Holi fesztivál - A vad tomboláson túl

KOVÁCS BRIGITTA EFI

Holi fesztivál - A vad tomboláson túl

Indiában a megújulás, a szabadság, az önfeledtség, a színek, a betakarítás és egyben a tavasz kezdetének hindu ünnepe a Holi fesztivál. Európaiként mindig is lenyűgözve figyeltem ezt a hippi karneválra emlékeztető eseményt, amikor több ezer ember önmagát, és a környezetét színesre festve, táncolva, énekelve ünnepli az életet.

A Holi hindu eredete azonban ettől sokkal mélyebb, sokkal fennköltebb. Egy nagyon kedves indiai barátom, Sneha Godbole mesélt nekünk minderről.

Hallottál már a Holi fesztiválról?

A kétnapos tavaszünnepet, a Holi fesztivált színekkel ünnepeljük, melynek első napja (a hónap utolsó holdtölte) idén március 18-ra esik, amikor is óriási tüzet rakunk. A tűzben minden rosszat elégetünk. Átvitt értelemben „elégetjük” a rossz gondolatokat, és ténylegesen elégetjük a régi, rossz emlékeket idéző ruhaneműket, ill. mindent, ami már nem szolgál bennünket. A Holi arra is kiváló alkalom, hogy azoknak, akikre korábban haragudtunk, most megbocsássunk, és mindent tiszta lappal kezdjünk.

Punéban mi ilyenkor Puran-Polit, azaz egyfajta édes lepényt sütünk. Jellemző még a Ghee, azaz a tisztított vaj, amiből egy keveset egy darabka Puran-Polira kenve felajánlunk a tűznek (a Holika nevű démonnak). Ezt követően a többit pedig egy nagy családi étkezés során fogyasztjuk el. Az első nap meglehetősen nyugodt, meghitt.

A második napon nagy ünnepséget tartunk. A tűzből fennmaradó hamu az, amit az emberek régen egymásra kentek, és amivel mindenféle játékokat játszottak. Eredetileg nem használtak ilyen sokféle színt az ünnep során, ez csak később vált szokássá. Kicsik és nagyok együtt ünnepelnek egészen délutánig, amikor ismét egy nagy családi étkezés következik. Az asztal ilyenkor rogyásig tele van különféle színes édességekkel, színes italokkal. Este pedig a tágabb rokonság is csatlakozik, s gyakran játszunk egy bizonyos fúvós hangszeren, a shehnai-on (ejtsd: sehenáj), ill. tipikus bollywoodi (szerk.: általánosságban az indiai filmgyártás) Holi dalokat hallgatunk.

A mitológia

India különböző területei között helyenként némi kulturális különbség figyelhető meg. Itt Maharastrában, Közép-Indiában – ahol a legmaga- sabb a hinduk előfordulási aránya, és ahol a marathi nyelvet beszéljük – a Holival Krisna és Rádha istenek szerelmének állítunk emléket.

Édesanyám gyermekkoromban sokszor mesélte a Holi eredetének történetét.

Amikor a földön még istenek és démonok éltek – akik folyton hadban álltak egymással – sokat szenvedtek miattuk az emberek. Hiranjakasipu (ejtsd: Hiranyakaspu) – az egyik démon, aki ateista volt, és önmagát tartotta a világ urának – elvárta, hogy mindenki neki engedelmeskedjék. Mivel nagyon megkeserítette az emberek életét, így azok Vishnuhoz, a hindu vallás egyik főistenéhez, a világ teremtőjéhez és védelmezőjéhez kezdtek imádkozni.

Vishnu elhatározta, hogy elpusztítja az embereket sanyargató Hiranjakasiput, hogy ismét békében élhessenek. A démonnak volt egy Prahlada nevű fia, aki istenhívő lévén, életét Vishnunak szentelte, amivel rendkívül bosszantotta apját. Mivel nem tudta fiát meggyőzni, hogy hagyjon fel az istenhittel, ezért úgy döntött, hogy megöli. Hiranjakasipunak volt egy lánytestvére, a Holika nevű démon, akit nem fogott a tűz. Bátyja megparancsolta neki, hogy ölje meg fiát, Prahladát, ezért Holika a máglyára kényszerítette őt. Prahlada ezalatt szent énekeket énekelt, valamint imádkozott. Ezt Vishnu meghallotta, és a segítségére sietett. Azonban nem isten alakjában érkezett, hanem a rémisztő Naraszimhaként, azaz félig állat – oroszlán fejjel –, félig ember alakban. Megmentette Prahladát, a máglyán elégette Holikát, végül pedig elpusztította Hiranjakasiput.

A jó, gonosz felett aratott győzelmét, óriási lakomával, táncos mulatsággal ülték meg. Holika hamvaival pedig örömükben vadul játszani kezdtek. A démon nevéből ered a Holi fesztivál elnevezése.

A Holi napjainkban

Már évek óta nagyszabású mulatság formájában ünnepeljük a Holit, amikor különösen a fiatalok, vadul játszanak a színekkel. Az ünnep kiváló alkalom arra, hogy összegyűljünk, és tánccal, valamint zenével fejezzük ki az egymás iránt érzett szeretetünket. Az egyre inkább multikulturálissá váló fesztivál óriási lelkesedéssel zajlik.

Vannak azonban, akik az ünnep szolidabb, bensőségesebb megélése mellett teszik le voksukat, és nem szeretik a hatalmas felhajtást, a vad lármát. A járvány miatt az utóbbi 2 évben szűk családi körben volt csupán lehetőségünk a Holit megünnepelni. Azt gondolom, idén sem lesz ez másképp.

Én nem igazán szívelem ezt az őrült fesztivált, ezért a legtöbbször inkább otthon maradok, ill. a baráti körömben ünneplem a színekkel való játékot. A lányaim viszont nagyon élvezik, ezért készítettem nekik természetes alapanyagokból, zöldségekből, kurkumából, céklából, spenótból színeket, amivel mind az egészségüket, mind pedig a környezetet megóvhatják a felesleges kémiai terheléstől. Az utóbbi néhány évben pedig ahelyett, hogy minden család Holi tüzet rakna, városonként, településenként állítunk egyet, hogy elkerüljük a szükségtelen légszennyezést.

Édesanyám mindig azt mondta, hogy a színek az életünket szimbolizálják, hiszen mindnek megvan a saját habitusa. Ahogy a természetben is megfér egymás mellett számtalan sok szín, úgy kell nekünk, embereknek is békében, boldogan együtt élnünk. Ezen kívül az életünkben felvállalt különféle szerepeinket is érdemes harmóniába rendezni, hiszen bennünk is számos „szín él”.