V2 - Múlt és jövő szomszédságában Bárki, aki sétált már a Kármán felől a Goldmann György térre és akarva-akaratlanul balra nézett, sok éve csak egy romos épületet látott, melyet forgatások zaja töltött meg néhanapján a falak morzsálódásán kívül. Habár közel ötven évig hallgatók nyüzsögtek a V2 jelzésű épületben, mindez rendkívül gyorsan az enyészeté lett. Ezért kísérlem meg most bemutatni ezt a lebontásra ítélt „otromba téglatestet”. Lina
A terület maga akkor keletkezett, amikor hídépítés végett a Duna ezen szakaszának szabályozását végezték, majd 1937-ben átadták a Horthy Miklós hidat, amit manapság csak Petőfi hídként emlegetünk. A Műegyetem 1967-es bővítésekor – ekkor csatolták hozzá az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemet – több új épület felhúzása is szükségessé vált, ennek a tizenegy tömböt magába foglaló projektnek volt része ez a késő modern stílusú stílusú Duna-parti panorámacsúnyító. A kivitelezéshez egy forradalmian új módszert, a Branko Žeželj által Belgrádban kifejlesztett IMS-technológiát alkalmazták, viszont szinte semmi sem alakult a tervek szerint. A kivitelezők gazdasági okokból változtattak a „recepten”, így egy gyorsan öregedő, folyamato-
san problémákkal küzdő épület lett a végeredmény. Az 1969-es átadás után kicsit több, mint tíz évvel az ablakok javarésze nem volt rendesen használható, de korábban is gyakran küzdöttek áramszünetekkel, kerülgettek hulló vakolatot vagy épp javításokat végző munkásokat az épületben tanulók. A funkcionalitásra kiélezett laborok, egyforma padokat felsorakoztató tantermek és tanszékvezetői irodák szürke erdejébe nem csak az ablakokon túli budapesti panoráma, hanem az aulában elhelyezett hatalmas üvegmozaik is vibráló színkavalkádot csempészett. Ezt a tíz méter hosszú és három és fél méter magas absztrakt alkotást, ami a Technika és tudomány nevet viseli, Hincz Gyula iparművész készítette.
