Kis Tükör 19.3

XIX. évfolyam

2019. október

3. szám

KIS TÜKÖR A RÉVKOMÁROMI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ HIVATALOS LAPJA

Ára: 0,50 €

A Szentírást olvasni kell és a Szentírásról beszélni kell

Az Isten szava

Olvasandó: Zsoltárok könyve 40, 8–12 Egy francia evangélistának állandóan szüksége volt ajándékba adható Bibliákra. Úgy gondolta, hogy hirdetés útján is megpróbál minél több példányt beszerezni a misszió számára. Francia Svájc újságaiban hirdetést tett fel, hogy Bibliákat keres; akármilyen kopott, régi vagy használt könyvek megfelelnek. Sokáig semmiféle választ nem kapott. Végül jött egy levél egy vendéglőstől. Nem lelkésztől, hanem vendéglőstől. – Tisztelt uram! Kérem, jöjjön el hozzám! Sok elajándékozni való Bibliám van. Az evangélista elment a megadott címre. A vendéglős barátságosan fogadta: – Egész hegyem van Bibliákból.

Mindjárt megmagyarázom. Látja ott a közelben azt a templomot? – Igen, látom. – Most figyeljen ide! Ott a templom, itt van az én vendéglőm.

A fiatal párok, akik ott az esküvőjüket tartják, a lelkésztől egy esküvői Bibliát kapnak. Az első oldalon szép,

gondos betűkkel ott áll az ifjú pár neve. Az esküvő után az egész násznép idejön hozzám ebédelni. Jócskán esznek, és még többet isznak. És amikor elmennek, kitépik a Bibliából az első lapot a nevükkel, zsebre teszik, a Bibliát meg itt hagyják.

Ezután a vendéglős egy szobába vitte a vendéget. Az asztalon hatvankét esküvői Biblia feküdt. Új Bibliák, eldobva a „vallásos” Svájcban. Új Bibliák a sarokban, a polcokon. Konfirmációi, házasságkötési, keresztelési bibliáink.

Luther Márton, reformátor, négysoros versében megválaszolta népe értelmi hanyatlását a 16. század elején: „Ahol a Biblia a háznál nincs, hiányzik ott a legfőbb kincs. Tanyát a sátán üt ott, de Isten nem lel hajlékot.”

„Keressétek majd meg az Úr könyvében, és olvassátok! Egy sem fog hiányozni ezek közül, sem az egyik, sem a másik nem marad el, mert az Úr parancsa ez.” (Ézs 34,16)

KIS TÜKÖR impresszum

XIX. évfolyam, 3. szám 2019. OKTÓBER FELELŐS KIADÓ: Révkomáromi Református Egyházközség FŐSZERKESZTŐ: Fazekas Zsuzsanna

Tördelőszerkesztő-grafikus:

Viola András MUNKATÁRSAK: Kustyán Ilona, Turányi József SZERKESZTŐSÉG: Jókai utca 34.

945 01 Révkomárom E-MAIL: kis.tukor@gmail.com NYOMDA: Nec Arte spol. s.r.o.

CÍMLAPFOTÓ: Artur Verkhovetskiy A Révkomáromi Református Egyházközség hivatalos lapja. Megjelenik minden negyedévben. Megrendelhető a szerkesztőség címén, egy példány ára: 0,50 €. Küldeményként postaköltséget is hozzászámítunk. ©RévkomáromiReformátusEgyházközség.

Bárminemű másolás és sokszorosítás a szerkesztőség előzetes engedélyéhez kötött. Felhívjuk Olvasóink figyelmét, hogy kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

2 │ Kis Tükör

Mi kilenc éve szolgálunk Rozsnyón és tegnap számadást végeztem, 87 keresztelő alkalmával 85 gyermekbibliát ajándékoztunk gyermekeink közös lelki növekedése érdekében.

67 konfirmandusnak 67 darab Bibliát adományoztunk belső gyarapodás céljából és 30 házaspárnak 30 Bibliát adtunk a közös út sima haladása érdekében. Gyülekezetünk Bibliát adományoz a kerek évfordulót ünneplők számára, valamint az egyházközségi alapiskolánkba érkező új növendékeink számára.

Ha por lepi a Bibliádat, akkor por lepi a lelkedet is. Por lepi gondolataidat, por lepi mindennapi cselekedeteidet. Por lepi mindenedet. Jól haladsz a lelki tunyaság ösvényén? A bibliai boldogság legnagyobb áldása az olvasás. Ézsaiás próféta nyíltan mondja Izráel népének:

Dávid király, a lelkes lantos, olyan őszintén és tisztán ír miden igéjéről, ami „Isten szájából származik.” (Mt 4,4b) Isten és az Úr szava megjelent előtte. Királyként olvasta a nép előtt.

Felolvasott abból, amit az Úr mondott. Tudta, hogy hol keresse az Urat.

Tudta, hogy hogyan lehet erősíteni az Istennel való kapcsolatát. Tudta, hogy olvasni kell az Igét ahhoz, hogy megjobbuljon az élete. Olvasni kell az Igét. Isten megjelenik annak, aki keresi Őt. Jó helyen keresni és olvasni. Hány ember keres és sokszor rossz helyen köt ki. Istennek tulajdon igaz igéjét kell keresni. Nem a Jehova Tanúi által kínált képes bibliákat, nem a piacokon kapott lélekemelő krisnavölgyi tudósításokat. Isten Igéjének a tekintélyét meg kell őrizni.

Isten maga szól. Isten maga üzen.

Akinek igazi forrása van, az olvassa, mert a Biblia szerint, „boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van..” (Jel 1,3 )

A Biblia ugyanis tanít. Minden kegyességre tanít. Isten akaratát ismeri meg az ember. Szívébe zárja azokat a beszédeket, hogy ne vétkezzen ellenük. Minden benne van. Az igazi bölcsességet tartalmazza. Az egyén, a család, a gyülekezet visszaalakítására találunk benne hasznos tanácsokat. Benne vannak a kötelességeink és jogaink. Az életre nevelés legjobb módszere a bibliaolvasás.

A türelmi rendelet előtt, amikor nem volt pap, templom, iskola, nem volt szabad istentiszteletet tartani még magánházaknál sem: akkor a Biblia, a zsoltár, a vallásos iratok mellé telepedett maga a család, s a családtagoknak a papja az apa vagy az anya lett, és nem hallgatott el a zsoltár a nép ajkán, nem némult el az imádság, hangzott az Isten Igéje tovább. Az új nemzedék nem nőtt fel tudatlanságban saját vallása igazságai felől, pedig volt olyan időszak, hogy nem hangzott gyülekezeti igehirdetés. Amikor a 20. században az első és a második világégés megcsonkította sorainkat apáink, nagyapáink révén, a hitet Isten Igéje tartotta a népben. Amikor orosz fogságba, malenkij robotra vitték

a férfiakat 1945-ben, Bodrogköz és Ung népe imádkozott és dolgozott.

Csehországban, 1946-ban, amikor Smíd István Lehel meglátogatta a kitelepítettetek, akkor azt jegyezte fel, hogy sok minden otthon maradt, de a távolban a Biblia még a legszegényebbek asztalán is ott díszelgett.

Az otthon, a haza messze volt, de az Úr mégis a legközelebb volt.

Mondd minden népnek, minden elveszett juhnak. Mondd, mert Isten Igéjének a hirdetése Isten Igéje.

