Erkölcs és jog II. konferencia, 2020 – Összefoglaló vélemé nyek – Hol van a határ?

Erkölcs és jog II. konferencia, 2020 – Összefoglaló vélemények Hol van a határ?

Dr. Darák Péter

Két kikerülhetetlen kérdés Konferenciánk fontos eredménye: közelebb kerültünk az igazságosság bírósági kritériumainak meghatározásához azáltal, hogy sorra vettük erkölcsi és jogtörténeti párhuzamait, általuk lefedett kérdéseit, és hozzájárultunk ahhoz is, hogy a mai igazságszolgáltatásban világosabban lássuk e két norma határait és összefüggéseit.

Két végletet fogalmazok meg kérdésemben, amelyekre zárszóként választ kérek előadóinktól.

Az egyik kérdés az, hogy miként tekintünk arra a helyzetre, amikor egy erkölcsi előírást nem követ a jog kényszere. El tudjuk-e fogadni azt, hogy léteznek csak az erkölcs által megfogalmazott kívánságok, amelyeket a jog nem kényszerít ki? Hogy konkrét példával éljek: a mai előadások során is szóba került a házasságtörésre vonatkozó erkölcsi parancs, amelyet mindannyian ismerünk, ám a hatályos jog nem szankcionálja.

A másik kérdés ennek épp az ellentéte. Ha visszagondolunk a 2020 tavaszi járványügyi helyzetre, aggódva figyeltük azokat a híreket, amelyek Olaszországból érkeztek, különösen Lombardiából. Feltehető, hogy jó néhány embertársunk halálát okozta, hogy az egészségügyi intézményrendszer kapacitásának határára ért. Vajon egy ilyen, jogilag szabályozott kérdéskörben, mint az egészségügyi finanszírozás, az egészségügyi intézményrendszer, találunk-e erkölcsi útmutatót? Találunk-e erkölcsi parancsot egy olyan helyzetben, amikor az egészségügyi intézményrendszer kapacitásának határára ér, emiatt pedig nem képes társaink elhalálozását megakadályozni?

Dr. Erdő Péter

Közös erkölcsi minimum nélkül működésképtelen az állam és a társadalom Azt hiszem, hogy szinte minden előadó valahogy összekapcsolta, talán azonos értelemben is használta a bűn és a bűncselekmény fogalmát. Ezzel szemben a teológia világos különbséget tesz, és azt mondja, hogy a bűn erkölcsi kategória, a bűncselekmény pedig jogi. Ráadásul a mai kontextusban világi jogi kategória. Tehát két különböző normarendszer megsértéséről van szó. Azonban az a vívódás, amely most már hosszú idő óta megfigyelhető e területen, mutatja, hogy a pozitív állami jognak is szüksége van bizonyos erkölcsi visszautalásokra a társadalom közérzete, közfelfogása mentén.

Hallottuk Harmathy professzor úr előadásában, hogy a bírói gyakorlatnak is és a jogszabályoknak is hányszor kell valamiféle erkölcsi, etikai kritériumra utalnia. Igen ám, de korunk világnézeti pluralizmusának a környezetében lehet még ilyenre utalni?

A mi meggyőződésünk teológiai alapon az, hogy lehet, sőt egy olyan közös erkölcsi minimum nélkül, amelyet a társadalom nagy része elfogad – mégpedig azért fogad el, mert objektív alapja van a valóság szerkezetében –, működésképtelen az állam és a társadalom.

Tehát nem mindegy, hogy kinek mi a véleménye; nem minden vélemény egyenrangú abban az értelemben, hogy valami jobban, valami kevésbé rendelkezik alappal az igazságban és az objektív valóság rendjében. Felismerhető a dolgok rendjéből az emberi magatartásnak egy olyan minimális követelményrendszere, amely alapja lehet a jogalkotásnak és a joggyakorlatnak is. Ezt minden világnézeti pluralizmus mellett mint szükséges minimumot lehetségesnek tartjuk. Ebből világos, hogy az állam természetesen nem büntethet mindent, ami erkölcsileg bűn, ez nem lehetséges, mert annyiféle relációban ellenkezhetünk azzal, ami az isteni elvárás az emberrel szemben. Ugyanakkor az, hogy milyen széles körben büntet az állam valamilyen magatartást, függ a közfelfogástól, függ a realitástól, függ attól, hogy mire vannak eszközei.

