2023. február
Fontos a közösség ereje – Jézus Pál apostolt a közösségbe küldte megtérésekor, nem magánzóként, egyedül.
„Menj be a városba és ott megmondják, hogy mit kell tenned”.
Beszélgetés FÜLÖP ÁKOS atyával (6–9. oldal)
15 „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. 16 Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik.” (Mk 16) – ezekkel a szavakkal jelöli meg Jézus apostolainak küldetését. Ezt követően az Úr tanítványai elindulnak az igehirdetés megbízatásával. Média alapítványunk védőszentjei a főapostolok, Szent Péter és Szent Pál. Közös ünnepüket, vértanúságukra emlékeztetve június 29-én tartjuk. Külön-külön is van ünnepük: január 25. Szent Pál apostol megtérése, február 22. pedig Szent Péter apostol antiochiai székfoglalása, mint Péter tanító székének ünnepe, mely az apostolra alapított Egyház egységét fejezi ki.
Az apostol név a küldetés szóból ered, Jézus küldi őket tanításának továbbadására és követőinek közösséggé szervezésére. Így összegzi ezt a folyamatot a Katekizmus: Jézust az Atya küldötte. Szolgálatának kezdetétől fogva „magához hívta azokat, akiket Ő maga akart (...). És megalkotta a Tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy elküldje őket prédikálni” (Mk 3,13-14). Ettől kezdve ők az Ő „küldöttei” (a görög aposztoloi szó ezt jelenti). Ő bennük hajtja végre saját küldetését: „Miként engem küldött az Atya, én is küldelek titeket” (Jn 20,21). (KEK 858) A kiválasztott Tizenkettő feladata egyrészt egyedülálló és másra nem ruházható, ugyanakkor továbbadható is az idők végéig: Az apostolok feladatában van egy mozzanat, mely átadhatatlan: tudniillik, hogy az Úr föltámadásának tanúi és az Egyház alapjai. Ugyanakkor feladatuknak van egy maradandó mozzanata is. Krisztus megígérte nekik, hogy velük marad az idők végéig. „Ez az isteni küldetés, melyet Krisztus bízott az apostolokra, a világ végéig fog tartani, mert az evangélium, melyet nekik kell továbbadniuk, minden időkre az Egyház egész életének alapja. Ezért az Apostolok (...) utódok rendeléséről gondoskodtak.” (II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium 20) (KEK 860) Mivel az apostolság minden krisztushívőre kiterjed, és kötelezi őket hitük megvallására, így az Egyház „apostoli”: Az egész Egyház apostoli, amennyiben Péter és az Apostolok utódain keresztül hit- és életközösségben marad eredetével. Az egész Egyház apostoli, amennyiben az egész világra „küldetik”; az Egyház minden tagja, különböző módokon ugyan, de részesedik ebben a küldetésben.
„A keresztény hivatás ugyanis természete szerint hivatás az apostolkodásra is.” „Apostolkodásnak” nevezzük „a titokzatos test minden tevékenységét”, mely arra irányul, „hogy Krisztus országát a földön mindenütt” terjes zsze. (KEK 863) Az apostolkodásnak különböző sajátos területei vannak, az Egyházban való hivatások tekintetében: „Mivel az Atyától küldött Krisztus az Egyház
egész apostolkodásának forrása és kiindulópontja, nyilvánvaló, hogy az apostolkodásának termékenysége”, mind a fölszentelt szolgáké, mind a világi hívőké, „Krisztussal való eleven kapcsolatuktól függ”. A hivatásoknak, az idő jeleinek, a Szentlélek változatos ajándékainak megfelelően az apostolkodás a legkülönbözőbb formákat ölti. Ám mindig a szeretet, melyet főleg az Eucharisztiából merítünk, „az apostolkodás lelke”. (KEK 864)
Érdemes eltűnődnünk a hit átadóinak és befogadóinak feladatain és jellemzőin. A hit átadásában fontos szempont a befogadók készségeinek és képességeinek, lelkületüknek figyelembevétele. Ezt a figyelmességet tanúsítja igehirdető szolgálatában Szent Pál apostol. A korintusi híveket bizonyos lelki éretlenség jellemzi, a hitben kisdedeknek bizonyulnak. Evilági mércével mérik a természetfeletti értékeket, viselkedésük elárulja, hogy még mindig nem értik a kereszt bölcsességét. Magatartásuk nem felel meg az érett lelki emberének, ez a magatartás testi, azaz a nem lelki ember mértékéhez igazodik. Ennek jellemzője a közösségben fellépő irigység és viszálykodás, vagyis a testvéri szeretet hiányosságai. Noha Krisztusban vannak, nem képesek mást magukba szívni, csak csecsemőknek való tápot. Az Apostol mégis atyai jósággal közeledik hozzájuk.
„ 1 Hozzátok azonban, testvérek, nem szólhattam úgy, mint lelki emberekhez, hanem csak mint testiekhez, mint akik még nem nőttetek fel Krisztusban. 2 Tejjel tápláltalak benneteket, nem szilárd étellel, mert nem bírtátok el. Sőt még most sem bírjátok el, 3 mert testiek vagytok. Amikor ugyanis vetélkedtek és civódtok, nem vagytok-e testiek, és nem viselkedtek-e nagyon is emberi módon?” (1Kor 3) Kétségtelenül fontos a hitben való fejlődés annak, aki megkapja ezt az ajándékot, és a türelem annak részéről, aki
a hitet tovább adja. Péter apostol is a tej táplálékával fejezi ki ennek tényét. „1Szakítsatok hát minden gonoszsággal, minden álnoksággal, képmutatással, irigységgel és minden rágalmazással. 2 Mint újszülött csecsemők kívánjatok lelki, vizezetlen tejet, hogy rajta felnőjetek az üdvösségre, 3 hisz tapasztaltátok, hogy milyen édes az Úr.”
(1Pét 2) A tej itt nemcsak a még járatlan keresztények első tápláléka, hanem az a lelki táplálék is, amire mindig újra szükségünk van. A hirdetett igéről és annak tartalmáról van szó, amelyet az Úr ad jóságában a megtérőnek. Vizezetlen tejről van szó, vagyis az isteni igazságról. A hit átadásában a hit átadójának tapintattal és türelemmel kell közelednie a befogadóhoz.
A szent nevelő, Bosco Szent János, a fiatalok nevelésében érvényesítette ennek elveit. Így ír erről egyik levelében: „Tekintsük fiainkat azoknak, akik fölött valamelyes hatalmat kell gyakorolnunk. Legyünk inkább szolgálatukra, miként Jézus, aki azért jött, hogy engedelmeskedjék, és nem azért, hogy uralkodjék; szégyelljük magunkat bármi uralkodni vágyás miatt! Ne uralkodjunk hát fölöttük, hanem inkább arra törekedjünk, hogy jobban szolgáljuk őket. Ilyen volt Jézus magatartása is az apostolokkal szemben. Elviselte őket, mint tudatlanokat és faragatlanokat, sőt mint kishitűeket is, és a bűnösökhöz is olyan jósággal és meghitt szeretettel közeledett, hogy ezen egyesek csodálkoztak, mások pedig megbotránkoztak miatta, és ismét másokban pedig azt a bizalmat keltette, hogy kérjék Istentől bűneik bocsánatát. Ezért hagyta meg nekünk parancsban, hogy szelídek és alázatos szívűek legyünk.”
