KÁTÉ 2021/1 február

Tartalom 4 Az M6-os autópálya alagútjai 6 SpaceX Mars program 7 A Lockerbie-i katasztrófa 8 Az éjszakázás tudománya 10 Gyilkos buborékok 12 Tragédia 13 KÁT és METÁR

Egy nyomozó naplójából Az Intel 4004 története Kulináris csodák 1.

Ruszinok AI az egészségügyben

14 16 17 18 19

Furcsa adók a brit történelemben

20 22

Based on a true story

Impresszum Kiadó:

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

Cikkírók:

Felelős szerkesztő:

Richter Kristóf Főszerkesztő:

Weimert Dániel Főszerkesztő-helyettes:

Ruskó Ádám Tördelőszerkesztő:

Kiss Vivien

Tördelő:

Bajnóczi Anna Bartalos Róbert Csíkos Tamás Dobó Viktor Szabó Bendegúz Szabó András Szűcs Márton Pákozdi Borbála

Grafikusok:

Hídváry Zita Járosi Alina Kránicz Eszter Présing Zsófia Szabó Melinda Varga Szonja

Tartalmi vezető:

Csuta Ákos Vezető grafikus:

Adorján Csenge

KÁTÉ szerkesztőség, 1111 Budapest Irinyi József u. 9-11., HK Tömb A33 katepress@gmail.com www.kate.hu fb.com/katepress instagram.com/kateepress A hirdetések tartalmáért és minőségéért, esetleges nyomdai hibákért felelősséget nem vállalunk.

Hivatalos megjelenés: Február 17.

Olvasószerkesztők:

Korábbi számaink: issuu.com/bme-gepeszmernoki-kar

Bartalos Róbert Bense Hajnalka Galovics Bálint Járosi Alina Korom-Vellás Bálint Mokos Csilla Pákozdi Borbála

Címlapot készítette:

Hídváry Zita

KÁT és METÁR Rövid ismertető a megújuló energiát termelő kiserőművek szabályozási rendszeréről.

Wili

Napjainkban egyre több településen létesülnek kisebb-nagyobb napelemparkok hazánkban, ami többek között az elmúlt évek kedvező szabályozási környezetének és az egyre alacsonyabb létesítési költségnek is köszönhető. A megújuló energiát termelő kiserőműveket kétféle rendszer szabályozza: a KÁT (Kötelező Átvételi Tarifa) és a METÁR (Megújuló Támogatási Rendszer).

Napjaink egyik legégetőbb kérdése, hogy energiaszükségletünk mekkora hányadát vagyunk képesek fedezni megújuló energiaforrásokból. Mindenhol hírértékű, ha egy nagyobb napelempark vagy szélerőmű kerül átadásra, amely a zöld fordulatot szeretné hangsúlyozni a közönségnek. Az utóbbi években rendkívül gyorsan elterjedtek a háztartási méretű kiserőművek (sokszor csak HMKE), a tetőre szerelt napelemek látványa már-már megszokottá vált.

Ugyanakkor fontos hozzátenni, hogy ehhez törvényi ösztönzés is szükséges volt. A villamosenergia-termelők különböző áron tudják eladni az általuk előállított energiát a technológiai különbségek miatt. Bizonyára mindenki számára nyilvánvaló, hogy egy atomerőműben, egy gázturbinás erőműben vagy egy napelemparkban nem ugyanakkora a villamosenergia fajlagos előállítási költsége, és hogy ez erősen függ a megtermelt mennyiségtől. Ahhoz, hogy a háztartási méretű kiserőművek (ezek szinte kizárólag napelemes rendszerek) is versenyképesek lehessenek, kedvezőbb feltételeket kellett teremtenie a döntéshozatalnak. És itt jön képbe a KÁT.

értékesíti a fel nem használt villamosenergiát, majd ennek árát fedezi a nem kommunális fogyasztók befizetett díjaiból. A rendszer legnagyobb ösztönzőereje is pont ebben mutatkozik meg: az átvételi ár a piaci felett van és egy évre előre fix. A szabály megkülönbözteti a csúcs, a völgy és a mélyvölgy termelési időszakokat, amely arra készteti a kiserőművi termelőt, hogy a csúcsidőszakban járuljon hozzá nagyobb mértékben a villamosenergia előállításához. Maga a KÁT 2017 január elseje óta csak a 0,5 MW beépített teljesítményt meg nem haladó termelőkre vonatkozik, az ennél nagyobb méretű erőművek már egy más szabályozási rendszer, a METÁR alá tartoznak.

KÁT

METÁR

A KÁT lényege, hogy a kiserőmű által megtermelt többletenergiát az áramszolgáltató köteles megvenni a MEKH (Magyar Energetikai- és Közmű-szabályozási Hivatal) által előre meghatározott áron. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a MAVIR (a rendszerirányító) átveszi és

A METÁR a 0,5-20 MW beépített teljesítményű erőművekre vonatkozik, ezek tartoznak megnevezés szerint a „kiserőmű” kategóriába. Maga a rendszer úgy működik, hogy pályázatot kell beadni az MEKH-nak az új erőmű telepítéséről. Szükséges továbbá meghatározni egy árat, hogy mekkora az igényelt támogatás a termelt villamosenergia után. Ebben a rendszerben ugyanis nincsen átvételi kötelezettsége az áramszolgáltatónak, hanem a termelőnek kell eladnia az energiát a piacon. Ezen eladott mennyiség után kapja meg a pályázó az általa kért támogatást. A MEKH a HUPX (magyar energiatőzsde) havi átlagos kereskedelmi árfolyamával számol. Például, ha a pályázó a villamosenergiát – a HUPX szerinti átlagos - 18 Ft/kWh áron tudja értékesíteni és 23 Ft/kWh támogatott ár szerepel a pályázatában, akkor minden egyes megtermelt kWh-ra 5 Ft prémiumot kap a kiosztási keretből.

Azonban ha ügyesebben kereskedik, és 20 Ft/kWh értékben is el tudja adni, akkor is ugyanúgy 5 Ft-ot fog kapni,

így még nagyobb haszonnal termelt. A szabályozási rendszer által a beruházás megtérülési ideje kiszámíthatóbb lesz, hiszen a különbözetet mindenképp megkapja a termelő az eladott mennyiség után, ha pedig jelentősen emelkedne a piaci ár, akkor a támogatás nem is szükséges a nyereséges működéshez.

A METÁR alapvetőleg két kategóriára oszlik a tervezett beépített teljesítmény alapján, tehát az 1 MW alatti pályázók külön versenyeznek az ezt meghaladóktól.

A nagyobb erőművekhez több hivatal engedélye is kell: 500-5000 kW-ig elegendő építési engedély és kiserőművi összevont engedély, az ennél nagyobbakhoz viszont szükséges megvalósíthatósági tanulmány és külön MAVIR engedély. Az eredeti kiírás szerint a támogatási keretösszeg 1 Mrd Ft, melynek egyharmada jut az 1 MW alatti, a többi pedig az ezt meghaladó nagyságú erőművekre. Érdekesség, hogy maga a szabályozás már 2017-ben életbe lépett, de az első pályázat kiírása csak 2019 szeptemberében történt meg. Összesen 168-an pályáztak, ebből 118 volt érvényes, a szigorú formai követelmények miatt sok beérkezett anyag nem felelt meg. Feltételek közt volt ugyanis, hogy a pályázónak legyen kielégítő anyagi háttere, legyen megfelelő az építési terület, de sokakon az fogott ki, hogy nem

Források: mnnsz.hu, mekh.hu, solarkonstrukt.hu

készültek el határidőre. Azonban az érvényes művek közül se mindegyik került ki győztesként. A kisebb kategóriában 61 nyertes került ki a 74-ből, míg a nagyobb kategóriában csak 11 a 45-ből. Jól látszik tehát, hogy az elbírálásnál sokkal nagyobb esélyük van a kisebb beépített teljesítménnyel pályázóknak. Viszont az energiapiacon fordított a helyzet: a nagyobb erőművek sokkal könnyebben tudják eladni a megtermelt energiát. A pályázatok szinte egytől egyig napelemparkok létesítését tartalmazták, mindössze egyetlen hulladékhőt hasznosító erőmű épülhet meg.

Az első pályázat óta még nem telt el annyi idő, hogy komolyabb következtetéseket legyünk képesek levonni a rendszer működéséről. Az mindenképp látszott, hogy a vártnál többen pályáztak, így kijelenthető, hogy a napelemparkok létesítésébe fektető cégek tudnak a METÁR pályázati lehetőségről. Remélhetőleg a megvalósuló beruházások el fogják érni az eredetileg kitűzött célt, a megújulók minél magasabb részesedését a magyar energiamixből. Ugyanakkor megváltást se szabad az efféle támogatásoktól várni, hiszen a komolyabb változásokhoz nemzeti (vagy akár nemzetközi) méretű energiastratégiai döntések szükségesek, melyeket a döntéshozók sok esetben nem képesek meghozni.

Az M6-os autópálya alagútjai Az M6-os autópálya jelenleg Budapesttől Bólyig tart, majd innen az M60-ason közelíthető meg a térség központjának számító Pécs. Kétségkívül a Bátaszéktől Véméndig tartó, nagyjából nyolc kilométeres szakasz a legérdekesebb része az utazásnak, mivel – Magyarországon egyedülálló módon – négy gyorsforgalmi alagúton keresztül vezet az út. Mindez miért volt szükséges, mikor az akadályt képező dombok mérete szemmel láthatóan nem indokolná az alagútfúrást?

Wili

2010. március 31-én átadták a Dunaújváros-Szekszárd, valamint a Szekszárd-Pécs autópálya-szakaszt, amely összesen 140 km hosszú és nagyságrendileg egy órával rövidítette meg a Pécs-Budapest menetidőt a 6-os főúthoz képest. A beruházást sok botrány, nem egy tragikus munkahelyi baleset és nyomvonal körüli vita övezte elkészültéig. Összesen majdnem 400 milliárd forintba került a szakasz, amely PPP-konstrukcióban valósult meg.

Ez annyit takar, hogy magáncégek végeznek el egy állami hatáskörű beruházást, majd hosszú éveken át üzemeltetik is azt, cserébe az állam évente fizet egy meghatározott összeget, akár több évtizedig is. Abba most nem szeretnék belemenni, hogy ez pontosan mennyire érte meg (állítólag botrányosan nem), viszont a homályos szerződéseknél sokkal jobban szem előtt van a négy alagút és a közöttük lévő jó pár viadukt.

A környékről annyit érdemes tudni, hogy a Dunántúli-dombság nagytáj része, a Mecsek keleti vonulatai és a Gemenci-erdő találkozása, ráadásul Baranya- és Tolnamegye határa is itt húzódik. A Mecsekről köztudott, hogy nem túl nagy tengerszint feletti magasságú hegycsúcsai ellenére (Zengő, 682 m) kimagasodik a tájból, a legnagyobb részét pedig a mai napig erdő borítja. Nem véletlen, hogy a Pécs-Budapest vasútvonal is szinte teljesen megkerüli a hegységet, ugyanis csak egy több tíz kilométeres alagúttal lehetne kiküszöbölni a Mecsek által képzett akadályt. Míg a vasút nyugat felől, az autópálya kelet felől közelíti meg a várost, ez nagyjából 30-40 km többletet jelent. Nem véletlen, hogy sok autós Szekszárdig a régi 6-ost használja, majd csak ott tér rá a sztrádára. Időben nem nagy különbség, az üzemanyaggal akár spórolni is lehet, persze sokkal balesetveszélyesebb.

