ÚJVÁRI GYÖRGY
Öngondoskodás
A megtakarítási lehetőségek tárháza és „filozófiája“
Sokféle képpen lehet tartalékot képezni és nagyon sok összetevője van abban az értelemben, hogy mit hozunk magunkkal. Talán furcsának tűnik, ugyanakkor nagyon is élethelyzet kérdése. Először is a magyar biztosítási piac a ’90-es évek elejéig állami monopólium volt. Az akkor aktív dolgozók - leginkább a Ratkó korszak szülöttei, azaz a ma nyugdíjasok - abban a hitben éltek, hogy majd az állam nyugdíj formájában egy nyugodt öregkort fog biztosítani. Ma már tudjuk, hogy nem ez történt…
aminek nem volt korábban kultúrája. A CSÉB 40 és 80 éppen nem az volt… Nem volt alkalmas megtakarításra, életbiztosításra, megtakarítási terméknek pedig végképp nem!
Amit viszont kevesen gondolnak át, hogy a nyugati biztosítók nem azért nem jöttek hazánkba, mert nem akartak, hanem mert nem lehetett. Állami monopólium (Állami Biztosító) jogszabályban tiltotta a „konkurenciát“. A változás a rendszerváltás után következett be, ekkor nyitották meg azt a lehetőséget, hogy bejöhessenek. Négy társaság kapott jogot hazai cégként bejegyezve, legálisan a magyar piacon dolgozni és terjeszkedni.
A válasz prózai. A Ratkó korszak gyermekei hozták azt a mintát, hogy majd az állam ad an�nyi nyugdíjat, hogy tisztességesen eltart. Elhitték, gyermekeik ebben nőttek fel. Elhitték, mert ebben nőttek fel. Mi a helyzet máshol? Amerikában egy lassan 250 éves töretlenül működő gazdaság keretében nem kérdés, hogy ez jó. Vagy úgy is mondhatnánk: szükséges rossz!
Volt ennek egy nagyon nagy csapdája vagy dilemmája, nevezetesen: Egy olyan területet kezdtek el „bombázni“,
Miért?
Ha a tőzsde keletkezésétől számított görbét megvizsgáljuk - van ilyen - akkor azt látni, hogy bármely 10 (tíz) éves periódust nézzük, a kezdeti és a végpont soha nem volt negatív!!! CsPM 27
