APOSTOL MAGAZIN | 2022. OKTÓBER

ÜZENET

Angyali élet

Az Apostol Televízió működési helyszíne a gazdagréti Szent Angyalok-templom. Október első napjai a templom főünnepei: a templomszentelési évforduló és a templombúcsú. Ennek kapcsán sajátos szempontból tűnődöm az angyali életről. Az angyalok test nélküli szellemi lények, Isten teremtményei. Mint tisztán szellemi teremtményeknek értelmük és szabad akaratuk van. Azok az angyalok, akik egyszeri döntésük lehetőségével Istent választották, és neki szolgálnak: a szent angyalok. Az angyaloknak tehát nincsen testük, testi életük. Irigyelhetjük vagy sajnálhatjuk őket ezért? Nincsenek testi örömeik, mint nekünk embereknek, de nincsenek testi kísértéseik sem. A testben élő ember egész életében dönthet Isten mellett vagy ellenében. Ez viszont nem könnyű feladat, hosszú próbatétel. A szent angyalok már örökké Istennél vannak a mennyei boldogságban. Vajon lehet-e testben angyali életet élni? A Szentírás erre igennel válaszol, amikor utal arra, hogy a testben élő embernek is van módja a lélek szerinti életre. Szent Pál apostol feltárja annak lehetőségét, hogy a megváltott ember felül tud kerekedni a testi vágyakon, le tudja győzni a testi kísértésekből fakadó bűnt. A lélek szerinti életet a bennünk lakó Szentlélek teszi lehetővé, akit a tiszta szívű ember hordoz magában. Ő működik bennünk, ezért ennek állapotát nagy kezdőbetűvel írva Lélek szerinti életnek mondhatjuk. A Rómaiakhoz írt levelében erről fontos tanítást olvashatunk. „ 2 Hiszen a Lélek törvénye, ami a Krisztus Jézusban való élet folyománya, megszabadított téged a bűn és a halál törvényétől.  3 Amire ugyanis a törvény nem volt képes, mert a test miatt erőtlenné vált, azt Isten véghezvitte: elküldte tulajdon fiát a bűn miatt a bűn testének hasonlóságában, hogy elítélje a testben levő bűnt,  4 és hogy a törvény beteljesedjék rajtunk, akik már nem a test, hanem a lélek szerint élünk. 5 Akik ugyanis test szerint élnek, azok a testiekre törekszenek, akik azonban a Lélek szerint, a lelkiekre törekszenek.  6 De a test kívánsága a halálba vezet, a Lélek vágyódása ellenben élet és béke. 7A test vágya ellene mond Istennek, nem veti alá magát Isten törvényének, sőt nem is képes rá.  8 Ezért aki test szerint él, nem nyerheti el Isten tetszését.  9De ti nem test, hanem Lélek szerint éltek, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Akikben nem lakik Krisztus Lelke, azok nem az övéi.  10 Ha Krisztus bennetek van, a test ugyan a bűn miatt halott, de a Lélek élet a megigazulás következtében.  11 Ha pedig bennetek lakik annak Lelke, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ő, aki Krisztus (Jézust) feltámasztotta a halottak közül, halandó testeteket is életre kelti bennetek lakó Lelke által.  12 Így tehát, testvérek, nem vagyunk a testnek lekö -

telezve, hogy a test szerint éljünk.  13 Mert ha test szerint éltek, biztosan meghaltok, de ha Lélekkel megölitek a test szerinti tetteket, élni fogtok.” (Róm 8) A Galatákhoz írt levelében pedig így int az apostol: „ 25Ha a Lélek szerint élünk, viselkedjünk is a Léleknek megfelelően.” (Gal 5) És előrevetíti a Lélek szerinti élet gyümölcsét: „Amit az ember vet, azt is aratja.  8 Aki tehát test szerint vet, az a testből is arat majd romlást. Aki ellenben a Lélek szerint vet, a Lélekből arat örök életet.” (Gal 6) Az ember teste különleges ajándék a Teremtőtől, inkább valami többletet jelent a személyes gazdagodás értelmében, minthogy a kísértések lehúzó erejének hordozója lenne. A Katekizmus tanítása erre a megtiszteltetésre hívja fel a figyelmet. Az ember teste részesedik „Isten képmásának” méltóságában; pontosan azért emberi test, mert szellemi lélek élteti, és az emberi személy mint egész van arra rendelve, hogy Krisztus testében a Szentlélek temploma legyen. (KEK 364 ) Ezért nem lehet lerontani a test méltóságát. A bűnöknek sok fajtája van. A Szentírás több bűnkatalógust is ad. A Galatákhoz írt levél szembeállítja a Lélek gyümölcseivel a test cselekedeteit: „A test cselekedetei nyilvánvalóak: paráznaság, tisztátalanság, fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Mint már előbb mondtam, most ismét kijelentem: Akik ilyeneket művelnek, nem öröklik Isten országát” (5,19-21). (KEK 1852) „ 22 A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség,  23jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezek ellen nincs törvény.  24 Akik Krisztus Jézushoz tartoznak, keresztre feszítették testüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt.” (Gal 5)

A test cselekedeteinek egyik megnyilvánulása a paráznaság. A paráználkodás (lat. fornicatio) egy szabad állapotú férfi és nő házasságon kívüli testi egyesülése. Súlyosan ellenkezik a személyek méltóságával és az emberi szexualitással, amely természete szerint a házastársak javára, valamint gyermekek nemzésére és nevelésére rendeltetett. Ezenkívül súlyos botrány, amikor fiatalokat ront meg. (KEK 2353) Egy sajátos botrányos esetre hivatkozik Szent Pál, amely a korintusi egyházban fordult elő. „ 1 Egyébként az a hír járja, hogy paráznaság fordul elő köztetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok közt sincs, hogy tudniillik valaki apja feleségével él.  2S ti még kérkedtek, ahelyett, hogy bánkódnátok, és kizárnátok magatok közül, aki effélét művel.  3Én ugyan testileg távol, de lélekben közel, mintha közöttetek volnék, már ítéletet mondtam afölött, aki így viselkedett:  4 Urunk, Jézus Krisz-

tus nevében egyesüljünk, ti és az én lelkem, Urunk Jézus hatalmával,  5adjuk át az ilyet a sátánnak testének romlására, hogy lelke üdvözüljön az Úr napján.” (1Kor 5) A paráznaság egyik sajátos módját említi, amikor arra hivatkozik, hogy valaki apja feleségével él házas életet, testi kapcsolatot, ami még a római törvények szerint is elítélendő és helytelen magatartás volt. Egyes keresztények azt gondolták, hogy a Krisztusi szabadságban mindent megtehetnek. Mindez félreértése Krisztus meg váltó ajándékának, a szabadság nak, mert nem szabadosság ra hívott meg minket az Úr Jézus, hanem a bűntől, a gonosztól való szabadságra. A testünk feletti uralomra kell törekednünk, hogy ne vágyaink, szenvedélyeink, ösztöneink vezéreljenek minket, hanem a lelki szabadságban uralkodni tudjunk testünk vágyai fölött. A paráznaság fogalma igen sokrétű, de van egy egyértelmű meghatározása: az ember testiségének, nemi ösz töneinek rendezetlen megélése. Ez olyan esetben valósul meg, ha a nemiség nem elkötelezett szeretetkapcsolatban, egy férfi és nő között, kiváltképpen a házasságon belül történik, hanem csak pillanatnyi érzelmek, vágyak kielégítésére irányul. Így belemerül az ember a testi kapcsolatai által a paráznaságnak állapotába. A mai korban a testiség dolgában már szinte semminek nincsen korlátja. Szabad és szabados kapcsolatok léteznek, együttélés. A nyáron, amikor Dél-Amerikában járhattam, hallottam valakiről, aki egy rendes házasságot fog kötni. Igyekeztem megtudni, hogy milyen rendes és a nem rendes házasság. Akkor tudtam meg, hogy Argentínában alig kötnek már házasságot, legalábbis az Úr színe előtt, de még polgári értelemben sem. A kötetlen együttélés, ez ma a bevett életmód. Ez a fajta kapcsolat is kimeríti a paráznaság fogalmát, nem beszélve arról, hogy ott Argentínában és nagyon sok Európai országban is az azonos neműek együttélését is hitelesítik és törvényesítik. A fentebb említett fogalommeghatározás szerint ez is a paráznaság egy módja. Azok a súlyos visszaélések is, amelyekről hallani lehet manapság, hogy van, aki állatokkal létesít testi kapcsolatot, már a Biblia szerint is mélységesen próbára teszik az Úr türelmét. Az ilyen esetek megmutatják, hogy az ember elfeledkezik arról, hogy miért is van teste, emberi méltósága, testi-lelki egységben fennálló embersége. Nagyon sokan elfeledkeznek arról a szentpáli figyelmeztetésről, hogy testünk a bennünk lakó Szentlélek temploma. Aki lerontja a testet, az nagyon súlyos következményeket von magára, egészen pontosan a kárhozatot. Isten

a bennünk lakó Szentlélek által támasztja fel majd a testünket. Ha nem lakik bennünk a Szentlélek, mert a testiséggel, bűnnel, paráznasággal kiűzzük, akkor a dicsőséges feltámadásra nem számíthatunk.

