XIX. évfolyam
2019. július
2. szám
KIS TÜKÖR A RÉVKOMÁROMI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ HIVATALOS LAPJA
Ára: 0,50 €
Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. Mt 18, 20 Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét. Gal 6,2
A gyülekezet
Miért gyülekezünk össze hétről hétre istentiszteletre? Miért gyülekezik össze Isten népe? Rengeteg szervezet van a világon a bélyeggyűjtőktől kezdve az autós klubokig, vannak – melyek, akik –, gyógyítást, tanítást, mások oktatást kínálnak. Szinte végeláthatatlan azon szervezeteknek a sora, amelyek munkájába az ember bekapcsolódhat. A gyülekezet azonban ezektől összehasonlíthatatlanul fontosabb. Ugyanis más szervezetekkel, csoportokkal ellentétben a gyülekezet eszköz Isten kezében, hogy embereket mentsen meg az üdvösségre. „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18, 20) Mindenekelőtt tisztázni kell, hogy az
KIS TÜKÖR impresszum
XIX. évfolyam, 2. szám 2019. JÚLIUS FELELŐS KIADÓ: Révkomáromi Református Egyházközség FŐSZERKESZTŐ: Fazekas Zsuzsanna
Tördelőszerkesztő-grafikus:
Viola András MUNKATÁRSAK: Kustyán Ilona, Turányi József SZERKESZTŐSÉG: Jókai utca 34. 945 01 Révkomárom E-MAIL: kis.tukor@gmail.com NYOMDA: Nec Arte spol. s.r.o. CÍMLAPFOTÓ: stockphoto A Révkomáromi Református Egyházközség hivatalos lapja. Megjelenik minden negyedévben. Megrendelhető a szerkesztőség címén, egy példány ára: 0,50 €. Küldeményként postaköltséget is hozzászámítunk. ©RévkomáromiReformátusEgyházközség. Bárminemű másolás és sokszorosítás a szerkesztőség előzetes engedélyéhez kötött. Felhívjuk Olvasóink figyelmét, hogy kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.
2 │ Kis Tükör
istentisztelet egy minősített alkalom. Az összegyülekezésnek nem az adja a rangját és minőségét, hogy ketten, hárman, esetleg ezren gyűlnek össze, hanem Jézus Krisztus jelenléte. Az „ott vagyok közöttük” adja meg a gyülekezet jelentőségét, minőségét és ezzel együtt a küldetését is. Az első az egyén és a közösség egyen-
súlya. Mert bár fontos hangsúlyoznunk mai, individualista korunkban, hogy Isten népe összegyülekezve gyülekezetként, szövetséges népként áll Isten színe elé. Mi ennek a jelentősége számunkra? Miért szükséges összegyülekeznünk? Miért szükséges az istentiszteleten közösen Isten elé jönnünk, ha ezt az utat egyedül is be tudjuk járni? A válasz egyszerű: mert egyedül nem fogjuk bejárni. Mert egyedül a nehézség idején előbb esel kétségbe vagy hamarabb kezdesz Istenre neheztelni, mint a gyülekezetben. A gyülekezetben az ember ugyanis már nem egyedül áll szemben az élet jelentette kihívásokkal, problémákkal. Pünkösd után, mikor a tanítványokat – Pétert és Jánost – megfenyegeti a nagytanács, akkor ők nem meghúzzák magukat, hanem a gyülekezetbe mennek, ahol együtt imádkoznak, énekelnek, hitvallást tesznek, igét hirdetnek. Mi ennek sokszor az ellenkezőjét tes�szük. Gyakran tapasztalom, hogy amikor az ember életében nehézségek adódnak, akkor az emberek el-elmaradoznak a gyülekezetből. Legyen az bármilyen magánéleti válság, betegség, haláleset: „Nincs időm elmenni, elfoglalnak a problémáim” – hangzik sokszor a magyarázat. Ám felmerül a kérdés: akkor kitől várjuk a válságainkból való kilábalást? Ki ment meg minket, ha nem visszük oda az elé, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön? Hogyan tapasztaljuk meg a gyülekezet áldásos közösségét, ha nem hagyjuk, hogy egymás terhét hordozzuk? „…ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben…” – igen, ők nem elme-
nekülnek, hanem visszamenekülnek a gyülekezetbe. A hitük miatti próbatétel nem, hogy gyengítette volna őket, hanem éppen ellenkezőleg: erőforrásuk lett. „Egymás terhét hordozzátok” – az igazán jelentős dolgok így kezdődnek el. Hogyan valósulhatott ez meg Jeruzsálemben? Hiszen ők is csak hozzánk hasonló emberek voltak. Mert a mi tapasztalatunk az, hogy az összetartás, ös�szetartozás helyett az emberi közösségek jellemzője sokkal inkább a széthúzás, a rivalizálás, az önzés, egyénieskedés. A gyülekezet akkor tölti be küldetését, ha a tagjai nemcsak névlegesen, papíron egyháztagok. Ezeknek az embereknek a gyülekezeti tagságuk csak annyit jelent, hogy befizették az egyházfenntartói járulékot, és néha – néha elmennek istentiszteletre. Az első gyülekezetek úgy működtek, mint egy test, amelynek ha egyik tagját támadás érte, az minden tagjának fájt. A gyülekezethez való tartozásnak áldásai vannak. A keresztyén gyülekezet nemcsak a közös érdeklődésű emberek csoportosulása, hanem a Krisztust követő emberek szeretetközössége kell, hogy legyen. Az egymás terhének hordozása sem valósulhat meg úgy, ha a másik emberben csak a bukásokat, bűnöket, hibákat látjuk. A szeretet új parancsolatában is erről beszél Jézus, amikor azt mondja, hogy tanítványait a világban az egymás iránti szeretetről lehet majd felismerni. Vagyis a gyülekezet tagjai támogatják egymást. A modern liberális világ mondja azt, hogy a hit magánügy. De a Krisztus-követés nem lehet magánügy, mivel Jézus közösségbe vonz. Tanítványokat gyűjtött maga köré, a sokaságot tanította, a csodatételei is széles közönség előtt zajlottak. Magának a Krisztus-követésnek a megélése közösségi élmény. Az élmény attól lesz igazán élménnyé, ha van kivel megosztani, van kinek elmondani. Ráadás annak a megtapasztalása, hogy ez az élmény nemcsak a miénk, hanem mások is részesültek belőle. Miben mások Krisztus gyülekezetének tagjai, mint a világban élő többi ember? Legfeltűnőbb különbség az, hogy minden őket ért sérelem és fenyegetés ellenére is a tanítványoknak békességük van. Ma rendkívül békétlen világban élünk. De a Krisztus gyülekezetéhez tartozó embereknek mégis van békessé-
Tirpák István, a Bési Református Gyülekezet lelkipásztora, gyülekezetünk volt segédlelkésze
A mai keresztelő alkalmából, amikor Reznyák Zoét és Adamek Lizát a keresztség szent sákramentumában készülünk részesíteni, olvasom előttetek Istennek szent igéjét, a Szentlélek segítségül hívásával, amely megírva található János 16, 20–22 versekben: Bizony, bizony, mondom néktek, hogy ti sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örül; ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul. Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra. Így most titeket is szomorúság fog el, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek. Kedves Testvéreim, kedves Szülők, és Keresztszülők! Örömteli nap ez mindnyájunk életében. Mert újra és megint két hatalmas dolognak örvendezhetünk. Az első, hogy újra vasárnap délutánt ülhetünk. Hogy ünnepelhetünk, mert Isten az ő igazságos kegyelme által azt akarta, hogy e mai napon is legyünk erőben és egészségben, hálát tudjunk adni, köszönetet mondva Őneki. Mi ez, ha nem az isteni kegyelem megnyilvánulása, amikor a mi Teremtőnk féltőn szerető Igazsága által tekint az Ő teremtményeire, mindnyájunkra, emberekre. A második öröm pedig, hogy a mai napon kettős keresztelő miatt örvendezhet mindnyájunk szíve. Az Úr Jézus Krisztusnak hozzánk, bűnös emberekhez való szeretetét semmi sem mutatja jobban, mint a keresztség sákramentuma. Jézus szeret minket: nemcsak azokhoz jött, akik Vele egyidőben és helyen éltek, hanem minden idők és az egész földkerekség emberéhez. Azt az utasítást, parancsot adta apostolainak, mielőtt elhagyta ezt a földet: „Elmenvén, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, Fiúnak és a Szentléleknek nevében.” Gondolt az Úr az utána következő időkben élő millió és millió gyermekre, gondolt a most itt lévő csecsemőkre is, hogy befogadja őket az életre elpecsételtek szent szövetségébe. Mert mi a keresztség, testvéreim?
