Reformátusok Lapja 2022/42. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

SZÁMÍTHATNAK RÁNK

Balog Zoltán püspök a népszámlálásról

és az evangéliumról

LXVI. ÉVFOLYAM, 42. SZÁM, 2022. OKTÓBER 16. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 500 FT

A Magyarországi Református Egyház hetilapja

Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1146 Budapest XIV., Abonyi utca 21. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu.

Szerkesztőségi titkárság: Buzási Zsoltné (titkarsag@reflap.hu)

Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208.

A lap megrendelhető és előfizethető a kiadóhivatalban.

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269.

Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000.

IBAN nyomtatott forma:

HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB.

Főszerkesztő és kiadó: Fekete Zsuzsa

Főszerkesztő-helyettes: Weberné Zsikai Mária (weber.maria@reformatus.hu)

Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Dóka Viktória (doka.viktoria@reformatus.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Kiss Sándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu), Regéczy-Nagy Enikő (szerk@reflap.hu), Arany Lajos (arany.lajos@reformatus.hu).

Tervezőszerkesztő: Illényi Éva (illenyi.eva@reformatus.hu)

Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető.

A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket.

A lap megvásárolható a kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál.

Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x.

Címlapfotó: Sebestyén László

Mert amaz mennyei Jeruzsálemben semmi tisztátalan bé nem mégyen! Valaki e világnak fertőjében hever, annak a szent városnak lakosa nem lehet: hanem azok, kik a nagy nyomorúságból jöttenek és megmosták, s megfejérítették az ő ruhájokat a Báránynak vérében. Oh, Istenem! Adjad, hogy lehessünk lakosi annak a szent Városnak! Amen!  KÖLESÉRI SÁMUEL (1629–1683)

INTERJÚ • 6. Elindult a Felebarát program | Országos gyűjtésbe kezd a Magyar Református Szeretetszolgálat

GONDOLATOK • 7. Zsoltárt zengek neked, Uram! | A reformáció hatása a zsoltáréneklésre

MISSZIÓ • 12. TITUS – harminc éve a hittanoktatás szolgálatában | Lelki ajándékok kísérik az alapítók munkáját

GYÜLEKEZETI ÉLET • 16. Összetartás, életerő, hála | Két éve szolgál Szabadszálláson Pálinkás Gyula és Pálinkásné Balogi Beáta

EGYHÁZI ÉLET • 22. Nők szövetségben | Missziói feladatainkat az Ige megértése által ismerhetjük fel

MISSZIÓ • 25. Jó tanítvány tanfolyam | Tanítványságunk fejlődésének kulcsa a Megváltóval megélt szoros kapcsolat

PORTRÉ • 30. Névjegy | Ismerjék meg Kubinyiné Mikó Ágnest, a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség lelkipásztorát, vallástanárát!

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAIL-CÍMEINK: szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben).

A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel.

X. 16. VASÁRNAP X. 18. KEDD X. 19. SZERDA

(5) „…és meghal minden elsőszülött Egyiptom földjén…” (2Móz 11) Micsoda kincs, áldás a gyermek! És milyen büszke minden szülő az első gyermekére! Ma már az apák is gyakran ott vannak a szülőszobában, és átélik ők is a pillanatot, amikor felsír a gyermek. Minden gyermekáldásnak örülünk, de az első születését nem lehet soha elfelejteni. Micsoda makacsság, megátalkodottság kellett hát ahhoz, hogy Isten a fáraó ellen erre az utolsó, kegyetlen csapásra kényszerüljön! Izráel szabadságáért emberek fizettek elsőszülöttjeikkel. Drága véren kivívott szabadság volt ez, elsőszülöttek vérén megszerzett szövetség… De a mi szabadságunkért is drága árat fizetett valaki: a saját Fiát áldozta fel Isten. Minden ember bűnéért, a világ összes vétkéért emberi elsőszülött nem tehetett eleget. Mert a halál és a bűn sokkal makacsabb, mint bármilyen fáraó vagy emberi hatalom. Isten hát a saját Fiát küldte el közénk. Ő pedig alázattal vállalta értünk a halált a kereszten, hogy szabadok lehessünk. Hogy Isten népe, az ő egyháza legyünk. Az ő gyermekei, Krisztusnak pedig társai az atyai örökségben. Micsoda szeretet, micsoda áldozat ez! Drága véren kivívott szabadság, az elsőszülött vérén megszerzett szövetség… Tit 3,1–7  21. zsoltár

X. 17. HÉTFŐ

(13) „ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket, és nem ér majd a pusztító csapás titeket…” (2Móz 12,1–20)

A páskabárány helyettes áldozat: azért hal meg, hogy Izráel fiai életben maradjanak, amikor az Úr az utolsó csapást is elhozza Egyiptomra. Vére az ajtófélfán azt hirdeti, hogy a bent lakók Isten népéhez tartoznak, és engedelmesen követték mindenben az utasításait. A többi áldozatot feldarabolták és megfőzték, ezt azonban egyben kellett megsütni, sőt még a csontját sem volt szabad eltörni (46. v.). Útra készen, sietve ették, hogy ha ennek a csapásnak végre enged a fáraó, azonnal indulhassanak az ígéret földje felé. Jézus az utolsó vacsorán a páskabárányhoz hasonlította magát. Ő, a bűntelen értünk áldozta magát, hogy elhárítson rólunk mindent, amit bűneinkért jogosan róna ki ránk az Isten. Amikor meghalt értünk a kereszten, nem kellett eltörni a lábát, hogy gyorsabban a halálhoz segítsék. Ezt a részletet azért jegyezte fel János evangélista (Jn 19,33), mert a páskabárányra emlékeztette őt: Krisztus valóban az „Isten báránya, aki elveszi a világ bűnét” – ahogy Keresztelő János tanította róla (Jn 1,29). Vérének szimbóluma, az úrvacsorai bor egy új szövetség jele és pecsétje is. Áldozata révén lettünk Isten gyermekei, és indulhattunk el mi is az üdvösség felé. Adjunk hát hálát ezért Istennek, és kövessük az utat, amit Krisztus előttünk megnyitott! Tit 3,8–15  195. dicséret

(27–28) „…Ekkor mélyen meghajolt a nép és leborult. Azután elmentek Izráel fiai, és eszerint jártak el.” (2Móz 12,21–51)

Izráelt eddig minden csapástól megkímélte az Úr. Most is így lesz, de ehhez Izráelnek előbb el kell készítenie a páskavacsorát. Ezzel kell kimutatnia: érti, eddig mi történt Egyiptomban, mindent elhisz, amit az Úr előre megmondott, és kész engedelmeskedni is neki. Igen, Isten büntetni is tud, ha ellenállnak az akaratának. Ezt nem csak Egyiptom, majd Izráel is megtapasztalja. Itt azonban, szabadításának órájában, alázattal és engedelmesen fogadja az Úr útmutatását. Alázattal, mert látta, hogy az Úr hatalma mindenre kiterjed. Hálával, mert eddig őt Isten mindig megkímélte. Végül engedelmességgel: ment és megtette, amit kért az Úr. Elhisszük, hogy az Úr felette áll mindennek, és hatalmában áll megtenni mindent? Értjük, hogy Krisztus mekkora áldozatot hozott értünk a halálával? Értjük, hogy bűneinkért ő, az elsőszülött milyen hatalmas árat fizetett? Látjuk, mennyi mindentől kímél meg bennünket az Úr, és Jézus feltámadásával micsoda gazdag, új életet ajándékozott nekünk? Le tudunk borulni előtte mindezért köszönettel? Hiszem, hogy igen. Hallgassunk hát hálából mi is Megváltónk szavára: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” (Jn 13,34)

Filem 1–7  167. dicséret

(8) „És mondd el fiaidnak…: Amiatt történik ez, amit az Úr cselekedett értünk…” (2Móz 13)

A nagy ünnepek Izráelt mind az Úr szabadítására emlékeztetik. Így van ez a kovásztalan kenyerek ünnepe és a páska, a zsidó húsvét esetében is. A kettőt hol egynek, hol két külön ünnepnek tartották, de mindig közvetlenül egymás után következtek: ahogy nálunk a szenteste a kétnapos karácsony előestéje, úgy ülték meg a páskavacsorát a hétnapos kovásztalan kenyerek előtti estén (5Móz 16). Miről szólt ez az ünnep?

Hálaadásról és az elköteleződésről. Hála a szabadításért, amellyel Isten megajándékozta a népét – és meg-

erősítése annak, hogy Izráel örökké Szabadítójának a népe, akinek hálából engedelmes, odaszentelt élettel tartozik. Az 50. zsoltár szépen foglalja össze ezt a szereposztást Isten és a népe között; az ünnepek lényegét is leírja: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítalak, és te dicsőítesz engem!” (Zsolt 50,14) Legyen a mi életünk is egyetlen magasztalás Isten csodás szabadításáért! Legyenek a mi ünnepeink is a hálaadás és az elköteleződés alkalmai! Szóljon az ajkunkról a hála: „Te megszabadítottál minket, mi pedig örökké dicsőítünk téged!” És mondjuk el mi is gyermekeinknek, unokáinknak, ahogyan Izráel: „Amiatt történik ez, amit az Úr cselekedett értünk!” Filem 8–25  125. zsoltár

(13) „…meglátjátok, hogyan szabadít meg benneteket ma az Úr!” (2Móz 14) Átkelés a Vörös-tengeren: ez Izráel hitének a legfőbb tapasztalata. Itt mutatta meg Isten, hogy mindennél hatalmasabb. Itt mutatta meg szeretetét népe iránt, és hűségét ahhoz, amit őseiknek megígért. A víz kettévált, a nép száraz lábbal kelt át a tengeren, ellenségei a habokba vesztek. A szolgaságot maguk mögött hagyták, kilépve egy új világba, ahol az út végén Kánaán várja őket. Izráel és Isten szövetségének, amelyet ezután a pusztában kötöttek, ez a csoda lett az alapja, és ez az indoklása a tízparancsolatnak is, amelyre a nép felesküdött (2Móz 20,2kk). Amit az Úr egyszer megtett Izráelért, a népek kedvéért Krisztus feltámasztásával ismételte meg. Itt mutatta meg szeretetét irántunk, amely feltétel nélküli, a rabságból a szabadságra hív, a végén az örök élet ígéretével. A sír megnyílt, Krisztus feltámadt, megtörve ezzel a bűn és a halál hatalmát. Aki ezt hittel elfogadja, belép egy új szövetségbe, ahol Izráellel együtt örökre az ő népe lehetünk. A szeretet, amellyel Istennek és egymásnak tartozunk, erre a szabadításra, erre a felülmúlhatatlan csodára épül. Magasztaljuk hát érte az Istent, bízzunk őbenne, és szolgáljunk neki hálaadással!

Zsid 1,1–4  427. dicséret

(2) „Erőm és énekem az Úr, megszabadított engem.” (2Móz 15)

Itt, Európában úgy gondoljuk, nem illik sem az örömünknek, sem a fájdalmunknak nyilvánosan szabad folyást adni. Különösen igaz ez az istentiszteletre, ahol az ujjongás vagy a keserű panasz helyett inkább a méltóság és a „jó rend” az elvárás. Izráelben azonban hajdanán más volt a szokás: Isten csodáját látva Mózes dalra fakadt örömében, Mirjám és a többi nő pedig csörgődobot vett a kezébe, és táncolva, dalolva adott hálát Istennek a szabadításért. Ám a híradóban ma is láthatunk távoli országokban utcán táncoló embereket, mint ahogy sok egyházban a templomban is vidámabbak az énekek, ezek ritmusára együtt mozog kórus és gyülekezet, és helyeslően bele lehet kiabálni még akár a prédikációba is. Nem a hála kifejezésének a módja a lényeges. A csendes, örömteli imádság Istennek ugyanolyan kedves, mint a tánc. Egy ölelés annak, akivel megoszthattuk a jó hírt, felér a csörgődob hangjával. Csak legyen bennünk hála a szabadításért! Krisztusért, aki megváltott bennünket, és akiben örök üdvösséget nyertünk. Azért, hogy velünk van jóban és rosszban. Csak tudjunk hálát adni neki a mindennapok sok-sok áldásáért! Zsid 1,5–14  45. zsoltár

(4) „…Majd én hullatok nektek kenyeret az égből.” (2Móz 16)

A szabadság kockázattal jár, és az ember a biztonságért sok mindent képes elviselni. Így volt ezzel Izráel népe is. A fáraó kegyetlenül elnyomta és dolgoztatta őket. De megvolt a mindennapi kenyerük, ezért biztonságban érezték magukat. Örültek a szabadításnak. Ám a szabad élet próbatételei között elfeledték a sok-sok szenvedést, szépítgették magukban rabságuk keserű emlékeit. Gyakran vagyunk elégedetlenek az életünkkel mi is. Ám nem változtatunk, mert a biztos rossz könnyebbnek tűnik, mint a bizonytalanság. Vagy ha változtatunk, könnyen megbánjuk, és vágyunk vissza a szokott keretek közé. És hányszor nem hallgatunk Isten szavára! Nem mutatjuk ki szeretetünket, nem akarunk újra megbocsájtani a másiknak, nem akarunk lemondani semmiről a mások javára! Bizony, a Krisztus követése is kockázatos, és a megtértek is visszasírják sokszor a meg nem tértek életét! A mai történet arra biztat: merjük rábízni magunkat Isten gondviselésére! Merjünk élni a szabadsággal, amit tőle kaptunk! Merjünk kilépni a megalkuvások kényelméből! Felejtsük el a szolgaság húsos fazekait, és merjünk abból élni, amit Isten nap mint nap készít gyermekeinek! Zsid 2,1–4  156. dicséret

X. 20. CSÜTÖRTÖK

X. 21. PÉNTEK

X. 22. SZOMBAT

segíteni. A korábbi évekhez hasonlóan a Szeretetdoboz program sem marad el, ugyanis szerves részét képezi Felebarát programunknak. A tartós élelmiszereket és egyéb ajándékcsomagokat be lehet hozni az irodánkba, emellett tervezünk gyűjtőakciókat különböző hipermarketeknél is.

Arra is van lehetőség, hogy a támogató megismerje a támogatottat?

A Kívánságlista programunkban erre is lehetőség van, idén adventben is több mint ezer gyermeket szeretnénk meglepni. Sok gyermek talál meg bennünket különböző kívánságokkal, mi ezeket összegyűjtjük, és közzétesszük a honlapunkon. A kérések mellett mindig ott van, hogy milyen nemű, milyen életkorú a gyerek. A kívánt tárgyakat be lehet hozzánk is hozni, de az összeg felajánlásával akár ránk is lehet bízni a megvásárlásukat. Nekünk is nagy öröm látni a mosolygós arcokat!

ELINDULT A FELEBARÁT PROGRAM

Évente több tízezer nehéz körülmények között élő gyermek és család számít a Magyar Református Szeretetszolgálatra, legyen szó akár szociális segélyezésről, akár egyéb gondoskodásról. Bár segítenünk mindennap kell, a szegénység elleni küzdelem világnapja alkalmából Nagy Gábor, a Magyar Református Szeretetszolgálat ügyvezető-helyettese most a Felebarát programra hívja fel a figyelmet.

