A jogászi munka digitalizációjának fejleményei és kihívásai

A XXI. század a digitalizáció koraként fog helyet kapni az emberiség történelmében. A társadalom, a gazdaság és az államigazgatás minden alrendszerét egyre fokozódó sebességgel formálják át a digitális problémamegoldás eszközei, felváltva az analóg (manuális vagy klasszikus értelemben véve gépesített) munkavégzés megszokott formáit. A Schwab (2016) által Negyedik Ipari Forradalomként elnevezett társadalmigazdasági jelenség legfontosabb szervező erői: a digitalizáció és általában véve az informatikai ágazat lendületes fejlődése (Schwab 2016, p 19) A jövőbe vezető út a tudásalapú társadalom és a tudásalapú gazdaság kialakulásához látszik vezetni az emberiséget, amelynek meghatározó mozgatórugója a digitalizáción túl a mesterséges intelligencia, a big data és a digitálisan mobil szolgáltatások online térbe történő átköltözése, például: webszolgáltatások, felhőalapú szolgáltatások, távfelügyeleti és távvezérelt rendszerek. De hova vezet ez az út?

Dr. Ungváry Botond ügyvédi kamarai tag, jogtanácsos

1. Bevezetés A szakirodalomban a jelenség számos egyéb elnevezéssel is előfordul, így például Ipar 4.0 (Szalavetz, 2018), információs forradalom (Simai, 2019), big data korszak (Gyekiczky, 2018, p2–4), a mesterséges intelligencia aranykora (Luo–Meng–Cai, 2018, p850). E tanulmányban még digitális forradalom. Akárhogy is nevezzük, a szakirodalom egyetértése alapján (i) az informatikai fejlődés globálisan és Magyarországon is folyamatos, illetve gyorsul („akár havonta le lehetne cserélni a műszerparkot” (Nagy, 2011, p10), valamint (ii) a globalizáció és a digitális forradalom útja is egyirányúnak tűnik. „Az országok különböző sebességgel ugyan, de azonos irányba haladnak: az ipari társadalomból a tudásalapú, digitalizált társadalom felé” (Friedman, 2006, p238, p433–437). A változások sebessége és intenzitása azonban országonként, sőt ágazatonként is eltérő. Tanulmányomban a jogászi munkavégzés digitalizációjának mai állapotát vizsgálom a globális trendek és az elérhető technológiák által nyújtott lehetőségek tükrében. A következő kiemelt kérdésekkel foglalkozom:

1)A jogászi munkavégzés digitalizációja azonos ütemben zajlik-e, mint más ágazatok digitalizációja? Amennyiben elmarad a globális trendektől, annak mi az oka? 2)Milyen digitális jogászi munkaeszközök terjedtek el széles körben Magyarországon, és hogyan viszonyul ezek fejlettségi szintje más ágazatok munkaeszközeinek fejlettségéhez? 3)Milyen tényezők befolyásolják a digitalizációs kísérletek sikerességét a jog területén?

A tanulmány terjedelmi korlátai miatt a digitalizáció munícióját adó technológiák közül csak a mesterséges intelligencia (röviden: AI) alkalmazási lehetőségeire, korlátaira hívom fel a figyelmet. A választásnak az is indoka, hogy az AI-alapú jogi szoftverek fejlesztése területén szerzett gyakorlati tapasztalataim alapján hitelesebb és pontosabb információkkal szolgálhatok a többi, egyébként nem kevésbé izgalmas és ígéretes területtel (például big data) összevetve.

2. A digitalizáció trendjei 2.1 Belépés a digitalizáció kapuján A gyorsuló informatikai fejlődésnek köszönhetően napjainkra lehetővé vált a nagy mennyiségű adathalmazokban végzett hatékony és időtakarékos keresés (Simai, 2019). Ennek köszönhetően szinte az összes gazdasági tevékenység kapcsán jelentősen csökkent az adminisztratív, illetve az adatgyűjtési feladatok elvégzéséhez szükséges idő- és erőforrásigény. Az olyan hatalmas méretű adatbázisok, mint az Országos Széchényi Könyvtár Központi Katalógusa (http://nektar1.oszk.hu/librivision_hun.html) vagy a Magyarországon 2017. november 1-jétől működő Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (https://www.eeszt.gov.hu/hu/nyito-oldal) egészségügyi dokumentumokat és betega-

datokat tartalmazó adatbázisa nem működhetne hatékony keresési algoritmusokon alapuló szoftveres háttér nélkül.

A komplex, többtényezős informatikai problémák többsége általában lefordítható egy-egy keresési problémára. A modern társadalomban az informatikai fejlődés és a digitalizáció folyamatainak szűk keresztmetszete a századfordulóig az adatbázisokban való hatékony keresés problémaköre volt. A napjainkra széles körben elterjedt és alkalmazott heurisztikus és nem heurisztikus keresési algoritmusok a Schwab (2016) által „meghirdetett” negyedik ipari forradalom alapköveinek bizonyultak.

„Ez nemcsak egy új technikai korszak kezdete, hanem olyan társadalomé is, amelyet joggal neveztek a »tudás társadalmának«, amelyben a technikai és társadalmi változások ötvöződnek.” (Simai, 2019.) Több mint egy évtizede aktívan foglalkoztatja a magyar tudományos közösséget is a digitális forradalom. Hepke 2007-ben írt arról, hogy Magyarországon megindult a digitális szakadék csökkenése a középkorúak körében. Már ekkor prognosztizálható volt, hogy a digitális forradalom hatása erősödni fog a következő években. Az Ipar 4.0 Magyarországon is tetten érhető erőhatásai „az ellátási láncok digitalizációja, horizontális és vertikális integrációja, a termékek és szolgáltatások digitalizációja és a digitális üzleti modellek terjedése” (Vajna, 2018, p18). Tehát mint pozitív értelemben vett társadalmi kihívás valójában nem új keletű jelenség a digitalizáció Magyarországon (Hepke, 2007).

Új és kiemelt jelentőséggel bír a globális digitalizációs fejlődésben a hatékony keresési algoritmusok vállán felemelkedő mesterséges intelligencia (artificial intelligence, a továbbiakban röviden: AI), amely a technológiai kutatások világtól elzárt laboratóriumaiból a tömeges ipari felhasználások területére lépett, és a globális gazdasági fejlődés új mozgatóerejévé vált (Luo–Meng–Cai, 2018).

2.2 A jövő embere a programozó ember Megalapozottnak tűnik az az elképzelés, hogy a jövőben többé-kevésbé minden ember kicsit programozó lesz a munkahelyén. A magasabb felhasználói szintű számítógépkezelés már-már programozás, még ha nem is azonos a mérnöki szoftverfejlesztéssel. Az informatikai tudás ma már nem privilégium, hanem mindenki számára alapvető szükséglet a boldoguláshoz.

