Mátrai zajoska – Élménybeszámoló a Fekete Zaj fesztivál 2021 első napjáról Általában, ha valami új dolog kipróbálásáról van szó, akkor nem kell kétszer kérni, sőt, magamtól megyek az új élethelyzetekbe, társaságokba. Néha viszont – bár tudom, hogy élvezném az adott programot – hiányzik az a bizonyos kezdő lökés, a komfortzóna határán való átlépés. Így volt ez a Fekete Zajjal is: bár már több éve ajánlották, valahogy sosem sikerült úgy szervezni a nyarat, hogy eljussak rá. Idén viszont egy hirtelen ötlettől vezérelve leadtam a jelentkezésemet a fesztivál első napjára, mint fotós. Szinte már el is felejtettem a dolgot, amikor egyszer csak jött az akkreditáció, így elkezdtem megszervezni életem első koncertfotósként eltöltött napját. Lina
A fesztivált augusztus végén rendezték, én a nyitónapon, augusztus 18-án szerdán voltam. A helyszín a mátra-sástói kemping, ami kellemes másfél óra távolságra található Budapesttől. Néhány órával a nyitás után értünk oda, már a buszról leszállva is egy bizonyos fokú nyugodtság fogott el. Belépve a fesztivál területére szinte rögtön magával ragadott az előkészületek nyüzsgése: a színpadokon zenekarok próbáltak, a fesztiválozók épp a szálláshelyeiket foglalták el, vagy aki ezen már túlesett, az éppen nyitó pultok valamelyikénél vizsgálta meg közelebbről a logóval ellátott re-poharakat. Friss „zajongó” létemre sem éreztem magamat kívülállónak: a fák között kószáló emberek stílusa az alternatívtól a goth-on át a neonszínekig mindent lefedett, bármerre néztem, mindenhol ugyanúgy mosolygó, a tiszta levegőt és az aktív kikapcsolódást élvező embereket láttam. A fesztivál területe nem csak a kempingből állt: mellette a településnek is nevet adó Sástó közepén, különböző fényhidakkal övezve eljuthattunk a Kacsatónia névre keresztelt szabadtéri installációhoz. Itt különböző alternatív audiovizuális élményekkel és kipróbálható hangeffektekkel várták az ide tévedőket, de a többi napon pódiumbeszélgetések és közös zenélések is voltak itt. Kicsit tovább kalandozva a kempingen kívül, néhány perc sétára található egy kilátó, ami már önmagában is érdekes látványt nyújt a maga élénksárga színével. A környező erdőben a kalandra vágyók túrázhattak, a tó mellett elterülő réten pedig kisebb-nagyobb társaságok piknikeztek. Visszatérve a fesztiválra a programfüzet kinyitása nélkül tudni lehetett, hogy mi történik: a színpadok előtt kisebb tömegek gyülekeztek, az első bandák megkezdték koncertjeiket. Három színpad közül is választhatott az ember: a Nagyszínpadon az este fő fellépői, az Osztálykirándulás és a Delta színpadon kisebb, specifikusabb szubkultúrákhoz tartozó előadók léptek fel. Innentől kezdve számomra nem volt megállás: koncertről koncertre, színpadárokból tömegbe mászkálva próbáltam megörökíteni az
est legszebb pillanatait és persze élvezni a zenét. Csak hogy néhány nevet említsek, aznap este koncertet adott többek között az Analog Balaton, a The Devil’s Trade és a Psychedelic Rainbow Warrior Peace Force is. (Igen, ez egy létező formáció, ha szeretnétek egy kis indokolatlan jó hangulatot csempészni a szürke napjaitokba, akkor érdemes belehallgatni valamelyik mixükbe.) Egészen különleges élmény volt olyan előadókat fotózni, akiknek a koncertjein nem is olyan régen még csak a közönség egyik tagjaként vettem én is részt, itt pedig egy gép mögül, néhány méterrel közelebbről készíthettem azokat a bizonyos koncertfotókat, amiket az ilyen esték után mindenki mosolyogva néz vissza. Mit ne mondjak, szerelem volt első képkockára. Természetesen vittem magammal az analóg fényképezőmet, már csak az emlékgyűjtés egy alternatív módjaként is. Az ezzel készült képeim egészen érdekes, az esti órákban nagyon „zajosak” lettek. A nap végét a hajnali fél háromkor a fesztivál bejárata elé begördülő busz fékcsikorgása jelezte, ami a táncolásban és éneklésben megfáradt fesztiválozókat hozta vissza Budapestre. Mire éppen világosodni kezdett, mint egy nagyon furcsa álmot magam mögött hagyva belezuhantam az ágyamba; utolsó gondolatként pedig már csak annyi jutott eszembe, hogy jövőre nem csak egy röpke napra lesz belőlem is Zajongó.
