APOSTOL MAGAZIN | 2023. JANUÁR

ÜZENET

Szívünk hajléka

„A rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.” (Mt 8,20) Az Úr Jézus a népszámlálás idején mintegy hajléktalanként született erre a világra egy barlangistállóban, majd Egyiptomba menekültként érkezett. Három évtizedet Názáretben töltött a Szent Család otthonában. Vándortanítóként elfogadta a számára felajánlott hajlékot, a befogadó szeretet. Otthon, családi fészek, lakás, mindezek számunkra földi biztonságot adó helyszínek. Olyan helyek, amelyek megnyugvásra, megpihenésre, a családi közösség ápolására szolgálnak, befogadó teret jelentenek. Keresztelő János „ 36 mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!” 37 E szavak hallatára a két tanítvány Jézus nyomába szegődött. 38 Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit akartok?” Így feleltek: „Rabbi – ami annyit jelent, mint Mester –, hol lakol?” 39„Gyertek, nézzétek meg!” – mondta nekik.” (Jn 1.) Vajon miért kérdezték meg ezek a Jézus iránt érdeklődő tanítványok azt, hogy „Mester hol laksz”? Miért ez volt a legérdekesebb kérdés, az ismerkedésnek a legfontosabb szempontja, hogy megnézzék azt, hol lakik? Papi körökben az idősebb paptestvérek többször említették azt, hogy amikor a korábbi főpásztor egy-egy plébániát meglátogatott, akkor alaposan megnézte, milyen körülmények között laknak a plébánosok. Kiváltképpen a legkisebb helyiségre volt kíváncsi, mert az sok mindent elárul. Jelenlegi főpásztorunk is nagyon fontosnak tartja a lakáskörülmények figyelembevételét. Bárhová nevez ki felelős lelkipásztort, ott mindig megfelelő papi lakásnak kell lennie. A pap számára is fontos a biztonságot jelentő hajlék. De most ennél többről van szó, amikor a Jézust kereső tanítványok kérdésére utalunk, hogy „hol laksz mester”, valami másra kell figyelnünk. Mielőtt a tanítványok ügyetlen kérdésüket felteszik, az előtt maga Jézus segíti elő a két tanítvány közeledését azzal, hogy megszólítja őket: Mit akartok? Ők talán még semmit sem akartak, csak szerették volna közelebbről megismerni azt, akiről a Keresztelő olyan különös tanúságot tett. Nem tudjuk, hogy akkor hol lakott Jézus. Igazi jelentősége annak van, hogy a két tanítvány aznap nála maradt, s a találkozás döntő volt számukra, mert ettől kezdve ők is tanúskodnak Jézus mellett, és másokat is hívnak hozzá. Emlékszem, annak idején, amikor 2006ban részt vehettem a brüsszeli városmisszión, akkor ez volt a mottója az ottani találkozónak: „Jöjjetek és lássátok” (Jn 1,39). A hajlék megtekintése a benne lakó személy megismerését jelenti. Így lehetett Jézus vála -

sza missziós hatás a tanítványokra, később pedig egy nemzetközi városmisszió közös gondolkodására.

Az ember belső világának, személyének feltárulkozására kell gondolnunk. Elidőzve ezeknél a gondolatoknál Bartók Béla operája jut eszembe, A kékszakállú herceg vára. A herceg bevezeti új asszonyát várába, ahol sorra felnyílnak a palotának ajtajai, a különböző helyiségeknek kapui, vagyis Judit egyre mélyebben behatol az emberi titokba, a herceg belső világába. Végül az új asszony erőszakos követelésére megnyílik a hetedik ajtó is, ahol a korábbi asszonyok tartózkodnak. A mű cselekményét értelmezve arra utalhatunk, hogy ez az ismerkedésnek folyamatát mutatja be, amelynek során az ember belső világába lép be az ismerkedő, vagyis a másik „várába” érkező. Ahogyan feltárulkoznak az ajtók, egyre több titok nyílik meg az előtt, aki meg akarja azt a másik személyt ismerni. A másik ember életébe való betekintés jelképe mind a lakás, mind az ajtók megnyílása. Amikor az Ige megtestesülésével Isten belép a világba, akkor meghív magához, láthatjuk „hol lakik”, engedi, hogy megismerjük Őt.

„ 14 S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.” (Jn 1) Eredeti szöveg szerint az Ige sátrat vert köztünk. Kocsis Imre atya magyarázata szerint a „közöttünk verte fel sátorát” szófordulatról: Számunkra a „közöttünk lakozott” forma a megszokottabb, de itt is hasznos egészen szó szerint fordítani a görög kifejezést. A „sátorozás” motívumával kapcsolatban többféle vonatkozási lehetőséget is megfontolhatunk. A „sátor” főnév a Biblia néhány helyén a mulandó emberi testet jelöli. Így a „közöttünk verte fel sátorát” kifejezés is utalás lehet arra, hogy a megtestesüléssel az örök Ige osztozott a korlátokhoz kötött emberi létben. Ugyanakkor a sátorozás motívuma eszünkbe juttathatja a szent sátort is, amely

a pusztai vándorlás során Istennek a népével való együtt lakását jelezte. Olyannyira emberré lesz az Isten, hogy meg lehet nézni azt is, hogy hol lakik. „1Tudjuk ugyanis, hogy ha földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk lakást: örök otthont a mennyben, amit nem emberi kéz épített.” (2Kor 5) Az Úr megismerésének imádságos lehetősége a szemlélődő ima, amely Isten világába helyezi az embert. Erről így tanít a Katekizmus: A szemlélődő ima az imádság kiemelkedően intenzív ideje. A szemlélődő imában az Atya a Szentlélek által erősít meg belső emberré, hogy a hit által Krisztus lakjék a szívünkben és a szeretetben verjünk gyökeret és alapozódjunk meg. (KEK 2714) A szemlélődő ima a hit Jézusra szegezett tekintete. „Én Őt nézem, Ő meg engem néz”, mondta a tabernákulum előtt imádkozó ars-i parasztember kora szent plébánosának. Ez a ráfigyelés lemondás „önmagamról”. Az Ő tekintete tisztítja a szívet. Jézus tekintetének fénye megvilágosítja szívünk „szemét”; megtanít arra, hogy mindent az Ő igazságának és emberek iránti együttérzésének fényében lássunk. A szemlélődő ima Krisztus életének misztériumaiban kezdődik. Így tanulja meg az „Úr belső ismeretét”, hogy jobban szeresse és kövesse Őt. (KEK 2715)

A bemutatkozás kölcsönös. Istennek ugyan nincsen szüksége arra, hogy mi bemutatkozzunk, mert Ő jobban ismer minket, mint mi saját magunkat. „10Vess véget a bűnösök gazságának, és bátorítsd az igazat, szívek és vesék vizsgálója, igazságos Isten!” (Zsolt 7) Az embernek nem az ismerkedés, hanem Isten befogadása miatt kell belső hajlékát megnyitnia az Úr előtt. Ezért, amikor Jézust a szívünkbe és életünkbe akarjuk befogadni, akkor lelkünk lakásáról beszélünk. A szentáldozás előtt a kafarnaumi százados szavait idézzük. „ 8 A százados ezt mondta neki: „Uram, nem vagyok méltó, hogy betérj házamba. Csak szólj egy szót, és szolgám meggyógyul!”

(Mt 8) Amikor Jézus a bűnbánókat megtiszteli, mint Zakeust vagy Lévit, a megtérő vámosokat, akkor elmegy hozzájuk vendégségbe, belép hajlékukba. „ 34 Eljött az Emberfia, eszik és iszik, s azt mondjátok rá, lám, milyen falánk, iszákos ember, a vámosok és a bűnösök barátja.”