Pálóczi Czinke István, református püspök a szólás, a beszéd, az ige megélését így állítja elénk: „Úgy szólj mindig, hogy meg ne bánd,nevelt ember senkit se bánt. A jó Istent ne káromold, és senkire átkot ne mondj. Ha látnál is rosszat mástól, őrizkedj az utánzástól. Figyelmezz a kisebbekre, ne tanítsd őket vétekre.” Aki tanít, a legkomolyabb példával kell, hogy elöljárjon. A Szentírást közvetítő ember soha ne feledje el, hogy Kit

Szabó Valéria vagyok. Nagykaposon születtem 1956. október 21-én első gyermekként szüleim, Köblös Béla és Tóháti Piroska házasságából. A család Csicserben élt, gyermekéveimet ott töltöttem.

1970-ben konfirmáltam, lelkipásztorom Pándy Bertalan volt, tőle kaptam hitéletem alapjait. Családom számára is nagyon fontos volt a hit, rendszeresen részt vettünk gyülekezeti alkalmainkon. A Kassai Magyar Tannyelvű Gimnáziumban érettségiztem. Tanulmányi éveim alatt

Minden a tiéd lehet. Minden. Tagadd meg önmagadat és nyisd ki a Bibliádat, kérd az Úr Lelkének a kiáradását, mert Ő szól. Szólni akar, és nagyságos kegyelmét akarja beírni szívedbe. Hagyd, hogy bevonuljon oda, ahol sok más elfoglalta az ő méltó helyét. Ne némulj el, ne hallgass a gyülekezet előtt, hanem légy otthonod, munkahelyi közösséged és gyülekezeted fiatal Jeremiása, akire az Úr Igéjét bízta: „ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahová küldelek. Gyomlálj, és irts, pusztíts és rombolj, építs és plántálj.” (Jer 1,7.10) Szabadító Isten rólad szól, kegyelmes Úr hozzád beszél, irgalmas Atya veled közli a hűségét. Nem köntörfalaz, nem titkolózik, légy hát te is szókimondó apostola!

kerültem közelebbi kapcsolatba Istennel, akkor kezdtem rendszeresen olvasni a Szentírást. Isten az igén keresztül vezetett, tanácsolt. Fokozatosan érett meg bennem a döntés, hogy a lelkipásztori hivatást választom.

A Prágai Evangélikus Hittudományi Fakultáson 1975-ben kezdtem meg tanulmányaimat. Mindjárt az elején odaálltam az Úr Jézus Krisztus elé, és egy őszinte imában a szívembe fogadtam, és átadtam neki az életemet. Átéltem, hogy Ő elfogadott, és az örök élet bizonyosságát adta a szívembe, az Ő kegyelméből újjászülettem. Főiskolai tanulmányaimat 1980-ban fejeztem be.

A lelkipásztori szolgálatomat késő ősszel, Csilizpatason kezdtem.

1981. február 25-én házasságot kötöttem Szabó Andrással, akivel a teológián ismeredtem meg. Ő ekkor a Barsi Egyházmegye esperesi segédlelkésze volt. Házasságkötésünk után követett engem a csilizpatasi parókiára, ahol hét évig éltünk.

Közben beszolgáltam a kulcsodi gyülekezetbe. A férjem Ekecs – Apácaszakállason szolgált. Csilizpatason három lányunk született. 1987 óta Nagymegyeren éltünk, ahol fiú-lány ikreink születtek. Több, mint 30 éven keresztül a nagymegyeri parókia lett otthonává gyermekeinknek.

2013-ban, 2016-ban és 2019-ben kislány unokáink születtek. Nagyon

hálásak vagyunk Istennek az Ő ajándékáért.

2018-ban a férjem nyugdíjba vonulása által a nagymegyeri gyülekezetben az első lelkészi állás megürült, én pedig lemondtam a második lelkészi állásról, és kértem egyházunk felső vezetését, hogy lehetőség szerint jelöljön ki számomra más szolgálati helyet Madarhoz közel, mert oda költöztünk a nagymegyeri parókiáról. A Zsinati Tanács döntése alapján – és hiszem, hogy Isten akaratából – lettem a komáromi gyülekezet beosztott lelkésze. Igyekezni fogok, hogy ezt a helyet, Isten kegyelméből, méltón betölthessem. Bevallom, nagy kihívás számomra Komáromban szolgálni, de egyben öröm is, hiszen új testvéreket ismerhetek meg, akikkel megoszthatom azt, amit az Úrtól kapok, és én is épülhetek általuk. Kérem Istent, hogy adjon erőt ehhez a megbizatáshoz.

Köszönöm a komáromi gyülekezetnek, hogy befogadott. Isten áldása kísérje a gyülekezetet és szolgálattevőit!

Buza Zsolt, a Rozsnyói Református Egyházközség lelkipásztora, gyülekezetünk volt segédlelkésze

Bemutatkozik

„...ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.” Lk 10:20

képvisel. Pál igen is tudja, hogy mit ad tovább és kit képvisel: „Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja.” (IKor 3,17) Miről tanít a Biblia? Mi a tartalma?

Isten hűsége, szeretete és szabadítása. Dávid nagyon jól tudta, hogy mit jelentenek ezek a kifejezések. Soha nem volt egyedül. Nem maradt el a segítség az ő életéből. Olyan út, olyan ösvény tárult elé mindig, ami abban erősítette meg, hogy Isten nélkül nem megy. A bizalom úgy szilárdult meg benne, hogy minden ellenére Istené volt. Mindig Istennel és mindig Istennél volt. Szenvedett, próbákon ment át, de az semmit sem vont le Isten nagyságából, szeretetéből és hűségéből. Amikor várta a szabadítást is, akkor is hitt és remélt, mert tudta, hogy érkezik a segítség. Nagyvonalú volt vele mindig az Úr. Nemcsak a szeretet aprópénzre váltott darabjait tapasztalta meg, hanem minden az övé lett.

Szabó Valéria

Kis Tükör │ 3

Nagyjaink gyermekkora

Molnár Mária – a hit nemes harcosa

Molnár Mária fiatal diakonissza korában, missziós munkája megkezdése előtt (1927)

A Komáromi Protestáns Nőegylet emléktáblát állított a református templom papi várakozójában Molnár Mária halálának 65. évfordulóján. Azt hirdeti ez a tábla, hogy a komáromi ősök leszármazottja az új-guineai pápuák gyógyítója, tanítója, Jézushoz vezetője, az első magyar református misszionáriusnő, akinek élete hűen tükrözi a hit nemes harcát, erejét és győzelmét.

A misszió latin szó, jelentése küldetés. A küldetés Istentől adatik, de az igazi mis�szionárius nemcsak a lelki üdvösséget hirdeti, hanem szolgálata kiterjed a testi gyógyításra, az oktatásra, a nevelésre is.

Van belmisszió és külmisszió. Gyakori az olyan nézet, miszerint idehaza is van elég „pogány”, akik segítségre szorulnak, itt is sok a lelki munka. Miért kél valaki útra az emberevők közé, amikor itt is szolgálhatna? Molnár Mária bizonyságtétele világossá tette, hogy mindenkinek oda kell mennie, ahová Isten rendelte. Általa lett világossá az is, hogy a legjobb belmisszió a külmisszió. Az egyház, ha külmissziót végez, misszionáriusai által belső munkáját is erősíti, gazdagítja. Molnár Mária élete valóságos bizonyságtétel, igehirdetés, mert az övé teljes egészében Krisztusnak felajánlott élet.

