igen, tessék! 2021. AUGUSZTUS | IX./4. www.igentessek.ro
Erdély legnagyobb példányszámú magyar lapja!
divat Fenntartható
térkép
10. |
Kolozsvári magyar olimpikonok
szempontok | 8. a ruhatárunkban
szezon Spontán utazások íróasztal és iskolapad között
| 4.
MACALIK ARNOLD „VISSZAADJUK A GYALOGOSNAK A KÖZTERET” | 6.
tartalom
9 4
SZEZON
Utolsó napsugarak mögé rejtőzve.... 4 Spontán utazások íróasztal és iskolapad között.......................... 5
PORTRÉ Macalik Arnold: „Visszaadjuk a gyalogosnak a közteret”.......... 6–7
DIVAT
KÖNYVSAROK Bátorítás egy elakadt kérdezőnek: Durica Katarina: A rendes lányok csendben sírnak ............................... 12 A történettudomány „másikja” .......13
LAZÍTS
Sudoku.......................................... 14 Keresztrejtvény.............................14
Fenntartható szempontok a ruhatárunkban ..............................8
PÉLDAÉRTÉKŰ Arany János John Goldként született újjá ....................................9
TÉRKÉP
Kolozsvári magyar olimpikonok...... 10–11
10
13
NYÁRZÁRÓ GONDOLATOK, AVAGY A VÁLTOZÁS SZELE Egy kicsit lezárunk most mindent, hiszen augusztus van, új évszak jön, új tanév, és egyébként is a változások nyarát éljük. Egyfelől elkezdtünk vis�szatérni a normalitásba, és újra rendezvényektől pezseg városunk, miközben folyton alakul arca is, hiszen júliustól már zajlanak az átalakítási munkálatok a Farkas utcában, amiről Macalik Arnoldot kérdeztük, a Mossfern tervezőiroda építészét (6–7. oldal). Ha messzebbre tekintünk, zajlik az élet a nagyvilágban is: augusztusban olimpiára gyűltek össze az élsportolók Tokióban, ennek apropóján megnéztük, kik azok a magyar sportolók, akik feltűzték a térképre kincses városunkat (10–11. oldal). Közben pedig készülünk az átállásra, az őszre is, ehhez hoztunk néhány nyárvégi tippet és iskolakezdési gondolatot a Szezon rovatunkban (4–5. oldal), és aki szekrényét is frissítené, mindenképp olvassa el, a fenntartható ruhatárról szóló összesítőnket a 8. oldalon. Ha pedig a nyáron összegyűjtött energiát egy vállalkozás elindításába fektetné a kedves olvasó, kezdőlöketet nyerhet Kalamár Gáspár Gábortól, aki Példaértékű rovatunkban mesél arról, hogyan nőtt filmes-fotós céggé a szabadidős tevékenysége. GÖDRI CSILLA
12 A kiadvány megjelenését támogatta:
Kentaur Kulturális Egyesület
INGYENES KÖZÖSSÉGI MAGAZIN. Kiadja az Igen, tessék! – Da, poftiți! Egyesület. Megjelenik kéthavonta 18 000 példányban. Felelős kiadó: Talpas Botond Felelős szerkesztő: Gödri Csilla Címlapfotó: Bethlendi Tamás Lapterv: Mihály László Tördelés: Barta-Kinda Ágnes Júlia, Ferencz Csaba-Levente Cím: 400492 Kolozsvár, Meteor u. 74. sz. Telefonszám: 0753-899242 | E-mail: office@igentessek.ro | Honlap: www.igentessek.ro ISSN 2343 – 7723 Az értékesítést a Publicity Next Kft. végzi. Értékesítési felelős: Antalka Gergő Hirdetésfelvétel: antalka.gergo@divads.ro Lapunk 2012-2016 között Igen, tessék! Kolozsvár néven jelent meg. Az Igen, tessék! magazin főmunkatársa, valamint alapító-főszerkesztője 2017–2020 között: Stanik Bence. Egykori főszerkesztők: Győrfi Kata, Jakab Villő Hanga, Kristály Bea, Simó Helga.
3 | 2021. augusztus
szezon
Utolsó napsugarak mögé rejtőzve
A nyár vége kicsit mindig olyan, mintha az év vége is lenne. Igazán találó lehet hát egy lezárás így az ősz kezdetén, amikor napsugarakkal és pihenéstől feltöltődve új motivációk, célok, tervek lebegnek előttünk. Hogyan is tudjuk hatékonyan lezárni ezt a nyarat, hogyan tudunk lélekben felkészülni az újra? Hagyjunk el egy rossz szokást Egyes tudósok szerint háromhétnyi idő szükséges ahhoz, hogy egy szokást elhagyjunk, vagy beépítsünk egy újat a mindennapjainkba. A nyár vége, ősz eleje tökéletes időszak lehet ehhez, mivel a motivációnk még a csúcson van, illetve a sikerélmény is egyre inkább hajt. Iktassunk be új dolgokat A nyári feltöltődésből merítkezve bátran megpróbálhatunk olyasminek nekifogni, amit már rég elterveztünk, talán még az újévi fogadalmunk része, de a hajtás, esetleg nyaralás nem engedte meg ennek bevezetését a mindennapokba. Jó példa lehet a sport, egészségesebb étkezés, mentális egészségre való odafigyelés, de a rendszerességre való törekvés vagy a gyakoribb olvasás se hagyható ki a lehetőségek közül.
