KÁTÉ 2021. Október

Újraéledt a Gépészkar Pandadiplomácia V2 - Múlt és jövő szomszédságában

Tartalom

4 5

Miért festik a síneket?

6

Sorozatok, amiket érdemes megnézni

A XX. század legfontosabb találmánya

A belsőégésű motorok jövője az autóiparban

8 Nikola Tesla másképpen 10 Amiért ne most vegyél új gépet 12 A Balkán bugyraiban 14 A lengyel-magyar barátság napjának margójára

Egy nyomozó naplójából Mátrai zajoska Földön kívüli élmény Kisnagykörút

17

18 20 22 24 25 26

16 Impresszum

Kiadó:

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

Cikkírók:

Felelős szerkesztő:

Richter Kristóf Főszerkesztő:

Weimert Dániel Főszerkesztő-helyettes:

Ruskó Ádám

Tördelők:

Tördelőszerkesztő:

Kiss Vivien

Bálint Gergely Dobó Viktor Galovics Bálint Járosi Alina Szabó András Szabó Bendegúz Szűcs Márton Hídváry Zita Pákozdi Borbála

Grafikusok:

Tartalmi vezető:

Járosi Alina Kránicz Eszter Présing Zsófia Szabó Melinda

Bajnóczi Anna Vezető grafikus: Címlap:

Hídváry Zita Bense Hajnalka

Korábbi számaink: issuu.com/bme-gepeszmernoki-kar

Olvasószerkesztők:

Bartalos Róbert Bense Hajnalka Csuta Ákos Galovics Bálint Korom-Vellás Bálint Mokos Csilla Pákozdi Borbála Szabó András

KÁTÉ szerkesztőség, 1111 Budapest Irinyi József u. 9-11., HK Tömb A33 katepress@gmail.com www.kate.hu fb.com/katepress instagram.com/kateepress Nyomda: Multiszolg Termeltető és Szolgáltató Bt. A hirdetések tartalmáért és minőségéért, esetleges nyomdai hibákért felelősséget nem vállalunk.

Gondolj a környezetedre! Add tovább egy ismerősödnek az újságot, ha te már elolvastad, vagy keress neki egy kényelmes szelektív kukát! Köszönjük!

Hivatalos megjelenés: Október 25.

Újraéledt a Gépészkar Közel másfél év telt el a vírus okozta első lezárási hullám óta, amelyet sajnos mi, hallgatók is különösen megszenvedtünk. A jól megszokott egyetemi közeg helyett egy pillanat alatt otthon találtuk magunkat, miközben az egyetlen érintkezési pont a külvilággal az online tér maradt. Habár ez tavaly ősszel rövid időre megváltozott , de rendes, jelenléti oktatás és az ezzel járó egyetemi élet csak idén szeptemberben térhetett vissza a BME-re . Végre.

Wili

Ismét megtelt a kampusz és a kollégiumok környéke élettel, a megszokott nyüzsgés nagyon hiányozhatott már mindenkinek. Habár ez a félév előtt még nem volt teljesen egyértelmű, végül eldőlt, hogy a BME-n jelenléti oktatásban fog elkezdődni a 2021/22-es tanév őszi szemesztere. Ráadásul egyelőre különösebb korlátozás nélkül, így jelenleg sem maszk, sem oltási igazolvány nem szükséges az órák látogatásához. Persze ez bármikor változhat, ahogy telnek majd a hetek, de mindenképpen sokkal bizakodóbb hozzáállás jellemző a hallgatók és az oktatók részéről egyaránt.

Ami a kari életet illeti, már július végén megkezdődtek a programok a GHK által szervezett balatonlellei táborral (igaz, ez 2020-ban is megtörtént), majd a gólyatábor is problémamentesen lezajlott idén komolyabb létszámkorlátozások és szigorú lázmérési protokoll nélkül. A tavalyi év első törése akkor volt, amikor a regisztrációs héten tartandó gólyaprogramokat a hét közepén le kellett fújni, erről szerencsére idén szó sem volt. A BME Napok is rendben lezajlottak, 2020-ban erről álmodni se lehetett volna.

Az öntevékeny körök működését is erősen megtépázta az elmúlt félévek bizonytalansága, mivel a legtöbbnek a tevékenysége ellehetetlenült azáltal, hogy nem (vagy csak rektori méltányosságival) lehetett a kollégiumban maradni. Borzasztó nehéz feladat hárult a körvezetőkre és a tagokra, hogy valahogy sikerüljön átvészelni az ínséges időszakot, amit a lezárások és korlátozások okoztak.

Klasszikus, alagsori Old’s a félévet megelőzően utoljára 2020 márciusában, az akkori Harmadoló Est után került megrendezésre, így nagyjából másfél évet kellett várni egy újabb hamisítatlan gépészbulira. Rendezvények híján

a fotósok is munka nélkül maradtak, mint ahogy a szakosztályok nagy része se tudott a saját műhelyéhez hozzáférni. A KRB és a Senior Gárda is csak legfeljebb online eseményeket szervezhetett, mint ahogy mi is csak online számot tudtunk kiadni az elmúlt évben. Ráadásul a SLIP egymás után kétszer elmaradt a megszokott, Goldmann téren rendezett formájában, ahova valószínűleg már sohasem térhet vissza a menzát és a V2 épületet érintő beruházás miatt.

Ugyanakkor igyekezett mindenki kitartani, hogy a Gépészkar közösségi szelleme fent tudjon maradni a nehéz idők alatt is. Alternatív megoldásként sikerült jónéhány, hagyományosnak számító eseményt online módon megszervezni, ami többé-kevésbé kárpótolhatott bennünket. A teljesség igénye nélkül ilyen volt a két Online SLIP, a Kultúrhét, és azon belül a Kármán Nap. Az Old’s is tartott néhány online bulit Discordon keresztül, a szokásos termeket és helyiségeket különböző csatornák helyettesítették. A Senior Gárda e-sport bajnokságot szervezett, míg a szakosztályok egy része online is megtartotta a szokásos konzultációkat. Mi is kiadtunk kész számokat, a hagyományostól eltérően az ISSUU felületen tudtátok ezeket elérni. Ezúttal is köszönet a közösség minden olyan tagjának, akik fontosnak tartották a kari élet fenntartását a legrosszabb időkben is!

Megjegyzés: Ezt a cikket szeptember végén írtam, amikor a negyedik hullám ismét komolyabb beszédtémává vált a sajtóban. Ebben a pillanatban ugyan még nincsen szó korlátozásokról, de a korábbiakból kiindulva ez sajnos nagyon könnyen változhat. Én mindenesetre nagyon bizakodó vagyok ezzel a félévvel kapcsolatban, jó újra itt lenni, jó újra együtt lenni.

Pandadiplomácia A világ számos országának van olyan természeti kincse, amit előszeretettel alkalmaz tárgyalási alapként. Ilyen az orosz gáz, a szaúdi olaj vagy a kazah urán. Kína azonban egy egészen különleges dolgot használ fel diplomáciai eszközként, méghozzá az óriáspandákat.

Andris

A veszélyeztetett faj természetes élőhelye jelenleg kizárólag Kínában található. A távol-keleti ország 1984-ig számos nemzetnek ajándékozott óriáspandát az egymás közötti barátság kifejezéseképpen. A leghíresebb ezek közül Richard Nixon és Mao Ce-tung találkozásához köthető, ahol az amerikai elnök két óriáspandát kapott a kínai diktátortól. Az esemény világszerte nagyon népszerű lett. A washingtoni állatkertben több mint 20 ezren nézték meg az állatokat egy nap alatt, a brit miniszterelnök pedig felkereste Kínát, hogy ők is kaphassanak hasonló ajándékot. A kínaiak eleget is tettek a kérésnek, az odaajándékozott pandák pedig később a Természetvédelmi Világalap (WWF) logójának inspirálójává váltak.

A sok elajándékozott állat után a kínaiak átgondolták a stratégiájukat, és 1984-től örökbe nem, csupán kölcsönbe adtak óriáspandákat. A mai napig működő gyakorlat szerint a kölcsön 10 évig tart, évi legfeljebb 1 millió dolláros díjért cserébe. A szerződésekben azt is megkötötték, hogy minden külföldi állatkertben megszülető panda automatikusan Kína tulajdonát képezi.

A távol-keleti ország számos esetben használta ki az óriáspandák terén fennálló monopol helyzetét a diplomáciában.

2018-ban például Finnország azután kapott két óriáspandát kölcsönbe, hogy az ország vezetése nyíltan támogatta az „egy Kína elvet”. Egy másik híres eset, amikor 2006-ban Robert Zoellicket, az Egyesült Államok külügyminiszter-helyettesét kínai látogatása során lefotózták, amint egy öt hónapos pandát ölel át. Ez a kép később erősen propagálva lett a kínai médiában annak a jelképeként, hogy a két ország kapcsolata javulófélben van.

A pandadiplomácia Kína egyik legnagyobb, jelenleg is tartó konfliktusában is helyet kapott. Kína alatt általában a Kínai Népköztársaságot értjük. Van azonban egy másik Kína is, a Kínai Köztársaság vagy más néven Tajvan. Az „egy Kína elvnek” megfelelően mindkettő ország vezetése sajátjának tekinti a másikat, azonban közigazgatásilag a két állam egymástól függetlenül működik. Ez a konfliktus a modernkori források: wikipedia/pandadiplomacy

diplomácia egyik legfontosabb problémája. A két ország kapcsolatába először 1998-ban kerültek bele az óriáspandák, amikor a szárazföldi Kína felajánlott két egyedet Tajvannak. A tajvani kormány ragaszkodott ahhoz, hogy az állatok szállítása a „Veszélyeztetett fajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény” (röviden CITES) betartásával történjen. A kínai vezetés azonban ezt nem tartotta szükségesnek, hiszen az ő értelmezésükben nem két ország közötti, hanem belföldi transzferről volt szó. Az egyet nem értés miatt a kölcsönbeadás végül nem történt meg.

2005-ben újabb konfliktust okoztak a pandák a két ország között. Az akkori tajvani ellenzék vezetője Kínába látogatott, ahol felajánlottak az országának két pandát. A két állat neve Tuan Tuan és Yuan Yuan volt, ami „újraegyesítést” jelent. Bár a tajvani közvélemény és az állatkertek is támogatták a lehetőséget, az erősen függetlenségpárti kormány elutasította a pandák befogadását. Hivatalos kommunikációjukban arra hivatkoztak, hogy a tajvani klíma nem megfelelő a pandáknak és a kínaiaknak egyébként is le kellene állniuk a gyakorlattal, hiszen az otthonukból kiragadott és ketrecbe zárt állatok nem lesznek boldogok. Persze mindenki tudta, hogy a háttérben a kormány ezzel a döntésével is a két ország közötti távolságtartást szeretné megerősíteni.

2008-ban azonban kormányváltás történt Tajvanon és az új kabinet a békülékenyebb politika keretében elfogadta a Kínától kapott ajándékot. A pandák megérkezése hatalmas események számított az ország életében.

Bár az elmúlt évtizedekben nagyon sok óriáspandát ajándékozott el vagy adott kölcsönbe Kína, egyre többen vannak, akik kritizálják ezt a gyakorlatot. Az egyik fontos ellenérv természetesen az állatvédelem. Mivel egy egyébként is kihalófélben lévő fajról beszélünk, sokan nem tartják helyesnek, hogy az állatokat kiragadva természetes környezetükből a világ különböző pontjain állatkertekben tartják bezárva. Ennek megfelelően az Egyesült Államok már csak akkor fogad el óriáspandákat, ha Kína a kölcsönzési összegnek legalább a felét az állatok és élőhelyük megóvására fordítja. A másik nagy problémát a pandák fenntartásának költségei jelentik. Egy átlagos óriáspanda napi 40 kilogramm friss bambuszt eszik meg. Ez óriási költséget jelent az állatkerteknek, amihez természetesen még hozzájön a Kínának fizetendő kölcsönzési díj is. A bambusznak azonban a beszerzése sem egyszerű. A pandémia alatt például egy kanadai állatkertnek vissza kellett juttatnia az állatokat Kínába miután nem tudta megoldani a bambuszellátmány folyamatos beszerzését. Bár a pandák kölcsönzésének egyre több az ellenzője, Kína a mai napig felhasználja őket diplomáciai eszközként.

V2 - Múlt és jövő szomszédságában Bárki, aki sétált már a Kármán felől a Goldmann György térre és akarva-akaratlanul balra nézett, sok éve csak egy romos épületet látott, melyet forgatások zaja töltött meg néhanapján a falak morzsálódásán kívül.

Habár közel ötven évig hallgatók nyüzsögtek a V2 jelzésű épületben, mindez rendkívül gyorsan az enyészeté lett. Ezért kísérlem meg most bemutatni ezt a lebontásra ítélt „otromba téglatestet”.

