7 minute read

Állami bíróság helyett eseti választottbíráskodás Pp. helyett Mintaszabályzat

Van jobb! Állami bíróság helyett eseti választottbíráskodás, Pp. helyett Mintaszabályzat

Tudjuk: az új Pp. adottság, amivel kényszerűen együtt kell élnünk. A józan valóság ennyi és nem több választást enged: aki nem meri/akarja fölvállalni a rizikót, s nem akarja, hogy sorozatos frusztrációi és kisebb strokejai legyenek a polgári perek vitelekor, az adja föl ezt a területet és hagyja meg azoknak, akik elég bátrak, elég okosak és eléggé kötélidegzetűek ahhoz, hogy együtt tudjanak élni a hatályos perrendtartással és bírói gyakorlattal. De a rosszban lássuk meg a jót is! Az alábbiakban azt igyekszem bemutatni, hogyan tudjuk az új Pp. okozta kárainkat minimalizálni és előnyünkre fordítani annak negatív hatásait.

Advertisement

Dr. Szlávnits László ügyvéd, Budapest

Alapesetben az állami bíróságok privilégiuma a jogviták eldöntése, ez alól azonban az állam maga enged ritka kivételt. A vá-

lasztottbíráskodásról szóló 2017. évi

LX. törvény („Vbt.”) lehetővé teszi, hogy kereskedelmi jogviszonyokban felmerült jogvitáik eldöntését az érintettek állami bíróság helyett akár eseti, akár állandó választottbíróságra bízzák. A kulcsszó a definícióban a kereskedelmi, ám a törvény is tágan értelmezi a kereskedelmi jelzőt, így ez alatt minden kereskedelmi

vagy gazdasági, szerződéses vagy

szerződésen kívüli jogviszonyt érteni kell. Cikkem a kétféle választottbíróság-típus közül csak az eseti választottbíráskodással foglalkozik.

Mindannyian jól tudjuk, hogy a vá-

lasztottbírósági ítélet hatálya ugyanaz, mint a jogerős rendes bírósági íté-

leté, önkéntes teljesítés hiányában azt az állam végrehajtja. Ebből, egyebek mellett, az is következik, hogy a kereskedelmi-gazdasági életben minden további nélkül elkerülhető az új Pp. által nehezített pálya, nem vagyunk mindenképpen arra kárhoztatva, hogy megtanuljunk gúzsba kötve gátfutni. Ha tudatában vagyunk a törvényes lehetőségeinknek, ügyfeleink érdekeinek sokkal kevesebb idegeskedéssel, megaláztatással, gyorsabban – és nem utolsó sorban olcsóbban szerezhetünk érvényt.

Kedvező tapasztalatok A BÜK-nél már negyedszázados hagyománya van az eseti választottbíráskodásnak. Az ilyen eljárást kezdeményező, illetve azokban választottbíróként részt vett kartársaktól szerzett információim alapján a tapasztalatok nagyon kedvezőek. Olyan eszköz van a kezünkben, amellyel hatékonyan ugorhatjuk át a perrendtartás mesterségesen kreált ’per-elhárító’ szabályait.

Figyelem: a BÜK elnökségének ajánlása szerinti eseti választottbíráskodás mintaszabályzata teljes neve helyett itt, kifejezetten és kizárólag az egyszerűség kedvéért a „BÜK választottbíráskodás” kifejezést használom. Tudatosan vállalom az esetleges kritikát, mert szerintem fontosabb, hogy a kollégák jól értsék a jogintézmény lényegét, mintsem, hogy a terjengős és fölösleges, l’art pour l’art precizitásra törekedjek. A „BÜK-választottbíráskodás” csak a könnyebb érthetőség érdekében használt rövidítés és semmiképpen se hoz létre semmilyen intézményes kapcsolatot a BÜK és ennek elnöksége által elfogadott Mintaszabályzat szerinti választottbíróság között. A ’mi választottbíróságunkat’ tehát nem úgy kell elképzelnünk, amelynek a ’központja’ a BÜK székházában, az ’apparátusa’ pedig néhány erre kijelölt szobájában ülne. A BÜK-választottbíráskodást inkább valamiféle virtuális bíróságként kell elképzelni, legalábbis olyan értelemben, hogy ennek se központja, se épülete, se tárgyalóterme, se bírója nincs. Abban az értelemben azonban nagyon is valóságos, hogy amikor az egyes eljárások a Mintaszabályzat szerint lezajlanak, akkor valóságos ügyeken, valóságos választottbírók dolgoznak és valóságos ítéleteket hoznak, amelyeket az állam végre is hajt.

