APOSTOL MAGAZIN | 2022. DECEMBER

„Jézus

világosságul jött a világba, és szeretné beragyogni a szívünket és az értelmünket adventben is.”

Interjú Kránitz Mihály professzorral

(6–9. oldal)

ÜZENET

Istenember

Az Isten Fia test szerinti születésének ünnepére készülünk. Az örök Isten második isteni személye értünk emberré lett, az Ige megtestesült. Ezt a hittitkot értelmünkkel nehezen tudjuk megközelíteni, de mégis közel áll emberi érzelmeinkhez és tapasztalatainkhoz. Hiszen a legbensőségesebb ünnep számunkra a karácsony, amikor felidézzük a végtelen Isten kis gyermekként való születését. Az öröktől fogva létező, rejtőzködő Isten jött közénk. Szent János evangéliumának

Előszava így mondja ezt el: „ 1 Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige,  2ő volt kezdetben Istennél.  3 Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett.”

(Jn 1) Az evangélista felfoghatatlan természetfeletti dolgokról beszél. És mégis felfoghatóvá válik mindez, az Ige a tapasztalati világ része lesz: „ 9 (Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít.

10 A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ… 14 S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.” (Jn 1) Szent Lukács evangéliuma az Angyali Üdvözlet jelenetében szól arról, hogy az Isten Fia születik meg az édesanyává kiválasztott Máriától. Ezt Gábor főangyal közli a Szent Szűzzel: „ 35 Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni.” (Lk 1) És ez a természetfeletti küldött természetes emberi módon világra jött: „ 4 József is fölment Galilea Názáret nevű városából Júdeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott,  5hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt.  6 Ott-tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. 7 Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson.” (Lk 2) Karácsonykor olyan ajándékot kapunk Istentől Szent Fia személyében, aki egyszerre égi és ugyanakkor földi, megközelíthetetlen fölségű és mégis emberközeli Emmánuel (velünk az Isten), minket égbe emelő és közénk leereszkedő, felfoghatatlan és kisbabaként ringatható, láthatatlan és fényes ragyogást teremtő.

Karácsony titkából sok hitigazságot megismerhetünk és beláthatunk. A láthatatlan Isten Jézus személyében láthatjuk, hiszen látható emberi valóságban jelent meg nekünk: „Aki engem látott, az Atyát is látta.” (Jn 14,9) Jézus ábrázolható is, képet készíthetünk róla. Erről így tanít a Katekizmus: Az Egyház azt is kezdettől fogva elismerte, hogy Jézus testében Isten, aki „a maga világában láthatatlan, a mi világunkban láthatóvá lett”. Valójában Krisztus testének egyéni vonásai

Isten Fiának isteni személyét fejezik ki. Ő ugyanis emberi testének vonásait annyira magáévá tette, hogy szentképen megfestetten tisztelhetők, mert a hívő, aki az ő képét tiszteli, „benne a megfestett személyt imádja”. (KEK 477) Amikor hitünk titkairól gondolkodunk, feltehetjük a kérdést: Miért lett testté az Ige? Az Egyház e kérdésre a következő válaszokat adja: A Nicea-konstantinápolyi hitvallással válaszolunk, amelyben megvalljuk: „Értünk, emberekért és a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből, megtestesült a Szentlélek erejéből, Szűz Máriától, és emberré lett.” (KEK 456) Az Ige testté lett, hogy minket Istennel kiengesztelve üdvözítsen: „Isten szeretett minket és elküldte Fiát engesztelésül a bűneinkért” (1Jn 4,10).

„Az Atya elküldte a Fiút a világ Üdvözítőjéül” (4,14).

„Ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket” (3,5): „Orvosra volt szüksége természetünknek, mely betegségben sínylődött. Fölemelőre szorult az ember, aki elesett. Elevenítőre szorult az, aki kiesett az életből. A jóhoz visszavezető szorult az, aki elveszítette a jóban való részesedést. A világosság jelenlétére szorult az, akit sötétségbe zártak. Megváltót keresett a fogoly, támaszt a megbilincselt, szabadítót az, akit a rabszolgaság igája görnyesztett. Vajon értéktelen és jelentéktelen dolgok-e ezek, melyek arra indították Istent, hogy leszálljon emberi természetünk meglátogatására, amikor az emberiség oly nyomorúságos és szerencsétlen állapotban volt?” (Nisszai Szent Gergely) (KEK 457) Az Ige testté lett, hogy így mi megismerjük Isten szeretetét: „Az Isten szeretete abban nyilvánult meg bennünk, hogy Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk” (1Jn 4,9). „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne ves zszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16). (KEK 458) Az Ige testté lett, hogy a szentség példaképe legyen számunkra: „Vegyétek magatokra igámat és tanuljatok tőlem...”

ÜZENET

(Mt 11,29). „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet, senki sem jut az Atyához, csak énáltalam” (Jn 14,6). És a színeváltozás hegyén maga az Atya parancsolja: „Őt hallgassátok” (Mk 9,7). Ő csakugyan a boldogságok modellje és az új törvény normája: „Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket” (Jn 15,12). Ez a szeretet megköveteli, hogy az ő nyomában járva odaadjuk önmagunkat. (KEK 459) Az Ige testté lett, hogy bennünket az „isteni természet részeseivé tegyen” (2Pt 1,4): „Isten Igéje azért ember, és aki Isten Fia, azért lett az ember fiává, hogy az ember Isten Igéjével egyesülve és a gyermekké fogadást fölfogva Isten fiává legyen”. (Szent Iréneusz) „Ő azért lett emberré, hogy mi istenekké váljunk.” (Szent Atanáz) „Isten egyszülött Fia, mert istenségének részesévé akart tenni minket, magára vette természetünket, hogy emberré lévén az embereket istenekké tegye.” (Aquinói Szent Tamás) (KEK 460) Emberi életünkben képesek lehetünk Krisztus emberi példáját követni, amit emberként megélt közöttünk. Erre emlékeztet Szent Pál Filippi-himnusza: „ 5 Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt.  6 Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell,  7hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember.  8 Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2) A Zsidókhoz írt levél ugyanerről a misztériumról mondja: „ 5Ezért nyilatkozik így, amikor a világba lép: Áldozatot és felajánlást nem kívántál, de testet alkottál nekem.  6 Nem kedves előtted az engesztelő és égőáldozat.  7Akkor így szóltam: Íme, jövök, Istenem, hogy teljesítsem akaratodat, amint a könyvtekercsben rólam írva van.” (Zsid 10) A II. Vatikáni Zsinat tanítása így foglalja össze a fenti hitigazságokat: „Isten Fia (...) emberi kézzel dolgozott, emberi értelemmel gondolkodott, emberi akarattal cselekedett, emberi szívvel szeretett. Szűz Máriától születvén valóban egy lett közülünk, a bűnt kivéve mindenben hasonló lett hozzánk.” (Gaudium et spes, 22)

A megtestesülés valósága által megteremthetjük az istenhit és az emberi tudás összhangját is. A történelemben sokan megkísérelték szembe állítani a hit és a tudomány jelenségét, mintha azok kizárnák egymást. Ellentétként értelmezik, s a hitet valami álmodozásnak, valami mesének gondolják, míg a tudomány az emberi ész, az értelem tevékenységének a gyümölcse. Egyes irányzatok helytelenül leértékelik a vallásos embereket, mintha semmi köze nem lenne a hit világának az ember tapasztalati életéhez. Ezek szerint csak a látható, a mérhető, kézzel fogható dolgok léteznek.