Lina

A terület maga akkor keletkezett, amikor hídépítés végett a Duna ezen szakaszának szabályozását végezték, majd 1937-ben átadták a Horthy Miklós hidat, amit manapság csak Petőfi hídként emlegetünk. A Műegyetem 1967-es bővítésekor – ekkor csatolták hozzá az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemet – több új épület felhúzása is szükségessé vált, ennek a tizenegy tömböt magába foglaló projektnek volt része ez a késő modern stílusú stílusú Duna-parti panorámacsúnyító.

A kivitelezéshez egy forradalmian új módszert, a Branko Žeželj által Belgrádban kifejlesztett IMS-technológiát alkalmazták, viszont szinte semmi sem alakult a tervek szerint. A kivitelezők gazdasági okokból változtattak a „recepten”, így egy gyorsan öregedő, folyamato-

san problémákkal küzdő épület lett a végeredmény. Az 1969-es átadás után kicsit több, mint tíz évvel az ablakok javarésze nem volt rendesen használható, de korábban is gyakran küzdöttek áramszünetekkel, kerülgettek hulló vakolatot vagy épp javításokat végző munkásokat az épületben tanulók.

A funkcionalitásra kiélezett laborok, egyforma padokat felsorakoztató tantermek és tanszékvezetői irodák szürke erdejébe nem csak az ablakokon túli budapesti panoráma, hanem az aulában elhelyezett hatalmas üvegmozaik is vibráló színkavalkádot csempészett. Ezt a tíz méter hosszú és három és fél méter magas absztrakt alkotást, ami a Technika és tudomány nevet viseli, Hincz Gyula iparművész készítette.

követte többek között az itt megalkotott MASAT-1 műhold útját a világűrben. Amolyan kulturális tér szerepet is betöltött, ugyanis rendszeresen adott otthont koncerteknek; valamint a szomszédos Goldmann Menzán tartották a kilencvenes évek kedvelt underground rendezvényét, az Aranyember fesztivált.

Az épület végül 2012-ben lett az enyészeté, amikorra a kampuszon végbemenő fejlesztések és a túlságosan drága és komplikált felújítási tervek miatt inkább átköltöztették az oktatást a Q és az I jelzésű tömbbe. Azóta a V2 csak külön engedéllyel látogatható, a nagy nyilvánosság elől elzárva szunnyad a pezsgő életű kollégium szomszédságában.

Saját szavaival bemutatva: „A messzi tér és űr ábrázolásának itt jelentkező jelzései az emberivé tett tudomány jelképei. Ezek olykor fantasztikusnak tűnő vetületek, melyek azonban lényegileg csak gerjesztők az ember tudata, érzelemvilága számára.” Ha a lemenő napfény megvilágítja, a mai napig eredeti pompájában gyönyörködhetünk a mesterműben – remélhetőleg a későbbiekben nem csak zárt ajtók mögül.

De mégis kik voltak ennek a kezdetektől fogva kárhozatra ítélt épületnek a lakói? Fénykorában hét villamosmérnöki tanszék, gyakorlatilag az egész kar itt töltötte az oktatása mindennapjait. Emellett helyet kapott benne a BME szimfonikus zenekarának próbaterme és a Műegyetemi Rádiósklub, ami az épület tetejére szerelt antennáival

A folyosókról bepillantgatva a legtöbb terem üresen tátong, néhol kábelek lógnak vagy felfeszített padlólécek meredeznek felénk. Mindenféle ott felejtett mérési eszközök darabjai, alkatrészek és táblák előtt heverő poros, színes kréták várják a napot, amikor végleg megszűnnek létezni a falakkal együtt. És hogy mi vár erre a helyre, miután a földdel teszik egyenlővé? A tervek szerint 2023-ra itt fog felépülni a műegyetem Innovációs és Fejlesztési Központja, egy zéró károsanyag-kibocsátású okosépület, ahol az oktatás mellett kulturális rendezvényeknek is teret szánnak. Ha minden a tervek szerint halad és a pandémia is véget érni látszik, akkor néhány év múlva ismét lelkes mérnökjelöltek hangjai fogják zengetni az új épület falait.

A belsőégésű motorok jövője az autóiparban Habár a gépjárműipar nagyrésze egyetért abban, hogy az elektromos autóké a jövő, az összes jármű lecserélése akár a századfordulóig is eltarthat.

Viktor

Az utóbbi évek zöld forradalma felgyorsította az elektromos autók térnyerését, ezáltal pedig folyamatos beszédtéma az is, hogy tényleg a megfelelő irányt képviselik-e. Ezt a témát a Káté is feszegette tavaly novemberben. Amennyiben tényleg az elektromos közlekedés a jó irány, még mindig fennáll egy komoly probléma: a ma Magyarországon forgalomban lévő személyautók 99 százaléka nem elektromos, ez az arány pedig Európában átlagosnak mondható. Az elkövetkező évtizedekben a belsőégésű motoros autók problémája ezzel feltehetőleg nem oldódik meg, tehát ahhoz, hogy a kitűzött karbonsemlegességi célokat elérjük, más megoldásokat is figyelembe kell vennünk. Az gépjárműipar méretéből adódóan rengeteg kutatás folyik ezen a területen.

Tüzelőanyag az égből

Jelenleg a benzin- és dízelautók piaci ára jelentősen kisebb az elektromosénál, így a mostani eladásokban is a belsőégésű motoros járművek dominálnak. Éppen ezért a cégeken is nagy nyomás van, hogy az eladott járművek kibocsátása csökkenjen. A Porsche és a Siemens Energy összefogva egy újtípusú olajtelep megalkotásán dolgozik, ami olyan tüzelőanyagot állítana elő, ami az autók szén-dioxid kibocsátását 85 százalékkal csökkentené. Ezt az óriási különbséget azzal magyarázzák, hogy az ő általuk „eFuel”-nek nevezett szintetikus tüzelőanyag tisztább, mint az olajból finomított, így nincsenek benne egyéb anyagok, amik az égéskor rontják a kibocsátási értékeket. A tüzelőanyag előállításához hidrogénre és szén-dioxidra van szükség. Előbbit a Chilében épülő üzemben vízbontással, teljes mértékben szélerőművekkel termelt elektromosságból állítják majd elő, utóbbit pedig a levegőből nyerik ki, ami által szinte teljesen karbonsemleges lehet a megoldás, hiszen az autók által kibocsátott szén-dioxidot kivonják a levegőből, és tüzelőanyag készül belőle. A technológia előnye, hogy az elkészült termék azonnal felhasználható, nincs szükség a járművek átalakítására hozzá, valamint a már kiépített töltőállomás-rendszer használható a terjesztésre. Hátránya, hogy a kezdetekben feltehetőleg igen drága lesz az előállítási költség, illetve továbbra sem jelent teljes megoldást a nagyvárosok légszennyezésére.

Energia-visszanyerő rendszerek

Az utóbbi 10 évben jelentősen csökkent az újonnan forgalomba helyezett autók károsanyag-kibocsátása, köszönhetően a hatékonyabb motoroknak, illetve a különböző kipufogógázokat megszűrő megoldásoknak.

A folyamatos fejlesztések hatására valószínűleg ez tovább folytatódhat, illetve bizonyos energia visszanyerő rendszerek alkalmazása is tovább javíthatja a fogyasztási értékeket. Mivel a motorok vesztesége nagyrészt hő formájában távozik, így logikus lépés lehet ezeknek a hőenergiáknak a felhasználása. A jelenleg használatban lévő megoldásokban a hőt Rankine-ciklusú körfolyamattal használják fel, melynek során gőzt állítanak elő a kipufogócsőben, majd ezt a gőzt használják fel mechanikai munkára vagy az akkumulátorok töltésére. Hasonló megoldás a KERS, azaz a kinetikus energia visszanyerő rendszer, ami az autó fékezésekor a kinetikus energiát hivatott eltárolni. Általában akkumulátorokban vagy egy lendkerékben helyezkedik el, gyorsításkor az eltárolt energia felhasználható. Ez a rendszer bizonyos buszokban már kipróbálásra került, és számítások szerint akár több mint 20 százalékkal csökkentheti a fogyasztásukat.

Bioüzemanyagok

A bioüzemanyagok olyan tüzelőanyagok, amelyeket növényi vagy állati biomasszából állítanak elő. Az egyik legjobb érv mellettük, hogy a növények a fotoszintézisük során szén-dioxidot vonnak el a környezetükből, a belőlük előállított tüzelőanyag elégetése során csupán az a szén-dioxid mennyiség kerül vissza a levegőbe, ezáltal egyensúlyban tartva a szintet. Növényi melléktermékekből (mint például levelek vagy szárak) is készíthetőek, így az amúgy más esetben felhasználásra nem kerülő zöldhulladék is hasznosítható. Az Európai Unióban gyakori vitatéma a bioüzemanyagok problémája. Sokan amellett

érvelnek, hogy a bioetanol- és biodízel- előállítás bizonyos helyeken kiszorította az élelmiszer termesztést, vagy újabb területeket műveltek meg ehhez, ezáltal adott esetben erdőket, zöldterületeket megszűntetve. Az Európai Bizottság 2019-ben kiadott RED II direktívája alapján az első generációs bioüzemanyagok 2030-ra teljesen kivonásra kell kerüljenek, helyettük olyan újgenerációs megoldásokat kell alkalmazni, amelyek nem igényelnek további termőterület bővítéseket az előállításukhoz. Ezek ellenére tovább emelték az elvárásokat, és 2030-ra már az energiafogyasztás 32 százalékát megújuló energiákból kellene fedezni, ebbe pedig belevonták az anyag- és utas�szállítás energiaigényeit is, így tovább növelve a nyomást, hogy jobb és fejlettebb megoldásokat kelljen találni.

Úttörő megoldások

A legjobb ösztönzője a fejlesztésnek a verseny, ezt pedig az is bizonyítja, hogy az eddig leírt megoldások jelentős részét a motorsport királykategóriája, a Forma 1 is tesztelte vagy használja. 2009 óta használnak KERS technológiát, valamint 2014 óta már kötelező része az autóknak a hőenergia visszanyerő rendszer is, amik összesítve ma már 160 lóerő többletet képesek biztosítani a versenyzőnek a versenykörök adott szakaszain. A verseny során felhasznált üzemanyagnak 2022-től kezdve 10 százalék bioetanolt kell tartalmaznia, és ezt a 2026-ra ígért szabályváltozásokkor 100 százalékra emelik. Szintén 2026-tól a motorok teljesítményének 50 százalékát, azaz közel 500 lóerőt már az energiavisszanyerés fog biztosítani, tovább csökkentve az autók fogyasztását. Több csapat fejlesztései az évek során már felhasználásra kerültek, így például a Williams által a 2010-es évek elején fejlesztett lendkerekes KERS megoldás került már buszokba, vagy más versenykategóriák, például az Audi versenyautóiba. A Forma 1 nagy nyomás alá került az utóbbi években a fenntarthatóság kérdése miatt.

A Forma E létezése miatt többen megkérdőjelezték az F1 jövőjét, hiszen az elektromotorokra váltás így nem opció. A sport tulajdonosai és az FIA is aktívan foglalkoznak a kérdéssel, ezáltal a belsőégésű motorok jövőjével.

A szemléletváltás szükségessége

Bármiből is állítsuk elő az energiát, azzal természeti erőforrásokat aknázunk ki. Bár a szél, nap, víz és hasonló energiaforrások megújulónak számítanak, ezeknek is

lehet környezeti hatása; adott területre vetítve egy bizonyos pont után nem bővíthetők úgy, hogy ne befolyásolják közvetlenül a környezetüket. Ezért van szükség szemléletváltásra lakossági és vállalati szinten is. A városi közlekedésre nem biztos, hogy a villanyautók jelentik a megoldást, hanem például a minőségi és elégséges tömegközlekedés, vagy akár az ingázások optimalizálása. Életciklusra lebontva egy elektromos autó nagyjából 30 százalékkal kevesebb kibocsátásért felelős, mint egy belsőégésű motoros, viszont a közlekedési kultúra megreformálásával ennél sokkal nagyobb különbség érhető el. Egy multinacionális vállalatnak költségvetési szempontból lehet kedvező a gyártási folyamatok szétszórása a Föld különböző pontjaira, viszont az ezzel járó szállítmányozás károsanyag kibocsátásaiért is felelősek. A benzin- és dízelautók kivonása így magában nem jelenthet megoldást a problémára.

