APOSTOL MAGAZIN | 2023. MÁRCIUS

ÜZENET Isten népe

Amikor az Egyházról szólunk, próbáljunk a beszédünkben és gondolkodásunkban is arra törekedni, hogy ne kívülről vagy kívülállóként beszéljünk az Egyházról, mint hogyha nekünk ahhoz nem lenne közünk, vagy ha az valami tőlünk független szervezet lenne. Az Egyház közösség, és mi ennek a közösségnek tagjai vagyunk. A Katolikus Egyház Katekizmusának tanítása azt mondja, hogy az Egyház Isten Népe, az Egyház Krisztus teste, az Egyház a Szentlélek temploma. Isten Népe vagyunk. A Katekizmus a II. Vatikáni Zsinat tanítását idézi, a Lumen Gentium dogmatikus konstitúció 9. pontját: „Jóllehet bármely időben élő és bármely nemzetből származó ember kedves Isten előtt, ha féli őt és teszi az igazságot, Istennek mégis úgy tetszett, hogy az embereket ne egyenként, minden társas kapcsolat kizárásával szentelje meg és üdvözítse, hanem néppé tegye őket, mely Őt igazságban megismeri és szentül szolgál Neki. Így tehát az izraelita népet kiválasztotta tulajdon népévé, szövetséget kötött vele és fokozatosan oktatta azáltal, hogy e nép történelmében önmagát és akaratának tervét kinyilvánította és a népet magának szentelte. Mindez azonban csak előkészítése és előképe volt annak az új és tökéletes szövetségnek, mely majd Krisztusban köttetik meg (...). Ezt az új Szövetséget Krisztus hozta létre, tudniillik az új Szövetséget az Ő vérében, a zsidókból és a pogányokból híva meg a népet, mely nem test szerint, hanem a Lélekben alkot egységet.” (KEK 781)

Az ember alapjában véve közösségi lény, így teremtett minket az Isten. Az ember nem lehet magányos. Isten az embert a maga képére és hasonlatosságára teremtette. Keresztény értelmezésben ezt úgy értjük, hogy a szentháromságos Isten, amikor az embert a maga képére teremtette, akkor közösségi vonatkozásokra teremtett minket, úgy akarta, hogy kapcsolataink, társaink legyenek. A második teremtéstörténet elmondja azt is, hogy az Úr megfelelő segítőtársat teremtett Ádámnak, az embernek Éva személyében. Így az ember közösséget formál a másikkal, és ez a közösség olyan különleges, hogy az emberek az egymás iránti kapcsolataikban egyúttal az Istennel való kapcsolatukat is alakítják. Isten meghívta az embert a vele való közösségre, meghívta a családjába, azért osztotta meg a létét velünk, hogy mi létezzünk, hogy érte és vele legyünk, és élvezzük az ő szeretetének ajándékait a teremtett világban. Éppen ezért Isten és ember kapcsolata is mindig közösségi vonatkozású. Arról is beszélhetünk, hogy az embernek van saját istenélménye, istenképe, sajátosan gondolkodhatunk Istenről, mert megvan erre a szabadságunk. Mivel az emberi kapcsolatokban is azt tapasztaljuk, hogy más és más az egyes emberekkel való kapcsolatunk, mindannyiunknak sajá-

tos kapcsolatrendszere van a másik emberrel, még egy családon belül is és egy adott közösségen belül is. Hogyne lenne arra lehetőségünk arra, hogy az Istennel is sajátos módon alakítsuk a kapcsolatunkat. Ugyanakkor közös vallásunkban az Isten-képünket nem alakíthatjuk önkényesen, mert az valójában közösségi vonatkozású. Bár Isten megszólítja, meghívja az egyes embereket, és erre nekünk személyesen kell válaszolnunk, személyes a felelősségünk az életünkért és az örök életért, de mindezt közösségben éljük meg. Isten egy közösséggel épít kapcsolatot, és az egyes emberek, mint egy közösség tagjai kerülnek Istennel is kapcsolatba. Az ember közösségi lény, aki a másik emberen keresztül tudja kifejezni az Isten iránti szeretetét is. Jézus azonosította magát a legkisebbekkel, így bármit teszünk a legkisebbeknek azt neki tesszük. Tudjuk jól, hogy a szeretet parancsa által az Istennek való szolgálat az egymás iránti szolgálatban valósul meg. Az ószövetségben Isten és népe kapcsolatában olyan fontos kötődésről van szó, amely az életet jelenti a nép számára. Isten meghívta az ő népét, az Úr iránti viszont szeretet, a hűség a nép számára életet, üdvösséget jelent. Ez akkor elsősorban az Ígéret földjének a birtokbavételét, az ottani boldogulást, a boldog emberi életet jelentette. Isten népet választ magának, és népe életében megmutatja akaratát. A történelem eseményeiben, amelyet üdvtörténelemnek nevezzünk, bemutatja, hogy mit kíván az embertől, népének nyilatkoztatja ki parancsait. Isten vezeti a népét, jelen van népe számára. Az ószövetség népe, mint közösség, előképül szolgál az Egyház közössége számára. Az újszövetség népe a szövetséget, közösséget az Isten Fiában, Jézus Krisztusban köti meg Istennel. Az Egyház már nem csak földi boldogulásra hivatott, hanem az örök életre, célja az örök boldogság, az új Ígéret földjére igyekszik eljutni. Az Egyház

tehát Isten népe. Ebben kiszélesedik Isten és ember kapcsolata. Az újszövetségben nem csak egy népet választ ki az Úristen, amely néphez származás, a testi vonatkozások által lehet kapcsolódni, hanem az egész világ minden népét meghívja az Úr az üdvösségre, a boldog életre. Isten meghív minden népből, nyelvből és nemzetből követőket, mivel az Egyház olyan közösség, amelyhez szabadon lehet csatlakozni. A választott néphez is lehetett csatlakozni, bizonyos feltételekkel és szertartásokkal, olyanoknak is, akik nem oda születtek. Isten újszövetségi népéhez szabad döntéssel, „felülről való” születéssel lehet kapcsolódni, mégpedig a kegyelmi születés, a keresztség által.

A Katekizmus tanításából megismerhetjük az Egyház sajátosságait. „Isten népe olyan sajátosságokat hordoz, amelyek világosan megkülönböztetik a történelem minden vallási, népi, politikai és kulturális csoportjától: 1) Isten népe: Isten egyetlen népnek sem sajátja. Ő azonban népet szerzett magának azokból, akik valaha nem voltak nép: „választott nemzetséget, királyi papságot, szent nemzetet” (1Pt 2,9). 2) E nép tagjává nem a testi születés, hanem a „fölülről való születés”, a „vízből és Szentlélekből születés” (Jn 3,3-5), azaz a Krisztusba vetett hit és a keresztség által lesz az ember. 3) E nép feje Jézus, a Krisztus (a Fölkent, a Messiás): mivel egy és ugyanaz a kenet, a Szentlélek árad a Főről a tagokra, ezért ez a nép „a messiási nép”. 4) „Jogállása Isten fiainak méltósága és szabadsága, kiknek szívében a Szentlélek úgy lakik, mint templomban.” 5) „Törvénye az új parancs, hogy úgy kell szeretnie, ahogyan maga Krisztus szeretett bennünket.”  Ez a Szentlélek „új” törvénye. 6) Küldetése, hogy a föld sója és a világ világossága legyen. „Az egész emberi nem számára az egység, a remény és az üdvösség legerősebb csírája.” 7) Végül „célja Isten Országa, melyet maga Isten kezdeményezett a földön, melynek egyre terjednie kell, míg Isten tökéletessé nem teszi a történelem végén”. (KEK 782) Feladatunk tehát, hogy legyünk a föld sója, legyünk a világ világossága. Nem feltűnősködő, hivalkodó, hanem sajátos tanúságtevő életre vagyunk hivatottak. Az Ígéret földje felé haladunk a messiási nép számára a legnagyobb ajándék a szabadság Krisztusban. Nem uralkodnak fölöttünk a szenvedélyeink, az egyéb történelmi vonatkozású külső körülmények. Mi egyedül Krisztus iránt kötelezzük el magunkat, és így találjuk meg Krisztusban a szabadságunkat.

