BLOGI
Külföldi Munka Helyett Itthoni Karácsony Reggel 5 óra múlt nem sokkal. A háttérben halk zene szól, mézes gyömbér teát kortyolgatok és az idei év utolsó cikkeinek megírására készülök. Ezúttal félretéve kicsit a külföldi munkát, hisz az idei írásaimban volt már róla szó bőven. És persze lesz még jövőre is, bár kicsit másképp, mint eddig… de ez még legyen egyelőre meglepetés. Most maradjunk a jelenben, készülődjünk karácsonyra, szilveszterre, újévre. Másképp, mint eddig bármikor, új tapasztalatokkal és nézőpontokkal gazdagodva. Az év vége mindig a számvetés ideje, végig gondoljuk mi mindent tettünk az elmúlt hónapok alatt, milyen eredményeket értünk el, miben érdemes a következő évben változtatnunk. Idén azt gondolom, nem én vagyok az egyetlen, aki úgy látja, nem pusztán egy évet hagyunk magunk mögött a sok közül – hanem gyakorlatilag az egész eddigi életünket. Hogy kezdhessünk egy újat, szebbet, jobbat, értékesebbet, örömtelibbet. Ennek felfedezésére adott nekünk lehetőséget 2020 és a benne történtek, melyek így vagy úgy, de feje tetejére állították mindannyiunk világát. Eltérő mértékben, mégis annál határozottabban. Biztosra veszem, hogy nem létezik a Földön olyan ember most, akitől az idei év ne vett volna el valamit, valakit, de ugyanígy arról is meg vagyok győződve, hogy adott is valamit mindannyiunk életéhez. Annak felelőssége viszont, hogy képesek vagyunk-e ez utóbbit észrevenni és kamatoztatni, már egyedül a miénk. Elmúlt az az idő, mikor büntetlenül mutogathattunk bárki másra azzal vádolva őt, hogy tönkretette az életünket. Hogy nem biztosított számunkra megfelelő körülményeket ah46 CsPM
hoz, hogy a szívünk mélyén vágyott módon élhessünk. Nem kell messzire mennem hozzá, hogy legalább egy olyan személyt találjak, aki előszeretettel hibáztatott másokat azért, hogy elfuserált életet él. Hogy sosincs elég pénze, hogy kilátástalan az élete, hogy ros�szul van a munkájától, hogy a kapcsolatainak a minősége enyhén szólva is kívánni valót hagy maga után. Pontosan ismerem az érzést, hisz arról az oldalról érkeztem én is. Na persze közel sem egyenes úton 2020ba és a Csak Pozitívan magazin csapatába, ahol végre azt érzem, ezt kerestem hosszú évek óta. Megdolgoztam érte, hogy eljussak oda, amire simán vannak, akik a szájukat elhúzva megvetően legyintenének: nocsak, ez is valami? Hisz az életem maximálisan nélkülözi a csillogó külsőségeket, az emberek többsége egészen mást tartana sikeres életnek, mint amit én a magaménak tudhatok. Vannak viszont sokan körülöttem, akik pontosan tudják, mi mindent tettem le az asztalra ahhoz, hogy most boldog mosol�lyal az arcomon írhassam ezeket a sorokat. És büszkén, hálásan kijelenthessem: 2020 nekem többet hozott, mint amit vitt. S amik-