A szegénység nem szégyen, hiszen bárki életében történhet váratlan fordulat…

Az infláció és az energiaválság miatt már most megsokasodtak a szeretetszolgálathoz befutó kérések. Erre reagálva most a megszokottnál is több forrást fordítunk a támogatásokra. Nagy lakossági, vállalati és gyülekezeti gyűjtést hirdetünk, hogy minél többeknek tudjunk élelemmel, tűzifával, adománykártyával segíteni. Erre hoztuk létre a Felebarát programot, amely október elején indult. Ennek keretében tudjuk élelmiszerrel, más természetbeni segítséggel, pénzügyi támogatással segíteni azokat a családokat, amelyek most kifejezetten a gazdasági válság, illetve a rezsiköltségek növekedése miatt kerültek nehéz helyzetbe.

Ez országos program. Hogyan lehet csatlakozni adományozóként?

Többféle gyűjtést is szervezünk: számítunk a lakosság, a gyülekezetek támogatására, de különböző vállalatokat is megszólítunk. Egyelőre célösszeget sem határoztunk meg, mert rendkívül nagy az igény, ezért tényleg minden követ igyekszünk megmozgatni annak érdekében, hogy minél több emberen tudjunk

A Magyar Református Szeretetszolgálat az Ukrajnában zajló háború miatt sok-sok kárpátaljai családot segített az elmúlt időszakban, nemcsak hazánkba menekülteket, de otthon maradottakat is. Mire van most a leginkább szükségük az ott élőknek?

Élelmiszer-adományokra folyamatosan szükség van. Ott is nagy problémát jelent az energiaválság, ezért sokféleképpen igyekszünk támogatni az intézményeket, helyi közösségeket. Az elmúlt hónapok az óvóhelyek tervezésével és kivitelezésével teltek, emellett gyermekek táboroztatását támogattuk, az iskolásokat az évkezdésre külön tanszercsomaggal segítettük. A kiürült raktárakat újratöltöttük élelmiszerekkel, hogy a telet felkészülten várhassák. Aggregátorokkal szereltük fel a kárpátaljai óvóhelyeket, hogy szükség esetén ott is legyen fűtés, világítás.

A tűzifaprogram ma nem csak a nélkülözőknek jut eszébe. Hogyan tudnak a megnőtt rezsiárak enyhítésében segíteni?

A szeretetszolgálat is nehezebben és jóval drágábban jut hozzá a tűzifához. Szerencsére vannak partnereink, akik ebben támogatják a munkánkat. A Felebarát program keretében nemcsak fát, hanem akár célzottan olyan pénzügyi támogatást adunk családoknak, amelynek segítségével hatósági áras tűzifát tudnak vásárolni, hiszen erre most országosan lehetőség van.

 FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

LEGYEN ÖN IS FELEBARÁT!

A Felebarát program az alábbi módokon támogatható:

Adományvonal: 1358

(minden hívás vagy sms 500 forint támogatást jelent)

Online: adomany.jobbadni.hu

Bankszámlaszám: 10702019-85008898-51100005

(közlemény: Felebarát)

Tárgyi felajánlások az MRSZ irodáiban vagy raktáraiban adhatók le, ezek elérhetősége megtalálható a www.jobbadni.hu honlapon.

A szerző egyházzenész, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kar Himnológiai Tanszékének vezetője

ZSOLTÁRT ZENGEK NEKED, URAM!

A bibliai zsoltárok a kijelentés egyetlen olyan könyve, amely éneklésre rendeltetett, és amelyben Isten maga ad utasítást arra, hogyan kell őt dicsérni. A zsoltárének nem csak az Ószövetség tulajdona: a születő keresztyénség első zenei megnyilvánulásaiban is az Igét szólaltatta meg. A bibliai szövegek közül is főként a zsoltárok művészi prózában készült szövegeit énekelték, s ezt a hagyatékot őrizte és gyakorolta évszázadokig az egyház. A zsoltáréneklés hagyományát a reformáció nemcsak folytatta, hanem meg is újította azzal, hogy a zsoltárokat, mint a Biblia erre a legmegfelelőbbnek tartott részét, verses formában kezdte el használni. A versforma oka elsősorban az, hogy az irodalmi

Így amikor Kálvin János a gyülekezeti éneklésről gondolkodott, az egyház évszázados hagyományához ragaszkodott: azaz a gyülekezeti éneklés alapjának A zsoltárok könyvét tekintette.

ízlés elfordult az ókor szabadon szárnyaló, prózai költészeti stílusától, és ahogy a zenében az ütemezés, úgy a versben a rím, a kötött szótagszám, a megszabott lejtésű strófa lett a kötelező forma. Az ízlésváltozáson túl fontos változást hozott a reformáció is, hiszen a reformált egyházakban fontos volt, hogy az énekek a hívők számára könnyen megtanulhatók, énekelhetők, dallamosak legyenek, és hűen tükrözzék a szent szövegeket.

Így amikor Kálvin János a gyülekezeti éneklésről gondolkodott, az egyház évszázados hagyományához ragaszkodott: azaz a gyülekezeti éneklés alapjának A zsoltárok könyvét tekintette. De korának ízléséhez igazodva a zsoltároknak nem prózai, hanem verses éneklését tervezte bevezetni. Ennek a verses anyagnak az elkészítése 1539-ben kezdődött meg, s huszonhárom év múlva, 1562-re készült el a teljes zsoltároskönyv, amelynek létrejöttében Kálvin szerepe megkérdőjelezhetetlen: ő volt a kötet megrendelője és a hosszas munkafolyamat összetartója. A korabeli verses zsoltárparafrázisok közül ez az ekkor elkészült francia nyelvű kiadvány, az úgynevezett genfi zsoltároskönyv hamar nép-

szerű lett. Ennek okait nagyjából a következőkben kereshetjük: 1. ebben a gyűjteményben nemcsak néhány zsoltárt, hanem az egész zsoltároskönyvet strófikus gyülekezeti énekké formálták; 2. a munka során – vélhetően Kálvin kívánságára – annyira ragaszkodtak az eredeti bibliai szöveghez, amennyire csak lehet; 3. ezekből a versekből hiányoztak azok az aktualizálások, kiegészítések, kommentálások, amelyek a korabeli egyéb zsoltárparafrázisokat jellemezték; 4. végül, de nem utolsósorban az átütő sikerhez az anyag színvonala: a jó, sőt briliáns verselés és a versekhez tartozó modern, kortárs dallamok is hozzájárultak.

A genfi zsoltároskönyv az anyanyelvi fordításoknak köszönhetően Európa-szerte gyorsan ismertté vált, elterjedt. A magyar nyelvű fordítást Szenci Molnár Albert készítette, aki 1606-ban nem egészen száz nap alatt végzett a teljes gyűjtemény fordításával, s az elkészült művet 1607 pünkösdjén Psalterium Ungaricum címmel jelentette meg Herbornban. A 17. század második felétől a genfi zsoltárok fokozatosan beépültek a honi református énekeskönyvekbe, a liturgiába és az otthoni kegyességbe. Ez a szilárd anyag azonban a 19. századtól meggyengült: előbb csak néhány zsoltárverset, majd egyre több verset, sőt teljes zsoltárt dolgoztak át vagy hagytak el énekeskönyveink, s az elrongált szövegeket hordozó dallamok is sok kárt szenvedtek. Ezt a fogyatkozást állította helyre először az 1948-ban megjelent énekeskönyvünk, és ennek a hagyományos, biblikus anyagnak a megtartása mellett döntött az új, 2021-es énekeskönyvünk is.

Ha ma is ragaszkodunk ahhoz, hogy az egyházi dicséret alapja és zsinórmértéke a zsoltárének, akkor a saját biblikus identitásunkat is őrizzük és örökítjük a genfi zsoltárok megőrzésével, ápolásával. Ahogy Kálvin írja: „Ámde igazán mondja Szent Ágoston: senki sem tud Istenről méltóképpen énekelni, csak az, akit ő tanít meg erre. Ezért akármerre keresgéljük is köröskörül, sem jobb, sem Isten dicsőítésére alkalmasabb énekeket nem találhatunk, mint Dávid zsoltárait, amelyekre maga a Szentlélek tanította meg őt.” (Genf, 1543) 

SZÁMÍTHATNAK RÁNK

Világunk gazdasági és szellemi válsággal küzd. A megkérdőjelezhetetlennek tartott értékek mára eltűnőben vannak. A világjárvány, az orosz–ukrán háború, a nyomukban járó gazdasági és megélhetési válság tovább növeli a bizonytalanságot, és olyan korszak érkezését vetíti előre, amelyhez hasonlót a fiatalabb generáció tagjai közül sokan nem éltek még át. Balog

Zoltán püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke az evangélium üzenetével biztat bennünket.

WEBERNÉ ZSIKAI MÁRIA

Milyen lelki választ tudunk adni a jelenlegi helyzetre?

Mindig voltak, akik elutasították az emberi együttélés keresztyén alapjait, de mai korunkat a mindent megkérdőjelező értékválság jellemzi. A mi kérdésünk mégis az: mi a maradandó?

Hitünk válasza Jézus Krisztus, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Vagyis örök érvényű fundamentumot jelent, amely szüntelenül hordozza a megmaradásunkat biztosító erőt. Vele kell kapcsolatban maradnunk, és akkor megértjük, ami körülöttünk történik. A válságok most próbára tesznek bennünket. Amikor az életünk zavartalanul zajlik, hajlamosak vagyunk azt gondolni, megy ez nekünk az Úristen nélkül is. A bajban, a betegségben azonban rádöbbenünk, hogy magunkban kevesek vagyunk. Gondolhatnánk, hogy ha továbbra is ugyanazt a gazdaságés családpolitikát folytatjuk, ha változatlanul szorgalmasan dolgozunk, őrizzük a hitünket, akkor mindennek rendben kell lennie. Most mégis sokkal rosszabb helyzetbe kerültünk. Figyelmeztetés ez. Mondhatjuk persze, hogy külső körülmények vagy más sodort minket válságba, de ha megállunk és imádságban elgondolkodunk, megértjük Isten akaratát. A nehézségek alakíthatják az evangélium iránti lelki fogékonyságot. Bár a számos válság ellenére sem gondolom, hogy holnap mindenki megtérne, keresztyén közösségként azonban nekünk még jobban kell figyelnünk Istenre, mert mi ezzel tudunk segíteni.

ségbe vesző szépsége miatt mondom ezt, hanem abból a közös keresztyén tapasztalatból, hogy nem kizárólag az anyagi jóléten múlik az ember boldogsága. Minden helyzetben lehet és kell hálát adni. Ez is segít a bajban. Adjunk hálát azért, hogy a hét szűk esztendő a hét bő esztendő után jön! Igaz, hogy újból szerényebben fogunk élni, de ez jót tehet majd nekünk is, a világnak is.

„A teremtő és szabadító Isten azt mondja: »Enyém vagy, és neked ez a legjobb. Mert ha nem az enyém vagy, akkor másé vagy, és az a ’más’ hatalmában akar tartani téged.« Ha Istené vagy, az a legnagyobb szabadság.”

teherviselés a márciusi ifjak 12 pontjában is szerepelt. Mi, reformátusok ne szűnjünk meg Isten akaratát keresni! Mire tanít bennünket az Úristen ezen a helyzeten keresztül? Abban biztos vagyok, hogy több szolidaritásra, szerénységre, imádságra, teherbíró közösségek kialakítására, erősebb összetartásra. Az észszerű takarékossági intézkedéseket meghoztuk, és a továbbiakban is meg fogjuk hozni. Körlevelet írtunk a gyülekezeteknek, hogy a felelős erőforrás-gazdálkodásban, a takarékos energiafelhasználásban jó sáfárként mindannyian igyekezzünk helytállni, és a másokat segítő tapasztalatokat, jó gyakorlatokat osszuk meg. A gyülekezeteinket nem hagyjuk magukra, lesz támogatás, a szociális intézményeinket fenntartjuk, az iskoláinkat működtetjük.

Milyen gyakorlati lépéseket tehetünk a gyülekezeteinkben?

A mi generációnk és a nyomunkba lépők még ismerik a vízmelegítés nyűgét, a büdös olajkályhát, amely mellett 18 fokban üldögéltünk. Szerényebben éltünk, a hit mégis boldoggá tudott tenni bennünket. Nem a gyermekkor messze-

Az elmúlt tíz évben társadalmunk életszínvonala emelkedett, és ez gyülekezeteinkre is jellemző. Így most lehetnek tartalékaink, amelyekkel sáfárkodhatunk. A következő időszakban dől majd el, hogy lelkileg is gyarapodtunk-e. Pál apostol a filippibelieknek mondta el, hogy tud szűkölködni és bővölködni is, mindegyikbe „be van avatva”. De az elmúlt években sem jutott mindenkinek a gyarapodásból. Vegyük észre azokat, akiket nálunk is jobban sújt a válság, és egzisztenciálisan ellehetetlenülnek! A hálaadás gyakorlati megvalósulása a bibliai tized, amellyel a zsidó és a keresztyén közösség kreatívan szabályozta, hogyan jótékonykodjon az ember. Tíz százaléka mindennek van. A kevesebbnek is. Emellett jelezhetjük mind a társadalomnak, mind a kormányzatnak a terhek arányos elosztásának igényét, vagyis aki jobban gyarapodott az elmúlt években, az vállaljon ebben a válságos helyzetben többet. És akinek kevesebbje van, az is vállaljon. A közös

A válság közepén ért bennünket az évtizedenként esedékes népszámlálás. Ez felerősíti a vallási hovatartozásra vonatkozó kérdés jelentőségét: kikre és milyen módon számíthatunk?

Magyarországon már zajlik a népszámlálás, amely jó lehetőség arra, hogy önként meghozott, szabad döntésünkkel megerősítsük, hogy a református egyház tagjai vagyunk. A hit megvallása bátorítja egyházi közösségeinket, és fontos megmaradásunk szempontjából. Egyházként szeretnénk tudni, hányan vannak azok a reformátusok, akikre számíthatunk. És ugyanennyire fontos, hogy ők is tudják: számíthatnak ránk. Vannak, akik utoljára keresztelőjükön, konfirmációjukon vagy esküvőjükön voltak templomban. Most, a bajban mégis felkereshetik a helyi gyülekezeteket, ahol vigasztalást és erőt kaphatnak. Mindeközben ideológiai küzdelem zajlik az egész világon, így Magyarországon is. Egy ateista szervezet arra hívta fel a lakosságot, hogy ne válaszol-

jon a vallással kapcsolatos kérdésre. Ők egyértelművé tették az álláspontjukat, nekik az az érdekük, hogy minél kevesebben legyünk. Nekünk meg éppen az ellenkezője, hogy minél többen. Szeretnénk, hogy ebben az országban a keresztyén örökség és kultúra erősebb legyen, mert akkor könnyebb lesz megvédeni a következő generációkat és saját magunkat is az értékválságtól.

Hitünk erősen meghatározza az azonosságtudatunkat. Isten milyen identitást szánt az embernek? Miért van jelentősége annak, hogy identitásunkat, hitünket mások előtt is vállaljuk?

