11 minute read

TÖRTÉNELMI EMLÉKHELY

Next Article
SZÍNHÁZI ÉVAD

SZÍNHÁZI ÉVAD

FOLYTON MEGÚJULÓ VÁSÁRTÉR A DECEMBER 8. TÉRI MEMENTÓ –TÖRTÉNELMI EMLÉKHELY

Alábbi írásunkban egyfelől gondolatban, másfelől a valóságban – tősgyökeres vásártéri lakosok segítségével is – bejárjuk a városrész központját, környező utcáit. Felidézzük múltját, emlékeztetünk egy megrázó eseményére, szemügyre vesszük – a tejesség igénye nélkül – épületeit, intézményeit, megmutatjuk egykori és jelenlegi arcát, érzékeltetjük régi és mai miliőjét. Tartsanak velünk!

Advertisement

 A VÁSÁRTÉR A HATVANAS ÉVEKBEN

A Vásártér jól körülhatárolható része Salgótarjánnak. Északról a Bem út és a „csillagházak”, keletről a Rákóczi út, nyugatról a Tarján-patak és a vasút, délről az egykori öblösüveggyár támfalsora határolja. Az egyik leghomogénebb településrésze a városnak: középületei, lakóházai, közművei a múlt században létesültek. A városrész napjainkban is megfelelő üzlethálózattal és intézményrendszerrel rendelkezik. A belvárostól, a piactól és a bevásárlóközpontoktól is csak néhány száz méterre fekszik. Nézzük, hogyan született meg, és miként cseperedett fel!

ÁLLATVÁSÁRBÓL IGAZI VÁROSRÉSZ A Vásártér első említéseinek egyike dr. Förster Kálmán hajdani polgármester nevéhez fűződik, aki memoárjában egy helyütt leírja, hogy még 1929-ben elrendelték a Szilárdy-féle földterület vásártér céljaira történő kisajátítását. Hamarosan használatba is vették, bekerítették, feltöltéséhez az öblösüveggyár salakját használták. Évek múltán az egész megye állatvásártere volt mázsaházzal, egyéb kellékeivel. Ezt a szerepét még 1945 után is beöltötte néhány évig. Később vándorcirkuszoknak, mutatványosoknak, körhintásoknak is állandó helyszíne, a városnak is szinte a szórakoztatóközpontja volt. A mainál jóval na

2019 / 2 gyobb területén még a környék fiataljai által használt futballpályája is volt. A Winter-udvar és a zsidótemplom is a Vásártérhez tartozott. A háború után megkezdődött a Vásártér nevet megörökölt városrész beépítése is. A hároméves terv keretében adták át a mai Úttörők út északi része felőli első bérházat, míg az ötéves terv egyik jellegzetes „terméke” volt az előbbi épülethez közeli „lábakon álló” bérház. Már ekkor is régi épületnek számított az 1917-ben épített (1903-ban alapított, korábban másutt működő) polgári fiú- és lányiskola, a későbbi Rákóczi úti iskola. Ez időtől sorra-rendre épültek az állami erőforrásból finanszírozott lakások. Az építkezésekhez kezdetben nem álltak rendelkezésre a megfelelő rendezési tervek. Ezért csak az 1959. évi részleges beépítését követően kezdték meg a szükséges kommunális munkákat és a tereprendezést. A vásártér patakfelőli oldalán 1963-ban engedélyezték a garázsok építését. 1967-ben az új városrészt a Rákóczi úton lezáró foghíjat is beépítik – huszonhat lakással.