Egyrészt felvétel a keresztyén református egyházba, másrészt pedig Krisztus védő, oltalmazó szeretetének záloga és pecsétje. A gyermekeket bemutatjuk az Úrnak és odahelyezzük Jézus drága palástja alá. Isten nagy kincset, boldog ajándékot nyújt nekünk a kisdedekben, akiket a keresztség által Krisztus testének tagjává teszünk. Új örömök mennyei kapuja nyílt meg e kisdedek világra jöttével a szülök számára. A családok az új kis tagokkal mérhetetlenül gazdagabbá lettek. Tiétek lett, az Úr a ti szerető gondjaitokra bízta őket. Az édesanyára és az édesapára. Reád, keresztyén asszonytestvérem, hogy tápláld, gondozd, neveld és szeresd. Nélküled, az anya nélkül, mi is lenne őbelőle?! Reád szorul, mint virág a napfényre, mint madár a szárnyára. És tereád édesapa, hogy erős karoddal, kenyérkereső, verejtékező munkáddal gondviselője légy. Mennyi türelemre, áldozatra, gondra, lemondásra, fájdalomra és imádságra kötelez titeket ez a nagy, szent öröm, amelyet Isten ajándékozott nektek! Ez a most öntudatlanul, nyugodtan alvó kisded mit sem tud a vele történőkről. A keresztszülők és szülők hite alapján mégis megkereszteljük őket, mert a ti hitetek biztosíték arra, hogy ő Krisztus ismeretében fog felnevelkedni. Most ti tesztek vallást őhelyettük, most még nem velük, hanem csak értük imádkoztok, de oh, mily boldogság tudni azt, hogy az ő nevük mégis már most beíratik az örökkévalóság aranykönyvébe. Nemcsak a tiétek tehát ez a gyermek, atyámfiai, hanem elsősorban Istené, aki reátok bízza, hogy az Ő szeretetére és ismeretére neveljétek. Örvendő lemondás, mely az Isten számára történik, szent öröm, mely érzi és tudja, hogy Isten is vigyáz a gyermekre. A kisdedekre nem ismeretlen sors vár immár: életüknek kis hajóját a szülők szeretete, a keresztszülők hite, hittestvérek imádsága és az Isten gondviselése vezeti. ÁMEN.
Igehirdetésen hallottuk
gük, mert ők már ismerik Isten akaratát, és tudják, hogy bármi rossz is történik velük ebben a világban, az Isten szeretetétől őket semmi nem szakíthatja el. Erről meg lehet feledkezni. Az élet árnyékos oldala könnyen eltakarja előlünk az ígéretet, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra van. De az ilyen helyzetekben mutatkozik meg az egyik leglényegesebb áldása a gyülekezetnek, hogy amikor az egyik tagja elcsügged, ellankad, akkor segítséget kap a közösségtől, a Krisztusban testvérétől. Mivel nem vagyunk tökéletesek, így a gyülekezet tagjai kipótolják a tagok gyengeségeit. Mindenkinek másban van az erőssége, a kegyelmi ajándéka. Amikor Noé a bárkáját építette, nem az volt az egyetlen hajó a világon. Voltak szebbek. Voltak gyorsabbak. Sőt azt mondom, hogy a bárka sok gyakorlati dologra nem is volt annyira alkalmas. Valószínűleg halászhajónak például csapnivaló lett volna. Noé bárkája nem volt tökéletes. Nem lehetett vele gyorsan haladni, nem lehetett volna hadihajónak sem használni. Mégis ez lett a megmenekülés eszköze… Ez a gyülekezet fontossága: Jézus Krisztust képviseli a gyülekezet ebben a világban… Az ő szabadítását közvetíti az emberek felé.
Marci Márió (Elhangzott templomunkban 2019.május 26-án)
Kis Tükör │ 3
Rákóczi család – Gondolatok a család évének derekán „Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és idvezülsz mind te, mind a te házad népe.” (Ap.csel. 16,31)
Nagyjaink gyermekkora
Habsburgok uralta Magyarországon élő felkelés is elveszett; 1699-ben száműzték reformátusok ügyét. (Pl. a gyulafehérvári, Törökországba, Nicomédiába, ahol felesédebreceni, nagyváradi, kolozsvári, sárospa- gével együtt éltek életük végéig. taki kollégiumokat). Zsuzsánna és György A magyar történelemnek egyik csodáAz ember életében a legfontosabb ténye- szeretetben, megértésben gazdag, boldog latos időszaka a II. Rákóczi Ferenc által ző az Úr Istenbe vetett szilárd házassága 1648-ig, vezetett kuruc szabadságharc hit. Ezt közvetlenül követi a György haláláig (1703–1711). Akárcsak Thöcsaládjához való viszonyulása. tartott. Zsuzsánna kölynek, Rákóczi harcainak A családot, melybe beleszütovább folytatja neis a vallásszabadság volt a fő lettünk, szeretjük, becsüljük, mes munkálkodását indítéka. Érzelmi alapja pedig elfogadjuk. Amennyire képefiával, Zsigmondfőleg a bécsi kormány, a nések vagyunk, szeretteinkért dal. Ekkor hívják metek és a velük tartó magyar minden tőlünk telhetőt megmeg Sárospatakra labancok iránti ellenszegülés teszünk. Szüleinket tiszteljük Coménius Ámos volt. Ez kapott visszhangot a (Mózes 20,12), úgyszintén János püspököt. Jön hon költészetében is. Rákóczi nagyszüleinket, idősebb hozazonban az újabb szabadságharcának vezérmonzátartozóinkat. Pál apostol írja Lorántffy Zsuzsanna gyász: Zsigmond II. Rákóczi Ferenc data: „Cum Deo pro Patria et Timóteushoz: „Ha pedig valaki az övéiről, (1622–1652) és fiatal hitvese, Pfalzi Hen- Libertate.” (Istennel a hazáért és a szabadfőképpen az ő háza népéről gondot nem visel, rietta járvány áldozatai lettek. (Együtt vol- ságért). Számos siker után ez a harc is elvea hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél.” tak felravatalozva.) szett. Pozitív gyümölcse azonban az, hogy (Tim. 5,8) A másik fiú, György (1624–1660) feleségül szabadságharcaink eszméi lassan, de biztoMindenkinek megvan a maga családja, veszi Báthory Zsófiát. Ebből a házasságból san kezdtek megnyilvánulni az elnyomás amely legtöbbször egyszerű, a társadalom- születik I. Rákóczi Ferenc (1645–1676). enyhülésében, majd a vallásszabadságban ban szerényebb, de akár jelentősebb sze- Zsuzsánna 1660-ban adja vissza lelkét te- (akárcsak 1956!). Rákóczi kénytelen volt repet is betöltő (a negatív szereplőkkel itt remtőjének. Fia, György 3 hónappal éli őt elhagyni hazáját: 1718-tól haláláig, 1735most ne foglalkozzunk) tagok egysége. túl. Szinte egész életét háborúban tölti, itt ig száműzetésben élt Rodostóban, TörökAz emberiség történelmében számos nagy is éri a halálát okozó sérülés. országban több harcostársával együtt. Az családnévvel találkozunk, azonban mi György és Zsófia házasságából egy fiú- ottani életüket Mikes Kelemen írásaiból most figyelmünket csak a magyar nem- gyermek születik: I. Rákóczi Ferenc. Az ismerjük. Tetemét Thaly Kálmán kezdezetre összpontosítsuk. A teljesség igénye ő felesége lesz Zrínyi Ilona (1643–1703), ményezésére 1906-ban hozták haza. II. nélkül a Bethlenek, Bocskaiak, Báthoriak, Zrínyi Péter horvát bán leánya. Ilona és Rákóczi Ferenc és édesanyja, Zrínyi Ilona Rákócziak családjára… Ferenc házasságából két gyermek szüle- a kassai dómban nyugszanak, Thököly Ebben a rövid megemlékezésben figyel- tett, Julianka és Ferenc, mindkettő kicsi Imre pedig Késmárkon