Bár vannak kutatók, akik „okos gyárakat vizionálnak, amelyekben az automatizált rendszerek már csak egymással kommunikálnak” (Vajna, 2018, p17–24), a valóság ennél sokkal prózaibb. Az első számítógépek megépítése óta rengeteg kutatás foglalkozott a számítógép teljesítményének korlátaival. Ezek újra és újra általánosságban megállapították, hogy a számítógép nem képes reprodukálni az emberi elmét (a technológia jelenlegi állása alapján). A tudomány szerint még mindig nagyon távolinak tűnik a generalista mesterséges intelligencia megalkotása. Az eddigi tapasztalatokat és a jövőben várható fejlődést tekintve sem valószínű, hogy tömegesen fognak megszűnni foglalkozások. Álláspontom szerint ez a jogászi munkavégzésre fokozottan igaz. Sokkal inkább valószínűsíthető az egyes résztevékenységek elvégzésére a tökéletességig optimalizált specialista robotok vagy szoftverek megjelenése. A kihívás az emberiség számára nem a gondolkodó gépek tolakodó előrenyomulása lesz, sokkal inkább az ilyen gépek szakszerű működtetéséhez, illetve az azokkal való együtt dolgozáshoz szükséges informatikai felkészültség hiánya.

Egyre több szerzői jogi, védjegyjogi vagy szabadalmi kérdéssel keresik meg az ügyfelei? Kíváncsi a szoftverekkel vagy az uniós szerzői joggal kapcsolatos fejleményekre? Pályázati forrásokból szeretne oltalmakat szerezni ügyfele?

Nálunk megtanulhatja a szerzői jog és az iparjogvédelem alapjait!

Jelentkezés, bővebb információ: anna.szenczi@hipo.gov.hu

A Magyar Ügyvédi Kamara által az ügyvédi tevékenységet végzők továbbképzésére akkreditált képzési hely (AK001009/2020).

WWW.SZTNH.GOV.HU

Ez leginkább akkor látható be, ha mikSZTNH_UgyvedekLapja_0318.indd 1 roszkóp alá tesszük egy jogi szoftver készítésének valamely konkrét lépését. Ha például egy szoftverben a jogszabályi rendelkezések hatályosságát szeretnénk vizsgálni és információként rögzíteni, a hatály fogalmát logikai formulával kell megjeleníteni. Ennek egyik lehetséges megoldása az alábbi lehet. A hatály jele legyen: h. Jelöljük a hatály négy fajtáját (személyi, tárgyi, területi, időbeli) HSZ, HTGY, HTER, HI halmazokkal. Így minden jogi norma jellemezhető lesz ezzel a négy halmazzal. Definíció szerint a jogi norma akkor hatályos A(sz,tgy,ter,i) tényállásra, ha h = igaz, azaz h = A(sz) ∈ HSZ ʌ A(tgy) ∈ HTGY ʌ A(ter) ∈ HTER ʌ A(i) ∈ HI = igaz Bár a fenti logikai nyelven írt egyenlet elsőre talán nehezen értelmezhető, egy dolog egyértelműen megállapítható: a jogi normák informatikai formalizálásához a jogelmélet és az informatika nyelve közötti „fordítást” lépésről lépésre el kell végezni. Komoly kihívás lehet a legegyszerűbb jogintézmény „elmagyarázása” is a számítógépnek. Ehhez pedig vagy a joghoz nagyon jól értő informatikusokra, vagy az informatikához is értő jogászokra van szükség. Alighanem az utóbbi követelménynek kell majd megfelelnünk előbb-utóbb.

2.3 A digitalizáció és az AI a jogászi munkában

2.3.1 A jogi informatika magyar trendjei A jogalkalmazók (bíróságok, hatóságok és ügyvédek) tevékenységére vonatkozó átfogó és államilag is szorgalmazott digitalizáció legfeltűnőbb eredményei az elmúlt évtizedben Magyarországon elsősorban: az egyes eljárásokban az elektronikus kapcsolattartás (e- ügyintézés) elérhetővé – és bizonyos esetekben kötelezővé – tétele (Gyekiczky, 2018), valamint az elektronikus aláírások jogszabályi elismerése és a szakmában való elterjedése voltak.

Egyértelműen a digitális forradalom sikere az is, hogy a hatályos jogszabályok és a jogszabályok korábbi állapotainak keresését ma már kizárólagosan számítógépes jogszabálykereső szoftverek segítségével végzik a jogászok. Ilyen keresőszolgáltatás például a Nemzeti Jogszabálytár (njt.hu), a Wolters Kluwer Hungary Kft. által működtetett Új Jogtár (https://net.jogtar.hu/), a Menedzser Praxis Szakkiadó és Gazdasági Tanácsadó Kft. Lex Praxis nevű jogszabálykeresője (http://jogiportal.hu/) vagy a magyar Országgyűlés honlapja, amelyen elérhető és kereshető minden, az Országygyűlés által tárgyalt törvénytervezet (www.parlament.hu – Irományok menüpont). Nemzetközi példaként említhető még az uniós jogszabálykereső EurLex (https://eur-lex.europa.eu) és az Australasian Legal Information Institute ambiciózus LawCite Projektje, amelynek során egy közel ötmillió jogi dokumentumból (jogeset, jogtudományi cikk, jogforrás) álló, mindenki számára szabadon hozzáférhető adatbázist hoztak létre hetvenöt különböző ország adataiból (Mowbray–Chung–Greenleaf, 2016).

Üdvözlendő, de talán kevésbé látványos példa továbbá a digitális forradalom hatásaira a 2018. július 1. napjával hatályba lépő, büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény, amely a büntetőeljárásba számos újabb, a digitalizáció által lehetővé vált megoldást is bevezet. Innovatív digitális (néhol AI-alapú) megoldások kerültek így alkalmazásra az eljárási cselekmények hitelességének biztosítása, az eljárásban részt vevő személyek kímélete és védelme (például a távmeghallgatás lehetőségének

2021. 03. 19. 12:53

biztosítása a másodlagos viktimizáció elkerülése céljából), az eljárást folytató hatóságok és részt vevő személyek adminisztrációs terheinek és az eljárási költségek csökkentése (például e-ügyintézés), az eljárás gyorsítása, valamint a bűnüldözés hatékonyságának javítása érdekében. Utóbbira jó példa, hogy most már „az elektronikus adat önálló bizonyítási eszközként külön nevesítésre került, valamint az, hogy most már a kriptovaluták lefoglalására is sor kerülhet a büntetőeljárásban” (Busch, 2017, p17-22).