TŐSGYÖKERES LAKÓK MONDJÁK A kezdetektől folyamatosan – legfeljebb kisebb megszakításokkal – a Vásártéren lakók közül jó szomszédom, az immár 100 éves Bobál Gyula mint ismert újságíró, számos riportjában is megszólaltatta az új lakásokba beköltözőket, írt az örömeikről, de szóvá tette az építkezés és az új lakások hiányosságait is. Többek között, hogy a lakásokban a festés lepereg az ajtókról, ablakokról, ittott rosszul kötötték be a szennyvízelvezetőt. Mint mondja nekem, egy hétig is mesélhetne egyfolytában. Miként dr. Fancsik János (87 éves) is, aki a Rokkantteleptől a Vásártérig c. könyvében plasztikus leírását adja a városrész „beépítésének”. – Akkoriban még nem voltak utcák, a bérházakat a lakások száma alapján nevezték el, úgymint 76-os, 64-es, 36-os. Némelyiknek beceneve is volt: a 76-ost „Bivaly”-ként emlegették. (Napjainkban ez a háztömb a Lőwy Sándor utcai 1–9. sz. társasház néven ismert.) Sorra költöztek új otthonaikba a fiatalok, egy-két gyerekkel. Remélték, hogy mielőbb megépülnek az utak, a járdák, talán gyepet telepítenek, fákat is ültetnek majd. Ugyanis kiesnek egyáltalán nem volt nevezhető a környék, de a lakások tiszták, szárazak, egészségesek voltak. Szerettünk itt lakni – írta és mondja most is Fancsik dr. A több szakmával rendelkező Andó Gyula (65 éves) is szívesen mesél az akkoriban még működő kisvasútról, a hétvégi vásári forgatagról, az építkezésekről, a Rákóczi úti iskolai élményeiről, a hely hangulatáról. Sok mindenre, még egy akrobata produkciójára is emlékszik – és mondaná még tovább is. Lenke néni (86 éves), egykori gazdasági szakelőadó, elsőként az akkori jó üzleti ellátottságot említi. – Még cipész is volt itt, ma meg már húsüzlet, tejbolt sincs. Tisztelték egymást az emberek, nem úgy, mint ma – mondja. Balog József (69 éves), a Salgó Presszó egykori zenésze állítja, ma sehol nincs olyan jó hangulat, mint náluk volt. Persze, ma már élő zene sincs – fűzhetjük hozzá. Változik a világ, a Vásártér is, nézzük is meg közelebbről a mai arcát!

A RÁKÓCZI ÚTRÓL A SAKKOZÓIG Kezdjük barangolásunkat a Rákóczi útról a városrészt északról határoló Bem úti „csillagházaktól”. A hat egymásba fonódó épület – amely az egykori izraelita templom és a Jankovich-kúria helyére került – Finta József tervei alapján készült, és 1971–72-ben került átadásra. A már említett „foghíj-háztömb” a Vásártér utoljára megépült épülete, amelynek alagsorában és a földszinten közintézmények, az emeleteken pedig lakások kaptak helyet. Így a Rákóczi út 21. sz. alatt épületrész földszintjén 2008-tól az Invitel ügyfélirodája. Innen néhány lépést megtéve a már említett Rákóczi úti általános iskola kiüresedett épülete előtt járunk. Megállunk, hogy emlékezzünk: ennek a mindig elismerten kiváló tantestülettel bíró iskolának – különösen az 1970-es, ’80-as években – igencsak erős közösségszervező hatása is volt. Az épületre manapság legfeljebb a Sakkozzuk ki! akciócsoport színes fali dekorációja