A külmisszió számos országban több évszázados múltra, eseményekben gazdag történetre tekint vissza. A misszionáriusoknak távoli országokban már virágzó egyesületei, iskolái voltak, amikor hazánkban még csak szórványosan, buzgó férfiak és nők foglalkoztak azzal, hogy megváltónknak utolsó nagy parancsát teljesítsék, és a pogányokhoz is elvigyék az evangéliumot.

Magyarországon 1903. május 1-jén alakult meg a Magyar Keresztyén Missziói Szövetség, melynek célja az evangélium terjesztése a világ minden népei között.

Feladatunk – eszköz lenni Isten kezében, és imádsággal, szeretettel, anyagiakkal segíteni misszionáriusaink tevékenységét.

Magyarok kezdetben csak más országok égisze alatt végzik munkájukat, Kí-

4 │ Kis Tükör

nában, Törökországban, Jáva szigetén.

Végre 1927-ben Molnár Mária személyében Magyarország is saját misszionáriusát küldi a munkamezőre. De ki is volt Molnár Mária? Egy magyar, református, gyenge nő, de valójában nagyon is erős ember, aki az evangéliumért, Krisztusért emberfeletti szolgálatra vállalkozott új-guineai pápuák között, az Egyenlítő alatt, az Indiai-óceán egy szigetén Indonéziától keletre, Ausztráliától északra.

Várpalotán született 1886. szeptember 11-én. Édesapja, Molnár József eredetileg molnárként, majd vendéglősként dolgozott, nem volt kifejezetten vallásos ember. Édesanyja nagyon istenfélő, kegyes, mélyen érző lélek, aki tíz gyermekét is istenfélelemben nevelte. Hét gyermekét temette el. Komárom megyében, Kocson született, neve Balogh Erzsébet, de családja Komáromból származott, jómódú középosztályhoz tartoztak. Erzsébet és József házassága szerelmi házasság volt.

Révkomáromban, a református templomban esküdtek 1863. augusztus 8-án.

A család Várpalotáról Pestre költözött.

Mária itt került a Bethánia-egyletbe. Erről így ír: „Az Isten kezében éreztem magam.”

Egész életét Isten szolgálatának akarta szentelni. Jelentkezett diakonisszának a Bethesdába. Itt sokoldalú képzést kapott, tanult anatómiát, gyógyszerismeretet, operációk mellett segédkezett, megtanulta az

a célra, amit csak később mutatott meg nekem.”

A tábori kórházban kivette részét a lelki munkából is. Bátor helytállásáért és kitűnő munkájáért számos kitüntetésben volt része, és megkapta a vitézi címet is.

Később kikerült az olasz frontra, ahol a kórháza közelében lebombáztak egy lőszerraktárt, ám Máriának Isten kegyelméből semmi baja nem esett. Az Úrnak még nagyobb terve volt vele.

A háború után visszakerült Budapestre, majd Győrben találjuk, mint diakonis�szát. Munkájához tartozott a betegek és foglyok látogatása, a szegénygondozás, a vasárnapi iskola, a bibliakörök és az énekkar vezetése. Innen megy 1925 októberében Németországba, Liebenzelbe, egy ott működő missziói iskolába. Itt, a Feketeerdő közepében szívja magába Liebenzel tiszta, missziói levegőjét, hangulatát. Szívében új hivatás érzése ébred. Itt lett azzá, amivé Isten 40 éven át formálta. Itt látta meg, hogy mindaz, amit eddig átélt, csak előkészület volt arra, amire Isten eleve elrendelte: hogy misszionárius legyen. Itt nagyon sok misszionárius megfordult, s egyszer Mánusz szigetéről jött haza szabadságra Doepke Frigyes, aki beszámolt Új-Guineáról. (Ővele hal mártírhalált 1943. március 17-én.)

Hosszú tusakodás és térden álló imádságok után kimondja: „Uram, legyen

Manus sziget ÁK-i partvidéke Pitilu szigetével, ahol Molnár Mária működött 1928–1943 között

injekció és infúzió beadását. Műtősnőként dolgozott Máramarosszigeten, később Aradon. Itt érte az I. világháború kitörése. Önkéntes ápolónőként került ki tábori járványkórházakba, ahol a legkülönbözőbb fertőző betegségek: tífusz, kolera, kanyaró, malária, veszettség előfordultak. Mária itt nagyon sokat tanult, s akkor még nem sejtette, milyen nagy hasznát fogja venni ennek a feketék között. Később így ír ezekről az időkről: „Csak most érzem, hogy Istennek milyen csodálatos vezetése volt ez, mert mindezekkel előkészített arra

meg a Te akaratod.” Már nem tűnt nehéznek itthon hagyni 44 éves édesanyját, testi-lelki testvéreit. Jelentkezett a liebenzeli misszióba, ahonnan a tübingeni trópusi kórházba küldték kivizsgálásra, hogy alkalmas-e a forró égövi szolgálatra. A kórház életkorára való tekintettel alkalmatlannak találta, hiszen már elmúlt 40 éves. Isten akarata azonban más volt. 1927 januárjában megérkezett az ausztráliai kormánytól a működési engedély Mánusz szigetére.

Mária a 103. zsoltárral ujjong: „Áldjad

én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.” Így tehát a Magyar Missziói Szövetség a saját misszionáriusát küldi ki Molnár Mária személyében Mánuszra, vállalva a tekintélyes útiköltséget és az ott-tartózkodás költségeit. Elutazása előtt újságírók kérdezték tőle, nem fél-e? – „Nem. Hajszálaim is Isten kezében vannak. És a kannibálok által elpusztulni még mindig nem olyan nagy baj, mint elszakadni Jézustól”.

A misszionáriusnő ünnepélyes felavatása és kibocsájtása 1924. augusztus 14-én volt a Kálvin téri templomban. Ravasz László püspök kézrátétellel felavatta és kibocsátotta a magyar református egyház első misszionáriusát.

Molnár Mária 1927. december 14-én egy német misszionáriusnővel, Goebel Tinával indult útjára. Előző este úrvacsorát vettek testvéreikkel. Másnap vonattal indultak Liebenzelből Toulonba, majd 28 órás vonatozást követően itt szálltak fel az Orsova nevű óriáshajóra, melynek a 3. emeletén volt a szállásuk. Az erősen nyugtalan tenger a kezdettől megviselte az utasokat. A két misszionáriusnő azonban kitűnően viselte az utat, pedig a tenger hullámai az ablakokat verték a harmadik emeleten.

Ebben az időben Amerikába két hét alatt ért el a hajó, Sidneyben 9 hét múlva kötött ki az Orsova. Az égen már nem látszott a Göncölszekér, de látszott a Dél Keresztje.

Mintha azt hirdetné, hogy Krisztus a Golgotán meghalt a pogányokért is.

Dióhéjban ismerkedjünk meg azzal a szigetvilággal, ahová Mária érkezett. Óceánia legnagyobb szigete Új-Guinea, amely Földünk második legnagyobb szigete Grönland után. Új-Guineától északra fekszik az Admiralitás-szigetcsoport, s ennek legnagyobb szigete Mánusz, amely körül rengeteg kisebb sziget található. Ezek között van Pitilu, amely Mária legnagyobb missziói központja lett. Hosszában 1,5 km, széltében 1/2 km. Lakosai pápuák, akik közül sokan 10 éve még emberhúst ettek.