Az identitásunkat Isten Igéje fogalmazza meg. A teremtő és szabadító Isten azt mondja: „Enyém vagy, és neked ez a legjobb. Mert ha nem az enyém vagy, akkor másé vagy, és az a ’más’ hatalmában akar tartani téged.” Ha Istené vagy, az a legnagyobb szabadság. A vallás nem lehet csak magánügy, még ha sokaknak vonzónak tűnik is ez a szlogen. Természetes jogunk és igényünk, hogy a hitünkről beszélhessünk, azt nyilvánosan vállaljuk. A keresztyén hit lényegéhez tartozik annak megvallása, ami a tanúságtevőre magára is erősítően hat. Hiszen vállalt közösségünkben, együtt jobban élhetjük meg hitünket. Minél többen fejezzük ki hovatartozásunkat, annál nagyobb lesz az egyház társadalmi súlya. Ez a megnövekedett szerep lehetőséget ad arra, hogy az evangélium üzenetét minél többekhez elvigyük. Érdemes odafigyelnünk a statisztikai adatokra is. Hiszen már évek óta többen ajánlják fel adójuk egy százalékát a református egyháznak, mint ahányan a gyülekezetek választói névjegyzékeiben szerepelnek. Körülbelül kétszázhatvanötezer a regisztrált tagok száma, és háromszázhúszezernél többen vannak, akik az egyházunknak ajánlják fel az egy százalékot. Meg akarjuk őket is szólítani, be

akarjuk őket vonzani. Tekintsünk rájuk úgy, mint, akik anonim üzenetet küldtek nekünk: mi is vagyunk, keressetek meg minket!

Az előző népszámlálásnál érkeztek visszajelzések arról, hogy a kérdezőbiztosok nem tették fel az önkéntesen megválaszolható kérdéseket, hanem siettek tovább a következő címre. Ahhoz, hogy ez ne így legyen, a válaszadók tudatosságára van szükség. Mit tehetünk azért, hogy ne maradjon megválaszolatlan a vallási kérdés?

Reformátusságunk megvallása próba és lehetőség egyházi közösségünk számára. A legutóbb 2011-ben tartott népszámlálás csökkenést állapított meg a vallásos emberek számában a korábbi adatokhoz képest. Ebben szerepet játszhatott, hogy szinte minden harmadik megkérdezettnél megválaszolatlan maradt ez a kérdés, míg 2001-ben csupán tíz százalék volt ennek aránya. Odafigyeléssel javíthatunk ezen. Október 16-ig az interneten saját magunk adhatunk választ a feltett kérdésekre. A kérdőív kitöltése mindössze harminc percet vesz igénybe, ezen belül az önkéntes válaszadást igénylő vallási hovatartozás pedig csak egy percet. Ha valaki elmondja a kérdezőbiztosnak, hogy ő református, és egyúttal bizonyságot is tesz arról, mit jelent ez a számára, akkor valamivel tovább tart, de jót tesz vele. Ez alkalom még a hitvallásra is. A számlálóbiztosok csak azokat a háztartásokat keresik fel, amelyekből nem érkezett online válasz, és jeleznünk kell nekik, hogy a vallásunkat

is be akarjuk írni. Egyházmegyénként felelősöket jelöltünk ki, hogy ha valaki segítséget kér, akár az online kitöltéshez, akár a kérdezőbiztossal való közös adatfelvételhez, akkor készen álljanak. A fiataljainkra is számítunk. Igyekszünk megkeresni gyülekezeteink tagjait. Ha valaki szívesen venné a támogatást, de az ő ajtaján még senki nem kopogtatott, akkor szóljon a református lelkésznek, és rendelkezésére állunk. Jó alkalom lehet a családlátogatás is arra, hogy eljussunk a vallás kérdéséig. A kapcsolatteremtés lehetősége elsősorban a személyes találkozásokban van! Az egyház, a lelkipásztor egyik legalapvetőbb feladata így hangzik: látogass! Jézus beszél erről Máté evangéliumában: „Beteg voltam és meglátogattatok, börtönben voltam és eljöttetek hozzám”. Van, aki a saját lelki börtönében van – el kell hozzá menni. Van, aki nem is tudja, hogy beteg – el kell hozzá menni. Van, aki egészséges – ahhoz is el kell menni. Fontosnak tartom a számokat, de nem szabad csak ezekre figyelni. Jézus egyedül volt a kereszten, amelynek a tövében néhány asszony állt és egy tanítvány. Mit mond a Megváltó? „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” Ne essünk a számok bűvöletébe!

A Bibliában több helyen is olvasunk népszámlálásról. Mózes negyedik könyvében Isten számba vette az ígéret földje felé vándorló népét. Némely fordítások emiatt a Szentírásnak ezt a részét a Számok könyveként említik. Mi az aktuális jelentése ennek számunkra?

Fontos szem előtt tartanunk: nem csak mi tartjuk számon, hogy reformátusok vagyunk. A végén ő ítél meg minket, és akkor csak az számít majd, Isten hogyan lát bennünket. Lelki felelősséget jelent ez nekünk mindenkiért, aki azt mondja, én hozzátok tartozom. Benne

„Püspöki szolgálatomban az evangéliumi találkozások lehetőségének megteremtését tartom a legfontosabbnak.”

„Minden helyzetben lehet és kell hálát adni.

Ez is segít a bajban. Adjunk hálát azért, hogy a hét szűk esztendő a hét bő esztendő után jön. Igaz, hogy újból szerényebben fogunk élni, de ez jót tehet majd nekünk is, a világnak is.”

vagyunk-e a megszámoltak körében? Ez mindenkinek személyes felelőssége. Legyél benne, hiszen sokkal jobb benne lenni, mint kívül élni! A Számok könyve (Numeri) azt üzeni: legyél a választottak között! Isten hív téged, hogy legyél ott, amikor megszámol, mert az a te helyed, azt készítette neked.

A református egyház az utóbbi években hatalmas eredményeket ért el, számtalan iskolát, óvodát és templomot építettünk, újítottunk fel. A legfontosabb mégis, hogy ezeket az épületeket benépesítsük. Hogyan segíthet ebben az evangélium hirdetése?

Püspöki szolgálatomban az evangéliumi találkozások lehetőségének megteremtését tartom a legfontosabbnak. Megvalósul-e ez azzal a százötvenezer gyerekkel, akinek hétről hétre hittant tanítunk az iskolákban, a gyülekezetekben? Megtörténik-e a nénivel – és hozzátartozóival –, aki bekerül hozzánk az idősek otthonába? Megragadható-e az általunk rendezett, színvonalas kulturális eseményeken? Az intézmények, a kulturális eszközök, de elsősorban az igehirdetés az evangelizációt szolgálják, hogy evangéliumi találkozás legyen belőlük. Ez a legfőbb felelősségünk, és a legvégén is csak ez számít majd.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

TITUS – harminc éve a hittanoktatás szolgálatában

HEGEDŰS BENCE

Eredetileg csak saját felhasználásra készítették első hittanoktatási segédleteiket a Titus Hitéleti Alapítvány alapítói, mára már viszont országszerte ismertek kiadványaik, amelyeket számos református gyülekezetben használnak gyermekek és felnőttek egyaránt. – Az a célunk, hogy segítsük a gyerekek hitre jutását, a hittanoktatást és azt, hogy a gyerekek jobban megismerjék Jézust, illetve hogy támogatást nyújtsunk a katechétáknak, lelkipásztoroknak – vallja Bodnár Péterné Bíró Mária lelkipásztor, a Titus alapítója, ötletgazdája.

A rendszerváltozás rég várt szabadságot hozott az egyházaknak is: a gyülekezeti élet felpezsdült, már azok is merték vállalni a hitüket, akik a kommunizmus idején nem. Ennek hatására megnőtt a templomokat és a hitéleti alkalmakat látogatók száma, és egyre többen szerették volna gyermeküket is vallásos nevelésben részesíteni, miközben a létező és használt oktatási anyagok felett eljárt az idő. Az egyház oktatási segédanyagainak megújítására tett törekvéseivel párhuzamosan számos lelkipásztor, hitoktató kezdett el bibliai témájú, a hittanoktatást segítő kiadványokat, füzeteket és szemléltető eszközöket készíteni, de ezek többnyire nem kerültek ki a gyülekezetekből.

Bodnár Péterné Bíró Marika már közel negyven éve szolgál férjével, Péterrel a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Demecser református lelkipásztoraként. Eredeti szakmáját tekintve ruhaipari üzemmérnök, a teológia elvégzése után kreativitását azonban már nem a ruhaiparban, hanem a gyülekezetben kamatoztatta. A hittanoktatás és a gyermek-istentiszteletek során szembesült ő is azzal, hogy a gyermekek figyelmét nem könnyű lekötni a rendelkezésre álló segédanyagokkal, így először saját maga számára kezdett el a férje közreműködésével különböző szemléltetőeszközöket, munkafüzeteket, társas- és kártyajátékokat, illetve egyéb segédleteket készíteni.

KEZDETEK

Már feledésbe merült, hogyan, de a lelkész kollégák megtudták, miket készít.

– Rögtön mondták, milyen jól jönne ez nekik is – idézi fel. Ahogy a segédletek kikerültek Demecserből, a hír még gyorsabban terjedt, Marika és Péter pedig úgy döntött, ideje hivatalos keretet adni a működésüknek, így Markai Tibor belgyógyász főorvossal közösen létrehozták a Titus Hitéleti Alapítványt, amelyet 1992 januárjában jegyeztek be, és azóta is folyamatosan működik.

– Az első projektjeink között volt a néhány arra kész lelkésszel együtt az 1–6. osztálynak készített hittanos munkafüzet, illetve a 7. és 8. osztálynak készült két-két munkafüzet, amelyek a heidelbergi kátét dolgozták fel tesztek formájában – veszi sorra az első kiadványokat Péter, aki nemcsak technikai hátteret nyújt, hanem az új segédletek kitalálásában, elkészítésében és tesztelésében is segít, míg az ötletek általában Máriától származnak – bár szerinte nem is tőle. – Az Úristen adja nekem az ötleteket, engem eszközként használ fel ebben a szolgálatban is – vallja.

Végül nem volt megállás, sorra készültek a különböző munkafüzetek, barkácsés segédanyagok, társasjátékok. Az évek alatt a négy gyermekük is „belenőtt” ebbe a szolgálatba. Ma már közel háromszáz kiadvánnyal áll a hittanoktatás mellett és segíti a hitre jutást a Titus.

TECHNIKA

A kezdetekben egyetlen egyszerű fénymásolóval dolgoztak, de az egyre növekvő igények teljesítéséhez ez kevésnek bizonyult. A fénymásolókat rizográf nyomtatók váltották le, majd egy Hollan-

diából adományként kapott, leselejtezett nyomdagép.

– Remekül működött, viszont minden nyomathoz külön lemezt kellett készíttetni, ami rendkívül költségessé tette, így csak nagy példányszámú nyomtatás esetén érte – volna – meg a használata – mondja Péter, aki lassan autodidakta nyomdásszá is vált. – Volt, hogy csak Huszár Gálnak hívtam – közli mosolyogva Marika, utalva a nyomdász-reformátorra.

A lemezes nyomdagépet így hamarosan a stencilgép modern változata váltotta fel, amelyhez a mesterfóliát lényegesen egyszerűbb volt elkészíteni, és eggyel akár ezer nyomatot is készíthettek. – Néhány év után ezt is lecseréltük egy újabb, nagyobb felbontású eszközre – emlékszik

Füle Lajos: KISHUTA

Ez Kishuta, ez meg faház, Amelyre itt az Úr vigyáz, S hatalmat vesz lányon, fiún Az örök evangélium.

laló például már második kiadásban jelent meg. De kapható nálunk a Felelj, ha tudsz!, a Bibliai kincskereső játék vagy óvodai hittan- és énekanyag is – sorolja.

A Bibliai kérdezz-felelek kapcsán Marika felelevenít egy történetet is a ma már nyugdíjas lelkipásztorról, Végh Tamásról. – Evangelizált nálunk. Az egyik reggel karikás szemmel jött ki a szobájából. Kiderült, hogy egész éjjel egyedül játszott a kártyákkal úgy, hogy letakarta a megfejtést. Nem aludt semmit – emlékszik vissza mosolyogva. Péternek is eszébe jut, hogy a „nagymellényű” debreceni teológusokon is kifogott a játék, sehogy sem tudták kitalálni, hogy az egyik kártyán szereplő tizenkét állítás Dóégről szól.

A szórakoztatás mellett a tájékoztatásra, a református hit bemutatására is figyel az alapítvány, az évek alatt sorra jelentek meg egyháztörténeti kiadványaik. – Számtalan gyülekezetben használták a négy külföldi és nyolc magyar reformátor életét színes képekkel és rövid leírásokkal bemutató plakátsorozatunkat, de említhetnénk itt a reformációról, a Kálvin Jánosról szóló nagy egyháztörténeti társasjátékokat is, valamint Dienes Dénes egyháztörténész Kálvin élete című színes kiadványát – mondja Péter.

NYÁRI TÁBOR – FÜZETBEN

vissza Péter. A gép tízéves koráig remekül működött, ekkor már több mint egymillió nyomat volt benne. Amikor elromlott, az alapítvány egy nagy teljesítményű, színes fénymásolót vásárolt, majd még egy fekete-fehér nyomatot készítőt is. Néhány éve azonban a nagyobb volumenű, keménypapírra készülő vagy komolyabb technikát igénylő kiadványokat a Titus is a debreceni Litográfia nyomdában készítteti, mint ahogy már nemcsak Marika készít illusztrációkat, hanem több grafikus is segíti az alapítvány munkáját.

MI KÉSZÜL?

Összeszámolni is nehéz az elmúlt harminc évben kiadott segédleteket, foglalkoztatókat, munkafüzeteket, könyveket, játékokat

és a számos egyéb kiadványt, amelyek az első években inkább a kelet-magyarországi gyülekezetekbe jutottak el, de később országosan is elérhetővé váltak.

– A Titus Hitéleti Alapítvány elsősorban az óvodai és iskolai hittanoktatáshoz, de a hitélet számos más területéhez is készít kiadványokat – mondja Bodnár Péter, aki ki is emel néhányat a széles kínálatból. – Kifejezetten kedveltek a különböző egyházi ünnepekhez kapcsolódó játékaink és makettjeink, de népszerűek a bibliai memóriajátékok, a Bibliai kérdezz-felelek és a Bibliai honfog-

Népszerűnek bizonyult a nyári gyermektáborokhoz készült kiadványuk is, amely minden évben egy-egy új bibliai témát mutat be a táborozó gyermekeknek. –Sokat imádkozunk az Úristen vezetéséért, hogy milyen történeteket ismertessünk meg a gyerekekkel a nyáron. Nem könnyű jó témát találni nekik – ismeri el Marika, aki már most a jövő évi anyagon dolgozik. A nyári táborra szánt kiadvány öt napra lebontva dolgozza fel az adott történeteket, ebben az évben Ruth könyvét ismerhették meg a gyerekek, jövőre pedig Dániel története lesz a téma azokban a táborokban, ahol a Titus anyagát használják. Az alaptörténetet a gyerekek is eljátszhatják, vagy a kisebbeknek elbábozhatják a katechéták. – Ezeket főleg Péter írja az én instrukcióim alapján – mondja Marika, aki

minden napra különböző feladatokat, játékokat és aranymondást is készít.

