Elektronikus jognyilatkozatok, távollevők társasági jogi

A jogszabályoknál csak a technológia változik gyorsabb ütemben. Mindannyiunk érdeke ezért, hogy biztos utat találjunk az állandó változás okozta bizonytalan környezetben. Ezennel a jognyilatkozatok elektronikus úton való megtételével foglalkozunk. Erre különösen akkor lehet nagy szükség, ha az egyes felek különböző földrajzi helyen tartózkodnak. Az egyik leggyakoribb ilyen eset a távollevők közötti szerződéskötés, de a társasági jogi nyilatkozatok is nagyon sokszor ilyen körülmények között születnek. A következőkben azt vizsgáljuk meg, hogyan lehetséges e nyilatkozatokat digitális úton úgy megtenni, hogy az az ügymenet egyszerűsítése és gyorsítása mellett a jogszabályoknak is megfeleljen.

Dr. Rostás Péter LL.M. ügyvéd, Budapest

I. Az elektronikus úton tett jognyilatkozatok 1. Szerződéskötés távollevők között A távollevők közötti szerződéskötésnek már jól kifejlett gyakorlata van, és nem is szokott sok fejfájást okozni a feleknek. Fokozottabb odafigyelést igényelnek azonban azok a szerződések, amelyekre a jogszabály írásbeli formát ír elő. Ilyen rendelkezés vonatkozik többek között az ingatlan-adásvételi szerződésre, a bérleti szerződésre, a haszonbérleti szerződésre, a zálogszerződésre, a kezességi megállapodásra vagy például az adatfeldolgozói szerződésre is. Az is előfordul, hogy a jogszabály csak egyes szerződéses kikötésekhez ír elő kötelező írásbeliséget, mint például a kötbérkikötés vagy a tulajdonjog-fenntartás esetében.

Ilyen szerződés vagy ilyen kikötést tartalmazó megállapodás megkötésekor figyelemmel kell lenni a Polgári törvénykönyv 6:7. § (2) bekezdésében foglalt fő szabályra, amely szerint a jognyilatkozat akkor minősül írásba foglaltnak, ha jognyilatkozatát a nyilatkozó fél aláírta. Az elektronikus úton tett jognyilatkozatokra pedig ugyane szakasz (3) bekezdése alkalmazandó, amely alapján írásba foglaltnak kell tekinteni a jognyilatkozatot akkor is, ha annak közlésére • a jognyilatkozatban foglalt tartalom változatlan visszaidézésére, • a nyilatkozattevő személyének és • a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására alkalmas formában kerül sor.

2. Írásbeliség távollevők között –a hagyományos mód A távollevők közötti szerződéskötés során a technológiai eszközök használata gyakran kimerül annyiban, hogy a szerződés tervezetét szöveges fájlként küldik meg e-mailben egymásnak az üzletfelek. A kinyomtatást követően azonban már minden a hagyományos úton zajlik: az egyik fél aláír két eredeti példányt, azokat postán megküldi a másik félnek, aki szintén aláírja őket, és egy eredeti példányt – amelyen tehát már mindkét fél aláírása szerepel – postán visszaküld az elsőként aláíró félnek. Ennek az eljárásnak nagy hátránya, hogy rendkívül lassú. Gyakran mire mindkét félnél lesz egy-egy aláírt példány, addigra végbe is megy a tranzakció, nem is beszélve arról az esetről, amikor több szerződő fél van, vagy az adott jogi személy nevében több eltérő helyen tartózkodó képviselő aláírására van szükség.

3. Szerződéskötés e-mailben – a szó elszáll, és vele az írás is? Tisztán elektronikus levelezés útján már több évtizede jönnek létre különböző szerződések nap mint nap. Általában ez is zökkenőmentesen szokott zajlani, bár a felek gyakran nincsenek tisztában azzal, hogy a közöttük létrejött szerződés jogi szempontból nem minősül írásbelinek. Ahhoz ugyanis a Ptk. fent hivatkozott rendelkezése alapján az lenne szükséges, hogy (i) az e-mail tartalma visszaidézhető, (ii) a küldő személye (iii) és a küldés időpontja pedig azonosítható legyen.

Az e-mailek automatikusan tárolódnak a levelezőrendszerben, ami a beérkezés időpontját is rögzíti, így az első és a harmadik kritérium teljesül ugyan, de a szigorú – és több szempontból kifogásolható – magyar bírói gyakorlatban kialakult álláspont miatt egy egyszerű e-mail küldője nem azonosítható egyértelműen, ezért az e-mailben tett jognyilatkozat nem tekinthető írásbelinek.