pihen. Rákóczi münk a Rákócziakra összpontosuljon, hi- gyermek, mikor édesapjuk meghal. Ilona hitvese, Hesseni Sarolta Amália élete vészen ez a család közel 200 éven át vezető második férje Thököly Imre. géig egy francia kolostorban élt. Férjének tényezője volt nemzetünknek. Zrínyi Ilonát úgy ismerjük, mint Mun- szívét felesége sírjába helyezték, ez volt FeAz első Rákóczi Zsigmond (1544–1608) kács várának hős védőjét. Lelke volt a renc végakarata. erdélyi fejedelem. Négy gyermeke közül magyar felkelésnek. A császári sereg há- Két fiuk, György és József Bécsben mafia, György oszlopos egyénisége történel- rom évi sikeres védelem után csak árulás radtak, ahol mindent elkövettek annak münknek. I. Rákóczi György (1593–1648) folytán tudta a várat elfoglalni. Ilonát érdekében, hogy ne művelődjenek, ne taerdélyi fejedelem 23 évesen feleségül veszi gyermekeitől elszakítják, soha többé nem nuljanak, remélve, hogy így nem követik a 16 éves árva Lorántffy Zsuzsannát, aki a látja őket. Ferencet Prágába viszik kolos- elődeik példáját. királyi Magyarország egyik leggazdagabb torba, Juliankát Bécsbe. Három évi bécsi Magyarországon a 2019-es év II. Rákóczi református családjából származik. Rövid fogság után Ilona férje, Thököly Imre ki- Ferenc nagyságos erdélyi fejedelem emléidőn belül Erdély első asszonya lesz, nem- váltja a börtönből. A Thököly által vezetett kének éve. csak mint a fejedelem hitvese, hanem példamutató családszeretete, „És ahol az Úrnak lelke, ott a szanagy műveltsége, Istenbe vetett hite badság.” (II. Kor. 3,17) és kegyessége miatt is. Boldog házasságukból hat fiúgyermek szüleOláhné D. Ilona tett, de a szülők nagy bánatára négy kicsi gyermekkorban távozik az élők Felhasznált irodalom: A Magyar nemzet története; sorából. Csak György és Zsigmond Szentmihályiné Szabó Mária: Lorántffy élte meg a felnőttkort. A fejedelmi Zsuzsánna; házaspár tevékeny életére jellemző, Szentmihályiné Szabó Mária: Zrínyi Ilona; hogy buzgón munkálkodnak a reHerczeg Ferenc: Pro libertate formátus egyház megerősítéséért. (Herczeg Ferenc a XX. század egyik legnaBőkezűen támogatják templomok gyobb – méltatlanul mellőzött – magyar íróés kollégiumok létrejöttét, erősödéja, akinek neve háromszor szerepelt a Nobelsét. Erdély volt ekkor a magyarordíjra jelöltek között) szági protestantizmus mentsvára. Ezért karolta fel a fejedelmi pár a török hódoltsági területen és a Madarász Viktor - Zrínyi Ilona vizsgálóbírái előtt (1859)
4 │ Kis Tükör
Fókuszban a gyermekek – a gyermekek holisztikus szemlélete Egyetemi hallgatóknak néha feladatul adom, hogy tudományos pontossággal határozzák meg, hogy kicsoda is tulajdonképpen a gyermek. Nehéz feladat ez nekik, nehéz még nekem is, de talán eme sorok olvasójának is. A művészet képes arra, hogy a gyermekekről szépet mondjon, így az egyes művészeti ágak megfogalmazzák, megfestik, megzenésítik és minden más technikával érzékeltetni kívánják, hogy kicsoda az, akit mi gyermeknek nevezünk. Keresztyénekként valljuk, hogy a gyermek olyan élőlény, akit Isten kölcsönadott nekünk. A régiek szép és igaz, bibliai hagyományból vett megfogalmazása szerint a gyermekáldás és egyben ajándék, aki a szüleitől kapott életet számtalan örömmel és boldog teherrel viszonozza. Az idők során az egyes generációk viszonyában a kölcsönös jogok és kötelességek egész sora fogalmazódott meg, a szülő–gyermek kapcsolat lényege azonban az ezeket megalapozó és felülíró öröm és kölcsönös szeretet. De ne legyünk szentimentálisak, a gyermeket sok helyütt átokként, büntetésként kezelik. Nem mindig úgy tekintik őket, mint ahogyan Anna Geddes ausztrál fényképész ábrázolja őket képein „álomgyermekként”, hanem a realitás nagyítóján keresztül látva a gyermekeket, azok csavargó, eldobott gyermekként, bántalmazott gyermekként vagy éppen fogyatékossággal élő gyermekként élik meg mindennapjaikat. Minden tudományág a maga nagyítója alatt vizsgálja a gyermekeket, így minden résztudomány csak mozaikképet alkotott azokról. A pediátria, a gyermekgyógyászat bonyolult fiziológiai és biokémiai folyamatok rendszerét és azok kölcsönhatását látja a gyermekből. A jogtudományban a gyermek definíciója tulajdonképpen a kiskorúság meghatározásának felel meg, ami a kulturális különbözőségek miatt országról országra változik. Üzleti szemmel nézve a gyermekek egy iparágnak az alapját jelentik, biztos bevételi forrást képeznek, hiszen mára már minden marketingfogás számol a gyermekekkel mint potencionális fogyasztókkal. A gyermekjátékok, gyermekfilmek, gyermek- és ifjúsági ruhák, illatszerek tervezői, előállítói és forgalmazói magukkal a gyermek-szórakoztatóipar működtetőivel hatalmas pénzös�szegeket nyernek, mert tudják, hogy a ma embere materiálisan mindent meg szeretne adni gyermekének. A gyermekek a társadalmi kontinuitás szempontjából – a szociológia szempontjából – legjobb esetben a jövő emberét jelentik, akik szocializálódva értékhordozói és értékteremtői lesznek a jövő emberi társadalmának. R. Steiner szerint „az egész gyermek olyan, mint egyetlen érzékszerv, minden hatásra reagál, amit emberek váltanak ki belőle. Hogy egész élete egészséges lesz-e vagy sem, attól függ, hogyan viselkednek a közelében.” C. G. Jung pszichológusként pedig azt is megjegyzi, hogy a gyermeknek az új ismeretanyagok mellett melegségre is szüksége van akképpen, amint a sarjadó növénynek is. A gyermekek Európában a történelem folyamán sokszor marginalizált csoportként voltak jelen, Úgy tekintettek rájuk, mint „nem teljes értékű lényekre”, de akiket mégis úgy dolgoztattak és úgy büntettek, mint a felnőtteket. A 20. és 21. században a gyermekekről alkotott kép nagyban megváltozott és ez nagyban köszönhető a sorra megalkotott jogszabályoknak és magának a médiának is. Azonban a mai európai társadalmakban a gyermekek jogainak helytelen értelmezése és a gyermekek státuszának sérthetetlensége olyan helyzetet teremtett, amikor a szülő és nevelő tanácstalan a gyermeki zsarnokság, könyörtelenség, cinizmus és brutalitás megfékezésében. A gyermekek sokszor „kis zsarnokként” irányítják, sokszor manipulálják a felnőtteket, mert azt sulykolja kis fejecskéjükbe a mai propaganda,