– Mindennap tanulnak a történethez kapcsolódó éneket is a gyerekek. Ezeket többnyire Vizi István pátyi lelkipásztor, egyházzenész válogatja, alkalmanként írja. Általában több éneket is ajánlunk a történetek mellé, de Istvánéi rendszerint „slágerekké” válnak – jegyzi meg Marika. Igazolásképp elmondja, hogy a reformáció 500. évfordulójának nyarán írt tábori ének olyan sikeres lett, hogy Nyíregyházán háromezer ember énekelte együtt egy egyházmegyei találkozón.

A nyári gyermekhetekre szánt anyag már az év elején nyomdába kerül, hogy tavaszra elkészüljön. Ezután több, ma már workshopnak hívott konferenciát is tartanak, amelyeken megismertetik a segédletet az érdeklődő lelkipásztorokkal, hittanoktatókkal. – Ezeken a workshopokon bemutatjuk, amit lehet, kipróbáljuk a felnőttekkel a játékokat, megtanuljuk az énekeket, de ismertetjük az új kiadványainkat is – mondja Marika. Hozzáteszi, hogy sok ötletet is kapnak ezeken az öszszejöveteleken.

NYÁRI TÁBOR KISHUTÁN

Az alapítvány 1993-ban telket vásárolt a zempléni Kishuta szélén – erdő és patak mellett –, hogy elsősorban a demecseri, illetve az egyházmegyében élő gyerekeknek legyen állandó táborhelyük. Amikor még a víz sem volt bevezetve a telekre, se csatorna, se gáz nem volt. Egy faházat húztak fel, így kezdték el harmincöt fős kapacitású táborukat, amely az évek alatt folyamatosan bővült és fejlődött. Ma már modern környezetben ötvenfős csoportokat is tudnak

TITUS-PONT

Bár harminc éven keresztül demecseri központtal működött az alapítvány, a közeljövőben Budapestre teszi át a székhelyét. Korábban már létrehoztak egy lerakatot a XIII. kerületben, hamarosan viszont megnyílik az üzlethelyiséggel és irodával is rendelkező Titus-Pont, amely a lelkészházaspár szerint lehetővé teszi az alapítvány hathatósabb szolgálatát a fővárosban, kormányzati támogatás segítségével. A költözés nem érinti az alapítvány internetes elérhetőségét, amely titus.hu marad.

fogadni. A tábor gondozásában jelentős szerepet vállal Ősz András rétközberencsi lelkész, a kuratórium alelnöke.

– A közel harminc év alatt számtalan gyülekezet élt a gyerek- és ifjúsági hetek megtartásának lehetőségével – mondja Péter, aki felidézi, hogy az egyik évben Füle Lajos költő is elkísérte lakhelye, Vásárosnamény fiataljait, akkor írta meg Kishuta című versét, amelyet keretes írásunkban olvashatnak.

– Hogy mennyire igaz a vers azon állítása, hogy erre a faházra az Úr vigyáz, mindennél jobban bizonyítja két történet – állítja Péter. Felidézi, hogy az egyik száraz tavaszon a tábor melletti hegyoldal kigyulladt, a tűz körbeölelte a faházat, de nem kapott bele. Máskor özönvízszerű eső ömlött a vidékre, a lezúduló víz a falu három hídját is elsodorta, a táborban viszont csak a küszöbig ért el a villámárvíz, a házba nem jutott be. – Megőrizte az Úr

eddig a behatoló idegenektől is – emeli ki még Péter, és hozzáteszi, hogy az utóbbi években nagy családi találkozók és nyaralások helyszínéül is szolgál a kishutai tábor. Mára már Siófokon is van egy másfélszobás lakása az alapítványnak, az Aranyparttól százötven méterre, amelyet kedvezményes áron adnak bérbe egy-egy hétre lelkészeknek, többgyermekes keresztyén családoknak pihenésre, nyaralásra, rekreációra.

A tevékenységük okait firtató kérdésemre így válaszolnak: – Minket fiatalkorunkban több nyáron eljuttattak keresztyén táborba a szüleink, ahol az igei tanítás mellett rengeteget játszottunk. Hiszem, hogy nem véletlenül rendezte így az Úristen. Felnőttként, lelkészként már mi is éreztük a gyermekekkel való foglalkozás fontosságát. 1983-ban kerültünk Demecserbe, attól kezdve nem volt olyan év, hogy ne tartottunk volna nyári tábort – beszél a motivációjukról Marika. – Még ’86-ban is tartottunk, amikor a parókia épült – fűzi hozzá Péter, aki felidézi azt is, hogy a parókiaépítés miatt az Állami Egyházügyi Hivatalt is meg kellett járnia, de az eszükbe sem jutott, hogy a táborokat bejelentsék, vagy engedélyt kérjenek. – Egyszerűen csináltuk, mert azt gondoltuk, ez hozzátartozik a szolgálatunkhoz. Istennek hála, ebből sosem volt gond, ő oltalmazott bennünket – mondja Péter.

– Segíteni szeretnénk a gyerekek hitre jutását és a hittanoktatást, azt, hogy a gyerekek jobban megismerjék Jézust, illetve hogy támogatást nyújtsunk a katechétáknak, lelkipásztoroknak – foglalja össze tevékenységük célját Marika.

A lelkészházaspár alapítványi munkájának olyan következménye is van, amelyet csak ők ketten tapasztalnak meg, és ez legalább olyan fontos, mint az eredeti cél. – Nagyon jó a Bibliával foglalkozni. Ez nekünk is hasznos. Munka közben sok lelki áldást, ajándékot kapunk az élet Urától. Az is jó érzés, hogy ekkora az igény a munkánkra, de az még inkább, hogyha másoknak is segíthetünk. Az alapítvány jelmondata: Teljes Igyekezetünkkel Törekszünk Urunkat Szolgálni.  FOTÓ: ZELENKA ATTILA

Radikálisnak

és céltudatosnak hangzik Pál apostol vallomása: „…de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért” (Fil 3,14). Magáról beszél, saját példájával biztat, miután a múltjával elszámolt. Arra ösztönöz minket, hogy hozzá hasonlóan legyünk egyértelműek és határozottak, ha egyszer Jézus Krisztus tanítványának szegődtünk, mert annak következményeként előbb-utóbb apostollá, küldöttjeivé is kell válnunk. Jézus magához hívta a tizenkettőt és többeket, a betegeket is, és eltöltötte őket erővel, azután elküldte, hogy mondják, adják tovább, amit megértettek és átéltek a közelében.

Vegyük komolyan, ha kaptunk tőle erőt, új életet, új lendületet, gyógyulást, hogy abból másoknak is jusson! Ha megtartjuk magunknak, múlttá válik, megszürkül és elgyöngül. Kísértések tépázzák, könnyen magával sodornak arctalan tömegek. Olyan magabiztosan harsognak hangzatos dolgokat! Szeretetről és szabadságról beszélnek ők is, szónokolnak türelemről és toleranciáról. Véleményvezérek ajánlják magukat szuggesztív írásokkal, blogokkal. Ha lazul a kapcsolat Istennel, ha emberekre nézünk és hallgatunk, elbizonytalanodunk, viszonylagossá válhat saját meggyőződésünk. Talán ennek is, annak is igaza van? Másként is lehet értelmezni a világot, a jelenségeket? Akkor hol az igazság?

Most még a relativizmus korát éljük, amelynek jellemzője, hogy minden és mindennek az ellenkezője igaznak tűnik, ugyanakkor minden meg is kérdőjelezhető. A jók nem is olyan jók, a rosszak nem is annyira rosszak – ami egyébként igaz is –, de ezzel a gondolatmenettel odáig jutunk, hogy minden bizonytalanná válik, mindenki egyformán jó (vagy inkább rossz), nincs, aki vezessen, nincs tekintélye senkinek. Nincs egyetlen igazság, nem is tudni, melyik úton érdemes járni. Jobb, ha óvatosan, puhán, puhány módon nyilatkozunk, nehogy megbántsuk valakinek az érzékenységét, aki mást gondol, vagy eltér a meggyőződése és mást vall. Így elakad a lendület, a misszióban nincs erő, nem lehet csatát nyerni Isten hírével a közömbösök között. Csak elhümmögjük Jézus nevét, vagy versenyeztetjük sztárok nevével? A lényeg elvész.

Az apostol radikálisan fogalmaz. Egy célra néz, fut a versenypályán, arra készül még a bizonytalan kimenetelű fogságban is. Határozott, mint a Tituszhoz írt levél is. Isten üdvözítő kegyelme mindenkinek megjelent: „Ezt hirdesd! Ints és feddj teljes határozottsággal: senki meg ne vessen téged!”

(Tit 2,15) 

IMÁDKOZZUNK!

Arra gondolok, Uram, ma milyen gyakran voltam türelmetlen és ingerült. Számba veszem sorra az esteket, amikor emelt hangon válaszoltam, vagy idegesen ráncoltam a homlokom, közben szúrósan néztem a másikat… és magyarázgatom magamnak és neked, hogy miért is volt akkor éppen igazam. De a végén csak oda lyukadok ki, milyen kár, hogy megfeledkeztem a te szelídségedről. Arról, ahogyan felém hajolsz, a karodba veszel, és visszaviszel a többiekhez. Azokhoz, akik már értékelik a melletted megélhető biztonságot, és nem kódorognak el szüntelenül. Közben pedig nem vádolsz, nem szidsz, csak szelíden viszel. Hagyod, hogy magam lássam be a belátnivalókat. Ezzel a szelídséggel szeretnék én is egyre több napot megélni, és a magam igazát egyre kevésbé fontosnak tartani. Ámen.  HAJDÚNÉ TÓTH LÍVIA

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Így kezdődik Szilveszter János 1541-ben kiadott újszövetség-fordításának verses előszava. Szépen egybecseng a most sorra kerülő Zsidókhoz írt levél kezdősoraival: „Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit mindennek örökösévé tett, aki által a világot teremtette. Ő Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget.” (Zsid 1,1–3) Az ószövetségi időben az Úr prófétákat küldött, hogy Izráel népét a jó útra, az Istennek való engedelmességre vezessék, de a nép, királyaival együtt, többször elfordult a jó úttól. Ennek szomorú következménye lett a fogság és a templom lerombolása.

Jézus eljövetelével minden megváltozott. A próféták ezt mondták: ez a jó út, járjatok ezen! Jézus pedig ezt mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam. Ha ismernétek engem, ismernétek az én Atyámat is.” (Jn 14,6–7) Mi, reformátusok azt mondjuk, hogy az Ige egyháza vagyunk, és büszkén emlegetjük, hogy ragaszkodunk a reformátorok alapelvéhez: sola Scriptura, azaz csak a Szentírás számít. De ha csak mondjuk, könnyen úgy járhatunk, mint Jézus kortársai, akikről ezt mondta: „Ez a nép ajkával tisztel engem, szíve azonban távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha tanításként emberi parancsolatokat tanítanak.”

(Mt 15,8–9) Járjunk hát Krisztus útján!

Az ő útján csak úgy tudunk járni, ha mindig az Igére figyelünk, annak engedelmeskedünk. Legyünk hálásak a bibliafordítók munkájáért, hogy a Biblia magyarul is olvasható! „Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága”, mondja a zsoltáríró (Zsolt 119,10). Tartsuk hát a kezünkben, éljünk vele, akkor nem tévedünk el!  GYŐRI ISTVÁN

„Próféták által szólt régen néked az Isten, Az kit ígért, íme, megadta fiát!”

ÖSSZETARTÁS, ÉLETERŐ, HÁLA

HEGEDŰS BENCE

Két éve szolgál Szabadszálláson Pálinkás Gyula és Pálinkásné Balogi Beáta lelkipásztor, akik több mint egy évtizedes szatmári szolgálatból érkeztek az alföldi városba. Szolgálatuk fejlődése során az elmúlt években nagyobb figyelmet kaptak a gyermekek, és kiderült, hogy néha egy istentisztelet vagy bibliaóra erejéig magára is lehet hagyni a gyülekezetet. – Mindig találunk valamit, ami arra ösztönöz bennünket, hogy észrevegyük az Isten üzeneteit. Jó érzés látni, hogy a közösségünkben van erő és van jövője – vallja Pálinkás Gyula.

Lassan négyszáz éve áll már az ősi kun település, Szabadszállás főterén református templom. Vályi András 18. század végén készült országleírása szerint „a város lakosai mind reformátusok”, arányuk a lakosságban most is majdnem 34 százalék, legalábbis a 2011-es népszámlálási adatok alapján.

A templom melletti tér másik oldalán állnak az egyházközség további épületei: az ó és az új parókia, valamint a gyülekezeti terem, amelyet a régi református iskola épületéből alakítottak ki. Itt ülünk le beszélgetni a gyülekezetről Pálinkás Gyula és Pálinkásné Balogi Beáta lelkipásztorokkal, a gyülekezet főgondnokával, Holczmann Mihállyal és feleségével, Holczmann Mihályné Zsófiával, valamint Janovicsné Paál Ilona presbiterrel, a Csillag Varrókör és a babaklub vezetőjével.

– Fogyasszanak egészséggel! – mutat a terített asztalra Pálinkásné Balogi Beáta, amelyre frissen sült sütemények és zamatos gyümölcsök kerültek, még fügét is találni rajta, amely a Holczmann házaspár kertjében termett. És persze milotai diót.

MILOTÁRÓL SZABADSZÁLLÁSRA

Régi olvasóinknak ismerős lehet a Pálinkás lelkészházaspár, 2019-ben ugyanis hosszabb riportot közöltünk az északkelet-magyarországi Milotán végzett áldozatos munkájukról és eredményeikről. A riport írásakor már 13 éve szolgáltak a szatmári településen. Nehezen is hagyták ott az idilli falut, miután 2020-ban elfogadták a szabadszállási gyülekezet meghívását.

– Mi nem akartunk váltani – mondja nyers őszinteséggel és kis mosollyal az arcán Beáta. – Derült égből villámcsapásként

érkezett a meghívás a szabadszállási gyülekezettől. Érdekes dolog ez, mert az ember a legtöbbször csak hallja-olvassa, hogy „az Isten küldött”, meg hogy „elhívott az Úr”, de most mi is átéltük ezt, és tényleg azt éreztük, hogy a váltás nem a mi akaratunk volt. Sőt! – jelenti ki a lelkész, miközben felvágja a reggel sült meggyes-csokis kuglófot. – Jó darabig gondolkodtunk, hogy ellenállhatunk-e ennek az isteni hívásnak, végül a váltás mellett döntöttünk – foglalja össze két hónapos vívódásukat Beáta. A lelkészházaspár 2020 óta látja el a szabadszállási gyülekezeti szolgálatot, a pandémia miatt beiktatásuk 2021 őszére csúszott.

Holczmann Mihályné Zsófia további részletekkel szolgál a házaspár meghívásáról. – Amikor a már közel harminc éve itt szolgáló lelkész, Máté Sándorné Emese bejelentette, hogy nyugdíjba vonul, a gyülekezet elkezdett gondolkodni az utódláson. Azt tudtuk, hogy fiatal lelkészházaspárt szeretnénk, és ekkor jutott eszembe az a cikk, amelyet a fiatal, ambiciózus Pálinkás házaspárról olvastam a Reformátusok Lapjában. – Még most is emlékszem a cikk címére: Ahol a kevés sokat jelent – veszi át a szót feleségétől Holczmann Mihály, aki levelet

küldött Milotára, amelyben leírta a gyülekezet szándékát, bemutatva a szabadszállási református közösséget is. – Ez januárban volt, februárban pedig eljöttünk egy evangelizációs hétvégére, úgy voltunk vele, hogy legfeljebb kirándulunk egyet – folytatja a történetet Beáta. – Az alkalom után a gyülekezet el volt ragadtatva, sokan odajöttek hozzám, kérve: a presbitérium kövessen el mindent annak érdekében, hogy a lelkészházaspár ide

jöjjön, Szabadszállásra – fűzi hozzá a főgondnok.

Beáta ma is emlékszik arra, amikor először belépett a szabadszállási református templomba. – A több száz fős, nagy légterű templom ajtaján belépve a méretek ellenére melegség töltött el, és azt gondoltam, otthon tudnám érezni magam benne. A templom hangulata, a gyülekezet kedvessége sokat számított a döntésünkben. Csak egy kirándulásra jöttünk Szabadszállásra, de úgy mentünk haza, hogy tudtuk, meg fog változni az életünk – mondja.

UGYANAZ

A Pálinkás házaspárt és három gyermeküket nagy izgalommal és szeretet-

tel fogadta a szabadszállási gyülekezet. Szolgálatuk kezdete egybeesett a koronavírus-járvány első hullámaival, ezért kreatív megoldásokra volt szükség a gyülekezeti együttlétek megteremtéséhez. A főgondnok szerint a lelkészek rögvest mély vízben találták magukat, és nem tudták olyan lendülettel kezdeni a munkát, ahogy tervezték.

– Mégis meg lehetett találni azokat a csatornákat és réseket, amelyeken ke-

A SZABADSZÁLLÁSI REFORMÁTUS

TEMPLOM elődjét 1628-ban építették, majd mintegy száz évvel később, 1756-ban új templomot emeltek a helyére, torony nélkül. A tornyot 1769-ben emelték, de a két építményt csak négy év után, 1773-ban kapcsolták össze. A barokk stílusban épült templom ekkor nyerte el jelenlegi alakját. A legutolsó, 2010-es felújításkor a torony alatti bejárat mögött álló padokat kivették, kiállítóteret alakítva ki a boltívek alatt. Jelenleg a Petőfi-emlékévhez kapcsolódó történeti kiállítás látható a helyszínen, a látogatók azt az egyházi anyakönyvet is megtekinthetik, amelyben Petőfi Sándor öccse, Zoltán megkeresztelését feljegyezték.

resztül elértük a gyülekezetet – mondja Beáta. A zárva tartott templomok időszakában a lelkészek videós üzeneteket, énekeket és igehirdetéseket tettek elérhetővé az interneten, az idősebbeknek pedig írott formában juttatta el ezeket a presbitérium. Amikor pedig már szabadtéri rendezvényeket is lehetett tartani bizonyos korlátozásokkal, a parókia udvarán rendeztek adventi angyalvárást a gyerekeknek. Hasonlóképp szabadtéren

tartották a gyülekezet hagyományos adventi vásárját, amelynek rendes időkben a templom előtere ad helyet.

A járvány okozta kezdeti nehézségek ellenére a lelkészházaspár úgy látja, ugyanazt a munkát végzik Szabadszálláson, mint Milotán. – Amikor ideköltöztünk, kerestük, miben különbözik a két gyülekezet, hogy vajon át kell-e állnunk másfajta szolgálati típusra, vagy más minőséget kell-e produkálnunk. Meglepe-

tésünkre azt találtuk, hogy nem nagyon volt különbség. Szabadszálláson is vannak néhányan, akik a közösség magját alkotják, akik a hátukon hordják a gyülekezetet, akik segítőként mellettünk állnak, és ugyanazt a munkát végzik, mint Szatmárban, Bács-Kiskunban vagy bárhol az országban – mondja Pálinkás Gyula. – Ugyanúgy működnek a dolgok. Mi a feleségemmel nem csinálunk semmit másként, nem teszünk semmi különlegeset, csak igyekszünk mindig jelen lenni.

MÉGIS MÁS

A szabadszállási szolgálatban eltöltött két év alatt néhány különbséget mégis felfedeztek a két gyülekezet között. A lelkészek beiktatásuk után szerettek volna nagyobb hangsúlyt helyezni a családlátogatásra, ahogy azt Milotán is tették, viszont Szabadszálláson ez nem bizonyult könnyen megvalósíthatónak, és nem csak a pandémia miatt.

– Milotán napi kapcsolatban voltunk a családokkal, a szó szoros értelmében. Mert amíg elmentem a boltba, több gyülekezeti taggal is találkoztam, mindegyikkel beszélgettem egy keveset, megkérdeztem, mi volt a cukorgondozó-

ban, mennyi volt reggel a vérnyomása, hogy vannak a gyerekek, az unokák. Tudtunk egymásról. Szabadszálláson tágabbak a keretek, nagyobb a város, sokkal több a feladat is, nehezebb eljutni a családokhoz. Ettől függetlenül működik itt is a családlátogatás intézménye, csak nem olyan intenzív – mondja Beáta.

Gyulának is eszébe jut egy markáns különbség. – Januárban covidosok lettünk, szombat este derült ki, olyankor már képtelenség helyettes lelkipásztort találni, vagy bárkit, aki vasárnap felállna a szószékre. A presbiterek megoldották a helyzetet, felosztották egymás között a szolgálatot, és megtartották az istentiszteletet. Teljesen automatikusan ment, jó volt megtapasztalni, hogy ebben is számíthatunk rájuk.

TALENTUMOK SZERINT

– Én még hagyományosan gondolkodom, miszerint a lelkész a lelkész. Ő tanult teológiát, dogmatikát, ő az, aki egy igehirdetést valójában meg tud tartani. Mi, világi emberek persze fel tudunk olvasni egy Igét a Bibliából, tudunk énekelni, és mint kiderült, imádkozni is, de az igemagyarázatot meghagyjuk a lelkészeknek. Azt

viszont vallom, hogy a világi dolgokban a presbitériumnak kell segítenie a lelkipásztorát. Ezt szem előtt tartva állt össze a presbitérium is, hogy mindenki az Úrtól kapott talentumai szerint tudjon segíteni egy-egy feladatban – mondja Holczmann Mihály. – Úgy tartja a mondás is, hogy a lelkész nem mindenes.

A szabadszállási gyülekezet presbitériuma húsz plusz három főből áll, a fentiekből adódóan vegyes összetételű a közösség. – Ilona például védőnő volt aktív korában, nyugdíjazása után vállalta el a babaklub vezetését, mert ő ért a gyerekek és a szülők nyelvén. Vannak, akik mezőgazdasággal foglalkoznak, van, aki a pedagógusok között mozog otthonosan, van pénzügyi területen jártas presbitertársunk és olyan is, akinek más szellemi tevékenység a szakterülete. Így tudjuk segíteni, gyarapítani a gyülekezet életét és csökkenteni kicsit a lelkészeink vállát nyomó terheket – sorolja a főgondnok.

FOLYTONOSSÁG

Mihály elmondja azt is, hogy a gyülekezeti alkalmak számottevően nem változtak az új lelkészházaspár érkezése után. – Inkább a folytonosság a jellemző, a

gyermek- és az ifjúsági foglalkozásokból lett egy kicsit több, mert hisszük, hogy bennük van a jövő.

Vasárnaponként a felnőtteknek szóló istentisztelettel párhuzamosan gyermek-istentiszteletet is tartanak két korosztály számára, ifjúsági istentiszteletet pedig a heti ifjúsági alkalmak mellett havonta, a parókia felett kialakított közösségi térben, az úgynevezett Bagolyvárban, amelyet már kezdenek kinőni. A hétközi alkalmak között megtalálható a bibliaóra és az imaalkalom is, szintén hetente gyűlnek össze a Szász Póla Énekkar tagjai, a babaklubot látogatók, és jön össze a varrókör is. Ezek mellett rendszeresek és népszerűek a különböző gyülekezeti kirándulások, táborok is.

HÁRMAS HÁLAADÁS

Szeptember közepén hálát adni gyűltek össze a szabadszállási reformátusok. Több okuk is volt rá. Ezen a napon áldották meg a temetőkertben felállított új, 56 kilogrammos, bronzból készült lélekharangot, amelyet a zászlós bárány díszít, palástján pedig a következő felirat olvasható: „Isten dicsőségére, elődeink tiszteletére öntetett engem a Református Egy-

házközség, Szabadszállás 2022”. – Régi vágya volt a gyülekezetnek a lélekharang – tudjuk meg a főgondnoktól, aki azt sem rejti véka alá, hogy a felállítását a közösség saját erőből oldotta meg. Hozzáteszi, hogy a református temető az egyetlen a városban, viszont a harang csak a keresztyén temetéseken szólal meg.

Szintén azon a napon adtak hálát azért, hogy a szabadszállási református templom többszöri átépítés után, 250 éve, 1772 szeptemberében nyerte el mai formáját, miután összekapcsolták az addig különálló tornyot a templomhajóval, és felkerült a toronyóra is a helyére. A gyülekezet hálát adott azért is, hogy elkészült

SZÁSZ KÁROLY egykori szabadszállási református lelkész, későbbi dunamelléki püspök édesanyja, Szász Károlyné szül. Münstermann Franciska 1867-ben, a kiegyezés évében hímzett csipketerítőt készített és adományozott a gyülekezetnek. A világoskék, tiszta selyem alapra készített terítő széleire hímzett szöveg így hangzik: „Mivel fizessek az Úrnak énhozzám való jótéteményéért?

Atyám, hálákat adok Tenéked, hogy engem meghallgattál! Az Úrnak neve légyen áldott mind örökkön örökké! Ámen. Készítette özv. Szász Károlyné 1867-ben élete 62-dik évében.” A terítő minden évben előkerül, konfirmáció alkalmával ezzel terítik le Szabadszálláson az úrasztalát, így kapcsolva össze a múltat a jelennel.

a templom tetőzetének festése, amelyet pályázati forrásból végezhettek el. – Mindig találunk valamit, ami arra ösztönöz bennünket, hogy észrevegyük az Isten üzeneteit. Jó érzés látni, hogy a közösségünkben van erő és van jövője. Szerintem nem az számít, hogy kicsi vagy nagy, tehetős, esetleg szegény egy gyülekezet, mert vannak olyan kicsiny, nem gazdag gyülekezetek, amelyeknek szép közösségi életük van pusztán azért, mert van bennük életkedv. Mi is ezt éljük meg itt, Szabadszálláson: olyan Lélek, erő és életösztön van a gyülekezetben, amely előreviszi a közösséget és minket is.  FOTÓ: TODOROFF LÁZÁR

FIZESSEN ELŐ hetilapunkra! REFORMÁTUSOK LAPJA

„…megleszen”

Akik ismerik egyházi és világi lapokban megjelent publicisztikai írásaimat, gyakran és örömmel reagálnak arra, amikor nem vallási hátterű és kiadójú könyvekben vagy szakrális részletekre, vagy a magyar reformáció irányába mutató elemekre találok. Alig 12 esztendősen olvastam az ifjabbik lány, Ève Curie finom és szemérmes könyvét világhírű, kétszeres Nobel-díjas édesanyjáról, majd évtizedekkel később Irène Frain Marie Curie szerelmei című, jóval érdesebb könyvét. A Mme. Curie-t a középpontba állító filmek közül többször láttam az 1943-ban bemutatott mozit, Greer Garsonnal a főszerepben. A Covid kezdetén pedig a Magyarországon 2019-ben forgatott, Radioactive című filmet, amelyet Marjane Satrapi rendezett, s Marie Sklodowska-Curie szerepét Rosamund Pike alakította nagy hitelességgel.

Tel.: 06-30-396-8208



1146 Budapest, Abonyi u. 21. kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP

Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre fél évre negyedévre.

Mégis, ennyi előzményt követően, rendkívüli erővel hatott rám a Kossuth Kiadó híres nők életrajzát bemutató sorozatának legújabb és legértékesebb darabja, a Madame Curie és a teremtő álmok (ford. Hatvani Patricia), amely ezt a világhírű, de zárkózott, tudós asszonyt úgy hozta emberközelbe, hogy életének szenvedéseit, megaláztatásait sem hallgatta el, amelyek saját, kisebbik gyermeke könyvében tompítva szerepelnek. A Karlsruhéban és Párizsban felnőtt mai szerző élesebben, de nem vad feministaként, csak az Isten adta női méltóság képviselőjeként beszél. Engem azonban nem is ezek az epizódok ragadtak meg, hanem a regény jó felét kitevő Mania/Marie–Pierre kapcsolat és házasság története. Amelynek fokozatos kibontakozásának, virágba borulásának olvasása közben nagyon hasonló szerelem jutott eszembe, noha ez a házaspár, a 17. század elején, nem lett a „radioktivitás hőse”. Őket, a mi Szenci Molnár Albertünket és német Kunigundáját a hit hozta össze, míg a lengyel lányból lett világhírű tudós nőt és a „neki rendelt” francia fizikust a kutatás szenvedélye. Az egyik hasonlóság az, hogy Szenci Molnár is későn, 38 évesen nősült, míg Pierre Curie túl a negyvenedik évén. Lengyelországból Párizsba került válaszottja sokáig buzgó katolikus volt, míg férje a tudomány szentségében hitt.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel.: 06-30-396-8208

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1146 Budapest, Abonyi utca 21.

Levelezési cím: 1590 Budapest, Pf. 99.

Név: Cím:

Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Tel.: 06-30-396-8208

Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név:.........................................................................................

Cím:.............................................................................................

Telefon (nem kötelező):...........................................................

Aláírás:...................................................................................

De nézzük csak Szenci Molnár 1610-es naplóbejegyzését: „1610. január 14. Házassági tisztességes szándékomat megjelentettem Kunigunda asszonynak, ki azt felelte, hogy ha Istentől neked rendeltettem, megleszen.” Az esküvőre egy évvel később, Oppenheimban került sor. Úgy érzem, ez a „megleszen” határozottság töltötte el a Párizsba visszatérő Marie-t is: „A férfi észrevette őt, ahogy leszállt a vonatról, és miközben felé tartott, úgy ragyogott az egész arca, mint egy kisfiúé… Marie… magában ezt gondolta: Igen, ő az, ő az én férjem, hogyan is kételkedhettem az ellenkezőjében, abban, hogy mi ketten összetartozunk?”