A fentieken túl azonban kevés olyan digitális eszközt lehetne még felsorolni, amelyek a jogászi munkában állandó helyet szereztek. Pedig az információs forradalom innovációi (AI, big data, IoT, blockchain-technológiák) rengeteg további lehetőséget kínálnak.

Kezdetleges AI-alapú irodai szoftverek (a helyesírás szoftveres ellenőrzését vagy a hiányos szövegrészek automatikus szoftveres kiegészítését végző szövegszerkesztők) a jogászi munka területén is megjelentek ugyan, de ezek csupán az AI-alapú technológiák alkalmazási lehetőségeinek ezrelékét teszik ki. A valódi mesterséges intelligencián alapuló szoftverek a jogalkotás és a jogalkalmazás területén még nem terjedtek el. Mindezzel éles kontrasztban áll az a látványos fejlődés, ahogyan a jogász szakmával szoros kapcsolatban álló más területeket már meghódították az AI-alapú megoldások.

Nem számíthatunk tehát arra, hogy a jogászi munka digitalizációja a jogszabálykeresési és eljárási problémák megoldásával be is fejeződik. Iafrate (2018) szerint is elkerülhetetlen a változás. A mesterséges intelligencia és az egyéb új technológiák fokozatosan és észrevétlenül férkőznek be szakmai és magánéletünk minden területére. Az ember öntudatlanul is folyamatosan alkalmazkodik ehhez a változáshoz, és gondolkodását, mindennapi rutinjait egyre inkább áthatja az AI-megoldásokra való támaszkodás (Iafrate, 2018). Így lesz ez várhatóan a jogászi munkával is.

2.3.2 A szűk keresztmetszet: a hatékony keresés problémája A digitalizáció első lépésben az adminisztrációs feladatok végzését teszi könnyebbé minden ágazatban. A könnyen automatizálható monoton tevékenységek (például fájlok rendezése, táblázatok kitöltése, azonosítószámok és összegek ellenőrzése) a digitális forradalom legkönnyebb célpontjai. Donahue (2018) szerint az ismétlődő, monoton, szakmai intervenciót nem igénylő feladatok ellátása a szoftverek monopóliumává válhat.

A jogászi szakma elsősorban ebben a formában tekinthető digitalizáltnak hazánkban. Úgy is mondhatjuk, hogy a digitális jogalkalmazás ma létező formái legfeljebb a valós termék bétaverziójának tekinthetők.

A számítógépek és az irodai szoftverek általános elterjedésének köszönhetően ma lényegesen kevesebb papírmunkát végeznek a jogászok. Az elektronikus szövegszerkesztés pedig a jogi dokumentumok létrehozásának folyamatát is érezhetően felgyorsította.

A szövegszerkesztés még ma is folyamatosan gyorsul és egyre hatékonyabbá válik. A legújabb divatot az olyan e-mail/ üzenet/szövegszerkesztő programok jelentik, amelyek szavakat, néha egész mondatrészeket helyettesítenek be a szöveg szerkesztése során egy gombnyomásra.

A digitalizáció azonban sokkal több, mint a monoton, időigényes feladatok automatizálása. Mesterséges intelligenciának a fenti megoldásokban még nyoma sincs. A globális és magyar jogászi digitalizáció trendjeinek vizsgálata során egyaránt megállapítható, hogy az adminisztráció és a szövegszerkesztés időigénye csökkent a leglátványosabban az elmúlt két évtizedben. Azonban ezeknek a problémáknak a megoldásával sokak digitalizáció iránti igénye meg is szűnt. Gyekiczky (2018) is felhívja a figyelmet arra, hogy „több jo-

gász számára a számítógép még mindig azonos a modern és kezelhető írógéppel, esetleg a jogszabályok gyors keresésével, a manuális munka egyszerűsödésével” (Gyekiczky, 2018, p1).

Valójában még nagyon sok tennivaló akad. Ma a legégetőbb problémakör a jogász szakma összes területén – talán meglepő módon – továbbra is a hatékony keresés. Persze nem a jogszabálykereső szolgáltatások által már megnyugtató hatékonysággal biztosított szöveges keresés feladatáról van szó. A soron következő kihívás a relevanciaalapú keresés. A releváns jogszabályi hivatkozások megtalálása továbbra is az egyik legidőigényesebb feladat a jogászok munkájában.

A keresés különösen nehézkes az „Ugye nincs olyan előírás, hogy…?” típusú negatív célú kutatási feladatok kapcsán, amelyek informatikai nyelven valójában inverz keresési feladatok. A modern jogrendszereken belül egy időpillanatban hatályos jogszabálymennyiséget egyetlen jogász sem képes teljes mértékben átlátni. Még ha szűkítő feltételeket meg is tud határozni a jogalkalmazó (jogterület vagy a fő szabályokat tartalmazó kódex megadásával), akkor sem lehet soha teljesen biztos abban egy inverz keresési feladat esetén, hogy az általa átolvasott N darab jogszabályon kívül nincs egy N+1-ik, amely mégis tartalmaz a feltevésének ellentmondó rendelkezést. Az ilyen típusú feladatok megoldása során nagyon nehéz meghatározni az észszerű időráfordítás és a felesleges időpocsékolás közti határt.

A nagy mennyiségű joganyag mellett problémát jelent a keresés annak is, aki nem rendelkezik előzetes ismeretekkel az adott ágazatra jellemző speciális szabályozási struktúráról és terminológiáról. A definíciók és hivatkozások láncolatát lépésenként kénytelen felfejteni mindenki, aki először mélyed el egy jogterületben. Márpedig a jogrendszer horizontális kiterjedtsége miatt ez gyakran és kivétel nélkül minden jogásszal előfordul. A relevanciaalapú keresés megoldása tehát szinte életszínvonalbeli előrelépést jelentene a jogásztársadalom számára.

A jogászok többsége megelégszik egy okostelefon és az internetes keresők (például Google, Yahoo) használatával. Számukra az információs forradalom ezzel véget is ért. A helyzet azonban az, hogy valójában még csak most kezdődik (Susskind, 2010). Meggyőződésem, hogy a következő jelentős előrelépés a jogszabálykeresők forradalma lesz.