Máriát nagyon rövid idő alatt a lakosok „Missis doktor”-nak szólították, és nagyon ragaszkodtak hozzá. 15 évet töltött közöttük. Ez idő alatt nemcsak a lelki üdvösséget hirdeti nekik, hanem a testi gyógyulást és a gyermekek oktatását is becsülettel szolgálja.

Egyszer még hazalátogat édesanyja 80. születésnapjára. Ekkor bejárja Erdélyt, Felvidéket, Magyarországot; mindenütt előadásokat tart. Ekkor jut el Kisújfalura is, ahol ajándékba kap egy harangot. Itt találkozik Búcsi Lajossal (aki a rendszerváltáskor gyülekezetünk lelkipásztora), Acsai Irmával, nőegyletünk alapító tagjá-

val, diakonisszával, n.t. Rácz Laci bácsival, aki akkor még gyermek. (Rácz Laci bácsi édesanyja Molnár Mária édesanyjának elsőfokú unokatestvére, vagyis Mária rokonai mint áldott emlékű Laci bácsi leszármazottai itt élnek gyülekezetünkben, környékünkön.)

Mária még egy búcsú-istentiszteletet tartott templomunkban, ekkor mondta: „Tudom, hogy soha többé nem látom szülőhazámat.” És visszament Pitilura.

Mária nevét. Az első a mánuszi temetőben, amelyen hat misszionárius neve olvasható, köztük a magyar református Molnár Máriáé is. A sírkő alatt nem nyugszik senki, felirata pedig a következő: „Misszionáriusaink emlékére, akik életüket vesztették japán katonai akcióban 1943. 03. 17-én.”

A másik egy modern iskola névtáblája: „Molnár Mária Kollégium”.

A temetőben a síremlék körül kókuszpálmák suttognak éjjel-nappal gyászzso-

1941 karácsonyán a missziós központbeli munkatársaival (Molnár Mária, Mrs. Doepke, Tina Goebel, Mrs. Gareis, Mr. Doepke, Mr. Gareis)

A második világháború borzalmai 1942 januárjában érték el az Admiralitás-szigeteken, melyeket a japánok harc nélkül foglaltak el. Rövid időn belül a szigeteken élő misszionáriusokban nemcsak ellenségeket, de kémeket láttak.

1943. március 16-án egy japán torpedórombolóra terelték a szigetek 64 misszionáriusát, köztük 43 németet, tehát szövetségest (köztük a Dopke házaspárt is), három katolikus szerzetest, három apácát, evangélikusokat és egy magyar reformátust, Molnár Máriát.

Az események gyorsan peregtek, a hajón deszkából kivégző emelvényt ácsoltak, beborították gyékénnyel, nehogy túlságosan véres legyen a hajó, majd 3 méter magas bitót szereltek fel csörlőkkel. A foglyokat egyenként vezették az emelvényre. Felső ruháikat lehúzták róluk, csuklóikat összekötötték, szemüket bekötötték, majd két oldalról célba vették és géppuskasorozattal lelőtték őket. A lelőtt embereket lecsúsztatták a tengerbe. A kisgyermekeket egyszerűen a vízbe dobták. A kivégzés három óra hosszat tartott.

Négy hónap múlva a torpedóhajót bombatámadás érte. A hajó kapitánya, aki kiadta a parancsot a szörnyű mészárlásra, azon a kapitányi hídon vesztette életét, amelyről a parancsot kiadta.

Magyarországtól több tízezer kilométerre, Földünk túlsó felén két fekete márványtábla örökíti meg arany betűkkel Molnár

lozsmát, a másik körül pápua kislányok játszanak, kacagnak.

1987-ben Beliczay Angéla „Engem várnak a szigetek” című könyvében írja le Molnár Mária életét és mártírhalálát, a pápuák között töltött tizenöt év történetét is.

Az 1993-ban kiadott „Magyar utazók lexikona” másfél oldalon ír Máriáról. Az ismertetés ezekkel a sorokkal zárul: „… nem volt képzett geográfus vagy etnográfus, tapasztalatainak és jó megfigyeléseinek köszönhetően azonban mind a földrajzi tudomány, mind a néprajz számára értékes adalék Új-Giuneáról és népeiről.”

Leveleit és személyes hagyatékát a sárospataki ref. levéltár és múzeum őrzi. 2008ban a Duna TV három alkalommal közölt filmet Mária pitilui életéről. Ez a film DVD-re van rögzítve, melyet már többször megnézhettek a nőegylet tagjai.

Molnár Mária magyar református volt; akikért élt, dolgozott és akik között meghalt, ma nemcsak Krisztus szolgájára emlékezhetnek, hanem egy távoli nép hűséges gyermekére is, aki a hit nemes harcát valóban megharcolta. Emléke legyen áldott.

Oláhné D. Ilona U.i.

Egy este becsöngetett hozzánk a szeretve tisztelt Park Sungkon, letett az asztalra 10.000 koronát, melyet a Szlovákiában élő dél-koreai reformátusok adakoztak Molnár Mária komáromi emléktáblájára. Köszönet érte!

Kis Tükör │ 5

Problémás gyermekek versus problémás szülők Pedagógusként és lelkigondozóként sokszor elgondolkodom azon, hogy hogyan is nevelhette a mindennapokban Néri Fülöp, Don Bosco vagy éppen a bristoli Müller György azokat az apátlan és anyátlan gyerekeket, akiket mi a „problémás„ jelzővel illetünk. Problémás gyermekek a történelem folyamán mindig voltak, vannak most is, de a pedagógiai prognózis szerint az idő múlásával egyre többen lesznek. Ez a világ, amelyben élünk, „gyártja„ a problémákat, a gondokat, feszültségben élünk, és ez a társadalmi közeg „kitermeli„ azokat a problémákat, amelyek szimptómái törvényszerűen megjelennek a gyermekeknél is. Minden pedagógus szeretne nyugodt légkörben oktatni, a szülők szeretnének engedelmes gyermekeket nevelni, ám ma már nem lehet az a célunk, hogy szófogadó gyerekeket neveljünk, olyanokat, akik mindig azt teszik, amit egy nagyobb vagy idősebb ember mond nekik.

Ez egyrészt lehetetlen azért is, mert a tekintélyelven alapuló társadalmi élet a szekularizáció következtében megváltozott, másrészt a mai felpörgött élet olyannyira hat a gyermekekre, hogy azok adaptációs, tehát alkalmazkodási kézségük a kor kihívásaira és a permanens változásokra nem elégséges.

Manapság egyre többször hangzik el az a panasz a gyerekekkel kapcsolatban, hogy magatartásproblémások, nehezen kezelhetőek, agresszív módon viselkednek, felrúgják a szabályokat, nem képesek alkalmazkodni, nem tisztelik a tekintélyt, stb. Ez egyrészt igaz, azonban ez csak az érem egyik oldala, mert itt is igaz a bibliai prófécia, amelyet Ezékel fogalmazott meg: „Az apák ették meg az egrest, és a fiaknak vásott belé a foguk„ (Ezékiel 18,2). Sok tekintetben maguk a szülők a probléma hordozói és okozói, amelyet azután átruháznak a transzgenerációs átvitel által a gyermekeikre. Ha csupán a genetikai tényezőket vesszük számba, akkor elmondhatjuk, hogy a különböző kromoszómarendellenességek egyértelműen a gyermek értelmi fejlődésének lemaradásával járnak, agresszív szülőktől származó gyermekeknél a magatartsáproblémák nagy számban fordulnak elő, a magzati időszakban megélt lét, tehát a prenatális kor negatív jelenségei (túlzott stresszhatás, alkoholfogyasztás, kábítószer és gyógyszerek fogyasztása, stb.) úgyszintén elindítója a posztnatális időszakban a pszichoszociális zavaroknak, de a kötődési készség hiánya a csecsemőkorban szintén befolyásolja a későbbi magatartásproblémák kialakulását.