PETRŐCZI ÉVA

A kép illusztráció

ABLONCZY BÁLINT

JÓ ISKOLA NÉLKÜL NINCS NEMZETI JÖVŐ

„Hiszed, hogy volna olyan-amilyen / magyarság, ha nincs – Kálvin? / Nem hiszem” – írta Illyés Gyula híres versében, miután száznegyvenhárom lépéssel lemérte a reformáció genfi emlékművét. Nem kell ahhoz egyházunk hitvalló tagjának lenni – amiképpen Illyés sem volt az –, hogy a sorok érvényességét elismerjük. Ha nincs Kálvin felszabadító erejű teológiája, s ebből nem sarjad ki egy sajátságos vallásgyakorlat, életmód és művelődési igény a 16–17. század darabokra szaggatott Magyarországán, aligha létezne az a magyar kultúra, amelynek alapjait különben részben hitvalló protestáns zsol-

járulhatnánk, mint a deáki tudománnyal. Mindenek bizonyára sötétségben lappanganának és haszontalanok volnának, ha az scholáknak gyakorlói ez világra ki nem terjesztenék azokat, melyektül az egész emberi társaság függ.”

tár- és bibliafordító prédikátorok rakták le. Amikor nem létezett magyar állam, nyelvünket-kultúránkat fehérre meszelt paticsfalú templomokban, meg labanc és tatár elől folyton menekülni kénytelen kollégiumi közösségekben ápolták. A református kollégiumok a későbbi évszázadokban is az oktatás és a kultúra bástyái voltak. Ha a magyar kálvinistákat röviden kellene bemutatni Szerb Antal hozzánk tévedő marslakójának, talán a legegyszerűbb lenne annyit mondani, hogy mi vagyunk a Könyv és az Iskola népe. Vagy ahogy egy egykori pataki diák, Keresztúri Bíró Pál, a Rákóczi fiúk nevelője írta a I. Rákóczi Györgyöt megszólító ajánlásában:

„Nincsen sokul’, Kegyelmes Uram, az jóságos cselekedetnek egyéb veteményes kerti az scholákon kívül, nincsen oly kedves társaság, melyben az emberi elme az tisztességnek kívánására inkább gerjedezne, nincsen sokul oly jeles és hasznos munka, mint az scholai munka, nincsen oly mesterséges tudomány, mellyel az isteni méltósághoz közelebb

Miként áll ma a „scholai munka” Magyarországon? Az elmúlt napokban-hetekben szinte minden a tanárok és a velük szolidarizáló tanárok, diákok tüntetéseiről szólt. Ha lehántjuk az eseményekről az aktuálpolitikai értelmezést, és Bocskai István végrendeletének híres szavait idézve a „dolgot őt magát nézzük”, végső soron egy kérdés marad: milyen országot szeretnénk utódainkra hagyni? Vajon milyen jövő lesz az, amelynek felneveléséért rosszkedvű, megélhetési gondok miatt szorongó pedagógusok felelnek? Az oktatás a nemzet immunrendszere, ha az megbetegszik, hosszú távon az is kárvallott lesz, aki úgy érzi, a probléma őt nem érinti, és éppen ezért nem is érdekli. Nincs ugyanis olyan társadalmi alrendszer a gazdaságtól a tudományos kutatásig, amely ne érezné meg záros határidőn belül az oktatás rogyadozását: ha rossz az alap, arra nem lehet felhúzni a jövő házát. Ezért az oktatás soha nem ágazati kérdés, az bizony az egész ország sorsát meghatározó ügy, ezt Keresztúri Bíró Pál épp olyan jól tudta, mint egy mai döntéshozó. A problémákkal meg az egész ország szembesül, hiszen az oktatással az egészségügyhöz hasonlóan szinten mindenkinek van dolga. Ezért mindenki tudja azt is, hogy a krétahiánytól a túlközpontosításon át a megalázó fizetésekig bizony minden, a tüntetéseken mostanában emlegetett probléma létezik. Döbbenetes méreteket öltött a tanárhiány, a nyugdíjazások és a kevés pályakezdő miatt mára egész járásokban lehetetlenült el például a természettudományos oktatás – a kémiatanár lassan ritkább lesz, mint a fehér holló. Márpedig ez az állapot abban az országban, amelynek sem nyersanyaga, sem tengere nincs, azaz saját polgárainak képzettségén kívül nem tudja másra építeni gazdaságát, nem csupán a szolidaritás okán, de még gazdasági szempontból is végtelenül káros. Merthogy motivált és megfizetett tanárok nélkül bizony „sötétségben lappangunk és haszontalanok leszünk” –nemzeti és egyházi közösségként egyaránt. 

A szerző újságíró, a Károli Interdiszciplináris Akadémia műhelyvezetője

NŐK SZÖVETSÉGBEN

DÓKA VIKTÓRIA

Sok-sok asszony munkájának, szorgalmának, lankadatlan tevékenységének köszönhető, hogy Isten előtt kedvesek maradtunk, és nőszövetségünk nem került a történelem süllyesztőjébe az elmúlt három évtized alatt – vallja P. Tóthné Szakács Zita, a Magyarországi Református Nőszövetség elnöke újjáalakulásuk harmincadik évfordulója apropóján. A lelkésznő szerint az Ige megértése által ismerhetjük fel missziói és diakóniai feladatainkat.

A nőszövetség célja az újraalakulással, 1991-ben sem változott: a keresztyén hit és életvitel segítése, az imaszolgálat, a diakónia, a család- és ifjúsággondozás, a magányosok vigasztalása, a menekültek támogatása és más missziói szolgálat. Ma ezekből mit sikerül megvalósítani, és hogyan teszik mindezt?

Ahogy egyházunk, úgy a nőszövetség is a gyülekezeti kiscsoportokban él és munkálkodik. Számtalan formája van tevékenységünknek, hiszen maguk az egyházközségek is különböznek egymástól. Formálódnak az évek alatt, tagjaik élethelyzete változik. A helyi nőszövetségi csoportok saját missziói munkaterv szerint szolgálnak, kiegészítve a gyülekezeti programokat. Az asszonyok különös érzékenységgel veszik észre a tennivalókat, szükségeket, ezek mentén tervezik meg nőszövetségi csoportjuk tevékenységét.

Mivel gazdagítják a gyülekezetük életét?

A nőszövetségi bibliaórákon nem csupán az aktuális teendőket beszélik át a nők, a középpontban az Ige tanulmányozása áll. Ez különböztet meg bennünket a hímző szakkörtől vagy nyugdíjasklubtól. Egyedülállókat, hittanosok szüleit, konfirmandusokat, gyászolókat, betegeket keresnek fel és hívnak a gyülekezet közösségébe. Egyes kórházlátogató csoportok külön képzésen vettek részt, hogy alkalmassá váljanak a szolgálatra. Ők a gyülekezet háziasszonyai. Segítik a rászorulókat, a Covid-járvány idején a fiatalabbak bevásároltak az idősebbeknek, kiváltották a gyógyszereiket. Az idősebbek telefonon tartották egymással a kapcsolatot, imádkoztak közösen, Igét olvastak, bátorították egymást. A nőszövetség a gyülekezet belmissziói csoportja.

Az asszonyokat nem lehetett megszüntetni címmel jelent meg 2021-ben a szövetség tevékenységét bemutató könyv, amelyben ez olvasható: „A nőszövetség újraindulásakor egységben hordozta magában alapítói, Zsindelyné Tüdős Klára és Pilder Mária lelkiségét.” Mi jelent ez a szellemiség? Egyrészt azt, hogy a Szentírás áll életünk középpontjában. Az Ige megértése, annak tanulása segít bennünket, hogy felismerjük missziói és diakóniai feladatainkat. Másrészt jelenti a nyitottságot a még nem Krisztushoz tartozók iránt. Isten közelébe szeretnénk segíteni az asszonyokat és lányokat, hiszen mi vagyunk Jézus 21. századi női tanítványai. Erősítenünk kell a tudatot, miszerint Isten szövetségében élünk, szeretetéből táplálkozunk, s ezt akarjuk mások elé is odaélni.

Gilicze Andrásné országos titkár egykor úgy fogalmazott: „Isten szeretete és vezetése, tanítása, amit tőle imádságban elkérünk és hittel, alázattal elfogadunk, sok mindent eszünkbe juttat.” Ez a nőszövetségnél időről időre nem szokványos szolgálatokat jelent. Így van! Sokszor támadnak olyan ötleteink, amelyekre magunk is rácsodálkozunk. De Isten Igéje inspirál bennünket. Kiemelnék néhány esetet. Amikor észrevettük, hogy hiányos nőszövetségi csoportunk biblia- és hitvallásismerete, bibliaiskolákat szerveztünk. Ennek Szécsi Andrásné tiszántúli titkár volt az egyik kezdeményezője. Sokat tanultunk tőle, később más kerületekben is megszerveztük a bibliaiskolát. Vagy amikor Pásztor Jánosné, a nőszövetség akkori elnöke megtudta, hogy a tbc tarol Kárpátalján, eszébe jutott: a kecsketej a legjobb ellenszere a betegségnek. Gyűjtöttünk erre, s a „kecskepénzből” sok család kapott állatot, hogy segítsük őket az egészségmegőrzésben.

A Kárpát-medencei imanap perselypénzéből orvosi kezelésre szorulókat segítettünk. A Vajdaságban egy segédlelkész javadalmazásához járultunk hozzá. A Kárpátalján 2017-ben elkez-

dett Reformáció gyermekei programot jó „keresztmamákként” pártfogoljuk. Rendszeresen támogatunk ötven, mélyszegénységben élő, sokgyermekes családot. Több mint tízmillió forintot juttattunk el eddig hozzájuk. De nemcsak az országhatáron túl, itthon is nyújtunk segítséget: házát tűzben elvesztő családnak, drogos szülőknek, hogy terápiára kerüljenek, és addig gyerekeiknek ne legyen anyagi gondjuk, a legutóbbi pedig: rendszeresen támogatjuk azokat a gyülekezeteket a keleti határ mentén, akik menekülteket fogadnak be. Nemegyszer a nőszövetség egyegy olyan ügy kezdeményezője, amely azután egy egész gyülekezet vagy egyházmegye megsegítését szolgálja.

Jó gazdasszonyság – így határozta meg a néhai Csiha Kálmán erdélyi püspök a nőszövetség feladatkörét. Mit jelent ez? Alapszabályunk is tartalmazza, hogy a lelkipásztorok és a presbitériumok segítőtársai vagyunk. A presbitérium a jó gazda, amely a gyülekezet anyagi életéért felelős, a nőszövetség a jó gazdasszony, amely az otthon, a gyülekezet melegét, szeretetteljes befogadó jellegét segíti elő. Mi sütjük a süteményeket, készítjük a szeretetvendégséget az öregek napján vagy a gyerekeknek. Hittan- és gyülekezeti táboroknak teremtjük meg a jó légkörét, hogy vágyjanak hozzánk jönni az emberek.

Ünnepélyes alkalmakkor akár több ezren is összegyűlnek a tagok a Kárpát-medencéből.

Valóban szeretünk egymás konferenciáin részt venni, szolgálatokat is szívesen vállalunk. Számomra az a debreceni konferen-

cia a legemlékezetesebb, ahova a tiszántúli és az anyaországi kerületek több száz képviselője mellett a Királyhágómellékről ezerhétszáz asszony jött el. Az egységnapokon is nagy számban veszünk részt. A korábbi években két nagy busszal érkeztek a tagjaink Kárpátaljáról. Legutóbb sajnos a járvány, de főként a háború megakadályozta őket ebben.

Kifejezetten fontos az imádság az önök számára: a Kárpát-medencei imanap megálmodói és előkészítői.

Ennek hátterében a 2004-es, csúfos népszavazás áll. A határon túl élő hat kerület asszonyai úgy érezték, „megtagadtuk őket”, fájdalmukat látva úgy gondoltuk, ezen csak az imádság segíthet. A program anyagát minden évben a soron lévő kerületi nőszövetség állítja össze. Az imanapot felkészítő alkalom előzi meg, ezen mutatja be az adott kerület egyháztörténeti múltját, épített örökségét, beszámol az életükről, és bevált, jó recepteket oszt meg velünk. Szeptemberben Horvátországban voltunk felkészítőn, a december 4-ei Kárpát-medencei imanap liturgiáját ezúttal tőlük kapjuk. Ez nem központi rendezvény, a gyülekezetekben imádkozunk ezen a vasárnapon református magyarságunk megtartatásáért. Több mint kétezer gyülekezetben mondjuk együtt az imádságokat, hisszük, hogy Urunk meghallgat minket. 2006-ban tartottuk az első imanapot, így hiszem, hogy már a Magyar Református Egyház létrejöttében is benne voltak az imádságaink.

A Reformátusok Lapjában 2019-ben Jézus titkos ügynökeinek szövetségeként írtak önökről, akik egy nagyobb erő, hatalom

érdekében félreteszik személyes érdekeiket, céljaikat, szinte láthatatlanul működnek az egyházban. Az önök bal keze tudatosan nem akarja tudni, mit tesz a jobb?

Ezt tanítja Krisztus, s mi igyekszünk betartani.

Mi az, amit a presbitérium nem, csak a nők tudnak észrevenni?

Teremtettségünkből fakadóan gondolkozunk másképpen. Mi, nők más megoldásokat találunk egy-egy problémára, mint a férfiak, sokszor gyakorlatiasabbak vagyunk. Igyekszünk jó segítőtársai lenni a presbitériumoknak. Nem az igazunkat hangoztatjuk, hanem kivesszük részünk a megvalósításból, így váltjuk aprópénzre a terveket.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS NŐSZÖVETSÉG

újjáalakulása harmincadik évfordulójának alkalmából hálaadó ünnepséget tartott október 8-án a Magyarországi Református Egyház zsinati székházában. Zsindelyné Tüdős Klára-díjban részesült többek között P. Tóthné Szakács Zita lelkipásztor, a szövetség elnöke. A konferencia perselypénzével idén a kárpátaljai testvéreket segítik.

Sokféle erőfeszítést tesznek kulturális kincseink megőrzésére is. Az asszonyok ápolják, tartják karban az úrasztali terítőket és a klenódiumokat. Ez esetenként szaktudást is igényel, ezért tagjaink előadásokat hallgathattak, ahol a magyarországi tájegységek hímzéseivel ismerkedtek meg. Gyülekezeti termeinket, házainkat, iskoláinkat, idősotthonainkat és üdülőinket sokszor díszítik kézimunkáink. Nemcsak őrzik, de művelik is tagjaink ezt a szép hagyományt.

Milyen jövőképük van, tíz év múlva hol tart majd a nőszövetség?

Csak Isten tudja. Az ő kezében vagyunk. Hála van a szívemben az elmúlt harminc év folyamatosságáért. Zsindelyné Tüdős Klára és Pilder Mária alig kezdték el a tevékenységüket, a második

évben a háború miatt már csak „csendes nagygyűlést” tarthattak, összejönni nem lehetett. A háború után Klára néniék villájában zajlott az asszonyok erősítése, képzése, mígnem nemcsak államosították a házat, de a nőszövetséget is betiltották. Kegyelem, hogy az újraindulás nemcsak nosztalgikus lelkesedés volt, hanem az Isten Igéjét követve mai napig tartó folyamatos szolgálat. Némelyik helyi csoportunk megszűnt, de minden évben alakulnak újak. Hívogatunk. Nem magunkhoz akarjuk kötni az embereket, hanem Isten közelébe szeretnénk eljuttatni őket, a vele való kapcsolatra. Bízom Isten megújító kegyelmében!

