Reformátusok Lapja 2021/28. szám

Page 1

LXV. ÉVFOLYAM,

28. SZÁM,

2021. JÚLIUS 11.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

9 771419 856007

CZIBERE KÁROLYT DIAKÓNIAI ELHÍVÁSRÓL ÉS VASÁRNAPI KERESZTYÉNSÉGRŐL KÉRDEZTÜK

21028



| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Adj minekünk békességes megmaradást, és a mi édes hazánkat, mely az egész keresztyénségnek oltalmazó bástyája, a most rajta levő pogányok igája alól szabadítsd meg, és tovább pusztítani ne engedd. Megismerjük keserves könnyhullatással ó, kegyelmes Atya, a mi bűneinket, melyekkel nem a földi méltóságot, amint vádoltatunk, hanem te szent felségedet bántottuk meg.  KOCSI CSERGŐ BÁLINT (1647–1698)

11

13

16

22

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Szerkesztőségi titkárság: Buzási Zsoltné (titkarsag@reflap.hu) Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Mb. felelős szerkesztő és kiadó: Fekete Zsuzsa Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Balogh-Zila Teodóra (zila.teodora@reformatus.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x. Címlapfotó: Bazánth Ivola

INTERJÚ • 6. Kamaszpanaszok és oltás a Bethesdában | Takács László gyermekor-

vossal, infektológus rezidenssel beszélgettünk REFORMÁTUS SZEMMEL • 7. „...amit vet az ember, azt fogja aratni is” | Kovács Mihály vezércikke INTERJÚ • 11. Imádság a stadionban és adás előtt a stúdióban | Berkesi Juditot, az M4 Sport csatorna riporterét és Fekete Zsuzsa kolléganőnket kérdeztük, aki nőként elsőként közvetített televíziós futballmeccseket Magyarországon REFORMÁTUS ÉLET • 16. Szakvélemény kontra Biblia | Körözsi Barbara belgyógyász, habilitációs kutyakiképző különleges életútja AJÁNLÓ • 22. Mente, szablya, nyereg és a bajusz nélküli lelkészek | A tavaly megjelent Vitézek – Végvári hagyományőrzés című kötet kapcsán beszélgettünk Hidán Csaba László régész-történésszel

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel. 2021. július 11.

Reformátusok Lapja

3


| AZ IGE MELLETT |

VII. 11. VASÁRNAP

VII. 12. HÉTFŐ

VII. 13. KEDD

VII. 14. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(22) „…mint akinek hatalma van…” (Mk 1,21–28) Jézus hatalma az Isten hatalma, ezért ez a hatalom nem gőgös és megnyomorító, hanem megszabadító. Jézus hatalommal tanít (21–22). Szava Isten igéje, megváltó cselekvése. Ahol Isten Igéje szól, a Szentlélek által, ott Isten szabadító hatalma érvényesül. Rudolf Bohren prédikációról szóló könyvének egyik legfontosabb tanítása ez. Isten Jézus Krisztusban közölt szabadító hatalma az, amire igazán szükségünk van. Jézus nem úgy tanít, mint az írástudók, akik rendszert, tant, törvényt hirdetnek, amely ugyancsak emberi hatalom és látásmód alá préseli a másikat (22). Jézus hatalommal cselekszik (22–26), mert meggyógyítja a megszállottságot, a megkötözöttséget, a tisztátalanságot. Ez a megszállottság lelki és testi betegségekben mutatkozik meg, jelen van a hétköznapjainkban, a megszállott gondolkodásunkban, életmódunkban. Abban mutatkozik meg leginkább, hogy a saját erőnkből képtelenek vagyunk tisztulni, változni, gyógyulni. Az ember tartósan sem testileg, sem lelkileg nem tudja magát megszabadítani, de elutasítja a szentséget, az Isten szentségét, gyógyító hatalmát, ahogy a megszállott ember elutasította az Urat (24). Jézus azonban hatalommal szól, parancsol: kiválasztó kegyelmének megszabadító hatalma legyőzi az emberi ellenállást, és minden, emberi életet megnyomorító, idegen és ártó hatalomnak távoznia kell (25–27). 1Kir 3  72. zsoltár (31) „…megfogta a kezét, és talpra állította…” (Mk 1,29–31) Ez a jelenet egyértelműen hirdeti, hogy Simont nem tépte ki a család kötelékéből életének az a fordulata, hogy elkezdte követni Jézust, sőt, családjának tagjait ettől kezdve még jobban megbecsülte, beteg anyósát is gondozta, családjához is elvitte Jézust. A Jézus Krisztusba vetett hit nemhogy nem tép ki a családból, hanem elkötelez azok mellett, akiket az Úr leginkább ránk bízott, és elhív minket a közöttük végzendő szolgáló szeretetre és bizonyságtételre. Bizony, egyszerűbb hitetlennek bélyegezve őket kiszakadni a családból, hiszen a bizonyságtétel a családban a legnehezebb. Itt egy ponton a hiteles, krisztusi szolgálat a bizonyságtétel (29). Ezt látjuk ebben a történetben is. Amikor Jézus Krisztus megjelenik egy családnál, és ott van beteg, először nem a prédikáció következik, hanem a szenvedést enyhítő, gyógyító, szerető szolgálat. Jézus is ezt tette Péter házában: azonnal észrevette a beteget, és gyógyító hatalmával talpra állította őt. Most nem hangzik el tanítás, csak gyógyítás. A gyógyítás tanítás Isten hatalmáról, megszabadító szeretetéről, amely Jézus Krisztusban eljött. Ezt azonban biztosan követhette a tanítás is: Isten igéje akkor is Isten gyógyító cselekvése, ha Isten akaratából e világban számunkra már nem adatik gyógyulás. Istennek ma is van hatalma gyógyítani. Akinek örök életbe vetett bizonyossága van, az már meggyógyult, bármi történik is vele (30). 1Kir 4  45. zsoltár (37) „Mindenki téged keres.” (Mk 1,32–39) Jézus mindig segítő szeretettel viszonyult a betegekhez. E szeretete azonban, isteni hatalma által, gyógyulást adott a betegségeknek. A betegségről azt írja az evangélium: aki beteg, sínylődik (34). Az emberi élet legnagyobb baja, hogy az élő Isten életet ajándékozó hatalma helyett idegen hatalmak vetik fogságba az embert. Márk ezért nevezi a betegek egy részét megszállottaknak (32). Az evangélium hangsúlyozza: minden betegség gyökere az örök, élő Isten uralmának hiánya az életünkben, ezért ezerféleképpen sínylődünk (32–34). Jézus azonban nem csodadoktor: gyógyításai jelek, sokkal többre mutatnak. Azért jött, hogy hirdesse az Isten igéjét, azt az evangéliumot, amely megváltó halálának keresztjén és a húsvéti üres sírnál lesz nyilvánvalóvá (38). A megváltás evangéliumát hirdesse és hozza el nekünk: mindenkinek, mindenhová (38–39). Ennél nagyobb csoda nincs. Ehhez képest az e világi gyógyulás csak időleges könyörület, kegyelmi idő, hogy tényleg elkezdjük keresni az Urat (37), mint életünknek egyetlen megoldását. Hiszen ebben a világban előbb-utóbb megbetegszünk, meghalunk, de Jézus Krisztusban örök életünk, üdvösségünk van, a számadás tekintetében irgalmat nyertünk. Ez az igazi gyógyulás. Keresse mindenki az Urat! 1Kir 5  266. dicséret (40) „Ha akarod, megtisztíthatsz.” (Mk 1,40–45) A lepra halálos kínokkal járó betegség volt. Elkülönítve kellett végigszenvedni, miközben Jézus korában a leprást megbélyegezték, hogy Isten haragja van rajta. Három nyomorúság együtt: testi kínok, kirekesztettség, és ráadásul még Isten sem szeret… E mélységből kiáltott fel egy leprás. Megszólította Jézust, aki már olyan sok beteget meggyógyított. Micsoda üzenet: emberek közül akárkit nem közelíthetek meg,

Reformátusok Lapja 2021. július 11.


| AZ IGE MELLETT |

nem szólíthatok meg. Jézushoz mindenkor odajárulhatok: „Ha akarod, megtisztíthatsz.” (40) E hitvallásban minden benne van. Az emberlét teljes tehetetlenségének és nyomorúságának beismerése, Jézus Krisztus isteni, megváltó, megtisztító hatalmának elismerése, az Úr kegyelmesen tökéletes akaratára hagyatkozó megnyugvás. Ha az ember ezt a hármat meglátja, belátja, megvallja az Úr előtt, az elég! Ha ezt a hitvallást kimondta a magányos, tisztátalan, beteges, halandó életünk, csodák történnek velünk. Ezeket most csak felsorolni tudom: – Jézus Krisztus megváltó szeretete megszán, megérint, meggyógyít bennünket. 1Kir 6  48. zsoltár (10) „…van hatalma bűnöket megbocsátani…” (Mk 2,1–12) Jézus sok beteget meggyógyított, ezért mindenki őt kereste (1,32–37). Kapernaumban is azonnal elterjedt a híre, ezért tömegek vártak Jézusra, mert gyógyulni akartak betegségeikből. Sok a beteg, aki azért tudja magáról, hogy beteg, mert a teste jelzett, és a test nagyon tud fájni (1–2). Jézus azonban először tanította őket, igehirdetésében másfajta betegségre mutatott rá, amit nem akarunk azonnal meglátni. Arra a betegségre, amely minden emberi nyomorúság forrása, és amelyet Jézus így nevez: a bűn. Minden betegségünknek, konfliktusunknak, halálunknak, kárba veszett életünknek oka a bűn: az Istentől elszakadt, az Istennel ellenségeskedő élet nyomorúsága. Jézus azért jött, hogy ezt az alapbetegségünket gyógyítsa meg, megbocsássa bűneinket és visszavezessen minket az Istenhez, aki minden életnek forrása (5). Még az ember Jézus elviselhető a ma embere számára, mint a szeretet példája, de az Isten Fiaként tanító és gyógyító, embert megváltó Jézus Krisztus alig (6–7). Pedig az igazi gyógyulás a bűnbocsánat, amikor az Istennel való közösségünk helyreáll, amikor bizonyossá válik számunkra, hogy örök életünk van Jézus Krisztusban. 1Kir 7,1–22  118. zsoltár (14) „Amikor továbbment, meglátta Lévit…” (Mk 2,13–17) Jézus Lévit egy bizonyos élethelyzetében látta meg, a vámszedőasztal mellett ülve (15). Ő így lát bennünket is, meglát kiválasztó, elhívó tekintetével örömünkben, bajunkban, nyomorúságunkban, és kihív bennünket onnan. Jézus hatalmas szavával beleszól Lévi életébe, követőjévé teszi őt. Jézus tanítványává nem az emberi képességeink tesznek, hanem Jézus elhívó, hatalmas szava. Lévi vámszedő, akit a rómaiak kiszolgálása miatt saját népe megvetett, népáruló bérencnek tartott, aki a saját népét is megkárosította. Mindezt Jézus is tudta, mégis elhívta Lévit. Ezzel olyan határt lépett át, amelyért hiába kritizáltak és fenyegettek népének és korának éppen bevett ideológusai (15–16), Jézus isteni hatalma mennyei távlatokban látott, és küldetéseként határozza meg ezt a látásmódot és az ebből következő cselekvést (17). Jézus követői is mindig látják saját korukat, de túllátnak az adott kontextuson, és aszerint szólnak, cselekszenek. Ilyen radikális az Isten kegyelme, még egy Lévit is elhívhat. Isten kegyelme a legmélyebbre süllyedtek előtt is megnyitja a kegyelem ajtaját. 1Kir 7,23–51  163. dicséret (19) „…böjtölhet-e a násznép…?” (Mk 2,18–22) A lakodalom az öröm, az ünnep ideje, amikor semmiféle böjtnek nincs helye. Ezzel a képpel Jézus azt hirdeti meg, hogy itt van a végső, üdvösséges idő, hiszen őbenne Isten van jelen kegyelmével és jóságával. Ezért nincs szükség és lehetőség másra, csak az örömre (19). Isten jelenlétének örömideje értelmetlenné tesz minden vallásos teljesítményt, amellyel az ember hatni akar Istenre, hogy kegyelemre hangolja őt (18). Isten kegyelme, bocsánata nem válasz az ember vallásos buzgóságára, böjtölésére, hanem az ő szabad kegyelmi döntésének ajándéka. Tehát ebben az örömidőben böjtölni ugyanolyan képtelenség, mint egy lakodalomban. Márk azt tartotta, hogy Jézus tanítványai nem böjtöltek, és Jézus maga sem böjtölt (18; Mt 11,18). Ezért ha jönnek majd napok (20), amikor a húsvét utáni gyülekezet visszatér a böjthöz, az is ellentmond Jézus abszolút igényének. Hiszen a feltámadott Úr húsvét után is velünk van, Igéje által, mindenkor. Az az új, amit Jézus hozott, annyira összeegyeztethetetlen a korábbival, a régivel, mint a régi tömlő és az abba töltött új bor (21–22), a lakodalomban a böjt. Hol van belőlünk ez a valódi, jézusi, evangéliumi öröm? 1Kir 8,1–21  122. zsoltár

VII. 15. CSÜTÖRTÖK

VII. 16. PÉNTEK

VII. 17. SZOMBAT

2021. július 11.

Reformátusok Lapja

5


| INTERJÚ |

tásnál. Tipikus tünetek az ízlelés és a szaglás zavara, amely akut Covid-fertőzésnél is előfordul. Van, akinél visszatér a probléma, másnál el se múlik, akár hónapokig megmarad. Sokan érzik a húsos ételeket rothadónak. A fej- és hasfájdalom is gyakori, de ezeket nem csak a koronavírus okozhatja. Tudnak segíteni? Nem szeretnék illúziókat kelteni, mivel az ambulanciánk egy hónapja működik. Célunk egyelőre a differenciáldiagnosztika. Először is meg kell állapítanunk, hogy a gyermek tényleg volt-e koronavírus-fertőzött, ehhez, ha kell, ellenanyagszintet ellenőrzünk. Ha bizonyítottan volt covidos, akkor az analízis során megállapítjuk, tényleg van-e összefüggés a tünetek és a fertőzés között. Azaz ki kell zárnunk, hogy nem más betegség okozza a fogyást, a fájdalmakat vagy például a szaglászavart. Ha valóban poszt-Covid-tünetekről van szó, akkor vannak terápiák, amelyek segíthetnek, például szaglászavarnál nemzetközi tapasztalat alapján mi is alkalmazzuk azt a tréninget, amely során illóolajokat szagoltatunk a betegekkel. Azoknál, akik fogynak, dietetikus segítségét kérjük.

Kamaszpanaszok és oltás a Bethesdában A kislány már a konyhába se tudott bemenni, az ételeket romlottnak, a húsokat rothadónak, büdösnek érezte, szinte nem HEGEDŰS evett, sokat fogyott – ez csak egy történet MÁRK azok közül, amelyekkel felkeresték már a református Bethesda Gyermekkórház poszt-Covid-ambulanciáját. Hogyan tudnak segíteni? Erről is kérdezzük Takács László gyermekorvost, infektológus rezidenst, az ambulancia munkatársát. Olyan sok a beteg, hogy külön poszt-Covid-ambulanciát kellett indítaniuk? Elég sok ahhoz, hogy külön foglalkozzunk velük. Sokszor kerestek meg bennünket a sürgősségi és más ambulanciánkon poszt-Covid-esetekkel, azaz a fertőzésből megmaradó vagy azután néhány héttel megjelenő tünetekkel, amelyek leginkább a tizenéveseket érintik, a kisebb gyerekeknél nem jellemzőek. És jönnek long-Covid-panaszokkal is, vagyis hosszan, akár hónapokig elnyúló tünetekkel. Például milyen tünetek ezek? Sokan pszichológiai problémákkal érkeznek, ez hosszadalmasabb beszélgetést, részletesebb felvételt kíván, amire egyáltalán nem volt lehetőség például a sürgősségi ambulanciai ellá6

Reformátusok Lapja 2021. július 11.