hogy „nekik mindenre joguk van”. Ez azonban egy nagy becsapás és illúzió, mert általában minden kulturált szülő ösztönösen szeretve neveli gyermekét, ám korlátokat is szab neki. Úgy látom, a disneyfikáció (a Walt Disney produkciók szellemisége) utolérte a mai gyermekeket, így a média által gyermekeink aktív fogyasztói annak a posztmodern kultúrának, amely noha pedocentrikusnak, gyermekközpontúnak tűnik, de lélektanilag uniformizálja és manipulálja a gyermekeket, olyan világot tár eléjük, amely az illúzión alapszik. A gyermekek mint sajátos szociális csoport mára már képesek prezentálni és értelmezni saját meglátásaikat, képesek a maguk módján véleményüknek hangot adni. Erre példa a sajátos gyermekkultúra, a különböző gyermekcsoportok rituáljai, az egyéni esztétikai érzék és az öltözködési és életviteli stílus. Éppen ezért ma számolnunk kell azzal, hogy noha a gyermekek részei kultúránknak, mégis specifikus társadalmi pozícióval rendelkeznek, megkülönböztetett státusszal rendelkeznek. A gyermekek mára már nemcsak konzumensei, tehát fogyasztói a felnőttek kultúrájának, hanem szubkultúrákat képesek teremteni. Ugyanakkor a gyermekek a 21. század elején már hazánkban is aktív szereplői a szociokulturális történéseknek, így a társadalmi normákat és szabályokat a felnőttekkel együtt alkotják és korrigálják. Ám a gyermekek között vannak sokan, akik sajátos nevelési igényekkel rendelkeznek. A múltban, az egyes történelmi korokban a fogyatékossággal élő gyermekekhez eleinte represszív módon viszonyultak, a keresztyénség elterjedésével pedig a róluk való gondoskodás terén teret hódított a „charitas” és a „humanitas” szellemisége. Az ipari forradalom után pedig szegregált intézményekben történt az azokról való gondoskodás. A 20. században a preventív és rehabilitációs hozzáállás volt a mérvadó, mára pedig a különleges bánásmódot igénylő gyermek az integráció/inklúzió folytán egyenértékű, aktív tagja lehet a gyermekek társadalmának. Comenius, a népek tanítója minden munkájában értekezik a gyermekekről, a nevelés szükségességén túl felismeri, hogy a gyermekkor a nevelés optimális periódusa, hiszen ő maga írja: „Minden élőlénynek az a tulajdonsága, hogy zsenge korukban könnyen hajlíthatók és alakíthatók, mihelyt azonban megcsontosodnak, többen megtagadják az engedelmességet. A lágy viasz könnyen alakítható és visszaalakítható, ha azonban már egyszer megmerevedett könnyen széttöredezik. A facsemetét elültetheted, átültetheted, ide-oda hajlíthatod, a kifejlett fával ezt semmi képen nem teheted meg.” Ma is elgondolkodtatóak Comenius szavai, éppen ezért én is hiszem, hogy nevelés nélkül a gyermekből „vadállat, buta szörny, vagy tétlen fajankó lenne.” Az Úr Jézus egy alkalommal így szólt: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.” (Lukács 18,16–17) Abban a történelmi korban és ma is igaz, hogy a gyermeki lélek a legfogékonyabb az evangélium tanítása iránt. A gyermeki szívek készek minden fenntartás nélkül megnyílni az isteni befolyás, a Logos újjáteremtő munkája előtt. A Biblia egyértelmű tanítása az, hogy a gyermekek is keresztyénné válhatnak, s ez a metanolia a mostani szekularizált és materialisztikus világunkban is lehetséges Isten Lelkének köszönhetően. Keresztyén szülőkként akkor tesszük a legnemesebbet, ha lelki nevelésben részesítjük azokat, akiket gyermekeinknek, illetve ifjainknak nevezünk. Dr. Gasparecz Tihamér lekigondozó, szociálpedagógus és gyógypedagógus Jó Pásztor Háza – Gyermekek és Családok Központja, Jóka
Kis Tükör │ 5
Erős vár a nyelv „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok.” Jer 29,11 „Erős vár a mi Istenünk, jó fegyverünk és pajzsunk” – így kezdődik a 390. dicséretünk, melyet Luther Mártonnak tulajdonítanak. Erős vár a nyelv is, a mi anyanyelvünk. Jakab István (1928– 2013) sokszor mondta s írta le ezt a mondatot. Tanítványait is felkészítette arra, hogy anyanyelvünk erényeit, logikáját, szépségét, tisztaságát őrizzék, ápolják, s erre buzdítsák diákjaikat, hallgatóikat is. Nyelvünket így adják át a következő nemzedéknek, mert anyanyelvünk a megtartó erőnk, magyarságtudatunk megalapozója. Nem csupán a pedagógusokat (1961–1993-ig), a református teológiai kar hallgatóit (1995–2007ig) nevelte ebben a szellemben, hanem nyelvművelő munkásságával kisebbségi társadalmunk szélesebb rétegeit is. Felismerte, hogy korunkban itt magyar nemzetiségű értelmiségünknek óriási a nyelvi felelőssége. A sajtóban, rádióban, megjelent könyveiben számtalanszor kifejtette, hogy ha a „Nyelvében él a nemzet” szállóige megfellebbezhetetlen igazság, mennyivel inkább igaz ez a nemzeti kisebbségekre. Nekünk igazán a nyelvünk a megtartónk, a mentsvárunk: s az erős várunk, amellyel – ha jól használjuk – mindent ki tudunk fejezni. Isten nagy ajándéka teremtményének, az embernek a beszéd; az, hogy beszélni tud, ki tudja fejezni gondolatait, érzéseit. Hatni tud arra, akihez szól. S mindazok, akik hirdetik, közlik, terjesztik, tanítják – szóban vagy írásban – Isten igéjét, nem mindegy, hogy milyen módon teszik. Fel kell készülniük hivatásuk betöltésére! Meg kell ismerniük anyanyelvünk sokrétű kifejezőképességének lehetőségeit! A Biblia, a ´Szentírás´ megismerése mellett a prédikáció, az igehirdetés, az ´Istenről való beszéd´ hogyanjára, a milyen módjára is fel kell készülniük! El kell sajátítaniuk a nyelv használatának, a közlésnek (írásban és szóban való) leghatékonyabb módszereit! Ismerniük kell az alkalmakhoz illő megnyilvánulások követelményeit, ki kell alakítaniuk az ehhez leginkább megfelelő egyéni stílusukat! A nyelvújítás idején is (1772–1871) a papok, a tanítók, színészek, költők, írók, publicisták terjesztették a megújult magyar nyelvet. A világ azóta is fejlődött, változott; az új fogalmaknak nevet kell adni, s a változások-
6 │ Kis Tükör
kal sok káros hatás is éri nyelvünket. Anyanyelvünkből szinte már eltűnik az „amely” vonatkozó névmás, az „é” birtokjelet még az írott szövegekben sem használják, az „is” kötőszó sincs mindig a maga helyén a mondatban. Kivesznek nyelvünkből a szállóigék, szólások, közmondások; a nagyobb közönség előtt való szóbeli megnyilvánulások sem mindig alkalomhoz illőek. Napjainkban tehát szintén nagy szükség van arra, hogy értelmiségünk, de még inkább mindazok, akik elhivatottságot éreznek arra, hogy szóban vagy írásban fejezzék ki Isten nekünk szánt üzenetét, felelősséget vállaljanak nyelvünk tisztaságának megőrzéséért is! S a templomi szószék elég hatékony hely, a lelkész prédikációja pedig eszköz arra, hogy a templomjáró példaértékűnek tekintse ne csak az igehirdetés tartalmát, hanem azt is, ahogyan azt elmondják. A gyülekezeti tagok számára példaadó a lelkészük nyelvhasználata. Ezért fontos, hogy teológusaink – tárgyi tudásuk mellé – a nyelvi készségeik kialakítására is felkészüljenek, s anyanyelvük választékosabb, azaz standard változatának – írásban és szóban való – példamutató használatával a „nyelvi környezetszen�nyezés” ellen is hatékonyan harcolni tudjanak. Hiszen az Isten igéjét hirdetők nyelvhasználata „a hit megélésének és közvetítésének” nyelve is!
