Friss borok, alacsony alkoholtartalom.
BorVilág
Bor Hírlap
˝ Grúzia a borászat bölcsoje! Az ország, ahol minden ember borász, az ország, amit a világ a borászat bölcsőjeként ismer. Grúzia pincészetei minden más országaiénál jobban megszenvedték a szovjet uralom éveit, most viszont egyre nagyobb sebességgel próbálják behozni százéves lemaradásukat. Grúziában lépten nyomon, az utcákon is találunk bor és chacha (a helyi pálinka) árusokat. Portékájuk nem mind afféle kertvégi, unatkozónagypapa-bor, a többségük tényleg meglepően tiszta, jó minőségű, sőt finom, még ha a stílusuk elképesztően változatos is. Jelenleg ezer bejegyzett borászat működik az országban (sok köztük fél- vagy egy-, kéthektáros szőlőbirtok); pedig 2006-ban még csak 80 pincészet termelt bort.
24
Összességében viszont nem beszélünk nagy mennyiségről, országos szinten évi 300 millió palackról. Ausztráliában egy nagyobb borászat termel ennyit. A grúzok nem vesznek borokat, van nekik saját. A grúzok az ősi borászati hagyományaikat követik. Három fontos borrégió van Grúziában (Kakheti, Imereti és Kartli), és mindegyikben másként készítik a bort, eltérő mennyiségű törkölyt tesznek az amfórába, azaz kvevribe. Keleten borostyán színűek a borok, Kartliban aranyszínűek, vagyis ahogy keletről nyugatra haladunk, egyre kevesebb a hozzáadott törköly. Persze a régiók a borkészítési stíluson kívül természeti adottságaikban (terroir) és legjellemzőbb szőlőfajtáikban is különböznek – több mint 500 féle szőlőfajta hagyományos Grúziában, és sok köztük egyedül ebben az országban autentikus a világon. Mukhrani hercege (Mukhranbatoni) a világ egyik legrégebbi úri dinasztiájából származott, birtokát a Kartliban a királytól kapta 1512-ben. A régió is jól járt: politikai, gazdasági és kulturális fellendülést hoztak a Mukhranik, így a 17. században a királyi trónt is megszerezte a család. A borászat a 19. század lett igazán fontos: ekkor élt a katona és politikus Ivane Mukhranbatoni, aki a nyugati országrész vezető pozíciójáig jutott. Ebben a szerepében igyekezett leszámolni a nép írástudatlanságával, iskolákat és állami egyetemet alapított, újságokat indított. A borászat a hobbija lett, miután Bordeaux-ban és Champagne-ban megismerkedett vele. Egy idő után fel is adta militáns kar-
rierjét azért, hogy az 1,2 millió palack termelésére képes borbirtokát vezesse. Az 1800-as évek végén a Mukhrani borokat már itták Szentpéterváron, Moszkvában, a Balti államokban, de Párizsban, Bécsben és az Egyesült Államokban, számos fontos borverseny díját is elnyerték. Az alapító herceg 1895-ben, 85 évesen, váratlanul halt meg. A ma borászatként, rendezvényközpontként, lovardaként, és két fine dining étterem otthonaként működő Mukhrani kastélyt 1873-tól számítva 12 éven keresztül építették, kertjeit versailles-i mintára alakították ki. A herceg nemcsak a nemzete vezetőit és művészeit szórakoztatta itt (az első emeleten egy150 fős színháztermet is kialakítottak), néha a Romanovok is ide vonultak el pihenni. Azt, hogy számos, olasz, francia és spanyol bútorokkal és kelmékkel díszített szalon követte egymást a szinteken, csak sejteni lehet – az épületben működő kis múzeum egyetlen korabeli fotót sem talált a belső terekből, hiába keresték az egykori Szovjetunió szinte teljes területén. A szovjet időkben a különleges, de alacsony termőképességű helyi szőlőfajtákat irtották, helyükre bőtermő fajták kerültek. A grúzok a borászati üzemekben készült borokat „gyári boroknak” kezdték hívni, aztán Gorbacsov alkoholellenes kampánya ennek is véget vetett: a kastély hatalmas, első osztályú, téglával kirakott borospince-rendszerét a plafonig földdel töltötték fel. Az épületet oroszok hadászati központnak használták, bulikat rendeztek benne, majd szétverték, felgyújtották. Aztán így is maradt évtizedekig. A történet fonalát három üzletember, két grúz és egy svéd, Frederik Paulsen, Mamuka Khazaradze és Badri Ja-
paridze vették fel 2002-ben azzal a céllal, hogy nemcsak a birtok, de a grúz borok több mint száz évvel korábbi nemzetközi hírnevét is visszanyerjék. A Chateau Mukhraniban a borászati nagyberuházás 2007-ben zajlott, ultramodern technológiával szerelték fel az üzemet, és a hagyományos