valamikor jól fog” kategóriába tartozik, nyugodtan áttehetjük az „eladom, eladományozom, újrahasznosítom a háztartásban” kategóriába, és teret engedhetünk azoknak a daraboknak, amelyek igazán boldoggá tesznek viselésekor. Gyűjtsük össze a nyár fénypontjait Ha dolgoztunk, ha nyaraltunk, ha csak egyszerűen pihentünk, biztos akadnak olyan pillanatok, amelyek kedvesek voltak a nyár folyamán. Az se ritka, hogy ezekről a pillanatokról képek készüljenek, amelyek kön�nyen el is vesznek a telefonunk galériájában. Ezért ajánlott ezeket összegyűjteni egy albumba, akár digitális formába, de ha lehetőségünk van rá, nyomtatva is hangulatos nézegetni
őket. Ha nem készültek képek, összeírhatjuk a kellemes pillanatokat, mivel az emlékeink nagyon gyorsan kikopnak. Emellett jó lehetőség nosztalgiázni, kicsit megállni, hálát adni. +1 Annak ellenére, hogy a naptár már nem feltétlenül azt mutatja, még élvezni tudunk egy kis nyarat. Nem feledkezhetünk meg az indián�nyárról, ami a napsütéssel karöltve csodás látképeket nyújt számunkra. Egy meghatározó lezárás és egy lendületes nyitás erőt adhat az esős időkre, de addig is élvezzük az utolsó sugarakat, és ne feledjük, azok is melengetőek: testnek és léleknek. NAGY ANDREA
Rendszerezzünk A rendszeresség, jó szokások bevezetése megfelelő ritmust, alapot teremthet az életünkben. Elkezdhetjük teendőink rendszerezését például határidőnapló vezetésével, törekedhetünk egy rendezettebb háztartás kialakítására, de akár a ruhásszekrényünket is átvizsgálhatjuk. Nem szégyen, a ruháink még a bőröndben vannak a legutóbbi nyaralás óta, illetve az se, ha csak két ima kíséretében merjük kinyitni a benne uralkodó állapotok miatt. Viszont változtatni ezen szükséges és nem halasztható nyárzáró program. Ha a káosz nem is jellemző ruhatárunkra, átforgathatjuk a meglevő darabokat, hogy ne a legbelső zugból kelljen előszedni a kedvenc pulóverünket egy borongósabb őszi reggelen. Ha találunk olyasmit, ami már két éve a „majd
Igen, tessék! magazin | 4
Spontán utazások íróasztal és iskolapad között
A
z utóbbi másfél év radikális változásokat hozott a gazdaságban, kultúrában és természetesen a tanügyben is. A koncentráció, motiváció, jelenlét koncepciója is megváltozott az elmúlt másfél évben. Eszközök mögül, eltolódott idő- és helyérzékeléssel zajlott a tanulás, kicsik és nagyok számára egyaránt. Az iskolások rövid ideig élvezhették csak igazán, hogy a társaikkal lehetnek, természetesen távolságtartással és egy adag kézfertőtlenítővel. Hogy miben változtatta meg a fiatalokat ez az állapot? Egyelőre nem tudhatjuk, de az előre látható, hogy meghatározó lesz az életükben ez az időszak. Ősztől minden olyan lesz, mint régen? Igen és nem. Reményteljes, hogy a jelenléti oktatás a levegőben van, ugyanakkor a következő hullám és a megváltozott szokások is. Töltsünk hát minél több időt emberek között, természetesen saját és társaink egészségére figyelve. A szociális életünk nagy fordulatokat vett, a normalitás visszaállításához szükséges az, hogy minél több barátot, családtagot, ismerőst lássunk, érzékeljünk, kommunikáljunk velük. Ha tagadjuk, ha nem, az impulzussze-
5 | 2021. augusztus
gény környezet után fárasztó lehet újra szocializálódni, ezért is szükséges felkészítenünk magunkat, esetleg gyermekeinket, unokáinkat arra, hogy újra napi 6-8 órát emberek között legyünk. Szükség lehet a koncentrációs készség fejlesztésére is, hiszen egyik legnegatívabb hozadéka a járványidőszaknak és az otthonról tanulásnak az volt, hogy az eddig is
rövidnek számító koncentrációs idő tovább csökkent az online órák, lezárt kamerák, kéznél lévő okostelefonok miatt. Ahhoz, hogy az iskolapadban a tanár ne két perc után veszítse el az osztály figyelmét, fokozatosan hozzá kell szoktatni a gyerekeket, unokákat ahhoz, hogy jelen legyenek, és az előttük álló feladatra koncentráljanak, hogy félretegyenek telefont, játékot, és például zavartalan olvasással töltsék az időt. Mindeközben pedig maradjunk rugalmasak, legyünk felkészülve az esetleges változásokra. Nem tudhatjuk, hogy meddig tart a lehetőség, hogy személyesen találkozzunk. Kiszámíthatatlan időket élünk, amelyben meg kell tanuljunk több lábon állni, alkalmazkodni. Az elmúlt másfél év felkészített rá, hogy meg lehet oldani online is rengeteg problémát, így is lehet tanulni, fejlődni, csupán akarat kérdése mindez. Így nem szabad pánikba esni, ha esetleg újra ehhez a forgatókönyvhöz evezünk vissza. A fontos, hogy arra törekedjünk, hogy a legtöbbet hozzuk ki a nehéz helyzetekből is! NAGY ANDREA
portré
Júliusban elkezdődtek a munkálatok a nyáron amúgy is élettől pezsgő Farkas utcában és környékén. Tettünk hát mi is egy sétát, és kicsit körbejártuk a helyszínt Macalik Arnolddal, a Mossfern tervezőiroda építészével, aki nemcsak az átalakítási tervekről mesélt lapunknak, de szóba került a hivatás, a város arcai, az ember és a közösség szerepe.
„Visszaadjuk a gyalogosnak a közteret”
– Néhány hete zajlanak a munkálatok a Farkas utca és környékének köztéri rendezésében a Mossfern tervei alapján. Mi az alapkoncepció az új téralakításban? – Több dologra is figyeltünk a tervek körvonalazásakor, ezek közül pedig az embert tekintem a legfontosabbnak, a városba honosan beágyazott polgárt. Valamiképp feladatunk, hogy visszaadjuk a gyalogosoknak a közteret, hogy ne csak egy keskeny, épületek tövében kígyózó járdán tudjunk járni-kelni, hanem saját természete szerint szabadon használjuk a közteret. A gépjárműpiac sokszorosára nőtt, mára bárki számára hozzáférhető egy autó, és tulajdonképpen sokszor a várost is hozzá akarjuk szabni a jelentkező közlekedési és parkolási igényeinkhez. Ez felzabálja a közteret, holott hosszú távra tervezve inkább a forgalom fokozatos és lassú csökkentésére, optimizált megszervezésére lenne szükség, vagy fordítva megközelítve arra, hogy a lakók számára visszanyerjük a közteret. Erre törekszünk azáltal, hogy a parkolóhelyeket az utcán megszüntetjük, és a járda–úttest viszonyt is megváltoztatjuk. Emellett a zöldövezet szempontjából is átalakításra van szükség, hogy hűvösebb sétáló övezeteket teremthessünk fákkal, amiknek ültetésénél figyelembe vesszük a már térbe ágyazott formákat, színeket, az épületekre való rálátást vagy a madárszót. Másrészről pedig a tervezéskor az összefüggésekből indultunk ki, azaz önmagából a megörökölt és sokrétű Farkas utcából. Ez az utca nagyon különleges: nemcsak a városban, hanem egész Európában kapásból nem tudnék olyan helyet megnevezni, ahol az értékek ilyen gazdag rétegződése közepette ezek sose