Amikor a hétköznapokban a problémás gyermekekről beszélünk, akkor sosem szabad elfeledkeznünk arról a tényről, hogy a gyermekek egy olyan világban élnek, amit most mi alakítunk ki az ő számukra. Vallom azt, hogy minden problémás gyerek és annak családja áldozatnak tekinthető, annak ellenére, hogy sokszor agresszív, antiszociális tüneteket tapasztalunk az esetükben. Pedagógusok látják az iskolapadban a problémákkal küszködő gyermeket, de ezek mindegyike olyan családban él, ahol különböző megoldatlan gondok, nehézségek, kapcsolati problémák és sokszor szociálpatológiai jelenségek húzódnak meg. Ha a problémákkal küszködő gyermeket mélyrehatóan diagnosztikáljuk, nem pedig csak moralizálunk felette, akkor megfigyelhetjük, hogy a magatartásproblémák mögött mindig ott vannak az önértékelési problémák, a frusztráció, szorongás, magány, érzelmi elhanyagolás,és az el nem fogadottság érzése.

Amit mi látunk, az mindig csak a jéghegy csúcsa, viszont ami a tengeren úszó jéghegyből nem látható, az mindig nagyobb, mint amit láthatunk belőle. Így a körülöttünk élő gyermekek körében sok a családi körre korlátozódó magatartászavar, a kortárscsoportba sem beilleszkedők magatartászavara, a kortárscsoportba beilleszkedők magatartászavara és a nyílt oppozíciós zavar. És mindezen zavarok és sérülések zöme a családra vezethető vissza.

6 │ Kis Tükör

Egyetemi pulpitusokról sokszor elhangzik az a lehangoló megállapítás, amely szerint sajnos a problémás gyerekek száma nem csökken. Ha a folyamat nem áll meg, akkor az egyre több, rosszul funkcionáló család, egyre több, magatartási gonddal élő gyermeket nevel, akik folytatva a rossz mintát, ugyanezt teszik a gyermekeikkel. Lehet-e ezt a fajta negatív folyamatot megállítani? Van-e hathatós megoldás erre a jelenségre? Keresztyén emberként azt vallom, hogy igen, lehetséges, de szociológiai szempontból vizsgálva a problémát azt kell mondanom, hogy a változások mindig is csak a családon belül oldódnak meg. Irányelvekkel és rendeletekkel a problémás gyermekek száma nem fog csökkenni, magukban az egyes családokban kell megtörténnie annak a csodának, amit megtérésnek (metanoia) mondunk. A Rómabeliekhez írott levélben olvasható: „És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elmétek megújulása által„ (Róma 12:2). Elváltozni és megváltozni! Ha a világ szelleme és szellemisége ellen dacolunk, akkor ezt csak úgy tehetjük, hogy elváltozunk, megváltozunk Krisztusban. Így megváltoztatjuk gondolkodásmódunkat, de egyben prioritásainkat is a gyermekneveléssel kapcsolatban. Krisztus akaratát fogjuk keresni, nem pedig a saját presztizsünk és kényelmünk lesz a mérvadó. Bűnbánatot kellene tartanunk, amely során Isten színe elé kellene vinnünk mindazon elkövetett vétkeinket és mulasztásainkat, amelyeket családapaként és anyaként vétettünk. Engednünk kellene, hogy lelepleződjünk Isten és önmagunk előtt is, hogy valójában mi is nagymértékben problémásak vagyunk. A gyermekeink problémás, kihívó, néha amorális viselkedéséért, az esetleges hiperkinetikus magatartászavarokért ne csak a társadalmat és a multimédiát szidjuk, meg ne is az oktatási intézményeket szapuljuk, hanem merjünk bátrak lenni: mi ettünk egrest, de a gyermekeink foga vásott belé! Sokszor apaként és anyaként nem azt tettük, amit Isten tőlünk elvárt. Apaként és anyaként nem azt adtuk a gyermekeinknek, amit azok egészséges és természetes fejlődésük érdekében igényeltek, hanem a korszellemnek engedve elektronikus kütyüket és mesélő bóvlikat adtunk a kezükbe. Amikor netán kamasz gyermekünk nem szavakkal, de viselkedésével hangot akart adni véleményének, ízlésének, akkor mi sokszor moralizáltunk, rendre utasítottuk, egyszóval elnémítottuk. Szülőkként pásztorai voltunk-e azoknak, akiket Isten ránk bízott? Pásztoroltuk-e azokat, akik mertek és netán még ma is mernek lázadni, viselkedésükkel és nem éppen komform magatartásukkal tiltakozni és provokálni minket, felnőtteket?

A problémás gyermekek és a problémás szülők itt élnek körülöttünk, mellettünk, lehet, hogy velünk egy fedél alatt. Szükség volna református iskoláinkban és gyülekezeteinkben az eme írásban röviden felvázolt probléma gyógypegógiai szempontok alapján történő továbbértelmezésére, iskolai és gyülekezeti szinten pedig hathatós prevenciós intézkedésekre, amelyek a krisztusi elfogadó szereteten és kellő szakértelmen alapszanak.

Meggyőződésem, hogy Krisztusban élve a problémás gyermekeket és azok sorsát is másként fogjuk látni, empatikus szeretettel fogunk imádkozni azokért, akik csellengő és kallódó ember-teremtmények, akiket saját családtagjaik se értenek meg, és akiknek van lakhelyük, de mégsincs igazi otthonuk.

Dr. Gasparecz Tihamér lekigondozó, szociálpedagógus és gyógypedagógus Jó Pásztor Háza – Gyermekek és Családok Központja, Jóka

Június 2.

Hitéről tett vallást 12 fiatal testvérünk, névszerint: Cintula Zsófia, Gál Simon, Juhász Balázs, Kiss Csilla, Korpás Csenge, Lévay Máté, Mikla Bence, Ölveczky Árpád, Öschleger Dávid, Patus Keve, Turányi Márk, Vörös Virág.

Isten áldja, őrizze fiataljainkat és vezesse őket a hűség útján!

Június 4.

A trianoni békediktátum 99. évfordulóján ünnepi istentisztelet keretében, majd az emlékműnél emlékeztünk meg nemzetünk történelmének gyászos eseményéről. Az istentiszteleten Fazekas Zsuzsa lelkésznő, az emlékműnél dr. Podrányi László korábbi magyarországi nagykövet szolgált.

Június 6.

Presbiteri gyűlésünkön megválasztottuk a Csillag óvoda és

Az elmúlt hónapok eseményei

Június 3–8.

Bűnbánati hét esti istentiszteletein az ige fényébe állva készültünk arra, hogy méltó vendégei legyünk az úrvacsorai asztalnak.

bölcsőde igazgatónőjét, Bagin Katalint. Vezesse Isten Szent lelkével, és adja neki a bölcs kormányzás ajándékát!

Június 8.

A FeFI tartotta alkalmát, melyen az ifjúságot vezető szolgáló csoport épült lelkileg az Ige által közösségben.

