RÓNAI KATALIN
Mert játszani jó, mert játszani öröm Paulik Tamással, a Magyar Társasjátékosok Egyesületének elnökével beszélgetek a társasjátékok feléledéséről, a társasjáték kultúra megváltozásáról, a társasjátékok közösség,- és családformáló, összetartó, összehozó erejéről, a társasjáték klubokról, és egyáltalán arról a felmérhetetlenül sok, és lélekszinten beépülő örömlehetőségről, amelyet a közös játékban való elmerülés okoz, okozhat mindazoknak, aki belekóstolnak mindebbe. Tettem ezt azért, mert két hónapja az a kósza gondolat fogant meg a fejemben – miután pár napot két kisebbik unokámmal töltöttem, és a társasjátékok jó szolgálatot tettek, kiváltva a számítógép, és a televízió vibrálását, megszépítve az együtt töltött időt, és vidámabbá téve azt –, hogy elindulok ezen az úton, és fókuszomat erre az új-régi hobbira irányítom. Terveim szerint feltérképezem a társasjátékok, a társasjátékokkal eltöltött idő pozitív hatásait, és mindazt a jót, amelyet megélünk, miközben játszunk – és amely élményt meg kellene élnünk napmint nap – ráébredve, milyen, amikor családban, közösségben, örömben, szeretetben, vidámságban együtt játszunk. Az előző havi számban már bevezetésképpen beszéltem a társasjátékokkal, és egyéb, pl. kártyajátékokkal való saját kapcsolódásomról, és persze, miközben írtam a cikket sokszor eszembe jutott az a rossz érzés, amikor a „Ki nevet a végén” nevű társasjátékban sorra kikaptam. Persze említhetném azt is, hogy az akkor 8 éves legnagyobb unokámat, nem tudtam megverni malomjátékban, de ez már a mai gyerekek logikai gondolkodásának másfajta fejlettségét támasztja alá. És igen, pont ezért van akkora sikere az újfajta társasjátékoknak, a nyomozós, kutatós, mesélős, kitalálós, logikai készséget igénylő,- és fejlesztő játékoknak.
Kérem Tamás, meséljen magáról, a kapcsolódásáról a társasjátékokhoz és arról, hogyan telnek a napjai. Magam nem is tudom, milyen rég kezdtem el társasjátékozni, először alapvetően családon belül, viszont mindez a gimnáziumi éveim alatt fordult komolyabbra, amikor a gimnáziumi tanárom kitalálta, hogy a társasjátékoknak a gim60 CsPM
náziumunkban helye van. Nem kellett messzire mennie, hogy rálásson a társasjátékoknak olyan hatásai vannak, mint a logikus gondolkodás erősítése, a közösségi szellem stabilizálása, a csoportenergia megismerése által a saját önismeretünk fejlődési lehetőségei, és sorolhatnám mindazt a pozitív visszacsatolást, melyek kialakulhatnak játék közben a játékosokban, mind iskolai, mind baráti szinten. Így aztán lett egy tár-