Az emberi test megbecsülésének szép példája áll előttünk Kalkuttai Szent Teréz anya példájában. Ő a meggyengült embereket, a betegségben, az éhínségben, mindenféle bajban szenvedőket, testileg elesetteket, haldoklókat karolta föl India utcáin, akik nem a személyes bűneik, hanem a szegénység vagy betegség által kerültek nehéz helyzetbe. Az ő szolgálatukra vállalkozott Szent Teréz anya és az ő közössége, a szeretet misszionáriusai. Ők éppen az előbbi szabados és testet lerontó emberi törekvésekkel szemben igazolják azt, hogy még az elesettségben, nyomorúságban, a haldoklók világában is az emberi test az szent dolog. Föl kell emelni annak méltóságát, meg kell szentelni ápolással, gondoskodással az ember testét, mert ajándékul kaptuk a testet.

A szeretet missziójáról mondta Teréz anya:  „Mai világunk legnagyobb betegsége nem a lepra vagy a tuberkulózis, hanem sokkal inkább az az érzés, hogy senkinek sem kellünk, senki sem törődik velünk, és hogy mindenki által elhagyatottak vagyunk. A testi betegségekre ott vannak a gyógyszerek, de a magányt, kétségbeesést és reménytelenséget egyedül a szeretet képes meggyógyítani. Sokan vannak a világban, akik egy darabka kenyérre éheznek, de még többen olyanok, akik csak egy kis szeretetre.”

Ha lélek szerint élünk, ezáltal megszenteljük a testben való cselekedeteinket a jóban, a jóságban, a jó cselekedetekben, így tudunk igazán a Szentlélek hordozói lenni, így tudunk emberségünkben ajándékká válni. Maradjunk meg annál a nagyon fontos megállapításnál, hogy testi-lelki emberségünk, emberi méltóságunk Isten ajándéka, hogy aztán mi magunk is ajándékká legyünk mások számára. Aki testben odaajándékozza magát a házasság szentségében, megszenteli testét, és Isten akarata szerint az élet szolgája lesz. Aki más módon, testi kapcsolat nélkül, teljes önátadásban törekszik a szolgálatra, a megszentelt életre, az így válik ajándékká, embersége értékeit őrizve, hordozva és szétosztva. Az az ember élhet tehát angyali életet, aki vigyáz testére és emberi méltóságára. Törekedjünk erre mindannyian a Szent Angyalok oltalma alatt.

Lelkipásztori szeretettel:

Dr. Szederkényi Károly Miklós esperes-plébános, az Apostol Televízió műsorigazgatója

PÁL LELKIPÁSZTORI MEGBÍZATÁSA

Pál apostol Damaszkusz közelében magától Krisztustól kapta a felszólítást a misszióra, vagyis a lelkipásztori küldetésére. Pál jövőbeli hivatását a damaszkuszi Ananiásnak tárja fel először az Úr, amikor felszólítja, hogy menjen az Egyenes utcába, és keresztelje meg a tarzuszi Sault, mert „eszközül választottam, hogy megismertesse nevemet a pogány népekkel, a királyokkal és Izrael fiaival” (ApCsel 9,15). Maga Pál pedig így számol be erről: Isten kiválasztott, hogy „kinyilatkoztassa bennem Fiát, hogy hirdessem a pogányoknak” (Gal 1,16). Ha összehasonlítjuk Pál apostol megtérését és meghívását az ószövetségi prófétákéval, akkor egyetlen elemet kell kiemelnünk, hogy mindez egy személyes találkozással történt. E találkozás eredménye volt, hogy Pál Jézus Krisztus, a megfeszített felé fordult, hogy benne felismerje az Urat: „Ezután nem ismerünk senkit emberi szempontból. Ha Krisztust ezelőtt emberileg ismertük is, most már nem úgy ismerjük” (2Kor 5,16).

Ennek igazolására Pál csodálkozva kérdezi a korintusiaktól: „Nem vagyok apostol? Nem láttam Urunkat, Jézust?” (1Kor 9,1). Pál életében gyökeres változás állt be Jézus személyével és egész művével kapcsolatban. „Idáig test szerint ítélt”, vagyis emberi módon. Most mindent a damaszkuszi út fényénél ítél meg. A kapott küldetés után Pál Arábiába ment: „Nem hallgattam testre és vérre, és Jeruzsálembe sem mentem fel apostolelődeimhez, hanem elmentem Arábiába” (Gal 1,16–17). Ez az időszak Pál lelki elmélyülését és lelkipásztori felkészülését jelentette. A damaszkuszi úton kapott kinyilatkoztatáshoz tehát Krisztus hirdetése és megbízatása társult. Ezután tudatosul benne, hogy már anyja méhétől erre kapott meghívást (Gal 1,15).

Pál Isten kezdeti és ingyenes kezdeményezése által lett hívő és apostol, aki kinyilvánította neki Fiát, hogy róla „mint egy elvetélt tegyen tanúságot” (1Kor 15,8). A missziós megbízatás nem az ő személyes döntése

vagy emberi kezdeményezés volt és nem is képzettségének vagy magatartásának volt köszönhető. Isten volt a kezdeményező, és Pál ezt az ingyenes ajándékot nem győzi megköszönni: „Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok, s rám árasztott kegyelme nem maradt bennem hatástalan” (1Kor 15,10).

Pál eljutott egy általa birtokolni akart Istentől egy olyan Isten megismeréséig, aki őt teljességgel megragadta. Ebben az Istenben felfedezte azt, akit ő a zsidóságon belül keresett. Ez az Isten túl van mindazon, amit ő megismert vagy elképzelt. Ennek az Istennek az arca az, akit ő üldözött, s Isten most arra hívja, hogy Fiának apostola legyen. Ezután Pál egész élete annak a keresésére irányul, aki előbb találta meg őt: „Futok utána, hogy magamhoz ragadjam, ahogy Krisztus is magához ragadott engem” (Fil 3,12).

Ettől kezdve Pál lelkipásztori munkája az evangélium hirdetéséről szól: „Hogy az evangéliumot hirdetem, azzal nem dicsekedhetem, hiszen ez kényszerű kötelességem. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot” (1Kor 9,16). Eme szavakból is kirajzolódik Pál szenvedélyes elkötelezettsége Krisztus hirdetésére. Ebből a szenvedélyből, melyet testében megélt, Pál a szabadság kegyelmét is elnyerte a befogadott Szentlélek által. Ám ennek a szabadságnak a legnagyobb kifejeződése az a szeretet, mely Krisztus halálában és feltámadásában nyilvánult meg.

Pál soha nem állított fel egy gondolati rendszert, nem tanítóként vagy mesterként mutatkozik meg. Személyes meghívására, apostoli küldetésére Krisztus szolgájaként hivatkozik. Ezen a címen tanít, tanítása pedig az üdvösség páratlan megtapasztalásában gyö -

kerezik. A felmerülő új lelkipásztori kérdésekkel szemben az emberi, vallási és kulturális különbözőségekben mindig az evangélium újdonságát állítja előtérbe. Ebben az összefüggésben ő elválaszthatatlanul teológus és lelkipásztor egyszerre. Mivel ő az első század keresztényeihez szólt, Pál tanítását egy sajátos kulturális és vallási világban élő keresztényekre alkalmazza. Isten szavát mindig az idők jeleinek befogadása tükrében olvassa és értelmezi. A szabadság Lelkével eltelve mint a világban lévő apostol és lelkipásztor az általa alapított közösségeknek az evangélium erejét adja át.