Június 9–10. Úrasztali közösségben a lekonfirmált fiataljainkkal és családtagjaikkal együtt adtunk hálát Isten szeretetéért a Szentlélek kitöltetésének és az egyház megalakulásának ünnepén.

Június 10.

Pünkösd ünnepének másodnapján istentiszteletünkön részt vettek a Marianum Iskolaközpont tanulói és tanárai is.

Június 18.

A nőegylet tartotta igei alkalmát, melyen köszöntötték az elmúlt félév jubilánsait, közös énekléssel köszöntve az ünnepelteket.

Június 23.

A SJE Teológiai Karának tanévzáró istentiszteletén, diplomaosztó alkalmán igét hirdetett nt. Molnár János nyugalmazott dékán.

Június 7. Nyitott templomok éjszakáján a művészeti alapiskola diákjai szolgáltak Fekete Éva presbiterünk vezetésével.

Kis Tükör │ 7

Az elmúlt hónapok eseményei

Június 25.

A Kóreai Presbiteriánus Egyház Országos Nőegyletének énekkara adott koncertet templomunkban, így téve emlékezetessé ezt az estét, maradandó zenei élményt nyújtva a jelenlevőknek.

Június 30.

Vasárnap a 10 órakor kezdődő istentiszteletünk tanévzáró alkalom volt, valamint megemlékeztünk a az 1763-as nagy komáromi földrengésről is.

16,00 órától sor került a Csillag óvoda ünnepélyes átadására. Vendégeink voltak: Balogh Zoltán és Grezsa István miniszterelnöki biztosok, Géresi Róbert püspökhelyettes, Keszegh Béla polgármester és sokan mások.

Az alkalmat szeretetvendégséggel zártuk.

Július 8–12.

Napközi táborunkban 57 gyerek és 13 vezető vett részt. A KOEN program szerint tartott 5 napos foglalkozások 8,00 órától 4 óráig tartottak. A hét témája Jézus követése volt. A délelőtti kötött igei alkalmak és csoprtfoglalkozások mellet volt „hangszersimogató”, kézművesség, kirándulás a léli tanyára, „állatsimogató”, tábori olimpia, kincskeresés, kisvonatozás is. A hetet egy hálaadó istentsisztelet zárta, melyre a szülőket is meghívtuk. Áldott napok voltak, Isten őrizze gyermekeinekt, erősítse a hitben!

8 │ Kis Tükör

Július 1–5.

Párhuzamosan szerveztük gyülekezetünkben az ifjúsági angoltábort Balatongyörökön, melyen 25 en vettek részt, valamint a Balatontrop kerékpártúrát 25 résztvevővel. Az angoltáborban való szolgálatot köszönjük Park Sungkon zeszvérünknek, a balatontrip szervezését pedig Szuri Renátának és Andrásnak.

Július 21–27.

49 gyülekezeti tagunkkal gyülekezeti héten vettünk részt Széphalmon. A keleti végek vidékének szépsége sok sétára, túrázásra adott lehetőséget. De voltunk Kassán, Sárospatakon, Hollóházán, kalandparkban és szerveztek borkóstolót is számunkra. Nyelvújítónk, Kazinczy Ferenc szülüvárosában, működésének, életének fontos helyszínén, Széphalmon, A Magyar Nyelv Múzeumában interaktív kiállítás mutatja be jelentős irodalmi vezérünk munkásságát. Itt tapasztalhattuk meg magyar nyelvünk gazdagságát is. A délelőtti igei alkalmakon a

Bírák könyve alapján haladtunk, az esti áhitatok pedig a napi újszövetségi igék alapján erősítették hitünket.

Július 31 – augusztus 4.

Ifjúsági tábort szerveztünk Virten, melyen 24 fiatal vett részt. A tábor témája a tanítványság volt. Köszönet a Dicsaction dicsőítő zenekarnak és a Szakál Ádám vezetésével tábort szervező, vezető fiatalokból álló lelkes csapatnak.

JÚNIUS Márk – Šátek András református szakács és Mazán Erika római katolikus pincérnő fiúgyermeke JÚLIUS Gergő – Szabó Iván pedagógus és Kovács Anikó református pedagógus fiúgyermeke Viliam – Sárközi Viliam ápoló és Csicsó Mónika református egészségügyi asszisztens fiúgyermeke AUGUSZTUS Árpád – Both Árpád gépészmérnök és Grajczhi Márta református ügyvéd fiúgyermeke Tímea Sára – Nagy Bálint református hegesztő és Kovács Éva református pedagógus leánygyermeke Dóra – Siliga Zsolt református katolikus alkalmazott és Czibor Katalin református óvopedagógus leánygyermeke Eltávoztak a földi életből Bogar Lajos 84 évesen

Július

Augusztus Magyarics Magdolna 92 évesen

Az elmúlt hónapok eseményei

Július 7.

Ezen a vasárnapon szolgált bemutatkozó igehirdetéssel nt. Szabó Andrásné Köblös Valéria, akit a Zsinati Tanács beosztott lelkészként gyülekezetünkbe helyezett.

Isten áldja életét, köztünk való szolgálatát!

Keresztségben részesültek

Augusztus 20.

Szent István király napi ünnepségen 17,00 órától a szobornál ünnepi beszédet mondott Jankovics Marcell, az MMA elnöke. 18,00 órai kezdettel a Szent András-bazilikában szolgált egyházunk püspöke, Ft. Fazekas László is.

Augusztus 27–31.

Bűnbánati hetünk esti istentiszteletein az új kenyérért való úrasztalai hálaadásra készültünk.

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma...

Kis Tükör │ 9

Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk mint az álmodók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vigadozással.

Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!

(126. zsoltár)

Bemutatkozik

Ezekkel? Azokkal? Mivelünk! Nemcsak a pogányok, akkor régen – látva a babiloni fogságból a 70 év után hazatérők által újra benépesített lakatlan földet, elhagyott házakat –, de mi sem gondoltuk volna, hogy olyanok leszünk mint az álmodók. Nem gondoltuk volna, hogy hatalmasan cselekszik velünk az Úr, foglyokat szabadít, földet ad újra, jövőt kínál. Akkor azoknak, s ma nekünk. Így is.

2019. június 30-án egy valamikori futballpálya sokáig elhanyagolt területén egy régi benei óvónéni, Hegedűs Margitka az új Csillag óvoda és bölcsőde előtt elmondta: ez egy csoda! Mert nem gondoltuk volna, akkor régen, hogy 70 évvel az Istent-tiltó, gúzsbakötő nevelés után úgy lehetünk most mi is mint az álmodók.

Milyen nagy igazsága van énekünknek: „utad van számtalan sok, Uram, és eszközöd.”

Utat készít, eszközt ad ma is. Kezébe veszi a király szívét és arra indítja, hogy a jövő kereteit biztosítsa.

Olyan jövőét, amelyben benne van az Isten tiszteletének, dicsőítésének a lehetősége.

Az út adatott, az eszköz, a keret biztosított. Áll az épület.

2019. szeptember 2-án csicsergő, az újnak örülő régi ovisok és az anyát, apát sirató újak, kicsik zsibongása visszhangzott a termekbe.

S ott vannak a csitítók, a melléülők, az ölbevevők, a könnyet törlők, a figyelemelterelők, ill. másra irányítók...: Gyere, nézd ezt a babát, milyen álmos, ringassuk el! Nézd ezt a kisautót, hogy pörög a kereke!

