Kis Tükör 22.1 by Kis Tükör

XXII. évfolyam

2022. április

KIS TÜKÖR A RÉVKOMÁROMI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ HIVATALOS LAPJA

Ára: 0,50 €

2022

tokt a t ás év

A Töviskoronás király Úgy vonult be virágvasárnap Dávid városába, mint egy diadalmas vezér vagy mint egy királyfi, akire vár a megürült aranytrónus. Hozsannázó zsoltárt énekeltek neki. Még a ruhájukat is a földre dobták, hogy kimutassák: szeretik. Így várják, hogy maguk fölé királlyá tehessék. És mennyire nem ismerték Őt! Hiszen Ő nem aranykoronás király akart lenni. Nem miniszterekkel és tábornokokkal uralkodó: az Ő országának nincsenek határai és vámhivatalai. Neki nem kell ünneplés, felvonulás és éljenzés. Koronázása nem egy ország áhítatos lélegzet-visszafojtásában ment végbe. Neki sosem volt hermelinpalástja és királyi fogata. És mégis Király. A hívők királya. Azoké, akiknek nem földi végcéljaik vannak, hanem, akik a Király közelében szeretnének mindvégig maradni. Azoké, akik megértik, hogy a töviskorona nagyobb és drágább, mint a gyémántos és drágagyöngyös aranykorona. Mert az aranykoronák múzeumba is kerülhetnek, sőt a piacra is, de az Övé csak az Övé marad mindörökké. Kinek is kellene a töviskorona? Ki bírná el? Hiszen annak min-

KIS TÜKÖR impresszum XXII. évfolyam, 2022. ÁPRILIS FELELŐS KIADÓ: Révkomáromi Református Egyházközség FŐSZERKESZTŐ: Fazekas Zsuzsanna TÖRDELŐSZERKESZTŐ-GRAFIKUS:

Viola András MUNKATÁRSAK: Kustyán Ilona, Turányi József SZERKESZTŐSÉG: Jókai utca 34. 945 01 Révkomárom E-MAIL: kis.tukor@gmail.com NYOMDA: Nec Arte spol. s.r.o. CÍMLAPFOTÓ: Creative LEY (https://blog.naver.com/ondol2) A Révkomáromi Református Egyházközség hivatalos lapja. Megjelenik minden negyedévben. Megrendelhető a szerkesztőség címén, egy példány ára: 0,50 €. Küldeményként postaköltséget is hozzászámítunk. © Révkomáromi Református Egyházközség. Bárminemű másolás és sokszorosítás a szerkesztőség előzetes engedélyéhez kötött. Felhívjuk Olvasóink figyelmét, hogy kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

2 │ Kis Tükör

den tövise egy évszázad, vagy egy évezred minden kiválasztottja bűnének súlyát jelentette. Akkora volt a töviskorona, hogy azt csak az Isten Fia ereje viselhette el. Nagypénteken koronázták. Nem trónuson, hanem keresztfán. Nem ceremóniás olajnak cseppjei csordultak alá a homlokáról, hanem vércseppek. A koronázás befejeztével nem ment fehér lovon az ünnepi lakoma termébe. Hanem vitte a keresztet a szenvedések útján és meghalt. Az Ő koronázási napja, az Ő ünnepe, az Ő felemeltetése a feláldoztatásába került. S Ő nem ellenkezett. Mert a töviskoronás királynak csak ez az egy hivatása van. Mert az Ő halála az övéinek életet adott. Halála nélkül nem élhetnénk. Töviskoronája nélkül nem volna a mi Urunk. A halálával szerzett, vásárolt meg egészen és örökre minden benne hívőt. A nagypéntek a váltságunk napja, a mi legnagyobb ünnepünk. A töviskoronás király ekkor lett a mi királyunk, és mi ekkor lettünk az ő népévé. Galambos Zoltán (Megjelent a 90 évvel ezelőtti Kis Tükörben 1932 márciusában)

Túrmezei Erzsébet: MÁRCIUSI ÁLOM Álmodom egy fényes, nagy magyar királyról. Jönne, hol a nap kél, fényes csodatájról. Jönne hóparipán, erős mentőkézzel. Igazság sarjadna, merre lova lépdel. És amerre járna: Segítséget senki hiába nem várna. És ahová térne, égi áldás térne: Igazi jót senki hiába nem kérne. Édes, szép hazánkban békesség honolna. Milyen szép is lenne! Milyen jó is volna!

Háborúban felerősödő vádak Krisztusom! A mindenhatót tisztelem Benned, Aki igaz bírám leszel. Aki nemcsak kimondott szavaimat hallod, hanem a lelkembe visszaszorított gondolataimat is érted. Tudom, hogy kegyelmet kaptam Tőled minden elhamarkodott mondatomért, tettemért és vágyamért. Te nemcsak megbocsájtottál, hanem kijelölted előttem a hozzám méltó utat, amin járásomat is igazítod. Ezért bátorkodom Eléd vinni belső szorongásaimat, amelyek többnyire némán maradtak, és csak ritkán szóltam róluk. Jézusom, miért csak kevesen értik a Te beszédedet, és miért vannak nagyon sokan, akik az közvetlen megmentő üzenetedet hallani sem akarják? Miért van, hogy most is helyetted inkább a gazembereket menti a lelkében megroggyant tömeg? Miért van, hogy a jó jutalmát nem is remélheti, de a gonosz győzelmi mámorban parádézhat? Miért van, hogy rengetegen rossz tapasztalatok után is a rosszat hívják és ültetnék a hatalom felelős kormányához? Miért van az, hogy a gyilkos szándék gátlástalanul uralkodik, és háborúba küldené nemzettársait, és maga is gyilkol a szó, az utasítás, az uszítás eszközeivel? Miért van az, ha a békéltetés szelíd felhívása keresi a szíveket, a harag és gyűlölet felüvölt és a józanságot meghazudtolja? Miért van az, hogy az erőszak immár folytonosan szembeszáll a szeretet szolgálatával? Miért kell kérdeznem, amikor az emberiség régen megkapta a mennyei választ, de kérdeznem kell mégis, mert megbetegedett a világ emlékező tehetsége. Ezt a súlyosan beteg világot nekünk kell gyógyítanunk a még mindig rendelkezésünkre álló kegyelemmel. A Szentháromság nevében! Ámen! Nagyvárad, 2022. március 31.

A békesség kötelékében! Csűry István

„Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” Fil 4,6–7

Fehér Klára: Oxygénia Ez az 1974-ben megjelent könyv az általam újraolvasott könyvek közé tartozik. Mindennapjaink félelmetes figyelmeztetései juttatták eszembe a régen olvasott, izgalmas sci-fit, és meg kellett állapítanom, hogy jelenünk állapota olyan módon erodálódott, hogy figyelmeztető jeleit komolyan és észszerűen kellene orvosolni az életképtelen tervek és nagy szavak helyett. Talán ifjúsági regénynek is jellemezhető ez a könyv, de azt hiszem, mindenki számára izgalmas és tanulságos olvasmány. A tudományos-fantasztikus megjelölésből ugyan kihagynám a tudományost, hiszen a tudomány alapján nehéz lenne talán megvalósíthatónak tekinteni pl. Oxygénia bolygójának légköri szabályozását, de a történet bizony elgondolkodtató. A cselekménye pedig kifejezetten izgalmas. Valamikor a távoli jövőben fiatal nászutas pár kel útra a végtelen űrbe kis űrhajójukon, amikor egy véletlen baleset folytán Peter, az ifjú férj egy ismeretlen bolygóra, Oxygéniába kerül. A város, ahol feleszmél, különös és megdöbbentő: színek helyett szürkeség uralkodik, egyforma, szürke kockaházak, szürke overallos, gázálarcos emberek, akik különösen, lassan mozognak. Nem látni állatokat, nincs egy macska, kutya sem a városban, és nincsenek madarak a fákon. És nincs se fű, se fa, se virág. Csak a szürke rémálom. Az ormányos emberek tudomást sem vesznek róla, de aztán Peter megtudja a bolygó szomorú történetét. Volt idő, amikor a boldogság, a jólét uralkodott a Tejútrendszer Oxygénia nevű bolygóján, de amilyen szélsebesen fejlődtek a csodálatosabbnál csodálatosabb emberi találmányok, úgy nőtt az emberi önhittség. Bolygóközi utazások és az időjárás szabályozása is lehetővé vált. De a globális verseny eszement gyorsaságra kapcsolt, hatalmas ipartelepek létesültek, és a nukleáris kísérletek, a föld alatti robbantások negatív hatással voltak a légkörre, szélsőséges időjárás veszélyeztette az emberek életét. Járványok tizedelték a bolygólakókat, elszennyeződtek a vizek, egyre kevesebbet termett a föld, mert vagy árvizek pusztítottak, vagy szárazság volt. Az oxygéniaiak konferenciákat szerveztek, a tudósok tanakodtak és kísérleteztek, de nem nagyon tudtak megegyezni. Persze most is voltak olyanok, akik hasznot húztak az egész tragikus eseménysorból, a kipusztuló növények helyett gyártottak szép műpázsitot, virágokat, fákat. Aztán megalakult az Oxygénia Tröszt. A bolygó 100 leggazdagabb családja volt ennek a tulajdonosa, akik felvásárolták a bolygó még tiszta, élhető területeit, és megkezdték ott a városok építését a kiváltságosok számára. Nem a levegő, a bolygó megtisztítását tűzték ki célul, hanem azt, hogyan irányíthatnák ők a bolygót, hiszen ha elzárják a többiektől az éltető, friss levegőt, csak monoton munkáért jár az oxigéntabletta, akkor semmiféle népfelkeléstől, lázadástól nem kell tartaniuk, élhetik luxuséletüket a luxuskörnyezetükben. És akkor az ember óhatatlanul szembe kell nézzen jelen állapotunkkal, a globalizmus környezetszennyező, pusztító tevékenységével, a napról napra növekvő járműforgalom életminőséget romboló hatásával, a fogyasztói társadalom erkölcstelen életvitelével, és bizony a járványok felbukkanásával is. Egyre nagyobbra nyílik az olló a globális tőke és az emberek milliói között, a nyugati világ önpusztító és pazarló életmódja pedig kizsákmányolja a Földet. Pedig súlyos, intő jeleket láthatunk napjainkban, hatalmas tömegek indultak meg a világ szegényebb tájairól új hazát keresni. A regény persze megnyugtatóan zárul, a nászutasok visszaindulnak a Földre, Oxygénia lakói pedig kapnak még egy esélyt arra, hogy rendbe tegyék a bolygójukat. Az olvasó meg elgondolkodhat azon, hogy miért nem értünk mi a kis, figyelmeztető jelekből, miért kell nekünk valamiféle kataklizma ahhoz, hogy komolyan kezdjünk el cselekedni, és kezdetnek a „dobd el, vegyél újat” szokásokon változtatni legalább. Szendi Ildikó

