert nem lehet feledni, nem, soha, Amíg magyar lesz és emlékezet, Jog és igazság, becsület, remény, Hogy volt nekünk egy országunk e földön.”

Feszty Zsolt

Megemlékezés Gondnokasszonyunk 2021. január 7én 85 évesen, gondnok urunk pedig január 8-án 89 évesen hunyt el.

Szolgálatuk a gyülekezetünkben több választási ciklust ölel fel, amelyet megelőzött a Krisztushoz és egyházához való szeretet és hűség. A szolgálati mező kiszélesedése, a gondnoki teendők ellátása mutatója volt annak a kipróbáltságnak, amelynek jellemeznie kell a tisztséget viselők keresztyéni életét.

Az emlékezés nemcsak megeleveníti a múltat, hanem minduntalan arra késztet, hogy újraértékeljük a jelent.

Ezt tesszük akkor, amikor a Kis Tükörnek ebben a számában megemlékezünk gyülekezetünk két gondnokának, Oláhné D. Ilonának és Cséplő Bálintnak januárban bekövetkezett távozásáról.

18 │ Kis Tükör

Távozásukkal egyen-egyenként is, de közösségként is szegényebbek lettünk.

Viszont a jelenhez hozzátartozik az előttünk jártak példája, amely kihívást jelent a mi saját életünkre nézve.

Tanuljuk meg azért tőlük az áldozatkész életet, amelynek gyümölcsei láthatókká válnak és útjelzők minden korban mindannyiunk számára.

Emléküket szívünkben őrizzük!

Tempora mutantur…

Az idők változnak…

Egyesület. A 2. világháború idején az utca túloldalán lévő kollégium épülete nagy károkat szenvedett, ezért a kisház egyik helyiségébe hordták át a bútorokat, és egyéb, a gyülekezet számára értékes tárgyat is. A másik helyiségben 1965 táján férfi

Tempora mutantur et nos mutamur in illis – Az idők változnak, és vele változunk mi is. Ez, a reformációhoz köthető, 16. századból származó mondás időszerű napjainkban is, bár Kelemen István főgondnok 1974. december 1-jén Bihary Mihály presbiter és Mácsik András atyafi által berendezett emlékszoba története kapcsán jegyezte le. Farkas Gáspár, a komáromi gyülekezet gondoka többek között ezt is megemlítette ünnepi beszédében, amikor 2020. december 6-án átadta rendeltetésének a gyülekezet múzeumszobáját: a Bihary Mihály-emlékszobát. A gondnok felidézte a Komárom városát ért természeti csapásokon kívül a helyi reformátusok hányattatását is. „Az idők változnak, és vele változunk mi is, de őrizzük őseink hagyatékát, és fontos számunkra, hogy az utánunk jövő nemzedék is megismerje magyar reformátusságunk történetét” – mondta Farkas Gáspár a helyszínen a kiállítás bemutatásakor. Ismertette a református templom udvarában álló – a komáromi hívek körében csak „kisház”-ként emlegetett – épület történetét is. A 19. században még csak raktárként működő helyiségeket az évek során káplánlakássá alakították át. A 20. század elején a gyülekezet mellett működő énekkarok szoktak gyakorolni termeiben, majd itt talált otthonra a Református Ifjúsági

bibliaköröket, télen pedig istentiszteleteket szoktak tartani.

Közben egyre gyarapodtak a fényképek és különféle tárgyi emlékek, melyekből az 1970-es évek elején Bihary Mihály kialakította az első emlékszobát. Az idők változnak, és vele változunk mi is …. 2020 őszén a koronavírus-járvány ellenére elérkezett az idő, hogy az évtizedekkel korábban kialakított múzeumszoba újabb

tárgyakkal gazdagítva ismét fogadja látogatóit. Falain a lelkipásztorok, gondnokok portréi mellett helyet kapott Komáromi Kacz Endre festőművész két alkotása is, mely az 1. világháborúban hősi halált halt két Lakatos fiút örökíti meg. Az énekkarok, amatőr színjátszócsoportok fellépéseiről készült fényképek, valamint presbitériumok, konfirmandusok csoportképei is szerepelnek a kiállított tárgyak között.