Ez nyilvánvalóan csak akkor okoz problémát, ha a jogszabály az adott szerződésre vagy kikötésre írásbeli alakot rendel. Ez esetben viszont akár komoly következményei is lehetnek az írásba foglalás

elmaradásának. Ha például a szállító csak az egyik e-mailéhez csatoltan küldte meg az általános szerződési feltételeit a megrendelőnek, amelyet az csak e-mailben fogadott el, akkor az ÁSZF-ben foglalt tulajdonjog-fenntartás érvénytelen lesz. Ez pedig súlyos következménnyel járhat, ha például a megrendelő a számla kiegyenlítését megelőzően felszámolás alá kerül. Érvényes tulajdonjog-fenntartás esetén az áru csak a birtokába, de nem a tulajdonába került volna, így nem képezné a felszámolási vagyon részét, vagyis az áru kiadása kérhető lenne a felszámolótól külön hitelezői igénybejelentés és regisztrációs díj megfizetése nélkül. Erre azonban nincs lehetőség az elektronikus levelezés során megküldött és elfogadott tulajdonjog-fenntartást tartalmazó ÁSZF esetén, mert az nem minősül írásbelinek a bírói gyakorlat szerint. A bíróság ezen álláspontjának részletes vizsgálatára még viszszatérünk.

4. Félig új próbálkozások, félmegoldások és félrevezető eredmény Technológiai szempontból egyáltalán nem okoz nehézséget, hogy egy elektronikus okirat tartalma változatlan formában viszszaidézhető legyen, vagyis hogy elmenthető és újra megnyitható legyen, ahogyan az sem, hogy a létrejöttének időpontja megállapíthatóvá váljon. Annál nehezebb kérdés viszont, hogy miként lehet az elektronikus dokumentum létrehozóját azonosíthatóvá tenni. Erre sokféle megoldást próbáltak már találni, és napjainkban is jelennek meg új elképzelések.

Nem újkeletűek például a PDA-k vagy palmtopok, amelyeknek a kiszállítók az érintőképernyőjére szokták kérni az átvevő aláírását. Ehhez hasonló, de már modernebb megoldás a tablet vagy az okostelefon képernyőjén történő aláírás külön erre a célra szolgáló tollal (úgynevezett érintőceruzával) vagy akár az aláíró ujjával, de idesorolható az egyes pdf-kezelő alkalmazások megoldása is, amelyeknek segítségével a számítógépen az egérrel rajzolva helyezhető el a nyilatkozó aláírása.

Felvetődik a kérdés, hogy egy így aláírt elektronikus okirat minősülhet-e írásbelinek. A korábban idézett fő szabály szerint a jognyilatkozat akkor minősül írásba foglaltnak, ha jognyilatkozatát a nyilatkozó fél aláírta. Azt azonban nem írja a jogszabály, hogy csak a papírra vetett jognyilatkozatot lehet és csakis hagyományos tollal aláírni. Ilyen részletszabály hiányában védhető lenne az az álláspont, hogy ezeknek a technológiai megoldásoknak az alkalmazása eleget tesz az írásbeliség törvényi kritériumának.

Érdemes azonban a másik oldalról is megközelíteni a kérdést. Az is gyakran fordul elő, hogy az aláíró beszkennelt aláírásképét egyszerűen rámásolják egy másik dokumentumra. Teljesen egyértelmű, hogy ez nem felel meg az írásbeliség követelményének, az ilyen szerződés sosem fog írásbelinek minősülni. Visszatérve az előző kérdésre, a fő problémát az jelenti, hogy utólag szinte lehetetlen megállapítani, hogy az aláíráskép hogyan került oda az elektronikus dokumentumra. Azt az aláíró egérrel vagy érintőképernyőn ujjal, érintőceruzával helyezte el, vagy pedig egyszerűen odamásolta egy másik dokumentumból? Kinyomtatva például mindkét esetben a nyomtató tintájával megegyező színű, közelről nézve pixeles aláíráskép fog látszódni. Komolyabb szerződéseknél, ahol az írásbeliségnek és különösen a bizonyíthatóságnak nagy jelentősége van, javasolt ezért kerülni e megoldásokat.

5. A legbiztosabb megoldások A legbiztosabban akkor járunk el, ha az elektronikus okiratunkat rögtön teljes bizonyító erejű magánokiratba foglaljuk oly módon, hogy azon minősített elektronikus aláírást helyezünk el, vagy az elektronikus okiratot azonosításra visszavezetett dokumentumhitelesítés-szolgáltatással hitelesítjük, azaz röviden AVDH-zzuk.

A gyakorlatban minősített elektronikus aláírást lehetővé tevő aláírókártyát valamely minősített bizalmi szolgáltatótól szerezhetünk be. Magyarországon jelenleg három ilyen szolgáltató működik, név szerint a Microsec Zrt., a Netlock Kft. és a Magyar Állam tulajdonában lévő Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt. (röviden NISZ Zrt.). Ez utóbbi biztosítja az új típusú, úgynevezett e-személyi igazolványokkal ingyenesen használható minősített elektronikus aláírás szolgáltatást is. A másik két magyar szolgáltató magánpiaci szereplő, következésképpen díj ellenében nyújtják a szolgáltatásaikat, amelyek azonban – az e-személyivel ellentétben – nemcsak magáncélra, hanem az üzleti életben is használhatók, és a hozzájuk kapcsolódó szolgáltatói kártérítési felelősség értékhatára is jóval magasabb lehet a választott szolgáltatáscsomagtól függően.