 ESTI HANGULAT

hívja fel a figyelmet. Tovább sétálva, a Forgó Erősáramú Centrum Kft. cégérét és bejáratát látjuk. A Rákóczi út a 29. sz. – valamikor az iskolához épített – lakóházzal látszólag véget is ér; elérkezünk a December 8. térhez. Amennyiben be akarjuk járni, először forduljunk jobbra, a Tanács útra, amelynek 1–5. sz. alatti háromszintes épületében magánlakások vannak. Maga az utca néhány évvel ezelőtti teljes felújítása óta – jó minőségű aszfaltborítású útjával, járdái színes műkő burkolatával, szépen zöldülő fácskáival – kellemes látványt nyújt. Néhány métert megtéve feltűnik a vásártériek régi, kedvelt találkozóhelye és társasjátéka, a sakkozó. Ezt 2015 nyarán helyi fiatalok újították fel. Itt említjük: a Vásártér sakkcsapata hosszú éveken keresztül az NB II-ben öregbítette nemcsak városrészünk, de Salgótarján hírnevét is. Napjainkban gázkészülék- és alkatrészszaküzlet, autóalkatrész-szervíz és egy aerobikterem jelzi a „korszakváltást”. A Tanács út páros oldalán lakóházak állnak, de a tér felé eső részén a Sun City Szépségszalon és a Palóc pálinka üzlete „kínálja magát”, csábítóan. Az előbbi az egykori kedvelt tejbolt helyén fogadja vendégeit. A szalontól a December 8. térre fordulva egy utca szélességű sáv tűnik elő, amely a „Vásártéri vásár”-nak is helyet ad. Itt mindig nagy az átmenő forgalom: részben az Egri borozó és a nemrégen megnyílt lottózó törzsvendégeinek köszönhetően. Már ez a két üzleti egység is az egykori Salgó étterem és presszó helyére települt. Miként a Digi ügyfélszolgálati irodája is, bár ez utóbbi 2008-tól már közvetlenül a Salgó Bizi helyét foglalta el. Itt feltétlenül érdemes emlékeznünk az egykori Salgó étterem és presszó vendéglátóegységre. Ez 1961-ben még az akkori Szabadság téren hirdette magát és kínálatát: II. osztályú áron ízletes ételkülönlegességeket, menüt, előfizetéses ebédet és vacsorát, italokat. Gyors, udvarias kiszolgálás jellemezte. Esténként Botos Bandi és népi zenekara, az eszpresszóban Snétberger Ferenc gitárművész édesapja, Dicky és társa(i) szórakoztatták a közönséget. Egy ilyen minőségű étterem ma is hiányzik a városlakóknak és az ide érkezőknek egyaránt. A December 8. teret délről lezáró háztömb földszinti üzletei manapság is az itt lakókat szolgálják. Itt található egy zöldség-gyümölcs bolt, egy pékség és cukrászda, a Vásártéri ABC és végül egy újabb szolárium. Utóbbi helyén egykor papír- és írószerbolt működött, a többiek elődjei (pl. egy baromfibolt) pedig ugyancsak lakossági ellátást biztosító üzletek voltak.

ÜZLETEK, SZOLGÁLTATÓK Folytatva sétánkat a Tanács úton a számítástechnikai szaküzlethez és szervízhez érkezünk. Helyén egykor a népszerű Fekete Gyémánt bisztró állt, olcsó étel- és italkínálatával, süteményeivel, nyáron fagyijával. Ugyanezen épületen áll egy emléktábla, rajta a felirat: „E házban élt hét éven át Szepesi József (1948–2001), költő, író, szerkesztő”. Az utca további – az Úttörők útjába torkolló – szakaszán a bezárt Coop Unió-üzlet és egy elhagyott zöldség-gyümölcs bolt üres kirakatai ásítoznak. Egykor ezen a „soron” férfi-női fodrászat, húsbolt, háztartási üzlet, munkaruházati bolt és egy cipész is szolgálta a helyieket.  FOTÓK: KBS

S, ha már a szolgáltatóegységekről beszélünk, szólnunk kell, az innen egy ugrásra lévő Úttörők útja 31/a sz. alatti Javkar Kft.- ről, a KCS Hangtechnika és Hangszerboltról, valamint a szomszédjukról, a Salgó Javító Kft.-ről is. Most szusszanjunk egyet, közben tekintsük át röviden a December 8. tér fejlődés- és névtörténetét is, hiszen ez árulkodik igazán a kinézetéről és a „berendezkedéséről”, talán még a közelében élők hangulatáról is. TÁRSADALOM