Mikor a nyomvonalak kijelölésére került sor, számos akadályozó körülményt kellett a tervezőknek figyelembe venniük. Egyrészt nem érinthette a szakasz a Gemenci-erdőt, hiszen az a Duna-Dráva Nemzeti park része gazdag és egyedi élővilággal. Másrészt sokkal nyugatabbra sem kerülhetett, mivel ott jóval nagyobb hegyek találhatók. Így maradt a lankás dombvidék tele völgyekkel. Az Unitef nevű cég 1999-ben kapott megbízást a környezetvédelmi hatástanulmány elkészítésére, viszont ezek eredményeit a hatóságok rendre elutasították. Végül 2004-ben készült el a végleges tanulmány, amely szerint a hagyományos

bevágás-töltéses módszerrel kivitelezték volna az érintett szakaszt. Az alagútfúrás ötlete akkor merült fel, mikor a szakemberek kiszámították, hogy mennyi földmunkával járna az autópályához szükséges bevágás kialakítása. A dombok löszös talajszerkezete igen instabil, éppen ezért sokkal laposabb bevágással lehetett volna csak számolni.

A leghosszabb, 1331 méteres alagút helyén például 26 m magas és 150 m széles lett volna a bevágás, mely alapján nem nehéz elképzelni a tájseb méretét. A laikusok efféle bevágásokkal külföldön legtöbbször olyan helyen találkozhatnak, ahol valamilyen sokkal keményebb kőzetet kellett áttörni, ezáltal sokkal kevesebb anyagot kellett eltávolítani az akadályt képező hegyből. Ráadásul a löszös talaj ekkora mennyiségben semmire nem használható fel. A másik lehetőség az lett volna, hogy támfalakat alakítanak ki, mely által sokkal keskenyebb bevágás lenne szükséges, azonban az ezzel járó többletköltségek igen magasak lennének.

A környezetvédelmi érvek tehát mindenképp az alagútfúrás mellett szóltak, persze ilyen szempontból ez mindenki számára nyilvánvaló. Sokkal inkább arra kíváncsiak sokan, hogy gazdaságilag jobban jártunk-e az alagutas konstrukcióval. A tervezők azzal számoltak, hogy a fúrás költsége nagyjából 52 milliárd forint (2004-es áron), ám még így is 30-40%-kal olcsóbban jön ki, mint az eredeti megoldás. Ennek legfőbb oka, hogy az alagútépítéssel lényegesen kevesebb földmunkára van szükség, külön vadátjárókat sem kell építeni, valamint a területek kisajátításából fakadó költségek sem terhelik a beruházást.

A szakemberek egybehangzó véleménye szerint szükség volt az alagútépítésre, amellyel kívülállóként nem érdemes vitatkozni. Persze rá lehet fogni, hogy a tervezőcégnek maga fele hajlik a keze, viszont aki ismeri a környéket, nagyon elborzadna az óriási bevágásokat látva. Így talán mindenki számára elfogadhatóbbak a dombokba vájt alagutak. Annál sokkal jogosabb kérdés, hogy szükség volt-e egyáltalán az M6-os autópályát majdnem a horvát határig megépíteni, mikor ezt sem a tervezést megelőző, sem a mai forgalom nagysága nem indokolja. Ez egy sokkal ös�szetettebb probléma annál, mint hogy azonnal rávágjunk egy igent vagy egy nemet, így ezt most én sem teszem meg. Egy azonban biztos: mi, a környéken lakók mindenképpen örülünk, hogy hosszú idő után összekötve érezhetjük magunkat Budapesttel, és vele együtt a nagyvilággal.

Források: index.hu, g7.hu, unitef.hu

SpaceX Mars program Az embernek az idők kezdete óta célja, hogy felfedezze, megismerje és belakja a világ minden szegletét. Ezért indult útnak Marco Polo, Kolumbusz Kristóf vagy éppen Magellán is. A Föld feltérképezésével azonban nem ért véget az emberiség terjeszkedése. Ezt vallja legalábbis a 21. század felfedezője, Elon Musk és az ő Santa Mariája, a SpaceX. De hol is tart pontosan a Mars meghódítása és milyen tervek vannak a jövőre nézve?

Andris

2020 decemberében végezte el első részlegesen sikeres, hosszabb útját a SpaceX legújabb űrhajója, amit bolygók közötti utazásra fejlesztettek ki. A részleges siker azt takarja, hogy az űrhajó képes volt felszállni, viszont a vis�szatérésekor túl nagy sebességgel ért földet, és felrobbant.

A hosszabb út 12,5 kilométer volt a korábbi 150 méterrel szemben. Az űrhajó a fantáziadús Starship nevet viseli.

Ennek még csak a második fokozata készült el (amit kicsit zavaróan szintén Starshipnek hívnak), viszont abból már több is az amerikai vállalat rendelkezésére áll. Az első fokozata, a Super Heavy gyorsító rakéta még építés alatt van, de ismerve a SpaceX hatékonyságát, erre sem kell majd sokat várnunk.

A tervek szerint az interplanetáris utazásra két részletben kerülne sor. Először az első fokozat Föld körüli pályára állítja az űrhajót, majd visszatér, hogy újra felhasználható legyen. A második fokozatot egy másik orbitális pályán mozgó Starship feltankolja üzemanyaggal, majd folytatja útját a világűrben. A Föld és a Mars együttállása esetén nagyjából hét hónappal később az űrhajó le tud szállni a vörös bolygó felszínére. A szokatlan megoldásra, miszerint a második fokozat nem a felszállás előtt, hanem csak az űrben kapja meg az üzemanyagot, azért van szükség, mert különben a súlya miatt nem tudna felemelkedni a felszínről.

A Mars-kolónia létrejöttéhez azonban nem csak az odajutás szükséges. Elon Musk szerint az első és legfontosabb feladat a visszaút megoldása, ugyanis csak így lehet a költséges űrhajókat újra felhasználni. Az ehhez szükséges üzemanyagot viszont fölösleges és nehézkes lenne a Földről a szomszéd bolygóra szállítani, ezért az amerikai vállalat úgy tervezi, hogy inkább helyben állítják azt elő.

Források: qubit.hu, spacex.com, wikipedia.org

Ehhez az úgynevezett Sabatier-reakciót fogják felhasználni, melynek segítségével a bolygó atmoszférájában lévő szén-dioxidból és a talaj alatt lévő vízjégből metánt és folyékony oxigént tudnak előállítani. Az űrhajó Raptor nevezetű hajtóművei már most is ezzel a két összetevővel működnek. És hogy mikor válik mindez valósággá? Még nem a vörös bolygót célozza az a 2023-as repülés, ami az első nagy küldetése lehet a Starship űrhajónak. A dearMoon project keretében a japán milliárdos Maezava Juszaku tehet egy kört a Hold körül, hogy aztán visszatérjen a Földre. Az útra állítólag meg fog hívni 6-8 művészt is, akiktől azt várja, hogy a „földönkívüli” élmény inspirálja a jövőbeli alkotásaikat. A Mars elérésére, az eredeti 2016-os tervek szerint 2022-ben kerülne sor, amikor két Starship indulhatna el napelemekkel, felszerelésekkel és ellátmánnyal a vörös bolygó felé. A következő Föld-Mars együttálláskor, 2024-ben pedig további négyet, közülük kettő emberes küldetést is tető alá hozna a SpaceX. Ezek a céldátumok azonban hivatalosan a koronavírus járvány, valójában inkább a túlzottan ambiciózus tervek miatt már most csúszásban vannak. Elon Musk 2020-ban úgy korrigált, hogy az első küldetés 2024-ben, az első emberes küldetés pedig valamikor később történhet meg. Szintén gyakran emlegetett dátum 2050, amikorra Musk szerint a Mars telepeseinek létszáma elérhetné az egymillió főt. Bárhogy is alakul, ha csak annyit sikerül elérni, hogy az évtized végére ember léphet egy másik bolygóra, már az is hatalmas eredmény lenne.

A Lockerbie-i katasztrófa Repüléstörténeti szempontból 1988 fekete évnek tekinthető, mivel a tizenkét hónap leforgása alatt 24 utasszállító repülőgépet ért komoly baleset.

Tavaly, 2020 decemberében volt a 32. évfordulója a közvélemény által Lockerbie-i katasztrófaként emlegetett eseménynek, amelyet a polgári repülés 13. legsúlyosabb tragédiájának tekintenek a halálos áldozatok száma alapján.

Vivi

A londoni Heathrow repülőtérről indult utolsó útjára 1988. december 21-én a Pan Am PA103-as járata. A „Clipper Maid of the Seas” becenevű, N739PA lajstromjelű Boeing 747-121 típusú repülőgép New Yorkba tartott és helyi idő szerint 18 óra 25 perckor szállt fel. Körülbelül fél órával később érte el a 310-es magassági szintet (kb.

9500 méter). Nagyjából 7 perccel ezután, 19 óra 3 perckor megszakadt a géppel való kapcsolat. Kis idő elteltével a légiforgalmi irányítók radarjain több, egymástól távolodó darab jelent meg. A szétszakadt repülőgép nagyjából 50 másodperc szabadesést követően a földbe csapódott és az egymástól nagy relatív sebességgel távolodó darabok hatalmas területen szóródtak szét. A repülőgép maradványai a skóciai Lockerbie városára, illetve a tőle keletre eső területekre hullottak. Két jelentősebb roncsmezőt lehet kiemelni: az elsőt Lockerbie, a másodikat pedig Langholm közelében. A repülőgép egyik szárnyát Lockerbie déli részén találták meg egy 560 köbméter nagyságú kráterben. A benne található üzemanyag miatt tűzgolyóként csapódott be és lángra lobbantotta a környező házakat.

A katasztrófát a fedélzeten utazó 259 ember közül senki sem élte túl, ezen felül a leeső roncsok még tizenegy helybéli életét követelték. A repülőgépen • 189 amerikai, • 35 brit, • 4 magyar állampolgár • és 31 más nemzetiségű utas tartózkodott.

A feketedoboz adataiból és más bizonyítékokból kiderült, hogy a katasztrófát egy robbanás okozta, amely a repülőgép poggyászterében történt. További nyomozások a szándékosság tényét is megállapították. Egy Toshiba hordozható rádiómagnóba rejtett csehszlovák Semtex típusú robbanóanyag okozta a katasztrófát, amelyet egy feladott bőröndben helyeztek el. A robbanást az utazómagasság elérésekor a szerkezetbe épített nyomásérzékeny kapcsoló

váltotta ki és ezt követően tizedmásodpercek alatt játszódtak le az események. A repülőgép bal oldalán található poggyásztartó alumíniumkonténerben történt detonáció 50 centiméteres lyukat hasított a gép törzsén, ami miatt légnyomáskülönbség lépett fel. A robbanáskor szétrepülő darabok szitává lyuggatták a repülőgép elülső alsó harmadát, a gép pedig cipzárszerűen szétnyílt.

A PA103 egy európai gyűjtőjárat volt, mely Londonból indult. Emellett Frankfurtból indult egy ráhordó járat PA103A járatszámmal, mely a Németországból az Egyesült Államokba repülő utasokat szállította. Az egyéb országokból szintén oda tartó utasok is Londonban szálltak át.