Az Apostol Televízióban médiaszolgálatunkkal a hitünk továbbadásán fáradozunk. Személyes környezetünkben is gyakorolhatjuk ezt a fontos apostoli feladatot. Természetfeletti feladat ez, mégis a természetes emberi kapcsolataink tapasztalataira van ebben is szükségünk. Nézzük meg ennek folyamatait. Amikor bemutatkozunk egymásnak, de egyéb találkozásainkban is először a külső dolgokat vesszük észre. A megjelenést, valakinek a viselkedését, beszéd stílusát, magatartását vagy öltözködését, és ebben a tekintetben fontos az, hogy valamilyen benyomást szerezzünk a másik emberről. Ebből még nem tudjuk meg azt, hogy ki kicsoda, még mélyebben kell ismerkednünk ahhoz, hogy valakinek a személyét jobban megérthessük, és közelebb kerülhessünk egymáshoz. Jól tudjuk, hogy a szívet, a belső világunkat egyedül az Úr ismeri. Mi az emberi kapcsolatainkban mindig annyit tudunk meg egymásról, amennyit föltárunk magunkból egymás előtt, és amilyen közel engedjük magunkhoz a másikat, amennyire megnyílunk mások előtt, vagy minket mások befogadnak. A hit dolgával is, vagyis az Istennel való ismerkedésben is ez a folyamat játszódik le. Először a külső dolgokat vehetik észre az emberek, talán egy nem hívő ember is, ha elmegy egy templomba, először megnézi azt, hogy milyen egy templom. Fontos az, hogy milyen hatások érik őt, milyen látványok fogadják. Ebben az élményben tudnak kibontakozni a keresők hitbeli ismeretei, és alakulhat Istennel való
kapcsolatuk, amennyiben nyitottak arra, hogy találkozzanak az Úrral. Nagyon jelentősek a hívő emberek cselekedetei, jó példája és buzgósága is. Hatásosak a látható jelek, a szertartások, a liturgiák, külsőségek. Mindehhez párosulhatnak látványbeli élmények, illetve egyéb szép, lélekre ható megnyilatkozások, mint az egyházi zene. Ekkor még mindig csak azt láthatjuk a hit világában, hogy miként viselkednek a hívő emberek, milyen a magatartásuk. Éppen ezért nagy felelősség a hívő emberek részéről az, hogy milyen példát adnak a világnak. A mi személyes magatartásunkon ismerhetik meg a keresők a hit dolgait. Közeledhetnek, vagy eltávolodhatnak, vonzhatjuk őket, vagy taszíthatjuk az embereket, és ez természetesen a lelkipásztoroknak a magatartására is vonatkozik. Ez után kezdődhet a hitben való elmélyülés, miután bizonyos ismereteket szerez valaki. Megismeri a tanítást, azon elgondolkodik, szívébe vési, és egyre jobban elgondolkodik a hit világában a személyesen minket megszólító és hívó Istenről. Az üdvtörténelemben közösségi értelemben is lejátszódtak ezek a folyamatok. Az Úr és népe kapcsolata először a külsőségekre, fizikai áldozatokra épült, majd az ember személyes szolgálata, szeretete mélyítette el Isten és ember összetartozását. „ 6 Nem kedves előtted az engesztelő és égőáldozat. 7Akkor így szóltam: Íme, jövök, Istenem, hogy teljesítsem akaratodat, amint a könyvtekercsben rólam írva van. 8 Először tehát ezt mondta: „Áldozatot, ajándékot, engesztelő és égőáldozatot nem akartál, és nem telt benne kedved”, jóllehet ezeket a törvény írta elő. 9Azután így folytatta: „Megyek, hogy teljesítsem akaratodat.” Eltörli az elsőt, hogy helyébe állítsa a másodikat. 10 E szerint az akarat szerint Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra megszentelődünk.” (Zsid 10) Vagyis először történtek a külsőségek, először elfogadja az Úr a választott népe részéről a külsődleges áldozatokat, az égő áldozatot, az állatok feláldozását és egyéb áldozatokat, azokat a külső jeleket, amelyekkel a meghívottak, vagyis az Ő kiválasztottai jelezhetik az Úr iránti szeretetüket. Ez az Úrral való kapcsolattartás és ennek a kapcsolatnak a fejlődése megkívánta azt, hogy az ember a rajta kívüli, az eszközszerű áldozatok helyett önmagát ajánlja fel az Úrnak. Elindulunk a külső dolgok irányából és állapotából a belső találkozásig. Így értjük meg azt az egyetlen és örök áldozatot és annak titkát, amit a mi Örök Főpapunk mutatott be az Atyának. Az apostoli küldetéshez is ez a lelkület és felajánlás szükséges: Íme, itt vagyok Uram, hogy teljesítsem azt, amit kívánsz. Az Apostol Televízióban így tevékenykedünk a média eszközeivel is: bemutatjuk a mi szent liturgiánkat, imáinkat, de legfőképpen hívő életünket szeretnénk a világ elé tárni. Ez a legfontosabb eszközünk hitünk továbbadásában. Segítsen mindnyájunkat az Úr apostolkodásunkban!
Dr. Szederkényi Károly Miklós esperes-plébános, az Apostol Televízió műsorigazgatója
Jól tudjuk, hogy Szent Pál megtérése a Damaszkusz városa előtti úton történt, vagyis a feltámadott Jézus Krisztus akkor jelent meg számára, amikor egy úton tartózkodott (ApCsel 9,3). Saul tehát útközben kapja az életét átformáló természetfölötti jelenést, majd egy úton folytatja tovább az életét, először Damaszkuszban az Egyenes utcában, a megtérését és megkeresztelkedését követően pedig a Közel-Kelet különböző helyszínein: Arábiában, Jeruzsálemben, Antiochiában, KisÁzsia Kilikia nevű tartományában, szülővárosában, Tarsusban, és misszionáriusként Görögországban, Rómában, vagyis a Római Birodalomban, amely az I. században már kiterjedt úthálózattal rendelkezett. A köves utakon elsősorban természetesen a légiók és kereskedelmi karavánok haladtak, de az általános közlekedés is ezeken az utakon ment végbe. A kereszténység terjedését is megkönnyítették ezek a járható utak, amelyek városoktól vezettek városokig, a birodalom fővárosától egészen a szélső határokig.