kapcsolódtak az emberi adok-kapokhoz, hiszen itt sosem voltak üzletek, sem piac avagy „cirkuszi zsibongás”. A Farkas utcának van egy kiemelt rangja: itt színház működött, ősi kollégiumok vannak, egyetem, nyomda, öregotthon épült, egyik a másik után, és ezek szelíden átmentődnek a jelenkorba is. Éppen ezért véltük úgy, hogy ha már valami ilyen szépen és gazdagon rétegzetten alakult ki, akkor ehhez nem kell hozzámatatni. Sokszor úgy érzem, az építkezésben mindenki a „soselátott”, az új megalkotására törekszik, bizonyos dolgokat túlharsogunk, átesünk
a ló túloldalára, és ahelyett, hogy egy szolid alapra általános jó minőségben élhető tárgyi környezetet építsünk, sokszor elfelejtjük az alapot, és egyből a külszíni cicomán, az aranymintán gondolkodunk. – Van-e kedvenc helyed a városban, egy olyan tér, környék, ami az otthonosságot jelenti? – Régebb ugrottam volna, hogy válaszoljak, és bár valamelyest sorsszerű, de itt zárul is a kör. Én úgy nőttem fel, hogy az ablakomból a Farkas utcai templomot láttam, és úgy mentem iskolába, majd haza, hogy ezen az utcán haladtam
Igen, tessék! magazin | 6
végig. Itt sétáltam hegedűórára, itt töltöttem a mindennapjaim, és bódító hársfaillatban az első csókra is úgy emlékszem, hogy egy röpke pillanatra majdnem sikerült elvonni Szent György és a sárkány figyelmét. Emiatt bármilyen furcsa is, én a Farkas utcában vagyok otthon, annak ellenére, hogy már régen egy a vasúton túli évgyűrűn lakom. Ahol én beoltódtam ebbe a polgári világba, az a belváros, és ezért a sors kegyeltje vagyok, hiszen itt nőhettem fel, az egyetemi diplomamunkámat is a Farkas utca építéstörténetéből, restaurálásából készítettem, és nem is álmodtam, hogy valaha ebben két követ odébb tudok lenni. De rá 25 évre mégis arra ébredtem, hogy ennek a köztérrendezésnek tervezője vagyok. Nagyon nehéz munka, épp most jöttem haza Ukrajnából, ahol köveket válogattunk, mert az a fajta ember vagyok, aki nem katalógusokból választja ki a mintákat, hanem szabadon engedem a kezemet is gondolkodni, miközben utánajárok az utánajárhatónak. Ez az építőtelepen is így van, hosszas folyamat lesz megszerettetni a finomhangolásokat a teljes csapattal, hogy a kialakulás rétegeihez kortárs módon visszacsatolhassuk a teret anélkül, hogy ebben szerepet engednénk a szépészkedésnek, a formatervezésnek. Olyan ez, mint a házimunka: ha jól végezted, nem látszik, ha nem végezted, ordít. Nem kell szót kérni, hanem egy szolid alapot, csendet kell képezni és engedni leválni azokat a jegyeket, melyek az évek során idegen módon ellepték a belvárost. – Hogyan lehet egy ekkora városba szépen bekötni az új részeket? – Általában azok a struktúrák, melyek nemcsak a rendeltetés, de élhetőség szempontjából is jól kigondoltak, úgymond „szervesek”, belenőnek, hajszálerek mentén beleszövődnek az egészbe. Azt pedig, ami nem működik, a körülötte levő struktúra kiveti. Persze olykor a burjánzó szövet visszahat és megbetegítheti az gazdáját is. És ez nem kis mértékben a gazdán is áll! Számomra nem is az a kérdés egy ilyen városban, hogy például a Békás negyed milyen lesz pár év múlva. Egy város mindenképpen egy olyan vetületet és réteget is tartalmaz, ahol valamilyen szinten tudunk is egymás-
7 | 2021. augusztus
ról: szomszédsági viszonyok, iskolai, templomi közösségek vannak, megvan, hogy ki hordja ki nekünk a tejet Méráról, klubok alakulnak stb., és ennek vannak egyre táguló körei. Egy közösség számára úgy kezdődik a dolog, hogy mikor jelen vagy benne, egy valamiféle önazonosságot nyersz a közösség részeként, ami kölcsönös tartóerőt feltételez: a közösség is tart téged, és te is tartod, szolgálod a közösséget. Ha nemcsak elemzünk, hanem hangolunk és buzdítunk, akkor ilyen irányba mozdítanám el az egészet: így tekintsünk a társainkra, egy ilyen szövetet próbáljunk alkotni a városban.
„Olyan ez, mint a házimunka: ha jól végezted, nem látszik, ha nem végezted, ordít. Nem kell szót kérni, hanem egy szolid alapot, csendet kell képezni és engedni leválni azokat a jegyeket, melyek az évek során idegen módon ellepték a belvárost.” Igencsak jó alkalom például a minden év augusztusában zajló Kolozsvári Magyar Napok is arra, hogy rálássunk, milyen sok rétege van egy városnak még egy adott nyelvi struktúrán belül is. Hiszen a nyelv nemcsak egy kódrendszer, de annál sokrétűbb örökség, ami értéket hordoz, megtartó erőt biztosít – egy belső energiája van, amit néha észre sem veszünk. Töprengtetek már el Berecz
András mesélésén? Sok minden azon múlik, hogy milyennek tekintünk egy környezetet. Ha élhetőnek tekintjük, akkor azzá lesz, mert olyan formában kezdjük el használni, vagy pontosabban: élni és éltetni. Megrögzötten hiszek abban, hogy ha nem alszunk és nem alélunk el ott, ahol vagyunk, hogyha egy kis tudatossággal fogadjuk el a dolgokat, csodaországra ébredünk. Valamiképp a munkámban is egy ilyenfajta támogatottságot érzek, és ha nem megvetni vagy kijátszani akarom a rendszert, hanem csak megteremteni azokat a lehetőségeket, amelynek mentén az egy egészséges szövetbe belenő, akkor ez gyakorta igazolódik. Ha felismerem, hogy egy adott rendszer vagy környezet nem korlátoz, hanem tart és éltet, az szárnyakat tud adni, és ez egy nagyon fontos dolog! Tán ilyen a mi erdélyi voltunk is: be vagyunk ágyazva egy olyan struktúrába, amit sokszor kalodaként értelmezünk, viszont ha ezt forrásként tekintjük, abban a pillanatban szárnyakat adhat. Úgy tekintem, hogy a világ, amiben élünk, csodásan szolgálhatja a javunkat, és ezzel élni kell. És akkor: miénk a világ! Ahol pedig a kárunkat okozná, ott nem panaszkodni és háborogni kell, hanem bölcsen elmenni mellette, nem a rosszra fókuszálni és mintegy kalodát rázva veszteni az energiát. Jó, persze… beismerem, ez a buzdítás főképp magamnak szól. „Mindegy, hogy milyen és mennyi, csak legyen jó és sok!” SZÖVEG: GÖDRI CSILLA KÉP: BETHLENDI TAMÁS
divat
Fenntartható szempontok a ruhatárunkban
Őszre készülődve többen is frissítjük ruhatárunkat. Éppen ilyenkor aktuális hát beszélni arról, hogyan tehetjük meg mindezt úgy, hogy közben környezetünk védelmére is figyelmet fordítunk.