A nyomozás során meg tudták határozni a pontos konténerszámot, amelyben a bomba volt; ezek után ellenőrizték, hogy kiknek a csomagjai voltak ebben a konténerben. Így találtak három bőröndöt, amelyeknek a tulajdonosai nem voltak a gépen, valamint még egyet, aminek a tulajdonosaként feltüntetett utas nem is szerepelt az utaslistán. A keresést nehezítette, hogy sok volt az átfoglalás a járaton, mivel sokan lekésték, vagy egy korábbi géppel repültek. Az utaslistán nem szereplő személy csomagjának nyomát követték tovább. Ez a poggyász a PA103A frankfurti járattal érkezett Londonba, de eredetileg Máltán adták fel az Air Malta KM180-as járatára. A baleset helyszínén található nyomok is a szigetre vezetették a nyomozókat. A szétszóródott ruhák között nagy mennyiségű robbanóanyagot találtak olyan ruhákon, melyeket egy máltai cég gyártott.

A vizsgálatok során nem tudták megállapítani, hogy Máltán a hagyományos röntgeneljárással átvilágították-e a csomagot vagy sem. Szárnyra kapott egy olyan teória,

miszerint a máltai biztonsági átvilágítás megkerülésével jutott fel a poggyász a repülőre. Ehhez egy olyan személy közreműködése kellett, akinek bizalmi alapon szabad bejárása volt a reptér utazóközönségtől elzárt létesítményeibe. A bőrönd egy egyszerű átvilágítást követően került fel a Frankfurt-London járatra, innen pedig Londonban felkerült a PA103-asra.

Ezen a ponton felmerülhet az a kérdés, hogy a nyomásérzékelővel ellátott bomba miért nem robbant fel már a KM180-as vagy a PA103A-s útja során? Minél magasabban halad egy repülő, annál kisebb a légellenállás, ezáltal az üzemanyagfelhasználás is. Az Európán belüli repülések során viszont nem éri meg olyan magasan repülni, mint az Atlanti-óceán átszelésekor. Mire elérné a gép a 310-es magassági szintet, szinte már el is kezdhetné a leszállást. A bomba valószínűleg úgy volt tervezve, hogy az Atlanti-óceán felett robbanjon fel, megnehezítve a nyomozást, ezért csak a PA103-ason robbant fel.

Ki rakta fel a máltai járatra a poggyászt? A nyomozásnak két fő gyanúsítottja volt: Al Amin Khalifa Fhimah és Abdelbaset al-Megrahi. A „belsős” teória náluk igaz is lehetett volna, hiszen egyikük a Libyan Arab Airlines máltai állomásvezetője, másikuk pedig a líbiai légitársaság biztonsági főnöke volt. Ez a fajta terrorizmus nemzetközi szinten olyan felháborodást váltott ki, hogy Líbiát gazdasági embargóval súlytották, bár az ország mindvégig tagadta a vádakat; ezen felül még a nemzeti légitársaságuk előtt is bezárták az országok a reptereiket.

Végül 1998-ban kiadták Skóciának a két gyanúsítottat, ezzel az embargó megszűnt. A tárgyalássorozat 1999ben indult el, 2001. január 31-én pedig a skót bíróság Abdelbaset al-Megrahi-t bűnösnek mondta ki 270 ember életének szándékos, előre kitervelt elvételében. Al Amin Khalifa Fhimah-t felmentették a vádak alól, mivel homályos volt az ügyben játszott szerepe. Mindeközben Líbia elismerte közvetett felelősségét is. Ezen felül 2,7 milliárd dollárt ajánlottak fel az áldozatok hozzátartozóinak, melynek kifizetését három politikai feltételhez kötötték.

Az egy családra jutó 10 millió dollárból az első 4 milliót akkor utalják át, amikor az ENSZ megszünteti az embargót az országgal szemben; a második 4 milliót akkor, ha az USA feloldja a korlátozásokat Líbiával szemben; a fennmaradó összeget pedig akkor, amikor az USA leveszi őket a terrorizmust államilag támogató nemzetek listájáról.

Utóbbi a Líbia által megszabott határidőre nem történt meg, így ez az összeg nem került kiutalásra.

Elkerülhető lett volna a katasztrófa? Két héttel a szerencsétlenség előtt egy névtelen bejelentés érkezett az USA helsinki nagykövetéhez, miszerint a Pan Am egyik Frankfurtból induló járatát terrortámadás érheti a közeljövőben. A figyelmeztetést az amerikai kormány nagyon komolyan vette, az FAA (Federal Aviation Association) számos nagykövetségre és minden amerikai légitársaságnak továbbította azt. Az elmondások alapján a frankfurti biztonsági csoport a merénylet másnapján talált rá a figyelmeztetésre egy papírhalom alján. Feltételezhető, hogy a figyelmeztetés komolyan vételével és a megfelelő biztonsági előírások betartásával elkerülhető lett volna a katasztrófa.

Ez az esemény új kapukat nyitott a polgári repülésben és minden téren megkezdődtek a fejlesztések. A repülőgépek csomagterét megerősítették, hogy az esetleges robbanások kisebb mértékben károsítsák a géptörzset; ezen felül szigorúbb lett a reptéri személyzet háttérellenőrzése is.

Továbbá innentől kezdve minden poggyászt röntgennel és robbanóanyag-keresővel is átvilágítottak, tulajdonos nélkül feladott csomag pedig csak rendkívül alapos ellenőrzés után kerülhetett a csomagtérbe.

2001. szeptember 11-ei támadás előtt ez volt a legtöbb amerikai életet követelő terrorcselekmény. Gazdasági hatása pedig a Pan Am légitársaság csődjét hozta magával.

Az utasok bizalma megingott a légitársaságban, ezért az utazási igény jelentősen csökkent, az áldozatok hozzátartozói pedig beperelték a céget. Ezen felül az 1989-es Öbölháború az egekbe nyomta az olajárakat. Ezek hatására 1989. december 4-én a cég végleg beszűntette működését. Utolsó lépésként kártérítési pert indítottak Líbia ellen, amelyet meg is nyertek, azonban az összeg nem volt elég a teljes tartozás kifizetésére.

Ennek a cikknek nem az volt a célja, hogy elrettentselek a repüléstől, hiszen napjainkra ez vált az egyik legbiztonságosabb közlekedési formává. A múltbéli események jelentős hatással voltak arra, hogy hol tart ma a repülésbiztonság. Minden légikatasztrófából tanulságok sorát lehet levonni és ezeket mind beépítik napjaink gyakorlataiba. Ezek után is nyugodtan megveheted azt az akciós repülőjegyet álmaid utazására, hiszen még mindig nagyobb esély van arra, hogy a repülőtérre vezető úton ér baleset, mint arra, hogy a levegőben történik veled valami.

Források: airportal.hu, tandfonline.com, reports.aviation-safety.net, Szabó Miklós – Légikatasztrófák

Az éjszakázás tudománya Egyetlen egyetemistának sem ismeretlen az a szituáció, amikor a nap nagy része már eltelt, és holnap reggel nyolckor van egy ZH - aminek az anyagát még nem tudjuk - vagy egy beadandó határideje. Ilyenkor szokott az lenni, hogy alvás helyett megpróbálunk reggelre végezni a tanulnivalóval, vagy megkíséreljük megírni a befejezetlen házit. Persze azt sem akarjuk, hogy az alvás-deficit miatt rosszul teljesítsünk, szóval hol van a határ? Mikor éri meg fent maradni éjszaka tanulni, mikor jobb inkább kipihenni magunkat? Esetleg a korán kelés a nyerő? Van pót-ZH? Épülős a tantárgy?

Csiki

Energiamenedzsment

Kezdjük a legelejétől. Az 1950-es években Nathaniel Kleitman alváskutató vette észre, hogy az ember teste a nap 24 óráját 90-120 perces ciklusokra szereti felbontani, úgynevezett ultradián ciklusokra. Ezek ugyanazok a ciklusok, amik az alvást is különböző fázisokra osztják fel, napközben pedig az emberek éberségi időszakait adják meg. Körülbelül 90 perces időintervallumban egy harangingagörbét követ az ember energia szintje, majd 20 percig regenerálódik az agy; ilyenkor alacsony a koncentrációs képesség, aztán az egész kezdődik újra.

Biztosan mindenkinek volt már olyan, hogy egy 1 órás feladat felett 5 órán keresztül ült, szóval érdemes a tanulást úgy időzíteni, hogy az beleessen abba a 90 percbe, amikor van energiánk és akaraterőnk tanulni. Észrevehető és kutatások is alátámasztják, hogy ultradián ciklus

ide vagy oda, egy napra levetítve reggel a legaktívabb az ember, egészen 13:00-14:00-ig. Délutánra kifárad az agy, majd kora este ismét éberebbek vagyunk néhány óráig, amíg el nem kezd készülni a szervezet az alvásra. Ezt a legtöbben a saját bőrükön is érezhetik, hogy délig lényegesen könnyebb koncentrálni, mint délután, még ha a „kajakómát” is kivesszük a képletből. Éjszaka sincs másképp, 20-21 óra elmúltával ismét lelankad az ember ébersége; nem szívesen fektetünk be nagyobb szellemi energiát semmibe sem. Alacsony figyelmi szintnél érdemes olyan feladatokat elvégezni, amik monotonak, nem kívánnak sok gondolkodást, de azért mégis időbe kerülhetnek. Általánosságban azt lehet elmondani, hogy reggel fogékonyabb az agy újabb információk befogadására, míg az éjszakai tanulás a már megtanult koncepciók memóriába integrálására az ideális.

Hogyan maradjunk fenn?

Viszont az éjszakába is tudunk koncentrációs erőt csalni egy zseniális találmánnyal: a power nappel. Mielőtt nekirugaszkodnánk a tanulnivalónak, iktassunk be egy 1520 perces szundit. Fontos, hogy ne többet, mert belecsus�szanhatunk a 3. alvási stádiumba, a mélyalvásba, ahonnan már nem olyan biztos, hogy felébredünk az ébresztőre, de ha igen, akkor is néhány percig kicsit dezorientáltak lehetünk és alapból fáradtabbak, mint mielőtt lefeküdtünk. Mi éppen csak azt akarjuk, hogy az első és második stádiumban legyünk, amikor az agyhullámok lelassulnak és az izmok ellazulnak. Valójában nem is kell elaludni hozzá, elég csak megpróbálni ez idő alatt. Eredményül egy ,,mini reggelt” kapunk, azaz nem 4-5, de olyan 1-1,5 óráig egészen jól fogunk tudni összpontosítani tanulmányainkra. Kisebb szüneteket is érdemes tartani, amiket valami felfrissítő aktivitással töltünk: legjobb a testmozgás, beszélgetni is lehet (ha van kivel), elmosogatni, de a zuhanyzás sem utolsó ötlet. Ha van rá lehetőségünk, kapcsoljunk lámpát, ugyanis az ember ébersége direkt összefüggésben van azzal, hogy mennyi fény jut a szemünkbe. Ha azt hiszi az agyunk, hogy reggel van, akkor nem akar minket elaltatni mindenféle hormonokkal.

Üres hassal nem lehet tanulni…

Szóval most elértük, hogy ne aludjunk el, de az nem jelenti azt, hogy készen állunk a tanulásra; enni is kell valamit. Alapból alvás helyett fent maradunk, illetve szellemi munkát végzünk, szóval kelleni fog az extra kalória.