A katekizmus tanítása szerint, a megkeresztelt ember részesedik Krisztus hármas küldetésében. Krisztus, a mi papunk, próféták és királyunk. Amikor a keresztelési szertartásban, a már megkereszteltet a keresztség kiszolgáltatása után megkenjük a szent krizmával, akkor arra utalunk, hogy a megkeresztelt ember Krisztus hármas küldetésében osztozik. Annak idején illatos olajjal kenték meg a papokat, így kapták meg a küldetésüket, egyébként mind a mai napig a papszentelésnek is az eszköze, anyaga többek között a szent krizma. A próféták is küldetést kaptak a felkenés által. A királyokat az Úr fölkentjének tartották, mivel hatalmukat felkenés által vették birtokba. Sámuel prófétáról színes tör-

téneteket olvashatunk, hogy miként megy el Izáj családjához, amikor Dávidot kiválasztja Saul utódjának, és ráönti az olajat Dávidra, így fölkenni őt Izrael királyává. Krisztus küldetésben osztozunk az Egyházban. Van papi küldetésünk, ez arra utal, hogy az életünk ajándékká válik, oda kell ajándékozzunk magunkat Istennek és egymásnak. A keresztény ember élete ajándék lét, ahogy Szent Pál a mondja, nagyobb öröm adni, mint kapni. A keresztény ember inkább akar adni, mint kapni, ez a mi papi szolgálatunk. A papság ajándékozásra, áldozathozatalra szóló küldetés, amit Istennek és egymásnak felajánlunk. Krisztusi állapotunk prófétává is tesz bennünket, azt kívánja, hogy beszéljünk a hitünkről. A magyar nyelv olyan szépen fejezi ki a hit világát, hogy vallás. Ami azt jelenti, hogy nem hallgathatunk arról, ami a meggyőződésünk, a hovatartozásunk. Vallásban élünk, és az is fontos, hogy a szolgáló szeretetben királyi küldetést vállaljunk, krisztusi értelemben. Ő azt mondta magáról, hogy az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak. Ez a királyi küldetés Krisztus királyságában azt jelenti, hogy a szolgálatra vagyunk hivatottak, cselekedni akarunk, és mások életét boldoggá akarjuk tenni. Így leszünk tehát a boldogság hordozói és a boldog létnek a várományosai, hiszen az Egyház az evangéliumra építi életét és küldetését, vagyis a jó hírre.

Az evangéliumi szeretet törvénye azt kívánja, hogy békében éljünk egymással. A sértést ne tartsuk számon, a jóban pedig erősítsük egymást. Végezetül szolgáljon ehhez egy rövid történet: Egyszer két barát a sivatagon át utazott. Az utazás során sor került egy kis veszekedésre, ami odafajult, hogy az egyik pofon csapta a másikat. Aki a pofont kapta, bár fájt neki, lehajolt és szó nélkül beleírta a homokba: „Ma a legjobb barátom arcon csapot.” Majd tovább meneteltek a sivatagba, míg egyszer csak rátatáltak egy oázisra. Úgy döntöttek, hogy megfürödnek. A pofont kapott barát elakadt a sárban és fuldokolni kezdett, de a barátja segítségére sietett és kimentette. Miután helyrejött a fulladásos rémületből, egy kőre rávéste: „Ma a legjobb barátom megmentette az életemet.” A barát, aki felpofozta, majd megmentette a legjobb barátját, megkérdezte tőle, „Mi az oka, annak, hogy amikor megütöttelek a homokba írtad, most azonban amikor megmentettelek, azt kőbe vésted.” A barát így válaszolt: „Ha valaki megbánt minket, azt a homokba írjuk, ahonnan a megbocsátás szele eltörölheti. De ha valaki valami jót tett velünk, azt kőbe kell vésnünk, ahonnan a szél sohase tudja kitörölni.”

Nagyböjtben gondolkodjunk arról, hogy miként vagyunk mi az Egyház tagjai, belülről szemlélve a helyünket és küldetésünket. Keressük meg sajátos helyünket és feladatunkat Isten népében, és nap mint nap igyekezzünk teljesíteni a – papi, prófétai és a királyi – krisztusi küldetésünket.

Lelkipásztori szeretettel:

Dr. Szederkényi Károly Miklós esperes-plébános, az Apostol Televízió műsorigazgatója

PÁL ÉS BARNABÁS

Pál apostol, damaszkuszi megtérését követően a városban azonnal misszionálni kezdett, viszont tudjuk, hogy a zsidók az életére törtek: „Néhány napig ott maradt Damaszkuszban a tanítványokkal, és máris tanította a zsinagógákban, hogy Jézus az Isten Fia” (ApCsel 9,19). Akik hallották, csodálkoztak rajta, mert tudták, hogy épp azért jött hozzájuk, hogy úgy, amint azt a szent városban tette, az „új út” követőit megkötözve Jeruzsálembe hurcolja. A főpaptól még ajánlólevelet is kapott a damaszkuszi zsinagógához, amely így érvényét veszítette, mivel sokak meglepetésére határozottan bizonyította nekik, hogy Jézus a Messiás. Végül is azok léptek fel ellene, akikhez küldték, mert egy idő után ez zavarba hozta a zsidókat, akik „ megállapodtak, hogy megölik ” (ApCsel 9,22-23). Saul erről értesülvén határozta el, hogy kalandos módon elmenekül a városból (ApCsel 9,25) és Jeruzsálembe megy”.

Ezen a ponton Lukács írása, az Apostolok Cselekedetei és Pálnak a Galata-levélben írt életrajzi beszámolója eltér egymástól. Saul a lukácsi beszámoló szerint azonnal Jeruzsálembe ment, ahol azonban „a tanítványok féltek tőle, nem hitték el, hogy tanítvánnyá lett” (ApCsel 9,26). Ekkor Barnabás, akit már az egyház születésénél megismerhettünk (ApCsel 4,36–37), mégis mellé állt, és elvitte az apostolokhoz. Az eredetileg József nevű Barnabásról tudjuk, hogy egy köztiszteletnek örvendő ciprusi levita volt, s amikor keresztény lett, vette fel a Barnabás (’a vigasztalás fia’) nevet, amit az aposto -

lok adtak neki, de Barnabás neve azt is jelentheti, hogy a „prófétaság fia” vagy pedig „Nabasz fia” vagy „Nabi fia”. Szántóföldjét eladta, s annak árát az apostoloknak ajándékozta (ApCsel 4,37). Így ő az elsők között csatlakozott a keresztények közösségéhez. Ezt követően kezdték üldözni Jézus tanítványait, és a főtanács Pétert és az apostolokat börtönbe vetette és kihallgatta. István diakónust megkövezték, és a jeruzsálemi egyház tagjai – az apostolok kivételével – elszéledtek Júdea és Szamária tájékára (ApCsel 8,1).

Pálnak a galatákhoz írt leveléből tudjuk, hogy megtérése után három évet Arábiában töltött, majd csak ezután ment fel Jeruzsálembe (Gal 1,17–18). Elképzelhető azonban, hogy az Apostolok cselekedetei alapján ugyan arról a korábbi jeruzsálemi látogatásról van szó, s ezt Pál Barnabásnak köszönheti. Az apostoloknak ő tanúskodik, hogy „valóban látta az úton az Urat, s hogy mit mondott neki”. Arról is beszámolt, hogy „Pál milyen bátran beszélt Damaszkuszban Jézus nevében” (ApCsel 9,27). Nehéz lenne megmondani, mi lett volna Pálból, ha Barnabás nem segíti őt, ugyanis nem tudott a jeruzsálemi közösséghez kapcsolódni, mert korábbi magatartása miatt nem bíztak benne. Csak egyvalaki értette meg őt, egykori rabbinövendék társa: Barnabás. Mindketten Gamálielnél tanultak, és bizonyára Saul hallott arról, hogy Barnabás keresztény lett. Az apostolok által is elfogadott, jótékony és rendkívüli adottságokkal rendelkező Barnabás bele tudta magát élni mások helyzetébe, és Saulban felfedezte az apostoli lelkületet.