Ezt képviseli az anyagelvűség szemlélete, ezzel szemben a hit világa a természetfelettire irányul. Fontos tudnunk, hogy a hitnek a kérdései és a tudománynak kutatásai különböző területekre irányulnak. Ha matematikai fogalmakkal élünk, azt kell mondanunk, hogy nincs közös nevező, mert más az, amit a hit vizsgál, tanít és megvall, és más dolog az emberi tudomány. Ez utóbbi valóban értelmi tevékenység, és ennek meg

vannak a mérhető eredményei. Evilági megközelítésben a tudomány fogalmát így határozzák meg: A tudomány a bennünket körülvevő világ megismerésére irányuló tevékenység és az ezen tevékenység során szerzett igazolt (tesztelt vagy bizonyított) ismeretek gondolati rendszere. A tevékenységnek bárki által megismételhetőnek kell lennie és végeredményben azonos eredményre kell vezetnie ahhoz, hogy az eredményt tudományos eredménynek nevezhessük. Rendszerezett tudás, amely egységbe foglalt, alaptörvényekre fektetett tények összessége. Régies értelemben tudománynak, filozófiának vagy bölcseletnek nevezték a megismerő tevékenységek minden formáját, így a szűkebb (mai értelemben vett tudományágakon kívül) a művészeteket, a világnézeti gondolkodást, vallásos és mitológiai tanokat, szakmai tapasztalatokat, technikai ismereteket, megfigyeléseket, elmélkedéseket. A megismerés útjainak tekintették többek között a rációt, emóciót, intuíciót, meditációt és az imát is.

A hit tehát a természetfelettire irányul és sajátos szemléletet alakít ki a hívő emberben, mégpedig azt, hogy a természetfeletti és örökkévaló dolgok fényébe állítsa az evilági értékeket, azoknak a szemléletét. A hit világa nem a tapasztalati jelenségeket vizsgálja. Azt mutatja meg, hogy Isten jelen van az általa teremtett világban. Köztünk élő Isten, velünk van. Isten keresi azokat, akik szeretik Őt. Ezért jött közénk Szent Fiában. Bensőségesen írja le a Jelenések könyve a hit világát, hogy az Jézusnak befogadása, ajtónyitás a természetfeletti küldött előtt, az Isten világa előtt: „ 20 Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem.” (Jel 3) Így cselekedett a bűnbánó vámos, Zakeus. Az ő példája kifejezetten megmutatja azt, hogy miben különbözik a tapasztalati dolgok és a hit világa. Míg Zakeus ott ül a pénzváltó asztalnál és az anyagi dolgokkal, haszonszerzéssel foglalkozik, addig ő a mérhető javak szemléletében él. Igyekszik minél többet számolni a maga zsebébe, másokat megkárosít, ez az evilágiság érdeke. Mikor azonban elrejtőzik a vadfügefa lombjai között, mert keresi Jézust, akkor megváltozik szemlélete. Ajtót nyit Jézusnak, befogadja házába, és engedi, hogy vendége legyen. Nem csak szemléletmódja, hanem egész élete megváltozik. Hogyha ezeket a szentírási példákat jól megértjük, megfontoljuk, akkor eszünkbe sem jutna, hogy szembe állítsuk az evilágit és a természetfelettit, a tapasztalatit és a megközelíthetetlent. A mi teendőnk az, hogy ebben a világban élve, a mindennapi mérhető, tapasztalati dolgok között közelebb kerüljünk az Úrhoz. Jelenléte hassa át, és szentelje meg földi teendőinket és erőfeszítéseinket. A megtestesült Ige születési ünnepe teremtse meg a mi életünkben is e kettős dimenzió teljes összhangját.

Lelkipásztori szeretettel:

Dr. Szederkényi Károly Miklós esperes-plébános, az Apostol Televízió műsorigazgatója

PÁL FILOZÓFIÁJA: A KERESZT BÖLCSESSÉGE

Pál apostol leveleiből világos számunkra, hogy gyakran filozófiai fogalmakat, klasszikus idézeteket és sajátosan görög érvelési módszereket használ. Központi gondolkodásában felfedezhetők még sztoikus elemek is, például a lelkiismeret felfogásában, a természettörvényre vagy a közömbös cselekedetekre való utalással. A diatribé vagyis a vitairat stílusát felhasználja és alkalmazza a filozófiai jellegű vigasztalás műfaját is. Mindez a hellén kultúra érett elsajátítását jelenti, úgy mint Pál kortársa, alexandriai Filón esetében látható. Pál abban a görög kultúra adottságaiban értelmezi a Bibliát, amelyben maga is teljes egészében él. Természetesen ismeri a zsidó hagyományt, de a kortárs görög gondolkodás is a sajátja. Teljesen világos Pál számára hogy az önmagáért alkalmazott filozófia, a gőgös felsőbbrendűségi érzés teljességgel idegen a krisztusi tanítástól, amelynek központi eleme a kereszt. Ezért fogalmazza meg az első korintusi levélben a kereszt bölcsességét és Istennek azt a stílusát, amely azok számára, „akik elvesznek balgaság, nekünk azonban, akik üdvözölünk Isten ereje”. (1 Kor 1,18) Az apostol megszólítja a világ tudós embereit és utal Izajás próféta jövendölésére, mely azok okoskodását cáfolja, akik úgy gondolták, hogy a gondolkodás eszközeivel majd hatalomhoz jutnak: „Le rontom a bölcsek bölcsességét, s az okosak okosságát meghiúsítom (Izajás 29,14). Hol marad a bölcs? – kérdezi Pál – Hol az írástudó? Hol az evilági tudás szószólója? (1Kor 1,20) Számon kéri a magukat sokra tartó értelmiségi személyeket és még azokat is a kereszttől távolinak állítja be, akikhez éppen a kereszt bölcsessége szólt, mert „a zsidók csoda jeleket kívánnak, a görögök meg bölcsességet követelnek”. (1Kor 1,22)

Mit jelent a hát a kereszt szava? Természetesen ezt hívő összefüggésben említi, s nem pedig egy racionális fogalmi rendszerben. A keresztről szóló beszéd nem azonosítható egy vallásfilozófiával. Pál balgaságnak mondja, hogy egyesek megütköztek a szavain, azok, akik csak a gondolat szintjén foglalkoztak a természetfölötti megismerésével. A hitben azonban, amely egy személyes kapcsolat, nem születik ítélet a másikkal szemben, nem követel bizonyítékokat, hanem egyedül Isten színe előtt áll és várja az ítéletet. Ebben az érte -

lemben ez egy misztikus tapasztalat, melyet nem tudunk kidolgozni pusztán a logika alapján. Pál apostol a rómaiakhoz írt levélben kijelenti, hogy „ami megtudható Istenről, az világos mindenki számára, mert ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk.” (Róm 1,19-20)

A páli beszéd a kereszt tanításáról szól. Balgaság azok számára, akik elvesznek. Ő maga nem a teológia keretében gondolkodik, ekkor még ez nem is létezett, hanem a tanítás összefüggésében, s így nem a dicsőséget és a keresztet állítja szembe, hanem a világ bölcsességét és a kereszt balgaságát. De mit is akar mondani ez, hogy a keresztről szóló tanítás, a kereszt logosza balgaság? Az ókorban a keresztre feszítés borzalmas kivégzési mód volt. A kereszt tehát valóban gyalázatos. A kereszt szava ellentmondásos. Azonban éppen azért, mert Jézussal van összefüggésben, aki az Isten Fia, lehetetlen megragadni. Megközelíthetjük úgy is, hogy a kereszt tanítása arról a keresztről szól, mely a gyalázaton és az elvetettségen túl a Messiás páratlan személyét mutatja be. De beszélhetünk arról is, hogy erről a keresztről származik a tanítás, egy olyan tanítás, amely ebből az alapeseményből fakad, és Pál be -