Hidrogénautók

A harmadik alternatíva a belsőégésű motorok és az elektromos autók után a hidrogéncellások, habár közvetlenül nem kötődnek ezen cikk témájához, érdemes megemlíteni őket. Ezekbe a járművekbe sűrített hidrogént kell tankolni, ami ezt fordított elektrolízissel később elektromos árammá alakítja, és ezzel működteti az autót ténylegesen mozgató elektromotorokat. Ezáltal ezek a kocsik igazából elektromosok, de mégis más felépítésűek. Legnagyobb előnyük, hogy a teljes életciklusukra vetítve jelentősen kevesebb szén-dioxid kibocsátással járnak, mint a másik két említett alternatíva. A hidrogént általában olyan helyeken állítják elő, ahol sok a felesleges megújuló energia, így például Izlandon, ezért szinte teljesen zöld az üzemeltetésük, és használat közben csupán víz a melléktermékük. A legnagyobb problémájuk, hogy elterjedésükhöz teljesen új töltőállomás-rendszereket kellene felépíteni világszerte, illetve jelenleg a tüzelőanyag is drágább.

Az utóbbi évek trendjei alapján a világ több területen az elektromosság felhasználására áll át, így feltehetőleg a közlekedés is ebbe az irányba fog haladni. Mivel ez az átállás sok időt fog igénybe venni, fontos téma marad a jelenleg meglévő megoldások, így a járműiparban a belsőégésű motorok, megfelelő üzemeltetése és fenntarthatósága.

A klímaváltozás elleni harcunkban minden fegyvert be kell vetni, hogy sikeresek lehessünk.

forrás: caranddriver.com, newsroom.porsche.com, ksh.hu, wikipedia.org, ec.europa.eu, reuters.com, formula1.com

Nikola Tesla másképpen Nikola Tesla (1856-1943) nemcsak a maga korának géniusza: nevével, találmányaival életünk különböző területein ma is találkozunk, legyen az egy sokmilliárdos bevételű, elektromos autókat gyártó cég, a világot elektromossággal ellátó váltakozó áram vagy a tiszteletére elnevezett mágneses indukció SI mértékegysége. Ez a tisztelet korántsem megalapozatlan. Sokan voltak, kik munkásságát csodálták, jó néhányan pedig irigyelték érte, vagy éppen utálták a találmányait és az általuk lehetővé vált technológiai előrehaladást.

Egyet azt hiszem biztosan állíthatok, sokan nem cserélnének vele, ha teljességében ismernék az életét.

B6

Az Osztrák Birodalom határőrvidékén, a mai Horvátország határain belül született szerb szülőktől, legendák szerint éjfélkor, tomboló s villámokkal kísért ítéletidőben.

A bába azt jósolta, hogy “a vihar gyermeke lesz.” Anyja ellenkezett, a fény gyermekének nevezte fiát. Valamilyen szinten mindkettőjüknek igazuk volt. De az a fényes jövő csak sok szenvedés árán volt elérhető. Talán már ott kezdődött, hogy hétéves korában szemtanúja volt idősebb testvére halálának, akit egy megbokrosodott ló dobott le, s így szegte nyakát. Egyes beszámolók szerint Tesla ijesztette meg a lovat, mindenesetre a történtek sokkolták, s ekkor alakulhattak ki a hóbortos, furcsa szokásai.

Apja ortodox pap volt, s fiából is papot akart nevelni. Már kiskorában nyelveket tanult, és bibliai részleteket memorizált. E korán kezdett szellemi tevékenységnek, valamint a gimnáziumi matematika és fizika tanárának hatására kezdte megkedvelni a mérnöki pályát. Ennek a folyamatnak fontos része volt még az édesanyja is. A lelkész családból származó, ügyes kezű anya ugyanis kis szerkezeteket készített neki, játék gyanánt. A vízimalom, a csörlő és a daráló igazi csemegék egy mérnöki álmokat dédelgető csemetének. Apját viszont nem lehetett meggyőzni erről.

Gimnáziumi éveinek nagy részét szüleitől távol végezte, nagybátyjánál lakott. Szülőfalujába visszatérve elkapta a kolerát, s 9 hónapig ágyhoz volt kötve. Az orvosok több alkalommal is lemondtak róla, félig kómában feküdt, s apja a betegágyhoz lépve súgva megígérte, ha meggyógyul, elmehet mérnöki iskolába. Nikola életben maradt, s pár héttel később már újra a tanulással foglalkozott.

Azért, hogy a kolerából való felépülését folytassa, és hogy elkerülje a sorkatonaságot, szinte egy egész évet a horvát-bosnyák határvidéken töltött. Pásztor módjára élt, tejterméket, zöldséget és gyümölcsöt evett, húst csak ritkán. Ideje nagy részében sétált, olvasott és fizikai kísérleteken, elméleteken, gépeken gondolkozott.

Ezek után a grazi Politechnikumban kezdte meg tanulmányait, katonai ösztöndíjasként. Az első két évét remekül zárta, utána viszont beszippantotta a szerencsejátékok világa. Elvesztette ösztöndíját, a játékokból

megpróbálta fedezni tanulmányait, de a harmadik év után otthagyta az egyetemet és magát Grazot is. Ezek után nagybátyjai segítségével el tudott utazni Prágába, hogy a Károly Egyetemre beiratkozzon. A beiratkozást lekéste, de ez lényegtelen is volt, ugyanis nem tanult görögöt és nem tudott csehül, amik szükségesek lettek volna a választott tantárgyaihoz. Ennek ellenére járhatott filozófia előadásokra, de jegyeket nem szerezhetett.

Mivel egyetemi tanulmányai nem nagyon kötötték le, így könnyedén elcsábult a Budapesten épülő telefonközponthoz. Puskás Tivadarnak dolgozva a cég főmérnöke volt.

Számos javítás mellett feltalálta az első hangszórót is. A sok munkától viszont idegösszeroppanást kapott és újra ágynak esett. Betegségének furcsa mellékhatásai voltak érzékszerveire: szeme nem bírta a nap fényét, viszont a sötétben jobban

látott, valamint a hallása is felerősödött. A felgyógyulásában barátja, s régi egyetemi társa Szigeti Antal segített. Együtt sétáltak, kocogtak, eveztek. Az egyik ilyen városligeti sétán jött a szikra, az ötlet, amivel a váltakozó áramú motort meg lehetett valósítani. Állítólag a homokba rajzolta meg a terveket, a megvalósításukra viszont nem volt elég pénze, így Puskás Tivadar ajánlólevelével Párizsba utazott, hogy Thomas Edison európai leányvállalatánál dolgozzon. Feladata nagyrészt javítások végzése volt, így nemcsak a tőkét tudta megszerezni találmányához, hanem alkatrészeket is tudott „kölcsön venni”. Első modelljét Strasbourgban készítette el.

A cég megbízásából volt ott, hogy megjavítsa a helyi egyenáramfejlesztőt. A német befektetőket nem tudta meggyőzni masinájával, sőt a megbízásáért sem kapta meg az ígért jutalmat. Így megint elutazott egy másik városba, egy másik országba, egy másik kontinensre, s személyesen Edisonhoz ment munkát kérni.

Elhajózott New Yorkba egy ajánlólevéllel, egy verseskötettel, egy repülő szerkezet vázlataival, valamint pár centtel a zsebében. Elsősorban azért volt ilyen szegény, mert kirabolták, útközben a hajón lázadás tört ki, s majdnem a tengerbe is vetették. A nehézségek ellenére Tesla rögvest Edisonhoz ment. Edison azonnal fölfogadta, nem kellett megnéznie az ajánlólevelet sem. Teslának azonnal akadt munkája, ugyanis a másnap induló S.S. Oregon utasszállító hajónak elromlott mindkét áramfejlesztője.

Egész éjszaka dolgozott a hajón, így a következő napon az menetrend szerint indulhatott el. A kihívást teljesítve a két zseni együtt kezdett el dolgozni.

Nem kellett sok idő, hogy Edison egy speciális feladatot adjon Teslának. Az egyenáramú motorok és dinamók meghibásodásaira megoldást találni, valamint az egyre csak növekvő rendszerbe stabilitást hozni. A feladat hatalmas volt, csakúgy, mint a fizetség érte: ötvenezer dollár. Tesla fáradhatatlanul dolgozott, alig egy hét alatt el is készült a jelentésekkel és az ajánlott tervekkel. További tíz hónapnyi munka után, mikorra terveit megvalósították, elment Edisonhoz a jutalmát követelni. „Te nem ismered az amerikai humort” – mondta Edison, és egy szabályos kiröhögés mellett, csak egy kis béremelést ajánlott, amit Tesla elutasított, s később fel is mondott. Ezek után a legnagyobb ellenségekként tekintettek egymásra.

A rivalizáláshoz azonban Tesla egyelőre nem rendelkezett megfelelő támogatással és alapanyagokkal. Alkalmi munkából élt, napi két dollárért árkot ásott, megkérdőjelezte tanulmányait is. Megváltása akkor jött, mikor egy ismerősén keresztül megismerkedett Alfred Brownnal, aki meglátta benne és a váltakozó áramban a potenciált. A legfőbb támogatást George Westinghouse ajánlotta, aki eleve rossz szemmel tekintett Edisonra. Teslának a váltóáramos rendszert kellett fejlesztenie, valamint szabadalmakat beadnia. Így, hogy mind a két fél rendelkezett megfelelő tőkével, megkezdődhetett az úgynevezett Áramok Háborúja.

Ezt a „háborút” elsősorban az emberek meggyőzésével vívták. Edison több módon is el akarta hitetni az emberekkel, hogy a váltóáram veszélyes: kivégzéseken váltóárammal működtette a villamosszéket, vagy épp házi kedvenceket sújtott agyon. Tesla válaszul, előadásain és bemutatóin, saját magán keresztül vezette át a váltóáramot. Nikola Tesla számára a háború nem tartott sokáig, ugyanis minden váltóárammal kapcsolatos szabadalmát eladta Westinghouse-nak 220 ezer dollárért. Ezek után saját maga szabta meg élete útját, s így végezte kutatásait.

Találmányai mellett a mániáiról és hóbortos szokásairól is elhíresült. Az újságírók kedvencévé vált, különösen az interjúkon adott jóslatai miatt. Egy ilyen alkalommal például a mobiltelefont álmodta meg. De olyan kijelentéseket is tett, hogy a földönkívüliek üzentek neki, vagy hogy föltalált egy motort, amiben bármit fölhasználhatnának üzemanyagként. Néhány mániája: nem fogott kezet, tartózkodott mások hajától, nem szerette a gyöngyöket, de a kristályok lenyűgözték, szerette megbecsülni ételének térfogatát, valamint nem szállt meg olyan szobában, melynek szobaszáma nem osztható hárommal. Ez is a gondolkodásának a része lehetett, ugyanis rögeszméje volt a számmisztika. A 3, 6, 9 számokat az univerzum kulcsainak tartotta, s hitte, hogy léteznek valamiféle alapvető matematikai törvények és arányok, amelyek egy egyetemes matematikai nyelv részei.

Egyesek szerint a misztika iránti vonzalma miatt alakult ki benne az érdeklődés a piramis alakú formák iránt.

Van viszont egy másik elképzelés is, miszerint Tesla a Földet a két pólusával egy hatalmas elektromos generátornak látta. Olyan gépek terveihez adott be szabadalmat, melyek az ionoszférát csapolták volna le, energiagyűjtés gyanánt. Bár eredeti célját nem érte el, mégis olyan toronylétesítményeket tudott vagy legalábbis próbált készíteni, amelyek az ionoszférát kihasználva képesek voltak nagy távolságú energiaátvitelre és kommunikációra. A piramisokat is hasonló ősi létesítményeknek képzelte, legalábbis állítólag.

Ez a cikk nem a legteljesebb vagy a legmélyebb bemutatása Nikola Tesla életének, találmányainak. Én azonban úgy gondolom, hogy talán érdekes betekintést nyújt egy zseni életébe. Nemcsak egy feltaláló volt, akinek néhány találmányáért mások aratták le a babérokat, hanem egy tragédiákkal kísért, hóbortos ember, aki a balsorssal szembenézve, a legkiválóbb, leginspirálóbb személyek egyike volt.

források: Gradsubotica.co.rs, Teslauniverse.com, Wikipedia.org, Mult-kor.hu, Biography.com, Trasnportationevolved.com, Britannica. com, Hamuesgyemant.hu

Amiért ne most vegyél új gépet Aki mostanában gondolkodott azon, hogy komolyabb játékokra is képes számítógépet vegyen, annak szomorúan kellett belátnia, hogy bizony a vártnál jóval mélyebbre kell nyúlnia a zsebébe.

Viktor

Mi történt?

Az utóbbi pár hónapban az Nvidia és AMD videókártyák hirtelen hiánycikkek lettek, a közgazdászok által mintapéldának tekinthető piaci rés keletkezett a kereslet és a kínálat között, az árak megemelkedtek vagy a készletek teljesen kifogytak.

Egyszerre zuhant le a kínálat, és nőtt meg a kereslet, ezek után már csak idő kérdése volt, hogy az árak is elinduljanak felfelé.

Miért most?

A jelenségnek több oka is van, de a legjelentősebb egészen kézenfekvő, a koronavírus járvány miatt felborult mindenki élete, sokkal többet vagyunk otthon és időről időre munkahelyek is bezárnak járványügyi okok miatt. Az emberek idejük nagyrészét otthon töltik, az oktatás és a munka is részben virtuális térbe került, valamint a szocializáció egyik kiemelt módja is online történik, így sokak fejében megfordult, hogy beruházzanak egy számítógépes játékok futtatására is képes PC-re, aminek legfőbb alkatrésze a videókártya. Gyártói oldalról más probléma jelentkezett. A bezárások miatt főleg 2020 nyarán sokáig bezárva álltak a gyárak várva a járvány enyhülésére, emiatt a kártyákat felépítő alkatrészekből kisebb hiány jelentkezett, amire a gyártás a készletek erejéig tudott reagálni, viszont idővel elkezdett lecsökkenni a termelés, így a kínálat is.

Az új játékkonzol-generáció

Talán a véletlen műve, hogy éppen idénre készültek el a Microsoft és a Sony újgenerációs konzoljai, az Xbox Series X (és Series S), valamint a PS5. A sokak által régen várt vérfrissítés óriási sikert aratott, mivel közel azonos, vagy kicsivel magasabb vételáron az előző generációhoz képest óriási előrelépés történt a teljesítmény terén, ami főleg a konzolok újgenerációs AMD videókártyáinak és a teljesítményre optimalizált SSD adattárolóknak volt köszönhető. Egy Xbox Series X jelenleg nagyjából 180 000 Forintért kapható, viszont teljesítményben egy kétszeres áron beszerezhető PC-vel is fel tudta venni a versenyt, ezért a számítógép piacnak komoly lépést kellett megtennie, hogy versenyképes maradjon. Ez a lépés meg is történt, az Nvidia szeptember elején leleplezte az RTX 3000 szériát, ami óriási, néhol 50%-os teljesítmény javulást igért az elődjéhez képest, miközben a széria egyes darabjai esetenként olcsóbbak lettek elődjüknél.

Az AMD RX 6000 sorozata is hamarosan bemutatásra került, évek után ismét versenyképesek lettek a felsőkategóriás piacon. A bejelentések idején már sejteni lehetett, hogy hamarosan nehéz lesz hozzájutni ezekhez a nagyon jól árazott kártyákhoz.

Kriptovaluta bányászat újratöltve

A kriptovaluta bányászat dióhéjban annyit jelent, hogy az adott valuta tranzakcióit nem egy központi szerverpark számolja és könyveli, hanem azokat blokkokba tömörítik, és kiosztják a „bányászoknak”, akik a saját számítógépük számítási kapacitásának segítségével hajtják végre a tranzakciókhoz szükséges számításokat, és ezért cserébe bizonyos mennyiségű jutalomban részesülnek. Egy blokkot sok független számítógép számol, és amelyik megfejti a blokkot, megkapja a jutalmat. Ehhez azonban óriási számítókapacitás kell, így akik ezzel nem rendelkeznek, összefoghatnak, és a befektetett számításmennyiség arányában osztják a jutalmat. Utóbbi esetben minden résztvevő kap valamennyi jutalmat, ha közülük valaki megfejti az adott blokkot. Az ilyen rendszer óriási előnye, hogy nehezen manipulálható, mert nagyobb költséggel járna, mint amennyit esetlegesen nyerhetnek belőle, így biztonságos. A 2017es Bitcoin láz idején egyszer már felkúsztak a videókártya árak, mert jellemzően ezeket használják bányászatra, akkor viszont közel sem volt olyan súlyos a helyzet, mint 2020 ősze óta. Mivel a Bitcoin és más kriptovaluták értéke ismét csúcsokat döntöget, valamint a kártyák áramfogyasztása a teljesítmény arányában rengeteget csökkent, így ismét megéri magánszemélyeknek is a bányászat, ami az eddiginél nagyobb keresletet eredményezett a piacon.

és felvásárolták a készleteket, hogy azokat óriási profittal tovább értékesítsék, ami az Egyesült Államokban tovább súlyosbította a helyzetet. Az új kártyák a régebbi szériák árát kezdetben lejjebb nyomták, így azok is elkezdtek elfogyni. A videókártya piac minden szintjén kialakult a hiány, ezért nem maradt alternatíva, aki hozzá akart jutni egyhez, annak ki kellett fizetnie annyit, amennyit elkértek érte. A cikk írásának idején az RTX 3080 videókártya 960 000 Ft-ba kerül, míg ennek az eredeti ára 700$ lett volna (európai vámmal együtt nagyjából 300 000 Ft), azaz nagyjából 3-szoros áron kapható jelenleg. Az előző példa a felső kategóriáról szólt, de a helyzet hasonlóan súlyos az alsó kategóriában is, mivel egy AMD RX 580, ami egy 2017 áprilisában megjelent videókártya, most 250 000 Forintért kapható, míg ennek az eredeti ára 230$ (vámmal 85 000 Ft). A használtpiac megkésve, de szintén követi a trendet, emelkednek az árak, és többéves modellek az eredeti áruk felett váltanak gazdát.

A piaci rés hatása

A kínálat tehát lecsökkent az alkatrészellátás akadozása miatt, ugyanakkor a kereslet megugrott, mivel az emberek sokkal több időt töltenek otthon. Az új videókártya sorozat óriási ugrást jelent teljesítményben, valamint ismét virágzik a kriptobányászat is. Szeptember közepén, amikor az Nvidia RTX 3000 sorozata megjelent, hamar elfogyott a polcokról. Többen megpróbálták kihasználni a helyzetet,

források: bbc.com, tomshardware.com, investopedia.com

Mi lesz ezután?

Ahogy egyre többen bányásznak kriptovalutát, azok egyre kevésbé lesznek jövedelmezők, így ismét eljut oda a piac, hogy már nem fogja fedezni a profit az áramfelhasználást. Ezen felül az instabil kriptovaluta tőzsde is beomolhat bármikor, ahogy ez megtörtént néhány évvel ezelőtt is, ekkor pedig hirtelen nagymennyiségű videókártya fog a használt piacra kerülni. Ez valószínűleg még nem most fog bekövetkezni, hanem 2021 második vagy harmadik negyedévében, esetleg azután.

A Balkán bugyraiban – 1. rész Meg merem kockáztatni, hogy majdnem mindenki volt már életében egyszer-kétszer-tizenötször Horvátországban. Déli szomszédunk nem csak a magyarok körében népszerű utazási célpont, végeláthatatlan adriai partszakaszukat évente európai és Európán kívüli turisták milliói választják nyaralóhelyül. Horvátország árnyékában azonban ott lapul két szomszédja, két másik korábbi jugoszláv terület: Bosznia-Hercegovina és Montenegró.

Galó

A mellőzöttség miatt pedig egzotikusnak tűnhetnek ezek az országok közelségük ellenére is. Ezért is mondtam egyből igent, amikor egy barátom nyár elején felvetette egy nyugat-balkáni nyaralás ötletét. Két hónappal később összekészítettük csomagjainkat, lelkesedésünket és Covid-igazolványainkat, és elindultunk délnek.

Mecsetek és benzinkutak

Egy hosszú magyar-horvát és egy sokkal rövidebb horvát-boszniai határátkelés után viszonylag egyszerűen bejutottunk Bosznia-Hercegovinába. Pontosabban először a Szerb Köztársaságba. Az ország ugyanis a délszláv háború véres nászában fogant szörnyszülött, ahol bosnyákok, szerbek és horvátok is élnek – most éppen békében. Két entitásra oszlik, amelyek ráadásul nem is Bosznia és Hercegovina, hanem a Bosznia-Hercegovinai Föderáció és a már említett Szerb Köztársaság. Ha már két részből áll, természetesen három elnöke van, egy szerb, egy bosnyák és egy horvát. Hiába van azonban egyszerre három államfőjük, az ország legfőbb vezetője a kívülről érkező, az ENSZ által kinevezett nemzetközi főképviselő.

Egyébként az ország természeti környezete lenyűgöző, a városok, falvak rendezettek, a főutak és a városi utcák pedig sokszor jobbak is, mint itthon. Ezeken az utakon az emberek teljesen megőrülnek, de a 45. szélességi körtől délre előfordul az ilyen. A záróvonal egy ajánlás, a sebességhatár opcionális, a fő kommunikációs eszköz pedig a duda. A kanyargós hegyi utakon közlekedve feltűnt még az a helyi sajátosság, hogy rengeteg, viszonylag kicsi benzinkút van, amelyek néha kilométerenként követik egymást.

Sőt, valamiért az sem ritka, ha két-három teljesen egyforma benzinska pumpa van közvetlenül egymás mellett.

Első jelentősebb állomásunk Szarajevó volt, amely egy nagyon izgalmas város. Méretéhez képest szűk völgyben helyezkedik el, 1500-2000 méter magas csúcsok árnyékában. Tombol a multikulti, három vallás és két kontinens hagyományai találkoznak ilyen mélyen Európa belsejében.

Ez az építészeten is meglátszik, egymástól pár száz méterre található a bazárszerű török kori óváros zegzugos, macskaköves utcáival és a Monarchia korabeli klasszicista rész kávézókkal, üzletekkel, egyenes sétálóutcákkal. A helyi kultúrát minden területen erősen befolyásolta a négyszáz éves oszmán fennhatóság, ez a valláson kívül a kávékultúrában és az ételekben is megmutatkozik. Este a belváros fölötti hegyoldalon álló apartman teraszán ülve, olcsó és megkérdőjelezhető minőségű csevaptól jóllakva a müezzinek ös�szeolvadó, furcsa kánonná váló énekét hallgatni pedig egészen különleges élmény.

Másnap reggel tovább is álltunk. Az út menti fenyők és tölgyek fokozatosan olajfáknak, ciprusféléknek, napégette fűvel tarkított, sziklás hegyoldalaknak adták át helyüket. Így kanyarogtunk el az ikonikus Mostarba, amelynek annyira fontos jelképe a várost kettészelő Neretván átívelő Öreg híd (Stari Most), hogy a város nevét is ez adta. A híd alatt éppen egy ifjúsági úszóverseny folyt, így a többi ott álldogáló turistával együtt szurkoltunk, nehogy elsodorja a gyerekeket a víz.

Itt meg kell jegyeznem, hogy aki még nem evett baklavát, az semmiképp se próbáljon meg egy teljes ebédnyit elfogyasztani belőle, mert elképesztően édes.

Egy rövid dubrovniki kitérő után elindultunk Montenegró legnépszerűbb tengerparti üdülőhelye, a Kotori-öböl felé.

A boszniai-horvát határátkelés előtt sajnos vagy szerencsére hallgattunk az útvonaltervezőre, így egysávos aszfaltcsíkon kanyarogtunk végig az Isten háta mögötti bozótosban. Autóval, emberrel nem találkoztunk, csak két lovat kellett egyszer megelőznünk, akik valamiért látszólag gazdátlanul csatangoltak a világ egyik legkisebb határátkelője felé vezető úton.

Kis ország, nagy hegyek

Éjszaka érkeztünk a hangulatos tengerparti úton montenegrói szálláshelyünkre, a Kotor fölötti meredek hegyoldalra épült házba.

Montenegró viszonylag későn, 2006-ban függetlenedett Szerbiától. Korábban is folytak különböző függetlenedési próbálkozások, de nem olyan intenzitással, mint a többi volt jugoszláv államban, hiszen az ország hagyományosan ortodox keresztény vallású, akárcsak Szerbia, és sokáig lakosai is szerbnek vallották magukat. A függetlenségi törekvések azonban pénzügyi fronton is megjelentek, ugyanis 2001-re annyi német márka keringett már az országban, hogy a Montenegrói Nemzeti Bank egyszerűen kinevezte hivatalos fizetőeszköznek, főleg azért, hogy ne

források: en.wikipedia.org, theculturetrip.com

az értékét gyorsan veszítő szerb dinárt kelljen használni. Amikor pedig Németországgal egy tagjaként létrejött az Eurozóna, Montenegróban is áttértek a közös európai pénzre anélkül, hogy az Európai Unió tagjai lettek volna, az összes létező szabályozással szembe menve. Saját pénzt így nem tudnak kiadni, de egyelőre vígan elvannak a külföldről beérkező érmékkel és bankjegyekkel.

Az ország neve fekete hegyet jelent, ami – ahogy az másnap reggel, világosban kiderült – egy hazugság, mert valójában a hegyek sokkal inkább fehérek. A tenger pedig fölülről nézve csápokat növesztve nyúlik be a meredek, magas hegyek közé – ez a Kotori-öböl.