Könyvfigyelő

Nem is lehetetlen. Nem is olyan álom. Hiszen él egy Király, fényes csodatájon. Fényes égi tájról hozzánk le is szállott. Hozott segítséget, hozott igazságot, ragyogó örömöt, boldog békességet! Csudaorvosságot annak, kit seb éget. Hódoló szívünk bár mind elébe vinnénk, hatalmában bíznánk, erejében hinnénk! Amíg minden magyar nem hajt neki térdet, az én édes hazám, tudom, fel nem ébred. Erős, mentő kezét megragadva kérem: „Édes Uram Jézus! Mentsd meg az én vérem!”

Kis Tükör │ 3

A hitbeli nevelésről (1.RÉSZ)

A hitbeli nevelésről

A gyerekek hitben való nevelése széles terület, amelyen munkálkodnunk kell. Erre tanít az Ige is: „… neveljétek őket az Úr tanítása szerint…” (Ef 6,4) Ez kiterjed a családra, az egyházra, a bölcsődére, óvodára, iskolára. A keresztyén nevelés által Istent szeretnénk bemutatni a gyerekeknek, valamint megmutatni, hogy hit által más szemmel láthatják a világot és önmagukat. Végső célunk azonban az, hogy megismerjék és elfogadják életük Urának Jézus Krisztust, és részévé váljanak a helyi gyülekezetnek, a keresztyén emberek közösségének. Fő feladatunk a Jézus Krisztusról szóló tanúságtétel az evangélium hirdetése által. Olyan megbízatás ez, amelyről sohasem szabad elfeledkeznünk. Ez a szolgálat állandó kommunikációt igényel, hiszen így tudja csak teljesíteni küldetését, célját. Ebben az odafordulásban az embereket, köztük a gyermekeket, élő hitre, a Jézus Krisztussal való együttélésre hívja. A kolozsvári Református Pedagógiai Intézet munkatársai így fogalmaznak: „Az egyházi és világi tanintézetekben folyó hitvallásos nevelés és oktatás célja olyan református hívő gyülekezeti tagok nevelése, akik egyháziasok, jó erkölcsűek, szakmára és az életre jól felkészültek, munkaszeretők, egyházukért és népükért áldozatra készek… a nevelést bármilyen formában segítő keresztyéneknek az a feladatuk tehát, hogy elvezessék a felnövekvő gyermeket arra az értelmi, érzelmi és akarati szintre, hogy hitében állandóan erősödve tudatosan és boldog odaadással vegyen részt az egész életet átfogó istentiszteleten.”¹ Ebből látjuk, hogy keresztyénnek lenni azt jelenti, hogy mindezt megéljük naponként, életstílusunkká válva.

A hit továbbadásának ószövetségi gyökerei A zsidó nép Isten választott népe. Megmaradásának kulcsa az volt, hogy az élet bármilyen körülményei között megtartotta vallási, életviteli tradícióit és szokásait. Ebben jelentős szerepe volt annak, hogy tudatosította: élete és jövője Isten kezében van, ez megmaradásának a biztosítéka.

4 │ Kis Tükör

A Biblián végighúzódik a hit továbbadásának gondolata, ténye. Az Ószövetségben még nem beszélhetünk egyházról, ám a tanítás, nevelés kiemelt teret kapott Izrael népe életében, amely mindig engedelmességet feltételezett. Nevelés alatt értették a tanítást, oktatást, fegyelmezést, útmutatást, útbaigazítást, helyreigazítást is. Elsősorban Isten az, Aki nevel. Hitbeli készséget, engedelmességet kíván választott népétől s az egyes emberektől is. Erre nézve fontos szerepe volt a szóbeli hagyománynak, a tanításnak, a hitigazságok továbbadásának. Később Isten Igéjének hitelességét tükrözte az a tény, hogy a leírt szöveg egyezett az élőszóval, tehát egyidejűleg létezett a továbbadott és a leírt isteni szó. Ez Isten népének hitben való megmaradását jelentette hosszú távon. A törvények megtartása is ide tartozott. A Tóra továbbadása kiemelt fontosságú volt a nemzedékek során, s a papok hangsúlyozott feladata volt. Olvassuk: Ezsdrásnak gondoskodnia kellett Isten törvényeinek megtanításáról (Ezsd 7,25). A történelem tanítását emeli ki a 78. zsoltár, és a továbbadás feladatát tűzi ki célul a közösség megmaradása érdekében: „Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk, nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a következő nemzedéknek.” (Zsolt 78,3–4a) A generációról generációra való hagyományozás kötelességként jelenik meg: „Beszéljétek el fiaitoknak, fiaitok meg az ő fiaiknak, azok pedig a következő nemzedéknek!” (Jóel 1,3) Az intelmek, a parancsolatok és tanítások továbbadása parancsként hangzik a családi nevelésben is: „Hallgass, fiam, apád intésére, és ne hagyd el anyád tanítását!” (Péld 1,8) Ebből látható, hogy a gyermekek nevelése mindkét szülő feladata volt, hogy a nevelés a családban folyt. A Péld 6,20 szintén ezt erősíti meg. Amíg a gyermekek kicsik voltak, édesanyjuk nevelte őket. A fiúk azután édesapjuk nevelése alá kerültek, míg a lányok végig anyjuknál maradtak. Később, a fogság után, megjelentek az iskolák, velük a tanítók. Több helyen olvasunk arról, hogy a szülők mást bíznak meg gyermekük nevelésével (1Sám 3; 2Sám 12,25). A törvénytanító házakban a törvény mélyebb értelmére tanították a gyermekeket. Isten emberei a törvény megtartására intik a népet (5Móz 4,9–10). Az Isten útjára való tanítás és az elbeszélés általi tanítás,

nevelés így tehát összeköti a nemzedékeket, s ezáltal jövőt biztosít nekik. ² „Ti a saját szemetekkel láttátok az Úrnak valamennyi nagy tettét, amelyet véghez vitt.” (5Móz 11,7) A saját Isten-tapasztalat hitelessé tette az atyák és a tanítók verbalitását a következő igevers szerint is: „Tanítsátok meg ezeket fiaitoknak is, beszélj róluk, ha otthon vagy, és ha úton jársz, ha lefekszel, és ha felkelsz.” (5Móz 11,19) Hálás emlékezésre, emlékeztetésre és engedelmességre tanít a Szentírás: „Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról…” (5Móz 6,6–7a) Látjuk, hogy a hitbeli nevelésnek nagy szerepe volt Isten népe életében. Akkor váltak kedvessé az Úr előtt, amikor meghallották és megszívlelték Isten szavát, tanultak Tőle, s megváltozott, Hozzá forduló életükkel dicsőítették Őt. Ezért szükséges ma is, hogy az idősebb generáció beszélje el, mondja el a fiataloknak, hogy mit tett velük és értük Isten. Legyen feladatunk az istenes emlékek megőrzése és továbbadása gyermekeinknek!

Tanítás az Újszövetségben A tanítók fontos szerepet játszottak a vallásos életre nézve. Az volt a feladatuk, hogy értelmezzék az ószövetségi hagyományt, és tanítsanak, útmutatást adjanak a Tóra alapján. Az 1. századtól rabbinak, azaz mesternek nevezték őket. Híres rabbinusi iskolák alakultak ki. Az intertestamentális korban már minden jelentősebb településnek volt iskolája, de ott csak a fiúk tanulhattak. Az alapvető műveltségűek megtanultak írni és számolni, a törvényt tanulták, ismerték az imádságokat. Ismételtek, memorizáltak, kérdés-felelet formájában gyarapodott ismeretük. A farizeusok és az írástudók tanítói szolgálata fontos volt a nép számára, de Jézus megdorgálja őket életmódjuk miatt. Döntő változást hoz, hogy az Újszövetségben Jézus jelenik meg tanítóként, Akit Rabbiként ismernek el. Tanítványokat hívott el követésére. Interaktív módon tanította, nevelte, vezette őket és imádkozott értük. Jó pedagógusként sok időt töltött az övéi között, így lett a korabeli zsidóság, majd az akkor élt emberek és a mindenkori keresztyének igaz tanítója. Főleg Galilea és Júdea területén az Atya tanítását adta tovább Isten aka-

ratáról és országáról hegyen, tóparton, hajóból, sík vidéken, zsinagógában, a jeruzsálemi templomban… Tanítása kijelentés, lelkigondozás, írásmagyarázat, kritika és evangelizálás. Ő a tanító és a tanítás egy személyben. Tanítása üdvösséghirdetés és megtérésre való hívás is. Hatalommal, erővel, az Írásokat ismerve, szeretettel tanított. „… a sokaság álmélkodott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint írástudóik.” (Mt 7,28–29) Rövid, szemléletes tanítását, olykor meghökkentő, zavarba ejtő, de közérthető képes beszédeit (az ún. példabeszédeket) megérthették mind a felnőttek, mind a gyerekek, mert példáit a mindennapi életből vette, tanítása szemléltetéseként képzeletgazdag képekkel színesítve. Szavai gondolkodásra késztetnek, felébresztik a lelkiismeretet, bűnbánatra, döntésre és cselekvésre ösztönöznek. Belsőleg alakítják, formálják át hallgatóit. Még a szolgák is így nyilatkoznak Róla: „Ember még sohasem beszélt úgy, mint ahogy ez az ember beszél.” (Jn 7,46) Élete, tettei, csodái, beszédei igazolták Őt. Istentől jött tanító Ő (Jn 3,2), Aki az Atya tanítását adja tovább: „… ahogyan az Atya tanított engem, úgy mondom ezeket.” (Jn 8,28) Élete példájával, halála és feltámadása által változtak, tértek meg, s nyertek új életet, s ezzel betöltötte tanítói küldetését is: emberek sokasága állt be tanítványai közé. Végül az újszövetségi, ún. ősgyülekezetek váltak nevelő és tanító hellyé azzal, hogy továbbadták Jézus tanítását. Céljuk azonos azzal, amit Jézus kíván: térjetek meg és higgyetek az evangéliumban!