Az AVDH-zást a NISZ Zrt. teszi lehetővé a honlapján keresztül (https://niszavdh.gov.hu/index) bárki számára, aki rendelkezik Ügyfélkapuval. Ide kell feltöltenünk a hitelesíteni kívánt dokumentumunkat, amelyre az ügyfélkapus jelszavunk megadását követően rá is kerül a hitelesítő záradék a nevünkkel.

Az AVDH-zott vagy a minősített elektronikus aláírással ellátott elektronikus okirat teljes bizonyító erővel bizonyítja, hogy az okirat aláírója (AVDH-zója) az abban foglalt nyilatkozatot megtette, illetve elfogadta vagy magára kötelezőnek ismerte el. Ezekben az esetekben tehát a nyilatkozattevő személye beazonosítható, ezért az elektronikus okiratok írásbeliségének hármas törvényi kritériuma közül a legproblémásabb is teljesül.

II. Távollevők társasági jogi nyilatkozatai A gazdasági társaságok életében bekövetkező változásokhoz rendszerint több társasági jogi jognyilatkozat kötődik, amelyeket nagyon gyakran különböző földrajzi helyen tartózkodó személyek tesznek. A cégeljárási szabályok ráadásul sok tekintetben bonyolultabbá teszik az ügymenetet az egyszerű magánjogi szerződések megkötéséhez képest. A következőkben azt vizsgáljuk meg, miként lehetne a technológiai lehetőségekkel élve egyszerűsíteni a társasági okiratok kiállítását.

1. A társasági iratok aláírása az eddigi gyakorlat szerint A társaság megváltozott adatainak cégnyilvántartásba történő bejegyzése a cégbíróság hatáskörébe tartozó változásbejegyzési eljárás keretében történik. Ennek során a kérelemhez csatolni kell a bejegyzendő adatokat alátámasztó okiratokat, amelyeknek a cégbíróság gyakorlata alapján (BDT.2010.2341.) legalább teljes bizonyító erővel kell rendelkezniük.

Azt, hogy egy Magyarországon kiállott okirat mikor tekinthető teljes bizonyító erejűnek, világosan és viszonylag egyszerűen meghatározzák a vonatkozó jogszabályi rendelkezések. Bonyolultabb a helyzet azonban a külföldön kiállított megha-

talmazás és az olyan okiratok esetében, amelyeket valamilyen belföldi eljárásban kívánnak felhasználni.

2. Külföldön aláírt meghatalmazás és belföldi eljárás céljára kiállított nyilatkozatok Ha például a változásbejegyzési eljárásra szóló ügyvédi meghatalmazást nem belföldön írják alá – amely esetben arra elegendő lenne az ügyvezető cégszerű aláírása –, akkor az okiratot a kiállítás helye szerint illetékes magyar külképviseleti hatóságnak kellene hitelesítenie vagy felülhitelesítenie, hacsak a kiállítás helye szerinti állammal hatályos nemzetközi szerződés eltérő követelményt nem ír elő. Ilyen szerződés lehet a Magyarország és egy másik (rendszerint volt szocialista) ország közötti kétoldalú megállapodás, vagy a Hágában 1961. október 5-én aláírt nemzetközi Apostille Egyezmény, amelynek majdnem minden fejlett ország a részese (bár Kanada például nem). Az előbbi, kétoldalú megállapodás alapján az ügyvédi meghatalmazásunkra elég lehet egy közjegyzői hitelesítő záradék, az utóbbi esetben viszont a közjegyzői hitelesítés mellett úgynevezett apostille-tanúsítványra is szükség van.

Ugyanez igaz más olyan okiratokra is, amelyeket adott esetben be kell nyújtani a cégbíróságnak a változásbejegyzési kérelem mellékleteként, és amelyeket magyarországi keltezés esetén elegendő lenne cégszerűen aláírni vagy két tanú aláírásával ellátni (például az ügyvezetői kinevezés elfogadása, a kézbesítési megbízás, a székhelyhasználati nyilatkozat stb.).

3. Külföldön aláírt tagi határozat belföldi ellenjegyzése A társasági szerződést is módosító tagi határozat esetében még bonyolultabb az eljárás, hiszen azt a változásbejegyzési kérelmet benyújtó ügyvéd ellenjegyzésével is el kell látni.

