KAPI GYULA

A Pro Arte-díjas Váczi Gyula Alapfokú Művészeti Iskola szélesebbre kívánja tárni kapuit a nagyközönség előtt azzal, hogy a régi hagyományokat felelevenítve egyre több színvonalas hangversenynek ad helyet nagynevű – sokszor helyi kötődésű – muzsikusok közreműködésével, a távlati tervei szerint felújítja az egykor népszerű mesterbérlet-sorozatát. Kapi Gyula a 2018/19-es tanévtől lett az 1955-ben alapított iskola igazgatója, és a magas színvonalú oktatómunka további erősítése mellett fontosnak tartja, hogy az intézmény a város komolyzenei központjának szerepét is fajsúlyosan betöltse. Büszke rá, hogy az iskolának öt Junior Príma-díjas zenésze van, de a képzőművészet és a néptánc számára is folyamatosan biztosítani kívánják az utánpótlást.

 Hol, hogyan került kapcsolatba a zenével? – Petőfibányán gyerekkoromban a művelődési ház keretein belül kezdtem gitározást tanulni Marosvölgyi Henriknél. Hetedikes koromban úgy gondoltam, beiratkozom a hatvani zeneiskolába, mert akkorra már kaptam a szüleimtől egy klasszikus gitárt. Csakhogy mire elkezdtem volna a tanulást, megszűnt az iskolában a gitároktatás. Akkor úgy gondoltam, hogy ennyi volt a zenei pályafutásom, de aztán üzentek, menjek be Kelényi Tibor tanár úrhoz – az Operaház harsonásához –, aki úgy látta: az ajkam alapján jó harsonás lehetnék. Így kezdtem el nyolcadikban harsonázni. A miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában tanultam tovább, majd Debrecenben, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola kihelyezett tanárképző tagozatán kaptam harsonatanári diplomát 1979-ben.  Bizonyára a lakóhelyéhez való közelség miatt választotta Salgótarjánt! – Az egész országban egyedül a salgótarjáni zeneiskola hirdetett harsonatanári állást. Rögtön jelentkeztem, be is hívott az akkori igazgató, Virág László, és nagyon rokonszenves volt, ahogy elbeszélgettünk, és felvázolta a lehetőségeket. Rögtön megtetszett a város is – mert a közelség ellenére korábban még sohasem jártam Salgótarjánban. De ahogy jöttem, azt mondtam: ez tiszta Amerika! Megtetszett a város modern építészete, beleszerettem. Csaknem negyven éve, 1979 augusztusától itt dolgozom.  Mivel azóta is kitartott itt, bizonyára nem bánta meg a választását! – Nem! Persze, még az elején majdnem elcsábultam, hiszen minden zenész szeretne aktív muzsikusként játszani. Még éppen, hogy csak elkezdtem tanítani, amikor a Győri Szimfonikus Zenekar hirdetett első harsonára állást. A zenekarban játszó egyik barátom, akit még a miskolci „konzis” évekből ismertem, biztatott, hogy jelentkezzem. Már a próbajátékra készültem, amikor behívtak katonának. Így – stílszerűen – lőttek a dolognak.  Így hát maradtak a tanári pálya szépségei, örömei, de a helyi zenekarokban is hamar feltűnt… – Nagyon szép a tanári pálya, mindig szerettem tanítani. A szóló hangszeres játék mellett a kamarazenét is imádom oktatni. Közben már 1979-ben a Salgótarjáni Szim

 KAPI GYULA

