7 minute read

Musicalt Szent Ignácról a Jezsutól az Erkel Színházig

Fotó: Pásztor Péter

Az ökológiai megtérés igénye

Advertisement

A szerző a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia újságírótanfolyamának öregdiákja

Mi való előbbre: a teremtés védelmének keresztényi kötelessége vagy a gazdasági fejlődés? A teremtett világ védelméhez mit adhat a hit és mit a tudomány? Interjú BENEDEK JÓZSEF akadémikussal, a miskolci és kolozsvári egyetem tanárával, aki a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia elnökségi tagjaként az FFJA Átfogó ökológia című fórumsorozatának gazdája.

– Sokak számára a jólét záloga a gazdasági növekedés, ami azonban a teremtett világot és ezzel életfeltételeinket sodorja veszélybe. Tetszetős kompromisszumként szokták emlegetni a fenntartható fejlődést, de kérdés, hogy a fenntarthatóság vagy a fejlődés a fontosabb. Ön szerint létezhet olyan fenntarthatósági modell, amelyben nem elsődleges cél a további gazdasági növekedés?

– A paradoxon feloldható, hiszen egyik meghatározása szerint a fenntartható fejlődés a társadalmilag befogadó, környezeti szempontból fenntartható gazdasági növekedés. Számos kritika érte például a fosszilis energiahordozókra épülő gazdasági fejlődési modellt. Ezen próbálnak most földrészünk államai változtatni azzal, hogy Európában kivezetik a szenet, viszont ezzel sem lehet globálisan mérhető hatásokat generálni, hiszen a Földnek csak egy része áll át az új fejlődési modellre. Sok természeti erőforrást már túlhasználtunk vagy kimerítésének határához közeledünk, de a tudomány és technológia folyamatos fejlődése reményt ad újabb és újabb felhasználási alternatívákra. A gazdasági fejlődés sem fog leállni, de mindig is kérdés lesz, hogy ki fogja megfizetni a zöld átmenet felárát, és hogyan tudunk alkalmazkodni a megváltozott éghajlati, környezeti feltételekhez.

– Ebben az alkalmazkodásban – mint lehetséges jövőképben – hol szerepel, hogy közben teremtett világunkat minimum védeni, de inkább gyógyítani kellene?

– Jellegüknél fogva a fenntartható fejlődési célok a kormányzatokat és a vállalkozásokat képesek motiválni. A mindennapi környezethasználók szintjén nagyon távoli céloknak tűnnek, melyek nincsenek lefordítva a hétköznapi ember szintjére. Ezeket a célokat viszont csak akkor lehet megvalósítani, ha a társadalom nagy része erősen motivált. Ma a szakemberek többsége meg van győződve arról, hogy csak jelentős erőfeszítéssel lehet alkalmazkodni az új környezeti feltételekhez.

– Mondják, ha – bizonyos lemondások árán – életmódunkban jobban előtérbe helyeznénk a Föld szempontjait, az minden tekintetben élhetőbb társadalmat eredményezne. Ön hogyan írná le az „ökológiai megtérés” utáni fenntartható világot?

– Olyan társadalomként, amely több értéket tud fölmutatni, így a benne élők is elégedettebbek lesznek. Az „ökológiai megtérés” fontos része, hogy újra megismerjük a természetet, melytől annyira eltávolodtunk. Ma egy átlagpolgár egyre kevesebb növény- és állatfajt ismer, nem ismeri fel a természet értékeit. A megújulás egyik eszköze lenne az ökológiai nevelés, hiszen ma már senki sem tudja, milyen volt az eredeti, érintetlen természet, s az ember ökológiai lábnyoma ott lesz a következő évszázadokban is. Bármilyen idealisztikusan hangzik, harmonikus viszonyt kellene kialakítani a természettel, és ehhez hozzátartozik a természet értékeinek újrafelfedezése is.