Pál élete így a legszorosabban összekapcsolódik az úttal. A keresztényeket először Krisztus nevéről nevezték krisztusiak nak (ApCsel 11,26), vagyis „a Felkenthez tartozóknak” (a görög khrisztosz a héber ha massiah tükörfordítása felkentet jelent) nevezték és magát a mozgalmat, a vallási megnyilvánulást pedig „út”-nak, görögül ez a hodosz (ApCsel 9,2). Saul tehát az az ember, aki egy úton kapta a kinyilatkoztatást, és
egy hasonló kikövezett úton tudta továbbadni, tovább vinni az evangélium örömhírét, a feltámadt Krisztus üzenetét a Római Birodalom különböző városaiban. Meghatározó volt tehát a születő keresztény egyház számára az a hálózat, az a struktúra, amelyet az utak biztosítottak az igehirdetésnek Európában, keleten és nyugaton egyaránt.
Maga az Úr Jézus mondta, hogy „É n vagyok az út ” (Jn 14,6). Pál apostol pedig ezt az utat ajánlja mindenkinek, aki Istent keresi, először zsidónak, majd pedig görögnek. Milyenek voltak ezek az utak, amelyek segítségével az emberi kultúra és a keresztény vallás egyszerre volt képes megjelenni egy földrész öszszefüggésében? Ezek az utak létfontosságúak voltak a birodalomnak, a születő kereszténységnek pedig egy lehetőség, hogy az evangéliumot, amelynek hirdetésével maga Krisztus bízta meg az apostolokat és rajtuk keresztül a keresztény közösségeket, vagyis minden megkeresztelt személyt, hogy eljuttassa a lehető legtöbb helyszínre: „menjetek el az egész világra és tegyétek tanítványommal mind a népeket” (Mt 28,19).
Talán meglepődünk azon, hogy milyen viharos gyorsasággal terjedt a kereszténység a Földközi-tenger lakott partvidékén Jeruzsálemtől Kis-Ázsián és Görögországon keresztül egészen Rómáig, sőt Hispániáig, a birodalom végső határáig, azaz a jelenlegi Spanyolor-
szágig, ahová már Pál is elmenni szándékozott (Róm 15,28). A Krisztus utáni évtizedekben egészen az Eufráteszig képesek voltak eljutni a légiók, hiszen innen már a római kolóniák létéről kapunk tájékoztatást, és Diocletianus császár idejére (Kr. u. 284–305) a III. század végén már 80 ezer km hosszúságú járható út volt a birodalomban. Tudjuk, hogy emellett északon is – az egyház terjedését megkönnyítve – kiépültek kereskedő és katonai utak, beleértve Germániát és Britanniát.
Meglepő az a szervezettség, amellyel a korabeli kommunikációs eszközök segítségével a nagyvárosok közötti kapcsolatokat a járható utak rendkívül eleven tartották. Példa erre az ifjabb Plinius (Kr. u. 61–113) levelezése Traianus császárral (Kr. u. 98–117) a II. század elején, aki egy hivatalos jelentésben beszámol a keresztény közösségek életéről. A hírek és a tudósítások a megfelelő úthálózat révén gyorsan célba értek, legyen szó Észak-Afrikáról, a Közel-Keletről vagy pedig a birodalom nyugati részéről.
Pál apostolnak a missziós utak tervezése szempontjából rendkívül fontosak voltak ezek az útvonalak. Az Apostolok Cselekedeteiből értesülünk arról, hogy a hithirdetések alkalmával mely városokat kereste fel – a kiváló minőségű római utaknak köszönhetően. Ám természetesen nemcsak az úthálózat volt az evangélium továbbadásának eszköze, hanem maga a tenger is, illetőleg a hajózás, amely a Földközi-tenger segítségével keletet és nyugatot összekötötte. Ezt a lehetőséget azonban nem lehetett egész évben igénybe venni. A zsidóknak a szeptemberben–októberben tartott „sátoros ünnep” jelezte a hajózási időszak végét, a tenger „bezárását” (mare clausum). Általában március és november között volt „nyitott” a tenger. Lukács is arról ír, hogy a kovásztalan kenyér (vagyis húsvét) napjai után (azaz áprilisban) „hajóztunk el Filippiből” (ApCsel 20,6). Már az evangéliumok is beszámolnak a Genezáreti-tó kapcsolatteremtő adottságáról, melyet tanító körútjain Jézus is kihasznált. A páli nagy missziós utakat ugyancsak kiegészítették a hajóval megtett távolságok.
Míg a köves utak viszonylagos biztonsággal voltak járhatók, leszámítva a fenyegető veszélyeket, a rablókat vagy éppen a háborús körülményeket. Erről a valóságról az apostol így ír: „Sokszor voltam vándorúton. Veszélyben forogtam folyóvizeken, veszélyben rablók miatt; veszélyben népem körében, veszélyben a pogányok között; veszélyben a városokban, veszélyben a pusztaságban” (2Kor 11,26). Az útjai során átélt testi megpróbáltatásokat szintén részletezi: „Fáradtam és gyötrődtem, sokat virrasztottam, éheztem és szomjaztam, sőt koplaltam, fagyoskodtam és nem volt mit fölvennem” (2Kor 11,27).
A hajózást a különböző széljárások vagy akár váratlan természeti események is befolyásolták. Pál apostol maga is beszámol arról, mit élt át ezeken a helyszíneken: „Háromszor szenvedtem hajótörést, egy nap és egy éjjel a nyílt tengeren hányódtam” (2Kor 11,25). Lukács – hiszen Pál kísérőjeként ő is jelen volt, ezért a többes szám – feljegyzi, hogy a Róma felé vezető tengeri útju-
kon milyen drámai körülményeket tapasztaltak meg: „Nemsokára lecsapott ránk a sziget felől az északkeletinek nevezett forgószél. Elkapta a hajót, nem bírtunk a széllel szemben haladni, feladtuk a harcot, s a vihar elsodort minket…, a rettenetes vihar egyre hányt-vetett bennünket, ezért másnap a tengerbe szórták a rakományt… a hajósok saját kezükkel kidobálták a hajó fölszerelését. Több napon át sem a napot, sem a csillagokat nem lehetett látni. A vihar csak dühöngött, végül már minden reményünk odavolt, hogy megmenekülhetünk” (ApCsel 27,14–20).
A tenger, amint azt Lukács jelezte, a földi utakkal összehasonlítva nem volt könnyű terep. A helyváltoztatás nem kijelölt tengeri útvonalakon haladt, nem volt előre meghatározott menetrend. Tengerre szállni, mint Pál esetében is láttuk, mindig veszélyt jelentett. Ő azonban Krisztusra tekintett, és kimondta, hogy „mindezt az evangéliumért teszem” (1Kor 9,23) és „elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van. Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban” (Fil 3,14).
Ezzel a bátor elkötelezettséggel legyőzve a fizikai távolságot és akadályokat Szent Pál elmondhatta, hogy Isten valóban „kitárta a hit kapuját” (ApCsel 14,27).