Az 1949. január 23-i presbiteri jegyzőkönyv kiállított lapjai őrzik a lakosságcsere folyamán kitelepített 151 és a munkaszolgálatba elhurcolt 7 család nevét. A Füssy Kálmánné által ajándékozott úrasztali terítővel letakart asztalon az őseink által használt ón úrvacsorai kannák is helyet kaptak, de az egyik gyülekezeti fényképalbumba is belelapozhat a látogató. A falon egy 1796-os évszámot őrző rozsdás csillagmaradvány is helyet kapott, melynek eredeti rendeltetését egyelőre homály fedi. A Bihary Mihályemlékszoba jelenlegi formája Mihalik Erika presbiter és Farkas Gáspár gondnok keze munkáját hirdeti.

Az emlékszoba a járvánnyal kapcsolatos intézkedések függvényében megtekinthető lesz Farkas Gáspár gondokkal való egyeztetés alapján a +421 905 391 600 telefonszámon.

Fritz Beke Éva

(megjelent a Kálvinista Szemle 2021/1 számában)

Kis Tükör │ 19

Az elmúlt hónapok eseményei

2020. december 6.

A délelőtti istentisztelet után bemutattuk gyülekezetünk legújabb kiadványát. A Te igéd igazság címmel az elmúlt 2 év szószékünkön elhangzott igehirdetéseiből Fazekas Zsuzsa szerkesztette a könyvet, és gyülekezetünk gondnoka, Oláhné D. Ilona előszavával jelent meg. Szeretettel ajánljuk Testvéreink figyelmébe.

Két év szelektáló, rendszerező munkája után megnyitottuk a templom melletti épületben található múzeum szobát. A presbitérium határozata alapján a gyülekezetünk múltját bemutató állandó kiállítás a Bihari-szoba nevet kapta.

Köszönet Farkas Gáspár gondnok úrnak és mindazoknak, akik idejükkel, erejükkel hozzájárultak ehhez a munkához.

December 13.

Egyházunk diakóniai központja száraz élelmiszer gyűjtését hirdette meg a rászorulók számára. Ebbe gyülekezetünk is bekapcsolódott, és közel 50 szeretetcsomagot készítettünk.

Köszönjük az adományokat.

A hagyományossá vált Egyneked akciót is megszerveztük. A mézeskalács szíveken kívül egy-egy Ige is került a kis csomagokba, melyeket a város különböző pontjain a fiataljaink helyeztek el.

A gyermek-istentiszteletre járó gyermekek az egész évben összegyűjtött perselypénzükből a Csillag óvoda és a Csillag bölcsőde kicsinyeinek vásároltak karácsonyi ajándékot.

Köszönjük szépen!

2020. december 20-án este jött a hír, hogy a COVID 19 járvány erőteljes terjedése miatt a Komáromi járás Körzeti Közegészségügyi Hivatala 2020. december 21-i hatállyal betiltott minden összejövetelt és betiltotta a z istentiszteletek tartását is. Így a gyülekezeti istentiszteletek és bibliaórák online térben valósultak meg.

2021. április 25-én nyíltak meg újra templomaink. Jó volt ismét együtt lenni, és közösségben is hálát adni Istennek. Április 30.

Presbiteri gyűlést tartottunk, melyen gyülekezetünk aktuális kérdéseivel foglalkoztunk.

Május 9.

Megtartottuk anyák napi istentiszteletünket is, melyen a Csillag óvoda kicsinyei és ifjaink verses-énekes összeállítással köszöntötték az édesanyákat. Istentisztelet után a temetőkertben, sírjaik mellett megállva emlékeztünk meg az év elején elhunyt gondnokainkról, Oláhné Domonkos Ilonáról és Cséplő Bálint mérnökről.

Május 10.

Pünkösd ünnepére készülve lelki napot tartottunk a Marianum Iskolaközpont alsó tagozatos gyermekeivel.

Május 13.

A Marianum Iskolaközpont diákjai és tanárai istentiszteleten vettek részt templomunkban.

Május 14.

A Marianum végzős gimnazistáinak ballagási ünnepségén hálát adtunk az elmúlt négy évben megtapasztalt isteni kegyelemért.

Május 17–22.