Tanítóként Pál apostol is a keresztyén hagyomány, pontosabban a keresztyén tanítás hagyományának a továbbadója. Minden alkalmat megragadott a tanításra. Levelei is erről tanúskodnak. Elismerően szól, amikor ezt írja a korinthusi gyülekezetnek: „Dicsérlek titeket, hogy emlékeztek minden tanításomra, és úgy tartjátok meg a hagyományokat, ahogyan átadtam nektek.” (1Kor 11,2) Tanításának kulcsszava a hitelesség. Amint az Ószövetséget végigkíséri, úgy az Újszövetségben is megtalálható az apáról fiúra szálló hagyomány gondolata (1Kor 4,15). Már az 1. században kialakultak az első hitformulák, melyek a Jézusról szóló tanítás forrásaivá lettek. Az első gyülekezetek az átvett ismereteket, kiváltképpen Isten Igéjét továbbították a rájuk bízottaknak, s ezzel elindult a tanítás: „És amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek.” (2Tim 2,2) A tapasztalat, a tanítás, a keresztyén üzenet átadása kapcsolódást jelentett a múlt és a jelen között, és folyamatosságot hordozott magában. Az igaz tanításra való buzdítás olvasható az 1Tim 4,6-ban: „Ha ezeket tanítod a testvéreknek, jó szolgája leszel Krisztus Jézusnak, hiszen a hit és az igaz tanítás igéivel táplálkozol, amelynek követőjévé lettél.” A pásztori levelek (1Tim, 2Tim, Tit) egyik fő mondanivalója a tanítás és a keresztyén életre való nevelés. A Rómabeliekhez írt levélből kitűnik, hogy a tanítás a kegyelmi ajándékokhoz tartozik, Istennek való szolgálatként végezhető: a tanító a tanításban munkálkodjon (Róm 12,7). Az Efézusiakhoz írt levél pedig azt tanítja,

„Tudja meg ezt a jövő nemzedék, majd az ő fiaik, Zsolt 78,6–7

hogy a tanítókat Isten hívja el szolgálatra: „És ő adott némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul…” (Ef 4,11). A levél eligazítást ad szülőnek és gyermeknek egyaránt (Ef 6,1–4), melyből irányt kapunk a gyermeknevelésre nézve: „… neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel.” Ebből nekünk is egyértelmű: Jézus a példa. Meggyőződésen alapuló, Krisztusban gyökerező életformát továbbítani ma is nemes feladat. Jézus Krisztus tanítványának – neked és nekem – kiváltsága, s egyben kötelessége továbbadni azt, amit tanult és megtapasztalt Isten közelségéből. „Nincs nagyobb örömöm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak.” (3Jn 4) A hit tartalmát – életre szóló feladatként és küldetésként, ugyanakkor kihívásként – a tanításban adja tovább a keresztyén egyház. Mt 28,19–20 pedig kijelöli a mindenkori tanítványok feladatát: tanítvánnyá tenni minden népet, megkeresztelni és megtanítani mindarra, amit Jézus parancsolt, tanított. Ez jogosít fel és kötelez a krisztusi tanításra és a hitben való nevelésre. Czinke Tímea PhD., bátorkeszi lelkipásztor Lábjegyzet: ¹ Református Pedagógiai Intézet, Kolozsvár: A Romániai Református Egyház hitvallásos nevelési és oktatási tanterve (I–VIII. osztály) – Javaslat, in: Református Szemle, 1998. 1. szám, 63. p. ² Vö: Fodorné, Nagy S. A katechézis kommunikációs problémái. Budapest, Kálvin Kiadó, 1996. 97. p.

hogy Istenbe vessék bizalmukat...” Kis Tükör │ 5

A gyülekezeti gyermek-istentiszetelet

„Senki a te ifjúságodat meg ne vesse, hanem légy példa a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban.” 1Tim 4, 12 1994 telén az akkori ifjúsági bibliakör tagjai közül néhányan a lelkipásztor házaspárt azzal a kéréssel kerestük meg, hogy az istentisztelettel egy időben szeretnénk a gyermekek életkorához igazodó igehirdetéseket tartani külön helyiségben, ahogy ezt más gyülekezetekben láttuk. A kérésünk elfogadásra talált, és elkezdődött ez a speciális és nagyon kedves szolgálat, és ami a szolgálóknak mai napig egy sajátos emlék: a szolgálatra való felkészülés kigondolása és kialakítása, egy szolgáló munkatársi közösség megszervezése. Sokat tanultunk, sokat beszélgettünk, és minden visszaemlékezés számomra azért lehetőség, mert szeretném az olvasókat bevezetni azokba a közös álláspontokba, amikre akkor eljutottunk. Néhány kiemelt kérdés, amiről ebben a visszaemlékezésben szó lesz, azóta is időszerű.

A gyermekek számára szervezett istentiszteleteken kivisszük az óvodás és iskolás gyermekeket a templomból. Jó-e ez így? Ez a kérdés azért volt a kezdeteknél hangsúlyos, mert a korábbi gyakorlat sok helyen az volt, hogy a vasárnapi istentiszteletek előtt vagy után mentek a gyerekek a vasárnapi iskolába. Ha a lelkész tartotta az alkalmat, akkor ez a mód volt kizárólag lehetséges, de bármely más szolgáló esetében is fontos volt, hogy a szolgáló nem maradt ki a vasárnapi istentiszteletek nagy közösségéből. Belegondolunk-e abba, hogy az utóbbi közel harminc évben a gyermekek igehirdetői számára ahány megtartott gyermek-istentisztelet volt, az ugyanannyi kimaradt igehallgatói lehetőség is egyben. A hitoktatási alkalmak vagy a gyerektáborok vezetőinek foglalkozásai, egy-egy szociális otthonban történő szolgálat ugyanúgy felkészülést és munkát jelentenek, de nem jelentkezik ez a vagy-vagy helyzet, amit különösen értékelni kell, és meg is köszönjük a szolgálóknak.

6 │ Kis Tükör

A segédlelkészi szolgálatát a komáromi gyülekezetben kezdő Rácz László nagyapám elbeszéléséből úgy tudom, hogy Galambos Zoltán igehirdetéseiben rendszeresen volt egy rövid rész, ami kifejezetten a gyerekeknek szólt, de arról is szólt a visszaemlékezés, hogy a fegyelemmel – figyelemmel a tanulók padsorainál ülő tanároknak néha meg kellett küzdeniük. Amikor én voltam fiatal, néha féltem, hogy a karzatról rá ne essen egy játszani behozott kisautó valamelyik alattunk ülő fejére. Régen is voltak gyermekek korát figyelembe vevő és rájuk szabott foglalkozások az istentisztelet idején kívül is. Az istentiszteletek előtt vagy után tartott gyermekfoglalkozás biztosra akart menni: legyen ott a gyermek az istentiszteleten, de legyen olyan alkalom is, amikor érti is, amiről szó van. A komáromi templom nagysága lehetővé tette, hogy az istentiszteletek után a gyermekek egymástól kellő távolságra, egy-egy sarokban, kis csoportokban, külön foglalkozásokban részesüljenek. Abban viszont sokat változott a világ, hogy a gyerekek már nem egymást kísérik, hanem a szülők felügyelik, így egy másik időpontban való hazamenetelük ma már plusz szülői feladat lenne. Hallottam olyan ellenérvet is, hogy nem kell külön foglalkozás, mert a lelkész a gyerekeket az úrasztala köré gyűjti három padsorban, így közel is vannak, szem előtt is vannak, jó látni őket. Ma a szórványgyülekezetemben ezek a múltbeli megoldások úgy érvényesülnek, hogy ha jön kisgyermek, valamilyen módon megszólításra kerül, sokszor előre is hívom, és egy részében az igehirdetésnek az ő megszólítása van a középpontban. Ünnepségeinken sokszor szóba kerül, hogy nincsenek jelen a gyermekek. Igaz. Ezekben az esetekben nem is a gyermek-istentisztelet a konkurencia. De ha végiggondoljuk az alkalmak időtartamát és lefolyását, azok nem a gyerekek igényeihez méretezettek. Nem nekik szól, mert nem gondoljuk végig a gyermekek befogadó képességének szemszögéből, nem úgy alakítjuk ki sem időtartamban, sem a tartalom átadásában ezeket a közegyházi vagy gyülekezeti ünnepségeinket. Nem is csodálkozhatunk rajta, ha nincsenek ott. Szerintem azért jó választás az istentisztelettel egy időben megtartott gyermekeknek megszervezett isten-

tisztelet, mert az első negyedórában a gyermek látja a szülőt a liturgiában részt venni, együtt imádkoznak és énekelnek. Felértékelődik ez a közös idő, és sok helyen, ahol közel vannak a külső helyszínek, a záró ének és áldás idején újra együtt van a család. Nincs minden istentisztelettel egy időben gyermek-istentisztelet, így nyáron, vagy esti alkalmakkor végig együtt lehet a szülő a gyermekével. A gyermekek számára szervezett istentiszteleteken kivisszük a gyermekeket a templomból. Jó ez így? - szólt a kérdés. Bízom abban, hogy jó döntés volt, mert nem a teljes istentisztelet ideje alatt vannak külön a gyermekek a családjuktól, és nem is minden istentiszteleten. Talán ma már mindenkinek természetes ez a gyakorlat, és széles körben elterjedt, de szerintem nem volt hiábavaló ennek újbóli végiggondolás.