Pp. helyett Mintaszabályzat. Minden választottbíráskodás lényege az egyszerű, alig formalizált eljárás. A 633 paragrafusból álló Pp-hez képest a Mintaszabályzat mindössze 20 oldal és mégis tartalmazza mindazokat a fontos szabályokat, amelyek alapján a kereskedelmi-gazdasági jogvita megnyugtatóan letárgyalható és eldönthető. A választottbíráskodás alfája és ómegája a racionalitás, az egyszerűség és a gazdaságosság. Nagyon fontos aláhúzni: a kamarai választottbírósági eljárásban a Pp. nem háttérjoganyag, itt a Pp-nek semmilyen szerepe nincs, még akkor sem, ha egy bizonyos kérdésben a Mintaszabályzat nem tartalmaz rendelkezést. Éppen ez tehát a lényeg: a kamarai választottbí-

ráskodás alkalmazásával nemcsak az állami bíróságok kiszámíthatatlan ítélkezési gyakorlatát kerülhetjük el, de köny-

nyű szívvel tehetjük félre a Pp-t is. Az egyedüli eljárási szabály a Mintaszabályzat 20 oldala és mellette a józan ész.

Nincs bíróság bíró nélkül Kik lehetnek tehát a választottbírók? Nos, mi, ügyvédek, valamennyien, azaz a BÜK bármely ügyvéd vagy kamarai jogtanácsos tagja. Nincs előre rögzített névjegyzék, amire vala-

milyen kiválasztási eljárás után föl kellene kerülni. Azt, hogy az adott esetben konkrétan kikből fog állni a 3-tagú választottbírói tanács – esetleg ki lesz az egyedül eljáró választottbíró -, az adott ügyben érdekelt peres felek döntik el úgy, hogy mindként peres fél kijelöli a maga által preferált ügyvéd kartársat választottbírónak és ők ketten kérik föl tanácselnökül a harmadik kollégánkat. Azok a az ügyvédek lehetnek tehát választottbírók, akiknek a szaktudásában és pártatlanságában a megindítandó eljárásban érintett felek és jogi képviselőik, vagyis akikben a saját kartársaink megbíznak. Ahhoz persze, hogy választottbírókra legyen szükség, perek is kellenek: ezek pedig csak akkor lesznek, ha mi, ügyvédek – ahol ez lehetséges és ésszerű - a BÜK választottbíróságához tereljük a kereskedelmi jogvitáinkat.

Alkalmas lehet-e az ügyvéd a polgári jogvita eldöntésére? A kérdés költői: mitől lenne egy ügyvéd kevésbé rátermett, szakszerű, empatikus és független, egyszóval jó választottbíró, mint a hivatásos bíró? A végzettségünk ugyanaz, a szakvizsgánk ugyanaz. Jelentős részünknek tudományos fokozata, megalapozott idegenynyelv-tudása, második, sőt harmadik, esetleg külföldi egyetemen szerzett diplomája is van. Miért ne lehetne hát ránk, olyanokra bízni egy kereskedelmi-gazdasági jogvita elbírálását, akik láttunk már életünkben vállalati működést belülről, akik értjük és beszéljük a gazdasági élet szereplőinek nyelvét? Az anyagi (polgári és ágazati) jogot ügyvédi praxisunk során nap mint nap használjuk, tanácsot adunk, szerződéseket fogalmazunk, az ügyet megoldani és nem intézgetni akarjuk, érvelünk, de sohasem kinyilatkoztatunk – ki lenne a gyakorló ügyvédnél alkalmasabb arra, hogy a gazdasági élet szereplőinek jogvitáiban döntsön?

Ne azon keseregjünk tehát, hogy az új Pp. ’per-elhárító’, ügyfél- és ügyvédellenes attitűdje elveszi a megélhetésünket, hanem legyünk pro-aktívak: adjunk méltó, megbecsült munkát egymásnak! Ismerjük meg a kamarai választottbíráskodást, építsük be az illetékességi klauzulát a gazdasági-kereskedelmi szerződéseinkbe és jelöljük egymást bátran választottbírónak! Már csak azért is érdemes így eljárni, mert a választottbíróságok sohasem alázzák meg a feleket képviselő ügyvédeket a többéves peres eljárás végén néhány tízezer forintos ügyvédi munkadíjjal (ami az állami bíróságokon egyáltalán nem elszigetelt eset), hanem a perköltség részeként megítélik a képviselőknek azt a tisztességes munkadíjat, amit ők a megbízójukkal kötött szerződésben kikötöttek. A fair kollegialitás tehát a BÜK Mintaszabályzat szerinti választottbírósági eljárásokban maradéktalanul érvényesül. Ez pedig nemcsak a megélhetésünk, de a gerincünk épsége miatt is fontos.