A keresés az elérhető elektronikus adatbázisokban már jelentősen hatékonyabbá vált. Nem érte még el azonban a jogalkalmazás az intelligens keresőmotorok alkalmazásának szintjét. Jelenleg csak az optimalizált, de tanulásra és alkalmazkodásra (relevancia felismerésére) képtelen keresőszoftverek állnak a magyar jogászok rendelkezésére. Mivel az AI-alapú megoldások még csak érintőlegesen hatottak a jogi informatikára Magyarországon, ezért az intelligens, relevanciaalapú keresés technikai előfeltételei nem adottak. Az intelligens keresési algoritmusok implementálásához azonban a mesterségesintelligencia-kutatások lendületszerzése lesz szükséges.

2.3.3 Digitalizáció és AI a joghoz szorosan kapcsolódó ágazatokban Ha a jogászi munka digitalizációjának szintjét össze akarjuk hasonlítani más ágazatokkal, már az is látványos különbségekre mutat rá, ha az élvonalbeli fejlesztéseknek tekinthető mesterségesintelligencia-alapú megoldások számát és sikerességét vizsgáljuk. Általánosságban elmondható ugyanis, hogy a jogász szakmával szoros együttműködésben lévő területeken sokkal nagyobb a befogadókészség a digitális megoldásokra, és rendszeresen bukkannak fel újabb, lényeges változást jelentő technológiák. Az egyszerű automatizáláson, hatékony dokumentumszerkesztésen és keresési algoritmusokon jócskán túlmutató innovációkból is bőven akad e a területeken.

A pénzügyi piacokon és a tőzsdéken már évtizedek óta kísérleteznek azzal a kutatók, hogy megjósolják a gazdasági folyamatok alakulását (Meng–Khushi, 2019), észleljék az alaposan leplezett gazdasági csalásokat (Hooda–Bawa–Rana, 2018) vagy megbecsüljék és kezeljék a hitelkockázatokat (Pacelli–Azzolini, 2011) AI-alapú technológiák alkalmazásával. „A könyvelés és számvitel területén számos eredményesen alkalmazott AIalapú termék megjelent már a piacon, amely területnek szintén tipikus jellemzője a nagy mennyiségű monoton és repetitív munkavégzés” (Luo–Meng–Cai, 2018, p850–854). Mások az adótanácsadás területén vezettek be sikeresen AI-alapú szoftvereket az adószakértők tevékenységébe, különösen a csalások és hibák felderítése, valamint a statisztikai elemzések hatékonyságának növelése terén (Huang, Z.W., 2018).

Ígéretes eredményeket mutatnak az ingatlannyilvántartás területén alkalmazott képelemző AI alkalmazások is. Nyandwi et al. (2019) rámutattak, hogy a képelemző AI szoftverek alkalmazása a valós jogi helyzetnek megfelelő telekhatárok meghatározására az ingatlan-nyilvántartásban az emberi munkaerőnél is pontosabb lehet, nem is beszélve a technológia sokkal alacsonyabb erőforrásigényéről (Nyandwi et al., 2019). Az ilyen típusú AI-megoldások elterjedésével az ingatlan-nyilvántartások tartalmának közhitelessége tovább erősödhet. Várható hatása ennek a jogalkalmazás területére is lehet, hiszen a pontosabb ingatlan-nyilvántartás következményeként hosszú távon az ingatlanjogi jogviták számának csökkenésére is számítani lehet.

2.4 Informatikai ismeretek hiánya A témát körüljáró nemzetközi és magyar kutatások eredményei alapján a jogalkalmazás digitalizációjának megtorpanása a hatékony keresés problémájánál, illetve az AI-alapú technológiák elterjedésének küszöbén visszavezethető arra is, hogy a jogászok az informatikai eszközök használatának terén rendkívül hullámzó szintű felkészültséget mutatnak.

A hierarchikusan szervezett ügyvédi, közjegyzői irodákban vagy bíróságokon a jogászok fiatalabb generációja jelentős előnyt élvez a digitális munkavégzés terén. Ebből következően általánossá vált az a jelenség, hogy míg a szakmai tapasztalat továbbra is a szervezetben dolgozó idősebb jogászoknak tulajdonított erény, addig az elektronikus ügyintézés és a számítógép-használat a fiatalabbak speciális tudásának minősül. Ez a jelenség kibillentette korábbi egyensúlyából a jogászi munkaközösségeket, a munkaelosztás új rendjét kikényszerítve. Legalábbis mára ez a sztereotípia vált divatossá a jogászok között a folyosói beszélgetésekben. Valójában a helyzet ennél is rosszabb: a digitális analfabetizmus és informatikai felkészületlenség általános, minden generációt érintő jelenség.

Maharg (2014) kutatásában fiatal gyakorló jogászok (ügyvédjelöltek) digitális kutatási szokásait vizsgálta. Megállapította, hogy mindennapjaikban a papíralapú, analóg munkavégzés aránya elenyésző a digitális kutatási eszközök (például elektronikus jogi adatbázisok) használatához képest. Ezzel szemben a digitális kutatási módszereik egyáltalán nem bizonyultak hatékonynak. Ezt a jelenséget Maharg (2014) a munka-

módszerek területén a jogászképzés elégtelenségére és a felhasználói ismeretek hiányosságaira vezeti vissza. Álláspontom szerint az eszközök elégtelensége is közrejátszik ebben, hiszen a digitális bennszülöttnek tekinthető jogászok generációja már öntudatlanul is limitálja egy-egy online keresésre fordítandó energiáit, mert tisztában van vele, hogy egy-egy keresés az indokolt idő tízszereséig is eltarthat.

Ez az alacsony hatékonyság a külső szemlélő számára egyébként elsősorban felületességként mutatkozik meg. Maharg (2014) rámutat, hogy az általa interjúvolt ügyvédjelöltek rendkívül gyakran fordulnak a Google keresőhöz, és kereséseik rendszerint túl hamar érnek véget, mert csak az első találatig keresnek (one-hit-only search), a fellelt forrás típusával és megbízhatóságával nem törődve. Mindezek alap-

ján ő is arra a következtetésre jutott, hogy a jogászképzésben nagyobb figyelmet kell szentelni a jogi informatika eszközeinek ismertetésére és használatuk készségszintű elsajátítására (Maharg, 2014). Kritikaként fogalmazható meg kutatásához, hogy azt a kérdést már nem vizsgálta, hogy az említett digitális munkaeszközök (beleértve a Google-t is) milyen mértékben alkalmasak a hatékony munkavégzésre.

A következtetés persze nem volt helytelen. Valóban több figyelmet kellene fordítani a jogászképzésben a digitális munkaeszközök használatára. Gyekiczky (2018) kritikai éllel említi, hogy a magyar jogi továbbképzések és posztgraduális képzések terén is jelentős hiányosságok mutatkoznak az innovációk ismertetése és oktatása kapcsán. Az elérhető jogi képzések tekintetében a „klasszikus jogászi tudás oktatását találja tipikusnak és a modernizációt elősegítő új technológiák oktatását atipikusnak” (Gyekiczky, 2018, p4).