Az evangélium felszabadító képessége alakítja át belülről az emberi és a társadalmi kapcsolatokat. Pál, jobban, mint bárki más, képes volt a megkülönböztetésre: „Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes” (Róm 12,2). Pál egész lelkipásztori tevékenységében arra hívja közösségeinek férfi- és női tagjait, hogy Krisztus tanításának megélésére találják meg mindig a legalkalmasabb módot, és ezáltal jelenítsék meg az ő halála és feltámadása által hozott új világot.

Kránitz Mihály

„Rájöttem, hogy a legbonyolultabb egyenlet az ember lelke. Én ezzel a bonyolult lélekkel szeretnék foglalkozni.”

Beszélgetés Dr. Papp Miklós atyával

BESZÉLGETÉS DR. PAPP MIKLÓS GÖRÖGKATOLIKUS

Dr. Papp Miklós görögkatolikus atyával, morálteológussal, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tanárával és egyben boldog férj és családapával beszélgettünk, aki életútjáról, hivatásáról mesélt, mindezek mellett pedig elárulja, hogy a boldog élet megélésének mi a kulcsa, és azt is, hogy milyen alaphangulattal éljük mindennapjainkat a jelenleg félelemmel, kételyekkel átitatott világban.

Az atya neve sokak számára ismert akár tanárként, teológusként, atyaként, könyvszerzőként… Ugyanakkor, ha saját életére, önmagára tekint, hogyan látja azt?

Én hiszek abban, hogy amikor az ember imádkozik, akkor Istennel szemközt van, Isten pedig nem hazudik. Hiszem azt is, hogy a Jóisten nem az utolsó ítéleten fogja kinyilatkoztatni, kinek a szénája hogyan áll, mert aki őszintén imádkozik, már most látja. Ez azért megnyugtató az ember számra, mert ha őszintén imádkozunk, akkor körülbelül sejthetjük, melyek a kincseink, erényeink, gazdagságunk, ugyanakkor melyek a gyengeségeink, hibáink. Azt gondolom, hogy ezt arányosan én is látom. Ha magamról mondanék valamit, akkor kijelenthetem, hogy már vannak gyümölcseim, elvégeztem sok munkát, de még úton vagyok, nem teljesült be minden az életemben. Ennek a kettőnek a feszültségében vagyunk, amit a teológiában eszkatológiai feszültségnek hívunk: úton vagyunk, már valami beteljesült az életünkben, de még nem értünk teljesen célba.

Hogyan és mikor találta meg papi hivatását?

Ez egy komplex történet, amelynek egyetlen szálát hadd meséljem el. A matematikát nagyon szerettem, és azzal készültem továbbtanulni is. Izgalmasnak tartottam a bonyolult egyenleteket, amiket azt sem tudja az ember, hogy hol kell megfogni. A rendszerváltás hajnalán szerveződött egy taizéi ifjúsági találkozó, hol több ezer fiatallal voltunk, csoportos beszélgetésekkel, imádkozással, találkozásokkal együtt. Ott értettem meg, hogy a legbonyolultabb egyenlet az ember lelke. Valamint, hogy én ezzel a bonyolult lélekkel szeretnék foglalkozni, nem a matematikával. Valahol éreztem, hogy a fiataloknak nem egyszerűen matematikus kell, hanem több, aki az ő egyenletüket segít megoldani. Úgy éreztem, hogy én a nehezebb egyenlettel szeretnék foglalkozni, azzal, ami a legbonyolultabb. Azóta is, ha bárkivel beszélgetek lelkivezetésben, gyóntatásban, mindig úgy viszonyulok hozzá, mint egy bonyolult egyenlet, és segíteni próbálok, hogy melyik az x, merrefele van az ő életének a megoldása.

Az atya morálteológiával is foglalkozik. Miért tartja fontosnak ezt az ágát a teológiának?

ATYÁVAL

Arra jöttem rá, hogy van egy hittudásunk. Megtanuljuk a Hiszekegyet, a dogmatikát. Azonban, hogy hogyan kell ezt alkalmazni a saját életünkben, az már egy sokkal nehezebb dolog. Sokszor azt látjuk, hogy vannak jó hittanosok, felnőttek, akik egyszerűen rossz irányba vezetik az életüket, bűnöket követnek el. A hittudás önmagában nem elég. A morálteológia tulajdonképpen mind ennek a hittudásnak az alkalmazása, lefordítása. Éppen ezért foglalkozom ezzel, és számomra ez a legizgalmasabb kaland, mert a hittudást tulajdonképpen mindenkinek a saját életére kell lefordítani, és ebben igyekszem segíteni.

Jelenleg is a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolánál ülünk és beszélgetünk. Hogyan éli meg a tanítást a mindennapokban, milyen gyümölcsei vannak ennek a szolgálatnak?

Amit nagyon szeretek a tanításban, az a növekedés. Ha jól tartjuk az órákat, az majdnem olyan, mint ahogyan egy borsó nő, a sejtek nőnek, mindezt pedig halljuk, ahogy kattog a hallgatók agya, figyelnek magukra, néha sírnak, gondolkodnak, kérdeznek. Itt nem csupán egy tananyagot tanulnak meg, amit vizsgára megtanulnak és visszamondják nekem. A morális órák alatt növekedés, tisztulás és érés megy végbe egyszerre. Mindig elmondom a hallgatóknak, hogy én mindig egy részére tudok adni jegyet az anyagnak, hogy megtanulják, és visszamondják. Azonban a növekedésre a Jóisten adja a jegyet. Az órákon ezt a légkört szeretem.

A másik, ami nagyon izgalmas az órákon, hogy nem egyszerűen száraz tananyagot veszünk át, nem csupán annyit, hogy mi az Egyház tanítása, hanem néha megáll a levegő itt az órán. Amikor van egy vallomás, megszólalás akár könnyek között, vagy mikor valakik feltárják az életüket a csoport előtt, úgy érzem, mintha Isten átsuhanna a tanteremben. Mindez olyan, mint a Liturgia. A tanteremi órák nem függetlenek a misétől, igazából a kettő több szálon összekapcsolódik. Mikor egy ilyet érzünk, az belőlem is áhítatot és csodálatot vált ki.

Mi az, amit tudásként, útvezetésként mindenképpen át szeretne adni diákjainak?

Nekem vesszőparipám az, hogyha az ember szeretne boldog lenni, ahhoz igényesen kell élnie. Tehát, ha az ember – morálisan gondolva – olcsón él, csak olcsó boldogsága lesz: nevetései és kielégülései lesznek csupán. Azonban, ha az ember szeretne minőségi boldogságot, akkor azt olcsó úton nem tudja elérni sem szakmailag, sem párkapcsolatilag, sem a művészetek területén és az Istenkapcsolatban sem.

Néha azt érzem, hogy a világgal szembe megyünk, hiszen a világ azt sugallja, hogy vegyél mindent lazán, könnyedén és majd mennyire boldog leszel. Ez -

zel szemben, én azt szeretném átadni, hogy akarjanak igényesek lenni minden területen, mert akkor lesznek igényesen boldogok.

Az atya nevéhez fűződik a Beszéljük meg! előadás, hanganyagsorozat, amely tulajdonképpen a pszichológia és teológia párbeszédét boncolgatja. Hogyan indult, mi a célja ennek, kiket akart elsősorban megszólítani?

Pszichológusokkal indítottuk el ezt az előadássorozatot. Két alapgondolat volt. Egyik az, hogy a Sapientia Főiskolának az az alapszlogenje, hogy – nekünk –, a mi feladatunk, hivatásunk minden tanulónk saját hivatásának felkészítése. Ez lehet, hogy egyeseknek papi-, másoknak azonban házas hivatás. Ezért tartunk szabad egyetemi előadásokat, amire bárki eljöhet, meghallgathatja. Dolgunk, hogy az a szellemi sűrítmény, amely megjelenik itt a teológiai főiskolán, ne csak a berkeinken belül kamatozzon, hanem valahogy kifele juttassuk a családokhoz is országszinten, hullámoztassuk a tanítást. A DVD-ket az előadásokról is azért készítettünk, hogy tovább terjesszük. Számtalanszor hallom, hogy ezeket sokszor levetítik családos táborokban, jegyesoktatásokon, a határon túl is, valamint a tanításhoz felhasználják. Úgy látom, hogy tőlünk függetlenül DVDink önálló életet élnek.