Csak budapestiek kereshetik fel ebből a célból a Bethesdát? Nem, hiszen a kórházunk vállalta, hogy ez az ellátás országos, vagyis bárhonnan fogadunk gyerekeket. A személyes vizsgálatot online időpontfoglalás és egy kérdőív részletes kitöltése előzi meg. Ezt a Bethesda honlapján az Ambulancia aloldal poszt-Covid sorára kattintva találhatják meg az érintettek.  AKIT MÉG JÚLIUSBAN BEOLTANAK, TELJES VÉDETTSÉGGEL KEZDHETI AZ ISKOLÁT – A kamaszok szociális kapcsolataik miatt a tünetmentes átadásban nagy szerepet játszhatnak, ráadásul, mivel a vírus cirkulál, újabb mutációk jöhetnek létre, ezt pedig el kellene kerülni, a negyedik hullámmal együtt – hangsúlyozza Kollák Zita főorvos, a Bethesda egyik oltópontparancsnoka. A rizikócsoportokba tartozó gyerekeket mindenképp be kellene oltani: azaz, aki cukorbeteg, magasvérnyomás-betegsége van, túlsúlyos vagy autoimmunbetegségben szenved, az ne várjon – javasolja a főorvos. Ám a zavartalan szeptemberi iskolakezdés miatt is rendkívül fontos lenne ennek a korosztálynak a minél nagyobb arányú immunizálása. Ha még júliusban megkapja valaki az első oltást, akkor szeptemberre kialakulhat a teljes védettség – hangsúlyozza a főorvos. A Bethesdában eddig négyezer tizenkét-tizennyolc év közötti fiatalt oltottak be koronavírus elleni vakcinával. A vakcinainfo.gov.hu honlapon regisztráló szülők választhatják az oltás helyszínéül a református Bethesda Gyermekkórházat is, függetlenül attól, hogy hol élnek.


| REFORMÁTUS SZEMMEL |

KOVÁCS MIHÁLY

„…amit vet az ember, azt fogja aratni is” A szerző nyugalmazott esperes

Ebben az esztendőben is elérkezett Péter–Pál napja, mely népi hagyományaink szerint az aratás kezdetét is jelzi. Régen a hálaadás napja is volt, amikor egy nép hálát adott közel egy év verejtékes munkájának áldásaiért, Isten megsegítő kegyelméért (Zsolt 126,5–6). A lexikon szerint az aratás a megérett gabonaszemek betakarítási munkája, magában foglalja a gabona levágását, kévébe kötését és a tarló összegereblyézését, amely munkákat manapság gépek végzik. Tágabb vonatkozásban minden mezei termény betakarítását és összegyűjtését értették rajta. Ugyanezt jelentette az aratás a Biblia világában élő ember számára is. Az árpával kezdték április

„A tennivalók mindig újabb és újabb próbatételek elé állítják az Isten szolgálatában állókat, ezért kérjük az Urat, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.” végén, ezután következett a búza betakarítása kézi erővel, sarló segítségével. Néhány különleges rendelkezés a rászorulókat próbálta segíteni, mint például az, hogy ne arassák le a gabonát egészen a mező széléig, és az elhullott kalászokat ne szedjék össze (evésre lehetett szakítani a gabonából, de sarlóval nem). Az idők folyamán az aratás fogalma jelképessé vált, és a halál bekövetkeztét (Jób 5,26), a végső ítéletet értették rajta (Ézs 17,1–5). Ugyancsak átvitt értelemben olvashatunk az aratásról, amikor az ember cselekedeteinek következményeiről szól a Biblia (Péld 22,8). Az Újszövetségben Jézus is említi, és az apostoli levelekben is olvashatjuk. Minden aratásnak két alapfeltétele van: az egyik az ember, aki végzi ezt a munkát és az azt megelőző vetés. Jézus az evangélium hirdetését hasonlította hozzá, amikor egyszer így szólt: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.” (Mt 9,37–38) Jézus itt a betakarítás képével érzékelteti tanítványai előtt missziói küldetésüket. Ennek színtere az egész világ, és ezt nemcsak saját népük, hanem a pogányok között is végezniük kell. Először

nagy lelkesedés fűtheti az e szolgálatba indulókat, de munkájuk során sokszor lehetnek kiszolgáltatottak, csalódottak, a sikertelenség is visszariaszthat sokakat. A munka mégsem felesleges és hiábavaló, mert ha feladatuk sok erőfeszítéssel, meg nem értéssel jár is, ha útjuk sokszor rögös is, nem értelmetlen vállalkozás. A misszió kicsit vetés is, aratás is egyszerre. Az eredményei visszajelzések is egyben egy-egy lelkipásztor korábbi igehirdetéseiről vagy a missziói munkások magvetéseiről. A tennivalók mindig újabb és újabb próbatételek elé állítják az Isten szolgálatában állókat, ezért kérjük az Urat, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába. A másik alapfeltétel a vetés, az alaptörvénye pedig az, hogy „amit vet az ember, azt fogja aratni is” (Gal 6,7–8). Ez az ige arra figyelmeztet, hogy minden betakarítást meg kell előznie a magvetésnek, amely azonban nemcsak a szántóföldön lehetséges, hanem átvitt értelemben egész életünk, magatartásunk is az. Gondoltunk-e arra, hogy minden szavunk és tettünk hosszabb-rövidebb távon hat a környezetünkre, és akaratunktól függetlenül válhat jó vagy rossz példává? Ezért kell szavainkkal, tetteinkkel arra törekednünk, hogy életünk egész magatartásával jó magot vessünk. Úgy beszéljünk, éljünk, cselekedjünk, hogy azzal gyarapítsuk az életet és gazdagítsunk másokat, mert „aki szűken vet, szűken is arat, aki bőven vet, bőven is arat” (2Kor 9,6). Nem érdemes kispórolni munkáinkból az alaposságot, az áldozatot, mert az valamikor valakinek kamatozni fog. „De akkor is érdemes bőven vetnünk, ha nem mi fogjuk learatni? Igen. A mi feladatunk a vetés. Az aratás Isten dolga. A mi nagy kiváltságunk, hogy gazdagíthatjuk az életet, bárki fogja is a termést betakarítani.” (Cseri Kálmán: A kegyelem harmatja, 186. o.) Az aratás ma is fárasztó és nehéz munkája mellett azonban ne feledkezzünk meg Istenről, aki a búzamagot kalásszá érleli. Ezt a folyamatot egyetlen technikai eljárás sem tudja siettetni vagy az érés fázisait megkerülni, mert ez egyedül Isten ajándéka, ő adja a növekedést (1Kor 3–6). Ezért az embernek nem kell megdolgoznia, mert „magától terem a föld” (Mk 4,28). „Ez a magától: ez a Kegyelem”! (Reményik Sándor: Kegyelem) Legyünk hálásak érte!  2021. július 11.

Reformátusok Lapja

7


| INTERJÚ |

Segítségnyújtás egyházba ágyazva BALOGH-ZILA TEODÓRA

– Azt szeretném, hogy minden református gyülekezeti tag úgy érezze, a zászlós bárány szimbólumát mellényükön viselő munkatársaink őt is képviselik, amikor segítenek a bajbajutottaknak – mondta Czibere Károly, a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) Kuratóriumának elnöke, akivel diakóniai elhívásról, vasárnapi keresztyénségről és a szolgálat jövőjéről beszélgettünk.

Már a kezdeteknél bábáskodott, segített a szervezet megalapításában. Hogyan emlékszik az MRSZ indulására? Régi álma volt egyházunknak, hogy saját segélyszervezete legyen. Engem 2005-ben vont be a munkába egykori vallástanárom, Bölcskei Gusztáv püspök, hogy segítsek életre hívni a szervezetet. Terveink mindaddig papíron maradtak, amíg nem találtunk alkalmas embert, aki a felkészültségével, tudásával megfelelő vezetője lehet az MRSZ-nek. 2006 tavaszán találkoztam Fodor Gusztáv nagytiszteletű úrral, ő kárpátaljai szolgálata alatt sok tapasztalatot szerzett a szeretetszolgálat terén. Vezetésével tovább folyt az előkészítő munka, mígnem jött a tiszasasi árvíz, amellyel Isten a hátunkra csapott, és kirobbantott bennünket a tervezgetés időszakából. Az akkor befolyt egymillió forint révén indult el a Magyar Református Szeretetszolgálat. Eleinte milyen tevékenységek voltak a fókuszban? A szolgálatnak első mozdulatától kezdve két fő célja volt. Az egyik, hogy nem egy újabb, sokadik szekuláris segélyszervezet szeretne lenni. Azt gondoltuk, csak akkor van értelme elindítani, hogyha bele tudjuk ágyazni az egyházba – ha minden egyes gyülekezet saját szeretetszolgálati munkája meghosszabbításának, kinyújtott karjának érzi. Az MRSZ nem a református közösségek erőforrásainak, kapacitásainak kiszorítására jött létre, hanem azért, hogy azokat megsokszorozza. A gyülekezetek diakóniai munkájának ösztönzése, motiválása, különböző akciókkal történő megelevenítése volt a legfontosabb küldetésünk. Ebből következik, hogy a katasztrófáknál adott segítségnyújtás mellett legfontosabb programjaink azok voltak, amelyek a gyülekezetek szeretetszolgálati munkájában segítettek. Ilyen a Szeretethíd, amely arra ösztönzi a hívő közösségeket, hogy a templomokból kimenve, környezetükben vállaljanak önkéntes munkát. Vagy például a Nyilas Misi Pakk és a Szeretetdoboz-program, amely arra sarkallja a gyülekezeteket, hogy a rászoruló családok számára készítsenek ajándékokat, élelmiszercsomagokat advent idején. A másik fontos célkitűzésünk az volt, hogy elsődleges szolgálati területünk a Kárpát-medence legyen. A szolgálat mindig különös figyelemmel hordozta azo8

Reformátusok Lapja 2021. július 11.

kat a testvéreinket, akik Kárpátalján, a Felvidéken, a Délvidéken és Erdélyben élnek, sokszor igen sanyarú körülmények között. 2014-ig volt irodavezető, utána kis kitérő következett, nemrég pedig kuratóriumi elnökként tért vissza az MRSZ-hez. Hogyan tekint most a szervezetre? Igazán sosem távolodtam el az MRSZ-től, a szívem egy része mindig itt dobogott. Államtitkárként havonta találkoztam az MRSZ és a Diakóniai Iroda vezetőségével, nem volt közömbös számomra az itt folyó munka. Úgy látom, az ebben az évben tizenötödik születésnapját ünneplő szolgálat olyan, mint a legnagyobb lányom: kamaszodik. Egyfelől rendkívül intenzíven és dinamikusan növekedett az elmúlt években, hiszen a társadalomban lévő gondok újabb és újabb szolgálati formákat hívtak életre. Gondolok itt a közfoglalkoztatási és a kistérségi felzárkóztatási programokra, a rehabilitációs foglalkoztatásra. Ugyanakkor azt is látom, hogy ahogyan a lányomnak nagyobb íróasztalra, cipőre, ruhára van szüksége, az MRSZ-nél is megmutatkoznak a növekedésből fakadó igények. Szükség van például a megnövekedett helyigénynek megfelelő ingatlanra, több anyagi forrásra, professzionális menedzsmentre. Nekem az a feladatom, hogy ezzel a gyors növekedéssel lépést tartsunk. Vannak konkrét céljai? Az egyik legfontosabb feladatnak tekintem a gyülekezeti kötődés, az egyházi beágyazottság további erősítését. Fontos, hogy az egyház valóban magáénak érezze a Szeretetszolgálatot, akkor is, ha orvoscsoportunk éppen távoli országban dolgozik. Azt szeretném, hogy minden gyülekezeti tag úgy érezze, a zászlós bárány szimbólumát mellényükön viselő munkatársaink őt is képviselik, amikor segítenek a bajbajutottaknak, akár több ezer kilométerre hazánktól. Az is fontos, hogy minden közösségben legyen olyan ember, aki közvetlenül kötődik az MRSZ-hez, és el tudjuk látni plakátokkal, információkkal. Olyan gyülekezeti tagra gondolok, aki helyben tudna önkéntes programokat szervezni, ezzel éleszteni, megeleveníteni gyülekezetét. Tudjuk, hogy a lelkipásztorok számos adminisztratív és gyülekezeti teendővel


| INTERJÚ |

„…azt látjuk, a gyülekezeti tagok döntő része vasárnapi, illetve előadást meghallgató keresztyén, aki a végén bedobja a perselybe a produkcióért járó pénzt. Pedig a közösséghez tartozás azt jelenti, hogy ha új életem van, hálából odaszánom magamat az Isten és a gyülekezet szolgálatára, lelki gyümölcsöt termek.”

2021. július 11.

Reformátusok Lapja

9


| INTERJÚ |

vannak leterhelve, ezért jó, ha vannak olyan aktív motorjai egyegy egyházközségnek, akik élő hitű emberként szeretnének tenni érte és a környékén élő nélkülöző, reményvesztett emberekért. Mi az ilyen tagokkal szeretnénk kapcsolatba kerülni, bátorítani őket és átadni nekik azt a tudást, amelyre szükségük lehet a hatékony szolgálathoz.

Ez a közösségen belüli szolgálat kérdése, de az MRSZ kifelé is vállalja a segítségnyújtást. Ahhoz viszont, hogy valaki el tudja fogadni akár az önök segítségét, bizalomra van szüksége. Hogyan látja, ma Magyarországon bíznak az emberek az egyházi támogatásban? A hiteles jótékonysági, diakóniai munka nagyfokú bizalmat szül, és hitelesíti az egyház szolgálatát. Ahogyan Jakab apostol mondja: a hit cselekedetek nélkül halott. Én azt látom, hogy ilyen hitelesítő pecsét az MRSZ, hiszen vannak olyan szolgálati területek, ahol egy-egy gyülekezet nem tud elindulni, mert túl kicsi hozzá. Ezekben az esetekben nekünk kell mozdulnunk. Értékes tulajdonsága szervezetünknek: ahol gond van, oda gyorsan elmegyünk segíteni, belföldön és külföldön egyaránt. De nemcsak a katasztrófáknál állunk oda mások mellé. Ott van például a közfoglalkoztatási program: gyülekezeteink másfél ezer közfoglalkoztatottnak biztosítanak munkalehetőséget. Ez a missziós terület azonban rengeteg adminisztrációt igényel, amelynek terhét az MRSZ magára vállalta, így segít megsokszorozni a közösségek szeretetszolgálati munkáját.