Orbán Miklós (2017) is kiemelte: „A jogász nem fog jobban programozni, mint a programozó, és nem is kell, de hogy érteni kell ezt a világot, a rendszereket, az biztos.”

Susskind (2010) is arra figyelmeztet, hogy az idejétmúlt analóg tudással rendelkező jogászok kora véget ért, és minden jogász, aki nem képes a fent is tárgyalt alapvető informatikai készségeket elsajátítani és mindennapi gyakorlatát digitalizálni, egyre komolyabb egzisztenciális veszélybe kerül.

Érdemes utalni itt Hararinak (2018) az információs forradalom kapcsán általánosan megfogalmazott intelmére is: „…bölcs lenne minden dollár és perc mellé, amelyet a mesterséges intelligencia fejlesztésébe fektetünk, befektetni egyet-egyet a [technológia alkalmazásához elengedhetetlen] emberi tudatosság fejlesztésébe is.” (p71)

A digitális munkakörnyezet, az internet és a hálózatok gyors fejlődése az informatikai kompetenciákat egyre jobban maga mögött hagyja, ezért a felzárkózás egyre sürgetőbb probléma (Marinov 2019).

A digitális forradalom várható újabb hullámai (például az AI-alapú jogi szoftverek elterjedése) elkerülhetetlenül maguk után vonják majd a jogászi munkához kiemelt fontosságú készségek közötti rangsor (az eddigi status quo) további átalakulását. Az informatikai munkaeszközök készségszintű használata, az alapszintű programozási és szoftverkezelési ismeretek (telepítés, beállítás, fájlformátumok átalakítása, alkalmi hibaelhárítás) és az AI-alapú szoftverek outputjainak (szövegtervezetek, javaslatok, riportok) értelmezése és értékelése mint jogászi készségek egyre fontosabbá fognak válni. Ezzel szemben az adminisztrációs rutin, a klasszikus keresési módszerek és a lexikális tudás (jogforrások és bírósági határozatok tartalmára emlékezés) várhatóan leértékelődik majd, hiszen ezeken a területeken sokkal hatékonyabbak lesznek az irodai és jogi szoftverek.

2.5 A jogászi munkavégzés digitalizációjának trendjei Összefoglalva a jogászi munka digitalizációjának trendjeit, az alábbiak állapíthatók meg: (i)Nagy mennyiségű munkaidő szabadult fel az adminisztratív és szövegszerkesztési feladatok digitalizálásának és automatizálásának köszönhetően, amelyet más feladatok elvégzésére fordíthatnak a jogászok. (ii)A jogforrásokhoz való hozzáférés az elektronikus jogi adatbázisok által lényegesen felgyorsult. Ma már bárki néhány perc alatt hozzáférhet a hatályos joganyagok szövegéhez. (iii) A jogforrások keresése sokat gyorsult, azonban hatékonysága még mindig nem elégséges. Az automatizálás következtében felszabadult munkaidő jelentős részét felemésztik a „feneketlen kút” típusú, nem hatékony keresések, feladatok. (iv) Egyre több időt fordítanak a jogászok új metainformatikai feladatokra: főleg az életüket egyszerre könnyítő és nehezítő számítógépes programok – többnyire a felhasználó által okozott – hibáinak elhárítására, beállításainak kezelésére. (v)Egyre feltűnőbbé válik az informatikai ismeretek jelentősége a jogászi munkavégzés során is. A haladó számítógép-felhasználók jelenléte a szakmában előfeltétele a digitalizáció következő hullámainak való megfelelésnek.

3. A digitalizációt befolyásoló tényezők a jogalkalmazásban A digitalizáció jelensége valójában tömeges innovációs kísérletek összhatásából keletkezik. Egy új digitális munkaeszköz bevezetésének folyamata mikroszinten egy klasszikus értelemben vett innovációs folyamatként írható le, amelynek sikerességét a szakirodalom által jól ismert tényezők befolyásolják.

3.1 Az innovációs folyamat jellemzői A közgazdaságtani értelemben vett innovációs folyamat három klasszikus schumpeteri szakasza a (i) feltalálás, az (ii) innováció és a (iii) diffúzió (az új technológia beágyazódása a mindennapi tevékenységekbe) (Bartha–Gubik, 2019). E fejezetben a második lépésre koncentrálva mutatom be az innovációs folyamat legfontosabb erőhatásait, amelyek tömören: (i) a befolyásos személyek döntései, (ii)a stratégiai szemlélet (az újítás tudatossága), (iii) az újítással kapcsolatos belső és külső kommunikáció hatékonysága, (iv) a kezdeti erőforrásigény és a megtérülési ráta, (v)az újítás kardinális vagy marginális jellege, (vi) a technológiai és terminológiai sztenderdizáció mértéke, (vii) a technológia korlátai (hatékonysági mutatók), (viii) az újítás által érintett személyek technológiai felkészültsége, valamint (ix) a társadalmi és jogi környezet.

A radikálisnak tekinthető innovációs projektek többsége nem sikeres. Meglepő adat, hogy Bartha és Gubik (2019) az innovációs kudarc esélyét általánosságban az üzleti életben közel 96 százalékra becsülik. Ezért ők nem is számítanak a Harari (2018) által prognosztizált radikális társadalmi változásokra (technológiai bomlás), mivel azokhoz radikális innovációk tömeges és együttes elterjedésére lenne szükség.

A szakirodalom a fent ismertetett erők közül általában „a külső tényezőkre, illetve az üzleti modell (vállalatimenedzsment-módszerek) változásának hatásaira fókuszál” (Lee et al., 2019, p2). Legalább ugyanolyan – ha nem nagyobb – szerepe van azonban a belső tényezőknek (különösen a kommunikációs csatornák hálózatának) az innovációs folyamat sikerében.

Az alábbiakban az öt legfontosabb tényezőt részletezem.

3.2 Befolyásos személyek döntései 3.2.1 Vezetők Az innovációt akadályozza a kockázatkerülő, biztonságra és stabilitásra törekvő cégvezetés vagy befektetői kör, valamint az új technológiával szemben túl szigorúan meghatározott, merev elvárások (Bartha–Gubik, 2019). Az innovációs folyamat nyilvánvalóan el sem indulhat vezetői döntés – vagy egyes esetekben a befektetők jóváhagyása – nélkül. Kiemelt jelentősége van ezért annak, hogy a vezetők széleskörűen tájékozódjanak a látókörükbe került tech-

Francis Poulenc A KÁRMELITÁK

(DIALOGUES DES CARMÉLITES)

Seregi László / Aram Iljics Hacsaturjan SPARTACUS

Venekei Marianna / Igor Stravinsky TŰZMADARAK

Claude Debussy PELLÉAS ÉS MÉLISANDE

Umberto Giordano ANDREA CHÉNIER

Gioachino Rossini – Wolfgang Amadeus Mozart – Darius Milhaud FIGARO3

nológiák felhasználási lehetőségeiről, korlátairól és hatékonysági mutatóiról.