A megtérés után ez volt Pál számára a döntő esemény, mert Barnabás kezet nyújtott Saulnak, és bemutatta őt a legtekintélyesebb apostoloknak, Jakabnak, Kéfásnak (Péternek) és Jánosnak, akiket „oszlopoknak tekintettek”, akik „felismerték a Pálnak adott kegyelmet, és az egyetértés jeléül kezüket nyújtották neki és Barnabásnak” (Gal 2,9). Ez ismét egy fontos állomás, mert az egyház vezetői Pált és Barnabást immár együtt bízzák meg, hogy apostolkodjanak a pogányok körében.

Még az időtartamot is ismerjük, hogy 15 napot töltött együtt Pál és Barnabás a „fő-fő apostolokkal” (2Kor 11,5), mely idő alatt Pál „velük járt-kelt, és nyíltan beszélt az Úr nevében” (ApCsel 9,28). Már e rövid

KRÁNITZ MIHÁLY: SZENT PÁL NYOMÁBAN – 15. RÉSZ

idő alatt is megmutatkozott tanítói képessége és hellén műveltsége, mert a görög nyelvű zsidókhoz is beszélt, akikkel valószínűleg együtt volt István diakónus megkövezésénél, és vitába is szállt velük. Mivel ezek látták, hogy korábbi hitsorsosuk keresztény lett, az életére törtek (ApCsel 9,29). Az apostolok a béke megőrzése érdekében „a lelkes misszionáriust” lekísérték a tengermelléki Cezáreába, és onnan szülővárosába, Tarzuszba küldték. Ezen a ponton a két jó barát útja egy időre elválik, mert Pál egész emberi magatartásának és hitének még érlelődnie kellett. Barnabás visszatért Antióchiába a pogányok közé, ahová az apostolok küldték és jelentős sikereket ért el (ApCsel 11,22). Pál Szíria és Kilikia tartományába ment (Gal 1,21).

A jeruzsálemi találkozás Pálnak nagyon a szívébe vésődött, mert erről a tapasztalatról írja, hogy bár „Júdea Krisztusban hívő egyházai személyesen nem ismertek, csak hallomásból tudták rólam: Aki valamikor üldözött bennünket, most hirdeti a hitet, amelynek azelőtt a romlására tört. És magasztalták értem az Istent!” (Gal 1,21-22). Ebbe az összefüggésben helyezhetjük el Pál látomását a jeruzsálemi templomban, melyet éppen a jeruzsálemi zsidókhoz intézett (második) védekező megtérés elbeszélésében említ: „amikor Jeruzsálemben imádkoztam a templomban, elragadtatásba estem”. (ApCsel 22,17) Az esemény Izajás látomására emlékeztet (Iz 6), és itt az Úr nem más mint maga Krisztus, aki megújítja a küldetését, mely viszont Jeremiásra a népek prófétájéra mutat: „menj, mert én messzire, a pogányok közé küldelek” (ApCsel 22,21).

Pál számára nem volt könnyű igazolni meghívása hiteleségét az első keresztény közösség előtt és még egy tanulóutat kellett bejárnia. Ahhoz, hogy a szürkeségből kiemelkedjen szüksége volt valakire, s ez az ember Barnabás volt, nélküle Pál lassan fejlődött volna saját gondolatainak a körében. Barnabás tehát Tarzuszba megy és magával hozza Pált az Orontész melletti városba. Az Antióchiába való hívás volt a nagy barát második a szolgálata, amit Barnabás ifjúkori társának tett. Barnabás a gyakorlat lelkipásztorkodás embere volt, karizmatikus kegyelmi adományokban részesült és igehirdetésén sorra tértek meg a pogányok. Erről jelentést is írt Jeruzsálembe és azt tanácsolta, hogy fogadják el a tényeket és a helyzetet úgy, amint van. Az egyház elismerte Barnabás érdemeit, megadta neki az apostoli címet, ő ugyanis a pogányok közötti egyház tulajdonképpeni alapítói közé tartozik. Pál is megtalálta életre szóló feladatát és egy teljes éven át dolgozott Barnabással Antióchiában egyetértésben a fiatal egyházközségben. Barnabás munkája nyomán is nagy volt azok száma, akiket megnyertek az Úrnak, most viszont Pál lendületével kiegészülve, még nagyobb számban csatlakoztak a pogányok a keresztény közösséghez.

Együtt mentek fel ismét Jeruzsálembe, hogy elvigyék a gyűjtést az éhinség miatt szenvedőknek

(ApCsel 11,35). Itt kapcsolódott hozzájuk Barnabás unokaöccse Márk, aki saját tapasztalatait osztotta meg Jézusról és az apostolok életéről Antióchiában. Ő volt az, aki elkísérte Pált és Barnabást az első mis zsziós útra, Pergében azonban elhagyta őket és visszatért Jeruzsálembe (ApCsel 13,13).

Lisztrában érdekes jelenet zajlott le. A tömeg Barnabást Zeusznak Pált pedig Hermésznek, földre szállt isteneknek vélte és áldozatot akart nekik bemutatni (ApCsel 14, 8-18). Miután Antióchiába visszatértek, együtt Jeruzsálembe mentek, hogy a megtért pogányokról felmerült kérdéseket eldöntsék: vajon szükséges-e számukra a mózesi törvények megtartása, különösen a körülmetélkedés. Pál és Barnabás együtt vitték vissza Antióchiába az apostolok levelét (ApCsel 15, 1-35), amely tartalmazta, hogy a pogányságból megtértekre nem kell rákényszeríteni a zsidó előírásokat. Ez a kereszténység gyors terjedése szempontjából meghatározó volt. A második missziós út kezdetén Pál és Barnabás útjai elváltak. Barnabás maga mellé vette Márkot és Ciprusra mentek (ApCsel 15,37-38), Pál pedig Szilassal elindult új igehirdetői útjára (ApCsel 15,36-41).

A két barátot és apostolt sok minden kötötte öszsze, de valószínűleg az antióchiai vita vezetett törésre (Gal 2,11-13) és ezután már nem hallunk többet Barnabásról, aki valószínűleg Ciprus szigetén halt meg Szalamiszban vértanúként. Amikor Pál újra kapcsolatba kerül Márkkal, már nem merül fel Barnabás neve.

A köztük létrejött kiengesztelődés jele lehetett az 1Kor 9,6-ban található „Barnabás dicsérete”, ahol arról értesülünk, hogy ő kétkezi munkával tartotta fenn magát. A két életút hol párhuzamosan haladt egymás mellett (a tanulóévek, a közös igehirdetés), hol pedig elvált egymástól (amikor Pál még üldözte a keresztényeket, vagy amikor megtérése után visszatért Tarzuszba, vagy amikor a második missziós útján már külön indul el). Valamiképpen azonban mégis kiegészítették egymást. A hitben való helytállás mindig erőfeszítést kíván és ezt emberi gyarlóságaik ellenére Pál és Barnabás mindig megtették.

Beszélgetés

BARSI BALÁZS atyával

„Elszakadva Istentől, önmagunk mélységétől is elszakadtunk.”

Nagyböjt kezdetén Barsi Balázs atyával beszélgettünk, aki Széchenyi-díjas ferences rendi szerzetesként, hitszónokként és teológus tanárként számos területen tevékenykedik. Jelentős számú lelkigyakorlatot, konferenciabeszéd-sorozatot köszönhetünk személyének, amelyek sokak számára lelki feltöltődésként szolgálnak. A Szécsényben tevékenykedő szerzetestestvér lelkesen és nagy szeretettel beszélt nekünk Istenről, a vele és az önmagunkkal való kapcsolatról, az ember teremtéséről, és a nagyböjt fontosságáról.

