| GAZDASÁG ÉS POLITIKA |
„ŰRKUTATÁS NÉLKÜL AZ EMBERISÉGNEK NINCS JÖVŐJE”
FERENCZ ORSOLYA | Három-négy év múlva ismét eljuthat a világűrbe egy magyar kutatóűrhajós. Ez a misszió az egyik zászlóshajója a napokban elfogadott magyar űrstratégiának – mondta a Külgazdasági és Külügyminisztérium űrkutatásért felelős miniszteri biztosa a Figyelőnek adott interjúban. A téma szakértőjétől azt is megtudtuk: nagyon éles jogi viták folynak a világban arról, hogy a kozmoszban ki milyen tevékenységet és hogyan végezhet. Elsőre valószínűleg sokan felkapják a fejüket, amikor magyar űrstratégiáról olvasnak. Pedig gazdag a múltunk ezen a területen, elég csak az űrrepülésben is maradandót alkotott világhírű tudósra, Kármán Tódorra vagy a kozmoszba elsőként kijutott honfitársunkra, Farkas Bertalanra gondolni. Honnan indult és hol tart ma a magyar űrkutatás? – Valóban szomorú tapasztalni, hogy a honi közvélemény az elmúlt évtizedekben az eredményekhez és azok fontosságához képest keveset hallott az e területen folytatott tevékenységünkről, pedig méltán lehetünk büszkék rá. 1946-ra datáljuk a magyar űrkutatás kezdetét, amikor Bay Zoltán és Simonyi Károly fizikusok a csapatukkal radarral megmérték a Föld és a Hold távolságát. Ők voltak a másodikok a világon, akiknek ez sikerült, csupán az Egyesült Államok előzte meg őket néhány héttel. A magyar mérés azonban már korábban elkészült, mint az amerikai, csak közben Budapesten átvonult a háborús front, ezért nem tudta elsőként teljesen befejezni a munkát a két tudós. Innen nézve ez az ezüst inkább arany. Utána is folyamatosan jelen voltunk az űrkutatásban. Fontos megemlíteni a Szovjetunió és a ke-
let-európai államok ez irányú együttműködését, az Interkozmoszt mint a szocializmus évtizedeiből azon kevés dolog egyikét, amelyre szép emlékként lehet visszatekinteni. Az Interkozmoszon (Intyerkoszmosz) belül irigylésre méltó lehetőséget kaptak a résztvevők, egyenlő feltételekkel. Ennek köszönhetjük Farkas Bertalan sikeres repülését is. Hozzátenném, hogy az ő missziójánál használták először azt a dózismérő rendszert, amelynek a – persze sokszorosan továbbfejlesztett – változatait a mai napig alkalmazzák a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén, az orosz szegmens életvédelmi szisztémájának részeként. Magyarország azután is számos nemzetközi küldetésben vett részt. Fontos állomás volt 2015, amikor teljes jogú tagjává váltunk a párizsi székhelyű Európai Űrügynökségnek, amely nem azonos az EU űrprogramját koordináló ügynökséggel, hanem az uniótól független, kormányközi szervezet. Bár a rendszerváltás utáni kormányzatok nem igazán fókuszáltak az űrkutatásra, mára – ha akarjuk, ha nem – az egész világon olyan jelentőssé vált ez a szektor, hogy a szuverenitásukat komolyan vevő államok nem engedhetik meg maguknak a
figyelmen kívül hagyását. A magyar kormány a Külgazdasági és Külügyminisztériumhoz (KKM) rendelte a kérdéskört, ami az ágazat fejlődésében is dimenzióváltást jelentett. – Mennyire bevett gyakorlat mostanság a nem nagyhatalomnak számító országok körében az e területen kifejtett tevékenység? – Ez igencsak megszokott lett mára. Elég csak azokra a mienkéhez hasonló lélekszámú államokra gondolni, mint a saját holdprogramot futtató Izrael, továbbá Csehország, Portugália vagy Görögország, amelyek mostanra szintén nagyon komoly eredményeket értek el. Első körben nekünk is fel kellett zárkóznunk, hogy itt is a saját méretünkhöz, tudásunkhoz és gazdasági erőnkhöz illeszkedő források álljanak rendelkezésre. Ebben nagyon sokat léptünk előre az elmúlt években. Hangsúlyozom ugyanakkor, hogy e befektetések nagyon is megtérülnek, nem egy feneketlen kútba dobják a közpénzt. Az Európai Űrügynökség szerint a közvetlen gazdasági megtérülés átlagos aránya az űriparban egy a hathoz. Ez azért is lehet így, mert az űreszközök által üzemeltetett globális
22 | FIGYELŐ 2021/35
F_22-24_urkutatas.indd 22
2021. 08. 30. 17:28