Csendesedik a kicsi szív futása, szárad a könny, csitul a sírás, érdeklődéssel telik meg lassan a kicsi buksi, elnyugodva és rácsodálkozva: anya nélkül is ki lehet bírni kicsit, amíg játszunk, eszünk, egyet alszunk és újra találkozunk...

Csitító ölbevevők, három csoportban az ovisokkal, s két csoportban a bölcsisekkel.

10 │ Kis Tükör

Kakas csoport: Szente Gelete Mária és Bagin Katalin

Halacska csoport: Maráz Mónika és Valent Katalin

Katalint gyülekezetünk presbitériuma a június 6-án tartott gyűlésén bízta meg az óvoda vezetésével. Családtagjaival, férjével és két lányával együtt régóta ismert, szolgáló tagjai közösségünknek. A Csillag óvoda és bölcsőde épületének hivatalos átadása előtti időszakban is szervezett, intézkedett, tette a dolgát. A családtagjai is. Köszönet érte! Ahogy elmondja: az ima ereje hozta közel az Istenhez. Hívő nagymamája, és környezetének érte szóló imádsága meghallgatásra talált, amikor felnőttként konfirmált gyülekezetünkben. Munkájára Isten elhívásaként tekint. Fő célja, hogy a gyermekek megismerhessék szolgálata által is azt az Istent, aki őt sem hagyta soha egyedül. Kedves éneke alapján szeretné, ha a zászló alá egyre többen felsorakoznának: „Fel barátim, drága Jézus zászlaja alatt, rajta bátran!

Megsegít és győzedelmet ad. Bízzatok, mert Jézus eljön, Ő a fővezér, Zengje ajkunk, hozzád esdünk győzedelemért!” (471. dicséret)

Katalin fél évig volt megbízott igazgatója az intézményünknek. Nagy odafigyeléssel, alapos munkával, sokszor túlfeszítve magát igyekezett megfelelni feladatának. Marcelházáról származik, hívő református édesanyja imádsága kíséri. Fontos emberi támasza ma is édesanyja, aki nagyon hálás Istennek azért, hogy lánya református óvodában taníthat. Felnőtt lánya önálló, Somorján él, üzletkötő. Szolgálatában a gyerekek iránti feltétlen szeretet vezérli. Fontos látni azt, hogy a gyerekek különböző családokból, más-más háttérből érkeznek az óvodába, de mindannyiuknak az elfogadó, befogadó szeretetre van szüksége. Nevelni csak így lehet. Ránézésre is látszik, szereti a szépet, akár lakásról, akár a ruhatárról, akár az óvodai környezetről van szó.

Mária csöndes mosolya is mutatja, hogy érzékeny lélek. Közgazdaságit kezdett tanulni, de azt érezte csupán a számok hatalma, a gazdasági tudomány a maga száraz lelketlenségével távol áll tőle. Gyermekkori álma valósult meg, amikor elvégezte az óvónőképzőt. Sohasem munkaként éli meg elvégzendő feladatait, hanem azt szeretné átadni a gyerekeknek, amit ő is kapott. Ahogy mondja, a zene számára ajándék, hiszen hat éves kora óta zongorázik.

Hívő római katolikus, aktív tagja családjával együtt a közösségnek.

Kicsi fia is most lett óvodás, és személyesen tapasztalja az elszakadás nehézségeit, de bízik Istenben, hogy ezen is átsegíti.

Mónika 2006-ban fejezte be tanulmányait a Benedek Elek Soproni Főiskola kihelyezett szakán. Igyekszik személyes életében és a hivatásában kitartóan követni vezérgondolatát: a jó óvónő sosem adja fel. Ha vannak nehezebb napok is, minden pillanat, amit a gyerekekkel tölthet, öröm számára. Örül az átélhető, gyerekektől érkező visszacsatolásnak. Munkájának elismerése lehetett az is, amikor a gyerekek körbeülve a szabad foglalkozáson, a kérdésre, hogy mit csinálnak azt a választ adták: „moncsinéniset játszunk”. Egy pedagógusnak talán legnagyobb hivatásbeli öröme, ha a gyerekek követendő példát látnak benne.

Galamb csoport: Kovács Adrianna és Simonics Edina

Adrianna Hetényről származik és 2018-ig igazgatónőként tevékenykedett a szentpéteri óvodában. A túlfeszített munka, édesapja hirtelen halála egészségileg elgyengítette. Egy kórházi kényszerpihenő alatt át kellett értékelnie addigi útját. Így jelentkezett a Csillag óvodába. Elmondta, más a lelkiség, más a töltete az egyházi óvodának.

Szülei templomba járók voltak, aktív tagjai a hetényi református gyülekezetnek. Ő is szeretne közelebb kerülni Istenhez, egyre jobban megismerni kegyelmét. Hivatásában, a több évtizede tapasztalata után, egyértelműen vallja: annak ellenére, hogy teljesítményorientált világban élünk, és a gyerekeket már kicsi koruktól készíteni kell az életre, az óvodai évek, főleg a kicsiknél még a befogadó fészekmeleget kellene hogy jelentsék. Ennek alapján végzi szolgálatát. Nagyon szeret kézműveskedni, szereti a szépet, ami a keze közül kerül ki. Ezt a talentumát is szeretné jól használni óvodánkban. Lánya 25 éves, közgazdászként dolgozik.

Edina a legfiatalabb az óvónői gárdában. Tanulmányai elvégzése után egy évet dolgozott Ekecsen a bentlakásos kisegítő iskolában nevelőnőként. Sok mindent tapasztalt ezen a nem kön�nyű terepen, de mindig is szakmájában szeretett volna elhelyezkedni. Mindig fülébe cseng egyetemi oktatója figyelmeztetése: Mindenki keresse meg a számára legmegfelelőbb korosztályt, hogy eredményes munkát végezhessen!

Edina tudja, hogy neki Isten a legkisebbekhez adott ajándékot, így nagyon örül ennek az új szolgálati területnek a Csillag óvodában. Nagyon szereti a természetet, párjával sokat túráznak, de szeret olvasni, ami számára a pihenés egyik formája.

Bárányka csoport (bölcsődések): Kobza Alica és Fazekas Klaudia

Klaudia örül, hogy édesanyja és más családtagja is meglátta benne a gyerekekhez való türelem ajándékát és biztatták, hogy induljon el ezen az úton. Így jelentkezett be egy gyer-

mekgondozási tanfolyamra, amelynek keretében volt a kötelező hatvan órás gyakorlat is. Így került a város egyik bölcsődéjébe, ahol a gyakorló idő kitöltése után ott marasztalták.

Nagyon megszerette a kicsiket ezért jelentkezett a Selye Egyetem óvópedagógia szakára. Amikor felnőttként konfirmációi előkészítőkre járt, akkor értette meg, hogy Istennek terve van az életével. Mikor elköszönt a városi bölcsiből egy anyuka ajándékba egy hímzett terítőt adott neki, melyen ez az ige áll. „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a Földet.” Mt.5,5. Hiszi, ez az Ige sem véletlenül ért el hozzá. Szelídséggel jó ölbe venni a kicsiket is, hogy ők is érezzék az Isten szeretetét.

Erre törekszik saját kislányával is.

