Kis tükör 20.1

XX. évfolyam

2020. július

1. szám

KIS TÜKÖR A RÉVKOMÁROMI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ HIVATALOS LAPJA

Ára: 0,50 €

Az úrvacsoratan bibliai alapjai

Vegyétek, egyétek,...

Református hitünk és kegyességünk két sákramentumot, Jézustól eredő szent jegyet ismer: a keresztséget és az úr úrv úrvacsorát. Jelen írás a másodiknak, az úri szent vacsorának a szentírásb gyökereit kívánja felmutatni. Jól beli tud tudjuk, hogy éppen ez, a bibliai eredet am mércéje egy-egy tan, illetve hagyomán mány elfogadásának, megtartásának.

Lás Lássuk hát, milyen alapokon nyugszik az úrvacsora ú református tanítása!

Az ószövetségi páska mint az úrvacso csora előképe A páska p eredeti alakjában „megkímél mél”, „átugrik”, „érintetlenül hagy” jele jelentéstartalommal bír, utalva ezzel arra az ószövetségi történelmi esemén ményre, amikor Isten az egyiptomi tize tizedik csapás alkalmával a választott nép elsőszülötteit a helyettük levág vágott hibátlan bárányra való tekintett tettel megkímélte (2Móz 12). Már ekk ekkor, az első páska elrendelésekor elha elhangzott, hogy ezt az eseményt eml emlékezetben kell tartani, évenként

KIS TÜKÖR K impresszum

XX. évfolyam, 1. szám 2020. JÚLIUS FELELŐS KIADÓ: Révkomáromi Református Egyházközség FŐSZERKESZTŐ: Fazekas Zsuzsanna TÖRDELŐSZERKESZTŐGRAFIKUS:

Viola András MUNKATÁRSAK: Kustyán Ilona, Turányi József SZERKESZTŐSÉG: Jókai utca 34.

945 01 Révkomárom E-MAIL: kis.tukor@gmail.com NYOMDA: Nec Arte spol. s.r.o.

CÍMLAPFOTÓ: Jakab Lelkes Ilona ajándéka a Timóteus otthonnak

A Révkomáromi Református Egyházközség hivatalos lapja. Megjelenik minden negyedévben. Megrendelhető a szerkesztőség címén, egy példány ára: 0,50 €. Küldeményként postaköltséget is hozzászámítunk. © Révkomáromi Református Egyházközség.

Bárminemű másolás és sokszorosítás a szerkesztőség előzetes engedélyéhez kötött. Felhívjuk Olvasóink figyelmét, hogy kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

2 │ Kis is Tükör

az adott időpontban meg kell ülni, s hogy csak az ehet a páskaáldozatból, aki körül van metélve. Ha jövevény vagy pénzen vásárolt szolga akar páskát készíteni, előbb körül kell metélkednie (2Móz 12,44.48).

Az Ószövetség újszövetségi értelmezése szerint a törvényben, áldozatokban és ünnepekben csupán az eljövendő javak előképe, mintegy árnyéka adatott meg, a valóság Krisztusban tárult fel (Zsid 10,1; Kol 2,17). Így a páskavacsora is Krisztus áldozatában és az abban való részesedésben teljesült be.

Miben előképe hát a páska az úrvacsorának?

Először is abban, hogy áldozati lakoma.

A páskavacsora a bárány levágásából és elfogyasztásából áll. A bárány hibátlan helyettes áldozat, aki „meghal”, hogy helyette másoknak élete legyen. Az emlékvacsora pedig életben tartja az egyiptomi szabadulás élményét (1Móz 12,1kk). Az úrvacsorát illetőleg Péter első levele (1,18-19) így ír Krisztus helyettes áldozatáról: „tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.” Az úrvacs úrvacsora pedig emlékezetben tartja a bűnbő bűnből való szabadulás tényét.

Tovább Továbbá mindkettő a szövetség megpecsételés l se se. A páskaünnep Isten és Izrael csételése. szövets szövetségé szövetségének megpecsételése, megerősítése volt. Jézus az úrvacsorai pohárról mint a szövetség jeléről beszél, amelynek ereje az ő áldozati halálában áll. „E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki” (Lk 22,20).

Végül azonosak abban, hogy kizárólag a hívőkre vonatkoznak. A Mózesnek és Áronnak adott isteni rendelés szerint a páskából idegen nem részesülhet (2Móz 12,43). Az első Korintusi levél pedig az úrvacsorára vonatkozólag figyelmeztet: „Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg az Úrnak testét, ítéletet eszik és iszik önmagának” (11,29).

Az ún. áldozati lakomák minden ókori vallásban ismeretesek voltak. A lakoma résztvevői úgy hitték, az étkezéssel az istenség erőiből részesednek. Ezzel szemben az ószövetség népe az Úrral való találkozás alkalmaként tekintett az áldozati étkezésre. A többi nép mágikus gondolkodásával szemben itt a személyes és közösségi istenélmény, a szövetség életben tartása kap hangsúlyt. Ez érvényes a páskavacsorára

mint áldozati lakomára is.

Az utolsó vacsora mint páskavacsora Jézus és a tanítványok utolsó vacsorája páskavacsora volt. A három első evangélium az időbeli keretet is így határozza meg – a keresztre feszítés előestéje –, János szerint viszont Jézus kereszthalála a páska napján történt. János célja ugyanis, hogy rámutasson arra, Jézus az Isten Báránya, akinek áldozata a páskabárány feláldozásával egyidőben történik. Érdekességként hadd említsem meg, hogy János evangéliuma az úrvacsora szereztetését sem az utolsó vacsorával kapcsolja össze, hanem a kenyér megszaporításának csodájával (Jn 6). Ennek is teológiai okai vannak, ő ugyanis az úrvacsorát illetően annak nem áldozati és bűnt eltörlő jellegét kívánja hangsúlyozni, hanem a jegyek által a Krisztusban és az örök életben való részesedés örömhírét hirdetni.

Ezektől az eltérésektől függetlenül azonban maga az utolsó vacsora mind a négy evangélium szerint a páska ünnepkör idején történt meg.

Jézusnak az utolsó vacsorán elhangzott szavait ötszörösen hagyományozták, és az Újszövetség legrégibb szövegei közé tartoznak (Mt 26, Mk 14, Lk 22, 1Kor 11 és az előbb említett kivétel: Jn 6). Ebből is láthatjuk, hogy ezek a kijelentések az első gyülekezetek számára különös jelentőséggel bírtak. Mondhatni, az apró eltéréseket leszámítva, mind az öt leírás lényegileg azonos. Egybehangzóan szólnak arról, hogy Jézus a megtört kenyeret a maga halálra adott testével, a kiöntött bort a maga kiontott vérével azonosítja, és mindezt „sokakért” (Mt, Mk), illetve „tiérettetek” (Lk, Pál), „a világ életéért” (Jn). Minden esetben elhangzik az új szövetség meghirdetése is, amely Jézus vére által lép érvénybe. Végül pedig Jézus a jövőbeli távlatokat is megnyitja azzal, hogy az utolsó vacsora asztalközösségét Isten királyi uralmának megelőlegezéseként érti.

Az úri szent vacsora Nézzük meg most már egy kicsit közelebbről az 1Korintus 11 tudósítását, amely megőrizte számunkra az első keresztyének úrvacsoratanát. Olvashatunk itt arról, hogyan igazítja helyre Pál apostol a korintusi gyülekezet téves gyakorlatát, amely számunkra, mai Krisztuskövetők számára is mérvadó lehet abban, hogy az úrvacsorával helyesen éljünk.

1Kor 11,20–34

20

Amikor tehát összejöttök egy helyre, nem lehet úrvacsorával élni, 21mert az evésnél mindenki a saját vacsoráját veszi elő, és az egyik éhezik, a másik pedig megrészegedik. 22Hát nincsen házatok, hogy ott egyetek és igyatok? Vagy megvetitek az Isten gyülekezetét, és megszégyenítitek azokat, akiknek nincsen? Mit mondjak erre?

Dicsérjelek ezért titeket? Nem dicsérlek.

mi magunk ítélnénk meg önmagunkat, nem esnénk ítélet alá. 32De amikor az Úr ítél minket, akkor nevel, hogy a világgal együtt el ne vesszünk. 33Azért tehát, testvéreim, ha evésre egybegyűltök, várjátok meg egymást. 34És ha valaki éhes, otthon egyék, hogy ne ítéletre jöjjetek össze. A többiről majd akkor rendelkezem, ha hozzátok érkezem.”

23

Ebből az igeszakaszból egyértelműen kiviláglik, hogy az első keresztyének éltek az úrvacsorával. Nem egy egyszerű közösségi vacsoráról, étkezéssel egybekötött összejövetelről tesz említést Pál, hanem konkrétan az úrvacsorai gyakorlatról. Háromszor jelenik meg az összejönni, egybegyűlni gondolata, ami mutatja, hogy az úrvacsora a gyülekezet közösségi alkalma volt a kezdetektől fogva, nem pedig az egyén vagy kisebb csoportok étkezése. Ez utóbbi az éhség csillapítására szolgál, míg az úrvacsora Krisztusban részesít. A korintusiak minden bizonynyal az úrvacsorai közösség alkalmát összekötötték egy gyülekezeti étkezéssel. Nyilván az úrvacsorát kellett volna elsőként megtartani, s csak utána csillapítani az éhséget a vacsorai közösségben, mert Pál megrója azokat, akik nem várják meg az úrvacsorát, hanem előtérbe helyezik a saját igényeiket. Ennek következményeként

Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam néktek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret, 24és hálát adva megtörte, és ezt mondotta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”

25 Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és ezt mondta: „E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.” 26Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e poharat, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljön. 27Azért, aki méltatlanul eszi az Úr kenyerét, vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. 28Vizsgálja meg azért az ember önmagát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból. 29Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg az Úrnak testét, ítéletet eszik és iszik önmagának. 30Ezért erőtlenek és betegek közöttetek sokan, és ezért halnak meg számosan. 31Mert ha

egyesek jóllaktak, másoknak pedig nem volt ételük. Ez semmiképp nem válik a gyülekezet dicséretére, sőt! Az efféle viselkedés megszégyeníti azokat, akiknek nincs annyi javuk, mint a többségnek.

Az igazi mondanivaló azonban csak ezek után a bevezető gondolatok után következik, amikor az apostol az utolsó vacsorakor történtekre utal. Mint arról már volt szó, Pál Jézus szavait az evangéliumokkal szinte szó szerint megegyezően idézi. Jézus az utolsó vacsorakor a kenyér és a bor vételét szimbolikusan egy különleges dologgal, a küszöbön álló engesztelő halálával és az új szövetség szerzésével kötötte öszsze. A (mindenkori) tanítványoknak részesedniük kell a kenyérből és a borból, amelyek Jézus áldozatát teszik jelenvalóvá. Nem mellékes, hogy sem az evangéliumok, sem Pál nem szólnak arról, hogy Jézus is evett volna ebből a jegyként megtört kenyérből, és ivott volna a borból, sokkal hangsúlyosabb, hogy a tanítványoknak adta azokat.

