13. oldal

„A te igéd igazság” címmel gyülekezetünk első alkalommal adott ki prédikációs gyűjteményt, amely a komáromi református templom szószékéről 2020-ban elhangzott igehirdetésekből válogat. A kötet ötletgazdája és támogatója Jakab Istvánné Lelkes Ilona volt, akivel nemcsak a prédikációs gyűjtemény születéséről, hanem a magyar nyelv szeretetéről, Istennel való találkozásról és a rövid imádságok erejéről is beszélgettünk.

Az embernek, ahogyan öregszik, sajnos egyre inkább romlik a hallása. Így vagyok ezzel én is, és miután több alkalommal előfordult, hogy nehezen hallottam az igehirdetéseket a templomban, eszembe ötlött, hogy milyen jó lenne a komáromi szószékről elhangzott prédikációkat egy kötetbe rendezni, és időnként – akár többször is– újraolvasni. A másik ok, ami a kötetet inspirálta, az a tavalyi prédikációsorozat volt, amely során a Jelenések könyvét vettük sorra. Közismert, hogy ez az újszövetségi könyv a Biblia egyik legnehezebb szakasza. Komoly teológiai tudást és ismeretet igényel nemcsak a lelkészektől, de talán a templomunk padsoraiban ülő gyülekezeti tagoktól is. A sorozat során csodálatos prédikációk hangzottak el – olyanok, amelyeket érdemes visszaolvasni, és igei üzenetükben, mondanivalójukban újra és újra elmerülni. Nagy örömömre szolgál, hogy az ötletből végül valóság lett, és a kötetet most már a komáromi gyülekezet tagjai is kezükbe vehetik. Jó szívvel tanácsolom mindenkinek, hogy vegyék is a kezükbe, hiszen nyelvi szempontból is gyönyörűen megírt prédikációkat tartalmaz ez a válogatáskötet.

A komáromi kötetnek nagy sikere volt. Sokaktól visszajutott hozzám az az öröm, amely ezt a könyvet kísérte. Bátorkeszihez pedig ezer szállal kötődöm. Édesapám hosszú évekig itt szolgált lelkipásztorként. A jelenlegi lelkészt, Czinke Zsoltot is jól ismerem. Édesapám után ő volt az első nős lelkész Bátorkeszin, aki családjával a faluba költözött. Feleségével, Czinke Tímeával, aki szintén lelkész, figyelemre méltó munkát végeznek. A kettejük igehirdetéseit tartalmazó könyv Koronás prédikációk címmel jelent meg.

Sok értékes és nyelvi szempontból is nagyon igényes prédikációt hallottam életem során. Szívemhez mégis a Bodrogközből és a keleti végekből származó lelkészek igehirdetései állnak a legközelebb. Ők beszélnek és artikulálnak a legszebben. Nem véletlenül, hiszen az ott élő emberek a mai napig nagyon szépen és gyönyörűen beszélnek magyarul. Valahányszor arrafelé jártam, mindig elámultam azon, hogy milyen csodálatosan szép a mi magyar nyelvünk.

Én a magyar nyelv szeretetében nőttem fel. Édesanyám, aki tanítónő volt, gyakran magával vitt az iskolába, így már egészen korán, ötévesen folyékonyan olvastam. Alig voltam harmadikos-negyedikes, amikor édesapám Gárdonyi Gézát olvastatott velem, s mivel körülöttem mindenki, az egész család olvasott, én sem tehettem mást. Nem is igen tudtam, hiszen az én időmben még nem volt televízió, és az olvasáson kívül más szórakozás sem nagyon. Gyerekkoriolvasmányélményeim aztán jelentősen befolyásolták az egész életemet. Az olvasás szeretete azóta sem múlt el. Egyszerűen hiányzik, ha nem olvashatok.

A klasszikusokon kívül mindig keresem a legújabb könyveket. Most például Dráfi Emese Lányregény felnőtteknek című regénye került a kezembe. De rendszeresen olvasok újságot is, például a Magyar7 közéleti hetilapot és a Szél-járás című folyóiratot.

A vallásos nevelés, az istentiszteletek, a hittanórák valóban elválaszthatatlan részei voltak a gyermekkoromnak. Az Istennel való személyes találkozás azonban bátyám korai halála után következett be az életemben. Akkor értettem meg igazán Pál apostol szavait: „Nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” Rövideket szoktam imádkozni, azt szoktam mindössze kérni: „Istenem, légy velem, és add, hogy én is veled.” Újabban pedig kiegészítem azzal: „Uram, legyél velünk, és add, hogy mi is tudjunk veled lenni!”

Langschadl Mátyás