Ki lehet a gyermekek istentiszteletén igehirdető? A kezdetekben visszatérő kérdés volt, hogy kiket kérjünk fel erre a szolgálatra, és talán még nehezebb feladat, hogy az érintett hogyan fogja elhinni, hogy alkalmas rá. Két végpont között próbálta ki-ki elhelyezni magát. Az egyik nézőpont szerint az az ideális, ha olyan lelkész szolgál, aki ért a gyermekek nyelvén, a teológiai üzenetet így a gyermek számára érthetően tudja megfogalmazni és átadni. Egyikünk sem volt ilyen. A másik nézőpont, hogy szülőknek, apáknak és anyáknak készülünk, akiknek majd a gyerekeiknek beszélni kell arról, hogy miben hiszünk. Akkor még szülők sem voltunk, de azt elfogadtuk, hogy ez a feladat mindegyikünkre vár majd. Ha lelkészek nem is, de korunkból adódóan voltak, akik lelkésznek, hitoktatónak, diakónusnak vagy pedagógusnak tanultak, és mindig vágytunk rá, hogy a Komáromban tanuló egyetemisták is besegítenek nekünk. Komáromnak voltak olyan teológusai, akik a tanulmányaik alatt vagy után nagyon sok alkalmat tartottak. Nagy Katalin, Boross Kornél, Csiba Zoltán, Csiba Krisztina, Tuba Gyöngyvér, Nagy Levente. Számomra az is megadatott, hogy a teológiai tanulmányaimat követően a két év segédlelkészség alatt is vezethettem a munkatársi kört, így életem nagyon fontos hétéves korszakára emlékezhetem vissza, ami a gyermekistentisztelet első hét éve volt.

A saját utunkat akartuk járni, három- vagy tízéves gyermekekből álló ni az énekeskönyvi énekeket. Volt ezért nagyon sok embertől pró- igehallgatóknak istentiszteletet. Na- olyan időszak, amikor közel húsz vebáltunk tanulni. gyon hasznos lenne, ha minél többen zetőnek a munkáját kellett segíteni évNővéremnél és nálam a gyermekek között végzett szolgálat családi hagyománya erős volt, hiszen ilyen hagyatéka volt Rácz Ilona nagyanyámnak, ami a leszármazottak munkáiban az unokatestvéreinknél is valamilyen módon mai napig megjelenik a zenei vonallal együtt, ami még távolabb nyúlik vissza mind a Rácz, mind pedig a Szíj ősökre. Rácz László nagyapámat előadássorozatra kértük, Veres Irma nénitől az óvodában szerzett élettapasztalatot próbáltuk kérdezni, de az adminisztrációra ő hívta fel a figyelmet. A református énekeskönyv énekeiből dr. Nikodém Gézával, akkor még zeneakadémista hallgatóval válogattam ki, melyik énekeket tudjuk gyermekekkel nemcsak megtanítani, hanem megszerettetni is. Géza rengeteget foglalkozott velünk, segített nekünk. Kuti Józsefet, akkor még szomódi lelkipásztort rendszeresen kértük különböző feladatokra, de egy idő után csak úgy vállalta, ha nem kell eljönnie a gyülekezetéből, ezért évente beköltöztünk hozzá a parókiára. Évről évre nagypéntekre vendég igehirdetőket hívtunk. A szolgálatuk után beszélgettünk életükről, munkájukról, de sajnos kevés lelkészről tudtunk, akik a gyermekek számára tartott igehirdetéssel elméleti vagy gyakorlati megközelítésben kiemelten foglalkozott volna. A kiválasztás alapja az volt, hogy úgy válasszunk igehirdetőket, hogy mindenkitől tanuljunk valamit.

A gyermekek-istentisztelet nem tanóra, hanem igehirdetés és igehallgatás! Ideális lenne, ha a lelkészek máshogy tartanának konfirmációs előkészítőt, máshogy hittanórát és megint máshogy

lennének olyan lelkészek, akiknek kiemelt szakterülete lenne a gyermekek számára tartott istentisztelet. Sokat tanulhatnának tőlük azok a laikus igehirdetők, akiken sok múlik, hogy gyermekeink vasárnap igehirdetést hallgathassanak. Vannak a komáromi gyülekezetben laikus igehirdetők? Igen, vannak, rendszeresen prédikálnak! Bele se szoktunk ebbe gondolni, és abba se, hogy a folyamatosság állandó erőfeszítésekkel tartható csak fenn. A munkamegosztás és a feladatok különválasztása szellemében az sem baj, ha a hitoktatók egy szakmai katechetikai műhelyben segítik egymást, és a benne részt vevők nem ugyanazok, akik a gyerektáborok foglalkozásaira készülnek, és egy harmadik szolgáló közösség pedig a gyermekek közt igehirdetéssel szolgáló igehirdetők, ahol még az is kihívás, hogy ki az, aki az óvodás, ki az, aki az alsó tagozatos, és ki pedig a felső tagozatos korosztályhoz ért. Természetesen nem baj, ha egy-egy személy esetében van „átjárás”, hiszen a lelkész is törődik minden korosztállyal, de sokszor dolgoztam nyári táborokban az év végi hajrában teljesen kimerült pedagógusokkal és hitoktatókkal. Nagyon sajnáltam, hogy nemcsak egy napra hívtam őket vendégnek, hanem a tábor teljes terhét kellett viselniük. A munkamegosztás arról is szól, hogy ne engedjük meg magunknak, hogy ne legyenek férfiak ezekben a szolgálatokban. A kilencvenes években nagyon nagy erőfeszítéseket tettünk ezért. Amikor már nem találtunk megfelelő új embert, középiskolás fiúkat kértünk fel segítőnek, akiket liturgusoknak neveztünk, hogy beletanuljanak a feladatba. Örültünk, hogy volt köztük több gitáros is, aki tudta kísér-

közben és az éves előkészítő táborokban. A komáromi rendházban, Selmecbányán, majd Szomódon hosszú éveken keresztül. A vezetők munkamegosztásával kapcsolatban egy másik modell is életképes. Minden csoportnál keresni kell legalább négy-öt embert, akik felváltva tartják az igehirdetéseket, így mindenkire csak havonta kerül sor, így terhelhető a más gyülekezeti szolgálatokat is vállaló önkéntes. „Senki a te ifjúságodat meg ne vesse, hanem légy példa a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban.” Így emlékezem vissza ifjú éveinkben való szolgálatunkra. Igaz volt ránk az ige? Hiszen telve voltunk hevességgel, gyarlósággal, keménységgel, meggondolatlansággal, kialakulatlansággal. A szolgálatban mégis megélhettük, hogy Isten kegyelméből a Pál apostol által említett hitigazságokat is fel akartuk öltözni. Remélem, hasznos eszközei lehettünk Isten igéje hirdetésének akkor és ki-ki a maga helyén azóta is. A felkérést a cikk megírására szívesen elvállaltam, de szeretném megtoldani egy meghívással is. Minden újságolvasót szeretettel hívok 2022 április 30-án szombaton a tardosi szórványközösségbe a 11 órai istentiszteletre és az azt követő túrára. Nincs a jelentkezésnek felső korlátja, hiszen ilyenkor az utazást mindenki maga oldja meg, és enni és innivalót a maga hátizsákjából vesz elő. Túravezetés és a túrán való beszélgetés jó reménységgel olyan lesz, mintha tegnap hagytuk volna abba. Öt óra után fejezzük be a gyalogolást, a hazautazás körülbelül negyven perc. Rácz Tibor

A gyermek-istentisztelet vezetői 2003 elején

Kis Tükör │ 7

1671 - 1681

Évforduló

Gyász- vagy keserves évtized Vésztörvényszék (vértörvényszék, vérbíróság): rögtönítélő bíróság, latin eredetű elnevezése (statárium) eredetileg azt jelentette, hogy a bíróság állva hozta meg a döntését, ezért magyarul “lábon álló bíróságnak” is nevezték. A statáriális eljárás során a bírósági tanács egyetlen(!) tárgyalás után egyhangúlag hozza meg ítéletét, ami általában csak halálbüntetés vagy felmentés lehet, fellebbezésre és kegyelemre nincs lehetőség, a végrehajtásra pedig haladéktalanul sor kerül.¹ Ebben az időben az 1606-ban a Bocskai-szabadságharcot lezáró bécsi béke után meghozott törvények biztosították Magyarországon a szabad vallásgyakorlatot minden felekezet számára. Magyarország felett 14 esztendeje uralkodik egy 31 éves Habsburg, I. Lipót néven (1640–1705). 17 éves korától, tehát 1657-től magyar és cseh király, 1658-tól pedig német-római császár is haláláig. 47 éven át tartó regnálásával a Habsburg-ház leghoszszabb ideig uralkodó monarchiája. Hosszú uralkodása alatt vált a Habsburgok osztrák ágának birodalma Európa-szerte számon tartott nagyhatalommá. Ekkor született meg a dunai Habsburg-állam állandó hadserege. Szükség is volt rá, hiszen ebben az időszakban zajlik: - az Oszmán Birodalommal szemben vívott Szent Liga háborúja (1683–1700), mikor is több, mint egy évtizedes hadviselést követően