(Lk 7) Jézus befogadásának lehetőségéről szól egyik szép népénekünk: „Ki a Szűz méhében testet öltöttélHogy megmentsd az embert emberré lettél - Szállj be lelkünk hajlékába - Ó világ világossága.” Ha Jézust akarjuk belső világunkba fogadni, akkor a rosszat, a bűnt ki kell zárnunk szívünkből, ahogyan egy másik népének hirdeti: „Tehozzád, Jézusom, felkiáltok, Földről az ég felé felsóhajtok: Szívemnek kapuját zárd be, kérlek, Hogy helyet ne adjon a véteknek.” Jézus részese akar lenni életünknek. A Biblia utolsó könyvében, a Jelenések könyvében, a laodíceai egyháznak írt levélben olvassuk: „ 20 Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem.” (Jel 3) Itt éppen arról van szó, hogy az Úr ott áll személyesen az ajtónk előtt, és kopogtat, és aki megnyitja az ajtaját, oda belép az Úr, és vendégségben együtt étkeznek a házigazdával. Minden Krisztus-követő ember számára feladattá válik, hogy ajtót nyisson, vagyis úgy éljen,

hogy az Úr beléphessen az ő otthonába. Az Úristen azt szeretné, ha megnyílnak a szívek ajtajai előtte.

Emberi életünkben a találkozáshoz térre és időre van szükség, és így lehetünk együtt az Úrral is. Nekünk van szükségünk arra, hogy Őt megismerjük, hiszen Ő ismer minket. „ 23 Akkor, amikor húsvét ünnepe alkalmával Jézus Jeruzsálemben tartózkodott, sokan hittek benne, mert látták a csodákat, 24 amelyeket tett. Jézus azonban nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat, 25s nem szorult rá, hogy bárki is felvilágosítsa az emberről. Tudta, mi lakik az emberben.” (Jn 2) Valakinek a belső világába betekinteni a külső körülmények hasonlatával élve olyan, mintha valakinek a hajlékába belépnénk. Az Úr Jézus, mint Isten Fia isteni bölcsességével és tudásával nem tartja azt szükségesnek, hogy ő is belépjen a tanítványoknak a hajlékába. Ugyanakkor Ő az, aki látja, hogy mi van az ember belső világában. Ennek szép példáját olvassuk a Natánaellel történő találkozásáról. „47Amikor Jézus meglátta Natánaelt, amint feléje tartott, ezt mondta róla: „Lám, egy igazi izraelita, akiben nincs semmi álnokság.” 48 Natánael megkérdezte tőle: „Honnét ismersz?” Jézus így válaszolt: „Mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak, a fügefa alatt voltál.” 49Natánael erre felkiáltott: „Rabbi (azaz: Mester), te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!” (Jn 1) Natánael csodálkozik, hogy honnan ismerjük őt Jézus. De ez az érintés fontos számára, a hit megnyílása, a hit ébredése kezdődik el benne. Erre a lelki érintésre megnyílik Natánael szíve. A találkozás, a hajlékba belépés azt jelenti, hogy egymás életében tudunk részt venni és részesülni. És ez történik Isten és ember kapcsolatában is. Szent János apostol nem csak az evangéliumi szövegekben, hanem a leveleiben is ennek igazságát hirdeti. Akkor ismerhetőek fel a keresztényekben, hogy az igazságból valók-e, hogyha az Úr előtt is tiszta a szívük, szeretetben élnek, hiszen Ő látja, és ismeri szívünk hajlékát. „ 18 Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal. 19Erről ismerjük fel, hogy az igazságból valók vagyunk-e, és így nyugtatjuk meg színe előtt a szívünket. 20Ha szívünk vádol minket valamivel, Isten fölötte áll szívünknek, ő mindent tud. 21Szeretteim, ha szívünk nem vádol, legyünk bizalommal az Isten iránt. 22 Bármit kérünk, megkapjuk tőle, hisz megtartjuk parancsait, és ami tetszik neki, azt tesszük. 23 Az az ő parancsa, hogy higgyünk Fiának, Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást parancsa szerint.” (1Jn 3)

Ha Istent és egymást megismerjük és szeretjük, akkor szeretünk összeülni, együtt lenni, egymás hajlékában tartózkodni. Most, az újesztendő kezdetén, arra biztatom Testvéreimet, hogy akarjunk minél több időt az Úrral tölteni, helyezzük magunkat az Ő jelenlétébe, fogadjuk be életünkbe, otthonunkba. Hordozzuk egymás örömeit és gondjait szívünkben, és vegyünk rész jótettekkel egymás életében.

Lelkipásztori szeretettel:

Dr. Szederkényi Károly Miklós esperes-plébános, az Apostol Televízió műsorigazgatója

AZ EGYHÁZ PÁL ELŐTT

Pál apostol megtérése előtt már egy élő egyházról beszélhetünk, amihez olyannyira sokan kapcsolódtak Pünkösd után, hogy nagyon gyorsan elérte Szíriát, Kisázsiát, Görögországot és Rómát is a keresztény jelenlét. Végsősoron egyetlen nemzedék alatt a harmincas évek kezdetén a Római Birodalom minden helyszínén már megtalálhatóak voltak Krisztus követői és mindenütt tapasztalható volt a növekedés. A jeruzsálemi templomhoz tartozók azonban veszélyt láttak a „Jézus-mozgalomban”, nem is tudták pontosan, hogyan kell viselkedniük ezzel az új jelenséggel szemben.

Szent Pál egy jól működő egyházzal és közösséggel találkozott, amikor szembesült a kereszténységgel. Ugyanakkor egészen biztos, hogy korábban már hallott Jézus kereszthaláláról és feltámadásáról, valamint ismerte legalább részleteiben Jézus tanítását, mert ez Jeruzsálemben és máshol is szóba jött, legfőképpen az ő szűk körében, Gamáliel iskolájában, ahol értelmezték és elemezték mindazt, ami az új „útról” hozzájuk eljutott.

Jézus keresztáldozatát és feltámadását a biblikus szakértők Krisztus után 30-ra teszik. Most nézzük meg azokat az éveket, amelyek megelőzik Pál megtérését. Azt tudjuk, hogy az egyház látható módon Pünkösd napján született meg, mégpedig Kr.u. 30 Pünkösdjén, amikor egy kis csoport meglepő gyorsasággal jelentős közösséggé vált. Tertullianus (160-225) beszél arról, hogy a templomhoz tartozók szinte megrémültek, hogy már az első hónapokban kezdett kialakulni az egyházi struktúra vagyis egy látható intézményrendszer.

Ez volt az az időszak, amikor az első hívek vagyonukat az apostolok lába elé helyezték és mindenük közös volt (ApCsel 2,44-45). Péter és János ekkor gyógyítja meg csodálatos módon a bénát az Ékes kapunál (ApCsel 3), a főtanács tagjai pedig egyelőre csak megfenyegetik őket (ApCsel 4,17. 21) és így újra folytathatták apostoli tevékenységüket (ApCsel 5,12). A kis gyülekezet, amely büszke volt vezetőire (ApCsel 5,13), egyre inkább meghatározó közösséggé vált. Mindez rövid idő alatt kiváltotta a szadduceusok haragját (ApCsel 5,17) az úgynevezett „gyalázatos babonaság” (Suetonius) terjedésével szemben.

Erre a növekvő ismertségre utal Tertullianus (160-225) apologetikus művében, mikor leírja, hogy „Pilátus jelentett Tiberius császárnak” ( Apologeticum 21,24), aki Krisztust az istenek sorába akarta felvenni, de a római szenátus a császár javaslatát elutasította ( Apologeticum 5,2). A szándék valószínűleg Tiberius feleségétől Claudiától származik, hogy a feltámadt Jézusból egy római istent alkosson. Az apostolokat börtönbe zárták (ApCsel 5,18) és ekkor lép fel Gamáliel, aki Saul és valószínűleg István diakónus tanítója is, de az is elképzelhető, hogy talán Lukács maga is nála tanulhatott. A Kr. u.-i 31. év első hónapjaiban Gamáliel figyelmeztette a főtanácsot, hogy ha ez a dolog Istentől származik, akkor nem tudnak ellene fellépni (ApCsel 5,34-39). Gamáliel törvénytudó, igaz ember volt, Hillél mellett az egyik legnagyobb mester. Erre utal Lukács megjegyzése, hogy olyan valaki volt, akit az egész nép elismert (ApCsel 5,34).

Gamáliel felszólalását követően az apostolokat megvesszőztették (ApCsel 5,40) és újból elbocsátották, de csak rövid ideig volt nyugalom. Ebben az időben jelölték ki István diakónust is a kiválasztott hét közül, aki a templom papjaira is hatott, mert jól ismerte a választott nép történetét. Elég csak elolvasni a főtanács előtt mondott hosszú beszédét, hogy meggyőződjünk erről (ApCsel 7,2-53). Feltételezhető, hogy ő lehetett Gamá-

KRÁNITZ MIHÁLY: SZENT PÁL NYOMÁBAN – 13. RÉSZ

liel legjobb tanítványa, aki viszont István beszédét nem cáfolja meg. De emellett Saul magatartása is elgondolkodtató, aki jelen van István megkövezésénél, elfogadta az ítéletet, s ezt követően lesz az egyház üldözője.

Ha István is Gamáliel tanítványa, akkor ezáltal magához a templomhoz is szorosabban kapcsolódott. Talán ezért is csodálkoztak a főtanács tagjai, akik később megkövezték. Milyen kapcsolat lehetett azonban Saul és István között? Miért vált Saulból dühtől lihegő keresztényüldöző (ApCsel 9,1), aki a megkövezés pillanatában jóllehet egy kis távolságtartással, de mégiscsak helyeselte István megkövezését és a megkövezők ruháját őrizte? Eléggé különös a viselkedése, ugyanis kortársakról van szó, valószínűleg barátokról, farizeus tanítványokról, akik most elválnak egymástól, hogy majd a mennyek országában újra egyesüljenek. Pál apostol talán élete végéig szenvedett ettől az esettől és nem is akarta a saját barátját megkövezni, de egyetértett a kivégzésével. Mind a ketten fiatalok voltak és Istvánnak a diakónusok közé választásán valószínűleg elgondolkodott. A főtanács tagjai, de Saul is olyannak találták arcát mintha egy angyalé volna (ApCsel 6,15). Szinte néhány hónappal Krisztus feltámadása után és Gamáliel felszólalását követően Jézus nevéért István már vértanú halált halt. Ez a 31. év végén vagy a 32. év elején lehetett.

Miért fontos ez a dátum? Egyrészt itt Pál apostol lelki fejlődését is figyelemmel követhetjük, mert meghatározó esemény volt számára István megkövezése és ekkor jelenik meg az egyház az ő életében. Az apostolok tanítványaikat elküldték különböző helyszínekre Júdeába és Szamariába az üldözés elől és ők maguk is elhagyták Jeruzsálemet. Péter apostol ekkor kezdte meg missziós útját, mely az Apostolok Cselekedetei alapján valószínűleg egy évet vett igénybe. Kr. u. 33-ban Péter Joppe városába ment majd 34-ben kerülhetett sor Kornéliusz százados megkeresztelésére.

Ezt megelőzően vagy éppen ekkor jelenik meg Saul Damaszkuszban, s tudjuk, hogy megtérése után három évig tartózkodik Arábiában, mielőtt majd Jeruzsálembe megy, ahogy erről a Galata levél beszámol és majd 14 évvel később újból visszatér Titusszal és Barnabással (Galata levél 2,1), amelyet a Jeruzsálemi zsinat követ az ő beszámolójával. Innen kiindulva tudjuk pontosan meghatározni, hogy ez csakis Kr. u. 49-ben lehetett. Ez pusztán számolás kérdése: tehát 49-től visszaszámolunk 14-et illetve hármat és eljutunk a Kr. u. 32-höz.

Pál a damaszkuszi úton megtért, ahová hivatalosan a keresztények üldözése miatt jutott el, alig két évvel Jézus kereszthalálát követően, tehát 32-ben már elég idős lehetett ahhoz, hogy a főpapoktól kapott súlyos megbízatást elvállalja. Ez pedig arra utal, hogy az írástudók és a főpapok szemében Saul kiemelkedett a többi rabbitanítvány közül és ezért fontos szerepet szántak neki, mivel ellátták egy megbízólevéllel is. Ráadásul egy ilyen megbízatás már egy felnőtt személyt feltételez, aki valószínűleg 25-30 év közötti férfi lehetett.

Így teljesen természetesnek tűnik, hogy két évvel korábban, amikor Jézus a templomban prédikált, ő már akkor felnőtt volt és szinte elképzelhetetlen, hogy ne lett volna jelen egy-egy ilyen eseménynél, vagy legalábbis Jézus egy-két beszédét ne hallotta volna, amely valamiképp megtérését is előre vetítette, ami később ment végbe.

Emlékezzünk csak a szenvedés hetére: a hétfőre, a keddre és a szerdára, ahol a Máté 21,23 szerint a főpapok és a nép vénei Jézushoz mentek, amikor épp tanított a templomban (Mt 22,16), valamint a farizeusok is a tanítványaikat küldték oda, hogy kérdezzenek tőle (Mt 22,34), Márpedig Gamáliel egyike volt ezeknek a véneknek, akik tekintélyes személyek voltak a főtanácsban. Pál és István is valószínűleg az ő tanítványi köréből kerülhetett ki, akiket Jézushoz küldtek, de az is elképzelhető, hogy maguk is mint érdeklődők jelen lehettek Jézus egy-két beszédnél, így meglehetősen biztos és erős feltételezéssel megállapíthatjuk, hogy Pál ismerhette Jézust még életében, tehát még a keresztrefeszítése előtt. Jézus szavai mégis belé vésődtek, annak ellenére, hogy tulajdonképpen elhessegette magától vagy kételkedett abban, hogy Jézus üzenetéből következtetést vonjon le a maga számára mindaddig, míg Ananiás meg nem keresztelte (ApCsel 9,10-19).

Hivatásáról beszél HUSZTI ZOLTÁN atya

„Propeller szeretnék lenni, megkeverni az állóvizet.”

Katolikus pap, képzőművész, tiktokker egy személyben? Huszti Zoltán, a Budapest-Albert falvi és Kelenvölgyi Szent Mihály Plébánia fiatal káplánja szerint az evangelizációnak nem szabhatnak határt a plébánia adta keretek. Fontos, hogy egyéniségünket megtartva, Isten üzenetét közvetítsük és kitárjuk az ajtót mindenki számára, az aktuális lehetőségeket felhasználva, ahogyan ő is teszi, például TikTokon keresztül.

Láthatóan színes egyéniség vagy, „több szerepben” is ismernek az emberek Téged. Hol kezdődött az egész?

Mindig is valami extra ember szerettem volna lenni. Szerettem rajzolni, alkotni, ugyanakkor már általános iskolában, gimnázium után is megfogalmazódott bennem a papi hivatás kérdése. Katolikus családból származom, sohasem volt idegen számomra a templomba járás, a hittanórák, sőt, régebben az újpesti Regnum Marianum közösség tagja is voltam. Gimnázium után a Magyar Képzőművészeti Egyetemre jelentkeztem. Ezt mindenképpen el akartam végezni, és szeminárium alatt sokkal bonyolultabb lett volna, ezért szeminarista csak ez után lettem. Később vissza is mentem reverendában, az utánam következő évfolyam diplomaosztójára.

Fontosnak tartottad hangsúlyozni, hogy már szeminarista vagy?

Szeretem a provokatív lépéseket, a túlzásokat. Azt gondolom, hogy mindig más vizuális jellel kell helyezkednünk, mint ami az adott légkör megszokott vizuális tartalma. Azért jelentem meg a diplomaosztón reverendában, mert az nagyon látványosan elütött az ottani képi viszonyoktól. Ezek mellett pedig jelmániás embernek tartom magam, nagyon ügyelek arra, hogy vizuálisan is kifejezzem, mi iránt köteleződtem el. Habár a képző után mentem a szemináriumba, korábbi évfolyamtársaim közül már elég sokan tudtak a tervemről, a papi vonalról.

Szeretnél kitűnni a tömegből?

Csupán propeller szeretnék lenni, hogy kicsit megkeverjem a dolgokat. Nem akarom, hogy állóvíz, mocsár legyen. Azt gondolom, hogy ha inspirálni akarsz valakit, nem mindig a „Kedves testvérek” a legjobb ötlet kezdésnek… Sokszor úgy kezdem beszédeimet, hogy minden felvezetés nélkül belecsapok egy mondatba, szóba, hogy hatásosabb legyen. El akarom vinni pengeélre a dolgokat, kicsit kifordítani, megtekerni őket.

Azt vallom, hogy szigorúan tilos elveszteni a karakterünket, bárhol vagyunk. Nézzük csak a tizenkét apostolt, milyen vegyes társaság volt. Másik példa a

missziók, különböző liturgiákkal, színekkel, szokásokkal.

Nem félsz attól, hogy vannak, akik ezt félreértik?

Muszáj… Engem nem zavar a félreértés, én az evangélium erejében bízok maximálisan. Még ha félreértik, akkor is megragad valami a fejükben, és elkezdenek gondolkodni az evangéliumi szakaszon, amihez kötődött a prédikáció. Ha nem megyünk el a határokig, belesüllyednek az emberek a mocsárba és nem fog történni semmi a szívükben, üresen távoznak a templomból. Ilyenkor csak elvonul a hívő a várába, és hagyja, hogy az események történjenek körülötte, tőle érintetlenül.

A Facebookon Nagyfestő és Hitvalló a két utóneved. Van ennek valamilyen oka?

Reflexív oka van. A Nagyfestő nevet, még képzőn találtam ki, Weöres Sándor sorai alapján: „vesd le nagyköltőséged, ormótlan sárcipődet”. Ezzel arra akartam utalni, hogy nekem is le kell vetnem a sárcipőmet, és addig menni benne, míg le nem szárad róla a sár. A Hitvalló név a szemináriumban társult hozzá, mert legfontosabb küldetésemnek tartom, hogy hirdessem az evangéliumot.

Alkotsz reverendában is?

Jelenleg is tiszta festék… (nevet). Általában megszületik bennem egy ötlet, és akkor elkezdek festeni. Alkotásaim absztrakt stílusban készülnek, nonfiguratívak, nincsenek rajta kezek, szájak, szemek. Címükben jelenik meg olykor vallásos jelleg, mint például: Pánk Krisztus.

Hova kerülnek az alkotásaid?

Van galériásom, előfordul, hogy megvásárolják, van, amit el ajándékozom. A többi pedig a szobámban gyűlik. Örömből festek, mert szeretem.

Hogyan tudod összeilleszteni a festőművészi ambíciót a hitvallói léttel?

Szobám bemutatása erre a legjobb dolog – vásznak egybefolynak a könyvekkel, a ruhaneműkkel, a papi felszerelésekkel, és egy konglomerátumot alkotnak –ez vagyok én, ebben úszom, gondolkodom, tevékenykedem. Nem választom szét a kettőt, hiszen átjárják egymást érintőlegesen is. Ha csak a prédikációimat nézzük, előszeretettel használok képeket, sőt, néha még a miseruhákkal is csalok - alatta másmilyen színű stólát veszek (nevet) – szeretem a színest, amikor pedig lehet, aranyat veszek fel.

Már-már egész komoly követőtáborral rendelkező tiktokker vagy…. Hogyan indult be a TikTok invázió?

Három, három és fél évvel ezelőtt az egyik itteni apuka lánya éppen TikTokozott. Mesélte, hogy zenére ugrálnak lányok, és ez a trendi. De vannak, akik verset, üzenetet mondanak a rövid videókban. Megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvem csinálni valami hasonlót magyarul, vallásos témában. Rögön azt válaszoltam, hogy hagyjanak békén, kit érdekel, hogy lányok hogyan táncikálnak… Végül mégis kipróbáltuk: első nap ezerötszáz megtekintés, másnap négyezer, később negyvenezer megtekintés érkezett.

Milyen témájú videókat osztasz meg a TikTokon?

Tematikában nagyon ragaszkodom az evangéliumhoz, igehirdetőnek tartom magam, erre is törekszem. Magyarországon evangélium hirdető nem sok van, aki szisztematikusan építi fel: napi evangélium és mikroprédikáció egy instantabb, képi magyarázattal. Korábban próbálkoztam hittanos tartalmakkal, kérdezz-felelekkel, de ez nagyon sok időt, energiát őröl fel. Kiss Zsolt atya foglalkozik például ilyesmivel.

Kik a célközönséged, akiket videóiddal megszólítasz?

A TikTok célközönség - analitikája azt mutatja, hogy a tizennyolc, huszonkét évesek, akik közül 60% fiú és 40% lány. Bár, ha olyan videókat osztanék meg, hogy kinyitok egy csomagot, amit leértékelten vettem, nézzük, mi van benne, milyen tuti, biztosan több lány is követne. Na jó, csak viccelek… (nevet)

A korosztály, akikkel leginkább azonosulni tudok szintén tizennyolc évtől kezdődően, akiknek már van érettsége, tud reflektálni komoly témákra. Úgy látom, hogy a gimnazisták is zártak még – lehet, hogy már rengeteg jó gondolatuk van, de sokszor nem merik elmondani, egzisztenciális módon magukra vonatkoztatják, és szégyellik.

Hogyan lehetne megszólítani a fiatalabb korosztályt?

Önmagukkal, énképpel. Azon keresztül, hogy önmagukon keresztül jók, nem az a lényeg, hogy hány nyelvvizsgát teljesítettek, milyen ruhát viselnek és kik a barátaik. Bár ez egy általános válasz, mindig igaz.

A hirtelen jött népszerűség hogyan változtatta meg a papi mivoltodat?

Covid alatt éreztem a közösségi média beszippantó hatását, sokszor volt énkísértésem. A pandémia alatt „elvárássá” is vált, hogy legyen mindig újabb tartalom, amit felteszek, ez után volt is néhány hónap leállás, hogy ne legyek a közösségi média rabja. Azóta újra csinálom, általában napi egy videót osztok meg a TikTokon, de ez már saját késztetésből jön.

Nehéz műfajnak tartom ezt, újnak számít a közösségi médiában, meg kell, hogy találd a hangodat, ha túleffektezed, ha nem, mégis azt gondolom, hogy az evangélium szava a lényeg. Ha 2000 éve már megfogta az embereket, most se a TikTok fogjon ki rajta. Valamint, ha már rendelkezésünkre áll egy ekkora „autópálya”, mint a TikTok, akkor futtassunk rajta egy kocsit is.

A TikTok mellett egy komoly műfajban is találkozhattok velem, vasárnaponként a Duna Tv-n, a Neked szól c. műsor keretein belül szintén evangélium-magyarázatokat osztunk meg.

Mit gondolsz, milyen helye/szerepe van a papoknak a médiában?

Véleményem szerint a pap elsődleges feladata, hogy hirdesse az evangéliumot, a Jóisten országát, mert az alapján tudja megszervezni a plébánia életét, a szentségek kiszolgáltatását. Vizsgálnunk kell, hogy hol tudunk minél több emberhez szólni. Ebben hatalmas segítség a közösségi média, csak felemeled a telefono -

HIVATÁSÁRÓL BESZÉL HUSZTI ZOLTÁN ATYA

dat, és tudsz szólni emberekhez. Olyan videóm is volt, amiben Erdő Péter is szerepelt. Szerintem sokakat bele lehetne vonni ebbe, de az emberek inkább rejtőzködő típusok, személyes szégyenlőségből adódóan.

Hogyan tekintesz a jelenlegi Egyházra?

Az Egyházból egy mumus lett gyártva, ami kicsit már zavar is. Újabb reformok, szokások kellenek… Nem gondolom azt, hogy az egyházon bármit javítani kéne, a küldetése, működése, teljesen rendben van. A kulcs abban rejlik, hogy ebből a kincstárból ki, mit és hogyan használ fel – új szokásokat a régiekkel vegyítve. Jézus arra tanít, hogy nézzük az időknek a jeleit: hogyan tudunk aktuálisan hatni és mindenki számára elérhetővé tenni az evangélium üzenetét. És innentől kezdve nem az Egyház felelőssége, hanem személyi felelősség, hit hirdetői felelősség, hogy én mennyire hirdetem Jézus tanítását, mennyire vagyok ösztönzött a saját hivatásomban, és hogyan viszem azt el mindenkihez. Az ember legbelső felelősségtudatán múlik, hogy ez hogyan sikerül. Mindig vannak, akik lelkesebbek, lánglelkűek – gondoljunk akár II. János Pálra. XXIII. János pápára, vagy Teréz anyára.

Hiszen a kör teljes. Mi nem egyetemes, hanem mindent átfogó egyház vagyunk. Nem úgy kell elképzelni, hogy az tartozik az Egyházhoz, aki megkeresztelkedett, megtartja a tízparancsolatot, minden vasárnap jár szentmisére, szentségekben részesül, kimért, átlagos és szürke, méghozzá bezárkózva él a szobájában, a rossztól óvakodva… A II. vatikáni zsinat Egyházról szóló dokumentuma alapján mindenki idetartozik, de különböző módokon, másféle felelősséggel – akit ide felvettek, megkereszteltek, szentségi életet él, sokkal nagyobb a felelőssége, hogy hirdesse Isten országát. Mert az éhség ott van mindenkinek a szívében, legyen az vallásos vagy nem vallásos, szkeptikus vagy nem szkeptikus. Fontos, hogy minden irányba kinyissuk a kaput. Mert Jézus Krisztus minden emberért megtestesült, nem tudok olyat mondani, aki kívülálló volna, mindenki számára nyitott az ajtó.

Sokszor a bejáratott, megszokott ösvényeken, minimálisan haladunk, pedig katolikusként felelősségünk, hogy megmutassuk Az Isten valós jelenlétét, ami nehezen überelhető: az Oltáriszentség mindent visz (nevet)

Milyen szerepeket töltesz be a plébánián káplánként?

Szentmisék mellett egy felnőtt közösséget vezetek, fiataloknak tartunk közös alkalmakat, illetve az Albertfalvi Don Bosco Katolikus Általános Iskolában tartok hittanórát nyolcadikosoknak.

Ha festenél magadról egy képet, milyen szín lennél rajta?

Piros. Gondoljunk bele: a piros énéhség, színtelítettséget jelent, utalhat pünkösdre, a Lélekre, evangéliumhirdetésre, sőt, a tűzre is. Azt szoktam mondani, hogy a Krisztus üzenet nem én vagyok, a tűz maga Jézus Krisztus, én erre a tábortűzre szeretnék rakni kis fákat, gallyakat.

Az interjút készítette: Rajkai Eszter Fotók: Szőnyi Erik

Megemlékezés XVI. Benedek pápáról

(Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye körleveléből)

XVI. Benedek pápa, aki 2005-től 2013-ig vezette Egyházunkat, 2022. december 31-én 9 óra 34 perckor egészen belemerült Krisztus halálába, hogy egykor belekapcsolódjék Krisztus feltámadásának örömébe is.

Joseph Aloisius Ratzinger a németországi Marktl am Innben született 1927. április 16-án.

1946-tól 1951-ig filozófiát és teológiát tanult a freisingi főiskolán és a müncheni egyetemen. 1951. június 29-én szentelték pappá. Ezt követően a bonni, a münsteri, majd a tübingeni egyetemen tanított.

1977-ben Josef Stangl, Würzburg főpásztora szentelte püspökké. 1977-től 1982-ig a München-Freisingi Főegyházmegye érseke volt és 1977-ben VI. Pál pápa bíborossá kreálta.

1981-ben II. János Pál pápa kinevezte a Hittani Kongregáció prefektusává. 2002-től pedig a bíborosi kollégium dékánja volt.

Számos munkája jelent meg nagy példányszámban, amelyek közül közel negyven magyar nyelven is kiadásra került.

Ő celebrálta II. János Pál pápa temetési miséjét és vezette a pápaválasztó konklávé megnyitá sát, amelyen 2005. április 19-én őt választották Szent Péter 265. utódává. A XVI. Benedek nevet vette fel, jelezve, hogy XV. Benedek nyomdokait szeretné folytatni, akit a béke pápájának is hívnak. Pápai jelmondata: „Cooperatores veritatis”, „Az igazság munkatársai” (3Jn 1,8).

24 apostoli útjai során – Európán kívül – felkereste Észak- és Dél-Amerikát, Ausztráliát és Afrikát. Látogatást tett a Szentföldön, az auschwitzi koncentrációs tábor helyén és Isztambulban, ahol találkozott az ottani muzulmán közösség vallási vezetőjével.

Levelet intézett a kínai katolikusokhoz, apostoli konstitúcióval segítette az anglikánokkal való egységet, előmozdította a zsidósággal és a muszlimokkal folytatott párbeszédet, vatikáni Youtube és Twitter csatornát nyitott és nunciatúrai rangra emelte a kapcsolatot Oroszországgal. Boldoggá avatta többek között II. János Pál pápát. Ő rendelte el több magyar vértanú, köztük Salkaházi Sára és Meszlényi Zoltán boldoggá avatását.

Pápai hivatala során három enciklikája jelent meg: a Deus Caritas est (2005), a Spe salvi (2007) és a Caritas in veritate (2009), valamint közel ötven apostoli konstitúciója, négy apostoli buzdítása és számos egyéb írása, amelyek közül kiemelkedik a Názáreti Jézusról szóló trilógia.

2013. február 11-én bejelentette lemondását, amely február 28-án lépett hatályba.

Dr. Erdő Péter bíboros úr emlékező gondolatai

Mély fájdalommal fogadtam Benedek pápa halálhírét. Teológusként, bíborosként, hivatalban lévő, majd visszavonult pápaként meghatározó személyisége volt Egyházunk életének. Világosságot és derűt sugárzott még gyengesége és betegsége éveiben is. Személyében korunk legnagyobb katolikus teológusa távozott közülünk.

Érezte, értette az idők jeleit. Szívében hordozta a II. Vatikáni Zsinatot, amelynek – szakértőként – még résztvevője volt. Látta az Egyházunkat, Európát és az emberiséget fenyegető veszélyeket, de tisztában volt a megnyíló távlatokkal és reménységünk okával is. Tudta, hogy a hit területén is létezik igazság, és hogy azt szeretetben kell képviselni. Ugyanakkor utolsó nagy enciklikájában (Caritas in veritate) hitet tett amellett, hogy a társadalmi téren megnyilvánuló szeretet is az igazságban gyökerezik, ebből nyeri hitelességét: a társadalomban hirdette meg Krisztus szeretetének igazságát.

Igazi európai volt. Tudta türelmesen meghallgatni mások véleményét. Figyelembe is vette az így felmerült szempontokat döntései során. A párbeszéd embere volt. A merev formalizmus éppúgy távol állt tőle, mint a kislelkű önfeladás. Jürgen Habermas-szal folytatott dialógusa világnézetünk és kultúránk alapvető kérdéseivel néz szembe. Jól ismerte és értette magyar népünk gondjait és örömeit, szeretettel és érdeklődéssel kísérte a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus eseményeit is.

Továbbra is érvényesek Ferenc pápa róla mondott szavai: mindnyájan érezzük spirituális jelenlétét, tudjuk, hogy imáival elkíséri az egész Egyházat (…) teológiai munkássága továbbra is gyümölcsöző és hatékony.

Jelmondata ez volt: „Cooperatores Veritatis” – Az Igazság munkatársai. Nem csupán vágyak és vélemények hullámzásának fogta fel a teológiát, de a többi tudományokat sem, hanem az igazság őszinte, módszeres és szenvedélyes keresésének. A katolikus hitet pedig a változó korok emberéhez változó nyelven szóló, de azonosságát és folyamatosságát megőrző, igaz tanításként élte meg és adta elő. Ennek az igazságnak az alapja és teljessége maga Krisztus, aki valódi történelmi személy, akinek a tanítását, életét, halálát és feltámadását történeti forrásokból és az Egyház hagyományából valóban megismerhetjük. Ezért írta Benedek pápa – teológiai munkásságának betetőzéseként – A Názáreti Jézus című könyvét, mely bölcs üzenet és megerősítés számunkra.

Első ünnepélyes pápai szentmiséjének homíliájában Jézusról beszélt, aki jó pásztorként megkeresi és vállára veszi az eltévedt bárányt. Ez az eltévedt bárány – mondta – maga az emberiség!

Jézusnak, a jó pásztornak ebben a nagyszerű küldetésében volt munkatársa Benedek pápa, ebben kell részt vennie az egész Egyháznak is. Bízunk benne, hogy Benedek pápa már a Mennyei Atya házából kíséri imájával ennek a nagy műnek a teljesítését.

Mese a gombákról

Egy napsü- tötte reggelen, ott, ahol az erdő a réttel találkozik, a szélső fák alatt fölébredt a harmatgomba.

Nyújtózott egyet, kinézett a rétre, és örömmel így szólt: – Milyen szép zöld ez a rét! Nyugalmat ad nézni, amint a fű hullámzik.

Aztán eszébe jutott valami: „De hiszen én is zöld vagyok! Ez a gombák közt ritkaság! Ugyanolyan a színem, mint a rétnek. És ha Isten ilyen szépnek teremtette a rétet, és a földünk tele van mezővel, zöldellő füvekkel, fákkal, akkor Istennek bizonyára a kedvenc színe a zöld. És ha Istennek a kedvenc színe a zöld – gondolta a harmatgomba –, akkor engem szeret a legjobban. Én vagyok a legigazibb gomba!”

Készített is magának egy kis táblát, és kiszögezte a fa törzsére, amelyiknek a tövében nőtt. Ez volt a táblán: „A LEGIGAZIBB GOMBA.”

Ekkor azonban borízű hang szólalt meg a szomszédos fa alól, a kékhátú galambgomba odaszólt a harmatgombának:

– Mi az, hogy te vagy a legigazibb gomba? Ezt meg miért gondolod?

A harmatgomba megmagyarázta:

– Én zöld vagyok, a rét is zöld, sok zöld van, Isten szereti a zöldet, engem is szeret.

A kékhátú galambgomba rosszmájúan kacagott:

Egy kicsit jobban is elgondolkozhattál volna! Hol lakik a Teremtő? Hát nem odafönt? Az egész égbolt, a lakása kék. Ugyan melyik lehet az ő kedvenc színe? Holtbiztos, hogy a kék! Tehát én vagyok a legigazibb gomba! – kidüllesztette a kalapját.

A harmadik fa alól egyszer csak megszólalt a rókagomba:

MESE

– Ne szórakozz már, kékhátú galambgomba! Neked csak a neved kékhátú, nem is vagy kék! Csúnya pancsolt lila, vagy nem is tudom, milyen színű vagy. Nézz meg engem! Szép sárga, helyenként narancsszínben pompázom. És nézz föl az égre! Igaz, hogy az egész ég kék, de a nap, amitől a fényt meg a meleget kapjuk, és ami ezáltal a legjobban hasonlít a Teremtőre, az bizony sárga. Én azt gondolom, hogy a legigazibb gomba én vagyok, mert a Teremtő a sárga napot szereti a leginkább.

No erre aztán nagy kuncogás hallatszott a negyedik fa alól, ahol a légyölő galóca lakott. Ő így érvelt:

– Rókagomba, hogy gondolod ezt? Tele van a föld zölddel, az összes mező zöld. Tele van az ég kékkel, az egész égbolt kék. Ott ragyog rajta a nap, elbújni sem lehet előle. De az Isten egy művész! Gondoljatok a kövekre! A kövek közül is a legértékesebb a legritkább, a gyémánt. Nem az, ami minden útszélen tömegével hever szétszórva. Mi a legritkább szín a világon? Nézzetek szét! A piros. Itt az erdőben csak az én kalapom piros, esetleg még néhány szem szamóca vagy málna ilyen színű. Biztos, hogy az Istennek ez a kedvenc színe!

Vitatkozni kezdtek. A rókagomba visszavágott neki: – Te, légyölő galóca, te nem szép vagy, hanem cifra. Ha az Isten művész, akkor nem fog ilyen cifra gombát alkotni, vagy legalábbis nem azt találja a legszebbnek. – Én is azt gondolom – folytatta a rókagomba –, hogy Isten művész, de a művész az eredetit szereti. Ha neked nem lenne az a fehér pöttyökkel telepöttyözött piros kalapod, hol lennél? Ugyanolyan vagy, mint az átlagos gomba, amit a piacon árulnak, a csiperke. Van egy kalapod, van egy törzsed. De nézz rám! Nekem különleges alakom van – dicsekedett a rókagomba –, szeszélyes és mégis szép.

No – gondolta a légyölő galóca –, majd mindjárt adok én a te alakodnak!

És odaszólt a csigának, ami ott mászott mellette:

– Te csiga! Mássz oda a rókagombához, és rágd meg egy kicsit! Jó?

A csigának több sem kellett, odamászott a rókagombához, és elkezdte rágni.

Na, ekkor már a Teremtő is lenézett az égből, és megcsóválta a fejét:

– Nem lesz ez így jó, hogy ezek a gombák így háborúskodnak!

Megkérte a napot:

Kérlek, süss egy kicsit erősebben!

A nap rákapcsolt, mire nagy hőség támadt. Kiszárított mindent, és ilyenkor a csigáknak nem szabad a napon lenni, mert kiszáradnak.

Úgyhogy a csiga bemászott egy árnyékos bokor alá, ott is bebújt a házába, hogy megmeneküljön. Így a rókagomba csak néhány kis harapást szenvedett. Mégis dúlt-fúlt magában. Megszólított egy arra járó hernyót:

– Hernyó koma! Rágd meg a légyölő galócát!

A hernyó azonban így felelt:

– Kedves rókagomba, nem tudom megrágni a légyölő galócát! A légyölő galóca mérgező gomba, és a mér -

gező gombákat nem rágják meg az állatok, se a csiga, se a hernyó.

Ezen egy kicsit elgondolkodott a rókagomba, de aztán új ötlete támadt:

– Rendben van, ha nem rághatod meg, akkor menj oda a fenyőhöz, ami alatt nő, és súgd meg a fenyőnek, hogy a legnagyobb tobozát pottyantsa a légyölő galóca fejére, és akkor behorpad a kalapja!

– Jól van, ezt megteszem – mondta a hernyó. Odamászott, súgott valamit a fenyőfának.

Ekkorra azonban a Teremtőnek már elege lett ebből. Összehúzta a kék égen a viharfelhőket, és zuhogni kezdett az eső. Csapkodtak a villámok, dörgött az ég, és a gombák ott kucorogtak a kalapjuk tövében, várták, hogy vége legyen az ítéletidőnek.

Ekkor az egyik bokor tövéből az öreg vargánya békességre intő szózatát hallották:

– Látjátok, rakoncátlanok, mire jutottatok a veszekedéssel? Miért nem kértétek meg magát a Teremtőt, hogy igazságot tegyen köztetek? Nosza, még most sem késő, járuljatok elé!

Úgyhogy a harmatgomba, a kékhátú galambgomba, a rókagomba meg a légyölő galóca engedelmesen kiáltozni kezdett:

Teremtő, szólj egy szót hozzánk, tegyél igazságot!

A Teremtő elmosolyodott, és széjjelhúzta a felhőfüggönyt. Ismét kisütött a nap, és az égen megjelent a szivárvány. Nézték a gombák. Mind a négy gomba nézte.

Hát ebben az összes szín benne van! A zöld, a kék, a sárga, a piros, a narancssárga és a lila is. Akkor hát mindegyikünk legigazibb gomba!

Ebben megnyugodtak, csak a vargánya nézte nyugtalanul a szivárványt, hogy a barna csík miért hiányzik belőle. De aztán a szivárvány szertefoszlott, ő pedig kortyolt egy jóízűt az összegyűlt esővízből, és mivel leszállt az este mindnyájan nyugovóra tértek.

ELCSENDESEDETT

A csend a kommunikáció szerves része, e nélkül nem léteznek tartalomban gazdag szavak. A csendben jobban meghalljuk és jobban megismerjük önmagunkat, megszületik és elmélyül a gondolat, világosabban megértjük, mit is szeretnénk mondani, vagy mit várunk a másiktól és eldöntjük, hogyan fejezzük ki magunkat. Hallgatásunk lehetővé teszi a másik személynek, hogy beszéljen, hogy kifejezze önmagát, nekünk pedig azt, hogy ne ragadjunk le saját gondolatainknál és szavainknál a másikkal való véleménycsere híján. Így lehetőség nyílik egymás meghallgatására és teljesebb emberi kapcsolatok születhetnek. A csendben érhetők tetten például az egymást szerető emberek közötti kommunikáció leghitelesebb mozzanatai: a gesztus, az arckifejezés, a test, mind olyan jelzés, amely kifejezi a személyt. A csendben beszél az öröm, az aggodalom, a szenvedés. Ezek éppen a csendben találnak különösen intenzív kifejeződési formát. A csendből tehát még igényesebb kommunikáció ered, amelyben szerepet játszik az érzékenység és az a meghallgatásra való képesség, amely gyakran megmutatja az egymás közötti kapcsolat mélységét és természetét. Ott, ahol bőséges a mondanivaló és az információ, a csend elengedhetetlenné válik ahhoz, hogy meg tudjuk különböztetni azt, ami fontos, attól, ami fölösleges vagy mellékes. Ha mélyen elgondolkodunk, az segít felismernünk, hogy van kapcsolat azok között az események között, amelyeknek első látásra nincs közük egymáshoz; segít értékelni és elemezni az átadott üzenetet. Ez pedig lehetővé

teszi, hogy megfontolt és tárgyszerű véleményeket osszunk meg egymással, megalapozva ezzel egy hiteles, közös tudást...

Ha Isten a csendben is szól az emberhez, az ember is felfedezi a csendben rejlő lehetőséget, hogy beszéljen Istennel és Istenről. „Szükségünk van arra a csendre, amely szemlélődéssé válik, amely bevezet minket Isten csendjébe, és így eljuthatunk arra a pontra, ahol megszületik a Szó, az Ige, a megváltó Ige”. Amikor Isten nagyságáról beszélünk, nyelvezetünket sosem találjuk elég megfelelőnek, így tér nyílik a csendes szemlélődésre. Ebből a szemlélődésből születik meg teljes belső erejével a misszióra való sürgető hívás és annak feltétlen szükségessége, hogy elmondjuk, „amit láttunk és hallottunk” azért, hogy mindenki közösségben legyen Istennel (vö. 1 Jn 1,3). A csendes szemlélődés belemerít minket a Szeretet forrásába, amely a felebarátunk felé vezet minket, hogy átérezzük fájdalmát, elvigyük neki Krisztus fényét, az életről szóló üzenetét, szeretetének teljes odaadottságát, mely üdvözít…

A csendes szemlélődésben aztán még erőteljesebben emelkedik ki az az örök Ige, amely által a világ teremtetett, és megértjük azt az üdvözítő tervet, amelyet Isten szavakon és tetteken keresztül valósít meg az emberiség egész történelme során. Ahogy a II. Vatikáni Zsinat emlékeztet, az Isteni „kinyilatkoztatás rendje egymással bensőleg összefüggő tettekből és szavakból áll: Isten üdvtörténeti tettei kinyilvánítják és megerősítik a tanítást és a szavakkal jelzett valóságokat; a szavak pedig hirdetik a tetteket, és megvilágítják a bennük rejlő misztériumot” (Dei Verbum, 2). És ez az üdvözítő terv a Názáreti Jézus személyében éri el csúcspontját, aki az egész kinyilatkoztatás teljessége és közvetítője. Ő megismertette velünk az Atya Isten valódi arcát, és keresztjével és feltámadásával átvezetett minket a bűn és a halál szolgaságából Isten gyermekeinek szabadságára. Az az alapvető kérdés, hogy mi az emberi élet értelme, Krisztus misztériumában olyan választ talál, amely békét tud adni a nyugtalan emberi szívnek. Ebből a misztériumból születik meg az Egyház missziója, és ez a misztérium ösztönzi a keresztényeket, hogy a remény és az üdvösség hirdetői legyenek, és tanúságot tegyenek arról a szeretetről, amely előmozdítja az emberi méltóságot, építi az igazságosságot és a békét…

(XVI. Benedek pápa: Üzenet a tömegtájékoztatás 46. világnapjára, Vatikán, 2012. január 24. – részletek)

VASÁRNAP

0.00 Szentmise (ism.), Ismétlések, Képújság 7.20 Belső Gerinctorna – Benvin

Sebastian atyával 7.40 Életvezetés – A nevelés az élet szolgálata – Uzsalyné Dr. Pécsi Rita előadása 9.30 Imaszándékfogadás – élő – 06-1-704-4444 10.00

Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 11.30 Zsolozsma 12.00

Ferenc pápa üzenete Rómából 12.20

Budai hét 12.35 Imamaraton – Rózsafüzér 13.25 Szentségimádás 14.00 Lélekemelő Károly atyával 15.00 Irgalmasság

órája 15.30 Gyereksarok 16.00 Élet az egyházban – Általános kihallgatás Rómából (ism.) 17.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom

18.30 Zsolozsma 19.00 Le(g)ó mesék

19.15 Életvezetés – Beszéljük meg – Somogyi Krisztina, Kézdy Anikó és Papp

Miklós előadása (ism.) 20.30 Szeretetláng 20.45 Budai hét 21.00 Mária köszöntő 21.30 Lelkesít-Ő (ism.) 22.30

Zsolozsma 22.45 Montserrat jezsuita beszélgetések (ism.)/Szeretetláng

23.30 Képújság

HÉTFŐ

0.00 Szentmise (ism.), Ismétlések, Képújság 7.20 Belső Gerinctorna – Benvin Sebastian atyával 7.32 Zsolozsma – Reggeli dicséret 8.00 Szentmise –Gazdagrét, Szent Angyalok-templom

8.45 Rózsafüzér 9.20 Katekézis 9.50 Életvezetés – A nevelés az élet szolgálata – Uzsalyné Dr. Pécsi Rita előadása

11.30 Montserrat jezsuita beszélgetések

Nagy Bálint SJ atyával lelkiségről, hivatásról 12.00 Imamaraton – Rózsafüzér 12.45 Hírek 13.00 Szentségimádás

14.00 Lélekemelő Károly atyával 15.00

Irgalmasság órája 15.30 Képújság 16.00

Párbeszéd az emberért – Platthy Iván

műsora 17.00 Szentmise Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 17.45 Rózsafüzér 18.20 Gyereksarok 18.50 Homília

19.05 Életvezetés – A nevelés az élet szolgálata – Uzsalyné Dr. Pécsi Rita előadása 20.30 Budai híradó 20.45 Mária

köszöntő 21.30 Párbeszéd – Örömhíreink Dió-héjban/Apostol (ism.) 22.30

Zsolozsma 22.45 Élet az egyházban – Általános kihallgatás Rómából (ism.)

