BÚZA JUDIT
„A kúti békát fogva tartja saját gödre”?
Hallottuk már ezt a közmondást? Biztosan, és néhány analógiáját is ismerjük, például, hogy „kutyából nem lesz szalonna”, ami szintén azt sugallja, hogy változni és változtatni lehetetlen.
A megszokás állóvize Amivel azonosulunk, az határozza meg az életünket és azzal tudunk azonosulni, amit tanultunk, elhittünk, megtapasztaltunk és ezért igaznak és valósnak fogadjuk el. A kisgyermek a „nagyok” világából lesi el és építi be a túlélés, a beilleszkedés, vagyis inkább a mások számára elfogadhatóság szabályait. Számára még nincsenek „jó és rossz” minták, csak tanulnivalók. A két lábon járástól, a beszéden és egyéb kommunikáción át, a konfliktuskerüléstől az érdekérvényesítésig, csupán módszereket sajátít el a szoros és később a tágabb környezetén 124 CsPM
keresztül. Így tanul meg túlélni, begyökerezni a háromdimenziós valóságunkban. Törvényszerűnek látszik-e utána, hogy az ember később mit tart helyesnek, vagy helytelennek, mit él meg „jónak és rossznak”, mivel a tapasztalások a gondolatokon, az érzelmeken, az érzeteken, a cselekedeteken, vagyis a köznapi létezésen keresztül érkeznek, ezek vésődnek be és válnak számára természetessé? Az állandó versenyfutást, az ezzel járó töméntelen negatív stresszt, a hányatott életet, a felbukkanó betegségeket, mint az élet természetes velejáróit, ahogyan a hatalmaskodó főnököt, az életképtelen, vagy épp zsarnoki társat, a céltala-