A másik, amire rájöttünk, hogy az interdiszciplináris együttműködés – a teológia és pszichológia között –sokkal jobb, mintha csak egyesével vizsgálnánk ezeket a tudományágakat. Ezért találtuk ki a pszichológusokkal, hogy együtt tartsuk ezeket az előadásokat. Ugyanazokról a témákról beszélünk: gyermekvállalás, gyermeknevelés, családon belüli erőszak, alkoholizmus... A pszichológusok a pszichológiai oldalról, én pedig a teológiai oldalról közelítem meg a témákat. Csodálatos, hogy ezek mennyire ki tudják egymást egészíteni. Valóban azt látjuk, hogy ez a fajta beszéd rengetegeket vonzz. Elmesélek egy példát, amely számomra hátborzongató volt. Elmentem egy Tranzit rendezvényre Tihanyba, ahol a család témáról beszéltem. Ahogy kiszálltam az autóból, az első ember, akivel találkoztam, megszólított és azt mondta: „Miklós atya, maga megmentette az életemet!” Volt egy előadásunk a –Beszéljük meg! – el a lejtőről, hogy hogyan rontjuk el az életünket, és ez az ember észrevette, hogy a lejtőnek melyik szintjén van, és hogy hogyan kell ebből kijönni. Megdöbbentem, hogy bár nem ismertem ezt az embert, megszólította ez a részlet az előadásunkból. A pszichológusokkal azt érezzük, hogy országszerte érdemes a témákról beszélni, mondani, küldeni minél több csatornán, mert ki tudja, hogy melyik bekezdés kinek az életét fogja segíteni.

A tanításon, papi szolgálaton túl férj és családapa is. Mennyire egyeztethető össze a papi tevékenység a családos életritmussal?

Görögkatolikusként vallom, hogy a családos és a papi élet egymást gazdagítani is tudja, de sajnos feszültséget is tud szülni. Okosan kell élnünk – ami tulajdonképpen nem csak ránk, görögkatolikus papokra vonatkozik. Azonban fontos, hogy ne csak a feszültséget lássuk. Elsősorban érdemes látni, hogy a két élet hogyan gazdagítja egymást. Azáltal, hogy én is voltam szerelmes, kötöttem házasságot, apa vagyok, és én is neveltem gyerekeket, a családi élethez és ezeknek a bugyraihoz elég közel vagyok én is. Van egy tapasztalatom, amelyet megéltem, íratlanul bennem van. Ez nekünk görögkatolikus papoknak az ajándéka.

Mindaz a szeretet családos növekedéssel és küzdelemmel, amit megtapasztalunk, hatással van a papi életünkre és gazdagítja azt. Természetesen arra kell figyelnünk, hogy a családunkat nem lehet feláldozni a papság miatt. Nem szabad „Kőműves Kelemeneknek” lennünk, akiknek csak az a célja, hogy a fal álljon, sikeres legyen az Egyház, mert az nem jó. Olykor azt mondjuk, hogy a család az első, és akkor elmegyünk családi nyaralásra, közös estét tartunk.

Mit gondol, az Isten szeretete, az Istennel való kapcsolatunk ugyanolyan, mint a házastársunk vagy családunkban lévő kapcsolat, szeretet?

BESZÉLGETÉS DR. PAPP MIKLÓS GÖRÖGKATOLIKUS ATYÁVAL

Amikor Benedek pápát megválasztották, vártuk, hogy mi lesz a legelső írása, hiszen ő egy nagyon művelt, okos ember, teológus. Az első írása a szeretetről szólt: „Deus caritas est.” Azt látta, hogy a szeretet fogalmával nagyon sok baj van, és ezt tette rendbe. Feltette a kérdést: az, hogy szeretjük a pizzát, a Buksi kutyát, meg a feleségünket és szeretjük az Istent, mind egy sorban vannak? Vajon ez mind ugyanaz a szeretet? Erre választ adva úgy fogalmazott, hogy az isteni agapé, az isteni szeretet a teljesség, és ha az rendben van, akkor jól fogjuk tudni szeretni pizzát, a Buksi kutyát és a feleségünket. Azonban, ha az nincs rendben, akkor nem fogunk tudni helyesen szeretni. Látjuk is például, hogy a Buksi kutyát istenítik és felborul a rend, az emberi szeretet nem találja az origót. Benedek pápa rendbe teszi, hogy a szeretet origója maga az Isten. Tehát, ha jól akarom szeretni a körülöttem lévőket, előbb szeressem az Istent, és utána ez a szeretet tud bennem kibontakozni.

Ha jelenlegi történelmi helyzetünkre tekintünk, egy háborúban lévő ország szomszédságában vagyunk, egy világjárvánnyal megelőzve, és egyre több félelemmel tekintünk a jövőnkre nézve. Mit gondol, mi Isten üzenete számunkra?

Két dolgot mondanék. Üdvözülni sosem volt könnyű. Azt Jézus sohasem tagadta, hogy a keresztet fel kell

vennünk és az út meredek, rögös lesz. Jelenleg, hogy a történelmi körülmények nehezebbé váltak, keresztényként ezen nem csodálkozom. Üdvözülni sosem volt könnyű, fel van adva a lecke.

A másik, amit szeretnék mondani: nagyon hiányzik, hogy beszéljünk arról, hogy élni akkor is jó, házasodni akkor is jó, gyermeket vállalni és nevelni akkor is jó! Ömlenek ránk a negatív hírek. Minden korban voltak háborúk, járványok, azonban a mai világban a híradók negatív hangja ránk telepedik, ami nincsen rendben. Szó sincs arról, hogy tagadnám a nehézségeket, mert azt gondolom, hogy ezeket minél előbb meg kell oldani. Ugyanakkor az alaphangulatunkat szeretném megvédeni. Félelemben élünk, de nem gondolom, hogy ez a szegmens ennyire fontos lenne. Böjte Csaba atya így fogalmaz: „Nem lehet gyermeket szülni, hogyha állandóan félreverik a harangot.” Ha állandóan vészhírek vannak, nem mer az ember családot alapítani, amiről azt gondolom, hogy nincs rendjén. A keresztény ember hangulata legyen ekkor is optimista! Isten megteremtette és megváltotta ezt a világot. Ne engedjük, hogy a híradóknak és a hírkeltőknek a hangulata ránk nehezedjen és telepedjen. Ehelyett a Szentírás és a liturgiák hangulata legyen az első, az evangélium örömhíre hassa át mindennapjainkat!

Az interjút készítette: Rajkai Eszter

Fotók: Szőnyi Erik

SZENT ANGYALOK

A Főangyalok

Szálljon dicsérő énekünk felétek, szent főangyalok, kiket nagy tisztesség övez, hol állnak égi csarnokok!

Mihály, mennybéli nagy hadak vezére, győztes harcosa, villámló jobbod védje meg az Istenhez hű lelkeket!

Gábor, ki égi titkokat társz fel mint legfelsőbb követ, segíts, ne hagyjuk el soha a megszentelt ösvényeket!

Ó, Rafael, te légy velünk, kik új hazába készülünk, tarts távol tőlünk testi bajt, és hozd, mi lelki üdvöt ad!

És mind, ti, fényes angyalok, fehér, hótiszta szép sereg, segítsetek, hogy egykoron majd mennyet érjünk köztetek!

Legfőbb Atyánkat s egy Fiát imádjuk és Szentlelküket, kiknek ti egy dicséretet együtt örökké zengetek! Ámen.

(Himnusz a Főangyalokhoz)

Az „angyal”

szó tisztséget jelent, és nem természetet

Tudnunk kell, hogy az „angyal” szó tisztséget jelent, és nem természetet. A mennyei hazának ezek a szellemi lényei ugyanis természetük szerint mindig szellemek, viszont egyáltalán nem mindig lehet angyaloknak nevezni őket. Valójában csak akkor „angyalok”, vagyis küldöttek, amikor valamilyen isteni üzenetnek közve -

títői. Azokat, akik kisebb jelentőségű üzeneteket hoznak, nevezzük angyaloknak, azokat pedig, akik fontosabb üzeneteket adnak át, főangyaloknak.

Ezért van az, hogy a Boldogságos Szűz Máriához nem akármelyik angyalt, hanem Gábor főangyalt küldte Isten: úgy illett, hogy erre a szolgálatra főangyal jöjjön, hiszen a legfontosabb üzenetet hozta.

A főangyalokat az említett okból külön névvel is megjelöljük; a szavak jelentése ugyanis feltárja, hogy működésükben mire is van leginkább adottságuk. Abban a szent országban a mindenható Isten színelátása tökéletessé teszi a tudást; ott tehát ki-ki nem azért kap saját nevet, mintha név nélkül nem lenne ismeretes a személye, hanem azért, mert amikor valamilyen szolgálat ellátására hozzánk jönnek, ennek a küldetésnek megfelelő nevet viselnek. Ezért az egyikük neve Mihály, „Ki olyan, mint az Isten?”; a másiké Gábor, „Isten ereje”, a harmadiké pedig Rafael, „Isten orvossága”.

Tudomásunk szerint valahányszor csodálatos hatalmat kell kifejteni, Mihály kap küldetést, hogy tevékenységéből és nevéből egyaránt kitűnjék: senki sem tehet olyan nagyszerű dolgokat, mint amilyeneket Isten megtehet. Éppen ezért van megírva, hogy az ősi ellenség Mihály főangyallal fogja végső csatáját megvívni. Ezt Szent János révén tudjuk: Akkor nagy harc támadt Mihály főangyallal (vö. Jel 12, 7), tudniillik amikor a világ végén a maga erejére hagyja Isten a bukott angyalt, és letaszítja végleges kárhozatába. Ő az az ősi ellenség, aki gőgjében hasonló akart lenni Istenhez, mondván: Én az égbe megyek föl, az Isten csillagai fölé állítom trónomat, hasonló leszek a Fölségeshez (Iz 14, 13).

Ugyanígy, azért küldte Isten Szűz Máriához Gábort, mert az ő neve: „Isten ereje”. Krisztust jött ugyanis hírül adni; aki a láthatatlan világ gonosz hatalmasságainak a letörésére kegyes volt nyomorúságos külsőnkben megjelenni; ugyanakkor erős Istenként és győztes harcosként is jött e földre, és ezért jelentette be az „Isten erejé”-nek nevezett angyal.

Végül, Rafael nevének jelentése: „Isten orvossága”. Ennek az a magyarázata, hogy amikor gyógyító beavatkozással megérintette Tóbiás szemét, megszüntette a vak emberre borult sötétséget. Természetes tehát, hogy akit Isten gyógyítás céljából küld, az méltán viseli az „Isten orvossága” nevet.

(Nagy Szent Gergely pápának az evangéliumokról mondott szentbeszédeiből)

Az Őrzőangyalok

Teremtő Isten, szent, örök, szárazföld, tenger, ég Ura, igazságod mér érdemet, jutalmaz, s bűnök ostora.

Te sok társával elveted fellázadt, büszke angyalod, de szolgáiddá rendeled a többi híven hódolót.

Most hittel, bízva kér szavunk: ilyen védőket küldj nekünk, hogy üdvösségre általuk vezesse jobbod életünk.

Vigasszal látogassanak, tisztítva jóra intsenek, tanítva lángra gyújtsanak, kísértőt messze űzzenek.

Őrangyaloknak Istene, így biztosítsd a jó utat, hogy égbe jutva általuk, meglássuk egykor arcodat.

Dicsőség néked, Istenünk, ki trónolsz angyalok felett, és köztük készítesz nekünk a mennyben boldog lakhelyet. Ámen.

(Himnusz az Őrzőangyalokról)

Őrizzenek téged minden utadon

Angyalainak parancsot adott, hogy őrizzenek minden utadon (Zsolt 90, 11). Magasztaljuk az Urat irgalmasságáért és csodáiért, amelyeket az emberekért cselekedett. Magasztaljuk az Urat, és hirdessük a nemzetek közt, hogy nagy dolgokat cselekedett velünk. Uram, mi az ember, hogy megemlékezel róla? Miért fordítod felé szívedet? Felé fordítod szívedet, íme, törődöl vele, és gondját viseled. Sőt elküldöd hozzá Egyszülöttedet, kiárasztod rá Szentlelkedet, megígéred neki azt is, hogy színről színre fog látni téged. És szent angyalaidat küldöd szolgálatunkra, hogy legyen az égiek között, aki gondoskodik rólunk, és arra rendeled őket, hogy őrizzenek minket, rájuk bízva nevelésünket.

Angyalainak parancsot adott, hogy őrizzenek minden utadon (Zsolt 90, 11). Ezek a szentírási szavak

milyen nagy tiszteletre köteleznek irántuk téged, milyen nagy hűségre indítanak, és milyen nagy bizalomra sarkallnak! Tisztelettel tartozol nekik jelenlétükért, hűséggel jóakaratukért, és bizalommal őrizetükért. Itt vannak, hogy védelmezzenek, melletted állanak, hogy javadra legyenek. Bár mindezt Isten parancsára teszik, de nagy szeretettel engedelmeskednek neki, és segítenek rajtunk sokféle bajainkban. Ezért nem lehetünk hálátlanok irántuk.

Legyünk tehát hűségesek hozzájuk, legyünk hálásak az ily nagy őrzőknek! Szeretetükre válaszoljunk mi is szeretettel, adjuk meg nekik azt a tiszteletet, amelyet csak tudunk, és amivel tartozunk nekik. De tiszteletünk és szeretetünk teljességét egyedül Istennek adjuk meg, hiszen az angyalok és mi is tőle kaptunk mindent, azt is, hogy tisztelhetjük és szerethetjük őt, és hogy az angyalok és mi is szeretetre és tiszteletre méltók vagyunk.

Testvéreim, igaz szeretettel szeressük tehát Istenben az ő angyalait! Ezek egykor társaink lesznek az örökségben, addig azonban mennyei Atyánk gondviselőinkké, gyámolítónkká és vezetőinkké rendelte őket. Isten gyermekei vagyunk ugyanis, noha ez most nem látszik, mert még gondviselők és gyámok vannak felettünk mint gyermekek felett, mintha most még semmiben sem különböznénk a szolgáktól.

Annak ellenére azonban, hogy olyanok vagyunk, mint a kisgyermekek, és még ha nehéz és nagyon nagy és nagyon veszélyes út áll is előttünk, miért félnénk ilyen hatalmas védelmezők oltalma alatt? Nem lehet legyőzni vagy rászedni azokat, akik minket őriznek minden utunkon, még kevésbé kell attól tartanunk, hogy ők maguk akarnának bennünket megtéveszteni. Hűségesek ők, bölcsek és hatalmasok. Akkor hát miért aggódjunk? Csak kövessük őket, ragaszkodjunk hozzájuk, és maradjunk meg boldogan az ég Istenének ebben az oltalmában!

(Szent Bernát apát beszédeiből)

Szecsődi Tamás Leó A HÁROM ŐR

„Csípőtök legyen felövezve és égjen a lámpásotok. Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Igazán mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, és megy, hogy kiszolgálja őket. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák. Gondoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Legyetek ti is készen, mert egy olyan órában, amikor nem is gondoljátok, eljön az Emberfia.” (Lk 12,35 – 40)

Volt egyszer egy király, aki hosszú utazásra készült, elhagyni országát, városát, háza népét. Mielőtt elindult volna, a palotáját választott őreire bízta. A pompás királyi palotának volt három nagy kapuja, az egyik nyugatra, a másik délre, a harmadik északra nyílott. Díszes termek megszámlálhatatlan sokasága volt a palotában, tele a királyi ősöket ábrázoló festményekkel, gazdagon hímzett palástokkal, rubin- zafír- smaragdköves gyűrűkkel, nyakláncokkal.

A király az őreit felállította a kapukban, s csak enynyit mondott nekik:

Én most elmegyek, őrködjetek; ha majd viszontláttok, nagy örömben lesz részetek.

Ezzel elindult. Az őrök pedig ottmaradtak, ki-ki a maga kapujában.

A nyugati őr letelepedett a földre, hátát a boltívnek támasztotta, úgy nézte a domb alján elterülő földeket, réteket, házakat.

– Hej, ha én is lenn focizhatnék a haverokkal – sóhajtott. – Utána elmennénk az ivóba, söröznénk egy nagyot. De hát hiába, nekem itt kell állnom, egy tapodtat se mozdulhatok a kapuból.

Az ismerősei néha felkiáltottak neki:

– Mi van, pajtás, valaki odaszögezett téged a bejá-

rathoz, hogy már le se jársz közénk? Mit őrizgeted azt az üres palotát? A király már jó rég itt hagyott minket, s valószínű vissza se jön egyhamar. Ne búslakodj ott egymagad, gyere, tarts velünk, kell egy jó csatár a csapatba! Meccs után majd visszajössz őrködni.

A nyugati őr úgy találta, hogy a haveroknak bizony igazuk van.

– Miért is ne focizhatnék egy kedvemre valót? – gondolta. – Én bizony leszaladok egy órácskára. Őrködni utána is lehet.

Ettől a naptól kezdve mind gyakrabban hagyta ott őrhelyét eleinte rövidebb, később már hosszabb időre. Ahogy teltek-múltak az évek, lassan már minden idejét a faluban töltötte, s csak úgy tessék-lássék üldögélt egy-egy félórácskát a nyugatra néző kapu tövében.

A déli kapu őre ott töltötte napjait az őrhelyén. Neki is kedve telt a lenti világban. Nap mint nap látta az alatta elterülő kisváros lakóit, amint dolgoznak, reggel munkába sietnek, este, már fáradtabban bandukolnak hazafelé; látta őket hétvégéken pihenni, kirándulni s néha, a nagyobb ünnepeken hímzett ruhában templomba menni, majd táncolni, tréfálni, mulatozni. Ha vándorok jöttek, útbaigazította őket, megmondta, hogy hol a forrás, merre találnak szállást a közelben; mindenkihez volt egy-két barátságos szava.

Egyik nap különös felfedezést tett. A palota környékén járó emberek arcából a király szemei nézték őt, hangjukban az eltávozott király szava szólt hozzá. Ekkor ráébredt arra, hogy a király soha nem fog visszatérni, hiszen el sem hagyta országát. A déli kapu őre megsajnálta az embereket, hogy hajnaltól estig lótnakfutnak, dolgoznak, és nincs idejük, vagy nincs erejük, vagy nincs szemük arra, hogy ők is meglássák egymás arcában a király tekintetét, kihallják a másik szavaiból a király csöndes, bölcs beszédét, s ezért azt hiszik, hogy vezető nélkül maradt az ország.

Az északi őr kemény ember volt.

– Úgy kell őrködnöm, – határozta el –, hogy bármikor tér haza a király, ne kelljen csalódnia a figyelmemben. Ezért aztán odacövekelte magát a boltív tövébe, s rezzenéstelen arccal meredt maga elé. Körülötte dolgoztak az emberek, élték a maguk világát. Időnként vándorok jöttek, fáradt, és szomjas vándorok. Megcsodálták az őrt, amint ott áll mozdulatlanul, tekintetét valahova a semmibe mélyesztve. Némelyek megkérdezték tőle, hogy hol van itt a közelben forrás, ahol megtölthetnék a kulacsukat. De az északi őr nem akarta, hogy a visszatérő király esetleg úgy találja őt, hogy beszélgetésbe elegyedett valakivel, és ezért nem figyel jól, nem vigyáz a palotára. Így hát csak egy-egy kurta szóval válaszolt a vándoroknak. A körülötte elhullajtott szavakból értesült arról, hogy másik két társa miként végzi szolgálatát, és fejcsóválva arra gondolt, ő bizony a király helyében jobban megválogatta volna, kiket fogad fel szolgálatára.

Mert az a déli őr még csak hagyján – mondogatta –, az nem mászkál el a helyéről, bár mindenkivel öszszevissza fecseg, ezért nem maradéktalanul megbízható; de az a fickó, aki a nyugati kapunál áll… Persze, ha nincs itthon a macska, cincognak az egerek. Igazán hazaérkezhetne már az uralkodó, látnia kellene, hogy egyesek mennyire elhanyagolják a kötelességüket.

Ahogy az évek teltek, bizony ő is egyre nehezebbnek érezte az őrködést. Az emberek hétvégeken ünnepeltek. Különösen azokon a szombatokon, vasárnapokon, amikor a tél elmúlt, és jött a tavasz. Ilyenkor jelmezbe öltöztek és megünnepelték, hogy a tél meghalt, és rügyeznek a fák. Az őr pedig ott állt, és titkon egy kicsit irigykedett magában, hogy míg neki itt kell állnia, addig az emberek mulatoznak, és ő nem vehet részt a mulatságokban. De ezt a kis irigykedést legyőzte benne az, hogy ilyenkor arra gondolt, mit fog majd kívánni a királytól, ha visszajön. Grófságra gondolt. Egy nagy birtokra, amin erdők, mezők, tavak vannak. Megérdemli ezt – gondolta –, hiszen egyre hosszabbra nyúlik az őrködése.

Az idő megállíthatatlanul haladt előre a maga medrében, s az őrök a kapuban lassan megöregedtek,  meghaltak, s ott találták magukat a király trónja előtt.

Először a nyugati őr érkezett meg.

Jöjj közelebb, kedves szolgám – hívta őt nyájasan az uralkodó –, mesélj, hogyan telt őrködésed ideje!

Az ember a vállát vonogatta. Nincs erről mit mesélni – mondta –, őrködtem és kész. Ugye nem hiszel azoknak a rosszindulatú pletykáknak…

– Miféle pletykáknak? – mosolygott a király. – Engem nem a szóbeszéd érdekel, hanem az, amit te mesélsz a kapuban töltött évekről.

A nyugati őr azonban szeretett volna túl lenni már ezen a kicsit kínos, kicsit unalmas együttléten, különösen azért, mert látta, hogy valamivel távolabb a focis sörözős cimborák csoportja üldögél.

– Megbocsáss, uram, királyom – szólt –, de igazán nem akarlak untatni ezzel a históriával. Ott vannak a

haverjaim a gyöpön. Nem mehetnék oda én is közéjük?

– Csak menj, szolgám, én nem tartóztatlak – felelte az uralkodó.

Az őr gyorsan meghajolt, aztán már szaladt is a társaihoz, a trón elé pedig megérkezett északi társa. Élete utolsó évei növekvő türelmetlenségben teltek, nem értette, hogy a király miért nem jött még mindig haza, ezért most kissé panaszosan mondta:

– Uram, egész életemben ott őrködtem az északi kapunál, és te sohasem tértél vissza!

A király mosolygott, és így felelt:

– Láttalak téged, valóban derekasan őrködtél. Mit kívánsz jutalmul?

Az északi őr előadta régóta dédelgetett álmát:

– Egy grófságot szeretnék. Kastéllyal, tóval, erdővel.

– Jól van – mondta az uralkodó –, megkapod. Látod itt ezt az utat, ami a trónszékemtől indul? Indulj el rajta, és az első kereszteződésnél fordulj jobbra, ott kezdődik a grófságod, megtalálsz benne mindent, amire odalent vágyakoztál.

Az északi őr elfoglalta helyét az uradalmában.

Végül megérkezett a déli őr is, akinek a király csak ennyit mondott:

– Jó, hogy itt vagy végre, barátom, folytathatjuk a megkezdett beszélgetést?

– Én is éppen ezt akartam kérdezni – felelte a déli kapu őre.

És képzeljétek el, azóta ott ülnek, beszélgetnek, és nem unják meg az idők végezetéig.

Az Apostol TV saját gyártású mesefilm sorozata indul október 16-tól. Szecsődi Tamás Leó meséit az író előadásában hallhatjuk minden vasárnap este. A műsorban lego játékelemek szolgálnak állóképszerű díszletként, melyek a sorozat előrehaladtával majd megmozdulnak, életre kelnek. Az elmesélt történeteket a Mesék 10 órakor című könyvben is olvashatjátok.

Új rész minden vasárnap

19:00 órakor, ismétlés szombaton

10:15-kor!