Balázs atya csaknem 30 éve, minden nagyböjtben tart konferenciabeszédeket, amelyeket ebben az évben az Apostol TV csatornáján is közvetíteni szeretnénk. Tapasztalatai alapján, miért fontosok ezek a sorozatok?

A konferenciabeszéd sorozatot egy hosszabb lélegzetű prédikációnak mondanám, ahol a hit tanítására, elmélyítésére koncentrálunk. Másfelől, ezekben a beszédekben igyekszem kimutatni azt, – amelyre önmagam ismerete, a mai ember ismerete és a Szentlélek vezetett rá – hogy ami nagyon elvont a hitünkben, az nagyon idegen a hétköznapokban. Mert az az ember lényegét érinti meg. Azonban napjainkban ami nagy probléma, hogy az ember nem a lényegi részt éli meg, sokszor a felületen élünk és az evangéliumot is csak a felületen értelmezzük.

Mi annak az oka, amiért csak a felszínt nézzük?

Nagyon nehéz leszállni ott, ahol vagyunk. Talán az ősbűn legdurvább maradványa az, hogy elszakadva Istentől, önmagunk mélységétől is elszakadtunk. Azon lenne fontos elgondolkozni, hogy mi teszi az embert emberré, és akkor már közelebb jutnánk a létünk mélységéhez és az evangéliumhoz. Ha ezen nem gondolkozunk el, akkor nem is értjük igazán Jézust és a Szentírást sem.

Az ember lényege az, hogy nem valami, hanem valaki. Ez egy óriási dolog! A valami és az ember között nem szakadék van, hanem átjárhatatlan világ. Testünk anyaga azonos anyagból épült. De az énem, az egyénem szabad. Annyira sunyi az ember, hogy bujkál Isten elől, és azt állítja, hogy nem vagyunk szabadok.

Az ősbűn során az egész emberiség történetével szakítottunk. Személyünk van, nem édesanyánktól és édesapánktól. Személyünk, ami kívülről van és a fogantatás pillanatában Isten teremti.

A „személy” szót a lelkünkre érti?

Igen, így is szoktuk nevezni, de én inkább személynek mondanám, mert a lélek képességet is jelent. Minden mögött ott van a személy. Ha már a korábban említett

mélységünket megértenénk, teljesen máshogy állnánk a kinyilatkoztatáshoz, mert Isten velünk akar kapcsolatot teremteni, akiknek a személye nem ebből a világból való tehát Isten teremtette őket.

A személy szó fogalma mind a testet és a lelket tartalmazza?

Test nélkül nincs személy. Az emberi személynek szüksége van testre, mert anélkül nem ember. Ebben az anyagban fejeződik ki. Ezt szentelte meg Isten abban, hogy Fia emberré lett.

A pogányoknál, ha megvizsgáljuk, a test és a lélek külön van szedve, ami sajnos megfertőzte a mi vallásunkat is. Sokszor azt mondjuk, hogy a testből jön a bűn, holott az a szellemünkből jön.

Sajnos azt látom, hogy kettéhasadt életet élünk. Különválasztjuk a szakrális világot a hétköznapi élettől. Elmegyünk misére, vagy amikor van egy lelki nap, lelkizünk, de mindennapjainkat különválasztjuk, például a szenvedést, haldoklást, szexualitást.

A teremtéskor Ádám és Éva nem áldozott, nem volt imaidejük, ők folyamatosan Istennel kapcsolatban voltak, szinte úgy, hogy nem tudtak erről. Ezt ahhoz hasonlítanám, mint amikor egy négyéves gyermek csak élvezi édesapja és édesanyja szeretetét, de fogalma sincs róla, hogy tőlük van, és így a világ is teljesen más számára, a végtelen szeretetet tapasztalja meg.

Az ősbűnt követően a Káin és Ábel által bemutatott áldozat már jelzi számunkra az Istentől való elszakadást. Az áldozattal akarták visszaállítani a megrontott kapcsolatot, amelyet az Ószövetségben Isten még megenged, azonban amikor elküldi Jézust, Ő magukat az áldozatokat is beteljesíti.

Ami nagyon fontos, hogy ahogyan Szent Ferenc mondja, Jézus Krisztus eljövetelekor nem feltételhez kötött megtestesülés megy végbe. Nem mi váltottuk ki az Atyaistenből az ősbűnnel és bűneinkkel azt, hogy a Fiát elküldje. Öröktől fogva akarta, benne teremtett mindent.

Amikor Jézus eljön, teljesen hasonlóvá akar lenni hozzánk. Csodálatos az, ahogyan megszenteli az „emberi” dolgokat: munka, alvás, evés, tiszteli az Istennek emelt templomot. Ő mégsem kettészakadt életet él, mint napjainkban egyre inkább mi magunk.

Hogyan lehet tenni létünk szétszakadása ellen?

Jézus maga a templom, maga az Istennel való kapcsolat. Ezeknek forrásai a szentségek, az áldozás. Ami nagyon fontos, hogy Jézus nem Istenhez, hanem Istenbe vezet: felvesz Bennünket a Szentháromságos belső kapcsolatba. Ahogy János evangéliumában is olvashatjuk: „Én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van.” Vajon ezt mi mikor értjük meg? Arra kell ráébrednünk, hogy ebben a kapcsolatban létrejön egy „mi”. Létrejön egy sajátos szeretet.

Mi a szeretet misztériuma?

A Szeretet nem valami, hanem valaki: a Szentlélek. Egy kenet, kapcsolat. Azt kell megértenünk itt is, hogy az Istenben nem csupán árad valami, az Isten és a Fiú szeretete az valaki.

Mi az Isten és Jézus közötti szeretettől elváltunk, ezért alakult ki bennünk a szeretet utáni vágyakozásunk. Sokszor azonban nem tudjuk, hogy ezt a szeretetet hol keressük, lubickolunk az életben. Veszélyes, cseppfolyós korban élünk, hiszen a szavakat is elmossuk, a szavak határai szinte elvesztik minden értéküket. Ez egy hatalmas rombolás, de biztosra veszem, hogy ezután egy nagy megtisztulás, megújulás következik.

Nagyböjt időszakában járunk. Balázs atya szerint hogyan lehet jól felkészülni Jézus feltámadására? Hogyan érdemes böjtölni?

Az a kihívás, hogy amit teszek és nehéz nekem, azt Jézus Krisztusban, szeretettel tegyem. Fontos dolog, és lehet vállalni böjtöt, lemondást, de ezt ne megfosztásból tegyük, hogy az átalakuljon más célúvá. Azért böjtöljünk, hogy a „vőlegénnyel” kapcsolatba kerüljünk és ez egy lelket átformáló előkészület legyen.

Azt tapasztalom, hogy mi, nyugati keresztények máshogy éljük meg az ünnepeket, a liturgiákat. Ahogy Szent II. János Pál pápa is int bennünket: „Két tüdővel lélegezzünk.” Tanuljunk egymástól. A keletieknél például az atya egész nagyböjt alatt talpig aranyban van. Ebből tanulhatjuk, nyugatiak – akik felosztjuk a nagyböjtöt részekre, hogy érthetőbb legyen – hogy a böjt nem kiegészítő, az ünnep része. A nagypéntek is ugyanolyan ünnep, és hozzátartozik a feltámadáshoz.

BESZÉLGETÉS BARSI BALÁZS ATYÁVAL

Hogyan mélyíthetjük az istenkapcsolatunkat nagyböjtben (is)?

Úgy, hogy megismerjük minél jobban Krisztust. Jézus azt mondta a kereszten: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet” – arra vonatkozóan, hogy: „kezedbe ajánlom az egész emberi életemet”. Jézus emberileg mer belehalni az Atyába.