Jézus ugyanis életét nem önmagáért, hanem „tiérettetek” adta kereszthalálra. Aki részesedik a vacsora jegyeiből, azé Jézus érdeme. Szó sincs róla, hogy a tanítványok az utolsó vacsorakor a kenyér és a bor vételekor bármi különleges érdemben részesültek volna, vagy azon az estén valami közvetlen javakat kaptak volna a Mestertől.

Ugyanaz minden utánuk következő tanítvány sajátja is. Ezt támasztja alá Jézus rendelése is: „…ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Jézus ugyanis nem csupán az utolsó vacsorát illetően jelent ki dolgokat, hanem azon meszsze túlmutatva. A vacsora hétköznapi eszközeit, a kenyeret és a bort kiemelte a hétköznapiságból, és különleges tartalommal töltötte meg: áldozati halálának igazságával. A tanítványoknak Jézus halálának érdemére kell emlékeznie. Pál ehhez még hozzáteszi: „hirdessétek”. Az Úrnak halálát nem csupán emlékezetben kell tartani, hanem annak tartalmát, értelmét, hasznát is tovább kell adni. Az ő áldozata helyettünk történt, ezáltal részesedhetünk az örök életben és minden más evilági áldásban.

Kívánjuk hát mi is megismerni azt a Jézust, aki nemcsak egykor adta magát értünk, hanem minden úrvacsorában áldásait kínálja fel nekünk!

Pólya Katalin, párkányi lelkésznő, a SJE Teológiai Karának tanára

Kis Tükör │ 3

Az úrvacsoratan vitás kérdései

Ez az én testem és vérem

Az úrvacsora sákramentumát tehát maga a Názáreti Jézus szerezte, amikor nagycsütörtökön tanítványaival kereszthalála előtti utolsó közös vacsoráját elköltötte –, ebben a keresztyén egyházak kivétel nélkül egyetértenek. A szent jegyek vétele által a hívek a kegyelmes Istent tudhatják közel magukhoz. A történelem folyamán azonban a különböző felekezetekben az úrvacsorát illetően egymástól eltérő értelmezések alakultak ki. Úrvacsorai kenyér és bor. Mindkettő közös keresztyén hitünk fontos jelképe. Jézus Krisztus a szereztetési igékben a kenyérre kimondja: „ez az én testem”, a borra pedig: „ez az én vérem.” Az úrvacsora által a hívő tehát valamiképpen kapcsolatba kerül magával az Úr Jézus Krisztussal. De éppen a krisztusi jelenlét mikéntje okozza a legnagyobb vitákat a keresztyén egyházak között. Átlényegülne a kenyér és a bor, s többé már nem a búza és a szőlő termése lenne? Vagy más formában lenne Krisztus valóságosan jelen a jegyekben? Illetve csupán szimbolikus szavak lennének ezek Krisztus szájából?

Az úrvacsorában Krisztus halálára kell emlékezni, amely a bűnös emberért és az ember helyett történt. A test (kenyér) megtörése és a vér (bor) kiontása Isten Fiának jelenvalóságát kell hirdesse. Ebben egyet kell mindannyiunknak értenünk, ha Krisztusról keresztyénnek neveztetünk.

Az úrvacsora, illetve az eucharisztia jelentősége a különböző felekezeteknél A római katolikus úrvacsoratan A katolikus egyházban az eucharisztia (hálaadás) a keresztséggel együtt a hét szentség között a másik fő sákramentum. Definícióját a Tridenti Zsinat (1545-1563) fektette le. „A kenyér és a bor felszentelése által a kenyér teljes szubsztanciája átváltozik Krisztus Urunk testének szubsztanciájává, és a bor teljes szubsztanciája az ő vérének szubsztanciájává. Ezt az átváltozást a szent katolikus egyház helyesen és valódi értelemben nevezi átlényegülésnek” (4. fejezet). A katolikus egyház tehát abból indul ki, hogy az úrvacsorában Jézus Krisztus valóban test szerint van jelen, s mint ilyen tapasztalható meg az ostya kiosztása által (ismeretes, hogy a római katolikus eucharisztiában egy szín alatt áldoznak, a hívő csak az egyik szent jegyet, az ostyát veszi magához). Központi kérdés tehát, hogy a szent jegyet magához vevő hívő hiszi-e Krisztus valóságos testi jelenlétét, máskülönben nem részesülhet a sákramentumban.

4 │ Kis is Tükör

A szentmise csúcspontja Krisztus keresztáldozatának a megjelenítése az eucharisztia megünneplése által. Éppen ezért a katolikus miseáldozat minden héten ismétlődő történés. Az eucharisztiában Krisztus tehát testileg van jelen, s mint ilyen közöltetik a hívekkel.

A lutheránus úrvacsoratan Luther Márton óta mi, protestánsok mindössze két sákramentum létjogosultságát ismerjük el, mint amelyeket maga Jézus Krisztus szerzett: a keresztségét és az úrvacsoráét. Mint arról már szó esett, a reformáció korában szinte az összes keresztyén hagyományt, dogmát, rítust újragondolták. Az úrvacsora tana sem képezhetett kivételt, mint ami a keresztyén egyház egyik alappillére. Luther vitatta az átlényegülés tanát, mert szerinte ezzel a tanítással az egyház a bibliai tanúságtételt idegenítette el, és süllyesztette filozófiai szintre.

Ezzel szemben ő Krisztusnak a mindenütt jelenvalóságát hangsúlyozta az úrvacsorát illetően is. Ebből kifolyólag Krisztus testi jelenléte nem korlátozható csupán a kenyérre és a borra, hanem inkább fordítva: a krisztusi jelenlét öleli körül, foglalja magába a kenyeret és a bort. A katolikus gyakorlathoz képest fontos különbség továbbá, hogy a valódi testi jelenlét hite nem zárja ki a szentségben való részesülést.

Nem a hívő hite határozza meg a sákramentum erejét, hanem a sákramentum szerzi, illetve erősíti meg a hitet.

A református úrvacsoratan Luther úrvacsoratanát leginkább Zwingli Ulrich vitatta, mégpedig éppen Krisztus testi jelenlétének tanítása miatt. Szerinte a kenyér és a bor csupán szimbólumok, az úrvacsora puszta emlékünnep. Ugyan Kálvin János sem Krisztus testi jelenvalóságát keresi az úrvacsorában, de Zwinglivel ellentétben nem puszta szimbolikus eseményről beszél, hanem vallja Krisztus lelki jelenvalóságát. Az úrvacsorai eseménysort komplex valójában kell értenünk – mondja –, mint amely elénk tárja azt a tényt, hogy az úrvacsorában a megfeszített és feltámadott Krisztus önmagát, a vele való közösséget ajándékozza nekünk. A kenyér és a bor magunkhoz vétele által Krisztus magát mint lelki táplálékot kínálja, hogy ezáltal őt magát vegyük, s vele együtt minden áldásában részesedésünk legyen.

Krisztus jelenléte éppen ezért csak a belé vetetett hit által tapasztalható meg. Ezt a hitet pedig a Szentlélek munkálja a kenyér, a bor és a közösség által. Ökumenikus párbeszéd Lehetséges-e bármiféle közelítés a keresztyén felekezetek között az úrvacsoratant illetően, ha Krisztus jelenvalóságának kérdése évszázadok óta ilyen szakítópróbája

az egységnek? A katolikus és evangélikus egyház úrvacsoratana szerint Krisztus testileg van jelen az úrvacsorában. Láttuk azonban, hogy ez a testi jelenlét nem megegyező a két felekezet tanításában sem. A római katolikus egyház ugyanis a jegyek átlényegüléséről, a lutheránus egyház pedig Krisztusnak valami rejtélyes módon való testi jelenlétéről tud. Mondhatni, az előbbi tanítás szerint a jegyekben van jelen Krisztus, az utóbbi szerint a jegyek által. A katolikus egyház hite szerint a kenyér (ostya) és a bor Krisztus testének és vérének szakramentális jelenvalósága; amikor ugyanis az áldozópap kimondja a bibliai szereztetési igéket, megtörténik az átlényegülés, amely fennmarad a mise keretein túl is. Ezért őrzik a megmaradt megszentelt és átlényegült jegyeket a tabernákulumban. Protestáns szemszögből ez a jegyek túlmisztifikálása. Mi, református keresztyének e két értelmezéssel szemben valljuk, hogy a kenyér és a bor szent jegyek, amelyek Krisztusnak kevésbé testi, mint inkább üdvszerző jelenlétét hirdetik.

A svájci reformáció, amely a magyar egyháztestben leginkább elterjedt, Zwingli úrvacsoratanát követve az úrvacsoráról mint puszta emlékünnepről beszél, de a szent jegyek: a megtört kenyér és kitöltött bor a Krisztus halálára emlékeztető s a halálával szerzett üdvről a hívőket biztosító jelek. Ez a tanítás viszont vajmi erőtlen, ha nem hirdeti Krisztus üdvszerző jelenlétét a látható szent jegyek által is, mint teszi azt Kálvin.

A protestáns egyháztestek 1973-ban a Leuenbergi Konkordiában közös úrvacsorai értelmezést adtak ki: „Vallást teszünk a feltámadt Úr jelenlétéről.” E jelenlét mikéntjét illetően minden spekulációt visszautasítottak –, az ugyanis megmarad a hit titka. A katolikus és protestáns úrvacsoratant illetően pedig az Egyházak Ökumenikus Tanácsa folytat időről időre megújuló párbeszédet. Az egyik legjelentősebb irat a „Keresztség, eucharisztia, egyházi szolgálat” (Lima 1982), amely kimondja, hogy közösen valljuk Krisztus személyes, cselekvő jelenlétét az úrvacsorában. Ő a vendéglátó, aki meghív minket asztalához.

De tartozzunk bármelyik felekezethez, elmondhatjuk, hogy ugyan Krisztus sokféleképpen van jelen közöttünk, jelenléte az úrvacsorában egyedülálló. Éppen ezért fontos, hogy az úrvacsorai közösség ne üres hagyomány legyen, hanem a megfeszített, feltámadott Krisztussal való találkozás alkalma, részesedés az általa megszerzett üdvjavakban. Maranatha, jövel, Uram, Jézus!

Pólya Katalin, párkányi lelkésznő, a SJE Teológiai Karának tanára

A vírus - más szemszögből Egy presbiter gondolatai a jelen időkről Kedves Testvérek! Itt van ez a vírus.

Nem tudhatjuk, miért, csak sejtjük, de Isten megengedte, hogy legyen. Sokszor hallottuk a figyelmeztetést a szószékről: Gyertek Isten házába, amíg még megtehetitek. Hogy jönnek idők, amikor nem lesz lehetőségünk megélni a közösség erejét, és sokáig csak abból tudunk táplálkozni, amit a múlt adott. Hogy tilos lesz a testvérekkel a találkozás. Ki gondolta volna, hogy ez még a mai időkben is bekövetkezhet egyik napról a másikra, minden előjel nélkül? Bizony lehetséges ez a modern világban is. Sőt! De mi ne legyünk borúlátóak! Isten biztosan nem ezt szánta nekünk osztályrészül. Lássuk hát határozottan megerősödő hittel a dolgok másik, pozitív oldalát, mert mi szebb jövőben bízunk!