Egy előadásában azt mondta, ma Magyarországon a szociális munkát az hátráltatja, hogy sok közösségnek nincsenek már céljai. Hogyan látja, az MRSZ tud célt adni? Azt gondolom, az ilyenfajta céltételezésnek a gyülekezeteinkből kell kiáradnia a szélesebb közösség felé. Fontos látni, hogy keresztyénként azért van speciális küldetésünk a világban, mert bennünket Krisztus küldött el utunkra, felőle közelítünk a világ nyomorához. Éppen ma olvastam Dietrich Bonhoeffer egyik elmélkedését, hadd idézzek most belőle: „Lehet, hogy az emberek problémái annyira bonyolultakká váltak és olyan hibásan megfogalmazottak, hogy épp ezért tényleg nem lehet megoldást találni. Az a gondolkodás, amely az emberi problémákból indul ki és onnan keresi a megoldásokat, nem biblikus, és felül kell kerekednünk rajta. Nem a világtól Isten felé, hanem Istentől a világ felé vezet Jézus Krisztus útja, és ezért minden keresztyén gondolkodás útja is ez.” Azt a feladatot kaptuk, hogy induljunk el a világ felé, és minden szolgálatot úgy végezzünk, hogy Krisztussal, Krisztusban és Krisztus dicsőségére tegyük. Ez a meghatározó jellegzetessége az MRSZ munkájának, és ebből következik az, hogy a református közösségeinken keresztül tudunk segíteni. Hiszen ha gyülekezeteinkbe be tudunk fogadni olyan embereket, családokat, akiknek az élete elcsúszott, kilátástalanná vált, akkor valóban tudunk segíteni. A szociálpolitikának nagy hátránya, hogy sokszor csak egyvalamire összpontosítva kezeli az elesettek gondjait, nem a maguk egészében, teljességében tekint rájuk. Mi az egyházban lehetőséget kaptunk arra, hogy a bajbajutottaknak ne csak a testi, hanem a lelki és szellemi szükségleteit is lássuk, és közösségeinkbe ágyazással segítsük őket. Pontosan úgy, ahogyan Isten gyógyít bennünket.

A Károli Gáspár Református Egyetemen tanítva a szakemberképzésben is részt vesz. Hogyan látja a szakma utánpótlását? 2018-ban, államtitkári éveim után Bogárdi Szabó István püspök úr az egyetem szociálisvezető-képzésének megszervezésével bízott meg. Az MRSZ-nél is látjuk annak szükségét, hogy az egyházi diakóniai munka programjaiért felelős szakemberek tudjanak egymásról, tartsák egymással a kapcsolatot, és a szolgálat összehangolt legyen. A másik fontos feladat, hogy a kutatásban, oktatásban és a módszertanban kamatoztassuk az MRSZ-nél felhalmozott a tapasztalatokat, és fordítva: értékeléseket, hatáselemzéseket készítsünk. Jelenleg még nem állnak rendelkezésre ezek az elemzések. Olyan szakértői csapatra van szükségünk, amely nyomon követi a programokat, és a kutatás alapján tanácsaival hatékonyabbá teszi munkánkat. A következő évek fontos feladata, hogy ez megtörténjen, hiszen programjaink fenntarthatóságának ez az egyik alapvető feltétele.

Mindez válasz lehet arra a kritikára is, amely szerint az egyház egyre inkább eltolódik a szolgáltatások irányába? Nem az a gond, hogy vannak oktatási és szociális intézményeink. Az alapprobléma az, hogy sok olyan testvérünk ül vasárnaponként a padokban, aki semmilyen szolgálatot nem vállal. Péter apostol azt mondja, hogy a Krisztus-testhez tartozó emberek közül mindenki kapott karizmát, azaz kegyelmi ajándékot azért, hogy szolgáljunk egymásnak – Krisztus dicsőségére és egymás építésére. Ezzel szemben azt látjuk, a gyülekezeti tagok döntő része vasárnapi, illetve előadást meghallgató keresztyén, aki a végén bedobja a perselybe a produkcióért járó pénzt. Pedig a közösséghez tartozás azt jelenti, hogy ha új életem van, hálából odaszánom magamat az Isten és a gyülekezet szolgálatára, lelki gyümölcsöt termek.

A beszélgetés elején a kamaszhasonlatot használta. Hogyan tekint a tizenöt éves MRSZ jövőjére? Hálaadással és derűvel, hiszen tudom, hogy nem embertől származik szervezetünk küldetése. Nem egyházi vezetők, zsinatok, értekezletek és bizottságok hozták létre, hanem a teremtő Isten. Nekünk, akiket bizonyos időre vigyázóivá tett, az a feladatunk, hogy hűséggel sáfárkodjunk: folyamatosan keressük vezetését abban, hogy milyen szolgálatra hív el bennünket, és figyeljünk arra az elhívásra, amelyhez hűségesnek kell lennünk. A következő időszak nagy feladata, hogy megteremtsük a méltó hátteret, és újabb területeken jelenjünk meg fenntartható programjainkkal. Az egyház közösségének, így az MRSZ-nek is fontos feladata, hogy a sok sebből vérző magyar társadalmat Krisztus üzenetével gyógyítsa.  FOTÓ: BAZÁNTH IVOLA

10 Reformátusok Lapja

2021. július 11.


| INTERJÚ |

Imádság a stadionban és adás előtt a stúdióban ULICZA TAMÁS

Melyik csapatot segíti győzelemre Isten, ha mindkét szurkolótábor imádkozik? A futball-Európa-bajnokságról, hit és sport kapcsolatáról, valamint a nemzeti érzésekről beszélgettünk két református sportriporterrel. Berkesi Judit az M4 Sport csatorna ismert arca, Fekete Zsuzsa pedig az első nő volt Magyarországon, aki televízióban közvetített futballmérkőzéseket.

BERKESI JUDIT: Jó együtt megélni azt, hogy magyarok vagyunk Az elmúlt hetekben Magyarország az Eb lázában égett, milyen volt ezt „belülről” végignézni? A 2016-os franciaországi Eb-n, amikor hosszú idő után ott lehettünk egy kontinenstornán, testközelből láttam a válogatott szereplését. Utána nehezen tudtam elképzelni, hogy ezt még lehet fokozni. Később, amikor már tudatosult bennünk, hogy társrendezőként hazai közönség előtt léphetünk pályára, azt mondtam, hogy ez biztosan még különlegesebb lesz, és az is volt. Mert így, hogy Budapesten lehetett két magyar mérkőzés, az energia, amely 2016-ban Franciaországban és itthon megvolt, térben és időben egyesült, a két helyszín eggyé vált. Az itthoni légkör még csak fokozta azt a különlegességet, amelyet öt évvel ezelőtt már átélhettünk. Nőként milyen ebben a közegben dolgozni? Bocsánat, hogy ezt mondom, de szerintem ezen már túl vagyunk. Én erre már elmondtam a magam válaszait. Abban bízom, hogy az, hogy egy nő beszél a sportról, vagy hogy egy nő sportol, hála Istennek már egy jó ideje nem kérdés. Úgy szívesen válaszolok, hogy sportriporterként hogyan éltem meg. Ahogyan egy futballista életében, úgy a sportriporterében is egyedi az ilyen esemény. Valószínűleg nem lesz az életünkben sok olyan lehetőség, hogy hazai rendezésű labdarúgó-Európa-bajnokságon dolgozhatunk, amelyen a magyar válogatott is ott van. Hálás szívvel indultam neki ennek a két hétnek, amíg a válogatott szerepelt az Eb-n, mert mi is érezzük ennek a súlyát. Ezek azok a sportesemények, amelyek megismételhetetlenek, amelyektől mi is többé válunk – az élményeket tekintve mindenképpen. 2021. július 11.

Reformátusok Lapja 11


| INTERJÚ |

Hogyan jelenik meg a munkájában az, hogy keresztyén? Mi­ ben segíti önt? Alapvetően az életemet segíti, tehát a munkámat is. Sok mindenért hálás vagyok a Jóistennek, akár a munkahelyi feladatokért is, amelyeket kapok. Ezeket nem gondolom magától értetődőnek, sem a saját érdememnek, hanem ajándékoknak, amelyekkel próbálok élni. Ez olyan szempontból fontos hozzáállás, hogy az ember jobban érzi ezeknek a súlyát, és ez talán még motiváltabbá tesz. Mivel az egész életemben van egy ilyen biztos fundamentum, így ez a munkámra is kihat. Adás előtt, amikor még nem látszódom a képernyőn, és már csak néhány másodperc van hátra, szeretek mondani egy rövid imát. Így szoktam az Úrnak ajánlani a feladataimat, és remélem, hogy abban is örömét tudja lelni, ha az ember olyan munkát végez, amely egyébként alapvetően a szórakozásról szól. De szerintem ebben is jelen van a Jóisten.

„Adás előtt, amikor még nem látszódom a képernyőn, és már csak néhány másodperc van hátra, szeretek mondani egy rövid imát.” Megfér egymással a keresztyén hit és a sport versengő szelleme? A családunkban a gyermekek kérdezték meg egyszer, hogy ha mindkét oldalon imádkoznak a játékosok, akkor kinek kedvez Isten? Nem tudtam hirtelen erre választ adni, mert annyira frappáns és őszinte kérdés, amilyeneket általában a gyerekek fel tudnak tenni. Eszembe jutott ennek kapcsán Lázár Ervin Foci című novellája, amelyben a gyermek azt kérdezi édesapjától, hogy Isten szokott-e focizni, és ha igen, beállna-e a magyar válogatottba öt percre? Igen, szerintem megfér, még nem is gondoltam az ellenkezőjére. Úgy vélem, mindenképpen megfér a hit az alázatos, tisztességes és szívvel-lélekkel végzett munkában, legyen az élsport, tanári, vagy éppen kétkezi munka. Magában a sportban teljes mértékben jelen lehet a hit, és egyáltalán nem gondolom ezt elvetendőnek, mert akkor nem is szívesen végezném a munkám. A sportnak erős közösségformáló ereje van, nézzük meg a magyar meccseket, amelyek erősítenek bennünket. Emellett egyénileg is példát mutatnak sportolók, az életutak, amelyeket bejárnak. Sokszor nagy megélt nehézségek után adnak erőt mindenkinek. Most épp Balczó András jut eszembe, aki azt mondta, hogy érezte nem egyedül fut, és nem magáért fut, amikor az öttusában ehhez a számhoz érkezett egy hazai rendezésű világbajnokságon. Akkor érezte meg azt a katarzist, hogy ez a sport jóval többről szól, mintsem hogy az 12 Reformátusok Lapja

2021. július 11.

ember egyedül legyőzi a határait. Tehát mindenképpen érzek benne valami sokkal többet, mint számokat meg statisztikákat, amelyek egyébként meghatározzák egy sportoló életét. Láthattuk, hogy az Eb-nek igen erős közösségformáló ereje van. De vajon ez csak időleges, vagy esetleg van arra lehetőség egy sok szempontból megosztott országban, egymás iránt sokszor közömbös emberek között, hogy a „falak” ha le nem dőlnek is, de esetleg leereszkednek? Én még hiszek abban, hogy a sport az egyik utolsó olyan közeg, ahol mindegy, hogy ki honnan jön, a lényeg, hogy együtt szurkoljunk a mieinknek. Erről nem tudok reprezentatív felmérést mutatni, de sok sportszerető ember van körülöttem, és közöttük ezt tapasztalom. A sportban tényleg van olyan egységes összekapaszkodás és nemzeti érzés, amely tiszta. Van most egy reklámszöveg, amely engem nagyon megragadott, így hangzik: mások csak egy csapatot látnak bennük, mi magunkat. Szerintem a sportnak pont ez a lényege, hogy azok egy kicsit mi vagyunk. Mert ismerjük egy-egy játékos történetét, a csapatot, azonosulunk velük. Remélem, hogy akár a sport, akár a sportolók teljesítménye tud a megosztottságon változtatni. Nem vagyok teljesen idealista, de azt gondolom, ez még tényleg olyan közeg, ahol jó együtt lenni, jó együtt szurkolni, és jó együtt megélni azt, hogy magyarok vagyunk. Július másodika a sportújságírók napja, ennek kapcsán mit üzenne az elődöknek, a jelenlegi kollégáknak vagy azoknak, akik jelenleg az iskolapadban gondolkoznak azon, hogy ezt a pályát válasszák? Az elődöknek talán már nem üzennék, inkább az övéiket fogadom én is szívesen. Nem vagyok üzengetős típus, de amikor fiatalabbak megkeresnek, hogy érdekli őket ez a pálya, akkor mindig azt szoktam mondani, hogy az egyik legfontosabb, hogy szeresse a sportot. Legyen a sportnak olyan szegmense, amelyet átlagon felül ismer akár azért, mert űzte, akár azért, mert követi. Emellett viszont fontos, hogy miként közelít a sportolókhoz, sportvezetőkhöz, bárkihez, akivel beszélgetni kell. Ez érzékeny és intuitív műfaj, amelyben sokszor nehéz megmondani, hogy kivel hogyan kell beszélgetni, néha egészen különleges érzelmi helyzetekben és állapotokban. Másrészt szerintem a sportriporter is éppen attól lehet jó, ami nem a sportból ered: például hogy milyen jellem, hogyan viselkedik, hogyan beszél. A tudása, szókincse vagy akár improvizációs készsége. Például Hajdú B. István kollégám azoktól a finom humoros megjegyzésektől különleges, amelyeket nem lehet megtanulni. A dolgok nagy része nem tanulható, viszont megtapasztalható: közel kell lenni a sportolókhoz, meg kell ismerni őket. Én sportolóközpontú vagyok, fontosnak tartom, hogy ne felejtsük el: ezek az események nem rólunk szólnak, hanem róluk. A mi feladatunk, hogy helyesen és hitelesen helyezzük őket előtérbe.  FOTÓ: M4 SPORT


| INTERJÚ |

FEKETE ZSUZSA:

Hihetetlen erő van a nemzeti imádság közös éneklésében Kidobhatjuk az összes olyan viccet, amelyben a magyar válogatott sosem ver meg senkit. Ilyen hosszú „éhezés” után futballszurkolóként milyen érzés, hogy kiderült: 2016 nem egyedi eset volt? Hihetetlen közösségi élményt kaptunk, talán a berlini fal ledöntésekor és a rendszerváltáskor éreztem hasonló eufóriát a társadalomban a nyolcvanas évek végén. Bár szigorúan sportszakmailag nem beszélhetünk sikerről, hiszen a magyar válogatott nem jutott tovább, de az, hogy az egész országot végigperzselte a fociláz, és az, hogy szerethető magyar válogatottat láthattunk, amely helyt tudott állni a szakértők által is halálcsoportnak nevezett F-csoportban, hatalmas fegyvertény. Világsztárok ellen játszottunk, egy-egy játékos, például a francia Mbappé értéke magasabb, mint az egész magyar válogatotté szőröstül-bőröstül, buszostul. Büszke vagyok, mert a portugálok ellen elveszített első meccs után nem jött a sokak által jósolt „nemzethalál”, hanem megrázta magát a csapat, és felállt. A világbajnok franciák és a jóval erősebb németek ellen az Európa-bajnokság legnagyobb meglepetését hoztuk úgy, hogy a németeknek kellett izgulni azért, hogy legalább döntetlent érjenek el ellenünk. Az egész Eb-n összesen talán tíz percet voltunk hátrányban. Mit gondol, ez csak azoknak jelent valamit, akik követik a focit, vagy most több embert is el tudott érni? Meg lehet élni a hazaszeretetet a labdarúgáson keresztül is? Azt érzem, hogy néhány hétre kicsit mindenki szurkolóvá vált, még azokat is megérintette a magyar válogatott bátor, hősies harca a futballóriások ellen, akik nem kedvelik különösebben a labdarúgást. A sport igazán alkalmas arra, hogy átérezhessük, mi a nemzet és a haza. A magyar válogatottat nem feltétlenül azért szeretjük, mert kiemelkedően teljesít, vagy mert mindig legyőzi az ellenfeleit, hanem azért, mert a miénk. Ide tartozunk, a magyar nemzethez. A foci kiváló eszköz, hogy ezt a közösséget megéljük. Az első hazaszeretet-emlékem engem is egy magyarválogatott-mec�cshez köt, pontosan emlékszem, milyen volt, amikor először megéreztem, hogy büszke vagyok a magyarságomra. 2021. július 11.