Az önök „jutalmam, hogy tehetem” lelkisége hogyan fér össze azzal, hogy kiemeljenek valakit, és kitüntessék munkájáért?

Ez nem kitüntetés, hanem köszönetnyilvánítás a kitartó, példamutató szolgálatért a közösség részéről. Nem jár pénzösszeggel, egy szép plakettet és oklevelet kapnak a díjazottak.

Mit jelent önnek a Zsindelyné Tüdős Klára-díj? Milyen hatással van arra, aki kapja, és a Magyarországi Református Nőszövetségre?

Hálás vagyok, hogy Isten adott erőt, képességet arra, hogy az újjáalakulás óta szolgálhatok a vezetőségben. Márciusban azért jelentettem be lemondási szándékomat, mert korosodom. A fiatalokra a vezetőségben is szükség van. Örülök, mivel méltónak tartott a közösségünk, hogy megköszönjék az életem és szolgálatom példáját. Ezt én kapom, de nem az én érdemem. Nem egyedül értem el a díjazást, sok-sok asszony munkájának, szorgalmának, lankadatlan tevékenységének köszönhető, hogy Isten előtt kedvesek maradtunk, és nőszövetségünk nem került a történelem süllyesztőjébe harminc év alatt. Köszönöm a családomnak, amely segített, elviselte, hogy sokat szervezek, utazom, előadásokra vagy épp igehirdetésekre készülök. Hálás vagyok egyházi vezetőink támogatásáért, soha nem kaptam elutasítást, felkarolták a nőszövetség munkáját. S köszönöm móri csoportunk tagjainak, lelkipásztorának, hogy lelki otthont nyújtottak, hiszen egy országos vezetőnek is otthon kell lennie valahol. Mindenért legyen Istené a dicsőség!  FOTÓ: TODOROFF LÁZÁR

JÓ TANÍTVÁNY TANFOLYAM

DÓKA

VIKTÓRIA

Amikor a fogyasztói társadalomban az hajtja az embereket, hogy egyre többet, minőségibbet és nagyobbat vásároljanak, mert ezáltal érzik magukat többnek, akkor a megelégedés kultúrájának hirdetése egyenlő egy alternatív életformával – vallja Dani Eszter missziói főtanácsadó, lelkipásztor. Első alkalommal nyitotta meg gyülekezeti tagok számára a Spiritualitás és misszió az egyházban szakirányú lelkésztovábbképzését a Károli Gáspár Református Egyetem. A tanfolyam a Tanítványként a világban címet viseli, és egyházunk missziói szolgálata koordinálásában zajlik.

„A résztvevőket teológiailag reflektáló spiritualitás elsajátításában és gyakorlásában szeretnék segíteni.” Mit jelent ez?

A spiritualitás, azaz az istenkapcsolat egyháztörténelemben gyakorolt különböző formáit ismerik meg a résztvevők, amelyekre református teológiánk szempontjából reflektálunk is. Így gazdagítjuk a hallgatók istenkapcsolatának megélési módját. Eddig a sivatagi atyák spiritualitásáról, Szent Benedek regulájáról és a bencés szerzetesekről tanulhattak. A későbbiekben különböző szerzetesi és egyéb spirituális hagyományokkal és ezek protestáns ágával is foglalkozni fognak. Hat emberrel indultunk,

DANI ESZTER a Magyarországi Református Egyház missziói főtanácsadója és a solymári gyülekezet lelkipásztora. Munkásságának köszönhető a magyarországi református cigánymisszió elkezdése és kibontakozása. Kilenc évig tartó kárpátaljai szolgálata az ottani lelki ébredés egyik motorja volt. 2021. március 15-én Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetésben részesült.

ményein és Igéjén keresztül szól hozzá, amiképpen személyiségét formálja. Emellett bibliai és teológiai alapokat tanulnak. Ez a tantárgy a Szentírás mint Isten missziója nagy történetének ívét bontja ki. Azzal is foglalkozunk, mit jelent a tanítványságot megélni a közéletben, a munkában és a családban. Az imádság különböző, az egyházi hagyományban meglévő formáit is bemutatjuk: a szemlélődő imát, a Bibliával imádkozást, a lectio divinát és más imamódokat. A tanfolyam része a csoportos kísérés, amely a tanultak mélyebb feldolgozását segíti. A hallgatók lelki vezetőt választanak, akivel együtt reflektálnak a tanfolyam alatt megtett egyéni spirituális útra, istenkapcsolatukra.

mindenkit fölvettünk, aki jelentkezett, ez jó létszám ahhoz, hogy elmélyülten dolgozhassunk a kis csoportban. Hétvégéinken az elméleti oktatás a lelkészek Spiritualitás és misszió az egyházban szakirányú továbbképzésével halad együtt a Hittudományi Karon.

Hogyan lehet megtanulni jó tanítványnak lenni?

Tanítványságunk fejlődésének kulcsa a Megváltóval megélt szoros kapcsolat. Azaz Jézust egyre jobban megismerni, az ő elhívását egyre inkább megérteni, amelyben arra kér bennünket, követőit, hogy tanúi legyünk a világban. Tanfolyamunkkal ezt az elhívást akarjuk elmélyíteni.

Milyen tematika mentén halad az oktatás?

Belekóstolnak a lelki kísérés világába, amely abban különbözik a lelkigondozástól, hogy nem a problémafeldolgozás áll a fókuszában: a lelki vezető abban kíséri a vezetettet, ahogyan Isten életének ese-

Felhívásukban azt írták: „Arra keressük a választ, hogy a keresztyén hit hitelesen és mélységében hogyan élhető meg a 21. század mindennapjaiban úgy, hogy alternatív életformánkkal Istenre mutató jellé váljunk környezetünkben.” A protestáns élet valóban alternatív életformát jelent? Egyértelműen. A Szentírás Krisztust követő életre hív, amelyben más normák érvényesülnek, mint a minket körülvevő kultúrában. Ez a kettő sok esetben ütközik. Amikor például a fogyasztói társadalomban az hajtja az embereket, hogy egyre többet, minőségibbet és nagyobbat vásároljanak, mert ezáltal érzik magukat értékesebbnek, akkor a megelégedés kultúrájának hirdetése – hogy elégedjünk meg a kevéssel vagy azzal, amink van, mert az értékünket nem a fogyasztásunk határozza meg, hanem Jézus Krisztus – egyenlő egy alternatív életformával. Hogyha az Úr követésében él a gyülekezet, tud nemet mondani azokra a hajtóerőkre, amelyek a mai kultúrát és a mai embert mozgatják.  FOTÓ: ARCHÍVUM

A Spiritualitás és misszió az egyházban műhely tanárai, a tanfolyam és a szakirányú továbbképzés résztvevői Tahiban.

MÚLTIDÉZŐ

Az Út, I. évfolyam 7. szám, 1948. augusztus 22–28.

Ez jó mulatság, férfimunka lesz…

Felkerestük dr. Szesztay Andrást, a tiszáninneni egyházkerület világi főjegyzőjét, akinek az egyháztagságra vonatkozó javaslatát magáévá tette a református zsinat. Megkérdeztük, hogyan látja a férfiak fokozott részvételének kérdését az egyház életében. Az alábbiakat mondotta: – Gyülekezeti életünk hanyatlásának és elszíntelenedésének legfőbb okát abban látom, hogy a gyülekezet csaknem minden tevékenysége kizárólag nőkre maradt. Istentiszteleteink hallgatósága legnagyobbrészt nőkből tevődik össze, az egyházi élet statisztikájához legtöbbször csak a nőegyletek munkája szolgáltatott adatokat. Így lassanként elfeminizálódott gyülekezetünk. De ez nemcsak a gyülekezet szolgálatában mutatkozott meg, hanem érezteti hatását a családi életben is. Jellemező tünete, hogy még presbitereink otthonában is nem az apa, hanem az anya tanítja, imádkoztatja, énekelteti és viszi templomba a gyermekeket.

A férfiak, nem vállalván Jézus Krisztus főségét, nem tudják betölteni azt a rendelést, hogy a férfi legyen feje a nőnek.

A nők lelki szomjúságából így csak pótlékmegoldás jelentkezik, sok zavarral és helytelenséggel.

Megkérdeztük, hogy gyülekezeti életünk megújulása szempontjából milyen változást jelentene a férfiak bekapcsolódása.

– Ez tenné lehetővé – válaszolja –, hogy egyházunk a zsinat-presbiteri elveket becsületesen érvényesíthesse a gyakorlatban. Ezektől az elvektől nem azért tért el egyházunk, mert bármelyik gyülekezetnek pápista papi tekintélyre irányuló igénye lett volna, hanem szükségképpen alakult így, mert a férfiak elmaradásával a nőkből álló gyülekezet egyetlen férfit talált magával szemben és maga felett: a lelkipásztort. Így jelentkezik a hívő férfiak hiányának hatása még a szervezeti kérdésekben is. 

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

A zsoltárok könyvéből idézünk

Vízszintes: 1. Az idézet első része (Ő, J, T, B, D). 13. Belül mosat! 14. Zeusz apja a görög mitológiában. 15. Összetételekben kénatomot jelöl. 16. One …, társas tánc. 18. Népi hosszmérték. 19. Tolna megyei község. 20. Tinódi Sebestyén hangszere. 22. Trónfosztó országgyűlés színhelye. 24. Kötőszó. 26. Nehézkesen ír. 27. Határozószó, jelentése: attól az időponttól kezdve. 29. Létezik. 30. Tantál vegyjele. 31. Terméketlen talaj. 33. Madridi súly! (PESOR) 35. A négy mezon összefoglaló neve a részecskefizikában. 37. Szimultán részlet! 38. Török eredetű férfinév. 40. Anorák egynemű betűi. 41. Ügyintézésért fizetett díj. 42. Idegen női név változata. 43. Tan betűi keverve. 44. Csatlakozó, idegen szóval. 46. Konyhai edény. 47. Pest megyei község. 49. Folyamán. 50. Amerikai író (Howard Melvin). 51. Oda-vissza: falatozna. 52. Vissza: derékszíj. 54. … Lovelace, Byron lánya. 55. A kiütés jele. 56. Zene fele! 57. Görög sajt juhtejből. 59. Kézben fog. 61. Aszimmetrikus indonéz tőrtípus. 63. Amerikai történész, társadalomkritikus, egyetemi tanár (Robert Christopher LASCH). 66. Halom. 68. Arra a helyre. 69. Dunántúli állóvíz. 71. Az ENSZ első főtitkára (Trygve Halvdan). 72. Félelem nélküli.

Függőleges: 1. Az idézet második része (T, N). 2. Napszak. 3. A kelta nyelv „szigeti” ága. 4. Rékasi Károly színész monogramja. 5. Akta része. 6. Szorgalom része! 7. Déligyümölcs. 8. Félig koszos! 9. Vízi sportot űző. 10. Érez egynemű betűi. 11. Ünnepélyesen felavat. 12. Rideggé kezd válni! 17. Városi zöldterület. 19. … music, népzene. 21. Japán drámai műfaj. 23. Asszonynévképző. 25. Török császár. 27. Marokkói kisváros (MESKALA). 28. Árnyékolószerkezet. 30. Akrobatikus sportoló. 32. Kámforrá válik. 33. Zsákmány. 34. Ruhát hanyag mozdulattal székre dob. 36. Női név. 38. A teljes nyomás egysége. 39. Nitrogén és erbium vegyjele. 45. A királyok feje, perzsa szóval. 48. Francia férfinév. 50. Amerikai feltaláló és üzletember (Henry). 53. Számnév. 55. Kicsinyítő képző. 57. Olasz gépkocsimárka. 58. Angol férfinév. 59. Az írás, a bölcsesség és a tudományok istene az ókori Egyiptomban. 60. Madárruha. 62. Ferde vég! 64. Női énekhang. 65. Cet betűi keverve. 67. Magyar Idegenvezetők Egyesülete, röv. 69. Igekötő. 70. Tiltószó.

Az előző rejtvényünk megfejtése: „Borral vidítom magam, de csak úgy, hogy eszemet a bölcsesség vezesse.” (Préd 2,3)

Állatok a Bibliában

Ha az állatok beszélni tudnának, biztosan elmondanák kicsinyeiknek azokat a történeteket a Bibliából, amelyekben őseik szerepelnek. A Vörös-tenger halai között is szájról szájra jár néhány ilyen történet.

VIHAR A TENGEREN

Polli néni Jónás történetét mesélte a két kis angyalhalnak, és ott tartott, hogy a próféta felszállt egy Tarsísba induló hajóra, mert nem akart szót fogadni Istennek.

– Bizony – folytatta a történetet az öreg polipasszony –, Isten elől nem lehet elbújni. Ő a hatalmas Földközi-tengeren is megtalálta Jónást. És nagy vihart bocsátott a hajóra. Akkorát, hogy a hajósok azt hitték, hajótörést szenvednek. Féltek, rettegtek, és mindegyik a maga istenéhez imádkozott. De nem használt semmit. A vihar egyre hevesebb lett. Azután a hajóban levő holmikat a tengerbe dobták, hogy így könnyítsenek rajta. De ez sem használt. A vihar csak úgy dobálta a hajót, mintha csak száraz tengeri fű lenne. És képzeljétek, mit csinált ezalatt Jónás! Lefeküdt a hajó egyik zugában, és mélyen aludt. Odament hozzá a hajóskapitány, és megkérdezte:

– Hogy tudsz ilyen nyugodtan aludni!? Kelj föl, és kiálts az Istenedhez! Talán ő gondol ránk, és nem veszünk el!

A hajósok meg ezt mondták egymásnak:

– Gyertek, vessünk sorsot, és tudjuk meg, ki miatt ért bennünket ez a veszedelem!

Sorsot vetettek, és a sors Jónásra esett. Ő erre elmondta, hogy bizony, Isten miatta hozta ezt a nagy vihart a tengerre.

– Elmenekültem Isten parancsa elől.

A hajósok döbbenten néztek Jónásra:

– Hogy tehettél ilyet? Hogyan is gondolhattad, hogy elmenekülhetsz az Istened elől, aki a szárazföldet és tengereket alkotta? Most mondd meg, mit tegyünk veled, hogy lecsendesedjék körülöttünk a tenger?

Mert bizony, a tenger egyre viharosabb lett.

Jónás tudta, hogy Isten miatta bünteti a hajósokat is. Nem akarta, hogy ártatlan emberek pusztuljanak el az ő engedetlensége miatt.

– Nem tehettek mást, fogjatok meg, és dobjatok a vízbe! Akkor lecsendesedik körülöttetek a tenger!

– Távol legyen! – kiáltotta a kapitány. – Inkább evezőket fogunk, és kievezünk a szárazföldre.

