ÜZENET

Istenember

Az Isten Fia test szerinti születésének ünnepére készülünk. Az örök Isten második isteni személye értünk emberré lett, az Ige megtestesült. Ezt a hittitkot értelmünkkel nehezen tudjuk megközelíteni, de mégis közel áll emberi érzelmeinkhez és tapasztalatainkhoz. Hiszen a legbensőségesebb ünnep számunkra a karácsony, amikor felidézzük a végtelen Isten kis gyermekként való születését. Az öröktől fogva létező, rejtőzködő Isten jött közénk. Szent János evangéliumának

Előszava így mondja ezt el: „ 1 Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, 2ő volt kezdetben Istennél. 3 Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett.”

(Jn 1) Az evangélista felfoghatatlan természetfeletti dolgokról beszél. És mégis felfoghatóvá válik mindez, az Ige a tapasztalati világ része lesz: „ 9 (Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít.

10 A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ… 14 S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.” (Jn 1) Szent Lukács evangéliuma az Angyali Üdvözlet jelenetében szól arról, hogy az Isten Fia születik meg az édesanyává kiválasztott Máriától. Ezt Gábor főangyal közli a Szent Szűzzel: „ 35 Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni.” (Lk 1) És ez a természetfeletti küldött természetes emberi módon világra jött: „ 4 József is fölment Galilea Názáret nevű városából Júdeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, 5hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. 6 Ott-tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. 7 Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson.” (Lk 2) Karácsonykor olyan ajándékot kapunk Istentől Szent Fia személyében, aki egyszerre égi és ugyanakkor földi, megközelíthetetlen fölségű és mégis emberközeli Emmánuel (velünk az Isten), minket égbe emelő és közénk leereszkedő, felfoghatatlan és kisbabaként ringatható, láthatatlan és fényes ragyogást teremtő.

Karácsony titkából sok hitigazságot megismerhetünk és beláthatunk. A láthatatlan Isten Jézus személyében láthatjuk, hiszen látható emberi valóságban jelent meg nekünk: „Aki engem látott, az Atyát is látta.” (Jn 14,9) Jézus ábrázolható is, képet készíthetünk róla. Erről így tanít a Katekizmus: Az Egyház azt is kezdettől fogva elismerte, hogy Jézus testében Isten, aki „a maga világában láthatatlan, a mi világunkban láthatóvá lett”. Valójában Krisztus testének egyéni vonásai

Isten Fiának isteni személyét fejezik ki. Ő ugyanis emberi testének vonásait annyira magáévá tette, hogy szentképen megfestetten tisztelhetők, mert a hívő, aki az ő képét tiszteli, „benne a megfestett személyt imádja”. (KEK 477) Amikor hitünk titkairól gondolkodunk, feltehetjük a kérdést: Miért lett testté az Ige? Az Egyház e kérdésre a következő válaszokat adja: A Nicea-konstantinápolyi hitvallással válaszolunk, amelyben megvalljuk: „Értünk, emberekért és a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből, megtestesült a Szentlélek erejéből, Szűz Máriától, és emberré lett.” (KEK 456) Az Ige testté lett, hogy minket Istennel kiengesztelve üdvözítsen: „Isten szeretett minket és elküldte Fiát engesztelésül a bűneinkért” (1Jn 4,10).

„Az Atya elküldte a Fiút a világ Üdvözítőjéül” (4,14).

„Ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket” (3,5): „Orvosra volt szüksége természetünknek, mely betegségben sínylődött. Fölemelőre szorult az ember, aki elesett. Elevenítőre szorult az, aki kiesett az életből. A jóhoz visszavezető szorult az, aki elveszítette a jóban való részesedést. A világosság jelenlétére szorult az, akit sötétségbe zártak. Megváltót keresett a fogoly, támaszt a megbilincselt, szabadítót az, akit a rabszolgaság igája görnyesztett. Vajon értéktelen és jelentéktelen dolgok-e ezek, melyek arra indították Istent, hogy leszálljon emberi természetünk meglátogatására, amikor az emberiség oly nyomorúságos és szerencsétlen állapotban volt?” (Nisszai Szent Gergely) (KEK 457) Az Ige testté lett, hogy így mi megismerjük Isten szeretetét: „Az Isten szeretete abban nyilvánult meg bennünk, hogy Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk” (1Jn 4,9). „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne ves zszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16). (KEK 458) Az Ige testté lett, hogy a szentség példaképe legyen számunkra: „Vegyétek magatokra igámat és tanuljatok tőlem...”

Zenet

(Mt 11,29). „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet, senki sem jut az Atyához, csak énáltalam” (Jn 14,6). És a színeváltozás hegyén maga az Atya parancsolja: „Őt hallgassátok” (Mk 9,7). Ő csakugyan a boldogságok modellje és az új törvény normája: „Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket” (Jn 15,12). Ez a szeretet megköveteli, hogy az ő nyomában járva odaadjuk önmagunkat. (KEK 459) Az Ige testté lett, hogy bennünket az „isteni természet részeseivé tegyen” (2Pt 1,4): „Isten Igéje azért ember, és aki Isten Fia, azért lett az ember fiává, hogy az ember Isten Igéjével egyesülve és a gyermekké fogadást fölfogva Isten fiává legyen”. (Szent Iréneusz) „Ő azért lett emberré, hogy mi istenekké váljunk.” (Szent Atanáz) „Isten egyszülött Fia, mert istenségének részesévé akart tenni minket, magára vette természetünket, hogy emberré lévén az embereket istenekké tegye.” (Aquinói Szent Tamás) (KEK 460) Emberi életünkben képesek lehetünk Krisztus emberi példáját követni, amit emberként megélt közöttünk. Erre emlékeztet Szent Pál Filippi-himnusza: „ 5 Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt. 6 Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, 7hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. 8 Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2) A Zsidókhoz írt levél ugyanerről a misztériumról mondja: „ 5Ezért nyilatkozik így, amikor a világba lép: Áldozatot és felajánlást nem kívántál, de testet alkottál nekem. 6 Nem kedves előtted az engesztelő és égőáldozat. 7Akkor így szóltam: Íme, jövök, Istenem, hogy teljesítsem akaratodat, amint a könyvtekercsben rólam írva van.” (Zsid 10) A II. Vatikáni Zsinat tanítása így foglalja össze a fenti hitigazságokat: „Isten Fia (...) emberi kézzel dolgozott, emberi értelemmel gondolkodott, emberi akarattal cselekedett, emberi szívvel szeretett. Szűz Máriától születvén valóban egy lett közülünk, a bűnt kivéve mindenben hasonló lett hozzánk.” (Gaudium et spes, 22)

A megtestesülés valósága által megteremthetjük az istenhit és az emberi tudás összhangját is. A történelemben sokan megkísérelték szembe állítani a hit és a tudomány jelenségét, mintha azok kizárnák egymást. Ellentétként értelmezik, s a hitet valami álmodozásnak, valami mesének gondolják, míg a tudomány az emberi ész, az értelem tevékenységének a gyümölcse. Egyes irányzatok helytelenül leértékelik a vallásos embereket, mintha semmi köze nem lenne a hit világának az ember tapasztalati életéhez. Ezek szerint csak a látható, a mérhető, kézzel fogható dolgok léteznek.

Ezt képviseli az anyagelvűség szemlélete, ezzel szemben a hit világa a természetfelettire irányul. Fontos tudnunk, hogy a hitnek a kérdései és a tudománynak kutatásai különböző területekre irányulnak. Ha matematikai fogalmakkal élünk, azt kell mondanunk, hogy nincs közös nevező, mert más az, amit a hit vizsgál, tanít és megvall, és más dolog az emberi tudomány. Ez utóbbi valóban értelmi tevékenység, és ennek meg vannak a mérhető eredményei. Evilági megközelítésben a tudomány fogalmát így határozzák meg: A tudomány a bennünket körülvevő világ megismerésére irányuló tevékenység és az ezen tevékenység során szerzett igazolt (tesztelt vagy bizonyított) ismeretek gondolati rendszere. A tevékenységnek bárki által megismételhetőnek kell lennie és végeredményben azonos eredményre kell vezetnie ahhoz, hogy az eredményt tudományos eredménynek nevezhessük. Rendszerezett tudás, amely egységbe foglalt, alaptörvényekre fektetett tények összessége. Régies értelemben tudománynak, filozófiának vagy bölcseletnek nevezték a megismerő tevékenységek minden formáját, így a szűkebb (mai értelemben vett tudományágakon kívül) a művészeteket, a világnézeti gondolkodást, vallásos és mitológiai tanokat, szakmai tapasztalatokat, technikai ismereteket, megfigyeléseket, elmélkedéseket. A megismerés útjainak tekintették többek között a rációt, emóciót, intuíciót, meditációt és az imát is.

A hit tehát a természetfelettire irányul és sajátos szemléletet alakít ki a hívő emberben, mégpedig azt, hogy a természetfeletti és örökkévaló dolgok fényébe állítsa az evilági értékeket, azoknak a szemléletét. A hit világa nem a tapasztalati jelenségeket vizsgálja. Azt mutatja meg, hogy Isten jelen van az általa teremtett világban. Köztünk élő Isten, velünk van. Isten keresi azokat, akik szeretik Őt. Ezért jött közénk Szent Fiában. Bensőségesen írja le a Jelenések könyve a hit világát, hogy az Jézusnak befogadása, ajtónyitás a természetfeletti küldött előtt, az Isten világa előtt: „ 20 Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem.” (Jel 3) Így cselekedett a bűnbánó vámos, Zakeus. Az ő példája kifejezetten megmutatja azt, hogy miben különbözik a tapasztalati dolgok és a hit világa. Míg Zakeus ott ül a pénzváltó asztalnál és az anyagi dolgokkal, haszonszerzéssel foglalkozik, addig ő a mérhető javak szemléletében él. Igyekszik minél többet számolni a maga zsebébe, másokat megkárosít, ez az evilágiság érdeke. Mikor azonban elrejtőzik a vadfügefa lombjai között, mert keresi Jézust, akkor megváltozik szemlélete. Ajtót nyit Jézusnak, befogadja házába, és engedi, hogy vendége legyen. Nem csak szemléletmódja, hanem egész élete megváltozik. Hogyha ezeket a szentírási példákat jól megértjük, megfontoljuk, akkor eszünkbe sem jutna, hogy szembe állítsuk az evilágit és a természetfelettit, a tapasztalatit és a megközelíthetetlent. A mi teendőnk az, hogy ebben a világban élve, a mindennapi mérhető, tapasztalati dolgok között közelebb kerüljünk az Úrhoz. Jelenléte hassa át, és szentelje meg földi teendőinket és erőfeszítéseinket. A megtestesült Ige születési ünnepe teremtse meg a mi életünkben is e kettős dimenzió teljes összhangját.

Lelkipásztori szeretettel:

Dr. Szederkényi Károly Miklós esperes-plébános, az Apostol Televízió műsorigazgatója