PÉLDAÉRTÉKŰ
Esni szabad, SÉRÜLNI NEM Moscu Katalin évek óta tart akrojóga-foglalkozásokat Kolozsváron. Szerdánként hat órától bárki kipróbálhatja ezt az akrobatikából és jógából összekovácsolt mozgásformát a Ziz művészeti és közösségi térben. Katalin szerint az akrojóga elsősorban arra tanít, hogyan bízzunk önmagunkban és egymásban. Nálam ez kísérletként indult. Ugyanezt éltem át korábban a kajakozással és a sziklamászással is, majd jött egy impulzus egy személytől, aki mutatott egy filmet, és megkérdezte, hogy kipróbáljuk-e. Láttam, hogy van benne kihívás, mert a fizikailag lehetséges és lehetetlen mezsgyéjét felfedezhetjük fel vele. Építész vagyok, eléggé értem és érzem a statikát, dinamikát, az anyag fizikai törvényszerűségét. Ez átterelődött mentális síkra, amiben megérthetem, hogyan működik a testem úgy, hogy közben érzelmileg is a lehető legkényelmesebben vagyok. Ez hihetetlenül fontos a résztvevőknek is. Hogy személyre szabott instrukciókat kapjanak, ehhez viszont kicsit közelebb kell hajolni, picit a szavakon túl kell látni, rá kell érezni, ki mikor feszült, és mitől fél. Oktatóként megértéssel, empátiával és sokszor intuícióval kell közelítenem, és ezt örömmel teszem, mert szeretek a megérzéseimmel dolgozni. A kulcsszó az akróban az, hogy le! Ha valakinek valami nem kényelmes, azonnal le kell zárni a mozdulatsort. Nem magyarázkodunk, nem kezdjük a másikat meggyőzni arról, hogy nem is azt érzi, amit érez, és azon ő túl tud lépni, hanem egyszerűen abbahagyjuk, és mikor mindenki ül a
fenekén a földön, megbeszéljük, mi is történt. Ha épp többen vannak magyarok, akkor is elmondom románul vagy angolul a tudnivalókat, utasításokat, hogy mindenki pontosan megértse. Itt is fontos, hogy személyre szabott legyen, ezért mindenkihez igyekszem az anyanyelvén szólni. Nem annyira az eredményeken van a fókusz, mint az együtt eltöltött minőségi időn. Játszunk, jól érezzük magunkat, és közben tapogatjuk, tologatjuk a határainkat. Az akrojóga elsősorban személyiségfejlesztő tréning. Olyan apró részletekre tér ki, hogy kénytelen vagy figyelni. Állandóan vissza kell térned a testedhez és ahhoz, hogy meg kell bíznod valakiben, el kell engedd a gyeplőt, a kontrollt, mert ha a kontrollzónában maradsz, saját magad akadálya leszel. Van benne egy nagy adag intimitás is, ami nem erotikus töltetű, hanem inkább a kizárólagos figyelem intimitása. Nem is tudok máshova figyelni közben, csak a partneremre, a kettőnk viszonyára, ami egy nagyon vagány és nem annyira megszokott kapcsolódási sík. Itt
arról szólnak az érintések, hogy mekkora biztonságot jelentenek: a megtartó erőről. Egyébként esni szabad, sérülni nem. An�nyira el kell menni a széléig, hogy essél. Ez az egyértelmű jele, hogy a széléig jutottál. Néhány alkalom után lassan elkezded észrevenni, mi jó a testednek és mi nem, és megtanulunk esni is, meg lassítva esni, és bízni a partnerben, miközben esel. Talán azok élvezik elsősorban, akik új dolgokat és akár kihívást keresnek, de nem feltétlenül. Annak is jó lehet, aki egyszerűen játszani szeretne másokkal. Ha én tudok ülni úgy egy széken, hogy felemelem a két lábam a földről, akkor miért ne tudnék másnak a talpán ülni ugyanúgy? Olyasmiket mondunk a kezdőknek, amikor ismerkednek mondjuk a repüléssel, hogy egy tollpihe vagy, a bázisnak pedig, hogy szikla vagy. Ezek a képek segítenek felülírni a megfelelési kényszerből származó bénító félelmeket. Sokan úgy érkeznek, hogy biztosak benne, nem képesek bizonyos pózokban megtartani magukat, aztán kis gyakorlással és némi segítséggel látványos fejlődésen mennek át. Éppen azt a legnehezebb elképzelni, hogy itt senkinek nem kell megfelelni, csak néhány technikát kell elsajátítani, amivel biztonságosan tudsz működni akár másfél méter magasan is, fejjel lefelé, a válladdal valakinek a talpán egyensúlyozva.
Stanik Bence
Moscu Katalin bázispozícióban alul látható, felül, flyerként pedig az állandó oktatótársa, Mago-Maghiar Ana
|9