KRÁNITZ MIHÁLY: SZENT PÁL NYOMÁBAN – 12. RÉSZ

széde egy olyan hagyományhoz kapcsolódik amelynek itt van az eredete. De értelmezhetjük úgy is a kereszt tanítását, ami egy olyan szó, olyan kijelentés, amely maga is beszédes, és éppen ezért maga a kereszt a szó, a keresztesemény is egy logosz, egy ige, egy tanítás, és Pál ennek a beszélő keresztnek a szóvivője. Túl a látvány inkább taszító voltán ez a kereszt, ahogy Pál fogalmaz „nekünk akik üdvözölünk Isten szeretetét tárja fel”, bármennyire is felfoghatatlan és emberi törekvéssel elérhetetlen. Mégis itt nyilvánul meg a Messiás, és enélkül a hit valóban csak egy múló gondolat lenne, egy emlékezés. Engedjük, hogy megszólítson minket a kereszt, hagyjuk beszélni, hogy megértsük itt a Messiást, a megjövendölt királyt, aki azért jön, hogy megszabadítsa népét és helyreállítsa az igazságot. Mi egy „megfeszített Messiást hirdetünk” (1 Kor 1,23) A kereszt tanítása nem egy kudarc elbeszélése, hanem egy győzelem szinte megdöbbentő kijelentése. Ám a folytatást is látni kell, hogy a feltámadásban a Messiás legyőzte a halált, ő aki megalázta magát, engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszt halálig, ezért Isten őt felmagasztalta”. (Fil 2,8-9) Hogyan érthetjük meg filozófiailag ezt az eseményt? Mit akar mondani azzal, hogy „Isten megmutatta hogy a világ bölcsessége balgaság?” (1Kor 1,20) Ez talán a filozófia ellen szól és akkor a teológiának is komolyan véve az apostol szavát a filozófiát balgaságnak kell tekintenie?

Pál ezzel összefüggésben nyíltan kimondja, hogy „tanításom nem a bölcsesség elragadó szavaiból áll hanem a Lélek és az erő bizonyságából.” (1Kort 2,4) Pált tehát filozófia ellenesnek kell beállítanunk vagy elfogadnunk? Bizonyára nem, hiszen a görög bölcsesség minden eszköztárát alkalmazza, beleértve a retorikát is. De meghaladja a világ bölcsességét. Összességében ellenfele nem sajátosan a filozófia, hanem inkább az okoskodó szofista, aki azt véli hogy mindent tud és látjuk hogy Pálnál ez a magatartás a régi világhoz kapcsolódik, amely ellenáll a Messiás újdonságának. Ez a világ bölcsessége, a régi ember, aki úgy gondolja, hogy a bölcsesség régi tömlőjébe befogadhatja a Messiás újdonságát. Pál őszinte vallomás tesz, hogy „a tökéletesek körében mi is bölcsességet hirdetünk, de nem ennek a világnak a bölcsességét, hanem Isten titokzatos rejtett bölcsességét.” 1Kor 2,6-7) Az ő tudását a Lélek tárja fel, mert „a Lélek mindent átlát még Isten mélységeit is” (1Kor 2,10) és Pál itt már nyíltan beszél: „mi nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentől eredő Lelket. Erről beszélünk, de nem az emberi bölcsesség tanította szavakkal, hanem ahogy a Lélek tanít lelki embereknek lelkieket nyújtva.” (1Kor 2,12-13) Épp ezért hit nélkül nem érthető az evangélium és Jézus szava sem. Pál itt már megkülönbözteti a testi embert, aki balgaságnak tartja a keresztény tanítást, „nem képes megérteni, mert lelkileg kellene megítélnie.” (1Kor 2,14-15) Pál ezért óvja hallgatóit, az első keresztényeket: „Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi

hagyományon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson.” (Kol 2,8) Pál egyébként sohasem használja a filozófia kifejezést és nem is hadakozik egyetlen filozófiával sem, ellenben mesteri módon almkalmazza a filozófiát mint módszert. Pál nem szónok, nem filozófus, de nem is kell őt filozófus ellenesnek felfogni. Ő egy teljesen új tapasztalatot kíván megfogalmazni, de ehhez az ismert nyelvezetet kell használnia. Ezért Pál szavai új értelmet, új értelmezést hordoznak. Magát a nyelvet és a gondolkodásmódot alkalmazza, felhasználja és ezzel átalakítja a kereszt szava alapján. Ezen a kifejezésmódon Pálnak dolgoznia kellett, mégpedig épp az uralkodó kultúrával szemben. A görög bölcsesség elutasítása nem jelenti az értelmesség elutasítását, hanem egy másik tanítás lassú megszületését, egy új értelmességet, egy új bölcsességet: a kereszt tudományát. Ha Pál küzd is a világ okosságával szemben, ezt azért teszi, hogy „Isten titokzatos rejtett bölcsességét” tárja fel mindenki számára (1Kor 2,7) és helyet adjon ennek a bölcsességnek. Úgy olvassuk tehát Pál apostol leveleit, hogy közben engedjük magunkat megérinteni az isteni bölcsesség által, hogy így egyre mélyebb hitre jussunk és közösen valljuk meg az „Atyaisten dicsőségére hogy Jézus Krisztus az Úr”. (Filippi levél 2,11)

Kránitz Mihály

Interjú Kránitz Mihály professzorral

„Jézus világosságul jött a világba, és szeretné beragyogni a szívünket és az értelmünket adventben is.”

Dr. Kránitz Mihály teológus professzorral, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi karának tanszékvezetőjével beszélgettünk, aki a történelem, nyelvek, zenei pálya gondolata után a Jóisten mellett kötelezte el magát. Szent Pál élete, az ökumené, valamint az egyetemi tanítás itatja át az atya életét és jellemét.

1989-ben szenteltek pappá, harminc évesen. Mikor tudatosult Benned a papi hivatásra való késztetés?

Minden a családomban kezdődött. A szüleim vallásosok voltak és két testvéremmel együtt mindig vittek bennünket templomba. Vidékről származott édespám és édesanyám is, magukkal hozták azt az emberi magatartást, vallási katolikus szellemet, amit otthon megtapasztaltak. A következetesség, a közös imádság, a templomba járás adott alapot nekem, de fontos volt, hogy ne csak külsőleg sajátítsam el mindezt, hanem legyen egy döntésem is a Jóisten mellett. Minden gyermek megél valamiféle misztikumot az életében, ami vonzza őt, engem már kis ministráns koromban vonzottak az egyház visszatérő szertartásai, a zarándoklatai. Olyan papok közelében nőttem fel, akik meghatározták ezt az időszakomat, egyfelől világi papok közelében, de ferences szerzetes papok közelében is, Szentendrén. Kamaszkoromban, az érettségi után elbizonytalanodtam: mi lesz belőlem? hova fogok jelentkezni? Érdekelt a történelem, a nyelvek, de a komolyzene is. Éppen az érettségi utáni nyáron kezdtem el a kántorképzőt. Megismerhettem a zenének a belső világát, rejtelmeit, zenészeket az egyházzenészekkel együtt. Az érettségit követő évben jelentkeztem az ELTÉ-re töri – francia szakra, ahova sajnos nem nyertem felvételt, hiszen kevés jelentkezőt vettek fel, pláne én egyházi iskolából jöttem. Ezért ezután a zenében mélyítettem el a tudásomat, elkezdtem vadászkürtön játszani. Játszottam a pedagógus zenekarban és az óbudai kamarazenekarban is. Felvételiztem a konziba zenei szakra, de tudásom még nem volt elég ahhoz, hogy felvegyenek. Így hát az érettségi után öt év telt el – a kántorképzővel és vadászkürözéssel együtt öszszesen - amíg megerősödött bennem az a hívás, amit úgy érzem, hogy kezdettől fogva velem volt. Azt gondolom, hogy a Jóistennek a meghívásom tervben volt, ahogyan Izajás és Jeremiás próféta is mondja: „Már anyád méhétől fogva meghívtalak.” Minden embernek van egyfajta rendeltetése, és hogyha valaki ezt felismeri akkor abban lehet igazán boldog, még hogyha nehéz is és felelősséggel jár.

Mi a papszenteléskor választott jelmondatod?

Papi jelmondatomat Szent Pál intézte Timóteusnak: „Isten erejében bízom, aki a szent hivatásra meghí-

vott, nem tetteim alapján, hanem saját elhatározásából és kegyelméből.” Ez a mondat hatással van életemre és mindennapjaimra.