fonikus Zenekar első harsonása lettem, akkoriban sok hangversenyt adtunk, Budapesten is többször szerepeltünk, a zeneakadémián is felléptünk. Szolnokon, az amatőr szimfonikus zenekarok versenyén elsők lettünk. De még Petőfibányára is jártam le fúvószenekarba. 1986-tól a Nógrád Megyei Koncert Fúvószenekar alapító tagja voltam, ez a zenekar lett életem egyik legnagyobb élménye. Sok-sok izgalmas művet játszottunk, itt szólistaként is többször szerepelhettem. Jártuk Európát, vittük a magyar fúvószenei kultúra hírét. Öt évig játszottam a Salgótarjáni Kürt Kvartettben, mely ma Akkord Fúvós Kisegyüttes néven szerepel. 2000-ben alapítottuk meg a Salgótarjáni Rézfúvós Kvintettet, azóta több mint 200 teljesen vagy részben önálló hangversenyt adtunk, közreműködtünk ünnepségeken, játszottunk a Muzsikál az erdő program és a Somoskői Várfesztivál koncertjein. Vagyis tevékenyen részt veszek a város zenei életében.  Közben tett egy kis kirándulást is. – 1986-ban a városi tanács művelődési osztályvezetője, dr. Lakatos Judit közművelődés-felügyelői állást ajánlott fel, amelyet el is fogadtam. Közben továbbra is tanítottam, és 1988-ban, amikor már jöttek a változások szelei, visszatértem a zeneiskolába, ahol Becze Lajos igazgatótól tanszakvezetői megbízást kaptam. A harsona mellett gitárt is tanítottam, amelytől soha nem szakadtam el. A pedagógiai programunkban fontos helyen van a társas zenélésre nevelés, amelyet én is magaménak érzek. Néhány évig Torják Vilmos mellett én is karmestere voltam az iskola ifjúsági fúvószenekarának, s mindig voltak kamaracsoportjaim. 1992. szeptember 1-jén kaptam az igazgatóhelyettesi megbízást, amelyet egészen a tavalyi intézményvezetői kinevezésemig betöltöttem.  Az iskolának a 2018/19-es tanév elejétől lett a vezetője. Hogyan nyerte el a megbízatást? – Ennek érdekes előtörténete van. Már 2008-ban is megpályáztam a vezetői tisztséget, és akkor a tantestület 95 százalékban mellettem állt, de az önkormányzat mégsem engem nevezett ki igazgatónak. Ez kicsit elkeserített, és öt év múlva nem is pályáztam. Tavaly viszont a kollégák meg - győztek, hogy adjam be a pályázatom, és a döntő többség mellettem állt. Nagyon jólesett ez a bizalom, jó itt igazgatónak lenni.  Milyen helyzetet örökölt az iskolában? Milyen tervekkel látott munkához? – Nagyszerű tantestületünk van. Ezt mutatják a városi szereplések, a verseny- és a felvételi eredmények; sok tehetséges gyerekünk nyer országos megmérettetéseket és kerül művészeti pályára. Vezetőként fontosnak tartom a hagyományápolást. Amikor az igazgatói irodába költöztem, sok régi dokumentumot találtam még Virág Laci bácsi idejéből. Ő vezette be a január 16-i koncerteket az iskola 1956-os, első tanítási napjának évfordulója alkalmából. Ezt a hagyományt sikerült idén újjáélesztenünk, hiszen szerencsére bőven vannak Junior Príma-díjas volt diákjaink. Közülük most Kiss Péter zongora- és Pálfalvi Tamás trombitaművész adott koncertet. Mindketten már a világhír útját járják. Rajtuk kívül Kubinyi Júlia népi énekes, ifj. Gelencsér János népi hegedű- és Balázs István csellóművész is elnyerte a Junior Príma-díjat. Velük is szeretnénk hangversenyt rendezni, csak nagyon elfoglaltak, de ami késik, nem múlik.  A koncertek egyébként sem állnak távol az iskolától. – A kinevezésem után több iskolából is megkerestek, hogy indítsunk hangversenybérlet. Három hangversenyből álló sorozatot indítottunk az ifjúsági bérlet keretében. Az első a népművészeté volt a Kerek Perec Egylet szereplésével, amely nagy sikert aratott Andrássy Ferenc jelenlegi és Paluch Norbert volt kollégám vezetésével, népmesés, néptáncos, népzenés műsorával. A második sorozatban a kollégáimmal állítottunk össze a kamarazene szeretetéről szóló műsort. A harmadiknál a dzsesszé lett a főszerep. Az ötlet onnan jött, hogy a dixielandfesztivál keretében idén is ifjú