A Szentlélek kitöltetésének és az egyház megalakulásának ünnepére készülve bűnbánati istentiszteletek voltak minden este. Hétfőtől csütörtökig Végh Tamás nyugalmazott lelkipásztor evangelizációs sorozata alkalmával hirdette közöttünk Isten Igéjét. Isten őrizze és áldja meg szolgálatait továbbra is!

Május 17.

A református temetőben sírhantjánál megállva a pozsonyi gyülekezet tagjaival együtt emlékeztünk meg ThDr. Mikó Jenő püspök lelkipásztorról. Életéről, munkájáról, szolgálatáról nt. dr. Buza Zsolt pozsonyi lelkipásztor emlékezett meg, majd elhelyeztük a kegyelet koszorúit.

Május 23.

Pünkösd ünnepén úrvacsorai közösségben adtunk hálát Istennek a Szentlélek ajándékaiért, az egyházért és gyülekezeti közösségünkért.

Május 27.

Presbiteri gyűlésünkön gyülekezeti életünk legfontosabb kérdéseiben döntöttünk, közöttük az istentiszteleteink rendjéről és időpontjáról.

Június 1.

Május 31-től a Komáromi járás a COVID 19 besorolás alapján sárga zónába került, így az istentiszteletek hagyományos módon, osztatlanul folytatódtak június 1-jétől.

Presbitériumunk határozata alapján ettől a naptól kezdve – próbaidőre, szeptemberig – esti istentiszteleteinket 18.00 órától tartjuk.

Június 6.

Gyülekezetünkben vendég igehirdetőként szolgált nt. Vámos Béla dióspatonyi lelkipásztor: Isten áldja, őrizze továbbra is lelkésztestvérünket és családját, gyülekezetét.

Június 9.

Istentiszteleti hirdetések által a Timóteus otthonba önkénteseket kerestünk. Ezen a napon tartottuk első megbeszélésünket, amelyen megtiszteltek bennünket jelenlétükkel Gönczöl Tóth Hilda, az intézmény igazgatónője és Markovics Csilla szociális munkatárs is.

Anyák napja

20 │ Kis Tükör

Június 13.

Egyházközségi közgyűlést tartottunk ezen a napon, melynek keretében sor került a megválasztott gondnokok és presbiterek eskütételére. Az istentisztelet után gyülekezetünk presbitériumának képviselői, a nőegylet tagjai köszöntötték

ft. Fazekas László emeritus püspök lelkipásztort 60. születésnapja alkalmából.

Napközi tábor

Az elmúlt hónapok eseményei

Szülinap

Június 20.

Augusztus 2–6.

A SJE Református Teológiai Karának diplomaosztó Ezen a héten tartottuk meg gyülekezetünk első ovis táborát. ünnepségére került sor templomunkban. Igét hirdetett A 20 gyermek és a 6 vezető, segítő egy játékokban, énekekben Fazekas László emeritus püspök-lelkipásztor. és nem utolsó sorban drága igei üzenetekben gazdag napokra emlékezhet. Köszönjük Magyarország kormányának, a Június 24.

Bethlen Gábor Alapnak és a gyülekezetünkben működő Élő Csillag óvodánkban elballagtak a kicsi végzőseink. Isten Víz nem befektetési alap támogatását, amelyben mindkét áldja, őrizze őket a felelősségteljesebb iskolai évek alatt is. nyári táborunkat részesítették. Köszönjük a Testvérek Az esti istentiszteletünk után a hitvallástételre készülő ifjaink anyagi, természetbeni hozzájárulását, és hálásak vagyunk az számot adtak a konfirmációi előkészítő két éve alatt imádságokért is. elsajátított tudásukról. A presbitérium beleegyezésével ünnepi keretek között tehetnek vallást hitükről az Isten és a Augusztus 8. gyülekezetünk színe előtt.

Ezen az augusztusi vasárnapon köszöntük meg a Mikos házaspár, Sándor és Margit majd évtizedes önkéntes Június 27. szolgálatát, mellyel takarították, rendben tartották Délutáni ünnepi istentisztelet keretében 14 fiatal tett vallást templomunk udvarának egy részét. Köszönjük és Isten áldja, hitéről: Batta Simon, Botlik Dávid, Bölcskei Sára Rebeka, őrizze továbbra is életüket!

