Reformátusok Lapja 2022/41. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

Átadták a Ráday Házat

LXVI. ÉVFOLYAM, 41. SZÁM, 2022. OKTÓBER 9. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 500 FT

A Magyarországi Református Egyház hetilapja

Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1146 Budapest XIV., Abonyi utca 21. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu.

Szerkesztőségi titkárság: Buzási Zsoltné (titkarsag@reflap.hu)

Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208.

A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269.

Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000.

IBAN nyomtatott forma:

HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB.

Főszerkesztő és kiadó: Fekete Zsuzsa

Főszerkesztő-helyettes: Weberné Zsikai Mária (weber.maria@reformatus.hu)

Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Dóka Viktória (doka.viktoria@reformatus.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Kiss Sándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu), Regéczy-Nagy Enikő (szerk@reflap.hu), Arany Lajos (arany.lajos@reformatus.hu).

Tervezőszerkesztő: Porosz Viktória

Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető.

A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket.

A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál.

Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x.

Címlapfotó: Bazánth Ivola

ELEINK FOHÁSZAI

Oh, áldott Idvezítő, melly szerelmetes az te jelen léted a te szerelmes jegyesednek, az anyaszentegyháznak! Te vagy az életnek amaz fája, melly vagyon az Isten paradicsomának közepette; Te vagy amaz élő forrás, melyből folynak a boldogságnak bőséges folyamati; Te vagy amaz mennyegzői lakodalom, mellyel az embernek teste és lelke bőségesen megelégíttetnek.  BÖKÉNYI PHILEP JÁNOS (1652)

INTERJÚ • 6. Lelkésztovábbképzés a zsinaton | Szorosabb és személyesebb kapcsolatot hozhat a különleges alkalom

GONDOLATOK • 7. Újjáépül(t) | Az gazdagít, ha a külső és belső épülés kéz a kézben jár

IFJÚSÁG • 12. Mi jön a törés után? | Új vezetője van a zsinati ifjúsági irodának

MISSZIÓ • 16. Misszió és misszionárius | Pasarétről Óceániába hívta az Úr a Greizer házaspárt

GONDOLATOK • 21. Lassú változás | Váradi Ferenc írása a szükségről és a lassú hozzászokásról

TEREMTETT VILÁG • 22. A Sajó mindannyiunk ügye | Lassan talál magára a szenynyezés után a folyó

PORTRÉ • 30. Névjegy | Kovács Tibort, az erdélyi Mezőpanit lelkipásztorát mutatjuk be olvasóinknak

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAIL-CÍMEINK: szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben).

A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel.

X. 9. VASÁRNAP X. 11. KEDD X. 12. SZERDA

(13) „Kérlek, Uram! Küldj mást, akit küldeni tudsz!” (2Móz 4) Meglepő, hogy Mózes, aki oly sok csodát tett az Úr nevében, és negyven éven át vezette a népet a pusztán át, ilyen nehezen vállalta el a küldetését. Hiába felelt meg minden ellenvetésére az Úr, ő csak kifogást keresett. „Nem hisznek majd nekem (…) nem tudok beszélni (…) küldj valaki mást!” A szerénység jó, de a félelem a kudarctól sok szép dolog gátja. Az önkritika sosem árt, de gyakran csak olcsó kifogás, hogy ne kelljen változtatni semmit az életünkön. Mind elhívást kaptunk egy feladatra. Isten ránk bízott valamit. Valamit, ami erőt kíván, odaszánást. Néha lemondást, sőt áldozatot is. Van valami ebben a világban, ami a mi dolgunk. Valami, amit nekünk kell megtennünk, védenünk. Valaki, akit nekünk kell szeretnünk, óvnunk, vigasztalnunk. Valami, ami minket bánt, terhel, valaki és valami, ami a mi odaadásunkra és megbocsájtásunkra vár… Isten türelme, biztatása végül legyőzte Mózes kifogásait, és sikerre vitte azt, ami a feladata volt. Minket Krisztus példája is biztat, szava is bátorít. Fogadjuk hát el az ő biztatását! Kérd, és neked is jelét adja, hogy mindenben számíthatsz rá!

Fil 3,15–21 111. zsoltár

X. 10. HÉTFŐ

(5,23) „…amióta bementem a fáraóhoz, …csak még gonoszabbul bánik ezzel a néppel…” (2Móz 5,1–6,2) A fáraó nem adta meg magát. Hatalmának minden eszközével még keservesebbé tette hát az elnyomást, gondosan a „lázító” Mózes ellen fordítva az elkeseredett népet. A gonosz nem adja meg magát azóta sem. Nekünk sem adja meg magát. Ha másokon akarunk segíteni, mindig van valaki, aki ezt nem nézi jó szemmel. Ha valami újat szeretnénk elérni, a megszokott, régi rend őrzői ellenséget látnak bennünk. Ha csak jók és önzetlenek szeretnénk lenni, sokakat az is feldühít, mert így mindenki láthatja, hogy ők nem azok, vagy csak nem annyira… Mi is gyakran feltesszük a kérdést, amelyet Mózes is: „Miért is küldtél ide engem?” (22). Krisztusnak sem adta meg magát a gonosz. Minden erejét latba vetve próbálta őt megkísérteni, céljától eltéríteni, rávenni, hogy szálljon le a keresztről, hogy ne haljon meg ezért a világért. De nem járt sikerrel, ahogy végül a fáraó sem. A fáraót az Atya hatalma, a gonoszt a Fiú szeretete és hűsége törte meg. Engedelmes halála és feltámadása óta tudjuk, hogy csatát nyerhet a tétlenség és a rosszakarat, de akik a Lélek biztatásának engedve kitartanak a jóban, azokat végül jutalom várja.

Fil 4,1–9 196. dicséret

(7) „Népemmé fogadlak titeket, én pedig Istenetek leszek…” (2Móz 6,2–27) Isten elhatározta, hogy közelebb lép az emberekhez. Eljött az idő, hogy még többet mutasson meg magából a megváltásra szoruló világnak. Felfedi hát Mózes előtt a nevét, a bizalom jeleként, és kiválasztja magának Izráelt, hogy mindaz, ami ezentúl megtörténik majd vele, hirdesse az ő hűségét, szeretetét és hatalmát. Erről szól majd az egyiptomi kivonulás, és erről tesz bizonyságot nekünk a teljes Ószövetség. Ám Isten azt is eldöntötte, még közelebb lép az emberekhez. Amikor eljött az ideje, Jézus Krisztus eljött közénk, hogy az Atyából még többet mutasson meg ennek a megváltásra szoruló világnak. Köztünk járt, oktatta tanítványait, felkészítve őket a nagy csodára. A csodára, amely fennen hirdeti azóta is Istenünk hűségét, szeretetét és hatalmát. Erről szól a nagypéntek és a húsvét. Isten legyőzte a legnagyobb erőt is, amely képes fogva tartani bennünket: a bűnt, a szenvedést és a halált. Istene lett mindazoknak egy új szövetségben, akik hisznek Jézusban, és nekik ígérte az örök, mennyei hazát. Erről szól a mi örömhírünk, és erről tesz bizonyságot nekünk a teljes Újszövetség. Ezt hirdeti a név, Krisztus neve is, amely minden más név fölött méltó a magasztalásra. Fil 4,10–23  238. dicséret

(7,11) „…Egyiptom mágusai is ugyanazt tették a maguk titkos mesterségével…” (2Móz 6,28–7,25) Hiába az első jelek, a bizonyíték Isten hatalmára, a fáraó nem hallgat Áronra és Mózesre. Mert a saját bölcsei és varázslói egyelőre még meg tudják tenni azt, amit az Úr küldöttei. Vajon sokaknak ma miért nem kell a keresztyének hite, a Biblia és az egyház közössége? Mert úgy érzik, hogy amit az egyház kínál, azt más is meg tudja adni. Más is tud oktatni, otthonokat működtetni, más is tud szeretni, szépeket szólni, közösséget építeni. Ehhez máshol ráadásul nem is kell áldozat, lemondás, elköteleződés. Mit tehetünk ebben a helyzetben? Egyrészt hirdetnünk kell Krisztus halálát és feltámadását: azt, amit senki nem csinálhat utána Istennek. Hirdethetjük a nagy csodát: hogy Isten Fia emberré lett értünk, meghalt értünk a kereszten, majd feltámadt értünk, hogy bocsánatot és örök életet szerezzen azoknak, akik hisznek ebben. De addig is, amíg ezt megérti és elfogadja a világ, nekünk úgy kell szeretnünk egymást, ahogy csak az tud-

ja, aki Krisztustól nyerte ehhez az erőt. Úgy kell tudni megbocsájtani, ahogy emberi elhatározásból nem telik. Nekünk meg kell mutatnunk, milyen boldogság rejtőzik a mások szolgálatában. Hogy ámuldozva kérdezze a világ: „Kik ők, hogy így tudják szeretni egymást?”

Tit 1,1–9 128. zsoltár

(8,11) „Amikor a fáraó látta, hogy enyhült a baj, konok maradt a szíve, és nem hallgatott rájuk…”

(2Móz 7,26–8,28)

Csapás csapás után, egyre súlyosabb intelmek érik Egyiptomot. Egy darabig a mágusok és bölcsek is meg tudják ismételni e jeleket, végül elfogy a tudományuk, és intik is a fáraót: vigyázz, valami nálunk erősebbel állunk szemben, talán egy ismeretlen „Isten ujja ez!”. Ám a fáraó konok marad. A csapás alatt még fogadkozik, ígérget Mózesnek mindent, csak hárítsa el a bajt – aztán ahogy megszűnt a veszedelem, újra dacos és engedetlen lesz Istennel szemben. Ismerős ez a magatartás? Hát nem ilyen szinte mindig az ember? Jó dolgunkban elfeledkezünk Istenről. Aztán ahogy jön a baj, könyörgünk, esdeklünk hozzá, imádsággal ostromoljuk, és mindent megígérünk neki, ha segít. Ahogy elmúlik azonban a baj, a fogadalmat elfújja a szél, az imáink ismét alábbhagynak, és megy tovább csendben az életünk… Mit tegyünk, hogy ez ne így legyen? Adjunk neki imádságban hálát mindennap! Keressük meg, és meg is fogjuk találni azt, ami az ő jóságát és szeretetét hirdeti! Adjunk hálát szabadításáért, csodáiért, szeretteinkért, az élet örömeiért, egyházunkért, gyülekezetünkért, s a hitért Krisztusban, amely által minden teherhez erőt is adott… Tit 1,10–16  208. dicséret

(29) „Megszűnik a mennydörgés, és nem lesz több jégeső, hogy megtudd: az Úré a föld.” (2Móz 9) Az egyiptomi tíz csapás mind azt mutatja, hogy „az Úré a föld”. Ő teremtette, ő tartja fenn, és mindent megtehet vele. A természet erői kénytelenek engedelmeskedni neki. Ő ura a földnek és a víznek, az egészségnek és a betegségnek, ura a jó termésnek és a jégesőnek. Mindenünk, amink van, tőle van: ő táplál, gondoz és oltalmaz bennünket. Néha persze a természet erői mintha elszabadulnának. Viharok pusztítanak, szárazság teheti tönkre a termést, távoli tájakon földrengés dönti romba a városokat, vagy tűzhányók törnek ki. Ezek is mind az Úr hatalmára intenek bennünket. Arra, hogy ő képes előidézni ezeket a bajokat, de képes véget is vetni nekik. Az özönvíz is elapadt, amikor eljött az ideje. A tíz csapásnak is megálljt parancsolt az Úr, hogy mindenki lássa, „az Úré a föld”. Jézus le tudta csillapítani a háborgó tengert, mert Isten Fiának még a szél és a tenger is engedelmeskedik. Ám Isten még a legkérlelhetetlenebb természeti erőnek, a halálnak is ura. Bár az látszólag nem ismer kivételt, és senkinek sem engedelmeskedik, Isten feltámasztotta Krisztust a halottak közül, és nekünk is feltámadást és örök életet ígért. Nem csak a föld tehát az Úré. Övé az életem, övé a halálom. És övé a feltámadásom és az örök életem is… Tit 2,1–10 134. zsoltár

(20) „De megkeményítette az Úr a fáraó szívét…” (2Móz 10)

Eddig azt olvastuk a Szentírásban, hogy a fáraó keményítette meg a saját szívét – ám most kétszer is azt mondja, hogy az Úr keményítette meg azt. Valóban Isten okozná a fáraó dacosságát? Hát ilyen kegyetlen és igazságtalan volna Isten? Természetesen nem erről van szó! Először is Isten nem tesz keménnyé senkit, de tud olyan helyzetet teremteni, amelyben kiderül, mi van a szívünkben. Maga Jézus mondja: „Ha nem jöttem volna, és nem szóltam volna hozzájuk, nem volna bűnük, most azonban nincs mentségük bűneikre.” (Jn 15,22) Azaz Krisztus hirdeti a megtérést, és döntésre hív – aki él a lehetőséggel, az üdvözül, de aki elutasítja azt, arról kiderül, hogy bűnös. Így tett Isten a fáraó szívével is: olyan helyzetet teremtett, ahol döntenie kellett. És mivel az Úr ellen döntött, kiderült, hogy kemény a szíve. Ő keményítette meg és nem más – de Isten döntésre hívó szava volt az, ami miatt kiderült, hogy kemény. Másodszor Isten még a bűneinket is fel tudja használni a maga céljaira. Ezzel ő okozná a rosszat? Szó sincs róla! József mondja testvéreinek: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt...” (1Móz 50,20) Így használta fel az Úr a fáraó keménységét is arra, hogy csapásai által megmutassa az egész világnak: nincs hozzá fogható. Tit 2,11–15  457. dicséret

X. 13. CSÜTÖRTÖK

X. 14. PÉNTEK

X. 15. SZOMBAT

Rendhagyó lelkésztovábbképzés a zsinaton

Különleges lelkésztovábbképzést tartanak a zsinati székházban október 17-én, hétfőn. A lelkipásztorokkal Balog Zoltán püspök ismerteti terveit a zsinati hivatal megújulásáról, majd az egyes területeket irányító vezetők beszélnek szolgálatukról. A képzést szervező Molnár Ambrus lelkipásztor szerint fontos hozadéka lehet az alkalomnak, hogy aki eljön, szorosabb és személyesebb kapcsolatot tud majd ápolni a központban dolgozó szolgatársakkal.

Mire jó az októberi rendhagyó továbbképzés?

Azt reméljük, hogy a személyes találkozáson lebonthatjuk a rossz beidegződéseket. Sok lelkipásztor testvérem fogalmazta meg, hogy nincs semmilyen kapcsolat a gyülekezet és az egyházigazgatás között, pedig a zsinaton folyó munka végső soron a gyülekezeteinkben csapódik le. Azt reméljük, hogy ha megismerjük a háttérszolgálatban tevékenykedő szolgatársainkat, jobban megbecsülhetjük egymást, és zökkenőmentesebben működhetünk együtt. Október 17-én szeretettel várjuk minden egyházkerületből azokat a lelkipásztorokat, akiket érdekel a zsinati működés új koncepciója és a zsinati dolgozók munkája.

Miért van arra szükség, hogy folyamatosan képezzék magukat a lelkészek?

Az isteni kijelentés nem változik, viszont arra érdemes ránéznünk, hogy milyen hangsúllyal hirdetjük az Igét, milyen

nehézségek érnek minket a szolgálatunk alatt, milyen környezetben kell naponta helytállnunk. A világ változik, nekünk pedig új kompetenciákat kell szereznünk, és élesíteni kell a tudásunkat. A lelkésztovábbképzők szolgatársi találkozásokat is jelentenek, ahol bátoríthatjuk és biztathatjuk egymást. A képzések támogató és bátorító közegében sok új testvéri kapcsolat is születik.