A Jóisten bennünket egy olyan kapcsolatra hívott, amelybe bele kell kapaszkodni, és benne kell maradni. Az Istennel való kapcsolat valami teljesen más, mint az egymás közötti kapcsolat, mert az a létbe való belekapaszkodás. A Jóisten szavai is kapaszkodók, az Ő személye miatt.

1964-ben szentelték ferences szerzetes atyává, pontosan 59 évvel ezelőtt. Mi az, amit ez alatt az időszak alatt tanult?

Azt tanultam, hogy egyedül a Jóistenben bízva lehet megújulni, a körülmények nem határoznak meg. Nem szabad belefáradni a mélységes, Vele való kapcsolatba, napról-napra szinten kell tartanunk és keresnünk Őt.

Mit jelent a ferences szerzetesség Balázs atyának?

Mindent. Hiszen ezt mondom: hivatásom van. Itt felmerül a kérdés: Ki hív Kit? Isten a nem-létezésből hívott elő bennünket, és mindenkit egyénileg, személyesen hív.

Tehát, amikor a szerzetes hivatásra az ember válaszol, a kereszténységére válaszol. Úgy fogalmaznék, hogy én így tudok keresztény lenni. Kereszténynek meg azért hívott meg az Úr, mert emberré, teremtménnyé akar tenni. Meg kell hallanunk, hogy Isten szólít egyre mélyebben és egyre konkrétabb helyzetben, és ha ezt megtalálom Istenben, akkor valami egészet kapok, megtalálom a hivatásomat.

Az interjút készítette: Rajkai Eszter Fotók: Szőnyi Erik

Barsi Balázs atya nagyböjti konferenciabeszédek – Kedd 11:20 és 20:00

Az angyali üdvözlet – Urunk megtestesülése

Fogantatásod napja ez; közénk küldött az Alkotó, és föld sarával elkevert, hogy emberként megtestesülj.

A szűzi méh mily örömet, milyen nagy áldást rejteget, belőle új kor születik, aranyló fénnyel koszorús.

Dicsőség néked, Jézusunk, világra kit szült tiszta Szűz, Atyád áldjuk s a Lelket is idők végéig szüntelen. Ámen. (Zsolozsma himnusz)

Jövendölés Dávid fiáról

Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe – március 25.

Halandók dőre fajzata bálványimádás rabja lett, Istennek vélve holt követ, fabábot s öntött szobrokat.

Így lett az ember végül is ördög zsákmánya teljesen, és Isten adta élete füstölgő mélybe hullt alá.

Fajtánkat, mely így elbukott, pusztulni Krisztus nem tűri; Atyjának műve, remeke ne vesszen kárba, fénytelen,

halandó testbe öltözik, szentelve testi életünk, halál bilincsét széttöri, s Atyjának minket visszaad.

Amikor Dávid már a házában lakott, így szólt Nátán prófétához: „Nézd, én már cédrusházban lakom, az Úr szövetségének ládája pedig sátor alatt van.” Nátán így felelt Dávidnak: „Valósítsd meg mind, amit elterveztél, hiszen az Isten veled van.”

De Isten szava még azon az éjjelen felszólította Nátánt: „Menj, és mondd meg szolgámnak, Dávidnak: Ezt üzeni az Úr: Nem te fogsz nekem házat építeni lakásul. Nem laktam házban attól az időtől kezdve, amikor kihoztam Izraelt, mind a mai napig, hanem sátorból sátorba, hajlékból hajlékba vonultam. Az egész idő alatt, amikor egész Izraellel vándoroltam, mondtam-e egynek is Izrael bírái közül, akiket mint pásztorokat népem élére állítottam: Miért nem építetek nekem cédrusházat?

Ezt közöld tehát szolgámmal, Dáviddal: Ezt mondja a Seregek Ura: Én hoztalak el a legelőről, a juhok mögül, hogy népem fejedelme légy. Veled voltam minden vállalkozásodban, és megsemmisítettem előtted minden ellenségedet. Olyan hírnevet adok neked, amely fölér a legnagyobbakéval a földön. Lakóhelyet adok népemnek, Izraelnek, letelepítem, hogy azon a helyen lakjék, s ne hányódjék tovább, s a gonoszok ne pusztítsák, mint azelőtt, abban az időben, amikor bírákat rendeltem népem, Izrael fölé. Leigázom minden ellenségedet, téged pedig naggyá teszlek.

Az Úr házat épít neked, s ha majd betöltöd napjaidat, és atyáidhoz térsz, megőrzöm utánad ivadékodat: egyik fiad lesz az, s én megerősítem királyságát. Ő épít

majd nekem házat, s én örökre megszilárdítom trónját. Atyja leszek, ő pedig fiam lesz, s nem vonom meg tőle kegyelmemet, mint ahogy megvontam elődödtől. Megtartom mindörökre házamban, országomban, és trónja szilárd lesz örökre.”

Nátán közölte Dáviddal ezeket a szavakat, az egész kinyilatkoztatást.

(1Krón 17,1-15)

Kiengesztelődésünk szent titka

Magára vette az alantasságot a Fölséges, gyöngeséget az Erő, halandóságot a Halhatatlan. A sérthetetlen isteni természet azért egyesült a szenvedésre képes emberi természettel, hogy lerója bűnös állapotunk adósságát, és hogy ami a mi gyógyításunknak is megfelelő volt, ugyanaz az egy legyen Isten és az ember között a közvetítő, az ember Krisztus Jézus, aki meghalhat embersége szerint, de nem halhat meg, mint Isten.

Valóságos Isten született tehát a valóságos ember teljes és tökéletes természetében; teljesen egész tehát abban, ami sajátosan az övé, és teljesen egész abban, ami sajátosan a mi természetünk. Azt mondjuk a mi természetünknek, amit a Teremtő kezdetben létrehozott bennünk, és amelyet megváltásunkért magára vett.

Üdvözítőnkben ugyanis még csak nyoma sem volt meg annak a hiánynak, amelyet a kísértő okozott, és a rászedett ember elkövetett. Hiszen nem kellett bűneinkben is osztoznia azért, mert emberi gyengeségeinkkel közösséget vállalt.

Szolgai alakot öltött, de nem tapadt rá a bűn szenynye; fölemelte az emberséget, nem alázta le az istenséget. Az irgalom lehajlása volt ugyanis, és nem a hatalom megfogyatkozása az az önkiüresítés, amely által a Láthatatlan látható alakban mutatkozott be előttünk, s amely által a mindenség Teremtője és Ura egy akart lenni a halandó emberek közül. Így tehát az, aki Isten formájában megmaradva teremtette az embert, ugyanaz lett ember a szolga alakjában.

Belép tehát e világ alsóbb régióiba az Isten Fia, mennyei trónusáról jön le, de azért nem hagyja ott az Atyjával való közös dicsőségét, hanem új rend szerint, új születéssel jön a világra.

Új rend szerint, mert az, aki láthatatlan abban, ami sajátosan az övé, láthatóvá lett azáltal, ami sajátosan a miénk; a Felfoghatatlan azt akarta, hogy felfogjuk őt; aki megmaradt idők előttinek, az most az időben létezni kezd; a világmindenség Ura szolgai formát öltött, elfátyolozva végtelen fölségét; Isten, akihez nem férhet szenvedés, nem vonakodott szenvedőképes emberré lenni, és a Halhatatlan nem vonakodott alávetni magát a halál törvényének.

Az ugyanis, aki valóságos Isten, ugyanúgy valóságos

ember is; és nincs ebben az egyesülésben semmi megtévesztés, hiszen együtt van meg benne mind az ember alázatossága, mind pedig az istenség magasztossága.

Így tehát az Isten nem változik benne, ha ő könyörületre indul, és ugyanígy az ember sem enyészik el, ha felmagasztalódik. Egymással közösségben maradva e két természet azt teszi, ami a sajátja: az Ige azt teszi, ami az Igére tartozik, és az emberi természet is azt teszi, ami neki felel meg.

A két természet közül az egyik csodákkal tündöklik, a másik bántalmakat szenved. És miként az Ige nem hagyja el az Atyáéval egyenlő dicsőségét, ugyanúgy embersége sem veti le magáról a mi fajtánk természetét.

Gyakran kell hangoztatni, hogy egy és ugyanaz, aki valóban az Istennek Fia és valóban az embernek fia. Isten azért, mert kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige; ember pedig azért, mert az Ige testté lett, és közöttünk élt (Jn 1, 1. 14).

(Nagy Szent Leó pápa leveleiből)

Az ünnep ihleti az Üdvözlégy és az Úrangyala imádságokat.

Március 25-e Jézus fogantatásának ünnepe. Régi magyar neve, Gyümölcsoltó Boldogasszony, és a hozzá fűződő gazdag hiedelemanyag mutatja, hogy az oltás, szemzés hagyományos napja volt e tájon.

Urunk születésének hírüladása

A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. Az angyal belépett hozzá és megszólította: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.” E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez. Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége.” Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni. Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták, mert Istennél semmi sem lehetetlen.” Mária így válaszolt: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” Erre az angyal eltávozott. (Lk 1,26-36)

Az angyalok ruhája

Azt már a legtöbb gyerek tudja egészen kicsi korában, hogy honnét van az emberek ruhája. A boltból. Elmegyünk, fölpróbáljuk, megveszszük. Az már nehezebb kérdés, hogy honnan szerzik az égben az angyalok azt a ragyogó fehér ruhájukat. Elárulom a titkot: abból, ami az égbolton látható, a felhőkből. Egy sereg angyalnak az a munkája, hogy időnként összegyűjtse a felhőket az égen. Ilyenkor a földön hétágra süt a nap, és egy csepp eső sem várható. Aztán az angyalok csoportosítják a zsákmányt. A habkönnyű kis bárányfelhőket berakják a raktárba, a nagy ólomszürke és fekete viharfelhőket pedig ledobják a pokolba, hogy az ördögöknek is legyen mibe öltözniük. Utána jön a másik csoport angyal, akik mutatós kis ingeket, szoknyákat szabnak a lágy felhőanyagból. Ha valakinek elhasználódik a ruhája, Cirbolya, a kulcsos angyal kinyitja a ruhatárat, s ad neki egy méretére való új öltözéket. Cirbolya nagyon szigorú. Minden reggel szemlét tart az angyalok között, végigmustrálja a gallérokat, az ingek nyakát, vajon tiszták-e vagy folt éktelenkedik rajtuk. Amelyiknek gyűrött a ruhája vagy bepiszkolódódott, alapos szidásra számíthat.

Egy reggel nagy csetepaté támadt. Cirbolya, szokása szerint belefújt a sípjába, az angyalok szaladtak, sorba álltak, ő pedig összevont szemöldökkel körbe járt, hibát akart keresni, s egyszer csak azt látta, hogy ott egy pici kis angyal, s a hajában benne van egy pipacs, ott piroslik, mint egy pántlika.

– Picike angyal, mit keres ez a pipacs a hajadban? –kérdi Cirbolya.

Az apróság nem ijedt ám meg. Kihúzta magát, s így válaszolt:

– Ajándékba kaptam.

– Ajándékba??? Kitől?

– Gábriel angyaltól. Mostanában annyit jár-kel a földön, megkértem, hogy hozzon nekem valamit. Ezt hozta. Azt is mondta, hogy odalent seregestől nyílnak hasonlók. Szép, ugye?

Cirbolyát azonban nem lehetett ilyen könnyen levenni a lábáról. Csak állt ott morcosan.

– Vedd le azonnal! – szólt szigorúan.

Aztán miért? – kérdezte a pici angyal.

– Mert ez a házirend. Nem hallottad még, hogy az angyalok csak abból az anyagból öltözködhetnek, ami az égen található? Szép is lenne, ha itt egyik napról a másikra mindenki elkezdene divatozni.

A pici angyal toppantott egyet még picibb lábával:

Márpedig én le nem veszem! Én kaptam, nem te, és különben is, azt tűzök a hajamba, amit akarok!

Cirbolya szemei szikráztak a méregtől, dühösen rázta a kulcskarikáját.

No, akkor gyerünk az Úristen elé! Ő majd ellátja a bajodat! Leküld Luciferhez kondérzsírozónak.

Ezzel megragadta a kis pipacsos angyal kezét és vitte magával föl a kacskaringós mennyei lépcsősoron, egyenesen az Úr trónusáig. Az Úr éppen a földet szemlélte a nagy látcsövén keresztül, nézte, hogy érik-e már odalent a ribizli, ezért kissé bosszankodott is, hogy bejelentkezés nélkül megzavarták.

– Mondd, mi a baj, Cirbolya? – szólt kedvetlenül –, mert hogy már megint valami baj van, azt látom az arcodon.

– Nézd csak meg, Uram! – hadonászott Cirbolya. –Vess egy pillantást erre a kis rendbontóra! A földről magának pipacsot hozatott, s beletűzte a hajába. Majd nemsokára itt is úgy fognak divatozni az angyalok, mint odalent az emberek. Más se hiányozna nekünk! Tegyél valamit!

Az Úr barátságosan pislogott busa szemöldöke alól a pici angyal felé.

Szép kis virág – dörmögte, és szemével pajkosan hunyorgott. – Jól áll a szőke hajához.

Cirbolya csak hápogott meglepetésében.

– De a házirend, Atyám! Mi lesz velünk, ha mindenki kénye-kedve szerint felrúgja a szabályokat?

– Ej, ej, Cirbolya, ne légy már olyan szigorú! Vess rá még egy pillantást! Hát nem aranyos? Úgyis csak egy napig tart. A pipacs gyorsan elhervad.

Na de mi lesz itt, kérdezem én, mi lesz itt, ha ezt megengedjük – fortyogott Cirbolya. – Ma az egyik virágot tűz a hajába, holnap a másik levág tíz centit a szoknyája hosszából, jövő héten pedig Mihály arkangyal fülbevalóval indul a Sátán seregei ellen a harcot megvívni. És különben is, a szabály, az szabály. Te hoztad a törvényt, Uram, rád is érvényes. Egyetlen angyal sem hordhat más öltözéket, mint ami az égen található anyagokból készült. Ez a hajdísz pedig a földről való. A földről, ismétlem, és nem az égből, tehát szabály- és rendellenes. Keresztül akarod húzni a saját törvényedet?

Az Úristen felsóhajtott.

– Nem, Cirbolya, nem akarom keresztülhúzni. –Majd a kisangyalhoz fordult.

– Tudod mit, Pici angyal? Add nekem ajándékba azt a pipacsot! Vázába teszem, hálószobám dísze lesz.

A kisangyal, szegény, lógó orral matatott a masnival, kioldozta a virágot és lábujjhegyre állva betette az Úr hatalmas tenyerébe.

– Tessék – mondta. – De vigyázz rá!

Az Atya most először mosolyodott el.

– Légy nyugodt! Friss vizet kap, mert kicsit bágyadt szegény. Attól úgy feléled, mintha a mezőn lenne a társai között.

Visszafelé menet Cirbolya elégedetten lépkedett a lépcsőkön. Élvezte a győzelmét. Azonban még nem ért le az aljáig, amikor rettenetes vihar tört ki a fejük fölött. Cikáztak a villámok, mennydörgött, nyakukba zúdult az eső. És tombolt, tombolt az orkán egész délelőtt. Mindenki a hajlékába húzódott, tudták, hogy ilyenkor az Urat nem tanácsos zaklatni. Déltájban azonban ismét előbújt a nap, s előszállingóztak az angyalok is.

Ekkor dörgő hang hallatszott a mennyei trón felől:

– Cirbolya! Cirbolya! Merre kószálsz? Gyere a színem elé, beszédem van veled!

A kulcsos angyal szaladt, majd nyakát törte nagy igyekezetében.