Fontos a közösség ereje – Jézus Pál apostolt a közösségbe küldte megtérésekor, nem magánzóként, egyedül.
„Menj be a városba és ott megmondják, hogy mit kell tenned”.
Fülöp Ákos atya, a Budapest – Rákosfalvai Szent István plébánia plébánosa és a Budapest-Örmény Katolikus lelkészség kormányzója osztotta meg gondolatait velünk a közösséghez való tartozás fontosságáról, a házastársi kapcsolat „frissen tartásáról”, valamint feladatairól, melyeket napmint nap ellát.
Mikor kezdte plébánosi működését Rákosfalván?
Kicsit több, mint 2 éve, 2020. novemberében – szokatlanul év közben – kerültem ide. Váratlan helyzetben kellett a bíboros úrnak cselekednie, mert az elődöm beteg lett.
Ezelőtt a Budapest-Nagytétény Nagyboldogasszony plébánián szolgáltam tizenöt évet plébánosként, korábban pedig Kőbányán, illetve Sárisápon voltam.
Hogyan élte meg a váltást 2020-ban? Hogy érzi itt magát a rákosfalvi plébánián?
Nagyon jól érzem magam, hála Istennek nagy a közösségi élet a plébánián gondolva fiatalokra, családosokra és idősebbek csoportjára is. Több közösségi csoportban is igyekszem aktívan részt venni – főként a plébánián, mert az iskolai hittant máshonnan szervezik. Házascsoportokat is indítottam, miután idekerültem.
Nagyon fontosnak tartom a közösség erejét, hiszen A Jóisten Pál apostol megtérésénél is így fogalmaz: „Menj be a városba és ott megmondják, hogy mit kell tenned”. Isten a közösségbe küldi Pált megtérésekor, nem pedig magánzóként egyedül.
A Házas Hétvége katolikus lelkiségi mozgalomnak egyik szervezője. Hogyan kapcsolódott bele a közösségbe?
Amikor Krisztinavárosban voltam káplán, volt ott egy Házas Hétvégés csoport, akiket személyesen is ismertem. Sárisápra kerülve elmaradt a kapcsolat tovább építése. Amikor visszakerültem Budapestre, elhívtak engem egy első hétvégére. Akkor tetszett meg ez a mozgalom, és kapcsolódtam a közösség életébe. Azóta vezetek is hétvégéket, valamint sok feladatot ellátok a közösségben, több csoportban aktívan is részt veszek.
Hogyan működik a Házas Hétvége közössége?
Kisebb csoportokban házaspárok találkoznak. A kisebb csoportok négy-öt házaspárból, a nagyobbak nyolc-kilenc párból is állhatnak. Időközönként tartunk nagyobb találkozókat, amikor többen jönnek össze.
Egy-egy csoport találkozón a házaspárok készülnek témákkal. Mindig van egy témát felvezető előadás,
ahol a vezető házaspár mond példákat, tapasztalatokat. Ezt követően van egy rész, amikor a házaspárok egymás között négyszemközt beszélnek a témáról, majd megosztják egymással, hogy mi az, ami fontos volt a számukra, mi az a gyöngy, amit hazavisznek.
A találkozók általában este nyolc óra után vannak, hogy aki munkából érkezik, vagy gyermekei vannak, ő is be tudjon kapcsolódni.
Nagyon fontos, hogy a Házas Hétvége segíti a párokat a kommunikációban. Például, ha egy házaspár átélt egy helyzetet az életében, ezt és a megoldást megosztja, ezzel segíti a többieket, hogy nincs egyedül a maga helyzetében. Az a jó ebben a közösségben, hogy a házaspárok mindig együtt tevékenykednek. Ezzel a kapcsolatuk is erősödik, mélyül. Fontos, hogy a férj és feleség örömökben, bánatokban segítsék egymást. Ami meg tudja óvni a házasságot az az, hogy mindig a házastárs maradjon az első helyen.
Ákos atya plébániai kormányzó a BudapestiÖrmény Katolikus Személyi Plébánián is 2007. óta. Ez mit jelent pontosan?
Ez egy úgynevezett személyi plébánia, nem területi plébánia, tehát az Esztergomi egyházmegye területén élő örmény katolikusokat fogja össze. Az örmény katolikus rítus inkább a görögkatolikushoz hasonlít, keleti szertartású, de a katolikus egyházon belül van.
Az örmény közösség tagjainak felmenői még a 18. században Erdélybe kerültek, ahol közösségbe szerveződtek. Később, 1920 körül, sokan átjöttek Magyarországra, főleg Debrecenbe és Budapestre, ezért e két helyen alakult ki nagyobb örmény közösség. Ennek nyomán szerveződött meg Budapesten az örmény katolikus lelkészség.
Minden vasárnap tartunk egy örmény rítusú szentmisét, de szervezünk más programokat is. Magyar nyelven végzem a szentmisét, az énekek örmény
nyelven hangzanak el. Örményül is tudnám mondani a szentmisét, mert tudok fonetikusan olvasni, azonban az a helyzet, hogy akik Erdélyből átjöttek, több száz évet éltek ott, ezért már nem tudnak örményül, a vallást és az identitást őrizték meg, a nyelvet nem.
A vasárnapi szentmisére rendszeresen tizenöten jönnek, nagyobb rendezvénynél többen részt vesznek. Ez sajnos így van, hogy sok családban ez nem lett továbbadva, csak nosztalgiaként maradt meg. Továbbá az is nehezítő körülmény volt, hogy a kommunista időben nem tudták sokan továbbadni az örmény értékeket.
Jelenleg Erdélyben is vannak még örmény katolikusok, ahol van egy saját egyházmegyéjük is. Ők sincsenek sokan, négy nagyobb városban találkozhatunk velük.
Mi ösztönözte, hogy csatlakozzon az örmény közösséghez?
Nagyapám Erdélyből származik, és vannak örmény felmenőim is. Habár gyermekkoromban soha nem mentünk örmény szentmisére, de megmaradt nagyapán néhány kapcsolata, így kért meg a bíboros úr erre a feladatra. Megkaptam a rítus engedélyt, így vezethetek örmény szertartást, szentmisét.
Az Esztergomi Egyházmegye papi levelezőlistájának vezetője. Ez milyen feladatokkal jár?
Fontosnak gondolom, hogy legyen lehetőség köztünk, papok között a kapcsolat tartásra. Ami rendszeres, hogy a születésnapokról és a halál évfordulókról meg-
emlékezem a listán. Azután kezdtem el ezt a jelzést, hogy láttam egyes szerzetesrendeknél, hogy megemlékeznek halottaikról az aktuális napon. Ezt szerettem volna átvenni én is. A születésnapokkal kezdtem, majd a 2000-es évek elejétől a halálévfordulókról is megemlékezünk – de ezek mellett más hírek is vannak, előfordul, hogy felmerülnek kérdések, amit megvitatunk.
Külön műsora van az Apostol TV-ben, illetve a Mária Rádióban is visszatérő vendég. Miről szokott beszélni?