Mennyiben maradnak a hagyományok, és miben változnak a továbbképzések?

Hagyományaink szerint a középpontban a lelkipásztori szolgálat áll, és hitvallásaink mentén nyújtunk segítséget. A korábbiakhoz képest változás lehet, hogy szeretnénk egységes rendszerben gondolkodni az egyházunkról. Az egyházmegyei állandó továbbképzések mellett a Dunamelléki Egyházkerület főként olyan egynapos intenzív képzéseket kíván szervezni, amelyekre könnyebb eljönni, hiszen nem kell több napra kiszakadni a szolgálatból, a családból. Az egynapos kurzusokra számos eltérő témában hívunk meg előadókat.

Mi az, amire leginkább nyitottak és kíváncsiak a lelkipásztorok?

Az evangéliumot érő aktuális kihívásokra. Napjaink kultúrája az evangéliumot számos ponton támadja, megpróbálja elferdíteni, kifordítani vagy zárójelbe tenni Isten igazságát. Gondolhatunk akár a progresszív teológiára, az LMBTQ-ideológia térhódítására vagy akár a keresztyénüldözés kihívásaira: mind-mind olyan tényezők, amelyekre szükséges teológiailag reflektálni. Amikor ezek a témák kerülnek terítékre, a résztvevők számából is látjuk, hogy az elhangzottak valós segítséget nyújtanak a gyülekezetekben szolgáló lelkipásztoroknak.  FOTÓ: HIRLING BÁLINT

ISMERKEDÉS A ZSINATI HIVATAL MUNKÁJÁVAL

Egyházunk szép rendje évszázadok óta, hogy az egyházközségek nem önmagukban léteznek, hanem egyházmegyékbe, egyházkerületekbe szerveződnek, ezzel segítve a gyülekezetek működését. A szervezők azt szeretnék, ha ez nemcsak elvi alap lenne, hanem valóságos találkozás. Az október 17-i zsinati székházbeli továbbképzésen szeretnék közelről megismertetni a lelkészeket az egyházunk legfőbb döntéshozó szervének hátteréül szolgáló hivatallal, az osztályok vezetőivel, akik azzal a hangsúllyal mutatják be szolgálati területüket, hogy az miként kapcsolódik a gyülekezetekhez. A képzés résztvevői közvetlen tájékoztatást kaphatnak arról, hogyan működnek az egyes területek, személyes kapcsolatokat is építhetnek, amelyek segítik a későbbiekben az együttműködést. A zsinati hivatal működése is megújulásra szorul időnként, erről Balog Zoltán püspök tart beszámolót. Természetesen kérdéseket is fel lehet majd tenni az előadóknak.

A szerző a budapestpestszentlőrincszemeretelepi gyülekezet lelkipásztora

KOMLÓSI PÉTER

ÚJJÁÉPÜL(T)

Amikor 1536 májusában a genfi városi tanács kinyilvánította akaratát, mely szerint a város csatlakozik a reformációhoz, egyúttal döntöttek a város oktatás- és iskolarendszerének újjászervezéséről is. Az első megújított intézmény, a Collège de Rive nehéz körülmények között nyitotta meg kapuit. Maga az iskolaépület rozoga állaga és a benne uralkodó higiéniai körülmények nem egyszer okoztak végzetes járványokat a diákok között, ahogy erről gyakran panaszkodva számolt be az iskola rektora a város elöljáróinak. Erre a helyzetre bizony számtalan hasonló példát találunk a 16. században.

Már csak ezért is milyen nagy ajándék, amikor a belső, tartalmi, lelki megújulás együtt járhat a külső, az épületek, az infrastruktúra megújulá-

Már csak ezért is milyen nagy ajándék, amikor a belső, tartalmi, lelki megújulás együtt járhat a külső, az épületek, az infrastruktúra megújulásával! Még akkor is így van ez, ha tudjuk, hogy a kettő nem feltétlenül függ össze, főként nem következik egymásból.

sával! Még akkor is így van ez, ha tudjuk, hogy a kettő nem feltétlenül függ össze, főként nem következik egymásból. Milyen egyszerű is lenne: a templom felújításával az épület is hirtelen megtelne Igére vágyó gyülekezettel; a gyülekezeti ház tatarozásával egyúttal rögtön megindulna az ifjúsági élet; vagy az új parókia építésével a lelkipásztor igehirdetése is menten megelevenedne. Tudjuk, és nem csak tapasztalatból, hogy ez nem így történik.

Ám azt is láthatjuk Isten népe történetéből, hogy vannak időszakok, amikor egybeesik soksok kedvező körülmény, amelyek az ébredést szolgálják. Így volt ez a 16. században is. A reformáció eszméinek elterjedéséhez alkalmas hátteret biztosított a humanizmus szellemisége, a könyvnyomtatás elterjedése, felsőoktatási reformok, az egész európai kontinensen végigsöprő egyetemalapítási láz, gazdag és virágzó disputa kultúra, és még sorolhatnánk.

Mégsem ez a pozitív hatású együttállás okozta végső soron az egyház megújulását, mindez csak kikövezte az utat az evangélium hirdetéséhez. Isten Igéjének életet formáló érvényesülése volt a döntő. A reformátorok is ezért küzdöttek, ahogy szépen fogalmazza ezt meg Kálvin, amikor a következőket írja: „Íme, a főhatalom, amellyel az egyház pásztorainak, nevezzék őket bárhogy, fel kell ruháztatniuk, hogy bátran megtegyenek mindent Isten Igéjéért: késztessenek minden világi erőt, dicsőséget, bölcsességet, nagyságot felsége előtti meghódolásra és engedelmességre (…), de mindent Isten igéje által.” Minden újjáépülésben az lesz maradandó, ami az Igéért és az Ige által történik.

Nagy dolog, amikor valaki – akár (gyülekezet-) vezetőként is – nem csak utólag ismeri fel ezeket a kedvező együttállásokat, vagy nem vár vég nélkül azok tökéletes megszületésére és időzítésére. Hiszen aki mindig csak a körülmények megfelelő alakulását várja, az előbb-utóbb tehetetlenségében szembesül a Prédikátor igazságával: „aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet, és aki csak a fellegeket lesi, nem arat” (Préd 11,4). Ezért mindig legyünk hálásak azokért a múltbeli és jelenkori vezetőinkért, elöljáróinkért, akik éltek a kairosszal, merték vállalni döntéseiket Isten és az emberek előtt, akik harcoltak az igazságért, akik kezdeményeztek, akiknek látásuk volt és van egyházunkról, akik mertek építkezni, még ha nem láttak is minden lépést előre!

A genfi oktatási rendszer ékköve, a Genfi Akadémia (ma Genfi Egyetem) 1559-ben, Kálvin halála előtt öt évvel nyílt meg – a Collège de Rive-vel ellentétben a kor kívánalmainak megfelelő, új épületben, széles körű összefogásnak, nagylelkű adományoknak és a város hathatós támogatásának köszönhetően, hogy az európai lelkészképzés egyik fellegvára legyen az elkövetkező évszázadban. Ez a genfi történelmi példa szépen igazolja, hogy ha a külső és belső épülés kéz a kézben jár, az olyan gazdagító erővel bír, amely messze túlmutat önmagán. Ezt élhetjük át az Ige biztatására személyes, gyülekezeti, egyházi életünk és a lelkészképzés terén is: felépülni lelki házzá (1Pt 2,5), kívül és belül – az ő dicsőségére! 

A RÉGI ÉS AZ ÚJ TALÁLKOZÁSA

Átadták a Ráday Házat, amelyet azért építettek újjá, mert 2019 januárjában leégett a százhatvanöt diáknak otthont adó kollégium. A Kálvin téri református templomban október 1-jén istentiszteleten adtak hálát az felújított komplexumért, amely – ahogyan Veres Sándor dunamelléki főgondnok fogalmazott – nemcsak épület, hanem a benne lakók közössége is.

A LELKI VÁLASZ

A szombat délelőtti hálaadó istentiszteleten zsúfolásig megtelt a Kálvin téri református templom. A korábbi dunamelléki püspök, Bogárdi Szabó István igehirdetésében felidézte a pusztító tűz éjszakáját, amikor leégett a kollégium, valamint megosztotta személyes vívódásait is, hiszen egyházkormányzása végén „stabil lelkiséget, rendezett anyagi viszonyokat és megújult templomokat” akart hátrahagyni utódjának. A tűzben azonban „egyetlen este alatt elégett az öndicséret cikornyás himnusza”. Istentől Pál apostol korinthusbeliekhez írott leveléből kapott vigasztalást, amely végigkísérte napjait: „Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el.”

Balog Zoltán dunamelléki püspök azt hangsúlyozta a templomban, hogy Isten kegyelmének köszönhetően olyan időszakban építhette újjá az egyház a régi székházat Ráday Házzá, amikor „országunk, nemzetünk és benne egyházunk a gyarapodás éveit élte”. – Templomok, óvodák, iskolák, parókiák épültek. A lelkünk épült-e? – tette fel a kérdést. – Az egyház az elmúlt időszakban gyarapodott épületekben, a szolgálat lehetőségeiben, de lélekben gyarapodtunk-e? Az a százötvenezer diák az iskoláinkban és a hitoktatásban épült-e? Elmondtuk-e a nekünk nyitott régi és új terekben a legfontosabbat: hogy

Isten a világot, az embert, benne bennünket, magyarokat szeret, a bűnt gyűlöli, a háborút nem igazolja, a szegények ügyét sajátjának tekinti, és igazi békét akar adni az emberi, a nemzeti és a nemzetközi közösségben is?

Balog Zoltán szerint most lesz nyilvánvalóvá, milyen választ ad az egyház a „ránk váró hét szűk esztendőre” és a világ zűrzavarára. – Ha valóban lelki választ akarunk adni, akkor a nélkülözésben sem felejtjük el a hálát a gyarapodásért és azért, hogy az abból gyűjtött erőt használhatjuk akkor, amikor kevesebb van – fogalmazott az egyházi vezető, aki azt kérte,

hogy a közösségek erejükhöz mérten vállaljanak részt a terhek hordozásában, akinek több jutott, az pedig vállaljon többet a közösségért.

– Ami a Ráday-kollégiumban történt, az mindig a nemzet javára vált – mondta Orbán Viktor miniszterelnök arra utalva, hogy „református lelkészek nemzedékei indultak el a budapesti teológiáról, akik becsülettel szolgálták Magyarországot, vitték magukkal hitüket, tudásukat, önérzetüket és magyar mivoltukat, elfogadták a nehéz próbatételt, és Isten csodát tett általuk”. Orbán Viktor szólt arról is, hogy a tűz utáni zaklatott percekben ott volt a remény is, hiszen néhány nap alatt több millió forintot gyűjtöttek össze az emberek az otthon nélkül maradt kollégistáknak. A miniszterelnök azt mondta: nem volt kérdés, „hogy az állam, illetve a kormány a magyar reformátusok mellé áll a bajban, hiszen ezért nemzeti a kormány. Több ez, mint kötelesség, inkább törlesztés, mert sok mindent kaptunk a kollégiumtól, amióta megnyitotta a kapuit.”

Az istentisztelet után Novák Katalin köztársasági elnök, Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter, dunamelléki jogtanácsos, Balog Zoltán püspök és Veres Sándor dunamelléki főgondnok vágta át a Ráday Ház szalagját.

Egy teológiai közösséget Isten Szentlelke hív össze. Kívülről nézve talán furcsának tűnhetnek azok az emberek, akik a maguk sokrétűségében is egységet alkotnak, mert összeköti őket Krisztus evangéliuma. A Ráday Ház vadonatúj kollégiumában gyönyörű, modern, fürdőszobás, kétágyas szobákat alakítottak ki három szinten, ide költöznek vissza a többségükben teológus diákok, akiknek a tűz miatt évekig ideiglenes otthonuk és képzési helyük volt. A kollégium minden emeletén tizennyolc szoba található, míg a negyedikre tíz vendégszobát és három lakást álmodtak meg a tervezők. A kilencedik kerületi Markusovszky térről nyíló épület legfelső szintjéről pazar kilátás nyílik a Gellért-hegyre, emiatt hamar a diákok kedvenc helyévé vált a tágas erkély. Az épületegyüttesben, amely korábban kaszárnya és dohánygyár is volt, tágas és szép kápolnában lehet majd együtt imádkozni, Krisztus keresztjénél összegyűlni. A Ráday Ház szinte minden lakója visszaköltözhetett a megújult épületrészekbe, így a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöki hivatala, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara, megnyitotta kapuit a Bibliamúzeum, a Ráday Gyűjtemény, a Ráday Könyvtár és a Török Pál Kari Könyvtár is. Ez utóbbi új logót is kapott, a hamvaiból feltámadó főnixmadarat. Az érdeklődők Veres Sándor idegenvezetésével is megtekinthették az épületet, amely Berzsák Zoltán építész tervei szerint az evangéliumról, a befogadásról, valamint a nyitottságról szól, és ahol csak lehet, átjárja a fény. –A Ráday Ház a régi és az új találkozása, újak a szobák, a konditerem, az udvar, a parkoló, de régiek a fák, az ötvenhatban mártírhalált szenvedett teológus diákjainkra emlékező kopjafák és Ravasz László szobra – mutat körbe az udvaron Balog Zoltán dunamelléki püspök. – Egyszerre van jelen az, ahonnan jövünk, a gyökereink, az erőforrásunk, és itt van az, ami a jövőbe mutat, hiszen a Ráday Ház 21. századi színvonalon épült meg – teszi hozzá.

A MEGÚJULT TEOLÓGIA TESTBEN ÉS LÉLEKBEN IS ERŐS

Trócsányi László, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora éppen az egyetem napjára készül, amikor arról faggatjuk, mit jelent az intézmény életében, hogy visszatérhetnek a Rádayba. – Szép szimbolika ez, hiszen a budapesti református teológusképzés történelme ehhez a helyhez fűződik. Nem véletlenül vagyunk a Kálvin térhez közel, mert ez valódi református környék. Végre viszszaállt az eredeti rend, és nagy boldogság az, hogy a Hittudományi Kar oktatói és hallgatói szép elhelyezést kaptak. A megújult teológia testben és lélekben is erős – zárja szavait a rektor.

Bölcsföldi András, a teológia spirituálisa már több megújulást is átélt, hiszen ebben a kollégiumban volt diák, itt volt a 2005-ös átépítéskor, és ezúttal is. – A szomszéd házban lakunk, a tűz után hónapokig úgy jártunk haza, hogy csak az üres, füstös, kongó épületet láttuk, de amilyen szívszorító volt a múltnak ez a része, annyira nagy öröm, hogy elkészült az épület. A teológiának a spiritualitás a szíve. Innen indul ki minden, és az a kereszt, amelyen keresztül ki lehet látni a térre a kápolnából, csodálatos szimbóluma annak, hogyan tekinthetünk a világra – magyarázza.

A Ráday Ház ünnepélyes átadása után szeretetvendégséget tartottak a Mar-

kusovszky téren, ahol a dunamelléki egyházmegyék kínálták saját főztjüket a vendégeknek, volt finom töltött káposzta, lecsó, almás sütemény, sőt, Novák Katalin köztársasági elnök stangliját is megkóstolhatták az arra járók. A sátrak alatt vidám beszélgetés folyt, eljött a Dunamelléki Egyházkerület színe-java, de távolabbról, sőt, a határon túlról is érkeztek együtt ünnepelni vendégek.