Reformátusok Lapja 13


| INTERJÚ |

Ha már arról beszélünk, mit adhat a futball általában: önnek mit adott, mit ad a futball szeretete, amit máshol nem vagy nehezebben kaphatott volna meg? Először is megadta a valahová tartozás érzését, a közösséget, majd később a hivatásomat, hiszen a foci szeretete miatt lettem újságíró. Hétéves korom óta járok rendszeresen mec�csre, szinte minden Diósgyőr-meccsen ott vagyok a lelátón. Nem tudom elképzelni az életem foci nélkül. Az, hogy idén Magyarországon Európa-bajnokságot rendezhettünk, és a Puskás Arénában több mint ötvenezren énekeltük együtt a Himnuszt, valami olyan hátborzongatóan gyönyörű élmény, amelyet nehéz bármihez hasonlítani. Micsoda hihetetlen erő van a nemzeti imádság közös éneklésében! Már ezért az egy élményért is megérte volna megrendezni ezt a futballtornát, és az a bátorság, ahogy a magyar csapat focizott, a mi Európa-bajnokságunk koronája. Köntös László, a dunántúli reformátusok korábbi lelkészi főjegyzője fogalmazta meg az egyik posztjában, hogy egy kis nemzet nagy napjait élhettük meg. A nehéz időkben ez adhat segítséget és tartást nekünk, és ez nem csak a focira értendő.

de megakadályozta a „futballkarrieremet”, amikor kiderült, hogy lány vagyok. Abban az időben pedig még nem volt női futball. Hála Istennek, azt látom, hogy egyre több nő jár focimeccsre, mi például anyukámmal és a lányommal járunk, és tagjai vagyunk a Diósgyőri Női Szurkolói Klubnak. Korábban dolgoztam a DVTK-nál sajtófőnökként, sőt még biztonsági igazgatóként is, mert rengeteget foglalkoztam a szurkolókkal, értem a lelküket, hiszen közülük való vagyok. Ott voltam az első ultracsoport alakulásánál, ismerem a huligánokat, tudom, hogyan gondolkodnak. Hiszem, hogy őket is csak szeretettel lehet kezelni, az erővel semmire nem megyünk. Évek óta tapasztalható a patthelyzet a futballvezetés és a keménymag között. Vajon miért nem tudják megoldani? Sportújságíróként is többet kellett letennem az asztalra, hogy befogadjon a zárt, hagyományosan a férfiak által dominált közeg, hiszen sokaknak furcsa volt, hogy egy nő tudósít focimeccsről. Húsz éve ez még kuriózum volt. Néhányan még azt is megkérdőjelezték, hogy képes vagyok-e felismerni, mi az a les. Talán némi elismerése a munkámnak, hogy a Magyar Sportújságíró Szövetség elnökségi tagjának is beválasztottak, ha pedig a Diósgyőrről van szó, a mai napig is engem hívnak fel a kollégák.

„Ebben a megosztott és átpolitizált társadalomban a magyar válogatott képes volt világraszóló teljesítményt nyújtani, egységet teremteni, és ha csak pillanatokra is, de felemelte ezt a kis nemzetet.” Segíthet egy futballjátékosnak a hit a pályán? Miben jobb a hívő labdarúgó? A hit nemcsak a sportban segít, hanem az élet minden területén. A fociban is megtanít elviselni a kudarcokat, és azt is, hogy ne szálljunk el magunktól, hogyha jól fut a szekér. Persze sokszor feltettem magamnak a kérdést, hogy amikor két nemzet csapata kifut a pályára, és a lelátón húszezer ember azért fohászkodik, hogy az egyik csapat nyerjen, húszezer meg azért, hogy a másik, akkor kinek az imáját hallgatja meg az Isten. Bevallom, még mindig keresem a választ. Azt azonban látom, hogy sok játékos vállalja a hitét, a katolikusok keresztet vetnek, amikor pályára lépnek vagy gólt szereznek, és ez nemcsak valami babonaság, hanem tényleg kérik az erőt fentről, és képesek hálát adni. A szabályozás szerint egy jó ideje már büntetik, ha valaki a gólörömnél leveszi a mezét. Korábban több keresztyén focista viselt a meze alatt „I love Jesus” feliratú pólót, és ha gólt szereztek, lekapták a mezüket, így mutatva a kamerának és a nézőknek a feliratot. Ezt már nem tehetik meg, de még nem tilos az ég felé mutatni a gólörömnél. Még ma is furcsa lehet sokaknak, ha valaki nőként lesz nagy futballszurkoló. Ön ráadásul még sportújságíró is lett. Gyerekkoromban sokat fociztam a fiúkkal. Kilencévesen le is akartak igazolni, mert ügyesen mozogtam a pályán a labdával, 14 Reformátusok Lapja

2021. július 11.

Mi a helyzet a politikai vitákkal az Európa-bajnokság körül? Számos politikai megnyilatkozás övezte a foci Eb-t, például hogy a müncheni aréna a magyarok elleni meccsen szivárványos kivilágítást kap, tiltakozásul a magyarországi úgynevezett pedofiltörvény miatt. A magyar válogatott csodálatos, hősies játéka azonban elnémította a politikai felhangokat, hiszen úgy játszott a csapat, hogy mindenki a futballteljesítményünkről beszélt. Aki látta két gólszerzőnket, Fiola Attilát és Schäfer Andrást sírni a meccsek után, valami olyan emberit tapasztalhatott meg, ami egészen más dimenzió. Felemelő és tiszta. Ráadásul Marco Rossi személyében olyan kapitányunk van, aki olaszként büszke a magyarságra. Az a szeretet és egység, amely most körülöleli a magyar labdarúgást, hatalmas kincs. Gondolja, hogy ez az egység kitarthat és esetleg a magyar társadalomra is kihathat, vagy azért ennyire ne ugorjunk előre? Nem látok előre, inkább csak remélem, hogy lehet hosszú távú hatása, mindenesetre ebben a megosztott és átpolitizált társadalomban a magyar válogatott képes volt világraszóló teljesítményt nyújtani, egységet teremteni, és ha csak pillanatokra is, de felemelte ezt a kis nemzetet.  FOTÓ: BAZÁNTH IVOLA


| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

A bölcsességéről és gazdagságáról lett legendás hírű Salamon király, no meg sok feleségéről és másodfeleségeiről is, akik a jólétét és bőségét is szimbolizálták, de végül a vesztébe sodorták. Addig volt sikeres, amíg az a vágy élt a szívében, amelyet Istentől kért uralkodása kezdetén: „Adj azért a te szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között.” (1Kir 3,9) Nem bölcsességet kért közvetlenül, hanem olyan engedelmes szívet, amelyik Isten akarata és útmutatása szerint dönt és cselekszik. Az engedelmesség szót a mai ember nem ismeri, nem is érti. Mi már önállóan, szabadon és függetlenül akarunk élni, nekünk a szabadság mindennél fontosabb. Nekünk ne parancsoljon senki ember, még Isten se! Ehhez a tiltakozáshoz, a szabadságvágyhoz azonban nem társul átgondoltság, ismeret és értelem, ezért vaktában, ösztönösen, érzelmeink és mások ötlete szerint alakulnak mozgalmak, válnak divatossá szokások, elkötelezett, személyes döntés és tudatosság nélkül. Tiltakozunk és idegenkedünk minden parancsnak hangzó felszólító mód ellen, és makacsul ellenállunk, ha ilyesmit érzünk. Ezzel az érzéssel kell(ett) megküzdeni a világjárvány hullámai között nekünk és a döntéshozóknak. Talán bizony még azt is kikérnénk magunknak, ha a tűzoltók kiparancsolnának minket egy égő házból. Nem engedelmeskedünk. Salamon király nem teljhatalmat, gazdagságot kért, nem is ellenségei halálát, hanem saját szívének engedelmessé formálását. Neki is sok munkát kellett beletenni, hiszen a saját szívét mindenkinek magának kell alakítania. De isteni segítséget kért hozzá, talán figyelmeztetéseket és jeleket, hogy el ne térjen tőle. Mindennél nagyobb kincs az az örökség, amelyet apjától, Dávid királytól kapott, aki halála előtt nemcsak az országot hagyta rá, hanem azt a bölcsességet is, amely őt is vezérelte: „Tartsd meg, amit elrendelt Istened, az Úr! Járj az ő útján, tartsd meg rendelkezéseit, parancsolatait, törvényeit és intelmeit, ahogyan meg vannak írva Mózes törvényében. Akkor boldogulsz mindenben, amit teszel, és mindenütt, amerre fordulsz.” (1Kir 2,3) A szülők nagy felelőssége, hogy csak sarokházat, autót, telket akarnak gyermekeikre hagyni, továbbörökíteni, vagy azokat a lelki és szellemi kincseket is, amelyeket élményekből, hitükből és tapasztalataikból gyűjtöttek. Mit láttunk szüleink életéből? Láttuk-e őket Istennek engedelmeskedni, imádkozni? Milyen példát hagyunk mi az utódainkra? Még a hibák és bűnök is alkalmasak lehetnek arra, hogy tudják, mit kell elkerülni.  (Folytatjuk)

IMÁDKOZZUNK!

Kereszt Ő is és én is, / magunknak is / és egymásnak is, / nehezen hordozott / kereszt vagyunk. Cipekedünk és roskadozunk, / de annyiszor döbbenünk rá, / hogy mégiscsak, Uram, / Te hordasz minket. Minket, / mint szúrós és görcsös, / de kegyelmed szerint / szeretve hordott / keresztet. Ámen.  HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Az engedelmes szívű király Az emberiség történelmében a méltatlan, gyarló uralkodók közt időnként felbukkant egy-egy tisztességes ember is. Az alattvalók rájuk szívesen emlékeztek, alakjukat kiszínezték, haláluk után egyet-kettőt egészen fantasztikus figurává változtattak át. Magyar történelmünkben is voltak ilyen királyok, az persze más kérdés, hogy cinikus kutatók régen bebizonyították róluk is: korántsem voltak az erkölcs makulátlan hősei. Ez nem is számít, mert kellő távolságból szemlélve őket már nem a tényleges tettek határozzák meg a rég letűnt uralkodók képét, hanem a közösségi emlékezet. A személy eltűnik a legendák, mesék alakja mögött, és megszületik a hős. Az ókori Izráel egyik legrejtélyesebb királya Salamon volt. A Biblia csodálatos személyiségként rajzolja meg a dinasztiaalapító Dávid után trónra lépő király portréját. Ennek fő oka minden bizonnyal a templomépítés: az ókori keleten csak az számított valamirevaló uralkodónak, aki az ország istene számára méltó földi hajlékról gondoskodott. Nem volt ez másként Izráelben sem, Dávid is érezte, hogy az Úr háza nélkül Jeruzsálem nem igazi főváros, ezért vitette oda a szövetség ládáját, de zavarta, hogy ő maga cédruspalotában, a láda viszont sátorlapok között lakik (2Sám 7,2). Az építkezés már Salamonra hárult, őt ez a jeles tett kiemelte a királyok közül, és ennek köszönhetően elkezdte emelkedését a legendás hősök sorába. Az utókor az aranykor embereként tekintett rá, akinek udvarában se szeri, se száma nem volt a felhalmozott kincseknek. A vagyon azonban nem érdem, hanem ajándék, amit Salamon is ráadás gyanánt kapott. Egyik heti igénk szerint ő csak egyet akart: az Úrra figyelő, „engedelmes szívvel” (1Kir 3,9) kormányozni Isten népét. A legtöbb uralkodó és vezető számára nem ez a legfontosabb érték, de mi tudjuk, a bölcsesség ezzel a szándékkal kezdődik.  HODOSSY-TAKÁCS ELŐD 2021. július 11.

Reformátusok Lapja 15


| REFORMÁTUS ÉLET |

Szakvélemény kontra Biblia – A betegség után megfogadtam, hogy ahol csak lehet, bizonyságot teszek Istenről – bólint rá egyből megkeresésünkre. A belgyógyász, habilitációs kutyakiképző, gyógypedagógiai munkatárs, lelkészfeleség, háromgyermekes református édesanya életútja nem nélkülözi az érdekes fordulatokat. A budai Várnegyedben, polgári értelmiségi családban felcseperedő nő szerelmét és Isten vezetését követve egy kis kárpátaljai faluban talált új otthonra, ahol ma egészen másként gyógyít, mint ahogyan azt valaha elképzelte. Körözsi Barbarával elvárásokról, mellrákról, Isten ígéreteiről és négylábú barátainkról beszélgettünk.

KOCSIS JULIANNA

16 Reformátusok Lapja

2021. július 11.


| REFORMÁTUS ÉLET |

– 2019 februárjában derült ki, hogy mellrákom van, akkor tapintottam ki egy csomót a mellemben. Szombaton vettem észre, és mivel épp akkor jöttünk át hivatalos ügyeket intézni Budapestre, szerdán már mammográfián voltam. Már szövettani vizsgálat nélkül is látszott: majdnem biztos, hogy rosszindulatú. A szövettani eredmény csak azt erősítette meg, hogy agresszív daganatról van szó. Ez nagy pofon volt – vág rögtön a közepébe beszélgetésünk elején Barbara, aki orvosként tökéletesen tisztában volt a helyzet reménytelenségével. De Barbara nem csak orvos: tinédzser kora óta hívő keresztyén, ez pedig mindent megváltoztatott.

BUDAI HÖLGYBŐL VIDÉKI LELKÉSZNÉ Barbara úgy véli, nem véletlen, hogy éppen akkor jött elő a betegség: fizikai és lelki értelemben egyaránt jó ideje roppant leterheltnek érezte magát. – Csapdában éreztem magam lelkileg, és azt gondolom, hogy ez a kór Isten hatékony eszköze volt a felrázásomra. Addigra már évek óta gyűltek bennem a dolgok. A budai Várnegyedben, polgári értelmiségi családban nőttem fel. Amikor falura, Kárpátaljára kerültem, teljesen más világba

nála laktam, hanem mindig az egyik családnál a gyülekezetből – idézi fel Barbara a kezdeteket. Ez 2006-ban volt, akkoriban a magyar–ukrán határ mentén sok helyen nem volt még bent a házban vécé. Vendéglátójánál is a ház mögött volt a mellékhelyiség, ahová a tyúkudvaron keresztül lehetett eljutni. – Egy alkalommal a legelső szobában szállásoltak el. Hajnalban rájöttem, hogy muszáj kimennem. Épp zuhogott az eső. Felvettem a pizsamára a csizmát, a kabátot, átmentem a saras, vizes udvaron, a fabudiban lógó villanykörte körül köröztek a legyek – sose felejtem el. Ültem és azon gondolkodtam, hogy mi a manót keresek én itt? Délután még a budapesti Margit hídon sétáltam… A fiatal nő úgy érezte, nincs az a szerelem, amelyik ezt a változást kibírná. Hiszen néhány év múlva felszáll a rózsaszín köd – akkor mi lesz? – Visszamentem a házba, és Isten elé borultam. Másnap reggel Mózes és Isten beszélgetését olvastam a Bibliában: „Az Úr így felelt: Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek? Mózes erre mondta neki: Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél tovább bennünket! Mi másból tudnánk meg, hogy én és a te néped elnyertük jóindulatodat, ha nem ab-

„Meg kellett tanulnom, hogy ne mások véleményével foglalkozzak.” csöppentem. Tartottam attól, hogy sokan azt gondolják majd, a „pesti orvosnő” fent hordja az orrát. Szerettem volna, ha érzik: én nem ilyen vagyok – nagyon meg akartam felelni. Barbara és a férje, a lelkipásztor Sándor 2005-ben, telefonon keresztül ismerkedett meg – egy közös ismerősük kérte meg a fiatal doktornőt, hogy segítsen a férfinak bizonyos egészségügyi gondokban. Így indult a kapcsolatuk. – Hamarosan kiderült, hogy hiába jövünk teljesen más világokból, a legfontosabb életkérdésekben hasonlóan gondolkodunk. Egyre sűrűsödtek a beszélgetések, majd egy református bálon végre személyesen is találkoztunk – ami persze nem sikerült túl jól, mert mindketten borzasztóan izgultunk, úgyhogy eléggé elszúrtuk az egészet – idézi fel nevetve Barbara. A kölcsönös szimpátia ellenére hazautazása után későbbi férje szinte eltűnt, egyre ritkultak a hívások. – Akkor mérte fel, hogy ugyan nagyon szeret velem lenni, de egyszerűen nem tudja elképzelni, hogy engem Kárpátaljára vigyen – viszont ő nem akar onnan eljönni, mert tudja, hogy neki ott a helye. Sándor Budapesten végezte a teológiát, majd egy évet Angliában, fél esztendőt pedig az Egyesült Államokban töltött, végül mégis úgy döntött: Kárpátalján, Beregdédában szolgál tovább, mert oda kapott elhívást. Így hát rövid ideig egymástól külön voltak, ám a férfi végül rájött: többé nem szeretne Barbara nélkül élni. Komolyra fordult a kapcsolatuk.