I. Lipót (1640–1705)

8 │ Kis Tükör

Savoyai Jenő hadvezér tehetségének köszönhetően visszaszorította az oszmánokat a keleti területeken, az 1699-es karlócai békével pedig a Magyar Királyság nagy részét is visszaszerezte, amely az 1526-os mohácsi csata óta török megszállás alatt volt. - a Francia Királysággal és első-unokatestvérével, XIV. Lajossal való rivalizálás, olyannyira, hogy Franciaországgal szemben 3 hadszíntéren is vívott háborút: a francia–holland háború során, a kilencéves háborúban és a spanyol örökösödési háborúban.² Meggyőződése volt, hogy a birodalom egységét csak annak vallási egysége képes biztosítani, ezért a teljes monarchia területén előtérbe került az a politika, mely a protestánsok katolizálására irányult. A bécsi udvar ugyanis a török elleni visszafoglaló háború során szembesült vele, hogy Erdély és a hódoltsági területek visszaszerzése következtében nagyszámú protestáns és görögkeleti lakosság került Habsburg uralom alá. Magyarország ekkoriban már több, mint 100 éve három részre szakadt. Déli területeit a törökök tartották fennhatóság alatt, keleten az Erdélyi Fejedelemség próbált a nagyhatalmak közt egyensúlyozni, míg az ország északnyugati részén a Habsburg császár, I. Lipót uralkodott. A magyar és török csapatok közt rendszeresek voltak az összecsapások. Végül 1664-ben Zrínyi Miklósnak és Nádasdy Ferenc grófnak sikerült Szentgotthárdnál jelentős csapást mérnie az oszmán hadakra. A békekötéskor azonban a császár rendkívül kedvezőtlen feltételeket fogadott el, így nem véletlen, hogy az esemény „szégyenteljes vasvári békeként” került be a köztudatba. A magyarok közt óriási volt a felháborodás, hiszen magyar katonák vérével szabadítottak fel jelentős területeket, amit aztán a Habsburg császár egy tollvonással visszaszolgáltatott a török szultánnak. A szerződés kimondta azt is, hogy a korábbi, török elleni harcokat vezető II. Rákóczi György és Kemény János fiai közül nem kerül ki uralkodó, hanem a török segítségével trónra ültetett I. Apafi Mihály (1632–1690) marad az ország fejedelme. Bethlen Gábor fejedelem ugyan már 28 éve halott, de öröksége - a független Erdélyi Fejedelemség - még áll. Senki sem sejti, hogy Apafi személyében nemcsak a leghosszabb ideig

Apafi Mihály erdélyi fejedelem, anno 1666 uralkodó (1661-1690), de egyben az utolsó fejedelem ül Erdély trónján. A nemesek zúgolódtak, összeesküvéseket szerveztek, már külföldi követekkel is tárgyaltak, hogy eltávolítsák Lipótot a magyar trónról.³ I. Lipót feltett szándéka ellenben az volt, hogy abszolút uralkodó legyen. Az abszolutizmus nagy ellenfele – legalábbis Magyarország esetében – a rendiség, a nemesség. A protestáns vallásszabadság és a rendi önkormányzat ügye Bocskai fejedelemsége óta (1605–1606) szorosan összefonódott. A rendi ellenállás hátterében pedig mindenkor ott állt a protestáns vallásszabadság és a rendi önkormányzat védelmében folytonosan beavatkozni kész református erdélyi fejedelem. Zrínyi Miklós horvát bán 1664-ik évi szerencsétlen vadászbalesete miatt Wesselényi Ferenc nádorra szállt a felkelés szervezése. Az 1669-ben szervezett összeesküvésbe a katolikus arisztokrácia, sőt a felsőbb katolikus klérus csaknem minden tekintélyes tagja bekapcsolódott. Bevonták a köznemesség vezető embereit, akiknek vallási engedményeket ígértek. Az összeesküvést Bécsben már az első lépéseknél elárulták. Bár Lipót kezdetben nem látott benne komoly veszélyt, és évekig nem lépett közbe, végül rendkívül kemény megtorlást szervezett. Wesselényi nádor és Lippai érsek a császár beavatkozása előtt már meghaltak. Zrínyi Pétert, Frangepán Ferencet és Nádasdy Ferencet kivégezték. Thököly Imre sok nemessel együtt Erdélybe menekült.

A vértanúk: Zrínyi, Nádasdy és Frangepán 1671, ismeretlen művész, olajfestmény 159x296cm, MNM Az összeesküvéssel nem lehetett kizárólag, sőt elsődlegesen sem a protestánsokat vádolni, hiszen a fő szervezők katolikusok voltak. Mégis ezt az összeesküvést hozták fel vádként a protestánsok ellen. Ennek következményei lettek a különböző megadóztatások és a végvári vitézek elbocsátása azzal az ürüggyel, hogy „megbízhatatlanok”. Helyüket zsoldos katonák vették át, aminek anyagi terhét a jobbágyokra terhelték. Kollonich Lipót érsek, császári államminiszter így fogalmazta meg ars poeticáját: „Magyarországot először rabbá, azután koldussá, majd katolikussá teszem.” Bársony György szepesi katolikus prépost és nagyváradi címzetes püspök szolgáltatott jogalapot „Az egész világnak kinyilatkoztatott igazság” c. iratában, amely 1671-ben jelent meg Kassán. A katolikus elöljáró dolgozatában a következőképpen okoskodott: „Az 1606. évi bécsi béke I. cikkelye biztosította a lutheránusok és a kálvinisták szabad vallásgyakorlását, de három feltétel mellett. Az első feltétel az volt, hogy kizárólag a római katolikus vallás háttérbe szorulása nélkül engedélyezik a protestánsok szabad vallásgyakorlását. Mivel ezt a feltételt lehetetlen teljesíteni, így az egész első cikkely érvényét veszti, ugyanis bizonyos, hogy minden más vallás gyakorlása a római katolikus vallás hátrányára történik.” Ennek az iratnak a megjelenési évével kezdődött az a tíz év, amely a magyar protestánsok gyászévtizedként került a történelmi köztudatba.

3 év alatt 5(!) rendkívüli törvényszéket is tartottak, melyekre protestáns lelkészeket, tanítókat és nemes urakat idéztek meg vádlottként: - 1671-ben Pozsonyban tartották az elsőt, mely után többeket megkínoztak, könyveiket elégették, vagyonukat elkobozták. - A második törvényszék 1672-ben ült össze Nagyszombatban. Ennek célja a pozsonyi gyülekezet teljes megsemmisítése volt. A saját maguk által épített templomot és iskolát elkobozták tőlük, a lelkészek pedig csak kivándorlással menthették meg életüket. - A harmadik törvényszékre az ország minden területéről idéztek be 33 lelkészt. Őket szintén külföldre száműzték. - Az ötödik törvényszék után szintén vagyonelkobzás és száműzetés volt az ítélet.

A legsúlyosabb és leghírhedtebb azonban a negyedik vésztörvényszék volt. A bírák terve az volt, hogy az összes protestáns lelkészt beidézik. 1674. március 5-re tehát beidézték több, mint 700 protestáns prédikátort és rektort, de iskolamestert, tanítót, kántort, sőt még harangozót is. Közülük 336-an jelentek meg, 256 evangélikus és 80 református.⁴ A tiszántúliak és az önálló tartományt képező erdélyiek nem mentek el, a hódoltsági területekről a török nem engedte elmenni a lelkészeket (így lettek prédikátoraink életmentőivé). De a Dunántúlról és az északi országrészből így is vagy 400 beidézett jelent meg. Napokon át várakoztatták őket, enni-inni nem kaptak, még leülniük sem volt hol. Bent a tárgyalóteremben elképesztő vádakat vágtak fejükhöz. Mivel nem mondhatták ki nyíltan, hogy a probléma a prostetantizmusukkal van, így a következő vádpontokat hozták fel ellenük: - Az egész ország római katolikus rendjét és magát az apostoli királyt is bálványimádónak nevezik. - A lázadókat, őfelsége a király ellenségeit pénzzel és élelemmel segítették - Magyarország elfoglalására utat nyitottak a töröknek (ez a vád különösen abszurd a vasvári béke feltételeinek ismeretében, hiszen maga a császár erősítette meg a török hódításokat) Bizonyítási eljárásra nem került sor. Egyikük így emlékezett vissza a történtekre: „Nem a rebellió volt a mi bűnünk, hanem a religió.” ⁵ A korabeli Európa vallási megoszlása a következőképpen festett:

Kis Tükör │ 9

Évforduló

Végül mindegyikük elé külön-külön odalöktek egy lapot rajta három pont: - Feltétel nélkül áttérnek a katolikus vallásra - Ha nem, lemondanak hivatalukról, vagyonukról és elhagyják az országot - Ha ez sem, életfogytig tartó börtönbüntetésre ítéltetnek A fentieket 94 prédikátor nem vállalta, a protestáns hatalmak (Hollandia., német fejedelmek) közbenjárására az uralkodó halálos ítéletüket várbörtönre változtatta. Őket kis csoportokban bilincsbe verve különböző várakba (Berencs: 5, Kapuvár: 8, Éberhard: 6, Sárvár: 15, Komárom: 20, Leopoldvár: 40)⁶, hurcolták el. Itt kényszermunkára ítélték őket és a legkülönbözőbb kínzásoknak, megaláztatásoknakvetettékalámindanynyiukat. Többen már ebben az időszakban életüket vesztették. A 17. században a nyugati államokban általánossá vált a politikai vagy vallási okokból üldözöttek gályára küldése. Miután a legkülönfélébb nyomorgatásokkal sem értek el eredményt, ítéletüket gályarabságra. „enyhítették”. Összeszedték hát mindazokat, akiket a fogság sem tört meg, s 42 főt indítottak el Nápolyba, hogy ott gályarabként eladják őket. A Nápolyba hurcolást Kollonich Lipót, későbbi esztergomi érsek szervezte meg. Katonákkal kísérték őket Nápolyba, ahová csak 32 jutott el. A rabok több heti gyaloglással jutottak el az Adriai-tengerig. A kövek és a bilincsek annyira felsértették a lábukat, hogy a vérnyomot egész útjuk során követni lehetett. Közben többen meghaltak, holttestüket pedig többnyire temetetlenül hagyták az út szélén. A gályára eladott 30 és a Theatéból (ma: Chieti) Nápolyba vitetett 2 kiszabadulása érdekében a Welcz testvérpár⁷ és Zaffius Miklós⁸ mindent megtett. A protestáns államokhoz intézett felhívás nem is maradt hatástalan. A szász választófejedelem is próbált érdekükben tenni, míg végre Hollandia utasítására De Ruyter Michael tengernagy 1676. február. 11-én kiszabadította a még életben lévő 25 rabot. A holland hajóhad Nápoly elleni fenyegető felvonulásával De Ruyter tengernagy ultimátumára elengedték ugyan őket, ám ehhez Lipót császár csak a korábbi feltételekkel, és a fejenként 50 arany megfizetése árán adta hozzájárulását (az aranyakat a svájci reformátusok gyűjtötték össze). Amikor Ruyter megpillantotta az elgyötört embereket, így kiáltott fel: „Sok győzelmet arattam már mindenféle ellenség felett, de ez a legszebb győzelmem, Krisztus emez ártatlan szolgáinak meg-

