BLOGI
ÉletMese Újrakeretező Eddigi rovatomban, kicsit megújult formában jelentkezem mostantól kezdve – ÉletMese Újrakeretező írásokat olvashatnak tőlem a következő hónapok során. A korábban tőlem megszokott pozitív hangvétel természetesen továbbra is marad, ahogy a magazin által képviselt tudatos tartalom is, mindössze annyi változik, hogy kicsit mesélősebb formában érkeznek tőlem az információk. Részben azért is döntöttem emellett az apró változtatás mellett, mert tavalyi lapszámainkban megjelent írásaimban úgy éreztem kimaxoltam a bárhol történő BOLDOGulás elméleti alapjait. Arra gondoltam eljött az ideje annak a fajta cselekvésnek, amikor saját példámon bemutatva hozok mindennapi történeteket abból az időszakból, mikor az élet éppen engem tesz próbára azáltal, hogy letesztel a gyakorlatban: én miképp tudok MÁSKÉPP tekinteni a munkámra és minden másra az életemben. 25 évnyi vendéglátásban szerzett tapasztalatot egy számomra egészen új területen kamatoztatva, igyekezve kihozni minden napból a maximumot. Azokból is, mikor úgy érzem semmi sem sikerül, mikor legszívesebben fognám a batyumat és tovább állnék, mondván ezt a szakmát aztán végképp nem nekem találták ki… Mert igen bevallom voltak ilyen gondolataim is az első pár hónap irodai lét során, melyet a pénzügyi szektor egyik számomra korábban egészen ismeretlen területén tölthettem el. Mondhatnám, hogy kényszerből. Hiszen tavaly márciusban, mikor az akkor kialakult helyzetnek köszönhetően szüneteltetni 38 CsPM
voltam kénytelen a vállalkozásomat és el kellett kezdenem munkát keresni, a mostani lehetőségen kívül semmi nem adódott számomra. Hiába adtam be az önéletrajzomat megszámlálhatatlanul sok helyre, legtöbben válaszra sem méltattak, aki mégis, mindössze egy sablonlevélben tudatott velem pont annyit, amivel semmit nem tudtam kezdeni... Első és hosszú ideig egyetlen pozitív vis�szajelzésem egy pénzügyi szolgáltatásokkal foglalkozó cégtől érkezett, melyet gyakorlatilag akartam vagy sem, praktikus volt elfogadnom, ha nem akartam tovább aggódni azon, hogy gyorsan apadó tartalékaim vajon mikor fogynak el végképp. Ráadásul akikkel az állásinterjú során – akkor még csak online formában találkoztam – mind nagyon szimpatikusak voltak számomra, kezdve a cég HR-es kollégájától leendő mentoromon át a Call Center vezetőjéig bezárólag. A kedvező jeleket pedig úgy értelmeztem, hogy érdemes zöld utat adnom a számomra korábban tőlem meglehetősen távol álló szakmának, hogy kipróbálva magamat benne, tanulhassak egy csomó új dolgot. Korábban szerzett tapasztalataimat kamatoztatva, ezentúl