A
fenntarthatóság és a gyártási folyamatok átláthatósága egy re nagyobb teret hódít a divat iparban, amely egyrészt betudható a nemzetközi tendenciáknak, más részt a pandémia alatt tudatosabbá váló fogyasztóknak. Ettől függetle nül nem szabad elfelejtenünk, hogy a környezettudatosság, valamint a slow fashion fogalma már az utóbbi évek ben is megkerülhetetlen volt a szak mai diskurzusok során, azonban 2021-re egy egészen új irányvonalat is kijelölt a divatipar jövőjét illetően. Mi is a baj konkrétan a divatiparral? Kezdjük ott, hogy nem egy újkeletű problémával állunk szemben, hiszen a divat világa a maga hihetetlen mér tékű túltermelésével és elképesztő mennyiségű szemétfelhalmozásával sosem volt egy környezetbarát „gé pezet”. Az anyagok elkészítéséhez, a gyártáshoz, szállításhoz, csomago láshoz számtalan procedúrán mennek keresztül azok a ruhadarabok, melyek végül aprópénzért kerülnek a fast fashion üzletek polcaira. Ha nagyon messziről szeretném kezdeni a probléma bővebb kifej tését, akkor két kulcsfogalmat kell megemlítenem: az egyik az erdőir tás, a másik a biodiverzitás (és annak rongálása). Persze mindez ennél is jóval összetettebb, hiszen említhet ném azokat a textilek és különböző anyagok festéséhez használat vegy szereket is, amelyek a talajba szi várogva beláthatatlan következmé nyeket vonnak maguk után. Ott van az a tény is, hogy a harmadik leg vízigényesebb iparágról beszélünk, és persze nem mehetünk el szó nél kül az emberi és etikai megközelítés mellett sem, hiszen az ún. „sweat shopokban” fillérekért dolgoznak az
olcsó divatcikkeken, hogy a materia lista világ kielégülésre leljen a buti kok és áruházak kínálta töménytelen ruha és kiegészítő közül válogatva. Mint a téma minden oldalának, en nek is megvan a maga összetettsége és problematikája. Így például: több teret igényelne a kevert szálas anya gok elleni küzdelem, ugyanis hiá ba hitegetjük magunkat azzal, hogy ha az adott ruhadarabban van egy kis természetes alapanyag (a műszá lak mellett), nem lehet annyira ártal mas. Érdekes, ám annál szomorúbb tény, hogy a megfelelő módon kezelt és hosszú életciklust megélt műszálas ruhák kevésbé ártalmasak (és együtt reciklálhatók), mint a kevert szá las anyagok, hiszen utóbbiaknál pont az összetételük teszi lehetetlenné az újbóli felhasználást. S habár a boly gón található ruhák több mint 65%a műszálas, ha harminc hétig hord juk azokat, már „le is dolgoztuk” az előállításból fakadó káros kibocsátást. Melyik a legkörnyezetbarátabb anyag? A válasz ezúttal sem egysze rű, hiszen figyelembe kell vennünk a természetes anyagok (például gyap jú, selyem, pamut, len) időtállóságát, és azt is, hogy az anyag előállítá sa mennyiben károsíthatja a biodi verzitást, és mennyi vizet (és milyen éghajlatot) igényel a folyamat. Ös� szességében a cél mindig az, hogy bármilyen anyagösszetételű ruháról beszélünk, igyekezzünk megfelelő en karbantartani, hogy minél tovább hordhassuk. A természetes anyagok mellett szól, hogy a műszálas termé
kekből származik a mikroműanyag, amiről szintén fontos pár szót ejteni. Sajnos még mindig kevesen tudják, hogy a ruhák mosása közben a gép ben való „súrlódás” következtében a műszálas anyagokból apró darab kák válna le, melyek a vízbe kerülve apró méretük miatt kikerülnek min denféle szűrőt, így végül a csatorná ba, majd az élővilágba jutnak. Ezek a mikroműanyagok (bár nem csupán a ruhaviseletünk árán) mostanra meg találhatók a tenger fenekétől kezd ve a halakon át egészen az ivóvízig mindenhol. Valahol összekapcsolódik az egész folyamattal annak a ténye is, hogy a sokak által kedvelt kímélő mosás nagyobb kárt okoz a környe zetben a normál mosásnál, hiszen jelentősen több mikroműanyagot mos ki a ruhákból, és több vizet is használ. Szerencsére azonban egyre több helyen kapni olyan mikromű anyag-szűrőket (mosózsákok for májában), melyekkel megakadá lyozhatjuk vagy legalább jelentősen csökkenthetjük a jelenséget. Bárhogy is nézzük, az újabb megoldások min den esetben újabb kérdéseket vetnek fel, de kötelességünk arra töreked ni, hogy csökkentsük öltözködésünk káros hatásait a környezetünkre és jövőnkre nézve. Ideje változtatni!
Az összeállítást CSALÁR BENCE készítette, akivel a szeptember 2–5. között zajló VIBE: The City Edition marosvásárhelyi fesztiválon lehet majd találkozni a MOL Teraszon.
Igen, tessék! magazin | 8
példaértékű
Arany János John Goldként született újjá Kalamár Gáspár Gábornak természetes volt, hogy nemcsak az erdélyi magyar, hanem a teljes romániai piacra pozicionálja fotós és reklámvideós vállalkozását. Társával már a kezdetekkor több lábon álló, rugalmas és kliensközpontú szolgáltatás fejlesztésére törekedtek. A Gavart mára széles termékpalettával és nemzetközi klienskörrel rendelkezik.
S
züleim ruhakészítő vállalkozásánál azt láttam, hogy nemcsak Budapest felé voltak nyitottak, hanem a román közönség felé is. Rengeteg vásárba jártak Bukarestbe, nagyon tetszett az a hétköznapi, politikamentes románság, amellyel ott találkoztam, és akiknek semmi baja nem volt a magyarokkal, nagyon vendégszeretőek voltak. Ez a korai tapasztalat visszahatott később, nyitottabbá tett. Édesapám sokat fotózott, még a kilencvenes években a kezembe nyomta a Zenitjét és az S-VHS-kameráját, megbízott bennem, nagyon jó mentorom volt. Eleinte szabadidőnkben foglalkoztunk filmezéssel és fotózással Kolozsváron, ez 2010–12 körül lehetett. Aztán Vali Turean kollégám, akivel még korábban elhatároztuk, hogy közösen próbálunk meg fotós és videós szolgáltatást kínálni, felmondott a munkahelyén. Egyértelművé vált, hogy nekem is választanom kell. Nehéz volt otthagyni a Sapientia egyetemet, ahol akkoriban PR-felelős voltam, imádtam a munkámat és az ottani közösséget. Nagy szerencsém volt azzal, hogy a partnerem román anyanyelvű, rajta keresztül bekerült a cégünk a többségi körforgásba. A családi események filmezése és fotózása, amivel eleinte foglalkoztunk, lehetőséget adott arra, hogy beszerezzük a minőségi technikát. Aztán
9 | 2021. augusztus
