Az ügyvédségnek is részesülnie kell az igazságszolgáltatás integritásvédelméből

Az Alkotmánybíróság a Kúria öttagú tanácsának alkotmánybírósági beadványára figyelemmel vizsgálta és 2020. december 15én hozott III/1116/2020. számú határozatával1 visszautasította azt a bírói kezdeményezést, amely az Ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény 20. § (5) bekezdésének Alaptörvényellenessége megállapítására és alkalmazásának kizárására irányult. Az ügy hátterének és a AB terjedelmes dokumentumának áttekintésére lapunk dr. Kovács Kázmért, a Magyar Ügyvédi Kamara Szakmai Bizottságának elnökét kérte meg. Az ő írását adjuk közre az alábbiakban.

Az Üttv. e rendelkezése azt mondja ki, hogy korábbi munkáltatójával szemben az ügyvédi tevékenység gyakorlója akkor folytathat ügyvédi tevékenységet, ha a munkavégzésre irányuló jogviszony legalább három éve megszűnt, és az ügy intézésében nem vett részt.

Figyelemmel arra, hogy a Kúria kezdeményezése a Pp. 70. § azon rendelkezését is érintette, miszerint az eljárás bármelyik szakaszában a képviseleti jogosultságot a bíróságnak vizsgálnia kell, ezért a határozat ezzel összefüggésben alkotmányos követelményként azt is megállapította, hogy a meghatalmazott képviseleti jogosultságának tartalmi vizsgálatának ki kell terjednie arra is, hogy az Üttv. 20. § (5) bekezdése alapján nem áll-e fenn akadálya a meghatalmazott eljárásának.

Az Alkotmánybíróság határozatának indoklása – utalva az Üttv. tárgyi rendelkezése indokaira – egyebek között megállapította, hogy „az ügyvállalási korlát alkalmazását továbbra is (a korábbi szabályozáshoz képest) érdemben változatlan feltételek mellett indokoltnak tartotta a jogalkotó, mivel a cél annak megelőzése, hogy az ügyvédi tevékenységet gyakorló a korábbi jogviszonya alapján megszerzett belső információkat ne használhassa fel a korábbi munkáltatóval ellenérdekű, későbbi ügyfele hasznára”.

Az alkotmánybírósági határozat indoklása egyetértően utal a Magyar Ügyvédi Kamara ez ügyben az Alkotmánybírósághoz intézett észrevételeiben foglaltakra is, miszerint nevezett ügyvállalási korlát az igazságszolgáltatás integritásának fenntartását szolgálja, amely egyaránt jelenti a külső és a belső befolyástól mentes, pártatlan és tárgyilagos eljárás biztosítását.

A határozat indoklásának 70. pontja szerint: „Az ügyvéd funkcionális függetlensége és az elvtelen képviselet tilalma – amelynek egyik esete az Üttv. 20. § (5) bekezdése szerinti ügyvállalási korlát jogintézménye – teremti meg az ügyvédi hivatással szembeni közbizalmat, amely szerves részét képezi az igazságszolgáltatás integritásvédelmére hivatott szabályozási rendszernek.” Az indoklás 75. pontja pedig rögzíti: „Az a tény, hogy az ügyvédek esetében érvényesülő ügyvállalási korlát nem a Pp.-ben, hanem az ügyvédekre vonatkozó státusztörvényben került külön szabályozásra, nem képezheti akadályát annak, hogy a bíróság ezen jogintézményt a perben érvényre juttassa.”

Az alábbi idézet szerint ad iránymutatást az Alkotmánybíróság a jogalkalmazók részére az egyes ügyekben fentiekre tekintettel követendő eljárásról: „Amennyiben a bíróság a képviseleti jogosultság tartalmi vizsgálata során azt észleli, hogy az jogszabályba, így az Üttv. 20. § (5) bekezdésébe ütközik, akkor nyilatkoztatnia szükséges az érintett feleket és az ügyvédet, szükség esetén fel kell hívnia a feleket arra is, hogy nyilatkozatukat okirattal igazolják. Ezt követően, amennyiben a nyilatkozatok és az okiratok alapján megállapítható az ügyvállalási korlát fennállása, a bíróság oly módon tudja biztosítani a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog érvényesülését, ha megfelelő határidő biztosításával hiánypótlásra hívja fel az ügyvállalási korláttal érintett ügyvéd által képviselt felet, hogy gondoskodjon új jogi képviselő meghatalmazásáról, vagy amenynyiben a jogi képviselet nem kötelező, a továbbiakban járjon el személyesen, illetőleg az eddig, a kizárt jogi képviselő által megtett perbeli cselekmények vonatkozásában is nyilatkozzon arról, hogy azokat magáénak ismeri-e el, ellenkező esetben ezen perbeli cselekmények megismétlése szükséges.

Ezen túlmenően az Alkotmánybíróság utal arra, hogy amennyiben az eljáró bíróság úgy látja, hogy az előtte folyó perben eljáró fél jogait/tevékenységét visszaélésszerűen gyakorolja, akkor egyrészt élhet a Pp. 166. §-a alapján a Pp. 18. § (2) bekezdése szerinti eset mintájára pénzbírságkiszabás lehetőségével, amennyiben úgy ítéli meg, hogy az egyik fél nyilvánvalóan alaptalanul kezdeményezte a másik fél jogi képviselőjének perből történő kizárását, másrészt súlyosabb esetekben felvetődhet a Büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 305. §- ában szabályozott hivatali visszaélés gyanúja, amely vonatkozásban a bíróságot feljelentési kötelezettség terheli a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 376. § (2) bekezdése alapján.”

Mint fentiekből kitűnik, az Alkotmánybíróság az ügyvédségnek az igazságszolgáltatásban betöltött szerepével indokolta meg az ügyvédi törvény vonatkozó rendelkezése alkalmazásának kizárását célzó, a Kúria kezdeményezését elutasító határozatát. 

Jegyzet

1 https://alkotmanybirosag.hu/uploads/2020/12/sz_iii_1116_2020.pdf