PÁL FILOZÓFIÁJA: A KERESZT BÖLCSESSÉGE

Pál apostol leveleiből világos számunkra, hogy gyakran filozófiai fogalmakat, klasszikus idézeteket és sajátosan görög érvelési módszereket használ. Központi gondolkodásában felfedezhetők még sztoikus elemek is, például a lelkiismeret felfogásában, a természettörvényre vagy a közömbös cselekedetekre való utalással. A diatribé vagyis a vitairat stílusát felhasználja és alkalmazza a filozófiai jellegű vigasztalás műfaját is. Mindez a hellén kultúra érett elsajátítását jelenti, úgy mint Pál kortársa, alexandriai Filón esetében látható. Pál abban a görög kultúra adottságaiban értelmezi a Bibliát, amelyben maga is teljes egészében él. Természetesen ismeri a zsidó hagyományt, de a kortárs görög gondolkodás is a sajátja. Teljesen világos Pál számára hogy az önmagáért alkalmazott filozófia, a gőgös felsőbbrendűségi érzés teljességgel idegen a krisztusi tanítástól, amelynek központi eleme a kereszt. Ezért fogalmazza meg az első korintusi levélben a kereszt bölcsességét és Istennek azt a stílusát, amely azok számára, „akik elvesznek balgaság, nekünk azonban, akik üdvözölünk Isten ereje”. (1 Kor 1,18) Az apostol megszólítja a világ tudós embereit és utal Izajás próféta jövendölésére, mely azok okoskodását cáfolja, akik úgy gondolták, hogy a gondolkodás eszközeivel majd hatalomhoz jutnak: „Le rontom a bölcsek bölcsességét, s az okosak okosságát meghiúsítom (Izajás 29,14). Hol marad a bölcs? – kérdezi Pál – Hol az írástudó? Hol az evilági tudás szószólója? (1Kor 1,20) Számon kéri a magukat sokra tartó értelmiségi személyeket és még azokat is a kereszttől távolinak állítja be, akikhez éppen a kereszt bölcsessége szólt, mert „a zsidók csoda jeleket kívánnak, a görögök meg bölcsességet követelnek”. (1Kor 1,22)

Mit jelent a hát a kereszt szava? Természetesen ezt hívő összefüggésben említi, s nem pedig egy racionális fogalmi rendszerben. A keresztről szóló beszéd nem azonosítható egy vallásfilozófiával. Pál balgaságnak mondja, hogy egyesek megütköztek a szavain, azok, akik csak a gondolat szintjén foglalkoztak a természetfölötti megismerésével. A hitben azonban, amely egy személyes kapcsolat, nem születik ítélet a másikkal szemben, nem követel bizonyítékokat, hanem egyedül Isten színe előtt áll és várja az ítéletet. Ebben az érte - lemben ez egy misztikus tapasztalat, melyet nem tudunk kidolgozni pusztán a logika alapján. Pál apostol a rómaiakhoz írt levélben kijelenti, hogy „ami megtudható Istenről, az világos mindenki számára, mert ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk.” (Róm 1,19-20)

A páli beszéd a kereszt tanításáról szól. Balgaság azok számára, akik elvesznek. Ő maga nem a teológia keretében gondolkodik, ekkor még ez nem is létezett, hanem a tanítás összefüggésében, s így nem a dicsőséget és a keresztet állítja szembe, hanem a világ bölcsességét és a kereszt balgaságát. De mit is akar mondani ez, hogy a keresztről szóló tanítás, a kereszt logosza balgaság? Az ókorban a keresztre feszítés borzalmas kivégzési mód volt. A kereszt tehát valóban gyalázatos. A kereszt szava ellentmondásos. Azonban éppen azért, mert Jézussal van összefüggésben, aki az Isten Fia, lehetetlen megragadni. Megközelíthetjük úgy is, hogy a kereszt tanítása arról a keresztről szól, mely a gyalázaton és az elvetettségen túl a Messiás páratlan személyét mutatja be. De beszélhetünk arról is, hogy erről a keresztről származik a tanítás, egy olyan tanítás, amely ebből az alapeseményből fakad, és Pál be -