sági dzsessztábort rendeznek, korábbi kiváló kollégám, Gyárfás István vezetésével, akiről mondhatom, hogy világhírű gitárművész. Nem beszélve társairól, Elsa Valle és Winand Gábor énekesekről, akik szintén a világnagyságok közé tartoznak, de kiváló kollégám, Csík Adolf gitárművész is részt vett a munkában. S úgy gondoltuk: rendezzünk velük egy hangversenyt. Itt jött be az általam mindig hangsúlyozott kapcsolatépítés sikere, hogy a Gyetvainé Szorcsik Angéla által vezetett Lélekpendítők Társasága és a Balogh Katalin vezette Remek segítségével a dixieland-fesztivál zárókoncertjét az iskolánkban rendezhettük. Ezzel is a hagyományápolást erősítjük, hiszen korábban kiváló dzsessztanszak működött az iskolánkban, ám az előírt leépítések miatt ez elsikkadt, de szeretnénk a hagyományt visszahozni. Öröm volt újra találkozni az elmúlt évek alatt elmaradt, újra visszatérő koncertlátogató közönséggel, kibővülve újabb érdeklődőkkel. Jómagam tanárként és szülőként alapítottam a Kölyök Dixieland Bandet, amelynek repertoárját én hangszereltem, és Basin Street Jazz Band néven még ma is szerepelnek.  Noha az intézményüket mindenki a zenével azonosítja, egy átfogóbb művészeti iskoláról beszélünk… – Ez úgy történt, hogy 2001-ben Becze Lajos igazgatót és engem mint helyettest behívattak az önkormányzat művelődési osztályára, ahol közölték velünk, hogy attól kezdve művészeti iskola vagyunk. Nem kérdeztek meg minket, hogy akarjuk-e vagy nem. Akkoriban terjedtek el országszerte a művészeti magániskolák, amelyek betelepültek az általános iskolákba, és ettől kicsit megijedt a városvezetés. Azt mondták, hogy ezt a területet is mi vegyük kézbe. Ekkor a néptánc, a modern tánc, a drámai színjáték és a képzőművészet is társult a zene mellé. Azóta a néptánc és a képzőművészet maradt. Kinn vagyunk az intézményekben is, ám a képzőművészet – festészet, tűzzománc, grafika, korongozás – központja az épületünkben van, és néhány éve iskolagalériát is sikerült kialakítanunk, amely igazán népszerű. A Hibó Tamás Alapfokú Művészeti Iskolával már tavaly is indítottunk közös képzőművészeti versenyt, amelyet az idén már a határ túloldalán lévő közeli magyar települések iskolásainak is meghirdettük.  Látványos a néptáncos gyerekek szereplése is. – A csoportjaink felléptek a Nógrád táncegyüttes karácsonyi gáláján, majd a minap a tánc világnapján rendezett műsorban, ahol nagy sikert arattak. Érdemes a nevüket megjegyezni: Csepp Nefelejcs, Nefelejcs, Pitypang és Viganó gyermektáncegyüttes. Ennek csúcsa az Ifjú Nógrád táncegyüttes, akiket már a televízióban is láthattunk a Fölszállott a páva műsorában.  A társművészetek is helyet kapnak az iskola falai között. – Igen, legutóbb a zene és az irodalom „régi barátságát” erősítettük, amikor A költészet másnapján címmel rendeztünk közös műsort nemrégiben a Balassi Bálint Asztaltársasággal. Régi barátom Handó Péter, helyet is adunk a munkájukhoz. Így a közös program szinte adta magát. A helyi költők a verseiket olvasták fel, míg iskolánk tanulói és tanárai magyar zeneműveket adtak elő, szép sikerrel. Ezzel is értékes hagyományt teremtünk.  