Mert hiszem, hogy Isten, ha akarja, megjavíthatja a világot. Bármikor megteheti, hogy lelassítja a rohanó embert. Hogy visszahozza a távolra szakadó családtagokat, és a darabokra széthulló családok ismét összeállhatnak egy egésszé. Hogy a konyhai asztalok körül a családtagok sokat beszéljenek egymással, és elviseljék egymást azok is, akik erre már rég nem voltak képesek. Hogy a felszínre törjenek az eltitkolt gyötrelmek, amelyeket most elpanaszolhatunk egymásnak, mert most nincs kifogás, van egymásra időnk. Hogy huzamosan annyi időt töltsünk el együtt szűk családi körben együtt, amennyire azelőtt még soha nem volt példa. Gyermekeimmel társasjátékozunk, és feleségem jóvoltából főzni tanulok. Isten megadja az időt, hogy behozzuk az elhanyagolt dolgainkat. Hogy rendet tegyünk magunk körül és önmagunkban egyaránt. Hogy megismerhessük egymást, milyenek is vagyunk valójában, ha nehéz körülmények közt kell élnünk, ha szűkölködünk. Most sokan megtanulhatjuk, mit is jelentenek az olyan szavak, mint a türelem, tolerancia, fegyelem, mértékletesség, takarékoskodás, korlátozás, szabadság, alkalmazkodás, hasznos időbeosztás, stb. Meglátjuk végre az oly sokszor lenézett tanárok, óvónők, orvosok, nővérek, eladók, beteggondozók, lelkészek munkájának fontosságát.

Persze van, aki ezeket a pozitívumokat

most sem látja. Nem akarja látni, mert nem enged az elveiből. És továbbra is vakon maga körül forog, mert neki úgy kényelmesebb, vagy úgy szokta meg. Van, aki most is rohan. Elsősorban rajtunk múlik, hogyan éljük meg ezt az időszakot.

Megtaláljuk-e a pozitívumait is? Vigyáznunk kell arra is, hogy szokásainkban ne maradjon vissza valami rossz a vírus következő hozadékaiból: A szájmaszk Talán a televízióban láttam azelőtt a maszkot viselni keleti civil embereken, turistákon. Idehaza kizárólag orvosok használták. Nekem ez eddig a félelem jelképe volt. Azelőtt, ha bementünk volna egy pénzintézetbe maszkot viselve, a

biztonsági őr utánunk ugrott volna, hogy lefogjon. Ma is utánunk lép, de akkor, ha nincs az arcunkon a maszk... A maszknak köszönhetően mostanság mélyebben belenézek az emberek szemébe, hiszen az arcból sok más úgysem látszik ki. Sok-sok riadtságot, fáradtságot és szomorúságot látok az emberek szemében, ami most nagyon szembetűnő lett. Mivel az én arcomból sem látni többet, igyekszem, ha lehet, többet mosolyogni másokra.

A mosoly a szemünkön igenis meglátszik, és jólesik a mosoly viszonzása mindenkinek. Utána az embernek hallhatóan még a hangja is meglágyul... Lehet, hogy a jövőben többet fogok mosolyogni?

A testnek lámpása a szem: ha azért a te szemed őszinte, a te egész tested is világos lesz; ha pedig a te szemed gonosz, a te tested is sötét.

(Lk 11,34) A biztonságos távolság, kézfogás (ne menj sehova, maradj otthon) Általánosan a távolságtartás nem igazán van a javunkra. A társas viselkedés és kapcsolatok hiánya az elszigeteltséghez, magányossághoz, depresszióhoz vezet. A kézfogás viszont nekünk, magyaroknak a vérünkben van ősidők óta. Nagy jelentősége van, mert ezzel pecsételjük meg a szerződést, így fejezzük ki a barátságot, a bizalmat és az elismerést is. Félő, hogy a jövőben ezen a téren is valamiféle visszaesés lesz. Most egyelőre a vállak veregetése és a könyökök „összekoccintása” is megteszi. A korlátozások feloldása után

lehet, jobban fogunk vágyni a közösségi alkalmainkra is. ...Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak! (Zsolt 133,1) Technika Kényszerből is megismerkedünk a technika vívmányaival. Behozzuk lemaradásunkat az internetes és a mobilos kommunikáció lehetőségeiben, ami egészséges korlátok között a javunkra lehet. Ezeket az ismereteket elsajátítva egyszerűbbé és kevésbé költségessé változtathatjuk összejöveteleinket. Nincs utazási idő, útiköltség, üzemanyagköltség, szállásfoglalás, egyéb kiadás. Begubózott fiataljainknak itt nincs semmi új a nap alatt. Hacsak nem az, hogy csendben kuncognak a mi technikai felfedezéseinken… És betöltöttem őt Istennek lelkével, bölcsességgel, értelemmel és tudománnyal minden mesterséghez.

(2 Móz 31,3) Sport, egészség A sportolás is reneszánszát éli minden korosztály körében.

Letakarítjuk a ruhaakasztónak használt szobabiciklit és bordásfalat, előkerülnek a rég nem használt súlyok, szobában is használható nyújtóeszközök. Megtelnek a kerékpárutak bringásokkal, kocogókkal, görkorcsolyázókkal, mert bizony hiányzik a testmozgás. Jó látni, hogy időt szakít a testmozgásra az is, aki eddig nem tehette, nem ért rá. Ellenben van, aki most kezd el fogyókúrázni, „egészségesen” táplálkozni a zölden szedett, utólag beérlelt, vitaminhiányos déli gyümölcsökkel, és szintetikus vitamintablettákkal tömni a hasát. Szerintem pedig a felerősödésnek van itt az ideje, hogy ellenállóbbak legyünk, nem pedig a legyengülésnek, kipattogott bőrnek, szédülésnek, gyomorrontásnak. Itt a lehetőség a hazai piac előtérbe helyezésének, az őstermelők szorgalmas munkája támogatásának.

Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? (1 Kor 6,19) Végül, Kedves Testvérek, ne csüggedjünk el, ne engedjük, hogy úrrá legyen rajtunk a félelem. Sok új dolog van az életünkben, amiért, majdhogynem „magától“ imádságra öszekulcsolódik a kezünk.

Hamarosan, jobb esetben, visszakerülünk a régi kerékvágásba, ki-ki a maga helyére. De már talán másként, megújulva, újra megtérve.

Vajkai Miklós, presbiter

Kis Tükör │ 5

Egy Nemzet – Trianon 100 (I.rész)

folytán, ha a kiegyezéses rendszert fenn akarták tartani, a választójogot nem lehetett bővíteni, mert akkor a kiegye-

Az európai változások szinte kivétel nélkül a Habsburg Birodalom ellenében és kárára történtek. Két új, az 1. világhá-

Láthatatlan előzmények?!

1920. június 4-én írták alá a versailles-i Nagy-Trianon palotában azt a békediktátumot, mely területe kétharmadával megcsonkította a történelmi Magyarországot.

Magyarország az 1848/49-es véres szabadságharc és az azt követő passzív ellenállás évtizedei után, 1867-ben kiegyezett a Habsburg Birodalommal.

Tárgyalóasztalhoz kényszerítette azt az önkényuralmat, amely Magyarországra a régi, 17. századi ún. jogeljátszási elmélet alapján tekintett. Eszerint a királya ellen lázadó Magyarország minden régi, történelmi jogát „eljátszotta”, vagyis elveszítette. Magyarország a Habsburgok szempontjából meghódított tartomány, amelyet úgy rendeznek be, ahogyan csak akarnak. Ha úgy látják jónak, felosztják, annyi adót vetnek ki lakosaira, amennyit csak akarnak. E logika alapján Magyarország fikarcnyi önállóságra sem jogosult.

Mindehhez képest 1867 elején sor került az Andrássy-kormány kinevezésére, amely az első felelős magyar kormány volt az 1848–49-es forradalom és szabadságharc óta. A kiegyezési államrendszer – amely Magyarországnak elvileg paritást (ötvenszázalékos beleszólást) biztosított a birodalomban –, azt is jelentette, hogy az 1848-as áprilisi törvények gyakorlatilag mindegyike, valamint a 12 pontból 10 (a nemzeti őrsereg és a nemzeti bank kivételével) újra törvényi erőre emelkedhetett.

Magyarország a perszonáluniót (a két államnak ugyanaz a feje) leszámítva önálló, szuverén állam lett ismét; a külügy, a hadügy, illetve az ezekhez kapcsolódó pénzügyek kezelésére létrehoztak egy közös külügy-, közös hadügyés közös pénzügyminisztériumot. Ezek függetlenek voltak mind az osztrák, mind a magyar pénzügy- és hadügyminisztériumoktól, ellenben szabályozás helyett szinte kizárólag csak koordinációs feladatokat láttak el. Beköszöntött egy viszonylag békés 50 év (az ún. „boldog békeidők”), mely alatt Magyarország robbanásszerű gazdasági és társadalmi fejlődésen ment keresztül.

A magyar közélet azonban nem fogadta egyöntetű lelkesedéssel ezt a megállapodást. A társadalom szélesebb körei, a parasztság, a kispolgárság – akár igazuk volt, akár nem – elutasították. Ennek

6 │ Kis is Tükör

Európa a bécsi kongresszus (1815) után

zés ellenfelei kerültek volna parlamenti többségbe. Hatalmas vita bontakozott ki, melynek csúcspontja Kossuth Deákhoz intézett nevezetes, látomásszerű Kasszandra-levele. Szerinte Magyarország a kiegyezéssel a felbomlásra ítélt Habsburg Birodalomhoz kötötte sorsát, márpedig a nemzetállamok kialakulásának korában a birodalmak sorsa a pusztulás, s a felbomló Habsburg Birodalom maga alá temeti Magyarországot is.

Deák csak röviden válaszolt, a nemzet döntésére hivatkozott, illetve közvetve, egyik parlamenti felszólalásában adott választ, amikor reményét fejezte ki, hogy a birodalom felbomlása esetén Magyarország éppen a kiegyezés folytán alkotmányosan rendezett állapotban lesz, így a felbomlástól nem kell tartania. A trianoni békeszerződés után kétségtelenné vált, hogy a végkifejletet illetően Kossuthnak volt igaza.

Kossuth jóslata nem légből kapott, oktalan vádaskodás volt, ugyanis Európában és világszerte is jelentős, a közeljövőt meghatározó események vették kezdetüket. Egyre másra bontakoznak ki az ún. „pán” mozgalmak: pángermanizmus, pánszlávizmus, pánarab nacionalizmus, de ide sorolhatjuk az olasz egység vagy éppen a cionista mozgalom indulását is.

ború meghatározó európai államalakulata is ekkor születik meg, mégpedig Németország és Olaszország.

A Habsburg Birodalommal szembenálló Poroszország Otto von Bismarck kancellár vezetésével három katonai sikernek köszönhetően (1864: 2. schleswigi háború, 1866: porosz-osztrák háború; 1871: francia-porosz háború) egyesíti a német fejedelemségeket és 1871. január 18-án a versailles-i palota tükörtermében a német fejedelmek ünnepélyes keretek közt bejelentették

Az olasz és német egység kialakulása

a Német Császárság megszületését.

