Miként értelmezhetjük az ügyvédi bejegyzés kapcsán az

Miként értelmezhetjük az ügyvédi bejegyzés kapcsán az érdemtelenséget?

Az érdemtelenség fogalmával gyakorló jogászként elsősorban az öröklési jogban, valamint a tartásra való érdemtelenség kapcsán találkozhatunk. Az érdemtelenség fogalmát ezekben az esetekben maga a jogalkotó segít meghatározni: ilyen a Ptk. 4:30. §, 4:87. §, 4:194. § a tartásra való érdemtelenség vonatkozásában, továbbá a Ptk.: 7:6. § az öröklésre érdemtelenség kapcsán. Az érdemtelenség fogalmával azonban a szakmai szabályaink között, így az Üttv. ügyvédi tevékenységet kizáró rendelkezéseiben is találkozhatunk. Ez nem egy esetben okozhat fejtörést a kérdést vizsgáló kamarai szerveknek. Miként értelmezhetjük tehát az ügyvédi kamarai felvételi eljárás kapcsán az érdemtelenséget?

Dr. Becker Tibor, a Komárom-Esztergom Megyei Ügyvédi Kamara elnöke

Az érdemtelenség meghatározása Az Üttv. 22. § (1) bekezdése meghatározza, hogy ki nem jogosult az ügyvédi tevékenység folytatására, a–g) pontokban felsorolva a kizáró körülményeket. Ebben a felsorolásban az a–e) és g) pont mindegyike objektív megítélésű, míg a témánk szempontjából lényeges f) pont megítélése szubjektív, így mérlegelést igényel. Ennél a pontnál ugyanis az ügyvédi tevékenységet folytató, vagy folytatni kívánó személy kapcsán azt kell mérlegelnie a kamarai szerveknek (ez egyébként jellemzően tagfelvételi ügyben történik elsőfokon a területi kamara elnöksége, másodfokon pedig a Magyar Ügyvédi Kamara elnöksége részéről), hogy a kérelmező „az életmódja vagy magatartása miatt az ügyvédi tevékenység gyakorlásához szükséges közbizalomra érdemtelen”-e vagy sem.

Hogyan határozhatjuk meg az érdemtelenség általános fogalmát, amit akár jogalkotói akaratként és „a törvény szellemeként” fel tudunk használni az Üttv. érdemtelenség fogalmának értelmezésekor is?

Az egyéb jogszabályokban is meghatározott érdemtelenség fogalom lényege, hogy érdemtelennek minősül az a személy, aki súlyosan kifogásolható magatartása, életvitele miatt nem méltó valamely előnyre (tartásra, öröklésre, stb.), így az Üttv. esetében: ügyvédi tevékenység gyakorlására.

Mi is az a közbizalom? Az Üttv. 22. § (1) bekezdés f) pontja azonban az érdemtelenség fogalmát pontosítja azzal, hogy azt „közbizalomra való érdemtelenségként” határozza meg.

A következő logikus kérdés tehát: mi is az a közbizalom?

A Btk. XXXIII. fejezete tartalmazza a közbizalom elleni bűncselekmények törvényi tényállásait. A közbizalom, mint e normák által védendő érték fogalmát a bűntetőjogban általában akként határozzák meg, hogy az a társadalmi élet résztvevői – természetes és jogi személyek, egyéb szervezetek – egymás közötti zavartalan bizalma.1 Ez a bizalom lényegét tekintve egy általános társadalomi megegyezés eredménye, amelynek alapja az ügyvéd és az ügyfél kölcsönös bizalmi kapcsolata, és amely nélkül az ügyvédi tevékenység elképzelhetetlen lenne. Nem vitás, hogy az ügyvédi tevékenység döntő része feltételezi a bizalmat: az ügyfél megosztja ügyvédjével „titkait”, amelyeket az ügyvéd titokként kezel; az ügyfél átadja letéti vagy bizalmi vagyonkezelésre egyes vagyonelemeit az ügyvéd részére, és általában: legtöbb eset-

ben élete legfontosabb döntéseiben az ügyfél támaszkodik ügyvédjére.

Bizalmi viszony ugyanis csak akkor létezhet, ha az ügyvéd becsülete, tisztessége és fedhetetlensége megkérdőjelezhetetlen. Ezen hagyományos erények az ügyvéd szakmai kötelességei.2

Vizsgálat és mérlegelés Mikor lehet és kell kijelenteni tehát, hogy az ügyvédi tevékenység gyakorlója nem méltó a közbizalomra?

Nagyon fontos kérdés ez, hiszen az ügyvédi kamarák hatósági jogkörben eljárva döntenek a tagfelvételi kérelmekről, és ezen döntések kapcsán vizsgálniuk kell az Üttv. 22. § (1) bekezdésében írt kizáró okokat, és ennek kapcsán mérlegelniük szükséges a közbizalomra való érdemtelenség esetleges fennállását is.