A házasságtörés-példára utalva emlékezetbe idézném Szent László törvényeit. Főleg az ókorban és a középkorban létezett egy elég széles lehetőség a magánerőszaknak vagy a magánbosszúnak az állam általi legális elfogadására. Mondhatnánk tehát, hogy nem a teljes „büntetőjog” nyugodott a közhatalom tevékenységén. Szent László törvényeiben az áll, hogy aki (= a férj) házasságtörésen éri a feleségét, és nem öli meg, az bocsássa el, de ha a feleség bűnbánatot tartott, visszafogadhatja. Ha azonban elbocsátotta is, újabb házasságot nem köthet. Ha viszont megölte, Isten legyen a bírája. A házasságtörő asszonyt rokonai felelősségre vonhatták. Tehát magánszinten

folyt az ítélkezés és a büntetés, amire ma azt mondjuk, részben büntetőjogi vonatkozása lehetne. Nagyon sok olyan tényállás van, amely erkölcsileg, legalábbis az objektív erkölcsi minimum szerint – most nem akarom konkretizálni, hogy melyik vallás vagy világnézet szerint – bűnnek számít, ám az államnak nincs módjában büntetni.

Dr. Fazakas Sándor

A két rossz közötti választási kényszer esetén bűnbocsánatban és kegyelemben bízva

Tény és való, hogy a Tízparancsolat kitételei közül talán a Ne törj házasságot! parancsolat élte meg az idők folyamán a legnagyobb szekularizációs hatást. Érdemes viszont megnézni a parancsolatot a maga kontextusában. Keresztény etikát tanítok. Amikor ezt a törvényt, illetve ennek a vonzatait magyarázzuk, min-

dig elmondom, hogy eredeti kontextusában a házasságtörés jogi kérdés volt. A Ne törj házasságot! bibliai, héber parancsa lényegében arról szólt, hogy egy másik férfi házasságát ne sértsd. Ez a parancsolat olyan összefüggésben hangzott el és emelkedett jogi érvényre, amikor a többnejűség még társadalmilag bevett szokás volt. Nem vonatkozott a törvény olyan esetekre, amikor nem izraeli, hanem egy idegen nép lányai közül – mondjuk hadizsákmányként, rabszolgaként – hozott haza magának a férfi. Ilyen esetekben ez nem jelentett házasságtörést. Tehát már az Ószövetség világában nagyon komplex jogi és elsősorban örökösödési jogi vetülete volt a házasságtörésnek. Ugyanakkor azt látjuk, hogy bibliai kontextusban a tendencia tulajdonképpen a monogám házasság felé mozog. Nem véletlen, hogy Isten és a nép viszonyára, illetve Krisztus és az egyház viszonyára a házasság szimbólumát használja a Szentírás.

Ugyanakkor már a Bibliában – és most már az Újszövetségről van szó – Krisztus igen magasra teszi az erkölcsi követelmények mércéjét, amikor azt mondja a hegyi beszédben: „Megmondatott a régieknek, ne paráználkodj. Én pedig azt mondom nektek, ha valaki már kívánsággal tekint más asszonyára, vétkezett az ő szívében.” Ezt nevezzük a törvény radikalizálásának, vagyis visszavezetni a gyökerekhez, a kiváltó okokhoz. Ugyanakkor arról van szó – miként dr. Erdő Péter is hangsúlyozta –, hogy különbség van a morális bűn és a cselekedeti bűn között. Ezt fogalmi szinten, módszertanilag megkülönböztetjük, de el nem választhatjuk egymástól. Egyetértek abban, hogy a jogalkotásnak, a joggyakorlásnak, az igazságszolgáltatásnak nem lehet figyelmen kívül hagynia és nélkülöznie az erkölcsi alapokat.

Az egészségüggyel, a koronavírus okozta pandémiával kapcsolatos, az egészségügyi ellátás helyzetét érintő kérdést illetően úgy vélem, valóban tragi-

kus helyzet, amikor az egészségügyi személyzetnek kell eldöntenie, kinek jusson lélegeztetőgép, azaz kinek adnak utolsó lehetőséget, hogy életben maradhasson, és kinek nem. Meggyőződésem, hogy az ember nem tehet különbséget emberi élet és emberi élet között. Ennek tragikus története volt a XX. században, amikor az „értéktelen élet” fogalmát bevezették, és ez volt az alapja tulajdonképpen a faji alapú megkülönböztetésnek, diszkriminációnak, egészen a haláltáborokig. Erre a vakvágányra nem szabad még egyszer rákerülnünk.

