BALÁZS KRISZTINA
Vajon túléljük ép ésszel? Bár még nem látjuk a végét a jelen helyzetnek, egyre többet gondolkodunk azon, vajon ha egyszer vége lesz, mi lesz utána? Visszakapjuk-e az elveszett biztonságérzetünket valaha? Tudunk-e még majd hinni abban, hogy minden lehet olyan, mint „régen”… Mert ma már így beszélünk 2019-ről, amikor még minden „normális” volt. Pedig mennyi problémánk volt az akkori Világgal. Mennyit mondtuk, nem jó ez így. Ma pedig azt gondolom, többségünk odaadná fél karját azért, ha minden visszaállna akár csak ugyanabba a kerékvágásba, mint körülbelül másfél évvel ezelőtt. A gyásznak 5 szakasza ismert. Ezt nem csak akkor éljük meg, ha elveszítünk valakit, hanem ha elveszítjük a szerelmünket, a munkánkat vagy akár most, amikor elveszítettük az alapvető biztonságérzetünket.
A 5 fázis amely egymást követi, a tagadás, a düh, az alkudozás, a depresszió majd végén az elfogadás, a belenyugvás. Már csak az a kérdés, hogy vajon ezek a szakaszok megoldást jelentenek-e számunkra? Érdemes megfigyelni jelenleg hol tartunk? Amikor először röppent fel a hír, hogy világjárvány van és milyen korlátozó intézkedések lesznek bevezetve, logikusnak tűnt a tagadás, hogy ez nem lehetséges. Hiszen 60 CsPM
sosem éltünk még meg ilyen korlátozó intézkedéseket és sosem hittük volna, hogy egy pillanat alatt dől össze körülöttünk a világ. Ilyenkor sokkos állapotba kerül az ember, egyszerűen csak kapkodja a fejét és próbálja értelmezni mindazt, ami körülötte történik. A párkapcsolatban ilyenkor válik érthetetlenné az, hogy az egyik pillanatban még imádtuk egymást, majd egyszer csak az egyik faképnél hagyja a másikat. Sokszor felfoghatatlan az érzés, hogy elvesztettük a másikat. Ugyanez igaz, ha meghal egy szerettünk. Nem akarjuk elhinni. Várjuk, hogy hazajöjjön, hogy megcsörrenjen a telefon. Kint hagyjuk a ruháit, a szobájához nem nyúlunk. Minden kopogás, csörrenés azt idézi bennünk, hogy megjelenik. Egyszerűen képtelenek vagyunk feldolgozni a hiányt. Jelen helyzetünkben maga a szabadság az, amit elvesztettünk egyik pillanatról a másikra. Pont olyan hirtelen, mint mikor meghal a kedves, vagy otthagynak bennünket. Csak állunk ott a szoba közepén, meredten bámulunk magunk elé és nem értjük… Hogy történhetett ez?! Magyarországon 2020 márciusában jelentették be az első megbetegedést, majd halálesetet. 2020. március 11.-én hirdették