Jelmondatod Szent Pálhoz kapcsolódik. Továbbá, havonta megjelenő magazinunkban külön szerepet kap egy rovat, „Pál apostol nyomában” címmel, amelynek gondolatait, megírását Neked köszönhetjük. Közel áll a szívedhez Szent Pál személye?

Felkérésre kezdtem el írni az Apostol magazinban megjelenő állandó rovatot, és nagy örömmel töltött el ez a megkeresés. Ha már Apostol TV, akkor János, Péter, Jakab mellett csakis Szent Pálra gondolhatunk, aki az én szívemhez különösen közel áll és nagyon motivál engem. Gazdag személyiség volt, aki, a zsidóságot is ismerte, a hellén világban nőtt fel, ezért görögül is nagyon jól beszélt, ismerte a görög filozófiát, irodalmat. Mindez az idézeteiből, gondolkodásmódjából is kitűnik. Teológiai „főiskolára” járt Jeruzsálembe. Mindent elsajátított, amit csak lehetett és olyan jó tanuló volt, hogy a keresztények üldözésével bízták meg. A „pálfordulás” világította rá az egész világ rendeltetésére és arra, hogy minél több embert eljuttasson Krisztushoz. Amikor erre rájött, mindent átadott a Jóistennek. Az ő életében lett igaz az, amit Jézus Krisztus tanít: „Szeresétek egymást, ahogy én szerettelek benneteket” és vállaljatok áldozatot egymásért.

Pál úgy fogalmaz, hogy ő egy „eszköz” a pogányok megtérítésére, aki példát ad nekünk. Együtt tudott működni a kegyelemmel és vezetni tudta a népet, de nem úgy, hogy ő tartott mindent kézben. Ha egy városban létrejött egy közösség, felkért egy általa arra alkalmasnak tartott személyt, és rábízta a közösség jövőjét. Ilyen volt például Timóteus és Titusz.

Személyes kapcsolódásom is van Pál apostolhoz, már papként ugyan, de eljuthattam olyan helyszínekre, amelyek az ő életéhez kapcsolódnak. Misézhettem Tarsusban, ahol az apostol született egykor, jártam Efezusban, Athénban, Korinthoszban, Thesszalonikiben, Philippiben. Eljutottam Máltára, illetve korábban még, ösztöndíjasként két évet éltem Rómában, ahol Pál vértanúhalált halt.

Maradtak fenn élő közösségek azokban a városokban, ahol jártál? Érezted Szent Pál hatását?

A helyek, ahol jártam, őrzik az apostol emlékeit: az utcák és az alapkövek megmaradtak, és nagyon beszédesek. Közösségek a mai napra sajnos kihaltak arrafelé. Elszakadtak a hittől, az iszlám térhódításának áldozataivá váltak, vagy elmenekültek onnan a keresztények. Attól félek, hogy Európára is ez vár.

Veszélyezettnek látod a kereszténység sorsát?

Sajnos én is tapasztalom, hogy mi papok fogyunk folyamatosan és látom a jelenlegi helyzetet. Azonban amit kiemelnék, hogy a világi hívek segítsége nagyon sokat jelent számunkra. Nagyon hálás vagyok, amikor szerepet vállalnak az egyházban. Azt hiszem, hogy a Szentlélek dolgozik, és ha az embernek nem csak a szórakozás, gazdagodás és a sikerek egymásra halmozása a cél, akkor rájön, hogy az is fontos, hogy megismertesse a hitet az emberekkel.

Számos könyvet publikáltál. Milyen témájúak a műveid?

Könyveim a kinyilatkoztatásra, Isten szavára épülnek. Kezdetben az egyházatyák iránt különösen érdeklődtem, nagyon megmozgatott az őskereszténység története. A Hittudományi Karon doktori disszertációmat Órigenészről, az egyiptomi ókeresztény teológiai íróról írtam, amelynnek„A lelkiismeret fejlődése Órigenészig” címet adtam. Ezt később kiegészítettem a „Jézus lelke Órigenésznél” munkámmal, amelyet Rómában írtam. Másrészről, a már említett, számomra kedves Szent Pál apostol hatására született meg több írásom is. Benedek pápa 2008. júniusától 2009. júniusáig Pál

apostol évét hirdette meg. Ekkor írtam „A Szent PálÉvben a Népek Apostolának missziós útjain” kötetet. Egy másik könyvem címét Szent Ágoston ihlette, aki azt mondja: „Videte Paulum!”, vagyis: „Nézzétek Pált!” – nézzetek Pálra, kövessétek őt!

A harmadik témakör, amelyet még nem említettem, mégis alapköve az életemnek, az az ökumené. „A keresztény egység” és a „Hidak a vallások felé” összeállításokban erről írok.

Könyveid egyik témája az ökumené. Az MKPKÖkumenikus Teológiai Bizottság tagja vagy. Hogyan és miért csatlakoztál a Bizottsághoz?

1994-ben hívtak meg engem, én pedig elfogadtam a felkérést, mert fontosnak tartom a keresztény egységet. Nemrég egyetemünkön alakult egy ökumenikus kutatócsoport, amelynek az első konferenciája november 16-án volt. Különböző projekteket, és további emberek felvételét tervezzük ebbe a csoportban, amely már most nemzetközivé nőtte ki magát: egy francia, máltai, holland és román ortodox teológus csatlakozásával. A kutatócsoport neve az, amit Jézus az utolsó vacsorán kér: Ut Unum Sint!, ami azt jelenti, hogy: Legyenek mindnyájan egyek! Lesz honlapunk, valamint online folyóiratunk is, amely azonban csak angol nyelven fog megjelenni, hogy nemzetközi szinten terjeszthessük. Fontos megnéznünk, hogy Magyarországon a 19-20.században hogyan nyilvánult meg az egységre való törekvés, mert ha ezt tisztán látjuk, akkor könynyebben tudunk előre mozdulni.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezetője is vagy 1996 óta. Mit tanítasz az egyetemen?

A tárgyam az alapvető hittan. Ez foglalkozik Jézus tanításával, az egyházakkal, Jézus Krisztus személyével, a kinyilatkoztatással, vallásokkal, a hit filozófiai vagy gondolati megfogalmazásával, és ide tartozik a keresztény egység keresése is.

Mi az, amit a tanításon keresztül tanultál?

Kettő dolog jut eszembe. Habár közel harminc éve tanítok már, amellett, hogy a technika és a világ folyamatosan változik a kinyilatkozatás és az igazság nem változik. Isten mindig ugyanaz.

A másik, hogy a személyi kapcsolatok nagyon fontosak. Sokszor őrangyalnak érzem magam az egyetemen. Előfordul, hogy van, akivel lehet, hogy csak egyszer találkozom életemben, ezért minden találkozást komolyan kell venni, hogy megfelelően tudjon az ember segíteni a másiknak.

Tapasztalsz változást a jelenlegi fiatalok, és a korábbi egyetemisták között?

A változást leginkább a diákok létszámbeli csökkenésében tapasztalom. A rendszerváltást követően itt kilencszáz hallgató volt összesen a nappali - és levelező tagozaton, ez a létszám nagyjából tíz éve kezdett apadni. Ennek okai, hogy kevesebb a fiatal, sokkal többféle továbbtanulási lehetőség van, többféle szakirány az egyetemeken, illetve kevesen hallják meg a hívást. Technikai változást is tapasztaltam az évek során. Magamat már az idősebb generációhoz kell sorolnom, habár nem érzek változást magamon, teszem a dolgomat, a Jóisten pedig a tenyerén hordoz… Viszont azt látom, hogy jön egy új generáció, professzor - garnitúra utánam. Nem a gondolkodásmódban, inkább az új lehetőségek miatt mondom ezt, az internetvilágára és új technológiákra gondolva. Lehetőség van szélesebb körben megszólítani az embereket.