*
*
*
Néhány idézet, amely tükrözi Jakab István nyelvhasználatról vallott nézeteit: „Nyelvünk – mint minden nyelv – társadalmi feladatot teljesít: a gondolatközlés, a gondolatcsere eszköze. Ennek a feladatának azonban csak akkor tud igazán megfelelni, ha úgy használjuk, hogy a hallgató vagy az olvasó minden nehézség, félreértés nélkül megérti. Ha nehezen érti meg vagy félreérti, akkor – a legtöbb esetben – baj van a közlés módjával.” (JI – A nyelv a gondolkodás tükre) „Egy magyar nyelv van. Ezt használja a magyar nemzeti társadalom, ezt használják anyanyelvükként más országok magyar nemzetiségei és szórványai. Fontos tehát, hogy ez a közös nyelv egységes, minden magyar számára érthető legyen.” (JI – Nyelvünkről – nyelvünkért) „Az anyanyelv a legerősebb alapja magyarságtudatunknak.” (JI – Anyanyelv és magyarságtudat) „Bár a nyelvre mint az érintkezés, gondolatközlés eszközére mindnyájunknak szükségünk van, nem mindenki tanúsít érdeklődést választékos használata iránt.” (JI – Nyelvünkről – önmagunkért)
„Nálunk hiányzik a köznyelv bázisa, a társadalom köznyelvi közege: az anyanyelvű közélet s ennek szervezője, a magyar értelmiség. … Értelmiségieink vannak ugyan, de szétszórtan, más nyelvű környezetben végzik munkájukat. A magyarországi közéletnek nem vagyunk közvetlen alakítói, csupán figyelői, az új nyelvi jelenségekről nemegyszer megkésve szerzünk tudomást. Célunk tehát az egyének nyelvi műveltségének gyarapítása is.” (JI – Érthetően, alkalomhoz illően) „Gondolataink szabatos kifejezésében a nyelv alapos ismeretén kívül igen nagy szerepe van a logikának is. Kifogástalan mondatokat csak olyan emberek szerkeszthetnek, akik a nyelv szerkesztési szabályainak és alkalmazásának az elsajátítása mellett a logikus gondolkodás képességét is magukénak mondhatják.” (JI – Nyelvünk és mi) „A nyelv alkalomhoz illő használatának fontos követelménye a szavak stilisztikai értékének ismerete és érvényesítése. Nemcsak akkor követünk el hibát a szóválasztásban, ha nem ismerjük pontosan egyegy szó jelentését, jelentéseit, s egy másik szónak az értelmében használjuk, hanem akkor is, ha nem vagyunk tekintettel használati, vagyis stilisztikai értékére, nem az ennek megfelelő beszédhelyzetben, környezetben élünk vele.” (JI – Érthetően, alkalomhoz illően) „Napjainkban a magyar nemzetiségű értelmiségünk tagjai közül az újságíróknak, a rádió és a televízió munkatársainak, s természetesen a pedagógusoknak, lelkészeknek igen nagy a nyelvi felelősségük.” (JI – Nyelvhasználat – nyelvtudomány – nyelvművelés) „A szólások eredeti alakjukban – módjával és helyükön használva – virágai lehetnek nyelvünknek: színessé, szemléletessé teszik a beszédet. De keverve, megváltoztatva zavart okozhatnak.” (JI – Nyelvi vétségek és kétségek) „Senki nem mondhatja, hogy tökéletesen ismeri anyanyelvét. A sajtóban, rádióban, televízióban sok a nyelvi hiba – mivel nyelvhasználati szempontból irányadónak vélt orgánumokban fordulnak elő – többen észre sem veszik, sőt tovább terjesztik őket.” (JI – Értsünk szót egymással!) Wittgenstein (XX. sz. filozófus) szerint ugyanis: „Világunk határai nyelvünk határai is” – tehát csak azt tudjuk róla elmondani, közölni, amit nyelvünk segítségével ki tudunk fejezni.
A meghirdetett 30 órás képzésre tehát – mely elméleti és gyakorlati ismeretek közlésével nyújt segítséget – nemcsak a leendő lelkészek jelentkezhetnek, hanem mindazok, akik elhivatottságot éreznek arra, hogy magyar nyelven (anyanyelvükön) szeretnék írásban/szóban kifejezni gondolataikat. Tehát a teológiai kar mind a négy tanszékének hallgatói, a hitoktatással, missziológiával, diakóniával, szociális gondoskodással, gyermekekkel foglalkozók/ leendő óvodapedagógusok, középiskolások és idősebbek is, akik mondanivalójukat írásban és szóban is – értelmezve és értelmeztetve – úgy szeretnék hatásos szöveggé szerkeszteni, hogy olvasóik, hallgatóik figyeljenek rá és meg is értsék. A nyelvi ismeretek mellett gyakorlati tanácsokat is kaphatnak választékos nyelvhasználatuk kialakításához. A nyelvi felkészültség ugyanis nemcsak gondolataik tisztább, megfelelőbb közlését segítheti elő, hanem önbizalmukat is növeli! JLI
Móra Ferenc HOGYAN TANULTAM MEG OLVASNI? (részlet) A napsütéses hosszú őszre kegyetlen tél következett abban az esztendőben. A nagy hófúvások betemették a malomházat, nem lehetett mozdulni se ki, se be. Édesapám odaintett magához. Azt kérdezte tőlem, mit szólnék hozzá, ha beadna iskolába Kese kalaposhoz. - Mert itt van már az időd, gyerekem, és olyan oktalanul csak mégse nőhetsz fel, mint a lósóska az árokparton. Én azonban nem találtam szép játéknak se egyik iskolát, se a másikat. Mire való az iskola? A sárgarigók se járnak iskolába, a gyíkok se járnak, mégis egészen jól megélnek. Az édesapám se jár iskolába, mégis olyan madarat tud cifrázni a subára, hogy majd megszólal. - Szeretném, ha ember lenne belőled, gyerekem - rezzentett ki apám abból a nagy hallgatagságból, amibe beleestem, míg ezeket elgondoltam. - Az is leszek, édesapám - feleltem rá hirtelen, de aztán jobbnak láttam lenyelni a többit, amit mondani akartam. Drága jó édesanyám az ölébe húzott, és megcirógatta a bozontomat: - De ilyen télben nem adom ám ki szegénykémet a házból. Gyenge virágszálam, dehogy eresztem ki ebbe a vad időbe! Tél fagyában, hófúvásban botorkálni, hogy
A Calvin János Teológiai Akadémia és a Jakab István-díj polgári társulás
ingyenes anyanyelvi továbbképző tanfolyamot hirdet „Erős
vár a nyelv” megnevezéssel.