érkeztek céges megrendelések, amik egy más irányú fejlődés lehetőségét hozták magukkal, idővel teljesen átálltunk ezekre. Jelenleg a megrendeléseinknek kis százaléka jön magyar közegből, a legtöbb inkább román vagy nemzetközi vállalatok helyi irodáitól érkezik. Lehet, nagyképűen hangzik, de minket a járvány egyáltalán nem érintett negatívan. A kreatív iparágakban időnként szükség van ezekre a lelassult, akár a lustaságról is szóló időszakokra. Jó volt újratervezni a céget, gondolkodni és sokat tanulni. Szerencsére a betervezett munkák hónapokra, akár évekre is ellátnak teendővel. Az elején számomra mint Székelyföldről Kolozsvárra költözött magyarnak nehéz volt a nyelvet az iparágban szükséges szinten művelni. A kollégám végtelen türelmének is köszönhető, hogy ma már ez nem jelent akadályt. Az iroda fenntartása is kemény dió volt az elején. Hamar felfedeztem, mekkora luxus volt, hogy a Sapientián volt kapus, rendszergazda, beszerző, takarító személyzet, gazdasági osztály, és hogy főnökeim is voltak, aki a felelősséget vitték. Valamikor 2013-ban jutottunk oda, hogy nevet kerestünk a szolgáltatásainkhoz, így született a Gavart. Akkoriban halomra néztük a YouTube-os influenszereket, új technikát próbáltunk tanulni. Közben berobbant a Facebook, és egyre nagyobb
hangot kaptak az online-ra készülő médiatartalmak. Akkor egy autó árának megfelelő összeget kellett egy kamerára költenünk úgy, hogy még életünkben nem fogtuk a kezünkben. Közben eléggé organikusan nőtt a csapat, idővel maguktól jöttek kollégák, akik szerettek volna együttműködni velünk. Három évvel ezelőtt rájöttünk, hogy szükségünk van egy partnercégre, amelynek hasonló az értékrendje, és ugyancsak reklámokkal foglalkozik, de annak inkább a kreatív részével. Felfedeztük a Kreatív Kolozsvár egyik vállalkozásfejlesztő workshopján a BOLD Branding Studiót, fél évvel később már összebútoroztunk, az Arany János utca 13. szám alá költöztünk. Sokat gondolkodtunk, mi legyen az iroda neve, ami románoknak és külföldieknek is hordoz jelentést. Végül, és ez is sokat elmond a működésünkről, Arany János után John Gold 13. lett az iroda neve. A csapatban mindenkinek megvan a kedvenc területe, legyen az a zenés videóklip, divatfilm, kisjátékfilm, dokumentumfilm vagy akár autós témájú sorozat. Hosszú távon együttműködve ezekre a saját projektekre is hangsúlyt szeretnénk fektetni a megrendelések mellett. A másik fejlődési vonal pedig az oktatás. Dr. Bátori Anna tanárnő meghívására 2019 óta a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Színház és Film Karán tanítok. Ez egy új fejezet számomra és a cég számára is, hisz örömmel foglalkoztatjuk a diákokat egyetemi teendőik mellett, és az eddigi tapasztalatok alapján rengeteget tanulunk egymástól. STANIK BENCE
térkép
Kolozsvári magyar olimpikonok
Az olimpiai játékot mindig nagy érdeklődés övezi, így augusztus elején több háztartás is az idén nyárra halasztott, 2020-as tokiói olimpiai játékoktól és az otthon szurkolóktól volt hangos. Kolozsvár sem szűkölködik olyan történetekben, melyek ezekről a sportolókról szólnak, ezekből szemezgetve készítettünk egy áttekintőt Killyéni András kolozsvári sporttörténész segítségével, akit idén a Magyar Olimpiai Akadémia egyhangúan beválasztott tagjai közé, így az első határon túli, erdélyi tagja lett a Magyar Olimpiai Bizottság munkáját segítő testületnek.
M
i, magyarok, sportnemzet vagyunk. 1894-től, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megalakulása óta Magyarország mindent elkövetett annak érdekében, hogy részt vegyen az olimpiai játékokon, annak ellenére is, hogy a 20. században számos politikai nehézség hátráltatta benne: 1920-ban az első világháború vesztes államaként nem vehetett részt, 1984-ben a kommunista országok Románia kivételével bojkottálták az olimpiát. Kolozsvár az első világháború előtt és után is nagyon fontos sportközpontnak számított az erdélyi magyarság számára. Az 1868 utáni különböző sportreformok hatására középiskolai, egyetemi és egyesületi szinten is hatalmas változások történtek. 1908-ban szerepel először Kolozsvár színeiben sportoló az olim-
pián, egészen addig bukaresti egyesülethez csatlakoztak azok, akik ki szerettek volna jutni. A Kolozsvári Egyetem Atlétikai Klub sportolójaként került ki az olimpiára Somodi István. A Kakasos templom helyén álló iskola udvarán edzett a verseny előtt fáradhatatlanul, mások legnagyobb bánatára, hiszen többször is feljelentették őt a püspökségen, amiért gyakorolni mert nyilvános téren olyan öltözetben, ami akkoriban sértette az emberek erkölcsét. Miután a püspök úr tudomást szerzett arról, hogy Somodi az olimpiára készül, készségesen gratulált neki, engedélyezte számára az edzéseket, aminek köszönhetően 1908-ban kijutott Londonba, ahol magasugrásból olimpiai ezüstéremmel tért haza. A hatalmas siker után döntött végül úgy a városvezetőség, hogy az elért ered-
„1908-ban szerepel először Kolozsvár színeiben sportoló az olimpián, egészen addig bukaresti egyesülethez csatlakoztak azok, akik ki szerettek volna jutni.” ményhez méltó helyszínt hoznak létre a sportolók számára, három évvel később pedig el is készült a Sétatéren lévő stadion. A kolozsvári sporttörténelem egyik érdekes színfoltja Hollacsek Ernő (Holacsek, Holecsek néven is emlegették), akinek a pontos élettörténetét csak az újságcikkek alapján lehetett összerakni. Igazi sportembernek számított, a labdarúgástól megkezdve, az atlétikán keresztül a korcsolyázásig szinte mindent kipróbált, ahogy az akkori időben,
Az ezüstérmes Somodi István magasugrása az 1908-as londoni ötkarikás játékokon Igen, tessék! magazin | 10
1984-ben Los Angelesben Tasnádi István súlyemelő második lett az 1910-es években szokás volt. Az 1912-es stockholmi olimpiára a saját költségein utazott el, és az atlétikai összpróbában szerette volna megmérettetni magát, amiről sajnos elkésett, így nem vehetett részt a versenyen. Ekkora csalódás után az egyik csapattársa felajánlotta,