Bukor Emőke Zsuzsanna, Cintula Júlia, Cseh Sándor, Lévay Boglárka, Megyeri Tamara, Mellék Mátyás, Nagy Dóra, Augusztus 30 – Szeptember 4.

Nagy Máté, Németh Tamara, Rigó Éva, Vörös Anna. A Esténként bűnbánati istentiszteleteken is készültünk az új hitvallástétel után úrvacsorai közösségben együtt adtunk kenyérért való hálaadásra, úrvacsorai közösségre. hálát Isten kegyelméért.

Konfirmáció

Július 19–23.

E hét öt munkanapján megtartottuk gyülekezetünk napközi táborát, amelyen hatvanan vettek részt. A KOEN program szerint a tábor témája Jézus követése volt. Köszönjük a segítőknek és a vezetőknek ideszánt idejüket, erejüket.

Szeptember 5. Ünnepi istentiszteletünkön hálát adva a mindennapi kenyér ajándékáért is, megterítettük a kegyelem asztalát.

Közösségben élhettük át a bűnbocsánat örömét és a velünk szövetségre lépő Isten aláhajló kegyelmét.

Kis Tükör │ 21

Az elmúlt hónapok eseményei

Ovis tábor

Szeptember 9. érvényben lévő rendelkezések alapján az éven elmaradt a Gyülekezetünk területén, a Kollégium udvar régi posta vendégeink fogadása és a szeretetvendégség is, de imádságban épületében egy helyiséget bérbe vett Egyetemes Egyházunk gondoltunk betegeinkre, rég nem látott testvéreinkre.

Diakóniai Központja, melyben ruhaboltot nyitott rászorulók számára. Az ünnepélyes megnyitón igét hirdetett nt. dr. Haris Október 6.

Szilárd diakóniai lelkipásztor, a gyülekezet nevében méltatta a Az aradi vértanúkra és a komáromi vár védőire emlékeztünk a kezdeményezést Fazekas László lelkész, valamint muzsikával Klapka téren. A Concordia vegyeskar szolgálata mellett Dr. szolgált Rácz Csaba csellóművész. Isten áldja, őrizze és bővítse a Somogyi Alfréd docens, a SJE RTK dékánjának ünnepi beszéde szeretetszolgálatnak ezt a formáját is városunkban. után közösségünk képviselői is elhelyezték az emlékkoszorút Klapka tábornok szobránál.

Szeptember 11. Ünnepi közgyűlést tartott a Komáromi Református Október 16.

Egyházmegye Szentpéteren. Igét hirdetett ft. Géresi Róbert, Gyülekezetünk tagjai is részt vettek a Dél-Komáromi Református egyházunk püspöke. Vendégként jelen voltak a környező Egyházközség megalakulásának 100. évfordulója alkalmából egyházmegyék képviselői, valamint a szolgálatból leköszönő tartott ünnepi istentiszteleten, melyen Igét hirdetett Steinbach lelkipásztorok is. Az alakalmon esküt tettek a megválasztott József a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke. egyházmegyei tisztségviselők, egyúttal egyházmegyénk vezetősége megköszönte a leköszönők szolgálatát.

Október 25–30.

Az újborért való hálaadó, úrvacsorai istentiszteletünkre bűnbánati Szeptember 12. alkalmainkkal készültünk estérül estére. Október 26–28 között Vasárnap a délelőtti istentiszteletünk tanévnyitó alkalom volt, ismét bekapcsolódtunk az Észak-Írországi Magyar Református amelyre szertetettel hívtuk a Csillag óvoda, Csillag bölcsőde Misszió világhálón közvetített evangelizációi sorozatába, amelyen alkalmazottait, az intézményeinkbe járó gyerekeket, szüleiket, Végh Tamás, Ittzés János, Bódis Miklós lelkészek szolgáltak. valamint az iskolába lépő kis elsőseinket. A kötetlenebb gyerekistentisztelet után bemutatkozott a Gyermekistentisztelet, a Október 31.

Csillag bölcsőde. A Csillag óvoda munkáját az igazgatónő, Reformációra emlékeztünk ünnepi istentiszteletünkön, melynek PaedDr. Csintalan Zsuzsanna mutatta be. keretében úrvacsorai közösségben is hálát adtunk.

Szeptember 18.

Közösségi munka keretében gyülekezetünk tagjai a Csillag óvodánál és Bölcsődénél a külső faburkolatot festették le.