A tanfolyam 30 órában (2019. szeptember 27–28. és október 11–12.) a Calvin J. Teológiai Akadémia könyvtárának épületében (Jókai u. 34) az írásban és szóban való megnyilvánulásokhoz kínál elméleti és gyakorlati ismereteket. I. Az írásjelhasználat kötelezőségi szabályai; II. Az írásjelhasználat részletes szabályai; III. A szövegbe ékelődést jelző írásjelek; IV. Szavak és szórészek közötti írásjelek; V. A toldalékok kapcsolása; VI. Egyéb írásjel-használati tudnivalók; VII. A szövegtagoló és hangsúlyt, hanglejtést és szünetet is jelölő írásjelek számítógépes alkalmazása. Jelentkezni 2019. június 10-től szeptember 10-ig a SJE Református Teológiai Karán ThDr. Öllős Erzsébetnél az ollose@ujs.sk címen lehet. Szeretettel várunk minden érdeklődőt! JLI
engedhetném? Hóban elbukhatna, jégen elcsúszhatna, rossz gyerekek megkergethetnék, kutyák megszaggathatnák. Kese kalapos tudományát nyáron is megtanulhatja. Aztán meg annyit én is tudok, mint az a vén szeleburdi. Ne félj, kincsecském, úgy megtanítalak én téged írni-olvasni, hogy püspökkorodban se felejted el! - No, azt megnézzük - nevette el magát édesapám. Én magam is azt gondoltam, hogy no, azt szeretném látni, mikor énbelőlem is szülém tudós embert csinál! Hát pedig azt csinált. Olyan fortélyt eszelt ki, amilyen csak anyaszívektől telik. Akárhogy fűtöttük a búbost, a malomszoba ablaka egész télen át ki nem engedett. S az a befagyott ablak volt az én palatáblám, édesanyám gyűszűs ujja rajta a palavessző. Lesz-e valaha a világon gyémántból faragott íróvessző, amely drágább lehetne a munkában megbarnult, jeges vizekben megvörösödött, éles szelektől reszelősre fújt vézna ujjnál, mely sütés, főzés, mosás, mosogatás után fáradhatatlanul kopogott a jégvirágos üvegen? És lesz-e valaha a világon szépírómester, aki utánozni tudná azokat az ide-oda csúszkáló, hol hanyatt vágódó, hol orra bukó furcsa ákombákomokat, melyek korcsolyázó tündérek szeszélyes lábanyomához hasonlítanak? Sokat sírtunk, és sokat kacagtunk azon a télen. Voltak gonosz, makacs betűk, amelyek nem akartak szót fogadni tanítómesteremnek se, és voltak kedvesek, derék, barátságos betűk, amiket az én ügyetlen ujjaim is egyszerre elő tudtak
hívni. A g betűnek sohase fogom megbocsátani azokat a könnyeket, melyek a világ legdrágább szeméből omlottak miatta. S az o betűre mindig úgy fogok gondolni, mint áldásra nyitott szájra. Ezt kedveltem legjobban, mert ez volt a legkönnyebb. Le tudtam írni a számmal is; csak rá kellett lehelnem egészen közelről az ablakra. Egyszer ugyan odafagyott az orrom hegye, de édesapám megvigasztalt azzal, hogy marad abból elég, ha a fele lefagy is. Azon az estén ezt a szót kapartam bele a jégvirágok mezejébe:
Édesapám odaállt mögém a méccsel, hogy jobban lássa, mit dolgozom. A betűk árnyéka óriássá nyúlva vetődött ki a hóra, s úgy reszketett a mécs lobogásában, mint valami varázsírás. - Te, az S-el megfordítva írtad - kacagott édesapám -, nézd, így kell azt írni. Azzal a körmével egy rendes S betűt hasított az ablak jegébe. De én ravaszul csóváltam a fejemet, hogy engem nem lehet bolonddá tenni. Tudom én, hogy az az igazi, amire szülém tanított. S ha gyorsan írok, most is sokszor megesik még velem, hogy megfordítva írom az S-et, mint ahogy falusi szabók cégtábláján látni. S amikor észreveszem a hibát, mindig teleszalad a szemem könnyel, s megcsókolom a szívemmel a ráncos kezet, mely e kígyóbetűt először mutatta meg nekem.
Kis Tükör │ 7
Március 2. Rendszeressé vált a Felnőtt Fiatalok (FeFi) bibliaórája a hónap első szombatján. Az érettségi utáni korosztályt szeretettel várjuk erre az alkalmunkra is.
Az elmúlt hónapok eseményei
Március 3. A TekeREF, a kerékpározni szerető reformátusok (és nem reformátusok) közössége tartotta első megbeszélését. Ez az új kezdeményezés Vajkai Miklós presbiterünk ötlete alapján, az ő szervezésében valósul meg havi rendszerességgel. A terv szerint közelebbi és távolabbi helyszíneket keresnek majd fel, a kezdeményezést megalapozó, a közlekedési szabályokat is ismertető alkalmat tartottuk ezen a napon az esti istentisztelet után.
Március 8. A Dics-action a jelenlévőkkel együtt dicsőítette énekével, muzsikájával az Urat ezen a pénteki estén. Március 8. Gyülekezetünket 35 hittanos gyermek képviselte az egyházmegyei énekversenyen, mindannyian szép helyezést érve el. Március 9. Ezen a szombati napon két „fronton” is szolgáltunk: közösségi kertépítés volt a Timóteus háznál a Kompakt szervezésében és füvesítés, tereprendezés a Csillag óvodánál. Hálásak vagyunk Istennek, hogy mindig szükség szerint rendeli ki a segítő önkénteseket. Köszönjük a frissítőket a gyülekezetnek és a lelkésznőnek.