Egyfokú eljárás: rizikó vagy előny? állami bíróság előtt támadni – ami az esetek túlnyomó részében nem is vezet eredményre. Az állam, nagyon helyesen, azzal támogatja a választottbírósági rendszert, hogy előírja annak szigorú szabályait. Ha ezeket a kógens szabályokat a választottbíróság az eljárása során betartja, akkor az állam az ott hozott ítéletet elismeri és csak egészen extrém esetben nyújt jogsegélyt az ítélet érvénytelenítéséhez.

A választottbírósági eljárás mindig egyfokú, azaz a meghozott ítélet azonnal jogerős és Gazdaságos és gyors végrehajtható. Valóban van abban bizonyos A választottbíráskodás ellenzőinek gyakori kockázat, hogy a kedvezőtlen ítéletet nincs ellenérve az, hogy az államinál sokkal drámód perorvoslattal korrigálni. Ugyanakkor gább lenne. Ez a vélekedés a BÜK válaszerre a sajátságra előnyként is tekinthetünk: a tottbíráskodásra egyáltalán nem igaz. Éppen kamarai választottbíróságnak legkésőbb 6 ellenkezőleg. A csatolt diagram* mutatja, hónapon belül ítéletet kell hozni, az ügy el- hogy a BÜK választottbíráskodás abban húzására nincs mód. Azt pedig mindannyian, a 3<300 millió forintos perérték-tartoa gyakorlatból tudjuk, az ügyfeleink számára mányban, amely a mindennapi gazdasásokkal jobb egy gyorsan megszülető akár ne- gi peres praxisunkban a leggyakrabban gatív döntés is, mint egy sok évig elhúzódó fordul elő, nemhogy drágább lenne az ügy, ahol már arra se nagyon emlékeznek a állami bíróságoknál, hanem éppen elfelek, hogy mi is volt az eredeti vita lényege. lenkezőleg: szignifikánsan olcsóbb. Igaz, Ezért a magam részéről a választottbírásko- hogy – az államival ellentétben – a válaszdás speciális jellemzőjét, az egyfokú eljárást tottbírósági díjnak nincs felső határa, de a inkább előnynek, mint hátránynak látom. növekedés a BÜK választottbíróságnál egy-

Egy nagyon speciális jogorvoslati lehetőség mégis van: a választottbíMKIK Állandó Választottbíróságarósági ítélet érvénytelenítése iránti per. Erre azonban csak nagyon szűk körben, egészen rendkívüli esetekben van Állami bíróságmód. Az érvénytelenítési Eseti választottbíráskodás okok közül a legfontosabb a közrendbe ütközés tilalma. A közrend fogalmát a pozitív jog nem definiálja, csak a jogtudomány és a bírói gyakorlat ad útmuta- részt degresszív, másrészt a sokszáz milliós, tást. A legegyszerűbben talán úgy írható le a esetleg sok milliárdos ügyek oly ritkák, hogy közrend (ordre publique) fogalma, hogy abba azokat a törvényszerűségek vizsgálatánál azok a társadalmi, szociális, morális és jogi nyugodtan figyelmen kívül lehet hagyni. (Az alapelvek tartoznak, amelyek érvényesülését állami bíróságok peres illetékeinél figyelemaz állam minden körülmények között bizto- be vettem az II. és a II. fokú eljárás illetékét, sítani kívánja, függetlenül attól, hogy ezek a felülvizsgálat költségét azonban nem. Ez konkrét jogszabályban megjelennek-e vagy utóbbi tovább növeli az állami bíróságok sem. Tehát pusztán azon az alapon, hogy a előtt indított és végig vitt peres eljárások választottbíróság ítélete esetleg nem lenne költségeit.) A diagram elkészítéséhez nyújjogszerű, vagyis nem megfelelően alkalmaz- tott segítségéért köszönet illeti Hayon Ronent. ta a releváns anyagi jogot, az ítéletet érvényteleníteni nem lehet. A szabályosan megala- Három bíró jobb, amint egy kult, formai hibáktól mentes eljárásban szü- A választottbíróságok az esetek túlnyomó letett választottbírósági ítéletet tehát szinte részében – éppen a pártatlanság maradéktakizárólag a közrendbe ütközés címén lehet lan biztosítása érdekében – hármas tanács-

This article is from: