Musicalt Szent Ignácról a Jezsutól az Erkel Színházig

Fotó: Pásztor Péter

A szerző a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia újságírótanfolyamának öregdiákja

– A paradoxon feloldható, hiszen egyik meghatározása szerint a fenntartható fejlődés a társadalmilag befogadó, környezeti szempontból fenntartható gazdasági növekedés. Számos kritika érte például a fosszilis energiahordozókra épülő gazdasági fejlődési modellt. Ezen próbálnak most földrészünk államai változtatni azzal, hogy Európában kivezetik a szenet, viszont ezzel sem lehet globálisan mérhető hatásokat generálni, hiszen a Földnek csak egy része áll át az új fejlődési modellre. Sok természeti erőforrást már túlhasználtunk vagy kimerítésének határához közeledünk, de a tudomány és technológia folyamatos fejlődése reményt ad újabb és újabb felhasználási alternatívákra. A gazdasági fejlődés sem fog leállni, de mindig is kérdés lesz, hogy ki fogja megfizetni a zöld átmenet felárát, és hogyan tudunk alkalmazkodni a megváltozott éghajlati, környezeti feltételekhez.

– Jellegüknél fogva a fenntartható fejlődési célok a kormányzatokat és a vállalkozásokat képesek motiválni. A mindennapi környezethasználók szintjén nagyon távoli céloknak tűnnek, melyek nincsenek lefordítva a hétköznapi ember szintjére. Ezeket a célokat viszont csak akkor lehet megvalósítani, ha a társadalom nagy része erősen motivált. Ma a szakemberek többsége meg van győződve arról, hogy csak jelentős erőfeszítéssel lehet alkalmazkodni az új környezeti feltételekhez.

– Olyan társadalomként, amely több értéket tud fölmutatni, így a benne élők is elégedettebbek lesznek. Az „ökológiai megtérés” fontos része, hogy újra megismerjük a természetet, melytől annyira eltávolodtunk. Ma egy átlagpolgár egyre kevesebb növény- és állatfajt ismer, nem ismeri fel a természet értékeit. A megújulás egyik eszköze lenne az ökológiai nevelés, hiszen ma már senki sem tudja, milyen volt az eredeti, érintetlen természet, s az ember ökológiai lábnyoma ott lesz a következő évszázadokban is. Bármilyen idealisztikusan hangzik, harmonikus viszonyt kellene kialakítani a természettel, és ehhez hozzátartozik a természet értékeinek újrafelfedezése is.

ZÖLD „TÍZPARANCSOLAT” Észlelés: 1. Gondoskodás közös otthonunkról 2. Odafigyelés a szegényekre Értékelés: 3. A természeti világ értékének újrafelfedezése 4. Ökológiai bűnök felismerése 5. A válság emberi gyökereinek belátása Cselekvés: 6. Átfogó ökológia kidolgozása 7. Felelősségvállalás 8. Környezettudatos nevelés 9. Közösségvállalás minden teremtménnyel 10. Ökológiai erények gyakorlása ciklikája legfontosabb üzenetének? – Az enciklika alapján valamilyen módon összekapcsolható a tudomány és a hit. Ha ugyanis az emberek nem rendelkeznek megfelelő belső motivációval és tudással, akkor nem leszünk képesek kiépíteni azokat az alkalmazkodási képességeket, amelyek a változó világhoz szükségesek. Ebben sokat segíthet az egyház, mert az ökológiai és környezeti problémáknak lelki, emberi gyökerei is vannak. Például az, hogy eltávolodtunk a Teremtőtől, és egyéni érdekeinket helyeztük előtérbe. Sok helyzetben az ember helyettesíti az Istent. – A Laudato si’-ben megfogalmazott ökológiai megtérés – amit helyettesíthetünk akár az életmódváltás szóval is – összeegyeztethető a fejlődés fenntartásával?

– Határozottan lehetségesnek látom. Érdemes volna újrafogalmazni a teremtésvédelmi szempontokat, hiszen ezek egyértelműen a fenntarthatóságot erősítik. Már az ószövetségi szövegekben olvashatjuk, hogy a teremtett világ jó és szép, ebből fakadóan felelősségünk van a gondozásáért. Az ökológiai megtérés tulajdonképpen erősíti a fenntarthatóságot, és fordítva is, a fenntarthatósági szempontok beépülése az egyházi intézmények működésébe segíti az ökológiai megtérést.

– Az ökológiai megtérés feltételezi, hogy léteznek ökológiai erények és ökológiai bűnök is. Ebből vezette le Isaac Kureethadam bíboros, a Vatikáni Ökológiai Bizottság vezetője a zöld tízparancsolatot. Szerintem annak ott kellene lennie minden magyar katolikus értelmiségi íróasztalán, és időnként elgondolkodhatunk azon, mennyire tudjuk hozzáigazítani az életvitelünket. Ezért is örülök, hogy a jezsuiták harmadik egyetemes apostoli preferenciája a teremtésvédelem, és hogy ebből fakadóan a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia befogadta az átfogó ökológáról szóló fórumsorozatot a hit és a tudomány párbeszédének jegyében. A tudomány ugyanis tényekkel, empirikus adatokkal, támpontokkal, a környezethez történő jó és rossz viszonyulás megkülönböztetésével elő tudja segíteni az ökológiai megtérést.

– Az utóbbit pártolnám, ugyanis a jelenlegi tudományos képzés nagyon fragmentált, és szűk tudományterületekre van lebontva. Nem találunk olyan programokat, melyekben az ökológia társadalomtudományi és természettudományi része lelkiségi, teológiai, teremtésvédelmi vagy akár biblikus szempontokkal találkozna.

A Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia „Átfogó ökológia – Laudato si’” fórumsorozatának első alkalmán Nevelős Gábor jezsuita fogalmazta meg a tudomány és hit párbeszédének spirituális szempontjait. Az általa ismertetett megközelítés mögött nemcsak a megújulóenergiatermelés korábban mérnökként alkalmazott ismerete, hanem filozófiai és teológiai stúdiumok is állnak, utóbbiak között a Római Gergely Egyetemen a Laudato si’ enciklika tanulmányozásából szerzett diplomával. Előadásában – a jezsuita lelkiség szempontjából meghatározva a hangsúlyokat – a teremtésvédelem pápai megközelítése alapján három lépcsőt nevezett meg. Az első a jelenségek okainak megismerése, amely nem pusztán a folyamatok leírásáig jut el, hanem mély személyes megélés által belső együttérzésre hív. Ebből az érzelmi helyzetből lehet átlépni a szemlélődésbe, amelynek célja Isten jelenlétének, jóságnak felfedezése ebben a kedvezőtlennek látszó helyzetben is. Figyelmünk megtérése után harmadik lépésként juthatunk el oda, ahol az átfogó ökológiai megtérés hatására megszületik a gondoskodás vágya, mely a teremtett világ védelme és a szegények iránti szolidaritás területén cselekvésre is sarkall. Az eredmény pedig az Úr felismert tervének kibontakozásából fakadó öröm. Mondandójának – és a fórumsorozat nyitóalkalmának is – találó öszszefoglalását adta azzal, hogy a pápai enciklikából kiemelte a következő feladatokat és lehetőségeket: „Az ökológiai megtérés és az átfogó ökológia nem pusztán a jóléti társadalom egy újabb élvezeteket keltő vívmánya, hanem mélyebb megközelítés, amely reményünk szerint tényleg az öröm kibontakozását szolgálja, de nem spórolja meg azokat a szembenézéseket és adott esetben önmegtagadásokat, amire ehhez az úthoz szükség van.”

– A bázisközösségem Kolozsváron van, ahol más prioritások viszik el a plébánia energiáit, figyelmét. Remélhetőleg majd a teremtésvédelem is terítékre kerül, de a gyulafehérvári főegyházmegyében ma még nem főtéma. Látok viszont más közösségeket, ahol a teremtésvédelmi elvek erősen működnek. Jó lenne minél több helyen kialakítani például olyan Laudato si’ csoportokat, mint amilyenek Olaszországban működnek. Máshol – említhetem például a Csángóföldet – a hagyományosabb közösségek viszonya a természettel szerencsésebben alakult, így a teremtésvédelem üzenete ott még magától értetődő.

– Elsősorban szóba állnék azokkal a helyi és országos vezetőkkel, akik össze tudják gyűjteni és közvetíteni a közösségeink igényeit, tehát mindenképpen egy problématérképet készítenék. Továbbá megnézném, hogy milyen megoldási lehetőségekkel, erőforrásokkal rendelkezem, és olyan cselekvési módszereket vázolnék fel, amelyek alkalmazkodnak valamennyi helyi közösség problémáihoz és szükségleteihez.

– Mindenekelőtt elmennénk egy legalább egyhetes jezsuita lelkigyakorlatra…

Mielőtt elkezdenéd az imát, vegyél fel olyan testtartást, amely nem akadályoz abban, hogy a benned munkálkodó Lélekre figyelj. Haladj a saját ütemed szerint, és nyugodtan időzz el ott, ahol a leginkább érintve érzed magad. Ha többen imádkoztok együtt, arra is szánhattok időt, hogy a végén megosszátok egymással, amit az examen közben tapasztaltatok.

* Az ima kezdetén Isten jelenlétébe helyezkedem, aki feltétlen szeretet és határtalan kreativitás. Elképzelem, ahogy a szerető Isten megteremti az egész világmindenséget és annak minden szépségét.

Hol tapasztaltam ma Isten jelenlétét a teremtésben?

Meglátom-e a szépséget a teremtésben? Meghallom-e a föld és a szegények kiáltását?

Milyen kihívásokkal és sikerekkel szembesülök, miközben igyekszem óvni a környezetemet? Hogyan sikerül a selejtezés kultúrájától elfordulva szolidaritást vállalnom a szegényekkel és a teremtett világgal?

Melyek azok a szokásaim, amelyekkel én is ártok környezetemnek és embertársaimnak? Kérem Istent, hogy érintse meg és alakítsa át a szívemet.

Kérem, hogy a szenvedőkkel való szolidaritásom a tetteimben nyilvánuljon meg.