Kettős kamarai feladat – egy iránymutató bírósági döntés Mikor utasítható el a tagfelvételi kérelem az Üttv. 22. § (1) bekezdés f) pontjára való hivatkozással? Ehhez vizsgáljuk meg az Üttv. 22. § (1) bekezdés f) pontjának gyakorlatát, kiterjedve természetesen az ügyvédi tevékenységre vonatkozó, korábban hatályos szabályok ezzel megelőző rendelkezéseihez (Ütv.3 13. § (4) bek. f) pontja) kapcsolódó gyakorlatra is.

Nyilván több esetben a kamarai elutasító döntés ellen az érintett kérelmező bírósági jogorvoslattal is élt, így némi bírói gyakorlata is van ennek a kérdéskörnek. A BH2005. 12.445. szám alatt közzétett eseti döntés az indokolásban kiemeli, hogy a jogszabály rendelkezése a kamarai felvételért folyamodó kérelmének elbírálásához mérlegelési jogosultságot ad az ügyvédi kamara számára, biztosítja, hogy a kamara mérlegeléssel határozzon az ügyvédi hivatás gyakorlásához szükséges közbizalomra 22. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott, bűncselekmény elkövetésével kapcsolatos kizáró ok megállapítására nem adott volna alapot. A területi kamara elnöksége a tagfelvételi kérelmet azonban az f) pont alapján, közbizalomra érdemtelenség miatt elutasította, melyet a MÜK elnöksége – fellebbezés folytán – hatályában fenntartott, majd végül a bírósági felülvizsgálatra irányuló kereseti kérelmet a bíróság is – végső fórumként felülvizsgálati kérelem alapján a Legfelsőbb Bíróság – jogerősen elutasított. A döntés indokolásból szükséges kiemelni, hogy a döntés szerint az f) pontban meghatározott magatartás nyilván más megítélés alá esik, mint a c) pontban írt – bűncselekményre vonatkozó – feltétel: az f) pont szerinti magatartás megvalósítható a c) pont alá nem tartozó bűncselekmény elkövetésével, de akár bűncselekmény elkövetése nélkül is.

A kamarai mérlegelés korlátai – egy másik iránymutató bírósági döntés Szintén fontos kereteket határoz meg a kamarai hatóság mérlegelési jogkörére nézve a már a Kúria által meghozott Kf. 37.012/2019/4. számú precedensképes határozat. Ez az eset abban tér el az előbb bemutatott eseti döntés alapját képező ügytől, hogy az itt eljáró kamarai szervek a tagfelvételi kérelmet benyújtó kérelmező vonatkozásában olyan, általa korábban elkövetett bűncselekmény

A közbizalomra való érdemtelenség esetén a kamarai felvételt meg kell tagadni; tartózkodni kell a mérlegelési jogosultság visszaélésszerű vagy méltánytalan gyakorlásától.

való érdemtelenségről. Rögzíti a döntés egyben azt is, hogy a jogszabály azonban a mérlegelés szempontjait nem határozza meg, ennek kialakítása a jogszabályi keretek között a kamarai szervek feladata.

A döntés indokolása kifejti továbbá, hogy a közbizalomra érdemtelenség kapcsán a kamara feladata kettős: egyrészt végre kell hajtania a jogszabály rendelkezését, azaz a közbizalomra való érdemtelenség fennállása esetén a kamarai felvételt meg kell tagadnia, másrészt azonban tartózkodnia kell a mérlegelési jogosultság visszaélésszerű vagy méltánytalan gyakorlásától.

A tényállás szerint egyébként a kérelmező a konkrét ügyben olyan bűncselekményt követett el vezető köztisztviselőként, amely az akkor hatályos Ütv.-nek a jelenlegi Üttv. jellegével és tárgyi súlyával indokolták a kérelem elutasítását, amely bűncselekmény elkövetése miatt őt végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztésre, és – meghatározott időre – az ügyvédi hivatás gyakorlásától való eltiltására ítélték, és melynek kapcsán a kérelmező a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól egyébként már mentesítést nyert.

A Kúria a precedensképes határozatával rámutatott, hogy a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alóli mentesítés beálltát követően a mentesített személyt e körben büntetlen előéletűnek kell tekinteni, és nem tartozik számot adni olyan elítélésről, amelyre nézve mentesítésben részesült. A Kúria az Alkotmánybíróság mentesítéshez fűződő gyakorlatára4 is hivatkozással megállapította, hogy a perbeli ügyben a kamarai hatóságok sommás, mechanikus indokolásából az következik, hogy a kérelmezőt további körülmények értékelése nélkül a múltja végig kíséri, és őt a mentesítéstől függetlenül tartósan megbélyegezi anélkül, hogy a hatóság olyan tényre, körülményre hivatkozott volna, amely miatt az a mentesülés ellenére is releváns lenne. Erre tekintettel a Kúria azt állapította meg, hogy a kamarai szervek nem megfelelően alkalmazták az f) pont vonatkozásában a közbizalomra való érdemtelenség mérlegelésének lehetőségét.

Kamarai dilemma Mi következik tehát a fentiekből, és mi a kamarai hatósági szervek dilemmája bizonyos tagfelvételi kérelmek elbírálásakor?

Amennyiben az ügyvédi tevékenység gyakorlója bűncselekményt követ el, az önmagában alkalmas lehet az illető kapcsán a közbizalom megingására. A jogalkotó azonban a bűncselekmény elkövetését önmagában nem, csak bizonyos feltételekkel – az Üttv. 22. § c) pontjának ca), cb, cc) alpontja szerint - tekinti úgy, hogy az kizárja az ügyvédi tevékenység gyakorolhatóságát.

Ezen esetkörökön túl azonban egy c) pontban nem említett bűncselekmény elkövetése eredményezheti – körültekintően felderített tényállás és megfelelő indokolás mellett – az Üttv. 22. § (1) bekezdés f) pontja szerinti közbizalomra való érdemtelenség megállapítását és így a tagfelvételi kérelem ezen alapon történő elutasítását.

A fogas kérdés Mi legyen viszont azzal a volt kollégával, akit több rendbeli sikkasztás miatt marasztaltak el büntetőügyben, zártak ki a kamarából és a bűncselekményhez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alóli mentesülést követően benyújtja a felvételi kérelmét a területi kamara elnökségéhez?

A fent részletezett bírósági döntések óvatosságra intik a területi kamarai elnökségek tagjait még abban az esetben is, ha egyébként egy ilyen kérdésben zsigerből egyhangúan döntenének a kérelem elutasításáról. Megfontolandók ugyanis a fent hivatkozott bírósági döntésekben rögzített keretek, különösen a Kúria precedensképes határozatának indokolása, amely szerint a mérlegelés szempontjainak kialakítása a kérelmet elbíráló szerv

(azaz a területi ügyvédi kamara elnökségének, illetve másodfokon eljáró MÜK elnökségének) a feladata.

Az elbírálás szempontjai Próbáljuk meg a közbizalomra érdemtelenség elbírálásának szempontjait összegyűjteni. 1. Az f) pont szerinti érdemtelenség mérlegelése kapcsán feltétlenül tartózkodni kell a mérlegelés visszaélésszerű és méltánytalan gyakorlásától. Sosem lehet sematikusan és általánosan fogalmazni az indokolásban,

hogy a kérelmező milyen tevékenységet folytatott a bűncselekmény elkövetése és a kérelem benyújtása közötti időszakban: társadalmi kapcsolatai hogyan alakultak, viselkedése az ügyvédi közösség felé fennálló közbizalom szempontjából elfogadható-e? 5. Döntés előtt ajánlatos az Országos Ügyvédi Nyilvántartásban (OÜNY) vizsgálni a kérelmező adatait annak kiszűrése érdekében, hogy esetleg más területi kamaránál milyen előélete lehetett. Mindezzel

kiszűrhetők az olyan kérelmezők, akik az őt és magatartását, életmódját ismerő helyi területi kamara szerv helyett más területi kamaránál terjesztenének elő tagfelvételi kérelmet.

A területi kamaráknak milyen lehetőségeik vannak az adatbeszerzésre, adatgyűjtésre, és mit tehetnek, ha a kérelmező megtagadja a válaszadásokat.

mindig az esetek egyedi körülményeit vizsgálva szükséges a kérdésben megalapozott döntést hozni. Egy ilyen hátterű kérelem elutasítása kellően kényes kérdés ahhoz, hogy a területi kamara elnöksége ezzel alaposan foglalkozzon. 2. Nem állapítható meg a közbizalomra érdemtelenség fennállása csak és kizárólag a kérelmező által korábban elkövetett bűncselekmény miatt, amennyiben a kérelmező a bűncselekményhez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól már mentesítést nyert. Minden esetben szükséges tehát többlet tényállási elem, ez esetben a kérelem elutasításához. 3. Amennyiben a c) pontba be nem sorolt bűncselekmény elkövetése állapítható meg, úgy azt is vizsgálni szükséges, hogy az adott bűncselekmény elkövetésének tényén felül a bűncselekmény elkövetésének körülményeiben, módjában, annak hatásában kimutatható-e a közbizalomra való érdemtelenség következménye. 4. Amennyiben a kérelmező a korábban elkövetett bűncselekmény hátrányos jogkövetkezményei alól időközben mentesítést nyert, úgy a kérelem mikénti elbírálása szempontjából releváns lehet a bűncselekmény elkövetésétől a kérelem benyújtásáig terjedő időszakban tanúsított magatartása. Így különösen értékelendő ebben a körben: az elkövetett bűncselekménnyel okozott vagyoni hátrányokat megtérítette-e, károkat miként kompenzálta?