A keskeny szerpentineken visszacsordogálva jutottunk a fallal körülvett, történelmi óvárosba. A vakolatlan kőfalak és szűk sikátorok miatt a dalmát városokra emlékeztet, ami nem is csoda, hiszen évszázadokig velencei uralom alatt állt. Jó volt látni, hogy a falon belüli utcákat sem gyűrte teljesen maga alá a turizmus: az éttermek és szuvenírboltok mellett elfér akár a fogorvosi rendelő is. A kotori óváros egyik legfontosabb nevezetességét a macskák jelentik. Nem túl nagy, mégis többszáz kóbor macska lakik benne, akiket kóborságuk ellenére viszonylag jól tartanak a helyiek és a turisták. Őseik a kikötőbe érkező hajókon jöttek Kotorba az elmúlt évszázadokban, és idővel a város nemhivatalos jelképévé váltak.

A tengerparton töltött idő után szokatlan, mégis otthonos volt a dinári hegyek lábai alatt elterülő, nádasok ölelte Shkodrai-tó (Skadarsko jezero) látványa. Előbbi, magyarul is használt nevét annak köszönheti, hogy a határon fekszik, másik fele már Albániához tartozik. A tó partján valósággal ránk vetették magukat a madárfigyelő csónaktúrákat egymással versengve ajánló agresszív promóterek.

Mivel más érdekesség nem fogadott a tónál, és üzleti stratégiájuk sem győzött meg minket, ráfordultunk a Podgorica felé vezető útra.

A lengyel-magyar barátság napjának margójára A két nép baráti kapcsolatainak emléknapját március 23-án ünnepeljük. Honnan ered ez a mély kötődés a lengyelek és a magyarok között? Történelmünket összehasonlítva, nem nehéz megtalálni a magyarázatot. Én most egy rövid – sorozatnak szánt – áttekintésre vállalkozom az ünnep kapcsán.

B6

Kezdjük a múlt ködébe vezető történetekkel. A Csodaszarvas legendája közismert monda, mely szerint Hunor és Magor testvérpárt - akiktől a monda szerint a hunok és a magyarok származnak - új, letelepedésre alkalmas területre vezette vadászatuk közben egy szarvas. Lech, Czech és Rusz testvérek története hasonlóan elterjedt nem csak a nyugati- és keleti szlávok körében, de még a délszlávoknál is megtalálható. Tehát a mítosznak rengeteg változata létezik, vagy az oroszok, vagy a csehek, vagy akármelyik más kisebb-nagyobb szláv nép eredetét meséli el. Én most a lengyel változatot osztanám meg veled. A történet három vadászó testvérről szól, akik mind saját zsákmányukat követve más-más irányba indultak el. Czech nyugat, Rusz kelet, Lech pedig észak felé vette az irányt. Lech a vadászat során szembe találta magát egy hatalmas, vad, fehér sassal, aki a fészkét védte a betolakodóktól. A lenyugvó nap vörös sugarai között felemelkedő madárban Lech jó jelet látott, ezért ott telepedett le, s nevezte el a fejedelmi várat Gnieznónak (a gniazdo lengyelül fészket jelent). Lengyelország címere is innen ered, a vörös mezőben szárnyait széttáró fehér sas.

A legendákon túl népeink történelme is szolgáltat meglepő párhuzamokat: I. Mieszko és fia I. (Vitéz) Boleszláv ijesztően hasonló szerepet töltenek be a lengyel történelemben, mint a mi Géza fejedelmünk és I. (Szent) István királyunk. Mieszko, a legendákba veszett Piast földművesből lett fejedelem leszármazottja, rendelkezett a legnagyobb területtel és hadsereggel a pogány lengyel törzsek közül. 955-ben a bajor herceg Augsburg mezején legyőzte Közép-Európa legrettegettebb hadseregét, a magyarokat, s jutalma nem volt kisebb, mint a Német-római Birodalom császári címe. Mikor a szláv területekre térítő papokat küldtek, Mieszko önként kereszteltette meg magát és népét, mintsem, hogy erőszakkal térítsék meg őket. A kereszténység felvételével viszont nem járt együtt az egyházi hierarchia kiépülése. Mindössze egy apostoli püspökség jött létre Poznańban. Neki még nem sikerült a lengyel egyházat önállóvá tennie, a német egyháztól csak a fia, Boleszláv uralkodása alatt vált el.

Boleszláv trónra kerülését három évig tartó trónharcok követték, viszont 995-ben már erős hatalommal bírt, és Istvánhoz hasonlóan a meg nem keresztelkedett törzsek ellen vonult a német császár oldalán. A Vitéz jelzőt viszont nem a pogányok elleni térítő háborúkért kapta.

Elfoglalta a Balti-tenger melletti Pomeránia vidékét, majd a cseh kézen lévő Krakkót. A hadakozások ellenére szem előtt tartotta az önálló egyházszervezet kialakítását. A Gnieznói püspökség felszentelésén, a német császár Szent Móric lándzsájának a másolatával ajándékozta meg Boleszlávot. Ezzel elismerte, legalizálta Boleszláv lengyelországi uralmát, akinek felszentelt koronája nem volt, a legenda szerint ugyanis a neki szánt koronát a pápa végül I. Istvánnak küldte el. Ettől függetlenül Boleszlávnak sikerült a lengyel egyházat elkülönítenie a némettől, s közvetlenül a pápa fősége alá rendelni. A német császár halála (1002) után három hadjáratot is indított a Birodalom különböző részeiért. Megszerezte Csehország nagyrészét, egészen a Dunáig is elért hódítása, még Istvánnal is hadakozott felvidéki várakért. 1018-ban békét kötött mind a németekkel, mind a magyarokkal, és a keletre fekvő Kijevi fejedelemség ellen vonult. Kijev ostromában már magyar katonák is segédkeztek. Boleszláv vejét Szvjatopolkot tette meg Kijev nagyfejedelmévé. Bár ez nem tartott sokáig ugyanis hatalmát nem tudta megtartani, elűzték s mikor Boleszlávhoz ment segítségért, ő inkább a régi fejedelmet támogatta, akit ő maga fosztott meg a trónjától. Uralkodása végére sikerült elérni azt, hogy a pápa által felszentelt koronával koronázzák meg. Ezzel függetleníteni akarta magát a császári „pártfogástól”. Sajnos függetlenségét nem élvezhette sokáig, két hónappal később meghalt.

Wikipedia.org, „LENGYEL-MAGYAR TÖRTÉNELMI OLVASÓKÖNYV POLSKO-WĘGIERSKA CZYTANKA HISTORYCZNA” Biernacki Karol, Rotár Krisztina, Lengyel-Magyar Kulturális Egyesület – Szeged (2018)

Miért festik a síneket?

Fehér sínekkel lehet találkozni Nagy-Britanniában, az USA-ban, Németországban, Svájcban és Ausztriában is, és ez egyre elterjedtebbé válik.

Ha a címben szereplő kérdés már benned is megfogalmazódott, akkor ne keresd tovább a választ, itt megtalálod.

Vivi

A vasúti síneket manapság hézag nélkül illesztik össze.

Ezen összeillesztés lényege, hogy a sínszálak között nincs lyuk. Hézag nélküli vágányokat előszeretettel alkalmaznak nagysebességű vasútvonalakon. Előnye a kisebb rezgés és a kisebb zaj. A hézag nélküli vágányok sínszálait semleges hőmérsékleten (20°C) vagy az ehhez megengedett tűrési sávban (15-23 °C) hegesztik össze. A semleges hőmérsékleten elméletileg nem ébred hőfeszültség a sínben. A nyári melegben a hézagnélküli vágányokban nagy nyomóerők keletkeznek, amelyek vágánykivetődést okozhatnak. A vágánykivetődés jellemzően vízszintes értelemben keresztirányban fordul elő, ritka esetekben azonban függőleges értelemben is előfordulhat. Ha az előbbi eset fordul elő, akkor a sín vízszintes síkban, kígyózó alakot vesz fel, amelynek ívhossznövekedése a nyomóerők csökkenését eredményezi. A kivetődött vágányra ráfutó szerelvény súlyos balesetet szenvedhet.

A vágánykivetődés mértéke függ a vágány stabilitásától, azaz a leerősítésektől és a pályaszerkezettől.

A vágánykivetődések a pályakarbantartó javítás költségei mellett a vasúttársaságokat is anyagi terhekkel sújtják.

Egy 2012-es jelentés szerint Amerikában a vágánykivetődések 15-20 millió dolláros károkat okoztak évente. A javítás időtartama alatt vonatok nem tudnak közlekedni az adott pályaszakaszon, ezáltal a jegybevételek csökkennek, és az utasok bizalma is csökken a vasút irányában. A nagyobb sebesség nagyobb eséllyel okoz kisiklást. Jelenleg a legelterjedtebb módja a kisiklás megelőzésének az, hogy a sínhőmérséklet alapján sebességkorlátozásokat vezetnek be. Bár ez egy egyszerű megoldás, a csökkentett sebesség megzavarja a vasút normális üzemét, és késéseket okoz. A megoldás megbízhatóságát csökkenti, hogy a sínhőmérséklet meghatározása pontatlan lehet. Az FRA (Federal Railroad Association) próbálkozik egy időjárásalapú modellező szoftver kifejlesztésével annak érdekében, hogy előre meg tudják mondani a várható sínhőmérsékleteket egy adott földrajzi források: youtube.com, Műszaki Szemle

területen. Azonban szükség van egy olyan megoldásra, ami nem tüneti kezelést ígér, hanem az alapproblémát oldja meg.

Erre pedig egy jó ötletnek ígérkezik a sínek hőmérsékletének csökkentése, hővisszaverő bevonatok alkalmazásával.

A sínek festésének ötlete nem újkeletű, már legalább 7-8 évvel ezelőtt is kísérleteztek vele. A sínek felmelegedése az 1-3 mikron hullámhosszú infravörös sugárzás elnyeléséből ered. A hőszabályozó bevonatok ezen sugárzások egy részét verik vissza, ezzel csökkentve a bevont felületek hőmérsékletét. Ilyen hőszabályozó bevonatokat használnak tetőkön, épületek oldalain, repülőkön és űrrepülőkön is a napfény hőhatásának csökkentésére. Ilyen a festékek akár kereskedelemben is kaphatóak. Az építőmérnöki gyakorlatban alkalmazott bevonatok egyszerűek és viszonylag olcsóbbak, míg egy űrrepülőn például kifinomultabb technológiát használnak. A világos színek visszaverő hatását nem a fent említett helyeken, hanem például az útépítésben használják. (LCAP – Light Coloured Asphalt Pavement vagy „Cool Pavement”) A sínszálak hőmérsékletének 10 °C-kal való csökkentése már jelentős gazdasági előnyökkel járhat. Kísérletek bebizonyították, hogy bármilyen kereskedelemben kapható festék képes a szükséges 10 °C-kal csökkenteni a sínek hőmérsékletét és még a szennyeződések (pl. motorolaj) sincsenek jelentős hatással a festékek hőmérsékletcsökkentő hatására.

A festéket festékszóró pisztollyal viszik fel a sín felületére, mely egy speciális géphez van erősítve. A festékek általában vízalapúak, ezért esős időben, vagy fagypont alatti hőmérséklet esetén nem végezhető el a festés. A festékszemcsék megkötésének érdekében a sínszálaknak tisztáknak és törmelékmentesnek kell lenniük. A festéket a sínlábra és síngerincre lehet csak ráfújni, a vonatkerekekkel érintkező felületet szabadon kell hagyni.

A XX. század legfontosabb találmánya -legalábbis a japánok szerint „Mankind is noodlekind” – tartja a bölcs japán mondás. És ez milyen igaz, bármit is jelentsen.

Anna

A fenti idézet, az emberiség tésztaféleség-mivoltának megállapítása Andó Momofuku vállalkozóhoz köthető. A mai napig még senki nem jött rá arra, hogy ennek a bölcsességnek pontosan mi értelme, de ez talán nem is lehetséges. Andó Momofuku legtöbbünknél úgyis sokkal többet tudott a tésztákról, ő találta fel ugyanis az instant ráment.

Valószínűsíthető, hogy egyetemistaként legalább egy ponton sokunk étrendjében foglalt el előkelő helyet az instant tésztás leves. A praktikus étel története egészen 1958ig nyúlik vissza, ekkor alakult meg ugyanis a Nissin cég, mely a világon az első gyártó volt. Alapítója, a tajvani születésű, okinavai származású, fentebb említett Andó Momofuku elmondása szerint az étel megalkotásának ihletét a második világháború utáni Japán adta. A szigetországban igen népszerű étel volt a rámen, amely főként a munkások ételének számított, és kis bódékból árulták az utcán. A harcok után kialakult élelmiszerhiány és a rossz termés miatt azonban a ráment árusító bódék előtt hosszú sorok kígyóztak, és az emberek nem lehettek biztosak abban, hogy jut-e még nekik, mire sorra kerülnek. Ezt látva Andó elhatározta, hogy megalkot egy olyan ételt, amely megoldást jelenthet. Sejtette, hogy a választ a tésztában leli meg, már csak egy eljárást kellett kidolgoznia, amellyel elérhette azt, hogy a terméke hosszú ideig megőrizze a szavatosságát amellett, hogy praktikus és olcsó.