A kockázatvállalást a piaci versenyre hivatkozva gyakran emlegetik természetes faktornak az üzleti életben, de szinte mindig az üzletkötés és más üzleti tevékenységébe való befektetés kontextusában. A saját, megszokott tevékenységének átalakítása terén a tapasztalatok szerint a többség sokkal visszafogottabban jár el. A „járt utat járatlanért el ne hagyj” típusú gondolkodás a vezetői döntésekben is sok helyen tetten érhető. Különösen igaz ez a jogászi szakmára. Az államigazgatásban és a bíróságokon is megfigyelték, hogy kiemelt jelentősége van az innovációk sikerénél az egyéni vezetésnek és az innovációs kísérlet időzítésének (Martin, 2010).

3.2.2 Újítók Igazolt tudományos összefüggés, hogy egyes – hétköznapi, nem feltétlenül vezető beosztású – személyeknek is fontos szerepük lehet az új technológiák terjedésében. Barabási Albert-László (2013, p144) őket hívja újítóknak, amikor rávilágít, hogy a hálózattudományi eszközökkel feltérképezett innovációterjedés általában haranggörbét ír le. Ennek első, legkezdetibb fázisában játszanak kulcsszerepet a vállalkozó kedvű és az új technológiák iránt elkötelezett újítók. Lehetnek vezetők, hírességek, de hétköznapi, lelkes felhasználók is. Bárki lehet újító, ha az átlagosnál magasabb érdeklődése a technológiai újítások iránt a gyors reakcióban és a kipróbálást követő minél szélesebb körű véleménynyilvánításban is manifesztálódik.

Az újítók első bevezetési kísérleteinek eredményei erősen befolyásolják, hogy az innováció terjedése megindul-e egy ágazatban. Ha az új technológia „átmegy az újítók kritikus tesztjén [… akkor] a korai befogadók szert tesznek rá” (Barabási Albert-László, 2013, p144), és ezzel megindulhat a tömeges terjedés folyamata.

A jogászok közössége a nagyobb piacokhoz képest kis létszámú, és tagjai egymással folyamatos kapcsolatban vannak. Valószínű tehát, hogy a fenti jelenség a jogalkalmazásban is hasonló tulajdonságokkal bír. Durva becslésekkel ez például a jelenleg körülbelül nyolcezer1 kamarai tagot nyilvántartó Budapesti Ügyvédi Kamara esetében azt jelenti, hogy ha haranggörbeszerű eloszlást feltételezve vizsgáljuk az újító, korai befogadó és késői befogadó kamarai tagok valószínűsíthető létszámát, akkor körülbelül négyszáz főre becsülhető az innováció lendületnyeréséhez várhatóan szükséges újítók minimális száma a budapesti ügyvédség körében. Röviden egy ágazati innováció sikeres elterjedéséhez körülbelül legalább négyszáz budapesti ügyvédnek kell az új technológiát a forgalomba hozatalt követő rövid időn belül bevezetnie az irodájában. (A taglétszám a Budapesti Ügyvédi Kamara honlapján szereplő adaton alapul: http://www.bpugyvedikamara. hu/kamarank/bemutatkozunk/. Hozzáférés dátuma: 2020. 10. 09.)

3.3 A kezdeti erőforrásigény és a megtérülési ráta A ráfordítás-megtérülés mutatói minden újítás esetén ügydöntő fontosságúak. Luo–Meng–Cai (2018) rámutattak, hogy az intelligens rendszerek bevezetése általában jelentős összegű kezdeti befektetést igényel, ezért befektetők és vezetők számára komoly döntés egy AI-alapú technológia bevezetése. Megfigyeléseik szerint a nagy költségigényhez társuló alacsony megtérülési ráta miatt a vállalkozások többsége a stratégiai átalakítások és innovációk helyett ezért inkább a rövid távú nyereséget ígérő megoldásokba fekteti a pénzét.

Az innováció lehetőségének mérlegelésekor kellő hangsúlyt kell adni annak a szempontnak, hogy az informatikára fordított erőforrásoknak – még ha hosszú távon is – szinte mindig pozitív hatásuk van az üzleti teljesítőképességre, mert „az informatika értékteremtő innovációs tényező” (Vajna, 2018, p17–24).

3.4 Az újítás kardinális vagy marginális jellege Lee et al. (2019, p10) arra hívják fel a figyelmet, hogy „az innováció annál sikeresebb, minél inkább a cég fő tevékenységét érinti az újítás”. A marginális, lényegtelen tevékenységek terén bevezetett innovációk ritkán hoznak látványos hatékonyságnövekedést. Az innovációtól leginkább akkor várható siker, ha annak a tevékenységnek a fejlesztését célozza, amely a vállalkozás legmeghatározóbb, a bevétel legnagyobb részét termelő tevékenysége. Lee

et al. (2019) ennek kapcsán arra a következtetésre jutnak, hogy elsősorban a fő tevékenység fejlesztésére kell összpontosítani az innovációs befektetések során, mert ettől várható a tényleges teljesítménynövekedés. A fő tevékenység hatékonyságának növelése pedig lehetővé teszi a tevékenység bővítését.

A fentiek tükrében valószínűleg tévút – de legalábbis nem a leghatékonyabb út –, ha kizárólag új technológiák és azokhoz igazított új digitalizált funkciók bevezetésében nyilvánul meg az innovációs törekvés. Ez ugyanis nem a már meglévő tevékenység digitalizációját, hanem a változatlanul hagyott fő tevékenység végzését hátráltató új feladatok létrehozását jelenti csupán. Ez a gyakorlatban általában valamilyen szükségtelen, de hightech termékként reklámozott technológia hirtelen ötlettől vezérelt megvásárlását jelenti (például egy újabb chatprogram telepítését az iroda számítógépeire a már létező három másik kommunikációs csatorna mellé).

3.5 Az újítás által érintett személyek technológiai felkészültsége Korábban – pont a jogalkalmazás digitalizáltságának mérlege kapcsán – már részletezett további feltétele a sikeres innovációnak, hogy többségbe kerüljenek az informatikai munkaeszközöket komfortosan használó szakemberek az innováció által érintett területeken.