Mit gondolsz, mi az idei advent üzenete számunkra?

Minden adventben megjelenik egy – az aktuális évre szóló – kis füzetecském az adventről, minden napra szóló gondolatokkal. Az idei számnak azt a címet adtam, hogy Karácsonyi ragyogás. Jézus világosságul jött a világba, szeretné beragyogni a szívünket és az értelmünket is egyaránt, hogy helyesen lássuk a világot, önmagunkat és a világ betegségeit, az összetett helyzeteket, a háborút, a pandémiát. Küldetésünk, hogy

ismerjük fel Isten akaratát, mert ő számít ránk, hogy munkatársai leszünk az üdvösség hírének továbbadásával.

Az interjút készítette: Rajkai Eszter Fotók: Grabner Máté

Történet Miklós püspökről

Késő este volt már. Miklós püspök megállt az utolsó ház előtt, ahol egy kisfiú lakott, akinek még ajándékot akart vinni. Elbocsátotta a rénszarvast:

– Most már több helyre nem megyek. Menj, rénszarvas, pihenj le és aludj!

A rénszarvas elment, elhúzta a szánt, Miklós püspök pedig fogta a zsákot, teli ajándékkal, és elindult a lépcsőházban fölfelé.

A harmadik emeletre ment. Ott lakott egy Zoli nevű fiú, őt akarta meglátogatni. Ment a körfolyosón, és látta, hogy Zoli ablaka még világos. Benézett, ott volt a cipő az ablakban. Gondolta, óvatosan belecsúsztatja az ajándékot. De mielőtt betette volna, azt látta, hogy ennek a Zoli gyereknek potyognak a könnyei, itatja az egereket, sír.

Miért szomorú ez a Zoli? Igazán elkezdte érdekelni. Miklós püspök körmével megkocogtatta az ablakot, és csendesen odaszólt a fiúnak:

Mi van veled, miért sírsz?

Erre a kisfiú nagyon megijedt, halkan felkiáltott:

Jaj, jaj, Miklós püspök, ne adj nekem virgácsot!

– Miért adnék neked virgácsot? – kérdezte csodálkozva Miklós püspök. – Nézd csak, itt van a tele csomag szaloncukorral, dióval meg mandulával, naranc scsal, nincs benne virgács!

– De igen, igen! – bizonygatta Zoli. – Engem a mamám ma megfenyegetett, hogy én olyan rossz voltam, hogy csak virgácsot kapok.

– De hát mi történt? – kérdezte Miklós püspök.

A gyerek mesélni kezdett.

Az történt, hogy délelőtt szánkózni mentek a kistestvérével. Fölhúzták a szánkót a hegy tetejére, és azon veszekedtek, hogy ki kormányozzon. Aztán csúszni kezdtek a lejtőn. A testvére kormányzott, de Zoli is lerakta a lábát, hogy kanyarodjon a szánkó, és nekimentek egy fának. A testvére beverte a fejét, úgy, hogy kórházba kellett vinni, és most ott fekszik; szegény Zoli meg itatja az egereket a szobában.

Miklós püspök tanácstalan volt. Hogy lehetne megvigasztalni ezt a fiút?

Zoli pedig csak keservesen hajtogatta:

Jaj, én nagyon rossz vagyok, nem érdemlek mást, csak virgácsot!

Ekkor Miklós püspöknek támadt egy ötlete.

– Gyere Zoli – mondta neki –, látogassuk meg a kistestvéredet! Elviszed neki a csomagot.

Zolinak fölragyogott az arca:

Menjünk!

Kimászott az ablakon, és Miklós püspökkel kézen fogva elindultak.

– Merre van az a kórház? –kérdezte Miklós püspök.

– A papámtól azt hallottam – felelte Zoli –, hogy három villamosmegállóra van innen.

– Akkor szálljunk villamosra!

Most kezdte bánni Miklós püspök, hogy elengedte a rénszarvast, mert vele gyorsabban odaértek volna, így pedig ott fagyoskodtak a villamosmegállóban. Aztán végre megjött a villamos, fölszálltak. Három megálló. Ott zötyögtek a villamoson Miklós püspök meg Zoli. Egyszer csak fölszállt egy ellenőr.

– Miklós püspök! – kérdezte Zoli – Van neked bérleted?

– Nincs – mondta Miklós püspök.

– Miklós püspök! – kérdezte Zoli – Van neked jegyed?

Nincs – mondta Miklós püspök.

– Hát akkor mit tegyünk?

Jött az ellenőr. – Jegyeket, bérleteket kérem felmutatni! – mondta hangosan, és odaért Miklós püspök elé.

Miklós püspök pedig végső tanácstalanságában előhúzott a zsebéből egy szaloncukrot, betette a lyukasztóba, és kilyukasztotta.

– Tessék! – odaadta az ellenőrnek.

Az ellenőr nagy szemeket meresztett. – Miklós püspök! Milyen ez a villamosjegy? Zselés vagy kókuszos, esetleg marcipános?

– Azt hiszem, marcipános – mondta szégyenkezve Miklós püspök.

A kalauz mosolygott, és visszaadta a kilyukasztott szaloncukrot: – Jó utazást!

Na, ezután már leszálltak, és tényleg ott is volt a kórház. Elindultak a kapu felé, és egyszer csak megláttak egy táblát: „14 ÉV ALATTI GYEREKEK A KÓRHÁZ

BETEGEIT NEM LÁTOGATHATJÁK!”

– Hány éves vagy? – kérdezte Miklós püspök Zolitól.

Én bizony csak kilenc – mondta Zoli.

– Mit tegyünk, mit tegyünk? – törték a fejüket.

A kórház előtt ott sötétlett egy bokor. Miklós püspöknek eszébe jutott valami. Kiöntötte a bokor tövébe a zsákjából az ajándékokat, és azt mondta Zolinak:

– Mássz be gyorsan!

Zoli bemászott a zsákba, Miklós püspök a vállára vette. Nehéz volt, nyomta a vállát a zsák, de bement. Bent volt a kórház előterében, ahol a portás megszólította:

– Miklós püspök! Mit keres kend itt a kórházban?

Kedves portás úr – felelte Miklós püspök –, itt is vannak beteg gyerekek, meg kell látogatnom őket.

Na, és az a fiú nem érzi magát kényelmetlenül a zsákban? – kérdezte a portás.

Miklós püspök ott pironkodott: – Lebuktam, lebuktam! – gondolta.

A portás folytatta: – Azt hiszi, kegyelmed, hogy én nem látok keresztül az üvegajtón? Ott lapulnak a csomagok a bokor tövében, ott szállt be a fiú. Engedje ki nyugodtan, nagyon kényelmetlen lenne fölcipelni a lépcsőházban.

Úgyhogy Zoli kimászott a zsákból, és fölbaktattak. Ezután már minden egyszerűen ment. Megtalálták Zoli öccsét, Petit. Ott feküdt az egyik ágyban, és be volt pólyálva a feje. Volt nagy meglepetés, amikor Zoli bement hozzá.

– Itt van Miklós püspök is, hoztunk neked csomagot! Átadták neki az ajándékot. Petinek ragyogott az arca. Vidáman újságolta:

– A doktor bácsi azt mondta, hogy holnap már ki is jöhetek, mert nincsen komolyabb bajom.

Miklós püspök ekkor már nagyon fáradt volt, így hát elbúcsúztak Petitől és elindultak kifelé. A portás ott vigyázott a bokor mellett a csomagokra, nehogy valaki elvigye. Megköszönték neki a segítséget, otthagytak ajándékba egy narancsot és egy marék földimogyorót, majd visszatértek Zoliék lakásához. A fiú megkönnyebbült sóhajjal aludt el, Miklós püspök pedig egymaga ballagott az éjszakában, s arra gondolt, hogy fog csodálkozni másnap a rénszarvas, amikor mindezt elmeséli neki.

Szent II. János Pál pápa homíliája Betlehemben

(2000. március 22.)