NEVEK KAVALKÁDJA A városrész „tárgyalt” beépítését követően még sok évnek kellett eltelnie, hogy a centrumának – amit eleinte szintén csak Vásártérnek neveztek – rendezésére, parkosítására és szépítésére is sor kerüljön. Ami komoly feladatot jelentett, hiszen például a régóta felgyülemlett salakot ki kellrt cserélni, hogy a növények részére életlehetőséget biztosítsanak. A fásítást úgy oldották meg, hogy többéves fákat és fiatal csemetéket egyaránt telepítettek. Időközben sok-sok virágot is kiültettek. Pihenőpadok, ivókút, esténként megvilágított szökőkút került a térre, az itt lakók komfortérzetét szolgálva. Néhány év alatt szinte a földből nőtt ki egy szemrevaló kis park, ami aztán megtelt élettel, vidám gyermekzsivaj közepette sétálgató, beszélgető, barátságos emberekkel. A tér felvirágoztatása közben időnként megváltoztatták az elnevezését is, ha ezt nem is mindenki kedvére tették. Az eredeti Vásártér nevet először Szabadság térre változtatták. Később már a Lenin téren találgathatták az itt lakók, mi szükség volt a névváltoztatásra. Csattanós választ 1971-ben kaptak egy monumentális szovjet hősi emlékművel együtt. A megalomániának a kedvelt, esténként szépen, színesen megvilágított szökő-

TÁRSADALOM kút is áldozatul esett. Nemtetszésüknek a helyiek hangot is adtak, pláne, hogy magát az emlékművet nyíltan nem ellenezhették. 1992-ben a városi képviselőtestület döntött: a Lenin tér helyett újra Vásártér lett a sok vihart megélt tér elnevezése. Végül 2008-ban ismét lépett a városi közgyűlés: ez időtől December 8. tér a Vásártér hivatalos elnevezése. Pontosabban: mindkét névtábla kinn van az épületeken, és mindkét elnevezés használatos a mindennapokban is.

1956. DECEMBER 8. TRAGÉDIÁJA Most térjünk vissza a Rákóczi útra. A December 8. tér és az út sarkán egy régen bezárt újságárusító pavilon pusztuló maMegyei Szervezete; Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata. 2002. május 6.” Ezért – és egyáltalán – itt kell megemlékeznünk Salgótarján városának 1956. december 8-án, a Vásártéren történt tragédiájára. Ezen a napon – döntően salgótarjáni gyári munkások részvételével és utcai felvonulásával – tüntetés kezdődött a Nógrád Megyei Tanács és a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság előtt az éjszaka letartóztatott munkásvezetők szabadon bocsátása érdekében. A négyezer főre taksált tömeg többszöri felszólításra sem oszlott föl. Ebben a feszült helyzetben lövések, majd sortűz dördült el. Egyes források szerint a helyszínen 27-en, a kórházban 19-en, összesen 46-an haltak meg, a sebesültek száma jóval több volt. Az áldozatoké pontosan a mai napig sem is

 DECEMBER 8. TÉR

radványai éktelenkednek. Meddig még? – kérdezik az itt lakók? Maga a Vásártér a Rákóczi út 31–45. sz. alatti társasház háromszintes épületeivel folytatódik. Ez a sorház az egykor különálló 36-os bérházak „foghíjbeépítéseinek” köszönheti egységes kinézetét. Mindjárt az első, a saroképület első emeletén lakott éveken át a híres cigány és naiv festő házaspár: Oláh Jolán és Balogh Balázs András. (Gyakran találkozhattunk velük a Salgó étteremben.) Egy emléktáblát ők is megérdemelnének! Ugyanezen épületrész földszintjén női fodrász és manikűrös fogadja vendégeit. Déli irányban haladva elérkezünk a Rákóczi út 43. sz. épülethez. Falán emléktábla, rajta a felirat: „Ebben a házban lakott Ravasz István (1938–1956) költő. Akinek életét ezen a helyen az 1956. december 8-i salgótarjáni sortűz oltotta ki. Állíttatta: Madách Imre Gimnázium – Salgótarján; a Pofosz Nógrád

2019 / 2 mert. Kiderítése a kutatók kompetenciája, a ma „egyszerű emberének” ez már nem lehet a feladata. Különösen azok után nem, hogy 1993-tól Szabó Tamás szobra és a sortűz áldozatainak nevét rögzítő emléktábla is őrzi a tragédia emlékét. 2000-ben megtörtént az emlékparkká avatás. A Nemzeti Örökség Intézete döntésének köszönhetően pedig már magyar és angol nyelvű felirattal márványtábla is jelzi, hogy a December 8. tér Történelmi Emlékhely.