Ideálisak a könnyű ételek: szendvics, müzli, gyümölcs, magvak, csirkehús. Zsíros ételektől, hüvelyes zöldségektől (bab, borsó), gombától, bármilyen nehezen emészthető ételtől óvakodjunk, ugyanis ekkor az energia inkább az emésztésre fordul, minthogy a koncentrálásra. Vannak, akik a kávéra/energiaitalra esküdnek, ugyanis számos de számos kutatás kimutatta, hogy a koffein erősíti a figyelmet és még a vérkeringésnek is jót tesz. A fő az, hogy ne legyünk mohók, ne egyszerre igyuk meg az egészet, jobban járunk, ha beosztjuk ahhoz igazodva, hogy meddig maradunk fent.

Hogyan érdemes tanulni?

Alapvetően minden embernek más és más tanulási metódusok válhatnak be, de egy-két univerzális stratégia segíthet a könnyebb memorizálásban.

• Egy 19. századi pszichológus, Hermann Ebbinghaus szerint a rövidtávú memóriába 100%-ban eltárolt anyag egy óra múlva már csak 44%-ban jön vissza a hosszú távú memóriából. Annyi a dolgunk, hogy az adott információt próbáljuk meg bizonyos időközönként többször bevinni a rövidtávú memóriába. Nem véletlenül szokták mondani: ismétlés a tudás anyja.

• Ha tehetjük, változtassuk meg a helyet, ahol tanulunk. A Michigani Egyetem kutatásában két csoportnak, A-nak és B-nek 40 szót kellett memorizálniuk. Adott idő volt a feladatra, és két külön szoba A és B csoportnak. Félidőnél a két csoport egyik fele a saját szobájában maradt, míg a másik fele átment a másik csapat szobájába. Lenyűgöző módon azok, akik helyet változtattak, 21%-kal jobban teljesítettek a memorizálási teszten.

• Érdemes-e zenét hallgatni? A közhiedelem szerint a zene csak elvonja a figyelmet a tanulásról és nem hagyja az embert effektíven tanulni. Ha sok a szöveg az adott dalban, illetve ha túl hangos vagy ha csak szimplán élvezhetetlen, akkor ez tényleg így van. Ellenben bizonyos zenék nagyon is elősegítik a tanulást; klasszikus zene vagy lofi hiphop, bármi, amiben nincs nagyon szöveg, de akár egy patak csobogása is megteszi. Jobb kedve lesz tőle az embernek, motiváltabb lesz, ami azt eredményezi, hogy több időt és energiát is képes belefektetni egy feladatba, mintha rosszkedvű lenne.

Ha sikeresen átvészeltük az éjjelt, leadtuk a beadandót, megírtuk a ZH-t, kimaxoltuk a vizsgát, akkor jusson eszünkbe, hogy körülbelül 35 órája nem aludtunk egy normálisat: itt az ideje egy kiadós, legalább 8 órás alvásnak.

Gyilkos buborékok Egészen félelmetesen hangzik, ha azt mondom, hogy a tengerek mélyén él egy hangokkal kommunikáló faj, fejlett társadalommal és végtelen lőszerrel. Természetesen nem Atlantiszról van szó, de az óceán egy közel olyan meghökkentő titkáról: a pisztolyrákról! Ákos

A pisztolyrákok a világ minden tájának tengereiben előfordulnak, egyes fajaikat még barlangok vizeiben is megtalálhatjuk. Általában korallzátonyok, tengerifű mezők vagy szivacstelepek közelében találkozhatunk velük. A rákok között sem számítanak különösebben nagynak, átlagosan 3-5 centiméteresre nőnek meg. Nem méretükkel, hanem valami egészen mással hívják fel magukra a figyelmet.

Különös ismertetőjegyük halálos ollójuk, aminek nevüket is köszönhetik, és amely összetéveszthetetlen külsőt kölcsönöz nekik. A legtöbb rákkal ellentétben egyik ollójuk jelentősen nagyobb a másiknál, teljes testhosszuk akár felét is kiteszi. Érdekes tulajdonságuk, hogy amikor a nagyobbat elvesztik, annak helyére a kisebb típus nő újra.

Amelyik ollójuk korábban a kisebb volt, lassanként azt növesztik nagyobbra, mígnem átveszi az elvesztett fegyver szerepét. Ugyanis egy fegyverről van szó, méghozzá az egyik leglenyűgözőbbről a természetben.

A mechanizmus egyszerű, de az eredmény halálos. A rák ollója egy mozgatható és egy fix karomból áll. Amikor széttárja őket, közéjük víz áramlik. A fegyver töltve, már csak célozni és lőni kell. A rák ekkor hihetetlenül gyorsan összezárja ollóit, ez alig 1 ms-ot vesz igénybe. Ennek eredményeképpen a karmok közül a víz igen nagy sebességgel kezd kiáramlani, ez körülbelül 80-100 km/h-t jelent. Ekkor pedig egy, a gépészeti gyakorlatban is ismert jelenségnek lehetünk szemtanúi, nevesül a kavitációnak. Az ollóból kilépő és hirtelen nagy sebességre gyorsuló közeg nyomása Bernoulli törvénye szerint leesik. Olyannyira, hogy ennek hatására az áramló folyadék halmazállapota is megváltozik, egy gőzbuborék jön létre. Ez az úgynevezett kavitációs buborék.

A környező közeg nyomása azonban azonnal össze is roppantja a kialakult buborékot, amelynek belsejében ekkor a hőmérséklet igen rövid ideig 4-5 000°C is lehet. Újabb kutatások szerint esetenként ennél lényegesen magasabb érték is előfordulhat. Viszonyításképpen, a Nap felszíne átlagosan 5 500°C-os. Az összeroppanást egy rejtélyes fényjelenség is kíséri. A tovaterjedő lökéshullám pedig pusztító erővel bír. A rák kisebb testű áldozataira azonnal halálos, de még nagyobb halakat is elkábít. Ha a pisztolyrák vadászik, az bizony nagyot szól. És amikor azt mondom, nagyot szól, azt úgy értem, hogy nagyon nagyot. A pisztolyrákok által leadott lövések elérhetik akár a 210 dB-t is. Ezzel szemben egy átlagos pisztolylövés nagyjából 150 dB. Ezzel a hangerővel a tengerek harmadik leghangosabb faját tisztelhetjük bennük, csak bizonyos cetfélék képesek túlszárnyalni ezt a néhány centiméteres showmant. Időnként a tengeri kommunikációban is műsorra tűzik magukat, teljesen önkényesen, nagy fejtörést okozva a szakembereknek.

Különleges képességüket egyébként nemcsak vadászatra és önvédelemre használják, ezt hívják segítségül búvóhelyük kialakításakor is. Itt ne arra gondoljunk, hogy kicsit arrébb tessékelik az aljzat homokját, kisebb köveit. Tűzerejük lehetővé teszi, hogy lépésről lépésre üreget robbantsanak maguknak akár masszív bazalt sziklákba is. Ez mindenképpen figyelemre méltó teljesítmény egy alig kisujjnyi élőlénytől.

A pisztolyrákokra, elsősorban fegyverzetükre nézve azt hihetnénk, hogy a tengerfenék bajkeverőivel van dolgunk, akik lőtérré változtatják a békés trópusi homokpadokat. Ezzel szemben egy kimondottan jó magaviseletű fajról van szó, ami még szimbiózisra is hajlamos. Kedvelt partnerük a géb, egy apró halfaj. Rendszerint az aljzat egy üregén osztoznak, amit nem ritkán maga a rák fúr – robbant – a homokba. Együttélésük kölcsönösen hasznosnak bizonyul. A hal feladata a veszélyforrások észlelése, amiben jóval erősebb ízeltlábú társánál. Ha a géb valamilyen támadóra lesz figyelmes, jelez a ráknak és visszahúzódnak az üregükbe, amit tüzérségi támogatással meg is védenek.

Jobb esetben ezt sikerül is megoldani anélkül, hogy a géb baráti tűz áldozatává válna…

Akkor sem illetődnek meg a pisztolyrákok, ha nincsenek a közelben baráti uszonyosok. Ekkor néhány száz példányból álló kolóniákat alkotnak, jellemzően szivacstelepek vagy korallszirtek belsejében keresnek menedéket.

Társadalmuk igen fejlett, a termeszekéhez vagy a méhekéhez hasonló, a tengerek vizében azonban egyedülálló euszociális szerveződés. Az ilyen társadalmak jellemzője az utódok közös gondozása, a kifejlett példányok különböző generációinak együttes jelenléte, valamint a szaporodó és dolgozó kasztok kialakulása. Nincs ez máshogy a pisztolyrákok esetében sem. Egy párzásra képes királynő és király köré szerveződő dolgozóhad alkotja társadalmukat.

Felmerülhet a kérdés az Olvasóban: Ennyi pisztolyos bandita egy helyen… vajon egymásra is lőnek? Lőnek bizony, méghozzá szánt szándékkal és a legkevésbé sem rosszindulatból. Ha kellőképpen nagy távolságból veszik célba társukat, azzal semmilyen kárt nem tesznek benne.

A rákok ollóin kialakult szőrszerű képződmények azonban veszik az adást, az egymásra lövöldözés ugyanis a pisztolyrákok kommunikációs formája. Igen vadnyugati.

Ha valakinek a cikk nyomán véletlenül megjött a kedve a pisztolyrákok tartásához, egészen könnyen hozzájuthat a kis cowboyokhoz. Számos díszállat kereskedésben kaphatóak. A leírások szerint akváriumi tartásuk egészen könnyű, nem igényel speciális körülményeket. Én erősen fontolgatom, hogy beszerzek egyet. Lenyűgöző élőlény.

Ha nem is az evolúció csúcsa, biztosan lokális maximum.

Források: en.wikipeida.org, youtube.com, bbc.com, wired.com

Tragédia Bendegúz – Nálunk korlátlan akció várja! – kezdte marketingszövegét a kereskedő, nekidőlve az erős szélben az erkélykorlátnak. Illetve annak a helynek, ahol szerinte a korlát volt. Elkerülhető, rettenetes tragédia. Három gyermeket hagyott maga után és szerető feleségét, aki most pont az iroda előterében várt egy helyben topogva, kezében egy használt zsebkendővel. Kisírt, vörös szemei bágyadtan néztek a semmibe, a neve harmadik elhangzására riadtan kapta fel a fejét. Szepegve besétált a szobába, leült, egész testében megremegett, majd újra sírni kezdett. Pont úgy, mint az előző tíz alkalommal.

– Hölgyem, nagyon sajnálom, ami a férjével történt, de arra szeretném kérni, hogy legyen erős, különben ma sem fogunk tudni haladni.

Kifújta az orrát az átázott papírzsepibe, majd lerakta az asztalra, szabaddá téve immár mindkét kezét, felkészülve a szokásos teátrális kifakadásra. Még pont egy halk sóhajjal tudtam nyugtázni, hogy újra le kell majd takarítanom az asztallapot, mielőtt meg-megakadó, felháborodott hanggal beszélni kezdett, szavait heves hadonászással kísérve.

– Megint végig kellett néznem… idefelé a buszon! És nevettek! Azt szeretném, hogy mindenhonnan eltűnjön az a felvétel!

Talán a balesetnél is tragikusabb fejlemény volt, hogy pont reklámfilmforgatás közben történt a szerencsétlenség, a kamera pedig forgott, rögzítve minden kis apró részletet. A videó eddig tisztázatlan módon kiszivárgott, és azóta is szép köröket futott a különböző közösségi oldalakon. Keserédes sikereket hozott ez az Ikarosznak, a reklámfilmet forgató, kisbuszok értékesítésével foglalkozó vállalatnak; elvesztették az egyik legjobb kereskedőjüket, viszont az eladásaik az egekbe szöktek a nem várt hírnévnek köszönhetően.

– Sajnos lehetetlen mindenhonnan eltüntetni, az internet nem felejt. Viszont a kártérítési pernek, amiben Önt képviselem, van alapja. Az elkészült felvételek sosem láthattak volna napvilágot.

Lassan 10 éve képviseltem azokat, akiken mindenki más csak nevetett. Vagy legalább a hozzátartozóikat. Az egész egy újságcikkel kezdődött, amiben beszámoltak egy floridai lakosról, aki életét vesztette, miközben meg akarta mosni fogkefével egy aligátor fogait. A szomorú történetről beszámoló helyi szennylap a baleset helyszínét is megemlítette, emiatt pedig fotósok gyűrűjéből kellett kimenteni Mosolyt, aki az áldozattal együtt a felé áramló atyai szeretetet is elveszítette. És persze az aligátoron kívül a megboldogult férfi gyerekei sem örülhettek a történteknek.

Akkor már praktizáló ügyvédként mélységesen felháborított a történet, elhatároztam hát, hogy bárki is kerül hasonló helyzetbe, segíteni fogok neki. Ezért saját ügyvédi irodát alapítottam, és tárt karokkal fogadtam a szerencsétleneket éveken keresztül, jöjjenek a világ bármely pontjáról. Az esetek közel 70%-át így is floridai férfiak tették ki valamilyen furcsa okból kifolyólag.

Pénzügyileg az iroda nem volt túl jövedelmező, bár időnként voltak olyanok, akik méregdrága kocsijukat az autókereskedésből kihajtva az első kanyarban ripityára törték. Persze ha valaki az elveit követi, ne várjon érte busás jutalmat, az ügyek nagy részét Pro bono vállaltam el.

Segítségemre volt eközben pótolhatatlan titkárnőm, akit hosszú, embert próbálóan vicces bakivideókra adott reakciója alapján vettem fel. Habár a szakmai kvalitásai erősen megkérdőjelezhetők voltak, minden nap boldogsággal töltött el, mikor megláttam a halálra unt arckifejezését.

A kiszivárgott reklámvideóval kapcsolatos, hamvaiban elhalt megbeszélésem után gondosan letakarítottam az asztalt, majd átolvastam a heti teendőket. A naptáramat mindig Karina töltötte ki, aki a behajtott ajtón tompán átszűrődő hangok alapján éppen egy új potenciális ügyféllel beszélt telefonon. A szombatra beírt hajnali 3-as fogorvosi időpont láttán csóváltam egy kicsit a fejem, mikor közeledő, ütemes léptek hangjaira lettem figyelmes, a résnyire nyíló ajtóban pedig megjelent a jól ismert, érzelmek nélküli arc, és monoton hangján megszólalt: – Egy mexikói férfira alvás közben ráesett egy tehén, számos nagyobb TV csatorna is ezzel foglalkozik most; a felesége keresett. Az 1-es vonalon tudsz vele beszélni.

Mintha áramot vezettek volna belém pattantam fel nyomban, egy alig kivehető köszönömöt motyogtam, majd sebesen bezártam az ajtót. A szívem hevesen kalapált, a homlokomon izzadságcseppek gyöngyöztek, és teljes testemben reszkettem. Valami olyan történt velem, amire legrosszabb rémálmaimban sem gondoltam volna.

Ott volt velem, kinevette az egész életem, zárójelbe rakta minden elvégzett munkámat, kétségbe vonta a tekintélyemet, kockáztatta a megélhetésemet, és hiába küzdöttem ellene, megkérdőjelezhetetlen kitartása eltiport minden erőfeszítést.

Egy enyhe görbület jelent meg a szám szélén.

Egy nyomozó naplójából Szücsi – Nem mondok semmit! Ne is álmodj róla, te vaskabátos ördög, a pokolra juttok mind! Azt várhatod, hogy kiszedj belőlem bármit is!

Iván őrmester nyugodt volt. Maga elé nézett, cigarettáját tekerte. Majd szemügyre vette és megállapította magában: „Rég sikerült ilyen szépen.”

Tekintete követte az általa készített nikotinbombát, lassan szájába vette. Kabátja zsebében kutatott, majd lelkes szemöldökmozdulattal adta tudtára a páciensnek, hogy megtalálta gyújtóját. Rágyújtott. Egy erős slukk után szemei a vele szemben ülőt vették górcső alá. Karjait keresztbe tette maga előtt, megvakarta feje búbját, s így szólt.

– Ez nem rajtad múlik. Ha azt akarom, köpsz. Ha azt akarom, táncolsz. Ha pedig arra kérlek, hogy szavald el a Petőfi összest, úgy teszel – még ha nem is tudod miről van szó.

– Azt lesheted!

– Lesem és várom.

Emberünk viszont nem most jött le a falvédőről.

Alex – mert így hívták – már komfortosan érezte magát a megszokott szerepben. Harmadjára kell neki a verhetetlen rosszfiú képében tetszelegni. Nagy termetéhez, vaskos tekintetéhez és öblös megfogalmazásaihoz illett is ez a szerep. A Kámfor utca hírhedt falógépe ismét vacsorához készült, magában már meg is terített, az előke már a nyakában volt.

De rögtön az első falat a torkán akadt. Érezte, hogy a malacsült ezúttal nyers maradt. Olyannyira, hogy felkelt, megette a szájában lévő almát, majd szemet vetett az éppen falatozó Alexra is.

– Szóval – szívott egyet cigijéből –, mi volna az, amit nem tudnék kiszedni belőled? – kérdezte Iván. Tudtommal a srácok azért hoztak be, mert ki akartál rabolni egy nőt, én pedig eddig csak annyit jegyeztem meg, hogy a Johnson-ügynél pár ismerősöd neve felmerült.

– Na és ha felmerült? Mi van abban? A jó öreg Johnson amúgy is már öreg volt.

– Tény és való. Öreg és gazdag. De minden sztori így kezdődik, egy vénember meghal akinek pénze van, rokonai és ellenségei, akik a halálát kívánták. Ami viszont sokkalta érdekesebb számomra, hogy a legutóbbi razzia alkalmával behoztak ide valakit, aki szentül állította, hogy te bérelted fel őt és még négy társát.

– Ugyan miért tettem volna ilyet?

– Emberünk mindent elmondott, amit tudott, felesleges tagadnod.

– Nincs mit tagadnom, mert semmi közöm az egészhez. Szóval, mikor is engedtek el végre?

– Majd, ha jónak látom. Addig is… Visszatérve az előbbi kérdésemre, mit nem tudnék belőled kiszedni?

– Engedj el, ha mondom! Nincs jogotok itt tartani!

Semmitek sincs ellenem! – ordította szinte magából kikelve, az asztalra csapott, majd hirtelen elcsillapodott. Akár egy hurrikán.

Alex érezte, hogy ezzel most rálépett egy aknára. Ha felemeli a lábát, felrobban. Ha nem… Nos, olyan opció nincs. Elkezdte törni a fejét, mivel jönne ki jobban a helyzetből. Három év fegyházzal és esetlegesen pár nemkívánt, tettlegességig fajult börtönbéli fogászati beavatkozással, avagy egy akkora köpéssel, ami Israelig száll.

– Ha nem lenne, nem lennél most itt. Mind a ketten nagyon jól tudjuk, hogy ez csak egy kis pitiáner ügy. Ha csak azért lennél itt, mert el akartad csenni egy idős néni csirkefarhátját, akkor most nem velem beszélgetnél.

– Bökd már ki, hogy mit akarsz. Unom a ködösítést, mondd, mi van!

– Rendben – felelte Iván. Hangja rezzenéstelen volt.

Belenyúlt nadrágjának a zsebébe, és előhúzott egy marék fényképet.

– Ismered őt? – kérdezte.

– Természetesen nem. Ki akar ez lenni?

A képeken egy hosszú, szőke hajú hajadon volt.

Tekintete sikamlós, kicsúszott az ember kezéből. Arca csöppet sem volt átlagos, bal szeménél egy apró heg volt, amit még Kínában szerzett. Jelleme és személyisége pedig teljes mértékben tükrözte külsejét. Határozott volt, amit akart, azt megszerezte. Olyan volt ő, mint egy fekete özvegy. Aki egyszer a hálójába került, nem menekült élve.

Hogy honnan tudta mindezt a kissé visszahúzódó és boldog házasságban élő Iván? Nos onnan, hogy az egyik beosztottját két hete falta fel ez a bestia.

– A neve Anna Frenetika.

– Hogy micsoda?! Ne nevettess – mondta Alex, miközben próbálta leplezni hahotázási kényszerét.

– Jól hallottad. De lehet, hogy Sofia Solovjovaként már ismerősebben cseng.

– Nem… Egyáltalában nem.

– Ha így gondolod, akkor mutasd meg kérlek, hogy ezen a képen melyik férfi nem te vagy!

Ezzel odatolt egy fotográfiát, melyen a két említésben álló személy éppen egy autóba készül beszállni.

– A hóhér listáján legyél első, honnan szerezted te ezt?!

– Ahhoz neked semmi közöd. Amihez viszont van, az Johnson és Martin halála. Ide figyelj. Ezt a nőt veled látták egy hónapja. Mondj el mindent, amit tudsz róla, és akkor talán, ismétlem, talán meg tudunk egyezni egy feltételes villamosszékben.

– Na és ha nem köpök?

– Akkor barátom – szívott egy slukkot –, vedd fel az utolsó kenetet.

– Rendben, elmondom, amit tudok.

– Kérlek, hallgatlak.

– Már vagy egy éve ismerem őt. Ritkán mondok ilyet, de ez a nő le tudott nyűgözni. Nem a szépségével, nem nem. Azzal, ahogy mindenkit az ujja köré csavar. Gyorsan megtudtam, merre lakik és kikkel van jóban. Mint kiderült, a holland nagykövet egyik közeli ismerőse.

– Ezt én is tudom. Olyat mondj, amit még nem tudok.

– Arról tudtál-e, hogy minden hónapban másutt száll meg? Lehet, hogy igen, de a szisztémát kötve hiszem. Láttam a naplóját. Felírja az ABC-t, 4 sorba. L alakban lépked, és mindig az adott betűvel kapcsolatos motelbe megy.

– Kezd érdekessé válni, folytasd kérlek.

– Kapok egy szál cigarettát?

– Természetesen.

– Szóval ezt onnan tudom, hogy nemrégiben voltam nála és sikerült leitatnom. Azt is elmondta nagy hencegve, hogy évente legalább 3-4 embert tesz el láb alól, de hogy miért, azt nem árulta el. Annyit viszont megígértettem vele, hogy most pénteken este találkozunk.

– Hol és mikor?

– A Pálma hotelben, este fél nyolckor.

– Rendben. Egyéb infó? – azzal átnyújtotta neki a kész cigarettát, tüzet adott és figyelemmel követte Alex minden szavát.

– Ez minden. Amit tudtam, átadtam.

– Akkor a következőkben: te szépen hazamész. Még most kapsz tőlünk poloskát, azt elrejted magadon. Ha nem teszed, akkor a bíróságon fogsz felelni mindenért, ami itt elhangzott. Elmégy a találkozóra és mi innen mindent fölveszünk. Mivel ez a nő közveszélyes bűnöző, ezért mi is ott leszünk veled, de ne félj, nem fogsz minket látni.

Miután vége a beszélgetésnek, te szépen lejössz, mi pedig felmegyünk érte. Ha megkínál valamivel, ne fogadd el. Ha bármi, ismétlem bármi gyanúsat tenne, azonnal lécelj le.

– Ezt meg hogy érted?

– Van egy olyan rossz érzésem, hogy te leszel a következő áldozat.

– Nem mondtál semmi újat – válaszolta Alex. Én is erre számítok.

– Akkor miért mentél bele a találkozóba?

– Mert az ellenkezőjéről szeretném meggyőzni.

– Ahogy gondolod. A srácok majd kint eligazítanak, hogy mit és hogyan. A többiről majd tájékoztatlak. Itt egy mobil, tedd el. Legyél elérhető.

– Ennyi?

– Mire gondolsz?

– Semmi stukker, pisztoly, skúló?

– Tudsz te magadnak szerezni.

– Az is igaz…

– Akkor pénteken. Kalandra fel!

– Készen állsz?

– Igen.

– Rendben. Hol a poloska?

– Az ingzsebemben.

– Tökéletes. A fegyvered?

– Megvan. Mit kérdezősködsz, nem vagy te az apám!

– De ha meg találnál dögleni, akkor a helyszínelő se szeretnék lenni.

– Elég ebből, mehetek már?!

– Természetesen. Tiéd a színpad.

Azzal Alex elindult. Ahogy belépett a Rotterdam szállóba, eltűnt, mint a kámfor. Ezt követően a megfigyelők már csak a fülükre tudtak hagyatkozni.

– Üdvözlöm, miben segíthetek?

– A 438-as szobának a kulcsát szeretném elkérni.

– Gondolom Ön Mr. Patton, a hölgy már tájékoztatott minket érkezéséről. Fent várja Önt a szobában.

– Köszönöm.

Az Intel 4004 története Novemberben lesz 50 éve, hogy az első (kereskedelmi forgalomban kapható) mikroprocesszor megszületett.

Viktor

Technikai adatok

A 4004 egy 4 bites processzor volt, 740 kHz maximális órajelre volt képes, összesen nagyjából 2300 tranzisztort tartalmazott. Azóta sokat változott a világ, egy modern CPU esetében már akár többmilliárd tranzisztorról is beszélhetünk, az Intel az utóbbi években már 64 bites egységeket forgalmaz, azok órajelei pedig az 5 GHz-et közelítik, ráadásul több processzormagot építenek egy chipbe.

A következő sorozatok

Mi az az Intel?

Az Intelt 1968-ban alapították NM Electronics néven, majd még az első hónapban nevezték át a mai nevére. A cég félvezetős logikai kapukkal kezdett foglalkozni, és elsősorban a memóriapiacot célozták meg.

A két alapító, Gordon E. Moore és Robert Noyce ekkor már elismert tudós volt, előbbi a Moore-törvényről híresült el, míg utóbbi a nyomtatott áramkör egyik feltalálója volt.

A CPU létrejötte

1969-ben a Buiscom (másik nevén Nippon Calculating Machine Corp.) japán vállalat bízta meg az Intelt, hogy gyártsanak RAM modulokat az új számológép modelljükbe. Ted Hoffot kérték fel a tervek tanulmányozására, aki az eredeti koncepció szerinti 12 nyomtatott áramkörből álló számológép felépítés helyett egy egyszerűbb 4 áramkörből álló modellt (CPU, RAM, ROM I/O) javasolt. A Buiscom elfogadta a módosítást, és így készülhetett el a 4004-es CPU. Eredetileg a jogok a Buiscomé voltak, viszont a gyártási költségek csökkentése érdekében egy megállapodás keretében megosztották azokat az Intellel, akik így kereskedelmi forgalomba is bocsátották egyedülálló termékként, mivel az képes volt egyedi programok futtatására. Így lett ez az első mikroprocesszor, ami elérhetővé vált mindenki számára. Ezzel párhuzamosan más gyártók is dolgoztak hasonló projekteken, így például a Texas Instruments ekkor készítette el a TMS1802NC-t, amit pedig az első mikrovezérlőnek tartanak.

Az első CPU sikerére építve a következő években megjelent az utód, a 4040, még szintén 4 bites, majd a 8008, ami már 8 bites volt. Utóbbi utódja a 8080 volt, aminek 1974-es megjelenését sokan a PC-k születési évének tekintik, ugyanis elődeivel ellentétben ez a chip nem egy megadott felhasználásra lett tervezve, hanem különálló terméknek készült, és ezért a könnyű kezelhetőség érdekében már 40 csatlakozója volt, valamint több funkciót integráltak benne, amelyek azelőtt külön áramkört igényeltek.

Érdekességek

Az Intel 4004 processzor manapság igen értékes, mivel rendkívül keresett a gyűjtők körében, így a bontatlan darabok 150000 Ft, míg a használt darabok 50000 Ft körüli áron is cserélhetnek gazdát. Az egyik tervező, Federico Faggin biztosra vette, hogy a termékük történelmi jelentőségű lesz, ezért a nyomtatott áramkörének sarkába elrejtette saját monogramját.

Források: intel.com, en.wikipedia.org

Kulináris csodák 1.

– A Jell-O A Jell-O az Egyesült Államok legismertebb és kétségkívül legsokoldalúbb instant zselatinmárkája. Százhúsz éves története során az amerikai háztartások és számos „különleges”, már-már abszurd recept elengedhetetlen hozzávalójává vált. De hogyan kerül a lime ízű zselatinba majonéz, káposzta vagy ecet? Mi az a Jell-O-öv? És nem utolsó sorban, milyen agyhullámokat bocsát ki egy zselatin?

Anna

Az étkezés célra használt zselatin története egészen a középkorig nyúlik vissza. Bár már az ókori Egyiptomban is ismerték, akkoriban még csak ragasztóként használták.

Az étel egészen a XIX. századig státuszszimbólumnak számított, elkészítése ugyanis rendkívül körülményes és időigényes volt. A rendszeres zselatinfogyasztást főleg a konyhai személyzettel rendelkező, tehetős háztartások engedhették meg maguknak.

Az első instant zselatinport 1845-ben Skóciában találták fel, majd az amerikai gyáriparos, Peter Cooper védette le, azonban az ízetlen termék nem lett sikeres. Cooper ezért a jogdíjat az eredetileg köptetőket gyártó Pearl B. Waitnek adta el, aki feleségével együtt kezdett kísérletezni különféle ízű gyümölcsszirupok és instant zselatin vegyítésével. Közösen kifejlesztett, 88% cukortartalmú termékük neve Jell-O lett, melynek szabadalmát Francis Woodwardnak adták el. Ő 1902-ben indította el a termék nagyszabású reklámkampányát, amely az „Amerika kedvenc desszertje” nevet viselte. Több mint tizenötmillió receptkönyvet osztottak szét, a reklámillusztrációk egy részét a híres festő, Norman Rockwell készítette. Képeivel, melyeken főként boldog családok és gyerekek szerepeltek, a márka családbarát megítélését segített kialakítani, a kinyomtatott, különféle felhasználási módokat tartalmazó könyvek pedig megnövelték a termék iránti keresletet. A kampány annyira sikeres lett, hogy a cég három évvel indulása után mai értéken 7,4 millió dollárnak megfelelő árbevételt realizált.

A Jell-O népszerűségét még a nagy gazdasági világválság és a második világháború sem törte meg, sőt, növelte azt. A válság éveiben főleg olcsósága miatt lett kedvelt, a világháborúban pedig a munkába álló nőknek gyorsan elkészíthető alternatívát jelentett más süteményekkel szemben.

A Jell-O márka életének fontos éve volt 1942, ugyanis ekkor mutatták be az úgynevezett „déli Coca-Cola salátát”, melyben gyümölcsök, kóla és cseresznyeízű Jell-O voltak, köralakban, a tetején tejszínhabbal. Az étel annyira népszerű lett, hogy a zselésaláták egészen a hetvenes évekig az amerikai étkezés központi részévé váltak, a szakácskönyveket elárasztották a különféle ínycsiklandó receptek. Mai szemmel néhány párosítás elég bizarrnak tűnik - a kólasaláta első

hallásra furcsa, de abban legalább minden hozzávaló édes.

Rengeteg olyan recept létezik azonban, amelyekben zöldségek, virsli, ecet, rák vagy akár majonéz úszik édes zselében.

A „tonhal körüli gyűrű” nevű kreáció elkészítéséhez paprikára, tonhalra, uborkára és lime ízű zselére lesz szükségünk, a szélét és a közepét pedig gusztusosan salátával és retekdarabokkal díszíthetjük. A „paradicsomaszpik” pedig citromos Jell-O-ból, paradicsomszószból, ecetből és csípős szószból áll.

A zselésaláták húsz éven át tartó népszerűsége több okkal is magyarázható. Az ötvenes évek elején a hűtőszekrények még nem voltak széles körben elterjedtek, a zselatin megkeményedéséhez pedig szükség van rá, így egyfajta státuszszimbólumnak számított a Jell-O-saláta készítése. A világháború utáni általános felfogásba is jól beleillett: gyors, gazdaságos és egyszerű volt. Végül az agresszív reklámozás és a rengeteg recept miatt az emberek valószínűleg elfogadták, hogy a zselatinsaláta egy nagyon finom és tápláló étel.

Sajnos a zseléporok népszerűsége a hetvenes évek közepére megcsappant, válaszul a cég kész zselatint dobott a piacra, sikeresen. Az azonban kérdéses, hogy napjaink egészséges étkezési hullámában a Jell-O meddig képes sikeresen talpon maradni.

Végül a teljesség igénye nélkül néhány érdekes tény a Jell-O-ról: • A Jell-O 2001-ben Utah állam hivatalos nasijává vált. A 2002-es, Salt Lake City-ben rendezett téli olimpia egyik kitűzőjén egy tál Jell-O szerepel.

• Bizonyos felmérések szerint a Jell-O a Utah államban élő mormonok között a legnépszerűbb. Ez az úgynevezett Jell-O-öv. Egyesek szerint a mormonok közti felkapottsága a márka családbarát üzenetével magyarázható.

• Az 1900-as évek elején volt, hogy az Ellis-szigetre érkező bevándorlók egy tál Jell-O-t kaptak üdvözletként a cégtől.

• 1993. március 17-én a bataviai St. Jerome kórházban EEG-vel vizsgáltak egy tál lime ízű zselét. A kísérlet megerősítette, hogy egy adag zselé az emberi agyhoz hasonló hullámokat bocsát ki.

Források: whatscookingamerica.net, jellogallery.org, businessinsider.com, seriouseat.com, ebay.com, 12tomatoes.com

Ruszinok Ha máshonnan nem is, talán középiskolás történelemtanulmányaid révén ismerősen hangozhat számodra a ruszin etnonim. E népcsoportnak több magyar neve is van, mint például rutén, kárpátukrán, kárpátorosz, magyarorosz. Angolul is számos szinoníma létezik rájuk, használják többek között a Rusyns, Carpatho-Ruthenians és Carpatho-Russians elnevezéseket.

Saját magukra Русины-ként (Rusynŷ), vagy Карпатьскы Русины-ként (Karpat’skŷ Rusynŷ) is hivatkoznak.