– Nem tudom szavakkal kifejezni, mit érzek, hogy újra együtt lehetünk – mondja Timár Gabriella, a Bibliamúzeum vezetője. – Az építkezés alatt is mindvégig ebben a házban voltunk, próbáltuk a fejünket a víz felett tartani. A hosszú mozdulatlanságban megőriztük a ránk bízott kincset, hiszen sok értékes régészeti tárgy van a birtokunkban. Hálás vagyok, hogy ismét találkozások, beszélgetések születhetnek, hiszen ez létszükségletünk. A kiállításunk címe, a „Kapcsok és kötelékek által…” (Kol 2,19) is jelzi, milyen jó, hogy újra kapcsolódhatunk, hiszen jönnek dolgozni a kollégák a Ráday Házba, itt vannak velünk a teológusok, és kapcsok lehetünk mindazok felé is, akik betérnek hozzánk.

 ÖSSZEÁLLÍTOTTA: FEKETE ZSUZSA, FOTÓ: BAZÁNTH IVOLA/HURTA HAJNALKA

CZENTNÁR SIMON

A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának adjunktusa, a Budapest-Pesthidegkúti Református Egyházközség beosztott lelkésze

Isten szövetsége

„Gazdagon megáldalak, és úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint égen a csillag” (1Móz 22,17) – szólt Isten Ábrahámhoz, miután szövetséget kötött vele.

A szövetség különleges köteléket jelent a Bibliában. Abban a korban, amikor még a családokba is beférkőznek az adok-kapok viszonyok, az önző (akár üzleti) érdekek és a hátsó szándékok, nehéz az emberi kapcsolatokról keserű szájíz nélkül beszélni. A megbízhatóságot már nem a szeretet és az igaz szó, hanem a pénz garantálja. A társadalomban betöltött szerepeket a hatalmi harcok és a protekciók határozzák meg. Az egyén és a közösség egymás rovására érvényesül. A hűség és az elköteleződés már csak hiú ábrándnak tűnik a sötét élettapasztalatok és csalódások árnyékában. Vajon hol vesztettük el a vonatkoztatási pontunkat ahhoz, hogy egészségesen élhessük meg kapcsolatainkat?

Ezt az áhított „őskapcsolatot” a Biblia szövetségnek nevezi. A szövetség köteléke természetéből fakadóan áthatja az élet minden területét, mindent meghatároz, és nem pusztán minőségében, hanem már az ihlető szerző személye miatt is különbözik a haszonelvű megállapodásoktól és szerződésektől. Isten szövetsége gyökeresen különbözik a mi bűnnel terhelt viszonyulásainktól: megszentelt kötelék, de Isten lénye miatt az. Érthető tehát, milyen súlyos következményekkel jár, ha valaki elszakad tőle, és kívül kerül a szövetségén. Az Úrral való kapcsolatunk megromlása sokkal mélyebben hat közösségeinkre is, mint ahogy azt elsőre gondolnánk.

Az Isten szövetségéről szóló tanítás valóságos kincsesbánya: minél mélyebben tárjuk fel, annál átfogóbb magyarázatot kaphatunk a hitünkhöz, a Szentíráshoz, de emberi – és gyülekezeti – kapcsolatainkat is nagyobb megértéssel szemlélhetjük.

„Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében. Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak, mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője. De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben. Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje; így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt vagy ránc vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen.” (Ef 5,21–27)

Isten szövetségét a szabadítás alapozza meg. Miután az Úr kihozta Izráelt Egyiptomból, a nép számára új élet kezdődött Isten uralma alatt, a Sínai-hegyen kapott törvény keretei között. A tízparancsolat bevezetője szerint Isten a törvényt nem a szabadítás feltételeként, hanem az új élet ajándékaként, útmutatásként adta népének (2Móz 20,2). A két kőtáblát a szövetség ládájában helyezték el, és ez is azt jelenti, hogy a törvény csak a kegyelmi szövetség keretén belül értelmezhető (Karl Barth). Isten szövetsége tehát kegyelmi szövetség: a nép semmivel nem érdemelte ki az Úr jóindulatát, mégis részesedhet benne.

A Szentírás nem más, mint szövetségkötések sorozata. Kezdettől fogva abban nyilvánult meg Isten odafordulása az emberhez, hogy közösségébe hívja teremtményét. E meghívásnak többféle formáját, pecsétjét figyelhetjük meg: Ádám és Éva számára ilyen volt az édenkerti megbízatás; Nóénak a szivárvány; Ábrahámnak a körülmetélés; Mózesnek a páska és a törvény. A földi ország és a templom is Isten ígéretére emlékeztette Dávidot, illetve a fogságból hazatérő népet. Mindannyian megtapasztalhatták, hogy az az Isten, akivel személyes kapcsolatuk lehet, egyúttal közösségben is gondolkodik, és a népében viszi véghez tervét, sőt, utódaikon is beteljesíti ígéretét. A szövetség lényegében magában foglalja mindazt a gazdagságot, amellyel Isten megáldja a mindenkori népét: jóságával, atyai szeretetével, közösségével.

A szövetség nem klub, amelyből veszteség nélkül ki lehet maradni. Az ószövetségi áldozatok bizonyítják, hogy Isten és az ember kapcsolata életbe vágóan fontos ügy, identitást meghatározó, egzisztenciális kérdés. A szövetséget – a héber eredeti szerint – nem „kötik”, hanem „vágják” (az áldozati állatokra utalva), és ez is mutatja, hogy a tét véresen komoly. Mégis csodálkozva olvashatjuk, hogy amikor Isten szövetséget kötött Ábrahámmal, akkor az Úr emésztő tűzként vonult át az ősatya által előkészített, kettévágott állatok között (1Móz 15,7–21). Ez azt jelentette, hogy az Úr akár az „élete árán” is vállalta a garanciát a szövetség megtartására. Bár két fél között köttetett, mégis Isten az, aki egyoldalúan ígéretet tett. Vajon hogyan tudná a halhatatlan Isten az „életét adni”, hogy kifizesse a szövetségszegés árát, amikor az ember hűtlenné válik?

A Szentírás a legbensőségesebb képet használja az Istennel kötött szövetség jelentőségének bemutatására: ez az üdvtörténet egészén átívelő házasság képe. A zsidó népet az Úr házastársaként szólítja meg (Hós 2,18), hűtlenségét pedig paráznaságnak nevezi (Ez 23). Az Újszövetség végül arra is választ ad, hogy miként adja oda magát ez a Vőlegény a menyasszonyáért: Krisztus, az emberré lett Isten a kereszten bemutatott áldozatával vállalta az adósság kifizetését, és az életét adta egyházáért (Ef 5,21–27)

Nem véletlen, hogy Isten magát a házasságot is szövetségnek nevezi, és ezzel felettébb nagy értéket tulajdonít a férfi és a nő kapcsolatának: „ő a társad, a feleséged, akivel szövetség köt ös zsze” (Mal 2,14). Így teremti meg Isten szövetsége az emberi relációk szintjén is a szeretet és az igazság légkörét.

Isten szövetsége korokon és nemzedékeken át összeköti népének tagjait. A szövetséges nép nem pusztán „emlékezik” a régi szabadításra, hanem maga is részese annak. Ezért mondhatta ki a páskavacsorát ünneplő ószövetségi család az egyiptomi szabadulás után akár évszázadokkal is: ami akkor történt, az velünk történt. Vajon igaz ez az újszövetségi hívőkre is? Sokszor fel sem tes zszük a kérdést, hogy miért vonatkoztathatjuk magunkra olyan bátran az ószövetségi történeteket, ígéreteket. Mivel az Ószövetségben megígért új szövetség közbenjárója Krisztus (Zsid 9,15), ezért a benne hívők Isten mindenkori egyházába kapcsolódhatnak be, és tudhatják: a Bibliában nem régi tanmeséket találnak, hanem a saját történetüket olvassák. Igazságként vonatkoztathatják magukra – de egyedül a Jézusban kötött, egyetlen szövetség miatt. Az örökkévaló Isten a garancia arra, hogy a szövetsége ma is érvényes, hiszen „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsid 13,8). Áldozata ma is érvényes; ma is igaz, hogy „őt rendelte Isten engesztelő áldozatul az ő vére által azoknak, akik hisznek” (Róm 3,25).

Isten kegyelmi szövetsége a Szentírás megértésének kulcsa és vezérfonala, mely összeköti az Ószövetséget az Újszövetséggel. A református tanítás hangsúlyos gondolata szerint – amelyet részletesen Bullinger fejtett ki először – a két szövetség külső formájában különbözik egymástól, lényegében azonban a kettő megegyezik. Kálvin János megfogalmazása szerint Isten minden időben „ugyanazon törvény alapján és a tanítás ugyanazon kötelékével kapcsolta szövetségéhez” népét. „Az atyák ugyanabban az üdvösségben osztoztak velünk, és ugyanazon megváltó kegyelméből, ugyanabban az üdvösségben reménykedtek. […] Isten népe körében soha nem volt a vallásnak és kegyességnek más szabálya” – legfeljebb „más feltételek között voltak e közösség tagjai”.

Nem két (ó- és újszövetségi) népe van tehát Istennek, hanem egy: az egyház, melyet Krisztus a világ kezdete óta gyűjt egybe magának „Szentlelke és Igéje által” (Heidelbergi Káté, 54. kérdés-felelet). Az új szövetséget kifejező pohár immáron teljes mélységében feltárja előttünk az Istennel való kapcsolatunk lényegét: „ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára” (Mt 26,28). Tehát minden időben Jézus az út az Atyához; ő teszi lehetővé a megbékélést Istennel; ő a Szabadító, akire a hit tekint. Az ószövetségi szertartások és törvények Jézus engesztelő áldozatát ábrázolták ki előre (Zsid 10,1). Nincs tehát olyan ígérete Istennek, amely ne a Krisztusban elnyert lelki áldásban találná meg a beteljesedését és valóságát.

Isten a szövetségében új, megszentelt életre hívja népét: „Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus már feláldoztatott.” (1Kor 5,7; 1Móz 17,1) Ennek ígéretét az ószövetségi nép nemcsak a páskában ünnepelte, hanem jelként viselte a testén is (a körülmetélésben). Ugyanezt az ígéretet Isten újszövetségi népe a keresztség és az úrvacsora sákramentumában ragadhatja meg. A Szentlélek megszentelő munkájában Isten hatalommal hívja és készíti fel népét a szentségre (1Pt 1,15–16) és dicsőségének hirdetésére (1Pt 2,9–10) . Ha tehát Isten munkálkodik a szövetségben, akkor a parancsolatból ígéret lesz (Jer 31,31–33)

A szövetség mindenekelőtt a nemzedékről nemzedékre hűséges Istenről szól. A hívők szövetséges közössége valójában Krisztus teste, egyháza és menyasszonya, akiről Ura gondoskodik, akinek tagjait egyenként számontartja, akit hatalmával megőriz az üdvösségre, és akin keresztül már ebben az életben felragyogtatja dicsőségét.

Ábrahám látta a csillagokat… (Fil 2,14–16) 

„Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok.” (1Pt 2,9–10)

„Eljön az az idő – így szól az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával. Nem olyan szövetséget, amilyet őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről; mert ezt a szövetséget megszegték, pedig én voltam az Uruk – így szól az Úr. Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje – így szól az Úr –: Törvényemet beléjük helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek.”

(Jer 31,31–33)

„Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek.”

(Fil 2,14–16)

MI JÖN A TÖRÉS UTÁN?

Döbbenetes adat, hogy a református gyülekezetek több mint hatvan százalékában semmiféle ifjúsági munka nem folyik. Ablonczy Áron református lelkipásztor, a zsinat ifjúsági irodájának szeptembertől hivatalban lévő vezetője megújulást szeretne ezen a területen is. Az egyik legfontosabb céljának tartja, hogy változás történjen a konfirmációs gyakorlatban, és segítsen a fiatalok életének krízispontjain, főként amikor a legtöbben eltűnnek a gyülekezetekből. A kutatások szerint a tinédzserek a világ legaktívabb korosztálya vallásilag, míg a huszonévesek a legkevésbé.

FEKETE ZSUZSA

Folyamatos fejtörést okoz az egyházaknak az ifjúság kérdése, nem vitás, hogy különösen nehéz feladat a zsinat ifjúsági irodájának vezetése is. Miért vágott bele?

Mielőtt döntöttem, megkérdeztem a hozzám közel állókat: a feleségemet, a családtagokat, barátokat, lelkész kollégákat, több mint harminc embert. Mindannyian alkalmasnak láttak a feladatra, de figyelmeztettek a veszélyekre is. Ebbe a hatalmas feladatba kizárólag akkor akartam belefogni, ha ezt Istennel együtt tehetem – és kaptam is számos olyan Igét, amely megnyugtatott, hogy ebben a feladatban is mellettem van az Úr. Szeptembertől dolgozom a zsinaton, és már eddig is akadtak olyan, kemény diónak bizonyuló ügyek, amelyekről tudom, hogy Isten oldotta meg. Szeretem az egyházamat, az ifjúsági munkát, sok tapasztalatom van már ezen a területem, és nagy kedvvel teszem a feladataimat, remélem, ez elég a kezdéshez.

Rutinosan mozog a fiatalokkal való foglalkozásban, korábban létrehozta az Ifjúságépítők nevű ökumenikus szervezetet is. Mi motiválta ebben?

Tizennégy éve szolgálok a fiatalok között. Budapesten, a gazdagréti gyülekezetben tettem meg az első lépéseket. Akkoriban évekig úgy mentem haza az ifikről, hogy azt éreztem: megtartottam, de nem volt az igazi. Ostoroztam magam, hogy nekem ez nem megy úgy, ahogyan elvárom – valamiért mégis szerettem a közeget.

Miért nem érezte sikeresnek magát?

Az egyik ok az lehet, hogy különösen önkritikus vagyok, másrészt az ifjúsági munkában is megjártam szélsőségeket, amit valahogy középre kellett igazítani. Mint bárki más, én is vágytam az elfogadásra, de rájöttem, hogy a túlzott jófejség nem visz előre. Aztán jött a másik véglet, amikor túl mélyre akartam vinni az ifiseket a lelki életben, de ez sem működött, mint ahogy az sem, ha kizárólag az evangéliumról beszéltem. Ké-

sőbb megtanultam, hogy nem kell mindennel egyedül megküzdenem, így jutottam el egy hetvenfős ifjúsági körig, tizenegy vezetővel, azonban egy idő után azt éreztem, óriási szükség van arra, hogy képezzük a vezetőket. Először két lelkész kollégámmal szerveztem a saját ifivezetőimnek egy képzési napot. Nem hirdettük meg sehol, mégis negyvenöten gyűltek össze. Meglepődtünk, hogy mekkora igény van erre, így a következő évben már szélesebb kört vártunk, és újra csak megdöbbentünk, mert egyetlen hét alatt száznyolcvanan jelentkeztek. Ekkor ismertük fel, hogy milyen hatalmas űrt töltünk be a képzéseinkkel, és elkezdődött az a folyamat, amely elvezetett az Ifjúságépítők megalapításáig. Az ökumenikus szervezet célja az ifimunka résztvevőinek felkutatása, felkészítése és felkarolása.

Mi az a tudás, amelyet máshol nem, de az ifivezető-képzőn megkaphatnak a fiatalok? Hiszen nem lehet véletlen, hogy rengeteg a jelentkező.