EGÉSZSÉGÜGYI, SZOCÁLIS INTÉZMÉNYEK Folytassuk utunkat néhai Ravasz István egykori lakóházától a Rákóczi úton déli irányba, amíg a 47. szám alatt elérjük a Margaréta patikát. Ami az itt lakók egy része számára – az idősek számának és arányának növekedése miatt különösen – akár életmentő intézmény is lehet. A patikától néhány méterre megtekinthetjük a Kalló Viktor és fiai által készített, 1983- ban átadott Üvegfúvó c. szobrot. Tavaly állított márványtábláján pedig a feliratot: „A Salgótarjáni Öblösüveggyár átadásnak 125. évfordulójára állította Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata, 2018.” A kapuját régen bezárt Öblösüveggyár támfalsora egyben a városrészt délről záró „határvonal” is. Most a Rákóczi útról forduljunk jobbra, az Úttörők útjára. Néhány métert megtéve máris szembe tűnik a 3/a sz. épület, rajta nagybetűs felirat: Felnőtt orvosi körzet. Tovább haladva hamarosan elérjük a közelmúltban átadott, korszerű egészségügyi komplexumot. Ebben kapott helyet az Úttörők útja 17–19. sz. alatt a Salgótarján és Térsége Szociális és Egészségügyi Központ 7. sz. fogorvosi körzet és fogorvosi ügyelet, valamint a 9. sz. területi védőnői körzet is. 8–10 percre innen, a Játszó utcában székel a Vöröskereszt Nógrád Megyei és Salgótarjáni Városi Szervezete. Újabb ötven méterre, de már a Lőwy Sándor utcában pedig a Mozgássérültek Egymást Segítő Szervezetének irodája található.

ÚJABB FEJLESZTÉSEK Végezetül Fekete Tamás önkormányzati képviselőt kértem meg, foglalja össze az elmúlt években az itt lakó emberek életminőségének javítása érdekében tett intézkedéseket. A fiatal képviselő – aki maga is a Vásártéren nőtt fel – készségesen sorolta a közterületen végzett munkákat és az egyéb fontosabb intézkedéseket. A vásártérre szorítkozva (mivel a körzetéhez a Rokkanttelep is hozzátartozik) az út- és járdafelújítások között az Úttörők úti és Lőwy Sándor úti munkákat, valamint a Bem úti (piacra vezető) járda újraaszfaltozását, a garázssor salakos részének rendbetételét, az Invitel melletti lépcsősor felújítását, jelenleg a csillagház előtti lépcsősor rendbetételét említette. Új víznyelők kerültek kiépítésre többek között a Lőwy Sándor és Úttörők útja kereszteződésénél. A volt Rákóczi iskola udvarát közel 50 autó számára parkolónak alakították ki. A lakosság komfortérzetét is javító munkák között sorolta az új hulladékgyűjtők kihelyezését, a pihenőpadok felújítását, a sakktábla és környéke vonzóbbá tételét, az egészségmegőrzés szempontjából is fontos Úttörők úti ivóvízvezeték kiváltást és különösen – a máris használt – szabadtéri kondipark kialakítását. Mint jelezte, hamarosan a vásártéri játszótér is megújul, ahol új játszóelemek is helyet kapnak. A mögötte lévő betonos focipálya kerítését már lecserélték, és a környékét is rendbe tették. Befejezésül Salgótarján és környéke szempontjából is fontosnak ítélte Fekete Tamás a 90 millió forintos ráfordítással a védőnői, fogászati és fogászati ügyeleti rendelőt, amely – mint hangsúlyozta – európai színvonalú berendezéseivel jelentősen hozzájárul a lakosság egészségügyi alapellátásának szakszerű biztosításához.

Baráthi Ottó

This article is from: