A lengyel-magyar barátság napjának margójára

B6 A két nép baráti kapcsolatainak emléknapját március 23-án ünnepeljük. Honnan ered ez a mély kötődés a lengyelek és a magyarok között? Történelmünket összehasonlítva, nem nehéz megtalálni a magyarázatot. Én most egy rövid – sorozatnak szánt – áttekintésre vállalkozom az ünnep kapcsán.

Kezdjük a múlt ködébe vezető történetekkel. A Csodaszarvas legendája közismert monda, mely szerint Hunor és Magor testvérpárt - akiktől a monda szerint a hunok és a magyarok származnak - új, letelepedésre alkalmas területre vezette vadászatuk közben egy szarvas. Lech, Czech és Rusz testvérek története hasonlóan elterjedt nem csak a nyugati- és keleti szlávok körében, de még a délszlávoknál is megtalálható. Tehát a mítosznak rengeteg változata létezik, vagy az oroszok, vagy a csehek, vagy akármelyik más kisebb-nagyobb szláv nép eredetét meséli el. Én most a lengyel változatot osztanám meg veled. A történet három vadászó testvérről szól, akik mind saját zsákmányukat követve más-más irányba indultak el. Czech nyugat, Rusz kelet, Lech pedig észak felé vette az irányt. Lech a vadászat során szembe találta magát egy hatalmas, vad, fehér sassal, aki a fészkét védte a betolakodóktól. A lenyugvó nap vörös sugarai között felemelkedő madárban Lech jó jelet látott, ezért ott telepedett le, s nevezte el a fejedelmi várat Gnieznónak (a gniazdo lengyelül fészket jelent). Lengyelország címere is innen ered, a vörös mezőben szárnyait széttáró fehér sas. A legendákon túl népeink történelme is szolgáltat meglepő párhuzamokat: I. Mieszko és fia I. (Vitéz) Boleszláv ijesztően hasonló szerepet töltenek be a lengyel történelemben, mint a mi Géza fejedelmünk és I. (Szent) István királyunk. Mieszko, a legendákba veszett Piast földművesből lett fejedelem leszármazottja, rendelkezett a legnagyobb területtel és hadsereggel a pogány lengyel törzsek közül. 955-ben a bajor herceg Augsburg mezején legyőzte Közép-Európa legrettegettebb hadseregét, a magyarokat, s jutalma nem volt kisebb, mint a Német-római Birodalom császári címe. Mikor a szláv területekre térítő papokat küldtek, Mieszko önként kereszteltette meg magát és népét, mintsem, hogy erőszakkal térítsék meg őket. A keresz16 ténység felvételével viszont nem járt együtt az egyházi hierarchia kiépülése. Mindössze egy apostoli püspökség jött létre Poznańban. Neki még nem sikerült a lengyel egyházat önállóvá tennie, a német egyháztól csak a fia, Boleszláv uralkodása alatt vált el. Boleszláv trónra kerülését három évig tartó trónharcok követték, viszont 995-ben már erős hatalommal bírt, és Istvánhoz hasonlóan a meg nem keresztelkedett törzsek ellen vonult a német császár oldalán. A Vitéz jelzőt viszont nem a pogányok elleni térítő háborúkért kapta.

Elfoglalta a Balti-tenger melletti Pomeránia vidékét, majd a cseh kézen lévő Krakkót. A hadakozások ellenére szem előtt tartotta az önálló egyházszervezet kialakítását. A Gnieznói püspökség felszentelésén, a német császár Szent Móric lándzsájának a másolatával ajándékozta meg Boleszlávot. Ezzel elismerte, legalizálta Boleszláv lengyelországi uralmát, akinek felszentelt koronája nem volt, a legenda szerint ugyanis a neki szánt koronát a pápa végül I. Istvánnak küldte el. Ettől függetlenül Boleszlávnak sikerült a lengyel egyházat elkülönítenie a némettől, s közvetlenül a pápa fősége alá rendelni. A német császár halála (1002) után három hadjáratot is indított a Birodalom különböző részeiért. Megszerezte Csehország nagyrészét, egészen a Dunáig is elért hódítása, még Istvánnal is hadakozott felvidéki várakért. 1018-ban békét kötött mind a németekkel, mind a magyarokkal, és a keletre fekvő Kijevi fejedelemség ellen vonult. Kijev ostromában már magyar katonák is segédkeztek. Boleszláv vejét Szvjatopolkot tette meg Kijev nagyfejedelmévé. Bár ez nem tartott sokáig ugyanis hatalmát nem tudta megtartani, elűzték s mikor Boleszlávhoz ment segítségért, ő inkább a régi fejedelmet támogatta, akit ő maga fosztott meg a trónjától. Uralkodása végére sikerült elérni azt, hogy a pápa által felszentelt koronával koronázzák meg. Ezzel függetleníteni akarta magát a császári „pártfogástól”. Sajnos függetlenségét nem élvezhette sokáig, két hónappal később meghalt. Wikipedia.org, „LENGYEL-MAGYAR TÖRTÉNELMI OLVASÓKÖNYV POLSKO-WĘGIERSKA CZYTANKA HISTORYCZNA” Biernacki Karol, Rotár Krisztina, Lengyel-Magyar Kulturális Egyesület – Szeged (2018)