– Mit tart Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű en-

ZÖLD „TÍZPARANCSOLAT” Észlelés: 1. Gondoskodás közös otthonunkról 2. Odafigyelés a szegényekre Értékelés: 3. A természeti világ értékének újrafelfedezése 4. Ökológiai bűnök felismerése 5. A válság emberi gyökereinek belátása Cselekvés: 6. Átfogó ökológia kidolgozása 7. Felelősségvállalás 8. Környezettudatos nevelés 9. Közösségvállalás minden teremtménnyel 10. Ökológiai erények gyakorlása ciklikája legfontosabb üzenetének? – Az enciklika alapján valamilyen módon összekapcsolható a tudomány és a hit. Ha ugyanis az emberek nem rendelkeznek megfelelő belső motivációval és tudással, akkor nem leszünk képesek kiépíteni azokat az alkalmazkodási képességeket, amelyek a változó világhoz szükségesek. Ebben sokat segíthet az egyház, mert az ökológiai és környezeti problémáknak lelki, emberi gyökerei is vannak. Például az, hogy eltávolodtunk a Teremtőtől, és egyéni érdekeinket helyeztük előtérbe. Sok helyzetben az ember helyettesíti az Istent. – A Laudato si’-ben megfogalmazott ökológiai megtérés – amit helyettesíthetünk akár az életmódváltás szóval is – összeegyeztethető a fejlődés fenntartásával?

– Határozottan lehetségesnek látom. Érdemes volna újrafogalmazni a teremtésvédelmi szempontokat, hiszen ezek egyértelműen a fenntarthatóságot erősítik. Már az ószövetségi szövegekben olvashatjuk, hogy a teremtett világ jó és szép, ebből fakadóan felelősségünk van a gondozásáért. Az ökológiai megtérés tulajdonképpen erősíti a fenntarthatóságot, és fordítva is, a fenntarthatósági szempontok beépülése az egyházi intézmények működésébe segíti az ökológiai megtérést.

– A Laudato si’ és a szinodalitás – azaz a klérus és a nép egyfelé igyekvése – szempontjából ön szerint melyek egy mai magyar katolikus értelmiségi legégetőbb feladatai?

– Az ökológiai megtérés feltételezi, hogy léteznek ökológiai erények és ökológiai bűnök is. Ebből vezette le Isaac Kureethadam bíboros, a Vatikáni Ökológiai Bizottság vezetője a zöld tízparancsolatot. Szerintem annak ott kellene lennie minden magyar katolikus értelmiségi íróasztalán, és időnként elgondolkodhatunk azon, mennyire tudjuk hozzáigazítani az életvitelünket. Ezért is örülök, hogy a jezsuiták harmadik egyetemes apostoli preferenciája a teremtésvédelem, és hogy ebből fakadóan a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia befogadta az átfogó ökológáról szóló fórumsorozatot a hit és a tudomány párbeszédének jegyében. A tudomány ugyanis tényekkel, empirikus adatokkal, támpontokkal, a környezethez történő jó és rossz viszonyulás megkülönböztetésével elő tudja segíteni az ökológiai megtérést.

– Minderre alkalmasnak látja a jelenlegi tudományos apparátust, vagy szükség volna kifejezett keresztény alapon művelt tudományra?

– Az utóbbit pártolnám, ugyanis a jelenlegi tudományos képzés nagyon fragmentált, és szűk tudományterületekre van lebontva. Nem találunk olyan programokat, melyekben az ökológia társadalomtudományi és természettudományi része lelkiségi, teológiai, teremtésvédelmi vagy akár biblikus szempontokkal találkozna.

ÁTFOGÓ ÖKOLÓGIA

A Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia „Átfogó ökológia – Laudato si’” fórumsorozatának első alkalmán Nevelős Gábor jezsuita fogalmazta meg a tudomány és hit párbeszédének spirituális szempontjait. Az általa ismertetett megközelítés mögött nemcsak a megújulóenergiatermelés korábban mérnökként alkalmazott ismerete, hanem filozófiai és teológiai stúdiumok is állnak, utóbbiak között a Római Gergely Egyetemen a Laudato si’ enciklika tanulmányozásából szerzett diplomával. Előadásában – a jezsuita lelkiség szempontjából meghatározva a hangsúlyokat – a teremtésvédelem pápai megközelítése alapján három lépcsőt nevezett meg. Az első a jelenségek okainak megismerése, amely nem pusztán a folyamatok leírásáig jut el, hanem mély személyes megélés által belső együttérzésre hív. Ebből az érzelmi helyzetből lehet átlépni a szemlélődésbe, amelynek célja Isten jelenlétének, jóságnak felfedezése ebben a kedvezőtlennek látszó helyzetben is. Figyelmünk megtérése után harmadik lépésként juthatunk el oda, ahol az átfogó ökológiai megtérés hatására megszületik a gondoskodás vágya, mely a teremtett világ védelme és a szegények iránti szolidaritás területén cselekvésre is sarkall. Az eredmény pedig az Úr felismert tervének kibontakozásából fakadó öröm. Mondandójának – és a fórumsorozat nyitóalkalmának is – találó öszszefoglalását adta azzal, hogy a pápai enciklikából kiemelte a következő feladatokat és lehetőségeket: „Az ökológiai megtérés és az átfogó ökológia nem pusztán a jóléti társadalom egy újabb élvezeteket keltő vívmánya, hanem mélyebb megközelítés, amely reményünk szerint tényleg az öröm kibontakozását szolgálja, de nem spórolja meg azokat a szembenézéseket és adott esetben önmegtagadásokat, amire ehhez az úthoz szükség van.”

– Saját plébániai közösségében mi a tapasztalata a teremtésvédelem üzeneteinek fogadtatásáról?

– A bázisközösségem Kolozsváron van, ahol más prioritások viszik el a plébánia energiáit, figyelmét. Remélhetőleg majd a teremtésvédelem is terítékre kerül, de a gyulafehérvári főegyházmegyében ma még nem főtéma. Látok viszont más közösségeket, ahol a teremtésvédelmi elvek erősen működnek. Jó lenne minél több helyen kialakítani például olyan Laudato si’ csoportokat, mint amilyenek Olaszországban működnek. Máshol – említhetem például a Csángóföldet – a hagyományosabb közösségek viszonya a természettel szerencsésebben alakult, így a teremtésvédelem üzenete ott még magától értetődő.

– Megfogalmazott hiányosságokat, célokat, és említett néhány jó példát is. Ha egy napra teremtés-, de legalábbis környezetvédelmi miniszter lehetne, mi volna az első dolga?

– Elsősorban szóba állnék azokkal a helyi és országos vezetőkkel, akik össze tudják gyűjteni és közvetíteni a közösségeink igényeit, tehát mindenképpen egy problématérképet készítenék. Továbbá megnézném, hogy milyen megoldási lehetőségekkel, erőforrásokkal rendelkezem, és olyan cselekvési módszereket vázolnék fel, amelyek alkalmazkodnak valamennyi helyi közösség problémáihoz és szükségleteihez.

– És mit csinálna, ha egy napra püspökké neveznék ki?

– Mindenekelőtt elmennénk egy legalább egyhetes jezsuita lelkigyakorlatra…

Ökológiai examen

Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikájában mindenkit arra hívott, hogy Istennel, az emberekkel és a világgal kiengesztelődve óvja a teremtést. Ennek jegyében tette közzé az Ignáci Pedagógiai Műhely az alábbi exament is, amelynek segítségével reflektálhatunk a teremtett világhoz fűződő személyes kapcsolatunkra.

Mielőtt elkezdenéd az imát, vegyél fel olyan testtartást, amely nem akadályoz abban, hogy a benned munkálkodó Lélekre figyelj. Haladj a saját ütemed szerint, és nyugodtan időzz el ott, ahol a leginkább érintve érzed magad. Ha többen imádkoztok együtt, arra is szánhattok időt, hogy a végén megosszátok egymással, amit az examen közben tapasztaltatok.

* Az ima kezdetén Isten jelenlétébe helyezkedem, aki feltétlen szeretet és határtalan kreativitás. Elképzelem, ahogy a szerető Isten megteremti az egész világmindenséget és annak minden szépségét.

1. Köszönetet mondok Istennek a teremtésért és saját létezésemért.

Hol tapasztaltam ma Isten jelenlétét a teremtésben?

2. Kérem a kegyelmet, hogy Isten szemével tekintsek a teremtésre; lássam fenséges szépségét és nyomorúságát is.

Meglátom-e a szépséget a teremtésben? Meghallom-e a föld és a szegények kiáltását?

3. Kérem a kegyelmet, hogy felismerjem életvitelem hatását a teremtésre és a szegényekre.

Milyen kihívásokkal és sikerekkel szembesülök, miközben igyekszem óvni a környezetemet? Hogyan sikerül a selejtezés kultúrájától elfordulva szolidaritást vállalnom a szegényekkel és a teremtett világgal?

4. Kérem az ökológiai megtérés és a kiengesztelődés kegyelmét.

Melyek azok a szokásaim, amelyekkel én is ártok környezetemnek és embertársaimnak? Kérem Istent, hogy érintse meg és alakítsa át a szívemet.

5. Kérem a kegyelmet, hogy kiengesztelődjek Istennel, a teremtéssel és az emberiséggel.

Kérem, hogy a szenvedőkkel való szolidaritásom a tetteimben nyilvánuljon meg.

6. Az examen végére érve imádkozom a Földért és társadalmunk legkiszolgáltatottabb tagjaiért.

This article is from: