Hogyan vészeljük át a pandémiás ünnepeket és előkészületeit?

Tudatosság

a mindennapokban

Hogyan vészeljük át a pandémiás ünnepeket és előkészületeit?

A Karácsony előtti, adventi időszak sok esetben stresszesebb, mint az átlagos hétköznapok. Most a pandémia időszakában ez még inkább fokozódhat a különböző korlátozások miatt, az eleve szokásos rohanás és zsúfoltság is megnő. A készülődés, bevásárlás, félelmek, múltból előtörő kellemetlen emlékek egy repedt bejgliről, odaégett pulykáról vagy akár veszekedésről már hetekkel Karácsony előtt megkeseríthetik a mindennapokat.

A kapkodás, megfelelési kényszer vagy a „muszájból kell venni valamit, így illik” gondolatmintákat jobb elfelejteni. A megfelelési vágy túl sok ételt és desszertet eredményez, ahol mindenki túleszi magát, rosszul lesz vagy kárba megy a maradék akkor is, ha szét van osztva. Mértéktartás és előre megbeszélés, hogy ki-mit készítsen egy bevált módszer, valamint a két ünnep között vagy szilveszterkor is be lehet pótolni azt, ami karácsonykor a túl nagy bőség miatt kimaradt. Másképp szólva legyenek reális elvárásai, soha semmi sem tökéletes. Legyen rugalmas, alkalmazkodó, találékony. Az ünnep rövid ideig tart, nem préselhetünk bele mindent, valamint ugyan olyan nap ez is, mint bármelyik nap az évben. Mindig Most van, a tegnap is a Mostban volt és a holnap is a Mostban lesz.

Az ajándékvásárlásnál tudatosan figyeljünk arra, kinek mit veszünk. Ezzel sokan nem foglalkoznak és ez elképesztő felesleges, haszontalan, örömet nem okozó cuccot vagy porfogót eredményez. Muszájból Ne vásároljunk semmit, vigyünk helyette olyat, amit szinte mindenki szeret a családban enni-inni. Egy rossz ajándék szerintem kellemetlenebb, mintha nem adunk semmit. Ha már elhatároztuk magunkat a vásárlásra, ne azt vegyük meg, ami nekünk tetszik, hanem hangolódjunk arra az emberre, akinek szánjuk. Mi passzol a személyiségéhez, mi-

nek örülne, milyen az ízlése, mire lehet szüksége? Ilyen hozzáállással a tömeg, a ricsaj már fel sem tűnik, a belső feszültség pedig csökken. Az erős frusztráció kapkodást, agressziót eredményez. Még el se kezdte a vásárlást, de már otthon lenne, menekülne?

Hunyja be a szemét pár másodpercre, vegyen néhány mély lélegzetet és koncentráljon a Jelenre. A szédítő, tébolyító folyamatból hátrább lépve, csupán a légzésre és Arra figyelve, ahol Van, képes lenyugodni és elfogadni a helyzetet. Figyelje meg a helyet, embereket lehetőleg ítéletmentesen, semmilyen véleményt nem formálva senkiről. A negatív érzéseket, gondolatokat ismerje fel és fogadja el, ne akarja megváltoztatni azokat. Ezt érzelmi tudatosságnak is nevezhetjük, ami azt jelenti, hogy a megjelenő érzéseink nem kezdik el automatikusan befolyásolni reakciónkat, viselkedésünket. Tudatosan megéljük ezeket, nem azonosulva velük. Az érzések, gondolatok jönnek és mennek, megfigyelőként ráláthatunk a folyamatára, előbukkanásától az eltűnéséig. Persze ezt bármikor, bárhol meglehet tenni, mindennapos gyakorlatok egyikének kéne, hogy legyen. A tudatos jelenlét segíti a bennünk lévő folyamatok és a környezet elfogadását, ezáltal nyitottabbá válunk új tapasztalatokra. Rendszeres gyakorlással érzékenyebbek leszünk, sebezhetőek, a falaink lassan összeomlanak, ezáltal a pozitív dolgok is hamarabb elérnek minket. Akik egyedül töltik a karácsonyt, azoknak ez egy lehetőség, hogy Önmagukkal foglalkozzanak. A kesergés, depresszió helyett főzzön magának vagy rendeljen valami finomat, tegye hangulatossá otthonát. Nézzen filmet, olvasson. Próbáljon rajzolni, festeni, barkácsolni. Az utóbbi időszakban egyre több idős emberről hallom, hogy elkezdett festeni. Miért is ne? Ez is az önkifejezés egyik eszköze.

A vírushelyzetben lehet, több idősebb ember marad egyedül a betegségtől való félelem miatt. Telefonhívással, videó hívással tudunk ezen segíteni, nem utolsó sorban a közösségi médián már előtte lévő napokban megosztanak online, élő programokat, amit érdemes figyelni, hiszen becsatlakozva egy eseménybe már elterelődik a figyelem a magányról vagy egyedüllétről. Jó ötlet az is, ha hasonló korosztályú ismerősökkel, szomszédokkal találnak ki közös programot, így jól érezheti magát másokkal veszélyeztetettség nélkül.

Bárhogyan is alakul, ezt a megpróbáltatásokkal teli évet igyekezzünk nyugodtan, békésen lezárni, megnézni mit tanított ez az időszak, milyen értékrendek alakultak át, miben változtunk és adjunk hálát, hogy még Itt vagyunk.