Mente, szablya, nyereg és a bajusz nélküli lelkészek

BALOGH-ZILA TEODÓRA

Károlis hallgatóként az egyetemen többször összefutottam egy különleges, régies ruhákba öltözött tanárral, akit mindig diákok hada zsongott körül. Ő Hidán Csaba László régész-történész, harcművészet-oktató, az egyetem docense, aki nemcsak tanítja, hanem éli is a hajdani korok életét. Kutatásai szolgáltattak elméleti alapot a Vitézek – Végvári hagyományőrzés Magyarországon című képeskönyvnek, amelynek szerzője Jánváry Zoltán. Hidán Csaba Lászlóval a kötet apropóján beszélgettünk.

Pontosan mit oktat a Károli Gáspár Református Egyetemen? A Történettudományi Intézet Medievisztika Tanszékén dolgozom. Elsősorban középkori magyar történelmet, hadtörténetet tanítok, de a Pszichológiai Intézetben öt éven keresztül iszlám és kínai világnézetet, valamint katonai pszichológiát is oktattam. Emellett huszonhét éve az Aranyszablya történelmi vívóiskola keretében tartok edzéseket a fiataloknak az egyetemen.

Mindezt autentikus ruhákban. Mindig így jár az egyetemre? Mindig. Szent Ágoston állítólag azt mondta, sajátos külső mellett idvezül a lélek. Én igyekszem a gyakorlatban is foglalkozni azzal, amiről beszélek. Várat ostromolni nem tudok egyedül, de lóhátról nyilazok, puskával lövök, ejtőernyővel ugrok, és én varrom a ruháimat. Rengeteg páncélom van, néha télen is jurtában töltök néhány napot.

A Vitézek – Végvári hagyományőrzés Magyarországon című könyvben Jánváry Zoltán grafikusművész által készített fotók találhatók, az elméleti hátteret ön szolgáltatta. Hogyan találtak egymásra? Zoltán több mint tíz éve jó barátom, egy katonai hagyományőrző rendezvényen ismerkedtünk meg. Én résztvevőként hiúzprémes 17. századi típusú viseletben szablyával, tegezzel, íjjal felszerelkezve jelentem meg, Zoltán pedig a beöltözött vitézeket fényképezte. Miután rólam is készített néhány képet, beszédbe elegyedtünk. Kiderült, hogy mindketten egyetemi tanárok vagyunk: ő az Egyesült Államokban, én Magyarországon, így összebarátkoztunk. Nyolc éven keresztül jártuk a katonai hagyományőrző rendezvényeket, ő mindenütt fotókat készített, ezekből válogattuk ki a legjobb százötvenet. A képek pontos leírásán túl a kötet bevezetőjében hosszabban írok a 16–17. századi viselet- és fegyvertörténetről, a könyv végébe pedig szószedetet, lexikonfélét is szerkesztettünk. Külön öröm számomra, hogy a gyűjtemény kétnyelvű: a kedves történelem–angol szakos károlis hallgató, Kiss Gábor fordította angolra.

Az önök által bemutatott öltözékek nem stilizált darabok, hanem az eredeti viseletek rekonstrukciói. Milyen forrásokból merítettek a ruhák, fegyverek készítői? Hála Istennek, a korszakból írásos, képi és tárgyi emlékeink is bőven akadnak. Írásos források lehetnek például a krónikák – ilyen Szamosközy István Erdély történetével foglalkozó írása –, a hagyatékleírások, a végrendeletek, a várleltárak és a személyi leltárak. Segítségünkre vannak az egykori levelezések, megrendelőlevelek. Érdekesek a Göttingában, Heidelbergben tanuló református diákok levelei. Például Zalányi Boldizsár teológus levelében azt kéri, hogy csináltassanak és küldjenek neki magyar inget és gatyát, mert „örömesb viseli a magyart vagy erdélyit, sem mint a nímetet”. Egy másik peregrinus diák azt írja, amikor utazása során más társaival egy havason keltek át nagy hidegben: „az nyalkán öltözött plundrás nímetek azt is szerencsének tartották, hogy kezüket a menténk alá dughatták”, annyira fáztak.