Alica Gömörország lankáinak kicsi falujából, Dobócáról került Komáromba. Itt ment férjhez, két kiskorú lánya van. Végzettsége szerint cukrász, szereti szakmáját, de pár év után a vendéglátóiparban talált munkát, aminek beosztása sem felelt meg a családi élet, a gyermeknevelés feladatainak. Így jelentkezett a bölcsődébe dadusnak. Örömmel jön, és alig várja, hogy benépesedjen a bölcsőde, hogy ölbe vehessen, vigasztaljon, és a kicsik ne hiányolják szüleiket. A bölcsődében a gondozáson túl fontosnak látja, hogy a kicsik tiszta környezetben sajátíthassák el lassan az önállóságot.

Az ellátást biztosító háttérgárda háromtagú: A konyhán Farkas Anna tüsténkedik: Lekérről került Komáromba házasságkötésekor. Férje rendőr, s ma már a két felnőtt gyermeke, 34 éves lánya és 30 éves fia a maguk útját járják. Anna végzettsége szerint is szakács, évtizedekig a városnál volt alkalmazva, 2016-ban egy komoly hátgerincműtét után került a benei óvodába. A gyerkek között jól érzi magát, s ha úgy adódik, még gyerekkívánság szerint palacsintát is süt, mert a gyermekek öröme mindent megér. Szereti a zenét, a természetet, szívesen dolgozik megyercsi kertjükben, kikapcsolódásként szívesen olvas, tévézik.

fesztivál alapítótagja. A fotózás sem áll távol tőle, több fotóját közölte a Delta és a Szabad újság is. Felnőtt fiával szívesen megy koncertre, mert a rock világa sem áll távol tőle. Hét éve dolgozik az óvodában, a csillag ovi most területileg is nagyobb kihívás.

Turányi Ilona kavai származású, a Marianum Iskolaközpont óvodájában dolgozott évekig. Aztán a Timóteus otthonban, de ott hiányzott neki a megszokott gyerekvilág. Így jelentkezett a Csillag óvodába, ahol az étkeztetésnél segédkezik és a tisztaságra is felügyel. Örül, hogy ismét gyerekek között lehet. Felnőttként konfirmált gyülekezetünkben még házasságkötése előtt. Tizenhárom éves lánya, és vállalkozó férje is református. Szereti a természetet, azért is örül annak, hogy nemrégen Komáromból Gyulamajorra költözött a család.

Turányi Ilona, Kliment Adrianna és Farkas Anna

63 óvodás és 20 bölcsődés, a majdan rájuk bízottak. 83 kicsi lélek, akiket Jézus hívogat majd rajtuk keresztül is, hogy engedjék őket hozzá menni.

Hát nem olyanok lehetünk mint az álmodók? Megtelhet a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vigadozással. A szívünk pedig hálával a mi Teremtő, Gondviselő, Krisztusban örök életet kínáló , Szentlelkével bennünket erősítő, utat mutató Istenünk iránt.

Fazekas Zsuzsanna

Kliment Andrea a rendre felügyel, a tisztaságért felelős. Ezt is hozta otthonról nagymamai, édesanyai örökségként a nemesócsai szülőházból Szereti a szépet, kézműveskedni is szeret, többször hívják falunapra is, és a komáromi Villa Comarum Gyerkőc-

Kis Tükör │ 11

Október

Szeretve tisztelt jelenlévők!

Az Isten kegyelméből 27 éven át taníthattam, nevelhettem a benei óvodában. Húsz évvel ezelőtt köszöntem el, mert nyugdíjba mentem. A búcsúzáskor az Isten áldását kértem a ki benei óvodára, az ottmaradó óvónőkre és gyermekekre.

Most hálás szívvel állok itt és mondok köszönetet az Istennek, hogy egy gyönyörű, új óvoda nyitja meg a kapuit a kisgyermekeink előtt.

Köszönjük meg az Istennek és mindazoknak, akik ezt lehetővé tették. Ez egy csoda, ez egy határkő, melyre emlékeznünk kell!

Kedves Igazgatónő és Óvónők! A kezdeti nehézségek között kérjétek a segítséget onnan fentről és induljatok hittel előre, amerre hív az égi szó.

Hegedűs Margitka, elhangzott 2019. június 30-án a Csillag óvoda és bölcsőde ünnepélyes átadásán

2019- es év g yülekezeti alkalmai 4. ne g yedév

Túrmezei Erzsébet: Csodákra emlékezni jó

Konfi hétvége, Bátorkeszi, 8. évf.

6.

Aradi vértanúk Idősek, betegek vasárnapja – Az Úr megsebez, de be is kötöz Konfirmandusok bemutatkozása – 8. évf., IFI istentisztelet

11.

Dics-action

13.

Egyházmegyei pedagógustalálkozó, Martos

19.

Egyházmegyei konfirmandus-találkozó, Bátorkeszi

21–26.

Bűnbánati hét

27.

Új bor ünnepe, úrvacsora

29.

Nőegylet: Dr. Antala Zsuzsanna: Negyvenkilenc per Prágában – magyarokkal c. film

31.

Reformáció ünnepe, reformációi persely

1.

Dics-action

4.

Gyászolók vasárnapja – Az emlékezés fényei

November

Istentisztelet a ref. temetőben, 16:00

December

Határkőnél hittel megállni, határkőnél visszanézni, hálás szívvel múltat idézni: csodákra emlékezni jó!

Meglátni, hogy minden utunkat hű és hatalmas kéz vezette, javunkra szolgált tette: csodákra emlékezni jó!

Látni, hogy át viharon, vészen hű mesterünk hogyan segített, éjekre fényt hogyan derített: csodákra emlékezni jó!

Határköveknél hálát adni, és hallelujás köszönetben méregetni, mi mérhetetlen: csodákra emlékezni jó!

Messzi évekre visszanézni, és számbavenni ezer áldást, erőt, kegyelmet, megbocsátást: csodákra emlékezni jó!

Hallelujás hálaadással leborulni egy határkőre, s elindulni hittel előre, amerre hív az égi szó.

3–6.

8–10.

Firesz, Tini hétvége

10.

Diakóniai vasárnap Egyházmegyei közgyűlés, presbiterkonferencia, Hetény

14.

Diakóniai bizottság

16.

Egyházmegyei bibliaismereti verseny, Martos

21.

Marianum, szalagavató – úrvacsora

25–30.

Bűnbánati hét

26.

Nőegylet, Nt. Haris Szilárd: A szeretetszolgálat

30.

Lelkészcsaládok találkozója – Negyed

1.

Advent I., úrvacsoraosztás, napközisek találkozója

6.

Konfi mikulás

7.

Ifi-mikulás

8.

Advent II., Együnk együtt, legyünk együtt – gyülekezeti önkéntesek

14.

Presbiterek bibliaismereti versenye

16.

Advent III., nyári nosztalgia

17.

18.

Nőegylet, igei alkalom, jubilánsok köszöntése, szeretetvendégség Nőegylet, zenés igei alkalom, szeretetvendégség – Napsugár csoport

19.

Egyneked akció

19–23.

Bűnbánati hét

24.

Istentisztelet – 16,00

25,26.

Karácsony – úrvacsora

31.

Óévbúcsúztató hálaadó istentisztelet, Ifi szilveszter

Szlovákiai Református Keresztyén Egyház „»Bátorság! Én vagyok. Ne féljetek!« Aztán beszállt ő is a bárkába, és a szél elállt. Az ámulattól nem tudtak hová lenni, mert még a kenyerek csodáját sem fogták fel, a szívük még érzéketlen volt.”

[Márk 6,50-52] 12 │ Kis Tükör

www.reformata.sk