BLOGI
Vendéglátás Másképp Blogi módra 2.
Előző havi írásom zárásában tett ígéretemhez híven kezdem akkor a mesét azokról a bizonyos csodákról, melyek engem az elmúlt pár évben, hónapban, hétben megtalálnak. A legmeglepőbb formában, a legváratlanabb helyeken, némelykor csak utólag fedve fel magukat csoda mivoltukban. És adva rá nekem magyarázatot, miért is csoda számomra, hogy megélhet(t)em őket.
Hogy ez utóbbi dolog kicsit érthetőbb legyen, induljunk egy egészen friss és engem nagyon megrázó történettel. Pár napja a Párom üzletébe tartva a zöld lámpára vártam a zebránál, amikor egy mellettem álló fiatal hölgy majdnem a megállóból éppen elinduló busz elé esett… Az arcát nem láttam, mert nekem háttal állt, csak dühös motyogását hallottam és az tűnt fel, hogy bizonytalanul imbolyog. Persze ilyenkor mire gondolunk először: biztos részeg… 108 CsPM
És meglehet talán valóban az is volt, de ki tudja mi oka volt rá, hogy leigya magát. Emlékszem a saját életemből jó pár szituációra, amikor azt hittem, ha borba fojtom a bánatom, az mindent megold. Igen ám, de az évek során azt is megtanultam: a megoldás nem működőképes, ugyanis a bánat remekül tud úszni, fene a jó dolgát. Sőt, alkoholba mártva ideig-óráig csitul csak, mindös�sze azért, hogy utána felerősödve visszatérjen és még nagyobb galibákat okozzon. Na de most nem is ez a lényeg, bár a történet szempontjából fontos mellékszál, melyre későbbi