„OTTHON LESZEK” – Többnyire én látogattam meg őt, mert hétköznap dolgoztam a János-kórházban, szombat-vasárnap voltam szabad – ő viszont lelkészként hétvégén volt elfoglalt. De természetesen sosem

ból, hogy velünk jössz?” (2Móz 33,14–16) Olyan volt ez, mintha a saját szavaimat olvastam volna. És akkor tudtam: Uram, ha veled megyek, akkor mindegy, hogy hová, mert úgyis otthon leszek. Attól a naptól kezdve otthon éreztem magam Kárpátalján.

KÖZÖSSÉGBEN – MAGÁNYOSAN Egybekelésük után a gyülekezeti tagok sokat segítettek a beilleszkedésben, gyakran meglátogatták, ahogy Barbara is őket. Amikor azonban négy év alatt megszületett a három fiuk – Károly, Ferenc és András –, a fiatal lelkészné egyre ritkábban tudta meglátogatni a közösség tagjait, hiszen a kicsik minden idejét lekötötték. Az öreg parókia penészes falai között harmadik gyermekük születése után erős asztmája lett, amely jelentősen legyengítette. Emellett éjjel dolgozott – orvosként nem helyezkedhetett el, hiszen Ukrajna nem fogadja el a magyarországi orvosi diplomát, ezért eleinte egy kis orvosi cég ügyvezetőjeként, majd honlapkészítőként egészítette ki a szűkös lelkészi fizetést. – Egyre többet voltam egyedül, leterhelve. A pesti élethez szoktam, új volt számomra a nagy kert, amelyet művelni kellett. Igyekeztem helytállni ebben a feladatban is. Kárpátalján – legyél nő vagy férfi – a ház körül végzett munkád nyomán alakul ki rólad benyomás az emberekben – magyarázza Barbara, aki úgy érezte, férje munkásságát ássa alá azzal, ha nem tud megfelelni ennek a szerepnek. A gyülekezet nem látta, mivel foglalkozik, mivel küzd, csak azt észlelték, hogy nem tud belesimulni a – minden rosszindulatot nélkülöző, mégis megterhelő – elvárásokba, Barbara pedig nem tudta velük megosztani, megláttatni a gondjait, hiszen meg akart 2021. július 11.

Reformátusok Lapja 17


| REFORMÁTUS ÉLET |

felelni. Az utolsó csepp a pohárban a kelet-ukrajnai ukrán-orosz háború kirobbanása volt 2014-ben, ekkortól néhány táskába csomagolva a legfontosabb holmikat, iratokat sokáig állandó készenlétben és – mint később rájött – szorongásban éltek. – Nem is tűnt fel, hogy a háború ténye mennyire befolyásol, hiszen messze a fronttól ugyanúgy éltük tovább az életünket, mint azelőtt. De egy este altatás közben óriási csattanásra riadtam. Mint később kiderült, egy autó csapódott be az otthonunk előtt álló villanyoszlopba. Ijedtségemben az első gondolatom az volt: lőnek! Aztán persze pillanatok alatt kitisztult a fejem, és tudtam, hogy nem erről van szó. De akkor tudatosult bennem, hogy mennyire aggaszt ez a dolog – idézi fel azt az időszakot Barbara. A lelkészné bevallja: már nem Istenre összpontosított, nem belőle merítette az erőt, ezért nem tudott a helyzetből szabadulni. – Az egyik legfontosabb dolog, hogy kik vagyunk és mi az önértékelésünk alapja. Mielőtt Kárpátaljára kerültem, fehér köpenyes orvos voltam, volt baráti közösségem, ifivezetőként szolgáltam – de kint nem tudtam orvosként dolgozni, és szép lassan kikoptak értékességem általam felállított emberi bizonyítékai. Úgy éreztem, hogy minden területen kudarcot vallottam. Nem láttam, hogy azért vagyok értékes, mert Krisztusban vagyok. A betegségem ezt hozta vissza.

ÁLDÁSSÁ VÁLT „KÜLÖNCKÖDÉS” Még valami gyengítette a közösséghez kapcsolódás lehetőségét: gyermekeit otthon tanította – pedig nem vágyott erre a feladatra, szívesen beíratta volna őket a helyi iskolába. De ahhoz férjével együtt ragaszkodtak, hogy a fiúk a magyarországi oktatási rendszerbe is betagolódjanak. Hamar rájöttek azonban, hogy az ukrán és a magyar követelmények párhuzamos teljesítése nem fog menni. Végül Isten arra indította őket, hogy Barbara minden ódzkodása és ellenvetése ellenére végül 18 Reformátusok Lapja

2021. július 11.

az otthonoktatás mellett döntsenek. Ez viszont azzal járt, hogy a kicsik tanításának súlya ugyancsak az ő vállára nehezedett. – Meg kellett tanulnom, hogy ne mások véleményével foglalkozzak – hiszen sokak szemében ez különcködésnek számított. Amikor pedig beteg lettem, az otthonoktatás óriási áldás lett – a tíz hónapos magyarországi kemoterápia mellett magyarországi iskolába beíratni és segíteni őket nem lett volna járható út. De azt sem tudtuk elképzelni, hogy ők otthon maradjanak, amíg én gyógyulok – mondja Barbara. A fiai tanításával szerzett tapasztalatot pedig új szakmájában – hivatásában is hasznosítani, kamatoztatni tudja.

KUTYÁVAL A GYERMEKEKÉRT Tanítás közben hamar rájött, hogy a legidősebb fiuk figyelemzavaros. Sajnos Kárpátalján az ehhez hasonló gondok orvoslása gyerekcipőben jár, megfelelő képzés híján a pedagógusok is csak ritkán ismerik fel, még annál is ritkábban képesek megfelelően reagálni a hasonló esetekre. Az egész megyében nem találtak fejlesztési lehetőséget. Végül rábukkantak a nagyszőlősi Szelíd Lovas Központra. – A lovasterápia óriásit lendített Károly fejlődésén, látványosan javult a koncentrációja, a mozgáskoordinációja – állítja Barbara, aki ekkor jött rá: ha ő nem talál a nagyszőlősin kívül más fejlesztési lehetőséget a fiának, akkor valószínűleg ezzel mások is így vannak. Mivel azonban Nagyszőlős messze van Beregdédától, az infrastruktúra pedig botrányosan rossz Ukrajnában, hamarosan abba kellett hagyniuk a lovas foglalkozásokat. Barbarának ekkor jutott eszébe a kutyás terápia – ám az erre megfelelő ebek iszonyúan drágák és ritkák. A lelkészné mégis belevágott a kutyaprojektbe: felvette a kapcsolatot néhány magyarországi tenyésztővel, akiknél az állatok tulajdonságairól, a terápiáról, a kiképzésről érdeklődött. Őszintén megosztotta velük, hogy pénze


| REFORMÁTUS ÉLET |

nincs – de azt is hozzátette, hogy ért a honlapkészítéshez. – Az egyik legjobb magyarországi, berni pásztorkutyákkal foglalkozó tenyésztő visszaírt, hogy neki éppenséggel jól jönne egy új honlap. Ha elkészítem neki a megálmodott portált, cserébe ad egy kiskutyát. Így érkezett meg hozzánk immár három és fél éve Doxa kutyánk – fogalmaz Barbara. Mivel a tanfolyam is igen drága, Barbara kezdetben otthon, egyedül képezte magát és Doxát. Egyre többen értesültek a négylábúról és az orvos céljairól, mások mellett Zán Fábián Judit, a mezővári Nefelejcs Rehabilitációs Központ vezetőjének érdeklődését is felkeltették. Közbenjárásával a Nefelejcsnek szánt egyik adományt arra fordították, hogy Barbara elkezdhesse a terápiáskutya-kiképző tanfolyamot Debrecenben az AURA Segítő Kutya Alapítványnál. Cserébe azt kérték, hogy megszerzett tudásával segítse a központba járó gyermekeket. Az OKJ-s képzés azzal járt, hogy hetente-kéthetente utaznia kellett – ez még a betegsége előtt volt. Barbara szerint ezek a hétvégék amolyan énidőnek számítottak. – Ez a család részéről hatalmas vállalás volt. Hosszú idő óta ez volt az első olyan pillanat, amikor úgy éreztem, végre levegőt kapok – idézi fel. Körülbelül fél éve tanult már, amikor jött a diagnózis: mellrák. Barbara azt mondja, amikor kiderült a betegsége, letaglózta ugyan, de nem lepődött meg – lelkiállapota egyenes következményének látta. Az első éjszaka ezután igen nehéz volt. Orvosként gondolkodott. Tudta, hogy a szakmabeliek ötéves időtartamokkal szoktak számolni: az agresszív daganattípusoknál például öt évvel a diagnózis után már kevesen vannak életben. A legkisebb gyermekük, András ekkor öt és fél éves volt – a kisfiú öt esztendővel később is még csak tízéves lesz. Óriási súlyként nehezedett rá a betegség és a következményei.

MINTHA ELFÚJTÁK VOLNA A debreceni csapat rugalmas volt: műtétje után visszavárták Barbarát. – Februárban derült ki, hogy beteg vagyok, és a következő őszi turnussal már újra tanultam. Süni hajjal vizsgáztam. Ez Isten csodája, mert amikor megbetegedtem, úgy láttam, hogy ez az álom elúszott. A túlélésért küzdöttem, úgy éreztem, hogy a képzést el kell engednem.

De Istennek más terve volt. Barbara férje, Sándor hamarosan biztató ígéretet kapott. – Ezt az igét kapta: „Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!” (Zsolt 37,4), amelyre ő azt felelte, hogy neki csak egy kérése van: hogy én meggyógyuljak. SMS-ben érkezett az üzenet az egyik ismerősétől, és elmondása szerint rendkívüli békesség lett úrrá rajta. Azt mondta az Úrnak, ha még reggel is tart ez a békesség, akkor tudja, hogy teljesül, amit kért. És úgy ébredt, mintha elfújták volna e terhet – osztja meg Barbara.

„ANYA, DE HÁT EZÉRT IMÁDKOZTUNK!” Isten később személyesen is megszólította Barbarát az igeolvasásain keresztül. – A legérzékenyebb pontomra tapintott rá: orvos vagyok, racionálisan gondolkodom. Elkezdődtek a kezelések, úgy tűnt, hogy minden jól alakul, korai stádiumban kaptuk el a kórt, a kezelőorvosom is biztatott. De kiderült, hogy csontáttéteim vannak. Akkor megint borult minden, és ugyanúgy éreztem magam, mint a legelején: ott volt a papír a kezemben az orvosi szakvéleménnyel – amely szerint ezután nem beszélhettünk gyógyulásról –, ezzel szemben pedig özönlöttek Isten ígéretei. Akkor jött a hitpróba: szép mondogatni, hogy Isten mindent meg tud tenni. De valóban hiszem-e ezt? – Barbara számba vette az ígéreteket, egymás után írta be az igéket egy füzetbe, hogy meggyőzze magát: nem álmodta azokat. Újra rátámaszkodott Isten szavára. – Ismét eltelt néhány hét, következett a szokásos CT – és a lelet azt mutatta, hogy tele vagyok áttéttel. Az orvos tájékoztatott, hogy ha ilyen agresszívan viselkedik egy daganat, az sajnos nem túl biztató. Elkeseredtem: akkor most hol az ígéret? Nagyon elfáradtam, lelkileg és fizikailag egyaránt. Ekkor azonban akcióba léptek a házaspár gyermekei: Károly, Ferenc és András úgy döntöttek, óránként imádkoznak az édesanyjuk gyógyulásáért. – Beállították az óráikat, és mindegy, hol voltak – az apjukat is megkérték, álljon félre vezetés közben –, imádkoztak értem – osztja meg elakadó hanggal Barbara. A gyerekek imája meghallgatásra talált: néhány nappal később egy másik vizsgálat kimutatta, hogy a CT tévedett, amit áttétnek véltek, csak gyulladás volt. – Amikor ez kiderült, a fiúk rám néztek, és csak annyit mondtak: anya, de hát ezért imádkoztunk!  FOTÓ: BAZÁNTH IVOLA

ÉLETMENTŐ LEHET Barbara jelenleg is – valószínűleg élete végig – kezelés alatt áll, de azt mondja, már nem erre koncentrál: örül annak, hogy él, hogy lehetősége van végezni a feladatát. Arra pedig nagy szükség van, mert egyre több speciális nevelési igényű gyermeket visznek hozzá. Kompetenciái közé tartozik a komplex mozgásfejlesztés, a NILD Tanulás Terápia (I. blokkot alkalmazó oktató), a pandémia alatt gyógypedagógiai ismereteket is szerzett, és az óvodások iskolára felkészítését segítő Áthidaló Iskola Előkészítő Programba is bekapcsolódott. Elindította a Pontem komplex fejlesztés és kutyásterápia szolgáltatást, immár maga is képez szakembereket – mindezt ingyen. Nem mellesleg pedig újabb kiskutyát kapott ajándékba: Lisi, az olasz vízikutyakölyök csak arra vár, hogy Doxához hasonlóan segítse a fejlődésben lemaradt gyerkőcöket. Barbara nagy vágya emellett, hogy parókiájukon fejlesztőszobát alakítsanak ki – most ehhez keres forrásokat. – A mozgásfejlesztés és az Áthidaló Program egyik gyermeknek sem árt. Azoknak pedig, akik – hasonlóan az én fiamhoz – nehézségekkel küzdenek, életmentő lehet – összegzi.

2021. július 11.