Így konkrétan: egy sikkasztás esetében az elsikkasztott letéti összeget visszafizette-e, egyéb károkat megtérítette-e?

Értékelendő körülmény lehet az is,

A bizonyítási eljárás A fenti vizsgálathoz azonban nélkülözhetetlen a kamarai hatósági ügyben eljáró kamarai szerv részéről bizonyítás lefolytatása. A tagfelvételi ügyek ugyanis kamarai hatósági ügyeknek minősülnek, amelyek esetében az Üttv. háttérjogszabálya az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (Ákr.).5 A döntés megalapozottsága érdekében különösen ajánlott a területi kamarai elnökségek mint hatóságok számára az Ákr. 62. §-a szerint a tényállás kellő tisztázása, és ennek körében a bizonyítékok beszerzése és azok méltányos és tisztességes mérlegelése is. Az Üttv. 175. § (1) bekezdés b) pontja szerint a kérelmező köteles igazolni a nyilvántartásba vétel egyéb feltételeinek a fennállását is. Az egyéb feltételek körében vizsgálandó álláspontom szerint a közbizalomra érdemesség (adott esetben érdemtelenség) fennállása is.

Fontos tehát hangsúlyozni, hogy javasolt a kamarai hatóság számára a közbizalomra való érdemtelenség vizsgálata körében kellő aktivitást tanúsítani, és különösen az elutasító döntését megfelelően indokolni.

Kérdésként vetődik fel egyebek között az is, hogy a területi kamarai elnökségeknek mint hatósági szerveknek milyen lehetőségeik vannak az adatbeszerzésre, adatgyűjtésre, és mit tehetnek akkor, ha a kérelmező megtagadja a válaszadásokat, az együttműködést például egy múltban elkövetett bűncselekményből származó kár megtérítésére irányulóan. Jelentheti-e ez már önmagában az illető kérelmező érdemtelenségét?

Fény az alagút végén Rengeteg kérdés jön felszínre az ilyen döntések meghozatala és megfelelő indokolása során, amelyre figyelemmel a Magyar Ügyvédi Kamara elnöksége is szükségesnek ítélte e problémakörrel foglalkozni.

A MÜK elnöksége 2021. január 18-án megtartott elnökségi ülésén napirendjére tűzte a közbizalomra való érdemtelenség kérdéskörét, és ennek kapcsán a területi kamarák döntéshozóinak szakmai támogatását. Az online formában zajlott ülésen elhangzott személyes hozzászólásokat és az ülést megelőző írásbeli anyagokat jelen cikk elkészítéséhez is felhasználtam.6

Mindazonáltal végül hangsúlyozni kívánom, hogy az itt leírtak – a kérdéskörben területi kamarai elnökként is tapasztalatokat szerzett, azokon sokban alapuló – személyes álláspontomat foglalják össze és nem a MÜK elnökségének álláspontját tartalmazzák egy olyan kérdésben, amely érzékenysége miatt is nyilvánvalóan széles kört érdekelhet az ügyvédi szakmai- és közéletben egyaránt. Tatabánya, 2021. március 29. 

Jegyzetek

1 Görgényi – Gula – Horváth – Jacsó –

Lévay – Sántha – Váradi: Magyar Büntetőjog Különös rész – Wolters Kluwer

Kiadó 2020 2 Európai Unió Ügyvédeinek Etikai Kódexe 2.2. pont 3 Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. tv. 4 8/2015. (IV.17.) AB határozat és a 144/2008. (IX.26.) AB határozat 5 Üttv. 170. § (1) bek. a), 171. § (2) bek. a), Üttv. 173. § 174. § 6 Külön köszönet e körben Dr. Bánáti

János Elnök Úrnak, továbbá – a hozzászólások sorrendjében Ifj. Dr. Végh

Tibornak, Dr. Horváth Istvánnak,

Dr. Török Ferencnek, Dr. Legeza Lászlónak, Dr. Bálint Szilviának, Dr. Fekete

Tamásnak, Dr. Halmos Tamásnak,

Dr. Kovács Kázmérnak, Dr. Baranyi

Bertoldnak, Dr. Gróf Krisztiánnak,

Dr. Holczer Ferencnek, Dr. Etter Ödönnek, és írásban közölt véleményéért

Dr. Bódis Pálnak és Dr. Havasi Dezsőnek.