| AJÁNLÓ |
Film, amely a Könyvről gondolkodtat Az Éli könyve (The Book of Eli, 2010) nem jó film, noha a szereposztás alapján még akár az is lehetne (Denzel Washington, Gary Oldman, Mila Kunis, Ray Stevenson és Jennifer Beals). Tipikus hollywoodi alkotás – moziban nem is néztem meg, feltehetően éppen az előítéleteim miatt, amelyek most, hogy véletlenül láttam egy mozicsatornán, be is igazolódtak. De egy film – és ez benne az izgalmas – több egyszerű mozgóképnél, a nézővel együttműködve élménnyé válhat. És most éppen ez történt meg velem is. Maga a történet eléggé sablonos: a nukleáris világégés után Éli (Denzel Washington) saját megszabott útján vándorol a kiégett világban, és leküzdve minden akadályt, a rossz szándékú emberek cselszövése fölé kerekedve jut el céljáig. Csupán egyetlen olyan momentum van, amely kicsit más, mint egy újabb Mad Max-epizód, ez pedig féltett kincse, amelyet el akar juttatni nyugatra, egy Biblia. Mint a párbeszédekből kiderül, a világ összes Bibliája elpusztult, illetve elpusztították, mert rájöttek, hogy ez a könyv hatalmat ad az emberek felett. Ezért is próbálja megszerezni magának a zsarnok (Gary Oldman), hogy ne csupán a fegyverek és az erőszak tartsák hatalmon, mert ez a hatalom félelmen nyugszik, és emiatt ingatag. Ha viszont az embereket a Biblia segítségével, Istenre hivatkozva győzi meg a hatalmáról, az megszilárdíthatja zsarnoki uralmát. Külön csavar a történetben, hogy amikor a zsarnok végre megkaparintja a könyvet főhősünktől, akkor kinyitva azt, döbbenten konstatálja, hogy Braille-írással van szedve. (Ha egy képet szabad megosztanom: az Isten Igéjére vak világ képtelen elolvasni még azt is, ami vakok számára van írva.) Végül Éli kimerülve, megsebezve eljut nyugatra, a tengerpartra, pontosabban Alcatrazba. Az egykori börtön helyén ugyanis most a tudás bárkája horgonyoz. Egy túlélő
csoport ide próbálja meg összegyűjteni az emberi kultúra maradványait. Mondanom sem kell, Bibliájuk éppen nincs. Mivel pedig főhősünktől is már elvették, így egyetlen megoldás kínálkozik, fejből felidézi annak minden szavát és lediktálja. Majd meghal. Mitől válhatott élménnyé számomra ez a film? Vélhetően azért kapaszkodott belém, mert a karantén hatása alatt állok. És ebben a helyzetben én is megtapasztalom, hogy a korábban esetleg értéktelen most értékessé válik. Felmerülnek bennem kérdések az alkotás kapcsán. Hívőként, sőt mi több, a reformátori Sola Scriptura örököseként át tudom-e érezni a mindennapokban, mekkora hatalom Isten írott Igéje? Mit tennék meg azért, hogy megmentsem az utolsó példányt? És végül a legfontosabb talán: amikor megszűnt annak a lehetősége, hogy közösségben éljük meg keresztyén hitünket, hiszen a templomaink zárva vannak, mire fókuszálunk? Pontosabban a Bibliára fókuszálunk-e? Olvassuk-e lelkesen naponként? Az Éli könyve nem jó film, mégis sikerült átlépnie azt a határt, amely után már élményként gondolok rá. Sikerült ráirányítania a figyelmemet saját belső világomra, kapcsolatomra a Bibliával. Ez pedig nagy ajándék a karantén idején. KÓKAI NAGY VIKTOR, FOTÓ: M.BLOG.HU
2020. május 17.
Reformátusok Lapja 23