Az Apostol TV-ben a Jeles napok című műsorom az ünnepekről, illetve szentekről szól.
A Mária Rádióban bekapcsolódtam még korábban az Ezerszínű kereszténység műsorba, valamint a Pénteki napindítót, és az evangéliumi magyarázatot is elvállaltam.
Mi Ákos atya kedvenc részlete a Bibliából?
Nagyon közel áll hozzám az, amit János evangéliumában olvashatunk: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta érte.”
Továbbá érdekes számomra megfigyelni az apró mozzanatokat a Szentírásban, akár, ahogy az Ószövetség jövendölései, sorai sokszor Krisztusra utalnak. Nyilván az akkori ember még nem így értett, de mi már láthatjuk, hogy Jézusra utalnak. Ilyen például a 21. zsoltár: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” Vagy Izaiás könyvében a messiási jövendölések.
Fontos, hogy naponta olvassuk a szentírást, Isten szavát!
Az interjút készítette: Rajkai Eszter
Fotók: Szőnyi Erik
II. János Pál kezdeményezésére 1993-tól február 11. A BETEGEK VILÁGNAPJA. 1858-ban ezen a napon jelent meg a Szűzanya Soubirous Bernadett 14 éves francia lánynak Lourdesban, majd február 15-én a sziklabarlangban csodatevő forrás fakadt. E helyen 1864-ben templomot építettek, amelynek IX. Pius pápa bazilika címet és előjogokat adományozott. Lourdes-ban a zarándokok száma évente több mint félmillió és a természetes módon meg nem magyarázható gyógyulások száma is több ezerre tehető. A világnap célja, hogy „Isten egész népe kellő figyelmet szenteljen a betegeknek, segítse elő a szenvedés megértését.”
Hatalmas Isten, emberi gyarlóságnak erős gyámola és oltalmazója, ki kezében vannak életünk határi: könyörgünk felségednek a te beteg szolgáidért: vigasztald őket, bátorítsad és erősítsed, hogy jó néven vegyék és csendesen szenvedjék látogatásidat. Gyógyítsd meg őket, szent nevedért, a reájok bocsátott csapásból, hogy megismérvén hozzájok való jóvoltodat, méltó hálát adjanak irgalmasságodért, és atyai ostorozásod által öregbüljenek szerelmedben és félelmedben.
Ha pedig véghetetlen bölcsességed szerént hasznosbnak látod az ő mostani kimúlásokat: adj Szentlelket nékik, hogy az igaz penitencia által, bűnök bocsánatját nyerhessék, és teelőtted kedves kimúlások légyen e világból. Adjad szent malasztodat nékik, hogy megismérjék a testi nyavalyáknak és csapásoknak ostorit atyai kezedből származni. Mivel akaratod nélkül csak hajunk szála sem eshetik el, és azért ostorozsz minket, hogy bűneinkből tehozzád térjünk, ki igaz élet és igaz boldogság vagy. Oh áldott Jézus, ki meggyőzted
a halál fulákját, légy segétséggel beteg szolgáidnak. Ki az Atya és Szentlélek Istennel egyetemben élsz és uralkodol. Amen.
Mióta ez a kór lepett meg, Gyakorlom ezt a nagy türelmet. Harag, gyülölség, rossz indúlatok Nem táplálnak; jámbor s szelid vagyok. Magamba térve elborongok...
Megint egy rejtély, meg nem oldott, Hogy a betegség, testünk’ törve meg, Gyógyít merev, kemény erkölcsöket. Részvétre, irgalomra lágyul
A lélek minden nyavalyátul; Mig sok jóléttő duzzadó legény
Közömbös, durva, részvétlen, kemény. Hazát mérges kigyó, vadállat, Gyilkos virág is ott találnak, A hol a természet leggazdagabb. Legtöbb az élet, legforróbb a nap...
Mely rontja a tüdőt, a májat:
A kór a szív javára válhat.
Nyomában jár a béke, kél a hit; Istent imádni, tűrni megtanit.
Bánat, betegség, sors csapása
A gőgös embert megalázza.
S egyetlen vígaszul marad neki, Hogy sírni tud, hogy vannak könnyei.
Mintha kilyukadt volna, úgy fáj a hátam s mellem közepe, gyilokként áll bennem a szúrás, a képzelt dárda vasnyele: érzem kemény és hideg ércét és valahányszor köhögök, a nagy, nehéz rúd szinte reng a lapockám s bordáim között.
Komisz egy kín! Hiába mondom, hogy csak meghültem egy kicsit, a test, a fájó, nyomorult test lehúz, magához nyomorít: le kell feküdnöm… Fekszem is már, vetkezem… Jólesik az ágy… Ha ez ízelítő a sírból, nem szidom többé a halált.
Az egyik napon, amikor két leánnyal a Gave folyó partjára mentem ki rőzsét gyűjteni, valami szélzúgást hallottam. A rét felé fordultam, de a fákat egy cseppet sem láttam hajlongani. Ekkor fölemeltem fejemet, és észrevettem a barlangot. Megláttam ott a fehér ruhába öltözött Úrnőt. Tündöklő fehér ruha volt rajta, és kék öv a derekán, mindkét lábán világossárga rózsa, olyan színű volt, mint az olvasója.
Láttára megdörzsöltem a szememet, mert azt hittem, hogy káprázik; kezemet pedig ruhám zsebébe dugtam, és megfogtam az olvasómat. Keresztet is akartam vetni, de nem tudtam a kezemet felemelni, mert lehanyatlott. Amikor pedig az az Úrnő keresztet vetett, bár remegett a kezem, megpróbáltam én is, és végre sikerült. Rögtön elkezdtem imádkozni a szentolvasót, maga az Úrnő is pergette olvasója szemeit, ajka azonban nem mozgott. Mire befejeztem a szentolvasót, a látomás rögtön eltűnt.
Megkérdeztem erre a két leányt, hogy láttak-e valamit. Azt mondták: semmit. Sőt még ők kérdeztek engem: „Milyen titkot tudsz mondani számunkra?” Közöltem velük, hogy láttam a fehér ruhás Úrnőt, azonban nem tudom, kicsoda ő. De figyelmeztettem őket, hogy erről hallgassanak. Erre meg ők figyelmeztettek engem, hogy ide ne jöjjek többé. Ebbe viszont én nem egyeztem bele. Újra eljöttem tehát vasárnap, hiszen erre belső indítást éreztem.