Az újabb digitális, illetve AI-alapú jogi informatikai megoldások bevezetésének is nyilvánvaló előfeltétele, hogy az azokat használó jogászság is alkalmazkodjon a digitalizált munkakörnyezethez.

3.6 A társadalmi és jogi környezet A fentiekhez hasonlóan fontos tényező még az új technológiák társadalmi elfogadottsága, a társadalmi igények, a jogszabályi környezet és a munkaerőpiaci kereslet-kínálat viszonya (Makó–Illéssy–Borbély, 2018).

A 2020-as év gazdasági és társadalmi folyamatait globálisan meghatározó Covid-19-világjárvány kézzel fogható befolyással volt a jogászi munkavégzés területén zajló digitalizációra is. A távmunka általánossá válásával a jogászok és ügyfeleik többsége arra kényszerült, hogy fokozott gyakorisággal, rendszeresen használjon digitális információközlési formákat. A videokonferencia-szolgáltatások, online projekt menedzsment szoftverek, felhőalapú tárhelyek és általában véve a más személyekkel való információmegosztást lehetővé tevő alkalmazások iránti igény megsokszorozódott. Az elektronikus iratok és aláírások száma létrehozásának üteme jelentősen növekedett. Ehhez az új digitális munkakörnyezethez pedig az év során a jogászok többsége alkalmazkodott, sőt egyenesen megszokottá vált. Például a Thomson Reuters (2020) kutatási eredményei alapján a 2020-as év során otthoni munkára váltó Amerikai Egyesült Államok-beli jogászok között 77 százalék azok aránya, akik a világjárvány lecsengését követően is legalább heti két munkanapot otthoni munkával szeretnének tölteni.

A társadalmi elfogadottság mértékét az egyes innovációk kapcsán bonyolultabb szociológiai és pszichológiai folyamatok határozzák meg, mint a szakmabeliek közötti korkülönbségek. Az információs forradalom eredményeinek vegyes a megítélése. Az adatvédelmi incidensek gyakorisága és a kiberbűnözés erősödő tendenciái rombolják az információs forradalmat korábban körbelengő optimizmust. Míg a társadalom egy része határozott hangot ad az új technológiákkal szemben felmerülő aggályainak, addig a jogrendszer mintha még csak most hallaná meg az egy évtizeddel ezelőtti ügyek miatti társadalmi elégedetlenség hangjait.

A jogalkotás folyamatosan le van maradva a technológia gyors fejlődéséhez képest. A mesterséges intelligenciával ellátott eszközök gyártóinak jogi felelőssége például napjainkban is megoldatlan szabályozási probléma. Márpedig az innovációk és különösen az AI-alapú technológiák terjedését az is lassítja, hogy a jogi szabályozás elégtelensége bizonytalanságot teremt mind a szoftverfejlesztők, mind ügyfeleik számára. Amíg nem egyértelmű, hogy az AI alkalmazása kapcsán felmerülő hibáért, illetve kárért ki lesz felelősségre vonható, addig sem az IT szektor nem fog iparkodni, hogy a felhasználók számára AI-alapú megoldásokat fejlesszen, sem a felhasználók nem vállalkoznak majd tömegesen újításokra. Pepito, Vasquez & Locsin (2019) rávilágítanak, hogy az AI-alapú megoldások (például robotok) jellemzően olyan összetett termékek, amelyek esetében kifejezett kihívást jelent a

kártérítési felelősség kötelezettjeinek elhatárolása a sok érintett fél (gyártók, fejlesztők, karbantartók és felhasználók) miatt (Pepito–Vasquez–Locsin (2019).

4. Záró gondolatok A jogászi munka digitalizációja más ágazatokhoz képest lassú folyamat. A jogi munka digitalizáltsága egyelőre nem érte el azt a szintet, amely lehetővé tenné az AI-, a big data- vagy felhőalapú innovációk robbanásszerű elterjedését. Az új digitális megoldások bevezetésének feltételei viszont részben fennállnak, a folyamatot akadályozó tényezők tudatos kezelésével hazánkban is előremozdítható lenne a jogi digitalizáció.

Többek között fontos tényezője lehet a magyarországi jogi digitalizációnak a magyar jogászság felzárkóztatása a digitális munkakörnyezethez. A világjárvány hatására sokan ismerték meg alaposabban a digitális kommunikáció alternatív eszközeit, azonban a jogászi munkavégzés elemi feladatait (szövegszerkesztés, dokumentumelemzés, keresés) lényegében nem érintette a járvány miatti digitalizációs kényszer. A jogásztársadalmon, rajtunk áll, hogy ezeken a területeken is felzárkózzunk az élvonalhoz.

Meggyőződésem, hogy mind a nemzetközi, mind a magyar jogászok közössége a digitalizációs forradalom újabb hullámának küszöbére érkezett, és a következő évtizedben lehetőségek sokasága adódik majd az átfogó digitális átalakulásra, amelyben fontos szerepe lesz a mesterségesintelligencia-alapú megoldásoknak is. 

* A Magyar Ügyvédi Kamara Jogtanácsosi Tagozata 2020-ban pályázatot írt ki pályakezdő jogtanácsosok számára a következő témakörben: A rugalmas munkavégzés és digitalizációs megoldások. Jelen tanulmány a pályázat egyik díjazottja.

Irodalomjegyzék

1 BARABÁSI AlbertLászló: Behálózva. Helikon

Kiadó. 2013. 2 BARTHA Zoltán – S. GUBIK Andrea: Fékek és ösztönzők a radikális újításokban. Magyar

Tudomány, 2019/10 (online). Forrás: https:// mersz.hu/hivatkozas/matud_f30145#matud_ f30145 (Hozzáférés időpontja: 2020. 08. 07.) 3 DR. BUSCH Balázs: A technikai fejlődés nyújtotta lehetőségek az új büntetőeljárási kódexben. Fontes Iuris – az Igazságügyi

Minisztérium szakmai folyóirata. 2017, 3. évfolyam 4. szám, 17–22. o. 4 DONAHUE, L.: A Primer on Using Artificial

Intelligence in the Legal Profession. Harvard Journal of Law & Technology (2018, online). Forrás: https://jolt.law.harvard.edu/ digest/a-primer-on-using-artificial-intelligence-in-the-legal- profession (Hozzáférés időpontja: 2020. 09. 06.) 5 FRIEDMAN, T.L.: The World is flat – A brief history of the Twenty-first century. Farrar, Straus and Giroux. 2006. 6 DR. GYEKICZKY Tamás: Jogrendszer és jogászok a digitális társadalomban. Eljárásjogi

Szemle. 2018, III. évfolyam 2. szám, 1–4. o.