Nyilván az igazságosságra kell törekedni. Adódhatnak olyan élethelyzetek mind személyes életünkben, mind egy intézmény működése során, amikor nem lehet jó és rossz opciók között választani, csak két rossz megoldás között. Teológusként, lelkészként, hívő emberként azt tudom hozzátenni ehhez, hogy ilyenkor az Isten előtti vétkes állapotomat tudatosítva kénytelen vagyok dönteni egy rossz megoldás mellett, azzal az alázattal, hogy belekapaszkodom a bűnbocsánatba és a kegyelembe.

Dr. Sulyok Tamás

Felül kell vizsgálni eddigi gondolkodásunkat

Egy másik dimenzióra szeretném az erkölcs és a jog kapcsolatrendszerében felhívni a figyelmet: vajon az erkölcs oldaláról, illetve az erkölcsi szabályok túlalkalmazásával megszüntethetjük-e a jogi szabályok általánosan kötelező erejét? Gondolok például arra, a mai világban elharapózó gyakorlatra, hogy bizonyos embereket húsz-harminc évvel ezelőtti cselekményeik miatt megvádolnak, erkölcsileg lehetetlenné tesznek, a jogi felelősségre vonás helyett úgymond erkölcsi felelősségre vonást alkalmaznak. Úgy vélem, hogy ez jog egyfajta térvesztése. Nekem mint az Alkotmány őrének, aki a jogszabályok felett őrködik, ezt szóvá kell tennem.

Azt is szükségesnek tartom nyomatékosítani, hogy a társadalomban az erkölcsi, politikai, jogi, vallási szabályrendszerek egymás mellett léteznek, hatnak, érvényesülnek. Megítélésem szerint helytelen gyakorlat az, amit például az internetes közösségi oldalak folytatnak a véleményszabadság korlátozása körében, amikor saját erkölcsi, politikai vagy vallási felfogásuk szerint döntik el, milyen nyilatkozatoknak engednek teret, miközben ebbéli döntésük meghozatalakor az államok esetleg eltérő nézeteit figyelmen kívül hagyják. Tulajdonképpen ezen a területen nem érvényesül a jog. Ez a virtuális tér. Ám ha belegondolunk, e virtuális világban megjelenő vélemények egyre nagyobb hatást gyakorolnak a valós társadalmi együttélésre, ezáltal a bíróságok és az Alkotmánybíróság, valamint a nemzetközi bírói fórumok hatáskörébe avatkoznak bele, csökkentve a jog ellenőrző funkcióját.

Az egészségügy teljesítésével, teljesítőképességével kapcsolatban az ember abban reménykedik, hogy minden állam mindenkor és minden feltétel mellett eleget tud tenni intézményvédelmi kötelezettségének. Az utóbbi időben talán egy kicsit elbizakodottak lettünk az egészség terén. Úgy gondolkodunk, ha betegek vagyunk, beveszünk néhány gyógyszert, és minden gondunk megoldódik. Most olyan helyzettel kell szembenéznünk, amelyben megingott biztonságérzetünk. Felül kell vizsgálnunk eddigi gondolkodásunkat.