A legtöbb ifivezető magányosan végzi a munkáját, nem sok útmutatással. Elképzelhető, hogy a szolgálatunk sikerének kulcsa egyszerűen annyi, hogy szükség van rá. A képzéseink fókuszában az evangéliumi megújulás áll, lelki alkalmakat, imaszolgálatot szervezünk. Másfél nap alatt több mint harminc előadáson és műhelyen vehetnek részt az érdeklődők. Sok párhuzamos program fut egyszerre, egy idősávban akár hat programból is választhatnak, amelyekben kezdőknek és haladóknak, kisebb és nagyobb gyülekezetekből érkezőknek egyaránt kínálunk értékes tartalmakat. Az ifi-

vezető-képzéseinken mindenkinek adunk segédanyagot is, ilyen például a Biblia neked elnevezésű interaktív ifjúsági biblia és az úgynevezett beszélgetésindító kártyák.

Az Ifjúságépítők ma már huszonhárom partnerszervezettel dolgozik együtt. Úgy tudom, a kezdetektől annyira hitt a projektben, hogy családos emberként annak ellenére is belevágott, hogy tudta, fizetést csak az adományokból kaphat. Amikor három éve elkezdtük a munkát, támogatásgyűjtésbe kezdtem. Kizárólag adományokból tartja fenn magát a szerve-

zet, és most már tíz munkatársunk van. Nagyjából százötven magánember támogat minket havonta, ebből tevődik össze a bevételünk, hasonló módon, mint a református gyülekezeteknek. Külföldi szervezetek példája alapján inspirálódtunk. A pályázatoktól függés megkötözött állapot, ezért nem ezt az utat választottuk. Végtelenül szabaddá tesz minket, hogy mindenkitől függetlenül végezhetjük azt a szolgálatot, amelyet a legjobban szeretünk. Eddig hétszáznegyven ifivezetőt képeztünk ki, és igazán pozitívak a viszszajelzések. Talán a zsinat vezetői is ezt a munkát látva kerestek meg, hogy beszéljünk az ifjúság helyzetéről.

Mennyiben lesz más az új feladata, mint az Ifjúságépítőknél?

Két részről is: igazodnom kell a vezetőimhez, másrészt specifikus közegben kell szolgálni, ahol rengeteg az elvárás a gyülekezetek és az ifjúsági szervezetek részéről, valamint a zsinati szereplőktől. Nagyobb a nyomás, hogy letegyünk valamit az asztalra. Erre a szerepkörre mégis lehetőségként tekintek, mert meg lehet duplázni az erőforrásokat, hogy támogassuk az ifjúsági munkát. Régi vágyam teljesül azzal, hogy a konfirmációval is foglalkozhatom. Egyéni célom volt, hogy addig nem hagyok fel az ifjúsági munkával, amíg nem tudok valamilyen változást hozni a konfirmációban.

Miért ennyire meghatározó, hogy változást hozzon ezen a területen?

A konfirmáció időszakában találkozunk a legtöbb fiatallal az egyházban, aztán rendszerint csak panaszkodunk, hogy elvesznek valahol, miközben rengetegen gondolkodtak már azon, mit lehetne tenni. A konfirmációval kapcsolatos legutolsó segédanyagot – Szénási Sándor könyvét – harminchárom éve adták ki. A teológia ugyanaz, de az elmúlt években rengeteget változott a fiatalok kultúrája. Sok jó anyag készült országszerte a konfirmációról, de ezeket nem karolta fel senki, hogy széles körben elterjedhessenek. Léteznek tehát megfelelő források, jól működő gyakorlatok, csak össze kell fogni és közzétenni.

Ön szerint függhet egy tanulmányi anyagtól, hogy ne tűnjenek el a fiatalok a konfirmáció után a gyülekezetekből?

A jó anyag alap lehet a megtartáshoz. Ahogyan egy hittanóra sem attól lesz jó, hogy van hozzá megfelelő könyv, az alapot, a kiindulási pontot mégis jelentheti. A konfirmáció kérdésében is komplexen gondolkodom. Szeretném összehívni az ifjúsággal foglalkozó lelkészeket, meglátogatni őket a szolgálati helyükön és megkérdezni, mire van szükségük, miben támogathatnánk őket. Összefogásra, szemléletformálásra és a sajtó segítségére is szükségünk van. Fontos kérdéseket szeretnék megvizsgálni: milyen tanmenete legyen a konfirmációs oktatásnak, mit tartalmazzon és hogyan folyjék a vizsga és a fogadalomtétel, hogyan integráljuk a konfirmandusokat a gyülekezetbe, a fiatalok közé.

Több évtizedes gyakorlatot készül megdönteni?

Nincs olyan vágyunk, hogy több évszázados hagyományt borítsunk fel vagy változtassunk meg. A cél az, hogy teológiailag, pedagógiailag és kulturálisan olyan anyagunk legyen, amely megállja a helyét a 21. században, és amely megszólítja a fiatalokat.

Mit lát problémásnak a jelenlegi konfirmációs gyakorlatban?

Azért kezdtük el ezt a munkát, mert ellentmondást látunk. A gyerekek megkeresztelésekor a szülők fogadalmat tesznek: úgy nevelik őket, hogy később önszántukból tegyenek vallást a hitükről. De mi nem várjuk meg ezt, hanem talán félelemből, hogy a fiatalok idő előtt elhagyják az egyházat, vagy a hagyományok szorítása és egyfajta nyomás miatt rájuk kényszerítünk valamit, amit nem biztos, hogy akarnak, és nem érzik benne komfortosan magukat. Lássuk be, senki nem szereti, ha olyanra kötelezik, amit nem akar.

Mi a legnagyobb nehézség a fiatalok életében?

Vannak örök, életkori dilemmák, valamint társadalmi és kulturális aktualitások. A párkapcsolati kérdések és az érzelmi biz-

ABLONCZY ÁRON a diósdi gyülekezet lelkipásztora, szeptembertől a zsinati hivatal ifjúsági irodájának vezetője. Hiszi, hogy a fiatal generáció szerethető; tele vannak jó meglátásokkal, és éhezik az evangéliumot. Három kislány – Berta, Lili és Ilka – édesapja. Három éve a semmiből hozta létre az Ifjúságépítők szervezetet, amely már több mint 700 ifivezetőt képzett ki, 12 ezer fiatalt ért el, miközben 110 gyülekezettel működött együtt.

tonságra törekvés nem változik. Napjaink legégetőbb aktualitása a magány, amit tovább fokoz a közösségimédia-használat, mert a fiatalok a többieket „filterezve” látva azt érzik, hogy ők sokkal rosszabbak, értéktelenebbek, csúnyábbak, lúzerebbek. A magányt erősíti a rendszeres online kommunikáció is, mert alig tudják, hogyan kell a való életben beszélgetni, kapcsolatot teremteni. A fiatalok egyedül érzik magukat amiatt is, hogy gyengül a családok kohéziója, és hogy sok a válás.

Hogyan lehet megszólítani a fiatalokat? Nem hiszek abban, hogy csak a fiatalok szólíthatnák meg őket, nem az életkort, hanem a bizalmat és a hitelességet érzem meghatározónak. Ha már kötődnek, kapcsolódnak, szívesen megbeszélik a legbensőbb ügyeiket is a felnőttekkel. Nemrégen például elárulta egy fiú, hogy a barátja azzal a lánnyal jött össze, akivel ő szeretett volna. Ahhoz, hogy valaki ilyen mély lelki kérdésről beszélgessen egy felnőttel, valóban nagyfokú bizalom kell.

Mennyiben szeretne kapcsolódni az ifjúsági iroda a gyülekezetekhez? Hogyan lehet rálátásuk arra, hogy mi történik országszerte ezerháromszáz református gyülekezetben?

A zsinati ifjúsági irodának csak akkor van létjogosultsága, ha a gyülekezeteknek segít. Ha ezt a végső eredményt nem éri el,

akkor nem jól teszi a dolgát. Minden egyházi szervezetet ezért hoztak létre. Ezúton is kérek mindenkit, hogy jelezze, ha nem érzi a segítségünket. A célunk, hogy folyamatosan találkozzunk azokkal, akik a fiatalokkal foglalkoznak, ezért országjárásba kezdünk, igyekszünk minden ilyen helyre ellátogatni. Duráczky Bálint szociológus 2014-es kutatásából kiderül, hogy a gyülekezeteink hatvanöt százalékában semmilyen ifjúsági munka nem folyik. Nincs konfirmáció, nincs semmiféle próbálkozás arra, hogy megszólítsák őket, például tartsanak külön nekik csendesnapot. Ez a hatvanöt százalék olyan magas arány, hogy muszáj kezdenünk vele valamit. Hozzáteszem, sok esetben azért nem tartanak ifialkalmakat, mert nincs rá idejük, vagy alig él már néhány fiatal a településen. Viszont ahol vannak, ott is legalább ötven százalék a lemorzsolódás a konfirmáció után.

Ezek szerint az első lépések között a helyzetet térképezik fel. És mi a hoszszabb távú terv?

A fiatalok gyülekezeti életútját három részre osztom: gyerekkor, kamaszkor és a fiatal felnőttkor. Három krízisponttal szeretnénk foglalkozni: az egyik az előbb már említett konfirmáció, a másik a huszonéves krízis, amikor a középiskolából az egyetemre vagy a munka világába lépnek tovább, hiszen itt különösen sok fiatalt elveszítünk. A tinédzserek a vallásilag legaktívabb korosztályba tartoznak, míg a huszonévesek a legkevésbé. Itt tehát hatalmas a törés, és utána jön még a fiatal felnőttkor krízise, amely szintén rengeteg nehézséggel jár. Az ifjúsági iroda erre a három krízispontra szeretne megoldásokat találni és kínálni a gyülekezeti munkához.

Jó lenne egy év múlva is beszélgetni ezekről! Benne vagyok. Egy biztos: mindenki előtt vállalom, hogy nem akarok sietni. Az elmúlt hat évben öt vezetője volt a zsinati ifjúsági irodának, emiatt úgy gondolom, most arra van szükség, hogy a munkatársak elhigygyék, van létjogosultsága a céljainknak, és én itt leszek velük, hogy ezek megvalósuljanak.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

Kárnak

és szemétnek ítéli Pál apostol mindazt, ami Krisztus előtt volt az életében. Ilyen erős kifejezéseket és súlyos szavakat használ a megtérése előtti életszakaszra. Nem gonosztevő volt, csak elvakult vallásos. Úgy vélte, igaza volt az istenhívő farizeusoknak, akik Jézust hitetőnek és csalónak bélyegezték, és a kereszten megölték. Saul (Pál) tanult, művelt ember volt, gazdag kereskedőcsaládból való, feddhetetlen és törvényt tisztelő farizeus, az igaz hit védelmezője. De „öldökléstől lihegve” üldözte a keresztyéneket, ezt kellett megtagadnia, amikor Jézus Krisztussal találkozott. Azután átértékelődött minden: „azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.” (Fil 3,7–8)

Erre a mintára sokan ma is minden megtérőtől hasonlóan nagy szavakat várnak, hogy kárnak és szemétnek ítéljék életük korábbi szakaszát (tanulmányaikat, humanizmusukat), pedig ez téves következtetés. Természetesen szükségszerű, hogy fájdalmas szembesülés következzen be, egyfajta elbizonytalanodás, teljes átvizsgálása annak, ami addig volt, és annak, amit azután szeretne tenni Krisztus követője. De félreérti ezt az Igét az, aki a tanulást, a tudást, a művészetet, a törvénytisztelő életet és karriert lebecsüli, vagy egyenesen megveti, és kárnak, szemétnek nevezi. Önmagában nem az. Sőt, Isten dicsőségére használhatja ezeket.

Hasonlattal élve: a gyertya és a petróleumlámpa fényénél sokkal többet ad a reflektor, de az is nevetségesen kevés ahhoz képest, amikor kisüt a nap. Isten fényénél elhalványul minden emberi erőfeszítés és siker. A léha, lusta, szórakozó életmódnál nemesebb és több a szorgalom, a becsületes munka, a művelődés, ezek értékek, de még több Krisztus és a benne átélhető gazdagság.

Ha az eredeti szavakat vizsgáljuk, kiderül, hogy még drasztikusabban fogalmaz az apostol: trágya és sár. Az ő vallomásában az volt minden, ami előtte volt a Krisztusban nyert élethez képest. Számvetésében az a megnyerő, hogy vállalja és nem letagadja mindezt, hanem tudatosan maga mögött hagyja. Előre néz, mert új célt kapott, amelynek egészen átadja magát. Hogyan érvényes tehát ez ránk? A szép gyermekkor, a vallásos család, a keresztyén nevelés helyes irányba indítja el az embert, nem kell kidobni és megtagadni. De mindenki életében volt és van trágyadombra való is. Csak azt vessük el! Értékeljük helyesen magunkat a Krisztus fényében! 

IMÁDKOZZUNK!

Otthon

SZ. GÁBORRA GONDOLVA (FIL 3,20)

Itt is szeretek, lenni is, szeretek másokat is, de ami ennek a mélyén az igazi szeretet, az ott van, nálad, Uram, az onnan jön, oda köt, hozzád, engem is, Lélek szerint. És haza vágyom.

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Bár nem siettetem, de tudom, hogy minden nap közelebb a megérkezés. És így vagyok otthon, veled, már most is, az idő felett. ÁMEN.

Ez most bot vagy kígyó?

Mielőtt visszatért Egyiptomba, Mózes új kihívással találta szemben magát: vajon ki fog hinni nekem? Ez az elbizonytalanító érzés áll a kígyóvá alakuló, majd visszaváltozó bot csodája mögött (2Móz 4,1–5). Az izráeliták bő négy évszázad után először szembesültek azzal, hogy Isten, Izráel Istene, megszólít. Lehetetlennek látszott ez.

Mivel pásztor volt, Mózes botot tartott a kezében. Ezt kellett a földre dobnia, és kígyóvá vált, az pedig már az élet parancsa volt, hogy a kígyó elől menekülni kezdett. Ezután rávette magát, hogy meg merje ragadni ezt a kígyót a farkánál fogva: megtette, és ekkor lett belőle újra bot, amellyel elindulhatott Isten szolgájaként a bizonytalan jövő felé; ezt kellett később kinyújtania a tenger irányába, hogy az kettéváljon, és ezzel kellett megütnie a sziklát, hogy víz fakadjon belőle. (2Móz 14,16; 17,5–6)

A történet majdnem pontosan ugyanígy játszódott le újra a fáraó jelenlétében, amikor Áron bot-kígyója elnyelte a mágusok kígyóit (2Móz 7,9–12). Kálvin, aki értette a lényeget, nem a botra tekintett, hanem a szemfényvesztésre: magyarázata szerint a mágusok botjaival nem történt semmi, csak az ott állóknak tűnt úgy, a mesterkedés hatására, mintha kígyók tekeregnének a botok helyén. Mózes semmiféle mágikus erővel nem rendelkezett. Nem ismert ráolvasásokat, és varázsigéket sem mormolt el. Kezében a pásztorok elmaradhatatlan eszköze, a bot, saját személyén kívül ezt tudta Isten szolgálatára átengedni. Ő nem varázsló volt, csak pásztor; a csodát nem ő hajtotta végre, a fáraót sem ő győzte le, hanem Isten. A fáraó megérthette volna a jelből az Úr erejét, ezzel pedig népét a tíz csapás gyötrelmétől kímélhette volna meg: de nem volt képes felfogni a magánál nagyobb hatalmat, és országára szenvedés zúdult. Nem ártana, ha a világ hatalmasai ma is elismernék: semmik ők Isten hatalma előtt.  HODOSSY-TAKÁCS ELŐD

 HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

Misszió és misszionárius

Sötétségben éltünk, de az evangélium elhozta számunkra a világosságot – vélekednek a melanéz emberek egykori életükről. Mindezt a Greizer házaspártól, Miklóstól és Zsófiától tudjuk meg, akik az óceániai Vanuatuban misszionáriusként élnek és szolgálnak.