Köszönet érte!

November 2.

Nőegyletünk a templomban tartotta alkalmát, melyen Egy megtérés folyamata címmel Luther Márton életéről tartott előadást Fazekas László emeritus püspök, gyülekezetünk lelkipásztora.

Szeptember 28–30.

Gyülekezetünk is bekapcsolódott az Észak-Írországi Magyar Református Misszió által a világhálón közvetített evangelizációs November 7. sorozatba. A templomban kivetített istentiszteletek Végh Tamás, Ezen a vasárnap délutánon egy temetőkerti séta alkalmával az Ittzés János és Bódis Miklós lelkipásztorok hirdették Isten igéjét. előttünk járt hitvallóinkra, gyülekezetünk lelkipásztoraira, gondnokaira, örökhagyóira is emlékeztünk a ravatalozónál Október 3. hangzó rövid áhitat után, amikor egy-egy szál virággal, egy-egy Megtartottuk az idősek vasárnapját, de a COVID 19 ének versszakának eléneklésével emlékeztünk rájuk, megállva rendelkezések alapján osztott istentiszteletek keretében. Az sírjaik mellett.

22 │ Kis Tükör

Keresztségben részesültek 2021. MÁJUS Tamás – Ďumbier Ferenc és Antal Éva, Dóra – Csabajkó Ferenc és Hegedűs Nikolett gyermeke JÚNIUS Zsóka – Szabó Dávid és Szabó Katalin, András – Szuri András és Vörös Renáta, Emese és Kincső – Kiss László és Szép Veronika, Panka – Csintalan István és Both Zsuzsanna gyermeke JÚLIUS Emma – Balázs Erik és Simonics Edina, Dániel Zoltán – Vörös Ferenc és Bocskai Réka Katinka, Dániel –Nagy Péter és Nyírő Adrianna gyermeke AUGUSZTUS Kamilla – Horváth Tibor és Kobza Katalin, Tamira Lora – Bertók József és Natkai Erika, Dávid – Dudás Tibor és Cseh Anikó, András – Nagy András és Vörös Réka, Albert – Both Árpád és Grajczki Márta, Gábor – Župčan Zoltán és Vicena Anna, Dániel – Csízi Balázs és Kovács Erika, Lilien – Hencz Máté és Hrala Zsuszanna, Lia – Farkas Attila és Žiláková Nikoleta, Balázs – Jankó Tamás és Kocsis Krisztina gyermeke SZEPTEMBER Márk – Zachar Gábor és Hegedűs Brigitta, Kamilla – Morávek Bence és Németh Veronika, Liana – Hrabovszky Mihály és Bagócsi Vivien gyermeke OKTÓBER Marcell – Inczédy Milán és Kelkó Szimona gyermeke

Házasságot kötöttek 2020. DECEMBER Csintalan István 42 éves református mentős és Jankó Both Zsuzsanna 35 éves református óvónő 2021. MÁJUS Csicsó Zoltán 29 éves református szobafestő és Záhradník Nikolett 26 éves római katolikus belsőépítész Gál Júlia 27 éves református pedagógus és Molnár Dávid 32 éves református magánvállalkozó JÚLIUS Vida Sándor 40 éves római katolikus tanár és Tömösközi Erika 39 éves református közgazdász AUGUSZTUS Czékus Tamás 29 éves római katolikus ápoló és Benedek Ildikó 37 éves református egészségügyi nővér Csala Tamás 31 éves római katolikus informatikus és Lengyel Katalin 31 éves református pedagógus Győry Gábor 29 éves református közgazdász és Németh Réka 29 éves közgazdász Ifj. Fazekas László 33 éves református banki alkalmazott és Siák Magdolna 25 éves református egyetemi hallgató SZEPTEMBER Tegdes Tamás 31 éves református pszichológus és Egyházi Dóra 33 éves könyvtáros Melicher Dániel 27 éves református vegyész és Hrabovszká Viktória 27 éves evangélikus hivatalnok – Dunamocs Varga Natália 28 éves református orvos és Ján Havlíček 33 éves római katolikus konzultáns

OKTÓBER Varga Bence Kálmán 28 éves római katolikus adatelemző és Sebő Lilla 29 éves református orvos

Eltávoztak a földi életből 2020. DECEMBER Kelemen Sándorné Paduszky Gabriella 80 évesen, Salamon István Zsigmond 73 évesen, Farkas Béláné Angyal Erzsébet 96 évesen, Kassa Szabó Ferencné Szabó Irén 86 évesen, Mórocz Kálmán 89 évesen, Himler Klára 90 évesen, Horváth Lászlóné Lakatos Erzsébet 71 évesen.