Gyors ipari fejlődésének is köszönhetően rövid időn belül európai nagyhatalommá válik. Nem sokkal később, két világháború kirobbantója lett.

Itáliában már a napóleoni háborúk lezárultával kialakult egy nemzeti mozgalom a Risorgimento (magyarul „újjászerveződés”) jelszavával. Az olasz egység egyik leghíresebb alakja kétségkívül a dél-amerikai függetlenségi háborúkból hazatérő Giuseppe Garibaldi, aki Dél-Itália felszabadítását tűzte ki célul.

Vörösingesei között számtalan korábbi ’48-as honvédtiszt szolgált. Közülük is kiemelkedik a „rettenthetetlen magyar” Türr István, Garibaldi hadsegéde, olasz királyi altábornagy, egyike a „halhatatlan ezrednek”, amely – leginkább az ő tanácsai alapján – bevette Palermót. A kiegyezést követő általános amnesztia után visszatért Magyarországra.

Ahogy a német egység élére Poroszország állt, olasz földön ezt a szerepet az észak-itáliai Szárd-Piemonti Királyság vállalta magára. 1859-re Camillo Benso di Cavour miniszterelnök katonai szövetséget kötött III. Napóleon francia császárral. A francia–szárd katonai szövetség győzelmes háborút vívott az osztrákok ellen, ennek eredményeképpen a Szárd–Piemonti Királysághoz csatolták Lombardia tartományt, Toszkána, Modena, Reggio és Parma hercegségeit, megdöntötték és bekebelezték a Nápoly–Szicíliai Királyságot. 1861-ben II. Viktor Emánuel szárd–piemonti királyt az egyesített Olaszország királyává koronázták.

Ausztria és a Monarchia vezető körei már Itália elvesztése után célul tűzték ki a Habsburg veszteségek balkáni kompenzációját, amire „Európa beteg emberének”, az Oszmán Birodalomnak az összeomlása kiváló lehetőséget nyújtott. Bécsben már az 1870-es évek elejére készen álltak azok a tervek, melyek Bosznia, esetleg az annál is délebbre fekvő területek elfoglalását irányozták elő.

Andrássy Gyula közös külügyminisztersége 1871 után mérsékelte ezeket a törekvéseket, mivel a politikus tisztában volt azzal, hogy az osztrák–magyar térnyerés milyen konfliktusokat eredményezhet – különösen a cári Oroszországgal –, másrészt pedig felmérte, hogy újabb szláv területek bekebelezése Magyarország pozícióit gyengíti a Monarchián belül (a birodalom cseh és horvát nemzetiségei egyébként éppen ezért, egy föderalista átszervezés érdekében támogatták a déli terjeszkedést).

A Balkán tűzfészkének tekintett tartományban aztán – Szerbia támogatásával – 1875-ben törökellenes felkelés robbant ki a keresztény lakosság körében, mely kudarca ellenére felidézte egy nagy délszláv állam létrejöttének lehetőségét, így a nagyobbik rossz ellenében Andrássy is a körültekintő terjeszkedés hívei mellé állt. 1878. július 29-én a K.U.K. hadsereg a keresztény lakosság védelmének hangzatos jelszavával átlépte a Szávát, és néhány hét alatt birtokába vette a Monarchiának ítélt területeket. Úgy tűnt, a célok elérése és ennyi háború után minden fél megnyugodott. Úgy tűnt, Európa felett kisütött a Nap. Úgy tűnt, boldog békeidők köszöntöttek be... Úgy tűnt.

Feszty Zsolt Felhasznált irodalom: Rubicon 1920. június 4. | A trianoni béke aláírása (Tarján M. Tamás) Az 1867-es kiegyezés (Gergely András) 1878. július 29. | Bosznia-Hercegovina okkupációja (Tarján M. Tamás) Történelem cikkek Az olasz és német egység kialakulása (Harmat Árpád Péter) Történelem blog Így lett Poroszországból Német Birodalom (Harmat Árpád Péter) Wikipedia Türr István 19. század

Egy Nemzet – Trianon 100 (II.rész) Síneken közeledő sötét felhők 1920. június 4-én írták alá a versailles-i Nagy-Trianon palotában azt a békediktátumot, mely területe kétharmadával megcsonkította a történelmi Magyarországot.

Messziről nézve úgy tűnhet, teltek a békeévek, épült-szépült, fejlődött a világ – különösen Európa –, amikor váratlanul pisztolylövések dörrennek Szarajevóban, melyek következtében meghal Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége. S mindennek elkerülhetetlen következményeként robban ki a Nagy Háború.

Nem ennyi történt.

A béke látszata alatt gyakran felizzott a háború parazsa, sőt olykor-olykor lángra is kapott.

1900. május 18-án Kínában kirobbant az ún. bokszerlázadás. Kiváltó oka a külföldiek (Nagy-Britannia, Olaszország, Németország, Oroszország, az Osztrák–Magyar Monarchia, Franciaország, Japán és az Amerikai Egyesült Államok) egyre erősödő hatalma és az általuk egyre terjedő kereszténység volt.

Jelentős hatalomhoz jutottak az országban, minek következtében a gazdasági hasznot kivitték, ópiumot hoztak az országba, a helyi vallást és tradíciókat nem tisztelték, és egy sor egyenlőtlen szerződést kényszerítettek az egyre gyengülő Csing-dinasztiára.

A kínaiak a nyugatiak által épített vasutakban látták a problémáik jelképes és gyakorlati forrását, mivel a vasúti közlekedés több ezer, a vízi szállításból élő embertől vette el a munkát. Ezért a felkelők tönkretették a vasútvonalakat és távíróvonalakat, megöltek több mint 3000 keresztényt, és minden külföldi fejére vérdíjat tűztek ki. A megmozdulást a kínai császár özvegye, az ország tényleges uralkodója is támogatta.1

Kínaiak és a külföldi expedíciós erők harca a tiencsini csatában

Anagyhatalmakbólállóún.„nyolcnemzeti szövetség” csapatokat küldött Kínába, a felkelők egyik központját, Tiencsint július 13-án vették be, augusztus végére pedig végleg leverték a felkelést.

A cári Oroszország ebben az időszakban foglalta el Mandzsúriát. Ez lett táptalaja a következő fegyveres konfliktusnak.

Oroszország az 1800-as évek végén a törökellenes harcoktól sújtott Balkán irányába kívánt terjeszkedni, hogy átvegye a haldokló Oszmán Birodalom helyét. Ennek ideológiai alapja a pánszlávizmus volt, azaz a balkáni szláv népek török uralom alóli felszabadításának és orosz hegemónia alatti irányításának gondolata volt. Ezt a terjeszkedést azonban belső és külső okok miatt is sorozatos kudarcok kísérték, mivel a Német Császársággal szövetséges rivális, az Osztrák-Magyar Monarchia is a Balkán irányába kívánt terjeszkedni.

Oroszország ezért, mint legközelebbi nagyhatalom, a keleti határaival szomszédos területek felé fordult.

Kis Tükör │ 7

Most is fontos szerepet játszik a vasút – ekkoriban épül ki ugyanis a transzszibériai vasútvonal, melynek építése még 1891ben indult, teljes hosszúságú szakaszát (9288 km) 25 év építés után, 1916 októberében fejezték be. Komoly katonai céljai is voltak azonban: a vasút egy több mint kétezer kilométeres szakasza Kína északkeleti részén, Mandzsúrián át vezetett. A nyersanyagokban gazdag, stratégiailag is fontos területekkel komoly tervei voltak az orosz politikai vezetésnek: katonai berkekben megtervezték Mandzsúria békés úton való, fokozatos pacifikálását és oroszokkal való betelepítését, amit a meggyengült kínai központi vezetés lehetővé is tett akkoriban.2

haderővel. A további harcoktól az 1912 júniusában törökök által kezdeményezett titkos béketárgyalásokat mentették meg, amelyek az ősszel felgyorsultak, ahogy kitörni készült az ún. első Balkán-háború.

Ezt – az immár Európa területén folyó háborút – az újonnan alakult Balkánszövetség tagjai (Bulgária, Szerbia, Görögország, Montenegró) indították az Oszmán Birodalom ellen. A szövetséget alkotó államok nem sokkal korábban váltak függetlenné (Görögország–1831, a többi–1878), azonban máris céljaik közt szerepelt a még mindig török fennhatóság alatt álló maradék balkáni területek (Macedónia, Albánia, Trákia) megszállása és felosztása.

A háború tétje a Mandzsúria és Korea feletti uralom volt

A nyugati mintára imperializálódó Japán Birodalom szintén ebben a térségben (beleértve a Koreai-félszigetet) látott terjeszkedési lehetőséget, ezért 1904. február 8-án üzent hadat Oroszországnak. Ám három órával azelőtt, hogy az Orosz Birodalom megkapta volna a hadüzenetet, a Császári Japán Haditengerészet megtámadta a Port Arthurban állomásozó csendes-óceáni orosz flottát. A háborúból, a korszak általános elvárásától eltérően, meglepetésre Japán került ki győztesen. A világ pedig megértette, hogy egy új nagyhatalom született.

Néhány év telt csak el puskaropogás nélkül. 1911-ben viszont Európához közel dördültek el újra lövések – Olaszország vetett szemet Líbiára, melyet a gyengülő Oszmán Birodalomtól az 1911. szeptember 29-től 1912. október 18-áig vívott háború során meg is szerzett. Itt vetettek be először repülőgépeket. S ebben a háborúban mutatja meg tehetségét egy fiatal török tiszt, Mustafa Kemal Atatürk, az első világháború utáni Török Köztársaság megalapítója és első elnöke.

Olaszország 10 évnyi állami takarékoskodását ölte az egyéves háborúba, százezer fős hadserege pedig állóháborúba merevedett az alig 30.000 fős, akadozó utánpótlással rendelkező török-arab

8 │ Kis is Tükör

Egymástól függetlenül ugyan, de 680 ezer balkáni katona állt szemben a Porta 350 ezres seregével. A Balkán-szövetség katonailag legerősebb és legképzettebb tagja Bulgária volt a maga 310 ezres hadseregével. A háború közben, 1912. november 28-án kiáltotta ki függetlenségét Albánia, azonban területén egyaránt állomásoztak Montenegró, Szerbia és Görögország csapatai.

Jóllehet, a Balkán-szövetség győztesként került ki a háborúból, azonban a felek örömébe a Londonban döntő nagyhatalmak (Nagy-Britannia, Németország, Oroszország, Osztrák–Magyar Monarchia és Olaszország) révén nem kevés üröm vegyült.

