BLOGI
Karácsony Másképp Amióta az eszemet tudom, nagyjából mindig mindent másképp csináltam, mint a ’normális’ emberek. Miért lenne hát kicsit is meglepő, hogy a karácsonyaim is pontosan ennek megfelelően alakultak az évek során…? Így bár ritkán szoktam ezt a kifejezést használni, ezúttal mégis kicsit úgy éreztem: bajban vagyok, mikor az ünnepi számba készülő cikk megfogalmazásának ültem neki. Most először éreztem feladatnak azt, hogy írnom ’kell’… Sőt bevallom őszintén legszívesebben kimentettem volna magamat valami mondvacsinált indokkal kedves főszerkesztőnknél, csak ezt most megúszhassam… Nem vagyok rá büszke, de tény, hogy átsuhant rajtam a gondolat. Persze én sem gondoltam ezt igazán komolyan, tehát a következő pillanatban már fel is tettem magamnak a kérdést: vajon mennyire lennék hiteles (legfőképp saját magam előtt!), amennyiben megfutamodom egy ilyen kihívás elől? Ami egyébként minden bizonnyal tartogat számomra fejlődési lehetőséget is, különben miért talált volna rám? Úgy döntöttem tehát, hogy akkor jó szokásomhoz híven, megnézem, hogy tud másképp festeni számomra az, amivel kapcsolatban mindeddig alig akad bármiféle felidézhető kellemes emlékem. Milyen érzés lenne, ha idén végre először másképp karácsonyozhatnék, mint eddig valaha? Hisz alapvetően minden adott hozzá. A ’régi világból’ jóformán semmi nem ma44 CsPM
radt, leszámítva kedves kis műfenyőmet, mely Szüleim ajándékaként kísér engem hosszú évek óta, bármerre ér is éppen az ünnep határon innen vagy túl. Úgy döntöttem tehát, idén rendhagyó módon díszítek fel magamnak egy, a szívemben elhelyezett fenyőfát. Összegyűjtve hozzá mindazokat a számomra Kedveseket és mindazon jó dolgokat, kik s mik hálával, örömmel és büszkeséggel töltik meg a szívem. Ezzel ajándékozva meg saját magam, új hagyományt teremtve, nézőpontot váltva, felülírva minden korábbi sivár emlékemet. Hisz annyian vannak, akik nap, mint nap gondoskodnak róla, hogy bearanyozzák az életemet. Hogy megvigasztaljanak, felvidítsanak, mikor elbizonytalanodom vajon jó felé megyek-e és egyáltalán bármit is jól csinálok-e… Akik bátorítanak, erőt adnak és emlékeztetnek rá, milyen messziről indultam és hova jutottam a hitemnek és kitartásomnak köszönhetően. S segítenek felidézni, miért is dolgozom legjobb tudásom szerint, akárhová vet is az élet s akármilyen kihívásokat is tár elém egy-egy újabb feladat.