Március 16. Megszervezésre került a TekeREF első alkalma az erőd és a Csillag óvoda körül. Több mint 20 ember tekert együtt és ismerkedett városunk nevezetességeivel. A legidősebb (70éves) és a legfiatalabb (5éves) egyaránt könnyedén birkózott meg a majd 25 km-es távval. Március 18. A böjti időszakban a húsvétra készülve lelki napot tartottunk a Marianum Iskolaközpont alsó tagozatos tanulóinak. Március 19. Lelki napot tartottunk a Marianum Iskolaközpont felső tagozatos diákjainak. A református gimnazisták pedig gyülekezetünk lelkésznőjének vezetésével a Timóteus otthon lakóival töltötték ezt a délelőttöt egy interaktív foglalkozáson, ahol a gyümölcstermés volt a téma Jézus szőlőtőről mondott példázata alapján. Március 23. Rimaszombatban zajlott az országos énekverseny, ahol gyülekezetünk hittanosai közül a következők értek el eredményt: Máté Zina – aranysáv a zsűri dicséretével, Andrew Hanna – ezüstsáv, Bathó Lilla – ezüstsáv, Zidek Alexandra – aranysáv. Aranysávban részesült a zsűri dicséretével a nagyok egyik csoportja: Bathó Lilla, Szénási Kata, Bölcskei Sára Rebeka. Aranysávos lett a másik nagycsoport is: Nagy Dóra, Dombi Anna, Radovics Jázmin, valamint a kicsik két csoportja: Máté Zina, Csoma Zselyke, Prohászka Gréta, Mézes Virág, Bölcskei Lujza Rozi, Szabó Fanni, Süll Csillag Virág, Andrew Hanna. Gratulálunk a hittanosoknak, és köszönjük Simon Rácz Mártának és Mézes Mórocz Katalin hitoktatóknak a gyerekek felkészítését. Isten áldja továbbra is munkájukat! Április 5. Ezen a pénteken a Dics-action tartotta alkalmát, dicsőítéssel kitöltve a jelenlévők péntek estéjét. Április 6. A gyülekezetünkben már hagyományossá vált Kikelet túra a Börzsönybe vezetett a Mikos – házaspár szervezésében és vezetésével. Köszönjük! Április 7–10. Háromnapos evangelizációs alkalmunk volt, melyen nt. Szeverényi János, a Magyarországi Evangélikus Egyház missziói lelkésze „Láttam, aki engem látott” vezérgondolata alapján hirdette Isten Igéjét. Április 11–14. Konfirmandus hétvégét tartottunk Bátorkeszin a hitvallásra készülő fiatalokkal. Velünk voltak még a martosi, a madari és a bátorkeszi fiatalok is. Az alkalmon a közösség (család, gyülekezet, nemzet), valamint a pár- és a pályaválasztás volt a téma, sok játékkal, énekléssel. Április 13. A felnőtt fiatalok (FeFi) tartották bibliaórájukat ezen a szombaton. Április 13. A temetőkert kiemelt sírjainak rendbetételére is sor került ezen a napon. Köszönjük a segítséget és az odaszánt erőt, időt.
8 │ Kis Tükör
Április 15–20. Bűnbánati istentiszteleteket tartottunk az úrvacsorára készülve. Április 14. Diakóniai vasárnapot tartottunk, amely perselypénzével gyülekezetünk rászorulóit támogatjuk majd.
Az elmúlt hónapok eseményei
Április 18. Rendhagyó ifjúsági istentiszteletet tartottunk nagycsütörtökön, melyen igét hirdetett Szakál Ádám ötödéves teológus, szolgált a Dics-action, és úrvacsorai közösségben is részesülhettünk.
Május 4. A nőegylet szervezésében az egylet 40 tagja a malonyai arborétumot és az Alsóbodokon lévő Eszterházy-komplexumot látogatta meg. Köszönjük a tartalmas napot, a szép élményeket a szervezőnek, dr. Körtvélyesi Piroskának
Május 5. Gyülekezetünk vezetősége és több tagja részt vett nt. Nagy Zsolt beiktatásán Búcson. Istennek vagyunk hálásak a tiszteletes nálunk végzett szolgálataiért, és kívánjuk továbbra is életére s szolgálatára Isten áldását. Április 19. Nagypénteken, a délelőtti gyermek-istentiszteleten vendég igehirdetőként szolgált Sánta Eszter hitoktató. Április 20. Nagyszombaton délelőtt a Timóteus háznál befejeződött a permakulturás kertépítés. Április 21–22. Úrvacsorai közösséggel is ünnepeltük az Úr Jézus feltámadását Április 26. 48 hittanos gyermekkel Budapestre látogattunk, ahol délelőtt az állatkertben voltunk, a közös ebéd után a Fővárosi Nagycirkusz előadásán vettünk részt. Egy tartalmas nap élményeivel és emlékeivel gazdagodhattunk. Köszönjük a szervezést a lelkésznőnek és a kísérő segítséget Vajkai Melindának, Szuri Renátának és Andrásnak. Április 26. Az Egyházmegyei Bormustrán, Perbetén aranyérmes lett Czékus Dezső presbiter testvérünk bora. Gratulálunk!
Május 8. Közösségi munka keretében folytatódott a kerítésfestés a Csillag óvodánál. Köszönjük a sok segítséget és Farkas Orsolyának a frissítőket. Május 10. A Marianum Iskolaközpont végzőseinek a ballagási ünnepsége volt templomunkban. Május 11. A Dics-action zenés alkalma volt a Kollégium kertjében, ahol fiataljaink együtt dicsőítették az Urat.
Május 18. Gyülekezetünk 51 tagja Debrecenben a Magyar Református Egység Napján vett részt. A gazdag program, a több ezres szabadtéri istentisztelet, az úrvacsorai közösség erősített bennünket hitünkben és egyházunkhoz való hűségünkben. Örömünkre szolgált, hogy gyülekezetünk dicsőítő formációja, a Dics-action is lehetőséget kapott, hogy Istentől nyert talentumaikkal szolgáljanak. Isten áldja, őrizze őket továbbra is!
Április 27. Ezen a napon adtuk át a Timóteus háznál a permakulturás kertet az otthon vezetőivel, lakóival és a Kompakt nem befektetési társaság tagjaival. Április 27. Közösségi munka keretében a Csillag óvodánál kerítésfestés és tereprendezés zajlott. Április 28. Vasárnap délután a Komáromi Napok keretében a nőegylet tartotta templomunkban rendhagyó alkalmát, amelyen prof. dr. Prokopp Mária Mátyás király gyermekkora címmel tartott előadást.
Kis Tükör │ 9
Az elmúlt hónapok eseményei
Május 19. A Csillag óvodába járó gyerekek köszöntötték az édesanyákat kedves énekes-verses összeállításukkal. Köszönjük az óvópedagógusok munkáját!
Május 20. A Csillag óvodánál és a Timóteus háznál kerítésoszlopok leásására került sor, melyben a nagykeszi Reménység otthon lakói segítettek. A közös ebéddel is köszönetünket igyekeztünk kifejezni. Május 21. A református óvoda kicsinyei verses-énekes összeállításukkal örvendeztették meg a Timóteus ház lakóit és alkalmazottait. Május 23. A hitvallástételre készülő fiatalok vizsgája zajlott szüleik és a presbitérium előtt templomunkban. Május 24. Csütörtök délelőtt a Marianum Iskolaközpont harmadikos gimnazista osztálya a Szeretethíd égisze alatt egy rendhagyó hittanórán vett részt a Timóteus otthon lakóival közösen a lelkésznő vezetésével.
Keresztségben részesültek MÁRCIUS Noel – Farkas Attila ref. vállalkozó és Horváth Bernadett magánvállalkozó fiúgyermeke Karolina – Pospísil Péter ref. magánvállalkozó és Bridová Katalin ref. hivatalnok leánygyermeke Marco – Hencz Máté ref. alkalmazott és Hrala Zsuzsanna ref. titkárnő fiúgyermeke ÁPRILIS Gergő – Cséplő Attila közgazdász és Szirtes Lilla róm. kat. vállalkozó fiúgyermeke Kamilla – Erdélyi Mátyás ref. történész és Kovács Ágota ref. tanár leánygyermeke MÁJUS Nela – Dobosi Roderik róm. kat. magánvállalkozó és Gál Jennifer ref. háztartásbeli leánygyermeke Levente – Kolmont Erik róm. kat. közgazdász és Molnár Noémi ref. tanár fiúgyermeke Abigél-Eliza – Bogdány Gábor informatikus és Stefankovics Katalin ref. kertészmérnök leánygyermeke. Liza – Adamek Dániel róm. kat. vállalkozó és Reznyík Anita ref. felszolgáló leánygyermeke Zoé – Reznyák Roland róm. kat. tervező és Sepesi Tímea ref. tanárnő leánygyermeke Házasságot kötöttek MÁJUS ifj. Tehel György ref. agrármérnök és Kmetyo Rebeka róm. kat. agrármérnök esküvője Eltávoztak a földi életből Március Szalay Cecília 52 évesen, Keszegh István 69 évesen,
Május 25. Április Gyülekezetünk tagjai és a Reménység otthon lakói a Szeretethíd Kádár György 83 évesen, Takács György 74 évesen keretében a Csillag óvodánál, a Timóteus háznál és a Kollégium udvarán is nagy munkát végeztek. A Csillag óvoda udvarán Május 100 facsemetét is ültettünk, amelyet egy nőtestvérünk adomá- Bagócsi sz. Mikes Jolán 81 évesen, Csiba Ilona 88 évesen nyozott. Az ültetés körüli munka, az eszközök és a tápanyag a kolozsnémai gyülekezet adománya volt. Köszönjük az önzetlen adományokat! A közös, jó hangulatú ebéd után még késő dél- Zita A keresztyén nő identitása címmel tartott tartalmas előadást a utánig folytatódott a munka. Köszönünk minden segítséget, és jelenlévők örömére, hitbeli megerősödésére. hálásak lehetünk Istennek, hogy tehetjük. Május 29. A nőegylet látta vendégül a Napsugár csoport tagjait gyereknap alMájus 28. A nőegylet tartotta összejövetelét, melyen P. Tóthné Szakács kalmával. Köszönjük a nőtestvérek szolgálatát.