Egy évig kísérletezett az udvarában lévő fabódéjában, mivel semmi tapasztalattal nem rendelkezett tésztakészítés terén. Végül az áttörést akkor érte el, amikor látta, hogy a felesége bő olajban sült tempurát készít. Ekkor jött az ötlet, hogy a tészta víztartalmát gyors olajban sütéssel lehet csökkenteni, 30-50 %-ról akár 2-4%-ra. Ezáltal az akár egy évig is elállhat, és forró vízzel percek alatt visszanyeri eredeti állagát.

Szemben napjaink rámenjeivel, az első, 1958-as Chikin Ramen csak a tésztából, és az arra előre rászórt ízesítőkből állt.

Az instant rámen átütő sikert aratott. Bár kezdetben az ára még ötszöröse volt a friss tésztáknak, a „csodarámennek” becézett termék jó íze, sikeres marketingstratégiája és praktikussága sokak kedvencévé tette a levest. Az pedig, hogy az emberek egyre hosszabb órákat töltöttek a munkában, kedvező környezetet teremtett az eladások számának nagymértékű növekedéséhez. Csak az első évben tizenhárommillió Chikin Rament értékesítettek.

Andó 61 évesen, 1971-ben újított találmányán, megalkotta a Cup Rament, melyet még főzni sem kell, elég, ha a dobozba öntünk forró vizet, és várunk körülbelül három percet. A dobozos rámen még a csomagoltnál is nagyobb

sikert aratott, napjainkban is kétszer annyi fogy belőle az eredetinél. Andó Momofuku személye kultikussá vált Japánban, híres sokszínűségéről és fáradhatatlanságáról. A rámen megreformálása előtt mindenfélével foglalkozott; zoknikat és szenet árult, sőt, még egy iskolát is alapított.

Még 88 évesen is dolgozott, mindig újított valamit termékén, erről napjaink több száz fajta ízesítésű instant levese tesz tanúbizonyságot. 1997-ben megalapította a WINA-t (World Instant Noodles Association), melynek célja élelmiszersegély nyújtása és az instant rámen-iparág fejlesztése. Andó Momofuku szerint a béke csak akkor fog eljönni, ha mindenkinek lesz elég étele. A WINA jelenlegi elnöke Andó fia, Koki. Momofoku sikeréről az oszakai Cup Noodles múzeum tanúskodik, sőt, a Nissin még saját anime-nyitányt is készített neki The Originator címmel, mely az eredettörténetét meséli el.

Napjainkban az insant rámen több milliárd dolláros iparág, a Nissin 2019-ben 4,3 milliárd dolláros bevételt könyvelhetett el. A nemzetközi keresletről szóló legfontosabb statisztikák a WINA oldalán érhetőek el. Naponta körülbelül 290 millió ember eszik instant ráment világszerte.

A legnagyobb piacot Kína jelenti, 2020-ban itt több mint 46 milliárd adag fogyott. Az egy főre jutó rámen kategóriában Dél-Korea vezet, itt átlagosan egy emberre körülbelül évi 75 adag jut. Magyarországon 2020-ban 40 millió adag

rámen fogyott. Egy 2000-ben készített felmérésben, ahol a japán embereket arról kérdezték, hogy mit tekintenek a XX. század legjobb japán találmányának, az instant rámen nyert.

Az étel népszerűségét bizonyítja még az is, hogy az interneten számos recept, kihívás és trend főszereplője, elég, ha csak a csípős tészta kihívásra gondolunk. Különféle, főleg ázsiai hírességek pedig előszeretettel osztják meg a saját kedvenc receptjüket a leves elkészítésére, de vannak, akik a tésztát teljesen más, már-már furcsa ételek alapjának használják fel. Végezetül pedig, tekintsünk meg egy kollégiumban is könnyen elkészíthető rámenburger-receptet!

Hozzávalók: • • • • • •

1 adag rámentészta zöldségek ízlés szerint sajt majonéz ketchup hamburgerhús

Elkészítés:

• A rámentésztát megfőzzük, majd két egyenlő részre osztjuk.

• Ezeket belelerakjuk két nagyobb pogácsaformába, majd a tetejére rakunk valami nehezéket, ami kicsit összenyomja a tésztát, és fél órára a hűtőbe rakjuk, hogy összeálljon.

• Közben kisütjük a hamburgerhúst. a tésztákat kiszedjük, és kevés olajon megpirítjuk. Figyeljünk arra, hogy ne essen szét!

• Végül összerakjuk a tészta-bucit a hússal, a sajttal és a zöldségekkel, és tálaljuk.

források: businessinsiger.org, vox.com, delish.com, instantnoodles.org, wikipedia.org, thedieline.com, quotemaster.org, news.bbc.co.uk

Sorozatok, amiket érdemes megnézni Az egyetemi hallgatók idejük jelentős részét töltik sorozatnézéssel.

Vagy azért van ez, mert két számonkérésük közben megpihennek egy kicsit vagy éppen a tanulás helyett választják ezt szívesebben. A következő öt, kevésbé ismert sorozat bármelyik alkalomra tökéletesen megfelel.

Andris

A történet tökéletesen szemlélteti annak a kísérletnek az eredményét, hogy mi történik akkor, ha emberek egy csoportját teljesen egyedül hagyjuk. A sorozat szinte minden ezzel kapcsolatos sztereotípiát bemutat, kezdve a hatalomvágyat érző emberek erőszakosságától egészen a fegyverek önös érdekből való használatáig. Szintén érdekesen mutatja be, hogy miképpen tud egy viszonylag homogén társadalom bánni a belőle nagyon kilógó személyiségekkel, például egy pszichopatával. A sorozat azonban nem csak egy társadalommérnöki szemmel érdekes tanulmány, rengeteg izgalmas fordulat és esemény is található benne.

Akit kevésbé érdekelnek ezek a folyamatok, azoknak még mindig ott van egy nagyon izgalmas történetszál. Ez azzal foglalkozik, hogy miként is kerültek a gyerekek eredetileg ebbe a szituációba. A misztikus válaszokhoz egyre közelebb kerülhettünk az első évad végén, így a hamarosan érkező második évad ebben is biztosan sok újat tud majd nekünk mutatni.

A szökés (Prison Break)

A Társadalom (The Society)

A sorozat, mint a címe is utal rá egy társadalom megalkotásáról szól. Ez a társadalom azonban, ellentétben az emberiség természetes fejlődésével minden szükséges erőforrással és megfelelő fejlettségi szinttel is rendelkezik. Ami egyedül hiányzik az a mindennapokat szabályozó struktúrák, mint például a csoport vezetése vagy a szabályok betartatása. A sorozatban szereplő csoport helyzetét kifejezetten nehezíti, hogy csupán gyerekek, akik között a hierarchikus felépítés és a másik által hozott szabályok betartása egyáltalán nem jellemző. A kezdeti nehézségek ellenére sikerül megszervezniük egy funkcionáló társadalmat, azonban ez természetesen nem mindenkinek kedvez. A sorozat nagyon érdekes kérdéseket vet föl arról, hogy mi is pontosan a demokrácia a gyakorlatban és hogy milyen az átlagpolgár viszonya a vele egyetértő vagy az őt korlátozó hatalommal.

A szökés néhány átlagember történetét meséli el, amikor belekeverednek a deepstate piszkos ügyeibe. A sorozat különlegessége, hogy a főszereplő egy briliáns mérnök, aki csupán a műszaki tudásával képes olyan terveket szőni, amivel felülkerekedhet ellenfelein. Igaz, hogy a készítők gyakran eltekintenek a tényleges műszaki háttér megismerésétől. Így történhet például, hogy az első évadban teljesen helytelenül idézik a Hooke-törvényt. Ha azonban eltekintünk ezektől a hibáktól, akkor tényleg egy olyan embert ismerhetünk meg a főszereplő személyében, akinek sokszor az életét mentette meg az, hogy még egyetemistaként minden tárgyat szorgalmasan megtanult. A történet egyébként nagyrészt egy szinte láthatatlan szervezet előli menekülésről és az az elleni harcról szól. A főszereplő és barátai egyre mélyebbre süllyednek és bár a mérnök vezetésével szinte minden csatát megnyernek, a két fél közötti háború szinte végtelennek tűnhet. Ezt azonban nagyon jól kezelik a sorozat alkotói, akik minden évadban egy új akadályt, egy új célt jelölnek ki. Emiatt bár a történet nagyon elnyújtott, mégis képes fenntartani a nézők érdeklődését. A változatosság fenntartásához azonban elengedhetetlen a karakterek folyamatos cserélődése is. Aki nagyon ragaszkodni szokott a kedvenc szereplőihez, annak a Trónok Harcához hasonlóan ezt sem tudom ajánlani.

Narcos

Ez a sorozat Pablo Escobar életét, az utána való hajszát és a bukása utáni időket mutatja be. A különlegessége, hogy a történet természetesen a valóságon alapszik és számos szereplő is egy valaha élő embert testesít meg.

A sorozat központjában két amerikai nyomozó áll, akiknek feltett szándékuk a kolumbiai drogbáró hatalmának megdöntése. A történetnek kifejezetten érdekes az első szakasza, amikor Escobar még nem közismert bűnöző, csupán próbálják ezt rábizonyítani. Ennek megfelelően gyakran jár az emberek között, sőt parlamenti képviselő is lesz belőle. Szintén izgalmas az elején megfigyelni azt, hogy honnan is indult a hatalmas drogbirodalom kiépítése. Az első csempészrepülő elindulása visszatekintve szinte komikusan hathat ismerve, hogy később milyen óriási biznisz lett a drogkereskedelemből. A sorozat nem csak a kolumbiai Escobar, hanem az izgalmas dél-amerikai ország életét is jól bemutatja. Megismerhetjük, hogy milyen hatalmi pólusokat képeztek az egyes kartellek, hogy milyen eszközökkel küzdöttek a kommunista gerillaharcosok a központi hatalom ellen, illetve, hogy milyen mértékben hatotta át a rendőrséget a korrupció és a tehetetlenség. A sorozat legjobb eleme azonban Escobar ábrázolása. Bár a média érthető okok miatt kegyetlen gyilkosnak és bűnözőnek festi le, itt azonban megismerhetjük a drogbáró emberi oldalát is. A családcentrikus apa képét mutató Escobart szinte nem is lehet gonosznak tekinteni és a néző sem tudja mindig, hogy a rendőrség vagy az ő oldalára álljon. Mindezek mellett a sorozat a spanyol nyelv tanulására is alkalmas, hiszen akár magyar, akár angol szinkronnal nézzük, az eredetileg spanyolul elhangzott szavakat nem fordítják le nekünk.

Lupin

Talán mindenkivel előfordult már, hogy egy általa szeretett szuperhős vagy egy kitalált karakter helyébe képzelte magát. Ez a sorozat is erről szól, ahol a főszereplő a Magyarországon kevésbé ismert Lupin szerepét veszi magára.

Arséne Lupin, az úri betörő egy kitalált bűnöző karakter a francia Maurice Leblanc könyveiben. Vele azonosítja magát a sorozat főszereplője is, aki hatalmas rajongója a könyveknek. A rablásait is ezek alapján dolgozza ki. A főszereplő bár az első pillanattól kezdve szimpátiát kelt a nézőben, azt csak később érthetjük meg, hogy mi is pontosan a motivációja. A kreativitása határtalan és okosabbnál okosabb ötletekkel jár túl az ellenfelei eszén. Néha a terveinek sikere csupán a véletlenen múlik, ami sajnos sokszor a történet hihetőségének is a kárára megy. A cselekmény során a főszereplő családját is megismerhetjük és az a kérdés is felvetődik, hogy mennyire jó apa a napjait törvénytelenségekkel töltő ember. Ezen kívül romantikus szál is került a történetbe, ami nagyon érdekes irányban kavarja meg az eseményeket. A sorozatot mindenkinek ajánlom, aki a bűncselekmény után elfutó banditák helyett az elegáns öltönyben a tetthelyet sétálva elhagyó zseniket kedveli.

Kártyavár (House of Cards)

Azoknak, akiket érdekel a politika nagyon érdemes megnézni ezt a sorozatot. Akik pedig a színfalak mögötti történésekbe is bepillantást nyernének, azoknak egyenesen kötelező. A Kártyavár a maga szövevényes történetével és erős karaktereivel a legélvezhetőbb alkotás a politikai krimi műfajában. A főszerepben természetesen egy törtető politikus áll, akit bár az elején komolyan megsértenek párttársai, ő mégsem adja fel a küzdelmet. Minden hátrányból előnyt kovácsol és minden gyengeségéből erőt tud meríteni. Nem meglepő, hogy a főszereplő gyorsan a legmagasabb szinten találja magát. Itt azonban még közel sem ér véget a történet, hiszen ő is jól tudja, hogy a hatalom megszerzésénél már csak annak megtartása a nehezebb. A sorozat felveti a kérdést, hogy meddig tolerálható a „cél szentesíti az eszközt” gondolkodás. A főszereplő ugyanis szinte minden határt áthág és szinte minden törvényt megszeg a hatalma megtartásáért.

A néző nem is igazán tud azonosulni vele. A legtöbben ellenszenvesnek tartják, azonban ez semmit sem von le a karakter értékéből. A sorozat nagyon jól mutatja be, hogy mi a probléma azzal, ha egy túl eltökélt és ambiciózus politikus kerül a ranglétra élére. A történet bemutatja a politika legmocskosabb, füstös szobákban letárgyalt, mindenki által utált részeit. Ezt a fikciót sajnos sokszor túl is feszítik a készítők és teljesen elképzelhetetlen eseményeket is beletesznek a történetbe.

Egy nyomozó naplójából – második felvonás Szücsi Alex nyugodtan, tudva, ideje, mint a tenger, beszállt a liftbe.

- A negyedikre.

- Azonnal.

Míg haladtak felfelé, a tükörbe nézett, megigazította zakójának gallérját és tudomásul vette, hogy ma kifejezetten nem alvilágian öltözött.

- Randevú, uram? – kérdezte a fiatal hordár.

- Ahogy mondod kölyök.

Azzal megfogta nyakkendőjét, húzott rajta egy kicsit és ennyit mondott: „Randevú a halállal.”

A lift kinyílt, Alex pedig két folyosóval, három virágdísszel és egy elcsúszott takarítólánnyal odébb megtalálta a keresett szobát.

Bekopogott. Az ajtó kinyílt, a küszöb túloldalán pedig ott állt vele szemben skarlátvörös ruházatban, a nehézbombázó súlycsoport ékes képviselője, Sofia Solovjova. Megjelenésével egyenest megbabonázta Alexet, aki ezt több-kevesebb sikerrel leplezni tudta.

A nő felmérte szemével a férfit. A fekete lakkcipőn át a vasalt nadrágon keresztül egészen a zakójáig, majd megállapította: - Ha nem tudnám ki vagy, azt mondanám, hogy spiclinek álltál.

- Ha nem tudnám miért hívtál, azt mondanám, meg akarsz ölni – kacsintott Alex.

Egymás szemébe néztek, mosolyogtak, majd a nő beinvitálta a férfit.

- Kérlek, foglalj helyet. Gint, whiskeyt?

- Utóbbit, tisztán, jég nélkül.

- A találkozásunkra! Egészség!

- Hejj de jól esett, kár, hogy nincs több a poharamban.

Node, nem is azért jöttem, hogy lerészegedjek, hanem azért, mert meghívtál. Megtudhatnám a pontos indokot?

- Természetesen. Kérlek, foglalj helyet. Mint azt te is tudod, az előéletem sajna kissé zűrös, így kénytelen vagyok óvintézkedéseket tenni. Szóval arra kérnélek, hogy vedd le a zakódat.

- Ez csak természetes.

Alex levette frakkját, majd átnyújtotta Sofiának. A nő alaposan átvizsgálta, kiforgatta zsebeit, kifordította az ujjait, de nem talált semmit.

- Köszönöm. Akkor rá is térnék ma esti szeánszunk tárgyára. Flavio Limonchelli.

- Az meg kicsoda, ha szabad kérdeznem?

- Jelenleg is államunkban tartózkodó, kisstílű drogdíler.

- Az én vizeimet nem zavarja.

- Most nem, majd fogja.

- Ezt meg honnan veszed? - Alex kérdőn nézett társalgó partnerére, hiszen kevesen vannak, akik bele akarnának köpni a levesébe. Akiről viszont ezt el tudja képzelni, azzal vagy nem tud mit kezdeni, vagy már kezdett valamit.

- Nekiállt terjeszkedni. A város déli részeiben már tizennégy, a keleti blokkban pedig hat embere is osztogatja a cuccot, valamint a nézeteit, mely szerint ő ennél többre hivatott.

- Ezt te honnan tudod?!

- Onnan, hogy egyikükkel a minap találkoztam egy bárban, és kissé túlságosan is megnyílt nekem – mondta Sofia, egy hetyke mosollyal karöltve.

- Miért is érint ez engem?

- Azért, mert ha nem tévedek, a déli régióban te vagy az egyike azoknak, akik nem néznék jó szemmel ennek a kezdő spílernek a feltörekvő szándékait. Ha pedig most meghallgatsz, azt is elárulom, hogy hogyan tervezik. Két héten belül elkezdik beszervezni az egyszerű, magukban utazó dílereket, valamint a pár fős csoportokat. Amint ezzel végeztek, szisztematikusan felszámolják a konkurens árusokat, utcáról utcára, kerületről kerületre haladva.

Sofia lassan és tagoltan beszélt, hogy a vele szemben ülő férfi minden szót az agyába tudjon vésni.

- Mivel nincs sok fegyverük, ezért azt is be kell szerezniük. Amiben te érdekelt lehetsz, az két dolog, vagy az “ellenségem ellensége a barátom” elvet követed és segíted őket, amivel akár nagyobb fennhatóságra is szert tehetnél, vagy a másik eshetőség, hogy megállítod őket.

A hogyan, az rád van bízva, hiszen, ha magad csinálod, akkor a dicsőség a tiéd, a hírneved megnő majd a nagyok körében. Mindazonáltal másokhoz is fordulhatsz segítségért, ám akkor tudd, hogy kikkel evezel egy csónakban, nehogy valamelyikük hátulról leüssön. Most pedig, ha megbocsájtasz, kimegyek a mosdóba rendbe szedni magam.

Azzal a nő kiment, egy ajtócsukódás hallatszott a háttérből. Ivánék pedig vártak. Tíz percen át semmi sem történt, ekkor Iván elrendelte az azonnali behatolást.

Felsiettek a negyedikre, majd benyitottak a 438-as szobába.

- Uram, elvágták a torkát.

- Sejthettem volna, hogy ez lesz… Le merném fogadni, hogy nem nézte meg a poharát, mielőtt a nő töltött bele valamit. Azonnal zárják le a szállodát, öt utcányira szeretnék minden zugba egy rendőrt! Nem menekülhet el! Azonnal kezdjék el keresni, kb. 170 magas, szőke, a bal szeménél egy heg van. Gyerünk emberek, igyekezzenek! Neked pedig megmondtam, hogy nem szeretnék a helyszínelőd lenni, hát ennyire figyeltél rám?!

Azzal megkezdődött a hajsza. Három órán keresztül keresték a nőt, de már csak a hűlt helyét találták. Másnap Ivánt behívatták a kapitányság vezetőségi irodájába.

- Mondja, maga teljesen megbolondult?

- Tudja jól, hogy nem.

- Akkor megmagyarázná, hogy hogyan engedhette, hogy felmenjen ez a férfi ahhoz a nőhöz, mikor sejthette, hogy mi lesz a vége?!

- Reméltem, hogy okosabb lesz ennél.

- Úgy gondolja, hogy nem a maga hibája? Mindegy is, azon már nem tudunk változtatni, hogy meghalt. Azonnal találja meg nekem ezt a spinét! Az sem érdekel, ha magát a kormányzót kell kihallgatnia, de meg kell találnia, érti?!

- Értettem!

- Rendben, lelépni!

Iván, mint akit egy hidegzuhany ért, úgy jött ki az irodából.

- Megtaláltuk a nő ruháját! – rohant hozzá az egyik társa.

- A nő hol van belőle? Engem az érdekelne. Hol volt?

- A hotel egyik szennyeskosarában. Eltűnt egy bejárólány is, a neve Rebeka.

- Akkor így tudott kijutni.

- Mit tegyünk?

- Várunk. Egyelőre nem tehetünk mást. Várj! Te, meg két embered menjetek vissza a szobába. Kutassák át mégegyszer, minden zugát. Hátha találtok valamit.

- Azonnal!

Iván visszament a saját kis zugához, leült, megtekerte cigarettáját, majd egyhangú arccal rágyújtott és csak gondolkozott. Azon járt az agya, hogy hogyan kaphatná el ezt a nőt, aki, mint az angolna, állandóan kicsúszik az ember kezei közül. Azzal, hogy Alex meghalt, nem törődött igazán. Mondhatnánk, hogy úgy fogta fel ezt, mint járulékos veszteséget, de tudta ő is nagyon jól, hogy ennek meglesz a maga visszhangja az utcákon. Ha egy ilyen gengszter meghal, mégpedig úgy, hogy a rendőrség is közrejátszott benne, akkor az nem marad megtorlatlanul.

Az elkövetkezendő héten négy rendőr halt meg utcai lövöldözésekben. Ketten egy rablásnál, kettejüket pedig szitává lőtték járőrözés közben egy kocsiból. Iván tehetetlennek érezte magát. Egyszer csak felállt és elkezdett öltözködni.

- Most meg hová mész? – kérdezte csodálkozva Bill, Iván egyik asztaltársa.

- A holland nagykövetségre. Nekem bűzlik itt valami.

Elnyomta cigarettáját, magára vette fekete vászonkabátját, kalapját a fejébe nyomta, és már hallatszott is, ahogy halkan kopognak léptei az őrs padlózatán.

Az oda felé vezető úton azon töprengett, hogy milyen kérdésekkel tudná tőrbe csalni a nagykövetet. Megannyi variáción elgondolkozott, de nem jutott eszébe olyan, amit egy ilyen agyafúrt diplomata ne tudott volna játszi kön�nyedséggel ízekre szedni. Összefutott a néhai Alex egyik emberével is, Burgundyval. Nevét orra vörösségéről kapta, melyet gyakori és alkalom adtán szinte mindenkori bor által való részegsége okozott.

- Szeevaasz te áruló! Rendőr bácsi, rendőr bácsi, árulja már el nekem kérem, maga miért ekkora barom?!

- Neked is jó napot. Remélem tisztában vagy vele, hogy most nem vagyok éppenséggel mókázó hangulatomban.

- Kit érdekel?! Alex halott, ez pedig kizárólag a te hibád!

- Ne húzd ki a gyufát.

- A tűz már réges-rég ég!

- Azt nem én gyújtottam.

- De benzint te locsoltál rá!

- Remélem tisztában vagy vele, hogy bármikor lelőhetlek.

- Remélem tisztában vagy vele, hogy a rendőrség harmada a kezünkben van, a maradék…

- Idefigyelj. Akkor lőhetnélek le, amikor csak akarnálak.

De nem foglak. Egy ilyen magadfajta mitugrász nem fog kihozni a sodromból. Inkább azt mond meg, hogy mostanában volt-e holland szállítmányotok?

- Ha nem mondom meg?

- Akkor beviszlek, és addig üttetem a fejedet, amíg az egész olyan egybefüggően vörös nem lesz, mint az orrod.

Iván arcán látszott a határozottság. Burgundy érezte, hogy nem viccel, így egy lépéssel hátrébb lépett és azonnal hangsúlyt váltott.

- Jól van, jól van, nem akartam. Volt, három napja. Két hajó, a rakományról csak annyit tudok, hogy nem kisgyerekeknek való – csuklott.

- Köszönöm. Alászolgája.

Mikor odaért a nagykövetség kapujához, két fegyveres őr várta az ajtóban.

- A nagykövet úrral szeretnék beszélni.

- Ki maga?!

- Itt a papírom arról, hogy a nagykövet úr bármikor fogadhat, amikor a kedvem úgy tartja. Beengednének?

- Parancsoljon.

Belépett a robosztus épületbe. Falain ízléses festmények lógtak, lépcsőjén középütt puha kárpit. A földszinti ablakok bár nagyok voltak és tágassá tették a teret, kívülről mégis mind rácsozva voltak. A lépcső tetején már várta a nagykövet.

- Á, Iván! Rég találkoztunk. Mi járatban errefelé?

- Lecserélte tán a kapuőröket?

- Miért kérdi?

- Nem tudták, kivel van dolguk.

- Igen, nemrégiben teljes személyzetváltás volt nálunk.

- Legközelebb már remélem nem fognak akadékoskodni.

- Arról személyesen gondoskodom.

- Köszönöm – mondta Iván, szavaival még fagyosabbá téve az amúgy is hűvös levegőt.

A nagykövet már jól ismerte őt. Egy időben gyakran találkoztak, ám kapcsolatuk mindig is kimerült a szakmai dolgokban. Beinvitálta szobájába, helyet kínált neki, majd leültek egymással szemben, az asztala két oldalán.

- Szóval, mit is mondott, miért látogatott meg?

- Azért, mert lenne önhöz két kérdésem is.

- Csak nyugodtan. Italt?

- Köszönöm, kérek.

- Lynn, kérlek, hozz az úrnak egy whiskeyt. Visszatérve a kérdésekre, mik volnának azok?

Mátrai zajoska – Élménybeszámoló a Fekete Zaj fesztivál 2021 első napjáról Általában, ha valami új dolog kipróbálásáról van szó, akkor nem kell kétszer kérni, sőt, magamtól megyek az új élethelyzetekbe, társaságokba.