Az Úrnő csak a harmadik alkalommal szólt hozzám, és megkérdezte, hajlandó lennék-e tizenöt napon át kijönni ide hozzá. Azt feleltem, hogy igen. De hozzátette még, hogy biztatnom kell a papokat, hogy építtessenek fel ott egy kápolnát. Aztán megparancsolta, hogy igyam a forrásból. Mivel nem láttam ott semmi forrást, elindultam a Gave folyóhoz. Ő azonban jelezte, hogy nem a folyóról beszélt, és ujjával a forrásra mutatott. Amikor pedig arra a helyre mentem, ott csak sárral kevert kis vizet találtam. Kezemmel semmit nem tudtam meríteni belőle, azért kaparni kezdtem, és végre kevés vizet bírtam meríteni a markommal. Háromszor kimertem, és a negyedik alkalommal már inni is tudtam belőle. Ezután megszűnt a látomás, és én hazamentem. Tizenöt napon át pedig visszamentem oda, és az Úrnő egy hétfő és egy péntek kivételével mindennap megjelent nekem ugyanazt parancsolva, hogy figyelmeztessem a papokat ott egy kápolna felépítésére, és kérte, hogy menjek a forráshoz megmosdani, és imádkozzam a bűnösök megtéréséért. Többször kérdeztem ugyan kiléte felől, de ő csak szelíden mosolygott. Végül is karját felemelve és szemével az égre tekintve megmondta nekem, hogy ő a Szeplőtelen Fogantatás.
E tizenöt nap alatt három titkot is közölt velem, de megtiltotta, hogy ezeket bárkinek is eláruljam. Én pedig ezeket mindeddig hűségesen megőriztem.
Volt egyszer egy nagyon mély kút, aminek a vizében, lent, a föld felszíne alatt halak éltek, egészen egyszerű, igénytelen, kis fekete halak. Ott úsztak körbe-körbe, a kút belső káváján, peremén belül. A nap csak ritkán sütött oda; nyáron, déltájban láttak néhány napsugarat, egyébként mindig homály és derengés vette körül őket.
Ezért aztán, ahogy a kút mélyén egymás körül úszkáltak, alig láttak, sokszor egymásnak ütköztek, s ahogy a halak szokták ilyenkor, oldalra vágtak, és ijedten úsztak tovább. Máskor meg nekiütköztek a kút belső peremének, így hosszú ideig nem is tudtak egy irányba úszni. Hanem előbb-utóbb meg kellett tanulniuk, hogy körbe-körbe ússzanak.
Ráadásul nagy ijedtség volt nekik mindig, amikor a gazda fönt leeresztette a vödröt reggel és este. A vödör belecsobbant a vízbe, akkor a halak szétrebbentek, és megbújtak a kút mélyén rejtőző még homályosabb zugokban.
A gazdaember, akinek az udvarán a kút állt, egy nyári nap, amikor a napfény belevilágított a kút vizébe, lenézett, és meglátta a halakat a kút mélyén. Megesett rajtuk a szíve.
– Ó, ezek a szerencsétlenek – gondolta – ott vakoskodnak, mint egy szűk börtönben, valahogy segíteni kellene rajtuk.
A gazdának eszébe jutott, hogy van egy csónakázó-, halastó nem sokkal az ő birtoka mellett, oda szokott jár ni hétvégeken a szabadidejében. Van egy csónakja, kibocsátja a tó vizére, és ott evezget.
Néhány hónappal korábban történt, hogy amint evezgetett a csónakban, egy kis keszeg, amelyik ott fickándozott mellette a tóban, véletlenül beugrott a csónakba, és ott verdesett a farkával. Nézte a halat, és a hal is nézte őt.
– Na, most mi lesz? Hazavisz engem megsütni, vagy mi történik velem? – De a gazda megszánta a keszeget, visszadobta a vízbe. Attól kezdve mindig, amikor csónakázni ment, és a kis hal megérezte, hogy közeledik a csónak a tó vizén, odaúszott, körülötte úszkált, és néha kidugta a fejét:
– Itt vagyok, még megvagyok!
A gazdaember arra gondolt, hogy ez a keszeg most segíthetne. Fogta a kút vödrét, s elindult a tó felé. A parton csónakba szállt, beevezett. Amikor a kis keszeg megjelent a csónak mellett, a gazda ránézett, és beleeresztette a vödröt a tó vizébe. Nézte a kis keszeg, hogy mi van a vödörben. Hát abban nem volt semmi. Gondolkodott:
– Mit akarhat ez az ember, bárcsak érteném a nyelvét! Rosszat biztos nem akar, hiszen a múltkor is segített rajtam, amikor beestem a csónakjába. – És szépen beúszott a vödörbe.
A gazda pedig kiemelte a vödröt a keszeggel együtt. Betette a csónakba, elindult vissza a part felé. Fogta a vödröt, a vödör vizet a hallal. Bement az udvarba, a kúthoz, és leeresztette a tóból mert vizet a kútba. Ott a keszeg kiúszott a vödörből és megborzongott:
– Milyen sötét helyre kerültem. Mi lesz itt velem, mit akart ez a gazda?
Egy kis idő után a vödörcsobbanástól megijedt fekete halak előmerészkedtek a zugokból, és elcsodálkoztak:
– Nahát, ilyen halat sem láttunk még! Honnan jött ez? – Megpróbáltak egymás nyelvén tátogni, és meg is értették egymást.
A keszeg így szólt hozzájuk:
– Figyeljetek, halak! Én egy olyan helyről jövök, ahová mindig odasüt a nap, és sokkal több víz van, mint itt. Úszkálhattok akár egy napig is egy irányba. Gyertek el oda, rossz nektek itt élni!
– Na jó, de hát hogyan? – kérdezték a halak.
A tavi hal már erre is tudta a megoldást, hiszen okos volt:
Amikor legközelebb a gazda leereszti a vödröt a kútba, akkor ne bújjatok el, ahogy szoktatok, hanem ússzatok bele a vödörbe!
– Igen ám, de félünk! – mondták a fekete halak. –Nem merünk mi beleúszni abba a vödörbe!
– Nem hiszitek el, hogy odakint a kúton kívül vár egy sokkal nagyobb tó, ahol szabadabbak lesztek, és látni is fogtok, és lehet úszkálni mindenféle irányba, jó sokáig? Ízletes vízi csigák! Na? – biztatta őket a keszeg.
A fekete halak gondolkodtak, majd beadták a derekukat:
– Jó, megpróbáljuk.
Másnap reggel, amikor a gazda leeresztette a vödröt a kútba, a keszeg volt az első, amelyik beúszott, és a fekete halak, bár vállvonogatva – nem tudom, a halak hogy szoktak vállat vonogatni –, szóval bizonytalankodva, de utána úsztak. A gazda kihúzta a vödröt, és látta, hogy tele van a kút halaival. Odakacsintott a keszegnek:
– Ezt jól csináltad, cimbora!
Elindult a tó felé. A parton beült a csónakba, és beleöntötte a vödör vizet halastól, mindenestől a tóba.