A történéseket szemlélve nekünk, magyaroknak egy ismerős helyzetkép villanhat fel – ugyanis a Balkán-félszigeti nemzetek küldöttségei jelen lehettek a tárgyalássorozaton, de hozzászólási jogot nem kaptak! Az 1913. május 30-án aláírt békeszerződés, amelyet az európai nagyhatalmak teljes felhatal-

mazásával működő londoni nagyköveti konferencia készített elő, egymás ellen fordította a korábbi szövetségeseket a vitatott hovatartozású területek (különösen Macedónia) miatt. A londoni egyezmény rendelkezéseivel minden győztes elégedetlen volt. Úgy érezték, területük gyarapodása méltatlanul elmaradt követeléseiktől.

Alig egy hónappal később, 1913. június 29-én a bolgárok megtámadták a macedóniai szerb és görög hadállásokat, ezzel kitört a második Balkán-háború, amelybe nem sokkal később beavatkozott Románia és az Oszmán Birodalom is. A háromszázezres bolgár hadsereg képtelen volt a négy helyen kialakult fronton helyt állni, ráadásul kitört a kolera is. Július 31-én a szemben álló felek általános fegyverszünetet kötöttek, majd a hadviselő felek képviselői – Törökország kivételével – 1913. augusztus 10-én aláírták a második, és ezzel az egész Balkán-háborút lezáró bukaresti egyezményt. Ennek értelmében Bulgária elveszítette az első Balkán-háborúban megszerzett területek java részét. Ez az egyezmény rendezte a független Albánia határait is.

A Balkán-háborúk az első világháború közvetlen előzményeit jelentették, két oldalra "állítva" a félsziget országait. Az antant (Anglia-Franciaország-Oroszország) támogatója lett Görögország (majd 1917től Románia is), míg a németek vezette Hármasszövetség partner-országává Bulgária és Törökország vált.3

Mindezen előzmények után kerül sor Ferenc Ferdinánd szarajevói látogatására a Monarchia által 1878-ban bekebelezett Bosznia fővárosában. A trónörökös főherceg brutális, önfejű, ellentmondást nem tűrő ember volt. Egyetlen jó tulajdonsága ellensúlyozta hibáit: szerette a feleségét.4 Ezért választotta látogatása napjául házasságkötésük évfordulóját, június 28-át. Az ország lakosságának túlnyomó része megszállóként tekintett a Monarchiára, hiszen korábban abban bíztak, hogy délszlávokként csatlakozhatnak majd Szerbiához. Egy komolynak alig nevezhető csoport tervezett merényletet.

Az egyik összeesküvő nem tudta előrántani a revolverét; a másik hazament, mert

megsajnálta a főherceg feleségét; a harmadik ugyan gránátot vetett rájuk, de az lepattant az autóról és máshol robbant fel. Ennek a sikertelen robbantásnak a hatására Ferenc Ferdinándnak más útvonalon kellett volna elhagynia a várost, ám erről elfelejtették értesíteni a sofőröket. Ezért egy kanyarnál a főhercegi párt szállító jármű megáll, hogy visszamenjen – véletlenül épp a merénylők 4-ik tagja, Gavrilo Princip előtt... A merénylet véletlenül sikerült.

Mindez azonban nem jelentett okvetlenül háborús hadüzenetet. Senkinek sem állt érdekében egy világméretű konfliktus kiváltása. A. J. P. Taylor brit történész feltételezése szerint tulajdonképpen a vasúti menetrendek miatt robbant ki a világégés.

Az államférfiak ugyanis kivétel nélkül fenyegető hangot ütöttek meg, abban a reményben, hogy ez elégséges lesz az elrettentésre. Ausztria-Magyarország Szerbia felé. Oroszország – Szerbia szövetségeseként – a Monarchia felé. S hogy az orosz szavakat a lehető legkomolyabban vegye mindenki, általános mozgósítást rendeltek el mind Ausztria-Magyarországgal, mind Németországgal szemben. Ami a milliós létszámú, gépesített hadseregek esetében már náluk is a vasút bevonásával történhetett csak meg. S a vonatok elindultak. Pedig csak fenyegetőzni akartak. De a mozgásban lévő vonatokat nem lehet csak úgy leállítani. A menetrendeket tartani kell. S minden elindult vonatnak meg kell érkeznie.

A német hadvezetésben viszont 1892 óta az volt az általános felfogás, hogy „a mozgósítás háborút jelent”. Ami nem igaz, de ők így gondolták.

Ezért helyzeti előnyt és időnyerést remélve, 1914. augusztus 1-jén Németország hadat üzent Oroszországnak, 2 nappal később pedig Franciaországnak.5 Sok kis háború után megkezdődött a Nagy Háború. Újabb és újabb vonatok indultak útnak ... a frontokra.

Feszty Zsolt Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Bokszerlázadás 2 http://www.geopolitika.hu/ hu/2017/02/01/a-transzsziberiaivasutvonal-100-eve/ 3 https://toriklub.blog.hu/2016/10/17/az_ elso_es_masodik_balkan-haboru_1912 4 A.J.P. Taylor – Az első világháború képes krónikája, 11. o.

5 http://elsovh.hu/az-elso-vilaghaborupiros-gombja-a-j-p-taylor-menetrendelmelete-a-vilaghaboru-kitoreserol/ 1

Pap Gábor református lelkész, püspök és Petőfi Sándor Két neves egyéniség, egy költő és egy református püspök. Petőfi négy évvel volt idősebb Pap Gábornál. Mindketten pápai kollégisták voltak. Nagy valószínűséggel ismerték egymást, hiszen 1847–48-ban Pap Gábor a Petőfi és Jókai által szerkesztett Életképek c. folyóirat tudósítója volt.

Aktívan részt vettek a szabadságharcban, és Buda ostrománál 1849. május 21-én mindketten jelen voltak. Ezen kívül számos felvidéki városban is jártak, és az ott átélt élményeket versekben örökítették meg. Mindketten megfordultak Selmecbányán, Iglón, a branyiszkói szorosban, Kassán. Csakhogy utazásaik között jó néhány évnyi időtávolság van. Petőfi diákként, utazóként járta végig a Felvidéket 1838 októbere és 1847 júliusa között. Az utazásokról olvasható tudósítások „lefestik” az egyes városokban uralkodó hangulatot, mely visszaköszön ránk az ekkor született Petőfi-versekben. Pap Gábor 1849 januárjában a szabadságharc téli hadjárata idején fordult meg a Petőfi által is meglátogatott felvidéki városok többségében. Az ütközetek árnyékában született versek egy kéziratban maradtak fenn, bár közülük néhány megjelent az 1870-ben Veszprémben kiadott verseskötetben.

Mindenképpen meg kell említeni, hogy Komáromhoz is szorosan kötődik a két jeles személyiség.

Petőfi kedves barátjánál, Jókainál járt, és az első, 1842-es látogatást valószínű, hogy több is követte. Pap Gábor a Dunántúli Egyházkerület püspökeként pedig 1878tól volt a komáromi református gyülekezet lelkésze.

Petőfi Sándor a Petrovics család fiaként látta meg a napvilágot 1823. január 1-jén, Kiskőrösön.

Pap Gábor pedig 1827. szeptember 10-én született a Veszprém megyei Vilonyán, ahol édesapja, Pap István a református gyülekezet lelkésze volt. Petrovics Sándor édesapja jó nevű hentesmester volt, és eleinte nem okozott neki gondot fia taníttatása. Sándor 1834 és 1838 között

mozgalmas diákéveket élt, akiben már akkor lobogott a majdani költő lángja. Életrajzírói utánajártak az Aszódon lejátszódó jelenetnek, mely abban az iskolában történt, ahol Sándor éppen tanult.

A német, szlovák, magyar nemzetiségű kisdiákok között nagy lehetett a rivalizálás, és a következő gúnyverset írta valaki annak az osztálynak az ajtajára, ahová Petrovics járt: Uhor voll Szlovak kvoll Cseh trava zelená Nyemec ruzsa cservená

a Magyar ökör a Szlovák karó a cseh zöld fű a német piros rózsa

Amikor ezt Sándor is elolvasta, krétát ragadott, és a szomszéd tanterem ajtajára írta a választ: Isel voll, Vilomil kvoll Zedou trávu zelenú Osrau ruzsu cservenú

Ment az ökör, kitörte a karót megette a zöld füvet leszarta a piros rózsát.

Selmeci tanulmányai idején határozta el Petrovics Sándor, hogy a legelső adandó alkalommal magyarosítani fogja nevét.

Ennek története azzal kezdődött, hogy Daniel Lichard szlovák nemzetiségű selmeci tanár, az 1926-ban alapított magyar képzőkör mintájára létrehozta ennek szlovák megfelelőjét, és szép lassan átcsábította a magyar nemzetiségű növendékeket, többek között megkörnyékezte Sándort is. A kamaszfiú nemet mondott, ezért különös ellenszenv alakult ki Petrovics és Lichard között… Ennek a konfliktusnak a hozadékaként Petrovics eldöntötte, hogy az első adódó alkalommal magyarosítja nevét, itt Selmecen csak a „cs”-t cserélte le a magyaros „ch”-ra. Petrovics ebben a

Kis Tükör │ 9

felvidéki városban ismerkedik meg a színészettel, és ha csak tehette, mindig ott volt a városba érkezett vándorszínészek előadásán.

Személyes tárgyait is fokozatosan eladta, csakhogy jegyet tudjon venni. A tanulást hanyagolta, eközben édesapja tönkrement, és még ha szerette volna, akkor se tudta volna nagyon támogatni fiát. Rossz tanulmányi eredményekkel, főleg tandíj hiányában Petrovics Sándor beáll katonának. Sopronba vezényelték. Közben szorgalmasan látogatta a Pozsonyban tanuló diáktársait is.

A gyenge testalkatú újonc megbetegedett, és hála az ezredorvos közbenjárásának, 1841-ben leszerelt.

Ebben az időszakban Pap Gábor a nemesvámosi parókián, a környékbeli módosabb gazdák fiaival együtt szívta magába a tudomány alapjait az édesapja által vezetett kis csoportban. 1836-ból származik Pap Gábor Ezüst ABC című verse, mely egy hazafias gondolkodású, érzékeny kisfiú gondolkodására utal. Pap István szárnyai alól az első öt gimnáziumi osztály tudásával kerültek ki a fiatalok. Pap Gábor ennek köszönhetően iratkozott be a pápai kollégium hatodik osztályába 1843 őszén. Tagja lett a képzőkörnek. Az ebből a korszakból fennmaradt kézírásos versei tanúskodnak arról, hogy tanulmányi ideje alatt ő is élte a korabeli diákok életét.

Petrovics Sándor az 1841/42-es iskolai évben koptatta a pápai kollégium padjait. A képzőkör tagjaként szavalt, verseket írt és bírált, és különféle pályadíjakat is elnyert. A Borozó c. verse az Athaeneum c. országos lapban is megjelent. Homonnai álnéven is írt, de végül a Petőfi vezetéknév mellett döntött. 1842 nyarán járt először Komáromban, majd magyarországi barangolásokra indult. 1842 őszén visszament ugyan Pápára, de mivel nem talált munkalehetőséget, beiratkozni nem tudott, és Veszprém felé vette az irányt. 1842 novemberében a pápai képzőkör dísztagjává választotta. Ibolyák c. verseskötete után megjelent a Robin Hood-fordítása, illetve A helység kalapácsa c. szatirikus vígeposza.