„Gyermek született nekünk, fiú adatott nekünk... Ez lesz az ő neve: Csodálatos tanácsadó, erős Isten,... Béke fejedelme” (Iz 9,5).

1. Izaiás szava az Üdvözítő e világra jövetelét hirdetik. Ez a nagy ígéret itt, Betlehemben teljesedett be. Kétezer éve a keresztények nemzedékről nemzedékre mély megindultsággal és örömteli hálával ejtették ki Betlehem nevét. Mint a pásztorok és a napkeleti bölcsek, mi is eljöttünk, hogy megtaláljuk a Gyermeket ,,pólyába takarva és jászolba fektetve” (Lk 2,12). Mint előttünk annyi zarándok, mi is csodálattal és imádással borulunk le az itt beteljesedett, kimondhatatlan misztérium előtt…

2. „Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek, mely az egész népé lesz: ma megszületett Dávid városában az Üdvözítő, aki az Úr Krisztus” (Lk 2,10-11). Az öröm, amit az angyal hirdet, nem rég múlt dolog. Mai öröm, Isten üdvössége örök napjának az öröme, s ez az örök nap átfogja a teljes időt, a múltat, a jelent és a jövőt. Az új évezred hajnalán arra kapunk meghívást, hogy jobban megértsük: az időnek azért van értelme, mert az Örökkévaló belépett a történelembe és velünk marad örökre. Beda Venerabilis szavai nagyon jól kifejezik ezt: „Az Úr folyamatosan fogantatik Názáretben és születik Betlehemben ma is, és az idők végéig minden nap”. Ebben a városban ugyanis mindig karácsony van, minden nap karácsony van a keresztények szívében. Minden nap hirdetnünk kell a világnak Betlehem üzenetét - egy nagy öröm jó hírét: az Örök Ige, aki ,,Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól”, testté lett,

s eljött, hogy közöttünk lakozzék (vö. Jn 1,14). Az újszülött Kisded, aki védtelen és teljesen Mária és József gondoskodó szeretetétől függ, a világ teljes gazdagsága. Ő a mi mindenünk!

Ebben a Gyermekben, a Fiúban, aki nekünk adatott, nyugalmat találunk a lelkünknek, és megtaláljuk a soha el nem fogyó kenyeret, az eucharisztikus Kenyeret, amit ez a város a nevével is hirdet, hiszen a Beth-lehem azt jelenti: Kenyérháza! Isten rejtőzik a Kisdedben; az istenség rejtőzik az Élet Kenyerében. Imádlak áhítattal, rejtőző Istenség! Ki e színek alatt valóban itt rejtőzöl! 3. Az isteni önkiüresítés nagy misztériuma, megváltásunk műve, mely a gyöngeségben valósul meg, nem könnyű igazság. Az Üdvözítő éjszaka, a betlehemi barlang sötétjében, csöndjében, szegénységében született. ,,A nép, amely sötétben járt, nagy fényességet látott, a halál árnyékában ülőknek világosság támadt” - hirdeti Izaiás (9,1). Ez a hely megismerte az elnyomás ,,igáját” és ,,botját”. Ezeken az utcákon hányszor lehetett hallani az ártatlanok kiáltásait! Az Üdvözítő születési helye fölé épített nagy bazilika is olyan, mint az idők viharaitól vert erődítmény. Jézus bölcsője mindig a kereszt árnyékában van. A betlehemi születés csöndje és szegénysége egy valóságot alkot a Kálvária fájdalmaival, sötétjével és halálával. A bölcső és a kereszt a megváltó szeretetnek egy és ugyanazon misztériuma; a test, amit Mária jászolba fektetett, azonos a kereszten föláldozott testtel. 4. Hol van hát ,,a Csodálatos tanácsadónak, az erős Istennek és a Béke Fejedelmének” uralma, amelyről Izaiás próféta beszélt? Milyen az a hatalom, amelyre maga Jézus hivatkozik, amikor mondja: „Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön” (Mt 28,18)? Krisztus országa „nem evilágból való” (Jn 18,36). Az ő országa nem az erő, a gazdagság és a hódítás fitogtatása, melyek látszólag vezérlik az emberi történelmet. Ellenkezőleg, a Gonoszt legyőző hatalomról, a bűn és halál fölötti végleges győzelemről van szó. A teremtményekben lévő istenkép torzulásait gyógyító hatalom ez. Krisztus hatalma átformálja gyenge természetün-

ket, és a Szentlélek kegyelmével alkalmassá tesz arra, hogy Istennel közösségben, egymással békességben éljünk. „Akik befogadták őt, azoknak megadta hatalmat arra, hogy Isten fiaivá legyenek” (Jn 1,12). Ez Betlehem üzenete ma és mindig. Ez az a rendkívüli ajándék, amit a Béke Fejedelme kétezer éve elhozott a világnak.

5. … Visszatekintünk egy kétezer évvel ezelőtti eseményre, de lélekben átöleljük az egész időt. Meghatározható helyre jöttünk össze, de átkaroljuk az egész földkerekséget. Egy újszülött Gyermeket ünneplünk, de magunkhoz ölelünk mindenkit mindenhol. Innen, a Jászol teréről ma minden idők minden emberének kiáltjuk, erővel: ,,Béke veletek! Ne féljetek!” E szavak a Szentírás lapjain állandóan visszhangzanak. Isteni szavak, melyeket a feltámadott Jézus mondott: „Ne féljetek” (Mt 28,10)! Ne féljetek itt maradni és őrizni keresztény hagyományaitokat azon a helyen, ahol az Üdvözítő született. A betlehemi barlangban ,,megjelent Isten kegyelme” (Tit 2,11). Az itt született Gyermekben a világ megkapta az irgalmasságot, melyet Isten megígért atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódainak mindörökké (vö. Lk 1,54-55). A megtestesült Örök Ige misztériumának fényében hagyjunk el minden félelmet, és legyünk olyanok, mint az angyalok, dicsőítvén Istent, aki ily nagy ajándékot ad a világnak. Az égiek kórusával együtt énekeljünk „új éneket” (Zsolt 96,1). „Dicsőség a magasságban Istennek és a Földön békesség a jóakaratú embereknek” (Lk 2,14).

Ó, betlehemi Kisded, Mária fia és Istennek Fia, minden időnek ura és a béke fejedelme, aki ugyanaz vagy „tegnap, ma és mindörökké” (Zsid 13,8): miközben haladunk előre a harmadik évezredben, gyógyítsd meg sebeinket, erősítsd lépteinket, nyisd meg szívünket és lelkünket ,,a mi Istenünk irgalmassága” előtt, amivel „meglátogat minket a magasságból felkelő” (Lk 1,78). Ámen.

Örök Istenség ragyogása, Krisztus, életet, fényt hoz a világba jöttöd, gyógyul az ember, örök üdvösségünk ajtaja tárul.

Angyali kórus dalolása hallik, himnuszuk hangja új korokat hirdet: Jó Atyánk, néked odafenn dicsőség, s béke a földön.

Kisdedként fekszel, Ura a világnak, tiszta gyümölcse makulátlan méhnek, Krisztus, a győztes szeretet hatalmát hozd le a földre.

Otthonunk ég lett, születésed adta, testet öltöttél: közülünk egy lettél. Újítsd meg szívünk, szeretettel láncold újra magadhoz.

Lásd közösségünk dala ujjongással angyalok boldog örömében részt vesz, az Atyát, téged s a Szeretet Lelkét áldva dicséri. Ámen.

Ünepi gondolatok a karácsonyi zsolozsmából

(Az Olvasmányos Imaóra himnusza)

Jövendölés

Izáj törzsökéről

Ezt mondja az Úr: Vessző kél majd Izáj törzsökéből, és hajtás sarjad gyökeréből. Az Úr Lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke; a tanács és az erősség lelke; a tudás és a jámborság lelke, s eltölti őt az Úr félelmének lelke.

Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, s nem aszerint ítélkezik, amit a fül hall, hanem igazságot szolgáltat az alacsony sorúaknak, és méltányos ítéletet hoz a föld szegényeinek. Szája vesszejével megveri az erőszakost, s ajka leheletével megöli a gonoszt. Az igazságosság lesz derekán az öv, s a hűség csípőjén a kötő.

Akkor majd együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyázik a gödölyével. Együtt legelészik majd a borjú s az oroszlán, egy kis gyerek is elterelgetheti őket. Barátságban él a tehén a medvével, a kicsinyeik is együtt pihennek; és szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör. A csecsemő nyugodtan játszadozhat a viperafészeknél, s az áspiskígyó üregébe is bedughatja a kezét az anyatejtől elválasztott kisgyerek.

Sehol nem ártanak, s nem pusztítanak az én szent hegyemen. Mert a föld úgy tele lesz az Úr ismeretével, mint ahogy betöltik a vizek a tengert.

Azon a napon az Izáj gyökeréből támadt sarj zászlóként áll majd a népek előtt. Keresni fogják a pogány nemzetek, és dicsőséges lesz a nyugvóhelye.

(Izajás próféta könyvéből – 11,1-10)

Ismerd fel, ó keresztény, nagy méltóságodat!

Szeretteim! Ma született a mi Üdvözítőnk, örvendezzünk! Nem szabad szomorkodnunk akkor, amikor az élet születését ünnepeljük; annak az életnek a születését, aki kioltotta belőlünk a haláltól való félelmet, és ígéretével az örök élet örömét oltja belénk.

Senki sincs ebből az örömből kizárva, egyformán mindannyiunknak megvan a közös okunk arra, hogy örvendezzünk. A mi Urunk ugyanis, mint a bűnnek és a halálnak a legyőzője jött közénk, hogy miként senkit sem talált köztünk bűntelennek, ugyanúgy mindnyájunkat megváltson. Vigadjon a szent, mert közeleg győzelmi pálmája. Örüljön a bűnös, mert megbocsátásra kap meghívást. Örvendezzék a pogány is, mert őt is az életre hívják!

Az Isten Fia ugyanis az idők teljességében, amelyet Isten bölcsességének kifürkészhetetlen mélysége rendelt el, felvette emberi természetünket, hogy kibékítsen minket annak Alkotójával, és legyőzze a halált hozó sátánt, azzal az emberi természettel, amely felett előbb a sátán győzedelmeskedett.

Urunk születésekor az angyalok ujjongva éneklik és hirdetik: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek! (Lk 2, 14) Mintegy előre látják, hogy felépül az új mennyei Jeruzsálem a világ minden nemzetéből. Ó, mily kimondhatatlan az Isten jóságos intézkedése, és mennyire kell, hogy örömet szerezzen ez minden földi embernek, amikor ennyire örülnek neki még a magasságbeli angyalok is.

Szeretteim! Adjunk hálát az Atyaistennek a Fiú által a Szentlélekben! Ő megkönyörült rajtunk nagy irgalmasságában, amellyel szeretett minket, és  bár bűneink miatt holtak voltunk, Krisztussal életre keltett minket (vö. Ef 2, 5), hogy őbenne új teremtmény legyünk, és új alkotás.

Vessük le tehát a régi embert cselekedeteivel együtt! Krisztus születésében részesedve mondjunk ellent a test kívánságainak!

Ismerd fel, ó keresztény, nagy méltóságodat! Az isteni természet részesévé lettél, vissza ne térj ismét a hozzád méltatlan régi romlottságba. Fontold meg, milyen Főnek és Testnek lettél tagja! Ne feledd el soha, hogy Isten a sötétség hatalmából ragadott ki, és áthelyezett téged az Ő világosságába és országába.

A keresztség szentségében a Szentlélek temploma lettél, fönséges Lakódat el ne űzd gonosz cselekedetekkel magadtól, nehogy ismét a sátán szolgaságába kerülj: mivel Krisztus vére a te nagy váltságdíjad!

(Nagy Szent Leó pápa beszédeiből)

VASÁRNAP

0.00 Szentmise (ism.), Ismétlések, Képújság 7.20 Belső Gerinctorna – Benvin

Sebastian atyával 7.40 Életvezetés – A nevelés az élet szolgálata – Uzsalyné Dr. Pécsi Rita előadása 9.30 Imaszándékfogadás – élő – 06-1-704-4444 10.00

Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 11.30 Zsolozsma 12.00

Ferenc pápa üzenete Rómából 12.20

Budai hét 12.35 Imamaraton – Rózsafüzér 13.25 Szentségimádás 14.00 Lélekemelő Károly atyával 15.00 Irgalmasság

órája 15.30 Gyereksarok 16.00 Élet az egyházban – Általános kihallgatás Rómából (ism.) 17.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 18.30 Zsolozsma 19.00 Le(g)ó mesék 19.15 Életvezetés – Beszéljük meg – Somogyi Krisztina, Kézdy Anikó és Papp Miklós előadása (ism.) 20.30 Dr. Pákozdi István: Élő liturgia (ism.)/Szeretetláng 20.45 Budai hét 21.00 Mária köszöntő 21.30 Tömördi Viktor atya előadásai (ism.) 22.30 Zsolozsma 22.45 Montserrat jezsuita beszélgetések (ism.)/Szeretetláng 23.30 Képújság

HÉTFŐ

0.00 Szentmise (ism.), Ismétlések, Képújság 7.20 Belső Gerinctorna – Benvin Sebastian atyával 7.32 Zsolozsma – Reggeli dicséret 8.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 8.45 Rózsafüzér 9.20 Katekézis 9.50 Életvezetés –A nevelés az élet szolgálata – Uzsalyné

Dr. Pécsi Rita előadása 11.30 Montserrat jezsuita beszélgetések Nagy Bálint SJ atyával lelkiségről, hivatásról 12.00 Imamaraton – Rózsafüzér 12.45 Hírek 13.00

Szentségimádás 14.00 Lélekemelő Károly atyával 15.00 Irgalmasság órája

15.30 Képújság 16.00 Párbeszéd az emberért – Platthy Iván műsora 17.00 Szentmise Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 17.45 Rózsafüzér 18.20 Gyereksarok

18.50 Homília 19.05 Életvezetés – A nevelés az élet szolgálata – Uzsalyné Dr. Pécsi

Rita előadása 20.30 Budai híradó 20.45

Mária köszöntő 21.30 Párbeszéd – Örömhíreink Dió-héjban/Apostol (ism.) 22.30

Zsolozsma 22.45 Élet az egyházban – Általános kihallgatás Rómából (ism.) 23.35 Képújság

KEDD

0.00 Szentmise (ism.), Ismétlések, Képújság 7.20 Belső Gerinctorna – Benvin Sebastian atyával 7.32 Zsolozsma – Reggeli dicséret 8.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 8.45 Rózsafüzér 9.20 Élet az egyházban – Válogatás a Szent István Televízió műsorából 10.20 Párbeszéd – Apostol/Örömhíreink Dióhéjban – Diószegi László műsora 11.15 Ferenc pápa üzenete Rómából 11.30 Nyitott szemmel – Pécsi szabadegyetem 12.00 Imamaraton – Rózsafüzér 12.45 Hírek 13.00 Szentségimádás 14.00 Igeforrás

– Bábel Balázs atya műsora 15.00 Irgalmasság órája 15.30 Képújság 16.00 Párbeszéd – Örömhíreink Dió-héjban/Apostol (ism.) 17.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 17.45 Rózsafüzér 18.20 Gyereksarok 18.50 Homília 19.05 Élet az egyházban (ism.) 20.00 Nyitott szemmel – Pécsi szabadegyetem (ism.) 20.30 Budai híradó 20.45 Mária köszöntő 21:30 Párbeszéd – Tükörkép/ Mottó/Női kincsek/Hívtál uram/egy kávé mellett 22.30 Zsolozsma 22.45 Élet az egyházban (ism.) 23.35 Képújság

SZERDA

0.00 Szentmise (ism.), Ismétlések, Képújság 7.20 Belső Gerinctorna – Benvin Sebastian atyával 7.32 Zsolozsma –Reggeli dicséret 8.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 8.45 Rózsafüzér 9.20 Montserrat jezsuita beszélgetések (ism.) 9.45 Ferenc pápa üzenete Rómából (ism.) 10.10 Párbeszéd – Párbeszéd az emberért – Platthy Iván műsora 11.05 Ferencesek – Szerdahelyi Csongor műsora 11.35 Apostolok fóruma – élő 12.00 Imamaraton – Rózsafüzér 12.45 Hírek 13.00 Szentségimádás

14.00 Lélekemelő Károly atyával 15.00 Irgalmasság órája 15.30 Képújság 16.00 Imaszándék-fogadás – élő – 06-1-7044444 17.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 17.45 Rózsafüzér 18.20 Apostolok fóruma (ism.)