Reformátusok Lapja 19


FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

Ránk fért már

LXV. ÉVFOLYAM,

28. SZÁM,

2021. JÚLIUS 11.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

9 771419 856007

A mögöttünk hagyott évtizedekben eljutottunk oda, hogy a magyar focinak, köztük a klubcsapatoknak és a válogatottnak szurkolni, bennük, sikerükben bízni amolyan hitkérdés lett. Úgy gondoltunk rá, mint ami néhány megszállott ügye, akik a folyamatosan érkező pofonok és sikertelenségek ellenére próbáltak újra és újra bízni egy kicsit. Miközben már szűkebb és tágabb környezetük is hovatovább ujjal és lesajnáló arckifejezéssel mutogatott rájuk. Láttam hűségeseket, akik akár ezer kilométereket is utaztak idegenbeli mérkőzésekre aprócska reménysugárral a szívükben. Ott voltunk köztük mi is: a minden következő meccsre folyton megújuló egyháztagjaink, presbitereink, lelkészeink; akkor is, amikor még mutatóban sem nagyon voltak szép és a mai minőségi elvárásoknak megfelelő stadionjaink. Visszaköszönt bizakodásuk a közösségi oldalakon, beszélgetéseinkben. Vitte őket a szívük, és közben fájt nekik, hogy ezt az utolsó vérig tartó szenvedélyt mindazok nem élik, nem élhetik meg, akik csupán a nagy külföldi elitcsapatok divatszurkolóiként találkoznak a labdarúgással. Még öt-hat éve is kinevettek a nálam fiatalabb, külföldi focin és sztárokon szocializálódott társaim, amikor a kispályás meccseink szüneteiben ők felsorolták az olasz és spanyol „fociisteneket”, beharangozták a nagy derbiket, én meg szerényen hozzátettem néhány ismertebb magyar nevet és néhány magyar érdekeltségű mérkőzést. A mexikói vb utáni generációk úgy nőttek fel, hogy a magyar foci valami lesajnálni való selejt, amelyben néhány idősebb megszállott hisz ugyan még, de talán csak úgy megszokásból. A kilencvenes években Budapesten nem lehetett magyarválogatott-mezeket kapni. Nem volt rá kereslet. Közben azért voltak érdekes és hatékony egyházi kezdeményezések is. Mint a Kárpát-medencei lelkész-focibajnokság. Szervezői és résztvevői talán bele sem gondoltak akkor, hogy ez az egész nem csak a futballról szól, ez a határok fölötti összehajolás majd valami másnak, a magyar és református egységnek is alapjául szolgál. Rájuk, a lelkes kitartókra, a magyar foci legrosszabb éveinek hűségeseire is gondoltam az Európa-bajnokság magyar mérkőzései során. Lám, megérte hinni, remélni és szeretni lesajnált kisebbségként és árral szemben is. Kitartásuk és reménységük magvetése végre jó földbe hullott. Megtelt a sokak ajkán csak káromlásként emlegetett stadion. És ha ma magyar fociról beszélünk, már nem a szégyenre as�szociálunk, hanem hálás elismerés és büszkeség telepszik a szívünkre. A mi Urunk tudta: ránk fért már egy kis lelkesedés és öröm.  FÁBIÁN TIBOR

ÁRA: 400 FT

CZIBERE KÁROLYT DIAKÓNIAI ELHÍVÁSRÓL ÉS VASÁRNAPI KERESZTYÉNSÉGRŐL KÉRDEZTÜK

21028

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre

fél évre

negyedévre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel.: 06-30-396-8208 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: ......................................................................................... Cím: ......................................................................................... .................................................................................................. Telefon (nem kötelező): ........................................................... Aláírás: ................................................................................... 20 Reformátusok Lapja

2019. január 6.

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.


| GONDOLATOK |

KINCSES KRISZTINA

A nyár paradoxonja

A szerző újságíró, a Magyar Nemzet belpolitikai rovatának munkatársa

A szerző illusztrációja

Résnyire nyitottam a szemem, hagytam, hogy arcomra tapasztott kezeim között belopózzon a tűző napsugár. Közel tíz másodpercig tartott, mire megszoktam a fényt – fölöttem, a magasban egymásra hajló ágak mintázatai rajzolódtak ki. A jobb lábfejemen egy hangya szaladt át, mire lesöpörhettem volna, már el is tűnt. Lágy szellő futott végig ott, ahol feküdtem, nem harcoltam tovább a sugarakkal: kezemet a hasamon összekulcsolva pihentettem. Minden eddigi nyaramból ilyen és ehhez hasonló pillanatokat őrzök. Nem tudnék kiemelni egy-

egy felejthetetlen emléket – ha voltak is ilyenek, már képtelen lennék felidézni, mikor történtek és miért gondoltam őket maradandóknak. De bármikor felelevenítem az érzést, ahogy lábujjamat a jéghideg víztükörbe mártva az egész testemet elönti a libabőr, ahogy a hűsítő korty egy kánikulai napon végigfut a mellkasomon, vagy a pillanatot, amikor egy langyos esti sétán leszakítom az első édes meggyeket az út menti fákról. Érzékeink játéka a nyár. Nincs évszak, amely erősebb szimbiózist teremtene az emberrel: beköltözik zsigereinkbe, létéről nem megváltozott mindennapjaink miatt, hanem azok ellenére tudunk, mintegy indoklásaként annak a melankolikus nyugalomnak, amellyel ebben az időszakban napról napra betakarózunk. Talpam a tűzforró homokba süpped, a murván már lábujjhegyen futok. Egyszer régen darázsba léptem, mégsem szívesen veszek fel papucsot a füves részeken. Az ezerszínű naplementék képe

egy nagy egészbe olvad, miközben egyre beljebb lököm magam a vízben. Azt hiszem, hogy nem a nyár türelmetlen velünk. Mi rohanunk el mellette, nem is sejtve, hogy mennyi mozzanatról maradunk le így, bágyadtan beletörődve megfoghatatlan és mulandó voltába. Pillanatok, amelyek bár gyönyörűek, mégis szinte befogadhatatlanok: azt is mondhatnánk, ez a nyár paradoxonja. Érzékeink játéka a nyár. Hogy ez valóban így van, azt Hamvas Béla A Jóisten uzsonnája című írásának részlete briliáns módon érzékelteti. „Júniusban kell enni. Az ember körülbelül fél kiló teljesen érett eperre számítson tizenkét-tizenöt deka porcukrot. Az általános vélemény, hogy a gyümölcsöt és a cukrot legjobb rétegesen elhelyezni és az epret kicsit megtörni, csak azért, mert így bővebb levet ereszt. Mikor ez elkészült, két deci tejfölt kell ráönteni. A mennyiség lehet valamivel több vagy kevesebb, ízlés szerint. A túlzástól tartózkodni kell. Sokan a tejszínt részesítik előnyben, de ezek az emberek az étel lényegét félreértik. A június nem az átható cukor, hanem a gyengéden friss és enyhén savas gyümölcs hónapja. A tejszín alkalmazása tévedés. Később, a hónap végén a szamócához már megengedhető, és vannak, akik a málnához, főként a tejberizshez készített friss málnakompóthoz nem hajlandók mást enni, mint tejszínt. Ez így helyes, de a tejszín az eperhez hibás ízlésre vall. A hibás ízlés hibás értékeléshez, ez pedig hibás életrendhez vezet, ezért ilyesmit kerülni kell.” Amíg gyermek voltam, minden nyár egy örökkévalóságig tartott, azonban most mint a markomban tartott víz – cseppenként folyik ki kezeim közül, míg az ősz könyörtelen huzata fel nem itatja a maradék sugarakat is. Ha most mutatóujjam a bőrömhöz nyomom, fehér foltok jelennek meg nyomában, amelyekbe aztán igazán könnyű belefeledkezni. Fehér foltok a karomon, a friss epreken fehér porcukor. Nem az emlékeimmel őrzöm a nyarat, már nem próbálom erőszakkal dunsztos üvegbe zárni. Csak érzékeim játszadoznak vele, csak a zsigereim képesek felidézni az évszak ajándékait. Nem sietek, és nem siet a nyár sem, egymás tempójában haladunk. A cipőm orrában megbúvó homokszemek körtánca még ősszel is a fejemben jár.  2021. július 11.

Reformátusok Lapja 21


| AJÁNLÓ |

Mente, szablya, nyereg és a bajusz nélküli lelkészek BALOGH-ZILA TEODÓRA

Károlis hallgatóként az egyetemen többször összefutottam egy különleges, régies ruhákba öltözött tanárral, akit mindig diákok hada zsongott körül. Ő Hidán Csaba László régész-történész, harcművészet-oktató, az egyetem docense, aki nemcsak tanítja, hanem éli is a hajdani korok életét. Kutatásai szolgáltattak elméleti alapot a Vitézek – Végvári hagyományőrzés Magyarországon című képeskönyvnek, amelynek szerzője Jánváry Zoltán. Hidán Csaba Lászlóval a kötet apropóján beszélgettünk.

Pontosan mit oktat a Károli Gáspár Református Egyetemen? A Történettudományi Intézet Medievisztika Tanszékén dolgozom. Elsősorban középkori magyar történelmet, hadtörténetet tanítok, de a Pszichológiai Intézetben öt éven keresztül iszlám és kínai világnézetet, valamint katonai pszichológiát is oktattam. Emellett huszonhét éve az Aranyszablya történelmi vívóiskola keretében tartok edzéseket a fiataloknak az egyetemen. Mindezt autentikus ruhákban. Mindig így jár az egyetemre? Mindig. Szent Ágoston állítólag azt mondta, sajátos külső mellett idvezül a lélek. Én igyekszem a gyakorlatban is foglalkozni azzal, amiről beszélek. Várat ostromolni nem tudok egyedül, de lóhátról nyilazok, puskával lövök, ejtőernyővel ugrok, és én varrom a ruháimat. Rengeteg páncélom van, néha télen is jurtában töltök néhány napot. A Vitézek – Végvári hagyományőrzés Magyarországon című könyvben Jánváry Zoltán grafikusművész által készített fotók találhatók, az elméleti hátteret ön szolgáltatta. Hogyan találtak egymásra? Zoltán több mint tíz éve jó barátom, egy katonai hagyományőrző rendezvényen ismerkedtünk meg. Én résztvevőként hiúzprémes 17. századi típusú viseletben szablyával, tegezzel, íjjal felszerelkezve jelentem meg, Zoltán pedig a beöltözött vitézeket fényképezte. Miután rólam is készített néhány képet, beszédbe elegyedtünk. Kiderült, hogy mindketten egyetemi tanárok vagyunk: ő az Egyesült Államokban, én Magyarországon, így összebarátkoztunk. Nyolc éven keresztül jártuk a katonai hagyományőrző rendezvényeket, ő mindenütt fotókat készített, ezekből válogattuk ki a legjobb százötvenet. A képek pontos leírásán túl a kötet bevezetőjében hosszabban írok a 16–17. századi viselet- és fegyvertörténetről, a könyv végébe pedig szószedetet, lexikonfélét is szerkesztettünk. Külön öröm számomra, hogy a gyűjtemény kétnyelvű: a kedves történelem– angol szakos károlis hallgató, Kiss Gábor fordította angolra. Az önök által bemutatott öltözékek nem stilizált darabok, hanem az eredeti viseletek rekonstrukciói. Milyen forrásokból merítettek a ruhák, fegyverek készítői? 22 Reformátusok Lapja

2021. július 11.

Hála Istennek, a korszakból írásos, képi és tárgyi emlékeink is bőven akadnak. Írásos források lehetnek például a krónikák – ilyen Szamosközy István Erdély történetével foglalkozó írása –, a hagyatékleírások, a végrendeletek, a várleltárak és a személyi leltárak. Segítségünkre vannak az egykori levelezések, megrendelőlevelek. Érdekesek a Göttingában, Heidelbergben tanuló református diákok levelei. Például Zalányi Boldizsár teológus levelében azt kéri, hogy csináltassanak és küldjenek neki magyar inget és gatyát, mert „örömesb viseli a magyart vagy erdélyit, sem mint a nímetet”. Egy másik peregrinus diák azt írja, amikor utazása során más társaival egy havason keltek át nagy hidegben: „az nyalkán öltözött plundrás nímetek azt is szerencsének tartották, hogy kezüket a menténk alá dughatták”, annyira fáztak. Mi a helyzet a képi, tárgyi emlékekkel? Wilhelm Dillich és Isaak Major metszetei hűen tükrözik a kor magyar katonai viseletét és fegyverzetét. Azonkívül Erdélyben a 17. században létezett egy különleges műfaj, a viseletalbum. Amikor a képírócéhben valamelyik festő mestervizsgát tett, köteles volt magáról élethű olaj- és vízfestékképet készíteni. Sokan bemutatták ilyenkor az erdélyi társadalom viseletét is, nemzetiségi és vallási, felekezeti hovatartozás szerint. Az albumokban megtaláljuk a magyar arisztokratától egészen az oláh juhászig, az evangélikus szász lelkipásztortól a szegény székely katonáig Erdély összes emberét. Ezen a gazdag anyagon túl ebből az időből ránk maradt rengeteg személyt ábrázoló festmény, metszet, sírkövek domborművei, vagy például a Feketehalmi Evangélikus Egyházközség festett üvegkelyhei, amelyek viseleteket ábrázolnak. A tárgyi anyag szintén sok: megmaradt II. Rákóczi György páncélingje, Kemény János fejedelem szablyája, nyerge, lóra való pallosa, Bethlen Gábor mentéje, közemberek ruháiból és felszereléseiből is viszonylag sok maradt meg. Ezek hazai és külföldi múzeumok féltve őrzött kincsei. Milyen konkrét viseleteket jelenítenek meg önök a könyvben? Bemutatjuk a 16–17. századi magyarországi hadszíntéren előforduló katonákat. Természetesen a legtöbb kép magyar katonát ábrázol, de megjelennek a császáriak és a törökök is, hiszen nélkülük nem lett volna háború. A várkapitánytól kezdve a szegény


| AJÁNLÓ |

A prémkucsmát hordó erdélyi nemes bundája apró bőrgombokkal és hurkokkal zárul. A kucsma forgóval és tollal ékes. A vitéz derekán jól látható a készenléti íjtegezben az íj. A másik oldalon csupán a nyíltegezből kiálló nyilak tolla vége látható. A vitéz másik övén függ szablyája és tarsolya. Kezében erdélyi típusú fokos-balta van.

A sodronyos vassapkát és páncélinget viselő, tatár jellegű félkézpajzsos vitéz csákósra vágott mentét visel páncélinge fölött. Szablyájának lapított hagymafej alakú markolatgombja II. Rákóczi György fejedelem szablyájához hasonlít. Övére függesztve látható készenléti íjtegeze íjával, kése és tarsolya. Az erdélyi fejedelmek testőrei gyakran használtak ilyen felszerelést.

hajdúig az összes előforduló katonatípust bemutatjuk. Az előkelők rákfarkú végvári huszársisakot viselnek, mellvértet, páncélinget, a felsőruhájuk dolmány vagy mente, amely posztóból, selyemből, atlaszból készült. Ebben az időszakban alakul ki az a zsinóros, pitykegombos viselet, amely később azonos lesz a magyaros megjelenéssel. Szinte mindannyian csizmát hordanak, a hajdúk néha bocskort is, szűk vagy bő nadrágot, övet, mellékszíjon lóg le legfontosabb fegyverük, a szablya. A hajdúk általában puskával vannak felszerelve, a lovasok kopjával, íjjal, nyíllal. Mellékfegyvereik a fokos- és a csákánybalták, valamint a buzogányok. Tarsolyt hordanak, lőporszaru lóg a vállukról – tehát a korszakban meghatározható összes fegyvert bemutatjuk ebben a könyvben.

rázolják, de gyermekkori képein II. Rákóczi Ferenc is így tűnik fel. A bajusz is hozzátartozott a magyar külsőhöz, e nélkül magyar ember nem járt. A Peleskey nótárius című történet szépen bemutatja ezt: amikor egy császári ügynök református lelkipásztornak adta volna ki magát a nótárius előtt, egyből lelepleződött, hiszen nem volt bajsza. Peleskey nótárius annyit válaszolt az ügynöknek: „Te, öcsém, prédikátor? Akkor én meg a római pápa”, bajusz nélkül ugyanis református prédikátor nem létezett a 18. században.