10 │ Kis Tükör

szabadítása az elviselhetetlen tehertől.” A 32 gályarabnak eladott lelkész és tanító közül ekkor még 25 volt életben. Ugyancsak gályarabságra volt szánva az a 20 is, akiket valamivel később Buccariba szállítottak, s akik közül 2-t kiváltottak, 10 áttért, 3 meghalt. A többi 5öt 1676. május. 2-án sikerült a szász választófejedelemnek kiszabadíttatnia. A gályarabok megszabadultak ugyan, de az itthoni jogtalanságok nem zárultak le. Az ellenreformáció hittérítése a fegyveres hatalom segítségével folytatódott tovább, kiváltva 1703-ban a kurucok Bécs elleni felkelését. A gályapadról Séllyei Istvánt erőszakkal kellett felemelni, mert még akkor is azt vallotta Kocsi Csergő Bálintnak, hogy; „Nem hagyhatjuk el szenvedéseink keresztjét amíg hazánkban ismét nem biztosítják a szabad vallásgyakorlást.” ⁹ Méltán megérdemlik, hogy neveik meg legyenek említve: Séllyei István pápai püspök lelkész, Kocsi Csergő Bálint pápai professzor, Harsányi István rimaszombati, Czeglédi Péter lévai, Bátorkeszi István veszprémi, Sajószentpéteri Márton hetényi, Alistáli György szőnyi, Füleki István naprágyi, Kálnai Péter putnoki, Karasznai Mihály keleméri, Komáromi Sülye István ácsi, Köpeczi Balázs szkárosi, Körmendi György barsi, Otrokócsi Fóris Ferenc rimaszécsi, Szalóczi Mihály zubogyi, Szilvási István császári, Szodói Balogh András sárói, Szomódi János szendi, Ujvári János mezőörsi, Jablonczay János bélyei református lelkészek, Simonyi Péter református tanító, Borhidai Miklós szentandrási, Bugány Mik-

lós sajógömöri, Leporini Miklós poltári, Nikléczi Boldizsár alsósztregovai, Nikléczi Sámuel újbányai, Túróczi Végl András füleki, Zsedényi István gördicsei evangélikus lelkészek, Paulovics Mihály turóczszentmártoni, Steller Tamás besztercebányai evangélikus tanítók. Lábjegyzet:

¹ hu.wikipedia.org/wiki/Statárium ² hu.wikipedia.org/wiki/I._Lipót_magyar_király ³ www.parokia.hu/data/attachments/2017/02/18/ 124700/A_protestáns_gályarabok_története.pdf

⁴ Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I–III. Lugos 1899–1909. ⁵ rebellió = lázadás, religió = vallás ⁶ Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I–III. Lugos 1899–1909., 63–64.o. ⁷ Georg és Philipp Welcz testvérpár eredményes gyűjtést rendezett, amelynek teljes bevételét a nápolyi alkirályhoz akarták eljuttatni a rabok szabadon bocsátásért, a cserét azonban a jezsuiták megakadályozták. ⁸ Nicolas Zaffius, egy német anyanyelvű velencei lelkész-orvos különösen buzgón munkálkodott a gályarabok kiszabadítása érdekében. Meggyőző levelek sokaságát küldte szét jelentős befolyással bíró tudósoknak, egyetemi professzoroknak Angliában, Hollandiában, Svájcban, a német államokban és Bécsben is.

⁹ www.rozsater.hu/galyarab-magyar-predikato-

rok-a-xvii-szazad-gyaszevtizedeben-1671-1681/

Ablonczy Zsolt, ny.ref.lelkipásztor összeállításával, a Magyar Református Egyház Története című kötet (Budapest 1949) alapján Feszty Zsolt, kulcsodi lelkipásztor

Tamássy Miklós: »Ruyter Mihály admirális az „Eendracht” hajón fogadja a Nápolyban kiszabadított magyar prédikátorokat« című olajfestménye

Gyer

eksaro

Gondolkoztál már azon, miért hívjuk az Úr Jézust Megváltónak?

A Megváltó nem lehetett akárki. Mit tett az Úr Jézus, hogy megváltson a bűneinkből? Egy éjjel, amikor Jézus a barátaival beszélgetett, a vallási vezetők fegyveres csapatot küldtek az elfogatására. - Küzdjünk meg velük? - kérdezték a tanítványai. Nekünk is vannak kardjaink! Valaki közülük máris levágta egy szolga fülét. Jézus azonban így szólt: - Ne harcoljatok többé! Megérintette a sebesült fejét, és az meggyógyult. A katonák gyorsan elfogták, és Pilátus elé vezették. A vallási vezetők, akik gyűlölték Jézust, törvényszék elé állították, és hazugságokkal vádolták meg. A katonák megverték Jézust, töviskoronát tettek a fejére és gúnyt űztek belőle. Miután Pilátus kikérdezte, a tömeg felé fordult: - Ez az ember nem bűnös. A tömeg azonban ordítozott: - El vele! Feszítsd meg! Pilátus ekkor Jézust átadta a tömegnek, hogy keresztre feszítsék. Jézus nem követett el semmi rosszat. Ő a Fiú Isten, az egyedüli tökéletes, bűntelen ember. Ám mindez Isten tervének részét képezte. Isten betartotta az ígéretét, elküldte a megváltót. Aranymondás: „Krisztus meghalt a mi bűneinkért és feltámadt a harmadik napon.” (1Kor. 15,3–4 ) Gondold meg! Jézus Isten ajándéka volt a világnak, aki a benne hívőknek bűnbocsánatot és üdvösséget hozott.

Énekeljünk! szöveg: Magno salutis gaudio latin himnusz A. Ellinger átköltésében, 1578 fordítás: Spáczai graduál, 17. század eleje | dallam: Kolozsvár, 1744

1. Ör - ven - dez - zen

már

481

vi - lág,

Lé - gyen min - den - ben ví - gas - ság, Mert

Krisz - tus min - de - nért vált - ság,

Min-den bű - nün - kért or - vos - ság. 2. Zakariás szent próféta / Már ezt régen megmondotta: Örvendezz, Sion leánya, / És örülj nagy vigasságba! 3. Ne félj, mert íme, örömed: / A te királyod jő neked; Szamár vemhén telepedett, / Mutatván nagy szelídséget. 4. Véle vagyon istensége, / Mondhatatlan nagy kegyelme, Jóvolta, üdvözítése, / Mert ő mindeneknek feje. 5. Elöl s utol nagy serege / Szentlélek teljességében Hozsánnát kiált a mennybe, / Dávid fiának örömben. 6. Némelyek ruházatjukkal, / Krisztus útját méltósággal, Mások hintik zöld ágakkal: / Királyt tisztelnek azokkal. 7. Mi is azért királyunknak, / Menjünk elébe Urunknak; Vigyünk szép pálmaágakat: / Hitünk győzedelmes voltát. 8. Dicsőség Atyánknak mennyben, / Mi királyunknak akképpen Szentlélekkel egyetemben, / Mostan és minden időben.

Próbálj meg az útvesztőben utat keresni a középen található ajándékhoz! Kösd össze a pontokat 1–18-ig, és meglátod, mit hordozott Jézus a vállán a Golgotáig – értünk, szeretetből!

Kis Tükör │ 11

Emlékezzünk

„Lehullott a mi fejünk koronája” – emlékezés Kiss Gyulára Egyházközségünk 1920. januári közgyűlésén dr. Gaál Gyula, akkori főgondnok a következő szavakkal emlékezett meg dr. Kiss Gyula ügyvéd, egyházi ügyész, egyházmegyei aljegyző és tanácsbíró elvesztéséről: „ A megboldogult mélyen vallásos, bibliai műveltsége, puritán élete, éles jogászi elméje, ékesszólása és fényes írói talentuma egyházi és közéletünk vezető férfiainak sorában az elsők közé emelte őt. Köztisztelet s népszerűség s lelkének derűje tették életét verőfényessé. Egyházát híven, nagy tudással szolgálta, egyházi tisztét, jogos önérdekét megtagadó önzetlenséggel látta el.” Városunk közéletének és gyülekezetünk egykor nagyra becsült tagjának életéről ma már bizony keveset tudunk. Ezzel a rövid írással rá emlékezem. Kiss Gyula 1864-ben született Komáromban, Kiss Zsigmond városi alkapitány és Bihary Ágnes fiaként. Iskoláit a Komáromi Református Kollégiumban kezdte, majd a bencés kisgimnázium elvégzése után Pápán és Budapesten folytatta tanulmányait. A jogi diploma megszerzését követően visszatért szülővárosába, ahol az Alsó-csallóközi Ármentesítő Társulat ügyésze és titkára, valamint a városi törvényhatóság tagja lett. Az 1880-as évek végétől Kárpáthy Zoltán álnéven közölte verseit és írásait a Komáromi Lapok, melynek 1897-től szerkesztője volt. A város kulturális életéből is aktívan kivette részét, 1917-ben a Jókai Egyesület irodalmi osztályának elnökévé választották. Halála után az Egyesület Kiss Gyula Emlékalapot létesített magyar írók pályaműveinek jutalmazására. Az alapot a város köztiszteletben álló személyei felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül támogatták. Az adakozók között volt: dr. Alapy Gáspár és Gyula, Fried Jenő, dr. Konkoly Thege Balázs és Kálmán, dr. Mezey János, Spitzer Béla, Tuba János stb. Magánszemélyeken kívül az Alsó-csallóközi Ármentesítő Társulat, Komárom városa és a Komárom- vidéki Takarékpénztár is támogatta a kezdeményezést. A „Fejedelem” – így becézték kortársai – a Komáromi Kaszinó közkedvelt tagja volt. A levéltáros Alapy Gyula nem véletlenül nevezte „a helyi közélet csendes krónikásának”. Ismerte, szerette szülővárosát. „A múltját, a fejlődését, a földjét, a köveit, utcáit és házait, az embereit (a holtakat és az élőket), a folyóit, a sétahelyeit, a sáncait, a hídjait.” Visszaemlékezései, művelődéstörténeti és helytörténeti témájú írásai Komáromi Almanach címen jelentek meg. „Inkább csak emlék, inkább csak kézirat a jó barátok és jó ismerősök részére, mint komoly irodalmi munka. Olyan növénygyűjteményféle a régi komáromi mezők sok esztendővel ezelőtt összeszedegetett, lepréselt, színehagyott, de azért híven megőrzött virágaiból.” – írta a szerző a könyv előszavában 1919 májusában, majd néhány hónap múlva, 1920 januárjában tífuszt követő tüdőgyulladásban halt meg. Alapy így fogalmazott a Komáromi Almanachról szóló ismertetőjében: „Ez a könyv a mindenkori komáromi emberek kedves könyve fog maradni, érdeklődve olvassa majd a későbbi nemzedék is...”. Keressük, hátha őrzik még elődeink könyvespolcai! Kedvcsinálónak a Fogy az ezüstgomb című karcolatot választottam, melyben szó esik szekeresgazdákról, földrengésről, templomépítésről és áldozatkészségről. Szeretettel ajánlom elolvasásra! Szabó Csekei Tímea