A NYELV

A világon több száz millióan élnek, akiknek nincs lehetőségük anyanyelvükön olvasni a Bibliát vagy hallgatni az Igét. Ennek a tudata nehezen érint meg minket pörgő életünkben, Jézus azonban közel hozza hozzánk a bibliafordítás ügyét a missziói paranccsal Máté evangéliumában: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében…”

Az Ige szólította meg, és hívta el miszszionáriusnak a Greizer házaspárt is. Vanuatun az evangélium terjesztésében, a bibliafordítás szolgálatában vállalnak szerepet. De vajon milyen utat tesz meg a kánon a 21. században, mire kezébe veheti egy melanéz ember a távoli Óceániában?

Az ottani kultúra ismerete nélkül lehetetlen teljes képet kapni a missziói tevékenységről. Greizeréktől megtudjuk, hogy Vanuatu három nemzeti nyelvet

használ: az angolt, a franciát és a biszlamát. Az utóbbi keverék, azaz pidzsin. Nyelvtanában nagyban hasonlít az angolra, sok jövevényszót tartalmaz, és a lakosság 90-95 százaléka beszéli. Egyre nagyobb teret hódít az országban, így a fővárosban élők kezdik elveszíteni anyanyelvüket, vidéken ez nem jellemző. Ahogy Greizerék Vanuaturól elmondják, az ország nyolcvanhárom szigetén közel háromszázharmincezer ember él, akik száznyolcféleképpen beszélnek. A gyerekek nem az anyanyelvükön, hanem a három hivatalos nyelv (biszlama, angol és francia) egyikén tanulnak meg írni-olvasni. Anyanyelvüknek sok esetben nincs írott formája.

DÓKA VIKTÓRIA

A SZENTÍRÁS

A bibliafordítás menete országonként és szervezetenként is változhat. A Wycliffe Bibliafordítók Egyesületénél Vanuatun az első lépés, hogy az adott népcsoportban megfogalmazódjon az anyanyelvű Biblia iránti igény. Ha felveszik a kapcsolatot a bibliafordító szervezettel, ők felmérik, mennyien használják aktívan a nyelvet. Amennyiben valóban élő, készítenek néhány rövidebb fordítást a törzs közreműködésével. Ezek nem feltétlenül keresztyén tartalmú szövegek, tudjuk meg Miklóstól. Így ismerik meg a helyi viszonyokat: mekkora az igény az anyanyelvű Bibliára, a bibliafordító szervezet együtt tud-e működni a helyiekkel. Megfigyelik, milyen mértékben olvassák a lefordított szövegeket a lakosok. A bibliafordítás és a nyelv ábécéjének, nyelvtani szabályainak rögzítése párhuzamosan folyik. Manapság azonban kezd teret nyerni a szóbeli bibliafordítás: felolvasnak egy Igét valamelyik államnyelven, az ősi nyelv tolmácsa szóban lefordítja, ezt felveszik, és leírják beszélt nyelvként. Utóbbit azért fontos megemlíteni, mert írásban másként fogalmazunk, mint szóban. Ezekben az esetekben nincsenek képzett bibliafordítók, az írott nyelv, a Biblia és a bibliafordító egyszerre születik meg. A Biblia teljes lefordítása akár huszonöt évbe is beletelhet.

MISSZIONÁRIUSKÉNT ÓCEÁNIÁBAN

A Greizer házaspár tíz évvel ezelőtt felhagyott megszokott életmódjával, karrierépítésével és missziói útra indult a Wycliffe Bibliafordítók Egyesületének szervezésében. Zsófia a pasaréti gyülekezetben hallott először a szervezet munkájáról. Először is mindketten felkészítő Wycliffe tanfolyamon vettek részt Angliában. Miklós szentíráshasználatot, Zsófia nyelvészetet tanult. Azt is elsajátították, hogyan lehet egy nyelvet könyvek, nyelviskolák és egyéb, itthon ismert módszerek nélkül memorizálni. – Rámutatunk egy tárgyra, az anyanyelvi beszélő kimondja a nevét, amelyet elismételünk. Vanuatu Tanna szigetén netvárul beszélnek a helyiek,

itt már volt írásbeliség megérkezésünkkor, és szótár is, néha azonban így is félreértjük egymást a fordításnál. Évek telhetnek el, mire rájövök, hogy rosszul használok egy-egy szót – magyarázza Zsófia. – Teljes mértékben még most sem sajátítottuk el a nyelvet, egyes nyelvi fordulatok szokatlanok maradtak a magyar fülünknek – fejtegeti Miklós. Tanna szigetére érkezve Greizeréket befogadta a törzs egyik befolyásos családja. Mivel Vanuatun a vezeték- és keresztnév mellett törzsi nevet is kapnak az újszülöttek, a magyar kisfiút Kaha Pamnak, a kislányt Kaha Tesnek nevezték el. A tannai távoli rokonok ezeken szólítják a Greizer gyerekeket. A melanéz kultúrában a család intézménye kiemelten fontos. Tanna szigetén egyetlen nagycsalád él, de a távoli rokoni szálakat sem hanyagolják el a helyiek. A törzsek rendezik a házasságkötéseket, ezzel is fenntartva a jó kapcsolatot. – Amikor a törzsi család befogadott bennünket, az ők rokonaik a mieinkké is lettek, nem tesznek különbséget – magyarázza az édesanya. A kapcsolatok fontosságát az is jelzi, hogy az otthonokban a konyha mindenki előtt nyitva áll. A kultúrájuk részét képezi, hogy ha ebédidőben lép be egy látogató, étellel kínálják, amelyet viszonoznia kell a közeljövőben.

ÉLETKÖRÜLMÉNYEK

Greizerék nemcsak az ismeretlen óceániai kultúrába illeszkedtek be, hanem a

A Greizer házaspár a pasaréti református gyülekezetből és annak támogatásával indult el a miszsziói útra. Zsófia angol–német, Miklós katechéta–angol szakon végzett. Mielőtt Óceániába költöztek, mindketten multinacionális vállalatnál dolgoztak. 2015 óta tevékenykednek Tanna szigetén, Lowaneai falujában. Céljuk, hogy az ott élők anyanyelvükön érthessék meg a Biblia üzenetét. Imádkoznak, Szentírást olvasnak az emberekkel. Az elkészült bibliafordításokat és énekeskönyveket digitalizálják.

megváltozott körülményekhez is alkalmazkodtak. – Sokkal jobb helyzetben voltunk, mint Jézus, akinek nem volt hova lehajtania a fejét, és többször elűzték. Nem tapasztalunk ilyen ellenségességet, nyitottak az emberek. Viszont az életkörülmények teljesen másak, mint Magyarországon – fogalmaz Zsófia. Amikor hét évvel ezelőtt megérkeztek, nem volt víz a házban. – Isten kegyelméből öszsze tudtunk gyűjteni annyi támogatást, hogy bővítsünk és fürdőszobát is építsünk. Ma már a hazaihoz hasonló körülmények között élünk – teszi hozzá. A sziget nem minden részén van áram, náluk éppenséggel igen. A tannaiak nyílt tűzön főznek, amihez mindennap gyűjte-

nek tűzifát. A legtöbb családnál a kertben a háztól tíz-húsz méterre található csak vízcsap. – Nem gondolják magukat szegényeknek. Az Új-Zélandra, Ausztráliába átjáró idénymunkások látják a különbséget a nyugati világ és a tannai életstílus között. Néha elmondják, mennyivel jobbak az ottani életkörülmények, mint a hazaiak, hogy nem könnyű az életük, de nem jellemző a nyavalygás, a siránkozás – eleveníti fel tapasztalatait Miklós. A helyiek többnyire földműveléssel foglalkoznak. Kilométereket gyalogolnak a domboldalon lévő földjeikhez, ahol gumós növényeket termesztenek. A faluban nincsenek kerítések, az állatok szabadon kószálnak, nemcsak a tyúk vagy a kutya, de a disznó is.

A HIEDELEM ÉS A HIT KORA

Vanuatun az animizmus a tradicionális hitvilág. Szellemeket vélnek a fákban, a kövekben. Tisztelik azokat, és félnek tőlük, igyekeznek nem magukra haragítani vagy kiengesztelni azokat. Misszionáriusok százötven évvel ezelőtt érkeztek Vanuatura (akkori nevén Új-Hebridák). Skóciai presbiteriánusoktól hallottak először Jézus Krisztus megváltásáról az ott élő törzsek. – Erről az időről úgy beszélnek, hogy sötétségben éltek, de az evangélium elhozta hozzájuk a világosságot. Vanuatun, ahogy Pápua Új-Guineán is, elterjedt volt a kannibalizmus, a törzsi harcok, foglyokat ejtettek és végeztek

A Wycliffe Bibliafordítók Egyesületének munkatársai adományokból élnek. Gyülekezetek és magánszemélyek felajánlásaiból finanszírozzák a repülőjegyeket, a vízumot, a tartózkodási engedélyt, a megélhetésüket.

ki – idézi Greizer Miklós. Az északi szigeteken főképp az anglikán vonal, míg délen a presbiteriánus terjedt el, de szinte minden felekezet megtalálható, a római katolikus, a baptista, az adventista és a református is.

TEENDŐK

Miklós a bibliaismeretet, a szentíráshasználatot igyekszik elősegíteni Vanuatun. Amikor hét és fél évvel ezelőtt Tanna szigetére költöztek, már volt helyi, netvár nyelvre fordított Újszövetség, de kevesen használták. Az egykor nyomtatott ezer példány hamar elfogyott. Sokakat érdekelt, megvásárolták, de már nem forgatták. Aztán jött egy hurrikán, és tönkrement a polcokon fekvő Szentírás. Sokan egyébként is csak valamelyik államnyelven tudnak olvasni, az anyanyelvükön még nem. – Az én feladatom, hogy kitapasztaljam, hogyan lehet az anyanyelvű Szentírást közel vinni az emberekhez. Elkészítettük a netvár Újszövetség hangzó változatát. Így az is hallgathatja, aki nem tud olvasni. Mobilalkalmazást készítettünk az Újszövetség-

ből, hogy pótoljuk a hiányzó Bibliákat. Járom a falvakat és a közösségeket, netvárul prédikálok, az ottani Újszövetségből, hogy lássák, hogyan kell használni. Elkezdtük lefordítani az Ószövetséget is az elmúlt két évben. Mára elkészült Jónás és Ruth könyvének első netvár változata, amelyet sikerült ellenőriztetnünk egy törzsi taggal – magyarázza a misszionárius. Azt is megtudjuk tőle, hogy a tannaiaknak az eltűnt Újszövetségen és a meglévő énekeskönyvön kívül nincs saját nyelvükön írott nyomtatványuk. A presbiteriánus háztartásokban viszont mindenhol megtalálható a biszlama Biblia és énekeskönyv.

A MEGTISZTELŐ FELADAT

A helyi közösség saját maguk közül választott bibliafordítóját segíti görög és héber nyelvtudásával a Wycliffe által küldött konzulens, Tanna szigetén ezt Miklós végzi. Mivel a bibliafordító nem

képzett, teológiát végzett személy, a konzulens felügyeli, hogy a biszlamából fordított igeszakasz megegyezik-e az eredeti héber és görög szöveggel. A munka oroszlánrésze a nyers bibliafordítás elkészülte után következik. Felolvassák annak szövegét a törzs egy csoportja előtt, akik megjegyzéseket fűznek hozzá, majd átnézi a gyülekezet által felállított nyelvi bizottság is. Ezután visszafordítják biszlamára, hogy ellenőrizhessék az eredeti héber és görög szövegek alapján. Mindezek után kerül nyomdába.

KÖZEL LENNI

– Amikor hét és fél évvel ezelőtt kiköltöztünk, nem ismertük az óceániai kultúrát. Nem tudtunk felkészülni. Az első években nyelvészként a netvár nyelvű igehirdetéseket elemeztem. Az említett angliai Wycliffe-képzés diplomamunkájaként végeztem ezt a kutatást, amely abban segíti Miklóst, hogy prédikációit egyre netvárosabban fo galmazza meg, azaz olyan szófordulatokat használjon, amelyek megfelelnek az ottani gondolkodásmódnak – osztja meg Zsófia, és hozzáteszi: – Nem elég prédikálnunk arról, hogyan él a keresztyén ember, magunk akarunk a példák lenni. Ezért fontos közöttük élni. A házak csupán méterekre állnak egymástól, minden rezzenésünk áthallatszik, látják azt is, amit nem mutatunk, hogyan bánunk a családon belül egymással vagy az állatokkal.

HANGOS BIBLIA

Greizerék ikrei tizenöt hónaposak voltak, amikor útnak indultak. Zsófiát az első években főként a gyerekek gondozása kötötte le, az Újszövetség hangfelvételének előkészítésében azonban ő is részt vett. Sok embert vontak be a hangzó változat munkálataiba, Zsófia a nőkkel dolgozott, mert a tannai kultúrában az azonos neműek tevékenykednek együtt. Aki már látott rádióstúdiót, tudja, hogy sziva-

csos, de mindenképpen valamilyen puha, jól szigetelő anyaggal vonják be annak falait, mert a stúdiómunkák legnagyobb ellensége a zaj és a visszhang. Ez hangos Biblia készítésénél fokozottan így van. Ehhez képest Tannán nemhogy ez nincs a hangfelvevő helyiségben, de sokszor a kakaskukorékolással is meg kell küzdeni. – Ezért mindig megvártuk, hogy elmenjenek a kutyák, a gyerekek és a tyúkok. Az ottani házakban nincsenek székek, asztalok. A földön ülve olvasták fel az igerészeket, olykor felfordított vödörre tettem a hangrögzítőt, az volt a mikrofonállványunk. Jórészt a már meglévő Újszövetség felolvasásával és megvágásával telt az első három évünk – avat be a nehézségekbe Zsófia.

Három év elteltével hazautaztak, itthon többek között előadásokat tartottak a szigetországban végzett szolgálatukról.

Fél év után visszatérve Vanuatura bibliaismereti, gondolkodásmód-fejlesztő tanfolyam vezetésével bízták meg őket, amelyen az ország valamennyi népcsoportjából vesznek részt megbízható keresztyén lelki vezetők. Azt tanulják meg, hogyan segíthetnek népcsoportjuknak abban, hogy a teremtéstörténettől a Jelenések könyvéig egyben értelmezzék a Bibliát, összefüggéseiben lássák annak üzenetét, azaz hogy az egész Szentírás Krisztus eljöveteléről és megváltó munkájáról szól. A résztvevők hazamenve továbbadják családjuknak a tanultakat. Mielőtt idén nyáron hazalátogattak, Miklós a netvár énekeskönyv hangfelvételein dolgozott, Zsófia pedig a biszlama énekeskönyv dallamait vette fel egy jellegzetesen melanéz hangú hölggyel. A család júliusban visszatért Magyarországra, de februárban szeretnék folytatni szolgálatukat az Ószövetség fordításának segítésével Vanuatun, Óceániában.  FOTÓ: GREIZER HÁZASPÁR/PÁLYI ZSÓFIA

A házaspár kedves Igéi: „Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja.” „Az Istentől nekem adott kegyelem szerint, mint bölcs építőmester, alapot vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban mindenki, hogyan épít rá. Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, aki Jézus Krisztus. Azt pedig, hogy ki mit épít erre az alapra: aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát vagy szalmát, az a nap fogja világossá tenni, mivel tűzben jelenik meg, és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja próbára tenni. (1Kor 3,7 és 10–13)

Hangzó biblia

FIZESSEN ELŐ hetilapunkra!