csak részvételi éremmel tért haza, élményekkel, tapasztalattal gazdagodott, és ugyan nem abban a sportágban, amiben szeretett volna, de mégis részt vehetett az olimpián. A sok erdélyi magyar siker ellenére az első világháborút követően a román sportvezetés nem kimondottan támogatta az atlétikai mozgalmakat kellőképpen, rengeteg ígéretet nem teljesítettek, éppen emiatt nagyon sok versenyszámból végül kimaradtak, vagy a helyzet miatt nem tudták kihozni magukból a maximumot. Pontosan ez történt Péter Lászlóval 1928-ban, aki saját költségein, a temesvári csapat színeiben részt vett az amszterdami olimpián. Mivel nem kapott kellő támogatást, kihasználta az utazás minden formáját a vonattól megkezdve a szekérig, így mire Amszterdamba ért, teljesen kimerült, a selejtezőben csak a harmadik helyet érte el a korcsoportjában, és nem jutott be a döntőbe. A második világháborút követően az 1952-es olimpián minden idők egyik legnagyobb román válogatottja vett részt, köztük több kolozsvári magyar tehetséggel is. Ezt
Mexikóvárosi olimpia (1968): Silai Ilona középtávfutó (215-ös mez) ezüstje hogy vegyen részt az akkor még létező helyből magasugrás próbáján. Ez egy olyan versenyszámnak számított, amit nem annyira tartottak nyilvántartásban, így a neve sem szerepel egy jegyzetben sem. Bár
11 | 2021. augusztus
az időszakot javarészt a kommunista sportpolitika befolyásolta, hiszen Bukarestből meg volt határozva, hogy ki milyen sportágban versenyezhet. A legjelentősebb teljesítményt ebben az időszakban a vívók
hozták, 1956-ban a 18 éves Orbán Olga – aki ekkorra már többszörös országos bajnok volt – megnyerte a selejtezőt, az elődöntőt, a döntőben egyetlenegy asszót veszített el, és a végső megmérettetés után olimpiai ezüstéremmel térhetett haza, ezzel is megszerezve Románia első érmét vívásban. 1968-ban Silai Ilona középtávfutó ugyancsak szép eredményt szerzett. A nehéz körülmények között élő sportolóhoz nem sok reményt fűztek az akkori időben, éppen ezért edzője, Bíró György mindent megtett annak érdekében, hogy kiválóan felkészítse a fiatal lányt, aki az egész ország legnagyobb meglepetésére pedig olimpiai ezüstérmet szerzett. Zörgő Éva gerelyhajító a három M betűs olimpia (München 1972, Montreál 1976, Moszkva 1980) résztvevője mindháromszor eljutott a döntőig, érmet viszont sajnos sosem nyert. Állítása szerint akkoriban kevés hangsúlyt fektettek a pszichológiai felkészítésre, és a ráhelyezett nyomás miatt nem tudta hozni a kívánt eredményt. Hasonló cipőben járt Papp János vívó is, akit azért nem vittek ki a müncheni olimpiára, mert az akkori válogatott kapitány szerint egy 18 éves gyereknek nincs helye egy ilyen kaliberű megmérettetésen, négy évvel később viszont már a bukaresti csapat színeiben versenyzett. Montreálba a meglepetés erejével érkezett, senki sem számított a tehetségére és a tudására, így a két legnagyobb ellenfelét az első körökben sikerült leszerelnie. Ezután került rá egy olyan nyomás, ami miatt a következő három kört elvesztette, a végső eredmény miatt pedig a bronzéremről is lecsúszott. A nyolcvanas években tűnt fel Tasnádi István, aki súlyemelésben lesérülve is olimpiai ezüstérmet szerzett az 1984-es olimpián. Az ezt követő években, évtizedekben egyre kevesebben indultak Kolozsvár színeiben. Nagy meglepetés volt, amikor Miklós Andrea 2016-ban indult a román 4×400-as váltóban, majd pár éve átigazolt a bukaresti csapathoz, és bár sérülés után van, kiutazott idén Tokióba, ahol végül egészségügyi okokból nem állt rajthoz. KABAI KRISZTINA
könyvsarok
Bátorítás egy elakadt kérdezőnek: Durica Katarina: A rendes lányok csendben sírnak
E sorok írója jó eséllyel nem véletlenül feltételezi, hogy az olvasó számára ismerősek „A városban/faluban mindenki tud róla, hogy...” kezdetű, magánbeszélgetésben, lesütött szemmel vagy éppen pletykás hangvételben induló történetek. Durica Katarina A rendes lányok csendben sírnak című regénye egy ilyen történet kimondását és egyben komolyan vételét vállalja.
Ú
gy is mondhatnánk, az idei Kolozsvári Ünnepi Könyvhét alkalmával bemutatott könyv az újvidéki szerző szülővidékét, a Csallóközt uraló bűnszervezet „rémtetteit” beszéli el. Az eseményeket azonban nem egy magabiztos nyomozó szempontjából követjük nyomon, aki mindenen felülemelkedve briliánsan leleplezi a bűnöst, hanem három nő, egy tinédzser, egy középkorú fodrász, illetve egy idős asszony nézőpontján keresztül ismerhetjük meg
a csoportos megerőszakolást túlélő lány, az eltűnt szerelmét kereső nő és a maffiának dolgozó gyermekét elvesztő anya történetét. Innen nézve nem pusztán „rémtetteket” olvasunk, amelyen kellemesen megborzonghatunk, hanem egy közösség által elszenvedett erőszaktörténetet, amelynek eredménye családok összeroppanása, a feldolgozhatatlan gyász, tehetetlenségérzet és a mindent körüllengő és megmérgező szégyen. És innen válhat a mindenkori olvasó számára is ismerőssé a történet, annak ellenére is, ha nem mindenki számára adott a tapasztalat, hogy egy bűnszervezet utcai atrocitásaitól tartva kelljen iskolába, munkába mennie. Mégsem nehéz elképzelni azt a csendet, pisszegést vagy eltávolító, felületes beszédet, amely a dunaszerdahelyi családokban, fodrászatban és lépcsőházban az erőszakkal kapcsolatban megelevenedik. Már csak az is beszédes, hogy a történet főszereplői mindannyian ugyanabban a tömbházban élnek, mégsem tudják elmondani egymásnak történetüket, amely az erőszakkal járó egyik legkínzóbb érzés, a magány leküzdésében segíthetne. A rendes lányok csendben sírnak történetei egy nagyobb abúzustörténetbe ágyazódnak, ugyanis az újvidéki kisebbség fokozatos térvesztéséből is kapunk egy kis ízelítőt. Ez a szál azonban nem uralja a cselekményt, főként megmosolyogtató, ahogyan a szereplők a szlovák átvételeket használják, és mivel senki sem érzi úgy, hogy magabiztosan használná az állam nyelvét, elhallgatnak, amint egy szlovák vendég megjelenik a fodrászszalonban. De ezáltal mégis ráláthatunk arra, hogyan erősíti fel egymást a politikai rendszer, a kö-