– Hívattál, Uram – szólt akadozó lélegzettel, mikor végre fölért.

– Hívattalak, igen – szólt szigorúan az Atya. – Hogy is szól a házirend?

– A házirend… Uram… a házirend… – hebegte Cirbolya – a házirend úgy szól, hogy az angyalok csak az égbolton található anyagokból öltözködhetnek.

– Ezt jól mondtad – bólintott az Úr, és mintha valami különös mosoly játszott volna a szája szögletében. – Most pedig indulj, és szedd össze a ruhának való anyagot.

Elindult Cirbolya, gyűjtötte a fehér felhőket az angyaloknak, a fekete felhőket az ördögöknek. Egyszer

csak lát valamit, amit még sohase látott: az ég egyik aljától a másik aljáig ott egy színes csík. Kék, zöld, sárga, piros. Még nem ismerte a szivárványt. Csak nézte.

– Hát ez meg mi a csoda? Mit kezdjek vele? Se a fehér szobába nem tudom berakni, se a feketébe.

Odament az Úrhoz, mutatta.

– Nézd meg, Uram, mit találtam az égen, ilyet én még sosem láttam.

– Ez a szivárvány – mondta az Atya. – Ugye, Cirbolya, csak abból az anyagból lehet ruhát szabni, ami az égen van?

Cirbolya érezte, hogy besétált a zsákutcába, csak állt ott, vöröslő fülekkel. Talán még a pipacsnál is jobban vöröslöttek. Azért még megpróbált taktikázni.

De Uram – ravaszkodott –, ezt nem lehet berakni egyik raktárba sem. A fehérbe se, a feketébe se.

Akkor most az a feladatod – felelte az Atya –, hogy szépen szétszeded a szivárványt: külön a kék csíkot, a zöld csíkot, a piros csíkot, a narancssárga csíkot, még az ultraibolya csíkot is külön szeded, és nyitsz nekik szobákat. Tudod: kék szoba, zöld szoba, piros szoba… Ezek a csíkok ahhoz vékonyak, hogy ruhát lehessen varrni belőlük, de arra kitűnően alkalmasak, hogy az angyalok masnit kössenek belőle a hajukba, ugye, Cirbolya?

Cirbolya csak állt lehorgasztott fejjel.

– Igenis, Uram, megértettem. Futok és engedelmeskedem.

Attól a naptól kezdve az angyaloknak nem kellett minden reggel szemlére sorakozniuk, viszont szokásba jött a színes pántlika, hordták a fiatalok és az idősebbek, pici angyalok és arkangyalok, az Atya pedig gyönyörködik bennük, amikor trónszékéről végigtekint a szivárvány minden színében pompázó szolgaseregén.

LELKINAP

„Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.”

(Fil 2,10-11) Szent Pál apostol ünnepélyesen megvallja, hogy Jézus Krisztus a mindenség Ura és Királya, Övé a dicsőség és a hatalom. Minden teremtménynek Őt kell imádnia. Tapasztaljuk a világban a diabolos mesterkedését is, aki a világosság angyalának tünteti fel magát, és hazugsággal akarja megtéveszteni az embereket. Péter apostol figyelmeztet bennünket: „Józanok legyetek és vigyázzatok. Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a hitben.”

(1Pét 5,8-9) A Sátán el akar távolítani minket az Istentől. Úgy mutatkozik be, mint az „új Atya”, aki minden dicsőséget és hatalmat nekünk ad, ha leborulva imádjuk őt: „ha tehát imádsz engem, mind a tiéd lesz.”

(Lk 4,7) Robert Sarah bíboros a hazugság természetére és mélységére hívja fel a figyelmet: „A hazugság az

Istenben nem hívő világ gyakorlata. a hazugság az a mély pont, ahol vezetőként az ördög uralkodik. Isten hiányzik ebben a szakadékban.”

Szabó József atya

HELYSZÍN

GAZDAGRÉTI SZENT ANGYALOK-TEMPLOM

Budapest XI kerület, Gazdagréti út 14

RÉSZVÉTEL INGYENES!

Szentségimádás

Tanítás 2

Irgalmasság rózsafüzér

Tanítás 3

Szünet

VASÁRNAP

0.00 Szentmise (ism.), Ismétlések, Képújság 7.20 Belső Gerinctorna – Benvin

Sebastian atyával 7.40 Életvezetés – A nevelés az élet szolgálata – Uzsalyné Dr. Pécsi Rita előadása 9.30 Imaszándékfogadás Tariné Murányi Erikával – élő –06-1-704-4444 10.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 11.30

Zsolozsma 12.00 Ferenc pápa üzenete

Rómából 12.20 Budai hét 12.35 Imamaraton – Rózsafüzér 13.25 Szentségimádás 14.00 Lélekemelő Károly atyával

15.00 Irgalmasság órája 15.30 Gyereksarok 16.00 Élet az egyházban – Általános

kihallgatás Rómából (ism.) 17.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyaloktemplom 18.30 Zsolozsma 19.00 Le(g)

ó mesék 19.15 Életvezetés – Beszéljük

meg – Somogyi Krisztina, Kézdy Anikó

és Papp Miklós előadása (ism.) 20.30

Szeretetláng 20.45 Budai hét 21.00 Mária köszöntő 21.30 Lelkesít-Ő (ism.)

22.30 Zsolozsma 22.45 Montserrat jezsuita beszélgetések (ism.)/Szeretetláng 23.30 Képújság

HÉTFŐ

0.00 Szentmise (ism.), Ismétlések, Képújság 7.20 Belső Gerinctorna – Benvin

Sebastian atyával 7.32 Zsolozsma – Reggeli dicséret 8.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 8.45 Rózsafüzér 9.20 Katekézis 9.50 Életvezetés – A nevelés az élet szolgálata – Uzsalyné

Dr. Pécsi Rita előadása 11.30 Montserrat jezsuita beszélgetések Nagy Bálint SJ atyával lelkiségről, hivatásról 12.00 Imamaraton – Rózsafüzér 12.45 Hírek 13.00 Szentségimádás 14.00 Lélekemelő Károly atyával 15.00 Irgalmasság órája 15.30 Képújság 16.00 Párbeszéd az emberért – Platthy Iván műsora 17.00 Szentmise Gazdagrét, Szent Angyaloktemplom 17.45 Rózsafüzér 18.20 Gyereksarok 18.50 Homília 19.05 Életvezetés – A nevelés az élet szolgálata – Uzsalyné Dr. Pécsi Rita előadása 20.30 Budai híradó 20.45 Mária köszöntő 21.30 Párbeszéd – Örömhíreink Dió-héjban/Apostol (ism.) 22.30 Zsolozsma 22.45 Élet az egyházban – Általános kihallgatás Rómából (ism.) 23.35 Képújság

KEDD

0.00 Szentmise (ism.), Ismétlések, Képújság 7.20 Belső Gerinctorna – Benvin

Sebastian atyával 7.32 Zsolozsma –Reggeli dicséret 8.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 8.45 Rózsafüzér 9.20 Élet az egyházban –Válogatás a Szent István Televízió műsorából 10.20 Párbeszéd – Apostol/Örömhíreink Dió-héjban – Diószegi László műsora 11.20 Barsi Balázs ferences atya nagyböjti gondolatai 12.00 Imamaraton – Rózsafüzér 12.45 Hírek 13.00 Szentségimádás 14.00 Igeforrás – Bábel Ba-

lázs atya műsora 15.00 Irgalmasság

órája 15.30 Képújság 16.00 Párbeszéd –Örömhíreink Dió-héjban/Apostol (ism.)

17.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 17.45 Rózsafüzér

18.20 Gyereksarok 18.50 Homília 19.05 Élet az egyházban (ism.) 20.00 Nyitott szemmel – Pécsi szabadegyetem (ism.)

20.30 Budai híradó 20.45 Mária köszöntő 21.30 Párbeszéd – Tükörkép/Mottó/ Női kincsek/Hívtál uram 22.30 Zsolozsma 22.45 Élet az egyházban (ism.)