KRÁNITZ MIHÁLY: SZENT PÁL NYOMÁBAN – 12. RÉSZ széde egy olyan hagyományhoz kapcsolódik amelynek itt van az eredete. De értelmezhetjük úgy is a kereszt tanítását, ami egy olyan szó, olyan kijelentés, amely maga is beszédes, és éppen ezért maga a kereszt a szó, a keresztesemény is egy logosz, egy ige, egy tanítás, és Pál ennek a beszélő keresztnek a szóvivője. Túl a látvány inkább taszító voltán ez a kereszt, ahogy Pál fogalmaz „nekünk akik üdvözölünk Isten szeretetét tárja fel”, bármennyire is felfoghatatlan és emberi törekvéssel elérhetetlen. Mégis itt nyilvánul meg a Messiás, és enélkül a hit valóban csak egy múló gondolat lenne, egy emlékezés. Engedjük, hogy megszólítson minket a kereszt, hagyjuk beszélni, hogy megértsük itt a Messiást, a megjövendölt királyt, aki azért jön, hogy megszabadítsa népét és helyreállítsa az igazságot. Mi egy „megfeszített Messiást hirdetünk” (1 Kor 1,23) A kereszt tanítása nem egy kudarc elbeszélése, hanem egy győzelem szinte megdöbbentő kijelentése. Ám a folytatást is látni kell, hogy a feltámadásban a Messiás legyőzte a halált, ő aki megalázta magát, engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszt halálig, ezért Isten őt felmagasztalta”. (Fil 2,8-9) Hogyan érthetjük meg filozófiailag ezt az eseményt? Mit akar mondani azzal, hogy „Isten megmutatta hogy a világ bölcsessége balgaság?” (1Kor 1,20) Ez talán a filozófia ellen szól és akkor a teológiának is komolyan véve az apostol szavát a filozófiát balgaságnak kell tekintenie?

Pál ezzel összefüggésben nyíltan kimondja, hogy „tanításom nem a bölcsesség elragadó szavaiból áll hanem a Lélek és az erő bizonyságából.” (1Kort 2,4) Pált tehát filozófia ellenesnek kell beállítanunk vagy elfogadnunk? Bizonyára nem, hiszen a görög bölcsesség minden eszköztárát alkalmazza, beleértve a retorikát is. De meghaladja a világ bölcsességét. Összességében ellenfele nem sajátosan a filozófia, hanem inkább az okoskodó szofista, aki azt véli hogy mindent tud és látjuk hogy Pálnál ez a magatartás a régi világhoz kapcsolódik, amely ellenáll a Messiás újdonságának. Ez a világ bölcsessége, a régi ember, aki úgy gondolja, hogy a bölcsesség régi tömlőjébe befogadhatja a Messiás újdonságát. Pál őszinte vallomás tesz, hogy „a tökéletesek körében mi is bölcsességet hirdetünk, de nem ennek a világnak a bölcsességét, hanem Isten titokzatos rejtett bölcsességét.” 1Kor 2,6-7) Az ő tudását a Lélek tárja fel, mert „a Lélek mindent átlát még Isten mélységeit is” (1Kor 2,10) és Pál itt már nyíltan beszél: „mi nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentől eredő Lelket. Erről beszélünk, de nem az emberi bölcsesség tanította szavakkal, hanem ahogy a Lélek tanít lelki embereknek lelkieket nyújtva.” (1Kor 2,12-13) Épp ezért hit nélkül nem érthető az evangélium és Jézus szava sem. Pál itt már megkülönbözteti a testi embert, aki balgaságnak tartja a keresztény tanítást, „nem képes megérteni, mert lelkileg kellene megítélnie.” (1Kor 2,14-15) Pál ezért óvja hallgatóit, az első keresztényeket: „Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson.” (Kol 2,8) Pál egyébként sohasem használja a filozófia kifejezést és nem is hadakozik egyetlen filozófiával sem, ellenben mesteri módon almkalmazza a filozófiát mint módszert. Pál nem szónok, nem filozófus, de nem is kell őt filozófus ellenesnek felfogni. Ő egy teljesen új tapasztalatot kíván megfogalmazni, de ehhez az ismert nyelvezetet kell használnia. Ezért Pál szavai új értelmet, új értelmezést hordoznak. Magát a nyelvet és a gondolkodásmódot alkalmazza, felhasználja és ezzel átalakítja a kereszt szava alapján. Ezen a kifejezésmódon Pálnak dolgoznia kellett, mégpedig épp az uralkodó kultúrával szemben. A görög bölcsesség elutasítása nem jelenti az értelmesség elutasítását, hanem egy másik tanítás lassú megszületését, egy új értelmességet, egy új bölcsességet: a kereszt tudományát. Ha Pál küzd is a világ okosságával szemben, ezt azért teszi, hogy „Isten titokzatos rejtett bölcsességét” tárja fel mindenki számára (1Kor 2,7) és helyet adjon ennek a bölcsességnek. Úgy olvassuk tehát Pál apostol leveleit, hogy közben engedjük magunkat megérinteni az isteni bölcsesség által, hogy így egyre mélyebb hitre jussunk és közösen valljuk meg az „Atyaisten dicsőségére hogy Jézus Krisztus az Úr”. (Filippi levél 2,11)

Kránitz Mihály