A Katolikus Egyház tanítása a halálról

Az ember sorsa a halállal szembesítve válik a legnagyobb rejtéllyé. Az embert gyötri a fájdalom és a test fokozódó felbomlása, és még inkább a rettegés, hogy egyszer s mindenkorra szűnik meg majd a léte. Igaza van azonban, amikor szívének ösztönzésére irtózattal utasítja el azt a gondolatot, hogy személyisége teljesen szertehull, és végképpen megsemmisül. Az ember lázad a halál ellen, mivel magában hordja az örökkévalóság magját, amely nem vezethető vissza a puszta anyagra…

A halállal kapcsolatban csődöt mond minden képzelet; az Egyház azonban, minthogy a kinyilatkoztató Istentől vette, állítja, hogy Isten az embert arra teremtette, hogy eljusson egy, a földi nyomorúság határain túli boldog célba. Sőt, a keresztény hit azt is tanítja, hogy az ember nem halt volna meg, ha nem vetkezett volna, és hogy eljön az idő, amikor a testi halál vereséget szenved, mert a mindenható és könyörületes Üdvözítő visszaadja az embernek az üdvösséget, amelyet ez a bűnével elveszített. Isten ugyanis arra hívta és hívja az embert, hogy egész lényével kapcsolódjék őhozzá a romolhatatlan isteni élet közösségében. A győzelmet a feltámadt Krisztus vívta ki, halálával megszabadította az embert a haláltól. A hit tehát, ha szilárd érvekkel együtt terjesztik elő, minden gondolkodó embernek megadja a választ jövő sorsát illető aggodalmára. Egyúttal lehetőséget nyújt neki arra is, hogy fenntartsa a lelki közösséget Krisztus ban azokkal a szeretett hozzátartozói val, akiket a halál elragadott; a hit ugyanis megadja a reményt, hogy ők Istennél megtalálták már az igazi életet.

(A II. vatikáni zsinat Gaudium et spes kezdetű, az Egyház és a mai világ viszonyáról szóló lelkipásztori konstitúciójából)

NOVEMBERI MISÉK

November hónapban, Gazdagréten, a Szent Angyaloktemplomban minden nap halottainkért ajánljuk fel a szentmiséket. 30 napos szentmise sorozatot végzünk elhunyt szeretteinkért. Szeretném felkínálni Testvéremnek is ezt a lehetőséget, hogy szeretteiért imádkozzunk ezeken a szentmiséken. Ezért mellékeljük a kitölthető mise cédulát, amelyre az elhunytak nevét fel lehet írni. Ha ezt visszaküldi részünkre, akkor a szentmiséinken ezt is elhelyezzük az oltáron, és így

BÚCSÚ-NYERÉS A HALOTTAKÉRT

Aki a temetőt ájtatos lélekkel látogatja, és legalább lélekben imádkozik a megholtakért, november 1-8-ig minden nap teljes búcsút nyerhet.

Feltételek: szentgyónás, szentáldozás, imádság a pápa szándékára.

Az év többi napján részleges búcsút lehet nyerni a temető meglátogatásakor. Akik Halottak-napján (vagyis az azt megelőző nap delétől a Halottak-napját követő éjfélig) meglátogatnak egy templomot vagy nyilvános kápolnát, teljes búcsút nyerhetnek a szokásos feltételekkel.

A látogatáskor egy Miatyánkot és egy Hiszekegyet kell elimádkozni. Ez a búcsú elnyerhető a megelőző vagy következő vasárnapon és Mindenszentek ünnepén is.

Dolhai Lajos magyarázata:

A búcsú megértéséhez fontos hitigazság a szentek „egyessége”, a szentek közösségének (communio sanctorum) dogmája. Ez alapján hittel valljuk, hogy az Egyház, Krisztus titokzatos teste, amelyben az élő és elhunyt (de nem elkárhozott) tagok összetartoznak és kegyelmi kapcsolatban állnak egymással, és érdemeket szerezhetnek egymás számára. Mi közbenjárhatunk a tisztuló lelkekért, és az Isten színe látására jutott szentek közbenjárnak értünk. Ellenkeznék a tagoknak a megdicsőült Krisztussal, való egységével (vö. Róm 6,5; 2Tim 2,11), ha nem könyörögnének a többiekért; ellenkeznék Krisztussal való egységünkkel, ha közbenjárásunk hatástalan volna, hiszen írva van: „igen hathatós az igaz emberbuzgó könyörgése” (Jak 5,16).

Média Apostolaink halottairól is megemlékezünk. Arra is van lehetőség, hogy telefonon vagy emailben jelezze a szentmisébe foglalandó neveket, és akkor itt jegyezzük fel azokat. (Elérhetőségünk: 06-1-707-3333; miseszandek@apostoltv.hu). Novemberben legyen tehát közös apostoli feladatunk, hogy imádsággal segítjük a szenvedő lelkeket. Ők pedig Isten színe elé jutva biztosan közbenjáró imáikkal fognak rólunk megemlékezni. Így élő kapcsolatban, tevékeny szeretetben maradhatunk azokkal, akik a testi halálban az örök élet oldalára költöztek. Legyen ez mindnyájunk vigasztalására. Károly atya

VASÁRNAP

0.00 Szentmise (ism.), Ismétlések, Képújság 7.20 Belső Gerinctorna – Benvin

Sebastian atyával 7.40 Életvezetés – A nevelés az élet szolgálata – Uzsalyné Dr. Pécsi Rita előadása 9.30 Imaszándékfogadás – élő – 06-1-704-4444 10.00

Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 11.30 Zsolozsma 12.00 Ferenc pápa üzenete Rómából 12.20 Budai hét 12.35 Imamaraton – Rózsafüzér

13.25 Szentségimádás 14.00 Lélekemelő

Károly atyával 15.00 Irgalmasság órája

15.30 Gyereksarok 16.00 Élet az egyházban – Általános kihallgatás Rómából (ism.) 17.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 18.30 Zsolozsma 19.00 Le(g)ó mesék 19.15 Életvezetés – Beszéljük meg – Somogyi Krisztina, Kézdy Anikó és Papp Miklós előadása (ism.) 20.30 Dr. Pákozdi István: Élő liturgia (ism.)/Szeretetláng 20.45 Budai hét

21.00 Mária köszöntő 21.30 Párbeszéd/ Tömördi Viktor atya előadásai (ism.)

22.30 Zsolozsma 22.45 Belső világunk szépségei/Szeretetláng 23.30 Képújság

HÉTFŐ

0.00 Szentmise (ism.), Ismétlések, Képújság 7.20 Belső Gerinctorna – Benvin Sebastian atyával 7.32 Zsolozsma – Reggeli dicséret 8.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 8.45 Rózsafüzér 9.20 Katekézis 9.50 Életvezetés –A nevelés az élet szolgálata – Uzsalyné

Dr. Pécsi Rita előadása 11.30 Montserrat jezsuita beszélgetések Nagy Bálint SJ atyával lelkiségről, hivatásról 12.00 Imamaraton – Rózsafüzér 12.45 Hírek 13.00

Szentségimádás 14.00 Lélekemelő Károly atyával 15.00 Irgalmasság órája

15.30 Képújság 16.00 Párbeszéd az emberért – Platthy Iván műsora 17.00 Szentmise Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 17.45 Rózsafüzér 18.20 Gyereksarok

18.50 Homília 19.05 Életvezetés – A nevelés az élet szolgálata – Uzsalyné Dr. Pécsi

Rita előadása 20.30 Budai híradó 20.45

Mária köszöntő 21.30 Párbeszéd – Örömhíreink Dió-héjban/Apostol (ism.) 22.30

Zsolozsma 22.45 Élet az egyházban – Általános kihallgatás Rómából (ism.) 23.35 Képújság

KEDD

0.00 Szentmise (ism.), Ismétlések, Képújság 7.20 Belső Gerinctorna – Benvin Sebastian atyával 7.32 Zsolozsma – Reggeli dicséret 8.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 8.45 Rózsafüzér 9.20 Élet az egyházban – Válogatás a Szent István Televízió műsorából 10.20 Párbeszéd – Apostol/Örömhíreink Dióhéjban – Diószegi László műsora 11.15 Ferenc pápa üzenete Rómából 11.30 Nyitott szemmel – Pécsi szabadegyetem 12.00 Imamaraton – Rózsafüzér 12.45 Hírek 13.00 Szentségimádás 14.00 Igeforrás

– Bábel Balázs atya műsora 15.00 Irgalmasság órája 15.30 Képújság 16.00 Párbeszéd – Örömhíreink Dió-héjban/Apostol (ism.) 17.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 17.45 Rózsafüzér 18.20 Gyereksarok 18.50 Homília 19.05 Élet az egyházban (ism.) 20.00 Nyitott szemmel – Pécsi szabadegyetem (ism.) 20.30 Budai híradó 20.45 Mária köszöntő 21:30 Párbeszéd – Tükörkép/ Mottó/Női kincsek/Hívtál uram/egy kávé mellett 22.30 Zsolozsma 22.45 Élet az egyházban (ism.) 23.35 Képújság

SZERDA

0.00 Szentmise (ism.), Ismétlések, Képújság 7.20 Belső Gerinctorna – Benvin Sebastian atyával 7.32 Zsolozsma –Reggeli dicséret 8.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 8.45 Rózsafüzér 9.20 Belső világunk szépségei 9.45 Ferenc pápa üzenete Rómából (ism.) 10.10 Párbeszéd – Párbeszéd az emberért – Platthy Iván műsora 11.05 Ferencesek – Szerdahelyi Csongor műsora 11.35 Apostolok fóruma – élő 12.00 Imamaraton – Rózsafüzér 12.45 Hírek 13.00 Szentségimádás 14.00 Lélekemelő Károly atyával 15.00 Irgalmasság órája 15.30 Képújság 16.00 Imaszándékfogadás – élő – 06-1-704-4444 17.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 17.45 Rózsafüzér 18.20 Apostolok fóruma (ism.) 18.50 Dr. Pákozdi István: Élő liturgia 19.05 Belső világunk szépségei (ism.) 19.30 Montserrat jezsuita beszélgetések (ism.) 20.00 Összhang – Kulturális magazin (ism.) 20.30 Budai híradó 20.45 Mária köszöntő 21.30 Párbeszéd/Tömördi Viktor atya előadásai (ism.) 22.30 Zsolozsma 22.45 Belső világunk szépségei/Szeretetláng

23.35 Képújság

CSÜTÖRTÖK

0.00 Szentmise (ism.), Ismétlések, Képújság 7.20 Belső Gerinctorna – Benvin Sebastian atyával 7.32 Zsolozsma –Reggeli dicséret 8.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 8.45 Rózsafüzér 9.20 Életvezetés – Beszéljük meg – Somogyi Krisztina, Kézdy Anikó és Papp Miklós előadása 10.30 Katekézis 11.00 Apostolok fóruma (ism.) 11.30

Kultúrpont 12.00 Imamaraton – Rózsafüzér 12.45 Hírek 13.00 Szentségimádás

14.00 Igeforrás – Bábel Balázs műsora

15.00 Irgalmasság órája 15.30 Képújság

16.00 Kultúrpont (ism.) 16.30 Katekézis (ism.) 17.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 17.45 Rózsafüzér 18.20 Gyereksarok 18.50 Homília

19.05 Életvezetés – Beszéljük meg – Somogyi Krisztina, Kézdy Anikó és Papp Miklós előadása (ism.) 20.15 Kultúrpont (ism.) 20.45 Budai híradó 21.00 Mária

köszöntő 21.30 Párbeszéd – Örömhíreink Dió-héjban/Apostol (ism.) 22.30 Zsolozsma 22.45 Élet az egyházban –Eucharisztikus kongresszus – NEK 2020 (ism.) 23.35 Képújság

PÉNTEK

0.00 Szentmise (ism.), Ismétlések, Képújság 7.20 Belső Gerinctorna – Benvin Sebastian atyával 7.32 Zsolozsma – Reggeli dicséret 8.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 8.45 Keresztút 9.20 Élet az egyházban – Általános kihallgatás Rómából 10.10 Dr. Pákozdi István: Élő liturgia 10.30 Párbeszéd/Tömördi Viktor atya előadásai 11.15 Szeretetláng (ism.) 11.30 Nyitott szemmel – Jeles napok/Verbiták Magyarországon 12.00 Imamaraton – Rózsafüzér 12.45 Hírek 13.00 Szentségimádás 14.00 Lélekemelő Károly atyával 15.00 Keresztút 15.40 Ferenc pápa üzenete Rómából 16.00 Párbeszéd/Tömördi Viktor atya előadásai (ism.) 17.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 17.45 Keresztút 18.20 Gyereksarok 18.50 Homília 19.05 Élet az egyházban – Általános kihallgatás Rómából (ism.) 20.00 Nyitott szemmel – Jeles napok/Verbiták Magyarországon (ism.) 20.30 Budai híradó 20.45 Mária köszöntő 21.30 Párbeszéd – Párbeszéd az emberért (ism.) 22.30 Zsolozsma 22.45 Élet az egyházban – Általános kihallgatás Rómából (ism.) 23.35 Képújság

SZOMBAT

0.00 Szentmise (ism.), Ismétlések, Képújság 7.20 Belső Gerinctorna – Benvin Sebastian atyával 7.32 Zsolozsma –Reggeli dicséret 8.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 8.45 Rózsafüzér 9.20 Élet az egyházban –Eucharisztikus kongresszus – NEK 2020

10.15 Le(g)ó mesék (ism.) 10.30 Párbeszéd – Tükörkép/Mottó/Női kincsek/ Hívtál uram/Egy kávé mellett 11.30 Katekézis (ism.) 12.00 Imamaraton – Rózsafüzér 12.45 Hírek 13.00 Szentségimádás

14.00 Igeforrás – Bábel Balázs műsora

15.00 Irgalmasság órája 15.30 Képújság

16.00 Összhang – Kulturális magazin

16.30 Ferencesek – Szerdahelyi Csongor műsora (ism.) 17.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 17.45 Rózsafüzér 18.20 Gyereksarok 18.50

Szeretetláng 19.05 Élet az egyházban –Eucharisztikus kongresszus – NEK 2020 (ism.) 20.15 Montserrat jezsuita beszélgetések (ism.) 20.45 Budai hét 21.00 Áhítat Rómából 21.30 Párbeszéd – Tükörkép/Mottó/Női kincsek/Hívtál uram/ Egy kávé mellett (ism.) 22.30 Zsolozsma

22.45 Élet az egyházban – Válogatás a Szent István Televízió műsorából (ism.) 23.35 Képújság

A műsorváltozás jogát fenntartjuk!

APOSTOL TELEVÍZIÓ

ADATKEZELÉS

Kedves Nézőink (Média Apostolaink) elérhetőségi adatait (név, lakcím, e-mail cím, telefon), amelyeket kapcsolattartásunkhoz megadtak, a televíziót működtető Apostolmédia Közhasznú Alapítvány a hatályos uniós GDPR jogszabályoknak megfelelően kezeli. Adatkezelési Szabályzatunk megismerhető az Alapítvány weboldalán (www.apostolmedia.hu)

és az Apostol Televízió honlapján (www.apostoltv.hu ).

MAGAZIN RENDELÉS

Az Apostol Magazin, televíziónk ingyenes kiadványa megrendelhető szerkesztőségünknél levélben, E-mailben vagy telefonon.

KIADVÁNYUNK:

ISSN 2786-3549

Kiadja: Apostolmédia Közhasznú Alapítvány

1118 Budapest, Rahó utca 24/B

Felelős kiadó: Dr. Szederkényi Károly Miklós

Tipográfia, nyomdai előkészítés: Gregor László

Nyomda: Pharma Press Nyomdaipari Kft.

ADOMÁNYOZÁS

Alapítványunk anyagi támogatásának lehetőségei:

1. POSTAI UTALVÁNNYAL (kérhető a szerkesztőségen telefonon), illetve az Apostol Magazinnal megküldjük

2. BANKI ÁTUTALÁSSAL Apostolmédia Közhasznú Alapítvány

Bankszámlaszám: 11712004-20338211

ELÉRHETŐSÉGEINK:

Postacím: 1112 Budapest, Gazdagréti út 14.

Telefon: 1/707-3333

Mobil: 30/533-0363

E-mail: info@apostoltv.hu

Honlap: www.apostoltv.hu

Facebook: www.facebook.com/apostoltv

LEFEDETTSÉGÜNK: Az Apostol TV magyar katolikus hitéleti televízió elérhető a Magyar Telekom és a DIGI országos hálózatán, valamint a Vodafone szolgáltatónál Budapesten, a XI. kerületben és a www.apostoltv.hu honlapon.