Azóta a fekete halak ott élnek. Talán már fiaik meg unokáik is születtek, és ők mesélik a családi legendát:
– Egykor a mi őseinknek sokkal rosszabbul ment a soruk, mert egy föld alatti mély üregben kellett eltölteniük az életüket, és csak ott úszkálhattak vakoskodva…
18Amikor Jézus a Galileai-tó mellett járt, látott két testvért, Simont, másik nevén Pétert és testvérét, Andrást. Halászok voltak, s épp hálót vetettek a tengerbe. 19 Megszólította őket: „Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket!” 20Azon nyomban otthagyták hálójukat és csatlakoztak hozzá. 21 Útját folytatva megpillantott két másik testvért is, Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Épp hálójukat javítgatták a bárkában, apjukkal, Zebedeussal. Őket is hívta. 22Rögtön otthagyták a bárkát apjukkal egyetemben, és a nyomába szegődtek. (Mt 4)
Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye papjai elhatározták, hogy elkísérik főpásztorukat Dr. Erdő Péter bíboros atyát a Szentföldre 70. születésnapja évében. A közös utazáson az esztergom-budapesti bíboros érsek mellett huszonnégy klerikus vett részt: áldozópapok és két diakónus, valamint huszonhárom buzgó világi hívő is velük tartott.
A zarándok lelkipásztorok és világi testvéreik 2022. november 7-e és 12-e közötti időben Mesterüket követve, a Jó Pásztor földjén élhették át ezt az isteni közelséget. Megismerhették az Ötödik Evangélium főbb helyszíneit. Útjuk mottója Főpásztorunk püspöki jelmondata volt: Initio non erat nisi gratia, vagyis Kezdetben nem volt más, csak a kegyelem. A kegyelemmel teljes Szűzanya oltalma alatt járták be az Ígéret földjét soksok kegyelemmel és élménnyel gazdagodva.
Ezeket az élményeket szeretnénk megosztani filmünkben minden Kedves Nézőnkkel. Az események és helyszínek sorrendjét nem az utazás időrendjében, hanem a Megváltás hittitkainak megfelelően állítottuk össze, így nem csupán egy utazás élménybeszámolójában részesülhetünk, hanem mindnyájan elindulhatunk a Jó Pásztor nyomában, a megváltó küldetésének útján. Fotók: Szőnyi-Ternyik Klaudia
PREMIER
ISMÉTLÉS
VASÁRNAP
0.00 Szentmise (ism.), Ismétlések, Képújság 7.20 Belső Gerinctorna – Benvin
Sebastian atyával 7.40 Életvezetés – A nevelés az élet szolgálata – Uzsalyné Dr. Pécsi Rita előadása 9.30 Imaszándékfogadás Tariné Murányi Erikával – élő –06-1-704-4444 10.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 11.30
Zsolozsma 12.00 Ferenc pápa üzenete
Rómából 12.20 Budai hét 12.35 Imamaraton – Rózsafüzér 13.25 Szentségimádás 14.00 Lélekemelő Károly atyával
15.00 Irgalmasság órája 15.30 Gyereksarok 16.00 Élet az egyházban – Általános
kihallgatás Rómából (ism.) 17.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyaloktemplom 18.30 Zsolozsma 19.00 Le(g)
ó mesék 19.15 Életvezetés – Beszéljük
meg – Somogyi Krisztina, Kézdy Anikó
és Papp Miklós előadása (ism.) 20.30
Szeretetláng 20.45 Budai hét 21.00 Mária köszöntő 21.30 Lelkesít-Ő (ism.)
22.30 Zsolozsma 22.45 Montserrat jezsuita beszélgetések (ism.)/Szeretetláng 23.30 Képújság
HÉTFŐ
0.00 Szentmise (ism.), Ismétlések, Képújság 7.20 Belső Gerinctorna – Benvin Sebastian atyával 7.32 Zsolozsma – Reggeli dicséret 8.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 8.45 Rózsafüzér 9.20 Katekézis 9.50 Életvezetés – A nevelés az élet szolgálata – Uzsalyné
Dr. Pécsi Rita előadása 11.30 Montserrat jezsuita beszélgetések Nagy Bálint SJ atyával lelkiségről, hivatásról 12.00 Imamaraton – Rózsafüzér 12.45 Hírek 13.00 Szentségimádás 14.00 Lélekemelő Károly atyával 15.00 Irgalmasság órája 15.30 Képújság 16.00 Párbeszéd az emberért – Platthy Iván műsora 17.00 Szentmise Gazdagrét, Szent Angyaloktemplom 17.45 Rózsafüzér 18.20 Gyereksarok 18.50 Homília 19.05 Életvezetés – A nevelés az élet szolgálata – Uzsalyné Dr. Pécsi Rita előadása 20.30 Budai híradó 20.45 Mária köszöntő 21.30 Párbeszéd – Örömhíreink Dió-héjban/Apostol (ism.) 22.30 Zsolozsma 22.45 Élet az egyházban – Általános kihallgatás Rómából (ism.) 23.35 Képújság
KEDD
0.00 Szentmise (ism.), Ismétlések, Képújság 7.20 Belső Gerinctorna – Benvin Sebastian atyával 7.32 Zsolozsma
– Reggeli dicséret 8.00 Szentmise –Gazdagrét, Szent Angyalok-templom
8.45 Rózsafüzér 9.20 Élet az egyházban – Válogatás a Szent István Televízió műsorából 10.20 Párbeszéd – Apostol/Örömhíreink Dió-héjban – Diószegi
László műsora 11.20 Nyitott szemmel
– Pécsi szabadegyetem 12.00 Imamaraton – Rózsafüzér 12.45 Hírek 13.00
Szentségimádás 14.00 Igeforrás – Bábel
Balázs atya műsora 15.00 Irgalmasság órája 15.30 Képújság 16.00 Párbeszéd –Örömhíreink Dió-héjban/Apostol (ism.)
17.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 17.45 Rózsafüzér
18.20 Gyereksarok 18.50 Homília 19.05 Élet az egyházban (ism.) 20.00 Nyitott szemmel – Pécsi szabadegyetem (ism.)
20.30 Budai híradó 20.45 Mária köszöntő 21.30 Párbeszéd – Tükörkép/Mottó/ Női kincsek/Hívtál uram 22.30 Zsolozsma 22.45 Élet az egyházban (ism.)