A képeken látható emberek a hagyományőrző rendezvényeken megjelenő, autentikusan beöltözött férfiak. Történészként hogyan gondolkodik a hagyományőrzésről? A hagyomány és a hagyományőrzés kollektív emlékezet, és ha nem tartjuk a hagyományokat, akkor elveszítjük ezt. Úgy gondolom, ápolni kell, hiszen manapság a nemzeti és az emberi identitás is veszélybe kerül. Maga a katonai hagyományőrzés Magyarországon a nyolcvanas évek végén kezdődött, azóta pedig sokat fejlődött. Egyesek a haj- és bajuszviseletükkel a hétköznapokban is jelzik, hogy ehhez a csoporthoz tartoznak: bajszot viselnek, üstökre van vágva a hajuk. Utóbbi azt jelenti, hogy a körbeborotvált fej tetején meghagynak egy hajcsomót – innen ered az üstökön ragadni kifejezés. Rákóczi Györgyöt és Bocskait is üstökkel áb-

Ha bajszot nem is, de sok református lelkész visel zsinóros mellényt és bocskait az ünnepnapokon. Miért lehet fontos ez a viselet a református identitásban? A református kultúra hangsúlyos eleme ez a megjelenés. Maga a református lelkészi palást is magyaros viselet, magyar sajátosság. Ez is a 16–17. században alakult ki. Jelezte a kálvinista különállóságot, amely nálunk a magyarok ellenállását is jelentette a bécsi Habsburg-uralommal szemben. Nem hiába emlegetik a reformátust „magyar vallásként”. Pontosan, ez pedig az egyházi viseletben is megjelent. Ha megnézzük a már említett viseletalbumokat, a református lelkészek egyik kezében Bibliát, zsoltároskönyvet látunk, a másikban botot vagy fokost. A vad hajdúkról az is hírlett, hogy senki másnak nem engedelmeskedtek, csak a prédikátoroknak. A fokos és a bot azóta eltűnt a lelkészek kezéből, palástjuk és más viseletük azonban idézi a múltat.  2021. július 11.

Reformátusok Lapja 23


| REFORMÁTUS ÉLET |

Protestáns könyvek egy udvarban BALOGH-ZILA TEODÓRA

Közös könyvbemutatót és vitaestet rendezett a Luther Kiadó, a Kálvin Kiadó és a Magyar Bibliatársulat. Keresztyén identitásról, kultúrprotestantizmusról és a hívő értelmiség felelősségéről beszélgettek az evangélikus és református résztvevők Budapesten, a Luther Kiadó épületének belső udvarában.

– A beszélgető egyház olvasó egyház is lehet – mondta megnyitójában Fabiny Tamás evangélikus püspök, hangsúlyozva: az ilyen rendezvényeken a református és evangélikus könyvek és olvasóik párbeszédbe kerülhetnek. Beszélt a könyvvásár helyszínének szelleméről is: az Üllői úti belső udvart körülvevő épületekben őrzik többek között Luther Márton reformátor végrendeletét, Philipp Melanchton kiadványait és egy eredeti Vizsolyi Bibliát is. A közeljövőben modern könyvekkel is bővül a megőrzött kincs, hiszen Esterházy Péter és Gitta tizenötezer kötetre rúgó könyvtárát a család az evangélikus egyháznak adományozta. – A reformáció tanai annak idején a nyomtatás révén gyorsan terjedtek, ezért számunkra különösen fontosak a nyomtatott írások. Mi, protestánsok a könyvolvasás szeretetét a digitális korban sem vetjük el. Ennek ünnepe ez a délután – mutatott rá Fabiny Tamás.

TÖRTÉNELEM REFORMÁTUS SZEMMEL – Kiadványainkkal arra törekszünk, hogy a teremtett világ sokszínűségét mutassuk be – fogalmazott Pompor Zoltán, a Református Tananyagfejlesztő Csoport szakmai vezetője. Ő Az idő kereke című történelmi tablógyűjteményről beszélgetett Kojanitz László és Hajnal Ödön szerkesztőkkel. Az illusztrált atlaszban tíz történelmi kor jelenik meg különböző 24 Reformátusok Lapja

2021. július 11.

képeken, minden tabló a saját korának stílusában készült. A könyvnek református vonatkozásai is vannak, mindegyik képen elrejtettek valamilyen egyházi kultúrára, hitre vonatkozó részletet. Az atlasz bemutatja például a reformáció időszakát is, Sztárai Mihály alakját és az általa alapított gyülekezeteket megelevenítve.

PROTESTÁNS VILÁGLÁTÁS MA – Mindnyájunkban ott élnek azok a kérdések, amelyeket Wolf­gang Huber összegyűjtött kötetében – mondta Szabó B. András evangélikus lelkész, a Melanchton Evangélikus Szakkollégium vezetője. Ő vezette a Wolfgang Huber német evangélikus püspök Hitkérdések protestáns szemmel című kötetéről szóló beszélgetést. Mint jelezte, a Luther Kiadó által frissen megjelentetett írás összegyűjti mindazokat az ismereteket, amelyek a mai reformációhoz, újrainduláshoz szükségesek. A kötet elsősorban teológiai vitára hív, nem programot, hanem formai megoldásokat kínál a megújuláshoz. Seben Glória evangélikus lelkész, pszichológus, Miklósné Székács Judit, a Luther Kiadó vezető olvasószerkesztője, Novotny Dániel evangélikus lelkész, a Melanchthon Evangélikus Szakkollégium mentora és Juhász Zoltán, a Melanchthon Evangélikus Szakkollégium diákelnöke, református gyülekezeti tag


| REFORMÁTUS ÉLET |

„Egyre szaporodik a Református Tananyagtár könyveinek sora. Ezeket el is hoztuk a vásárra, hiszen az utóbbi években egyre intenzívebben foglalkozunk kiadásukkal.” (Galsi Árpád)

a megjelent munkával összefüggésben a protestáns identitás válságáról és arról beszélgetett, hogyan nyújthat segítséget a könyv a szellemi nagykorúsághoz. – Lesz, akinek túl liberális, és lesz, akinek túl konzervatív mindaz, ami a Hitkérdésekben áll, mégsem tartom jónak, ha e két véglet között helyezzük el a munkát. Wolfgang Huber kiszabadít a leegyszerűsítő besorolásból, amelyben – paradox módon – fárasztó és nehéz gondolkodni. Nem az a célja, hogy sarkosan odamondogasson az egyik vagy másik tábornak: inkább utakat keres arra, hogy hogyan fogalmazzuk meg ma a protestáns üzenetet – mondta Miklósné Székács Judit.

A TÁRSADALOM KOVÁSZA Az est talán legizgalmasabb beszélgetése a Credo folyóirat friss száma kapcsán zajlott Nagy Gergely református teológus és Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője között. „Aki keresztyén, az...” – a folyóirat e mondat befejezésére keresett válaszokat, a vitával pedig ezeket a véleményeket igyekezett dialógusba hozni. – Nem vonulhatunk passzivitásba, ki kell használnunk, hogy az európai kultúra keresztyén alapokra épül – mondta Nagy Gergely, az egyén szintjén túl a keresztyén értelmiség felelősségét hangsúlyozva. – A hívő értelmiség eltűnni látszik a közéletből, nem képviseli úgy a hitét a politikai, tudományos, közéleti területeken, mint ahogyan arra az angolszász világban látunk példákat. Magyarországon kevés olyan irodalom érhető el, amely segít előrébb vinni a keresztyénség ügyét, akár politikai tekintetben, akár más módon. Zsákutca, ha megelégszünk azzal, hogy a társadalom felé csupán karitatív tevékenységgel fordulunk, és nem adunk választ a ma eszmei próbatételeire, feladataira. A keresztyén értelmiség, ha jól működik, a társa-

dalom kovásza lehet: feléleszt, ízt és tartást ad – hangsúlyozta Nagy Gergely. Prőhle Gergely a kultúrkeresztyénség és a megélt, közösséghez tartozó hit elválasztására hívta fel a figyelmet. – A Kopp–Skrabski házaspár korábbi kutatásaiból kiderült, aki megéli hitét, annak életminősége és társadalmi hasznossága is nagyobb – fogalmazott. Az evangélikus felügyelő felhívta a figyelmet: az utóbbi idők tapasztalata, hogy a népszámlálások folyamán mindig harminc százalékkal kevesebben vallották magukat hívőnek. – Bátorítok mindenkit, hogy buzdítsák környezetükben azokat, akik családjának korábban volt köze az egyházhoz, ne felejtsék el, hova tartoznak. Váljon a népszámláláson vállalt kötődés önbeteljesítő jóslattá – mondta.

A KÁLVIN KIADÓ ÚJDONSÁGAI – Egyre szaporodik a Református Tananyagtár könyveinek sora. Ezeket el is hoztuk a vásárra, hiszen az utóbbi években egyre intenzívebben foglalkozunk kiadásukkal – mondta Galsi Árpád református lelkész, a Kálvin Kiadó vezetője. Ő kísért végig bennünket a kiadó standján. A tankönyvek és olvasókönyvek után a legújabb Biblia-kiadás – a Harmat Kiadóval közösen megjelentetett Biblia neked című, fiataloknak szóló kötet – mellett álltunk meg. Mint utalt rá, ezzel a munkával is az a céljuk, hogy a mai olvasók számára közelebb hozzák és vonzóvá tegyék a Szentírást. Az igazgató tájékoztatott: a Biblia elérhetővé tétele a kiadó állandó feladata. – A fiataloknak szóló új könyv mellé helyeztük ki az Ahol a kincsed van című kötetet. Ez a Szentírásból eredő szólásokat, közmondásokat gyűjti össze, elsősorban a gyerekek számára igyekszik megközelíthetőbbé tenni a Biblia szövegét. Szintén újdonság az Igehirdetők kézikönyve – gyakorlati teológusok állították össze lelkipásztorok számára.  FOTÓ: BAZÁNTH IVOLA 2021. július 11.

Reformátusok Lapja 25


| MOZAIK |

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Református konyha – Nyári összejöveteleken nagy kedvencünk ez az étel – mondja Buzási Zsoltné, lapunk szerkesztőségi as�szisztense, aki ezen a héten felel azért, hogy ízletes recepttel gazdagítsa olvasóink gyűjteményét. RABLÓHÚS

Hozzávalók: 1 kg csirkemell, 20 dkg kolozsvári szalonna, 2 db cukkini, 6 db gomba, 3 db kápia vagy kaliforniai paprika, 4 fej lilahagyma, olaj, grillfűszer, só, bors, egy csomag grillpálca.

A csirkemellet kisebb kockákra vágjuk, és az olajjal elkevert grillfűszerben pácoljuk – legjobb, ha egy éjszakán át. Másnap a fa grillpálcákat fél óráig hideg vízben áztatjuk, közben a cukkinit vékony karikákra, a szalonnát vékonyabb szeletekre, a gombát, lila hagymát és paprikát kisebb darabokra vágjuk. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. Ezután az összetevőket darabonként a grillpálcára tűzdeljük. A sütőt kétszáz fokra előmelegítjük, majd a sütőpapírral kibélelt tepsibe helyezett saslikot megsütjük. Negyed óra elteltével megfordítjuk a pálcákat. A rablóhús fél óra alatt készre sül. Készíthetjük szabadtéri grillsütőn vagy tűzön is. Tzatzikival érdemes fogyasztani. 

Márk evangéliumából idézzük Jézus szavait. Vízszintes: 1. Az idézet első része (E, Á, A, A). 13. Lábbal illet. 14. AAN. 15. Arról a helyről. 16. Paradicsomkert. 17. Fegyverhordozó ifjú. 19. Nobel-díjas német mikrobiológus (Robert). 20. Aprójószág. 22. Horvátország angol neve. 24. Kozmosz. 25. Erdélyi sóváros. 27. Midrás része! 28. Litván autójel. 29. Faragó András színész beceneve. 30. A Flashdance egyik slágerdala. 33. Férfinév. 35. Elemi részecske. 37. Zúzódás elszíneződik. 39. Veszteség. 40. Délolasz nemesi család, kastélyuk ma állami múzeum (PANDONE). 42. Alpesi legelő. 43. Webber-musical. 45. Részére. 46. 2016-ban megnyitott kortárs múzeum Brüsszel központjában (MIMA). 47. Zárhangot ad. 49. Képzési területek egységes osztályozási rendszere, röviden. 52. Jelenleg. 54. … de Janeiro, brazil nagyváros. 55. Bányászfalu a Gerecsében. 57. Magunk. 58. Kivonat, rövid tartalom, angolul (EPITOME). 61. Betegségben életét veszti. 63. Francia–tunéziai film 1958-ból Omar Shariff főszereplésével (GOHA). 64. Szalonnát bevagdos. 66. Rock and …, társastánc. 67. Szőke, angol nyelvterületen. 69. Ami betűi keverve. 70. Trópusi fa. Függőleges: 1. Az ámítás görög istennője. 2. Horvát város. 3. Korai gyümölcs. 4. Egyhangú. 5. Benkó Sándor. 6. … Wien, bécsi sportklub. 7. Hajórész. 8. Nagy-…, a Börzsöny 826 méteres csúcsa. 9. Indulatszó. 10. A török főváros lakója. 11. Londoni csomó! 12. Olasz falu Treviso megyében (VACIL). 17. Földrész. 18. Albán folyó. 20. Az idézet második része (N, T, O, A, F). 21. Nyeles felmosórongy. 23. A német Otthild francia változata. 26. Nemzetközileg széles körben elterjedt fogszuvasodás-gátló technológiával készült fogkrém. 29. Külső erő hatására több részre esik. 31. … Yai, dél-szudáni születésű, amerikai divatmodell (ANOK). 32. Francia színésznő (Cyrielle). 34. Visszafelé: bűnösség megfogalmazása. 36. Héberből átvett női név. 38. Duna-parti német város. 40. Ház belső, fedetlen udvara a spanyoloknál (PATIO). 41. Kémiai elem, átmenetifém. 44. Kézben fogná. 46. Szélsőségeket mérsékel. 48. Becézett férfinév. 50. Szélhárfa. 51. Éles fény egy pillanatra elvakít. 53. Állvány, névelővel. 56. Volt USA-elnök (Barack). 57. Svéd kikötőváros. 59. Előadóművész, kabarészerző (József). 60. Ősi város és régészeti lelőhely Indiában (ERAN). 62. Bolygó követője. 65. Római 502. 68. Diplomáciai testület, röviden. 70. Pörögni kezd! Az előző lapszám rejtvényének megfejtése: Tartsd meg szemem ragyogását, ne jöjjön rám halálos álom!