Dr. Köves Slomó A jogrendszer transzcendens kapcsolódások nélkül

A második kérdéssel kezdem, hogy tudniillik miként kell szembenéznünk azzal a végletes helyzettel, amikor az egészségügy eléri a határait, és az orvosoknak személyes döntést kell hozniuk például arról, kinek jusson a korlátozott számú lélegeztetőgépből. Egy történelmi példát szeretnék felidézni: 1947–48 körül Palesztinában volt egy járvány, amelynek ugyan létezett ellenszere, de csak nagyon korlátozott számban. Az volt a kérdés, hogy kinek kell adni a gyógyszert. Megkérdeztek egy római katolikus papot, egy iszlám imámot és egy rabbit, mit tartanának helyes megoldásnak. Különböző megközelítéseket javasoltak. Az egyik szerint a társadalom számára legfontosabb embernek kell adni az életmentő vakcinát. Volt, aki azt javasolta, hogy a társadalom jövőjének biztosítása a legfontosabb, kapják a vakcinát a fiatalabbak. A rabbi azt mondta, hogy annak kell adni, akivel először találkozunk, mert nem lehet értékítéletet tenni élet és élet között, mivel az élet Istentől kapott érték – ami, miként Isten végtelen, úgy az élet is –, végtelen, tehát nem mérhető normatív módon. Ez a fajta megközelítés – az emberi élet és az emberi élet méltósága – csak akkor várható el, ha ez a fajta transzcendens elem benne van az egyes emberben és a társadalmi-erkölcsi közgondolkodásban. Ugyanis ha nincs benne az erkölcsben, akár úgymond erkölcstelennek, azaz erkölcs nélkülinek tűnhet ez a fajta megközelítés. Mindez kellően rámutat arra, hogy rendkívül komplex problémáról van szó: nagyon mély a világnézeti választóvonal az isteni vagy Isten nélküli erkölcs jelenlétéről a gondolkodásunkban, az emberi társadalmak életében. Ami a házasságtörés példája kapcsán felmerül – azaz hogy önmagában büntetendő eset vagy erkölcsi megítélés alá eső kérdés –, pontosan arra a kérdésre mutat rá, hogy az erkölcs vajon csupán az emberek közötti megegyezés kérdése, vagy olyan determinált erkölcsi érték, mérce, ami alapján mindenképp „erkölcsös” vagy „erkölcstelen” kategóriába eső cselekmény. Nyilván a második megközelítés a transzcendenciára, az isteni fogalomra helyezi az erkölcs és az erkölcstelenség kérdését. Vallásos emberként mély meggyőződésem, hogy transzcendens kapcsolódások nélkül egy jogrendszer nagyon nehezen fenntartható. Nemcsak hogy nehezen fenntartható, hanem azt is láttuk a XX. században, hogy annak hiánya milyen tragikus szélsőségekbe viheti el egy adott társadalom amúgy természetes módon meglévő jó erkölcsű lelkiismeretét.

Dr. Czine Ágnes

A hit és az emberség erejével

Volt büntetőbíróként annyit tudok mondani, hogy a büntetőjogi védelemnek ultima ratiónak kell lenni. A megelőzésben, a transzcendens gyökerekből táplálkozó vagy kifejezetten szekuláris megalapozottságú erkölcs megerősítésében a jövőben sokkal nagyobb ereje lehet, kell legyen a társadalomnak, a társadalom kisebb-nagyobb csoportjainak, elsősorban a családoknak, a kisebb és nagyobb közösségeknek. Változó világunkban, a váratlanul és mindenkit felkészületlenül érő világjárvány idején, a XXI. század elején az egyik pillanatról a másikra mindenki számára kiderült, hogy mennyire törékeny a világunk. Úgy gondolom, hogy kinek a transzcendensből táplálkozó hit megtartó erejével, kinek az emberiség önfenntartó elszántságába kapaszkodva, reménykedve kell mindennap erőt merítenie és az egymásrautaltságunk tudatában kell embertársainkhoz viszonyulnia. Miként ezt azok az orvosok, nővérek teszik, akiket az élethelyzet arra kényszerít, hogy a betegágyak mellett állva, adott esetben igen súlyos döntést hozzanak embertársuk élete felől. 

A RADIVERT DIAGNOSTIC Budapesten egy új, legfelsőbb kategóriás GE SIGNA 1.5 Tesla MRI készülék működik, Budapest. IV. Baross u. 99 alatt levő Klinikán, amely egy diagnosztikai orvosi központ. A rendelő jól megközelíthető, tömegközlekedéssel és gépkocsival is. 25 gépkocsi tud parkolni a parkolóban. A RADIVERT MR a legmodernebb mágnestekercsekkel és szoftverekkel rendelkezik, igy alkalmaz az egész test vizsgálatára az ízületektől, a hasi és kismedencei szervekig, az emlőt, és szívet is beleértve.

Az MRI alkalmazásával a kivizsgálási idő rövidül, és hamarabb kapunk megfelelő diagnózist a kezelés korai elkezdése érdekében.

Speciális terület, amely a gyors kivizsgálást segíti a hasi-kismedencei MR az általános daganat kutatáshoz, nőgyógyászati és urológiai vizsgálatokhoz, a parametrikus prosztata MR vizsgálat emelkedett PSA esetén. A kontrasztos, a nem-kontrasztos koponya MRA vizsgálat a neurológia indikációkhoz, és természetesen a mozgásszervi panaszok esetén az ízületi és gerinc MR vizsgálatok. A COVID járvány miatt nehezebb a személyes konzultációk megszervezése. Több tanulmány már leírta, hogy a nem COVIDos betegek, akiknek panaszaik vannak, de csak késve jutnak orvosi ellátáshoz, gyakoribb a súlyos állapot kialakulása. Ezekben az esetekben a kivizsgálás felgyorsul, és hamarabb juthatunk diagnózishoz. Ebben segít a RADIVERT MR központ.