Fő szabály szerint az ügyvéd csak akkor ellenjegyezhet egy okiratot, ha azt az aláíró – miután az ügyvéd a személyazonosságáról megbizonyosodott – előtte írta alá vagy aláírását előtte sajátjaként elismerte. Ha pedig az aláíró személyesen mégsem jelenne meg az ügyvéd előtt, az okirat csak akkor jegyezhető ellen, ha az aláírást más megfelelően hitelesítette.

Ez az okirat külföldi kiállítása esetében történhet közjegyzői hitelesítés, közjegyzői hitelesítés és apostille-tanúsítvány vagy konzuli tisztviselő hitelesítése útján, attól függően, hogy az aláírás helye szerinti ország milyen nemzetközi szerződéseknek a részese.

4. Már rendelkezésre álló technológiai megoldások – a minősített elektronikus aláírás Ahogy arról a fentiekben már volt szó, az elektronikus okirat teljes bizonyító erejű magánokiratnak minősül, ha azt minősített elektronikus aláírással látják el. Az előző példánkban említett ügyvédi meghatalmazás esetében tehát ahelyett, hogy a külföldön aláíró személy a külképviseleti hatóság hitelesítésével, illetve felülhitelesítésével vagy a közjegyzői hitelesítés és az apostille-tanúsítvány beszerzésével bajlódna, megtehetné, hogy azt az aláírókártyájával kevesebb mint fél perc alatt elektronikus úton aláírja.

Ennek a megoldásnak a másik nagy előnye, hogy az aláíró gyakorlatilag bárhol tartózkodhat, amikor minősített elektronikus aláírással látja el a dokumentumot, a digitális térben ugyanis nem értelmezhető az aláírás helye. Nincs még ugyan erre kialakult bírói gyakorlat, de álláspontunk szerint nincs annak jelentősége, hogy az elektronikus aláíró épp mely országban tartózkodott, amikor a laptopján aláírta az adott dokumentumot az aláíró eszközével.

Meglátásunk szerint mindez illeszkedik abba a logikai rendszerbe, amely alapján az EU-ban közvetlenül alkalmazandó eIDAS-rendelet szerinti minősített bizalmi szolgáltatók a minősített elektronikus aláírás szolgáltatásukat nyújtják. Ennek igénylésekor ugyanis a felhasználónak személyesen meg kell jelennie a bizalmi szolgáltatónál, aki a személyazonosító okmányok ellenőrzésével azonosítja az ügyfelet, és kiad számára egy olyan eszközt (például aláírókártyát vagy aláírókulcsot), amelyből csak egy van, és az csak a felhasználó birtokában lehet, ahogyan az ahhoz tartozó PIN-kódot is csak a felhasználó ismerheti. Véleményünk szerint ha mindez megtörtént az EU területén az eIDAS-rendeletnek megfelelően, onnantól kezdve már irreleváns, hogy az aláírókártyáját a felhasználó milyen földrajzi helyen használja.

A fent említett eIDAS-rendelet szerint az egyik tagállamban kibocsátott minősített tanúsítványon alapuló minősített elektronikus aláírást az összes többi tagállamban el kell ismerni minősített elektronikus aláírásként. Vagyis a magyar cégbíróság előtti változásbejegyzési eljárásban az ügyvédi meghatalmazás például nemcsak akkor fogadható el, ha azt a magyar minősített bizalmi szolgáltatók egyike – azaz a Microsec Zrt. vagy a Netlock Kft. – által kibocsátott aláírókártyákkal létrehozott minősített elektronikus aláírással látták el, hanem akkor is, ha az aláíráshoz bármely más tagállamban lévő, de az eIDAS-rendeletnek megfelelő és az adott tagállam úgynevezett bizalmi listáján szereplő minősített bizalmi szolgáltató aláíróeszközét használta az aláíró.

Ráadásul az eIDAS-rendelet szerinti bizalmi szolgáltatók – bár nekik az EU-ban kell székhellyel rendelkezniük – a szolgáltatásukat nem csak tagállami állampolgá-

roknak nyújthatják. Ennek következtében akár egy amerikai állampolgár is igényelhet minősített elektronikus aláírás létrehozására szolgáló minősített tanúsítványt, és onnantól kezdve az aláíróeszközét használhatja bárhol.

5. Azonosításra visszavezetett dokumentumhitelesítés (AVDH) Ahogy korábban előző cikkünkben említettük, a NISZ Zrt. által lehetővé tett azonosításra visszavezetett szolgáltatást az Ügyfélkapuval rendelkezők vehetik igénybe. Bár nem túl gyakori, lehetséges, hogy külföldi állampolgároknak is legyen magyar Ügyfélkapujuk, így ők is tudnak AVDH-zni. Ennél sokkal fontosabb azonban, hogy az AVDH-zás esetén sincs jelentősége annak, hogy az aláíró mely földrajzi helyen tartózkodik, miközben felkeresi a NISZ Zrt. honlapját és megadja az ügyfélkapus jelszavát az AVDH-záshoz.