REFORMÁTUSOK LAPJA

Átadták

a Ráday Házat

Képek egymás mellett

A napokban Sebi fiam kérdezett a születéséről. Gondoltam, miért ne, keressük vissza az akkori fotókat: az utolsó pocakos képeket és az első nyekergős kis videókat, ahol gyerekünk megkésve tiltakozott az erőltetett születése ellen. A mai napig nehéz őt sürgetni, mint amolyan tisztes, rendes gyereket, aki beleveszik az időbe, flow-ban játszik, és a kegyetlen kereteken feszengő anyja ráerőszakolja a cipőt, dzsekit, mert ideje indulni.

KÖZÖSSÉG, NEM CSAK ÉPÜLET

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA

Tel.: 06-30-396-8208

1146 Budapest, Abonyi u. 21. kiado@reflap.hu

Ahogy a képeket visszanéztük, feltette a kérdéseit. Például, hogy mikor volt apa pocakjában. Miközben próbáltam az ő korához alkalmazkodó válaszokat adni, bennem is egymás mellé került az akkor és a most, hogy mi minden változott majd három évvel ezelőtthöz képest. Néhány látványosabb: hogyan nőtt Sebi, mennyit őszült apa szakálla, hogyan nőtt anya haja. Vannak kevésbé láthatók: mennyit változtak a lakáskörülményeink, mennyit szegényedett a társasági életünk, mennyivel sietősebbek a napjaink. Jó egymás mellé tenni néha az időnek ilyen keresztmetszeteit, hogy lássuk, merre tartunk. Minek kell esetleg gátat szabni, és mi az, amit erősíteni kell. És persze mi az, ami rajtunk kívül áll, például hogy már sosem kapjuk vissza a göndör babafürtöket. Van sok reménykeltő és sok szomorú pontja ennek az érzelemcsomagnak. De amióta beszélgettünk erről, amióta egymás mellé tettük a múlt egy szeletét és a jelent, úgy veszem észre, nemcsak a mi kapcsolatunk épült, de a jövő felé is kinyitottak ezek a gondolatok. Izgalmas felfedezés ez azoknak, akik egyébként a teljes munkaidő és a kisgyermekes lét rohanásában élnek.

MEGRENDELŐLAP

 Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre fél évre negyedévre.

A férjem gyülekezetének születésében nagy része volt az előző népszámlálásoknak, és annak, hogy néhány szolgáló észrevette a számokból kiolvasható trendeket: ahol eddig nem volt református, most, úgy tűnik, van. Ehhez kellettek az időbeli keresztmetszetek – fotók –, amelyeket egymás mellé tettünk. Persze lehet vitatkozni: biztosan mindenütt feltették-e a vallásra vonatkozó kérdést, vagy milyen elkötelezettségi szinttől adtak vajon igenlő választ az emberek a reformátusságra. Mégis: születhetett új közösség, mert jól olvastak az elhivatottak az adatokban.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni:

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1146 Budapest, Abonyi utca 21.

Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

Tel.: 06-30-396-8208

Levelezési cím: 1590 Budapest Pf.: 99.

Név:

Cím:

Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Tel.: 06-30-396-8208

Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Az új számok, azt hiszem, hasonlóan vegyes érzelemcsomagot fognak kiváltani, mint a családi képnézegetés. Lesz, ahol ez reményt teremt, új elszánásra és cselekvésre indít, és lesz, ahol elszomorít, mert megmutatja, mit kell elgyászolni. Bár ott lenne mindenki mellett egy két és fél éves huncut humorforrás akkor, amikor majd ezekkel a nehezebbekkel is szembesülni kell! Mindenesetre hasonlót várok az eredménytől: az összetartásunk erősödését, a közös identitás és narratíva kikristályosodását és a nyitást a jövőre. Mert attól tartok, közösségileg is igaz ránk, hogy a napi gondokból néha ki sem látunk. Legyen az imánk: taníts minket úgy számlálni egymást, hogy bölcs szívhez jussunk!  BELLA VIOLETTA

VÁRADI FERENC

LASSÚ VÁLTOZÁS

A lassú változások fogalma az elmúlt évek egyik slágertémájává vált mind a közélet, mind a humán tudományok területén. Az apránként melegített vízben észrevétlenül megfövő béka képe találó, de túlságosan egyoldalú megközelítése a jelenségnek: hiszen korántsem mondhatjuk el valamennyi ilyen, nehezen tetten érhető folyamatról, hogy a főzővízhez hasonló, életveszélyes fenyegetést jelentene számunkra. Ahogy magam is haladok előre az emberélet útján, egyre több szellemi izgalmat fedezek fel abban, hogy a körülöttem változó környezet jelenségeit ilyen megközelítésből faggassam: egy lassú, ám meghatározó változás apró darabját látom, vagy mulandó kortünetet, divatjelenséget?

szokása, a rövid szárú nadrágok és szoknyák felnőttek számára is elfogadott viseletté váltak, ugyanígy bizonyos keretek közt az utcán vagy a munkahelyen meg lehet jelenni sportöltözetben is. Lassú, emberöltőkön átívelő változási folyamat ez – vélhetően a következő évtizedekben további, korábban elképzelhetetlennek tartott újdonságok fogják követni az eddigieket.

Lukács evangéliumában a tanítványok elküldésekor kéri a Mester: ne legyen két ruhátok! Az önkéntes visszafogottságnak ez a parancsa egyértelművé teszi: Isten országának elhívott hírnökei emberi lényként már nem szorulnak a divat vagy a vagyon jelentette többletre. Nyilván igaz ez ránk is – már olyan értelemben, hogy valódi szükségleteink szempontjából az öltözködés problémája teljesen lényegtelen.

A következő kérdés az, alkalmazható-e ez a „módszer” az öltözködésnél jóval megosztóbb tudományos-társadalmi-közéleti kérdések ügyében is. Lényegi és elkerülhetetlen-e a változás, amelyet az állatokhoz, háziállatokhoz való viszony terén látunk, vagyis hogy egyre inkább az emberekkel közel azonos tisztelet és együttérzés övezi őket?

A kérdés eldöntésekor a történelmi tájékozódás mindig sokat segít. Az öltözködés (aránylag ártatlan) témája kapcsán például tudjuk, hogy az alapvetően természetes szükségleteket kiegészítő ruhák díszítése, az azokban való gyönyörködés minden emberi közösségben természetes volt. A tizenkilencedik századig az egyes embercsoportok nagyjából a saját kultúrájuknak megfelelő öltözéket hordtak: más volt a japán kimonó, a skót kilt és a székely harisnya elkészítése, kinézete, használata. Ezután jött egy világméretű egységesülés, a férfi- és női ruházatban számos praktikus darab az egész világon elterjedt, így például a ma ismert férfi öltönytípusok a világ legtöbb részén nyilvános megjelenésre alkalmas viseletté váltak. A huszadik század második felére létrejött globális divatvilág elkezdett a legkülönbözőbb élethelyzetek, „identitások” számára az öltönyhöz hasonlóan univerzális, de már az egyéniség, kulturális hovatartozás és ezerféle dolog kifejezésére alkalmas ruhákat készíteni. Kialakult a farmerviselés

A mesterséges intelligencia megjelenése a sportban, az orvoslásban és a zeneszerzésben kiváltja-e az emberi tudást és intuíciót? Valóban eljön a munka nélküli alapjövedelem társadalma? Eltörlik-e a szekuláris társadalmak a házasság ismert formáit, hogy teret adjanak a legváltozatosabb együttélési formáknak? Mindegyik felsorolt változás valamelyest már folyamatban van, és az irányuk elég egyértelmű. Lehet, hogy gyermekeink, unokáink Magyarországa, Európája a ma élő ember számára igen különös, idegenszerű környezet lesz.

Az egyik jó hír, hogy a lassú változások természetéből adódóan mire odaérünk, kevésbé fogunk csodálkozni: hiszen ahogy eddig is lassan hozzászoktunk a mindenhonnan áradó könnyűzenei háttérhez, a szelfikultúrához és a hajpántként viselt napszemüvegekhez, úgy ami eleinte divathóbortnak vélhető, utóbb maga lesz a normalitás. A másik, igazából lényeges jó hír viszont az, hogy biztosak lehetünk benne, Megváltónk akkor is felismeri bennünk eltévedt gyermekeit, ha mi magunk már szinte idegenként nézünk szembe magunkkal a változó emberi évszázadok tükrében. 

A szerző irodalomtudós, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója

A kép a szerző illusztrációja

A SAJÓ mindannyiunk ügye

Az év elején, februárban érkeztek az első hírek arról, hogy a Sajó szlovákiai szakaszába szennyvíz ömlött, a folyó élővilága pedig haldoklik. A teremtés hetének apropóján felelevenítettük a történteket. Üszögh Lajos vízügyi szakembertől, a Bükki Víz Közalapítvány kuratóriumának elnökétől tudtuk meg, hogy milyen állapotok uralkodnak jelenleg a folyó vidékén, személyes tapasztalatairól pedig Mudi Róbert, a felvidéki Berzéte lelkipásztora számolt be lapunknak.

Idén szeptember 25. és október 2. között ünnepeltük a teremtés hetét, amely a teremtett világ védelmére, megbecsülésére hívja fel a keresztyének és a világ figyelmét. A Biblia legelső könyvében olvassuk, hogy Teremtőnk ránk bízta alkotásait, nekünk pedig bölcsen és józanul kell bánnunk ajándékaival: „Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik.” (1Móz 26)

A birtoklásunk kötelezettségekkel és felelősséggel is jár. A klímaváltozás témája már-már elcsépeltnek számít manapság, pedig egyre jelentősebben meghatározza az életünket. Helyi szinten is akad azonban bőven probléma, idén például a Sajó felvidéki szakaszán történt ökológiai katasztrófa, ami leginkább a nyár végén került be a hírekbe, de csak rövid ideig érte el a társadalom ingerküszöbét.

A Sajó szlovákiai szakaszán február közepén észlelték a víz vöröses elszíneződését, amelyet az alsósajói vasércbányából kifolyó víz okozott. A tavaszi vizsgálatok eredménye szerint Szlovákiában a folyó vizében a vas mennyisége tizenkétszer

volt magasabb a határértéknél, továbbá emelkedett mangán-, szulfát- és arzéntartalmat is kimutattak. Nyár elejére sikerült mintegy nyolcvan százalékkal csökkenteni a folyóba kerülő szennyező anyag mennyiségét – tudósított az MTI szeptember közepén.

SAJÓ-SZENNYEZÉS TESTKÖZELBŐL

Kíváncsiak voltunk arra, hogy a Sajó mentén élők hogyan élték meg ezt a katasztrófát, mennyiben befolyásolta a mindennapi életüket.

Mudi Róbert berzétei lelkipásztor öt kis gömöri gyülekezetben szolgál, emellett rendszeresen vadászik, horgászik, gombászik és túrázik is, ahová a családja is vele szokott tartani. – Idén február közepén családi kirándulásra készültünk a Sajóra, amikor megdöbbenve vettük észre, hogy szeretett vizünk színe rozsdabarnásra változott, s valami félelmetesen természetellenes kisugárzása, hangulata volt az egész folyónak. Nem a szokásos áradással járó vízzavarodás volt ez, hanem mintha turmixgépben keverték volna össze a folyó teljes vízkészletét. Krémes, rémes, rozsdás-sárgás, természetellenes szín volt ez – számolt be tapasztalatairól

a lelkipásztor. – Ha nincsenek az aktivisták, akik internetes posztokkal, videókkal, petíciókkal próbálták felhívni a figyelmet a súlyos problémára, akkor az ügy talán máig sem oldódott volna meg. Belegondolni is szörnyű, hogy eltelik egy hónap, majd még egy, majd még egy, naponta ömlik a méreg a folyóba, kipusztul az élővilág, és még mindig nem történik semmi – fejtette ki.

Mudi Róbert szerint ilyen helyzetben csak ahhoz fordulhattak, aki nemcsak teremtette, de kezében is tartja a világunkat. – Szinte nem volt olyan istentisztelet, ahol ne imádkoztunk volna a környezeti katasztrófa megszűnéséért. Egyszerre áradt ránk a menekültek hada, a háború fenyegető veszélye, kisebbségi sorsunk

A SZENNYEZÉS SZÁMOKBAN

A korai adatok a következők voltak: a bányából kiengedett víz vastartalma literenként elérte a 2851 milligrammot. Egy másodperc alatt mintegy tíz liter víz ömlött a folyómederbe, tehát egy nap alatt két és fél tonna vas került a folyóba. Február közepe óta közel száz tonna vassó, illetve egyéb szennyező és mérgező anyag jutott a Sajóba az elhagyott bányából.

nyomasztó tudata, s az ökológiai katasztrófában a magárahagyottság érzése. Ez túl sok volt egyszerre. Áprily Lajos Menedék című verse nagyon aktuális és lelkünkig ható volt ezekben a napokban: „S mikor völgyünkre tört az áradat / s

már hegy se volt, mely mentő csúccsal intsen, / egyetlenegy kőszikla megmaradt, / egyetlen tornyos sziklaszál: az Isten” – idézte. – Ebbe az Istenbe, a mi teremtő Urunkba kapaszkodtunk hát, s kapaszkodunk azóta is – tette hozzá a lelkész. Majd beszámolt arról, hogy a minap volt gombászni a gyermekeivel, és azt látták, hogy a folyó pillanatnyilag tisztul, de a víz még nem a régi, sem a színe, sem az élővilága. – A felszín alatt csak a halál van. Kipusztult az élővilág. Halat nem látni a folyóban, a rákok és más vízi élőlények eltűntek. A parti kövezések vörösek, mindenfelé a több mint fél évig tartó vörös halál nyomait látni – jegyezte meg szomorúan. Hozzátette azonban: hiszi, hogy mindezek ellenére a

pillanatnyilag halott Sajóban az unokái is horgászhatnak majd.

A ROZSDA A FOLYÓ EGÉSZ MEDRÉT BEFEDTE

Üszögh Lajos vízügyi szakember, a Bükki Víz Közalapítvány kuratóriumának elnöke lapunknak elmondta, hogy a szlovák hatóságok által vett vízminták laboratóriumi eredménye szerint a vas mennyisége a bányából a Sajóba eresztett vízben több mint ezerszerese volt a megengedettnek. Emellett a határértéknél jelentősen magasabb volt az arzén, a cink, a kén, valamint a mangán szintje is a folyóban. A szakember szerint a problémát súlyosbította, hogy amikor a bányából érkező, enyhén savas csurgalékvíz érintkezik a folyó enyhén lú-

A Sajó folyó elszíneződött vize az egykori vasércbánya közelében a felvidéki Szalóc (Slavec) mellett 2022. március 14-én.

gos vizével, a vastartalom kicsapódik, ez a fémsó színezi be a folyó vizét, és így válik láthatóvá az a voltaképpeni rozsda, amely a folyó egész medrét befedte.

MIÉRT NEM VOLT ÉRZÉKELHETŐ A SZENNYEZŐDÉS A FOLYÓ MAGYARORSZÁGI SZAKASZÁN?

A magyar hatóságok figyelemmel kísérték az eseményeket, a határszelvényben vett vízminták alapján pedig a Sajó vízminősége megfelelő volt. Üszögh Lajos szerint szerencse a szerencsétlenségben, hogy a felvidéki mellékvízfolyásoknak köszönhetően annyira felhígult a szennyeződés útközben a magyar határig, hogy nem volt szükség beavatkozásra. Ezzel szemben Szlovákiában mintegy 30-40 kilométeren rozsdavörös színűre változott a Sajó vize, ami októberhez közeledve még mindig észrevehető.

MILYEN ÁLLAPOTBAN VAN MOST SAJÓ?