26 Reformátusok Lapja

2021. július 11.


| GYERMEKEKNEK |

Istenek a légióban Lucius nem értette Miró szüleinek csodálkozását. Olyan rengeteg isten van! A görög istenek is leszálltak nemegyszer lakóhelyükről, az Olümposzról, a római főisten, Jupiter is szeret a földi emberek között forgolódni. Ki tudja? Lehet, hogy ez a Jésua is valami isten vagy félisten, aki éppen itt jár köztük, és kedvtelésből gonosz lelkeket űz. Nincs ezen semmi csodálkoznivaló. De akárhogy forgatta magában a dolgot, sehogy sem tudott megnyugodni. Így este, amikor az ura lábát mosta, elmesélte neki, mi történt a zsinagógában. Felvetette ezt az istenkérdést a századosnak, mert úgy tapasztalta, hogy a centurió igencsak járatos ebben a témában. A katonák ugyanis Marson, a hadistenen túl Jupiterig a római istenek sokaságához imádkoztak erőét, ügyességért, védelemért. De ugyanígy imádkoztak a görög vagy egyiptomi istenekhez is. Mikor kihez, mert a hadiszerencséhez más istent kellett az oldalukra állítani, mint mondjuk a szerencsés kockadobáshoz vagy egy betegségből való felgyógyuláshoz. És ahhoz, hogy a katonák áldozatokat tudjanak bemutatni az isteneiknek, oltárok kellettek. Így a százados többféle oltárt is épített. Tiszteletben tartotta a zsidók hitét is. Annyira, hogy még zsinagógát is építtetett nekik Kapernaumban, hogy legyen hol imádkozniuk. Nem értette tehát Lucius, mi a gondja Miró szüleinek azzal, hogy egy démonnak csak maga az Isten vagy Isten embere tud parancsolni a tőle kapott erővel. – A zsidók csak egy Istenben hisznek, és őt mindenek felett tisztelik – magyarázta neki a százados, amikor végre feltette a fiú a kérdést. – Aki tehát azt állítja magáról, hogy Isten embere, vagyis az ő hatalmával bír, az a tűzzel, Isten nevével játszik. Aki Istent káromolja, az a legnagyobb bűnt követi el a zsidók hite szerint, és halált érdemel. Lucius még mindig nem igazán értette a dolgot, de nem tudott rajta sokat gondolkodni, mert a százados visszatért a zsinagógában történtekre. – Mit mondott Miró apja? Hogy ez a Jésua hatalommal szólt? Hogy csak parancsolt, és elhagyta a gonosz lélek az embert? Lucius bólintott. Bólintott a százados is. Csak igaza lehet Héleának. Isteni erő lakozik ebben a Jésuában, ha a szavával meg tudta gyógyítani azt az ördöngös embert. Akkor nem is beszéltek Jésuáról többet. De azután jöttek a

hírek, és nem lehetett nem beszélni a názáreti vándortanítóról. Mert tán még azon a szombaton, amikor meggyógyította az ördöngöst a zsinagógában, rosszul lett Péter feleségének az anyja. Az öregasszonyt rázta a hideg, a foga vacogott, és forróság gyötörte az egész testét. Azt mondják, hogy Jézus fölé hajolva ráparancsolt a lázra, mire az elhagyta az asszonyt. Péter anyósa pedig azonnal felkelt, és mint akinek kutya baja, szaladt is ki a konyhába. Na, ennyi kellett csak a kapernaumiaknak! Napnyugtakor mindenki odavitte a különféle bajokban szenvedő betegét. Jésua pedig rájuk tette a kezét, és meggyógyította őket. – Csak egy szót szól, vagy még azt se – magyarázta lelkesen a fiú a századosnak –, és azonnal meggyógyulnak a betegek. Tényleg csodálatos, nem igaz?  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

2021. július 11.

Reformátusok Lapja 27


| EGYHÁZI ÉLET |

HALOTTAINK Özvegy Gyenge Imréné született Somogyi Edithet, az egykori felsőőri (Ausztria) lelkipásztor hitvesét életének kilencvennyolcadik évében Mindenható Urunk hazahívta. Férjével negyvennégy esztendeig szolgált a Felsőőri Református Egyházközségben, a Dunántúli Református Egyházkerület Pro Patria Reformata 2014-es díjazottja és a Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat 2006 óta aktív bizonyságtevő tagja volt. Gyászistentiszteletét július 4-én tartották a felsőőri református templomban. „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött.” (Jób 19,25) Június 18-án Újfehértón helyezték nyugalomra Lipták Pál református lelkipásztort, aki nyolcvannégy éves korában hazatért Teremtőjéhez. Egyetlen szolgálati helyén csaknem hatvan éven át hirdette az Úr Jézus Krisztusról szóló evangéliumot. A temetési istentiszteleten Gaál Sándor esperes, Papp Krisztián nyírtéti és Baracsi István újfehértói lelkipásztorok szolgáltak a vigasztalás evangéliumával. A város díszpolgárától Hosszú József polgármester is búcsúzott. „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (1Kor 16,14)

Felavatták Adorján Gusztáv síremlékét „Imádkozva és dolgozva” – ez áll Adorján Gusztáv egykori kórház-főigazgató, volt tiszántúli főgondnok síremlékén a nyíregyházi temető rózsakertjében. Július 3-án, szombaton rá emlékezett a családja, a református közösség, a kórházi dolgozók és a nyíregyházi önkormányzat. A tavaly, hatvanhét éves korában koronavírusban elhunyt főorvos síremlékét Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke avatta fel – olvasható a ttre.hu portálon. „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk” (Gal 6,9) – Fekete Károly Pál apostol leveléből idézte fel az egykori főigazgató főorvos életútját, életszemléletét. Felidézte, hogy a református közösség odaítélte neki a Milotai Nyilas István-díjat, amelyet sajnos már nem vehetett át. Fekete Károly elmondta: ma is a fülében csengenek Adorján Gusztáv szavai, amelyeket még a cikluszáró egyházkerületi közgyűlésen mondott. Azt emelte ki, hogy vigyázni kell egymásra, mert a jelenlegi pandémia „háborús helyzet”. Kérte, hogy mindenki pánikolás nélkül, a legnagyobb szeretettel végezze a saját területén a feladatát, mert a keresztyén ember számára Jézus Krisztus a példa, ő jelenti a kapaszkodót. – Orando et laborando, azaz imádkozva és dolgozva – így élte életét, így élte meg hitét Adorján Gusztáv, míg mennyei hajlékába hívta az Atya – zárta gondolatait a püspök.  FOTÓ: BARCZA JÁNOS

Legyetek az Igének cselekvői! Beiktatták Wollner Istvánt a Töki Református Missziói Egyházközség lelkipásztori tisztségébe. Az ünnepi istentiszteleten július 4-én Balog Zoltán dunamelléki püspök, a Zsinat lelkészi elnöke igehirdetésében az újrakezdésről szólt. – Kaptok egy fiatal lelkipásztort, és milyen nagy öröm, ha van egy új vezető, akivel újra lehet kezdeni – fogalmazott Balog Zoltán, aki igehirdetésében – a Préd 12 alapján – hangsúlyozta, hogy imádságban kell hordozni a gyülekezet jelenét és jövőjét, valamint személyes találkozásokkal kell egymást „nyilvántartani”. Az is fontos, hogy mindig tovább kell adni az evangélium üzenetét. Az igehirdetés után Matyó Lajos északpesti espereshelyettes – az egyházközség pecsétjének és kulcsainak átadásával – beiktatta tisztségébe Wollner Istvánt, aki igehirdetésében Jakab levele alapján arról szólt, hogy a keresztyén ember életének Isten akaratát kell megvalósítania. Arra kérte a gyülekezetet, hogy a szabadító Istenre tekintsen, állhatatosan kövesse őt. – Legyetek az Igének cselekvői! – szólított fel a lelkipásztor. A töki gyülekezet lelkipásztori tisztsége Galambos László nyugdíjba menetelével üresedett meg 2019-ben. Matyó Lajos helyettes lelkipásztori szolgálata idején választották meg a tökiek Wollner Istvánt, aki lelkész feleségével és születendő gyermekükkel költözött be az egyházközség parókiájára.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ 28 Reformátusok Lapja

2021. július 11.


| EGYHÁZI ÉLET |

JUBILEUMI DIPLOMÁK

SzabadON Öt és fél millió beoltott után védettségi igazolás nélkül is be lehet majd lépni az idei Csillagpont Református Ifjúsági Találkozóra. Több ezer tizennégy és harmincöt év közötti fiatalt várnak július végén Debrecenbe. Száznál is több program segíti majd a lelki elmélyülését és a kikapcsolódást a Kárpát-medence legnagyobb református fesztiválján. A koronavírus-járvány kitörése óta ez lesz az első alkalom, hogy találkozhat egymással a református ifjúság. A Csillagpont pedig a fiatalok felé nyitott ajtó – ezt mondta az esemény sajtótájékoztatóján Balog Zoltán püspök. A Zsinat lelkészi elnöke egyúttal bejelentette: mivel egyházi rendezvényről van szó, amely alkoholmentes, védettségi igazolás nélkül is beengedik majd a látogatókat. A püspök ugyanakkor arra biztatta azokat, akik még nem oltatták be magukat, hogy saját és környezetük érdekében kérjék a vakcinát. Erre már tizenkét éves kortól van lehetőség. Balog Zoltán beszélt az idei rendezvény fő témájáról, a szabadságról is. Mint mondta, nem a mindent megengedő szabadságot, hanem a megszabadítottságot, a belülről jövő szabadságot ünneplik majd. – A tematikát nem a járványhelyzet ihlette, az már a korlátozások előtt körvonalazódott – mondta a rendezvény koordinátora. Prikryl Edina méltatta az önkéntesek munkáját, így például a lelkigondozók munkacsoportját, amely különösen is eltökélt abban, hogy segítse a fiatalokat abban, hogyan élhetik meg a belső szabadságot a külső korlátozások között. Ugyancsak önkéntesek – összesen csaknem félezren – segítik majd a biztonságos fesztiválozást. A szervezők figyelnek arra is, hogy biztosítsák a korábbinál szigorúbb higiéniai feltételeket: megnövelik a vizesblokkok számát, kézfertőtlenítő állomásokat helyeznek ki, és amelyik programot csak lehet, szabadtéren tartják. A zene kezdetek óta fontos része a kétévente megrendezett eseménynek. Nemcsak az lelki alkalmakon szólalnak meg a hangszerek, hanem az esti nagykoncerteken is. Idén is a magyar könnyűzenei élet meghatározó szereplői fogadták el a felkérést, így a Csillagpont színpadára áll a Kowalsky meg a Vega, az Irie Maffia, az Aurevoir és Pintér Béla is.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

A fesztivál programjairól és a jelentkezésről az esemény honlapján, a csillagpont.reformatus.hu portálon tudhatnak meg többet.

A Debreceni Református Hittudományi Egyetem jubileumi diplomát ajánl fel a Tisza István Egyetemen, illetve a Debreceni Református Theológiai Akadémián ötven, hatvan, hatvanöt, hetven, valamint hetvenöt éve végzetteknek (első lelkészképesítő vizsga). Kérik, hogy aki elfogadja az egyetem felajánlását, a drhe.hu jubileumi diplomák aloldalán megtalálható formanyomtatványon, írásban jelezze augusztus 19-ig a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen (4026 Debrecen, Kálvin tér 16.). A visszajelzésnek tartalmaznia kell a jelentkezési lapot és az ott megjelölt mellékleteket. A jubileumi diplomákat október 2-án, szombaton délelőtt ünnepség keretében a Debreceni Református Kollégium Oratóriumában adják át.

BIBLIAISKOLAI KÉPZÉS

A Biblia Szövetség Egyesület a 2021–22. tanévben is elindítja kétéves péceli bibliaiskolai képzését, jelentkezni július 31-ig lehet. A képzés főbb célkitűzései: alapfokú ismeretet nyújtani az Ó- és Újszövetség könyveinek tartalmáról, megismertetni a Szentírás magyarázatának egyszerű, de nélkülözhetetlen szabályait, amelyek se­ gítenek helyesen érteni a Biblia üzenetét, segí­teni a Jézus Krisztusba vetett hitben való meggyökerezést és növekedést, a gyülekezeti közösségbe történő bekap­ csolódást és aktív részvételt. A tanfolyam helyszíne az egyesület péceli székháza, szeptembertől májusig havonta egy szombati napon, évnyitó és első tanítási nap: szeptember 18. Részletes tájékoztatás ta­ lálható a www.bibliaszov.hu honlapon, de kérhető más módokon is, emailben: bsz@bibliaszov.hu, munkaidőben telefonon: 06-28-452-334, levélben: 2119 Pécel, Kálvin tér 2/b.

APRÓHIRDETÉS

Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

Az egerszalóki református szálláshely egész évben igénybe vehető! Előzetes helyfoglalás a 06-20-469-9773-as telefonszámon. 2021. július 11.

Reformátusok Lapja 29


| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat, presbitereket és kántorokat mutatunk be. Ezúttal Mikesi Tibort, a Kecskeméti Református Egyházközség kántorát kérdeztük.

3

Ön nem csak kántor, kórusvezető is. Mit jelent az életében az ének, a kóruszene? E téren a legfontosabb kiindulópont a szülői ház volt. A szüleimtől tanultam meg énekelni, zenei anyanyelv volt, hogy az énekeskönyvből dicsértük együtt az Urat, kisgyermekként ezekkel a dallamokkal altattak a szüleim. Tizenkét lelkész kántoraként elsősorban hangszeres habitusúnak tartom magam, azonban nem akármilyen énekkart kaptam meg 2002-ben: a nagy múltú, kilencvenkét esztendős Kecskeméti Vég Mihály Énekkart. Ebben az énekkarban ismerkedtek meg a szüleim ötvennyolc évvel ezelőtt, tehát kicsit úgy éreztem, hazaértem.

Mikesi Tibor 1965-ben született Kecskeméten. Zenei tanulmányait Miskolcon, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola orgona, illetve szolfézs-zeneelmélet szakán végezte. A debreceni kántorképző elvégzése után a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának egyházzene szakán szerzett diplomát. Nős, öt gyermek édesapja.

4

1

Mikor és miért döntött úgy, hogy kántorként egyházi szolgálatba áll? Volt olyan pillanat, amikor éreztem: ezt kell tennem. Lelkészgyerekként folyamatosan az egyházzenében éltem: édesapám zeneileg képzett lelkipásztor. Később, a zenei tanulmányaim során az Isten életre szóló élményekkel áldott meg. Ezáltal biztossá vált számomra, hogy ezen az úton kell járnom. Ilyen volt például az Országos Kántorképző Tanfolyam. Ott olyan egyházzenészektől tanulhattam, mint a Kossuth-díjas Berkesi Sándor vagy Karasszon Dezső orgonaművész. De a kántorképző legfontosabb hozadéka a misszió volt: nagyon sokan ott jutottak hitre és kötelezték el magukat az egyházzene mellett.

2

Hogyan került a kecskeméti gyülekezetbe? A családom kecskeméti, főként anyai ágon, azonban édesapám foglalkozása révén Bács-Kiskun megyében több helyen is laktunk. Kecskemétre véglegesen 1992-ben kerültem azáltal, hogy az újrainduló református gimnázium egyházzenei elkötelezettségű, hangszeres zenében is jártas énektanárt keresett. Tudásom elmélyítése érdekében később a Debreceni Egyetemen egyházzenei diplomát is szereztem. 30 Reformátusok Lapja

2021. július 11.

Többgyermekes édesapaként hogyan látja: nehéz feladat manapság a fiatalokat a templomba vonzani? Van egy latin mondás, az a magva, hogy a kisgyerek utánozza a felnőttet. Ha a felnőtt templomba járása hiteles, utánozni fogja. A gyerekek szeretik az énekeskönyvi éneklést. Csak később, serdülőkorban – részben a kortársak, részben az énekeskönyvet nem ismerő felnőttek hatására – távolodnak el a templomtól és az egyházi énekektől. Erről azonban elsősorban nem a gyerekek tehetnek. A saját és a templomba járó ismerőseink gyermekein is azt látom, ha az ember hiteles, ha szeret valamit, azt a felnövő gyermekek is szeretni fogják. A kamaszkor és a kortársak hatása újabb próbatételekkel jár. Be kell vallani: a pandémia alatti online istentiszteletek sokakat elkényelmesítettek. De most már vissza lehet térni a templomi jelenléthez.

5

Mivel tölti az idejét, amikor nem a szolgálatokra készül? Keresztyén emberként elsősorban férj vagyok, gyakran segítek a feleségemnek a háztartásban és amiben éppen kell, mivel pedagógusként neki is rengeteg dolga van. A családapaság is sok időmet kitölti, mindennap igyekszünk összegyűlni esti imádságra és beszélgetésre. Szeretek olvasni, sportolni, és a jövőben, ha időm és lehetőségem lesz rá, szeretnék többet kirándulni.  KINCSES KRISZTINA