Mi a helyzet a képi, tárgyi emlékekkel? Wilhelm Dillich és Isaak Major metszetei hűen tükrözik a kor magyar katonai viseletét és fegyverzetét. Azonkívül Erdélyben a 17. században létezett egy különleges műfaj, a viseletalbum. Amikor a képírócéhben valamelyik festő mestervizsgát tett, köteles volt magáról élethű olaj- és vízfestékképet készíteni. Sokan bemutatták ilyenkor az erdélyi társadalom viseletét is, nemzetiségi és vallási, felekezeti hovatartozás szerint. Az albumokban megtaláljuk a magyar arisztokratától egészen az oláh juhászig, az evangélikus szász lelkipásztortól a szegény székely katonáig Erdély összes emberét. Ezen a gazdag anyagon túl ebből az időből ránk maradt rengeteg személyt ábrázoló festmény, metszet, sírkövek domborművei, vagy például a Feketehalmi Evangélikus Egyházközség festett üvegkelyhei, amelyek viseleteket ábrázolnak. A tárgyi anyag szintén sok: megmaradt II. Rákóczi György páncélingje, Kemény János fejedelem szablyája, nyerge, lóra való pallosa, Bethlen Gábor mentéje, közemberek ruháiból és felszereléseiből is viszonylag sok maradt meg. Ezek hazai és külföldi múzeumok féltve őrzött kincsei.

Milyen konkrét viseleteket jelenítenek meg önök a könyvben? Bemutatjuk a 16–17. századi magyarországi hadszíntéren előforduló katonákat. Természetesen a legtöbb kép magyar katonát ábrázol, de megjelennek a császáriak és a törökök is, hiszen nélkülük nem lett volna háború. A várkapitánytól kezdve a szegény

A prémkucsmát hordó erdélyi nemes bundája apró bőrgombokkal és hurkokkal zárul. A kucsma forgóval és tollal ékes. A vitéz derekán jól látható a készenléti íjtegezben az íj. A másik oldalon csupán a nyíltegezből kiálló nyilak tolla vége látható. A vitéz másik övén függ szablyája és tarsolya. Kezében erdélyi típusú fokos-balta van. A sodronyos vassapkát és páncélinget viselő, tatár jellegű félkézpajzsos vitéz csákósra vágott mentét visel páncélinge fölött. Szablyájának lapított hagymafej alakú markolatgombja II. Rákóczi György fejedelem szablyájához hasonlít. Övére függesztve látható készenléti íjtegeze íjával, kése és tarsolya. Az erdélyi fejedelmek testőrei gyakran használtak ilyen felszerelést.

hajdúig az összes előforduló katonatípust bemutatjuk. Az előkelők rákfarkú végvári huszársisakot viselnek, mellvértet, páncélinget, a felsőruhájuk dolmány vagy mente, amely posztóból, selyemből, atlaszból készült. Ebben az időszakban alakul ki az a zsinóros, pitykegombos viselet, amely később azonos lesz a magyaros megjelenéssel. Szinte mindannyian csizmát hordanak, a hajdúk néha bocskort is, szűk vagy bő nadrágot, övet, mellékszíjon lóg le legfontosabb fegyverük, a szablya. A hajdúk általában puskával vannak felszerelve, a lovasok kopjával, íjjal, nyíllal. Mellékfegyvereik a fokos- és a csákánybalták, valamint a buzogányok. Tarsolyt hordanak, lőporszaru lóg a vállukról – tehát a korszakban meghatározható összes fegyvert bemutatjuk ebben a könyvben.

A képeken látható emberek a hagyományőrző rendezvényeken megjelenő, autentikusan beöltözött férfiak. Történészként hogyan gondolkodik a hagyományőrzésről? A hagyomány és a hagyományőrzés kollektív emlékezet, és ha nem tartjuk a hagyományokat, akkor elveszítjük ezt. Úgy gondolom, ápolni kell, hiszen manapság a nemzeti és az emberi identitás is veszélybe kerül. Maga a katonai hagyományőrzés Magyarországon a nyolcvanas évek végén kezdődött, azóta pedig sokat fejlődött. Egyesek a haj- és bajuszviseletükkel a hétköznapokban is jelzik, hogy ehhez a csoporthoz tartoznak: bajszot viselnek, üstökre van vágva a hajuk. Utóbbi azt jelenti, hogy a körbeborotvált fej tetején meghagynak egy hajcsomót – innen ered az üstökön ragadni kifejezés. Rákóczi Györgyöt és Bocskait is üstökkel ábrázolják, de gyermekkori képein II. Rákóczi Ferenc is így tűnik fel. A bajusz is hozzátartozott a magyar külsőhöz, e nélkül magyar ember nem járt. A Peleskey nótárius című történet szépen bemutatja ezt: amikor egy császári ügynök református lelkipásztornak adta volna ki magát a nótárius előtt, egyből lelepleződött, hiszen nem volt bajsza. Peleskey nótárius annyit válaszolt az ügynöknek: „Te, öcsém, prédikátor? Akkor én meg a római pápa”, bajusz nélkül ugyanis református prédikátor nem létezett a 18. században.