Fogy az ezüstgomb Írta: Kiss Gyula dr. Nemrég templomban voltam, s ott jöttem rá erre a szomorú tapasztalatra. Fogy az ezüstgomb erősen; menteláncot pedig csak nagy elvétve látunk. Gyerekkoromban, ha templomba dirigáltak bennünket a vallástanítóink, néhai való Kálniczky János és Korsós Ambrus: mindig tágra nyílt szemekkel néztem az ünneplő ruhák ezüstgombjait. Az Isten ne vegye rossz néven, de gyerekésszel nagyobb gyönyörűséget találtam bennük, mint a prédikációban s inkább figyeltem a Sebestyén Sándor asztrakán prémes ezüstgombos bekecsére, meg az Illés János öreg sleppkormányos filigrán menteláncára, mint a prédikáló káplánra. Akkor persze még volt bőven gomb is, meg mentelánc is, s a zsoltáréneklő és áhítatoskodó templomi közönség jó része kékbeli, ezüstös emberekből telt ki. Kékben, ezüstösen járt akkor minden szekeresgazda, halász, hajóács, hajókormányos, meg molnár. Az előbbi négy felekezet sötétben, a molnár pedig világosban, olyanforma kékben, mint a molnárcinege dolmánya. Micsoda vágyakozással tekintettem én ezekre az ezüstgombokra. Hogy is ne! Hiszen a gombgyűjtés és gombozás virágkorát éltem, amikor minden fajta gombnak meg volt az osztályban a maga börzei árfolyama. Mit adtam volna én akkor egy olyan csigába csavarodó nehéz szekeresgazda ezüstgombért, amilyet például a Rácz Gazsi vagy Gulyás Tóni barátom édes apja, avagy éppen a félrőfös bajszú öreg Mórocz György bandérium-kapitány viselt, hogy beleilleszthessem ezt az elképzelhetetlen értékű kincset a zsinórra felfűzött gombgyűjteményembe... A szó szoros értelmében gyötört, égetett a vágy, hogy egy ilyen gombot valami éles bicskával lekanyaríthassak a helyéről. De hát ez a vágyam sem valósult meg soha s keresztül éltem a gombozás korát anélkül, hogy valaha egy ezüst csigagomb boldog tulajdonosának vallhattam volna magamat. Ma már más a fájdalmam.

Forrásjegyzék: Dr. Kiss Gyula: Komáromi Almanach. Komárom,1919 Kiss Gyula dr. könyve. A „Komáromi Almanach”. Komáromi Újság, 1919/30.2. Alapy Gy.: Dr. Kiss Gyula. 1864-1920. Komáromi Lapok, 1920/I.2–3. Tomanóczy J. dr.: A fejedelem. Emlékezés Kiss Gyulára. KL, 1920/I.5–6. Kiss Gyula emléke. KL, 1920/I.6.

12 │ Kis Tükör

Az, hogy nem látom ezeket a gombokat a régi helyükön, vagy ha látom is, nem látok annyit, amennyit látni szeretnék. Fogy az ezüstgomb, tünedezik innen is, onnan is, ellenben veszedelmes módon szaporodnak a csontgombok...

2021. december 2021. december 10-től új szabályozások léptek érvénybe a Covid-19 okozta járványhelyzet miatt. Újra tarthattunk istentiszteletet templomunkban 50 személy részvételével (25m2/1 személy) azok számára, akiket beoltottak vagy nem régebben, mint 180 napja estek át a fertőzésen. Mindezt a már megszokott járványügyi óvintézkedések mellett (kéz fertőtlenítése, FFP2-es szájmaszk viselése). Ezért a vasárnap délelőtti istentiszteleteink számát megnövelve a következő rend szerint tudtuk megtartani alkalmunkat: 08.00 órától – 65 év felettiek 09.30 órától – 40–65 évesek 11.00 órától – 40 év alattiak Csütörtökön és vasárnap este 18.00 órától korhatár nélkül 50 személy. December 20–23. Bűnbánati istentiszteleteket tartottunk készülve a Megváltó születésének ünnepére. December 24. Mivel a járványügyi rendelkezések korlátok közé szorították az istentiszteleten való részvétel számát, az istentisztelet elmaradt. December 25–26. Karácsony ünnepének istentiszteleteit úrvacsorai közösséggel egybekötve tartottuk meg ( 08.00, 9.30, 11.00). 2022. Január 1. Újévi istentiszteletünkön úrvacsorai közösséggel könyörögtünk 2022 áldásaiért. Január 9. Mivel a járványügyi rendelkezések enyhültek, az alkalmakon részt vevők lehetséges számát bővítették, ettől a naptól kezdve a vasárnap délelőtti istentiszteleteink száma csökkent (9.30, 11.00). Újraindult az iskolai oktatás, így a hitoktatás is. A konfirmációi előkészítőket (VIII. évfolyam, IX. évfolyam, felnőttek) a ZOOM – applikáció segítségével tartottuk még online formában.

Az elmúlt hónapok eseményei

A kékbeli emberek legtöbbje már magában hordozza a csontgomb bacilusait. Meg van már bennük a hajlandóság a régi viselettel való szakításra. Igaz, hogy ma még tartja magát egy kicsit az ezüstgomb s biztatja a gazdáját: Ragaszkodjál hozzám, ne hagyd el a te ruhád ősi ékességét. Ha az öregapádnak jó voltam, legyek jó neked is! Úgy látszik azonban, hogy ma már közülünk komáromiak közül kevesen értik meg, hogy mit beszél az ezüstgomb... S így könnyen megeshetik, hogyha nem vigyázunk rá, ha nem ragaszkodunk hozzá, egy - két évtized múlva leolvad a régi helyéről, el fog tűnni a múltak emlékei közé s vele együtt a régi jó kékposztót is egészen legyűri a módis gúnya... Ez az, ami nekem fáj, ez az, ami az én Komáromhoz nőtt lelkemet szomorítja. Kérve kérem tehát szekeresgazda és egyéb kékbeli véreinket, ne vetkőzzék le az apáiktól örökölt régi festői magyar viseletet, de tartsák meg azt szűzi eredetiségében. Higgyék el nekem, hogy az ezüstgomb fényessége a magyar néplélek fényességét tükrözi vissza, s annak a régi menteláncnak a csörrenése örvendetes hang a magyar fülnek, különösen a komáromi fülnek. Higgyék el nekem, hogy nem csak a szemek gyönyörűsége az. Ha egy derűs nyári vasárnapon ott a kálvinista templom körül mennél több ezüstgombot ragyog körül az éltető napsugár, de a lelkeké is. Nem a maradiság, a cifra külsőségek kedvelése vezeti a tollamat, az ezüstgomb védelmére kelek, hanem valami megmagyarázhatatlan belső sugallat. Nem a bandériumot, meg a szekeresgazda díszküldöttségeket féltem, hanem városunk és társadalmunk régi épületének jellegzetes ornamentikáját, mely nélkül Komárom alig maradna meg Komáromnak. Lehet, hogy tévedek, de azért ragaszkodom ehhez a tévedésemhez, nem engedek belőle senki emberfia kedvéért, s ha kinevet is érte ez a mai modern generáció, az ezüstgomb dicséretét tovább folytatom. Nem tudom, hogy más, hogy van vele, de én, ha kékbe öltözött ezüstgombos komáromi embert látok, mindig eszembe jut az „Elátkozott család”- ból az a könnyekig megindító jelenet, mikor 1763-ban, a nagy földindulás után, az Isten látogatásának fekete napjaiban a Rozália téren gyűltek össze a szekeresgazdák, a halászok, a hajósok, a hajóácsok, a molnárok, a csizmadiák, a takácsok, meg egyéb más komáromiak. Javarészt kékbeli ezüstgombos ember. Összegyülekeztek, hogy meghányják-vessék a közös nyomorúságban rájuk váró teendők nagy sokaságát s hogy – megadván az Istennek, ami az Istené – legelőször is felépítsék a romba dőlt templomokat. Nagy Jókaink mesteri tollal írja le, hogy az ezüstgomb mentette meg akkor Komáromot. A mentékről, meg a dolmányokról levágott s a közjó oltárán feláldozott ezüstgomb. A Rozália téri gyülekezet minden tagja ezüstgomb nélkül ment akkor haza, ellenben az isten házai a vallási villongás és felekezeti különbség nélkül rövidesen felépültek s a város kiheverte a rettenetes katasztrófa nyomorúságát... Olvassa el hát ezt a jelenetet minden komáromi ember sokszor, igen sokszor s ragaszkodjék minden erejével őseink csodatévő ezüstgombjaihoz, mely a nagy földindulás idején lábra állította a romba dőlt Komáromot... Mert nem kisebb szimbólum az, mint a magyarság szeretetének, egymás kölcsönös megértésének, a magyar munkának s a magyar áldozatkészségnek a szimbóluma...

Január 12. Az egészségügyi rendelkezések alapján istentiszteleteinken már a templom férőhelyeinek 25 %-a kihasználhatóvá vált. Így istentiszteleteinket már a megszokott időpontban, 10.00 órától tartottuk. Január 16–23. Ökumenikus imahetet tartottunk, melynek vezérigéje: „Láttuk az ő csillagát napkeleten és eljöttünk, hogy imádjuk őt.”(Mt 2,2) Az alkalmainkat minden este a templomban tartottuk. Kedden este gyülekezetünkben szolgált Kakas Zoltán baptista prédikátor, csütörtökön pedig Kis Róbert római katolikus kanonok hirdette közöttünk Isten Igéjét. Január 23. Mivel nyilvánossá tették a 2021-es népszámlálás adatait, istentiszteletünkön a hirdetésben elhangzottak a városunkat, egyetemes egyházunkat és gyülekezetünket érintő számadatok: Komárom lakossága 32 967 fő, ebből református vallásúnak 3345 lakos jelölte magát (2011: 4066, így 10 év alatt 721 taggal lettünk kevesebben), vallásnélkülinek városunkban 12 086 (36,66%) személy vallotta magát.

Kis Tükör │ 13

Az elmúlt hónapok eseményei

Fotó: Nagy Tivadar

Február 10. Presbiteri gyűlést tartottunk, ahol gyülekezetünk aktuális kérdéseivel foglalkoztunk. Február 20. Vasárnap délután 16.00 órától a hitvallástételre készülő felnőtt testvéreink tettek bizonyságot a presbitérium és gyülekezetünk jelenlévő tagjai előtt az útról, amelyen Isten vezette őket idáig. Áldott alkalom volt, hisszük, megmaradnak közösségünkben az Isten által elhívottak. Február 27. Ezen a vasárnapi istentiszteleten 10 felnőtt testvérünk tett vallást hitéről. Név szerint: Bagócsi Vivien, Balázs Cynthia, Balázs Tamás, Farkas Bernadett, Gróf Tamás, Lisz Dóra, Mácsodi Klaudia, Natkai Erika, Szép Veronika, Zalabai Éva Február 28–Március 5. A böjti úrvacsorára készülve bűnbánati istentiszteleteket tartottunk, melynek alapját a napi ige szerint Saul király és Dávid története adta. Március 5. Közösségi munka keretében kitakarítottuk és előkészítettük a káplánlakás helyiségeit a menekültek fogadására. Köszönet a segítségért! Március 6. Böjtfő vasárnapján úrvacsorai közösséggel készültünk az előttünk álló hathetes bűnbánati időszakra. Ennek az istentiszteletnek a perselypénzével és a céladományként gyülekezetünk számlájára befolyt összeggel (összesen 4 710 €) az orosz-ukrán háború menekültjeit és szenvedőit támogattuk. Az adományokat átutaltuk egyetemes egyházunk számlájára, ahonnan továbbítják a rászorulóknak és az őket segítő szervezeteknek. Március 13. Rendhagyó istentiszteletünk keretében együtt imádkoztunk a békéért és a háborút szenvedőkért. Istentiszteletünkön énekkel szolgált Kristóf Réka operaénekes, a 2017-es Virtuózok győztese, valamint Dráfi Mátyás Jászai Mari-díjas érdemes művész. Köszönjük a szolgálatot, áldott alkalom volt.

14 │ Kis Tükör

Március 15. Gyülekezetünk tagjaival együtt emlékeztünk az 1848-as szabadságharcra. A Klapka téren ünnepi beszédet mondott BárOvis tábor dos Gyula, a CSEMADOK országos elnöke. Március 20. A vasárnap délelőtti istentisztelet után egyházközségi közgyűlést tartottunk, melyen beszámoltunk gyülekezetünk 2021-es évi életéről, az intézményeinkben folyó munkáról és a 2022-es esztendő terveiről. Március 26. Idén a 13 kilométer hosszúságú Kikelet túra útvonala Újbánya (Nová Baňa) környékén vezetett. Az út vízesés, patak, sziklák mellett haladt és az egyik kilátópontról a Tátra havas hegycsúcsai is láthatóak voltak. A túra vége felé a vízesést felülről is megnéztük, ahonnan igazán látni, milyen szépen formálja önmagát a természet. Megnéztük a romjaiból újjáépült nagykálnai református templomot is.

Március 26. Ebben az évben rendhagyó módon szervezték meg az egyházmegyei bibliaismereti versenyt. A járványhelyzetre való tekintettel a gyülekezetek területén találkoztak a gyerekek, itt kapták meg a kérdőíveket, és egy más gyülekezet hitoktatója felügyelte a verseny tisztaságát. Gyülekezetünkből 4 csoport nevezett, és a következő minősítéseket érték el:

Keresztségben részesültek FEBRUÁR Tamás – Balázs Rudolf és Kocsis Laura Bernadett – Sárközi Sándor és Sárközi Magdaléna Tamás – Gróf Ervin és Jónás Katalin Dóra – Lisz József és Lajos Ildikó Veronika – Szép Tibor és Tárnok Eleonóra Éva – Zalabai László és Turczel Margit gyermeke

Hitvallást tettek 2022. FEBRUÁR 27. Bagócsi Vivien, Balázs Cynthia, Balázs Tamás, Farkas Bernadett, Gróf Tamás, Lisz Dóra, Mácsodi Klaudia, Natkai Erika, Szép Veronika, Zalabai Éva

Eltávoztak a földi életből 2021. DECEMBER Antal Józsefné Hegedűs Zsuzsanna 74 évesen özv. Farnbauer Béláné Galambos Lídia 88 évesen Gergely László 72 évesen 2022. JANUÁR Patócs Tibor 65 évesen Csepi Zoltán 65 évesen Kovács szül. László Ilona 90 évesen FEBRUÁR özv. Hanuska Jánosné Tóth Márta 94 évesen Boros Ferenc 75 évesen Kojnok János 86 évesen MÁRCIUS Viola Tibor 60 évesen Mézes Józsefné Pintér Márta 77 évesen Tarics Jánosné Lőrincz Margit 89 évesen Bögi László 81 évesen Március 27. Bach mindenkié 1. kategória (Eötvös utcai AI) Kovács Adél Noé Zoé Ryšavý Ábel Vas Réka – ARANY minősítés (felkészítő: Kovács Anikó) 2. kategória (Eötvös utcai AI) Béber Tamara Jurčinová Hanna Mészáros Abigél Rónai Emma Sára – EZÜST (felkészítő: Kovács Anikó) 2. kategória: (Munka utcai AI) Farkas Márton Farkas Imre Búzás Sára Mikes Tamás – BRONZ minősítés (felkészítő: Mézes Mórocz Katalin) 3. kategória: (Munka utcai AI) Farkas Áron Szüllő Anna Sebő Zsóka – BRONZ minősítés (felkészítő: Tóth Krisztián) Isten áldja, őrizze a gyerekeket, köszönet a felkészítő hitoktatóknak!

Kis Tükör │ 15

A 2022- es év gyülekez et i alkalm ai 2. n eg yedév

Gyülekezet

Timóteus ház Május

Csillag Óvoda Družstevná ul. 5458/19A 0914 / 209 506 reformatusovi@gmail.com Óvoda Református Csillag

Csillag Bölcsőde Družstevná ul. 5458/19A 0915 / 710 725 timoteus.bolcsode@gmail.com Csillag bölcsőde - Jasličky Hviezda

Virágvasárnap

11–16.

Bűnbánati hét

14.

Nagycsütörtök – úrvacsora, ifjúsági istentisztelet

15.

Nagypéntek

17–18.

Húsvét – úrvacsora Anyák napja: Csillag+gyermekistentisztelet TeKeRef: Tatai-tó

A Timóteus otthon 5 éves

12–15.

Konfi hétvége - Bátorkeszi

15.

Katona Mihály halálának 200. évfordulója

20–21.

Szeretethíd

21.

FIRESZ, Tinibátor II.

22.

Egység napja

26.

Mennybemenetel ünnepe, konfirmáció-vizsga

27.

Nyitott templomok estéje

29.

Konfirmáció

30.

Bűnbánati istentisztelet

1–4.

Bűnbánati hét

Trianon – megemlékezés

5., 6.

Pünkösd – úrvacsora

12.

Szentháromság-vasárnap TeKeRef: Izsai látogatás

„Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre.” (1.Péter 1:3)

Június

Novozámocká cesta 1237/3 Timoteus ház

Diakóniai vasárnap TeKeRef: Lél-sziget

Április

Lelkészi hivatal, Jókai utca 34. Hé-Pé: 9⁰⁰–12⁰⁰ Szerda: +14⁰⁰–17³⁰ 035 / 7702 689, 0911 / 185 678 reforkom@gmail.com SK90 7500 0000 0040 2992 5021 www.reforkom.sk Révkomáromi Református Egyházközség Révkomáromi Református

19.

A SJE TK diplomaosztója

25.

FIRESZ - Sportnap

26.

Tanévzáró, gyermek–IT, Csillag ovisok Gyülekezeti nap Emlék-istentisztelet (az 1763-as földrengés emlékére)

Szlovákiai Református Keresztyén Egyház „... mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen.” [ApCsel 2,46] 16 │ Kis Tükör