18.50 Dr. Pákozdi István: Élő liturgia

19.05 Ferencesek – Szerdahelyi Csongor műsora (ism.) 19.30 Montserrat jezsuita beszélgetések (ism.) 20.00 Összhang –Kulturális magazin (ism.) 20.30 Budai híradó 20.45 Mária köszöntő 21.30 Tömördi Viktor atya előadásai (ism.) 22.30 Zsolozsma 22.45 Montserrat jezsuita beszélgetések (ism.)/Szeretetláng 23.35 Képújság

CSÜTÖRTÖK

0.00 Szentmise (ism.), Ismétlések, Képújság 7.20 Belső Gerinctorna – Benvin Sebastian atyával 7.32 Zsolozsma –Reggeli dicséret 8.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 8.45 Rózsafüzér 9.20 Életvezetés – Beszéljük meg – Somogyi Krisztina, Kézdy Anikó és Papp Miklós előadása 10.30 Katekézis 11.00 Apostolok fóruma (ism.) 11.30 Kultúrpont 12.00 Imamaraton – Rózsafüzér 12.45 Hírek 13.00 Szentségimádás

14.00 Igeforrás – Bábel Balázs műsora

15.00 Irgalmasság órája 15.30 Képújság

16.00 Kultúrpont (ism.) 16.30 Katekézis (ism.) 17.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 17.45 Rózsafüzér 18.20 Gyereksarok 18.50 Homília

19.05 Életvezetés – Beszéljük meg – Somogyi Krisztina, Kézdy Anikó és Papp Miklós előadása (ism.) 20.15 Kultúrpont

(ism.) 20.45 Budai híradó 21.00 Mária köszöntő 21.30 Párbeszéd – Örömhíreink Dió-héjban/Apostol (ism.) 22.30 Zsolozsma 22.45 Élet az egyházban –Eucharisztikus kongresszus – NEK 2020 (ism.) 23.35 Képújság

PÉNTEK

0.00 Szentmise (ism.), Ismétlések, Képújság 7.20 Belső Gerinctorna – Benvin Sebastian atyával 7.32 Zsolozsma – Reggeli dicséret 8.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 8.45 Keresztút 9.20 Élet az egyházban – Általános kihallgatás Rómából 10.10 Dr. Pákozdi István: Élő liturgia 10.30 Tömördi Viktor atya előadásai 11.15 Szeretetláng (ism.) 11.30 Nyitott szemmel – Jeles napok/Verbiták Magyarországon 12.00 Imamaraton – Rózsafüzér 12.45 Hírek 13.00 Szentségimádás 14.00 Lélekemelő Károly atyával 15.00 Keresztút 15.40 Ferenc pápa üzenete Rómából 16.00 Tömördi Viktor atya előadásai (ism.) 17.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 17.45 Keresztút 18.20 Gyereksarok 18.50 Homília 19.05 Élet az egyházban – Általános kihallgatás Rómából (ism.) 20.00 Nyitott szemmel – Jeles napok/Verbiták Magyarországon (ism.) 20.30 Budai híradó 20.45 Mária köszöntő 21.30 Párbeszéd – Párbeszéd az emberért (ism.) 22.30 Zsolozsma 22.45 Élet az egyházban – Általános kihallgatás Rómából (ism.) 23.35 Képújság

SZOMBAT

0.00 Szentmise (ism.), Ismétlések, Képújság 7.20 Belső Gerinctorna – Benvin Sebastian atyával 7.32 Zsolozsma –Reggeli dicséret 8.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 8.45 Rózsafüzér 9.20 Élet az egyházban –Eucharisztikus kongresszus – NEK 2020 10.15 Le(g)ó mesék (ism.) 10.30 Párbeszéd – Tükörkép/Mottó/Női kincsek/ Hívtál uram/Egy kávé mellett 11.30 Katekézis (ism.) 12.00 Imamaraton – Rózsafüzér 12.45 Hírek 13.00 Szentségimádás

14.00 Igeforrás – Bábel Balázs műsora

15.00 Irgalmasság órája 15.30 Képújság

16.00 Összhang – Kulturális magazin

16.30 Ferencesek – Szerdahelyi Csongor műsora (ism.) 17.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 17.45

Rózsafüzér 18.20 Gyereksarok 18.50

Szeretetláng 19.05 Élet az egyházban –Eucharisztikus kongresszus – NEK 2020 (ism.) 20.15 Montserrat jezsuita beszélgetések (ism.) 20.45 Budai hét 21.00 Áhítat Rómából 21.30 Párbeszéd – Tükörkép/Mottó/Női kincsek/Hívtál uram/ Egy kávé mellett (ism.) 22.30 Zsolozsma 22.45 Élet az egyházban – Válogatás a Szent István Televízió műsorából (ism.)

23.35 Képújság

A műsorváltozás jogát fenntartjuk!

ADATKEZELÉS

Kedves Nézőink (Média Apostolaink) elérhetőségi adatait (név, lakcím, e-mail cím, telefon), amelyeket kapcsolattartásunkhoz megadtak, a televíziót működtető Apostolmédia Közhasznú Alapítvány a hatályos uniós GDPR jogszabályoknak megfelelően kezeli. Adatkezelési Szabályzatunk megismerhető az Alapítvány weboldalán (www.apostolmedia.hu)

és az Apostol Televízió honlapján (www.apostoltv.hu ).

MAGAZIN RENDELÉS

Az Apostol Magazin, televíziónk ingyenes kiadványa megrendelhető szerkesztőségünknél levélben, E-mailben vagy telefonon.

KIADVÁNYUNK:

ISSN 2786-3549

Kiadja: Apostolmédia Közhasznú Alapítvány

1118 Budapest, Rahó utca 24/B

Felelős kiadó: Dr. Szederkényi Károly Miklós

Tipográfia, nyomdai előkészítés: Gregor László

Nyomda: Pharma Press Nyomdaipari Kft.

APOSTOL TELEVÍZIÓ

ADOMÁNYOZÁS

Alapítványunk anyagi támogatásának lehetőségei:

1. POSTAI UTALVÁNNYAL (kérhető a szerkesztőségen telefonon), illetve az Apostol Magazinnal megküldjük

2. BANKI ÁTUTALÁSSAL Apostolmédia Közhasznú Alapítvány

Bankszámlaszám: 11712004-20338211

ELÉRHETŐSÉGEINK:

Postacím: 1112 Budapest, Gazdagréti út 14.

Telefon: 1/707-3333

Mobil: 30/533-0363

E-mail: info@apostoltv.hu

Honlap: www.apostoltv.hu

Facebook: www.facebook.com/apostoltv

LEFEDETTSÉGÜNK: Az Apostol TV magyar katolikus hitéleti televízió elérhető a Magyar Telekom és a DIGI országos hálózatán, valamint a Vodafone szolgáltatónál Budapesten, a XI. kerületben és a www.apostoltv.hu honlapon.