Ha bajszot nem is, de sok református lelkész visel zsinóros mellényt és bocskait az ünnepnapokon. Miért lehet fontos ez a viselet a református identitásban? A református kultúra hangsúlyos eleme ez a megjelenés. Maga a református lelkészi palást is magyaros viselet, magyar sajátosság. Ez is a 16–17. században alakult ki. Jelezte a kálvinista különállóságot, amely nálunk a magyarok ellenállását is jelentette a bécsi Habsburg-uralommal szemben.

Nem hiába emlegetik a reformátust „magyar vallásként”. Pontosan, ez pedig az egyházi viseletben is megjelent. Ha megnézzük a már említett viseletalbumokat, a református lelkészek egyik kezében Bibliát, zsoltároskönyvet látunk, a másikban botot vagy fokost. A vad hajdúkról az is hírlett, hogy senki másnak nem engedelmeskedtek, csak a prédikátoroknak. A fokos és a bot azóta eltűnt a lelkészek kezéből, palástjuk és más viseletük azonban idézi a múltat. 

Protestáns könyvek egy udvarban

BALOGH-ZILA TEODÓRA Közös könyvbemutatót és vitaestet rendezett a Luther Kiadó, a Kálvin Kiadó és a Magyar Bibliatársulat. Keresztyén identitásról, kultúrprotestantizmusról és a hívő értelmiség felelősségéről beszélgettek az evangélikus és református résztvevők Budapesten, a Luther Kiadó épületének belső udvarában.

– A beszélgető egyház olvasó egyház is lehet – mondta megnyitójában Fabiny Tamás evangélikus püspök, hangsúlyozva: az ilyen rendezvényeken a református és evangélikus könyvek és olvasóik párbeszédbe kerülhetnek. Beszélt a könyvvásár helyszínének szelleméről is: az Üllői úti belső udvart körülvevő épületekben őrzik többek között Luther Márton reformátor végrendeletét, Philipp Melanchton kiadványait és egy eredeti Vizsolyi Bibliát is. A közeljövőben modern könyvekkel is bővül a megőrzött kincs, hiszen Esterházy Péter és Gitta tizenötezer kötetre rúgó könyvtárát a család az evangélikus egyháznak adományozta. – A reformáció tanai annak idején a nyomtatás révén gyorsan terjedtek, ezért számunkra különösen fontosak a nyomtatott írások. Mi, protestánsok a könyvolvasás szeretetét a digitális korban sem vetjük el. Ennek ünnepe ez a délután – mutatott rá Fabiny Tamás.

TÖRTÉNELEM REFORMÁTUS SZEMMEL

– Kiadványainkkal arra törekszünk, hogy a teremtett világ sokszínűségét mutassuk be – fogalmazott Pompor Zoltán, a Református Tananyagfejlesztő Csoport szakmai vezetője. Ő Az idő kereke című történelmi tablógyűjteményről beszélgetett Kojanitz László és Hajnal Ödön szerkesztőkkel. Az illusztrált atlaszban tíz történelmi kor jelenik meg különböző képeken, minden tabló a saját korának stílusában készült. A könyvnek református vonatkozásai is vannak, mindegyik képen elrejtettek valamilyen egyházi kultúrára, hitre vonatkozó részletet. Az atlasz bemutatja például a reformáció időszakát is, Sztárai Mihály alakját és az általa alapított gyülekezeteket megelevenítve.

PROTESTÁNS VILÁGLÁTÁS MA

– Mindnyájunkban ott élnek azok a kérdések, amelyeket Wolfgang Huber összegyűjtött kötetében – mondta Szabó B. András evangélikus lelkész, a Melanchton Evangélikus Szakkollégium vezetője. Ő vezette a Wolfgang Huber német evangélikus püspök Hitkérdések protestáns szemmel című kötetéről szóló beszélgetést. Mint jelezte, a Luther Kiadó által frissen megjelentetett írás összegyűjti mindazokat az ismereteket, amelyek a mai reformációhoz, újrainduláshoz szükségesek. A kötet elsősorban teológiai vitára hív, nem programot, hanem formai megoldásokat kínál a megújuláshoz.