10 │ Kis Tükör
In memoriam Szalay Cecília (1967–2019) Cecília nemcsak hitben, hanem Krisztusban élte az életét. Nemcsak a gyógyulásában hitt, hanem az élő, feltámadott Krisztusban, akinek adatott minden hatalom. És ez különbség! Nemcsak akkor kereste az Istent, amikor baj volt, hanem Isten kegyelméből élt napról napra. Amikor nevelte, tanította a gyermekeit és a mások gyermekeit, amikor tanított az Isten országáról. Emlékezetes marad sokunk számára a Dunakanyarban egy gyermektábor, amikor mi vezetők igyekeztünk felvonultatni látványt, pedagógiai metódusokat, de amikor az ő szolgálatára került a sor: megállt az egyik oldalon, és egyszerűen, gyermekszóval mondta el, milyen is volt az élete Isten nélkül, aztán csöndesen átállt a másik oldalra, és elmondta, milyen az élet Istennel, az ő oldalán. És tudni lehetett, hogy ott az Isten Lelke és utat talál nemcsak a gyermekek szívéhez, a miénkhez is. Voltak kudarcai, de kinek nincsenek? Voltak bűnei, de melyikünknek nincsenek? És voltak harcai, tusakodásai kint és bent, de ki az közülünk, aki ezt nem ismeri? Csak ő tudta, hogy bűneivel, harcaival, kudarcaival Istenhez lehet menni, az Isten oldaláról, újra csak az Istenhez. Tette a dolgát, mindig a legjobbra, a legteljesebbre törekedve. Aztán érte kellett harcolni. Hordoztuk sokan, imádságban. A család, a lelki testvérek, és mindegy volt, hogy ki melyik felekezethez tartozik. És ő hálás volt érte. Tudta, hogy elmegy. Isten oldaláról Isten oldalára, csak a tőlünk távolabb eső oldalára. A költő ezt így fogalmazza
„Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek, de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül – így szól könyörülő Urad.” Ézsaiás 54, 10
meg: „Barátaim azt hiszik, hogy fekszem/ nem tudják, már járni tanulok/ megadóan, Isten oldalán.” (Zelk Zoltán: Mert így igaz). Cecíliának is így volt igaz. A héten olvastuk a bibliaolvasó szerint Jézus búcsúbeszédét. Jézus is tudja, hogy elmegy, hogy itt hagyja az övéit, s nekik nélküle kell tovább élniük. Rendet akar hagyni az övéi szívében és fejében, amikor azt mondja: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. Monda néki Tamás: – Uram, nem tudjuk, hová mégy, mi módon tudhatjuk akkor az utat? És monda neki Jézus: – Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, hanem ha én általam. És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek. Békességet hagyok nektek, az én békességemet. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen.” Jn. 14, 1–6 Jézus biztatja az övéit, aztán magáról beszél, teljesen természetesen, hogy ő elmegy az Atya házába, ahol sok hely van, és azt akarja, hogy ahol ő van, a tanítványai is ott legyenek. Tamás olyan egyszerűen, emberien kérdi meg: „– Uram, nem tudjuk, hová mész, akkor honnan tudhatnánk az utat?” Ekkor Jézus nem módszerekről beszél, csak egyszerűen válaszol: „– Én vagyok az út... senki sem mehet az Atyához, hanem ha én általam.” Higgyetek énbennem, és jó oldalra kerültök, az Isten oldalára. És ha el is megy, az övéi nem lesznek árvák, mert Vigasztalót küld. Annyi segítség, vigasztalás ért el most is Benneteket. Annyian szeretnének segíteni, mellétek állni, de amit Isten az Ő Lelke által tud adni: az olyan békesség, ami Istenre és ígéreteire épül: az örök életről, a feltámadásról, az ő országáról, erejéről. Ahogy Cecília is Isten ígéreteire épített: újra és újra hallani akarta a betegágyán kedves könyvének idézetét, Ézsaiás prófétai biztatását: „Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek, de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül – így szól könyörülő Urad. És minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége.” Ézs 54, 10–13 Sok változás, a stabilak eltávozása, az erősek megrendülése nagy, nehéz változást jelent. De Isten nem változik. Ígéretei sem. És mi ebben hiszünk, erre építünk. (Elhangzott 2019. március 30-án, amikor búcsúztunk az édesanyától, a gyermektől, a testvértől, a lelki testvértől, a pedagógustól, gyülekezetünk hitoktatójától, a Kis Tükör Könyvfigyelő c. rovatának vezetőjétől)
Kis Tükör │ 11
2019- es év g yülekezeti alkalmai 3. ne g yedév
Augusztus
Szeptember
Szülőknek – gyerekekről Feltétel nélkül, úgy ahogy vannak, megbékélt szívvel, mint ki hatalmat vett a reményre, hitre, csodákra, szeretni őket, mindegyre várva, hogy visszajönnek, ha el is mennek, hogy nem kerülik ki a Kegyelmet. Akkor is, hogyha szívünk merő seb, Isten szemével szemlélni őket, Ki Irgalom, s Ki – később? hamar? – azt tehet velük, amit akar.
Július
Füle Lajos: FELTÉTEL NÉLKÜL
1–5.
IX. Ifjúsági angol tábor, Balatongyörök
1–6.
Balatontrip, kerékpártúra
8–12.
XIX. Napközitábor
21–27.
Gyülekezeti hét
23–27.
Csillagpont – körbevesz, Debrecen
31–04.
Gyülekezeti Ifi-tábor, Virt
12–17.
Firesz – Tinitábor
20.
Nemzeti ünnep
26–29.
Firesz – LÉLEKzetvétel
26–31.
Bűnbánati hét
1.
Újkenyér, úrvacsora
6–8.
Firesz – Ki-Belépő
8.
Tanévnyitó: gyermek-istentisztelet, Együnk együtt, legyünk együtt: gyermek-istentiszteleti vezetők, családok
13.
Dics-action
14.
Presbiterek, pótpresbiterek túrája
21.
Egyházmegyei Nap
24.
Nőegylet – Fritz Beke Éva: Papp Gábor, a Nőegylet megalapítója
28.
Családi Duna-parti sütögetés (gyermek-istentisztelet)
Szlovákiai Református Keresztyén Egyház „Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába.” [Máté 18,3] 12 │ Kis Tükör
www.reformata.sk