A mai kor gyerekeit – akik már háromévesen is vígan nyomkodják a mobiltelefont – érdeklik a művészetek? – A gyerekek fogékonyak, de a modern technika új vívmányaival vetélkedve nehezebb dolgunk van. Igyekszünk kedvet teremteni a zenéhez, toborzó hangversenyeket tartunk, elmegyünk az iskolákba. Segítséget jelentenek Torják Vilmos óvodás és hétvégi családi hangversenyei, amelyek felkeltik az érdeklődést. Ezek remélhetőleg a tanulólétszámunkra is jó hatással lesznek. Bár ebben nem drámai a helyzet. Most 708 tanulónk van, amely kissé kevesebb az öt évvel ezelőttinél, de a 26 zenetanárunkhoz mérten rendben van a tanulólétszámunk. Igaz, négy tanárt keresünk. Egy fő részére tudunk szolgálati lakást biztosítani a tankerület jóvoltából, a többieknek javasolhatom az önkormányzat fiatal szakemberek letelepedését segítő programjának lehetőségeit. Itt említeném meg, hogy jó kapcsolatot tartok mind Fekete Zsolt polgármesterrel, mind Simon Tiborral, az intézményt fenntartó tankerületi központ igazgatójával, akik mindenben segítik a munkánkat.  Köztudott, hogy a jó hangszerek drágák. Van lehetőségük javításokra, beszerzésekre, fejlesztésre? – Régebben is tudtunk vásárolni hangszereket, de most szerencsés a kormány Kodály Zoltán-programja. Az első körben pianínókat adtak iskoláknak, mi is kaptunk kettőt. A második forduló pályázati lehetőségei révén sikerült jó néhány hangszert beszereznünk és megjavíttatnunk. Már megjelent a harmadik forduló kiírása, amelynek révén tovább bővíthetjük a hangszereinket. Szeretnénk új, a mai kornak megfelelő hangversenyzongorát venni. Hét-nyolcmillió forintnál kezdődnek ezek a hangszerek, de a mostanival már késélen táncolunk.  Most, hogy a gépzene egyre inkább kiüti a hangszeres muzsikát, jól választ, aki a zenében képzeli el az életét? – Szép út, de nehéz út… Ma már sok szimfonikus zenekar van Magyarországon, így a hegedűsök, vonósok könnyen el tudnak helyezkedni. Más hangszereken már nehezebb boldogulni, bár igaz, hogy a fúvósokból nálunk is évek óta munkaerőhiány van. Ezzel együtt is azt mondhatom: az menjen zenei pályára, aki nagyon tehetséges, vagy erős a tanári elhivatottsága.  Említett most futó elképzeléseket, programokat. Hallhatnánk a hosszabb távú terveiről? – Régebben létezett a mesterbérlet sorozat, amelynek keretében olyan zenei világnagyságok is felléptek nálunk, mint például Kocsis Zoltán és Ránki Dezső zongoraművészek, vagy Sass Sylvia operaénekes. De azután sajnos ez a sorozat is megszakadt. Ezt a hagyományt szeretném a jövőben vis - szahozni. Talán mondhatom, hogy ezt már el is kezdtük tavaly a zenei világnapi hangversennyel, amelyet iskolánk tanárai adtak, míg a második az említett január 16-i hangverseny volt a Junior Príma-díjasainkkal, a harmadik pedig a minapi dzsesszkoncert. De ezek még egyedi hangversenyek voltak, én viszont a jövőben bérletelőadásokká szeretném szervezni ezeket a magas színvonalú koncerteket. A nagyszerű orgonánkat is minél inkább szeretnénk kihasználni. Ezzel nem akarom az utóbbi évek hangversenyéletét meghatározó helyi művészeket félreállítani, de színesíteni akarom a palettát, szélesebbre tárva intézményünk kapuit a nagyközönség előtt.

B. R.