Seben Glória evangélikus lelkész, pszichológus, Miklósné Székács Judit, a Luther Kiadó vezető olvasószerkesztője, Novotny Dániel evangélikus lelkész, a Melanchthon Evangélikus Szakkollégium mentora és Juhász Zoltán, a Melanchthon Evangélikus Szakkollégium diákelnöke, református gyülekezeti tag

„Egyre szaporodik a Református Tananyagtár könyveinek sora. Ezeket el is hoztuk a vásárra, hiszen az utóbbi években egyre intenzívebben foglalkozunk kiadásukkal.” (Galsi Árpád)

a megjelent munkával összefüggésben a protestáns identitás válságáról és arról beszélgetett, hogyan nyújthat segítséget a könyv a szellemi nagykorúsághoz. – Lesz, akinek túl liberális, és lesz, akinek túl konzervatív mindaz, ami a Hitkérdésekben áll, mégsem tartom jónak, ha e két véglet között helyezzük el a munkát. Wolfgang Huber kiszabadít a leegyszerűsítő besorolásból, amelyben – paradox módon – fárasztó és nehéz gondolkodni. Nem az a célja, hogy sarkosan odamondogasson az egyik vagy másik tábornak: inkább utakat keres arra, hogy hogyan fogalmazzuk meg ma a protestáns üzenetet – mondta Miklósné Székács Judit.

A TÁRSADALOM KOVÁSZA

Az est talán legizgalmasabb beszélgetése a Credo folyóirat friss száma kapcsán zajlott Nagy Gergely református teológus és Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője között. „Aki keresztyén, az...” – a folyóirat e mondat befejezésére keresett válaszokat, a vitával pedig ezeket a véleményeket igyekezett dialógusba hozni. – Nem vonulhatunk passzivitásba, ki kell használnunk, hogy az európai kultúra keresztyén alapokra épül – mondta Nagy Gergely, az egyén szintjén túl a keresztyén értelmiség felelősségét hangsúlyozva. – A hívő értelmiség eltűnni látszik a közéletből, nem képviseli úgy a hitét a politikai, tudományos, közéleti területeken, mint ahogyan arra az angolszász világban látunk példákat. Magyarországon kevés olyan irodalom érhető el, amely segít előrébb vinni a keresztyénség ügyét, akár politikai tekintetben, akár más módon. Zsákutca, ha megelégszünk azzal, hogy a társadalom felé csupán karitatív tevékenységgel fordulunk, és nem adunk választ a ma eszmei próbatételeire, feladataira. A keresztyén értelmiség, ha jól működik, a társadalom kovásza lehet: feléleszt, ízt és tartást ad – hangsúlyozta Nagy Gergely.

Prőhle Gergely a kultúrkeresztyénség és a megélt, közösséghez tartozó hit elválasztására hívta fel a figyelmet. – A Kopp–Skrabski házaspár korábbi kutatásaiból kiderült, aki megéli hitét, annak életminősége és társadalmi hasznossága is nagyobb – fogalmazott. Az evangélikus felügyelő felhívta a figyelmet: az utóbbi idők tapasztalata, hogy a népszámlálások folyamán mindig harminc százalékkal kevesebben vallották magukat hívőnek. – Bátorítok mindenkit, hogy buzdítsák környezetükben azokat, akik családjának korábban volt köze az egyházhoz, ne felejtsék el, hova tartoznak. Váljon a népszámláláson vállalt kötődés önbeteljesítő jóslattá – mondta.

A KÁLVIN KIADÓ ÚJDONSÁGAI

– Egyre szaporodik a Református Tananyagtár könyveinek sora. Ezeket el is hoztuk a vásárra, hiszen az utóbbi években egyre intenzívebben foglalkozunk kiadásukkal – mondta Galsi Árpád református lelkész, a Kálvin Kiadó vezetője. Ő kísért végig bennünket a kiadó standján. A tankönyvek és olvasókönyvek után a legújabb Biblia-kiadás – a Harmat Kiadóval közösen megjelentetett Biblia neked című, fiataloknak szóló kötet – mellett álltunk meg. Mint utalt rá, ezzel a munkával is az a céljuk, hogy a mai olvasók számára közelebb hozzák és vonzóvá tegyék a Szentírást. Az igazgató tájékoztatott: a Biblia elérhetővé tétele a kiadó állandó feladata. – A fiataloknak szóló új könyv mellé helyeztük ki az Ahol a kincsed van című kötetet. Ez a Szentírásból eredő szólásokat, közmondásokat gyűjti össze, elsősorban a gyerekek számára igyekszik megközelíthetőbbé tenni a Biblia szövegét. Szintén újdonság az Igehirdetők kézikönyve – gyakorlati teológusok állították össze lelkipásztorok számára.  FOTÓ: BAZÁNTH IVOLA