HVGORAC. 7 HARARI, Y.N.: 21 lecke a 21. századra. Central

Kiadói Csoport. 2018. 8 HEPKE Tímea: Kék Notesz – a digitális kultúra

Magyarországon még mindig kisebbségi kultúra. InnoVal – Az értékteremtők lapja. CHIC

Középmagyarországi Innovációs Központ. 2007. évfolyam 5. szám, 31. o. 9 HOODA, N. – BAWA, S. – RANA, P.S.: Fraudulent Firm Classification: A Case Study of an

External Audit. Applied Artificial Intelligence. 2018. VOL. 32, NO. 1, 48–64. o. 10 HUANG, Z.W.: Discussion on the Development of Artificial Intelligence in Taxation. American

Journal of Industrial and Business Management. 2018, 8, 1817–1824. o. 11 IAFRATE, F.: Artificial Intelligence and Big Data:

The Birth of a New Intelligence. John Wiley &

Sons Inc. 2018. 12 LEE, J. – SUH, T. – ROY, D. – BAUCUS, M.:

Emerging Technology and Business Model

Innovation: The Case of Artificial Intelligence. Journal of Open Innovation: Technology,

Market, and Complexity. (2019, online) Forrás: https://www.mdpi.com/2199 8531/5/3/44 (Hozzáférés időpontja: 2020. 09. 21.) 13 LUO, J.X. – MENG, Q.J. – CAI, Y.: Analysis of the Impact of Artificial Intelligence Application on the Development of Accounting Industry.

Open Journal of Business and Management. 2018, 6., 850–856. o. (Online) Forrás: http:// www.scirp.org/journal/paperinformation. aspx?paperid=87045 (Hozzáférés időpontja: 2020. 09. 25.] 14 MAHARG, P.: Convergence and fragmentation: legal research, legal informatics and legal education. in European Journal of Law and

Technology, Vol 5, No 3, 2014 (Online) Forrás: http://ejlt.org/article/view/372/493 (Hozzáférés időpontja: 2020. 08. 02.) 15 MAKÓ Csaba – ILLÉSSY Miklós – BORBÉLY

András: A digitalizáció és a munkavégzési formák. Magyar Tudomány, 2018/1. (Online)

Forrás: https://mersz.hu/hivatkozas/matud_112#matud_112 (Hozzáférés időpontja: 2020. 08. 05.) 16 MARINOV, R.: New Intelligent Technologies – Interactivity and Information Issues.

Advances in Journalism and Communication, 2019, 7, 94–108 (Online) Forrás: http:// www.scirp.org/journal/paperinformation. aspx?paperid=94854 (Hozzáférés időpontja: 2020. 10. 01.) 17 MARTIN, P.W.: How structural features of the

U.S. judicial system have affected the takeup of digital technology by courts. European

Journal of Law and Technology, 2010, Vol. 1,

Issue 1, 2010 (Online) Forrás: http://ejlt.org/ article/view/16/18 (Hozzáférés időpontja: 2020. 08. 07.) 18 MENG, T.L. – KHUSHI, M.: Reinforcement Learning in Financial Markets DATA. Open Access

Journal, 2019, 4, 110, 1–17 (Online) Forrás: https://www.mdpi.com/2306 5729/4/3/110 (Hozzáférés: 2020. 07. 11.) 19 MOWBRAY, A. – CHUNG, P. – GREENLEAF,

G.: A free access, automated law citator with international scope: the LawCite project, in

European Journal of Law and Technology, Vol 7, No 3, 2016 (Online) Forrás: http://ejlt.org/ article/view/496/691 (Hozzáférés időpontja: 2020. 10. 02.) 20 NAGY Ida: Technika, technológia, ismeretgyarapítás. Fogyasztók és fogyasztóvédők lapja, 2011, 13. évfolyam 5–6. (129–130.) szám, 10. o. 21 NYANDWI, E. – KOEVA, M. – KOHLI, D. – BEN

NETT, R.: Comparing Human Versus Machine-Driven Cadastral Boundary Feature Extraction. Remote Sensing – Open Access Journal, 2019, 11, 1662 (Online) Forrás: https://www. mdpi.com/20724292/11/14/1662 (Hozzáférés időpontja: 2020. 09. 25.) 22 DR. ORBÁN Miklós: A robotika a mi gőzgépünk – interjú Orbán Miklós ügyvéddel a jogászság és saját jövőjéről (2. rész). Az interjút készítette

Gönczi Gergely. (2017, online) Forrás: https:// arsboni.hu/arobotikaamigozgepunkinterjuorbanmiklosugyveddela jogaszsagessajatjovojerol/ (Hozzáférés: 2020. 07. 10.) 23 PACELLI, V. – AZZOLLINI, M.: An Artificial

Neural Network Approach for Credit Risk

Management. Journal of Intelligent Learning Systems and Applications, 2011, 3, 103–112. o. 24 PEPITO, J.A. – VASQUEZ, B.A. – Locsin, R.C.: Artificial Intelligence and Autonomous Machines:

Influences, Consequences, and Dilemmas in

Human Care. Health, 2019, 11, 932–949. o. 25 SCHWAB, K.: The Fourth Industrial Revolution. 2016, Crown Business. 26 SIMAI Mihály: A magyar jövőkutatás fél évszázada, a globális változások főbb irányai és a felzárkózás esélyei. Magyar Tudomány. 2019/10. (Online) Forrás: https://mersz.hu/ hivatkozas/matud_f30140#matud_f30140 (Hozzáférés időpontja: 2020. 08. 07.) 27 SUSSKIND, R.: Legal informatics – a personal appraisal of context and progress.

European Journal of Law and Technology,

Vol. 1, Issue 1, 2010 (Online) Forrás: http:// ejlt.org/article/view/18/7 (Hozzáférés időpontja: 2020. 08. 07.) 28 SZALAVETZ Andrea: Ipari fejlődés és munka a tudásalapú társadalomban. Magyar Tudomány, 2018/1. (Online) Forrás: https://mersz.hu/ hivatkozas/matud_111#matud_111 (Hozzáférés időpontja: 2020. 07. 11.) 29 Thomson Reuters US (2020) Covid19

Survey – ismertetve a 2020as Legal Geek

Conference „What’s trending now?” előadása keretében (2020. 10. 13.). 30 VAJNA Zoltán: Értékteremtő az IT, vagy csak költséget jelent? GIKOF Journal – A Gazdaságinformatikai Kutatási és Oktatási Fórum NJSZT

Szakmai Szervezet szakfolyóirata. 2018, 11. szám, 17–24. o.