DR. NAGYNÉ VÁCITY ESZTER
Illatok, tudatosság, aromaterápia Ünnepvárás és jelenlét illóolajokkal
Sok szempontból más számunkra és a számomra az idei advent. Személy szerint én tudatosan kerülöm a bevásárlóközpontokat, vásárok nincsenek, az ajándékokat jórészt magyar kézművesektől és online könyvesboltokból rendeltem. Bevallom azt sem bánom, hogy elmaradtak az iskolai karácsonyi programok. Mindig feszengtem az előre feldíszített fák láttán, a nyüzsgésben, a mű-áhítatban, a kockásan szavalt versek hallatán, még ha tényleg mindenki szívét-lelkét beleadta is. Nekem ez mindig kényszeredett és testileg-lelkileg megterhelő volt. Mire elérkezett az igazi ünnep, már jóformán alig éltem a nagy előkarácsonyozástól. Az idén ez mind elmaradt, jött helyette sok más kihívás: valódi megoldásokat, lezárásokat, újratevezést igénylő külső-belső feladatok. Sokszor nyomasztóan nehezek, és égetően sürgősek. Most már le kellene mindezt tenni, el kellene engedni, meghalni a réginek, megszületni az újnak! Nekem erről szól ez az advent. A befelé figyelésről, a felismerésekről, az újjászületés vágyáról. Szomjazom a valódi megváltást, hogy saját magam tudjam megváltani; éhezem a valódi szabadságot, amiben el tudom ereszteni az egóm, el tudom engedni az ágat és felszállni, mint egy madár; és szívből vágyom rá, hogy újjá tudjam teremteni magam. Érzem, tudom, ennek van itt az ideje. Most van a csodák ideje.
Az aromaterápia, az illanó esszenciájának kincseihez bátran nyúlhatok. A napfény életépítő információi, a prána (szanszkrit szó, jelentése: az élet lehelete), amelyet hordoznak, mindenkor segít testi-szellemi-lelki szinten egyaránt. Talán épp ezért, advent idején különösen közkedvelt dolog illóolajat párologtatni, hiszen a fény születését várjuk. De most nem a szokványos „mézeskalács illatok” kellenek ide. És nem csak a fenyő és a mandarin illata. Sokkal fajsúlyosabb, jelentőségteljesebb és mélyebb jelentéstartalmakat hordozó aromákkal dolgozom ebben az időben. Először is szükség van a belső erőt, az öngyógyító képességeket megtestesítő illóolajokra – mint az orvosi zsálya, az izsóp, a nemes babér, az atlaszcédrus, és természetesen a fenyőfélék – ahhoz, hogy elinduljunk, meglépjük, amit meg kell lépni, kitartóak legyünk és aktiválni tudjuk mindazt a belső erőt, akaraterőt, amire szükségünk van. Másodszor nélkülözhetetlen ebben az időszakban a tűz és szenvedély, az a mélyről jövő perzselő vágy, ami belobbantja a változást, a megújulást. Ehhez jöhetnek a fűszerek: a fahéj, a szegfűszeg, a gyömbér, a kardamom, az ánizs, a koriander, a borsfélék illóolajai. Ezek mind felmelegítik, felpezsdítik a befagyott érzelmeket, megadják a belső tűzhöz a szikrát, a meleget. Itt meg is állhatnánk máskor, de most nem, most több kell. Meg kell még vágyni a szabadságot is, meg kell érezni a szelét, ehhez a szantálra és mirtuszra van szükség, nem szabad sajnálni, bár főleg a szantál egy kiemelkedően drága és nemes olaj. Ezután még mindig nem torpanhatunk meg, kell a rózsa is, a damaszkuszi rózsa, amelynek minden cseppje óriási kincs. Nélküle nem jutunk át a kapun. A CsPM 63