Néha viszont – bár tudom, hogy élvezném az adott programot – hiányzik az a bizonyos kezdő lökés, a komfortzóna határán való átlépés. Így volt ez a Fekete Zajjal is: bár már több éve ajánlották, valahogy sosem sikerült úgy szervezni a nyarat, hogy eljussak rá. Idén viszont egy hirtelen ötlettől vezérelve leadtam a jelentkezésemet a fesztivál első napjára, mint fotós. Szinte már el is felejtettem a dolgot, amikor egyszer csak jött az akkreditáció, így elkezdtem megszervezni életem első koncertfotósként eltöltött napját.

Lina

A fesztivált augusztus végén rendezték, én a nyitónapon, augusztus 18-án szerdán voltam. A helyszín a mátra-sástói kemping, ami kellemes másfél óra távolságra található Budapesttől. Néhány órával a nyitás után értünk oda, már a buszról leszállva is egy bizonyos fokú nyugodtság fogott el. Belépve a fesztivál területére szinte rögtön magával ragadott az előkészületek nyüzsgése: a színpadokon zenekarok próbáltak, a fesztiválozók épp a szálláshelyeiket foglalták el, vagy aki ezen már túlesett, az éppen nyitó pultok valamelyikénél vizsgálta meg közelebbről a logóval ellátott re-poharakat. Friss „zajongó” létemre sem éreztem magamat kívülállónak: a fák között kószáló emberek stílusa az alternatívtól a goth-on át a neonszínekig mindent lefedett, bármerre néztem, mindenhol ugyanúgy mosolygó, a tiszta levegőt és az aktív kikapcsolódást élvező embereket láttam.

A fesztivál területe nem csak a kempingből állt: mellette a településnek is nevet adó Sástó közepén, különböző fényhidakkal övezve eljuthattunk a Kacsatónia névre keresztelt szabadtéri installációhoz. Itt különböző alternatív audiovizuális élményekkel és kipróbálható hangeffektekkel várták az ide tévedőket, de a többi napon pódiumbeszélgetések és közös zenélések is voltak itt.

Kicsit tovább kalandozva a kempingen kívül, néhány perc sétára található egy kilátó, ami már önmagában is érdekes látványt nyújt a maga élénksárga színével. A környező erdőben a kalandra vágyók túrázhattak, a tó mellett elterülő réten pedig kisebb-nagyobb társaságok piknikeztek.

Visszatérve a fesztiválra a programfüzet kinyitása nélkül tudni lehetett, hogy mi történik: a színpadok előtt kisebb tömegek gyülekeztek, az első bandák megkezdték koncertjeiket. Három színpad közül is választhatott az ember: a Nagyszínpadon az este fő fellépői, az Osztálykirándulás és a Delta színpadon kisebb, specifikusabb szubkultúrákhoz tartozó előadók léptek fel. Innentől kezdve számomra nem volt megállás: koncertről koncertre, színpadárokból tömegbe mászkálva próbáltam megörökíteni az

est legszebb pillanatait és persze élvezni a zenét. Csak hogy néhány nevet említsek, aznap este koncertet adott többek között az Analog Balaton, a The Devil’s Trade és a Psychedelic Rainbow Warrior Peace Force is. (Igen, ez egy létező formáció, ha szeretnétek egy kis indokolatlan jó hangulatot csempészni a szürke napjaitokba, akkor érdemes belehallgatni valamelyik mixükbe.) Egészen különleges élmény volt olyan előadókat fotózni, akiknek a koncertjein nem is olyan régen még csak a közönség egyik tagjaként vettem én is részt, itt pedig egy gép mögül, néhány méterrel közelebbről készíthettem azokat a bizonyos koncertfotókat, amiket az ilyen esték után mindenki mosolyogva néz vissza.

Mit ne mondjak, szerelem volt első képkockára.

Természetesen vittem magammal az analóg fényképezőmet, már csak az emlékgyűjtés egy alternatív módjaként is. Az ezzel készült képeim egészen érdekes, az esti órákban nagyon „zajosak” lettek.

A nap végét a hajnali fél háromkor a fesztivál bejárata elé begördülő busz fékcsikorgása jelezte, ami a táncolásban és éneklésben megfáradt fesztiválozókat hozta vissza Budapestre. Mire éppen világosodni kezdett, mint egy nagyon furcsa álmot magam mögött hagyva belezuhantam az ágyamba; utolsó gondolatként pedig már csak annyi jutott eszembe, hogy jövőre nem csak egy röpke napra lesz belőlem is Zajongó.

Földön kívüli élmény Bendegúz & Szücsi - Uram, kész a habcsókos kávémuff. Három vagy négy spuddlinggal óhajtja?

- Főleg spuddlinggal kérem és kérnék bele egy kis kávémuffot.

- Máris uram. Itt van mellé a hatodik reggeli újság is. Óhajtja elolvasni, vagy az előző négy mellé dobhatom?

- Swordy, hátha az első reggel óta változott benne valami, elolvasom ezt is.

Azzal a lord kezébe vette az aznapi szennyet és megpróbált valami újat találni benne. A hatodik nap (Nap#6) aranyló fénye betöltötte az étkezőt. A Suus2012 bolygó sziluettje mögül kitekintő napsugarak együttes ereje elkezdte megolvasztani a spuddlingot. Illetve először ezt hitte őméltósága, majd meglepődve tapasztalta, ahogy a pohár szétfolyik a kezei között, markában hagyva egy pogácsányi, kőkemény pudingot.

- Micsoda reggeli, micsoda reggel! Talán ez eddig a mai kedvencem!

- Ezt örömmel hallom, uram. Óhajtja lementeni a „kedvenc étkezéseim” mappába az emléket?

- Mindenképp, Swordy.

- Máris intézkedem. Amint látom, a fedélzeti számítógép lassan befejezi az útiránykalkulálást, perceken belül indulhatunk. Mikor szeretne startolni?

- Márpedig az európai töketlen fecske gyorsabb, mint az afrikai.

- Rendben, értettem.

Azzal útra keltek. A másodperc tört része alatt értek el valahová , ahová eredetileg nem akartak volna. Ez már így ment azóta, hogy a csészealj borításáról lekopott az űrhajó elejét jelző informatív nyilacska, az utak kalkulálásához emiatt véletlengenerátorral határozta meg a fedélzeti számítógép, hogy merre van az előre.

Már régóta legfőbb céljuk volt meglátogatni az évszázadok óta lakatlan, katasztrófaturistákat vonzó, leharcolt anyabolygójukat, melyet egykor Földnek hívtak. A tervük meglepő módon ismételten füstbe ment, ennek következtében utazóink egy furcsa, gomolygó gázfelhőbe burkolt bolygóra tekintettek le – avagy fel.

- Uram, a fedélzeti számítógép szerint ez az égitest négydimenziós. Óhajtja, hogy előhozzam a dimenziós kabátokat?

- Nem kezdtek azok szétfoszlani a legutóbbi alkalommal?

- A gyári másfél dimenzióból még a rendelkezésünkre áll egy, úgy vélem az elegendő lesz.

- Kiváló, készítse a teleportert!

Swordy felvette szürke kabátját, majd felsegítette urára a hupilila, fényáteresztő ám mégis jól szigetelt, brütt szövetcsodát. Ezt még az anyai nagynénjétől örökölte a lord és rengeteg csodás emléke fűződik hozzá. Többek között ebben ment el első randevújára, egy megkérdőjelezhető mértékben ötdimenziós nővel.

Átlagos esetben megközelítették volna űrhajóval az előttük bolygó égitestet, sajnálatos módon azonban Brünnhilda néni nem rendelkezett olyan telt idomokkal, hogy ruhatárából a csészealjat is felöltöztethesse, így hát maradt a jól bevált teleportálás.

Mikor leértek, nem tudták, hogyan érezzék magukat – vagy egymást. Az első dolog, amire felfigyeltek, hogy a szél Stephen Hawking önéletrajzát susogja halk, gépi hangon.

A lord örömittasan kiáltott fel - vagy le: - Mámor!

A halk idillt megtörő harsány kinyilatkoztatás hatására összerezzentek a körülöttük fekvő kövek. Karakán utazóink ellentmondást nem tűrően szegezték szemüket a látószerveket növesztő kavicsokra, akik szúrós tekintettel néztek vissza rájuk. Pár pillanattal később elkezdtek ugrálni a parányi kődarabok, hatalmas buborékokat hagyva maguk után.

Utasaink először tétován egymásra, majd magukba néztek.

Ekkor jöttek rá arra, hogy a bolygó ugrált alattuk és felettük.

- Ez egészen… átlagos. Azt hittem látunk ma valami újat is.

Erre megjelent egy agresszív négydimenziós varrógép és visszavarrta a lefoszlott fél dimenziót a kabátokra. Ekkor felkiáltott Swordy: - Deus ex machina!

Utasainkat kellemetlen érzés fogta el, az egész világ forogni, pörögni és úszni kezdett velük egy meghatározhatatlan irányba. Hogyan is érezhetné magát egy 4D-s térben egy négy és fél dimenziós élőlény? Kifejezetten ramatyul. Úgy döntöttek, inkább vis�szatérnek a csészealjra és megreggeliznek.

Mire visszaértek ötvenhat olvasatlan, megegyező faxüzenet várta őket, mind ugyanattól a személytől.

- Swordy, már megint maga szórakozott a faxommal?

- Nem uram, tudtommal már évek óta csak maga szórakozik vele.

- Akkor meg mégis ki tehette ezt?

A lakáj alaposabban szemügyre vette az utolsó kapott üzenetet, amit egyenesen a Földről címeztek. Bár a Braille-írás megnehezítette a szöveg értelmezését, a fedélzeti számítógép segítségével végül sikerült dekódolni. Az üzenet az alábbit tartalmazta: Segítség!

- STOP – Nagy bajban vagyok!

- STOP – Itt ragadtam a Földön.

- STOP – A lord harcias tekintettel nézett az ismeretlenbe, majd teljes nevén szólította a kedvenc jelszaváról elnevezett szolgáját: - Password, irány a Föld!

Kisnagykörút Lina Végre jön a villamos.

Minden egyes másodperc elfecsérelt időnek tűnik, ha az ember siet. Várakozni nem lehet gyorsabban.

Vajon ki fog nyílni az ajtó? Nyomni kéne a gombot, de hát vírus van. Majd kinyílik. Mi van, ha mégsem? Nem baj, itt úgyis kosz van, nem ebbe fogunk belehalni.

— Közepesen sok az ember. Az egyik ficakban nem áll senki, ott majd jó lesz.

Ne menj oda.. mindegy.

Van másik.

Mindig ekkora lendülete volt az elindulásnak?

Nem kéne elesni.

— Ilyen szürke időben senkinek sincs életledve.

Még jó, hogy nem hallom az emberek zaját.

Mindenki csak ködös tekintettel néz maga elé - kiszipolyozza őket a fényes kis képernyő, az elnyűtt papír, a füsttől terhes Szmogtenger.

Mindenki rohan, mindenki siet.

Haladni kell, felszállni, leszállni, jönni, menni, távolságot

—

tartani.

Otthon kellett volna maradnom.

— Ennyivé lettünk.

Az élet megfakult, a lépés monoton. A Nagykörút meg pláne.

Hova is megyek? Le kéne szállni.

Vagyishogy lépni, mert szállni csak az angyalok tudnak - visszangzott édesapám néhány szava kéretlenül.

Lehet el kellett volna hinni... lehet könnyebb lenne.

— (Itt már nincs visszafordulás.)

Az ajtó nyílásával az eső is rákezdett. Emberek kapkodva keresték ernyőiket vagy húzódtak be egy kapu alá, tudva, a java még hátravan.

A szemerkélés előbb zivatarba, majd viharba fordult; kopogásból dübörgés lett. Az ég is egészen elfekedett.

Engem aztán nem állít meg.

— Koradélután lévén fényt csak az egyre sűrűbben lecsapó villámok hoztak, ahogy az úton néhányan még eltökélten haladtak céljuk felé. Még az autók is eltűntek az útról, így téve teljesen sivárrá.

-Álljon meg! – hallatszódott egy hang az eső mindent elnyelő zúgásán keresztül. Az is lehet, ordított, csak a víz-szita szemein fennakadt az erő.

Mintha számítana.

— Hatalmas morajlás kíséretében csattant a villám az aszfalton.

A vakító fehér fénytől káprázó szemek fel sem fogták, mit látnak.

Valami lángol.

Valaki lángol.

— Két szempillantás, nyoma sincs. A felhők is oszladoznak.

Emberek sóhajtanak, esernyők sercegnek.

A füstöt már senki sem veszi észre. Hiszen így természetes.

Lehet menni.

Keresztrejtvény 1

2 3 4

5

6

7

8

9

10

Vízszintes

­

Függőleges