2021. JANUÁR Macek Márta 72 évesen, Ódor Sándor 78 évesen, Hlavaty Tiborné Vida Klára 65 évesen, Cséplő Bálint 89 évesen, Oláh Imréné Domonkos Ilona 84 évesen, Holics Antalné Nagy Eszter 87 évesen, Patócs József 93 évesen, Vödrös Béla 71 évesen, Korpás Lajosné Korpás Etelka 84 évesen.

FEBRUÁR Krajczár Béla 79 évesen, Papp Sándorné Takács Ida 83 évesen, Otil Ferencné Kacz Erzsébet 76 évesen, Kimle Frigyes 69 évesen.

MÁRCIUS Géhry János 70 évesen, Váczy Attila 90 évesen, Jarábik Sándor 80 évesen, Pócs Andrásné Szabó Irma 93 évesen.

MÁJUS Berényi Lajos 68 évesen, Rumanné Bíró Eleonóra 94 évesen, Veleba Antalné Berta Ilona 87 évesen, Jedlik Istvánné Nagy Jolán 100 évesen, özv. Heiszki Jánosné Risnyovszky Gizella 87 évesen, Molnár Károlyné Sterk Éva 71 évesen, Beck Tibor 91 évesen.

JÚNIUS Fehér Sándor 80 évesen, Mácsodi Imre 75 évesen, özv. Kubicsek Pálné Nagy Terézia 93 évesen, Bartalos Kálmán 84 évesen, Török Antal 74 évesen.

JÚLIUS Gerdei Ferencné Mocskos Margit 77 évesen.

AUGUSZTUS özv. Móricz Gézáné Nagy Katalin 85 évesen, özv. Ribarics Józsefné Nagy Klára Zsófia 87 évesen.

SZEPTEMBER Such Mátyásné Varannay Ágnes 89 évesen.

OKTÓBER Fitos Imre 80 évesen.

Kis Tükör │ 23

A Kis Tükör szerkesztősége áldott ünnepeket kíván!

LYDIA MOSODA-PRÁČOVŇA • • • •

E-mail: lydia.mosoda@gmail.com

Cím/Adresa:

Ruhák, ágyneműk, függönyök mosása Szárítás Mángolás, vasalás Mosodai szolgáltatások szállodák, éttermek, panziók stb. számára

Telefon: +421 917 867 431

Nyitvatartás:

Minden hétköznap

8:00-12:00 diakóniaiközpont

SZLOVÁKIAI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ

diakóniaiközpont

ústrediediakonie

SZLOVÁKIAI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ

REFORMOVANEJ KRESŤANSKEJ CIRKVI NA SLOVENSKU

Cím/Adresa

Jókaiho 34.

945 01 A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Komárno Diakóniai Központja szociális ruhaboltot nyitott Komáromban, Írisz néven.

Novozámocká 3.

945 01 Komárno

• • • • •

Pranie odevov Pranie rôznej bielizne a záclon Pranie pracovných odevov Žehlenie bielizne a odevov Práčovnícke služby pre hotely, penzióny, reštaurácie, ubytovanie a podobné zariadenia

ústrediediakonie REFORMOVANEJ KRESŤANSKEJ CIRKVI NA SLOVENSKU

ÍRISZ Szociális Ruhabolt – Komárom

NYITVATARTÁS OTVÁRACIA DOBA Hétfő, Szerda, Péntek Pondelok, Streda, Piatok 8:00–11:20, 12:20–15:00

Ústredie Diakonie Reformovanej Kresťanskej Cirkvi na Slovensku otvorilo prevádzku sociálný šatník v Komárne.

Telefon: +421 915 362 174

Szlovákiai Református Keresztyén Egyház „Egy szívvel-lélekkel mindennap összegyűltek a templomban.”

[ApCsel 2,46] 24 │ Kis Tükör