Köszöntöm Kedves Olvasó!
E sorok írásakor kezdődött Ukrajna ellen a tényleges támadás.
Nem szeretnék állást foglalni politikai, geopolitikai, hatalmi, hitrendszerbéli
kérdésekben. Egyetlen irányból tudok közelíteni: a szeretet irányából.
Mit tenne a szeretet? A szeretet valószínűleg nem rombolna, nem ölne,
nem okozna fájdalmat. Természetesen nem rózsaszín ködben gondolkodom,
nem utópiákat magasztalok. Ám valahogy folyamatosan piszkál és
feszít az a gondolat, hogy a történelmünkben feljegyzett annyi háború,
szenvedés, pusztítás után; túl sem kerülve egy világjárványon, még mindig
itt tartunk 2022-ben? Nem volt elég?