Az aktivisták hathatós segítségével jutott el a Sajó-szennyezés ügye a szlovák politikáig. Több mint száz nap után sikerült

elérni a szlovák kormány által jóváhagyott pénzügyi keretből, hogy ma már jelentősen tisztább víz ömlik a volt bányából. Ennek ellenére még mindig 1,6 tonna vas, 11 tonna szulfát-anion, 190 kilogramm mangán, 6,5 kilogramm arzén és 5,9 kilogramm nikkel kerül a folyóba naponta. Ez, illetve a korábbi, sokkal erősebb szennyezés okozta, hogy a folyó élővilága teljes egészében elpusztult a szlovák szakaszon. – A Sajó halott, és szó szerint megöli a gömöri régió természeti szépsé-

gekben és turisztikai lehetőségekben rejlő potenciálját. A folyó vizében itt egyetlen élőlény sem volt képes életben maradni –hangsúlyozta Üszögh Lajos.

Sajnálatos, de az elmúlt hónapokban három különböző vizsgálat is megerősítette, hogy több tíz kilométeren kipusztult a Sajó élővilága, de ami igazán szomorú, hogy egyelőre nincs megoldás a folyó revitalizációjára. A halak pusztulását többek között az okozta, hogy a kopoltyúikra rátapadt a szennyeződés, így megfulladtak. Emellett a tápláléklánc is megszakadt, hiszen rákok, ízeltlábúak, egyéb olyan élőlények, amelyek a halak táplálékaként szolgálnak, eltűntek a folyóból – ismertette Üszögh Lajos.

A vízügyi szakember felhívta a figyelmet arra is, hogy a háztartásokat sem hagyta érintetlenül az ökológiai katasztrófa: egészségügyi kockázatnak vannak kitéve a helyi lakosok a kutak és az ivóvízkészletek esetleges szennyeződése miatt. Kiemelte, hogy a vizsgálatok eredményei alapján a folyó közvetlen közelében lévő kutak vize nem iható, ugyanis azok nyolcvan százalékában a vastartalom

A Sajó folyó mellé épített szennyvízkifolyó az egykori vasércbánya közelében a felvidéki Alsósajón (Nizná Slaná) 2022. március 14-én.

meghaladta a megengedett határértéket, az egyik mintában a mangán határértékének hússzorosát mérték. Ezek mellett már csak jelentéktelen tényezőnek tűnik, hogy a bányából kifolyó vízben lévő oldott gázok miatt büdös is volt a víz.

A jelenlegi helyzet igencsak változó, a folyó egyes napokon már tiszta, de erősen szennyezett időszakok is vannak még. Ennek következtében ez az ökológiai katasztrófa sajnos még nem tekinthető megoldottnak – hangsúlyozta Üszögh Lajos.

A TISZA PUSZTULÁSA

AZ EZREDFORDULÓ UTÁN

A tiszai cianidszennyezés még elevenen él sokak emlékezetében Magyarországon. De mi is történt pontosan 2000. január 30-án? Ezen napon – pontosabban estén – átszakadt a román-ausztrál vegyes tulajdonú Aurul bányavállalat cianid- és nehézfém tartalmú zagytározójának gátja a Nagybánya melleti Zazár település közelében. A cég cianidos kioldással nyert ki aranyat és ezüstöt a Nagybánya térségében található fémbányák meddőhányóiból. Az említett ülepítőbe vezették az eljárások során keletkezett mérgező vegyületeket. A gát 25 méteres szakaszon szakadt át, aminek következtében 100-120 ezer köbméter cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz folyt bele a Zazar és a Lápos folyókba, amelyek a Szamosba, végül pedig a Tiszába folytak.

A bányavállalat nem rendelkezett tervvel ilyen esetre, így a szennyezett víz szabadon ömlött a folyókba. A magyar vízügyi hatóságok érzékelték a problémát,

de tudták, hogy nincs esélyük megállítani a szennyezést. Azzal tisztában voltak, hogy a szennyezett víz hígításával lehet enyhíteni a károkat, a Tisza mellékfolyóinak vízhozama azonban kevés lett volna erre. A Kiskörei vízlépcső és a Tisza-tó segítségével tudták némileg kezelni a helyzetet, de a pusztítás így is óriási volt. A Tisza felszínén 40 kilométer hosszan elterülő cianidfolt képződött, amely két hét alatt vonult végig a folyón. A károk még súlyosabbak lettek volna, ha mindez nem télen történik, mert így például a tiszavirág és a vízi élet jelentős része megmenekült, többek között az aljzatban telelő lárvák, illetve egyéb vízi állatok is.

Ennek ellenére az élővilág pusztulása sokkolta azokat, akik látták a Tiszát. – Aki csak videókból vagy a hivatalos médiából értesült az eseményekről, el sem tudja képzelni, hogy a Tisza valóban sírt, zokogott! A haldokló halak fuldokló ezreinek, tízezreinek utolsó kényszerű úszócsapkodása, kétségbeesett légvétele fizikailag érezhetően, hallhatóan jelent meg a Tisza mentén. Nincs leírás arra az állapotra, amikor éjszaka, egy autó lámpája által bevilágított fénysávban pusztuló halak ezrei próbálnak görcsösen levegőhöz jutni úgy, hogy erre esélyük sincs. Szinte hullámzott a víz, de ezeket a hullámokat nem szél keltette, hanem a vergődő, pusztuló halak tömege – emlékezett vissza a látottakra Kovács Pál halbiológus.

A SAJÓ KÖZELMÚLTJA

A Sajó barnás-feketés, erősen szennyezett vizét a kommunizmus éveiben a gömörhorkai papírgyár tevékenysége okozta. A rendszerváltozást követő privatizáció során eladták a papírgyárat, ezzel együtt pedig a szennyezés is eltűnt. A folyó akkor újjáéledt, olyannyira, hogy amikor 2000. január 30-án a nagybányai Aurul bányavállalat tevékenységének következtében százezer köbméter cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult bele egy patakba, onnan tovább a Szamosba, majd a Tiszába, akkor a tiszai élőlények a megtisztult Sajóba menekültek a torkolattól fel a folyón. A Sajó menedéket nyújtott számukra, és ezáltal a folyó élővilága is teljesen megújult. A Siderit bányaüzem 1975 óta működött Alsósajóban, de 2008-ban csődöt jelentettek. A bányához egy ércfeldolgozó üzem is tartozott. A bányát úgynevezett aktív vízszintsüllyesztéssel művelték egészen a bezárásig. Ezután részmegoldáshoz folyamodtak, vízkivezetést készítettek, amely a Sajóba vezette a visszatöltődő rétegvizeket. A vízszint azonban lassan elérte azt a magasságot, ahol már kioldja az egykori bányaterület ércéből a nyersanyagot és a járulékos fémeket, valamint egyéb anyagokat. A Sajó vizét február közepén festette vörösre a volt vasércbányából kifolyó víz, de csak június közepén kezdtek dolgozni azon, hogy minél kevesebb szennyezett víz kerüljön a folyóba, a víz egy része ennek ellenére továbbra is a folyóba ömlik.

Reményre ad okot a jelenlegi Sajó-szennyezés kapcsán, hogy a Tisza pusztulása után is sokan azt hitték, soha nem lesz már élet a folyóban. Ehhez képest a Tisza újraéledt, bár súlyos károkat szenvedett 2000-ben. A katasztrófát és a helyreállást örökítette meg Török Zoltán természetfilmes A mérges folyó című dokumentumfilmjében. Az alkotás végén a narrátor felteszi a kérdést: „Vajon tanultunk-e a Tisza tragédiájából?” A válaszunk erre ma az, hogy sajnos nem, ennek bizonyítéka a Sajó. Mégis láthatjuk, hogy az élet utat tör magának, a természet regenerálódóképességét pedig nem szabad alábecsülnünk.  PAP LÁZÁR, FOTÓ: MTI

A Sajó folyó elszíneződött vize az egykori vasércbánya közelében a felvidéki Szalóc (Slavec) mellett 2022. március 14-én.

ANYANYELVI KAPUŐR „Fektetik” a hangsúlyt

Unos-untalan halljuk-olvassuk közbeszédben, médiában: valaki hangsúlyt fektet valamire. Divatkifejezéssé vált ez a nyelvi idegenszerűség, másfelől képzavar, képtelenség. Talán az ugyancsak germanizmusnak minősülő nyelvi pongyolaság, a súlyt fektet, súlyt helyez valamire „kiegészítéseképp” keletkezett. Léte mindenesetre a nyelvhasználat további rontása: „A jó felettes nagy hangsúlyt fektet a beosztottak képzésére és irányítására”; „az idősekre is kiemelt hangsúlyt fektetnek” (még szerencse, hogy nem súlyt fektetnek vagy helyeznek rájuk…); „a vállalat hatalmas hangsúlyt fektet a minőségre”; „nagy hangsúlyt fektetnek a menekültek lelki támogatására is”; „nagy hangsúlyt fektetnek a gyermekek érzelmi és erkölcsi nevelésére, valamint biztonságára”; „a turizmus fejlesztésére fektetnek hangsúlyt”; „a tanfolyam nagy hangsúlyt fektet a sok gyakorlásra”. Magyarosan, világosan: kiemel valamit; nagy figyelmet szentel valaminek; fontosnak, kiemelkedőnek, jeles témának, eseménynek ítéli; akkurátusan, körültekintően számon tart; hangsúlyoz, hangsúlyosnak tekint valamit; fokozottan törődik valakivel, valamivel; nagy gondot fordít valamire; valami lényeges feladata valakinek; valakinek elsődleges, legfőbb célja valami stb.

A következő közléseket pedig az említett kettős nyelvi hiba mellett még egy harmadik, a jelentéstaszítás is tarkítja. Ez utóbbi miatt aztán mulatságos, sőt nevetséges mondatok születnek: „a nők nagy hangsúlyt fektetnek a sima bőrre”; a megjelenésre és a testalkatra „a férfiak nagyobb hangsúlyt fektetnek, mint a nők”; „nagyon kevesen fektetnek hangsúlyt a kollégákkal történő kapcsolattartásra”; az egyik női divatmárka „kifejezetten nagy hangsúlyt fektet a nőies vonalak kiemelésére”; „a szerző nagy hangsúlyt fektet a női főszereplőre és lelkivilágára”.

Érdemes tehát gondot fordítani (nem pedig hangsúlyt fektetni) arra, hogy mondandónk közlésére pontos, egyértelmű kifejezéseket keressünk és találjunk.

 ARANY LAJOS

2022-10-09

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Vízszintes: 2. Az idézet első része (R, D, M, A, A). 13. Forgatagban van! 14. Francia férfinév. 15. Fonóeszköz. 16. Malom része. 18. Velencei uralkodó, eredeti helyesírással. 20. A Pa-Dö-Dö egyik énekese (Györgyi). 21. … Montand, francia sanzonénekes és színész. 22. Épületelem. 23. Testrész. 25. Embargó határai! 26. Világos angol sör. 28. Rövid angol férfinév. 30. Ismétlés, röv. 32. Zola, francia regényíró keresztneve. 34. … iacta est, a kocka el van vetve (Iulius Caesar). 36. Buda központja! 37. Szalámiszelet! 39. Régi iskolatípus. 41. Détári Lajos válogatott labdarúgó beceneve. 43. Bútorrugó. 45. Ittrium, jód és oxigén vegyjele. 46. Egyes rovarok gyümölcsben élő lárvája. 47. Az egyik evangélista. 48. Amerikai színész, feltaláló és üzletember (Isaac Merritt). 50. Fiatal fiútestvér. 51. Klasszikus kötőszó. 52. Pan társa a némafilm korszakában. 54. Kézjeggyel ellát. 56. Titán és foszfor vegyjele. 58. Női név orosz változata. 60. Princípium. 61. Davis Kupa, röv. 62. Jézus anyai nagyanyja. 64. Hangtalanul alátöm! 66. Tüzérségi fegyver. 68. Jelky András szülővárosa. 70. Régi magyar személynév, jelentése: kövecske. 72. Könyörögve kér. 73. Háry János kedvese. 75. Hurka jelzője. 77. … Charles, afroamerikai zongorista, énekes.

Függőleges: 1. Az idézet második része (H, S, A, L, S, E, E). 2. Nagyszerű, olasz eredetű szóval. 3. Shrek népe. 4. Berlini tanács! 5. Rangjelző szócska. 6. Orosz gépkocsitípus. 7. Mélyhegedű. 8. Felsőruházat. 9. Balzsam. 10. Íróeszköz. 11. Afrikai kérődző. 12. Mokány páratlan betűi. 17. … testvérek, szobrászként, festőként és építészként ismert német mesterek. 19. Attila névváltozata. 22. 50%-a. 24. Londoni fejsze! 27. A rókatündér neve Ujj Mészáros Károly filmjében. 29. Európa legnagyobb tava. 31. A perui csalogány (Yma). 32. Létezés. 33. Fejér megyei város. 35. Ütőkártya. 38. … Madár Miklós, debreceni református prédikátor, teológus, filozófus. 40. Bécsi egy! 42. Tanult tinó. 44. Kossuth- és Liszt-díjas előadóművész, dzsesszzenész, zeneszerző (László). 46. Király, csehül. 48. Égéstermék. 49. Alkotórész. 53. Tengeri halfajta. 55. Halnász. 57. Védőeszköz. 59. Falurész. 61. … Mokhtar, malajziai modell, színésznő és divattervező (DYNAS). 63. Német szaglószerv. 65. Elképzelés. 67. Francia megye és folyó. 69. Fizimiska. 71. Tevékeny részlet! 72. Zenei félhang. 74. Einsteinium vegyjele. 76. Kefe egynemű betűi. Az előző rejtvényünk megfejtése: „Istenem, hallgasd meg imádságomat, figyelj beszédemre!” (Zsolt 54,4)

A prédikátor könyvéből idézünk.

Állatok a Bibliában

Ha az állatok beszélni tudnának, biztosan elmondanák kicsinyeiknek azokat a történeteket a Bibliából, amelyekben őseik szerepelnek. A Vörös-tenger halai között is szájról szájra jár néhány ilyen történet.

ELLENKEZŐ IRÁNYBA

Helli és Hella, a két kis angyalhal csodálkozva hallgatta Polli nénit, a Vörös-tenger bölcs, öreg polipját.

– Ó, ez olyan szép történet volt – álmodozott Hella. – Milyen hatalmas lehet Isten, hogy még a mi tengerünket is ketté tudta választani. Polli néni válaszolni akart valamit, de Helli közbevágott.

– És mondd csak, Polli néni, tudsz más olyan történetet is, ami vízi állatokról szól? Mondjuk tengeri halakról?

– A Biblia nem sok szót ejt a tengeri állatokról –kezdte Polli néni –, mert a zsidók nem nagyon hajóztak a tengereken. De tudok egy érdekes történetet, amiben egy nagy hal szerepel.

– Milyen nagy hal? – kíváncsiskodott Helli.

– Nem tudjuk pontosan – rázta meg nagy, busa fejét a polipasszonyság. – Talán valami cethalféle, vagy valami tengeri szörny.

– Tengeri szörnyek nem is léteznek! – tudálékoskodott Helli.

– Nem, valóban nem, de a zsidók régen nem ismerték olyan jól a tenger állatait, mint ti. Számukra félelmetes volt a tenger, mindenféle veszélyt rejtő hatalmasság. És hát valljuk be, a viharos tenger valóban ijesztő lehet az emberek számára, akik nem tudnak a vízben lélegezni, és képtelenek a tenger mélyére leúszni, ahol a legnagyobb vihar idején is nyugalom van. Ez a történet is, amit el akarok mesélni, egy hatalmas tengeri viharral kezdődött. Pontosabban nem is a viharral, hanem azzal, hogy egy Jónás nevű próféta nem nagyon akart szót fogadni Istennek.

– Ez nem jó ötlet – rázta a fejét Hella –, az egyiptomi fáraó is nagyon megjárta, amikor nem akart Istennek szót fogadni.

– Bizony – bólogatott Polli néni –, ez a Jónás is eléggé pórul járt. Az elején még azt hitte, hogy becsaphatja Istent. Mert az Úr azt mondta neki, hogy menjen el Ninivébe, a nagy városba, és figyelmeztesse a lakóit, hogy Isten meg fogja büntetni őket a sok gonoszságért, amit tettek.

De Jónás így gondolkodott:

– Minek menjek én Ninivébe? Minek figyelmeztessem őket? Gyűlölöm az egész várost! Semmi kedvem odamenni! Úgyhogy felkerekedett, és Jáfóba ment, a nagy kikötővárosba.

– Nem csodálom, mert a Földközi-tenger partján van. De hidd el, ott is élnek halak, még jóval nagyobbak is, mint nálunk! És még ha csak Jáfóba ment volna el Jónás! De nem! Felszállt egy olyan hajóra, ami Tarsísba tartott.

– Tarsís? Az meg hol van? – kotnyeleskedett bele Helli megint a történetbe.

– Hát, nem ott, ahol Ninive. Éppen ellenkező irányban, és jó messze onnan. Ma már nem tudjuk pontosan a helyét, de valahol a Földközi-tenger napnyugati partján. Szegény Jónás azt gondolta, hogy ott nem talál rá Isten.

– De nem lett igaza! – csattant fel Hella is. – Isten elől nem lehet elbújni, igaz? Még akkor sem, ha a világ másik végére akar elhajózni az ember.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

– Jáfó? – kérdezte Hella csodálkozva. – Nem ismerek ilyen várost.

„ENGEDJÉTEK HOZZÁM JÖNNI A KISGYERMEKEKET…”

A Református Szeretetszolgálat szakmai napot szervezett a bölcsődei ellátást végző vezetők és munkatársak számára szeptember 26-án.

Mintegy százan vettek részt a Magyarországi Református Egyház (MRE) zsinati konferencián, amelynek középpontjában a kisgyermekkorhoz kötődő humánszolgáltatások álltak. Az MRE ötven fenntartója mindösszesen 888 férőhelyen biztosít bölcsődei ellátást, 53 intézményen és 82 szolgáltatási helyen keresztül. A férőhelyek közül 406 férőhely bölcsőde, 329 férőhely családi bölcsőde, 153 férőhely minibölcsőde. Huszonhárom fenntartó tervezi új bölcsődei férőhelyek kialakítását.  FORRÁS: REFORMÁTUS SZERETETSZOLGÁLAT, SZIRÁK SÁRA

Kapcsok és kötelékek által

Új időszaki kiállítással várja látogatóit a Bibliamúzeum. A „Kapcsok és kötelékek által…” című tárlat december 17-ig tekinthető meg a Ráday Házban.

Soha nem volt olyan közlékeny az ember, mint korunkban. Ezért könnyen tűnhet olyannak a világ, ahol mindenki elérhető és mindenki jelen van. Online felületek, rövidebb-hosszabb kommentek és megszólalások sejtetik azt, hogy bárki kapcsolatba kerülhet bárkivel. Írhatunk és üzenhetünk, véleményt formálhatunk és alakíthatunk, mintha nem is lennének határai az emberi kapcsolattartásnak. Magunkat tesszük hozzá a világ zajához, személyes kapcsolataink mégis beszűkülnek. Nincs annyi személyes kapcsolatunk, mint amennyit a virtuális térben élünk meg. Kiállításunk alkotásai abban a korban készültek, amikor két ember kapcsolata a valós találkozásban, a szemtől szemben látásban és az együttlétben fogalmazódott meg. Ugyanakkor emlékeztetnek arra a kapcsolatra, amelynek kötelékei egyre inkább meglazulnak és feledésbe merülnek: ez az ember és Isten kapcsolata.

Kiállításunk alkotásai felhívják a figyelmet az Istennek az emberrel való kapcsolatára, amelynek alapja Isten emberszeretete, amelyet Jézus Krisztus tanít a világnak. Ennek az értéke határozza meg az egymásban kapott kapcsolatainkat. Jelen lenni a másik életében. Szent kötelékek tesznek felelőssé minket egymás iránt.

A tárlaton, amelyet egy magángyűjtemény festményeiből, szobraiból állítottunk össze, olyan alkotókkal ta-

lálkozhatunk, mint Csontváry Kosztka Tivadar, Derkovits Gyula, Vaszary János, Berény Róbert, Patkó Károly, Vörös Géza, Kernstok Károly, Ámos Imre vagy Bernáth Aurél. A kiállítás bevezető képei Ádám és Éva, a bűnbeesés, az elszakadás, az utolsó vacsora, a mennybemenetel és a tékozló fiú ábrázolásait az emberi kapcsolatok és kötelékek sokszínű bemutatása követi. A Csontváry-életmű egyik legszebb és legtitokzatosabb alkotása mellett megjelennek Kövesházi Kalmár Elza kecses táncosai, Schaár Erzsébet határozott alakjai, az elvágyódás, a várakozás, a magány és a társas élet színes figurái és terei. A tárlatot az emberi érintkezés labirintusait megfogalmazó Mattis Teutsch János különleges, élénk színű formaritmusai zárják.

A kiállítás 2022. október 4-től december 17-ig, keddtől péntekig 10 óra és 17 óra között, szombaton 10-től 14 óráig a Bibliamúzeum időszaki kiállítóterében tekinthető meg.

1092 Budapest, Ráday u. 28. Tel.: 06-30-441-9642

bibliamuzeum@bibliamuzeum.com

bibliamuzeum.com

ÍZZEL ÉS LÉLEKKEL

Csomós András séf

ZÖLDBORSÓFŐZELÉK RÁNTOTT HALLAL

APRÓHIRDETÉSEK

Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

EGYÉB • HARANG eladó! Új öntésű, G hangú, füles, 725 kg-os. Érdeklődni: 06-30-7288161, info@harangontode.hu.

Kelenföldi Barokk Esték

A 23. évad következő hangversenyét 2022. október 15-én, szombaton 17.00 órakor tartjuk a Kelenföldi református templomban (1117 Budapest, Október 23. u. 5.).

Szotyori Nagy Gábor orgonaművész műsorán D. Buxtehude, G.F. Händel, G. Frescobaldi és J.S. Bach műveiből hallhatunk. Igét hirdet: Horváth Ádám beosztott lelkész.

Úrvacsorai kiskehely

Tömör, rozsdamentes anyagból CNC megmunkálással a generációkon átívelő használatért.

A zöldborsófőzelék szerintem a legkönnyebben fogyasztható és eladható főzelék, még a legtöbb gyerek is megeszi. A feltétek száma szinte végtelen. Én most egy kis rántott halfilét adok mellé.

Hozzávalók 4 személyre: 4 db rántott halfilé, 5 dkg vaj, 1 kg zöldborsó, 25 dkg burgonya, 10 dkg vöröshagyma, 7 dl tej, petrezselyem, cukor (elhagyható), só

Elkészítés: A vajon megpároljuk az apró kockára vágott hagymát és burgonyát. Beleöntjük a tejet, és egy keveset főzzük, amikor megpuhult, leturmixoljuk. Majd hozzáadjuk a zöldborsót is, azzal együtt felfőzzük – nem kell sokáig főnie. Hozzáadjuk a petrezselyemzöldet, a sót, és ha kell, akkor a cukrot is. A zöldborsó, ha extra zsenge, minimális főzést igényel. A rántott halat vagy melléadjuk, vagy rá tálaljuk.  FOTÓ: PÁLYI ZSÓFIA

KERESSENEK BIZALOMMAL! www.szekelymuvek.hu +36-30-299-5129

szekely94bt@gmail.com

Nagyvárosi ifjúként a mezőségi Székre került segédlelkésznek. Nehéz volt megszokni az ezzel járó változásokat?

Soha nem gondolkodtam azon, hogy Isten szolgálatában létezik nagyvárosi, vidéki, falusi, ifjú vagy öreg. Amikor elvégeztem a kolozsvári református teológiát, két dolog volt a szívemben. Egyrészt végtelen hála Istennek azért, hogy Krisztusban megváltott, elhívott és megsegített tanulmányaim alatt, másrészt erős vágy arra nézve, hogy legjobb tudásommal és hitem minden erejével szolgálni tudjam őt. Nem érdekelt, hogy hol, csak végre elkezdhessem a szolgálatomat.

Hosszú ideig iskolalelkészként szolgált. Mit jelentett ez a hivatásában, az életében?

Azért lettem iskolai lelkipásztor, mert volt és még mindig van bennem kötelességtudat és hála egykori iskolám, a Kolozsvári Református Kollégium iránt, ahol életemet meghatározó tanítást és útmutatást kaptam. Amikor az iskolai lelkipásztori szolgálat lehetősége megnyílt előttem, tudtam, hogy Istentől származik, és elérkezett az ideje annak, hogy én is hozzátegyek valamit az ősi alma mater dicsőségéhez. Ismertem az iskola lelkületét, a célt, amelyet követtünk, az embereket, oktatókat, akik egykor engem is tanítottak, ezért nem volt nehéz. Nagyon szeretem a gyerekeket a kis, törékeny ovisoktól a saját útjukat kereső ifjú diákokig. Igyekeztem lelkipásztorként hiteles lenni, kitartóan szolgálni az evangéliumot, s meggyőződésem, hogy az iskola elmúlt száz évének legszebb évtizede jutott nekem iskolai lelkipásztorként. Csak egy példát említek abból az időszakból: amikor az oktatási intézménybe kerültem, kétszáznegyven volt a diákok létszáma, amikor pedig eljöttem, már nyolcszázhúsz.

Néhány éve a mezőpaniti szószékre cserélte az iskolát. Hogyan változott az élete azután, hogy ismét parókus lelkipásztor lett?

REFORMÁTUS

NÉVJEGY

Kovács Tibor Kolozsváron született 1980-ban, szülővárosában érettségizett a református kollégiumban. A teológia elvégzése után a mezőségi Székre került segédlelkipásztornak, majd iskolalelkésznek szeretett alma materébe, ahol vallástanárként is dolgozott. Évekig töltötte be az oktatási intézmény szakiskolájának igazgatói állását. 2016 őszétől Erdély egyik legnagyobb református közössége, a mezőpaniti gyülekezet hívta meg lelkipásztornak. Nős, két leánygyermek édesapja.

A lelkipásztori szolgálatról hivatásként gondolkodom. Számomra ez azt jelenti, hogy mindig oda kell menni, ahová Isten hív. Kilenc esztendő után azt láttam, hogy Isten úgy alakítja az utamat, a körülményeket, mint amikor be akar csukni előttem egy ajtót. Ugyanakkor azt is éreztem, hogy ez azért van, mert ki akar nyitni egy másikat. Amikor a mezőpaniti gyülekezet meghívott lelkipásztorának, valóban azt gondoltam, hogy most valami merőben más következik. Egy hónapig imádkoztunk a párommal, hogy megértsük Isten akaratát, és amikor pár hét

leforgása alatt hatszor találkoztunk a jeremiási igével – „mert csak én tudom, mi a tervem veletek, így szól az Úr, békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek” –, akkor tudtuk, hogy mindent ott kell hagyni, és tovább kell állni a reményteljes jövő ígéretével. Az iskola lelkészség is más volt, a megszokottól eltérő, de Isten alkalmassá tett, és Szentlelke által vezetett. Mezőpanitban ugyanaz történt, Isten alkalmassá tett a szolgálatra, és Szentlelke által ma is vezet ezen az úton. Hála legyen neki!

Mennyire érezte életében az isteni gondviselést, azt, hogy az Úr vezeti a lépteit? Az eddigi szolgálataim kapcsán mindig azt éreztem, hogy én nem vagyok ehhez elég. Szék 2004-ben valóságos mélyvíz volt a teológia elvégzése után, a református kollégium óriási feladat, mert tudtam, hogy egykori igazgatómnak, tanáraimak kell majd prédikálnom, Mezőpanit pedig rendkívül magasra tett mérce, ismerve azt a komoly hívő közösséget, amely számára Isten engem mutatott meg imáikra feleletként. Eszembe jutnak azok a reggelek, amikor az iskolai irodába bezárkózva imádkoztam Isten áldásáért, s ma is nap nap után könyörgök a gondviselésért, a lelki vezetésért és a felülről jövő bölcsességért. Ha nem ő vezetné lépteimet, most nem itt lennék. Krisztusé az áldás, a hatalom, az erő és a tisztesség! Egyedül ő méltó arra, hogy dicsérjék!



Kovács Tibor

A Kálvin Kiadó és a Magyar Bibliatársulat

AJÁNLATA

„Isten után szomjazik lelkem, az élo˝ Isten után.” (Zsoltárok könyve 42,3a)

A KÖNYVEK 1–4.

A rev. új fordítású Biblia (RÚF2014) szövegével

1. Kezdetben (1Móz–Ruth)

B/5 • 464 oldal • keménytáblás, védőborítóval • 5990Ft

2. Erőm és énekem (1Sám–Énekek)

B/5 • 800 oldal • keménytáblás, védőborítóval • 7990Ft

3. Így szól az Úr (Ézs–Mal)

B/5 • 616 oldal • keménytáblás, védőborítóval • 7490Ft

4. Meghalt és feltámadott (Mt–Jel)

B/5 • 600 oldal • keménytáblás, védőborítóval • 7490Ft

Miklya Luzsányi Mónika –Miklya Zsolt (szerk.)

LEVÉLSZÁRNYAK

Irodalmi szöveggyűjtemény 1–2. évfolyam Papp Kata illusztrációival 210×210 mm • 248 oldal • kartonált • 3500 Ft (Kálvin Kiadó – Reftantár)

BIBLIA NEKED Interaktív kiadás fiataloknak A rev. új fordítású Biblia (RÚF2014) szövegével 160×218 mm • 1586 oldal 12 000 Ft (Kálvin Kiadó – Harmat Kiadó)

Siba Balázs – Szabóné László Lilla –Pángyánszky Ágnes (szerk.)

EGYÜTT A HIT ÚTJÁN

Gyülekezetpedagógiai kézikönyv Második, javított kiadás

B/5 • 400 oldal • kartonált • 3300 Ft

Steph Bryant – Lizzie Henderson

TEREMTÉS: A FÖLD

200×200 mm • 32 oldal • kartonált • 1200 Ft

Steph Bryant – Lizzie Henderson

TEREMTÉS: AZ ÁLLATOK

200×200 mm • 32 oldal • kartonált • 1200 Ft

Steph Bryant – Lizzie Henderson

TEREMTÉS: A VILÁGŰR

200×200 mm • 32 oldal • kartonált • 1200 Ft

Molnár Miklós

„MELY IGEN JÓ AZ ÚRISTENT DICSÉRNI!”

A református istentisztelet alkotóelemei

Ak/40 • 90 oldal • kartonált • 480 Ft

Fekete Károly (szerk.)

ÁLMOKAT ÁLMODNI –LÁTÁSOKAT LÁTNI

Válogatott igehirdetések Rózsai Tivadar vallástanártól A/5 • 164 oldal • kartonált • 1600 Ft

1113 Budapest, Bocskai út 35. • Tel.: 06-1-386-8267; 06-30-276-7343 • e-mail: kalvin.kiado@kalvinkiado.hu

www.kalvinkiado.hu • www.bibliatarsulat.hu

Vásároljon a weboldalunkon 15% kedvezménnyel!

NOVEMBERTŐL ISMÉT