6. eSzemélyi Az eSzemélyivel ingyenesen létrehozható elektronikus aláírás ugyanolyan – az eIDAS-rendeletnek megfelelő – minősített elektronikus aláírás, mint a másik két magyar bizalmi szolgáltató által kiadott tanúsítványon alapuló minősített elektronikus aláírás. Az eSzemélyihez kapcsolódó elektronikus aláírás szolgáltatás azonban csak magáncélra használható az új típusú igazolvány igénylésekor a NISZ Zrt.-vel megkötendő szolgáltatási szerződés értelmében. A szolgáltatás használata bármilyen üzleti, munkahelyi vagy egyéb szakmai tevékenység céljából nem megengedett.

Véleményünk szerint az eSzemélyivel aláírt elektronikus okirat teljes bizonyító erejét (és írásbelinek minősülését) nem érinti, ha a minősített elektronikus aláírás szolgáltatást nem a NISZ Zrt.-vel létrejött magánjogi szerződéssel összhangban használták. Ez felvet ugyan kötelmi jogi kérdéseket, de azok a két fél – az eSzemélyi birtokosa és a NISZ Zrt. – közötti jogviszonyban vizsgálandók.

7. Távellenjegyzés Mint azt korábban említettük, az ügyvédi ellenjegyzéshez fő szabály szerint az aláírónak személyesen meg kell jelennie az ügyvéd előtt, hogy az okiratot az ügyvéd előtt aláírja vagy az okiraton lévő aláírását sajátjaként ismerje el. Ennek a folyamatát hivatott leegyszerűsíteni az ügyvédi tevékenységről szóló törvény azon rendelkezése, amely lehetővé teszi, hogy az ellenjegyzés videotelefon (azaz hangot és videofelvételt egyszerre rögzítő alkalmazás, például Skype, Zoom stb.) útján történjen. Röviden összefoglalva ez úgy történhet, hogy az ügyvéd és a bárhol máshol tartózkodó aláíró fél becsatlakoznak ugyanabba a videohívásba, amelyet az ügyvéd rögzít.

A felvételen látszódnia kell, hogy az ügyfél saját kezével aláírja az okiratot, amelyet később postai úton vagy futárral megküld az ügyvédnek, aki azt a hagyományos módon ellenjegyzi a szárazbélyegzőjével. A másik elfogadott forgatókönyv szerint az ügyfél előbb aláírja az okiratot, majd megküldi az ügyvédnek, és a videohívásban a felmutatott okiraton szereplő aláírását sajátjaként ismeri el, az ügyvédi ellenjegyzés pedig ezt követően történik.

Amellett, hogy az ügyvédnek és ügyfelének nem kell személyesen találkozniuk, a távellenjegyzés másik nagy előnye, hogy irreleváns az okirat aláírásának helye, így nem kell bajlódni konzuli tisztviselői vagy közjegyzői hitelesítéssel, illetve az apostille-tanúsítvány beszerzésével.

8. Elektronikus okirat ellenjegyzése Még a távellenjegyzésnél is egyszerűbben történhet az ügyvédi ellenjegyzés, ha az okirat elektronikus változatát az ügyfél minősített elektronikus aláírással látja el vagy AVDH-zza. Ezt követően ugyanis az ügyvéd elektronikus úton ellenjegyezheti az okiratot akként, hogy az ügyvédi tevékenységről szóló törvény, valamint a vonatkozó kamarai tájékoztatónak megfelelően a saját minősített elektronikus aláírását és időbélyegzőt helyez el az okiraton.

9. Elektronikus Apostille Program Érdemes még megemlíteni azt is, hogy egyre több ország csatlakozik az Elektronikus Apostille Programhoz (röviden e-APP). Elektronikus apostille-tanúsítvánnyal azokat a hatóság által elektronikus formában kiállított közokiratokat lehet ellátni, amelyeket valamely harmadik országban kívánnak felhasználni. Ilyen lehet például a külföldi székhelyű társasági tag cégkivonata, amelyet bizonyos esetekben csatolni kell a magyar cégbíróságnak benyújtott változásbejegyzési kérelemhez. Az e-APP szerves részét képezi egy elektronikus nyilvántartás is, amely tartalmazza minden egyes elektronikus apostille-tanúsítvány nyilvántartási számát. Ennek segít-

ségével a közokirat felhasználási helye szerinti ország hatósága könnyedén leellenőrizheti a hozzá benyújtott elektronikus okirat hitelességét.

Bár Magyarország ehhez a programhoz még nem csatlakozott, az e-APP-nak vélhetőleg csak az EU-n kívüli országokban felhasználandó elektronikus okiratok esetében lesz jelentősége, hiszen a magyar hatóságoknak az általuk kiállított elektronikus okiraton elhelyezett minősített elektronikus aláírását vagy minősített elektronikus bélyegzőjét az eIDAS-rendelet alapján már most is valamennyi tagállamban el kell ismerni minősített elektronikus aláírásként, illetve bélyegzőként.

III. Az e-mail írásbelisége A fentiekben említettük, hogy a magyar bírói gyakorlat szerint az egyszerű e-mailben küldött jognyilatkozatok nem minősülnek írásba foglaltnak, aminek az elektronikus levelezés útján létrejött szerződések esetében komoly következménye lehet, ha az adott szerződésre vagy szerződéses kikötésre a jogszabály kötelező írásbeli alakot rendel. A következőkben a bírói gyakorlatnak a hátterét vizsgáljuk meg alaposabban, és megpróbálunk megoldási javaslatot adni mind a jogalkalmazó szerveknek, mind a jogkövető közönségnek.

1. Mit mond a jogszabály az írásbeliségről? A Polgári törvénykönyv fő szabálya szerint a jognyilatkozat (mint például egy szerződéses ajánlat vagy annak elfogadása) akkor minősül írásba foglaltnak, ha a nyilatkozó fél a jognyilatkozatát aláírta.

Ezt a szabályt kiegészítendő írja elő a Ptk. 6:7. § (3) bekezdése, hogy a jognyilatkozatot akkor is írásba foglaltnak kell tekinteni, ha annak közlésére olyan formában kerül sor, amely alkalmas (i) a jognyilatkozatban foglalt tartalom változatlan visszaidézésére, (ii) a nyilatkozattevő személyének és (iii) a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására.

A jogalkotó itt kifejezetten technológiasemleges megfogalmazást alkalmazott annak érdekében, hogy a folyamatos technológiai változások ne tegyenek szükségessé újabb és újabb törvénymódosítást. Ez a megoldás azonban egy tágan értelmezhető definíciót eredményezett, ezért szükségessé vált, hogy a jogbizonytalanság elkerülése érdekében a bírói gyakorlat adjon választ arra, pontosan mi számít írásbelinek és mi nem.

2. A kialakult bírói gyakorlat és annak háttere A törvény technológiasemlegesírásbeliség-fogalmát a bíróságok eddig szigorúan értelmezték, és ezzel a bírói gyakorlat – álláspontunk szerint – meglehetősen vitatható irányba fordult. A Fővárosi Ítélőtábla például egy sajtó-helyreigazítási perben (Pf.20.435/2017/3.) mondta ki, hogy az e-mailben küldött elektronikus jognyilatkozat nem minősül írásba foglaltnak, hacsak nincs fokozott biztonságú aláírással ellátva. A határozat a Bírósági Döntések Tárában (BDT2018. 3931.) is megjelent, rögzítve, hogy „Az elektronikus úton tett nyilatkozat akkor minősül írásba foglalt jognyilatkozatnak, ha az alapján a valódiság és hamisítatlanság követelményének megvalósulása ellenőrizhető és egyidejűleg a nyilatkozat megtételének időpontja is azonosítható. E feltételeknek kizárólag a fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátott elektronikus okirat felel meg.”

3. A bíróság által hivatkozott jogszabály A fenti ügyben a Fővárosi Ítélőtábla egyebek között az eIDAS-rendelet 26. cikkére hivatkozott. Ez alapján a fokozott biztonságú elektronikus aláírás (a) kizárólag annak aláírójához köthető; (b) alkalmas az aláíró azonosítására; (c) az aláíró nagy valószínűséggel csak a saját maga által használható adatok felhasználásával hozta létre; valamint (d) lehetővé teszi, hogy kiderüljön, ha az aláírt elektronikus dokumentumot később megváltoztatták. Az ítélőtábla szerint ennek a rendelkezésnek azért van jelentősége, mert csak ennek megtartásával valósulhat meg a valódiság és a hamisítatlanság követelménye.

4. Valódiság és hamisítatlanság Azzal egyetértünk, hogy a fokozott biztonságú elektronikus aláírással biztosítható az elektronikus okirat valódisága és hamisítatlansága, de – álláspontunk szerint – a Polgári törvénykönyv az írásbeliség hármas kritériumának felsorolásakor a „tartalom változatlan visszaidézése” és a

„nyilatkozattevő személyének azonosítása” előírásával nem azt követeli meg, hogy a nyilatkozattevő személye és az eredeti jognyilatkozat tartalma minden kétséget kizáróan bizonyítható legyen.

E bírói értelmezés következtében aránytalanul szigorúbb követelményeknek kell megfelelni az írásbeliség kritériumai teljesítéséhez az elektronikus okiratok esetében, mint a hétköznapi, papíralapú dokumentumoknál, amelyekre elegendő egy egyszerű kézzel írt aláírás – függetlenül attól, hogy olvasható-e, vagy egyáltalán hasonlít-e az aláíró korábbi saját kezű aláírásaira vagy például arra, amely a személyi azonosító okmányain szerepel.