Míg Petőfi 1845-ben Eperjesen Kolbenheyer Mór evangélikus lelkésznél is vendégeskedett, majd 1846-ban sorban jelentek meg verseskötetei – Szerelem gyöngyei, Hóhér kötele, János vitéz –, addig Pap Gábor a pápai képzőkör aktív tagja volt, majd a Koszorú, illetve a Vándor c. ifjúsági lapot szerkesztette.

1847 októberében Petőfi Sándor házasságot kötött Szendrey Júliával. Pap Gábor ez időben fejezte be jogi tanulmányait, majd Bécsbe került nevelőnek. Költeményei és Bécsből írt tudósításai a pesti Életképek c. lapban is megjelentek.

1848. március 15-én, e nevezetes napon Petőfi négy helyszínen szavalta el híressé vált költeményét, a Nemzeti dalt. Hamarosan meg is zenésítették.

Pap Gábor még Bécsben írja Rab nép című versét, majd menekülnie kellett a városból. Magyar földre érve beállt a honvédek közé. Kalandos úton került 1848 decemberében a 45.zászlóaljhoz őrmesteri rangban, majd 1849 januárjában már hadnagyként vett részt az iglói éji ütközetben és a branyiszkói csatában. Ez utóbbit versben (Február5-én, a Branicskói szoros bevételekor) is megörökítette.

1848 decemberében megszületett Petőfi Zoltán. Petőfi Sándort 1849 februárjában Bem Debrecenbe küldte, hogy jelentést tegyen a hadügyminisztériumban. Szabálytalan egyenruhája miatt a hadügyminiszter külön kihallgatásra rendelte, és Petőfi február 15-én le is mondott rangjáról. Ez a levél a Közlönyben is megjelent. A február 20-án megjelent Nyakravaló című verse miatt másnap elbocsátották a hadseregtől.

Nyakravaló nélkül akarod megvédeni hazádat?

Oh, te szamár, te, minő ostoba képzelet ez!

Honszeretet, bátorság s más, mind kófic: az a fő a katonában, hogy nyakravalója legyen.

Mészáros Lázár, akitől ezt tanulám, s ő

10 │ Kis Tükör

Tudja, hogy a legfő hősben a nyakravaló, mert hisz az ő hada, mely oly hősleg megfutamúlt volt egytül egyig mind nyakravalóban vala.

Nyakravalótalanok, takarodjatok a csatatérrül... Éljen Mészáros, éljen a nyakravaló!

Pap Gábor 1849. május 21-én Buda ostrománál harcolt, és rohamra induláskor megírta a Budavár bevételekor c. versét.

Ez a nap Petőfit is megihlette, és megszületett a Jött a halál c. költeménye.

1849 júniusában Pap Gábor az ihászi csatában küzdött a császáriak ellen, majd Pakson át haladtak Pétervárad felé. Erről tanúskodnak a kézírásos költeményei is. A verseskötetet az alább feltüntetett, 1849. július 21-én kelt levél kíséretében elküldte egy rajongójához.

Pétervárad, Július 21-én, 1849 „Tekintetes Úr!

A Kamenicztől Karloviczig terjedő sáncvonalat holnap tán megtámadjuk. Én az elő-menésre önként vállalkozottakból alakult századot vezénylendem. Jelszavunk: „győzni vagy halni!” Nehogy elesésem esetén - mi igen valószínű – munkáim idegen kezekbe jussanak, leküldöm. Kedves neje gyönyörködött szépirodalmamban, legyen övé, neki szántam azt. Szüleimnél nincsenek ugyan meg, de atyám úgysem kedvelője a költészetnek, emlékül pedig hon vannak a >Vándor < s >Koszorú< számai. Üdvözölje nevemben T. Nagy Istvánné asszonyságot, s Tarczy tanár úrékat! Éljenek boldogul, kívánja igaz tisztelőjük: Pap Gábor főhadnagy

(A levél fennmaradt a verseskötetben, mely tulajdonosa révén valahogy elkerült Genfbe. Innét 1931-ben Máday Andor – az egykori rajongó hölgy unokája – küldte el Pápára, úgy gondolva, hogy ott az igazi helye…)

Ez a kötet azóta is a Dunántúli Református Egyházkerület Levéltára (DREL) gyűjteményét gazdagítja. Mint tudjuk, Pap Gábor a későbbi évtizedekben református lelkész, esperes majd püspök lett, és 1878-tól 1895. november 2-án bekövetkezett haláláig a komáromi református gyülekezet lelkipásztoraként szolgált.

Petőfi 1849 nyarán biztonságba helyezte feleségét és kisfiát, ő maga pedig csatlakozott Bem seregéhez, és 1849. július 29-én pedig megírta utolsó levelét Júliához… és az utolsó csatájából nem tért vissza…

Mindkét neves egyéniség emlékét máig is őrzi az utókor. Erről a hírnévről együk sem álmodott ott, az osztrákok ellen vívott küzdelmek között.

Fritz Beke Éva (elhangzott 2020. március 3-án, a Kultúrpalota Alapy Gyula termében)

December 1.

A napközisek találkozóját szerveztük meg, ahová meghívtuk a júliusi tábor résztvevőit, szüleiket és a vezetőket. Nosztalgiavetítés keretében jó volt beszélgetni, felidézni a nyári emlékeket.

December 2.

Adventi lelki napot tartottunk a Marianum Egyházi Iskolaközpont alsó tagozatosaival. Köszönjük a teológusok segítségét!

December 5.

Presbiteri gyűlésünkön az aktuális dolgainkat beszéltük meg.

December 6.

A Csillag óvoda és bölcsőde adventi délutánján kézművességgel egybekötött szeretetvendégséggel készültünk az ünnepre a kicsikkel és szüleikkel. Köszönjük az óvónők szolgálatát a gyermekek között!

Az elmúlt hónapok eseményei

December 3.

A felső tagozatosokkal és a gimnazistákkal tartott lelki napon vendégeink voltak nt. Erdélyi Anita, vágfarkasdi lelkésznő, aki az erdélyi gyerekek közötti nyári szolgálatukról tett bizonyságot és Édes Zsófia, aki az afrikai gyerekek között végzett szeretetszolgálatáról számolt be.

December 17.

XXV. jubileumi karácsonyi koncertjüket tartották templomunkban a komáromi magyar alapiskolák. Köszönjük Fekete Vince gondnok urunk hűséges, mindenre kiterjedő negyedszázados szolgálatát, szervezését. Isten áldja, tartsa őt kegyelmében, hogy továbbra is – akár ilyen módon is- behívja a gyerekeket, pedagógusokat a templomunkba az Úr Jézus születésének ünnepén.

December 17.

A nőegylet tartotta az év utolsó összejövetelét, amelyen szeretetvendégség keretében köszöntötték a jubiláló tagokat.

Isten éltesse Asszonytestvéreinket erőben, egészségben, kegyelmében továbbra is!

December 6.

A konfirmandusainkkal „ottalvós” Mikulás- estet tartottunk Bátorkeszin. Velünk voltak a madari és az érsekújvári fiatalok is.

December 18.

A Timóteus otthonban a karácsonyi istentiszteleten ft. Fazekas László hirdette az igét és szolgáltak a művészeti alapiskola diákjai Fekete Éva presbiterünk vezetésével. Kiosztottuk gyülekezetünk ajándékát is a lakók és az alkalmazottak számára. Hálásak vagyunk Istennek ezért az évéért is, hiszen a Timóteus otthonban is sok területen érezhettük megtartó irgalmát.

December 8.

Ezen a vasárnapon, a rendhagyó evangelizációs istentiszteleten nt. Végh Tamás nyugalmazott budapesti lelkipásztor hirdette Isten igéjét.

December 18.

A nőegylet látta vendégül a Napsugár csoport tagjait és szüleiket. A szeretetvendégséget itt is a Fekete Éva presbiterasszonyunk által vezetett fiatalok szolgálata tette emlékezetessé.

December 11.

Bekapcsolódtunk a hajléktalanok étkeztetésébe ebben az évben is. Köszönet Szinek Gizellának, aki a ruhagyűjtést is szervezte a rászorulók számára.

December 19–23.

Bűnbánati istentiszteleteken készültünk közösségileg is az úrvacsora asztalához.

December 15.

Ezen az adventi gyermek-istentiszteletünkön a Csillag óvoda és bölcsőde kicsinyei szolgáltak közöttünk verses-énekes összeállítással. A gyermekhez is szóló igehirdetést Fazekas Zsuzsa lelkésznő végezte.

December 20.

Az Egy neked akció keretében csomagoltuk, majd osztottuk a városban a mézeskaláccsal, szeretetünkkel fűszerezett karácsonyi igéket. Köszönjük mindenkinek a segítségét!

December 22.

A gyermek-istentiszteletre járó gyerekek karácsonyi műsorát a vezetők állították össze Mórocz Katalin hitoktatónk szervezésében. Rendhagyó, szép alkalom volt. Köszönjük a vezetők egész éves munkáját!

December 15.

Szétosztásra került az összegyűjtött ruha-és élelmiszercsomag a hajléktalanok között. Köszönjük a Testvérek felajánlásait!

Kis Tükör │ 11

Az elmúlt hónapok eseményei

December 24. Ünnepi istentiszteletünkön szinte megtelt a templomunk.

Az igehirdetés szolgálatát ft. Fazekas László, egyházunk püspöke végezte. Az alkalmat mindannyiunk örömére Dráfi Mátyás Jászai Mari-díjas érdemes művész, Kristóf Réka operaénekes, Mikos Kornélia, Židek Alexandra és Borbély Károly szolgálata gazdagította.

December 25–26.

Karácsonyi ünnepi istentiszteleteinken úrvacsorai közösségben is hálát adtunk az Úr Jézus születéséért.

A Timóteus otthont Jakab Lelkes Ilona nőtestvérünk egy úrvacsorai kehellyel és tányérral ajándékozta meg.

Köszönet érte!

December 31. Óévi istentiszteletünkön hálát adtunk Isten megváltó, hitet erősítő kegyelméért. Az istentisztelet után ifjaink együtt maradtak, és így köszöntötték az új esztendőt.

Január 1. Újév napján úrvacsorai közösségben is kértük Isten kegyelmét az előttünk álló időszakra.

Január 2–6.

Az ifjúsági sítábor Szuri András és Renáta szervezésében valósult meg Eplényben. Köszönjük Vörös Erzsébet segítségét is, aki ezen az éven a főzés szolgálatát vállalta.

Január 13.

A baptista imaházban az ökumenikus alkalmon nt. Szabó Valéria hirdette az Isten igéjét. Imaközösségben is kértük Isten áldását a keresztyének egységtörekvésére.

Január 14.

Az evangélikus testvérek templomában a résztvevők Isten iránti hálával fogadták Tóth Krisztián segédlelkészünk szolgálatát.

