A mesterséges intelligencia és az ügyvédi hivatás

A mesterséges intelligencia, vagy legalábbis az annak nevezett, de jelenleg helyesebben mesterséges intelligencia elérésére törekvő, digitalizáltautomatizált megoldások térnyerésével egyre több szakma és hivatás kapcsán vetődik fel a kérdés: vajon a technológia fejlődésével van-e, lesz-e létjogosultsága a jövőben? Nem jelent kivételt ebben a körben az ügyvédi hivatás sem. Már csak azért sem, mert úgy tűnhet, a társadalomban él egy olyan mítosz, miszerint az ügyvédség – jellegénél fogva – ellenáll a technológiai fejlődésnek.

Dr. Klenanc Miklós LL.M. ügyvéd, Budapest

Nemegy olyan cikket olvashatunk, amely összefoglalja, miért „problémásak” az ügyvédek: azt gondoljuk magunkról, hogy bennünket nem lehet lecserélni, próbáljon meg csak a mesterséges intelligencia levizsgázni egy-egy híresen szigorú tanárnál, vagy zöld ágra vergődni egyegy nehezebben kezelhető ügyféllel. Különben is, mondják, mi, ügyvédek, nem akarunk már annyi tanulás után még többet tanulni, nem akarunk új megoldásokat megismerni. Egyébként is, a magyar nyelv meglehetősen sajátos, a digitalizált-automatizált megoldások angol nyelvterületre és pláne angolszász jogrendszerben tevékenykedő kollégák számára készülnek, kicsi a magyar jogi piac ahhoz, hogy valamely szolgáltató a hazai ügyvédi kar számára is lefejlessze az angolszász megoldásokat.

Az ügyvéd mindig tanul és továbbtanul Én a fentieket árnyaltabban közelítem meg. Arról, hogy ki mennyit szeretne „még” tanulni, mindenkinek lehet elképzelése, de az tényként rögzítendő, hogy a jogszabályok folyamatos változása okán egy ügyvéd szükségszerűen mindig tanul és továbbtanul. A joghallgató a záróvizsgák során az egyetemen elsajátított tudásról tesz tanúbizonyságot, az ügyvédjelölt a szakvizsgákkor a tételes jogi szabályok mellett a gyakorlati ismeretek elsajátításáról kell hogy számot adjon, az ügyvéd pedig nap mint nap alkalmazkodik a változó, alakuló és átalakuló jogszabályokhoz, piaci gyakorlathoz, környezeti feltételekhez. A „lecserélhetetlenség” képzete a mindennapokban inkább pragmatikus hozzáállás: mi, ügyvédek tudjuk, hogy hivatásunk nem a paragrafusok gépies alkalmazását jelenti, hanem ügyfeleink megértését, valódi igényeik felmérését, a velük való bizalmi kapcsolat kiépítését és fenntartását, empátiát és számos olyan, érzelmi intelligenciát szükségeltető mozzanat összességét foglalja magában, amelyet a technológia valószínűleg egyhamar nem fog tudni kiváltani, hiszen még maga a mesterséges értelmi intelligencia sincs – enyhén szólva sem – karnyújtásnyi távolságra, az érzelmi intelligencia pedig a kanyarban sem. A nyelvi és jogrendszerbeli hivatkozások is csak addig foghatnak helyet, amíg egyegy kolléga nem tapasztalja meg, hogy a különböző, a piacon elérhető digitali-

zált-automatizált megoldások a nyelvet újraértelmezik, és gyakorlatilag bármilyen (elsődlegesen latin betűkészletű) nyelven való munkára megtaníthatók. Mindezek miatt nevezem mítosznak az ügyvédekről mint a technológiai fejlődéstől ódzkodókról való gondolatokat.

Változások küszöbén állunk De miért fontos ez, miért is nem mindegy, hogy az ügyvédség hogy áll a különféle digitalizációs-automatizációs, mesterségesintelligencia-alapú kísérletekhez, megol-

Két kihívás Az előbbit az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény 2. § (1) bekezdése taxatíve meghatározza. E szerint ügyvédi tevékenység a jogi képviselet ellátása, a büntetőeljárásban a védelem ellátása, a jogi tanácsadás, az okiratszerkesztés, az okirat ellenjegyzése és a mindezekkel összefüggésben szerkesztett okiratok és mellékleteik elektronikus okirati formába alakítása, valamint ezekkel összefüggésben a letét kezelése. Értelemszerűen a mindennapi munka során egy-egy megbí-

Széles körben elfogadott, hogy a jövőbeli fejlődés „mindent meg fog változtatni”, a részleteket, a konkrétumokat mégsem tudja senki még csak körvonalazni sem.

dásokhoz? Hiszen bár széles körben elfogadottnak mondható az a tétel, hogy a jövőbeli fejlődés „mindent meg fog változtatni”, a részleteket, a konkrétumokat mégsem tudja senki még csak körvonalazni sem. Ettől függetlenül látható, hogy változások küszöbén állunk, változások következhetnek be, tehát igenis szükséges, hogy ezek irányáról időben elkezdjünk gondolkozni.

Szerintem a hivatásunkat érintő változások, a bennünket a jövőben érő kihívások két szempontból vizsgálandók: a tényleges ügyvédi tevékenység és a tényleges ügyvédi piac meghatározása szempontjából. zás ellátása ezeknek a tevékenységeknek az együttesét jelenti: egy ingatlan adásvétele során tanácsot adunk a konstrukció kapcsán, megszerkesztjük a szükséges iratokat, ellenjegyezzük a szerződést, letétet kezelünk, képviseljük az ügyfelet az ingatlanügyi hatóság előtt. Ennek megfelelően a ténylegesen ellátott ügyvédi tevékenység alatt én sem az Üttv. meghatározása szerinti egyes elemeket, hanem például az ingatlanok adásvételében való közreműködést, a cégeljárásban való eljárást, jogi átvilágítások lefolytatását stb. értem.

Mindennek azért van jelentősége, mert a ténylegesen ellátott jogi feladatok, azaz a jogi szolgáltatás nyújtása átalakul (hiszen például a Teszor is jogi szolgáltatásról beszél, ha nem büntető-, polgári, munka- vagy gazdasági jogi eljárásban való képviseletről van szó), „termékesedik”, azaz az ügyvédi tevékenység egy része (a jogi szolgáltatás mellett) jogi termékké válik. Gondoljunk csak a különböző digitalizált, automatizált szoftveres megoldásokra: például az Exari vagy a PandaDoc szerződéskezelő, dokumentumautomatizáló szoftverek, a Kira, a Leverton vagy az eBrevia szerződések, dokumentumok tartalmának feltérképezéséhez, a releváns információk feltárásához nyújt segítséget, a Ross vagy az IBM Watson jogi kutatást végeznek, a PartnerVine egy, az ügyvédi irodák számára kifejlesztett közösségi portál, amely a termékeik (automatizált dokumentumsablonok) eladását szolgálja. Ezek a megoldások jelenleg még az ügyvédi munka hatékony támogatását célozzák meg, de a belátható időben már csak a szabályozási korlátok fogják gátját jelenti annak, hogy önállóan életképes jogi termékként jelenjenek meg a piacon.

Ezért az ügyvédségnek elemi érdeke, hogy ezeknek a jogi termékeknek a fejlesztésében aktívan közreműködjön, hiszen így az átalakuló tevékenység ellenére az új termékkelpiaci szereplő maradhat. (Ennek a közreműködésnek előfeltétele az említett szoftverek, rendszerek megismerése, használata, minél szélesebb körben – nem tartom elképzelhetetlennek, hogy a minél szélesebb körű

hozzáférés érdekében az ügyvédi kamara fogja ezt biztosítani tagjai számára.)

Másrészt az ügyvédségnek az is elemi érdeke, hogy az ügyvédi tevékenységnek termékké és szolgáltatássá alakulása során egyértelműen beazonosítsa az ügyvédi szolgáltatásokat, a racionalitás talaján maradó logika mentén gondolva át, hogy melyek azok a szolgáltatások, amelyek feltehetőleg még hosszú ideig nem lesznek mesterséges intelligenciával kiválthatók. A racionalitás persze nem azt jelenti, hogy figyelmen kívül kell hagyni az ügyvéddel szembeni bizalom, a személyes kapcsolat és az érzelmi intelligencia fontosságát – sőt éppen ezek a tényezők azok, amelyek segítenek a jövőben is az ügyvédek által ellátandó tevékenység beazonosításában.

Amit nem engedhetünk meg magunknak A jogi termék és szolgáltatás persze egy jogi piacon fog megjelenni, méghozzá egy folyamatosan változó piacon. Az ügyvédség nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy ne definiálja újra folyamatosan a piacát, ellenkező esetben ugyanis könnyen a Kodak sorsára juthat. Ki ne ismerné a valamikori abszolút elsőt a hagyományos filmes kamerák piacán? Ám a piac megváltozott, a Kodak pedig nem ismerte fel, hogy már nem ezen, haa Netflixen mesét néző gyerekekre vagy a drónokat röptető tizenévesekre. A piac újradefiniálása hozta el a vállalat új stratégiáját: Beyond the brick, azaz a kockán túl, le-

gófilmekkel, számítógépes játékokkal és saját YouTube-csatornával. Karácsonyra hányan vettünk legót ajándékba?

A hivatásrendünket érintő alapvető kérdések nem a jövőről, hanem a máról szólnak… Minden eszközzel küzdenünk kell a technikai fejlődésnek ellenálló ügyvédség mítosza ellen.

nem egy új piacon, az emlékek megörökítésének piacán versenyez: 2004-ben alkalmazottainak 20-25 százalékát elbocsátotta, 2012-ben pedig csődvédelmet kért Amerikában. Ma vajon hányan használunk Kodak-terméket?

Az ügyvédségnek sokkal inkább a Lego példáját kell követnie. A dán játékkockagyártó hosszú évekig megkérdőjelezhetetlenül piacelső volt, mígnem, a kétezres évek elején válságba jutott, 2003-ra eladásai 23 százalékkal csökkentek. 2004-ben új vezérigazgató került a cég élére, aki felismerte: a Lego már nem a játékkockák piacán versenyez, hanem egy egészen más piacon: a szórakoztatás, a szabadidő eltöltésének piacán – gondoljunk csak a YouTube-on vagy

A hamis mítosz csapdája Quid sit futurum cras, fuge quaerere, tartja a latin mondás. „Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja.”– írja a Biblia.

Látnunk kell viszont, hogy a hivatásrendünket érintő alapvető kérdések nem a jövőről és nem a holnapról, hanem nagyon is a máról szólnak, éppen ezért a kérdéseket fel kell tennünk, a lehetséges válaszokról beszélnünk kell, és minden eszközzel küzdenünk kell a technikai fejlődésnek ellenálló ügyvédség mítosza ellen. 