5. Kizárólag fokozott biztonságú elektronikus aláírás? A fent idézett bírósági döntés talán legvitathatóbb része a kizárólag szó, amellyel az elektronikus úton tett jognyilatkozatok esetében kizárólagossá teszi a fokozott biztonságú aláírást az írásbeli minősítéshez. A Fővárosi Ítélőtábla nyilvánvalóan nem számolt például az AVDH-zott dokumentummal, amely a Polgári perrendtartásról szóló törvény szerint teljes bizonyító erejű magánokirat.

Ha valóban elfogadnánk, hogy kizárólag a fokozott biztonságú aláírással ellátott elektronikus irat minősül írásba foglaltnak, akkor ebből azt a következtetést vonhatnánk le, hogy az AVDH-zott elektronikus dokumentum nem tekinthető írásba foglaltnak – annak ellenére, hogy teljes bizonyító erejű magánokiratnak minősül. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy az eIDAS-rendelet fogalommeghatározása szerint a minősített elektronikus aláírás

is fokozott biztonságú elektronikus aláírás, méghozzá olyan, amelyet minősített elektronikus aláírást létrehozó eszközzel állítottak elő, és amely elektronikus aláírás minősített tanúsítványán alapul. Ezért minősülhet a minősített elektronikus aláírással ellátott elektronikus okirat a legszigorúbb értelmezés mellett is írásbelinek.)

6. Az Új Ptk. Tanácsadó Testületének álláspontja Az Új Ptk. Tanácsadó Testület tagjainak többségi álláspontja szerint a Polgári törvénykönyvnek az írásbeliség hármas követelményét megállapító 6:7. § (3) bekezdése a valódiság és hamisítatlanság követelményét nem szabályozza, és nem várja el a nyilatkozat abszolút hamisíthatatlanságát ahhoz, hogy az írásbeli nyilatkozatnak minősüljön. A bíróságnak ezért minden esetben meg kell vizsgálnia és meg kell állapítania, hogy az adott közlési forma az adott körülmények között megfelelt-e a törvényben felsorolt feltételeknek.

Ezzel az állásponttal teljes mértékben egyetértünk, ezért a fenti gondolatot továbbvíve a következőkben felvázolunk néhány körülményt, amelyet, álláspontunk szerint, az e-mailek írásbeli minősítése kapcsán a bíróságoknak esetről esetre mérlegelniük kellene.

7. A megvizsgálandó körülmények Véleményünk szerint egy e-mailt például írásbelinek kellene tekinteni, ha az egy egyedi, egy meghatározott személyhez köthető e-mail-címről érkezett. Például egy cég ügyvezetője küldi olyan címről, amely magában foglalja a vezeték- és keresztnevét, és utal a cégnévre is (mint ahogy például az e-mail-címek sok gazdálkodó szervezetnél felépülnek: vezetéknév.keresztnév@cégnév.hu. Ha pedig az e-mailes üzenet végén (vagyis teljesen legörgetve az alján) az aláírás részben szerepel a küldő teljes neve, beosztása, a cége neve, esetleg logója is, akkor álláspontunk szerint el kellene fogadnia a bíróságnak, hogy egy ilyen e-mail alkalmas a küldő személyének azonosítására. Ilyen e-mail-címről ugyanis általában csak úgy lehet elektronikus levelet küldeni, hogy a felhasználó a céges számítógépén a saját jelszavával belép a személyre szabott egyedi felhasználói profiljába. Persze elképzelhető, hogy a rendszergazda vagy egy illetéktelen munkatárs a jogosult pillanatnyi távollétét kihasználva engedély nélkül hozzáfér a levelezőprogramhoz, de ennek a gyakorlati valószínűsége rendkívül csekély. Ilyen e-mail-cím esetén tehát a küldő személye legalább olyan valószínűséggel beazonosítható, mint egy egyszerű, kézzel írt aláírás esetén.

További figyelembe veendő körülmény lehet az e-mail előzménye, amely legtöbb esetben változatlan formában jelenik meg a legújabb elektronikus üzenet alján. A gazdasági életben igen gyakori, sőt adott esetben szinte megkívánja az üzleti etikett, hogy egy e-mailre ne egy teljesen új üzenettel, hanem a levelezőprogram válasz (vagy ha több szereplő van, a válasz mindenkinek) funkció használatával válaszoljunk. Ebben az esetben a legújabb üzenet aljára kerül – jól nyomon követhető előzményként – minden korábbi e-mail. Véleményünk szerint ha az előzmények között egy korábbi üzenet már tartalmazta az adott fél nevét (beosztását, az általa képviselt céget stb.), akkor a későbbi elektronikus levélben tett jognyilatkozatának is írásbelinek kellene minősülnie.

Álláspontunk szerint a bíróságnak minden esetben vizsgálnia kellene azt a körülményt, hogy a címzett fél képes lehetett-e beazonosítani a másik felet még akkor is, ha független harmadik fél számára egyáltalán nem lenne megállapítható a küldő személyazonossága. Előfordulhat ugyanis, hogy a küldő és a címzett fél már régóta üzletfelek és rendszeres időközönként kommunikáltak egymással azon a meghatározott e-mail-címen, vagy például a küldő korábban szóban telefonon jelezte a címzettnek, hogy a megadott tárgyban elektronikus levelet fog küldeni.

Meglátásunk szerint ha a fogadó fél tudhatta, hogy ki küldte neki az e-mailt, az abban foglalt jognyilatkozat írásba foglaltnak minősítése nem tagadható meg csak azért, mert az elektronikus dokumentumot nem látták el fokozott biztonságú aláírással, és így nem vált bárki más számára is bizonyíthatóvá a küldő fél személyazonossága.

Figyelembe veendő körülmény lehet továbbá az olyan szerződéses rendelkezés is, amelyben a felek megállapodtak, hogy írásbeli közlésnek minősítik az e-mail útján tett nyilatkozatokat, különösen, ha rögzítették a kapcsolattartó személyeket és e-mail-címeit is. Véleményünk szerint ebben az esetben a fogadó fél nem hivatkozhat sikerrel a bíróság előtt arra, hogy a szerződésben is rögzített e-mail-címre érkező üzenetet nem tekinti írásbelinek, így az érvénytelen.

8. A bírói gyakorlat kialakulása általában A bírói gyakorlat jogvita folytán alakul ki. Hiába fogalmaz túl tágan vagy pontatlanul a jogszabály, hiába merülnek fel az elméletben jogértelmezési kérdések, perbe vitt jogvita hiányában a bíróságok álláspontja nem tud kiforrni. Ez lehet az egyik magyarázat arra, hogy az elektronikus úton tett jognyilatkozatok írásbelinek minősülésével kapcsolatos bírói ítéletek többnyire nem olyan ügyekben születtek, amelyekben a felek egyike vitássá tette volna az e-mailben kötött szerződés érvényességét. Ez ugyanis rendkívül ritkán fordul elő, hiszen a gazdasági szereplők kezdetben még teljes akarategységben szerződnek, csak később támad vita közöttük, jellemzően valamely szerződéses rendelkezés megszegése miatt, míg magának a szerződésnek a létrejöttét csak elvétve kérdőjelezik meg.

Az e-mailek írásbeliségét érintő bírósági határozatokat legtöbbször sajtó-helyreigazítási perben hozták, amelynek sajátossága – a gazdasági perekkel ellentétben –, hogy a felek között a kezdetektől fogva éles érdekellentét van. Ilyen per ugyanis akkor indítható, ha az érintett – aki sérelmez egy róla megjelent közleményt – harmincnapos jogvesztő határidőn belül írásban kéri a sajtótermék szerkesztőségét, hogy tegyenek közzé helyreigazítást, de ez nem történik meg.

A vonatkozó bírósági ítéletek alapjául szolgáló ügyekben a sajtóorgánum rendszerint arra hivatkozott, hogy a hozzájuk érkezett helyreigazítási kérelmet csak egyszerű e-mailben kapták meg, ami állításuk szerint nem tekinthető írásba foglaltnak. A Fővárosi Ítélőtábla a fent említett Pf.20.435/2017/3. számú ügyben osztotta ezt az álláspontot, és ítéletének indokolásában kifejtette, hogy „Az elektronikus levélben érkezett helyreigazítási kérelem vonatkozásában fontos garanciális követelmény az, hogy annak tartalma és a jogosulttól való származása kétséget kizáróan megállapítható legyen.”

Ez az érvelés két kérdést is felvet. Az egyik, hogy ez a garanciális követelmény pontosan miből vezethető le, ha a jogszabály a helyreigazítási kérelem esetében csak azt kívánja meg, hogy írásba foglalt legyen, egyebet, például teljes bizonyító erejű magánokirati formát nem. A másik kérdés, hogy vajon ez a garanciális követelmény más esetekben is fennáll-e, amikor a jogszabály írásbeli alakot rendel, mint például a bérleti szerződés, a haszonbérleti szerződés, a zálogszerződés, a kezességi megállapodás vagy a kötbér és a tulajdonjog-fenntartás kikötése esetében. Vagy elképzelhető esetleg, hogy ezeknél – mivel nem sajtó-helyreigazítási kérelemről van szó – egy egyszerű e-mail is elegendő az írásba foglaltnak minősüléshez?

Amíg ez utóbbi kérdésben nem alakul ki egységes bírói gyakorlat – márpedig a fent ismertetett okokból ez nemigen várható a közeljövőben –, addig csak azt lehet tanácsolni, hogy az elektronikus okiratainkat, amikor csak lehet, lássuk el minősített elektronikus aláírással vagy azonosításra visszavezetett dokumentumhitelesítéssel. 