A vizsgálatokat képzett és nagy gyakorlattal rendelkező MR operátorok segítik. Az orvosi leletezést a Prof. Dr. Bogner Péter vezetésével egy MRI radiológus csapat végzi, olyan módon, hogy a különböző indikációkban a vizsgálatokat az adott szakterülethez az országban legjobban értő radiológusok végzik.

Az MRI készülék tágas, hangszűrő és audiovizuális rendszerrel felszerelt. A beteg a vizsgálat alatt zenét hallgathat, amely segít a relaxációban. Rendszeres kapcsolat tartását biztosítunk VIP vonalon orvoszszakmai és szervezési kérdésekben is. Lehetőséget biztosítunk a lelet elkészülése után orvosi konzultációra a további kezelés érdekében.

Biztosítjuk, hogy 2 napon belül a vizsgálatokat el tudjuk végezni, és a leletek kiadása 72 órán belül megtörténik. Sürgős esetben felár mellett lehetőség van 24 órán belüli leletezésre is. A felvételeket azonnal kiadjuk.

A VIP váróban kávé, üdítő italok, és wifi áll rendelkezésre a kisérők részére is.

Post-COVID és az MR vizsgálat

A COVID-19-en átesett betegek jelentős része számol be a fertőzés lezajlása után is alvászavarról, depreszszióról, szédülésről, és leggyakrabban fejfájásról. A legtöbb beteg teljesen meggyógyul, de bizonyos esetekben a gyógyulás elhúzódó, és akár tartósan is megmaradhat. Ezeknél a betegeknél kezelés szükséges. A tüneteket mutató COVID-on átesett betegek esetében az agyi MR vizsgálatok több, mint 30%-ban volt kimutatható károsodás. A RADIVERT MR speciális szakmai programot indít az agyi károsodások korai kimutatásra, annak érdekében, hogy a tartós szövődmények megelőzhetőek legyenek. A nem kontrasztos MR koponya angio vizsgálat a korai eltérések kimutatását segíti.

A COVID-19 járvány második hulláma is már lecsengőben van, viszont növekszik azon páciensek száma, akik meggyógyultak, de nem váltak panaszmentessé.

A tüdőelváltozások a korai szövődmények közé tartozik, de a mellkas CT regressziója még nem jelenti a gyógyulást. Egyre több beteg fordul meg a kardiológiai ambulanciákon enyhe, bizonytalan tünetekkel, - mint palpitáció érzés, gyengeség, fáradékonyság. Az EKG, az echocardiográfia, és 50%-ban a Troponin sem mutat koros eltérést. A nagy klinikai felmérések adatai alapján a késői COVID-19 leggyakoribb szövődménye a szívizomgyulladás, amely a malignus ritmuszavarok révén a hirtelen halál legygyakoribb oka lehet.

A betegség kimutatása a szív MR vizsgálattal lehetséges. Az MR vizsgálatot korábban csak a versenysportolóknak, később már az amatőr sportolóknak javasoltuk. Ma már, az eredmények tükrében nagy biztonsággal javasolható minden COVID fertőzésen átesett egyénnek.

A RadiVert MR diagnosztikai központban Dr. Tóth Levente radiológus - kardiológus szakorvos vezetésével folynak a szív MR vizsgálatok speciális mágnes tekercs, és program segítségével. Az eddigi vizsgálatok alapján a post-COVIS betegek 29.2%-ban volt kimutatható enyhébb vagy súlyosabb myocarditis!

A RADIVERT által végzett MR vizsgálat és az aktuális árjegyzék a www.radivert.hu honlapon látható.

A MÜK és a RADIVERT megállapodása alapján minden ügyvéd, jogtanácsos és az irodában dolgozó munkatárs is 10% kedvezményt kap minden vizsgálatból.

A recepción a fizetés előtt jelezni kell, hogy melyik irodából, cégből érkeznek.

Bejelentkezés: +36302414960 radivert.hu honlapon radivert@radivert.hu

Természetesen személyes vagy telefonos (online) megbeszélést szívesen egyeztetnénk bármilyen kérdés esetén.