MŰVÉSZET
SZÉP, SZABAD SZELLEMI TÁRSULÁS
HARMINCÉVES MÚLT A BALASSI BÁLINT ASZTALTÁRSASÁG „Az 1980-as évek végéig a jelenlegi ÖMV-kút melletti fiatalok háza főképp a Salgótarjánba bevándorló pályakezdő értelmiségiek és „művészlelkek” szállásadójaként üzemelt. A közös használatú terek (konyha, mosókonyha, fürdőszoba) révén kitűnő helynek bizonyult az azonos érdeklődésű emberek csoporttá szerveződéséhez. Az asztaltársaság ötletével előálló mag is itt élt és járt össze naponta 1984 és 1991 között. A szinte folyamatos kommunikáció eredményeként 1988 tavaszára forrta ki magát – ifjúi ego-mutogatástól fűtötten – a nagyközönség elé lépés gondolata, amellyel Veres Andrea, Kelemen József, Vincze Dezső és jómagam, Handó Péter felkerestük Brunda Gusztávot, Nógrád megye művészeti életének akkori szellemi mecénását és szervezésének kulcsemberét, hogy segítsen minket egy irodalmi kör létrehozásában. (…)
1988-BAN: BAL OLDALT TAKARÁSBAN ZSIBÓI BÉLA, MELLETTE HANDÓ PÉTER, KÖZÉPEN KELEMEN JÓZSEF ÉS MARSCHALKÓ ZSOLT Ő kereste meg – művészlelkekkel kiegészülve – az új épületbe költözött Balassi Bálint Könyvtár igazgatóját, Kojnok Nán dort, hogy az önszerveződésnek és tervezett bemutatkozó estjeinek teret adjon, mind a költészet, mind a névadó jogán. A hatalom oldalán állók részéről nem kevés aggállyal kísérten megtörténhetett az első összejövetel, amelyen Salgótarján és környéke szinte valamennyi jelentős alkotóművésze megjelent, illetve az onnantól kéthetente zajló programokon egyre nagyobb számban tűntek fel politikailag diszkriminált személyek, akik új szelet sejtettek vagy kerestek vitorláikhoz. Végül senki sem azt kapta, amit várt. A fő cél a helyi irodalom felmutatása volt, s nem a rendszer megdöntése.” Handó Péter, Palócföld 2006/3. * * * „Az első találkozó úgy jött létre – az internet előtti világban vagyunk –, hogy használtuk az akkori megyei tanács művelődési osztá lyának az infrastruktúráját: címlistát, boríté kot, levélpapírt, és postáztuk az első talál kozásra invitáló meghívókat. 13–15 ember gyűlt össze, és elindult a Balassi Bálint Asz taltársaság harmincéves története. Akkoriban a megyei egyesületek kutatásá val foglalkoztam, és nagyon érdekes kép rajzolódott ki előttem az 1937 és 1945 között működő Balassa Bálint Asztaltár 20
TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN
2019 / 2
saságról. Mondtam is a többieknek: gye rekek, van egy szellemi elődünk, akik a Horthy-korszakban meg tudták oldani, hogy ne zupáljanak be az akkor regnáló politikai kurzus szárnyai alá. A helyi polgárság szép, szabad szellemi társulása volt, és itt van a lehetőség, hogy tovább vigyük ezt a hagyo mányt. Oly módon is igyekeztünk tovább folytatni az elődeink munkásságát, hogy mi is kialakí tottunk két tagozatot. Így jött létre a művé szeti és az irodalmi tagozat, amely szinte spontán módon formálódott a mai napig. S kell-e nagyobb öröm az alapítóknak, mint az, hogy az egykori víziójuk megvalósulni látszik? Orbán Györggyel és Handó Péterrel szétte kintve a régióban azt látjuk, hogy nincs hoz zánk hasonló művészeti kör. Gondoljunk bele, a másik két megyeszékhelyen ott van egy-egy egyetemi háttér. Mégsem tudnak egyetlen olyan szellemi alkotókört felmu tatni, mint a Balassi Bálint Asztaltársaság. Emiatt is mondom, hogy az asztaltársaság talán kicsit nagyobb megbecsülésre is szá mot tarthatna, mint amilyet kap. Az eltelt harminc év alatt több mint harminc kiadványt jelentettünk meg, és az Asztaltár sasági füzetekből is több mint húsz látott napvilágot mostanáig. Fontos elmondani, ha nem lenne harminc éve folyamatos in
tézményi hátterünk a megyei könyvtár jó voltából, akkor nem tarthatna itt ez a tár saság.” Brunda Gusztáv * * * „Az elmúlt harminc évben közel kétszáz ember fordult meg az egyesületben rövidebb-hosszabb ideig, sosem voltunk tizenöt–húsz főnél többen. Most többen vagyunk, ebben az évben harmincnégy főt számlálunk, folyamatosságra törekszünk, a háború előtti egyesület értékeit igyekeztünk átmenteni, ők már nincsenek az élők sorában, mi is előbb-utóbb elmegyünk, és remélhetőleg tőlünk is át fogják venni a fiatalok a stafétát, akik közül most jó néhányan itt vannak velünk.” Gyakran hallani idősebb generációktól: a mai fiatalok nem akarnak tanulni, dolgozni, nem érdekli őket semmi, csak mobiltelefonjukat nyomogatják. Nos, az ilyen sztereotip előítéletekkel nem sokat lehet kezdeni, s azt gondolom, a Balassi Bálint Asztaltársaság nagyon is ellentmond ennek a konformista bezárkózottságnak. Tapasztalataink szerint a mai tizen-huszonéves fiatalokban épp annyi extrovertáltság, kulturális érdeklődés és érvényesülni vágyás van, mint bármelyik korábbi generációban. Sőt! Ha csak az elmúlt évtizedet nézem, közülük jóval többen tudtak elmenni világot látni és kipróbálni magukat, mint bármikor korábban. Ezért tűnhet kevesebbnek az itthon maradottak teljesítménye, s jóval meghatározóbbnak az e téren inkább csak vegetáló többség téblábolása, akiket sok esetben még a funkcionális analfabetizmus szégyene is fenyeget. Másrészt az elmúlt évtizedek másról sem szóltak, mint a kilencvenes években hangoztatott, a Gutenberg-galaxis összeomlását jósolgató informatikai forradalom generációkat megváltoztató kialakulása, s az elmagányosodás folyamatának rémképzete. Azonban az egyesületünk tevékenységeiben részt vállaló fiataljaink nem igazán így gondolják környezetük pánikjait. Másképpen, máshogyan, s az informatikai eszközeiket a szüleik számára érthetetlen módon használva, nem különösebben rettegnek a jövőtől. Hiszen azt még csak tervezgetik. Elég, ha csak az elmúlt egy év általuk írt irodalmi megnyilvánulásait figyeljük, pl. az Asztaltársasági füzeteket, s mindjárt kiderül, mi az, ami egyénenként ugyanúgy foglalkoztatja őket, mint eleiket, de máshogyan fogalmaznak, éppúgy, mint a szüleik a saját fiatalságuk idején. Csakhogy ezeket az idősebb generáció nem nagyon olvassa, hiszen nem is kerül a kezükbe. Az internetes blogokat, ahol leginkább megjelennek ezek az írások, pedig nem is nagyon tudja kezelni. Látjuk, tudjuk, hogy vannak ifjú alkotók a közelünkben, számukra egyáltalán nem omlott össze a G-galaxis, forgatják a könyveket, viszont óriási léptekkel távolodnak a huszadik század Salgótarjánjának hullámvasútszerű gondolkodásától. Bízunk benne, hogy a szülőföld láthatatlan gyökerei és megragadó tája előbb-utóbb jótékony hatással lesz az értékítéletükre,