Január 19–26. Ökumenikus imahetünk mind a nyolc estéjén a megadott témában az apostolok cselekedeteiről szóló könyv alapján hangzott isten Igéje az el- és befogadásról. Hétfőn a gyülekezeti teremben Fazekas Zsuzsa, kedden Kakas Zoltán, a baptista gyülekezet prédikátora, szerdán Jana Kaicová, evangélikus lelkésznő, csütörtökön a templomi istentiszteleten, pénteken Kiss Róbert róm. katolikus kanonok, szombaton a gyülekezeti teremben

12 │ Kis Tükör

ismét Fazekas Zsuzsa szolgált. Áldott alkalmak voltak városunk különböző felekezeteinek tagjaival.

Január 26.

Vasárnap délután a közelgő tisztújításra is készülve megkezdtük sorozatunkat Helyem a szolgálatban címmel. A megjelent majd 40 gyülekezeti tagunkkal igyekeztünk együtt gondolkodni a gyülekezeti élet elméleti és gyakorlati oldaláról. Az első alkalom vezérgondolata szerint a Keresztyén vagyok kijelentést jártuk körbe Fazekas Zsuzsa lelkésznő szolgálata által.

Január 28.

A nőegylet tartotta évzáró gyűlését, amelyen a beszámoló mellett vetítéssel is felelevenítették az elmúlt év eseményeit.

A gazdag szolgálati területtel rendelkező nőegylet közössége színes része gyülekezetünk életének. Köszönet dr. Körtvélyesi Piroskának, az egylet elnöknőjének és minden Nőtestvérnek egész éves szolgálatukért!

Január 30. Évzáró presbiteri gyűlésünkön számot adtunk az elmúlt év elvégzett munkáiért, és Isten kegyelméből megterveztük a 2020-as esztendő feladatait. Hálával köszönjük a Presbitertestvérek mindennemű szolgálatát!

Február 9.

Egyházközségi közgyűlésünket is megtartottuk, amely az elmúlt év lelki és gazdasági életéről, valamint az előttünk álló év terveiről szólt.

Február 9.

Az elmúlt, 2019-es esztendő eseményeit is láthatjuk fotókon a templom előterében. Köszönet Turányi Józsefnek egész évi fotózásáért, és gyülekezetünk lelkésznőjének a faliújság elkészítéséért.

Február 13.

A hitvallásra készülő felnőttek a presbitérium tagjaival beszélgettek hitéletről, elhivatásról, szolgálatról.

Február 16.

Vasárnap délután a Kollégiumban együtt gondolkodtunk a jelenlévőkkel, hogy mit jelent reformátusnak lenni. Az alkalom a Helyünk a szolgálatban sorozat második alkalma volt, amelyet Fazekas Zsuzsa lelkésznő vezetett.

Február 16.

Hét felnőtt testvérünk tett vallást hitéről az Isten és a gyülekezet előtt. Név szerint: Danis László, Erős Pál, Erős Viktória, Horváth Zsuzsanna, Kovács Adrianna, Mészáros Zsuzsanna és Nagy Zsolt. Isten áldja, őrizze őket személyes, családi életükben és erősítse hitüket Jézus Krisztusban!

Február 27.

Gyülekezetünkbe látogatott a Komáromi Református Egyházmegye Tanácsának képviseletében nt. Czinke Zsolt, bátorkeszi lelkipásztor és Szabó Dezső érsekújvári gondnok.

A tiszteletes az istentiszteleten hirdette az Igét, majd a gyülekezeti teremben közösségünk aktuális feladatairól, örömeiről és a felmerülő problémákról beszélgettünk a presbitérium tagjaival.

Az elmúlt hónapok eseményei

Március 1.

Böjtfő vasárnapján úrvacsorai közösséggel készültünk a 40 napos időszakra.

Március 3.

Dr. Fritz Beke Éva a Kultúrpalota Alapy Gyula termében Papp Gábor komáromi lelkészpüspök és Petőfi Sándor kapcsolatáról tartott rendhagyó előadást, amelyen több gyülekezeti tagunk is részt vett.

Február 20.

Gyülekezetünk több tagja részt vett Galló Vilmos Képzeletbeli séta a komáromi múzeumtól az egykori Timóteus palotáig című érdekes előadásán a Zichy-pont termében.

Február 21.

A fiatalok a gyülekezeti teremben a konfirmandusokkal együtt játékos, énekekkel gazdagított estet töltöttek együtt.

Február 22.

A nőegylet tartotta farsangi, kötetlen összejövetelét, melyen Dráfi Mátyás Jászai-díjas érdemes művész verses-énekes öszszeállítással, Borbély Károly presbiterünk pedig gitárkísérettel előadott énekkel szolgált. Köszönet érte!

Február 23.

A hagyományossá váló Házasok napján a vasárnap délelőtti istentisztelet után a gyülekezeti teremben közös ebéd, kötetlen beszélgetés és filmnézés gazdagította a napunkat.

Március 6.

A Dics-action tartotta énekes dicsőítő alkalmát, amelyen nt.

Czinke Tímea, bátorkeszi lelkésznő szolgált a böjtről szóló tanítással Köszönet érte!

Március 8.

A vasárnap délelőtti istentiszteletünkön bemutatkozott a Gedeon társaság, akik bibliakiadványok iskolákban, szeretet-otthonokban való terjesztésével szolgálnak világszerte.

Vasárnap délután ismét együtt voltunk gyülekezeti termünkben a Helyünk a szolgálatban előadásos beszélgetés keretében, amely egyházunk szervezeti felépítéséről szólt. Az alkalmat Fazekas László tartotta.

Március 15.

Február 24–29.

Böjti úrvacsorára készülve minden este tartottunk bűnbánati istentiszteletet.

Kis Tükör │ 13

Igehirdetésen hallottuk

TEXTUS: 1Azokban a napokban pedig, mivel nőtt a tanítványok száma, zúgolódás támadt a görögül beszélő zsidók között a héberek ellen, hogy mellőzik a közülük való özvegyasszonyokat a mindennapi szolgálatban. 2Ekkor összehívta a tizenkettő a tanítványok egész gyülekezetét, és ezt mondták nekik: „Nem helyes az, hogy az Isten igéjét elhanyagolva mi szolgáljunk az asztaloknál. 3Hanem válaszszatok ki magatok közül, atyámfiai, hét férfit, akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel, és őket állítsuk be ebbe a munkába; 4mi pedig megmaradunk az imádkozás és az ige szolgálata mellett.” 5Tetszett ez a beszéd az egész gyülekezetnek, és kiválasztották Istvánt, aki hittel és Szentlélekkel teljes férfi volt, valamint Fülöpöt, Prokhoroszt, Nikánórt, Timónt, Parmenászt és Nikoláoszt, az antiókhiai prozelitát; 6 az apostolok elé állították őket, és miután imádkoztak, rájuk tették kezüket.

7 Az Isten igéje pedig terjedt, és nagyon megnövekedett a tanítványok száma Jeruzsálemben, sőt igen sok pap is engedelmeskedett a hitnek. (ApCsel 6,1–7) IMA: Drága Mennyei Édesatyánk!

Hálás a szívünk, hogy ma is összegyűlhettünk, hogy feltöltődhetünk lelkileg is erre a hétre készülve. Köszönjük, hogy érezhetjük gondviselésedet, hiszen felkelhettünk ma is az ágyból, útra kelhettünk. Érezhetjük egy-egy biztató szóban, egy-egy mosolyban, segítő szándékban.

Urunk! Sokszor utólag döbbenünk rá, hogy milyen védelmi burkot helyezel körénk. Mennyi mindentől megóvsz bennünket! De ezek a dolgok már-már természetesek a számunkra. Bocsásd meg nekünk, ha nem tudunk hálásak lenni azért, amink van, azért, hogy védelmezel bennünket. Megvalljuk előtted, hogy végtelenül hálátlanok tudunk lenni. Köszönjük, hogy Te mégis szeretsz bennünket. Így, bűnös emberekként is.

Kérünk, hogy légy velünk Szentlelkeddel ma reggeli áhítatunkon is, hogy ne csak hallgatói legyünk szent igédnek, hanem befogadói, megtartói és cselekvői is. Ámen.

IGEHIRDETÉS: Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Két csoportról hallunk ebben az igeszakaszban. Az újfordítású Biblia már görögül beszélő zsidóknak fordítja az egyiket, ők az úgynevezett hellenisták, akik görögül beszélő területen éltek, így is beszéltek, elsajátították a görög kultúrát, s később visszaköltöztek Jeruzsálembe.

A másik pedig a ,,héber zsidók” csoportja. A kettő között csupán nyelvi különbség van. A görög nyelvű zsidók csoportja azzal vádolja a hébereket, hogy nem törődnek annyit az özvegyekkel, mint amennyit kellene. Az özvegyek ellátása nem újkeletű, ezekben a korai keresztyéni időkben is igyekeztek nagy hangsúlyt fektetni a rászorulók szolgálatára. Az özvegyeket saját otthonaikban látogatták meg, s ellátták őket. S mivel magas száma volt a hellenista özvegyeknek – hiszen élete végén sok izraelita ment haza, Jeruzsálembe, hogy ott temessék el –, ez lehetett az oka annak, hogy a tanítványok megfeledkeztek néhány özvegyasszonyról. Ezt sérelmezték a hellenista zsidó tanítványok, azaz gyülekezeti tagok. Valóban tarthatatlan állapot, amire sürgősen megoldást kell találni.

Ekkor a tizenkettő összehívja a gyülekezetet, hogy közösen megoldást találjanak a problémára. Nyilvánvaló, hogy az ige, az evangélium hirdetését nem szabad elhanyagolni. De akkor nincs idő az elesettek szolgálatára.

Mi legyen hát?

14 │ Kis Tükör

Kedves Testvérek! Bizonyosan mindannyian voltunk már abban a helyzetben, hogy nagy lépésre szántuk el magunkat, nehéz és nagyon sok feladat zúdult a nyakunkba, már-már elképzelhetetlennek tartottuk, hogy kibírjuk azt a terhet, s mégis ragaszkodtunk hozzá, hogy egyedül hajtsuk végre a kötelességünket. Szó sem lehet róla, hogy bárki is segítsen. Egyedül is megoldjuk.

Később persze bánkódva gondoltunk vissza arra, hogy de jó lett volna mégis elfogadni a másik segítségét. De mégis szégyelljük, hogy egyedül nem tudjuk megoldani a dolgainkat. Az Apostolok cselekedeteiben végül megszületik az a gondolat, hogy jobb lenne, ha kineveznének tiszta szívű, megtért, Szentlélekkel telve lévő embereket a diakóniai szolgálat élére. Másképp ez nem működhet.

Szembe kell nézniük azzal a ténnyel, hogy bármennyire is áldott a szolgálatuk, hiszen az evangéliumot hirdethetik a gyülekezetekben, az erejük véges. Egyszerűen nincs idő arra, hogy a megnövekedett létszámú rászorulóknak is segíteni tudjanak. Kijelölnek hát hét embert erre a szolgálatra. Ennek az lesz a következménye, hogy Isten igéje egyre jobban terjedni kezdett, a tanítványok és még a papok száma is megnövekedett a keresztyénségben. A papok is megmozdulnak, vállalják a hitet. Ami csodálatos dolog, hiszen a lélek nélküli kegyesség, az üressé lett forma, a hivatallá lett hivatás erősen fogva tartotta őket.