zösség és az egyén szintjén a szégyen és a magárahagyottság érzése. Végül pedig mindennek az ellenszeréről is tanulhatunk valamit: a traumatörténetek felvállalása, az erőszak ellen való bátor felszólalás és a szolidaritás gesztusai, ezeknek a lehetőségei is ott lapulnak a történetben. A gyógyír pedig éppen a közösségélmény, az újrakapcsolódás lehet, amin keresztül mindenki megtapasztalhatja, hogy nincs egyedül. Mi az, amit mi is félünk kimondani? Miért félünk beszélni róla? Hogyan foghatnánk neki a saját történetünknek? És miben áll a gyógyulás lehetősége? A regény nem fogja mindezt megválaszolni. De a szerző érintettségéből is fakadó bátor felvállalás erőforrása lehet a kérdezésben és válaszok után való kutatásban elakadt olvasónak. GEGŐ VIRÁG
Igen, tessék! magazin | 12
A történettudomány „másikja” A Rubicon Történelmi Magazin szerkesztői több mint három évtizede tájékoztatnak a történettudomány fejleményeiről, kutatások eredményeiről. Rácz Árpáddal, a magazin alapítójával és főszerkesztőjével beszélgettünk erdélyi kötődéséről, a magazinról, illetve jövőbeli terveiről a könyvszerkesztés területén. – Milyen szálak kötik Önt Kolozsvárhoz, Erdélyhez? – A szüleim erdélyiek, édesanyám Marosvásárhely mellől származik, édesapám Kalotaszegen, Kiskapuson született, és nagyapám halála után, 5-6 évesen Kolozsvárra került nagymamámmal. Amikor 1944-ben elfoglalták a várost, 21 évesen menekült Magyarországra, Pestre, ahol megismerte édesanyámat. A rokonlátogatások révén aztán én is sok időt töltöttem Kolozsváron. Emlékszem, gyerekkoromban rendre a Fecske (Paris) utca 34. szám alatt vendégeskedtünk, s az épülettel szembeni játszótéren rúgtam a labdát. A környék átalakult, de a kis játszótér még ma is áll. – Milyen szándékkal született a Rubicon Történelmi Magazin? – A Rubicon a rendszerváltás forgatagában született, és nem egyszerűen egy lap volt a sok között, hanem a történettudománynak „másik lapjaként” született. Az „egyik”, a hivatalos a régi rendszerben született História volt, főszerkesztője pedig miniszter volt. Sokan nem gondolták, hogy tartósan fennmaradunk egy ilyen vetélytárssal. Egy dolgot tartottunk fontosnak: a rendszerváltás hozta új idők szellemében bemutatni a magyar történelmet, a történészeket faggatva másképp, szabadabban, önállóbban tájékoztatni. 32 éve változatlan felállásban, családi vállalkozásban, sem-
A Rubicon Intézet
A Rubicon Intézet az első magyarországi történelmi ismeretterjesztő think tank (agytröszt) szervezetként alapvetően történeti-társadalomtudományi elemző-, illetve kutatómunkát végezve dolgozik azon, hogy a történettudomány fejleményeit, illetve a magyar történelmet szakszerűen ismertesse olvasóival.
13 | 2021. augusztus
milyen intézményhez nem tartozva próbálja a lap a maga ellentmondásaival, problémáival a magyar történelmet minél összeszedettebben bemutatni, az esetleges különböző felfogásokat párhuzamosan ismertetve érzékeltetni, hogy milyen gazdag és szép történetünk van. Ez túlmutat a jelenlegi országkereteken és a trianoni büntetőbéke eredményén. A magyarság egy része kiszorult hazájából, de nem szorult ki a magyar kultúrkörből, ők a történelmüket és irodalmukat ápolva tartják leginkább a kapcsolatot a határon túli nemzettestvérekkel. A mi funkciónk elsősorban az, hogy megőrizzük a magyar történelem szeretetét, hiszen ez adja meg azt az identitástudatot, amely elengedhetetlen a magyarság fennmaradásához, akármilyen világhoz is vezessen az európai politikai fejlődés. – A Rubicon Intézet a magazinon kívül könyvkiadással is foglalkozik, hamarosan Oborni Teréz történész, Erdély aranykora – Fejedelmek tündérkertje című könyvét mutatják be. Mit lehet tudni ezen túlmenően az intézeti munkáról? – Az elmúlt évben lehetőségünk volt kicsit bővíteni a tevékeny-
ségünket, és egy, a Rubicon nevet megőrző, továbbfejlesztő tudományos intézet is létrejött. A Rubicont én képviselem főszerkesztőként az intézetben társelnökként. Saját kutatói gárdával dolgozunk, míg a folyóiratnak nincs állandó, szűk szerzői köre, hanem a magyar történelemtudomány legszélesebb bázisából merít, attól függően, hogy a téma éppen milyen szakértő megszólaltatását kívánja. Az intézet egyik kutatási irányába a Trianon utáni és a „Trianonon túli” világ került. Azt nézzük egyrészt, mit tudhatunk többet és mást a leszakított országrészekről, ezért született az említett kötet is. A magazin az ismeretterjesztést, míg az intézet a könyvek kiadását vállalta, átvéve ezt a szerkesztőségtől. Ennek nyomán született meg az Oborni Teréz kötete is, melynek fordítását már elkezdtük, hamarosan megjelenik románul. – Milyen jövőbeli tervek vannak a könyvkiadással kapcsolatban? Van terítéken Erdély-téma? – Igen, már kimunkálás alatt van John Paget, avagy Paget János kötete, mely az idők során többféle publikálást megért, viszont soha nem adták ki teljes egészében mostanáig. A szerző angol utazó, aki Wesselényi Polixéna férjeként került Erdélybe, és Erdély akkori viszonyait írta le, lényegében egy idegen szemszögéből rajzol empatikus képet térségről. Már megjelent viszont kiadásunkban Bryan Cartledge Megmaradni című kötete, amely a megmaradás képességét emelte ki a magyarság legnagyobb erényeként, s ebben kimagasló szerepe volt a fejedelemség korában – mint az Oborni-kötetből is kiderül – Erdélynek.
Kolozsvári különszám
A Rubicon folyóirat 2018-ban különszámot adott ki Kincses Kolozsvár – Erdély fő városa címmel, mely városunk történelmébe nyújt betekintést több téma feldolgozásával a reformációtól egészen a második világháború utáni időszakig.
lazíts Keresztrejtvény
A KÖLTŐ NEVE
SIMA, FÉNYTELEN TÖRZSŰ, DÚS KORONÁJÚ FA
GÖRÖG BETŰ KATONÁK ÖSSZE GYŰJTÉSE
VÉRÜKET ... VALAMIÉRT
EGYESÉVEL EGYMÁS MÖGÖTT ÁLLÓ EMBEREK CSOPORTJA
Egy kortárs magyar költő neve, verssorai és költeményének címe található a rejtvényben.
PIROS VIRÁGÚ DÍSZCSERJE ÁBÉCÉKEZDET KÍGYÓHANG
EGY KATEGÓRIÁBÓL MÁ- ... DI BONDONE SIKBA TEVŐ (OLASZ RENESZÁNSZ FESTŐ) TINTACSEPP!
HARAGOS, DÜHÖS SZOBA (ANGOL)
KETTŐZVE: ÉDESKÉS ILLATÚ ÁZSIAI NÖVÉNY
IDEGEN ANNA VADKAN TESTRÉSZE!
CSODÁLAT VERS KELLÉKE
1. SOR
: ÍROTT NYELVI MŰVEKKEL KAPCSOLATOS IGEKÖTŐ EGYFÉLE ZÁSZLÓK APRÓRA ÖSSZETÖR
BECÉZETT DÉNES
2. SOR
RÉSZLEGES TRAUMA! ÉRTHETŐVÉ TESZ MÁLTAI
O MEGA- (RÖV.) VÉGTELEN ROJT!