De hiába próbálkoztak. A vihar egyre erősebben tombolt körülöttük. Ekkor így kiáltottak az Úrhoz:

– Jaj, Uram, ne vesszünk el emiatt az ember miatt, ne terheljen bennünket ártatlan vér! Mert te, Uram, azt teszed, amit akarsz!

Azzal fogták Jónást, és beledobták a vízbe. A tenger pedig lecsendesedett.

– Jaj! Mi lett Jónással? – sikoltott fel ijedten Hella.

– Biztosan belefulladt a vízbe – szólt kicsit unottan Helli, mert ennél azért többet várt volna ettől a történettől. –Az emberek nem tudnak jól úszni. A nagy hullámok között csak kapálóznak. Ráadásul kopoltyújuk sincs. Szóval teljesen biztos, hogy Jónás nem élte túl azt a nagy vihart.

– Igen? – kérdezte Polli néni kicsit évődve. – Tényleg annyira biztos vagy benne?

– Hát… – bizonytalanodott el Helli, mert eszébe jutott, hogy Isten milyen hatalommal választotta szét a Vörös-tengert, –ahhoz, hogy megmeneküljön, valami csodának kellett történnie.  MIKLYA LUZSÁNYI

MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

A megélhető Könyvek

Egészen új formában és felfogásban mutatták be a Szentírást a 27. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. A Könyvek cím a görög Biblia szó eredeti jelentésére utal, és a négy kötetben (Kezdetben, Erőm és énekem, Így szól az Úr, illetve Meghalt és feltámadott, vagyis a Törvény, az Írások és a Próféták, illetve az Újszövetség) megjelentetett kiadás szakít a Biblia hagyományos külső formáival is: eltűntek belőle a versszámok, a fejezetszámok és szakaszcímek, a lábjegyzetek és a hagyományos, kéthasábos tördelés. Ebben a formátumban leginkább négy nagyregényre hasonlít, és a kiadást gondozó Magyar Bibliatársulat és Kálvin Kiadó célja az is volt, hogy az olvasóknak visszaadja a nagyobb egységekben való olvasás élményét. A Biblia szövegét nagyobb, átfogó fejezetekre osztották, amelyek egy-egy nagyobb tematikus egységet fognak össze, és így az olvasó könynyebben felfedezheti a Szentíráson végighúzódó „nagy történet” (amit a teológusok régebben üdvtörténetnek, ma pedig egyre gyakrabban „metanarratívának” is neveznek) ívét és fordulatait.

A Biblia az egyház könyve, de nemcsak az egyházé, hanem mindenkié, ahogyan a bibliatársulati mozgalom ma is hangsúlyozza szerte a világon. A Bibliát nem lehet kisajátítani, mint aho-

gyan beszorítani sem egyetlen formátumba vagy értelmezési keretbe. A Könyvfesztiválon 2022. október 2-án mutatták be A Könyveket Visky András író-dramaturg, Szalay László Pál református lelkipásztor, Gryllus Dániel zenész és Bubik Réka színművész közreműködésével. Visky András arra helyezte a hangsúlyt, hogy személyes élettörténetében megtapasztalta: a Biblia nehezen olvasható, de könnyen megélhető és előadható könyv, és ez az előadás azóta is meghatározza művészi mondanivalóját és üzenetét. Szalay László Pál arra a nagyon is aktuális és fenyegető élményünkre mutatott rá, hogy addig leszünk emberek és addig áll fenn a ma is ismert civilizációnk, amíg a Szentírás velünk van, és amíg kezünkbe vehetjük, olvashatjuk azt. Bubik Réka a tékozló fiú történetét és Dávid íjdalát olvasta fel, mintegy illusztrálva, mit jelent a Biblia és az irodalom gyakran emlegetett szókapcsolata. A könyvbemutató végén Gryllus Dániel bibliai ihletésű dallamaival és citerajátékával megénekeltette a könyvbemutató résztvevőit is. A gyönyörű bibliakiadás tipográfiája Kempfner Zsófia, borítóterve Lente István ihletett munkáját dicséri. A kötetek kaphatók a Kálvin Kiadó webáruházában (kalvinkiado.hu) és könyvesboltjaiban is. 

ÍZZEL ÉS LÉLEKKEL

Csomós András séf

RESZTELT MÁJ HÁZI BURGONYÁVAL

APRÓHIRDETÉSEK

Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

EGYÉB • Harang eladó! Új öntésű, G hangú, füles, 725 kg-os. Érdeklődni: 06-30-7288161, info@harangontode.hu.

Szálláshely • Az egerszalóki református szálláshely egész évben igénybe vehető. Előzetes helyfoglalás a 06-20-469-9773as telefonszámon.

INGATLAN • Debrecen belvárosában, udvaros kétszobás összkomfortos földszinti 58 négyzetméteres társasházi lakás, garázzsal vagy anélkül eladó. Irányár: 41 millió Ft. Telefon: 06-30-598-8521

Tisztelt Előfizetőink!

Köszönjük, hogy előfizetésével az elmúlt időszakban kifejezte lapunk iránti bizalmát, amelyre a továbbiakban is számítunk. Amint az utóbbi években tettük, hamarosan küldjük a csekkes számlánkat, amellyel a 2023. évi lapszámokra fizethet elő.

Szerintem sok ember gyerekkori rémálma a morzsalékosra főtt máj a lecsós-hagymás, vékony lében kockázott, főtt burgonyával. Pedig kis odafigyeléssel és megfelelő alapanyagokkal igazán kiváló étel lehet, különösen, mivel sajnos kevés belsőséget fogyasztunk. Próbálkozzunk így:

Hozzávalók:

400 g friss csirke- vagy pulykamáj; 300 g vöröshagyma; 80 g libazsír; egy szál kakukkfű; egy babérlevél, friss majoranna, alaplé vagy fehérbor, só, bors, zöldfűszer (petrezselyem vagy újhagyma zöldje), késhegynyi fűszerpaprika, kápia vagy kaliforniai paprika – és burgonyapüré.

Elkészítés:

A hagymát meghámozzuk, hosszában félbevágjuk, vékony cikkekre vágjuk.

A libazsírt felhevítjük, a hagymát közepes lángon, folyamatosan kevergetve aranyszínűre pirítjuk. Közben meghintjük a fűszerpaprikával, kakukkfüvet, majorannát és babérlevelet adunk hozzá, valamint kevés alaplevet vagy fehérbort.

A lángot nagyobbra állítjuk, és a hagymára adjuk a májat. Folyamatosan keverve 3-5 percig készítjük. Sót és borsot őrölünk rá, meghintjük zöldfűszerrel, kockára vágott sült paprikával. Burgonyapürével tálaljuk.  FOTÓ: PÁLYI ZSÓFIA

2023-ban a Reformátusok Lapjának előfizetési ára nem változik és novemberben visszatér Mértékadó mellékletünk. Természetesen a fizetendő összeget a mellékelt csekk helyett banki átutalással is kiegyenlítheti, ezzel a befizetések járulékos költségei is csökkenhetnek. Átutalás esetén bankszámlaszámunk: 1170601620478269.

Az Ön előfizetése is biztosíték arra, hogy a Reformátusok Lapja hétről hétre református, aktuális és érdekes tartalommal juthat el a magyar reformátussághoz határon innen és túl.

Idén is szeretnénk néhány előfizetőnknek ajándékkal megköszönni bizalmát: a korábbi évekhez hasonlóan értékes nyereményeket sorsolunk ki azok között, akik december 31-ig tizenkét hónapra előfizetnek hetilapunkra.

KÖSZÖNETTEL A REFORMÁTUSOK LAPJA SZERKESZTŐSÉGE

Mit gondol, milyen pluszt kapnak a diákok öntől? Hitoktatóként az a vágyam, hogy diákjaim megszerezzék mindazt a tudást, tapasztalatot, amely szükséges az életben való eligazodáshoz. A Biblia szerint a bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, ehhez hinnünk kell, hogy Isten az egész világ Ura, és az ő akaratából teremtetett minden. A rám bízott gyermekeknek ezt a bölcsességet szeretném átadni. Meggyőződésem, hogy az egyik legfontosabb tantárgy a hit- és erkölcstan, hiszen ott a gyermekek megismerkednek Istennel, és általa azzal az úttal, amelyen járva bölcsességet szereznek. A bibliai történeteken keresztül olyan élethelyzetekkel találkozhatnak, amilyenekbe ők is kerülhetnek életük során, és megláthatják ezeken keresztül Isten szeretetét, kegyelmét. Itt azt is megtapasztalhatják, milyen közösséghez tartozni, ahol elfogadnak, befogadnak. Meggyőződésem, hogy a testi-lelki-mentális fejlődésükhöz nagy segítséget tudunk adni ezeken az órákon, ezért megpróbálom vonzóvá tenni ezt a tantárgyat, hogy minél több gyermeket elérjek és bekapcsoljak a hitoktatásba. Igyekszem nyitott, barátságos légkört kialakítani az óráimon, ahol felszabadultan tudunk beszélgetni, és meghallgatjuk, támogatjuk egymást.

Mi az, ami erőt ad a pedagógusi munkában?

REFORMÁTUS

NÉVJEGY

A hitoktató saját személyiségével is neveli a diákokat –vallja Kubinyiné Mikó Ágnes református lelkész, vallástanár. A Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség hat oktatási intézményben összesen 768 diák hitoktatásáért felel. A lelkésznő több mint húsz éve hitoktató, vallja, hogy erre kapott elhívást és tálentumot. A gyülekezetépítés egyik alappillérének tartja a hitoktatást.

Boldogságot jelent, ha a diákok lelkesedéssel, mosolyogva várnak, és örömmel vesznek részt a hittanórán, ha megosztják velem örömüket, bánatukat, bizalmukba fogadnak. A karantén után például azzal fogadott az egyik nyolcadikos diákom, hogy neki leginkább a hittanórák és a jó kis beszélgetések hiányoztak. Egy-egy ilyen mondat, egy mosoly feltölt, erőt ad az előttem álló feladatokhoz. Bevallom, gondoltam már arra, hogy váltanom kellene, mert túlságosan fárasztó a különböző iskolák között járkálni nap mint nap, alkalmazkodni az eltérő szabályokhoz, tantestülethez. Viszont amikor belépek egy intézménybe, és már az udvaron mosolygó gyermekek fogadnak, és várják, hogy együtt legyünk, elszállnak ezek a gondolatok, és rájövök, hogy aki engem elhívott erre a feladatra, bizonyára erőt is ad az elvégzéséhez.

Nem csak ismeretanyag-átadás történik a tanórákon… Az oktatási anyag átadásán túl fontosnak látom a gyermekek nevelését, érzelmi intelligenciájuk fejlesztését. A bibliai történeteken keresztül, azokat feldolgozva élvezettel vesz-

nek részt a diákok a tanulásban, mert nem direkt módon, de megkönnyítik, felszínre hozzák a bennük levő érzéseket, és kibeszélik, megbeszélik azokat. Általában megoldásokat is találunk közösen. Megtapasztalják, hogy nincsenek egyedül a problémáikkal, hiszen közösségben lehetnek Istennel és egymással. Megpróbálok minél többféle módszert megtanulni és alkalmazni, hogy segítsem a diákjaim személyiségfejlődését. Legutóbb az asszertív kommunikációról tanultam és szereztem tapasztalatot ezzel kapcsolatban egy képzésen. Saját személyiségemmel is nevelem a diákjaimat, ezért is elengedhetetlen a tudatosság, a hitelesség és a folyamatos fejlődés.

Hogyan tud megújulni húsz év után?

A kiégés ellen fontosnak tartom a lelki-szellemi fejlődést, a társas kapcsolatokat, a családommal töltött időt, velük töltekezem. Emellett szívesen tornázom és túrázom. Mind a lelkészi, mind a pedagógusi munkám során szükséges a fejlődés, amely során új impulzusok érnek, ezért folyamatosan törekszem az alapos, átfogó, korszerű tudás megszerzésére. Tanítási óráimon változatos módszereket alkalmazok: a frontális osztálymunkán kívül megjelenik a kooperatív technika, a tanulói kiselőadás, a projektmódszer, a vita, a szerepjáték, a játék. Szívesen teremtek kapcsolatot más tantárgyakkal, műveltségterületekkel, például a történelemmel, magyar nyelv és irodalommal, rajzzal.  DOBOS ZITA

KUBINYINÉ MIKÓ ÁGNES

NOVEMBERTŐL ISMÉT

A Kálvin Kiadó és a Magyar Bibliatársulat

AJÁNLATA

„Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt... Minden gondotokat o˝reá vessétek, mert neki gondja van rátok.” (Péter elso˝ő levele 5,6a–7)

Kálvin János EVANGÉLIUMI

HARMÓNIA I–III.

Máté, Márk és Lukács evangéliumának magyarázata

Református Egyházi Könyvtár, Új folyam 11/1–3

B/5 • 348+352+344 oldal műbőrkötés • 7900 Ft

A KÖNYVEK 1–4. KÖTET

A rev. új fordítású Biblia (RÚF 2014) szövegével

1. Kezdetben (1Móz–Ruth)

B/5 • 464 oldal • keménytáblás, védőborítóval • 5990Ft

2. Erőm és énekem (1Sám–Énekek)

B/5 • 800 oldal • keménytáblás, védőborítóval • 7990Ft

3. Így szól az Úr (Ézs–Mal)

B/5 • 616 oldal • keménytáblás, védőborítóval • 7490Ft

4. Meghalt és feltámadott (Mt–Jel)

B/5 • 600 oldal • keménytáblás, védőborítóval • 7490Ft

Szilháti Sándor VIGASZTALÓ SZÓ

Ak/40 • 172 oldal • kartonált • 600 Ft Igei útmutató vigasztalásra szorulóknak

Miklya Luzsányi Mónika –Miklya Zsolt (szerk.)

FELHŐSZÁRNYAK

Nyárváró magazin 1–2. osztályosoknak

Illusztrálta: Sásdi Laura, Séllei Nóra Valéria

A/4 • 28 oldal • kartonált • 1200 Ft (Kálvin Kiadó – Reftantár)

A Magyarországi

TÚLÉLŐKÉSZLET A BIBLIA OLVASÁSÁHOZ

A/5 • 120 oldal • kartonált • 2000 Ft

Bagdán Zsuzsanna AZ ASSZONYOKAT NEM LEHETETT MEGSZÜNTETNI

Életutak és emlékképek a Magyarországi

Református Nőszövetségből

A/5 • 248 oldal • keménytáblás • 2200 Ft

Szűcs Ferenc KÁLVIN OLVASÁSA KÖZBEN

Válogatott írások

A/5 • 204 oldal • kartonált • 1500 Ft

Rudolf Smend

KERESZTYÉN PRÉDIKÁCIÓK AZ ÓSZÖVETSÉGRŐL

Fr/5 • 200 oldal • kartonált • 990 Ft

Református Egyház Kálvin János Kiadója

1113 Budapest, Bocskai út 35. • Tel.: 06-1-386-8267; 06-30-276-7343 • e-mail: kalvin.kiado@kalvinkiado.hu

www.kalvinkiado.hu • www.bibliatarsulat.hu

Vásároljon a weboldalunkon 15% kedvezménnyel!