Abban nyilvánul meg a hitük, hogy mégis vállalják a bizonytalanságot a biztos anyagi alapjukkal szemben.

Kedves Testvérek! Csodálatos dolog az, hogy a gyülekezeteinkben is mindenkinek megvan a szerepe, feladata, nemcsak a lelkész szolgál, tulajdonképpen ez egy egész gyülekezet feladata. Mindannyiunknak más-más talentumot ajándékozott az Úr, és ezeket összerakva tudjuk elérni a célunkat. Nem tud egy ember vezetni egy céget sem. Van egy vezetője, de csapatmunkával juthat leginkább előre a vállalkozás is. El kell fogadnunk, hogy nem tudunk mindent megoldani egyedül. Saját magamon is tapasztalom néha, hogy megrögzötten ragaszkodom ahhoz, hogy egyedül oldjak meg olyan problémákat, amiket, ha elfogadnám a felajánlott segítséget, ripsz-ropsz be tudnék fejezni. El kell fogadnunk, hogy bármennyire is tehetségesek vagyunk sok dologban, ez nem jelenti azt, hogy más területen ne lennének hiányosságaink. Ezeket a hiányosságainkat más ember bizonyosan ki tudja tölteni.

Egy másik érdekes dolog ebben az igeszakaszban, hogy nem származás alapján választanak a diakóniába férfiakat, hanem az alapján, hogy mennyire tiszta szívű, hívő testvérek. Néha ez is hiányosság a mi életünkben.

Olyanokat gyűjtünk magunk köré, s csak olyanoktól fogadunk el segítséget, akik származásuk alapján előnyt élveznek. Több a pénzük, magasabb beosztásúak, neves családból érkeznek. Alapvetően semmi probléma nincs ezzel, de nem biztos, hogy azért, mert ez az ember jómódú, képes is az adott feladatra, és ha képes is, azt tisztességesen, igaz szívvel végre tudja hajtani.

Isten nem várja el tőlünk, hogy egyedül, csendben tegyük a dolgainkat, segítség nélkül. Isten nem olyan Isten, aki feladatokat ad nekünk, és hagyja, hogy egyedül szenvedjünk velük. Ha kicsit nyitottabb szemmel figyelünk, megláthatjuk, hogy nem csak elméletben adott mellénk segítőtársat, társakat. S ő maga is segíteni akar, a kérdés, hogy hajlandóak vagyunk-e lejjebb adni a hiúságunkból, s elfogadjuk-e.

Ahogy a Zsoltárok könyvében is olvashatjuk, ,,Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!’’ (Zsolt. 55, 23)

A korai keresztyénségben is fontos volt tehát a rászorulók, elesettek iránti szolgálat. Igeszakaszunkból is tudhatjuk, hogy nagyon komolyan vették a feléjük irányuló szolgálatot, a diakóniát. Ez ma sincs másként. Hogyan is lehetne, hiszen ez az alapja a keresztyénségnek! A szeretet, a másokra való odafigyelés és segítség a bajbajutottakon. Krisztus élete, tanítása a példa előttünk. Példa az önzetlen szolgálatnak, amelynek eredete Istenben van.

Máté evangéliumában Jézus azt mondja: „Az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon.” (Mt 20, 28) Ha Krisztus, Isten Fia azt mondja, hogy Ő azért jött a földre, hogy szolgáljon, nem hogy neki szolgáljanak, mennyivel inkább nekünk is ezt kellene tenni. Isten Fia szolgálja Isten teremtményeit. Elképesztő! Belegondoltunk már ebbe, testvérek?

Jézus azt kéri tehát, hogy mi is hasonlóan cselekedjünk: „Szeretettel szolgáljátok egymást!” (Gal 5, 13) Példájával tanít minket arra, hogy mit is jelent másokért élni. Mindenkin segített, mindenkinek szolgált, nemtől, nemzettől, vagyontól, bűntől függetlenül.

Kedves Testvéreim! Ebben a kusza világban nehéz keresztyénnek megmaradnunk, számbelileg bár nem vagyunk annyira kevesen, de akik aktívak, egyre kevesebben.

Néha úgy érezhetjük, hogy nincs értelme annak, hogy ennyit küzdünk, hirdetjük az evangéliumot, igyekszünk másoknak is átadni az örömhírt, azt, hogy milyen jó keresztyénnek lenni, s mégsem hallják az emberek. Mintha süket fülekre találnának a szavaink. Néha keserűen csak feladnánk a szolgálatot, mondván, úgysincs semmi értelme, hiszen a világ is egyre zavarodottabb, zűrzavarosabb. De pont ezért kell összefognunk és együtt szolgálnunk! S ne gondoljuk, hogy ránk nincs szükség! Érezhetjük néha úgy, hogy kicsik vagyunk, tehetetlenek és nem sokat ér a próbálkozásunk. Ne hidd azt, Kedves Testvérem, hogy a te szolgálatod semmit sem ér! Ha tiszta szívvel, becsületesen, hittel végzed a feladatodat, amit az Úristen kijelölt számodra, amire elhívott, az bizony nagyon is sokat ér! S még véletlenül se érezd magad kevesebbnek, mint a másik, mert neked például nem adatott talentumod szépen énekelni. Neked más tehetséget adott az Úr, és arra hív ma téged, hogy merd felvállalni és beleadni a közösség(ek)be, a gyülekezetedbe, amelyben vagy, amelyekben részt veszel.

Ha készek vagyunk a szolgálatra, akkor se vállaljunk sokkal többet, mint amennyit még elbírunk, amennyit teljesíteni tudunk.

Lehet, hogy azzal többet ártunk, mint amennyit használunk, mert csak félenergiát tudunk beleadni. Ahogy az apostolok és a gyülekezetek is rádöbbentek, úgy nekünk is tudatosítanunk kell, hogy a mások felé való szolgálatot nem sajátíthatjuk ki magunknak, nem is tudjuk,

mert képtelenség annyi mindent egyedül véghez vinnünk. Jézus is tanítványokat gyűjtött maga köré, s őket is bevonta a szolgálatokba. Vajon nekünk nincs szükségünk segítségre?

Kedves Testvéreim! Ki a példa előttünk a szolgálatok terén? Valóban Jézus Krisztus, aki alázatosan, mindig, mindenki felé készenlétben állt, és segített, ahol és amikor csak tudott? Vagy van egy elképzelésünk arról, hogy kik érdemlik meg a segítséget, milyen közösség, és csakis egyedül hajtjuk végre, hogy minket illessen a dicsőség? Testvérek! Ma benneteket is arra hív az Úr Jézus, hogy kövessétek Őt a szolgálat útján. S nem kell egyedül szembenéznünk a feladatainkkal, mert adott mellénk olyan embertársakat is, akik segíteni tudnak nekünk a mások felé való szolgálatban. Fogadjuk el, hogy vannak körülöttünk mások is, akiket elhívott az Úr arra, hogy lehajoljanak az elesettekhez, és fogadjuk el, hogy nem mindenhez érthetünk, mások viszont kiegészíthetik a munkánkat. Adja az Úr, hogy így legyen! Ámen.

Imádkozzunk!

IMA: Drága Urunk!

Köszönjük Neked a mai igét is, köszönjük, hogy szólsz hozzánk, nem hagysz minket magunkra, nem csupán egyszerű teremtményeidnek tartasz bennünket, hanem kommunikálsz velünk. Köszönjük, hogy adtál mellénk családot, házastársat, barátokat, munkatársakat, hitbéli testvéreket arra, hogy bármi feladatunk is legyen az életben, akár a magánéletről, akár a munkahelyről, akár a gyülekezetünkben lévő szolgálatról, feladatról legyen is szó, van segítségünk. Megnyugtató, hogy nem csak lehelyeztél bennünket erre a földre, hogy magányosan éljünk.

Köszönjük, hogy adtál mellénk embereket, és hogy Te magad is arra vársz, hogy ha terhünk van, letegyük eléd.

Kérünk, hogy adj nekünk elég erőt, hitet a szolgálatainkhoz. Amikor elkeserednénk, feladnánk, adj a szívünkbe reményt, hitet, hogy nem kell félnünk, hisz amíg Te velünk vagy és úgy akarod, mi is megmaradunk. És adj nekünk alázatos szívet, hogy el tudjuk fogadni, hogy a különböző rászorultakon való segítség különböző szolgálatot végzőket igényel, hiszen nem mindannyiunk rendelkezik ugyanazzal a talentummal. Segíts nekünk elfogadni, hogy van, amikor másra kell bíznunk olyan feladatot, amit legszívesebben saját magunk végeznénk el. Segíts nekünk úgy szolgálni a gyülekezetünkben, közösségünkben is, ahogyan azt az Úr Jézus is tette!

Imádkozunk a gyászoló, a beteg és haldokló testvéreinkért, embertársainkért! Te adj nekik erőt a küzdelmükhöz! Imádkozunk a lelki problémákkal küzdőkért, kérünk, adj nekik reményt, hitet a szívükbe! Imádkozunk családunkért, barátainkért, kollégáinkért, hitbéli testvéreinkért! Adj nekünk békés, hálás szívet, hogy tudjunk békében élni egymás mellett, és tudjunk hálásak lenni egymásért! S imádkozunk gyülekezetünkért, egyházunkért, azok vezetőiért és minden tagjáért. Az Úr Jézus Krisztusért, a Te egyszülött, szent Fiadért, kérünk, hallgasd meg imánkat. Ámen.

Siák Magdolna, IV. éves egyetemi hallgató a SJE Teológiai Karán (Elhangzott 2020. március 9-én, a hétfő reggeli áhítaton)

Kis Tükör │ 15

Nyitott szívvel, nyitott kapuval...

Kedves Szülők!

Nagy örömmel értesítjük Önöket, hogy 2020. június 1-én újból megnyitotta kapuit a Csillag bölcsőde.

Sok szeretettel és őszinte szívvel várjuk régi bölcsiseinket és az újakat is! -

Új építésű bölcsődénk a Szövetkezet u. (Družstevná ul.) 5458/19.A szám alatt található.

A korszerűen felszerelt, tágas játszó- és hálóterem, a kedves, mosolygós bölcsis nénik biztosítják, hogy a kicsik biztonságban és jól érezzék magukat, amíg anya, apa dolgozik. Tanulgatunk lassan önállósodni, kézműveskedni, sokat zenélünk és énekelünk.

A bölcsőde munkanapokon 0615–1630 között van nyitva.

Elérhetőség: 0914 209 506 Napsugár, napsugár, ragyogj, süss ma szebben!

Simogasd a gyerekeket lágyan, melegebben!

Madarak, madarak, cinkék, csalogányok, köszöntő dalotok vígan csattogjátok!

Virágok, virágok, szegfűk, tulipánok, a lánykákat, a fiúkat virulva várjátok!

Mi is várjuk őket szeretettel!

Szlovákiai Református Keresztyén Egyház 16 │ Kis Tükör

„Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert www.reformata.sk ilyeneké az Isten országa.” [Mk 10,14]