Robi

Ők egy meglehetősen kis lélekszámú keleti-szláv nemzetiség, akik ruszinul beszélnek, és többnyire görögkatolikusok. Nevük a „rusz” kora középkori etnikum nevéből eredeztethető, csak úgy, mint az oroszok, vagy a beloruszok neve. A ruszinok évszázadok óta az Északkeleti-Kárpátok vidékén élnek a mai Délkelet-Lengyelország, Kelet-Szlovákia, Kárpátalja és Északnyugat-Románia területén. Innen vándoroltak el egyes csoportjaik a XVIII. század folyamán a Vajdaság területére, ahol mind a mai napig jelen vannak, illetve a XIX. század folyamán a tengeren túlra is. Egyes becslések szerint akár háromszázezer amerikainak is lehetnek ruszin gyökerei. Nemzettudatuk kialakulása a XIX. században, a történelmi Magyarországon ment végbe, feltehetőleg egyfajta válaszreakcióként az akkor végbemenő magyarosításra. Keleti szomszédaikkal ellentétben ők nem tagozódtak be az ukrán nemzetbe.

Nem véletlen, hiszen a keleti szláv ruszból az ukránoktól különböző területen és eltérő folyamatok révén alakultak ki. A ruszinoknak saját irodalmi nyelvük és identitásuk van. Igaz viszont, hogy a Kárpátok vidékén együtt éltek és élnek ukránokkal, ahogy szlovákokkal és magyarokkal is. Érdekesség, hogy míg ma sok ország, ahol jelen vannak, kisebbségként ismeri el őket, addig Ukrajna az ukrán néprajzi csoporthoz sorolja a ruszinokat, ahogy az a Szovjetunió idején is történt. Mivel a ruszinoknak sosem volt igazán vezető rétegük, a XIX-XX. században mind az orosz,

mind az ukrán nacionalisták megpróbálták kiterjeszteni rájuk befolyásukat, azonban nem sikerült teljesen asszimilálniuk őket. A ruszinok négy néprajzi csoportja a lemkók, bojkók, dolisnyánok és a huculok. A rendszerváltás óta erősödött kultúrájuk és identitásuk, különböző cenzusokon egyre többen vallják magukat ruszinnak. Ma ez a szám 70 000 körül van. A valóságban ennél feltehetően sokkal többen vannak, becslések szerint nagyjából 600 000-en.

Kárpátalján több nyelvjárás is jelen van egymás mellett. Egyes nyelvészek szerint a ruszin önálló nyelv, mások szerint viszont az ukrán dialektusa. Bárányné Komári Erzsébet nyelvész azt írja, hogy a kárpátaljai keleti-szláv dialektusok dialektológiai szempontból a mai ukrán nyelv nyelvjárásai, azonban geopolitikai okokból itt egy külön lokális irodalmi nyelv is kialakult, ezt nevezi kárpáti ruszinnak, amely egy önálló szláv periférikus mikronyelv. A vajdasági ruszinok hivatalos státusszal bíró pannon ruszin nyelvét azonban ettől megkülönbözteti, ugyanis annak nyelvjárási alapja kelet-szlovák, nem pedig ukrán. A ruszin nyelv a cirill írásrendszert használja. Jelentős benne a magyar hatás is. Néhány hasonló kifejezés, jövevényszó a rengetegből, a teljesség igénye nélkül: лoпта (lapta) – labda луйтра (lajtra) – létra палачінта (palacsinta) – palacsinta пулька (pul’ka) - pulyka креймеш (kréimes) – krémes крумплi (krumpli) – krumpli кешервешный (keservesnij) – keserves (A cikkben az egyes szavak latin betűs alakra való átírását hol magyar, hol angol nyelvű források alapján végeztem el, ez az oka a jól látható különbségeknek.)

Ma Szlovákiában él hivatalosan a legnagyobb ruszin közösség, mintegy 33000 fő. A kelet-szlovákiai Eperjesi Egyetemen Ruszin Nyelv és Kultúra Intézet (Ústav rusínskeho jazyka a kultúry) működik. Magyarországon Komlóska és Múcsony két jelentős ruszin lakossággal bíró falu. Előbbiben található az ország egyedüli ruszin nemzetiségi általános iskolája, amelynek révén a ruszin gyerekek Magyarországon is megőrizhetik nyelvüket és kultúrájukat, gyarapítva ezzel Közép-Európa egyedülálló etnikai sokszínűségét.

Források: c3.hu, wikipedia.hu, unipo.sk, komloska.hu, youtube.com

AI az egészségügyben Sokan azt gondolnák, hogy a mérnöki és az orvosi pályában nincsen sok közös, hiszen nagyon különböző területeken dolgoznak. Azonban a mai, technológiailag fejlődő és folyamatosan gépesülő világban jelentős mérnöki munka szükségeltetik sok egészségügyi felszereléshez.

Ruskó

Elképzelhetetlenek lennének a korházak az orvosi képalkotás eszközei nélkül, mint például az MRI, CT és az ultrahangos vizsgálat. Ezeknek a gépeknek az üzemeltetéséhez és karbantartásához már most sok mérnököt alkalmaznak az egészségügyben, számuk várhatóan a jövőben is növekedni fog az új technológiák megjelenésével.

A mesterséges intelligenciának az egészségügybe való betörésével sokat csökkenhet az egészségügyben dolgozókra nehezedő teher, több erőforrást fordíthatnak az emberek személyesen kialakított gyógyítására.

Talán a legegyszerűbben az adminisztrációs feladatok automatizálhatók, az adatok feldolgozását már sok területen alkalmazzák. Ilyen az olasz fejlesztésű PatchAi, amelyet leginkább egy virtuális asszisztensként tudunk elképzelni. A segítségével próbálják az orvosok és a betegek közti rést valamelyest áthidalni, természetes nyelven szól a pácienshez, nem szükséges az orvosnak „fordítani” konyhanyelvre. Értesíti a beteget, ha időpontja van vizsgálatra, kezelésre, vagy a gyógyszer bevételére. Folyamatosan gyűjti az adatokat annak érdekében, hogy minél inkább személyre szabott szolgáltatást tudjon nyújtani.

A jövendőbeli orvosok képzésében is részt tud venni az AI, a magyar InSimu virtuális beteget szimulál, rajta könnyedén gyakorolhatják a diagnosztikai feladatokat a tanulók. Nem szükséges a hallgatóknak a kórházban lenniük ahhoz, hogy valamilyen tapasztalatot gyűjtsenek, gyakorlatilag bárhonnan, bármikor tudnak gyakorolni. A diákok és az oktatók is kaphatnak visszajelzést az eredményekről, mennyire volt sikeres a diagnózis. Természetesen nem helyettesítheti teljes mértékben a terepen szerzett tapasztalatokat, de jó gyakorlási lehetőséget adhat, hiszen jelentősen több páciensen gyakorolhatnak vele.

Források: patchai.io, insimu.com, eithealth.eu, ilof.tech

A már most sok gépet használó orvosi képalkotási rendszereket is könnyebbé tehetné a mesterséges intelligencia. Az EU által támogatott Deep MR-only RT innovációs projekt célja, hogy a CT vizsgálatot ki tudja zárni a rákos betegek kezelésekor az MRI által kapott képek deep learning technológiával való feljavításával. Jelenleg a sugárkezelés előtti többszöri MRI és CT vizsgálatok nagyon időigényesek és drágák. Ezzel a megoldással ki lehetne küszöbölni a betegekre ható sugárzást, amit a CT okoz, így növelve a hosszú távú gyógyító hatását a sugárkezelésnek.

A portugál ILoF felhőalapú adatbázis a fotonika és a mesterséges intelligencia segítségével próbálja csökkenteni az Alzheimer-kór kezeléséhez szükséges gyógyszerek fejlesztésének költségét. Fejlett vérkép vizsgálat alapján digitális ujjlenyomatot készít, ezt hasonlítja össze a már könyvtárban lévő adatokkal, AI segítségével, minél inkább személyre szabja a gyógyszeres kezelést. Akár 10 másodperc alatt, minimális költséggel képes elvégezni a feladatát.

A gyűjtött mintákkal folyamatosan növekszik az összehasonlításhoz használható adatbázis, így minél többet használják, annál pontosabb gyógyszeres kezeléseket javasolhat.

A kevésbé veszélyes betegségek esetében könnyen lehet automatizálást bevezetni. Kevesebb embernek kellene elmenni háziorvoshoz, ezzel az ott esetlegesen elkapható betegségek kockázata is csökkenne, mint ahogy az orvosokra jutó teher is. Az AI képes lehet a napi jólétet segíteni, így a betegségek megelőzésében is fontos szerepet játszhat. Meg tudja mondani, hogy mikor szükséges tényleges beavatkozás, és az orvosnak már egy félig kész diagnózist adhat át, ezzel lerövidítve az észrevétel és a tényleges kezelés közt eltelt időt. A folyamatosan gyűjtött információkkal tudja a gyógyszerek és egészségügyi eszközök fejlesztésének idő- és pénzigényét csökkenteni. Ami talán még ennél is fontosabb, hogy kevesebb betegnek kell fizikai kontaktot létesítenie az orvossal és a többi beteggel, így csökkenthető a további betegségek kockázata.

Furcsa adók a brit történelemben Kezdve azzal, hogy az út rossz oldalán közlekednek, vagy ha egyéb furcsa szokásokról van szó, szerintem nem kell bemutatni a briteket. Ebben a cikkben a történelmük során létrehozott furcsa adónemekből válogattam.

Vivi

Gyávasági adó

A középkorban megtiszteltetésnek számított, ha a földesurat háborúba hívták, pedig valójában a kapott földterületért cserébe a katonai szolgálat nyújtása kötelességük volt. Azonban ezt meg is tagadhatták és kivásárolhatták magukat úgynevezett „scutage” megfizetésével, amelyet gyávasági adónak is neveztek. Az összeg nem volt megfizethetetlen, inkább a társadalmi megítélés volt az, ami visszatartotta az embereket a harc megtagadásától. I. Henrik uralkodása alatt ez mindkét fél számára kedvező volt. Később I. János már csak a lehetőséget látta benne a lovagok megadóztatására, ezért 300%-kal megemelte a fizetendő összeget.

Kandallóadó

1662-től minden kályha és kandalló után évente kétszer adót kellett fizetni. Azért vezették ezt be, mert úgy gondolták, hogy könnyebb a lakásban található kandallókat megszámolni, mint azt, hogy a lakásban hányan élnek.

Kezdetben mindenkinek fizetni kellett, aztán később szociális helyzetre való tekintettel ezt el lehetett kerülni.

A kályhákat gyakran fal mögé rejtették, hogy ne lehessen azokat megadóztatni. 1689-ben a Bill of Rights elfogadásával a kandallóadó eltörlésre került.

Ablakadó

1696-ban, III. Vilmos király uralkodása alatt bevezették a ház ablakainak száma alapján fizetendő ablakadót.

Az ötlet abból származott, hogy csak a módosabb lakástulajdonosok tudták megengedni maguknak a ház falán levő nyílások ablaküveggel való kitöltését. Ablaknak azonban nem csak a fény beengedésére és szellőztetésre szolgáló falnyílások számítottak, hanem az ajtók is (a ház bejáratai és a házon belüli ajtók is). Olyan, két helység közti falnyílásokat is figyelembe vettek, amik nem voltak nyitó-csukó szerkezettel ellátva. A járulékot a háztulajdonosoknak kellett fizetnie, ezért a bérházakban, ahol több család is lakhatott, nagyon kevés ajtó és ablak volt. A kevés ablakkal rendelkezők mentesültek az adófizetés terhe alól. Ennek eredményeképp az emberek befalaztatták az ablakaikat, az új házakat pedig ablakok nélkül építették meg.

Ezt az adót fény- vagy levegőadónak is nevezték, mert csak a megfizetésével lehetett a ház világos és levegős.