23.35 Képújság

KEDD

0.00 Szentmise (ism.), Ismétlések, Képújság 7.20 Belső Gerinctorna – Benvin Sebastian atyával 7.32 Zsolozsma – Reggeli dicséret 8.00 Szentmise –Gazdagrét, Szent Angyalok-templom

8.45 Rózsafüzér 9.20 Élet az egyházban – Válogatás a Szent István Televízió műsorából 10.20 Párbeszéd – Apostol/Örömhíreink Dió-héjban – Diószegi

László műsora 11.20 Nyitott szemmel – Pécsi szabadegyetem 12.00 Imamaraton – Rózsafüzér 12.45 Hírek 13.00

Szentségimádás 14.00 Igeforrás – Bábel Balázs atya műsora 15.00 Irgalmasság órája 15.30 Képújság 16.00 Párbeszéd – Örömhíreink Dió-héjban/Apostol (ism.) 17.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 17.45 Rózsafüzér 18.20 Gyereksarok 18.50 Homília

19.05 Élet az egyházban (ism.) 20.00 Nyitott szemmel – Pécsi szabadegyetem (ism.) 20.30 Budai híradó 20.45 Mária köszöntő 21.30 Párbeszéd – Tükörkép/Mottó/Női kincsek/Hívtál uram

22.30 Zsolozsma 22.45 Élet az egyházban (ism.) 23.35 Képújság

SZERDA

0.00 Szentmise (ism.), Ismétlések, Képújság 7.20 Belső Gerinctorna – Benvin Sebastian atyával 7.32 Zsolozsma –Reggeli dicséret 8.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 8.45 Rózsafüzér 9.20 Montserrat jezsuita beszélgetések (ism.) 9.45 Ferenc pápa üzenete Rómából (ism.) 10.10 Párbeszéd – Párbeszéd az emberért – Platthy Iván műsora 11.05 Ferencesek – Szerdahelyi Csongor műsora 11.35 Apostolok fóruma – élő 12.00 Imamaraton – Rózsafüzér 12.45 Hírek 13.00 Szentségimádás 14.00 Lélekemelő Károly atyával 15.00 Irgalmasság órája 15.30 Képújság 16.00 Imaszándék-fogadás – élő – 06-1-704-4444 17.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 17.45 Rózsafüzér 18.20 Apostolok fóruma (ism.) 18.50 Dr. Pákozdi István: Élő liturgia 19.05 Ferencesek – Szerdahelyi Csongor műsora (ism.) 19.30 Montserrat jezsuita beszélgetések (ism.) 20.00 Összhang – Kulturális magazin (ism.) 20.30 Budai híradó 20.45 Mária köszöntő 21.30 Lelkesít-Ő (ism.) 22.30 Zsolozsma 22.45 Montserrat jezsuita beszélgetések (ism.)/Szeretetláng 23.35 Képújság

CSÜTÖRTÖK

0.00 Szentmise (ism.), Ismétlések, Képújság 7.20 Belső Gerinctorna – Benvin Sebastian atyával 7.32 Zsolozsma –Reggeli dicséret 8.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 8.45 Rózsafüzér 9.20 Életvezetés – Beszéljük meg – Somogyi Krisztina, Kézdy Anikó és Papp Miklós előadása 10.30 Katekézis 11.00 Apostolok fóruma (ism.) 11.30 Kultúrpont 12.00 Imamaraton – Rózsafüzér 12.45 Hírek 13.00 Szentségimádás

14.00 Igeforrás – Bábel Balázs műsora

15.00 Irgalmasság órája 15.30 Képújság

16.00 Kultúrpont (ism.) 16.30 Katekézis (ism.) 17.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 17.45 Rózsafüzér 18.20 Gyereksarok 18.50 Homília

19.05 Életvezetés – Beszéljük meg – Somogyi Krisztina, Kézdy Anikó és Papp

Miklós előadása (ism.) 20.15 Kultúrpont (ism.) 20.45 Budai híradó 21.00 Mária köszöntő 21.30 Párbeszéd – Örömhíreink Dió-héjban/Apostol (ism.) 22.30 Zsolozsma 22.45 Élet az egyházban – Eucharisztikus kongresszus – NEK 2020 (ism.) 23.35 Képújság

PÉNTEK

0.00 Szentmise (ism.), Ismétlések, Képújság 7.20 Belső Gerinctorna – Benvin Sebastian atyával 7.32 Zsolozsma –Reggeli dicséret 8.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 8.45 Keresztút 9.20 Élet az egyházban – Általános kihallgatás Rómából 10.15 Dr. Pákozdi István: Élő liturgia 10.30 Lelkesít-Ő (ism.) 11.30 Nyitott szemmel –Jeles napok/Verbiták Magyarországon

12.00 Imamaraton – Rózsafüzér 12.45 Hírek 13.00 Szentségimádás 14.00 Lélekemelő Károly atyával 15.00 Keresztút 15.40 Ferenc pápa üzenete Rómából

16.00 Lelkesít-Ő (ism.) 17.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 17.45 Keresztút 18.20 Gyereksarok

18.50 Homília 19.05 Élet az egyházban – Általános kihallgatás Rómából (ism.)

20.00 Nyitott szemmel – Jeles napok/ Verbiták Magyarországon (ism.) 20.30 Budai híradó 20.45 Mária köszöntő

21.30 Párbeszéd – Párbeszéd az emberért (ism.) 22.30 Zsolozsma 22.45 Élet az egyházban – Általános kihallgatás Rómából (ism.) 23.35 Képújság

SZOMBAT

0.00 Szentmise (ism.), Ismétlések, Képújság 7.20 Belső Gerinctorna – Benvin Sebastian atyával 7.32 Zsolozsma –Reggeli dicséret 8.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 8.45 Rózsafüzér 9.20 Élet az egyházban – Eucharisztikus kongresszus – NEK 2020 10.15 Le(g)ó mesék (ism.) 10.30 Párbeszéd – Tükörkép/Mottó/Női kincsek/Hívtál uram 11.30 Katekézis (ism.) 12.00 Imamaraton – Rózsafüzér 12.45 Hírek 13.00 Szentségimádás 14.00 Igeforrás – Bábel Balázs műsora 15.00 Irgalmasság órája 15.30 Képújság 16.00 Összhang – Kulturális magazin 16.30 Ferencesek – Szerdahelyi Csongor műsora (ism.) 17.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 17.45 Rózsafüzér 18.20 Gyereksarok 18.50 Szeretetláng 19.05 Élet az egyházban – Eucharisztikus kongresszus – NEK 2020 (ism.) 20.15 Montserrat jezsuita beszélgetések (ism.) 20.45 Budai hét 21.00 Áhítat Rómából 21.30 Párbeszéd – Tükörkép/Mottó/Női kincsek/ Hívtál uram (ism.) 22.30 Zsolozsma

22.45 Élet az egyházban – Válogatás a Szent István Televízió műsorából (ism.) 23.35 Képújság

A műsorváltozás jogát fenntartjuk!

APOSTOL TELEVÍZIÓ

ADATKEZELÉS

Kedves Nézőink (Média Apostolaink) elérhetőségi adatait (név, lakcím, e-mail cím, telefon), amelyeket kapcsolattartásunkhoz megadtak, a televíziót működtető Apostolmédia Közhasznú Alapítvány a hatályos uniós GDPR jogszabályoknak megfelelően kezeli. Adatkezelési Szabályzatunk megismerhető az Alapítvány weboldalán (www.apostolmedia.hu)

és az Apostol Televízió honlapján (www.apostoltv.hu ).

MAGAZIN RENDELÉS

Az Apostol Magazin, televíziónk ingyenes kiadványa megrendelhető szerkesztőségünknél levélben, E-mailben vagy telefonon.

KIADVÁNYUNK:

ISSN 2786-3549

Kiadja: Apostolmédia Közhasznú Alapítvány

1118 Budapest, Rahó utca 24/B

Felelős kiadó: Dr. Szederkényi Károly Miklós

Tipográfia, nyomdai előkészítés: Gregor László

Nyomda: Pharma Press Nyomdaipari Kft.

ADOMÁNYOZÁS

Alapítványunk anyagi támogatásának lehetőségei:

1. POSTAI UTALVÁNNYAL (kérhető a szerkesztőségen telefonon), illetve az Apostol Magazinnal megküldjük

2. BANKI ÁTUTALÁSSAL Apostolmédia Közhasznú Alapítvány

Bankszámlaszám: 11712004-20338211

ELÉRHETŐSÉGEINK:

Postacím: 1112 Budapest, Gazdagréti út 14.

Telefon: 1/707-3333

Mobil: 30/533-0363

E-mail: info@apostoltv.hu

Honlap: www.apostoltv.hu

Facebook: www.facebook.com/apostoltv

LEFEDETTSÉGÜNK: Az Apostol TV magyar katolikus hitéleti televízió elérhető a Magyar Telekom és a DIGI országos hálózatán, valamint a Vodafone szolgáltatónál Budapesten, a XI. kerületben és a www.apostoltv.hu honlapon.