23.35 Képújság

SZERDA

0.00 Szentmise (ism.), Ismétlések, Képújság 7.20 Belső Gerinctorna – Benvin Sebastian atyával 7.32 Zsolozsma – Reggeli dicséret 8.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 8.45 Rózsafüzér 9.20 Montserrat jezsuita beszélgetések (ism.) 9.45 Ferenc pápa üzenete Rómából (ism.) 10.10 Párbeszéd – Párbeszéd az emberért – Platthy Iván műsora 11.05 Ferencesek – Szerdahelyi Csongor műsora 11.35 Apostolok fóruma Károly atyával – élő – 06-1-704-4444

12.00 Imamaraton – Rózsafüzér 12.45 Hírek 13.00 Szentségimádás 14.00 Lélekemelő Károly atyával 15.00 Irgalmasság órája 15.30 Képújság 16.00 Imaszándék-fogadás Tariné Murányi Erikával – élő – 06-1-704-4444 17.00 Szentmise

– Gazdagrét, Szent Angyalok-templom

17.45 Rózsafüzér 18.20 Apostolok fóruma (ism.) 18.50 Dr. Pákozdi István: Élő liturgia 19.05 Ferencesek – Szerdahelyi Csongor műsora (ism.) 19.30 Montserrat jezsuita beszélgetések (ism.) 20.00 Barsi Balázs ferences atya nagyböjti gondolatai (ism.) 20.30 Budai híradó 20.45 Mária köszöntő 21.30 Lelkesít-Ő (ism.) 22.30 Zsolozsma 22.45 Montserrat jezsuita beszélgetések (ism.)/Szeretetláng 23.35 Képújság

CSÜTÖRTÖK

0.00 Szentmise (ism.), Ismétlések, Képújság 7.20 Belső Gerinctorna – Benvin Sebastian atyával 7.32 Zsolozsma –Reggeli dicséret 8.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 8.45 Rózsafüzér 9.20 Életvezetés – Beszéljük meg – Somogyi Krisztina, Kézdy Anikó és Papp Miklós előadása 10.30 Katekézis 11.00 Apostolok fóruma (ism.) 11.30 Kultúrpont 12.00 Imamaraton – Rózsafüzér 12.45 Hírek 13.00 Szentségimádás

14.00 Igeforrás – Bábel Balázs műsora

15.00 Irgalmasság órája 15.30 Képújság

16.00 Kultúrpont (ism.) 16.30 Katekézis (ism.) 17.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 17.45 Rózsafüzér 18.20 Gyereksarok 18.50 Homília

19.05 Életvezetés – Beszéljük meg – Somogyi Krisztina, Kézdy Anikó és Papp

Miklós előadása (ism.) 20.15 Kultúrpont (ism.) 20.45 Budai híradó 21.00 Mária köszöntő 21.30 Párbeszéd – Örömhíreink Dió-héjban/Apostol (ism.) 22.30 Zsolozsma 22.45 Élet az egyházban –Eucharisztikus kongresszus – NEK 2020 (ism.) 23.35 Képújság

PÉNTEK

0.00 Szentmise (ism.), Ismétlések, Képújság 7.20 Belső Gerinctorna – Benvin Sebastian atyával 7.32 Zsolozsma – Reggeli dicséret 8.00 Szentmise –Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 8.45 Keresztút 9.30 Élet az egyházban – Általános kihallgatás Rómából 10.30 Lelkesít-Ő (ism.) 11.30 Nyitott szemmel – Jeles napok/Verbiták Magyarországon

12.00 Imamaraton – Rózsafüzér 12.45

Hírek 13.00 Szentségimádás 14.00 Lélekemelő Károly atyával 15.00 Keresztút 15.40 Ferenc pápa üzenete Rómából

16.00 Lelkesít-Ő (ism.) 17.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 17.45 Keresztút 18.30 Gyereksarok

19.00 Élet az egyházban – Általános kihallgatás Rómából (ism.) 20.00 Nyitott szemmel – Jeles napok/Verbiták Magyarországon (ism.) 20.30 Budai híradó

20.45 Mária köszöntő 21.30 Párbeszéd – Párbeszéd az emberért (ism.) 22.30 Zsolozsma 22.45 Élet az egyházban –Általános kihallgatás Rómából (ism.) 23.35 Képújság

SZOMBAT

0.00 Szentmise (ism.), Ismétlések, Képújság 7.20 Belső Gerinctorna – Benvin Sebastian atyával 7.32 Zsolozsma – Reggeli dicséret 8.00 Szentmise –Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 8.45 Rózsafüzér 9.20 Élet az egyházban – Eucharisztikus kongresszus – NEK 2020 10.15 Le(g)ó mesék (ism.) 10.30 Párbeszéd – Tükörkép/Mottó/Női kincsek/Hívtál uram 11.30 Katekézis (ism.)

12.00 Imamaraton – Rózsafüzér 12.45 Hírek 13.00 Szentségimádás 14.00 Igeforrás – Bábel Balázs műsora 15.00 Irgalmasság órája 15.30 Képújság 16.00 Összhang – Kulturális magazin – Tariné Murányi Erika műsora 16.30 Ferencesek – Szerdahelyi Csongor műsora (ism.)

17.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 17.45 Rózsafüzér

18.20 Gyereksarok 18.50 Szeretetláng

19.05 Élet az egyházban – Eucharisztikus kongresszus – NEK 2020 (ism.)

20.15 Montserrat jezsuita beszélgetések (ism.) 20.45 Budai hét 21.00 Áhítat Rómából 21.30 Párbeszéd – Tükörkép/ Mottó/Női kincsek/Hívtál uram (ism.)

22.30 Zsolozsma 22.45 Élet az egyházban – Válogatás a Szent István Televízió műsorából (ism.) 23.35 Képújság

A műsorváltozás jogát fenntartjuk!

ADATKEZELÉS

Kedves Nézőink (Média Apostolaink) elérhetőségi adatait (név, lakcím, e-mail cím, telefon), amelyeket kapcsolattartásunkhoz megadtak, a televíziót működtető Apostolmédia Közhasznú Alapítvány a hatályos uniós GDPR jogszabályoknak megfelelően kezeli. Adatkezelési Szabályzatunk megismerhető az Alapítvány weboldalán (www.apostolmedia.hu)

és az Apostol Televízió honlapján (www.apostoltv.hu ).

MAGAZIN RENDELÉS

Az Apostol Magazin, televíziónk ingyenes kiadványa megrendelhető szerkesztőségünknél levélben, E-mailben vagy telefonon.

KIADVÁNYUNK:

ISSN 2786-3549

Kiadja: Apostolmédia Közhasznú Alapítvány

1118 Budapest, Rahó utca 24/B

Felelős kiadó: Dr. Szederkényi Károly Miklós

Tipográfia, nyomdai előkészítés: Gregor László

Nyomda: Pharma Press Nyomdaipari Kft.

APOSTOL TELEVÍZIÓ

ADOMÁNYOZÁS

Alapítványunk anyagi támogatásának lehetőségei:

1. POSTAI UTALVÁNNYAL (kérhető a szerkesztőségen telefonon), illetve az Apostol Magazinnal megküldjük

2. BANKI ÁTUTALÁSSAL Apostolmédia Közhasznú Alapítvány

Bankszámlaszám: 11712004-20338211

ELÉRHETŐSÉGEINK:

Postacím: 1112 Budapest, Gazdagréti út 14.

Telefon: 1/707-3333

Mobil: 30/533-0363

E-mail: info@apostoltv.hu

Honlap: www.apostoltv.hu

Facebook: www.facebook.com/apostoltv

LEFEDETTSÉGÜNK: Az Apostol TV magyar katolikus hitéleti televízió elérhető a Magyar Telekom és a DIGI országos hálózatán, valamint a Vodafone szolgáltatónál Budapesten, a XI. kerületben és a www.apostoltv.hu honlapon.