TRÍCIUM ÉS KÉN VEGYJELE ÁLLATOT, GYEREKET TÁPLÁL
UTAZÓ PÁROS! KONYHAI NYÚJTÓESZKÖZ
NEM ISMER BE KÖZÉPRE HÁTRÁL!
OROSZLÁNNÉV TÖLTELÉKKEL ÍZESÍTETT SÜLT TÉSZTA EHETŐ KIS ÉDESVÍZI HAL KETTŐBŐL EGY!
3. SOR
BARKÁS VIRÁGZATÚ FAFAJTA
ÜRES TÁSKA! FELVIGYÁZÓ SZEMÉLY
ESŐ, NAP ELLEN HASZNOS IMÁDKOZZATOK (LATIN) ...HÁRFA (SZÉL HANGSZER) EBBE AZ IRÁNYBA
A MUNKA JELE (A FIZIKÁBAN) KÖLTŐI SÓHAJ KILENCET ÜT A TEKÉZŐ KIVÁLASZTÓ SZERVÜNK FELTÉVE ÖSSZEZAVART APA!
S ... EARHART (REPÜLŐGÉPPILÓTA) KIS PATAK
FARAGATLAN, NYERS, ALJAS EMBER SÜTEMÉNY FÉLE FÉLSZ!
CIPÉSZ SZERSZÁM
SZERVEZET EGYEDE VALAHONNAN ELLOP
ILYEN JÁTÉKOS IS VAN LAS ... (KASZI NÓVÁROS)
KOPOGNI KEZD! FILMCSILLAG RÓMAI 506 TERRAKOTTA DARAB!
TISZTÍT
A VERS CÍME
HOLLAND . ÉSAUTÓJELZÉS ÁTMENETI FÉM
4. SOR
MAJOMFEJ! MUTATÓSZÓ HARCKOCSI EGYETLENEM! ITAL (PEJORATÍVAN) . SZESZES
Júniusi rejtvényünk megfejtése: a Fellegvárra vezető sétány; Strobl Alajos; Erzsébet királynét ábrázoló mellszobrát.
Igen, tessék! magazin | 14
A ZWARTEPIET.EU AZ EURÓPAI ÜGYFÉLSZOLGÁLTATÓK PIACÁN Több mint 30 évvel a kommunizmus bukása és az európai piacok egyesítése után az európai piac még mindig csak részlegesen képes ellátni a demokráciát és az emberi jogokat katalizáló szerepét, mivelhogy az európai fogyasztó nem rendelkezik valódi választási szabadsággal. A szabad európai polgárok nem érvényesíthetik fogyasztói jogaikat megfelelően, mely szerint minden elköltött euróval, lejjel vagy forinttal egy szabad választási jogot gyakorolhatnak – a parlamenti választásokhoz hasonlóan –, amellyel eldöntik, hogy melyik bolt/szolgáltató kapjon mandátumot és melyik nem.
Az európai fogyasztóknak rendelkezniük kell azzal a szabadsággal, hogy szabadon, kereskedelmi akadályok nélkül vegyék igénybe a szolgáltatásokat a teljes európai piacon. Az amerikai oligopolista vállalatok piacstratégiái gyakran szöges ellentétben állnak az európai gazdasági integrációs törekvésekkel.
EMPÁTIA AZ AUTONÓM KISEBBSÉGEK JOGAIVAL SZEMBEN Egy demokráciának és egy szabad piacnak a magját képezi az, hogy nem a többség diktatúrája uralja, hanem az egyéni választás szabadsága. Egy tökéletes piac lehetővé teszi azt, hogy a diszkriminált vásárló ne vásároljon a diszkrimináló vállalatoknál, így szavazva az intolerancia ellen.
Egy szabad piacon nem egy monopolista, hanem a fogyasztó egyénileg mond ítéletet arról, hogy egy totalitárius rendszer szimbólumának használata, mint például a vörös csillag – 15 | 2021. ahogyan azt a augusztus Heineken használja – bántó-e.
A McDonalds biztosítja a helyi identitást Nyugaton – fríz zászlókat használ Frízországban és kétnyelvű feliratokat Dél-Tirolban. Romániában, Marosvásárhelyen eltér ezektől a standardoktól, és ugyanazon az európai piacon belül diszkriminál. Az autonóm kisebbségek szabad fogyasztókként úgy védekezhetnek a diszkrimináló kereskedelmi gyakorlattal szemben, hogy egyszerűen FORRÁS: WWW.PRAATMAARFRYSK.NL nem vásárolnak a McDonalds-tól.
A ZWARTEPIET.EU AZ EURÓPAI FOGYASZTÓK VÁLASZTÁSI SZABADSÁGÁNAK IKONJA A ZwartePiet.eu más, mint a többi pán – európai mitológiai figura –, mint például a krampusz vagy a busó. Ő rendkívül intelligens, hiszen tudja, hogy ki milyen ajándékot szeretne, és többnyelvű is. Ezért ő a választási szabadság szimbóluma. Amennyiben az európai fogyasztók egy szignifikáns része ragaszkodik egy hagyományos, keresztény, a Mikulás segítőjét nem cenzúrázó Mikulás-ünnephez, akkor egy szabad fogyasztói piac logikája mentén, egy sokszínű demokratikus jogállamban létezniük kell olyan szolgáltatóknak, amelyek ezt az ügyfélválasztást megkönnyítik, tisztelik, és felelősséget vállalnak a közösségért.
A ZWARTEPIET.EU KÜLDETÉSE A ZwartePiet.eu küldetésének tekinti a fogyasztók választási szabadságának megkönnyítését intelligens szolgáltatások által.
Ezáltal az európai fogyasztóknak lehetőségük lesz olyan szolgáltatókat (biztosításokat és közszolgáltatókat) választani, amelyek identitásukat és kultúrájukat tisztelik és védelmezik. A ZwartePiet.eu egy egyedi csatornát szeretne teremteni a szolgáltatók és a fogyasztók között, melynek hozzáadott értéke az európai fogyasztó választási szabadságának biztosítása. Egy működő szabad piacon meg kell akadályozni minden olyan kartellformálódási törekvést, amely a szabad választás korlátozásához vezet. Ezt szeretné a ZwartePiet.eu megvalósítani egy intelligens marketingcsatorna segítségével, és ehhez ad választási lehetőséget az európai fogyasztó kezébe. Egy szabad piac nélkül nem létezhet egy sokszínű demokratikus jogállam, és a kisebbségek nem harcolhatnak a többség intoleranciájával szemben. Amennyiben szolgáltatásaink elnyerték érdeklődését, töltse ki a piackutatási kérdőívünket a www.zwartepiet.eu weboldalon. (X) FORRÁS: WWW.MOHACSIBUSOJARAS.HU
Az európai fogyasztó – az amerikai fogyasztóval ellentétben – a busónak, certnek vagy krampusznak a fekete arcát egy prehisztorikus, pogány gyökerekkel rendelkező páneurópai népi hagyománnyal asszociálja. Az amerikai monopolisták egyszerűen nincsenek tekintettel az európai fogyasztó specifikus identitására.
Igen, tessék! magazin | 24