Számos egészségügyi problémához vezettek az ablaktalan lakások. Az ilyen házakban felnövő gyerekeknél csontfejlődési rendellenességek jelentkeztek, illetve a D-vitamin hiánya miatt fellépő angolkór népbetegséggé válásában is nagy szerepe volt. A levegőtlen lakásban a kolera, himlő és tífusz is könnyebben felütötte a fejét. Az adó ellen Charles Dickens is fellépett. Végül 1851-ben törölték el.

Ebben az időszakban alakult ki a vakablak fogalma, ezek napjainkig megmaradtak számos brit ház falán.

Gyertya és méhviasz adó

1709-ben vezették be, és a lényege az volt, hogy adó kötelezettsége alá került a gyertya és a méhviasz is. A gyertyák készítését engedélyhez kötötték, az otthoni gyertyakészítés pedig tilos volt. Az ablakadó miatt sötét lakások helyzetét tovább súlyosbította.

A gyertyaadó elkerülésére alternatív világítási módszert alkalmaztak: állati zsiradékba merített kákalevelet gyújtottak meg. Ez kevesebb fényt adott és rövidebb ideig világított, de legalább adómentes volt. Végül 1831-ben szűntették meg.

Plakát- és tapétaadó

Anna királynő uralkodása alatt vezették be, 1712ben. Kezdetben a tapétákra vonatkozott, majd a későbbiekben már a falfelületek más típusú borítására is kiterjesztették, akár az épületen kívül, akár azon belül található. Az adót úgy próbálták meg elkerülni, hogy üres papírtekercseket vásároltak (ez nem volt adóköteles), erre pedig mintákat festettek. Ekkor terjedt el a lakás falainak kézi festéssel és mintás hengerrel való díszítése is.

1836-ban törölték el.

A lakás díszítését Hollandiában is megadóztatták. Ott a függönyökért kellett fizetni, méterenként. Ennek következménye napjainkig megmaradt: a hollandoknál ma sem divat az ablakokat függönnyel eltakarni.

Üvegadó

II. György uralkodása alatt, 1746-ban vezették be.

A XVII. században az angliai iparfejlődés lehetővé tette, hogy a módosabb polgárok az ablakaikat beüvegezzék.

Korábban ezt csak uralkodók és egyházi méltóságok engedhették meg maguknak. Ez alkalmat teremtett a királynak, hogy ebből is hasznot szerezzen.

Az adót az üveg súlya alapján kellett fizetni. Ezért a gyártók kisebb és vékonyabb (ezáltal könnyebb) üvegtáblákat gyártottak. A vékonyabb üvegek gyakrabban törtek, emiatt gyakrabban vásároltak az emberek. Az adó mértéke több mint háromszorosa volt az ablak értékének. Írország 1780-tól 1825-ig mentességet élvezett az üvegadó alól. Ez meghozta az ír üvegipar fellendülését, nagy versenyelőnybe került az többi brit üveggyártóval szemben. Az adót végül 1845-ben eltörölték.

Téglaadó

1784-ben, III. György uralkodása alatt vezették be, az amerikai gyarmati háborúk finanszírozására. Mivel

darabonként kellett fizetni, a gyártók, reagálva az adóra, egyre nagyobb méretű téglákat kezdtek el gyártani. Ezek után a törvényhozás maximálta a téglák méretét. Több kisebb cég is tönkrement az adó miatt. Az építtetők elkezdték a házakat fából építeni. Ezt az adót végül 1850ben eltörölték, mivel belátták, hogy hátrányos az ipar fejlődésére. Manapság az angliai házak kora megállapítható a téglák méretéből.

Kalapadó

Ifj. William Pitt miniszterelnöksége alatt, 1784-ben vezették be ezt az adónemet a férfi kalapokra. Úgy gondolták, hogy a kalap minősége egyenesen aránylik viselője anyagi helyzetéhez. A kereskedőknek meg kellett venniük a kalapok árusításához szükséges engedélyt. Azért, hogy elkerüljék az adó fizetését, a kereskedők nem kalapnak nevezték a termékeiket. Ennek eredménye az lett, hogy 1804-ben minden fejfedőre kivetették az adót, 1811-ben pedig el is törölték.

Gyufaadó

Források: mult-kor.hu, ado.hu, origo.hu

A londoni Briant&May gyár ott volt az elsők között, akik biztonsági gyufákat gyártottak. Pár évvel később már nagy számban gyártották az eszközöket. Sikereiken felbuzdulva, 1871-ben Robert Lowe kancellár egy, a gyufákra kivetendő adót terjesztett elő. Ez azonban nagy felháborodást okozott a parlamentben és a sajtóban is. Több ezer gyufagyári munkás kezdett tiltakozásba.

A tiltakozások zavargásokká fajultak, mire a parlament gyorsan el is törölte az adót.

Based on a true story A tavaszi szemeszter közeledtével az egész napos pihenőket újra felváltja a könyvek és jegyzetek szorgos lapozgatása. Ha viszont két tanulás között megpihenne az ember, akkor arra egy jó film a legalkalmasabb. Ha pedig a történet nem csak a stúdiók felsorolása és a stáblista között létezik, akkor annál jobb.

Andris

Kémek hídja (Bridge of Spies)

A ”Kémek hídja” című film a hidegháború alatt játszódik az Egyesült Államokban és a kettéosztott Berlinben.

A történet alapját egy fogolycsere képezi, amit James B. Donovan (Tom Hanks) amerikai ügyvédnek kellett nyélbe ütnie és lebonyolítania. A film első fele az Egyesült Államokat megrengető Hollow Nickel Case-ről szól, aminek keretében ítélték el Rudolf Abel szovjet kémet, míg a második fele magát a fogolycserét dolgozza fel. A film nagyon jól mutatja be egy, a politikától távol álló ember küzdelmét a hidegháborús alkudozások és intrikák szövevényes világában. Az ügyvédnek ügyeskedő diplomatákon, ellenséges határőrökön és még kételkedő amerikai ügynökökön is át kell verekednie magát, hogy elérje a számára elfogadható eredményt. A produkció viszonylag valósághűre sikerült, csupán néhány drámai túlzás van benne. Ilyenek például az ügyvédet érő támadások vagy a tragikus szökési kísérlet a berlini fal tövében. Egy kis idézet a filmből, ami kedvcsináló lehet és talán a zárthelyik előtti stressz leküzdésében is segíthet: James B. Donovan az ítélethirdetésre váró, rezzenéstelen arcú Abel-nek: „Mondja, ön sohasem aggódik?

Miért? Az segítene?”

Az aszfalt királyai (Ford v. Ferrari)

A film a ’60-as években játszódik és a Ford Motor Company betörését mutatja be a versenyautó-piacra. A történetet két kiváló pilótán, Carroll Shelby-n (Matt Demon) és Ken Miles-on (Christian Bale) keresztül mutatja be az autóversenyzés legizgalmasabb korszakát. A film központi eleme az 1966-os Le Mans futam, ahol 24 órányi folyamatos vezetés mellett kell a lehető legtöbb kört megtenni. Itt dől el végleg a csata az olasz Ferrari és az amerikai Ford között, azonban a pilótáknak a csapaton belüli ellentétekkel is meg kell birkózniuk.

Aki szereti a felpörgő motor búgását és a csikorgó kerekek hangját, annak nem fog csalódást okozni ez a film.

Azoknak is érdemes megnézni, akik szeretnének belelátni egy profi autóversenyző embert próbáló és kihívásokkal teli életébe. A produkciónak bár nagy része a valós eseményeket dolgozza fel, nem egy jelenete csak fikció.

Ilyen például az, amikor az öreg Ford kipróbálja a Ford GT40-es modellt vagy Shelby és Miles veszekedése.

Az sem igaz, hogy Henry Ford II ellenezte volna, hogy Miles elinduljon a Le Mans versenyen. A film másik nagy hibája, hogy dramaturgiai okokból a teljes 1965-ös évet kihagyták belőle. A történetnek bár sok kitalált eleme van, mégis egy nagyon izgalmas és fordulatos alkotás, amit érdemes megnézni.

A számolás joga (Hidden Figures) Ez a film a hidegháborús űrversenyt mutatja be az amerikai NASA oldaláról. Az oroszok éppen felküldték a Szputnyikot, így az USA-ban általános pánik tör ki, aminek hatására azonnal embert akarnak küldeni az űrbe.

A történet a NASA-nak dolgozó három afroamerikai nő szemszögéből meséli el az eseményeket. Mindegyiküknek jelentős részük volt abban, hogy a küldetés sikerrel végződjön. A főszereplő Katherine Goble (Taraji P. Henson), aki matematikusként az összes kollégáját megszégyenítő sebességgel és pontossággal képes számolni. Két társa és barátja mérnökként, illetve csoportvezetőként dolgozik a NASA-nál. A történet nagyon hitelesen mutatja be azt a feszültséget, amit a szovjetekkel való rivalizálás okozott az USA-n belül. Ezen kívül a filmen keresztül betekinthetünk a kor általános rasszizmusába és hímsovinizmusába is. A három főszereplőnek rengeteg akadályt leküzdve kell érvényesülniük, hogy részt vehessenek az ország űrprogramjának sikerre vitelében. A történet két elemét leszámítva egészen jól igazodik a valósághoz. Az egyik ilyen a NASA kitalált dolgozói, akikre azért volt szükség, mert annyira sokan dolgoztak a programon, hogy azt lehetetlen lett volna megjeleníteni egy filmben. A másik a rasszizmus kérdése, amit dramaturgiai okokból sok helyen felnagyítottak. Maga Katherine Goble is azt nyilatkozta később, hogy az űrügynökségen belül nem tapasztalt ilyen szintű diszkriminációt. Ugyanakkor a munkahelyén kívüli megkülönböztetés, a szegregált buszok, mosdók és ivókutak a valóságban is léteztek az ’50-es, ’60-as évek Amerikájában.

Sully – Csoda a Hudson folyón (Sully)

Az utolsó és egyben a leginkább a valóságnak megfelelő film a „Sully – Csoda a Hudson folyón” című alkotás. A történet a US Airways egyik repülőjének 2009. január 15-i körülbelül 6 perces útját és annak következményeit dolgozza föl. A belföldi járat repülését egy madárraj zavarta meg, aminek következtében kényszerleszállást kellett végrehajtani. A főszereplő természetesen a pilóta, Chesley ”Sully” Sullenberger (Tom Hanks), aki a mai napig köztiszteletnek örvend az Egyesült Államokban. A film azonban nem csak a kapitány hősies helytállását mutatja be, hanem az ellene folyó szövetségi vizsgálatot is. Sok emberben felmerült ugyanis a gyanú, hogy a pilóta nem a legjobb döntést hozta meg a kritikus pillanatban, amivel megkárosította a légitársaságot és veszélyben sodorta a 155 fedélzeten tartózkodó személy életét. A film drámai jelenetekkel mutatja be a repülőgép rövidre sikeredett útját, amiben az többször is pár száz méteres közelségben halad el New York lakott területei felett. A történetet és a szereplőket szinte teljesen a valósághoz igazították, a repülő útját és leszállását pedig a gép feketedobozának és a kiérkező mentőegységek felvételeinek köszönhetően szintén jól tudták rekonstruálni. A filmmel kapcsolatban felmerülő egyetlen kritika a Nemzeti Közlekedésbiztonsági Hatóság aránytalanul gonosz bemutatása, akik a filmben szinte boszorkányüldözéshez hasonló vizsgálatot folytatnak a hős pilóta ellen.