23.35 Képújság
SZERDA
0.00 Szentmise (ism.), Ismétlések, Képújság 7.20 Belső Gerinctorna – Benvin Sebastian atyával 7.32 Zsolozsma – Reggeli dicséret 8.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 8.45 Rózsafüzér 9.20 Montserrat jezsuita beszélgetések (ism.) 9.45 Ferenc pápa üzenete Rómából (ism.) 10.10 Párbeszéd – Párbeszéd az emberért – Platthy Iván műsora 11.05 Ferencesek – Szerdahelyi Csongor műsora 11.35 Apostolok fóruma Károly atyával – élő – 06-1-704-4444
12.00 Imamaraton – Rózsafüzér 12.45 Hírek 13.00 Szentségimádás 14.00 Lélekemelő Károly atyával 15.00 Irgalmasság órája 15.30 Képújság 16.00 Imaszándék-fogadás Tariné Murányi Erikával – élő – 06-1-704-4444 17.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom
17.45 Rózsafüzér 18.20 Apostolok fóruma (ism.) 18.50 Dr. Pákozdi István: Élő liturgia 19.05 Ferencesek – Szerdahelyi Csongor műsora (ism.) 19.30 Montserrat jezsuita beszélgetések (ism.) 20.00 Összhang – Kulturális magazin – Tariné Murányi Erika műsora (ism.) 20.30 Budai híradó 20.45 Mária köszöntő 21.30 Lelkesít-Ő (ism.) 22.30 Zsolozsma
22.45 Montserrat jezsuita beszélgetések (ism.)/Szeretetláng 23.35 Képújság
CSÜTÖRTÖK
0.00 Szentmise (ism.), Ismétlések, Képújság 7.20 Belső Gerinctorna – Benvin Sebastian atyával 7.32 Zsolozsma –Reggeli dicséret 8.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 8.45 Rózsafüzér 9.20 Életvezetés – Beszéljük meg – Somogyi Krisztina, Kézdy Anikó és Papp Miklós előadása 10.30 Katekézis 11.00 Apostolok fóruma (ism.) 11.30 Kultúrpont 12.00 Imamaraton – Rózsafüzér 12.45 Hírek 13.00 Szentségimádás
14.00 Igeforrás – Bábel Balázs műsora
15.00 Irgalmasság órája 15.30 Képújság
16.00 Kultúrpont (ism.) 16.30 Katekézis (ism.) 17.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 17.45 Rózsafüzér 18.20 Gyereksarok 18.50 Homília
19.05 Életvezetés – Beszéljük meg – Somogyi Krisztina, Kézdy Anikó és Papp
Miklós előadása (ism.) 20.15 Kultúrpont (ism.) 20.45 Budai híradó 21.00 Mária köszöntő 21.30 Párbeszéd – Örömhíreink Dió-héjban/Apostol (ism.) 22.30 Zsolozsma 22.45 Élet az egyházban –Eucharisztikus kongresszus – NEK 2020 (ism.) 23.35 Képújság
PÉNTEK
0.00 Szentmise (ism.), Ismétlések, Képújság 7.20 Belső Gerinctorna – Benvin Sebastian atyával 7.32 Zsolozsma –Reggeli dicséret 8.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 8.45 Keresztút 9.20 Élet az egyházban – Általános kihallgatás Rómából 10.15 Dr. Pákozdi István: Élő liturgia 10.30 Lelkesít-Ő (ism.) 11.30 Nyitott szemmel –Jeles napok/Verbiták Magyarországon
12.00 Imamaraton – Rózsafüzér 12.45 Hírek 13.00 Szentségimádás 14.00 Lélekemelő Károly atyával 15.00 Keresztút 15.40 Ferenc pápa üzenete Rómából
16.00 Lelkesít-Ő (ism.) 17.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom
17.45 Keresztút 18.20 Gyereksarok
18.50 Homília 19.05 Élet az egyházban – Általános kihallgatás Rómából (ism.) 20.00 Nyitott szemmel – Jeles napok/Verbiták Magyarországon (ism.) 20.30 Budai híradó 20.45 Mária köszöntő 21.30 Párbeszéd – Párbeszéd az emberért (ism.) 22.30 Zsolozsma 22.45 Élet az egyházban – Általános kihallgatás Rómából (ism.) 23.35 Képújság
SZOMBAT
0.00 Szentmise (ism.), Ismétlések, Képújság 7.20 Belső Gerinctorna – Benvin Sebastian atyával 7.32 Zsolozsma – Reggeli dicséret 8.00 Szentmise –Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 8.45 Rózsafüzér 9.20 Élet az egyházban – Eucharisztikus kongresszus – NEK 2020 10.15 Le(g)ó mesék (ism.) 10.30 Párbeszéd – Tükörkép/Mottó/Női kincsek/Hívtál uram 11.30 Katekézis (ism.)
12.00 Imamaraton – Rózsafüzér 12.45 Hírek 13.00 Szentségimádás 14.00 Igeforrás – Bábel Balázs műsora 15.00 Irgalmasság órája 15.30 Képújság 16.00 Összhang – Kulturális magazin – Tariné Murányi Erika műsora 16.30 Ferencesek – Szerdahelyi Csongor műsora (ism.)
17.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 17.45 Rózsafüzér
18.20 Gyereksarok 18.50 Szeretetláng
19.05 Élet az egyházban – Eucharisztikus kongresszus – NEK 2020 (ism.)
20.15 Montserrat jezsuita beszélgetések (ism.) 20.45 Budai hét 21.00 Áhítat
Rómából 21.30 Párbeszéd – Tükörkép/ Mottó/Női kincsek/Hívtál uram (ism.)
22.30 Zsolozsma 22.45 Élet az egyházban – Válogatás a Szent István Televízió műsorából (ism.) 23.35 Képújság
A műsorváltozás jogát fenntartjuk!
Kedves Nézőink (Média Apostolaink) elérhetőségi adatait (név, lakcím, e-mail cím, telefon), amelyeket kapcsolattartásunkhoz megadtak, a televíziót működtető Apostolmédia Közhasznú Alapítvány a hatályos uniós GDPR jogszabályoknak megfelelően kezeli. Adatkezelési Szabályzatunk megismerhető az Alapítvány weboldalán (www.apostolmedia.hu)
és az Apostol Televízió honlapján (www.apostoltv.hu ).
MAGAZIN RENDELÉS
Az Apostol Magazin, televíziónk ingyenes kiadványa megrendelhető szerkesztőségünknél levélben, E-mailben vagy telefonon.
KIADVÁNYUNK:
ISSN 2786-3549
Kiadja: Apostolmédia Közhasznú Alapítvány
1118 Budapest, Rahó utca 24/B
Felelős kiadó: Dr. Szederkényi Károly Miklós
Tipográfia, nyomdai előkészítés: Gregor László
Nyomda: Pharma Press Nyomdaipari Kft.
Alapítványunk anyagi támogatásának lehetőségei:
1. POSTAI UTALVÁNNYAL (kérhető a szerkesztőségen telefonon), illetve az Apostol Magazinnal megküldjük
2. BANKI ÁTUTALÁSSAL Apostolmédia Közhasznú Alapítvány
Bankszámlaszám: 11712004-20338211
ELÉRHETŐSÉGEINK:
Postacím: 1112 Budapest, Gazdagréti út 14.
Telefon: 1/707-3333
Mobil: 30/533-0363
E-mail: info@apostoltv.hu
Honlap: www.apostoltv.hu
Facebook: www.facebook.com/apostoltv
LEFEDETTSÉGÜNK: Az Apostol TV magyar katolikus hitéleti televízió elérhető a Magyar Telekom és a DIGI országos hálózatán, valamint a Vodafone szolgáltatónál Budapesten, a XI. kerületben és a www.apostoltv.hu honlapon.